#láttad

[zeroz2ro]

Hánynak hallottad már a nevét? (Öt) Hánynak láttad már a videóját? (Négy) Hányat követsz? (Egy)

[egy-lany-blogja]

Bocsáss meg magadnak,mert akkor abban a helyzetben azt a megoldást láttad helyesnek vagy éppen mást nem tudtál tenni ...

[erosnekszulettem]

Tudom hogy neked is szar volt... csak talán sosem láttad mennyit változott minden érted bennem...

[csacskamacskamocska]

Mások vagyunk

Hasonló a hasonlóval vs. az ellentétek vonzzák egymást. Amikor szeretnél valakit „elcsábítani” mert tetszik, mert vonzódsz, mert belehabarodtál és látsz benne valami különlegeset amiért megéri tenni is érte, akkor szeretnéd látni és láttatni, hogy hasonlóak vagytok. Arra koncentrál az ember, hogy mik a közös dolgok. Közös érdeklődés, hasonló ízlés, ételben, zenében, öltözködésben, művészetben, hobbiban, sportban, játékban, közeli és távoli célokban. Ha nagyon akarod, megtalálod! Arról nem is beszélve (én ezt éltem meg), hogy ha színes személyiség vagy, elfogadó és ��rdeklődő, akkor biztosan találsz közös pontokat, mert AZ IS érdekel, kedveled, szoktad, láttad már, kipróbálnád. Nem úgy idomul az ember ilyenkor, mint az alárendelődők, de azért szeretne megfelelni, szeretné, ha a másik is észrevenné az átfedéseket. "Gyere, gyere, jó lesz nekünk együtt!" – az ember próbálja ezt sugallni. És kezd valami közös dolog kialakulni. Elkezdtem érezni, hogy ha engem érdekelt valami, ő is vett, ha neki volt valami, kikérdeztem a tapasztalatairól és én is vettem, ha csináltam valamit jött és kipróbálta. Tény, hogy amiket én csináltam, érdekelt, azt kipróbálta és leszarozta, sok év alatt sem lett olyan élményem, hogy rám nevetett volna, hogy hű, ez marhajó volt, de jó, hogy csináltuk. Max megköszönte a lehetőséget, a szervezést. Én meg marhára igyekeztem, hogy valami már csak jó lesz. Aztán egy nap, az első és egyetlen kettesben töltött estén a sírásig kínzott a szövegével, hogy önző vagyok, és ez se jó meg az se jó, ilyen vagyok, olyan vagyok és végül elmondta, hogy csak annyi a közös bennünk, hogy mindketten egyedül élünk, de amúgy mi semmiben nem hasonlítunk.

Ott maradt a lelkemben a mondat. Sok évnyi közös projekt és közösen megélt program és millió hektónyi szeretettel, szerelemmel és támogatásba ölt energiával a hátam mögött ott ültem és nem akartam elhinni, hogy mi semmiben sem hasonlítunk. Hogy nem sikerült látnia a közös dolgokat. Nem sikerült láttatnom vele, hogy mi jók lennénk együtt.

Nem akkor jutottam el a dacig, hanem sokkal később. Még kellett vagy két év. És akkor le is írtam neki. Mi semmiben sem hasonlítunk egymásra. Menj, és nyalj annak, aki imponál neked. Menj nyugodtan és teperj ott, ahol szeretnél jófejnek látszani elhazudva a valódi énedet a valódi érdeklődéseidet, a valódi életedet, ahol kevés lesz a műveltséged, a tájékozottságod, a lendületed, az érdeklődésed, az energiád. Mi nem hasonlítunk, és ha hasonlítanánk is le fogom tagadni.

Olyan és annyi könyvet olvastam, aminek a mélységét soha nem is értenéd. Olyan és annyi kiállításon jártam, annyiféle koncerten, annyiféle vallási, művészeti közösségben, a munkám során a feladataim, a kihívások, a problémák, az emberek sokasága, a képzések sokfélesége, el sem tudom mondani milyen sokféle, színes dologgal foglalkoztam eddigi életemben. És egy szerelem miatt elkezdtem ezeket értéktelennek, kevésnek, nevetségesnek látni. Magammal együtt. Magányosnak, problémásnak, szorongónak láttam magam, mert odaültem egy magányos, problémás, szorongó és negatív ember mellé és együttérzően (és szerelmesen) átöleltem. És elücsörögtem mellette 10-15 évet.

