#másik életben

[csakhagyjmeghalni]

Te vagy az aki kell nekem. De hogy mondjam el neki, hogy téged szeretlek? Már túl késő....majd egy másik életben egymáséi leszünk ígérem...

[egyszertalan]

Már csak egy másik életben találkozhatunk újra..✨

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!

Müller Péter

[the-fool-who-loves]

nem csak egy másik életben, de ebben az életben is téged akarlak és foglak szeretni

hiszem hogy még van jövőnk együtt talán nem most azonnal, de pár hét/hónap/év, és ha tényleg szerettük egymást, mert tudom hogy így van akkor az élet/sors/Isten ki minek hívja, megint közös útra terel minket

ha így lesz tudnod kell hogy soha többet nem fog semmi közénk állni, semmi…

[riariahistoria]

Endre László

amúgy kettő van ezzel a névvel, ugyanabban a világháborúban.

az egyik a fajvédő magyar politikus, akinek 1944ig a legnagyobb tette az hogy lobbizása nyomán a Zsidó nevű települést (semmi köze a zsidósághoz, ahogy Bugyinak sincs a fehérneműhöz) Vácegresre változtatják. funfact, a lakosság egyöntetű tiltakozása ellenére, ők ismerik a saját történelmüket. sajnos azonban az 1944 márciusában megalakuló Sztójay-kormányban, belügyi államtitkári poszton emberünk leteszi névjegyét az asztalra. Adolf Eichmann-nal szorosan együttműködve oroszlánrészt vállal a magyar zsidóság kifosztás-gettó-deportálás fémjelezte népírtásában. Szálasi alatt kormánybiztos, végre felért a kétes csúcsra.

(itt azért említsük meg Baky László, a belügy politikai államtitkárának és Ferenczy László csendőr alezredesnek a nevét. ők a "három Laci" akik igazán sokat tesznek azért hogy meg lehessünk sértődve magunkra, mert ugye mi ott se voltunk, nem a magyarok csomagolták össze a magyarokat rekordidő alatt, rugdosták fel azokat vonatra, osztották szét a bútoraikat és kerestek nőkben családi ékszert. nagyapa jó ember volt aki párás szemmel mesélt a cselédbálokról meg tanított minket két ÁVHnak írt spiclijelentés között célbalőni, amit majd a szemetek közé kaptok koszos lipsik)

a hadihelyzet szerencsétlen alakulása miatt (ki hitte volna hogy mégsem nyernek a németek?) 1945 márciusában Németországba menekül. amerikaiak fogják el és szívesen passzolják vissza Magyarországnak. 1946. március 29én, a Nagy Ignác utca 1. szám alatt rúgják ki ezen Endre László alól a stokedlit miután a háborús bűnei miatt halálra ítélte a Népbíróság.

a másik egy csendőr. első világháborús katona az orosz fronton, majd fogságban, később vöröskatonaként a románok ellen harcol (ez nem volt egyenlő a kommunista vagyok-kal), még később csendőrként szolgál. tartósan és lelkiismeretesen, így 1939ben Csillaghegy (ami nem Budapest része még) csendőrparancsnoka lesz.

sok gennyes szaralak között feltűnik az egy normális, szóval amikor odajutunk hogy gettósítás Endre László kitünteti magát azzal hogy ember marad. kérdés nélkül oszt utazási papírokat és mindenki számára lehetővé teszi a Budapestre való átjelentkezést (akik élnek vele jellemzően túlélnek, hiszen Budapest az egyetlen ahol végül nem történik meg a deportálás), illetve a csillaghegyi gettónak a külső őrzését biztosítja, tehát atrocitások ott nem történnek. ha meg vki megszökik hát megszökött, mit lehet tenni, nézd a fákat fiam, azok legalább nem mozognak ide-oda. a gettó deportálásának napján személyesen vesz ki 11 embert vegyes házasságukra hivatkozva és később igazolást szerez nekik, a többiért annyit tehet hogy legalább élelemmel és viszonylag jó körülmények között szállnak vonatra.

a Csillaghegyen a háború elején létesített lengyel internálótábor - amiben zsidó és keresztény menekültek élnek - nyilvátartását nem adja át a Gestaponak és köszönhetően annak, nemcsak informálja a lengyeleket a szarzivatar érkezéséről, de 1944 decemberében egyenesen elszabotálja a deportálásukat, az ottani lengyelek mind életben maradnak.

