#nem tud érdekelni

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Figyelj én teljesen megértem hogy elfoglalt vagy, rossz időszakod van, sok a suli a meló, családi dolgok.. tőlem akár lehetsz terhes is de azt remélem te is megérted hogy már nem tud érdekelni ha valakit egyszercsak elveszítek. Ha arra az emberre aki ott volt mindig melletted egy kis időt nem bírsz szakítani vagy legalább egy szimpla messenger üzenettel megdobni hogy mizu van vele és utána azt látod hogy a másik nem tesz bele semmit a kapcsolatba akkor ne neked álljon már feljebb. És nem. Nem tud érdekelni már hogy esik neked ez az egész vannak nagyobb problémáim is.

Eleget kaptam az évek alatt hogy megtanuljam elengedni a dolgokat és nem kinlódni valakiért. Aki továbbra is ott van mellettem azt imádni fogom továbbra is, de ha hol lelép hol visszajön mint te arra ráadom a kabátot, utána már az ő baja ha az úgy mégse jó. Az én poharam is egyszer betelik. Ha nem keresel én se kereslek. Ha elbasztad akkor elbasztad. Ez van.

[softicyhuman]

Amikor már nem csak mondod, hogy leszarod az egészet, de tényleg nem tud már érdekelni a dolog; akkor zártad le végleg.

[csaksodrodom]

Annyi szorongást okozott, és szenvedést, ezzel teljesen megkeserítve az életem, az álmatlan éjszakákról nem is beszélve. Azóta sem kerültek a helyére a dolgok, csak épp már nem tud érdekelni, hogy mi lesz. Elegem van a sok szarságból, kimerültem!!!

[brgzmpff]

Lemaradtam az ősz posztról, pedig pont tegnap gondolkodtam rajta és ma szembesültem valami videon azzal, hogy konkretan ősz tincsem van valahol hátul.

Eszem ágában nincs elkezdeni festeni. És nem azért, mert az udvarlom szerint az agyam a legszexibb dolog, amivel valaha találkozott.

Hanem mert utána mindig kene és attól megőrülnék.

És évekig hallgattam, hogy kövér vagyok, eleg volt ez egy életre minden olyan fasziból, aki ennyire sekély. Egy kicsit sem tud egy faszi érdekelni, aki nem a tarsasagomat szereti, hanem a latvanyomat. Nyilvan örülök, ha örül, ha olyanom van és kipattintom magam, de ez a nyomasztas hogy fiatalabbnak kellene látszani, ez nem hat rám.

Amugy gondolom ennek a fóbianak a gyökere a haláltól való felelem. Hogy aki ősz, az közelebb van a halálhoz. De engem ez nem úgy ijeszt meg, hogy menekulok előle. Engem inkább úgy tart félelemben, hogy mi mindent tudok addig és hogyan megcsinalni. Ettől a hajfestés csak inkább időt vesz el az én esetemben. Ahogy az összes szépség rutin. Ha lepereg az eletem filmje, h��ny perc lesz ebből festés vagy idő a gyerekkel vagy fasza szex és hány lesz facecare rutin. Mondjuk mostanában a gyerek nyomkod ruzsokat meg szempillaspiralt a kezembe, azt élvezem. És ha elveznem a hajszin dolgokat, azzal sem lenne bajom, de 41 év alatt nem sikerült megtalalni benne az oromomet, szal nálam ennek nem jött meg el az ideje. És hat simán benne van a pakliban, hogy én leszek a minden héten másik neon színű hajú neni :)

Szal én vszeg csak a magam szórakoztatására fogok ebbe belevágni, ha egyszer belevagok :)

[mtahooligans]

ez egy fontos cikk. nem találja fel benne Haszán a spanyol viaszt, hanem leír egy állítást, amit ha ismeri valaki a választási törvényeket és a szavazókat, akkor nem nehéz felismernie. azt elég sokan gondolják, hogy "az ellenzék" nem érti a vidéki választókat, főleg ha olvastak már egyetlen Kovách Imre-interjút. de az talán kevésbé közismert, hogy a hol élnek a szavazóink, mi van a törvényben összefüggést sem sikerül megértenie. mert akkor talán nem DK-sokat indított volna az MSZP-P-DK Budán 2018-ban. vagy nem indította volna el Kálmán Olgát, az elnökségi tagját az előválasztáson Budán a DK. vagy nem hagytak volna jobbikos jelöltet Budapesten, Nyíregyházán, stb 2022-ben. vagy nem indítottak volna szocit, DK-st falusias K-Mo-i körzetben (győzteskompenzáció van, nem mindegy mennyivel kap ki az ellenzék) jobbikos helyett. vagy nagyobb patáliát csaptak volna, amikor a fidesz nem hagyta, hogy nem-fideszes vezesse a cigány kisebbségi listát.

az EP-önkori választás összevonására a teljesen hülye "mert nehéz elmagyarázni az együtt-külön indulást" magyarázat van. ez volt ugye az érvénytelen szavazással kapcsolatban is az érv, hogy azt milyen nehéz elmagyarázni, de hálistennek a civileknek, a kutyáknak és utolsó pillanatban a momentumnak azért sikerült.

azt hogy a nagy részvétel, pláne ha falusi szavazók adják a pluszt, az a fidesznek kedvez, azért felismertük már párszor. de mondjuk, hogy mi következik ebből a közvéleménykutatásokra, az valahogy nem tud leesni. a pollokat lakhelyre, végzettségre, korra, nemre lehet súlyozni, de politikai motiváltságra nem. pedig emiatt lőtték mellé nagyon a tavalyi választásokat: a fidesznek van mondanivalója (hazug, gyűlöletkeltő, borzalmas, de van) a "nem igazán érdekel a politika, de azért szavazni elmegyek négyévente" típusú embereknek, és meg is van hozzá a pénze, infrastruktúrája, hogy el se lehessen ugrani a kampánya elől. emiatt mérték alul a fidesz-ellenzék különbséget. és emiatt mérték alul a kiábrándult emberek pártjait (mihazánk, kutyapárt). és emiatt vannak nagyon nagy különbségek a DK támogatottsági számaiban attól függően, hogy milyen módszerrel mérnek: aki fb-hirdetésekkel verbuvál, vagy személyesen kérdez, annak pláne az elkötelezettek fognak válaszolni (szeretnél egy vadidegent a lakásodba hívni és a politikai véleményedet megosztani? jó hát akkor elmondhatod itt a gangon is, Juli nénit is érdekelni fogja.), akik között a DK-sok felülreprezentáltak.

amúgy én nem vagyok annyira pesszimista, mint a cikk. szerintem az ellenzékiek nagy része bejutó pártlistákra fog szavazni és "csak" egyszámjegyű százaléknyi szavazat fog elveszni, nem lesz kétharmadnyi EP-képviselője a fidesznek, sőt, kis szerencsével eggyel kevesebb is lehet.