De mi nem hasonlítunk, és az utóbbi hetekben visszakaptam a színeimet. Ömlik rám a kedvesség, a támogatás, az elismerés. Jónak, hasznosnak, érdekesnek érzem magam. Mindezt ajándékba kaptam az élettől. Közvetlenül semmit nem tettem azokért az emberekért. Csak mást tükröztek vissza belőlem és felragyogott minden. Tudom, hogy van árnyék, nem vagyok sem mindentudó, sem tökéletes. Én ezt tudom. Dolgozom a hibáimon, bár ennek a munkának sosem lesz vége, de igyekszem.

És nem sajnálom, hogy nem hasonlítunk

[kavekkozt]

Kicsit megtoljuk ezt a nyarat, amikor utoljára vagyunk ketten, úgyhogy elmentünk nyaralni a feleségem családjával (anyósomék, sógorok).

A sógornőmék szervezték az egészet, foglalták az összes szállást stb. úgyhogy egyáltalán nem olyan volt, mint amilyen nyaralást én szerveztem volna. Mármint szuper volt, csak más.

Mi vonattal mentünk Veronába, ahol szerencsére volt még időnk megnézni egy-két templomot, aztán két nap Garda tó, vettünk ferry napijegyet, hogy minél több dolgot meg tudjunk nézni, de aztán mindenféle késések voltak stb és a végén leginkább különböző kisvárosok/falvak kikötőjét láttuk.

A legszebb Sirmione volt, van ott egy olyan vár, ami úgy néz ki, mint egy kilencéves rajza egy várról, víz veszi körül és egy felvonóhídon át kell bemenni.

Aztán ahelyett, hogy itt a gyönyörű Garda tónál maradtunk volna, kocsiba szálltunk, hogy átmenjünk a Comói tóhoz.

Itt a szállásunk egy icipici faluban volt a tó egyik alsó csücskében, ahonnan hasonlóan menetrendszerinti hajókkal tudtunk kirándulásokat szervezni. Ugyan attól tartottam, hogy főszezonban mentünk, valójában nem volt sok turista egyik helyen sem, a magyar pincér is panaszkodott az egyik étteremben, hogy alig van vendég idén és annyira unatkozik, hogy elnevezte a kacsákat és tudja, hogy melyik kacsa melyiknek a társa.

Itt szeretnék reflektálni arra, hogy mennyire privilegizált helyzetben vagyunk, hogy el tudtunk ide menni nyaralni, mielőtt behozom a controversial opiniont: jobb lett volna a Gardánál maradni. A Como valószínűleg csak úgy élvezhető rendesen, ha George Clooney vagy és a vízparti villádból nézed a gyönyörű tájat egész nap. Azért láttunk nagyon szép dolgokat, de a harmadik villa-múzeum-botanikus kert után úgy érzed, hogy már az összeset láttad. (A star warsosat csak kívülről láttuk az egyik hajóról, az is nagyon szép volt.) Nem tudtam nem arra gondolni végig, hogy mennyire rossz lehet itt élni.

A legszebb Bellano volt, ahol egy vízesést lehetett megnézni - a képek nem adják át ezt igazán de fantasztikus volt.

Itt folyamatosan tervezni kellett, hogy hogy jutunk el A-ból B-be, volt például egy hajó-vonat-hajó átszállás!

Aztán a sógornőmék visszavittek minket Velencébe (nekik útbaesett), onnan ment a vonatunk vissza Bécsbe. Velencéből csak a pályaudvart láttuk.

Szóval ilyen volt az első utam Olaszországba - most már ezt is láttam. Ott is csak házak vannak meg emberek meg HAJÓK.

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Szerettél valaha valakit annyira,

hogy csak azért sírtál,

mert őt sírni láttad?

Hogy megszakadt a szíved csupán azért,

mert a másiknak valami annyira fájt?

[szamomra-te-vagy-az-utolso-rozsa]

Mielőtt elítélsz, próbálj igazán szeretni!

Nézz a szívembe, és aztán kérdezz.

Láttad a gyermekkoromat?

-Szabó Alexander N. Kim

[banatostenger]

Igen kibaszott negatív vagyok, de mondd meg nekem te láttad végig mennyi minden nem jött össze az életemben és fel kellett adjam ?

[xmrsstilinskix]

Volt amikor nem is az fájt igazán amivel megbántottál,hanem azok a hideg,nem törődöm szemek amikkel rámnéztél mikor láttad hogy mennyire fáj..