ha kell, saját házában bújtat üldözötteket, úgy hogy felesége meg 3 gyereke is van - a "nem merem belájkolni a Pottyondy-videót, mert mi van ha a gyerek iskolaigazgatója meglátja és akkor majd Bencus talán csak négyesalát kap hittanból" világban élve azért ez igen ottvan. hát persze hogy feljelentik, kap is nyilasrazziát, de nem igazán sikerül felvennie a korszellem tempóját (zsidóbútort, aranyékszert tessék!), a háború végéig egyre vakmerőbb dolgokat húz meg (pl. a Csillaghegyen átvonuló, a bombázások miatt már gyalogmenetes transzportokból simán kivesz embereket) és úgy 3-400 embert ment meg, zsidókat és keresztényeket, magyart és lengyelt, politikait és átlagot.

ez az Endre László a háború után igazolva van a megmentettek által, így szolgálhat tovább rendőrként, végül is egész életében ezt csinálta. 1951ben mégis kirúgják a csendőrmúltja miatt és a nyugdíj lehetőségét is megtagadják tőle. az Óbudai Hajógyárban dolgozik mint segédmunkás, és 1971ben hal meg.

egyébként a csillaghegyi gettó a csillaghegyi Téglagyárban volt. ott ma egy szokványos, unalmas lakópark áll. barátaim pár éve kinéztek ott egy eladó lakást és nagyon lelkesen beavattak a Kiscsillagban (ez egy csillaghegyi étterem) a főétel alatt a meglepibe, holnap utaljuk a foglalót, itt lakunk majd héves madárcsicsergésben. én meg cserébe a desszertnél elmeséltem nekik a gettó meg a két Endre László történetét. jó részletesen.

Zuglóba költöztek.

[stickalittle]

na, két fasz növényem van

Az egyik egy füge. A Lehel tér sarkán állt egy fügefa egy elhagyatott területen (szerintem a MÁV-hoz tartozik), és volt már vagy 4 méteres is, de balszerencséjére túl közel nőtt a kerítéshez, és most, hogy új kerítést építettek, egyszerűen kivágták. Arról hoztam egy gallyat, és bedugtam vízbe, majd földbe, hogy tovább élhessen egy darabja, ha akar. De ahelyett, hogy ágakat növesztene a hülye, termést nevel.

A másik meg ez a citrom. Ez szintén ugyanolyan fasz. Egy vadcitrom tetejére próbáltam beoltani egy termő gallyat, de a biztonság kedvéért az oldalára szemzéssel is oltottam egy szemet. A szem elhalt, a gally meg egyszerűen kiesett a résből, amikor kikötöztem. De ahogy megnéztem, a gally még tökre rendben volt, gondolom, a műanyagkötöző alatt annyi pára keletkezett, ami életben tartotta. Úgyhogy az elhalt szem helyére csak úgy beszúrtam a gallyat, hogy kezdjen magával, amit akar. És úgy tűnik, hogy élni akar, és azzal a hellyel meg is volt elégedve, mert ott megeredt. De ez a tízcentis hülye is elkezdett bimbókat, hozni, hogy majd virágzik. Nem bántom, mert úgyis ledobja, ha nagy feladatnak bizonyul a levelek helyett ezzel bíbelődni.

[without-you-way]

Egy másik életben sokkal jobbak leszünk, ígérem.

[anyadisszeretne]

Már találkoztunk, már találkozunk egy másik életben csak akkor nem fájtál ennyire.

[mirabellomonferrato]

A kezdet

Ez az első bejegyzés, a többi ilyen regényes nem lesz publikus, innentől csak a házak jönnek (meg az emberek) :)

A ház távol tartotta a kabócák hangos zizegését és döglesztő nyári napsütést. A falai még álltak, a tető is, de a födémnek csak a fa gerendái voltak meg. Ezeken ugráltam, gerendáról, gerendára. Hogy hol voltak a szüleim miközben ezt a hülyeségt csináltam? Ők a lakókocsiban aludtak, ahogy aludt az egész kis falu, ahol megálltunk a nagy olaszországi körút közben. 14 éves voltam, valakibe nyilván szerelmes, mert azt hiszem egész életemben szerelmes voltam, és a gerendán ugrálás közben azon gondolkodtam, hogy szabad-e arról álmodozni, hogy ez az én házam, vagy ez éppen olyan képtelenség, mint az, hogy Gulyás Csaba egy nap a szemembe néz, megcsókol és kimondja, hogy szeret. Lent, a szoba padlóján törmelék, újságpapír, lomok töredékei, festett fal és csempedarabok. Valami nagyon régi dolog nyomai, és én képzeletben régész voltam, felfedező, kalandor egy izgalmas életben. Nem lehet tudni, hogy az a ház, azok a gerendák vagy az utazás vagy a nyár vagy a kabócák rabolták el a szívem egy részét Gulyás Csabától, de örökre belém költözött a vágy, hogy egyszer nem csak utazó leszek Olaszországban.

