#másik életben

[csakhagyjmeghalni]

Te vagy az aki kell nekem. De hogy mondjam el neki, hogy téged szeretlek? Már túl késő....majd egy másik életben egymáséi leszünk ígérem...

[egyszertalan]

Már csak egy másik életben találkozhatunk újra..✨

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!

Müller Péter

[the-fool-who-loves]

nem csak egy másik életben, de ebben az életben is téged akarlak és foglak szeretni

hiszem hogy még van jövőnk együtt talán nem most azonnal, de pár hét/hónap/év, és ha tényleg szerettük egymást, mert tudom hogy így van akkor az élet/sors/Isten ki minek hívja, megint közös útra terel minket

ha így lesz tudnod kell hogy soha többet nem fog semmi közénk állni, semmi…

[babarumblr]

Balázs Csire

1h 

"Kialakítottak maguknak egy párhuzamos valóságot. Azt belátták, hogy a valódi tehetségeket és szakembereket az életben nem fogják rávenni, hogy a nótájukat fújják, mert azoknak szakértelme és véleménye van, nem lehet rájuk parancsolni, mit mondjanak.

De sárból gyúrtak maguknak helyette olyanokat, akik a tehetségek és szakemberek szerepét eljátsszák. A bértollnokok újságíróknak hiszik magukat, az MVM által kitartott csahosok civil szervezetnek, a fantáziátlan, gigerli zenetévé-bemondó filmproducernek és forgatókönyvírónak tartja magát, az egykori pártállami titkosszolgák és kémek politikai szakértőt alakítanak, az állami pénzből feltankolt sudribunkók vállalkozót játszanak, és a kis krumpliból faragott liba azt hiszi, idegenforgalmi szakember. Vannak különbejáratú influencereik is, némelyik ötven körül hurráfiatalt alakít, másik negyvenesen gördeszkást, felvettek csinos kiscsajokat, akik gombnyomásra beszélnek korlátlan ideig sületlenségeket idegen szavakkal tűzdelve.

Vannak saját politikusaik, család-barát és normalitás-barát, mindenki más szerepben, van, aki fejhúst zabál műanyagból, van, aki vérebet akar alakítani, de csak kismacskát sikerül, van, aki Horthyt utánozza és lovon vonul be Erdélybe, és még sokan mások."

Hermann Géza kollégám összefolalója Récsöl "longevity-interjújáról", whatever das ist.

Mától én mondtam, de a Múzsa is oszthatná annyira tökéletes.

TÖKÉLETES, tényleg.

[riariahistoria]

Endre László

amúgy kettő van ezzel a névvel, ugyanabban a világháborúban.

az egyik a fajvédő magyar politikus, akinek 1944ig a legnagyobb tette az hogy lobbizása nyomán a Zsidó nevű települést (semmi köze a zsidósághoz, ahogy Bugyinak sincs a fehérneműhöz) Vácegresre változtatják. funfact, a lakosság egyöntetű tiltakozása ellenére, ők ismerik a saját történelmüket. sajnos azonban az 1944 márciusában megalakuló Sztójay-kormányban, belügyi államtitkári poszton emberünk leteszi névjegyét az asztalra. Adolf Eichmann-nal szorosan együttműködve oroszlánrészt vállal a magyar zsidóság kifosztás-gettó-deportálás fémjelezte népírtásában. Szálasi alatt kormánybiztos, végre felért a kétes csúcsra.

(itt azért említsük meg Baky László, a belügy politikai államtitkárának és Ferenczy László csendőr alezredesnek a nevét. ők a "három Laci" akik igazán sokat tesznek azért hogy meg lehessünk sértődve magunkra, mert ugye mi ott se voltunk, nem a magyarok csomagolták össze a magyarokat rekordidő alatt, rugdosták fel azokat vonatra, osztották szét a bútoraikat és kerestek nőkben családi ékszert. nagyapa jó ember volt aki párás szemmel mesélt a cselédbálokról meg tanított minket két ÁVHnak írt spiclijelentés között célbalőni, amit majd a szemetek közé kaptok koszos lipsik)

a hadihelyzet szerencsétlen alakulása miatt (ki hitte volna hogy mégsem nyernek a németek?) 1945 márciusában Németországba menekül. amerikaiak fogják el és szívesen passzolják vissza Magyarországnak. 1946. március 29én, a Nagy Ignác utca 1. szám alatt rúgják ki ezen Endre László alól a stokedlit miután a háborús bűnei miatt halálra ítélte a Népbíróság.

a másik egy csendőr. első világháborús katona az orosz fronton, majd fogságban, később vöröskatonaként a románok ellen harcol (ez nem volt egyenlő a kommunista vagyok-kal), még később csendőrként szolgál. tartósan és lelkiismeretesen, így 1939ben Csillaghegy (ami nem Budapest része még) csendőrparancsnoka lesz.

