#mellettem vagy

[orokke-a-tied0201]

olyan rohadtul szerelmes vagyok beléd,hogy már fizikai fájdalmat okoz,ha nem vagy mellettem

[lakotelepi-jamesdean]

dik, pattanok be ma a lidlbe csak a szokásos proteines cuccaimat akarom megvenni hogy ne legyek má' dagadt....

szív leszakad mo állok kassza dzsa fizetni oszt mellettem a kiscsaj reggel10kor nem megvesz egy csomag kotont meg két üveg legolcsóbb tequilát....

azt üzenem ha itt vagy hogy azé inasba raktá ott egy pár tagbaszakadt meglett férfit te gepárd

[iszappakolas]

Pár hónapja befejeztem a terápiát. Az lett a konklúzió, hogy egészséges megküzdési stratégiákat kell felépítenem. Rendszeresen edzek ��s olvasok, alaposabban odafigyelek a táplálkozásra és az alvásra is. Jól vagyok. Mások is látják, több pozitív visszajelzést kaptam olyanoktól, akik nem is sejtik, min mentem keresztül. Már több mint fél éve nem kerülök az öngyilkossági gondolatok spiráljába. A legjobban az motivált, hogy ne tegyem tönkre a páromat. Néhány napja lelépett, hét év után elhagyott. Pont akkor, amikor azt kezdtem érezni végre, hogy minden rendben. Üresnek és céltalannak érzem magam, mint egy papírdarab, amit ide-oda fúj a szél, de élni akarok. Nem tudok rá haragudni, megértem, tisztelem és elfogadom a döntéseit. Hálát érzek, amiért eddig kitartott mellettem. Bárcsak most ismerne meg. Talán nagyobb eséllyel válhatnék azzá, akire szüksége van.  Borbély Szilárdot olvasok napok óta. Az agyamban egymás után ismétlődnek az Ámor & Psziché-szekvenciák:

1. Amikor egy álom nem teljesül, ébredéskor az agyban elpusztul egy sejt. Emlékei ekkor eltűnnek. Aki felébred, erre többé nem

emlékszik. A komputeres felvételeken ilyenkor apró, ultramarinkék pontokat látni, amelyek, mint egy távoli, már halott galaxis

csillagai, időnként felvillannak. Kezdetben ezeket képernyőhibának vélték. A felvillanások idővel egyre

sötétebben sugároznak. Még megfejtetlen, kódolt üzenetet közvetítenek. A kutatók a legsötétebbeket Pszichének nevezték el.

3. Amikor mély fájdalom éri az embert, a kutatók megfigyelése szerint az agyban tömeges öngyilkosságot követnek el bizonyos sejtek. Egy

idegsejt halála nem okoz tragédiát. Ilyenkor azonban több száz, vagy akár több ezer sejt pusztítja el magát. Komputerrel modellezték

ezeket a felvillanásokat, gyakoriságukat, térbeli elhelyezkedésüket. Észrevették, hogy bizonyos részletek szabályosan

ismétlődnek. Az így kapott mintázatot hangokká transzformálva kiderült, oly módon szervezett, akár egy zenemű.

4. A mélytengeri halak, a barlangban lakó állatok bőre nem termel színanyagot. Csupasz, áttetsző hártya borítja őket. Elcsökevényesedett a látásuk is. Akkor sem érzékelik a fényt, ha

kibukkannak a felszínre. Aki sötétségben él, nem ismeri a félelmet. Az emlősök hólyagszeme különleges szerv. A misztikusok szerint fény lakik benne. Középkori magyarázatok feltételezték,

hogy láthatatlan csápok nyúlnak ki belőle, amelyek letapogatják a tárgyakat. Az alig kétszázezer éves Malawi tóban él egy halfaj, amelynek egyetlen

tápláléka a többi hal szeme. A megtámadt állatnak csak a szemét tépik ki. Majd könnyedén kiszakítják a másikat is. A megvakított hal még úszik egy ideig.

9. Amikor egy szerelem véget ér, bizonyos szokások értelmetlenné válnak. A napirend újraszervezése sok apró feladatot ad. Ez segít

átlendülni a kezdeti nehézségeken. Ezt követően a kötetlenség érzése véletlenszerű döntésekkel társulva felszabadítóan hat. Ezek idővel

állandósulhatnak. Ami újabb szokások kialakulásához vezet. Vagy egyszerűen csak régi szokásokhoz

térünk vissza. Egy ideig forgolódunk ebben az ismerős, új helyzetben. Aztán az éjszakát kizárólag alvásra fordítjuk.