[ueresuveg]

Folyamatfejlesztő kolléga hív ma:

- Van jegyem Ozorára, nincs kedved velem jönni?

- Nem tudom, meg kell beszéljem itthon. De nem úgy volt, hogy a feleségeddel mentek?

- Ja, de. De ő nem tud jönni. Terhes.

- Norbi, normális esetben ezzel a jó hírrel szokták kezdeni.

- Azt hittem, hogy a jegy jobban fog érdekelni...

[rosszulorzott]

Az izraeli hadsereg egyelőre nem kezdte meg az utolsó nagyobb város, Rafah ostromát. A minapi száznál is több halálos áldozatot követelő incidens az élelmiszer segélyek kiosztása közben viszont tovább növeli a nemzetközi nyomást Izraelen, hogy egyezzen bele egy tűzszünetbe.

Izrael nyugati szövetségesei persze sok mindent nem tehetnek, így a szóbeli nyomásgyakorláson kívül más eszköz nem igazán látszik ennek az elérésére. A nyugati közvélemény egy jelentős része viszont egyre nagyobb viszolygással figyeli az eseményeket, aminek a leírása pusztán ízlés kérdése, hogy beleesik-e a népirtás kategóriájába. Ez természetesen csak az európai kulturális minták szerint értelmezhető problémahalmaz, mivel a Közel-Keleten ez egy átlagos szerda.

Ettől függetlenül a nyugati politika számára kellemetlen a helyzet, különösen ott, ahol a muszlim szavazóbázis jelentős tömeget képez, vagy pedig a szélsőbal mozgalmak palesztin-barát közege érzékelhető zajt gerjeszt. Ez egyre inkább nehézséget okoz a Biden-kormányzatnak is, amelyik ugyan lassan magára maradva, de kiáll az izraeli intervenció mellett, a progresszív szavazókat ezzel viszont elidegenítik. Nem véletlen a bejelentés, hogy az Egyesült Államok légi úton is elkezd segélyszállítmányokat juttatni az övezetbe.

A helyzet viszont az, hogy bár a Hamasz támadását követő izraeli offenzíva az európai értelemben vett morális értékrend szerint egyre gyengébb lábakon áll, geopolitikai szempontból teljesen logikus kimenetel. A geopolitikát pedig a legritkább esetben szokta érdekelni az utcán heverő gyermektetemek száma.

Ha ránézünk Izrael térképére és elkezdjük méregetni a távolságokat, akkor rögtön érthetőbb lesz a helyzet. A tenger és a Jordán folyó között a legnagyobb távolság sem haladja meg légvonalban a 110 kilométert. Ciszjordánia nyugati határa és a tenger között pedig majd 50 kilométeren át a távolság nagyjából 15 kilométer. Ukrajna megteheti, hogy Avgyijivkából kivonulva több rétegű védekező pozíciót vegyen fel, melynek a harmadik vonala 17-18 kilométerre van a várostól, Izrael esetében ez viszont az ország közepén azt jelenti, hogy a tengerben állva védekeznek, miközben a területüket kettévágták.

Összefoglalva, Izraelnek nincs stratégiai mélysége, vagyis minden bejövő agressziót a határon, vagy még előtte meg kell állítani. Ezt az egész problémahalmazt súlyosbítja a Gázai Övezet, ami Izrael hátán fekszik.

Amikor tehát a Hamasz Gázából kiindulva támadást indít az izraeli területek ellen, azzal de facto egzisztenciális fenyegetést hoz létre és bizonyítja, hogy a gázai övezet alapvető biztonsági kockázat. Mivel Izrael nem tud hova visszavonulni, az egyetlen logikus lépés, hogy ezt a biztonsági kockázatot felszámolja egyszer és mindenkorra. Ezzel óriási erőforrás szabadul fel a gázai határ mentén és eltűnik a háta mögött lévő kés egy esetleges másik irányú konfliktus esetén.

Netanjahu kormánya, amely a jogállam felszámolására tett kísérlettel óriási morális válságot okozott az izraeli társdalomban, csak úgy tudja folytatni a működését, ha fenntartja a háborút, ezáltal a fenyegetettséget (mint Putyin, vagy Orbán). Netanjahu politikai céljai viszont a Hamasz támadása után egybeesnek az izraeli stratégiai érdekkel, vagyis egyre kevésbé várható a gázai helyzet rövidtávú rendezése, sőt.

Gázában nagyjából kétmillió lakos volt, az IDF offenzívája viszont az övezetben lényegében lerombol mindent. Elpusztul az infrastruktúra, a gazdaság, a közművek. Mad Max, Fallout, Wasteland. Megszűnnek az életfeltételek az övezetben. Beszédes, hogy az izraeli kormány a gázai lakosoknak nem adott semmilyen ajánlatot: "lincseljétek meg a Hamasz katonáit és élhettek tovább", vagy bármi hasonló. A fentiek tükrében ez érthető, hiszen a Hamasz támadása elhozta a végítéletet az övezetnek, Izrael pedig lecsapja a magas labdát.

A határokat előbb-utóbb meg fogják nyitni valahol, vagy Egyiptom, vagy Ciszjordánia felé, az övezet pedig ki fog ürülni, mert egy izraeli blokád alá helyezett kősivatagban nem lehet élni. Ezzel Izrael el fogja érni a célját és megszüntetni a hátában lévő stratégiai fenyegetést.

A gázai lakosság tragédiája, hogy ők egyébként nem kellenek senkinek. Az arab / muszlim országok ugyan hevesen szemétzsidóznak, de egyébként nem töri magát senki, hogy érdemi segítséget nyújtson Gázának. Mindenkiben él még az emlék, amikor a palesztin menekültek a 70-es években meg akarták dönteni a jordán király uralmát, a 80-as években pedig vastagon benne voltak Libanon káoszba fordulásában és azóta is annyira voltak képesek, hogy kitermeljenek maguk fölé egy terrorkormányt. Szaúd-Arábiában a minap valaki elővett egy palesztin zászlót és perceken belül letartóztatták. No country for palestinian man. A szunnita iszlám országoknak pedig az sem hiányzik, hogy a nyakukba vegyenek egy problémát, amely nem kis részben a siíta Iránból került szponzorálásra. Vagyis marad Izrael pocskondiázása, ami meg egyébként is a hétköznapok része.

