#kurva rendes vagy

[riariahistoria]

1514. július 20.

Temesváron kivégzik Dózsa Györgyöt. olyan Trónok harca delux módon.

Makfalvi Dózsa György egy régi székely nemesi család leszármazottja volt, plusz végvári vitéz. hát mi egy ilyen ország vagyunk, az egy szem parasztfelkelésünket is egy nemes vezette (oszt csodálkozunk, hogy egy exfideszes nyikhaj szőke a jelen ellenzékünk minden reménye), aki aztán a szocialista haza nagyrabecsült alakja lett, annyira hogy nagybátyám sokáig szentül hitte hogy Leninnel harcolt Dózsa, azért kapta a rajuk a nevét (nem, végül nem lett történész a nagybácsi, érthető módon).

De vissza Dózsához, a sztorija, amiért a szocialista haza huszasán végezte dióhéjban a következő: mindenki túltolta.

a pápa, hogy kompenzálni akart a pápaválasztáson ellene elbukó magyar bíboros, Bakócz Tamás felé, nagyívű és akkoriban szépnek gondolt feladatot adva emberünknek, szervezzen egy európai keresztes haderőt a szokásos, ha nincsenek nyári fesztiválok menjünk és öljük egymást program keretében. az összegyűlt parasztok (és szabad kereskedők, termelők, sőt, kisnemesek is), akiket a toborzás után hazarendeltek volna aratni meg csinálni amit kell, ám nekik ez vhogy annyira nem jött be, mert már eléggé unták. Dózsa alvezére Lőrinc pap, aki nem hazaküldte a báránykákat hanem törökbarát árulóknak kiáltotta ki a királyt meg mindenkit aki a hadjáratot meg akarta vétózni. és persze Dózsa György is (ugye te is hallod a 3as metró bemondóját hogy Dózsa György út?), aki leszarta hogy a bulit lefújták és gondolta elindul és majd Szapolyai János seregével egyesülve mégis mennek a törököt aprítani a szokásos módon.

hát nem jött be, az országhatárt végül senki sem lépte át, de legalább gyors volt. pár csata, némi kastélygyújtogatás és ebből lett a proletármozgalom egyik nagy hőse, akit amúgy rettenetesen ítélt meg az ország sok-sok írástudója a kirobbant felkeléssel együtt (nem csoda, aki a krónikát rendeli az a maga verzióját akarja olvasni. és akkor van pofánk a XXI. század véleménybuborékára mutogatni hogy bezzeg régen). az igazság persze se nem fekete se nem fehér; nem szép felgyújtani vmit meg karóba húzni aki szembejön, de a társadalom amiben éltek azok az emberek nem sok változást ígért a világon senkinek sem ott a vödör alján, így a történéseket határozott társadalomkritikának kell felfogni. amiért aztán olyan törvényeket kaptak hogy a fal adta a másikat, az ország meg bekövesedett egy reformálhatatlan torz állapotba és a rossz vezetésnek hála pár évtized alatt megágyazott a török bulikának. de ez már egy másik történet.

most azért jóval másabb a helyzet, a huszasunk már fémpénz és annyit sem ér, hogy ha leesik lehajolj érte, mert azzal annyi kalóriát égetsz el, hogy azt visszapótolni legalább 200 forintba kerül, oszt máris 180 deficitben vagy és hol a nap vége. plusz van facebook ahol lehet a hasztalan höbörgéseket lájkolgatni, amivel minden feszkó levezethető (de a tiktok jobb mert azon susie5152rose kibaszott szép körmöket épít és kurva jól összehangolja azokat a Stanley bögréivel), bár amondó vagyok mindent is újjá lehet építeni, és a kiprivatizált kastélynál, amit a gecibe felgyújtottunk süthetünk akciós aldis szalonnát, egyszer egy heves nyárban ha letettük a dolgavégzett egyenes kaszát.

[nyeznajka]

No hát ismét ott tartok, hogy jó eséllyel kirúgnak, hacsak nem változtatok rendesen, vagy még inkább keresni fogok valami másik állást persze, csak még fogalmam sincs, hogy mit.

Közben szépen átgondoltam, és asszem idáig szinte az összes állásomból kirúgtak. Na nézzük csak.

Kis magyar informatikai kft, apám ismerőse a vezetője, apám miatt felvettek. Pár év után látták, hogy nem vagyok lelkes és kezdeményező (mint apám), így ugyan nem rúgtak ki, de nagyon szívesen egy ügyfelüknek átadtak, ott dolgozzak tovább.