Eltelt harminc év és csak utazó voltam, a felnőttség megtanított, hogy azt kell akarni, ami adódik, még azért is rengeteget kell melózni, a gyerekkori álmokból csak sóhajok lettek. Gulyás Csabát más férfiak sora váltotta, szerelmek, szexek, házasság, válás, más szerelmek, és én Portugáliában sétáltam az aktuális szerelmemmel és azon sóhajtoztunk, hogy milyen csodás a tenger, milyen jó is ez a mediterrán hangulat, milyen kár, hogy az ember nem itt él. Ha az „ember” már túl van azon, hogy egy férjnek és egy élettársnak is kimondja, hogy vége, akkor már tud súlyos döntéseket hozni. És a tengert bámulva rájöttem, hogy ez is csak egy döntés. Hogy akarsz venni egy lakást vagy házat egy másik országban. Ha akarod, megteheted, az álmokat nem kell letenni a határon. 2019 volt akkor, és nem volt egy fillérem sem. A gyerekeimet már hat vagy hét éve egyedül neveltem, megtakarításom annyi volt, ami vészhelyzet esetén pár hónap túlélést biztosít. De megszületett az akarás, a bizonyítási vágy, hogy meg lehet csinálni. Nekivágok az útnak, és meg tudom csinálni, mert bármire képes vagyok, hiszen lám, mennyi mindenen vagyok túl – egyedül. A Férfi kétkedően mosolygott, hogy na persze.

Az a férfi sincs már, csak a szerelem maradt és az elhatározás, hogy nem csak utazó leszek Olaszországban.

[drakvuf]

A Kísértés 6: Egyik sem győz

Múlt héten minden versenyző randipartnert választhatott a kísértők közül, illetve a Ki mit tud? győztesei privátrandira hívhattak egy-egy versenyzőt.

Mielőtt viszont elindulnánk a randikra a lányok betámadják Noelt.

Tina nem örül annak, hogy Natit viszi a holnapi randira helyette. Nikol azért neheztel a fiúra, amiért minden nap másik lány sétál ki a szobájából. Barbi, a személyi edző egyenesen hazugsággal vádolja, mert neki az első nap még azt mondta a faszi, hogy ő a legszimpibb.

Nem valami jó a hangulat, nincs kedve senkinek bulikázni, de az egyik lány bedobja, hogy írjanak össze kérdéseket, aztán mindenki random húz egyet és megválaszolja.

Barbi kapja az elsőt: mi lenne a pornós neved? Barbara Dixon

Nikol: kedvenc pózod? Kutya

Noel: mást hívna már randizni most, hogy lehurrogták a többiek? Nem

Lóri: kivel randizna, ha nem lenne barátnője? Niki

Megint Barbi: volt-e már hármasban? Nem és nem is szeretne.

Bedobja valaki a kérdést mindenkinek, hogy ki próbálta már? Eda, Lóri és Dusán jelentkeznek.

Nikol: kik fognak először dugni a villában? Eda és Dusán

Noel: lefeküdne itt valakivel? Nem biztos, de talán/esetleg/feltehetően Tinával

Nati csak később csatlakozik a társasághoz, mert napallergiát kapott és orvoshoz kellett vinni. A többiek gyorsan elmondják mi volt eddig. Különös gonddal kiemelik, hogy amikor Noelt arról kérdezték, kivel dugna, Tinát mondta, nem őt.

Az amúgy camgirlként dolgozó lány kiakad ezen és megjegyzi, hogy ki is nézné Tinából, mert könnyűvérű és még táncos is.

Gergő meg Cynthia nemcsak átmeneti tűzszünetet kötöttek, de még össze is öltöztek a privátrandira.

A lány felhánytorgatja, hogy Niki a fiú szobájában járt. A fiú zavarában azt kérdezi hol van már a kaja, aztán terelésként az exeiről faggatja a lányt. Cynthia belekezd egy hosszú monológba, arról milyen sokat tanult az előző kapcsolatából. Gergő azt mondja most rácsodálkozott milyen cuki a lány. Nincs is annál szexibb, mint amikor valaki csak az exeiről beszél.

Aztán a fiú arról kérdezi, hogy mi lehetne közöttük a való életben. A lány azt hazudja, hogy nem tudja mi lesz velük, miután vége a műsornak és felvette a zsét a munkájáért.

Gergő a kamerának bevallja, hogy fél, hogy beleszeretett a lányba.

Kézenfogva érkeznek vissza a villába a randiról. Mindketten pozitívan beszélnek a találkáról.

Mindeközben a lány villában féktelen partikázás folyik.

Kristóf még mindig játssza a sértődöttet, amiért a kutya nem hívta randira, de most már nem csak a sarokban puffog, hanem Lindát terheli a hisztijével.

A lány hetyetyézik egy sort, aztán azt mondja neki, hogy nem tudja ilyen gyorsan "kimosni magából" a volt fasziját és nem akarja, hogy egy sérült nőt kapjon. Ezután kapcsolunk Inge és Norbi randijához. A férfi a kedvenc témájáról akar beszélni és önmagáról kérdezi a nőt.

