#napi hülye

[eltiron2]

A turista, aki

Budapest közepén jön rá, hogy Magyarország NEM az eurózona tagja.

[telavivdelhi2]

Telex: Az orosz mozik legnagyobb slágere a Barbie netről letöltött kalózmásolata

"Az árnyalt propagandamozira azonban hiába költött 200 millió rubelt az orosz vezetés, a mozi csak 14 millió rubelnyi bevételt hozott össze az első két hétben."

A nap ostoba propagandistája: Bicsérdi-Fülöp Ádám. Nem volt szabad állás a lakájmédiában?

Mármint a ruszki fasiszta múvira. Debazmegtelex, melyik halivúdi film hozta vissza az első két hét alatt a költségeket?!!!

[magusmester]

"Gondolj arra, hogy milyen buta az átlagember, és rádöbbensz, hogy az emberek fele még annál is butább."

-George Carlin

[zoeeozzoeeoz]

1x megszívom, de nagyon, de addig is, most is, érvényes az h " Én nem érek rá betegnek lenni! " Stimt? Stimt!

Egyelőre "csak" a torkom fáj, nyelni alig tudok, tegnap a vevőim szerint már hangom is alig volt, én ezt nem érzékeltem, lévén alig szólaltam meg. Kezdenek égni a szemeim, ami nálam a láz első jele. Holnap nem dolgozom. Majd kipihenem...........egy kis kert ásással! Ha esni fog az eső, akkor is! Hétvégén a szél miatt már elhalasztottam! Most nem fogom! Ha belázasodom, akkor is felásom!

Nem érek rá betegnek lenni!

[csacskamacskamocska]

nézegettem ezt a tumblr „szerelemtérkép”-et

és egészen meglepő volt, hogy a legnagyobb csomópontok közül van olyan, aki köztudottan rettenetesen ostoba, van aki nem annyira köztudottan, de hazudozó viszont az látványos, hogy elég káros faszságokat beszél, és ezekre az emberekre nagyon rengeteg, amúgy értelmesnek tűnő user van ráfüggve, vagyis építi, terjeszti a faszságaikat. Hogy jön ez egy pszichológizáló, analizálós blogba? Ezen gondolkodtam ma reggel, hogy miért vész el a kritikai érzék, ha biztonságosnak és elfogadottnak gondolt közegben van az ember. Jellemeznek-e minket a szórakozásaink? A tumbli egészének is van egy "személyisége". Ha a tapasztalataim alapján meg akarnám határozni (úgy, hogy nem vagyok szakember, szóval szegényes a készlet) akkor látszik, hogy egyrészt van egy nagy elfogadás, megfelelnivágyás az elfogadásban, másrészt van egy egészen hisztérikus ítélkezés, a felszínen nagyon vicces és vidám, de a gyermetegnek ítélt válságokkal elutasít��, a napi, kicsinyes problémákkal szemben viszont ismétcsak elfogadó. A kritikát nem tűri. Függőséget alakít ki. Személyiségzavarnak tűnik. :) :) :) A tumblr-ért csak rajongani szabad, aki nem a családjának, végső menedékének tekinti, hanem csak egy kommunikációs térnek, az jobb, ha kussol. Úgy egészében nagyon könnyen manipulálható közeg. Valójában, azt gondolom, hogy személyre lebontva rettenetesen veszélyesen manipulálható mások által. És ahogy az elején írtam, a tumbli, mint tömeg, kritika nélküli. Ha látszólag ki is vet magából valakit, egész meglepő módon azt is magába forrasztja, emlegeti, mérceként állítja, becézgeti, sztorizgat vele vagyis befogadja. Az is meglepő, hogy egyetlen személy köré mekkora királyság épült az évek folyamán (most attól függetlenül, hogy amúgy pozitív figura és egyáltalán nem érzékelhető benne vezetői ambíció), de mint jelenség érdekes képződmény egy ilyen királyság. Marhára izgalmas lenne kikutatni, hogy a posztok mennyisége és időbelisége vagy a minősége a meghatározóbb ezeknél a királyságoknál. Ez utóbbi gyakorlatilag kutathatatlan :( Igazán azon rágódtam, hogy a fideszeseket folyamatosan leszóljuk, hogy milyen hülyék, miközben én a tumbli tömegét sem látom másnak, mint egy kritika nélküli, érzelmekkel túlfűtött "tömeg"nek, ahol egyénre lebontva teljesen más értékek jönnek ki, mint a nagy egészet nézve. Szóval, leszóljuk a fideszeseket, hogy idióták, de napi szinten reblogolunk idiótákat, elismerve, hogy milyen érdekesek, de legalábbis fenntartva a létüket.