sok gennyes szaralak között feltűnik az egy normális, szóval amikor odajutunk hogy gettósítás Endre László kitünteti magát azzal hogy ember marad. kérdés nélkül oszt utazási papírokat és mindenki számára lehetővé teszi a Budapestre való átjelentkezést (akik élnek vele jellemzően túlélnek, hiszen Budapest az egyetlen ahol végül nem történik meg a deportálás), illetve a csillaghegyi gettónak a külső őrzését biztosítja, tehát atrocitások ott nem történnek. ha meg vki megszökik hát megszökött, mit lehet tenni, nézd a fákat fiam, azok legalább nem mozognak ide-oda. a gettó deportálásának napján személyesen vesz ki 11 embert vegyes házasságukra hivatkozva és később igazolást szerez nekik, a többiért annyit tehet hogy legalább élelemmel és viszonylag jó körülmények között szállnak vonatra.

a Csillaghegyen a háború elején létesített lengyel internálótábor - amiben zsidó és keresztény menekültek élnek - nyilvátartását nem adja át a Gestaponak és köszönhetően annak, nemcsak informálja a lengyeleket a szarzivatar érkezéséről, de 1944 decemberében egyenesen elszabotálja a deportálásukat, az ottani lengyelek mind életben maradnak.

ha kell, saját házában bújtat üldözötteket, úgy hogy felesége meg 3 gyereke is van - a "nem merem belájkolni a Pottyondy-videót, mert mi van ha a gyerek iskolaigazgatója meglátja és akkor majd Bencus talán csak négyesalát kap hittanból" világban élve azért ez igen ottvan. hát persze hogy feljelentik, kap is nyilasrazziát, de nem igazán sikerül felvennie a korszellem tempóját (zsidóbútort, aranyékszert tessék!), a háború végéig egyre vakmerőbb dolgokat húz meg (pl. a Csillaghegyen átvonuló, a bombázások miatt már gyalogmenetes transzportokból simán kivesz embereket) és úgy 3-400 embert ment meg, zsidókat és keresztényeket, magyart és lengyelt, politikait és átlagot.

ez az Endre László a háború után igazolva van a megmentettek által, így szolgálhat tovább rendőrként, végül is egész életében ezt csinálta. 1951ben mégis kirúgják a csendőrmúltja miatt és a nyugdíj lehetőségét is megtagadják tőle. az Óbudai Hajógyárban dolgozik mint segédmunkás, és 1971ben hal meg.

egyébként a csillaghegyi gettó a csillaghegyi Téglagyárban volt. ott ma egy szokványos, unalmas lakópark áll. barátaim pár éve kinéztek ott egy eladó lakást és nagyon lelkesen beavattak a Kiscsillagban (ez egy csillaghegyi étterem) a főétel alatt a meglepibe, holnap utaljuk a foglalót, itt lakunk majd héves madárcsicsergésben. én meg cserébe a desszertnél elmeséltem nekik a gettó meg a két Endre László történetét. jó részletesen.

Zuglóba költöztek.

[stickalittle]

na, két fasz növényem van

Az egyik egy füge. A Lehel tér sarkán állt egy fügefa egy elhagyatott területen (szerintem a MÁV-hoz tartozik), és volt már vagy 4 méteres is, de balszerencséjére túl közel nőtt a kerítéshez, és most, hogy új kerítést építettek, egyszerűen kivágták. Arról hoztam egy gallyat, és bedugtam vízbe, majd földbe, hogy tovább élhessen egy darabja, ha akar. De ahelyett, hogy ágakat növesztene a hülye, termést nevel.

A másik meg ez a citrom. Ez szintén ugyanolyan fasz. Egy vadcitrom tetejére próbáltam beoltani egy termő gallyat, de a biztonság kedvéért az oldalára szemzéssel is oltottam egy szemet. A szem elhalt, a gally meg egyszerűen kiesett a résből, amikor kikötöztem. De ahogy megnéztem, a gally még tökre rendben volt, gondolom, a műanyagkötöző alatt annyi pára keletkezett, ami életben tartotta. Úgyhogy az elhalt szem helyére csak úgy beszúrtam a gallyat, hogy kezdjen magával, amit akar. És úgy tűnik, hogy élni akar, és azzal a hellyel meg is volt elégedve, mert ott megeredt. De ez a tízcentis hülye is elkezdett bimbókat, hozni, hogy majd virágzik. Nem bántom, mert úgyis ledobja, ha nagy feladatnak bizonyul a levelek helyett ezzel bíbelődni.

[without-you-way]

Egy másik életben sokkal jobbak leszünk, ígérem.

[anyadisszeretne]

Már találkoztunk, már találkozunk egy másik életben csak akkor nem fájtál ennyire.

[mirabellomonferrato]

A kezdet

Ez az első bejegyzés, a többi ilyen regényes nem lesz publikus, innentől csak a házak jönnek (meg az emberek) :)

A ház távol tartotta a kabócák hangos zizegését és döglesztő nyári napsütést. A falai még álltak, a tető is, de a födémnek csak a fa gerendái voltak meg. Ezeken ugráltam, gerendáról, gerendára. Hogy hol voltak a szüleim miközben ezt a hülyeségt csináltam? Ők a lakókocsiban aludtak, ahogy aludt az egész kis falu, ahol megálltunk a nagy olaszországi körút közben. 14 éves voltam, valakibe nyilván szerelmes, mert azt hiszem egész életemben szerelmes voltam, és a gerendán ugrálás közben azon gondolkodtam, hogy szabad-e arról álmodozni, hogy ez az én házam, vagy ez éppen olyan képtelenség, mint az, hogy Gulyás Csaba egy nap a szemembe néz, megcsókol és kimondja, hogy szeret. Lent, a szoba padlóján törmelék, újságpapír, lomok töredékei, festett fal és csempedarabok. Valami nagyon régi dolog nyomai, és én képzeletben régész voltam, felfedező, kalandor egy izgalmas életben. Nem lehet tudni, hogy az a ház, azok a gerendák vagy az utazás vagy a nyár vagy a kabócák rabolták el a szívem egy részét Gulyás Csabától, de örökre belém költözött a vágy, hogy egyszer nem csak utazó leszek Olaszországban.