10. A pillanatnyi tétovázás este, az alvás és az ébrenlét között, míg másik program töltődik a testbe, egy kis gyanú a szívbe költözött.

Már sötét volt az ég nagy képernyője, aludtak benne minden csillagok, felvillanó, apró fények és hőre- érzékeny másolt, lopott programok.

Takarékos üzemmódra kapcsolt, aludt a test. És álma algoritmus. Az élet az. Ám van benne egy vakfolt:

az önmagát tesztelő rendszer számol minden lehetséges veszéllyel. De vírus támadja meg. A neve: Killer Amor.

[the-fool-who-loves]

Ott vagy mindehol…

Ott vagy a tüdőmben minden egyes lélegzetvételnél.

Ott vagy a reggeli kávéban.

Ott vagy minden egyes legördülő könnycseppben.

A fejemben minden percben ott vagy.

Minden szív dobbanásban ott vagy.

Csak mellettem nem vagy…

[annaszemete]

imádom a brutálisan őszinte gyerekeket

óvoda, várok fiamra, elmegy mellettem egy kisfiú, végignéz.

ő: te valakinek az anyukája vagy? én: igen, Pistike anyukája vagyok ő: és szereted? én: igen, szeretem, bár néha mérges vagyok rá, de attól még nagyon szeretem ő: tényleg? én annyira nem szeretem, mint te én: megértem, nem egyszerű vele ő: de te tényleg szereted? én: tényleg szeretem ő: nahát

ok I guess :D

[ez-most-fajt]

És most, hogy nem vagy mellettem, a takaró is hidegebbnek tűnik.

[kavekkozt]

jövünk ma haza a városból, keresem a kulcsom az ajtó előtt, és jön a szomszéd hogy akar valamit kérdezni.

mondom, persze, biztos azt fogja kérdezni, mikor jön a baba, mert a látványosan héthónapos terhes feleségem pont ott áll mellettem, és még nem mentünk körbe a szomszédságban füldugókat osztogatva meg bocsicsokit.

erre azt kérdezi, hogy tudunk-e valakit a másik lakásába egy szinttel lejjebb, amelyik sokkal kisebb, mert oda diákot keres, és biztos mi is diákok vagyunk?!

egyrészt nagyon kedves hogy ennyire fiatalnak tűnünk (persze lehetnénk mondjuk doktoranduszok vagy visszamehettünk volna az egyetemre stb élethosszig tartó tanulás!), másrészt viszont nehezen látom hogy a profilunk (város legszélén ovival-iskolával szemben bérlünk tágas lakást és az egyikünk terhes) tényleg a klasszikus "diák" profil-e?

arra jutottam hogy biztos azért gondolja ezt, mert mindig a lépcsőházban/ház előtt sétáltatjuk pórázon a cicákat és ez annyira abszurd, hogy ilyet felelős felnőtt ember nem csinál.

[ujrakezdesnelkuled]

Mindig akit közel engedek magamhoz egy idő után megváltozik. Nem mutat akkora érdeklődést felém mint az elején. Mintha ő is bele nyugodott volna abba hogy ez a hülye úgy se hagy el mer már teljesen belém zúgott....és igaza van. De ezt miért kell mindenkinek megcsinálni? Vagy tényleg ennyire velem van a baj? Félek kilépni, de még minél jobban próbálok ezen változtatni annál rosszabbul sül el. Tényleg ez a sorsom hogy úgy fogom le élni az életem bárkivel, hogy ő megszürkül mellettem én meg csak bele fogok őrűlni?!..nekem ez így nem fog menni megint ..