[tobbpenztazembereknek]

Aki úgy kúr, hogy amikor leveszi az alsógatyáját, akkor a két hüvelyk és mutatóujja közé fogja a pöcsének a végét, és úgy csinál vele mintha szája lenne és beszélne, és közben elváltoztatott hangon ilyeneket mond, hogy "Hello bello, itt van Fütyi Matyi! Örülök, Punci Panni, hogy újra találkozunk!" Aztán a szájával berregve repülőgéphangot utánozva közelít a vaginádhoz. Utána pedig, amikor végzett, akkor elkezd az ágyon ugrálni, és közben lelkendezik, hogy "Láttad?! Láttad ezt?! A plafonig ugrottam! Megérintettem a plafont!" És neked meg kell dícsérned.

@eperszagucigany

Bővebben itt.

[pajjorimre]

Red Bull drónját láttad ami 350-nel megy az F1-es autó felett? Nem?

Pedig elég menő.

[bukovskikaroly]

Elveszve a téridő-kontinuumban

Frau Schrödinger a vásárlásból hazatérve nem találta a macskát. Erwin!, Erwin baszdmeg!, nem láttad Maximot, baszdmeg? - kérdezte férjét Herr Schrödinger-t. Még a macskát sem lehet rádbízni, baszdmeg?

Herr Schrödinger tudta, hol van Maxim. Ő zárta be gondosan egy dobozba. Maxim egyébként szuperpozícióban volt.

Ekkor csengettek. Egy futár volt az. Guten Tag. - köszönt a futár illedelmesen. Herr Schrödinger részére hoztam azt másik ciánkapszulát, ami tegnap lemaradt, és egy nagyon nagy méretű dobozt. Itt tessék aláírni, fizetve van.

Herr Schrödinger hallva ezt, elmosolyodott. Szélesen és gondtalanul.

Annemarie, gyere kérlek, mutatnék valamit. - szólt a feleségéhez.

Bemásznál ebbe a dobozba? - kérdezte aztán.

[zagrebackamacka]

https://www.facebook.com/100044087363540/posts/pfbid03886v4V2A47MMQRxGDYZCiYsEWgSAeRXu4mHtACXoGXsGo1VDprY8hj7rf1NH3h1Ll/?

Ez az olimpia megnyitó volt talán a legszebb, amit valaha láttam. Az, hogy mi a reakciód erre a mondatra nagyban függ attól, hogy MIT AKARTÁL látni benne.

Mindenki arról beszél, hogy mi van "a nőnek öltözött férfiakkal" és "miért kövér a Dj". A figyelem úgy 90 százaléka megy erre, miközben ez az négy órás eseménynek úgy a 3,5 százalékát tette ki.

Nem csodálom, mert amiről a megnyitó szólt, azt egy Magyarországon élő ember csak hírből ismerheti, és esetleg a március 15-i műsorokban felolvasott 12 pontban hallhatott róla:

egyenlőség, szabadság, testvériség.

Az egész ott kezdődik, hogy ez a megnyitó MINDENKIÉ volt. Nem vitték be egy zárt stadionba, hogy csak a kivételezettek és gazdagok férjenek hozzá, hanem elvitték az eseményt az utca emberéhez. Hozzád.

Aztán ott van a rengeteg fantasztikusan megvalósított művészeti utalás. A Louvre életre kelt figurái, a könyvcímekkel elmondott szerelmi történet, a zenék az operától a metálig.

Mindenkinek mutatott valami nagyszerűt az egyszerűtől a csicsásig, a 100 évestől az óvodásig.

Dramaturgiailag zseniális volt, ahogy az utolsó pillanatig nem tudtuk, hova fog kerülni a láng és ki gyűjtja meg. Végig találgattuk, végig bennünk volt az izgalom.

És végül ki gyújtotta meg? Mi. Egy férfi és egy nő. Ádám és Éva. Nem egy celebritás (pedig odafelé a világ legnagyobbjai adták egymásnak), nem egy mindenek felett álló zseni, hanem két egyszerű ember.

Persze, sportolók, persze, nagyszerű sportolók - de csodálkoznék, ha tömegek ismerték volna őket úgy, mint mondjuk Mohamed Alit.

Egyenlőség. Magyarként ez ismeretlen. Talán ezért nem is tűnt fel sokaknak.

És szabadság! Tetőkön szaladgáló, bohém, szerelmes, művészi, felszabadult - szabadság.

Még egy dolog, amit a diktatúra már szinte törölt a magyar agyakból. Nem szólt rá a futóra a házmester, nem jelentették fel, nem kellett senkinek szürkének és láthatatlannak maradnia azért, hogy ne kapja el az alul-felül járó kasza.