Na még egy személyes dolog eszembe jutott, ezt elmesélem, hátha ennek hatására nem veszik véremet.

Egyszer volt egy vitám egy tumblis csávóval. Barátkozgattunk, barátkozgattunk, fú tényleg milyen érdekes, milyen vicces, milyen jófej vagyok, ő is nagyon érdekes meg vicces, meg értelmes volt, kölcsönös volt a lelkesedés. Lájkolgattam, reblogolgattam, de egy idő után észrevettem, hogy légüres térben vagyok. Sosem lájkol, sosem reblogol, sosem reagál. De messengeren ment a levelezgetés néha ugyanazokról a posztokról, amikre nem reagált, mintha látta volna úgy hozta fel. Hihetetlenül zavaró volt. De közben, milyen gyerekes dolog azon problémázni, amikor beszélgetsz valakivel, hogy jóember, hol vannak a simogató lájkok, az inspiráló reblogok? Nagykislány is tudok lenni, rákérdeztem amikor már nagyon zavart. Nem látja, nem tudja, nem érti miről beszélek. Magyarázkodás arról, hogy milyen hülye vagyok, hogy ilyesmivel foglalkozom. Hülyének is éreztem magam! :D Főleg attól, hogy dehát fizikailag lehetetlenség, hogy nem látja a posztjaimat, miről beszélünk? Évekig ment ez a fura dolog, hogy soha semmire nem reagált, akkor sem, ha én reagáltam az ő posztjára. Próbáltam kizárni a tudatomból, hogy ez valami szándékos dolog, mert aki érdekel, annak a blogját akkor is megnézem, ha nem dobja elém a tumbli. De csak szar érzés volt, hogy semmi, de tényleg soha semmi nem éri el az ingerküszöbét? Aztán egy nap megoldottam a dolgot, letiltottam a picsába a tumblin. Mivel sosem vette észre, hogy le van tiltva, végre megnyugodtam. Tényleg nem érdekelték a posztjaim. :( Na, ő az egyik legnagyobb trash építő. :D

[kgyst]

Napi hülye kérdés: milyen gyakran van, hogy megírtok és utána posztolás nélkül töröltök posztot?

Az ilyen szavaszásfixált arcok csinálhatnak belőle szavazást is

Nálam elég tipikus, az okok változatosak:

túl konfrontatív/agresszív poszt

belezavarodok az érveléstechnikába és nincs kedvem fölépíteni a kisesszém logikai láncolatát

menet közben elunom

még jobb: megnézem, amiről írok, és konkrét tényekre rosszul emlékszem (öregedés rulz)

[fovarosiblog]

Napi hülye bunkó faszkalap

[rejszelde]

Én hülye meg hogy örültem neki, amikor végre már nem 18 éves girnyótestű voltam.

[viking84chef]

Drága otthoniak!

Végre sikerült kijutnom Ausztriába dolgozni!

300 eurót fizettem a közvetítőnek, aki szerzett munkát nekem, ráadásul nyelvtudás nélkül!

Pedig a károgók azt mondták, úgy ne induljak neki!

Mosogató, házmester, konyhai kisegítő, kertész és szobafiú pozíciókban dolgozom.

Az első nap jött valami főnök féle, adott egy papírt hogy írjam alá, gondolom a szerződés volt, de mivel németül írták, nem vágtam, hogy mifasz állhat benne, de azért aláírtam.

