#mozifilm

[dankomaksimovic]

ph. Danko Maksimovic - Budapest, Hungary (2021)

Film: Café Analóg Kino 500T Mozifilm

[angelofghetto]

életösztön

A filmekben úgy halnak meg az emberek, hogy fejbe verik őket, mellkason lövik vagy hasba szúrják, és elterülnek, kész, ennyi elég. Fura mód, a főhősnek minden random lövése célt ér, de az ellenfél akkor sem találja el egy sorozatlövésből egyszer sem, ha kiáll középre, és így a világ legjobb célpontja. Ha nagyon izgalmas a film, akkor súrolja egy golyó, vagy legrosszabb esetben vállon lövik, ami a következő snittig meggyógyul.

Egyszer láttam egy riportot egy pénzszállító autó biztonsági őrével. Elmesélte, hogyan ütött rajtuk egy banda, hogyan vették őket tűz alá. Hat golyó volt a testében, de volt annyi ereje, hogy parkoló autók közé húzódjon fedezékbe, és még így is viszonozza a tüzet. Szóval itt lesz nevetséges az akciófilmek dramaturgiája.

Az életösztön csodákra képes. Van itt egy történet egy nőről, aki túlélte az elképzelhetetlent: megerőszakolói 36-szor szúrták meg a testét, és 17-szer vágták meg a nyakát. És túlélte. Hogy hogyan, azt meséli el most Zsófi a sorozatgyilkosos csatornájában. Elképesztő. És én azt hiszem, mindannyiunkban kódolva van ez a kitartás, csak nem hisszük el, mert már nem kell naponta futnunk az életünkért, mint régen a kardfogú tigris elől.

Egyébként van egy mozifilm is hegymászókról, akik azt hiszik, hogy a szakadékba zuhant társuk szörnyethalt, és nagy szomorúan mennek vissza az alaptáborba összecuccolni. (Nem egy klasszikus, kasszasiker mozifilm, de rám nagy hatást tett. Még keresem a neten, de nem találom, mert nem emlékszem a címére, de ha meglesz, beteszem ide.) De az életösztön sokkal erősebb, mint gondolnánk. És ez a két hiteles túlélő történet, amit azok mesélnek el, akiknek elvileg halottaknak kéne lenniük, mert "nem volt esélyük", talán erőt ad mindannyiunknak a kétségbeejtő helyzeteinkhez, vagy a különösen rossz napjainkhoz.

[istenes-bibic-mihaly]

a youtube miért gondolja, hogy én vagyok a célközössége azoknak a vlogoknak, amik nagyjából annyiról szólnak, hogy "kiköltöztem a VAD ERDŐBE mindentől messze, semmi civilizáció nincs itt (de azért kurvadrága felszereléssel mozifilm minőségű videókat gyártok youtube-ra a VAD ERDŐBŐL amíg te tologatod az aktákat az irodában vagy sütöd a burgert valami gyorsétteremben te csicska és csak álmodsz a teljesen civilizációmentes életemről, ami teljesen olyan mint a videóban)"

mi lesz a következő, a tradwife cottagecore kacsaetetés? vagy azt megjegyezte, hogy faluról jöttem, ahol tömték a libákat és zsákba rakták a kutyákat?

[davesnapsyou]

"...és lőn világosság!"

Beszéljünk egy kicsit a fotósok, videósok egyik legjobb barátjáról: a fényről. Ezen belül is a természetes fényről, annak típusairól, tulajdonságairól, és használatáról. A cikk végére használható információkkal fogsz rendelkezni, melyeket azonnal beépíthetsz a mindennapi fotózgatásokba. Nyugi, a cikkhez nem lesz szükséged fizika tankönyv társaságára.

Természetes fény a fotózásban

Ez az, ami körbevesz minket. A fotózásban természetes fényforráson a napfényt értjük. Különböző cikkek olvasgatása során találkozhatsz egy olyan fogalommal is, hogy "környezeti fény." Ez nem egyenlő a természetes fénnyel. Az környezeti fény már eleve rendelkezésre áll az adott helyszínen, ilyen lehet egy utcai lámpa fénye, kirakatok, autólámpa fényei stb. Fontosnak éreztem tisztázni ezt, nehogy kavarodás legyen belőle.

A napfény használata számos előnnyel jár, azonban ki vagyunk téve az idő, és a természet kegyeinek, ez pedig meghatározza a fény minőségét is.

A természetes fény tulajdonságai

A napfény tulajdonságait különböző fotográfiai kifejezésekkel írhatjuk le. Általában a következő négy szempontot kell figyelembe venni: irány, szín, intenzitás, minőség. Mindegyik külön-külön tárgyaljuk a következőkben, és ahogy az lenni szokott, szemléltető példát is adok mellé.

A fény iránya

Ezzel kapcsolatban két kérdést kell tisztázni magunkban. Az első az, hogy melyik irányba esik a fény? A másik pedig, hogy biztosan arra a fényre van szükségem? A természetes fény irányát nehéz megváltoztatni, hacsak nem használunk fényvisszaverőket (erről később a cikkben), egyéb helyzetben a modellünket kell a megfelelően elhelyeznünk, hogy a fény úgy essen rá, ahogy azt elképzeltük. Mind statikus téma esetén, mind modellel dolgozva, mi magunk is változtathatunk a pozíciónkon. Sőt, kell is, hiszen így különböző perspektívákból készíthetjük el a fotót, így változatos lesz a kész repertoár. A természetes fénynek három f�� iránya van, amivel fotózás során találkozhatunk:

Szembefény: Ha a témát, modellt közvetlenül a fény útjába helyezed, egyenesen a fény felé fordítva, akkor egy szemből megvilágított fotót kapsz. Ez (a fény minőségétől függően) laposnak tűnhet, hacsak nem állítjuk a témát olyan szögbe, hogy árnyékokat "hozzunk létre" rajta, ezáltal mélységet adva neki. Ez nem azt jelenti, hogy óvakodni kell a fény ezen irányától, hiszen ebben a legkönnyebb fotózni, ugyanis nem jönnek létre kemény, durva árnyékok, minden egységesen megvilágított. Nem javasolt azonban túl erős napfényben sem ezt a szöget választani. Legalábbis, ami a kinti fotózást illeti. Erős napfény esetén beltéren érdemes használni a szembefény technikáját, konkrétan, ha a fény egy ablakon át szűrődik be a témánkra. Kinti fotózás során várjuk meg a délutáni, naplemente előtti, vagy a kora reggeli órákat, ha szembefényt akarunk használni. A szembefényt általában portréknál, és tájképeknél használják.

Oldalfény: Ahhoz, hogy mélységet adj a témádnak, modellednek, pozícionáld úgy, hogy a fény oldalról érje. A (portré)fotózásban ez 45-90 fok közötti szöget jelent, tehát ilyen irányból érje a fény a témádat. Ez 3 dimenzióssá teszi, kiemeli a formáit, dramatikus hatást kelt, mivel a fénnyel ellentétes oldalon rövidebb, de intenzív árnyékok jelennek meg.

Ellenfény: Ellenfényről akkor beszélünk, amikor a fotó alanyát a fény közvetlenül hátulról éri. Ezzel kapod a tipikus sziluettes fotókat. Ha viszont azt szeretnéd, hogy az ellenfény kitöltse az alanyt, ahhoz fényvisszaverőt kell használnod, vagy olyan napszakban fotóznod, hogy az ellenfény lágyan megvilágítsa a témát, például kora reggel, vagy késő délután. Az ellenfényes fotókkal egyfajta álomszerű, mozifilmes hatást érhetünk el.

A fény színei

Napszaktól függően a nappali fény különböző színekben látszódhat. A fotózásban ezt nevezzük színhőmérsékletnek. A színhőmérséklet ciklikusan változik napfelkeltétől napnyugtáig. A fény délben a legfehérebb, majd ahogy haladunk a délutáni órák felé, úgy kezd el észrevehetően változni. Napnyugtakor elérkezik a sokakat ámulatba ejtő aranyóra, amikor a fény melegebbé változik, és narancsos, vöröses színben kápráztat el minket. Ez azért van, mert a látható fény spektrumában a vörös fényhullámok hosszabbak.

Közvetlenül napnyugta után megmutatkozik egy másik misztikus időszak, a kék óra, vagy a szürkület. Ilyenkor még mindig van némi fény az égen, és az uralkodó fényforrás sokszor a Nap fényét visszaverő Hold.

A fény intenzitása

A természetes fény intenzitása összefügg annak minőségével. Különböző minőségeken különböző intenzitású fényt kapunk. Az intenzitás gyakran drámai mértékben változhat egyetlen napon belül is. Egy erős árnyékokat hagyó verőfényes nyári nap a következő pillanatban átválthat felhős, borús, szórt fényt árasztó nappá, ahol csupán lágy árnyékok fedezhetők fel. A természetes fény intenzitását a napszak is befolyásolja. Tiszta időben, amikor a Nap alacsonyabban áll az égen, az árnyékok hosszabbnak tűnnek, mint amikor magasabban szeli az égboltot.

