#lionardhibiscushun

[123453243245]

Szeretlek, ha az élet törvényei tiltják is, szeretlek. Ha bűn, ha a pokolba kerülök, hát kerüljek, bilincsekkel a kezemen is szeretlek majd, ha felemészt ez mind, akkor is majd szeretni foglak. Ha nincs megírva, ha nem lehet, ha rettegek, ha másé leszel, ha enyém leszel, de úgysem leszel, akkor is. Ha megöl, de ez éltet, ha megyek, ha lépek, ha dúsgazdagon, ha szegényen, ha reményben, ha reménytelenségben, akkor sem múlik, csak él, ez az egy, hogy szeretlek, mindent elmesél. Ha te majd nem, ha másat, ha nem egyet találok, hanem százat, ha közel, vagy ha messze, akkor is szeretlek. Majd ha 20 leszek, ha 40, ha jön a kaszás, hogy engem keressen, ha más lesz majd, ha más leszek, akkor is mélyen szeretlek. Ha rád nézek, s te majd vissza, ha a szám a könnyeim issza, ha beleroskadok, hogy szeretlek, akkor is szeretlek.

Lionard Hibiscus 🌺

[123453243245]

"Mára már úgy vagyok vele, hogy ott vagy, csak nem látlak a két szememmel. Érezlek a szélben, a hangban, a színes hajú lányokban, és az acélbetétes bakancsok koppanásában. Érezlek akkor, amikor a villamos ócska, unalmas hangja elzengi: a következő megálló, Boráros tér, hévállomás. Majd leszállok, és lenézek a dunaparta, nehogy elfelejtsem július 16. napját, ahol valami örökre megszakadt bennem."

Lionard Hibiscus 🌺

-Majd úgysem számít 📖

[123453243245]

Utam

Életem kanyargós útját járva, még mindig te vagy az orkán erejű szél, mi a pusztára csavar, majd visszalök a macskakövekre. Ha épp úgy tartja kedved esőt is hozol, nehogy bánat nélkül telj. Nem marad el a villám sem, nagyokat hasogat a szívembe. Én meg csak más kezét fogva boldog mosollyal, de vérző szívvel megyek, meg se állok, vissza se fordulok, akárhogyis sajog a szívem, vagy a testem, be kell látnom mind miattad. Maradj a szelem, a friss levegő, a friss eső, a félelmetes vihar, aztán állj tovább, ahogy mindig tetted.

Lionard Hibiscus 🌺

[123453243245]

Titok

Tombolnak a fák, hiszen hallani akarnak engem. Üvölt a folyó, mert mindent tudni akar ami rólad szól. Sír az éjszaka, mert vele sírtam miattad. A csillagok csak beszélnek, de nem értem őket. A hold azt mondja tudja mi vagyok neked, de más nyelvet beszél, ahogy a csillagok is. A nap csak mosolyog, mert veled látott mielőtt a nyakunkba szakadt az eső. A felhők csak úgy bőgnek, mert tudják mi vagyok nélküled. De a hajnal, a hajnalt sosem kérdezik, pedig mindent tud. Tudja hányszor mentem haza bódult fejjel a nevedet kiáltva az égnek. Tudja mi vagy te nekem igazán. Tudja a legsötétebb titkom. Te vagy az.

Lionard Hibiscus 🌺

(tb.)

[123453243245]

Ritka

Ritka égi áldás,

Ha őt tarthatom karjaimban.

Ritka kincs,

Ha szíve csak is értem dobban.

▪︎

A szíve csöndes dobogása,

Hogyan is hallhatnék szebbet?

Fülem babonázó múzsája,

Nem kíván kegyelmet.

▪︎

Tenyeremben mintha vad,

Vihar utáni csend loholna.

Virágzó mellkasában

Szíve az én nevem dobogja.

▪︎

Nem érdemlem őt,

Szégyenlem is jómagam.

Mintha csak befogadná azt,

Ki rég bujdos és hontalan.

▪︎

Már hogy is ne szégyelném

Tövises lelkemet?

Mikor őbelőle tisztán,

Józanul árad a szeretet.

▪︎

Én neked adtam mindezt,

Szívem kifacsart szerelmét.

Ócska, kevéske, kopottas,

De ez mind a tiéd.

▪︎

Szégyenlem, hisz tudom,

Több ami neked jár.

Mint ez a semmirekellő szív,

Mi csak érted kalimpál.

▪︎

Lionard Hibiscus 🌺

[123453243245]

Egyik pillanatban még a boldog mosoly, a másikban pedig a koporsóm felett állsz.