Cvancogott a főszakács minden faszságot, hogy mi lenne a dolgom a konyhán, de a tököm se értette...

Valami "tellert" meg "kartófelt, cvíbelt" emlegetett...

A Teller Edére gondolhatott?

Küldjetek már róla egy képet, odaadnám neki!

Úgyis feszültnek tűnik a faszi, mert érzem rajta, hogy nem érti a magyart rendesen...

Délelőtt jött valami nő, hogy ő a hauszdámen...

Az mi lehet?

Mondja, hogy "bitte eine kissen"...

Lesmároltam rögtön, mert azért én sem vagyok tök hülye!

A "kiss"-t rögtön megértettem, igaz azóta kerül nagy ívben...

Tehát haladok a némettel is bár nehezen...

A konyhán fél 7-kor kezdek, aztán 10-től fél 5-ig szobákat takarítok, majd kimegyek füvet nyírni fél 7-ig.

Utána konyha este 11-ig.

A munkát jól el tudom látni, bár este mondták hogy valami "birnen kaputt a treppenhausban", na azt nem értettem annyira, úgyhogy hagytam a faszba!

Egyébként kicsit tré a hely, mert a lépcsőházban nem ég a villany, alig találtam fel a padláson lévő szobámba...

A konyhán és a szobákban is jól boldogulok, igaz fingom nincs, hogy mi lehet az a "staubsauger"...

A konyhafőnök tegnap jó fej volt, mert hagyott pihenni!

Ha kellett neki fazék, vagy bármi más, ő maga ment érte, közben mondogatta, hogy "töpfen, töpfen", jó arc a csávó!

Azért egy dolgot nem értek...

A közvetítő megígérte, hogy napi 8 óra lesz a meló, de itt 16 órát kell dolgoznom...

Biztos ez a szokás, de hát megkérdezni nem tudom, mert nem beszélek németül...

[angelofghetto]

F emlékére

Már tudok írni róla. Egy fekete orrú, nagy szemű zsemlegombócként érkezett hozzánk a gangos ház legfelső emeletére. Míg én M-en, a német juhász keveréken tanultam a gyereknevelést, fiam első saját kutyája ő volt, aki rendszerességre, felelősségre tanította, feltétel nélküli szeretettel fizetett érte.

Nagyon kis kajla volt. Mikor először lakmározott a táljából a konyhában, a hátsó lábai elemelkedtek a földtől. Igazából a mopsz, különösen a fiú, egy élő, lélegző statikai önellentmondás: nagy fej, terebélyes mellkas, fokhagymagerezd fenék, és az az izgő-mozgó malacfarok. A kis hülye úgy habzsolta az ételt, hogy már szinte nem is vett levegőt, olykor félre is nyelt, és elájult. Ott kellett lenni mellette, hogy megmentsük az életét.

Az egyik első sétáján kivittük a Gödörbe. Épp valami rendezvény volt. Ötven méterenként meg kellett állnunk, mert a kis mütyi elfáradt :) Mindenki imádta, mosolyogva néztek rá, a gyerekek meg akarták simogatni, ő pedig örült a végtelen népszerűségnek, mert annyi lelkes szeretet volt benne egész életében, hogy mindenfelé sugárzott belőle.

Sajnos túl sokat kellett egyedül lennie a lakásban, akkor még mindannyian munkába jártunk napközben. Egyszerűen megoldotta: átaludta az egészet. Nagyjából egy év múlva kapott egy tesót, egy koromfekete kislányt. Akkora volt, mint egy pénztárca. Sátánkának kellett volna elnevezni, mert rém öntudatos volt, mindenkit megkergetett, és olyan hangok jöttek belőle, mint az Ördögűzőben. Sokszor megkergette a nagyot, aki villámgyorsan megtanult nekifutásból felugrani a kanapéra, mert oda a kicsi nem ért fel. Pillanatokon belül kiderült, hogy a kisebbik kutyaágy lesz az övé, mert a jövevény határozottan befoglalta a nagyobbat. Később már együtt aludtak olyan jin-jang pozitúrában mindenhol: a kutyaágyban, a fotelban, a kutyapanzióban.