Utazási szektorban működő multi, itt asszem 2 évet húztam, aztán kirúgtak. Volt egy olyan indok, hogy miért járok teljes feketében, az nem egészséges lélekre vall, és hát mitagadás. De inkább itt is az volt a baj, hogy hát nem voltam lelkes, stb.

Biztosító társaság, itt olyan 3-4 évet voltam, és innen nem akartak egyedül kirúgni, én akartam jobban fizető állást.

Mezőgazdasági cég, a két hónap próbaidő végén viszlát, nem voltam elég jó.

Magyar informatikai kkv, amit aztán megvett pár év múlva a német nagy cég. Mint sokkal később kiderült, a vezető mérnök nem akarta volna, hogy a próbaidő után felvegyenek, de a többiek meggyőzték. Itt 7 évet is elvoltam, de a végére már fenyegettek a kirúgással, mert nem körültekintően és lelkesen dolgoztam, ezt megelőzendő találtam új állást.

Bank, talán itt voltam a legtovább állásban. De itt is volt egy pont pár év után, hogy létszámleépítés miatt vajon kit küldenek el, hát már tudtam akkor, hogy az én leszek, mert nem vagyok lelkes és érdeklődő. De valami kurva nagy mázlival átraktak egy jelentősen kevesebb tudást és kihívást jelentő pozícióba, és ennek ellenére megmaradt az amúgy tök király fizetésem. Ekkor jött életem talán legszebb időszaka, 3 év, tök sok pénz, tök kevés és nem nehéz munka. De ekkor találta ki a volt feleségem, hogy németbe költözik a gyerekkel.

Itt kurvára nem találtam IT állást olyan A2-es szintű némettudással, nem csoda ám ez, így a Ravensburger gyárban pakoltam dobozokat 3 hónapig. Aztán jött egy 2 hetes üveglap szabászat, ott nem várták meg a próbaidő végét, aztán egy keserves, 3 műszakos állás 3 hónap a fúrószár gyárban.

Aztán a Hymer felvett, bár ott sem javasolt a műszakvezető. Nem a csavarkulcs volt a jelem az oviban. A lakókocsi összeszerelés például kurvára nem nekem való munka volt, néhány különböző részén dolgoztam, volt amit nagyon utáltam, volt ami elég nyugis és kényelmes volt, de mint kölcsönmunkaerőt végül nem vettek fel rendes alkalmazottként, mert biztos kitaláljátok, hogy miért.

Most vagyok 2 és fél éve a kis informatikai cégnél, ahol nem tudták nem észrevenni, hogy nem vagyok lelkes és érdeklődő.

miafasztcsináljakmostvajon

[szupertibi]

Most jöttem rá, hogy az egyik tumblr kommunista egy kurva. Vagyis abból él, hogy pénzért meg lehet baszni. És ezek úgy tesznek, mintha a kurva az egy rendes foglalkozás lenne, mint az eladó vagy az orvos. Biztos azt se bánnák, ha a gyerekük kurva lenne. Micsoda beteg alakok ezek.

@tobbpenztazembereknek vélemény Áronkám?

[dajkag]

Szóval ma megint kifejezetten szentélylátogató napot tartottam. Az első hely a Yushima Tenmangu szentély volt, ahol több másik szentélyhez hasonlóan ahol már Oszakában és Kiotóban is jártam, Sugawara no Michizane (Tenjin) Kamija lakik. A szentély leginkább a diákok körében népszerű, akik sikeres vizsgákért szoktak itt imádkozni. Itt egész sokan voltak ezen a szép szombat délelőttön, de meglepő módon magamon kívül kizárólag csak japánokat láttam. Egy nagyon szép, rendezett szentély, gyönyörű parkkal és a világ legjóságosabb arcú bikaszobrával. A Sugawara no Michizane-nek szentelt szentélyekben egyébként azért találhatók meg a bikaszobrok, mert a legenda szerint a költőt halála után egy ökrösszekér húzta a hintót. A bika azonban egy helyen hirtelen megállt, és nem volt hajlandó továbbmenni. Sugawara no Michizane-t később ezen a helyen, Fukoukában temették el, ahol később a Dazaifu Tenmangu szentélyt emelték.