A fény minősége

A fény minőségét illetően szintén három általános tulajdonságról beszélhetünk, amelyek meghatározzák, hogy milyen körülmények között készítheted el a fotódat. A fény minősége szerint lehet kemény, lágy, és tükröződő.

Kemény fény: Kemény fény leginkább akkor lehetséges, ha a Napot egyetlen felhő sem takarja, tehát nincs mi megszűrje a fényt. Az erős napsütés egyenlő az erős árnyékok létrejöttével. A kemény fény felerősíti a színeket, és mindent egy kicsivel élesebbnek mutat. Viszont, ahogy azt korábban is tárgyaltuk, ha az erős fény szemből világítja meg a témát, az egész fotó lapos lesz. A kemény fényt a fényből az árnyékba való gyors, éles átmenet jellemzi. Hogy mikor találkozhatunk kemény fénnyel? Leginkább a verőfényes nyári hónapokban. Akkor használj kemény fényeket, ha drámai hatást szeretnél elérni, vagy ha azt szeretnéd, hogy a fotóalanyod erősnek, komolynak tűnjön.

Lágy fény: A lágy fény a kemény fény szöges ellentéte. Lágy fényekkel akkor fogsz találkozni, ha kültéren felhős az idő. A felhők ugyanis megszűrik, és szétszórják a napfényt, ezáltal kevésbé lesz intenzív. A fény-árnyék átmenet kevésbé lesz erős, ezáltal jobban kiemelheted az alanyok formáját, alakzatát. A lágy fény simábbá teszi a bőrt, elrejti a hibákat, és kellemes csillogást visz a szembe, tehát portrézáshoz tökéletes. Ugyanakkor a nyaraláson készített utazási fotókhoz, ételfotózáshoz, vagy divatfotózáshoz is megfelelő választás.

Tükröződő fény: Amikor a természetes fény valamilyen felületről visszaverődik, azt nevezzük tükröződő, vagy visszaverődő fénynek. A fény bármilyen felületről visszaverődhet, például a földről, falakról stb. A tükröződő fény lágy ragyogást hoz létre, mivel a fény intenzitása jelentősen csökken, emellett jobban szétterjed a visszaverődés hatására. Ha a fény egy színes felületről verődik vissza, akkor színátvitel történhet, például egy vörösre festett falról visszaverődő fény a témánkat is vöröses árnyalatban "világítja meg."

A tükröződő fénynek egyik típusa a szórt fény. Ezt a természetes fény alternatívájaként vehetjük. A szórt fény akkor keletkezik, amikor a fény egy része elnyelődik, más részek viszont átjutnak a felületen, és szétszóródnak. Jól használva igazán szép eredményt ad, viszont, ha figyelmen kívül hagyjuk a háttérben túl világos részeket hagyhat, a témánkon pedig túl sötéteket. Ez pedig elvonja a szemlélő figyelmét.

Mikor fotózhatok?

Ahogy korábban arról szó esett, az időjárás jelentősen befolyásolja a fény intenzitását, irányát, és színhőmérsékletét. Teljesen másképp néznek ki azok a fotók, amiket napos időben készítettünk, mint azok, melyeket egy felhős időszakban.

Sok fotós, aki természetes fénnyel dolgozik, a felhős időszakban létrejövő lágy, egyenletes fényt preferálja. Az ebben az időszakban készített képek kékes tónusúak, és visszafogott kontrasztok jellemzik. Ez a természetes fény fajta bármilyen fotótípushoz passzol, legyen az modell-, vagy termékfotózás. Utóbbi esetében akkor, ha az adott tárgy tompa színekkel rendelkezik.

A verőfényes napsütésben készült fotók esetében, ahol a fény közvetlenül éri az alanyt, erőteljes árnyékok képződnek. Mindazonáltal, ha a fény ezen minőségét ügyesen alkalmazzuk, erőteljes hatást kapunk. Szélsőségesen alkalmazható körülmény ez. A legjobban a távoli, vagy éppen ellenkezőleg, az egészen közeli témákhoz illik. Ha közeli témánál alkalmazzuk, például valamilyen tárgyon, annak legyen kontrasztos mintázata, textúrája. Ugyanezzel a dramatikus, kemény fénnyel találkoznak azok a tájképfotósok, akik a kora reggeli órákban merészkednek ki a választott helyszínre.

Fotózás a déli órákban

A nap egy részében az éltető fényt adó csillagunk a fejünk fölött időzik. kemény fényt, és durva árnyékokat eredményezve. Az erős fény ideális mintázatok, textúrák fotózásához, viszont minden más esetben trükközni kell, hogy megfelelő eredményt kapjunk. A legegyszerűbben úgy küszöbölhetjük ki a delelő Nap okozta nehézségeket, ha árnyékos helyet keresünk, és ott fotózzuk le az alanyunkat. Ez lehet akár egy lombkorona alatt.

Fotózás felhős időben

Felhős időben a fényviszonyok folyamatosan változhatnak, merthogy a felhők mozgásban vannak. Felhős napokon sokkal kiegyensúlyozottabb fotókat készíthetsz. Amennyiben lehetőséged van rá, felhős napokon válassz nagyobb rekesznyílást a kamerádon, ezáltal jobban ki tudod emelni az alanyt a háttérből.

Természetes fények beltéren

Beltéren a természetes fény az ablakokon át érkezik. Ha az ablakok előtt nincs semmiféle függöny, nem sötétítettek, és egyéb árnyékoló megoldás sem használsz, akkor a természetes fény minősége, és intenzitása nem változik. A beltérbe szűrődő természetes fényt kezeld ugyan úgy, mint az eddig tárgyalt kültéri fotózásoknál. Irány��tsd a témád azon részét a beszűrődő fény felé, amit szeretnél kiemelni. Ha nem sikerül minden lényeges részt megvilágítania a belépő fénynek, beltéren is nyugodtan használhatsz fényvisszaverőket.

Summázzunk

Természetes fény használatakor mindig ügyelj annak minőségére, intenzitására, a fény színhőmérsékletére. Ha szükséges, és rendelkezésedre áll, használhatsz fényvisszaverőket, és objektívre illeszthető szűrőket. Ezekkel később foglalkozunk, tudniillik mindenki más eszközzel fotóz, és ezzel nincs semmi baj. A továbbiakban még átveszünk néhány tippet a déli órákban, és a felhős időben történő fotózásról.

A posztnak folytatása következik, de itt is mindenféle gondolatot várok a komment szekcióban, vagy a Q&A menüpont alatt.

[matekonkol]

2022 a függetlenfilmek* jegyében telt.

Szeretek a terveimről és a közeljövőről posztolni, de ezúttal két olyan projekt együttállásáról írhatok, amiket a 2021-es írás és előkészítés után be is fejeztünk.

Röviden: elkészült a Ki mint veti ágyát / Reap What You Sow! A 20 perces esszéfilm egy Pestre éppen fölkerült lány egy hetén keresztül problematizál többek közt kulturális migrációt, bántalmazást, kizsákmányolást. A film mögött álló elképzelésekről nemrég adtam le egy esszét, ami bizonyára hamarosan meg is jelenik.

Nem tudok elég hálás lenni a főszereplőknek, Szőke Abigélnek és Hegyi Barbarának, az alkotótársaimnak, Papp Tamásnak, Vida Orsinak és Andella Mirtillnek, és minden további szereplőnek és stábtagnak, akiket sokszor fogok még felsorolni, különösen, hogy a függetlenfilmek léte többek közt a fizetetlen és láthatatlan munkának köszönhető. (Itt szerepel mindenki: Ki mint veti ágyát / Reap What You Sow)

Januárban forgattunk a megtakarításaimból, aztán pár hónapon belül az utómunkákkal is elkészültünk. Az év végén három zárt körű vetítést is szerveztünk neki – egyet a stáb, egyet a Szikra Mozgalom, egyet a Társadalomelméleti Kollégium tagjai számára –, hiszen az ilyen találkozások és beszélgetések a legizgalmasabbak egy film életében. Így amellett, hogy jelenleg forgalmazót keresünk, azt is elkezdjük szervezni januártól, hogy miként lehetne minél több középiskolában vetíteni a filmet.

***

A másik nagy esemény, hogy a Fordulat folyóirat 30. számában (Kultúra és kapitalizmus) megjelent az első tudományosabb baloldali írásom, többek közt arról, hogy *bárhogy csavarjuk, nincsen teljes függetlenség; hogy állami támogatás nélkül hirtelen "sok" és "jó" fikciós mozifilm készült, amint a Filmalap színre lépett; hogy az "ellenzéki" filmesek is individualistán gondolkoznak; hogy milyen az Ernelláék Farkaséknál politikai gazdaságtana. Az a címe az írásnak, hogy REMÉLEM, LEGKÖZELEBB SIKERÜL PÁLYÁZNOD és hamarosan publikus lesz online is (de persze bárkinek elküldöm, ahogy eddig is).