Túl sok volt a lépcső, a hátsó lábai megbetegedtek, ez amolyan fajtaspecifikus izé. Őt nem annyira zavarta, inkább mi féltettük. Az állatorvos tanácsára ölbe kaptuk ilyenkor, és mindenféle szereket írt fel, amelyek erősítik az ízületeket, és csökkentik a gyulladást. Amúgy olyan volt mint az árnyék, mindenhova követni kellett a gazdit, még a WC-re is, mert meg kell őt védeni ugye, ki tudja, mi tud történni. Mikor gazdi nem volt otthon, odakuckózótt mellém, és végigfeküdt mellettem, valami borzalmasan kitekert pózba helyezkedett, hogy a fejét a lábamra fektethesse, és vigyázott rám. Ez azt jelentette, hogy egy percen belül már horkolt.

Mikor a kertes házba költöztünk, eljött a kutyaparadicsom. Csodás módon a lábai is megerősödtek. Napi kétszer falkasétát rendeztünk, mikor a család körbesétálta (egyesek körbepisilték) a területet. F-nek volt egy kedvenc diófája, ami egész nap megbízható árnyékot vetett, alatta mindig hűvös volt a föld, és jót lehetett pihenkélni a forróságban.

Egyszer karácsonykor vettünk a diliboltban egy apró, éneklő-bólogató fenyőt. Letettük a padlóra, és vártuk, mit szólnak hozzá a kutyók. F ocsúdott elsőnek, és félrelökte a kicsit, mert túl veszélyesnek ítélte ezt a fura micsodát, aztán csillapíthatatlan ugatásba kezdett, míg ki nem kapcsoltuk.

Aztán jött a collie, amolyan kinti-benti házőrzőnek. (Konkrétan igaz rá a hűtőmágnes szövege: "Én 3,5 másodperc alatt vagyok a kerítésnél. És te?") Szegény F még egy poszttal hátrébb került a rangsorban. Pedig mindig ő volt, aki a jövevényekkel a leglelkesebben játszott, akikkel megosztotta a játékait (a kajáját nem!!!). Amikor a mentett kutyák voltak nálunk átmeneti megőrzésre, akkor sem ítélkezett, igazi terápiás segítőként viselkedett. Ám a collie pillanatok alatt három-négyszer akkorára nőtt mint ő, és több kérdés nem is volt.

Aztán gazdimami pocakos lett. Naná, hogy amint lehetett, oda kellett bújni a pocakhoz. A bébi érkezésekor ő volt az első, aki izgalomba jött, amikor a kiságyban megmozdult, vagy valami hangot adott. Mindenkinek oda kellett menni, és intézkedni valamit. Aztán együtt mászkáltak a szobában: a bébi négykézláb. Végre volt valaki, aki súlyban, méretben, színben hasonló. Ez nagy öröm ám.

Az utolsó napján egy kisebb műtétre volt szüksége. A bódításnál nem volt komplikáció, a beavatkozás remekül sikerült, a doktor bácsi csupán néhány nap nyugalmat rendelt. Még olyan lámpaernyőt sem kapott a fejére. Ébredezett, ébredezett, kicsit harákolt, de mondták, hogy ez előfordulhat. Már kicsit imbolyogva fel is kelt a helyéről, végigszaglászott mindannyiunkat, és visszafeküdt. Egy koppanást hallottunk, ahogy a feje a padlóra hanyatlott.

Nem írom le azt a pánikot. Az újraélesztési kísérleteket, az ölben cipelős rohanást a rendelőig, a kétségbeesett telefonálgatást az éjszaka közepén... aztán az üvöltő csendet, a könnyeket, a hatalmas szívfájdalmat.

Altatási baleset. A megfigyelésen teljesen jól volt, máskor is bódították már, nem volt semmi gond, hazaengedték. Otthon is jól volt, minden ment a normális úton. Talán a szíve állhatott meg. Az a nemszeretni nem tudó, édes kicsi szíve.

