#napi hülye

[eltiron2]

A turista, aki

Budapest közepén jön rá, hogy Magyarország NEM az eurózona tagja.

[telavivdelhi2]

Telex: Az orosz mozik legnagyobb slágere a Barbie netről letöltött kalózmásolata

"Az árnyalt propagandamozira azonban hiába költött 200 millió rubelt az orosz vezetés, a mozi csak 14 millió rubelnyi bevételt hozott össze az első két hétben."

A nap ostoba propagandistája: Bicsérdi-Fülöp Ádám. Nem volt szabad állás a lakájmédiában?

Mármint a ruszki fasiszta múvira. Debazmegtelex, melyik halivúdi film hozta vissza az első két hét alatt a költségeket?!!!

[csacskamacskamocska]

nézegettem ezt a tumblr „szerelemtérkép”-et

és egészen meglepő volt, hogy a legnagyobb csomópontok közül van olyan, aki köztudottan rettenetesen ostoba, van aki nem annyira köztudottan, de hazudozó viszont az látványos, hogy elég káros faszságokat beszél, és ezekre az emberekre nagyon rengeteg, amúgy értelmesnek tűnő user van ráfüggve, vagyis építi, terjeszti a faszságaikat. Hogy jön ez egy pszichológizáló, analizálós blogba? Ezen gondolkodtam ma reggel, hogy miért vész el a kritikai érzék, ha biztonságosnak és elfogadottnak gondolt közegben van az ember. Jellemeznek-e minket a szórakozásaink? A tumbli egészének is van egy "személyisége". Ha a tapasztalataim alapján meg akarnám határozni (úgy, hogy nem vagyok szakember, szóval szegényes a készlet) akkor látszik, hogy egyrészt van egy nagy elfogadás, megfelelnivágyás az elfogadásban, másrészt van egy egészen hisztérikus ítélkezés, a felszínen nagyon vicces és vidám, de a gyermetegnek ítélt válságokkal elutasító, a napi, kicsinyes problémákkal szemben viszont ismétcsak elfogadó. A kritikát nem tűri. Függőséget alakít ki. Személyiségzavarnak tűnik. :) :) :) A tumblr-ért csak rajongani szabad, aki nem a családjának, végső menedékének tekinti, hanem csak egy kommunikációs térnek, az jobb, ha kussol. Úgy egészében nagyon könnyen manipulálható közeg. Valójában, azt gondolom, hogy személyre lebontva rettenetesen veszélyesen manipulálható mások által. És ahogy az elején írtam, a tumbli, mint tömeg, kritika nélküli. Ha látszólag ki is vet magából valakit, egész meglepő módon azt is magába forrasztja, emlegeti, mérceként állítja, becézgeti, sztorizgat vele vagyis befogadja. Az is meglepő, hogy egyetlen személy köré mekkora királyság épült az évek folyamán (most attól függetlenül, hogy amúgy pozitív figura és egyáltalán nem érzékelhető benne vezetői ambíció), de mint jelenség érdekes képződmény egy ilyen királyság. Marhára izgalmas lenne kikutatni, hogy a posztok mennyisége és időbelisége vagy a minősége a meghatározóbb ezeknél a királyságoknál. Ez utóbbi gyakorlatilag kutathatatlan :( Igazán azon rágódtam, hogy a fideszeseket folyamatosan leszóljuk, hogy milyen hülyék, miközben én a tumbli tömegét sem látom másnak, mint egy kritika nélküli, érzelmekkel túlfűtött "tömeg"nek, ahol egyénre lebontva teljesen más értékek jönnek ki, mint a nagy egészet nézve. Szóval, leszóljuk a fideszeseket, hogy idióták, de napi szinten reblogolunk idiótákat, elismerve, hogy milyen érdekesek, de legalábbis fenntartva a létüket.

Na még egy személyes dolog eszembe jutott, ezt elmesélem, hátha ennek hatására nem veszik véremet.