A lány azt hazudja, hogy intelligensnek tartja és jó vele beszélgetni. Azért a biztonság kedvéért hozzáteszi, hogy max barátok lehetnek. Norbi nem adja fel, feltesz még egy kérdést magáról: hasonlít-e a lány exeire? Vannak hasonlóságok.

Aztán faszikám előadja, hogy ő csak Ingét veszi komolyan a lányok közül. A nő erre helyreteszi faszikámat, hogy ő simán ismerkedne a többiekkel is. A kamerának még azt is megjegyzi, hogy érzelmileg semmit nem váltott ki belőle a randi.

Miután visszaértek a villába a lányok egyből levágják a beszámolóból, hogy nem volt igazi randi a randi. Beszoptad Norbi.

Folytatódik a partizás. Dorina és Zotya egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Te jó fiú vagy, de megvan benned a rosszaság - mondja a lány, aztán hosszan egymás szemébe néznek. A másik villában kigyullad a vörös lámpa.

Máté féltékenykedik egy sort, amiért Brigi azt mondta, hogy neki Berti is szimpatikus.

Aztán megkéri a lányt, hogy legközelebb őt vigye randira, de nem kap rá egyértelmű választ. Mindenki nyugovóra tér.

Mivel a műsorban először kigyullad a vörös lámpa a fiú villában a srácok nem is tudják mi történik, de szerencsére egy automata üzenet Kasza Tibitől elmagyarázza, hogy az egyikőjük barátnője félrelépett.

Amikor felcsattan a műsorvezető hangja, az egyik csábító egy hangos anyádat kiáltásban tör ki. Ez egy teljesen érthető reakció, ha az ember Kasza Tibit látja a TV-ben.

Gergő bevallja, hogy őt kurvára nem érdekli, mert nagyon jól sikerült a randija Cynthiával. Lóri szinte biztos, hogy Dorina volt az. Noel viszont leszarja, ha a barátnője volt az, inkább Natival enyeleg.

A kamerának megjegyzi, hogy ő nem csinált még semmi rosszat.

Dusán sír és már megint arról loopol, hogy fél, hogy a többi lány rábeszéli a félrekúrásra Brigit.

Közben a lányok egy Nati-ellenes szövetséget alapítottak. Ez volt a Nagy Őben is, lehet kicsit el kéne gondolkodnia ezen a lánynak.

Tina kifejti a csajsziknak, hogy szerinte jobb esélye van Noelnél, mint Natinak, mert a faszi azt mondta őt dugná és hát ugye egy csávónak az agya a farkában van. Azt mondja a lányoknak, hogy ha úgy alakul, ő lekúrja a faszit.

Nati felkérdezi Noelt, hogy miért nem őt mondta, amikor arról kérdezték kivel feküdne le. A faszinak sikerül kihetyetyéznie magát a szituból. Annyira, hogy ma este együtt is alszanak.

Az ágyban smárolnak is, de Noel a kamerának elpanaszolja, hogy elég gyenge volt az első csók köztük. Úgy érezte a lány fél valamitől. Füstöl a lámpa a lány villában, de nem látja senki, mert már ők is alsziznak.

Másnap Noelnél beüt a post-nut clarity és már nem biztos benne, hogy jó ötlet volt a lánnyal aludnia.

A fiúkák egyből kiszagolják, hogy nem egyedül töltötte az éjszakát és faggatni kezdik. Nem volt semmi. Asztalhoz ül a társaság. Lóri megkérdezi Natit le tud-e nyelni egészben egy virslit. A lány azt mondja nem szokta lenyelni, amire Noel azonnal felpattan az asztaltól.

A reggeli után Nati elbüszkélkedik Cynthiának, hogy sikeres volt a tegnap esti művelet és felveheti majd a prémiumot a csábítás után.

Mindeközben Noel már arról beszél Gergővel kivel kéne még smárolni. Tina rajta van a listán, meg talán még Nikol is, de vele az a baja, hogy túl sok sminket használ.

Dorinát Zotya ébreszti és hadd mondjam el, hogy ha engem valaha egy ennyire proli faszi ébresztene megfojtanám magam a párnámmal.

Persze én se nő, se ennyire proli nem vagyok szóval valszeg ezért nem tudok annyira azonosulni a szituval.

Brigi Mátéval reggelizik és a lány a közelgő randijáról kérdezi Lindával. A srác nem akar erről beszélni csak azt mondja, hogy fognak ők még randizni. Aztán szekrényekről és kocsikról beszélgetnek.

A fiúk indulnak először a csoportos randira. Valamiért full abban voltam, hogy azok is mennek, akiknek privát randijuk volt tegnap, de nem. Szóval Inge és Gergő a villában maradnak.