Eltelt harminc év és csak utazó voltam, a felnőttség megtanított, hogy azt kell akarni, ami adódik, még azért is rengeteget kell melózni, a gyerekkori álmokból csak sóhajok lettek. Gulyás Csabát más férfiak sora váltotta, szerelmek, szexek, házasság, válás, más szerelmek, és én Portugáliában sétáltam az aktuális szerelmemmel és azon sóhajtoztunk, hogy milyen csodás a tenger, milyen jó is ez a mediterrán hangulat, milyen kár, hogy az ember nem itt él. Ha az „ember” már túl van azon, hogy egy férjnek és egy élettársnak is kimondja, hogy vége, akkor már tud súlyos döntéseket hozni. És a tengert bámulva rájöttem, hogy ez is csak egy döntés. Hogy akarsz venni egy lakást vagy házat egy másik országban. Ha akarod, megteheted, az álmokat nem kell letenni a határon. 2019 volt akkor, és nem volt egy fillérem sem. A gyerekeimet már hat vagy hét éve egyedül neveltem, megtakarításom annyi volt, ami vészhelyzet esetén pár hónap túlélést biztosít. De megszületett az akarás, a bizonyítási vágy, hogy meg lehet csinálni. Nekivágok az útnak, és meg tudom csinálni, mert bármire képes vagyok, hiszen lám, mennyi mindenen vagyok túl – egyedül. A Férfi kétkedően mosolygott, hogy na persze.

Az a férfi sincs már, csak a szerelem maradt és az elhatározás, hogy nem csak utazó leszek Olaszországban.

[drakvuf]

A Kísértés 6: Egyik sem győz

Múlt héten minden versenyző randipartnert választhatott a kísértők közül, illetve a Ki mit tud? győztesei privátrandira hívhattak egy-egy versenyzőt.

Mielőtt viszont elindulnánk a randikra a lányok betámadják Noelt.

Tina nem örül annak, hogy Natit viszi a holnapi randira helyette. Nikol azért neheztel a fiúra, amiért minden nap másik lány sétál ki a szobájából. Barbi, a személyi edző egyenesen hazugsággal vádolja, mert neki az első nap még azt mondta a faszi, hogy ő a legszimpibb.

Nem valami jó a hangulat, nincs kedve senkinek bulikázni, de az egyik lány bedobja, hogy írjanak össze kérdéseket, aztán mindenki random húz egyet és megválaszolja.

Barbi kapja az elsőt: mi lenne a pornós neved? Barbara Dixon

Nikol: kedvenc pózod? Kutya

Noel: mást hívna már randizni most, hogy lehurrogták a többiek? Nem

Lóri: kivel randizna, ha nem lenne barátn��je? Niki

Megint Barbi: volt-e már hármasban? Nem és nem is szeretne.

Bedobja valaki a kérdést mindenkinek, hogy ki próbálta már? Eda, Lóri és Dusán jelentkeznek.

Nikol: kik fognak először dugni a villában? Eda és Dusán

Noel: lefeküdne itt valakivel? Nem biztos, de talán/esetleg/feltehetően Tinával

Nati csak később csatlakozik a társasághoz, mert napallergiát kapott és orvoshoz kellett vinni. A többiek gyorsan elmondják mi volt eddig. Különös gonddal kiemelik, hogy amikor Noelt arról kérdezték, kivel dugna, Tinát mondta, nem őt.

Az amúgy camgirlként dolgozó lány kiakad ezen és megjegyzi, hogy ki is nézné Tinából, mert könnyűvérű és még táncos is.

Gergő meg Cynthia nemcsak átmeneti tűzszünetet kötöttek, de még össze is öltöztek a privátrandira.

A lány felhánytorgatja, hogy Niki a fiú szobájában járt. A fiú zavarában azt kérdezi hol van már a kaja, aztán terelésként az exeiről faggatja a lányt. Cynthia belekezd egy hosszú monológba, arról milyen sokat tanult az előző kapcsolatából. Gergő azt mondja most rácsodálkozott milyen cuki a lány. Nincs is annál szexibb, mint amikor valaki csak az exeiről beszél.

Aztán a fiú arról kérdezi, hogy mi lehetne közöttük a való életben. A lány azt hazudja, hogy nem tudja mi lesz velük, miután vége a műsornak és felvette a zsét a munkájáért.

Gergő a kamerának bevallja, hogy fél, hogy beleszeretett a lányba.