Előbb-utóbb persze lesz az a pénz, amiért a gazdasági összeomlás határán táncoló Egyiptom átengedi a menekültek egy részét és bezárja őket a Sínai-félszigeten létrehozott izolált menekülttáborokba. Egy másik részük szétszéled, a harmadik részük pedig Ciszjordániába kerül majd, ami meg szoros izraeli ellenőrzés alatt lesz.

Hogy mi nem lesz? Kétállami megoldás. Ugyan hogyan mehetne bele Izrael egy állam létrehozásába, ahol a káosz és a szélsőséges mozgalmak uralkodnak. Az arab országok egyébként is vagy teljesen diszfunkcionálisak, vagy ha van olaj akkor totális diktatúrák. Ez utóbbi Izraelnek még talán meg is felelne, mert akkor legalább van kivel tárgyalni, de a palesztinok esetében ilyen nincs. Ki igazgatna egy palesztin államot? A terrorista Hamasz? Vagy Irán a proxyjain keresztül?

És hogy mi ebből a tanulság? Az a nép, amelyik hagyja, hogy egy szélsőséges elnyomó rezsim uralkodjon felette, amelyik mindenkit magára haragít a környezetében és az elitje idegen diktatúrák érdekeinek a kiszolgálására rendezkedik be, az elveszíti az irányítást a sorsa felett.

kard fb

[dreams-are-my-reality]

1. a figyelemelterelés NEM működik. nem tudom mi történik a sorozatban amit nézek, mi a téma a szövegben amit olvasok, miről van szó a szemináriumon, mi az anyámat mond aki beszél hozzám, hány ismétlésnél tartok épp az edzés szettben, mit tettem már bele a kajába főzés közben és mi az, amit még kihagytam.

2. az igyekezni nem szeretni, nem hiányolni, a mindennek és mindenkinek, a családjának, a barátainak, a lakhelyének, a járműveinek, a hobbijainak a létét totálisan figyelmen kívül hagyni, a letiltani, a kitörölni, az elrejteni, a megszüntetni, a teljes létezését maximálisan kizárni és megpróbálni elfelejteni módszer NEM működik. nem válik be a szándékos utálás, a saját magam elszántan minél mérgesebbé tétele, az áruló főgonosz-képnek az erőszakos kialakítása, hát szóval a FUCK HIM attitude na.

3. a rise like a phoenix attitude NEM működik. nem tudom, hogy a badbitch slay zenékre girlboss fejjel, lendületesen, nagyon-nagyon kierőltetett queen energyvel menetelésből (amikor okvetlen ki kell mozdulnom valahova) mennyi a genuine stuff és mennyi az akaratlagos fake it till you make it stuff. pláne hogy kívülről én ilyenkor nyilván nem látom magam, szóval abszolút lehet hogy csak szimplán nevetséges vagyok. ráadásul mire végre valahára hazaérek, addigra szörnyen elfáradok és abbahagyom ezt a pretendinget.

4. a pszichofarmakonok szedése NEM működik, ezt felesleges is ragoznom.

5. a társaságban lét NEM működik, mert nagyjából 2 perc alatt merül le a social battery.

6. az egyedüllét NEM működik, mert megtámad a saját agyam és spirálozódok lefele.

7. a kis cozy self-care NEM működik. nem tud érdekelni amit csinálok és nem is tudok ellazulni

8. az alvás NEM működik, az álmaimat sajnos nem tudom irányítani, és az jelenik meg benne ami, vagy aki éppen akar. aztán felébredek és nyilván realizálom, hogy ez nem a valóság.

9. a nagyon mindful, nagyon tudatos, nagyon be positive attitude szintén NEM működik. nem tudom gaslightingolni az érzéseimet, nincs kontrollom felettük, nem tudok mindent túlélő hőst csinálni magamból a fejemben, nem tudok rácsatlakozni a mindenáron positivity vonulatra, nem bírom motiválni, kihúzni, felállítani, előrefele rugdosni, megmenteni magam, kész.

10. a kiírom, kirajzolom, kiakármizem magamból dolog NEM működik. ülök és bámulok az üres valami felett és egyszerűen semmi nem jön ki, semmi nem “alkotódik”. ha meg véletlen mégis, akkor annak óriási nagy mental breakdown a vége, deperszonalizáció, derealizáció, minden, a maradék kontrollt és józan ítélőképességet is elvesztem és potenciálisan akármikor, akármilyen ámokfutásba kiszámíthatatlanul át tud csapni.

(+ a professzionálisabb segítségkérés úgy látom NEM működik, de nem feltétlen az én hibám, a geciszar egészségügyünk a ludas. betelt, nincs hely, nincs kapacitás, nem írnak vissza, nem veszik fel a telefont, nem hívnak vissza, őrület messze van, picsadrága, hetekre/hónapokra befekvős de arra meg ugye kinek van ideje és lehetősége az egyetem, szakdolgozat, diplomázás, satöbbi mellett.)

akkor mi a kibaszott retkes kurvafasz működik? i’ve desperately reached my fucking limit :DDD

[oszodi-beszedeim]

Egy hónapja nem írtam.

Miután Luna 'elhagyott', úgy éreztem, elvesztettem a történet fonalát. Most jutottam el oda, hogy annyi minden felgyűlt, hogy muszáj kiírnom. Nem is azért, hogy ventilláljak, hanem hogy egyáltalán lépést tartsak a történtekkel.

Most ami miatt írok, hogy belekeveredtem egy meleg kapcsolatba egy nálam 10 évvel fiatalabb fiúval, akivel kapcsolatban teljesen az az érzésem, hogy valamiből menekül. Valamiből, vagy valami elől – egy velem való kapcsolatba. De lehet, csak azért érzem így, mert most kivételesen nem előlem menekülnek, hanem az én irányomba.

"– Nem várok túl sokat egy másikkal való kapcsolattól. Az emberek egy idő után leszoktatnak arról, hogy bármiben is reménykedj.

– Én azért reménykedem benned."