Annyi történet lenne még. Valahogy mindig az volt az érzésem, nem tudja, hogy ő kutya, meg van róla győződve, hogy ember. Arcai voltak, a szemével beszélt.

A kedvenc diófája alatt pihen, a kedvenc pokrócán, a kedvenc játékával, és gazdiapu kedvenc pulóverével, az illatában, amihez annyira szeretett odabújni... arccal a ház felé, ahonnan látszik az egész birtok, hogy figyelhesse a jövés-menést, a családját, hogy ne maradjon ki a falkasétákból.

Kár, hogy a bébi nem fog rá emlékezni, a közös játszadozásra, az összebújásokra. Csak fényképekről ismeri majd, és a meséink által.

Belegondolok, első perctől milyen természetes volt, hogy ő van. Az ember nem is gondolná, hogy egy ilyen apró, csöndes, kedves lény mekkora űrt tud hagyni maga után.

[kavekkozt]

Ne nevessetek ki a hülye kérdés miatt, de ti mivel takarítotok? (Mármint a kis napi maintenance.)

Eddig mindenhol padlószőnyeg volt, a cicák otthagyták az összes szőrüket, naponta felporszívóztunk, konyhát stb hetente 1-2x felmostuk és ennyi.

Most viszont mindent cicaszőr borít, hiába söprögetek fel naponta, úgy érzem, hogy csak felkeverem a levegőben. (Őszintén szólva a porszívózást parkettán soha nem éreztem igazán hatékonynak.) Egy söprés + porszívózás + felmosás kombó után úgy érzem, hogy már csak "új" szőr van (cicák hemperegnek egyet a vizes padlón), de azt azért nem lehet naponta megcsinálni.

Gyors google ilyen microfibre mop headeket ajánl, de abból az eldobhatót az eldobhatósága, a moshatót meg a mikroműanyagok miatt nem nagyon szeretném.

Valami más tapasztalat?

(Ugyanitt, mosógépbe rakható szőrgyűjtőt használt már valaki? :D)

[magusmester]

Miért Áll a Vonat (MÁV)? 1.

-Csókolom, 2 felnőttet szeretnék Bécsbe.

-Melyik vonatra?

-Tyűű... Nemtom, mikor megy arra vonat?

-Melyik nap szeretne utazni?

-Tyűű... Nemtom, melyik nap érdemes?

[dajkag]

Szóval ma megint kifejezetten szentélylátogató napot tartottam. Az első hely a Yushima Tenmangu szentély volt, ahol több másik szentélyhez hasonlóan ahol már Oszakában és Kiotóban is jártam, Sugawara no Michizane (Tenjin) Kamija lakik. A szentély leginkább a diákok körében népszerű, akik sikeres vizsgákért szoktak itt im��dkozni. Itt egész sokan voltak ezen a szép szombat délelőttön, de meglepő módon magamon kívül kizárólag csak japánokat láttam. Egy nagyon szép, rendezett szentély, gyönyörű parkkal és a világ legjóságosabb arcú bikaszobrával. A Sugawara no Michizane-nek szentelt szentélyekben egyébként azért találhatók meg a bikaszobrok, mert a legenda szerint a költőt halála után egy ökrösszekér húzta a hintót. A bika azonban egy helyen hirtelen megállt, és nem volt hajlandó továbbmenni. Sugawara no Michizane-t később ezen a helyen, Fukoukában temették el, ahol később a Dazaifu Tenmangu szentélyt emelték.

A következő két szentély a Gojoten Jinja és a Hanazono Inari Jinja volt, amelyek gyakorlatilag egy területen találhatók az Ueno Parkban. A Gojoten Jinja három Kamija Okuninushi, Sukunabikona, és Sugawara no Michizane, itt tehát főként betegségekből való felgyógyulásért és sikeres vizsgákért imádkoznak a látogatók. A Hanazono Inari Jinja pedig egy gyönyör kis Inari szentély, sok karmazsinvörös toriival. Mindkét szentély nagyon kellemes és nyugodt hangulatú, a sok turista ellenére is. Így a cseresznyevirágzás idején pedig különösen gyönyörűek.