Egyszer volt egy vitám egy tumblis csávóval. Barátkozgattunk, barátkozgattunk, fú tényleg milyen érdekes, milyen vicces, milyen jófej vagyok, ő is nagyon érdekes meg vicces, meg értelmes volt, kölcsönös volt a lelkesedés. Lájkolgattam, reblogolgattam, de egy idő után észrevettem, hogy légüres térben vagyok. Sosem lájkol, sosem reblogol, sosem reagál. De messengeren ment a levelezgetés néha ugyanazokról a posztokról, amikre nem reagált, mintha látta volna úgy hozta fel. Hihetetlenül zavaró volt. De közben, milyen gyerekes dolog azon problémázni, amikor beszélgetsz valakivel, hogy jóember, hol vannak a simogató lájkok, az inspiráló reblogok? Nagykislány is tudok lenni, rákérdeztem amikor már nagyon zavart. Nem látja, nem tudja, nem érti miről beszélek. Magyarázkodás arról, hogy milyen hülye vagyok, hogy ilyesmivel foglalkozom. Hülyének is éreztem magam! :D Főleg attól, hogy dehát fizikailag lehetetlenség, hogy nem látja a posztjaimat, miről beszélünk? Évekig ment ez a fura dolog, hogy soha semmire nem reagált, akkor sem, ha én reagáltam az ő posztjára. Próbáltam kizárni a tudatomból, hogy ez valami szándékos dolog, mert aki érdekel, annak a blogját akkor is megnézem, ha nem dobja elém a tumbli. De csak szar érzés volt, hogy semmi, de tényleg soha semmi nem éri el az ingerküszöbét? Aztán egy nap megoldottam a dolgot, letiltottam a picsába a tumblin. Mivel sosem vette észre, hogy le van tiltva, végre megnyugodtam. Tényleg nem érdekelték a posztjaim. :( Na, ő az egyik legnagyobb trash építő. :D

[kgyst]

Napi hülye kérdés: milyen gyakran van, hogy megírtok és utána posztolás nélkül töröltök posztot?

Az ilyen szavaszásfixált arcok csinálhatnak belőle szavazást is

Nálam elég tipikus, az okok változatosak:

túl konfrontatív/agresszív poszt

belezavarodok az érveléstechnikába és nincs kedvem fölépíteni a kisesszém logikai láncolatát

menet közben elunom

még jobb: megnézem, amiről írok, és konkrét tényekre rosszul emlékszem (öregedés rulz)

[fovarosiblog]

Napi hülye bunkó faszkalap

[angelofghetto]

földi jetleg

Oké, ez most pont nem aktuális, de belefutottam a cikkbe és felidegeltem magam. Életem elég nagy részét abban a boldog ártatlanságban éltem le, hogy a Nap járásához igazodott a rutinom. Nyáron hajnalban kidobott az ágy, télen jó volt mégötpercezni a meleg takaró alatt. Nyáron még este 8-9 körül is bandáztunk a telepen, mert akkor kellett hazamenni, mikor felkapcsolták az utcai lámpákat. Télen a hamarsötétet filmnézős maratonokkal vészeltük át, vagy vérre menő végtelen társasozásokkal. A Memoryban pl. minden lap párnak saját neve volt.

Gyűlölöm az óraátállítást. Aki kitalálta, annak olyan büntit javasolnék, ami a Mechanikus narancsban van olyan felpeckelt szemhéjjal.

Teljesen mindegy, hogy előre vagy hátra, egy hétig mosott xar vagyok tőle. Pont az a biológiai ritmus erőszakolódik meg bennem, amit az evolúcióval hoztunk. Nem véletlen, hogy a paraszti világban a nyári és téli munkák napi aránya eltérő volt. Az ipari forradalommal jött, hogy mindent dudaszóra kell csinálni, és lehetőleg megállás nélkül, látástól mikulásig, évszaktól, időjárástól, természetes életciklusoktól függetlenül.

Az óraátállítás újabb szemléletes példája annak, hogy a pénz fontosabb mint az ember. Mert hogy elvileg azért vezették be a téli-nyári időszámítást, hogy a napfényes órákat jobban ki lehessen használni, így spórolhassunk, többek között a világításon. (Ez mára elavult, mert lehet hogy télen többet világítunk, de nyáron meg azt az energiát felhasználja a sok légkondi.) Azzal, hogy a cirkadián ritmus megzavarásával mennyivel több munkahelyi és közúti baleset történik, mennyit romlik a dolgozók koncentrációképessége, munkateljesítménye, az emberek közérzete, az ingerültség szintje viszont megemelkedik, senki nem foglalkozik.

A pénz fontosabb mint az ember részhez van egy történetem. Valami dokufilmet láttam, amiben egy amcsi házaspárról volt szó. Egy bizonyos üzleti modellt árultak, amiben hozzájuk lehetett csatlakozni, átvenni a módszerüket (gondolom nem kevés befizetések ellenében), hogy így meg úgy lehet gyorsan meggazdagodni. Ehhez a reklámjaikban fényűző jachtokat, luxusházakat használtak háttérnek, ami előtt széles mosollyal beszéltek. Csakhogy nem a saját tulajdonuk volt sem a jacht, sem a ház. Ezt a házaspár egy pillanatig sem állította, de nem is hívta fel rá a nézők figyelmét hogy csak illusztráció az egész. (És ugye tudjuk, az USA az a hely, ahol ha nincs ráírva a mikrosütőre, hogy ne szárítsunk benne élő macskát, akkor nem a hülye felhasználó a hibás, hanem a gyártó cég.) A bíróság csalásnak, megtévesztésnek ítélte az esetet, és fejenként 15 év letöltendőt ítélt a párnak. A feleség sírva kérdezte a riportert, hogy micsoda világ ez, mert a cellatársa embert ölt, amiért csak 8 évet kapott.