Kézenfogva érkeznek vissza a villába a randiról. Mindketten pozitívan beszélnek a találkáról.

Mindeközben a lány villában féktelen partikázás folyik.

Kristóf még mindig játssza a sértődöttet, amiért a kutya nem hívta randira, de most már nem csak a sarokban puffog, hanem Lindát terheli a hisztijével.

A lány hetyetyézik egy sort, aztán azt mondja neki, hogy nem tudja ilyen gyorsan "kimosni magából" a volt fasziját és nem akarja, hogy egy sérült nőt kapjon. Ezután kapcsolunk Inge és Norbi randijához. A férfi a kedvenc témájáról akar beszélni és önmagáról kérdezi a nőt.

A lány azt hazudja, hogy intelligensnek tartja és jó vele beszélgetni. Azért a biztonság kedvéért hozzáteszi, hogy max barátok lehetnek. Norbi nem adja fel, feltesz még egy kérdést magáról: hasonlít-e a lány exeire? Vannak hasonlóságok.

Aztán faszikám előadja, hogy ő csak Ingét veszi komolyan a lányok közül. A nő erre helyreteszi faszikámat, hogy ő simán ismerkedne a többiekkel is. A kamerának még azt is megjegyzi, hogy érzelmileg semmit nem váltott ki belőle a randi.

Miután visszaértek a villába a lányok egyből levágják a beszámolóból, hogy nem volt igazi randi a randi. Beszoptad Norbi.

Folytatódik a partizás. Dorina és Zotya egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Te jó fiú vagy, de megvan benned a rosszaság - mondja a lány, aztán hosszan egymás szemébe néznek. A másik villában kigyullad a vörös lámpa.

Máté féltékenykedik egy sort, amiért Brigi azt mondta, hogy neki Berti is szimpatikus.

Aztán megkéri a lányt, hogy legközelebb őt vigye randira, de nem kap rá egyértelmű választ. Mindenki nyugovóra tér.

Mivel a műsorban először kigyullad a vörös lámpa a fiú villában a srácok nem is tudják mi történik, de szerencsére egy automata üzenet Kasza Tibitől elmagyarázza, hogy az egyikőjük barátnője félrelépett.

Amikor felcsattan a műsorvezető hangja, az egyik csábító egy hangos anyádat kiáltásban tör ki. Ez egy teljesen érthető reakció, ha az ember Kasza Tibit látja a TV-ben.

Gergő bevallja, hogy őt kurvára nem érdekli, mert nagyon jól sikerült a randija Cynthiával. Lóri szinte biztos, hogy Dorina volt az. Noel viszont leszarja, ha a barátnője volt az, inkább Natival enyeleg.

A kamerának megjegyzi, hogy ő nem csinált még semmi rosszat.

Dusán sír és már megint arról loopol, hogy fél, hogy a többi lány rábeszéli a félrekúrásra Brigit.

Közben a lányok egy Nati-ellenes szövetséget alapítottak. Ez volt a Nagy Őben is, lehet kicsit el kéne gondolkodnia ezen a lánynak.

Tina kifejti a csajsziknak, hogy szerinte jobb esélye van Noelnél, mint Natinak, mert a faszi azt mondta őt dugná és hát ugye egy csávónak az agya a farkában van. Azt mondja a lányoknak, hogy ha úgy alakul, ő lekúrja a faszit.

Nati felkérdezi Noelt, hogy miért nem őt mondta, amikor arról kérdezték kivel feküdne le. A faszinak sikerül kihetyetyéznie magát a szituból. Annyira, hogy ma este együtt is alszanak.

Az ágyban smárolnak is, de Noel a kamerának elpanaszolja, hogy elég gyenge volt az első csók köztük. Úgy érezte a lány fél valamitől. Füstöl a lámpa a lány villában, de nem látja senki, mert már ők is alsziznak.

Másnap Noelnél beüt a post-nut clarity és már nem biztos benne, hogy jó ötlet volt a lánnyal aludnia.

A fiúkák egyből kiszagolják, hogy nem egyedül töltötte az éjszakát és faggatni kezdik. Nem volt semmi. Asztalhoz ül a társaság. Lóri megkérdezi Natit le tud-e nyelni egészben egy virslit. A lány azt mondja nem szokta lenyelni, amire Noel azonnal felpattan az asztaltól.

A reggeli után Nati elbüszkélkedik Cynthiának, hogy sikeres volt a tegnap esti művelet és felveheti majd a prémiumot a csábítás után.

Mindeközben Noel már arról beszél Gergővel kivel kéne még smárolni. Tina rajta van a listán, meg talán még Nikol is, de vele az a baja, hogy túl sok sminket használ.

Dorinát Zotya ébreszti és hadd mondjam el, hogy ha engem valaha egy ennyire proli faszi ébresztene megfojtanám magam a párnámmal.

Persze én se nő, se ennyire proli nem vagyok szóval valszeg ezért nem tudok annyira azonosulni a szituval.

Brigi Mátéval reggelizik és a lány a közelgő randijáról kérdezi Lindával. A srác nem akar erről beszélni csak azt mondja, hogy fognak ők még randizni. Aztán szekrényekről és kocsikról beszélgetnek.