A Fordulat-sztori egyfelől azért aktuális, mert a napokban olvastam a Replikában András Csaba nagyon időszerű, izgalmas és inspiráló kritikáját a 30. lapszámról (amiben röviden az én cikkemet is említi). Ez az alábbi linken elérhető, illetve ajánlom a kapcsolódó eseményt: Replika 125 lapszámbemutató – “Rassz” és Osztály

Másfelől a terveim közt van a kortárs magyar filmipar alternatív útjainak kutatása, többek közt az érdekvédelemmel, a szervizprodukciókkal, "amatőr"-, dokumentum-, animációs- és rövidfilmekkel, illetve természetesen egy filmes mozgalom szervezésével is foglalkozva. Ehhez jelenleg szerző- és szerkesztőtársakat keresek.

***

Összességében elmondhatom, hogy 2022-ben először egész közel kerültem a számomra ideális működéshez: hogy a filmes, pedagógiai és mozgalmi munka egyetlen tevékenységben találkozzon. Soha rosszabb évet!

***

[Kell néha disclaimert kihelyeznem arról, hogy Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata pálykezdő ösztöndíjat nyújt nekem. Ezennel feltüntetem.]

[Fotók: Takács Borisz és Hortobágyi Júlia]

[harompontkilenc]

Szakadnának meg a magyar mozifilm forgalmazó cégek, amiért ezt nem lehet itthon megnézni...!

[onsieluenkeli]

Huh sikerült kivinnem Marvel - Spiderman2-őt.

Bárki aki ezt választotta egy gyeröknek, vagy esetleg saját magának a 🎄fa alá, egy pillanatra sem fogjátok megbánni! Minden megnyert díjat megérdemelt! 50 óra tömörgyönyör. Minimum. Amúgy 150 átlagban.

Hogy értsétek, míg egy mozifilm finálé úgy 15 perces szokott lenni, addig a játék 2 órán át adja az izgalmas befejezést. 5 főgonosz = 10 óra. És 120 különböző hősruha, egy részük egyedi animálással.

Olyan az egész mintha a képregények, az animációs sorozatok, és a mozifilmek legjobb elemeit gyurták volna össze egy turmixban. A mindenmijót. És érezhetően ezen már rengeteg kreatív fiatal is dolgozhatott.

Annyit a történetről minimális spoilerrel, hogy az egész fősztori idővel összefonódik, akár mint a pókszálak, és körülbelül a 3/4-nél esik le, hogy az egész igazából a rákról szól. A betegség sok traumatikus részéről. Átvitt/költői értelemben. Benne lesz az eutanázia, a gyász, a harag, a düh, a túlélés, a gyógyulás is. A félelem, az esélyek, az opciók, a nem várt fejlemények, stb...

A játék 3/4-nél esik le, hogy a röntgenszerű várostérkép tényleg az, és Venom rosszindulatú nyúlványai tényleg úgy néznek ki mint a rák.

Egy ráktúlélő gyereknek ilyet játszani, vagy a barátainak, elképesztően motiváló, életigenlő, harcos élmény lehet. 👏Óriási ötlet volt az íróktól és a fejlesztőktől. Imádtam

.

[labjegyzet]

Olvass bele abba a regénybe, ami alapján a nagyszabású mozifilm is készült!

A Boszorkány a fantasy irodalom modern klasszikusa, mely egyszerre provokál és gondolkodtat el, újraértelmezve a jó és gonosz örök szembenállását.

A GONOSZSÁG GYÖKERE

A gyűrött ágyon megszólalt a feleség:

– Azt hiszem, ma lesz a napja. Nézd, mennyire leszállt!

– Ma? Az olyan lenne, mint te: perverz és kellemetlen – ugratta a férje. Az ajtóban állt, és kifelé nézett, át a tó, a földek, az erdős lankák fölött. Éppen ki tudta venni Kákabadur kéményeit, melyek reggeli füstöt eregettek. – Lelkészi szolgálatom szempontjából a lehető legrosszabb pillanatban. Hát persze.

– Nincs sok választásunk – ásított a feleség. – Legalábbis úgy mondják. Amikor a test így megnő, átveszi az irányítást. Ha nem tudsz alkalmazkodni hozzá, drágám, legalább ne akadályozd! A saját útját járja, és már semmi nem állíthatja meg. – Felkönyökölt, hogy átlásson a pocakja felett. – Olyan érzés, mintha a saját túszom lennék. Vagy a babáé.

– Gyakorolj némi önuralmat. – A férfi odament, és segített neki felülni. – Vedd úgy, hogy lelki gyakorlat. Az érzékek felügyelete. Testi és erkölcsi mértékletesség.

– Önuralmat? – nevetett a nő, az ágy széle felé araszolva. – Nincs min uralkodnom, nincs énem. Egy parazita gazdateste vagyok. Tényleg, hol az énem? Hol hagytam el azt a vénséget?

– A kedvemért! – A férfi hangja megváltozott; komolyan gondolta.

– Frex, ha a vulkán ki akar törni, nincs pap a világon, aki lecsendesíti az imájával.

– Mit gondolnak majd a paptársaim?

– Összesereglenek, és azt mondják: „Frexspar testvér, engedted a feleségednek, hogy megszülje az első gyermeketeket, amikor egy közösségi problémát kellett volna megoldanod? Ez roppant tapintatlan tőled! A vezetői képesség hiányát jelzi. El vagy bocsátva.” – Az asszony most csak heccelte, mert a férjét senki nem bocsáthatta el. A legközelebbi püspök is túl messze volt ahhoz, hogy odafigyeljen egy unionista lelkészre a hátországban.

– Akkor is rettenetes időzítés.

– Szerintem az időzítésért félig te vagy a hibás, Frex.

– Azt mondják, de nem is tudom.

– Nem is tudod? – nevetett a nő, hátravetve a fejét. A vonala, amely fülétől a torka alatti bemélyedésig futott, egy elegáns ezüstkanálra e mlékeztette Frexet. Még a reggeli ziláltságában, hordónyi hasával is fenségesen szép volt. Haja fénylett, akár anedves tölgylevelek a napfényben. Frex hibáztatta, amiért kiváltságosnak született, és tisztelte az erőfeszítését, hogy ezen felülkerekedjen. Mindeközben pedig imádta.

– Úgy érted, hogy nem tudod, te vagy-e az apa? – ragadta meg az ágy támláját Melena. Frex megfogta a másik karját, és felsegítette. – Vagy általában a férfiak nemzőképességét vonod kétségbe?

Úgy állt, mint egy mamut, mint egy mozgó sziget. Csigalassan kivánszorgott az ajtón, és csak nevetett-nevetett a gondolaton. Még az árnyékszékről is behallatszott a kacagása, miközben Frex nekilátott, hogy felöltözzön a napi spirituális küzdelemhez. Megfésülte a szakállát, beolajozta a fejbőrét. Haját a tarkóján összefogta egy csontból és marhabőrből készült csattal, mert ezen a napon az arckifejezésének már messziről látszania kell. Nem lehet kétség a szándéka felől. Szénporral sötétebbre színezte szemöldökét, lapos orcájára pedig piros viaszt kent. Aztán kirajzolta a száját. A jóképű pap több bűnbánót vonz, mint a ronda.

A konyhaudvarban Melena szinte lebegett, nem a terhesség normális gravitációjától, hanem mintha felfújták volna, mintha hatalmas ballon lenne, mely a porban húzza a tartóköteleit. Egyik kezében serpenyőt tartott, a másikban pár tojást és néhány szakállas metélőhagymát. Dalolt magában, de csak kurta szakaszokat. Nem a férjének szólt.

Frex nyakig begombolta ünnepélyes öltözékét, kamáslijára felcsatolta a szandálját, aztán elővette a rejtekhelyről – az egyik komód alól – a jelentést, melyet egy paptársa küldött Három Korhadt Fa faluból. A barna lapokat beledugta a széles selyemövébe. Azért rejtette el a felesége elől, nehogy az asszony vele akarjon tartani – és élvezze, ha szórakoztató, vagy szenvedjen a borzongástól, ha rémisztő.

Frex nagy levegőt vett, hogy felkészítse tüdejét a napi szónoklatra. Melena egy fakanállal habarta a tojást a serpenyőben. A tó túloldaláról kolomp hangja szállt. A nő nem is hallotta; vagyis hallott valami mást, valamit a saját testében. Dallamtalan hang volt, álomzene, aminek csak a hatására emlékszik vissza az ember, de a dallamára és a hangjaira nem. Úgy vélte, hogy a benne lévő gyerek az, aki boldogságában dúdolgat. Daloló gyermek lesz.