Vissza. Évről évre felmerül, hogy leállunk az egész csikicsukival, de akkor kezdődik az a vita, hogy a téli vagy a nyári maradjon, aztán meg jön az, hogy jó, de nem most, majd jövőre visszatérünk erre, és addig marad a félévenkénti váltás. Halkan jelezném, hogy az állítgatásnak is megvan a maga bekerülési költsége, ami nem kevés.

Jó pár éve, mikor még lehetett hallgatni a rádiót, egy matekfaktos figura levezette tudományosan, hogy mivel járnánk legjobban. Azt hozta ki a számításaiból, hogy akkor nyernénk legtöbbet a napfényes órák kihasználtsága szempontjából, ha időzónát váltanánk (ahogy ezt már néhány ország megtette). Ugyanis rossz időzónában vagyunk, nem éppen önkéntes alapon. Hogyaszongya:

A korabeli sajtó sem volt híján a hazugságoknak és propagandának, szóval nincs új a nap alatt. Jókat vihogtam a cikkeken, kár hogy a mi bőrünkre megy.

Olyanokat ovashatni... "Az emberekkel aránylag könnyen lehet beszélni, a Napot azonban nem tudjuk megállítani; az továbbra is régi megszokott idejében fog delelni, ha óránk másképpen mutat is. Az egyetlen pontosan járó óra a csillagos ég és a Nap rajta a főmutató; s minthogy ehhez emberi kezek nem nyúlhatnak, minden földi óraszerkeretet ehhez az egyhez igazítunk.” (Est, 1916. április 19., 7. p.) "A téli időszámítás kezdetéről az alábbi cikkel jelentkezett a Pesti Hírlap 1916. augusztus 22-én: A nyári időszámítással tett tapasztalatok azt bizonyították, hogy nehézségek főként az olyannyira fontos tejszállításoknál voltak, mivel a tejtermelők nem tudtak az időszámításhoz igazodni." Hát ja, a teheneket nem lehet átállítgatni :)

A szamár esete jut eszembe aki egy orra elé lógatott répa után caplat, amit soha nem ér el. - Dübörög a gazdaság (vagy nem is), de jövőre lesz csak igazán jó. - Már csak ezt a tizenöt évet kell kibírni, és mindenkinek lesz saját lakása. - Megszüntetjük az óraátállítást, de csak jövő évtől.

Hányszor kell még ezeket meghallgatni emberek?

[viking84chef]

Drága otthoniak!

Végre sikerült kijutnom Ausztriába dolgozni!

300 eurót fizettem a közvetítőnek, aki szerzett munkát nekem, ráadásul nyelvtudás nélkül!

Pedig a károgók azt mondták, úgy ne induljak neki!

Mosogató, házmester, konyhai kisegítő, kertész és szobafiú pozíciókban dolgozom.

Az első nap jött valami főnök féle, adott egy papírt hogy írjam alá, gondolom a szerződés volt, de mivel németül írták, nem vágtam, hogy mifasz állhat benne, de azért aláírtam.

Cvancogott a főszakács minden faszságot, hogy mi lenne a dolgom a konyhán, de a tököm se értette...

Valami "tellert" meg "kartófelt, cvíbelt" emlegetett...

A Teller Edére gondolhatott?

Küldjetek már róla egy képet, odaadnám neki!

Úgyis feszültnek tűnik a faszi, mert érzem rajta, hogy nem érti a magyart rendesen...

Délelőtt jött valami nő, hogy ő a hauszdámen...

Az mi lehet?

Mondja, hogy "bitte eine kissen"...

Lesmároltam rögtön, mert azért én sem vagyok tök hülye!

A "kiss"-t rögtön megértettem, igaz azóta kerül nagy ívben...

Tehát haladok a némettel is bár nehezen...

A konyhán fél 7-kor kezdek, aztán 10-től fél 5-ig szobákat takarítok, majd kimegyek füvet nyírni fél 7-ig.

Utána konyha este 11-ig.

A munkát jól el tudom látni, bár este mondták hogy valami "birnen kaputt a treppenhausban", na azt nem értettem annyira, úgyhogy hagytam a faszba!