Irány a dzsungel. Nikol egyből rányomul Lórira és az első adandó alkalommal rárakja a mancsát a férfi combjára.

A pasi viszont azonnal visszautasítja a közeledést. Nati megjegyzi a kamerának, hogy egyértelmű, hogy nem lesz itt semmi. Lóri barátnője, Inge, kecses és elegáns amíg Nikol, Nikol...

Felsétálnak egy vízeséshez, aztán az egyik nyugodtabb részen csobbannak egyet. Dusán a változatosság kedvéért megint rá van indulva Edára. Nati meg is jósolja, hogy meg fog törni a faszi. Persze ehhez nem kellett nagy tehetség.

Lórit kellemetlenül érinti, hogy a hideg vízben összemegy a kukija, ezért inkább félrehívja Nikolt egy kis beszélgetésre. A kamerának elmondja, hogy ha szingli lenne szétbaszná a lányt. Remélem ezt bejátsszák Ingének.

Nikol minden második mondata valami szexuális utalás, amire egyszer úgy reagál a faszi, hogy kiköpi a pezsgőjét. Kellemetlenebb a csaj, mint egy középkorú férfi.

[csacskamacskamocska]

A másik ember érzései

Panasz, fájdalom, szerelmi vallomás, van bőven a tumblin mindenből. És minden panasz, fájdalom, szerelmi vallomás túloldalán van egy másik ember. Aki erről semmit sem tud. Aki nyilvánvalóan nem olvassa (láttam már olyat, aki igen, ott szakítás illetve deaktiválás lett a vége), de mi lenne, ha olvasná?

Sosem tudjuk, hogy a másik ember valójában mit tett, mit gondolt, érzett, mit miért csinált. Amit érzünk, gondolunk az a saját, fogantatásunktól kezdve épülő sajátosságunk. Ha vannak is benne sablonok, a mi utunk, belső világuk eredménye.

Számonkérhetünk-e másokon bármit is, amiért nem úgy élnek, cselekszenek ahogy nekünk a legjobb?

Adhatunk-e tanácsot a nélkül, hogy a másik ember érzésit, gondolatait, szándékainak egészét ismernénk? Valójába, azt hiszem, miden ami panasz, fájdalom, szerelmi vallomás kikerül a tumblira az azt jelzi, hogy bármilyen kapcsolat is az, nincs benne megfelelő kommunikáció. Hogy ezeknek a dolgoknak a nagy része valamilyen okból el lett hallgattatva. Nem a tumblin lenne ezeknek a helye, hanem a való életben.

Közben, valahol le kell tenni a csomagot. Ha nincs fogadókészség a másik részről, akkor a tumbli ideális a névtelen kitárulkozásra.

És a kitárulkozás figyelmet, megértést, együttérzést, támogatást hoz, vagyis pótolja a kapcsolat hiányos kommunikációját.

Néha sajnálom a "másik embert". Olvasok posztokat, és sajnálok férjeket, feleségeket meg mindenféle kapcsolatokat. Az enyémeket is.

Ha sokan azt reagálják hogy a „másik ember” rossz, akkor nem magadról beszéltél, nincs valós kritikád magad felé, hanem őt aláztad. Amúgy a saját érzéseidhez jogod van. Ha azt mondják, hogy azonnal hagyj fel ezzel a kapcsolattal, hogy menekülj, akkor csak egy dolog egészen biztos: nem jó a kommunikáció a kapcsolatban. Hogy ezen lehet-e javítani, pfff, honnan tudhatnánk?

Nem mindenki jó ember. A jónak látszó emberek sem feltétlenül jók. Ahogy a rossznak látszók sem biztos, hogy azok, bár minek akarna valaki rossznak látszani? Infantilis dolog.

Attól, hogy valaki kurvajól blogol, és érdekesen vagy élvezetesen elmondja az összes panaszát, fájdalmát, szerelmi vallomását, még egyáltalán nem biztos, hogy a kapcsolataiban is jól kommunikál.

Ha nincs konfliktus, az nem feltétlenül jelzi azt, hogy nincs probléma, ha a problémák el vannak tagadva. Aztán kikerülnek a tumblira. Valahol a világban mindenki része egy panasz, fájdalom, szerelmi vallomás csomagnak. Csak nem tud róla.

[erosnekszulettem]

Minden vitánk minden veszekedés és feszültség ellenére nekem mindig egy cél lebegett a szemem előtt te és én és az hogy szeretlek bármit is vágtál a fejemhez bárhogyan is küldtél el a picsába... úgy tekintettem rá mint egy rossz időszakra ami egyszer jön és máskor meg megy... sosem szűnt meg az hogy szeresselek... akkor sem és talán még azóta sem mióta másképp látom a dolgokat talán ott és akkor hibáztam a legnagyobbat hogy ilyenkor nem azzal indítottam a beszélgetést hogy mennyire szeretlek és hogy mennyire fontos vagy nekem...