Eléggé feszélyez amúgy, mert kissé pushy, majdnem annyira, mint Ungár. Vagy mint kb. bármilyen meleg, aki – velem ellenben – tényleg meleg és szexelni is akar. A srác konkrétan úgy lesmárolt, hogy azt hittem, mindjárt meg is akar lovagolni. De szerencsére 'csak' a nadrágomban turkált.

Úgy érzem, ahogy idősödöm és jönnek velem szemben az emberek, a red flagek nem hogy nem csökkennek, hanem egyre korábban buknak ki és egyre nagyobb mértékben.

Persze ez igazából csak nekem red flag. Egy normális ember teljesen alapnak gondolja, ha éjszaka 2-kor egy sötétített BMW bőrülésén a 'beszélgetés' esetleg magában foglalja a testiség bizonyos aspektusait is. Tudom én. De az évek alatt annyira aszexuális (sőt, lassan aromantikus) lettem, hogy nálam már egy ember puszta közeledése is red flag. Hiszen az egészségesek ösztönösen elkerülnek. Mostanra annyira deformált lettem, hogy talán már ösztön sem kell hozzá, elég csak kinyitni a szemüket és látni, hogy én nem mozgok kényelmesen a jelen rendszerben.

De ez valamennyire áldás is. Ha másban nem, leginkább abban, hogy Manó óta már senki elvesztése nem tud érdemben megérinteni, legalábbis érzelmi szinten biztosan nem. Luna esetén sem bánkódtam sokat, pedig Luna a legnagyobb kihagyott ziccere egész eddigi életemnek. Pontosan olyan aszexuális volt, mint én, szép külsővel, ráadásul tökéletes alapjául szolgált volna egy Ash 'ellen' folytatott szisztematikus emberi játszmához. Ehhez képest kifulladt abban, hogy egy rövid időre felpiszkáljam Ash féltékeny, egoista énjét. Persze ö sem hülye, az elsö meglepetésből felocsúdva rögtön visszaváltott a szokásos modorára, de a pillanat hevében egyértelműen látszott rajta, hogy szíven üti a dolog. Néha magam is meglepődöm, milyen kegyetlen és szemét tudok lenni.

Azt amúgy Ash nem is tudja, hogy Luna kitörölt az életéből. Az új srácról sem tud (akit meg én fogok kitörölni az életemből, csak még nem tudom, mikor). De nagyon érzi a csikicsuki húzásaimat és azt, hogy én a periférián tartom őt, nem egyszer vagyok kénytelen 'őszinteségi rohamokat' produkálni. Mert már csak nagyon nehezen tudom magamra erőltetni azt, hogy közeledő gesztusokat tegyek neki. Így marad az, hogy időről időre 'kirohanásaim' vannak arról, hogy valójában milyen magányos vagyok és mennyire nem tudja, mi zajlik bennem és mennyi sérülésem van. Az anyai ösztöneire apellálok, amit mindig előszeretettel hangoztat, hogy neki milyen erősek. És talán ez igaz is – onnan látszik, hogy ő még mindig anyáskodik felettem, pedig már módszeresen ki kellett volna irtania az életéből. De ő töretlenül ragaszkodik hozzám, jobban, mint Петрушка valaha. Pedig ő talán valaha még szeretett is. Talán én is őt. Talán Ash-t is. Talán.

A hangsúly az évek alatt egyre inkább a 'talán'-ra helyeződik, át az érzelmekről. Olinál még ez a szó fel sem merült. Aztán gyakorlatilag berobbantotta és most már mindenki egy nagy-nagy talán. Én magam sem tudtam ezen kívül semmit mondani szegény srácnak, akinek csak azért muszáj nevet adnom, hogy egyáltalán kontextusba tudjam helyezni a naplómban. És aki egyébként maga sem tudja, hogy meleg-e és mégis jobban közeledik hozzám, mint amennyire én valaha is fogok bárkihez. Előre sajnálom.

Vagy inkább nem. Nem tud már érdekelni senki. És senkinek a semmije. Különben is ő közeledett felém, mondhatni besétált az oroszlánketrecembe. Szegény, szegény srác.

[vera9811]

Oké szóval ma találkoztam volt osztálytársammal a boltban.

Fél órát beszéltünk összesen, viszont nagyon gyanús volt, hogy 3szor vagy 4szer megkérdezte, hogy tudok e valamit a volt osztálytársainkról és neveket is mondott, hogy konkrétan kikre gondol.

Nem figyelt egyáltalán arra amit mondtam neki csak ezekre az információkra.

Elmondtam miket tudok, de csak azért mert kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni ezekután.

Vajon ezek az emberek újra megjelennek a semmiből? Esetleg visszahallok újabb információkat róluk? Vagy megint keverik a szart a hátam mögött?

Másik érdekesség, hogy kérdezte nem e tudok arról, hogy lesz e osztálytalálkozó. Válaszoltam, hogy nem. Majd jött a válasz, hogy kár mert a 2018-as nagyon jó volt és kár, hogy nem mentem el.

Akkor megmomdtam neki, hogy engem nem tud érdekelni ez az osztály egyáltalán. Majd megkérdezte, hogy unokatesommal tartom e a kapcsolatot, válaszoltam, hogy igen mert szeretnék segíteni a gyerekének is ha majd óvodás lesz akkor én is eltudjak érte menni, ráadásul, hogy ő a keresztfiam.

Eközben ő rajta átnéz, nem köszön rá az utcán se. Akkor miért is érdekel ennyire?

[kr3isz]

Hiába próbálok kitörni, tudom ez nem fog összejönni, de szaladok, haladok amíg csak bírom. Bekerít a pánik ami ami a legnagyobb kínom.

Bezárul a világ, nem tud érdekelni más, nem ismerem fel magam mint egy tudathasadás...

[szasza-chan]

Triangle Strategy - Morality Route

Ma végre kivittem a játékot az első befejezésig, és túl sok gondolatom van róla, amit Twitteren kb. lehetetlen normálisan levezetni (plusz úgysem olvassa el senki, csak nyomnak rá egy lájkot), AA-ra meg nem lesz pofám ennyi mindent leírni, de a végén szokás szerint hiányérzetem lesz, mert összecsapom és/vagy rövidítek, hogy minden kiférjen, de az meg nem az igazi.

És akkor szembe jutott, hogy van Tumblr-öm! XD

Ennél jobb hely nincs is, ahova kihányhatom az értéktelen gondolataimat, amikhez mégis annyira ragaszkodom, mert szeretném évekkel később visszaolvasni emlékeztetőként.