A következő két szentély a Gojoten Jinja és a Hanazono Inari Jinja volt, amelyek gyakorlatilag egy területen találhatók az Ueno Parkban. A Gojoten Jinja három Kamija Okuninushi, Sukunabikona, és Sugawara no Michizane, itt tehát főként betegségekből való felgyógyulásért és sikeres vizsgákért imádkoznak a látogatók. A Hanazono Inari Jinja pedig egy gyönyör kis Inari szentély, sok karmazsinvörös toriival. Mindkét szentély nagyon kellemes és nyugodt hangulatú, a sok turista ellenére is. Így a cseresznyevirágzás idején pedig különösen gyönyörűek.

Végül pedig a Kanda-Myojin szentélyban voltam, ami egy minden szempontból lenyűgöző hely. Egyrészt építészetileg, másrészt az 1300 éves múltja miatt, végül pedig azért, mert itt láttam először omamori automatát. Ez a szentély egyébként arról is híres, hogy mivel a tech-világ egyik középpontjában, Akihabarában található, így akár az elektronikai cikkeink védelme érdekébe is vásárolhatunk itt omamorit.

Egyébként édesanyám gyakran mondogatta nekem fiatalkoromban, hogy "hülye vagy, fiam", amit egy ideje nem mondott, mert szerintem azt hiszi, hogy így 30 felett már nem vagyok annyira hülye, de hát az a helyzet, hogy hazafelé betévedtem egy bolhapiacra az Ueno Parkban, ahol a napi (vagy inkább a heti) büdzsém maradékát két dologra verhettem el: az egyik egy Yamato Transport kisautó, a másik pedig az olcsó kimonóárus portékája volt. Szóval hát az a helyzet, hogy kicsit fáj a szívem a kisautó miatt, de belegondoltam, hogy csak 35 éves leszek idén, úgyhogy hirtelen felindulásból vettem egy haorit, ami amúgy szerintem kurva jól néz ki, de így igazából ötletem nincs, hogy mikor és hová tudnám én ezt felvenni, pláne, hogy egy rendes kimono szetthez most akkor minimum egy olcsó nagagit is szereznem kellene obival meg ilyenekkel. DE amúgy annyira kényelmes anyaga van, hogy beszarsz.

Igen, persze, nyilván tudom, hogy nem így kell hordani, csak úgy felkaptam mutatóba a pólóra és a mackóalsóra, kövezzetek meg. Mazsom-san sokkal elegánsabb nálam.

Ja, amúgy ez a tízezredik posztom.

[kiskezitcsokolom]

Bazdmeg hát nincs egy rendes zenés rádió errefelé?

Jó kortárs rock-metált, apám fiatalságának a keményebb zenéit, vagy faszomat akár az én fiatalságom keményebb zenéit is (itt vérzik el a Tilos), de NEM kurva fideszes soviniszta picsogással felütve (itt vérzik el a Retro, Petőfi eleve pengeélen a legutóbbi élményeim alapján, mert nem jó a zene).

Most tesztelem a 103.9* A Rock kínálatát, eddig közepesen tűrhető, várom, miket mond a konfos gyerkőc.

[meg-megbanom-ezt]

Egy hely örökzöld álmaimban, egy hely a titkos életemben <3

Régen az álmaim is sokkal jobbak voltak :( - és most "régen" alatt konkrétan azt az öt héttel ezelőtti álmot értem, amit a 13 órás(!) menzesz-átívelő alvásom eredményezett. Na jó, mondjuk, ha ez kell az inspirációhoz, az kicsit overkill...

De térjünk a lényegre: történetünk egyik főszereplője szaktársam, M, akinek épp ma tegnapelőtt néztem át a cikkét, aminek társszerzője vagyok. Ennek örömére is írom ezt, levezetésnek, mielőtt visszatérnék a saját cikkemhez (*hhajjjj*... de hát minek mentem oda, ugye). A másik főhősünk pedig *dobpergés* Menyhárt Jenő, DE - valami rejtélyes oknál fogva - fiatalon. A "rejtélyes ok" pedig bizonyára az lehetett, hogy már megint az EK digitális archívumban múlattam az időt. A konzisztencia kedvéért ő is csak J lesz innentől.

Tehát: van egy Intézet, és abban egy Széf. J és én a Széf tartalmát akartuk megszerezni - engedély nélkül, természetesen. Ehhez generáltunk egy kamu jelszót, amiben számok ÉS betűk is voltak (ez valami újfajta széf lehet). Hogy hogyan csináltuk, és honnan tudtuk biztosra, hogy az új jelszó működni fog, NE KÉRDEZZÉTEK. Well, obviously, a valóságban nem értek a kriptográfiához. (Amennyire tudom és most tegyünk úgy, mintha nem lennék kórosan sokat tudó creepy fan, J sem.)