Idővel talán majd 1x te is látni fogod mindezt... sosem akartam azt hogy a vitáink legyőzzenek minket sosem akartam hogy úgy összetörj közben... mikor még a hangom sem emeltem fel soha sem... nem értettem mivel bántalak még is akkor ennyire már tudom hogy azzal hogy nem mondtam el elégszer akkor előtte mielőtt egymásnak ugrottunk hogy mindennel jobban szeretlek ezen a földön az álmaimnál is jobban annyira hogy kétségbeesetten küzdöttem értünk mert azt gondoltam ha keményebben dolgozom majd az ami azzal jár kárpótol minket mindenért de közben elveszitettük egymást és mindent amiért annyira küzdöttünk...

Szeretném azt hinni hogy egyszer még az életben találkozunk és mindent meg fogunk tudni oldani úgy ahogyan kellett volna akkor... hibáztunk mind a ketten mert mondtunk dolgokat amiket nem kellett volna... vágtunk dolgokat egymás fejéhez ki ebben ki abban hibázott... de talán a legnagyobb hiba az volt hogy az egyikünk szeretete nem volt képes legyőzni ezeket... remélem egyszer felnövünk ahhoz hogy ezeken a hibákon túl is lássuk egymást és azt hogy mennyire is fontos a másik... hibáztam mert nem mondtam nem tudtam úgy kimutatni mindazt ami bennem van és hibáztál talán te is mert mindent úgy éltél meg mintha szándékosan akarnék veszekedni mintha csak arról szólt volna az életünk és én nem értettem miért történik mindez mikor nem akartam mást csak megbeszélni mindazt ami történt... hibáztunk...

[angelofghetto]

Dolgoztam ilyen helyen. A kollégák többségét az tartja meg, hogy a védenceik meggyötört, önmagát feladó tekintetét bizakodóvá tudja változtatni, és néha még mosolyt is varázsol az arcukra, vagy örömkönnyeket a szemükbe. Ez addiktív. Önmagukon segíteni képtelen embereket sínre tenni, jövőt adni nekik olyan érzés, ami messze túlmutat a profiton, nincsenek is egy dimenzióban. Az ilyen helyen dolgozó emberek "munkahelyi ártalma" a sugárzóan kedves személyiség. Egy problémahalmokkal küzdő, hivatalok packázásai között elveszett család befelé fordul, és próbál páncélt növeszteni önvédelemből. Csak akkor nyílik ez a páncél, ha hiteles, kedves, önzetlen emberek nyitogatják. A bizalom felépítése az első és legnehezebb feladat, és ha az megvan, onnantól jön a felelőssége annak, hogy ez a bizalom ne törjön meg, hogy az ígéret ne üres kecsegtetés legyen, hogy történjen valami igazi, hogy a védencek elkezdjenek hinni bennünk, aztán önmagukban.

Találkoztam állami gondozott párocskával, akik egymásba kapaszkodtak az intézményen kívüli életben, és szinte azonnal lebabáztak. Szépecskén éltek, de nem tudták, hogyan kell kenyeret szeletelni, mert az intézetben mindig szeletelve állt az asztal közepén a kosárban a kenyér. Vagy nem tudták, hogyan kell csekket befizetni, hivatalos ügyeket intézni, álláshirdetésre jelentkezni, nem tudták, milyen alapvető felszerelés kell egy háztartásba, mert senki nem tanította meg nekik, senkitől nem tudták ellesni.

Találkoztam családdal, ahol a gyerek csak tanítási napokon evett "rendesen", mert a szülőknek nem volt annyi pénze, hogy hétvégére bevásároljanak. Találkoztam olyan családdal, ahol a gyerekeknek összesen egy pár cipőjük volt, ezért télen felváltva jártak iskolába. Ezek a dolgok egy átlag magyar számára elképzelhetetlenek.

És voltam a másik oldalon is. Volt egy nagyon érdekes beszélgetésem a nagyobbik gyerekem osztályfőnökével, akivel általában csak az üzenőfüzeten keresztül tartottuk a kapcsolatot, mígnem megfenyegetett, ha nem megyek be hozzá, kénytelen a gyerekemet eltanácsolni a hiányzásai miatt. Aztán elmeséltem neki, hogy az utazásom 4 db BKV jegybe került, amit egyébként egy egész hétig tudnánk enni a gyerekeimmel, és a nagy azért hiányzott már többször is, mert a lázas beteg kishúgával kellett otthon maradnia, ugyanis ha én nem megyek be dolgozni, kirúgnak a munkahelyemről. Az osztályfőnök elképedt, és azt hebegte, fogalma sem volt, hogy nálunk ilyen jellegű problémák vannak, mert a gyerekem mindig olyan rendezetten és ápoltan ment suliba. Akkor elmondtam neki, hogy azért mert valaki csóró, még nem kell koszosnak is lennie, elvégre hideg vízben is lehet mosakodni. Akkor, és csak akkor kérdezte meg, hogy esetleg szükségünk lenne-e valamilyen segítségre.