Nagyon szeretem ezt a játékot! OMG, hogy lett ez ennyire jó? Biztos csak az újdonság varázsa, mert ha bárki témában jártasabb meglátná ezt a posztot, biztos azzal kezdene, hogy semmi újat nem tesz le az asztalra, a szegény ember Final Fantasy Tactics-a/Tactics Ogre-ja vagy valami. Jó, leszarom. Jelenleg úgy gondolom, hogy remek játék, és sokkal könnyebben fel tudtam benne venni a fonalat, mint anno a Fire Emblem: Three Houses-zal, pedig jelen állás szerint azt is szeretem (ezt nyugodtabban akkor tudnám kijelenteni, ha végre kivinném mind a négy route-ot, de god, annyira nem könnyű az újrajátszása az első fele miatt!)

Szóval Morality Route, mert... nem tom. Mert ez Frederica route-ja és ő érdekelt a legkevésbé. Szal túl akartam rajta lenni.

Mivel úgyis magam vagyok, mindenféle ítélkezéstől való félelem nélkül kijelenthetem, hogy marhára nem érdekelt a hetero románc. Sajnálom, filthy fujoshiként csak az piszkálja meg a fantáziámat, ahol két férfi között van valami lamúr, ellenkező esetben NAGYON NAGYOT kell alakítania a párosnak, hogy minimális érdeklődést is tudjak feléjük kimutatni. Harminc év alatt annyi film, könyv, sorozat, anime stb. került elém, amiket teletömtek szükségtelen románccal, hogy nem tud érdekelni, hogyan képes negyvenmilliomodik módon is egy férfi meg egy nő egymásba habarodni.

Szintén van egy zsigeri ellenérzésem a megszervezett házasságok felé, még ha közben úgy is gondolom, hogy manapság nagyobb szükségünk van rá, mint gondolnánk, és lehet sokunknak előnye származna belőle. Mind1. Szorult még belém annyi romantika, hogy azt gondoljam, a szerelmet jobb megtalálni, nem megszokni és megszeretni egy embert, akit akaratod ellenére melléd raknak, és vagy szerencséd lesz vele, vagy nem. Ráadásul annyira ridegek egymással, bár ez majdnem mindenkiről elmondható, és legfőképpen Serenoáról. Annyira tisztelettudóan, látszólag minden létező etikettet  betartva beszélnek egymással a karakterek, alig érződik bármi melegség. Olyan Shakespeare-ien távolságtartó mindenki mindenkivel, vagy én nem is tudom. Ezért különösen vicces, mennyire próbálták az angol verzióban teletömni Frederica és Serenoa párbeszédeid „my love” megszólítással, miközben a japán verzióban nyilván egyszer sem hívják egymást a szerelmüknek, csak a kötelezőszerű „-sama” megszólítást hagyják el.

Mindezek ellenére, objektíven nézve, Serenoa és Frederica párosa teljesen oké. Szerintem nehezen lehetne rájuk hívni a Twitter Rendőrséget (challenge accepted, Twitter 14 évesei? XD) Serenoa nagyon tisztelettudó Fredericával, kedvesen beszél vele, kiáll mellette, érezteti, hogy a családja tagjának tekinti, ami hatalmas ajándék egy olyan lánynak, akit egész életében kirekesztett a saját családja, és senkinek sem volt egy jó szava hozzá.

Ugyanitt érdemes megjegyezni, hogy szerintem Frederica megy át a legjobb karakterfejlődésen, sőt ki merem jelenteni, hogy ő az egyetlen, aki végig is fog szerintem. Én bírom a szereplőket, és nagyon érdekel minden velük kapcsolatban, de az a helyzet, hogy elég... nem tom. Sterilek? Egydimenziósnak vagy unalmasnak nem akarom hívni őket, de akkor is az a helyzet, hogy igazából annyira story driven az egész játék, hogy a karakterekre a rengeteg párbeszéd ellenére úgy nem jut idő, ezért hiába a sok morális kérdés és döntés, egyikükben sem mélyülünk el igazán. Serenoát spec kedveltem, de egyelőre nem mondanám, hogy egy egyedi főszereplő. Túl tökéletes. Nem akarom az elcsépelt Gary Stu kifejezést használni, deeee... kicsit az? Az apja betegsége miatt rászakad a Wolffort ház vezetése, és mindent gond nélkül vezet, a nehézségek nem törik meg, az ellenségek is jobban félnek tőle, mint Rolandtól, aki elvileg a király fia és nagyobb befolyása kellene hogy legyen a dolgokra, de mégis mindig Wolffort fiú így, Wolffort fiú úgy! Na mind1, csak azt akartam kinyögni, hogy minden karakter erősen kötött az elejétől fogva, és minimális vagy nem létező változáson mennek keresztül. Egyedül Frederica az, aki egyről a hatra jut. Önbizalmat szerez, kiáll az őt abúzáló testvérei ellen, próbál a taktikai megbeszéléseken érdemben hozzászólni és idővel még saját tervei is vannak, és a Morality Ending nyilván ennek a fejlődéstörténetnek a betetőzése, ahol végre azt teszi, ami szerinte a leginkább helyes.

Ettől függetlenül továbbra is ott vagyok, hogy csóri lány nem érdekel, és a története is vége is erősen ilyen „hát ez is megvolt” fílingű. Meg van vele 1-2 bajom, de erről később.

 Még előtte inkább nyavalygok, hogy igazából mint harcossal sem voltam megelégedve vele, de lehet szimplán csak béna vagyok a játékban. Akárhány gamer oldalon is tüntessék fel úgy, mint az egyik leghasznosabb tagot a csapatban, én őszintén ha tehettem, mindig kiraktam. A több ellenfelet támadó tüzes támadása gyenge is puki, szinte soha senkit sem ölt meg velük. Vagy egy hatásosabb, de az csak egy ellenfelet támad, 2 TP-t vesz el, és néha sikerül vele meggyújtani a pályát, a drága harcosaim pedig ész nélkül belemennek a tűzbe, ha csak úgy elérhető a következő ellenfél, pedig így is sokszor vért izzadtam, hogy életben tartsam őket. Még van 1-2 másik támadása, de őszintén, semmi hasznukat nem vettem. És igen, Fredericát is fejlesztettem mindenhogyan, nem tíz szinttel alacsonyabban bedobtam egy túl erős pályára, aztán morgok, hogy nem teljesít jól. Vagyis de, az utolsó előtti harcban ez volt, de csakmert a játék kényszerített rá.