[oldmacykerenew]

Allitolag qva jol vezetek. Ferfiak is ezt mondjak, akik ultek mellettem, a volt oktatom is ezt mondta…sose volt meg balesetem, sot mindig en vedem ki, hogy masok ne basszak szet az en autom - na meg ne oljenek meg…

De az a qva parhuzamos parkolas!! 😅 meg ha szuk a hely, akkor kiallni seggel valahonnan… ahhh halalom! Pedig ezen a kocsin MINDEN van. De igy is felek tole mindig. (Volt egy ilyen kocsi megkarcolasom) es szerintem pont amiatt, mar az elso kormanyzasnal osszeugrik a gyomrom. Ilyen szakado esoben, meg szarabb vagy 100x ez. 🥺 Akik latjak meg csak azt mondjak magukban, hogy “kellett ennek is egy ilyen kocsi, azt hasznalni sem tudja” 😔😔😔 Pedig de. :(

[paflany]

Girlbossed too hard

Mára egy olyan melókában ülök több pénzért mint amennyiért valaha dolgoztam, ahol igazából nagyon keveset értek abból amit csinálni kéne, de tőlem várják a megváltást, mert majd én hozom az új szemléletet meg a data alapú működést a csapatba, ki is küldenek rögtön hozzájuk UK-be trainingezni (gec céges kártya meg üzleti út, ilyen se volt még)

Meg van egy olyan párkapcsolatom ahol mindketten annyira tiszteljük és szeretjük egymást, semmiféle kétség vagy bántódás vagy bizalmatlanság nem fér kettőnk közé, nagyon szerencsésnek érzem magam hogy így megtaláltuk egymást, ilyen feltétel nélküli szeretetet még soha nem éltem meg, nem is engedem ezt már el soha, hirtelen értelmet nyert egy csomó minden amit eddig csak így oldalról, kívülről szemléltem. Projektben van, hogy jövőre saját lakást vagy házat veszünk, elköteleződünk, jó lesz, csak mi meg a kisállatok.

Aztán persze van az is, hogy a pmdd-től kéthetente vannak olyan depressziós epizódjaim, hogy meg akarok halni, meg összeveszek mindenkivel a közelemben, meg úgy általában nem lehet mellettem meglenni. De szuper, hogy valójában nem major depressziós meg mittudomén bipoláris vagyok, hanem csak a méhem és a hormonaim irányítják az életem, makes sense, mindig kell valami, amin bosszankodni lehet. Erre majd valami ssri-t felírhatnak, és talán jobb lesz, talán nem, igazából csak kibírni kell, egy hónapban 2 hétig nagyon lent vagyok, 1 hétig menstruálok, és akkor 1 hétig funkcionálok normális emberként, az is valami!!

Na a legutóbbi ilyen epizód kezdetén sikeresen összevesztem az utolsó barátaimmal is, vagyishát nem is vesztem össze, csak megmondtam nekik, hogy meg vagyok bántódva, mert úgy érzem nem kezeljük jól egymást barátként, és azóta nem beszélek velük. Ami szomorú, hogy ezt kb mindenki csak így nyugtázta, és azóta ők se beszélnének velem :D I guess akkor ez éppen idejében történt, nem volt mar szükségünk egymásra ilyen formában. Csak hát azóta rohadt egyedül vagyok, hiányzik a group chat a hülye memekkel, szerettem olvasni hogy kivel mi történik… és akkor most nagyon éles a csend a lakásban, home officeban tökegyedül otthon 10 órán át, az értesítéseim még soha nem voltak ennyire szárazak, most mit kell csinálni? 32 évesen hogyan szerez új barátokat az ember?

[csacskamacskamocska]

Szexmentes

Olvastam egy cikket arról, hogy mi számít szexmentes kapcsolatnak. A felmérés szerint, és figyelembe véve az eltérő igényeket: nem tudják megmondani. :D Azt tudják, hogy a heti egy szex amivel már átlagban elégedettek az emberek. De tényleg teljesen egyéni, kortól, emberektől, a kapcsolat lehetőségeitől meg még sok mástól függ. Ha te szexmentesnek érzed, akkor az.