Egyébként kicsit tré a hely, mert a lépcsőházban nem ég a villany, alig találtam fel a padláson lévő szobámba...

A konyhán és a szobákban is jól boldogulok, igaz fingom nincs, hogy mi lehet az a "staubsauger"...

A konyhafőnök tegnap jó fej volt, mert hagyott pihenni!

Ha kellett neki fazék, vagy bármi más, ő maga ment érte, közben mondogatta, hogy "töpfen, töpfen", jó arc a csávó!

Azért egy dolgot nem értek...

A közvetítő megígérte, hogy napi 8 óra lesz a meló, de itt 16 órát kell dolgoznom...

Biztos ez a szokás, de hát megkérdezni nem tudom, mert nem beszélek németül...

[kavekkozt]

Ne nevessetek ki a hülye kérdés miatt, de ti mivel takarítotok? (Mármint a kis napi maintenance.)

Eddig mindenhol padlószőnyeg volt, a cicák otthagyták az összes szőrüket, naponta felporszívóztunk, konyhát stb hetente 1-2x felmostuk és ennyi.

Most viszont mindent cicaszőr borít, hiába söprögetek fel naponta, úgy érzem, hogy csak felkeverem a levegőben. (Őszintén szólva a porszívózást parkettán soha nem éreztem igazán hatékonynak.) Egy söprés + porszívózás + felmosás kombó után úgy érzem, hogy már csak "új" szőr van (cicák hemperegnek egyet a vizes padlón), de azt azért nem lehet naponta megcsinálni.

Gyors google ilyen microfibre mop headeket ajánl, de abból az eldobhatót az eldobhatósága, a moshatót meg a mikroműanyagok miatt nem nagyon szeretném.

Valami más tapasztalat?

(Ugyanitt, mosógépbe rakható szőrgyűjtőt használt már valaki? :D)

[dajkag]

Szóval ma megint kifejezetten szentélylátogató napot tartottam. Az első hely a Yushima Tenmangu szentély volt, ahol több másik szentélyhez hasonlóan ahol már Oszakában és Kiotóban is jártam, Sugawara no Michizane (Tenjin) Kamija lakik. A szentély leginkább a diákok körében népszerű, akik sikeres vizsgákért szoktak itt imádkozni. Itt egész sokan voltak ezen a szép szombat délelőttön, de meglepő módon magamon kívül kizárólag csak japánokat láttam. Egy nagyon szép, rendezett szentély, gyönyörű parkkal és a világ legjóságosabb arcú bikaszobrával. A Sugawara no Michizane-nek szentelt szentélyekben egyébként azért találhatók meg a bikaszobrok, mert a legenda szerint a költőt halála után egy ökrösszekér húzta a hintót. A bika azonban egy helyen hirtelen megállt, és nem volt hajlandó továbbmenni. Sugawara no Michizane-t később ezen a helyen, Fukoukában temették el, ahol később a Dazaifu Tenmangu szentélyt emelték.

A következő két szentély a Gojoten Jinja és a Hanazono Inari Jinja volt, amelyek gyakorlatilag egy területen találhatók az Ueno Parkban. A Gojoten Jinja három Kamija Okuninushi, Sukunabikona, és Sugawara no Michizane, itt tehát főként betegségekből való felgyógyulásért és sikeres vizsgákért imádkoznak a látogatók. A Hanazono Inari Jinja pedig egy gyönyör kis Inari szentély, sok karmazsinvörös toriival. Mindkét szentély nagyon kellemes és nyugodt hangulatú, a sok turista ellenére is. Így a cseresznyevirágzás idején pedig különösen gyönyörűek.

Végül pedig a Kanda-Myojin szentélyban voltam, ami egy minden szempontból lenyűgöző hely. Egyrészt építészetileg, másrészt az 1300 éves múltja miatt, végül pedig azért, mert itt láttam először omamori automatát. Ez a szentély egyébként arról is híres, hogy mivel a tech-világ egyik középpontjában, Akihabarában található, így akár az elektronikai cikkeink védelme érdekébe is vásárolhatunk itt omamorit.