A házból kihallatszott Frex is, aki rögtönzött, bemelegített, gyakorolta gördülékeny érveit, és saját igazáról győzködte magát.

Hogy is van az a dal, amit Dadus énekelt neki sok-sok éve a gyerekszobában?

Reggel születik Búval érkezik; Jöjjön ha délben Búbajtól szépen; Kibújik este Bú lesz a vége; Éjféli gyermek Reggel is éled.

Szeretettel, örömmel gondolt vissza rá. A bú az élet természetes vége, mégsem hagyunk fel a gyerekszüléssel.

„Nem, te csinos, elkényeztetett leányzó – visszhangzott Dadus hangja Melena elméjében (szokás szerint diktatórikus modorban). – Világos, hogy igenis felhagyunk a gyerekszüléssel. Csak akkor szülünk, amikor még annyira fiatalok vagyunk, hogy nem tudjuk, milyen komor az élet vége. Aztán, amikor teljes egészében átérezzük (márpedig mi, nők, lassan tanulunk), undorodva kiszáradunk, és véget vetünk a szaporodásnak, ahogy kell.”

„De a férfiak nem száradnak ki – vetette ellen Melena –, ők a halálukig folytathatják.”

„Mi lassan tanulunk, ők viszont egyáltalán nem tanulnak.”

– Itt a reggeli – kotorta a tojást egy fatárnyérra Melena. Az ő fia nem lesz olyan ostoba, mint a legtöbb férfi. Úgy fogja felnevelni, hogy dacoljon a bánat terjedésével.

– Társadalmunk válságba jutott – szónokolt Frex. Ahhoz képest, hogy elítélte a világi élvezeteket, elegánsan evett. Melena szerette nézni az ujjak és a villák arabeszkjét. Gyanította, hogy férje az erényes aszketizmus mögött titokban igenis vágyik a könnyű életre.

– Társadalmunknak minden egyes nap egy nagy válság. – Pimasz módon a férfiak szavaival válaszolt. Férje, a drága butuska, meg sem hallotta hangjában az iróniát.

– Keresztúthoz értünk. Fenyeget a bálványimádás. A hagyományos értékek válsága. Az igazság ostrom alá került, az erény elfelejtődött.

Frex nem hozzá beszélt, a tirádáját gyakorolta a várható erőszakos, mágikus látványosság ellen. Frex énje egy része is a kétségbeeséssel kacérkodott, ám a legtöbb férfivel ellentétben ő ezta munkája javára a. Melena körülményesen leült a padra. Fejében egy egész kórus dalolt szavak nélkül. Ez minden terhes nőnél így lehet? Szívesen megkérdezte volna a kotnyeles aszszonyokat, akik majd délután eljönnek, és félénken zsémbelnek az állapota miatt, de nem merte. Képtelen volt megszabadulni a szép akcentusától, amit azok affektáltnak tartanak; ráadásul nem szívesen mutatkozott volna tudatlannak ilyen fontos kérdésben.

Frex felfigyelt a szótlanságára:

– Dühös vagy, amiért ma magadra hagylak?

– Dühös? – vonta fel a szemöldökét, mintha a fogalom ismeretlen lenne számára.

– A történelem a kis egyéni életek falábán vánszorog, ugyanakkor a nagyobb, az örök erők egy pontba tartanak. Egyszerre mindkettőt nem tarthatod szem előtt.

– Nem biztos, hogy a gyermekünknek „kis élete” lesz.

– Ez most nem a vita ideje. El akarod vonni a figyelmemet szent feladatomtól? A gonosz jelenlétével kell szembenéznünk Kákabadurban. Nem tudnék többé a tükörbe nézni, ha nem szállnék vele szembe. – Komolyan gondolta, és Melena ezért a hevességért szeretett bele; de persze utálta is érte.

– Fenyegetések mindig jönnek. Lesznek ezután is. – Le akarta zárni a vitát. – A fiad viszont csak egyszer születik meg, és ha ezt a vízi háborút idebent jól értelmezem, akkor ma.

– Lesznek még gyerekek.

Melena elfordult, hogy férje ne lássa a haragot az arcán. Dühét azonban nem tudta elfojtani. Talán erkölcsi hiányosság a részéről. (Általában nem aggódott erkölcsi hiányosságok miatt; az, hogy a férje lelkipásztor, két embernek is elegendő vallásos gondolattal látta el a házat.) Morcos hallgatásba merült. Frex kelletlenül csipegette reggelijét.

– Az ördög – sóhajtott. – Az ördög közeleg.

– Ne mondj ilyet a saját gyereked születése napján!

– A kákabaduri kísértésre értettem! És ezt te is tudod, Melena!

– A szavak azok szavak, és ami kimondatott, az kimondatott!

Nem kell, hogy csak rám figyelj, de kicsit azért rám is! – Úgy dobta a serpenyőt a falnál álló padra, hogy jó nagyot csattant.

– Hát ez kölcsönös – replikázott Frex. – Szerinted én mivel nézek ma szembe? Mivel győzzem meg a nyájamat, hogy fordítsanak hátat annak a züllött bálványimádásnak? Valószínűleg vesztesként jövök majd haza. Te talán gyereknek adsz ma életet. Rám csalódás vár. – Mégis büszkén mondta mindezt: egy nagyobb erkölcsi ügy érdekében elbukni nem szégyen. Hogy lenne ehhez mérhető egy gyerekszülés vére, mocska, zaja?

Végül felállt, hogy induljon. A tó felől szél támadt, szétzilálta a konyhai füstoszlopok tetejét a távolban. Akár az egyre szűkülő spirálban lefolyó víz, gondolta Melena.

– Légy jó, szerelmem – mondta Frex, noha már tetőtől talpig felöltötte szigorú templomi kinézetét.

– Jó – sóhajtott Melena. A baba megint megnyomta belül, ki kellett sietnie az árnyékszékre. – Légy szent! Gondolok rád, hátgerincem, mellvértem. És igyekezz nem meghalni!

– A Névtelen Isten akarata – mondta Frex.

– És az enyém – vágta rá szentségtörőn Melena.

– Az akaratodat arra használd, ami megérdemli. – Férje immár lelkipásztor volt, ő pedig a bűnös; ezt a felállást Melena nem túlságosan élvezte.

– Isten veled – köszönt el, és inkább az árnyékszék bűzét és a megkönnyebbülést választotta, mintsem ott álljon integetve, ahogy férje nagy léptekkel elindul az úton Kákabadur felé.

AZ IDŐSÁRKÁNY ÓRÁJA

Frex jobban aggódott Melena miatt, mint azt az asszony sejtette. Az első útjába akadó halászkunyhónál megállt, és az ajtóban állva beszélt a férfival. Egy-két nő Melenával töltené az éjszakát, ha úgy alakul? Nagy szívességet tennének. Frex hálásan bólintott, szavak nélkül is tudomásul véve, hogy Melenát nem különösebben kedvelik errefelé.

Aztán, mielőtt elhagyta volna a Mételyesvizet, hogy folytassa útját Kákabadurba, leült egy kidőlt fára, és előhúzta övéből a két levelet.

Egy távoli rokona küldte, aki szintén lelkész volt. Pár hete időt és értékes tintát nem kímélve leírást adott az Idősárkány Órájáról. Frex úgy próbált felkészülni az előtte álló szent feladatra, hogy újraolvasta a bálványóráról szóló levelet.

Sietve írok, Frexspar testvér, hogy papírra vessem benyomásaimat, mielőtt elhalványulnak.

Az Idősárkány Órája egy társzekéren áll, és olyan magas, akár egy zsiráf. Az egész valójában egy ingatag, szabadtéri színház, négy oldalán fülkék és elfüggönyözött boltívek. A lapos tetőn egy mechanikus sárkány áll, zöldre festett bőrrel, ezüstös karmokkal, rubinszemekkel. Bőre több száz félig egymást fedő réz-, bronz- és vaslemezkéből áll. A mozgó pikkelyek alatt egy óramű gépezete lapul. Az Idősárkány forog a talapzatán, kitárja bőrszárnyát (olyan hanggal, mint a fújtató), és kénbűzű lánggömböket böfög fel.

Alul, a tucatnyi ajtóban, ablakban és tornácon pedig bábok, marionettfigurák és szobrocskák vannak. Népme- sei teremtmények. Parasztok és nemesek egyaránt. Állatok, tündérek és szentek… a mi unionista szentjeinket kilopták alólunk, Frexspar testvér! Felháborító! Az alakok lánckerekeken mozognak. Derékban meghajolnak, táncolnak és pörölnek egymással.