A fiúk indulnak először a csoportos randira. Valamiért full abban voltam, hogy azok is mennek, akiknek privát randijuk volt tegnap, de nem. Szóval Inge és Gergő a villában maradnak.

Irány a dzsungel. Nikol egyből rányomul Lórira és az első adandó alkalommal rárakja a mancsát a férfi combjára.

A pasi viszont azonnal visszautasítja a közeledést. Nati megjegyzi a kamerának, hogy egyértelmű, hogy nem lesz itt semmi. Lóri barátnője, Inge, kecses és elegáns amíg Nikol, Nikol...

Felsétálnak egy vízeséshez, aztán az egyik nyugodtabb részen csobbannak egyet. Dusán a változatosság kedvéért megint rá van indulva Edára. Nati meg is jósolja, hogy meg fog törni a faszi. Persze ehhez nem kellett nagy tehetség.

Lórit kellemetlenül érinti, hogy a hideg vízben összemegy a kukija, ezért inkább félrehívja Nikolt egy kis beszélgetésre. A kamerának elmondja, hogy ha szingli lenne szétbaszná a lányt. Remélem ezt bejátsszák Ingének.

Nikol minden második mondata valami szexuális utalás, amire egyszer úgy reagál a faszi, hogy kiköpi a pezsgőjét. Kellemetlenebb a csaj, mint egy középkorú férfi.

[csacskamacskamocska]

A másik ember érzései

Panasz, fájdalom, szerelmi vallomás, van bőven a tumblin mindenből. És minden panasz, fájdalom, szerelmi vallomás túloldalán van egy másik ember. Aki erről semmit sem tud. Aki nyilvánvalóan nem olvassa (láttam már olyat, aki igen, ott szakítás illetve deaktiválás lett a vége), de mi lenne, ha olvasná?

Sosem tudjuk, hogy a másik ember valójában mit tett, mit gondolt, érzett, mit miért csinált. Amit érzünk, gondolunk az a saját, fogantatásunktól kezdve épülő sajátosságunk. Ha vannak is benne sablonok, a mi utunk, belső világuk eredménye.

Számonkérhetünk-e másokon bármit is, amiért nem úgy élnek, cselekszenek ahogy nekünk a legjobb?

Adhatunk-e tanácsot a nélkül, hogy a másik ember érzésit, gondolatait, szándékainak egészét ismernénk? Valójába, azt hiszem, miden ami panasz, fájdalom, szerelmi vallomás kikerül a tumblira az azt jelzi, hogy bármilyen kapcsolat is az, nincs benne megfelelő kommunikáció. Hogy ezeknek a dolgoknak a nagy része valamilyen okból el lett hallgattatva. Nem a tumblin lenne ezeknek a helye, hanem a való életben.

Közben, valahol le kell tenni a csomagot. Ha nincs fogadókészség a másik részről, akkor a tumbli ideális a névtelen kitárulkozásra.

És a kitárulkozás figyelmet, megértést, együttérzést, támogatást hoz, vagyis pótolja a kapcsolat hiányos kommunikációját.

Néha sajnálom a "másik embert". Olvasok posztokat, és sajnálok férjeket, feleségeket meg mindenféle kapcsolatokat. Az enyémeket is.

Ha sokan azt reagálják hogy a „másik ember” rossz, akkor nem magadról beszéltél, nincs valós kritikád magad felé, hanem őt aláztad. Amúgy a saját érzéseidhez jogod van. Ha azt mondják, hogy azonnal hagyj fel ezzel a kapcsolattal, hogy menekülj, akkor csak egy dolog egészen biztos: nem jó a kommunikáció a kapcsolatban. Hogy ezen lehet-e javítani, pfff, honnan tudhatnánk?

Nem mindenki jó ember. A jónak látszó emberek sem feltétlenül jók. Ahogy a rossznak látszók sem biztos, hogy azok, bár minek akarna valaki rossznak látszani? Infantilis dolog.

Attól, hogy valaki kurvajól blogol, és érdekesen vagy élvezetesen elmondja az összes panaszát, fájdalmát, szerelmi vallomását, még egyáltalán nem biztos, hogy a kapcsolataiban is jól kommunikál.

Ha nincs konfliktus, az nem feltétlenül jelzi azt, hogy nincs probléma, ha a problémák el vannak tagadva. Aztán kikerülnek a tumblira. Valahol a világban mindenki része egy panasz, fájdalom, szerelmi vallomás csomagnak. Csak nem tud róla.

[erosnekszulettem]

Minden vitánk minden veszekedés és feszültség ellenére nekem mindig egy cél lebegett a szemem előtt te és én és az hogy szeretlek bármit is vágtál a fejemhez bárhogyan is küldtél el a picsába... úgy tekintettem rá mint egy rossz időszakra ami egyszer jön és máskor meg megy... sosem szűnt meg az hogy szeresselek... akkor sem és talán még azóta sem mióta másképp látom a dolgokat talán ott és akkor hibáztam a legnagyobbat hogy ilyenkor nem azzal indítottam a beszélgetést hogy mennyire szeretlek és hogy mennyire fontos vagy nekem...