Egyébként édesanyám gyakran mondogatta nekem fiatalkoromban, hogy "hülye vagy, fiam", amit egy ideje nem mondott, mert szerintem azt hiszi, hogy így 30 felett már nem vagyok annyira hülye, de hát az a helyzet, hogy hazafelé betévedtem egy bolhapiacra az Ueno Parkban, ahol a napi (vagy inkább a heti) büdzsém maradékát két dologra verhettem el: az egyik egy Yamato Transport kisautó, a másik pedig az olcsó kimonóárus portékája volt. Szóval hát az a helyzet, hogy kicsit fáj a szívem a kisautó miatt, de belegondoltam, hogy csak 35 éves leszek idén, úgyhogy hirtelen felindulásból vettem egy haorit, ami amúgy szerintem kurva jól néz ki, de így igazából ötletem nincs, hogy mikor és hová tudnám én ezt felvenni, pláne, hogy egy rendes kimono szetthez most akkor minimum egy olcsó nagagit is szereznem kellene obival meg ilyenekkel. DE amúgy annyira kényelmes anyaga van, hogy beszarsz.

Igen, persze, nyilván tudom, hogy nem így kell hordani, csak úgy felkaptam mutatóba a pólóra és a mackóalsóra, kövezzetek meg. Mazsom-san sokkal elegánsabb nálam.

Ja, amúgy ez a tízezredik posztom.

[rosszulorzott]

ez kész, ez megment, ez tök hülye!

A mai úgynevezett baloldal ősbűne, hogy ezeket az embereket elengedték. Ez a düh vezetett, amikor az ellenzéki pártok ellen beszéltem. Politikát nem lehet úgy csinálni, hogy a 3200 településből 2500-zal nincs kapcsolatod. Mondok erre egy példát: Csenyéte az ország egyik legszegényebb települése, és pontosan követhető, hogyan lett szolgasorba dobva. 2010-ben 35 szavazatot kapott az MSZP és 29-et a Fidesz; 2014-ben 71 – 8 volt a baloldali összefogás javára; 2018-ban viszont már 86 szavazatot kapott a Fidesz, 30-at a Magyarországi Cigánypárt és nullát a baloldal. Végül 2022-ben a 135 szavazatból 133-at kapott a Fidesz. Ez azt mutatja, hogy az élő kapcsolat a többi párt felé megszűnt. Nagyon sok közösség lett szolgasorba állítva, ahol a helyi fideszes nagyurak erőteljesen befolyásolják a szavazási hajlandóságot.

a szétbüntetett, minden propagandacsatornán folyamatosan mocskolt és alázott, erőforrásait tizenéve napi ezer harcban felőrölni kényszerített és minden tekintetben jogellenes eszközökkel vegzált ellenzékről beszél, mint bűnösről

Ez azt mutatja, hogy az élő kapcsolat a többi párt felé megszűnt.

hát ja, az volt a cél

ehhez képest egy kampányformáció, ami friss, aminek semmi felelőssége nincs (vagy ahol van ott nem vállalja, lesöpri magáról, a maximum, hogy a kampányérdekekre hivatkozik de akár még arra se), ami ki tudja, milyen forrásokkal rendelkezik, de azon az állam keze nincs úgy rajta, ez teljesen másik műfajban mozog

és! én nem is lennék ez ellen - ha működik, működik

de hogy a hatalom által legyilkolt áldozatok hátán, a gyilkolást folytatva lenne muszáj felkapaszkodni? ezt nekem nem adja be senki

[unconditionallylovepeoplesblog]

Soha

Soha nem fog úgy érdeklődni irántad, ahogyan azt én tettem nap mint nap. Soha nem fog óvni és félteni, se dicsérni, a családod után érdeklődni,ahogyan én tettem. A nap mint napi:

Hogy vagy? Milyen volt a napod ? A szüleid hogy vannak? Jobban érzed magad? Kitartást! Vigyázz magadra! Írj kérlek ha indulsz haza és ha haza értél! Hiányzol! Csodálatos vagy! Gyönyörű vagy! Mindig számithatsz rám! Figyelj oda! Óvatosan vezess! Várlak haza! A kedves gesztusok, a szívből jövő becézések!

Mondhatja, kérdezheti tőled, de igazából soha nem fogja annyira érdekelni őt ezek mint amennyire engem érdekelt, bármennyire is azt fogja mutatni! Soha nem lesz akkora szeretettel és érdeklődéssel feléd mint az én hülye szívem és lelkem! Ezt jegyezd meg!

[excombo]

Napi Hont András

Krausz Ferencről szóló FB-posztját - miután leírta, hogy mindenki hülye, csak ő nem - ezzel a mondattal zárja:

"Mert nyilván azon országok, ahol a kórtermekben a legnagyobb a komfortfokozat, a műtőkben a legmodernebb a felszereltség, a mediánéletkor pedig húsz évvel veri a miénket, azok, amikor kevesebb volt nekik, azt a keveset vécépapírra költötték és nem olyan emberekre, mint Krausz Ferenc."