Ki nemzette ezt az Idősárkányt, ezt a hamis orákulumot, a gonoszság eme propagandaeszközét, mely szembeszáll az unionizmus és a Névtelen Isten hatalmával? Az órát egy törpe és néhány darázsderekú talpnyaló működtette, akiknek az agyuk kapacitása arra elég, hogy körbehordozzák az adománygyűjtő kalapot. A törpén és a szépfiúin kívül ki húz még hasznot belőle?

A rokon második levele arra figyelmeztette, hogy az óra Kákabadur felé tart. Ezúttal egy történetet is elmesélt.

A mulatság húrok pengetésével és csontok zörgetésével kezdődött. A tömeg hüledezve közelebb nyomult. A színpad egy kivilágított ablakában hitvesi ágyat láttunk, rajta báb- férj és bábfeleség. A férj aludt, a feleség sóhajtozott. Az asz- szony a faragott kezével tett egy mozdulatot, ami arra utalt, hogy férje bizonyos testrésze csüggesztően kicsi. A közönség majd megpukkadt a nevetéstől. A feleség is elaludt. Mikor már horkolt, a férj lopva felkelt.

Ekkor a tetőn a Sárkány elfordult alapzatán, és karmaival a tömegbe mutatott, kétségtelenül egy Grájn nevű szerény kútásóra, aki hűséges, bár figyelmetlen férj. Aztán a Sárkány a hátsó lábára állt, két ujjával hívogatóan intett, kiválasztva egy Letta nevű özvegyet és a kapafogú, szűz lányát. A tömeg elnémult, és úgy elhúzódott Grájntól, Lettától és a piruló szűztől, mintha azokon hirtelen fertelmes kelések támadtak volna.

A Sárkány akkor megpihent, ám egyik szárnyát egy másik boltív fölé tette, amely kivilágosodott, és az éjszakában kóborló bábférjet mutatta. Felbukkant egy boglyahajú, rikító színű bábözvegy, aki egy tiltakozó, kapafogú lányt ráncigált maga után. Az özvegy megcsókolta a férjet, és lehúzta a bőrnadrágját. A férfinak két szerszáma is volt, egy elöl, egy másik meg hátul, a gerince tövében. Az özvegy beállította a lányát az elülső, kurtább rúdhoz, maga pedig a hátsó, jóval tekintélyesebb hímtagot vette kezelésbe. A három báb ugrált és ringott, kéjesen visítozott. Amikor a bábözvegy és lánya végeztek, leszálltak és megcsókolták a házasságtörő bábférjet. Aztán térdükkel megrúgták elöl-hátul a kényes ponton. A bábférj ide-oda lengett a rugóin, kezével dajkálva sérült testrészeit.

A közönség harsogott. Grájn, a kútásó szőlőszem nagyságú cseppeket izzadt. Letta úg y tett, mintha nevetne az egészen, de a lánya szégyenében eltűnt. Mire leszállt az est, Grájnra rátámadtak a felháborodott szomszédok, és a groteszk rendellenességéről faggatták. Lettát kiközösítették. Lányát mintha a föld nyelte volna el. A legrosszabbtól tartunk.

Szerencsére Grájnt nem ölték meg. De ki a megmondhatója, hogy lelkünkön milyen foltot hagyott ez a kegyetlen színjáték? A lélek az emberi porhüvely túsza, az efféle megaláztatást jócskán megszenvedi, nem igaz?

Frexnek néha olybá tűnt, hogy Óz birodalmának minden vándorboszorkánya és fogatlan, hadováló látnoka, aki akár csak a legátlátszóbb trükkre is képes, Léd-Mendege peremvidékén próbál megélni kétes mesterségéből. Tisztában volt vele, hogy a kákabaduriak alázatosak. Az életük nehéz, a reményeik végesek. Ahogy egyre nyúlik az aszály, úgy repedezik meg hagyományos unionista hitük. Frex átlátta, hogy az Idősárkány Órája az ötletességet és a mágiát ötvözi, s hogy vallásos meggyőződésének legmélyebb tartalékait kell segítségül hívnia a legyőzéséhez. Mert ha a gyülekezete kiszolgáltatottnak bizonyul az úgynevezett örömhittel szemben, ha behódol a látványnak és az erőszaknak… akkor hogyan tovább?

Győzni fog. Ő a lelkipásztoruk. Évek óta húzza a fogukat, temeti a csecsemőiket, mond áldást az edényeikre. Megalázkodott helyettük. Ápolatlan szakállal, koldulva vándorolt faluról falura, hetekre egyedül hagyva szegény Melenát a paplakban. Áldozatot hozott értük. Nem ingathatja meg őket ez az Idősárkány micsoda. Tartoznak neki.

Továbbindult; kihúzott vállal, összeszorított szájjal, háborgó gyomorral, de ment. Az eget kavargó homok színezte barnára. A szél reszketeg jajszóval süvített magasan a dombok felett, mintha sziklarepedésen nyomulna keresztül, egy olyan hegygerincen, amit Frex nem is lát.

EGY BOSZORKÁNY SZÜLETÉSE

Kora este lett, mire Frex összeszedte bátorságát, és belépett a düledező Kákabadur falucskába. Úszott a verejtékben. Sarkát a földhöz csapta, ökölbe szorította a kezét, és rekedt, de erős hangon elbődült:

– Hallga, ti kishitűek! Jertek, míg lehet, mert kísértés közelg és próbára tészen majd benneteket!

A régies szavak nevetségesen hangzottak, de hatottak. Már jöttek is a komor halászok, üres hálóikat maguk után húzva a dokktól. Jöttek a gazdák, kiknek kemény munkája ez évben édeskeveset hozott. Még mielőtt elkezdte volna, már mind bűnös képet vágtak.

Követték a csónakház rozoga lépcsőjéig. Frex tudta, hogy mindenki számít a gonosz óra érkezésére; a pletyka ugyanolyan ragályos, mint a pestis. Szomjas várakozásukat kell hát ostoroznia:

– Ostobák vagytok, mint az egyéves, aki odanyúl, hogy megfogja a szépen izzó parazsat! Akár a sárkányméh ivadékai, készen álltok szívni a tűzemlőket! – Idő koptatta szentírásos át- kok voltak, kissé laposan hangzottak ma este; ő is elfáradt, és nem tudta hozni a legjobb formáját.

– Frexspar testvér – szólalt meg Bfí, a falu polgármestere –, várnál a szentbeszéddel, amíg meglátjuk, hogy a kísértés milyen formát ölt ezúttal?

– Nincs merszetek ellenállni az új formáknak – köpte Frex.

– Hát nem te voltál a mi oktatónk ennyi éven át? Aligha akad ilyen jó alkalom, hogy bizonyítsunk a bűnnel szemben! Nagyon is várjuk a… a lelki próbatételt. A halászok nevettek, és Frex még mogorvább tekintetre váltott, amikor ismeretlen kerekek zörgése hallatszott a köves út felől. Az emberek elhallgattak, és arra fordultak. Elvesztették az érdeklődésüket, még mielőtt Frex elkezdhette volna. Az órát négy ló húzta, a törpe és ifjonc banditái kísérték. A széles tetőt a sárkány uralta. Az volt ám a vadállat! Mintha ugrani készült volna, mintha valóban élettel lett volna megáldva. A bódé külsejét karneváli színekkel díszítették, aranylevéllel ékesítették. A halászok szájtátva figyelték közeledtét. Mielőtt a törpe közölhette volna az előadás időpontját, mielőtt az ifjak előhúzhatták volna husángjaikat, Frex felugrott a tákolmány – egy sarokvasakon behúzható színpadféle – alsó lépcsőjére.

– Miért nevezik ezt órának? Az egyetlen számlap, ami van rajta, unalmas, színtelen, és elveszik a sok részlet között. A mutatók meg nem is mozognak, nézzétek meg magatok! Úgy vannak felfestve, örökre egy perccel éjfél előtt maradnak! Ez az egész csak egy gépezet, barátaim! Ezt biztosan tudom. Mechanikus búzamező ring, géphold fogy és telik, művulkán köp piros-fekete flittert. Ha már ennyi sok a tiktak-gép, akkor miért nincs a számlapon körbejáró mutató? Miért nincs, kérdem én, igen, téged kérdlek, Ganetta, és tégedet, Sztoj, és tégedet, Perippa. Miért nincs itt igazi óra? Ganetta, Sztoj és Perippa azonban nem figyeltek rá, ahogy a többiek sem. Leesett állal bámultak.

– A válasz természetesen az, hogy az óra nem a földi időtméri, hanem a lélek idejét. A megváltás és a kárhozat idejét. A léleknek minden minutum egy pillanatra van a végítélettől. Egy pillanatra a végítélettől, barátaim! Ha a következő hatvan másodpercben meghalnátok, az örökkévalóságot a bálványimádóknak  fenntartott  fojtogató  mélységben  szeretnétek  tölteni?