Idővel talán majd 1x te is látni fogod mindezt... sosem akartam azt hogy a vitáink legyőzzenek minket sosem akartam hogy úgy összetörj közben... mikor még a hangom sem emeltem fel soha sem... nem értettem mivel bántalak még is akkor ennyire már tudom hogy azzal hogy nem mondtam el elégszer akkor előtte mielőtt egymásnak ugrottunk hogy mindennel jobban szeretlek ezen a földön az álmaimnál is jobban annyira hogy kétségbeesetten küzdöttem értünk mert azt gondoltam ha keményebben dolgozom majd az ami azzal jár kárpótol minket mindenért de közben elveszitettük egymást és mindent amiért annyira küzdöttünk...

Szeretném azt hinni hogy egyszer még az életben találkozunk és mindent meg fogunk tudni oldani úgy ahogyan kellett volna akkor... hibáztunk mind a ketten mert mondtunk dolgokat amiket nem kellett volna... vágtunk dolgokat egymás fejéhez ki ebben ki abban hibázott... de talán a legnagyobb hiba az volt hogy az egyikünk szeretete nem volt képes legyőzni ezeket... remélem egyszer felnövünk ahhoz hogy ezeken a hibákon túl is lássuk egymást és azt hogy mennyire is fontos a másik... hibáztam mert nem mondtam nem tudtam úgy kimutatni mindazt ami bennem van és hibáztál talán te is mert mindent úgy éltél meg mintha szándékosan akarnék veszekedni mintha csak arról szólt volna az életünk és én nem értettem miért történik mindez mikor nem akartam mást csak megbeszélni mindazt ami történt... hibáztunk...

[angelofghetto]

Dolgoztam ilyen helyen. A kollégák többségét az tartja meg, hogy a védenceik meggyötört, önmagát feladó tekintetét bizakodóvá tudja változtatni, és néha még mosolyt is varázsol az arcukra, vagy örömkönnyeket a szemükbe. Ez addiktív. Önmagukon segíteni képtelen embereket sínre tenni, jövőt adni nekik olyan érzés, ami messze túlmutat a profiton, nincsenek is egy dimenzióban. Az ilyen helyen dolgozó emberek "munkahelyi ártalma" a sugárzóan kedves személyiség. Egy problémahalmokkal küzdő, hivatalok packázásai között elveszett család befelé fordul, és próbál páncélt növeszteni önvédelemből. Csak akkor nyílik ez a páncél, ha hiteles, kedves, önzetlen emberek nyitogatják. A bizalom felépítése az első és legnehezebb feladat, és ha az megvan, onnantól jön a felelőssége annak, hogy ez a bizalom ne törjön meg, hogy az ígéret ne üres kecsegtetés legyen, hogy történjen valami igazi, hogy a védencek elkezdjenek hinni bennünk, aztán önmagukban.

Találkoztam állami gondozott párocskával, akik egymásba kapaszkodtak az intézményen kívüli életben, és szinte azonnal lebabáztak. Szépecskén éltek, de nem tudták, hogyan kell kenyeret szeletelni, mert az intézetben mindig szeletelve állt az asztal közepén a kosárban a kenyér. Vagy nem tudták, hogyan kell csekket befizetni, hivatalos ügyeket intézni, álláshirdetésre jelentkezni, nem tudták, milyen alapvető felszerelés kell egy háztartásba, mert senki nem tanította meg nekik, senkitől nem tudták ellesni.

Találkoztam családdal, ahol a gyerek csak tanítási napokon evett "rendesen", mert a szülőknek nem volt annyi pénze, hogy hétvégére bevásároljanak. Találkoztam olyan családdal, ahol a gyerekeknek összesen egy pár cipőjük volt, ezért télen felváltva jártak iskolába. Ezek a dolgok egy átlag magyar számára elképzelhetetlenek.

És voltam a másik oldalon is. Volt egy nagyon érdekes beszélgetésem a nagyobbik gyerekem osztályfőnökével, akivel általában csak az üzenőfüzeten keresztül tartottuk a kapcsolatot, mígnem megfenyegetett, ha nem megyek be hozzá, kénytelen a gyerekemet eltanácsolni a hiányzásai miatt. Aztán elmeséltem neki, hogy az utazásom 4 db BKV jegybe került, amit egyébként egy egész hétig tudnánk enni a gyerekeimmel, és a nagy azért hiányzott már többször is, mert a lázas beteg kishúgával kellett otthon maradnia, ugyanis ha én nem megyek be dolgozni, kirúgnak a munkahelyemről. Az osztályfőnök elképedt, és azt hebegte, fogalma sem volt, hogy nálunk ilyen jellegű problémák vannak, mert a gyerekem mindig olyan rendezetten és ápoltan ment suliba. Akkor elmondtam neki, hogy azért mert valaki csóró, még nem kell koszosnak is lennie, elvégre hideg vízben is lehet mosakodni. Akkor, és csak akkor kérdezte meg, hogy esetleg szükségünk lenne-e valamilyen segítségre.