Talán itt van egy kis kritika, hogy ugyan történetmesélés szempontjából megértem, miért kényszerít rá a játék, hogy fix karaktereket kelljen harcba küldeni (és csak ritkán van ilyen), de akkor is bosszantó, mikor az egyik ilyen kötelező karakter aztán pont egy olyan lesz, akit alig használsz, és fel kell a helyét áldoznod egy sokkal erősebb harcosnak. Lásd a fenti esetet. Nem is törtem magam, hogy gyógyítsam a lányt, így is úgyis max 3 körön belül megsemmisítik és így is lett. Szal a játék szépen handicappelt egy amúgy sem könnyű pályán, mert rákényszerített, hogy egy gyenge karakterrel harcoljak. Najó mind1, engedjük el. Így is sikerült elsőre kipuculnom azt a pályát, szal annyira mégsem volt rossz a helyzet.

A rengeteg felvezetőnek az a lényege, hogy bár bajom nincs Fredericával és alapvetően egy jó karakternek tartom, illetve a kapcsolata Serenoával teljesen oké, nem tudott érdekelni egyik sem. Ettől függetlenül nyilván jó, hogy ennyi figyelmet kapott, és azért próbálkoztak Serenoával a kapcsolatukat, meg annak fejlődését is bemutatni. Itt sajnos nem foghatom rá, hogy mivel a készítők sem foglalkoztak vele, én is semmisnek tekintem az egész eljegyzéses dolgot (*köhöm* Final Fantasy XV *köhöm*)

Szóval a Morality Route…

Maga a befejezés… oké? Az a baj, hogy vannak már ismereteim és/vagy elképzeléseim a többi befejezésről, így azt is tudom, hogy van egy Golden Route, ami egy boldog befejezés. Ellenben a másik három ahhoz viszonyítva rossz, de pontosabb azt mondani, hogy mindegyik keserédes. A Utility Endtől előre félek, mert nagyon fikázzák az emberek (és őszintén én is lehidaltam, mikor Roland benyögte, hogy ő merre vinné az ország sorsát), a Liberty End meg gondolom Serenoa királlyá válásával érne véget, csak nem tudom, miféle mocskosságok útján fognak oda kikötni. És itt a Morality Ending, amiben elvileg valami jót teszünk, de cserébe az egész országot hagyjuk lángba borulni. Juj!

A cél nyilván az lehetett, hogy tényleg úgy érezzük, a történet során hozott döntéseinknek súlya legyen, és a végén mindegyikben legyen ugyanannyi pozitívum, mint negatívum. Hogy lássuk, a világ nem fekete és fehér, nem lehet mindig mindenkit megmenteni, nem létezik egy tökéletes út. Vagyis de, mert ott a Golden Route, aminek a létezését épp annyira utálom, mint amennyire örülök neki, mert ha tényleg ilyen keserédes lesz a másik két befejezés, mint ez, akkor nagyon fog kelleni a lelkemnek egy megnyugtatóbb, boldog befejezés. De akkor meg minek hypeolom magamat a többi befejezésre, ha a végén semmissé válnak? Mind1, még nem tartok ott.

Most ott tartok, hogy csak a Morality Ending van meg, és a többi ismerete nélkül még azt se tudom megmondani, hogy tetszett-e vagy sem. Értékelem, hogy van egy olyan befejezés, ahol a szereplők csak úgy hátat fordíthatnak mindennek, és ahelyett, hogy a világ megmentőivé válnak, elvonulnak távol a bajoktól egy kicsit nyugisabb, boldogabb életet élni. Persze közben rabszolga felszabadítást is tartanak, de az egész lényege az, hogy a két rossz szövetséges, vagy a totális elpusztulás helyett új életet választanak a szereplők. Ez tök izgi. És kurvára gyáva.

Én is nagyon sajnáltam a roselle-i embereket. Látva, hogyan bánik velük Hyzante, nekem is az egyik első reakcióm az lehetett, hogy remélem kitörik a parasztlázadás és el tudjuk őket innen vinni. Ami meg is történt, de milyen áron? Nyilván ez a dilemma része. Mondjuk az ő felszabadításuk technikailag nem kötelező következménye Serenoáék döntésének. Igazából simán megléphetnének anélkül is, hogy foglalkoznának velük, csak Frederica miatt alakultak úgy a dolgok, hogy a menekülés előtt kimenekítik a roselle-akat is, mert a rabszolgatartás csúnya dolog. Mind1, a lényeg, hogy a nagy döntésnél Frederica az, aki nagyon azt sulykolja, hogy szabadítsák ki a népét és keressék meg a béke partját, ahol nyugiban élhetnek. Ez egy nemes elképzelés, és láthatjuk, hogy a végén meg is történik. Csak cserébe szarban hagynak egy országot.

Mondom, én sem akarnám, hogy a roselle-iek szenvedjenek, épp ezért utálom kimondani azt, amit valszeg Roland és Benedict is ki fog a következő két befejezésben, hogy egy maroknyi ember szenvedése kisebb áldozat, mint több millió másiké, akik a háború közben esnek el. De attól még nem fair! Meg a roselle-i emberek helyzete külső segítség nélkül sohasem lesz jobb, az emberek azonban el tudnak valamennyire bújni a háború elől… gondolom én. És ha vége van, nagyobb az esélye, hogy visszakapják a szabadságukat, míg a roselle-ieknél nulla. Viszont az epilógusból megtudjuk, hogy nagyon sokáig elhúzódik Serenoáék nélkül a háború, és abban sem lehetünk biztosak, hogy ki nyerte meg, és utána mennyire szenvedtek az uralma alatt az emberek.