M szerepe az, hogy neki bejárása van az Intézethez és kulcsa a Széfhez, mármint az arra nyíló szobához. Ő egy elég megbízható ember ott, ezért felülről is engedik, hogy vezessen minket és ő is megbízik bennünk. Pedig nem kéne, szegénynek. :) :( (Van is bűntudatom, hogy hátba kell döfnöm egy kollégát, de hát a Széf tartalma KELL nekünk.) Úgy érzem, azért kezelik ilyen könnyelműen a helyzetet, mert abból indulnak ki, hogy egy nem-becsületes próbálkozó nem fog túravezetést kérni a Széfhez. Az egyértelmű manipulációnál (találgatja a jelszót / pajszert / lángszórót kap elő, stb. értitek) meg úgyis közbelépnek.

Megyünk a folyosón, M elöl, aki aztán mintegy mellékesen (de azért láthatóan büszkén) megjegyzi, hogy ja, amúgy ő is tudja a jelszót! J-vel egymásra nézünk, látom, hogy teljesen elsápadt és érzem, hogy én is. Erre nem számítottunk! Ezek után a) nyilván nem használhatjuk a kamu jelszót M előtt b) azt sem mondhatjuk neki, hogy "ööö, figyi, az egyszerűség kedvéért nem pötyögnéd be te?", mert az több, mint gyanús. Valahogy kimagyarázzuk magunkat, hogy nem fontos pont ma, inkább körülnézünk. Érdekes módon M simán elhiszi, elvégre szép a környék, nagy az Intézet, és eleve több napra jöttünk.

Eltelik egy-két nap, és volt egy bál, vagy ilyesmi, amin J-vel táncoltunk, időnként összebújva lassúztunk (ahogy a zene diktálta)... Az emberek bennfentes nyájas mosolyokat villantottak ránk, mert pont olyan romantikusan értelmezték a helyzetet, ahogy hangzik. DE igazából persze azért álcáztuk magunkat szerelmespárnak, mert csak így tudtuk kellően diszkréten sugdolózva, kapkodva, kétségbeesetten kovácsolni valami B-tervet, hogy hogyan raboljuk ki azt a kurva Széfet...

Snitt. M és én sétálunk egy gyönyörű, mozaikos, talán erdőssztyepfoltokkal(? - NEM az élőhelytípusokat nem ismerem, a memóriám hézagos :3) tarkított tájban. A távolban szántók, de kicsik, rendes mezsgyével, búvósávval; valamilyen AKG / Natura2000 alá eső kezelés lehet. Lassan kapcsolok, hogy ez valószínűleg az egyik projektterületünk (a fent említett közös cikkből). Beszélgetünk; nem erről, de valami szakmai dologról. Furcsa: a Széf-ügy is ott motoszkál a fejemben, de valahogy most nem égető, nem releváns. Kánikula, a földút csak úgy porzik utánunk. M váratlanul a porba köp. Aztán megyünk és beszélünk tovább. Ezzel ér véget az álom.

És hogy mi volt a Széfben:

[valamiegyedikene]

Jelenlegi helyzetek

Sosem fogod megtudni

Sosem fogod megtudni

Mit is jelentettél nekem

Vörös hajad lobogott

Akár a tűz a szélben

Sosem fogod megtudni

Első lehetőségem

A kitörésre és én tényleg nem tudtam éppen

Legalábbis biztos

Nem voltam

Mosolyogtál rám és én azt gondoltam

Összejöhet egy Goethei bonyodalom

De biztos nem voltam

Hogy a Te párod vajon

Igazi pár-e

Vagy csak egy jóbarát

Egy nem túl rendes ember

Így lettem tehát

Sosem fogod megtudni

Hogy erőt adtál nekem

Pedig úgy tűnhetett tényleg

Tönkretett fél-szerelmem

Miattad néztem

Ahogy telik a kurva élet

A dalszöveg elemzés

Nem az erősségem

Angolul pedig különösen nem

But now i see clear and stark

Nem halok meg

Ígérem

Nem halok meg addig

Míg meg nem öl az élet

Bár tény és való, igaz, hogy miattad néztem

Ahogy telik az a kibaszott kurva

Fél-életem

Sosem fogod megtudni

És ez talán így van rendben

2. Sajnálom (Egy másik nőnek)

Sajnálom geci

Visszautasítottál

Őrület volt? Paranoia?