És megint csak voltam a másik oldalon is, mert volt olyan tanulóm, akinek sikerült felépítenem a lerombolt önbizalmát, akivel sikerült megértetnem, hogy utolsóból is lehet elsőnek lenni, ha hisz magában, és ne másokhoz mérje magát, hogy állítson fel apró kis célokat, koncentráljon arra, és ha már megtapasztalta, milyen megvalósítani azokat, akkor a céljai is lehetnek egyre merészebbek. Mindketten sírtunk, mikor a nyakamba csimpaszkodva elbúcsúztunk egymástól az évzárón. Egy ilyen eredményt vajon miféle teljesítmény-grafikonon lehetne ábrázolni?

[otthonzulles]

tényleg ezt vesd össze azzal, hogy a kínaiak súlyos milliárdokat kapnak egy-egy itt szennyező beruházásra

a bejegyzés sem rossz ahova ezt kommentelték, de ez egy mondatban összefoglalta

Kedves Vendégeink!

Ezúton is szeretnénk bejelenteni, hogy nem támogatjuk tovább élhető országunkat, szombaton 09.14.-én tartottunk utoljára nyitva, mint Medvetáncoltató étterem és pub.

Akármennyire szeretjük ezt a szakmát és szeretünk vendégül látni Titeket, ez már túlszárnyalja a tisztesség fogalmát.

Fizetünk áfát, munkaerőpiaci járulékot, egészségügyi hozzájárulást, szakképzési hozzájárulást, nyugdíjjárulékot, személyi jövedelem adót, szociális hozzájárulási adót, társasági adót, turizmusfejlesztési hozzájárulást (ezt külön kiemelnénk), kamarai hozzájárulást, iparűzési adót, építményadót, élelmiszerlánc-felügyeleti díjat, bérleti díjat, zenei jogdíjat, közteherviselési hozzájárulást, munkabért, rezsit, banki költségeket.

Közben tönkremegy egy hűtő, egy rostlap, emelkedik a nyersanyag, tönkremegy egy emberi élet...

Nem ér ennyit egy álom sem..

Köszönjük szépen a sok bizalmat, a sok nevetést, a sok csillogó szemet és a sok vicces pillanatot. Talán még ebben az életben egyszer kapunk lehetőséget valami jót csinálni.

(Szolnok legfrekventáltabb utcájában üzemelt ez a hely; néhány hónapja vágott bele az üzemeltető; ugyanebben az utcában bezárt egy másik, régebbi étterem is)

[zoeeozzoeeoz]

Mostanában, egyre többször rádöbbenek arra, hogy emberek mennyire nem ismerik a másikat, de hogy nem is veszik a fáradságot arra, hogy megismerjék a másikat. Felületesen igen, meg hogy tudják, hogy mire hogy reagál, ami szintén felületes, de hogy mélyebben, esetleg a gondolatait, esetleg hogy meg értsék mit miért tesz vagy mond, vagy úgy egyáltalán, úgy nem. És ez nem pár hónapos ismeretségre mondom, hanem több éves, esetleg évtizedes ismeretségre is. Ráadásul, a kettőjük között lévő űrt, szakadékot, kitöltik kitalációval, képzelgéssel, gondolatokkal, ami csak a saját fejükben létezik, de meggyőződésük, hogy az a valós, olyan a másik, azt gondolja, amit ő gondol róla. Nem tesznek fel olyan kérdést hogy : Te hogy gondolod? Hogy érzed? Mit gondolsz róla? Min gondolkodsz? stb. Mert azt hiszik tudják, és ők tudják jól, és mikor a másikat ez zavarja, akkor meg nem hisznek neki.

Sajnos, én pont ezt érzem, saját magammal kapcsolatban. Kettő ember is meg van győződve róla, hogy ismer engem. Egyik születésemtől fogva, a másik 28 éve. Családtag mind a kettő. Nem emlékszem rá, hogy mutatták volna jelét annak, hogy engem meg akarnának ismerni, ellenben , biztosak benne, hogy ismernek. Baráti/családi összejöveteleken, sokszor rácsodálkozom, hogy miket gondolnak rólam. Mondjuk az is több mint érdekes, hogy mindent elhisznek, amit rólam mondanak/hallanak, de senki nem jön oda, hogy : Te ezt hogy gondolod? Neked mi a véleményed erről? Hogy érzed? 100%-ban elhisznek mindent, de soha nem kérdezik meg a másik felet. Ilyenkor van az, hogy csodálkoznak a "nem várt" reakciókon, meglepődnek mondatokon,véleményeken, tetteken, meg hogy "nem ilyennek ismertelek meg".

Hát mert nem is ismersz! Nem is akarsz megismerni! Gyártod a saját verzióidat, ahelyett, hogy kérdeznél! Nem kérdezel, mert nem érdekel! Én meg már bele fáradtam abba, hogy örökké elmondjam, jelezzem magamtól, mert mindig csak az jött le hogy ellenkezem, ellent mondok, mindig megcáfollak, "nekem soha semmi nem jó".