Ezzel csupán két probléma van:

Az említett országok vécépapírra ÉS a Krausz Ferenceikre is költöttek (a múltban).

Mi nem költünk sem a fiatal (leendő) Krausz Ferenceinkre, sem vécépapírra (a jelenben).

[borderline-story]

Rohadt ideges vagyok. Vagy csak szorongok, fasz se tudja. De emiatt, hogy nem tudom mi bajom, fixen kurva ideges vagyok. Illetve tudom, csak leszarom. A bioritmusom gecire feladta a harcot, normális napi ritmusom isten tudja mikor volt utoljára. 11-től vizsgázok, és negyed 7, de én még egy kurva percet nem aludtam. Nem baaaj. Jól van ez így kedves *nevem*. Készítsd ki magad, úgy van.

Ó, hogy rohadnál meg de tényleg. Elhitted, hogy bírni fogod az egyetemet, ugye? Hát kurvára nem te kis hülye. Egy gyenge szar vagy! Ez nem a mentális elmeroggyantak gyűjtőhelye. Arra nem kapsz megajánlott jegyet, ha adod a nagyhalált, hogy te “mennyire rosszul vagy lelkileg”. A nagy faszt! Tudod ez kit érdekel? Lófaszt se te kis geci. Nem neked való. Add fel te nyomorék!

Meg ha már itt járunk, igazán meg is ölhetnéd magad! Nem csak nyafogni kell róla, hogy neked milyen halálvágyad van. Az van bazdmeg? Akkor ne csinálj segget a szádból te fasz, hanem nyírd már ki magad a gecibe. Tudod kinek hiányzik ez az örökös hiszti? Te sem bírod elviselni magad, akkor szerinted mit érez a családod, akik folyton látják a szenvedésed? Nekik is kurvára elegük van belőled. Egy megtűrt kis patkány vagy a családod számára. Őszintén sajnálom, hogy hozzájuk születtél! Ha anyádék tudták volna, milyen kis szörnyecskét hoznak létre, biztosan húznak gumit. Szánalmas vagy de tényleg. Nem is értem mi a tököm tart életben. Már rég a föld alatt lenne a helyed te élettelen fasz. Okádék vagy és kurvára undorodom tőled! Menj a picsába és dögölj meg!

[angelofghetto]

Szóval ezért tartják elsődlegesnek a matematika-fizika tudást, szemben olyan "szórakozásokkal", mint az irodalom, ének-zene, rajz. A sport határeset, de a jó fizikai kondícióval rendelkező testek kevesebbszer esnek ki a termelésből betegségek miatt, szóval mégis inkább oké.

Németországban a Bosch például évente egyszer ingyen "generáloztatja" a dolgozóit: nyaraláshoz hasonló turnusokat szerveznek, melynek során alaposan kivizsgálják az egészségüket, vérnyomást, vércukrot, koleszterint, test-zsír indexet meg mifenéket mérnek, akit kell, lefogyasztanak, kondiba hoznak, "beállítanak" gyógyszerekkel, diétákkal, sportolásra, fizikai aktivitásra és pihenésre van lehetőség, sőt kimondottan ösztönzik erre az alkalmazottakat. A tapasztalatok szerint ez még így is sokkal jobban megéri a cégnek, mint a kieső betegszabadságok.

Jó, szóval akkor a porosz rendszer tré, de mi legyen helyette? Mit gondolnak erről a tinik és fiatal felnőttek Magyarországon? Egészen konkrétan pontokba is szedi ez a srác.

A finn rendszer megérdemel egy külön fejezetet. A tudósok már bizonyítani tudják, hogy pozitív érzelmi élmény nélkül nem épül be a tudás, hiába is magoltatnak olyasmit, ami két kattintással amúgy is elérhető a neten.

Most az is eszembe jutott, hogy régen a tanyákon és paraszti gazdaságokban sem csupa hülye mászkált. A gyerekek együtt élték meg a napi tevékenységeket a család idősebb tagjaival, és élmény alapon utánozták le, tanulták azt, amire később szükségük lesz a folytatáshoz. Ahogy a video-játékokban szintek vannak, alig várták hogy felnőjenek a felelősségteljesebb feladatokhoz. Ha elfáradtak, pihentek, ettek, szundítottak kicsit a déli hőségben a fa alatt, aztán folytatták, felvették a természet ritmusát. Lehet hogy nem tudták, hol van Mezopotámia, milyen hosszú egy zsiráf nyaka, vagy mi a kovalens kötés, hogy a dió szóba nem írunk j betűt, de erre nem is volt szükségük. Viszont ismerték a napjárást, az esőket, az állatok jelzéseit az alacsonyan repülő madaraktól az elcsöndesedő tücskökön át a lovak horkantásáig, tudták mikor kell vetni a borsót, és hogy holdtöltekor nem vágunk ki fát tüzelőnek, mert az életben nem szárad ki belőle a nedvesség, és nem ég rendesen, csak füstöl. Tudták, mi mikor nyílik, és szekéren vitték a méhcsaládokat hol a gesztenyésbe, hol az akácosba, hol a levendulásba. Tudták, kinek adja le a tejét a tehén, mert akit nem szeretett, vagy aki nem jól nyúlt hozzá, attól visszatartotta. Ez volt az ő felbecsülhetetlen tudásuk.