Végül pedig a Kanda-Myojin szentélyban voltam, ami egy minden szempontból lenyűgöző hely. Egyrészt építészetileg, másrészt az 1300 éves múltja miatt, végül pedig azért, mert itt láttam először omamori automatát. Ez a szentély egyébként arról is híres, hogy mivel a tech-világ egyik középpontjában, Akihabarában található, így akár az elektronikai cikkeink védelme érdekébe is vásárolhatunk itt omamorit.

Egyébként édesanyám gyakran mondogatta nekem fiatalkoromban, hogy "hülye vagy, fiam", amit egy ideje nem mondott, mert szerintem azt hiszi, hogy így 30 felett már nem vagyok annyira hülye, de hát az a helyzet, hogy hazafelé betévedtem egy bolhapiacra az Ueno Parkban, ahol a napi (vagy inkább a heti) büdzsém maradékát két dologra verhettem el: az egyik egy Yamato Transport kisautó, a másik pedig az olcsó kimonóárus portékája volt. Szóval hát az a helyzet, hogy kicsit fáj a szívem a kisautó miatt, de belegondoltam, hogy csak 35 éves leszek idén, úgyhogy hirtelen felindulásból vettem egy haorit, ami amúgy szerintem kurva jól néz ki, de így igazából ötletem nincs, hogy mikor és hová tudnám én ezt felvenni, pláne, hogy egy rendes kimono szetthez most akkor minimum egy olcsó nagagit is szereznem kellene obival meg ilyenekkel. DE amúgy annyira kényelmes anyaga van, hogy beszarsz.

Igen, persze, nyilván tudom, hogy nem így kell hordani, csak úgy felkaptam mutatóba a pólóra és a mackóalsóra, kövezzetek meg. Mazsom-san sokkal elegánsabb nálam.

Ja, amúgy ez a tízezredik posztom.

[zoeeozzoeeoz]

Én tényleg nagyon türelmes vagyok! ( jóóóó, aki ismer, az most ezt a mondatomat cáfolja, és kiröhög 😄 )