– Szörnyen hangos ma a környék – mondta valaki a sötétben, és az emberek felnevettek. Frex fölött (megpördült, hogy lássa) egy kis ajtóból apró, ugató kutyakölyök bukkant elő, sötét szőre olyan göndör volt, mint Frex haja. A kutya rugón himbálózott és bosszantóan magas hangon csaholt. A nevetés erősödött. A sűrű- södő szürkületben Frex mind nehezebben tudta megmondani, ki nevet, ki kiabál neki, hogy menjen arrébb, mert nem lát tőle.

Nem mozdult, hát teketória nélkül lekapták onnét.

– Egész életünk értelmetlen tevékenységek sora – kezdte a törpe költőien. – Belefúrjuk magunkat az életbe, mint a patkány, átfurakszunk rajta, mint a patkány, és a végén belepottyanunk a sírba, mint a patkány. Hébe-korba miért ne hallgatnánk meg egy próféciát, vagy néznénk meg egy mirákulumot? Patkányéletünk látszólagos hamissága és méltatlansága alatt továbbra is ott az alázatos séma és értelem! Gyertek közelebb, jóemberek, és nézzétek, mit jósol az életeteknek a tudás! Az Idősárkány belelát szánalmasan rövid életetek igazsága elé, mögé és közepébe! Nézzétek hát, mit mutat nektek!A tömeg előrébb nyomult. A hold közben felkelt, úgy világlott, akár egy dühös, bosszúszomjas isten szeme.

– Engedjetek! Hagyjatok! – hadakozott Frex. Még rosszabbul sikerült, mint attól tartott. Saját gyülekezete még sosememelt kezet rá. Az óra története egy ájtatos emberről szólt, birkagyapjúból készült szakállal és sötét, göndör fürtökkel, aki egyszerűséget, szegénységet és nagylelkűséget prédikált, miközben arannyal és smaragddal teli kincsesládikát rejtegetett, méghozzá egy nemesi származású, vékony állú lány mechanikus kebelében. A csirkefogót cseppet sem finoman átdöfték egy hosszú vaskaróval, és felszolgálták a saját nyájának mint Sült Lelkészpecsenyét.

– A legaljasabb ösztöneitekre apellálnak! – kiáltotta Frex, karba font kézzel. Arcát bíborvörösre festette a düh. Csakhogy eddigre szinte vaksötét lett, és valaki odament, hogy elnémítsa. Egy kar kulcsolta át a nyakát. Próbált hátranézni, hogy melyik átkozott egyházközségi tag merészeli ezt tenni, de minden arcot csuklya takart. Ágyékon rúgták, összeesett, arccal a porba zuhant. Egy láb pontosan a segge vágatát találta el, mire belei kiengedtek, és összepiszkította magát. A tömeg azonban nem ezt nézte. Vidáman kurjongattak azon, amit az Órasárkány játszott éppen. Egy özvegyi sálat viselő nő megszánta Frexet, karjánál fogva felsegítette, és elvezette; annyira elintézték, akkora fáj- dalmai voltak, hogy fel sem bírt egyenesedni, és megnézni, ki az.

– Elbújtatom a pincémben egy zsákvászon alá – duruzsolta a gazdasszony –, mert ahogy az a dolog viselkedik, ma éjjel vasvillával jönnek maga után. A paplakban biztos keresik majd, de énnálam aztán nem.

– Melena… – nyögte Frex. – Ha megtalálják…

– Vigyázunk rá – nyugtatta meg a szomszéd. – Ennyire mi, nők is képesek vagyunk!

*

A paplakban Melena minden erejével próbált eszméleténél maradni. A két bába el-elhomályosult előtte. Az egyik halaskofa volt, a másik szélütéses banya; felváltva tapogatták a homlokát, néztek a lába közé, és oda-odasandítottak arra a néhány csoda- szép csecsebecsére és kincsre, amit Melenának sikerült idehoznia a Semlyék Uradalomból.

– Rágd el azt a fenyergelevelet, bogaram, rágd csak el! Mire észbe kapnál, már alszol is tőle – duruzsolta a halaskofa. – Ellazulsz, a kis aranyos csak úgy kipottyan, és reggelre minden rendben lesz. Azt hiszed majd, hogy rózsavíz- és tündeharmatillatod van, pedig bűzlesz, mint mi mind. Rágd csak, bogaram, rágd csak!

Kopogtak, mire a banya bűntudatosan lesett fel a ládából, amelyben éppen kutakodott. Elengedte a fedelét, ami nagy durral csapódott le, majd szemét lehunyva ájtatos imádkozó pózt vett fel.

– Tessék – mondta.

Egy finom bőrű, kipirult hajadon lépett be.

– Jaj, úgy reméltem, hogy lesz itt valaki. Hogy van?

– Mindjárt elalszik, a baba meg jön – válaszolt a halaskofa.

– Még úgy egy óra.

– Azt mondták, hogy figyelmeztessem magukat – zihálta a szűz. – A férfiak berúgtak és randalíroznak. Az a varázsórasárkány hergelte fel őket, tudják. Frexet kajtatják, hogy megöljék. Az óra biztatta fel őket. Ide is el fognak jönni. Biztonságos helyre kéne vinnünk a feleségét. Lehet mozgatni? Nem, nem lehet, gondolta Melena, és ha a parasztok megtalálják Frexet, alaposan öljék meg a kedvemért, mert még sose fájt semmi így, annyira, hogy látom a saját véremet a szemem mögött. Öljék meg, amiért ezt tette velem! Erre a gondolatra megkönnyebbülten elmosolyodott, és elalélt.

– Hagyjuk itt, és fussunk! – lihegte a szűz. – Az óra azt mondta, őt is meg kell ölni, meg a kissárkányt, akinek életet akar adni. Nem akarom, hogy engem is elkapjanak!

– Nekünk bábához méltón kell viselkednünk – jelentette ki a halaskofa. – Nem hagyhatjuk el ezt a nemes hölgyet a szülés közepén. Engemet nem érdekel semmiféle óra. A banya, aki közben ismét belemerült a ládába, azt kérdezte:

– Kinek kell valódi gillikini csipke?

– Az alsó réten áll egy szénástaliga. Vigyük el most! – javasolta a halaskofa. – Gyerünk, segítsetek! Te vén satrafa, bújj ki a vásznak közül, és töröld meg ezt a csinos rózsaszín homlokot! Ez az, indulás! Pár perc múlva a banya, a kofa meg a szűz a szénástaligát tolták egy ritkán járt csapáson az őszi erdő indái és páfrányai között. Feltámadt a szél, szinte fütyült a Kófic-dombság kopasz homloka fölött. A takarókra fektetett, eszméletlen Melena rángott és nyögött fájdalmában. Egyszer csak hallották, ahogy a részeg csőcselék vasvillákkal és fáklyákkal elvonul a fákon túl, és megdermedve álltak, rémülten hallgatták az eldörmögött átkokat. Aztán még sietősebben folytatták útjukat, mígnem egy köd lepte sarjerdőhöz értek: a megszenteletlen temető széléhez. A közepén meglátták az óra elmosódott körvonalait. A törpe itt hagyta megőrzésre; nem volt ostoba, sejtette, hogy a világnak ez a zuga az utolsó hely, ahová az ideges parasztok ezen az éjjelen jönnének.

– A törpe meg a fiukái a kocsmában ittak – suttogta a hajadon. – Itt senki nem akadályozhat minket!

– Szóval a kocsma ablakán át lested a férfiakat, te kis ringyó? – morogta a banya. Kinyitotta az óra hátuljának ajtaját. Icipici hely volt mögötte. Ingák lógtak baljósan a homályban. A hatalmas fogaskerekek mintha alig várták volna, hogy összeroppantsák azt, aki tilosban jár.

– Emeljük be ide!

A köd és a fáklyák éjszakáját hajnalban terebélyes viharfelhők és táncoló villámcsontvázak váltották fel. Olykor kikandikált a kék ég, máskor meg úgy esett, mintha nem is víz, hanem sár zuhogna. A bábák négykézláb másztak elő az óraszekér hátuljából. Végre kezükben tartották a kis védencüket, és most vigyáztak, hogy ne csöppenjen víz a csecsemőre.

– Nohát, szivárvány – mondta az idősebb bólogatva. Fakó színkendő lógott az égen. Mit láttak, amikor letörölték a méhlepényt és a vért az újszülött bőréről? A fény játszott velük? Végül is a vihar után a fű zöldje is lüktetni látszott, a rózsák szárát pedig szikrázó glória vonta be. Ám a bábák a fény és a levegő eme trükkjei ellenére sem tagadhatták, hogy mit látnak. Az anyja testnedvei alatt a csecsemő bőre botrányos, halvány smaragdzöld színben játszott. Az újszülött nem sírt, nem visongott. Kinyitotta a száját, levegőt vett, és bölcsen hallgatott.