És megint csak voltam a másik oldalon is, mert volt olyan tanulóm, akinek sikerült felépítenem a lerombolt önbizalmát, akivel sikerült megértetnem, hogy utolsóból is lehet elsőnek lenni, ha hisz magában, és ne másokhoz mérje magát, hogy állítson fel apró kis célokat, koncentráljon arra, és ha már megtapasztalta, milyen megvalósítani azokat, akkor a céljai is lehetnek egyre merészebbek. Mindketten sírtunk, mikor a nyakamba csimpaszkodva elbúcsúztunk egymástól az évzárón. Egy ilyen eredményt vajon miféle teljesítmény-grafikonon lehetne ábrázolni?

[otthonzulles]

tényleg ezt vesd össze azzal, hogy a kínaiak súlyos milliárdokat kapnak egy-egy itt szennyező beruházásra

a bejegyzés sem rossz ahova ezt kommentelték, de ez egy mondatban összefoglalta

Kedves Vendégeink!

Ezúton is szeretnénk bejelenteni, hogy nem támogatjuk tovább élhető országunkat, szombaton 09.14.-én tartottunk utoljára nyitva, mint Medvetáncoltató étterem és pub.

Akármennyire szeretjük ezt a szakmát és szeretünk vendégül látni Titeket, ez már túlszárnyalja a tisztesség fogalmát.

Fizetünk áfát, munkaerőpiaci járulékot, egészségügyi hozzájárulást, szakképzési hozzájárulást, nyugdíjjárulékot, személyi jövedelem adót, szociális hozzájárulási adót, társasági adót, turizmusfejlesztési hozzájárulást (ezt külön kiemelnénk), kamarai hozzájárulást, iparűzési adót, építményadót, élelmiszerlánc-felügyeleti díjat, bérleti díjat, zenei jogdíjat, közteherviselési hozzájárulást, munkabért, rezsit, banki költségeket.

Közben tönkremegy egy hűtő, egy rostlap, emelkedik a nyersanyag, tönkremegy egy emberi élet...

Nem ér ennyit egy álom sem..

Köszönjük szépen a sok bizalmat, a sok nevetést, a sok csillogó szemet és a sok vicces pillanatot. Talán még ebben az életben egyszer kapunk lehetőséget valami jót csinálni.

(Szolnok legfrekventáltabb utcájában üzemelt ez a hely; néhány hónapja vágott bele az üzemeltető; ugyanebben az utcában bezárt egy másik, régebbi étterem is)

[hobbygilda]

Egy kis olvasnivaló!!!!

Léni kienged

Léni hetek óta vajas meg túrós süteményt visz a hétkezdőkre. A HR-es kolléga vegán, Léni nem teheti meg vele, hogy ezt is vajjal csinálja. Illetve persze, megteheti, mindent megtehet, csak már nem lenne olyan jó érzés. A linzertészták tényleg csak vajjal jók, attól lesznek omlósak, és Léni ebből a legtöbbször nem bír engedni.

Oké, ezt a kekszet ezen a szombaton végül margarinnal csinálja, és ez is finom lesz, bár nem omlik, inkább törik. Hétfőn végül mind a két dobozzal elfogy, a HR-es kolléga pedig az anyukájának is félrerak párat. Léni is félrerak párat otthonra. A margarin annyival olcsóbb, mint a vaj, hogy egy kis adag kekszért már nem is érdemes belekezdenie, dupla adagot csinál.

Ha Zoltán tényleg feljön hozzá a héten, meg tudja kínálni akkor is, ha a találkozás csak a hét második felében lesz esedékes. Akkor Léni addig a hűtőben tartja, és Zoltán érkezése napján reggel kiteszi a kekszet a konyhaasztalra. Nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki, nem miatta sütötte, és ezt Zoltánnak is nyomatékosítani fogja, ha rákérdez. Drukkol, hogy Zoltán ne kérdezzen rá. Ha Zoltán mégsem bukkan fel a hét második felében, majd berakja ezt is a mélyhűtőbe.

Ha most csinál egy kis tepsi rakott bármit, akkor abból pont nyolc adag lesz. Egyet felvisz Editnek az ötödikre, legalább vissza tudja neki adni a tányérját, amiben Edit hetekkel ezelőtt lehozott Léninek egy nagy adag túrógombócot. Megbeszélték korábban, hogy nem vacakolnak műanyag dobozokkal, ez azért így sokkal bensőségesebb. Egy másik adagot félrerak Krisztának, aki egész hétvégén dolgozni fog, és hétfőn pont jól fog neki jönni vacsorára.