Így alakult ki, hogy eltávolodtunk, bezárkóztam, másfelé nyitok. Van hogy húzlak magam után, hogy megismerj, de te ezt sem veszed észre, mert nem érdekel. Mert elvagy a saját magad által kreált világban, és nem érdekellek annyira, hogy megismerj. Én meg már leszarom. Csak néha fáj. Fáj, hogy 28 év, vagy még több, eltelt, és csak távolodunk. De gondolom, én vagyok a hülye, hogy ezt hagyom, és benne maradtam ebben a helyzetben. Hát igen. Úgy vagyok vele, hogy akkor is a családtagom vagy, bármennyire is nem érdekellek. Csak fáj. Nagyon. Kurvára egyedül vagyok ebben a szar világban. ebben az életben. Ez van. De neked csak annyi jön le, hogy megint "elviselhetetlen" vagyok, megint csak "hisztizek" és "ellent mondok". És nem érdekelnek a miértek.

Elmegyünk egymás mellett. Te csak azt veszed észre, hogy bezárkóztam, és/de határozott elképzeléseim vannak, amikhez ragaszkodok, és már én sem kérdezem meg tőled, hogy te mit szólsz hozzá, vagy hogy jössz e velem az úton.

Én megyek. A többi meg már nem érdekel.

[500album]

The Beatles - Abbey Road (1969)

Amikor először végiglapoztam a könyvet, meg végigböngésztem az előadók szerinti listát a végén, rögtön feltűnt, hogy a The Beatles-től van rajta a legtöbb album, szám szerint kilenc. De valahol jogosnak gondoltam ezt, mert mégiscsak a popzene egyik alapköve, biztosan nem véletlenül.

A másik, ami beugrott erről a kilenc albumról, hogy ha már a rangsorolást figyelmen kívül hagyom, lehet, hogy inkább előadók szerint, azon belül pedig időrendben kellene haladnom, hogy ilyen esetekben tudjam követni az ívét, a változását a munkásságuknak. De aztán nem így lett, inkább csak belevágtam, osztcsá.

Ezért van tehát az, hogy a The Beatles-szel való komolyabb ismerkedést is az utolsóelőtti albumukkal kezdem. Ettől kicsit amúgy rángatózik a bal szemhéjam, de mindegy, mostmár elengedem.

A The Beatles - vagy a GOMBAFEJŰEK, istenem... - nekem mindig ilyen öregemberzene volt. Már gyerekkoromban is csak az öregek rajongtak értük. Vagy a koravének. A zeneiskolások. :D Az sem segített közelebb kerülni hozzájuk, hogy Mikó Istvánnak volt valami tribute zenekara, amit mindig is nagyon cringe-nek találtam, áradt belőle a naftalinszag.

Viszont ha komolyabban érdeklődsz a zene iránt, akkor nem lehet kikerülni JONH-T, PAULT, GEORGE-OT ÉS RINGÓT, előbb-utóbb úgyis hivatkozási pont lesz valahol a nevük, vagy elénekli valaki valamelyik dalukat, szóval így egyre több mindent ismertem meg én is a LIVERPOOLI NÉGYESTŐL. Különösebb hatással nem voltak rám, békében éltünk egymás mellett, tisztes távolból respektáltam a létezésüket.

Az Abbey Roadtól némileg naívan valamiféle slágerparádét vártam, de aztán kicsit utánajárva a dolgoknak, kiderült, hogy ez már inkább ilyen levezetőkör volt a srácoknak, fullkiégve, hóttkészen, teljesenszanaszét, meg ilyenek, szóval az album második fele ilyen 1-2 perces összekukázott felvételekből lett összeszőve egy nagy műűűűvé - The Long One - , visszatérő motívumokkal meg dobszólóval meg spanyol szöveggel meg ilyesmikkel. És ez egészen izgalmas, mivel azon kaptam magam, hogy amikor véget ért, akkor kerestem, hogy hol is kezdődött ez a kedves kis összevisszaság, és már indítottam is újra! (Nyilván megvan a rendes sztorija is ennek a dolognak, majd utánaolvasok.)

A másik számomra emlékezetes pontja az albumnak az I Want You (She's So Heavy), ami szintén eléggé elborult darab - majdnem 8 perces, kicsit prog, kicsit repetitív, kicsit elektronikus, kicsit blues, nagyon dög, a vége pedig egészen váratlan - szóval olyasmi, amire megintcsak nem számítottam A LEGENDÁS BRIT BANDÁTÓL. Plusz John Lennon hangja, éneke is totál más, mint bármi, amit eddig vele azonosítottam. Ez pont olyan zene, amit az ember fullkiégve, hóttkészen, teljesenszanaszét, egyedül, otthon, kicsit részegen, cigivel a szájában, izzadtan, gyűrött ingben hallgat és/vagy énekel teljes átéléssel, kurvajó!

Szóval ez mindenképpen tökjó, ha minden albumon találok legalább egy ilyen számot majd, ami ennyire megragad és amit magammal vihetek. Meg az is, hogy a prekoncepcióim bizonyos előadókkal kapcsolatban enyhülnek, lehet, hogy el is tűnnek. És nagyon várok egy olyan szituációt az életben, amikor olyan (öreg)emberekkel kell beszélgetnem egy pohár minőségi bor mellett, akiknek könnyűzene = The Beatles, és akkor majd be tudom dobni, hogy "Persze János, ez minden bizonnyal így van, de mondd, te mit gondolsz az Abbey Road album utolsó 17 percéről?".