Lionard Hibiscus 🌺

[123453243245]

Pillanatnyi

A mai napon matek témazárót írtam. '' Írtam ''. Tudni kell, lehetnék az okosabbik forma is, aki az ötösért hajt, de nem akarom megerőltetni magam, maradjunk a kettesnél. Sokat pofázok órán olyan dolgokról, amiknek köze sincs az órához, tudom, ez az én hibám. Valahol ez, valahol a lustaság áll a jobb jegyem útjában. Hát, ezt egy rajz formájában teljesen ki is lehet fejteni, amit meg is tettem. Ha már írni nem, de rajzolni miért ne? A tanár a kezébe vette a dolgozatom, fel is nevetett '' Hah, ezt is megtartom, akárcsak az előzőt ''. Vajon milyen érzés lenne neki a hír után? Talán az ő szíve is megszakadna kicsit, mégha nem is én vagyok a kedvenc diákja. Lapozgatva a korábbi dolgozatok között, megtalálva az enyémet, a rajzom, tudom, kicsordulna a szeméből a könny, még ha nem is voltam olyan jó, és már nem is lehetek.

-when i'm gone...

[123453243245]

Hold és nap

Bús komor éjszakák közepén, miközben szememből ömlöttek a könnyek miattad, mert a saját magam okozta zűrzavar miatt azt hittem most jött el a végsők végsője, és többé a nevemet sem akarod hallani. A kanapén fekve, bámulva a sötét plafont, kimerengve az ablakon, én, ki aludni teljesen képtelen, ki életében először érezte azt a mérhetetlen hiányt, ami bekebelezte a felső és az alsó testét egyaránt a szívével. A csukott ajtó mögött, valójában makacs és félénk lelkem temetőjében pihenve, mint akit fejbe vert a felismerés szabad keze, hát tollat fogtam, persze nem papír nélkül. Felvéstem a nevem és a neved a sarkába, támasztva nehéz fejem, merthogy nehéz volt a gondolatok labirintusa miatt. Nekiláttam, mint aki sosem írt, csak írtam meg sem álltam. Hibát ejteni? Dehogy! Szinte záporoztak a szavaim a papírlapra, majd egyszercsak hátra dőltem és megpillantottam a temérdek nagy szöveget, amit én fejvesztve rólad alkottam. Ha idézhetek belőle csak ezt írnám '' Mert mint hold a nap nélkül, csillagok sötét rengeteg nélkül, emberi lény levegő nélkül, olyan vagyok én te nélkül és te én nélkül. Nem létező. Egyek vagyunk. TEÉSÉN.''. Így fejeztem be a mondandómat hát, kedves mindenségem. Embertársaim, barátaim, ti ott, na és persze te, kérdezem én, hova szebb dolgot annál az univerzumban, mint amikor valaki tollat és papírt fog majd ráveti mindensége iránti vitathatatlan érzéseit? Hogy még akkor is vele tölti minden szabad idejét, amikor a másik nem is neki szenteli? Azt hiszem ilyenkor szembesül az ember a feledés ellentéteivel. Kedves mindenségem, téged már sosem fognak elfeledni, mert a szobámban heverő papírhalmazok rengetege örökké téged rejt majd magába, végtelenül, hiszen egyek vagyunk. Te és én.

Lionard Hibiscus 🌺

[123453243245]

Félsötét

Csak rád gondoltam éppen. Félsötét volt a szoba és félsötét voltam én is. Két fél, egy egész, sötét volt. A mosolyodra lettem figyelmes, de csak a fejemben, hiszen sötétben nem látlak. A fülem sóvárog, de szereti a mosolyod hangját hallani mosolyogni. Hallotta a mosolyt szeretni, majd csönd lett. Vége lett. A huzat átfutott a sötét szobán és a fülemen is. A fülem semmit sem hall már belőled hiszen már nem beszélsz. Ha beszélsz is világos van, a fülem csak sötétben hall téged. Te pedig sötétben nem beszélsz a fülem nehogy meghallja. Mosthogy sötét lett hatalmasat üvöltött a viharfelhő belőled, majd szakadni kezdett az eső. Villámlott, viharzott, forgott a szél hangja, amit a fülem mind sötétben hall. Nagyot szólt a mosolyod könnye, boldog hangon sírta fülem, vakon szeretsz és szeretlek, csak nehogy világos legyen.

Ezután örökre kisütött a nap.

Lionard Hibiscus 🌺

(összeszedetlen, de őszinte🌺)

[123453243245]

Semmiség

December négy, este tíz. Bámulok ki az ablakomon és még ilyenkor is látom a rohanó várost, hisz mindenki csak megy és meg sem áll. A villamos is épp most érkezik, hallom a kerekeinek csúszását. Arra megy, úgy van, feléd. Mehetnék én is, de fölösleges, nincs miért. Csak állnék az ajtóban arra várva mikor jössz majd, de kitudja lehet nem is jössz. Kopognék..lehet kinyitnád, lehet nem. Ha ott lennék lehet akarnád lehet nem. Elkapott a mámor, szabadulnék bevallom, de képtelen vagyok elszakadni a talánodtól, bármennyire is döntésképtelen a helyzet. Hát most itt vagyok, távol tőled mégis közel, hiszen te így akarod. Haldoklom. Bárcsak valaki megmentene..bárcsak megmentenél. Bárcsak megmenthetnélek, legalább közel lennék hozzád, de sosem elég közel. Hiszen te így akarod.

-Lionard Hibiscus 🌺

@iscreamfxriscream