Vezetés közben, tényleg csak azokat dudálom le, aki életemet veszélyezteti, vagy annyira barom, hogy kihozza belőlem az álatot. Nem tudom, mit gondolhatott ma reggel 1/4 9 - 1/2 9 között az a bringás, aki az Őrs- Éles sarok utvonalon ment Kőbánya felé, de hogy nem volt normális, az biztos. Tetőtől- talpig beöltőzve bringás szerkóba, bukósisak, minen ahogy kell, de tudatosan nem a bringa úton ment. Ezt bebizonyította! Ezen a szakaszon, ki van építve tök pöpec bringaút, autósoktól külön, tehát nem az út szélére felfestett. Nem véletlenül! Életveszélyes autósoknak, bringásoknak, gyalogosoknak. És itt most tekintsünk el az autósok kontra bringások örök szapulásától, meg hibáztatásától, meg mindentől!!! Ez a pasi hülye volt, függetlenül attól, hogy bringával közlekedett , vagy sem! Az előttem haladó autósok közül, 2- en is rádudáltak, és jelezték neki, hogy jobbra, a fűves részen túl, ott van a bringa út. Azon kívűl h hadonászott a kezeivel, és bemutogatott, és ordítva szidta az autósokat, semmit nem tett, nem is ment be a bringa útra, pedig lett volna rá lehetősége az autószerelőnél, és a lővészklubnál is. De nem!!! Mikor én utól értem, konkrétan kb a sáv közepén haladt. Én is rádudáltam, én is jeleztem neki a bringaút hollétét, én is megkaptam az egyezményes jeleket tőle. Gondoltam nem lehet ennyire hülye valaki, de tudta fokozni! Azt hittem, legalább az Éles sarok előtt, rámegy a bringaútra, ami kikerüli az Éles sarkot, és a villamos mögötti zebrára hozza vissza, de nem!!! Mikor láttam, hogy jön tovább, lefele, kihúzódtam jobbra, hogy lelassítsam őt, hogy ne ezerrel gangoljon bele a kereszteződésbe, és az éles jobbra kanyarba. Na itt , ezért, megint megkaptam az egyezményes jeleket, és tovább gangolt. Ez a rész, autós szempontból életveszély. Nem véletlenül megy másfelé a bringaút, és nincsenek zebrák. Itt én ütöttem már el majdnem , zombiként lófráló hajléktalant, jöttek már belém hátulról, mert nem belátható, és nem gondolták h ott is van lámpa, és koccoltam már le hátulról én is egy autóst, mert bevágott elém hirtelen, index nélkül. Szóval ide gangolt le a bringás ezerrel, kicsit sem elgondolkodva azon, hogy a saját életével játszik, figyelmen kívűl hagyva, hogy 3x is jószándékból, figyelmeztették hogy hol van a biztonságos bringaút. Jöhetünk itt persze azzal, hogy hülye autósok, várj��k meg amig kilehet kerülni, meg tanúlj meg vezetni, meg vissza felé is a bringásoknak hasonló szidalmak, de itt nem erről van szó. Itt, ha elütik ezt a bringást, netán bele is hal, az autóst fogják megbüntetni, és neki kell tovább élni azzal, hogy kinyírt egy embert. És az nem vígasz, hogy a másik ment szabálytalanúl, rossz helyen, ő nem ment be a védett bringa útra stb. És itt vigyázhattak bárhogy az autósok a bringásra, elég lett volna egy kavics, egy valami az úton, ami miatt elveszti az egyensúlyát, és beesik egy autó elé. Mondjuk ez utóbbi, bárhol, de ezen a veszélyes útszakaszon, ha ez megtörténik, akkor neki annyi, mert az autósnak nincs helye félre rántani a kormányt! Szóval, tényleg, tegyük félre az ilyenkor szokásos autós- bringás ellentéteket, szardobálást, és frusztrációt! Nem ez volt a célom. Csak kiírtam magamból a dühömet. Tudom, naív vagyok, de saját baromságainkkal, ne veszélyeztessük mások életét. Attól, mert valaki megunta az életét, más még nem biztos.

# napi felesleges

[wannabebiker1]

van egy olyan hülye szokásom, mióta németjuhász tulajdonos lettem, hogy naponta 2x elviszem a kutyát sétálni. Kennelben tartom, mert lebont maga körül mindent, úgyhogy ez a napi 2x bő egy óra nagyon fontos. Az van, hogy rászoktam emiatt arra, hogy 5kor kelek, és a fél6 már az utcán talál. Ahol lakom, egy 15 utcás városrész egyetlen bevezető útnak nevezett tankakadály pályával, ott kb minden háznál kutya van. Van amelyik haver, van amelyik nem. Namost ma reggel az egyik nem haverkutya házától szóltak, hogy legyek szives a kurvaanyámba elmenni, tudniillik az ő kutyája ugatja az enyémet és ő nem tud aludni. Az enyém csendben van, rohangál, szaglászik, kakát eszik, ilyesmi. De én ne menjek arra. Aztán a múltkor, egy bácsi, aki a buszon a tizenéves kislányokat szokta fogdosni, rámszólt, hogy "ebbű baj lesz, valaki majd fel fog jelenteni". Szóval lassan nem lesz olyan utca, ahová bemehetek a kutyával. Eddig nem tudtam hogy ez ilyen komoly konfliktusforrás. Általában igyekszek kimenni ezért a határba, a földutakra. Ott meg az van, hogy van egy pár tanya, természetesen mindenhol kutya, természetesen mindenhol szabadon. Legutóbb egy 10es falka támadt ránk. Nem sokkal könnyebb kutyásnak lenni, mint leszokó alkoholistának, mindenhol csak tiltott zónák vannak.

[1mondatban]

#asziszedhülyülök