De az ipari forradalomhoz gyári munkások kellettek, lehetőleg minél kiszolgáltatottabbak. A gazdálkodókat valahogyan el kellett lehetetleníteni, hogy a városokba költözzenek, aminek idegenségében nagyon nehezen találták fel magukat, ezért könnyű volt rájuk marketingelni hogy ostobák.

Eddig is utáltam a kapitalizmust. Már a kezdeteknél mocskos, rohadt, igazságtalan és embertelen volt, és ez mára sem szűnt meg, csak az eszköztára változott.

[libirk]

Megér ennyi vesződséget a fiatalon maradás? Nálunk Delhusa Gjon és Ernyey Béla ilyen rögeszmésen fiatalság-mániások (Ernyey úgy veri a mellét, mint Magilla gorilla, amiért 38 évvel fiatalabb felesége van). Ez az ember reszket az öregségtől. Domján Edit is félt, ezért mondta, hogy negyven éves korában öngyilkos lesz, és így is járt el. Ahogy az ember öregszik, egyre tapasztaltabb, okosabb lesz, fizikailag leépül, de szellemileg növekszik. És egyre szabadabbá is válik, kimondhatja a gondolatait, már nem kell hülye emberekhez alkalmazkodnia. Ha betartja az alapvető étkezési és egyéb egészségügyi szabályokat, és ha a lelki egészségét is ápolja/fenntartja akkor élete végéig kevés fájdalommal járó, aktív és alkotó életet élhet szerintem...

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

[angelofghetto]

F emlékére

Már tudok írni róla. Egy fekete orrú, nagy szemű zsemlegombócként érkezett hozzánk a gangos ház legfelső emeletére. Míg én M-en, a német juhász keveréken tanultam a gyereknevelést, fiam első saját kutyája ő volt, aki rendszerességre, felelősségre tanította, feltétel nélküli szeretettel fizetett érte.

Nagyon kis kajla volt. Mikor először lakmározott a táljából a konyhában, a hátsó lábai elemelkedtek a földtől. Igazából a mopsz, különösen a fiú, egy élő, lélegző statikai önellentmondás: nagy fej, terebélyes mellkas, fokhagymagerezd fenék, és az az izgő-mozgó malacfarok. A kis hülye úgy habzsolta az ételt, hogy már szinte nem is vett levegőt, olykor félre is nyelt, és elájult. Ott kellett lenni mellette, hogy megmentsük az életét.

Az egyik első sétáján kivittük a Gödörbe. Épp valami rendezvény volt. Ötven méterenként meg kellett állnunk, mert a kis mütyi elfáradt :) Mindenki imádta, mosolyogva néztek rá, a gyerekek meg akarták simogatni, ő pedig örült a végtelen népszerűségnek, mert annyi lelkes szeretet volt benne egész életében, hogy mindenfelé sugárzott belőle.

Sajnos túl sokat kellett egyed��l lennie a lakásban, akkor még mindannyian munkába jártunk napközben. Egyszerűen megoldotta: átaludta az egészet. Nagyjából egy év múlva kapott egy tesót, egy koromfekete kislányt. Akkora volt, mint egy pénztárca. Sátánkának kellett volna elnevezni, mert rém öntudatos volt, mindenkit megkergetett, és olyan hangok jöttek belőle, mint az Ördögűzőben. Sokszor megkergette a nagyot, aki villámgyorsan megtanult nekifutásból felugrani a kanapéra, mert oda a kicsi nem ért fel. Pillanatokon belül kiderült, hogy a kisebbik kutyaágy lesz az övé, mert a jövevény határozottan befoglalta a nagyobbat. Később már együtt aludtak olyan jin-jang pozitúrában mindenhol: a kutyaágyban, a fotelban, a kutyapanzióban.