– Bőgj csak, te kis ördög! – tanácsolta neki a banya. – Ez az első dolgod. A babát nem érdekelte a kötelesség.

– Akaratos egy fiú – sóhajtott a halaskofa. – Megöljük?

– Ne gonoszkodj vele! – intette a banya. – Lány ez.

– Nézze meg jobban – mondta a csipás szűz –, ott van neki a szélkakasa. Ezen elvitatkoztak, pedig a csecsemő ott volt előttük meztelenül. Csak második és harmadik dörgölés után lett nyilvánvaló, hogy a gyermek valóban lány. Talán vajúdás közben valami szerves anyag ragadt arra a kis hasadékra. Miután letörölték, megállapították, hogy formás baba: feje elegánsan hosszú, alkarja finom vonalú, feneke csipkednivaló, finom ujjain finomak a körmök. És tagadhatatlanul zöldes a bőre. Orcáján és hasán lazacvörös pír, lecsukott szemhéja körül bézsszín karika, a majdani ígérő fejbőrön rőt csík. De az alapszín zöldségre emlékeztetett.

– Na tessék, mit kapunk a fáradozásunkért – csóválta fejét a szűz. – Egy kis zöld vajdarabkát. Biztos ne öljük meg? Tudják, mit mondanak majd az emberek.

– Szerintem rohadt. – A kofa a faroknyúlványt kereste a gyermek farán, megszámolta az ujjait a kezén-lábán. – Szarszaga van.

– Mert tehénszarban guggolsz, te lüke – mondta a banya.

– Beteg, azért ilyen a színe. Ejtsük a pocsolyába, hadd fulladjon meg! Az anyja sose tudja meg. Még órákig nem tér magához az úrinős ájulásból. Vihogtak. Karjukban dajkálták az újszülöttet, és egymásnak adva becsülték meg a súlyát. Szívességet tesznek vele, ha megölik. A kérdés csak az, hogyan. Aztán a gyerek ásított, és a halaskofa oda se figyelve nekiadta egyik ujját, hadd cumizzon. A baba pedig leharapta az ujját a második ujjpercnél. Majd megfúlt a kiömlő vértől. Az ujjdarab a szájából a sárba pottyant, akár egy kiürült orsó. A nők akcióba lendültek. A kofa meg akarta fojtani a csecsemőt, de a banya és a szűz megvédték. Az ujjdarabot kihalászták a sárból, és kötényzsebbe dugták, hogy majd visszavarrják a kézre, amire való.

– A kuki miatt! A kislány csak most jött rá, hogy neki nincs! – visította a szűz, és nevetve rogyott a földre. – Jaj annak az ostoba fiúnak, aki először akarja megkapni! Leharapja majd a zsenge lógóját emlékbe! A bábák visszabújtak az órába, és az anyja mellére tették a kis jószágot; már féltek szóba hozni a kegyes halált, mert ki tudja, mit harap még meg.

– Legközelebb talán a csecset harapja le, az majd felébreszti Őszunyókáló Fenségét – kuncogott a banya. – Milyen gyerek az, amelyik vért szív, mielőtt megízlelné az anyatejet? Egy cseréplábasban hagytak ott vizet, és a következő széllökés rejteke alatt elsomfordáltak, hogy megkeressék férjüket, fiukat és testvérüket, leszidják és megverjék őket, ha megvannak, és eltemessék, ha nincsenek. A sötétben a csecsemő nézte-nézte maga fölött az időóra megolajozott, szabályos fogait.

A regény itt találod!

[cinegoremagazin]

[:hu]Hellboy: A jövendőmondó és más történetek (2024)[:]

[:hu]A Vad Virágok Könyvműhely a legújabb Hellboy mozifilm (The Crooked Man) megjelenésére időzítette vadonatúj kiadványát, melyben három – részben már ismert, részben pedig most először magyarul olvasható – történetet mutat be a hazai rajongóknak, melyekben a természetfeletti főszereplő ifjúkori kalandozásai mellett közös pont a boszorkányság. Continue reading [:hu]Hellboy: A jövendőmondó és más…

[urbancobrastrikeforce]

Alien vs Predator - Az anime sorozat, amit még nem láthatunk

Az Alien és a Predator franchise-ok, amelyek a képregények világában régóta összekapcsolódtak, az Aliens vs. Predator óta eltelt sok évben is különálló egységek maradtak: a Requiem 2007-ben került a mozikba, és most a Disney birtokolja mindkét franchise jogait. A Predator tavaly a Prey című filmben tért vissza, míg az Alien két vadonatúj projektje – egy mozifilm és egy tévésorozat – van…

[bdpst24]

Mi vagyunk Azahriah 

Mi vagyunk Azahriah

“Amúgy izgi ez a sztori, de nem áll össze sajnos” – felütéssel jelent meg tegnap este a közelgő Azahriah mozifilm trailere. A beharangozó videó a november 28-án debütáló, “Mi vagyunk Azahriah” című, egész estés hibrid (félig dokumentum, félig fikciós) filmhez készült, amelyet országszerte vetítenek majd a mozikban. A félig fikciós, félig dokumentumfilm a Puskás jegyeladástól a tripla teltházas…

[angelofghetto]

Direkt szerencsésnek érzem magam, hogy a pornó elterjedése előtt szocializálódtam a szexhez, mert az a rombolás, amit a műfaj jelent, tragikus. Irreális elvárásokat támaszt, mindkét nem önbizalmát zúzza, és igazából a szex karikatúrája. A hatása abban van, hogy a legtöbb emberben vágyat gerjeszt, ha másokat ilyen helyzetben lát.

Az én generációmra az volt jellemző, hogy az orvosi részt roppant zavarban lévő felnőttek elmesélték az iskolában, a szülők inkább kerülni igyekeztek a témát, vagy a kezünkbe nyomtak valami felvilágosító könyvet, amiben fogamzásgátlásról és anatómiáról volt szó, és ennyi. Magunkra voltunk utalva, és azt mondom, ez isteni szerencse volt, mert egymáson tanultunk. A partner tükrözte vissza, hogy jó vagy rossz úton járunk, és mivel legtöbbször nem volt HOL, sokkal hosszabb petting időszak adódott, mire valahára az ember a másik szorosabb közelségébe került, addigra ismerni lehetett a másik működéseit, érzelmek kialakulásának is jutott idő.

Ez ma nincs. Tény, hogy a pornó esztétikája mára lényegesen javult. Az első film amit láttam, abban egy kövér, szőrös, kopasz ötvenes pasi fura hangok és német szavak kíséretében hágott egy rövid hajú, csüngő hasú, elhízott, szintén ötven körüli szemüveges nőt, mindezt szétnyúzott, gyűrött kölcsönkazettáról néztük, mert a lényeghez tekergetéstől szétnyúlt a szalag. Szörnyű volt. Eleinte az zavart, mennyire tárgyként kezelik ezek a nőket, manapság viszont valami olyan eszméletlen látens nőgyűlölet árad némelyik opuszból, hogy komolyan ijesztő. Már nem elég használni, alázni, erőszakolni a női szereplőt, már ott tartunk, hogy megfojtja a férfi, és a még meleg tetemen végzi az aktust. Vajon mit tanít ez a most felnövő korosztálynak?

A szex manapság olyanná vált, mint egy videójáték: járd ki a következő pályát, szerezd meg a bónuszokat, és tűnj el a következő pályára. Közben kimarad a vágyakozás, az ábrándozás, ami akkora kinccsé teszi, és olyan magasságokba tudná emelni a kielégülést, hogy nem csak egy orrfújássá válik, hanem felrepít a csillagokig. Attól meg egyenesen kinyúlok, hogy a legtöbb mozifilm is úgy ábrázolja a szexet, hogy mindenki ledobálja magáról a ruhát, és zsupsz a takaró alá. Ezzel a lényeg legalább 60%-át átpörgetik. Kimarad az a rész, amit egy cimborám az "ujjbegyek szeretkezésének" hív: az apró, rafinált érintések, a szinte véletlen simítások, a tekintetek, a mozgás játéka kimarad. Pont az a rész, amitől az ember annyira izgatottá lesz, hogy jóformán attól elélvez, hogy csak rágondol. Hogyan is mesélhetném el ezt olyannak, aki számára a szexkultúra abból áll, hogy lenyeled-e és seggbe' hagyod-e. Nem vicc. A pózoknak, technikáknak még a "kulturált" irodalomban is nevet adnak, és azokat ki kell/lehet próbálni. Aztán a partner panaszkodik, mert "ez a nőknek tetszeni szokott". Na ez a másik, amitől falra mászom. Kit érdekel, hogy a világ összes nője szereti, hogy belenyalnak a fülébe, ha az aktuális partnert ettől a frász leli ki.

