#tumblr massza
Explore tagged Tumblr posts
Text
nézegettem ezt a tumblr „szerelemtérkép”-et
és egészen meglepő volt, hogy a legnagyobb csomópontok közül van olyan, aki köztudottan rettenetesen ostoba, van aki nem annyira köztudottan, de hazudozó viszont az látványos, hogy elég káros faszságokat beszél, és ezekre az emberekre nagyon rengeteg, amúgy értelmesnek tűnő user van ráfüggve, vagyis építi, terjeszti a faszságaikat. Hogy jön ez egy pszichológizáló, analizálós blogba? Ezen gondolkodtam ma reggel, hogy miért vész el a kritikai érzék, ha biztonságosnak és elfogadottnak gondolt közegben van az ember. Jellemeznek-e minket a szórakozásaink? A tumbli egészének is van egy "személyisége". Ha a tapasztalataim alapján meg akarnám határozni (úgy, hogy nem vagyok szakember, szóval szegényes a készlet) akkor látszik, hogy egyrészt van egy nagy elfogadás, megfelelnivágyás az elfogadásban, másrészt van egy egészen hisztérikus ítélkezés, a felszínen nagyon vicces és vidám, de a gyermetegnek ítélt válságokkal elutasító, a napi, kicsinyes problémákkal szemben viszont ismétcsak elfogadó. A kritikát nem tűri. Függőséget alakít ki. Személyiségzavarnak tűnik. :) :) :) A tumblr-ért csak rajongani szabad, aki nem a családjának, végső menedékének tekinti, hanem csak egy kommunikációs térnek, az jobb, ha kussol. Úgy egészében nagyon könnyen manipulálható közeg. Valójában, azt gondolom, hogy személyre lebontva rettenetesen veszélyesen manipulálható mások által. És ahogy az elején írtam, a tumbli, mint tömeg, kritika nélküli. Ha látszólag ki is vet magából valakit, egész meglepő módon azt is magába forrasztja, emlegeti, mérceként állítja, becézgeti, sztorizgat vele vagyis befogadja. Az is meglepő, hogy egyetlen személy köré mekkora királyság épült az évek folyamán (most attól függetlenül, hogy amúgy pozitív figura és egyáltalán nem érzékelhető benne vezetői ambíció), de mint jelenség érdekes képződmény egy ilyen királyság. Marhára izgalmas lenne kikutatni, hogy a posztok mennyisége és időbelisége vagy a minősége a meghatározóbb ezeknél a királyságoknál. Ez utóbbi gyakorlatilag kutathatatlan :( Igazán azon rágódtam, hogy a fideszeseket folyamatosan leszóljuk, hogy milyen hülyék, miközben én a tumbli tömegét sem látom másnak, mint egy kritika nélküli, érzelmekkel túlfűtött "tömeg"nek, ahol egyénre lebontva teljesen más értékek jönnek ki, mint a nagy egészet nézve. Szóval, leszóljuk a fideszeseket, hogy idióták, de napi szinten reblogolunk idiótákat, elismerve, hogy milyen érdekesek, de legalábbis fenntartva a létüket.
Na még egy személyes dolog eszembe jutott, ezt elmesélem, hátha ennek hatására nem veszik véremet.