Nem is ezt akartam, hanem ma eszembe jutott, hogy milyen az amikor a másik ember szexuálisan aktívabb, mint te. Amikor a másik embernek a legtöbb gondolata a szex körül forog. Elfoglaltság, hobbi, vágy, örömszerzés, jutalom, elvárás, egészség, férfierő = ez mind egyszerre a szex. Elmondom: az ember zaklatásnak éli meg. Könnyű mondani, hogy bárcsak szexszel zaklatnának, bárcsak egy kanos csávó, egy bevállalós csaj, egy szexuálisan nagyon aktív ember lenne mellettem... bárcsak... mondja ezt az ember, amikor nincs senkije és jóideje nem szexelt senkivel. Zaklatásnak éli meg akkor is, ha te a normális átlagot vagy az éppen elfogadható mértéket szeretnéd, ha ő meg bármi miatt nem. A miért nem dugunk az rosszabb kérdés annál, hogy miért nem segítesz a háztartásban vagy miért hagyod, hogy anyád így beszéljen velem kérdésnél. Azt nem tudom, hogy mekkora eltérő igények teszik teljesen tönkre a kapcsolatot, de hogy emberileg, érzelmileg, önértékelésben romboló, az biztos. Kényszeríteni senkit nem lehet. És aki azt mondja, hogy csábítsd el, csinálj ezt meg azt, legyél ilyen meg olyan, az nagyon gyorsan menyjen a picsába, mert fogalma nincs miről beszélek. De a másik véglet is romboló. És senki sem szeretné zaklatónak érezni magát a párkapcsolatában, hogy folyton tapogasson, csókolgasson, próbálkozzon és finoman erőszakoskodjon, hogy hátha...

Nem gondolom, hogy a párkapcsolat legfőbb értéke, hogy legyen kivel dugni. Fontosnak tartom a testiséget, az intimitásnak ezt a formáját, a benne rejlő mélység és bizalom legalább annyira fontos, mint az örömszerzés.

Megteheted, hogy elengeded a másikat, maradjunk párkapcsolatban és dugsz akivel akarsz. De ez szerintem az önzés egyik kiemelkedő formája, amennyiben nem a szexuálisan kielégületlen fél akarja. Kell belőled ez meg ez meg ez, a megértésed, a gondoskodásod, a figyelmed, a szerelmed, de a mocskos kéjvágyadat old meg mással. Ugyan tudod/m, hogy nem tudod, mert ilyen érzelmileg fixált kis csicska vagy, de én megengedtem, rajtam nem múlik. Mertugye, legyél „felnőtt”", építs ki egy bizalmi kapcsolatot valaki mással, amiben a szex olyan jó, mintha szerelmes lennél, de közben maradjak prioritás. – mondja az elengedő. És van persze a belátó kiszolgáltatott, aki engedi félrekúrni a másikat, hogy őt ne hagyják el. Lehet akárhány akármiféle érv, ez bizony kiszolgáltatottság, szomorú alárendelődés, és torzítja a személyiséget.

Ja, el tudok képzelni olyat, hogy két ember annyira különlegesen szabad és egyben összeforrt kapcsolatban él, hogy belefér a félrekúrás. Picit pszichopata dolog, amiben az érzelmek háttérben szorulnak az ésszerű előnyök mellett. És nagyon szeretnek az ilyen ritka kapcsolatokra hivatkozni, hogy lám, van ilyen. De nem tudjuk mi van a belsejében. Azt hiszi mindenki, hogy az van belül, ami benne is van. Pedig nem. A normáktól/szokásoktól eltérő dolgokban a normákban/szokásokban gondolkodástól eltérő személyiségek, gondolkodásmódok vannak.

Ja, ne azért legyél hűséges, mert meg van tiltva, hogy mással legyél. Azért legyél hűséges, mert nem éri meg hűtlennek lenned. Nem bántanál meg, és nem kockáztatnád meg, hogy elvesztís, mert jó neked velem, mert jó a kapcsolat, mert szeretsz így élni.

A nyitott kapcsolatok inkább szövetségek, szerintem.

Az viszont jobban kellene, hogy működjön, hogy az emberek le tudják zárni a kapcsolataikat, elgyászolni és továbblépni egy másik kapcsolatba, a helyett, hogy a nem működő kapcsolatban kínlódnak. Ebben még nagyon sokat kell fejlődni szerintem. Hogy jól tudjuk ezt kezelni. Hogy természetes legyen. Ezen az úton lehetne eljutni oda, hogy olyan nyitott kapcsolatban éljenek az emberek, ahol a szövetség erős, az érzelmi kötelék erős, a szenvedély viszont nyitottabb, de problémamentes. De én már ilyen kis konzervatívként fogok meghalni, valószínűleg. :D

[n4n3x]

A jehovások már a spejzban, ajtóban szomszéd lakásban vannak

Szóval az van hogy először megjelent mindenki postaládájában a közel a vég szórólap. Ez ment is a kukába… Aztán jöttek téríteni is.. - Na akkor a lépcsőházsor csoportjában ingerülten meg is kérdeztem hogy oszt ezeket a kreténeket melyik agyhalott engedte be? Aztán a komment szekcióban mazsolázva kiderült hogy a többi lépcsőházba is bejutottak, és mindenki tagadta a beengedésüket..