Most csak „hangosan” vitatkozom magammal, hogy melyik döntés okozhat kevesebb kárt. És sajnos így is oda lyukadok ki, hogy szerintem Serenoáéknak igenis felelősséget kellene vállalniuk, ha már éveken keresztül élvezték, hogy az emberek a Wolffortok valagát nyalják. Erre jön ez a menyasszony, és arra kéri Serenoát, hogy hagyjon hátra néhány „bevándorlóért”? *gasp* De amúgy tényleg, a Wolffort birtokon lakó embereket miért nem vitték magukkal? Meghagyhatta volna Benedictnek, hogy hajóztassa el őket a déli határig, és ott Serenoáék felveszik őket, miközben viszik a Roselle embereket is és máris kevésbé pocsék a helyzet. És totál OFF, de komolyan ott hagyták a szarban a fővárosban Roland húgát? Mikor az egyik konkrét cél az volt, hogy megmentsék az aestofrost-i befolyástól? Szegényt kétszer is sikerült cserben hagyni? Lol, ezt komolyan így elfelejtették a készítők, vagy Roland ennyire kegyetlen fivér? XD

 És biztos nem lehetek egyedül a véleményemmel, hogy Serenoának valszeg azért kellett itt meghalnia, mert amúgy túl vidám lett volna a befejezés, és szembe ment volna azzal, hogy mindegyik keserédes legyen. Persze, a világ lángokban, a hátrahagyott emberek lehet éheznek és félnek, de hé, milyen cuki már Serenoa és Frederica gyermeke, nem? Szal a srácnak mennie kellett. Viszont az értékeltem, hogy Frederica nem kezdett el jajveszékelni, hogy miatta halt meg a vőlegénye, bár ne kényszerítette volna erre stb. hanem Serenoával közös utolsó beszélgetésükre emlékezve emelt fővel állt mindenki elé és mondta, hogy ez az ő döntésük volt, nincs mit bánni. Nice!

 Utolsó bekezdésként hadd fejtsem itt ki, hogy mennyire fura az utolsó előtti döntés. Ha Morality befejezést akarok, akkor Morality döntéseket kell hoznom, és bár tök oké, hogy Frederica, Benedict és Roland nem mindig azt a választást „preferálja”, ami az ő befejezésükhöz vezet, amíg csak két döntés van, de ha három, akkor mi indokolja, hogy mondjuk ha Frederica nézetét támogatom, hogy mondjuk Utility pontokat kapok? Ugye itt a Morality döntés az, hogyha Benedicttel visszamegyek a Wolffort birtokra megnézni Serenoa felépült apját.

Amúgy ez is érdekes, hogy Symon az első 5 fejezet alatt lebetegszik és kb. a halálos ágyán fekszik, csakhogy az utolsó pillanatban hirtelen jobban legyen a legkényelmesebb pillanatban, és azzal a lendülettel kinyírják. A többi route-on hogy lesz? Azokon túléli, mert nincs bankett, ahol a merényletet elkövetik, vagy off-screen meghal és Benedict közli velünk a halálát, meg mondja el a féltve őrzött titkot, miszerint Serenoa valójában Regna király fia?

Ezen csak azért morfondírozok, mert nem lenne ez logikusabb Liberty döntésnek? Amikor annak (valószínűleg) az a vége, hogy Serenoa király lesz? Symon a fia karjai között hal meg (ami spec belátom, eddig a legmeghatóbb jelenet volt az egész játékban, kicsit meg is könnyeztem), utolsó leheletével még elmondja, ki ő valójában és kvázi ezzel az ország terhét a nyakába adja… erre Serenoa két nap múlva úgy dönt, mindent hátra hagy, mert rabszolga felszabadítást kell tartani. Nyilván nem kötelező Frederica ötletét támogatni, de a Morality pontok annyira az egekben lehettek, hogy szerintem csak többszöri próbálkozásra sikerült volna egy olyan válaszkombinációt kiharcolni a többieknél, amivel végül Benedict mellé állnak. Vagy nem tom, nem nagyon kísérleteztem ezzel. De így meg fura. A Morality döntés miért nem az, hogy Fredericával elmegy Serenoa a Roselle táborba? Akkor megint kapna egy löketet, mert látná, tényleg milyen nehéz sorsuk van és megszólalna a lelkiismerete, hogy segíteni akar, és ezért utána tök logikus, hogy Frederica mellé áll. Pont, ahogy érthetőbb lenne, hogy inkább Benedict tervét támogatva inkább összeállna Aestfrost-tal, hogy megszerezze magának a trónt, mintha ezzel tisztelegne az apja előtt – ideértve a vérszerintit és a nevelőapát.

De valszeg csak túlgondolom ezt a játékos logikát, vagy pont kifejezetten az volt a készítők célja, hogy az utolsó döntés előtt egy másik nézőpontot is lásson a játékos. Nem tudom. Minden esetre tök mind1, mert ha az ember az összes befejezésre kíváncsi, úgyis mindegyik döntésen végig kell mennie.

 És pont erre készülök, mert már el is kezdtem a Utility Route-ot. És előre rettegek, mert… ja. Majd visszatérek rá.

[egy-lany-blogja]

Kedves Nő!

„Igen, a férfi tud őszintén szeretni úgy, ahogy vagy!

A férfi nem egy Disney mese, nem mindig szőke, és nem herceg. Nézzetek körül ma: minden ilyen srác, fickó, aki annak hiszi magát inkább él úgy, ahogy a sok szar realitykben látja, mintsem úgy, ahogy egy férfinek kellene. A normális férfi kiegyensúlyozott, korrekt, megmondja a szemedbe, ha valami nem tetszik neki, értékeli és tiszteli azt, aki vagy, teljesen mindegy, hogy a párodként, vagy ismerősként tekint rád, sőt még akkor is megtartja a tiszteletét, ha épp nem kedvel.

A férfi ma az, aki tud veled kommunikálni, akinek ha tetszel nem a melleid és a feneked nagysága fogja érdekelni, hanem a kisugárzásod, a megjelenésed, a gondolkodásod. Az, hogy mik a terveid és mennyire vagy képes kompromisszumot kötni az életedben. A férfi az, aki ha poénkodik, vagy épp beszól azt sosem úgy teszi, hogy te alacsonyabb rendűnek érezd magad, mert igazából csak csipkelődésnek szánja. Aki úgy bánik veled, hogy ne érezd a féltékenységet, aki úgy beszél hozzád, hogy olykor bizony hosszasan kifejti azt, mert szeretné, ha megértenéd. Aki nem fog a múltadban vájkálni és aki támogat a jövőddel kapcsolatban. Aki megbeszéli veled a dolgait, a gondolatait és ő is ugyanúgy vágyik arra, hogy minden amit érzel, vagy gondolsz megoszd vele.