Élni és élni hagyni, nem pinceszagú döngölt dogmákat verni mindenki fejébe. Jó lesz az úgy. Éljen a 19. század!

A szabadság az, amikor mondhatod, amit akarsz, nem fognak érte külföldre kergetni, lehetsz az, aki vagy, nem fognak érte kiközösíteni.

A szabályok vannak az emberért, nem pedig az emberek a szabályokért.

És ezzel el is jutottunk a 3,5 százalékhoz. Jujuj! Azonnal fóliát a tévére!

Igen, volt "szakállas nő", és voltak egynemű vonzalmak megjelenítve. Borzasztó. Jézus már nem szeret.

Nem a frászt nem. A papod nem szeret, aki egyébként is hamarabb hű a hatalomhoz, mint a Názáreti Ácshoz.

Amikor valaki elmondja, hogyan kell élni, szaladj messze. Nincs ilyen. Hazudik. Ezer féle módon lehet, egymillió féle módon szabad - úgy, hogy közben ne bánts mást.

Kit bántott a mindenféle testméretű, színű, életkorú (láttad az egymásnak csókot adó idősebb párt?) szereplő? Téged? Mert léteznek? Akkor talán nőj fel és ne úgy nézz a világra, mint egy orrát túró óvodás.

Emberek jól érezték magukat. Kánkánoztak. Breakeltek, keringőztek, hip-hopot táncoltak, volt, aki nőnek öltözött, volt, aki tortának.

Volt, aki kövér.

Volt, aki sportos.

Volt, aki gyönyörű.

Volt, aki sajátos.

Ez a testvériség. Hogy nem csak az tartozik a nemzethez, akit kiválasztasz, hanem mind, vallástól, származástól, identitástól függetlenül.

Tudom, ez Európa peremén, egy időutazási kísérlet kellős közepén értelmezhetetlen. Erőt kellett volna mutatni. Meg cirkuszt, hogy ámuljon a világ.

Párizs ezzel szemben az életet mutatta meg. A sokszínű, szerelmes, hangos, szabad, burjánzó életet.

És mindenek csúcsán, egy hatalmas katarzisban a halált: egy haldokló énekesnő csodás hattyúdalát, amibe belereszketett mindenki, akinek van szíve.

Ki lehet ebből venni részeket, amik nem tetszenek neked, ki lehet közösíteni a másként gondolkodókat, lehet félelmet és kockarendet sugározni - de ez Magyarország, nem a világ.

Lehet a francia belpolitikát kritizálni (van mit), lehet a bevándorlásról elmélkedni (van baj), lehet az LMBTQ-emberek médiareprezentációját vitatni (fontos téma lenne!), de

ez

nem

erről

szólt.

Ez arról a Párizsról szólt, ami talán már nem is létezik, de amire mindenki vágyik.

Arról, mit jelent embernek lenni elnyomás nélkül.

Arról, hogy az olimpia mindenkié. Hogy ez egy nagy, közös ünnepe az emberiségnek. Amiből senki sincsen kizárva.

Kivéve azokat, akik kirekesztik saját magukat.

[verzek-csenben-elek]

Azt akartam ma éjszaka itt legyél velem..

És tudom hogy láttad..

De te nem jöttél..

Talán jobb is így..

Vagy majd jobb lesz egyszer..

[csillagszemumnek-itelve]

Kedves univerzum! 3.0

Már többször is kértelek, de úgy látszik nem jutott el hozzád a hangom és nem láttad a posztjaim sem ... Vagy nem tudom ..🤷🏼‍♀️

Áruld már el, miért olyan nehéz teljesíteni a kérésem? Egy jó humorú, szakállas, szép szemű férfi, aki megvéd ha kell! Csak van ilyen srác baszki, nem unikornist kértem!....😳🦄(( Bár nem mondom, hogy annak nem örülnék, mert igen, de egy férfi jobban tetszene!🤷🏼‍♀️)) De tudod mit, leszűkítem a kört, lényegtelen milyen a szeme és a szakáll is mindegy, hogy van vagy nincs, csak pasi legyen és vicces, meg erős.

Nem mondhatod, hogy nem csinálok semmit, szilveszterkor is ott voltam. Nem rajtam múlt. 😔

És igen tudom, hogy lekértem a csíít és sikerült a vizsgám, de azért lássuk be én is tettem érte rendesen!

Szóval mi kell még? 🤔