A probléma utána 2 napra elhalt, aztán hétfőn a mellettem lévő lakásból elkezdődött a szent mise podcast ami streamelve lett a lépcsőházba, amit videóra vettem, és átküldtem a közös képviselőnek (3. lépcsőházban lakik) szakvéleményezni, mire ő átjött, és mondta hogy nála a szembe szomszéd ilyen, ugyanis kiderült hogy lépcsőházanként beköltözött 1-1 lakásba 2-2 db jehova tanúja.

Mondtam neki hogy van AWS CD-m, meg 3 utas hifim, meg szünetmentes tápom (tiszta szinuszos) csapassak-e vissza egy kis temetetlen halottat?

Azt mondta igen, mire a szembe lakásból is kinyílt az ajtó, hogy ő Rammsteint fog csapatni nekik ha én befejeztem.

Nem is kellett több, mint a jóasszony tekertem 2-t a hifi gázrezsó tekerőjén jobbra, beraktam a CD-t, tűz.

Fél órán keresztül kiabált a Siklósi Örs hogy Valahol van Isten, de hogy itt nincs abban biztos.

Lekapcsoltam a zenét, a mise podcast abbamaradt, de rá egy 2 percre meghallottam hogy Till Lindemann nekikezdett Du hastot kántálni. Az is szólt kb fél órát majd abbamaradt.. - Ezzel én azt gondoltam hogy ez jelzés értékű volt a szent lelkeimnek hogy a ház nem kultiválja az efféle zajkeltést, valamint a mise maradjon a templomban, vagy legalábbis fülhallgatón keresztül a saját fejükbe menjen.. - Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Kedd - Hazamentem, 1 óra szuszi, majd ír a közös képviselő hogy menjek, mert ott is elindult a hangos misepodcast. Nem is kellett több, vittem a hifi/szünetmentes/CD csomag triumvirátust, be is röffentettem, majd hangosan meghallgattuk Diószegi Kikit ahogy elmeséli hogy elege van sok gyökér arcból.. Nem tellik bele sok idő, kopogtatnak, közben végiggondoltam pár dolgot: 1.) közös képviselő pecója, annak nem nyomnak fel mert annál vagyok 2.) ha ránkkúrják a villanyórát, a 650-es UPS-t nem érdekli 3.) ha megtámad, akkor ott a nagykés kéztávolságon belül a késtartón a konyhabejárat szélén Közben a csoport chatbe látom hogy akcióba lendültek mindenhol, nekiálltak hitet téríteni, szóval abban a pillanatban a lépcsőház facebook csopijába kiírtam hogy akihez becsengetnek a jehovások mondja hogy rendszeres véradó+most kezd bele a pentagram rajzolásba. Ajtót nyitva némi vita alakult ki hogy a hangos mise vagy a Down for Whatever / AWS CD-e a jobb, valamint az egyik hölgyről kiderült hogy pályakezdő pedagógus és a minimál fizetésének egy jó részét leadja az egyháznak. Őt sikerült meggyőzni hogy a világvége az majd jön amikor jön, egyszerűbb ha teszi a dolgát a meglévő életbe, meg menjen el valami szórakozóhelyre barátkozni, mert kiderült hogy barátai se nagyon vannak. Ő felmérgelődve távozott a lépcsőházból, tisztelt exkollégája elküldött minket a pokol tüzére, majd becsapta maga után az ajtót.

Szerdán hazaértem, 1 óra szuszi, majd ~17:40 körül zongoraszó valamint ének podcast ment a folyosóra, miszerint csak 1 megváltó van, és el kell nyernünk kegyelmét, mert közeledik a vég, szóval én rutinosan benyomtam a hifin, és Diószegi Kikin keresztül hangosan jelezvén hogy bomlott elmék, gőgős hangon hirdetik a haragot, a szám végével elnémult a zongora/ének.