A férfi az, aki megérti, ha egy kicsit egyedül akarsz lenni, aki nem fog elméleteket szőni, ha csak egy kis nyugalomra vágysz, aki igyekszik a lehető legjobban összekapcsolódni veled, aki arra törekszik, hogy a legapróbb rezdülésed is megértse. Aki nem állít fel mércét, nem vár el sokat és szeretné, ha ebben te is partner lennél.

A férfi az, aki nem a barátnőidet, vagy más nőcskéket fog bámulni a neten, vagy az utcán, ha nem vagy ott mellette. A férfi tiszteletben tart és szereti kettőtöket, így nem enged a csábításnak.

Súlyos tévedés, hogy a férfiaknak magas elvárásaik vannak, hiszen a kommunikáció, az odafigyelés, a törődés és a szeretni akarás bennünk is ott van. Az igazi férfi először a belső értékeid nézi meg, azt akarja megismerni, persze tudja mindenki, hogy a testiség is fontos, de ahogy szokták mondani; Egy nő ne a férfi kocsiját, házát nézze, nem annak fog szülni, így a férfi se a nő melleit, fenekét, vagy az alsó ajkait tartsa szem előtt, mert sose azzal fog beszélgetni.

Az a férfi aki nem ilyen, még nem tart ott, ő még egy fickó, egy pasas, de majd ő is révbe ér. Az pedig, hogy ez mikor történik meg, rajta múlik."

Papp Ádám

[sztivan]

egyébként azon gondolkoztam, még a saját szubkultúrámban is mennyire gyakori, hogy emberek verik magukat arra, hogy mennyire menő biciklit használnak, és az ilyenek döntő többségében szoktam arra gondolni, hogy de hát azt is csak combizommal kell meghajtani, aki nem profi sportoló, annak valójában tök fölösleges egy csomó extra. na de az legalább bicikli, az egy tényleg jó dolog, hogy lehet vele menni, egy autónál meg most az, hogy beülsz aztán tekergeted a kormányt, hát hogy ez aztán végképp mennyire unalmas egy dolog

nem azért, tőlem tényleg mindenki építse aköré az identitását, ami köré neki jólesik, csak mindig rácsodálkozom, hogy ez néhány embernek mennyire fontos, engem meg mennyire nem tud érdekelni

Wow, én nem hittem, hogy egy kocsi tényleg puncimagnes, de a tulajom késett, ezért lehozott a galeriaba a flancos mercijevel, és ismeretlen nők integettek a faszinak a villamosmegallobol😳

[csacskamacskamocska]

Végül minden

Meghalt valaki és egy másik ember elmondta (mindketten híresek), hogy sokáig nagyon jó barátok voltak, de egy nap az, aki meghalt, valamiért megharagudott rá, és ő nem tudta miért. És nem kérdezte meg, hanem hagyta, pedig tényleg nagyon nagyon jó barátok voltak előtte és most, hogy meghalt, már sosem fog kiderülni, hogy mi volt. Én biztos vagyok benne, hogy valami orbitális faszság volt az oka. Valami aminek akkor, abban a pillanatban rettentő nagy jelentősége volt, de visszanézve az időben már nevetségessé silányul. Csakhogy az életünk ilyen nevetséges apróságok állandó futószalagja és muszáj nekik jelentőséget tulajdonítani, különben csak állnánk ott, a futószalag mellett, és folyton azt mondanánk, hogy ez se fontos, ez is mindegy, ugyanmár csak belém rúgott, kit érdekel, hogy szart rám, ez semmiség, ez a kis nézeleltérés, ez a kis figyelmetlnség, ez a hazugság szóra se érdemes, stb. Utólag, amikor nincs benne érzelmi töltet, csak maga a tényszerűség, akkor már nagyon nehéz megérteni, hiszen pont az érzelmi töltetet dolgozza fel az ember sok-sok idő alatt.

Egyszer elhagytak. Ültem a mammut híd átjárójában egy padon és zokogva könyörögtem a telefonba, hogy ne hagyjon el. Soha senkinek nem könyörögtem életemben, de akkor úgy éreztem, hogy ezt is meg kell próbálnom. KÉRNI, megalázkodni, elmondani azt amit talán nem is tud. Azt gondoltam nem tudok megbírkózni a hiánnyal amit okoz. Azt hittem nem lesz senki más, akit szeretni tudok, aki mellett nőnek érezhetem magam. Sehol nincsenek már azok az érzésk. Se a ragaszkodás, se a vágy, se a félelem. Visszajött hozzám, aztán elhagytam mert megérett bennem is az ami korábban benne, hogy ő kevés nekem. De még kellett másfél év mire beláttam és elengedtem az önámító hazugságokat. De azóta is, amikor átmegyek a mammut hídján, ott látom azt a lányt... nem nő volt, csak buta csitrik csinálnak ilyesmit. Csak kislányok tukmálják a szerelmüket. Csak ők érzik a szerelmet minden porcikájukban és szórják szét maguk körül. Nem érzek semmit, se a férfi, se a lány iránt, csak ott van a szelleme az átjáróban, láthatatlan szobor, hogy ilyen szerelmes voltam.

Lesz majd egy férfi, akinek elmesélem majd, ha arra járunk, mert érdekelni fogja. És cserébe elmesél egy hasonló történetet, és én majd féltékenységet fogok érezni, bár nyilván elvárom, hogy ő ne érezzen, és féltékenységemben kétszer olyan jó leszek majd az ágyban, vagy kétszer olyan jó vacsorát főzök vagy lesz valami amiben nagyon igyekszem majd, hogy engem jobban szeressen, mint azt, akit annyira tudott szeretni...

Ej, ezek a kislányok, hogy ezek sosem nőnek fel! Nade elkalandoztam megint. Szóval visszanézve olyan nevetségesek ezek a dolgok. haragok, megbántottságok, sértettségek, de még a lángoló szerelmek is, és minden olyan jelentéktelenné válik. Mint valami akdálypálya, olyan ez, amin elbukunk szlalomozás közben és otthagynak, a másik ember rohan tovább. Ki tudja hova.

[hopelessness-things]

Eljön majd a nap, amikor senki szava sem tud majd letörni. Akkor már erős leszel. Nem fog érdekelni, hogy ki mit mond, hiszen egyetlen dolog lesz biztos számodra: méghozzá az, hogy neked mi az igaz. Benned mi van, számodra mi jó, meg neked mit jelent. Történhet bármi, te biztos leszel annyira magadban, hogy lásd, mi a te utad, és mi az, aminek köze nincs hozzád.

– Oravecz Nóra