Túl sok volt a lépcső, a hátsó lábai megbetegedtek, ez amolyan fajtaspecifikus izé. Őt nem annyira zavarta, inkább mi féltettük. Az állatorvos tanácsára ölbe kaptuk ilyenkor, és mindenféle szereket írt fel, amelyek erősítik az ízületeket, és csökkentik a gyulladást. Amúgy olyan volt mint az árnyék, mindenhova követni kellett a gazdit, még a WC-re is, mert meg kell őt védeni ugye, ki tudja, mi tud történni. Mikor gazdi nem volt otthon, odakuckózótt mellém, és végigfeküdt mellettem, valami borzalmasan kitekert pózba helyezkedett, hogy a fejét a lábamra fektethesse, és vigyázott rám. Ez azt jelentette, hogy egy percen belül már horkolt.

Mikor a kertes házba költöztünk, eljött a kutyaparadicsom. Csodás módon a lábai is megerősödtek. Napi kétszer falkasétát rendeztünk, mikor a család körbesétálta (egyesek körbepisilték) a területet. F-nek volt egy kedvenc diófája, ami egész nap megbízható árnyékot vetett, alatta mindig hűvös volt a föld, és jót lehetett pihenkélni a forróságban.

Egyszer karácsonykor vettünk a diliboltban egy apró, éneklő-bólogató fenyőt. Letettük a padlóra, és vártuk, mit szólnak hozzá a kutyók. F ocsúdott elsőnek, és félrelökte a kicsit, mert túl veszélyesnek ítélte ezt a fura micsodát, aztán csillapíthatatlan ugatásba kezdett, míg ki nem kapcsoltuk.

Aztán jött a collie, amolyan kinti-benti házőrzőnek. (Konkrétan igaz rá a hűtőmágnes szövege: "Én 3,5 másodperc alatt vagyok a kerítésnél. És te?") Szegény F még egy poszttal hátrébb került a rangsorban. Pedig mindig ő volt, aki a jövevényekkel a leglelkesebben játszott, akikkel megosztotta a játékait (a kajáját nem!!!). Amikor a mentett kutyák voltak nálunk átmeneti megőrzésre, akkor sem ítélkezett, igazi terápiás segítőként viselkedett. Ám a collie pillanatok alatt három-négyszer akkorára nőtt mint ő, és több kérdés nem is volt.

Aztán gazdimami pocakos lett. Naná, hogy amint lehetett, oda kellett bújni a pocakhoz. A bébi érkezésekor ő volt az első, aki izgalomba jött, amikor a kiságyban megmozdult, vagy valami hangot adott. Mindenkinek oda kellett menni, és intézkedni valamit. Aztán együtt mászkáltak a szobában: a bébi négykézláb. Végre volt valaki, aki súlyban, méretben, színben hasonló. Ez nagy öröm ám.

Az utolsó napján egy kisebb műtétre volt szüksége. A bódításnál nem volt komplikáció, a beavatkozás remekül sikerült, a doktor bácsi csupán néhány nap nyugalmat rendelt. Még olyan lámpaernyőt sem kapott a fejére. Ébredezett, ébredezett, kicsit harákolt, de mondták, hogy ez előfordulhat. Már kicsit imbolyogva fel is kelt a helyéről, végigszaglászott mindannyiunkat, és visszafeküdt. Egy koppanást hallottunk, ahogy a feje a padlóra hanyatlott.

Nem írom le azt a pánikot. Az újraélesztési kísérleteket, az ölben cipelős rohanást a rendelőig, a kétségbeesett telefonálgatást az éjszaka közepén... aztán az üvöltő csendet, a könnyeket, a hatalmas szívfájdalmat.

Altatási baleset. A megfigyelésen teljesen jól volt, máskor is bódították már, nem volt semmi gond, hazaengedték. Otthon is jól volt, minden ment a normális úton. Talán a szíve állhatott meg. Az a nemszeretni nem tudó, édes kicsi szíve.

Annyi történet lenne még. Valahogy mindig az volt az érzésem, nem tudja, hogy ő kutya, meg van róla győződve, hogy ember. Arcai voltak, a szemével beszélt.

A kedvenc diófája alatt pihen, a kedvenc pokrócán, a kedvenc játékával, és gazdiapu kedvenc pulóverével, az illatában, amihez annyira szeretett odabújni... arccal a ház felé, ahonnan látszik az egész birtok, hogy figyelhesse a jövés-menést, a családját, hogy ne maradjon ki a falkasétákból.

Kár, hogy a bébi nem fog rá emlékezni, a közös játszadozásra, az összebújásokra. Csak fényképekről ismeri majd, és a meséink által.

Belegondolok, első perctől milyen természetes volt, hogy ő van. Az ember nem is gondolná, hogy egy ilyen apró, csöndes, kedves lény mekkora űrt tud hagyni maga után.