És akkor elérkeztünk a mai naphoz, ma elvileg becsomagolom a párom szülinapi ajándékát, magam is kíváncsian várom hogy munka után lesz-e podcast/stream/esetleg kopogtatás..

[poembyme]

Sírok. Nem vagy mellettem,

Itt lenne a helyed szerelmem.

Sírok. Nem fogod a kezemet,

Könnyekbe temetem fejemet,

Sírok. Nem kapom ölelésed,

Minden nap, a pokolban égek,

Sírok. Nem mondhatom többet,

Csillogó szemedbe, szeretlek,

Sírok. Mi vetett véget ennek?

Az élet, vagy a sors? Elvégeztetett.

[calleyspage]

Napjaim

Szerintem az is lehet, hogy hónapok óta nem írtam már személyesebb tartalmat, de nagyon köszi annak aki még követ, kíváncsi Rám!

Sok minden történt az utóbbi hónapokban, keresztszalag-szakadással műteni kellett a kiskutyánkat, rengeteg szervezési feladatunk is van, ugyanis időközben férjhez mentem. A lakodalom majd nyáron lesz, a Polgári volt nem rég, aznap a tanúmmal és a vőlegényével Slash koncertre mentünk szóval emlékezetes nap volt, és marad is 🩶 ott 2 órán keresztül az utóbbi 2 éven legboldogabb óráit éltem meg.

Az elmúlt főként másfél évem rettenetesen fájdalmas volt lelkileg. Próbáltam minél többet fektetni magamba, hogy tartsam magam, ami úgy az idő nagy részében sikerült is, legalábbis a tágabb környezetem felé, a közeli emberek ott voltak mellettem és megélték velem együtt a nehéz időket. Sok mindent kell még rendeznem magam felé is, de nagyon nehéz. Most még pánikszerű szorongások jönnek, mikor naponta, mikor napi többször, a szívem most már nem a vérszegénység miatt teker, hanem az idegtől. Elképesztően jó lenne csak úgy megpihenni kicsit, tàvol minden ingertől, amikre jelenleg most nem tudok olyan választ adni, mint egy egészséges ember, nagyon érzem, hogy lecsökkent a rezilienciám.

És igen, tudom hogy másoknak sokkal rosszabb, milliószor nagyobb gondokkal küzdenek meg mint én, meg néznek szembe tragédiákkal. De én egy kicsit csak most legalább pár napig nem szeretnék semmin betegesen aggódni.

Az utóbbi időben rengeteget olvastam, csoportos terápiára jártam, de úgy érzem, szükségem lesz egyénire is (ez nem áll tőlem távol - anno már egy másik nehézség kapcsán is jártam pszichilógushoz).

A munkámmal kapcsolatban is nagyon sok minden kavarog a fejemben, legfőképpen, hogy az egészségügyben képzelem-e el az életemet. Mostanában erre már az idő 98%-ban egyértelműen azt tudom mondani, hogy nem, de nehéz belevágni bármi másba, ha már 11 éve ezt tanulod/ csinálod és közel 30 éves vagy.

Szóval ezek a napjaim. Mostanában.

Remélem, hogy erre a felületre is vissza tudok majd jönni ahogy jobban leszek. Nem adom fel 🩶

[quiennoarriesganogana]

“Higgy magadban és szeresd azt aki vagy, mert soha senki nem fog meg egy olyan csodálatos lányt kapni az életében mint amilyen Te vagy ... Rettentően erős és kitartó ember vagy, akiért megéri küzdeni és kitartani...”

Szep szavak ezek, de ertem sosem kuzdottek es sosem tartottak ugy igazan ki mellettem.

[ultra-foreveralone111-things]

Szeretlek

Akkor is most mindig is szeretni foglak. És hogy pontosan miért is szeretlek?

Azért mert pont akkor jöttél az életembe amikor tényleg nem számítottam rá nem kerestem a szerelmet. Hirtelen jöttél és el söpörtél mindent . Te vagy és voltál az az a személy aki abból a mély pontombol ki húzott és azóta még hanybol ki huztal.

Minden hibammal együtt szeretsz , hiszen annyi szeretet van benned és kedvesség. Nagyon sokszor meg se érdemlem ezeket tőled , de mind ezek fejében is kitartasz mellettem.

Nem csak a szerelmem vagy, hanem a társam a barátom és minden is egyben.