Léni cserébe – vagy nem cserébe, mert végülis egyiken sem szeretik ezeket számon tartani –átsétál Kriszta kutyájáért a szomszédos kerületbe, és a héten egyszer megsétáltatja. Léninek van egy bevált alapreceptje, jó magyaros, a neten találta. Kevés dolgot képes megjegyezni hosszú távon, de ebben az esetben már tényleg kívülről fújja nemcsak a hozzávalókat, hanem azok pontos mennyiségét is. Van benne bőven fokhagyma, paradicsompüré, tejföl, majoranna, babérlevél, és néhány kivételtől eltekintve tényleg minden idény-, valamint primőr zöldséggel működik. Az Aldiban a cukkini kilója ezen a héten 1800, a kínai kelé pedig csak 399 forint. Felfoghatatlan különbségek.

Természetesen kínai kelből csinálja, és megint nem bírja megállni, hogy ne számolja ki egy adagétel anyagköltségét. Ennél jóval többet is megengedhetne magának, de amikor valami egyszerre ennyire olcsó és ízletes, egyszerűen örömmel tölti el. Ha három napig ezt eszi ebédre, és hétfőre visz az egyik kollégájának egy dobozzal, még akkor is el tud tenni két adagot a mélyhűtőbe.

Nem finnyás, a tejföl kissé megváltozott, túróra emlékeztető állaga fagyasztás és kiengedés után Lénit egyáltalán nem zavarja.

Sokat foglalkoztatják Lénit a műanyag dobozok is. A szónak nem abban a kicsinyes értelmében, hogy márpedig kerüljön hozzá vissza minden doboz, ami az övé, lehetőleg a saját tetejével együtt, hanem a szónak inkább abban az értelmében, hogy mennyire önálló életet képes élni minden egyszer és többször használatos doboz, amelyhez valaha köze volt az életben. Kriszta például gyűjti neki a vastagabb falú egyszer használatos dobozokat, amelyeket nyugodtan lehet többször használni. Nem adják őket ingyen egyik kifőzdében sem, jól zárnak, és Léni hálás Krisztának azért, hogy ezekkel a dobozokkal nem kell soha sem Krisztának, sem senki másnak elszámolnia. Kriszta kisméretű sztenderd kifőzdei dobozaiba pontosan nyolc darab túrós vagy almás pite fér, ha nem sikerül nagyon magasra a sütemény. Ha a pite magasabb lesz kicsit, akkor csak négy darab. Léni nem szereti egymásra pakolni az egyformára vágott süteményeket, de van, amikor ezt mégis szükséges megtenni.

Az anyja tavaszi műtétje után Léni minden héten mást sütött, és minden süteményből eltett a mélyhűtőbe egy kis dobozzal. A Szenteste után két nappal, a vonat indulása előtt negyven perccel kivette őket onnan. Így nyugodtan lehetett a ruhák között utaztatni őket, beleértve a lekvárral és a krémmel töltött süteményeket is. A két és fél órás vonatút alatt éppen megfelelő állagúra és hőmérsékletűre puhultak, mire a vidéki kisvárosba megérkezett.

Zoltán soha nem volt rászorulva Léni dobozaira. A száraz vagy omlós, ám mindenképpen kemény süteményeket, amelyeket Zoltán szeret, simítózáras zacskóba is lehet tenni, és úgy magával vinnie Zoltánnak az elkövetkezendő napokra. Zoltánnal a találkozásaik egyébként is mindig meglepetésszerűek, és nem kevés izgalmat rejtenek magukban. Mi van akkor, ha Zoltán ez alkalommal házikoszttal és saját dobozzal – pontosabban az anyja dobozával – érkezik? Vajon tud-e még valaha Léni más anyjának dobozából és más anyjának főztjéből enni? Mennyi merőben különböző dobozkultúra, mennyi önmagában is embert próbáló élet, gondolja pakolás közben Léni. Zoltán anyjának dobozát még véletlenül sem kéne a sajátjaival összekevernie.

Szaniszló Judit

[anyadisszeretne]

Miért van az, hogy amikor tényleg iszonyatosan rosszul vagyok lelkileg te megjelensz vagyis igazából én ugyan ezt csinálom mert amikor te vagy szarul én is valamilyen oknál fogva pont akkor kereslek és nem tudom egyszerűen nem tudom miért.

Néha félek tőled, mert mi van akkor ha egy másik életben már annyira szerettelek, hogy inkább meghaltam.

[newlifeprojects]

neszmély, naszály és noszvaj - a három település, amit az életben nem fogok tudni megjegyezni, hogy melyik másik.