Egyszer volt egy vitám egy tumblis csávóval. Barátkozgattunk, barátkozgattunk, fú tényleg milyen érdekes, milyen vicces, milyen jófej vagyok, ő is nagyon érdekes meg vicces, meg értelmes volt, kölcsönös volt a lelkesedés. Lájkolgattam, reblogolgattam, de egy idő után észrevettem, hogy légüres térben vagyok. Sosem lájkol, sosem reblogol, sosem reagál. De messengeren ment a levelezgetés néha ugyanazokról a posztokról, amikre nem reagált, mintha látta volna úgy hozta fel. Hihetetlenül zavaró volt. De közben, milyen gyerekes dolog azon problémázni, amikor beszélgetsz valakivel, hogy jóember, hol vannak a simogató lájkok, az inspiráló reblogok? Nagykislány is tudok lenni, rákérdeztem amikor már nagyon zavart. Nem látja, nem tudja, nem érti miről beszélek. Magyarázkodás arról, hogy milyen hülye vagyok, hogy ilyesmivel foglalkozom. Hülyének is éreztem magam! :D Főleg attól, hogy dehát fizikailag lehetetlenség, hogy nem látja a posztjaimat, miről beszélünk? Évekig ment ez a fura dolog, hogy soha semmire nem reagált, akkor sem, ha én reagáltam az ő posztjára. Próbáltam kizárni a tudatomból, hogy ez valami szándékos dolog, mert aki érdekel, annak a blogját akkor is megnézem, ha nem dobja elém a tumbli. De csak szar érzés volt, hogy semmi, de tényleg soha semmi nem éri el az ingerküszöbét? Aztán egy nap megoldottam a dolgot, letiltottam a picsába a tumblin. Mivel sosem vette észre, hogy le van tiltva, végre megnyugodtam. Tényleg nem érdekelték a posztjaim. :( Na, ő az egyik legnagyobb trash építő. :D
66 notes
·
View notes
Text
Kitaláltam unalmamban egy kaját, holnap megcsinálom.
Ez ilyen emlékeztető magamnak. Pár napja vettem egy üveg vietnámi szójaszószt, because fuck you, that’s why
Igazából bélszínnel lenne jó, de az nincs itthon, de van egy csomó sertésszüzem a fagyasztóban, az sem rossz.
Szóval előkapom az új wokomat, és kevés (úgy fél deci) olajon átfuttatok 6-8 babérlevelet (ázsiai konyha: mi európában belefőzzük vízbe a fűszernövenyeket, amivel meg is öljük az ízt), pár perc múlva kikapom, és beleszórok 4-5 apróra karikázott chilipaprikát (not food for the pussies). Kb egy perc után (nem, nem lesz hagyma) hozzáteszek pár gerezd karikázott fokhagymát is, amint ez enyhén megbarnult, rámehet a csíkozott hús (kb 40 dekával számolok). Wok, tehát folyamatosan pörgetem. Általában szeretem a mindenféle fűszerkeverékeket, de most csak sót (tengeri) és durvára őrölt színesborsot teszek hozzá. Elég bő 10 perc - a szűzpecsenye eddigre már átpirult.
Most jöhet hosszában felnegyedelt bébirépa, bébikukorica és ha kapok valahol, akkor bambuszrügy - csak addig forgatom össze a hússal, míg át nem melegszenek a zöldségek. Most jön a képbe a szójaszósz, mert ezt az egyveleget rendesen megöntöm vele - és hagyom forrni, míg redukálódik a cucc, a szója ízét beissza a hús meg a zöldségek. A wok alján már nincs folyadék, most jön az enyhe perverzió - megöntöm a dolgot némi mézzel és hagyom, hogy összekaramellizálódjon az egész cucc, ilyen ragacsos massza lesz az egészből, kész.
Nem fogok mellé rizst csinálni, hanem tócsnit (lapcsenyka, ki hogy szereti). Lereszelek egy nagy darab krumplit nagylyukú (helló Michelle Wild!) reszelőn, só rá, megvárom míg kiizzadja levét, kinyomkodom, majd 2 tojással és liszttel (helló, Ferenc) félfolyékony masszát csinálok belőle - valószínűleg vegetát is teszek bele, de a tumblr gasztronáci csoportja ezért a véremet venné. Ezt a palacsinta-szerű cuccost beleöntöm a csodás tapadásmentes serpenyőmbe, és szépen megpirítom mind a két oldalát - amikor kész, akkor mehet rá a mézes-szójás-zöldséges hús, félbehajtom mint egy tortillát és lehet újabb 10 kilót hízni.
7 notes
·
View notes