Nem a levegőbe beszélek. A közel 20 éves házasságomban utoljára a szex ment tönkre, akkor is azért, mert embert maga alá temette az alkoholizmus (a rendszerváltás utáni egzisztenciális szorongás okán), és egyszerűen már olyan büdös volt, hogy nem bírtam vele egy légtérben tartózkodni. De jobb napokon még akkor is nagyon működött köztünk ez a dolog.

Férfiaktól hallom a panaszt, hogy sok nő túl könnyen kapható, és bár akkor és ott lehet hogy jól jön, de hol az a nő, akiért harcolni kell és érdemes? Hol a becserkészés izgalma? Ugyanígy panasz, hogy a nő hanyatt dobja magát, és várja, hogy a férfi csodát tegyen vele. A nők panasza meg legtöbbször az, hogy mintha ott se lenne, a pasi gyakorlatilag kielégíti magát rajta/benne, aztán eltűnik. Nem mondom, hogy mindig gyertyás vacsora kell, és több órás előjáték. Néha isteni érzés, mikor nem jutunk túl az előszobán.

Ami a legnagyobb bajom, mintha ebből az egészből eltűnt volna az emberi tényező. Mintha elfelejtenénk, hogy mindez nem egy újabb elvárásrendszer, újabb önfényező teljesítmény, hanem örömszerzés egymásnak.

[kozbeszedhu]

Két magyar film is versenyez a londoni Raindance Filmfesztiválon

[cglczi]

Szerintem kurvára nem oké látatlanban ráborítani a szarcunamit egy filmre és az imdb-n lepontozni azt csak azért mert az "kurzusfilm", vagy azért mert "Filippfilm".

Nézd meg és csak azután alkoss róla véleményt, és pontozz az alapján. Hiszen ez a vélemény és pontozás valószínűleg Filippről kurvára lepereg. De ott a teljes stáb, a technikai és kisegítő személyzet, a statiszták, stb... az a sokszáz ember akiket alig vagy egyáltalán nem láttok, de kurva sokat beletesznek, sokszor emberi erőn és energián felül... Öt évig éltem együtt egy a filmiparban dolgozóval, szóval tudom mit írok. Na ezzel a szarcunamival szerintem őket sokkal inkább bántjátok! Higgyétek el, ők mindig a maximumot igyekeznek kihozni, és nem rajtuk múlik, hogy milyen film készülhet el, és milyen minőségben. És ők ugyanabból a garnitúrából kerülnek ki mint akik dolgoztak a Dűnén, a 2049-en, és megannyi más nemzetközi filmen és sorozaton amik Magyarországon is készültek-készülnek, és amiket gyakran az egekbe emeltek.

Kijövetel: szerintem az Elkúrtuk sem érdemelte meg azt a kurvasok egycsillagot amit kapott. Lehet egyet nem érteni az elkészültével meg az állami támogatással, amit kapott. De ha ettől elvonatkoztatok, akkor szerintem egy közepesen élvezhető film lett. Megkockáztatom, hogy a Die Hard negyedik és ötödik részénél mindenképp jobb. Tudom ezzel nem tettem magasra mércét. Persze az sem kizárt, hogy nálam nincs magasan a mérce. 🙃

Oké, az Aranybulla mondjuk vastagon megérdemelte a savazást. Én még mindig várom a beígért Trónok harca minőségű mozifilm változatot, de valahogy nem akar megérkezni. Esetleg most a Filipp körüli nagy felhajtásban valaki újságíró rákérdezhetne a producerúrra, hogy hogy is áll ez a projekt.

[filmszeresz]

FILMSZERÉSZ TOP 100 TÉVÉSOROZAT - 28. A tengeralattjáró (1985)

Jó, ez trükkös sorozat, mert először mozifilm volt, aztán lett belőle tévészéria. Azért került föl a listára, mert szerintem nagyon jól áll neki a három (az európai változatban hat) részbe szedett és kibővített, majdnem ötórás játékidő.

Érdemes megpróbálni úgy megnézni, hogy az ember tart két epizód között valamennyi szünetet. Nagyon érdekesen működik.

Ajánlom.

Egyébként meg nyilván A tengeralattjáró az egyik legsokkolóbban zseniális film, amit valaha készítettek.

[onsieluenkeli]

Lassan két hete hogy nem játszottam, viszont az esőnek köszönhetően végre lett rá időm, és nekem a legleglegkedvesebbet nyüstölöm. A Psychonauts 2-őt.

Hihetetlen

A legtöbb 🎮 gamer ezt a játékot tartja a minden idők egyik legjobbjának, és bizony a folytatás is elképesztő lett.

Érdekesség

Amikor az első rész megjelent George Lucas féle LucasArts - a játék akkori kiadója, a kiváló kritikák ellenére "müzlijátéknak" gúnyolta a Psychonautsot, és csupán csak 100.000. példányt bocsájtottak ki belőle. (Ugyanilyen müzlis doboz mellé került anno a Beyond Good and Evil is, ami azóta Kanada nemzeti közkincsévé vált, és az iskolákban tanítják).

Nagyvalószínűséggel a LucasArts inkább tisztán meglátta a konkurenciát Tim Schafer játékában és a valódi tehetséget, ami lenyomta volna az összes addigi LucasArts projektet, és ezért inkább kicsesztek vele, még a játék jogokoat is elveszítette... 🤬 hát bizony sok hasonló aljas történet van még a játékos világban, amikor a tehetséget akarták kitúrni maguk közül...

És pont hasonlóan kezdődik a Psychonauts2 is. Raz gyakornok lesz a Psy központban ahol lenézik, nem veszik komolyan, és a társai egy vetkőztetős bullyval fogadják. Metaforikusan szinte ugyanaz történik vele, mint Tim Schaferrel.

És tényleg valódi mentális problémákat jár körbe a játék.

Ott van a Cassie az aggódó tanárnő aki megtanítja hogyan változtassunk gondolkozásmódot, erre Raszputyin bele megy a fejébe és kockázatvállalást olt be neki, mire a tanárnőből előjön a szerencsejátékfüggő... Kiderül, hogy Fordhoz a legjobb Psychonauts ügynökhöz hasonlóan disszociatív idetintászavarja van, de míg Ford összetört, és nem tud a többi énjéről, addig Cassie képes felismerni a problémáját, és együtt is élni vele...

Azután ott van a játékban Compton ügynök akinek imposztor szindrómája van, és iszonyatosan introvert. + Itt megjelenik a darázs&méh fóbiám is. És akkor még ott van Bob a depressziós alkoholista, Lucy és a PTSD, Nick a nárcisztikus postás, és a fogadott 🧠 agya PsyKing aki amnéziás, bipoláris, pánikrohamos és szineztéziás zeneimádó. És ott van a fodrász, és Raz megfelelési kényszeres anyja, stb... <- Azért nagyon durván látszik hogy 15 éven át dolgozott rajta Tim Schafer. Raz persze mindenkinek próbál segíteni, és Ford ügynök összetört darabkáit is megpróbálja kirakni.

Nincsen 1 perc hogy unnád, nincsen 1 másodperc hogy ne kötné le valami a figyelmedet. Mindenben van valami tanulság, felismerés, és pozitívum. Amikor rádiót hallgatsz, még a Queereket is üdvözlik benne.

(És még a színvakokra is gondol a játék).

Aki volt 90-es évekbeli gyerek, és imádta az elborultabb Cartoon Network és Nickkelodeon rajzfilmeket, és nyitott a Geek világra és a pszichológiára, az imádni fogja ezt. Mindenki végig tudja játszani, és persze azért milliárdszor jobb értelemszerűen az 1. résszel kezdeni. A második rész úgy 20.000 Forint körül mozog, de ezt soha nem szabad elhinni, az akciós ára úgy 7000 Forint körüli, akciók pedig mindig vannak. = Igen, megéri. Izgalmasabb mint egy könyv, és hosszabb mint egy Mozifilm.

Psychonauts I.

Psychonauts II.

+

Hogy miért is mesélek újra és újra erről? Nem csak azért mert én is überMegagiganagyFan vagyok... Hanem mert anno, amikor kiderült hogy mennyire kicsesztek szegény Tim Schafer-rel a LucasArts-nál, akkor rengeteg kritikus és Gamer összefogott és együtt felkarolva lett ismert a játék. A 100.000 eladott példányszám felküzdötte magát 1.700.000-re, és a Torennt változata ennek legalább a tízszerese lett... És úgy, hogy Tim Schafer egyetlen egy fillért sem költött a reklámokra. 👏🏻 Szóval a legnagyobb elismerés tényleg a rajongóktól kapta. És akkor még a többi zseniális játékát meg sem említettem.

Amúgy bezsebelte azóta a Bafta elismerését, és tavaly bekerült a 🏆 halhatatlanok csarnokába is... Szerintem egyszer még kapni fog egy életrajzi filmet is. Megérdemelné.

.