Vagy félreértés talán?

Nyaltam egy faszkalapnak

Aki féltékeny talán

Én is féltékeny vagyok

Más minden család

De Coelhós ásványvizet soha nem is ittam

Gondolom nagyon szar

Így félsznob maradtam?

Fájt tegnap este

A Patkányzok beszéde

Megbeszéljük egyszer?

Vagy örökre vége?

Nem volt soha semmi?

Nem én voltam a "fiú"?

Zenész vagyok?

Kissé üres

És tényleg kissé hiú

Tényleg az kell, hogy megbasszanak?

A gyöngédség semmi?

"All night long, we don't shut up"

Tán ennek kéne lenni

És tényleg szarul voltam

De ez nem ilyen egyszerű

Nem fogok rádírni

Mert letiltasz Te nagyterű

Ezt nem viccből mondom

Fájna ha tiltanál

Fogalmam sincs mit tudsz

De nagyon sokat talán

Nagyon sokat talán

Rólam és az életről

Hozzád talán tényleg

Csak művelődni mehetők

Kedves az arcod

És igazából szép vagy

És meglepődtem mikor

"Krokodilusan" bölcsebb vagy

Bölcsebb, de aranyos

És még tágabb, mint hittem

Igen, bevallom, figyeltem mi érdekel

Figyeltem és elmentettem

Mint egy perverz állat

Az őszinte vallomás igaz volt, bár gyalázat

Most üres a szívem

De mégis vágyom Rád?

Kócos fürtjeidben

Megnyugvást és megváltást lát

Egy ember aki öreg

De alig élt

És sírok kissé belül

De dühös is vagyok

Tán ez jelzi, hogy tényleg

Igazak e sorok

Én már nem tudom mit érzek

De reménykedek talán

Remélem, hogy tényleg

Őszinték e sorok

Félve osztom meg

És tán magamnak se hazudok

[rozsaszin-parfum]

próbálom kiüríteni a fejemet. megint egy olyan terjengős, ömlengős, gusztustalan szarság fog kijönni belőlem, mint talán egy éve, amikor a fehér cipőmhátrahagyásáról duruzsoltam. és ennek se lesz semmi értelme, csak KURVÁRA DÜHÖS VAGYOK. ÉS DÜHÖNGENI AKAROK, ÉS SIKÍTANI, ÉS ELBÚJNI A VILÁGBÓL, VAGY INKÁBB ROHANNI, ROHANNI, ROHANNI, AMÍG VÉRREL NEM TÖLTŐDIK FEL TELJESEN A TÜDŐM, ÉS TALÁN MEGHALOK KÖZBEN. számítani akarok. számítani akarok. számítani akarok, számítani akarok, számítani akarok. hogy foglalkkozzon velem valaki, akárki, de nem a szüleim, nem a testvérem, nem a barátaim? talán barátaim. igen, barátaim, akiket eddig is távol tartottam magamtól, és most sem engedem őket közel magamhoz. azért akarok egy barátot, vagy őszintén csak bárkit, aki meghallgat, mert mindig néma maradok, mert mindig hazudok arról, hogy minden jó, mert mindig hazudok arról, hogy ki vagyok, hogy mit csinálok, mert könnyebb azt hazudni, hogy jól vagyok és hogy ma is csináltam valami hasznosat, mint azt mondani, hogy sikerült elolvasnom egy leszbikusokról szóló mangát, és hogy utáltam magam, és arról fantáziáltam, hogy egy nap egy évtized múlva hogyan próbálom, természetesen sikertelenül megölni magam, ami után valaki megment. és nem nekem kell pszichológust keresnem. és valaki befogad és engedi, hogy egész nap olvassak, és filozofáljak, és alkossak. és a fantázia vége most épp az, hogy ezek az emberek megunják, hogy ingyen élek, és egy fél év után leülnek velem beszélni, hogy most akkor lassan ennek véget kell érnie, és vissza kell térnem az életembe, és visszamegyek a lakásba, és visszamegyek a munkahelyre, és egy hét után összeroppanok. inkább összeroppannék és meghalnék, mint hogy beletörődjek, hogy ez lesz az életem. arról álmodozok, hogy valaki megment, mert zuhanok, zuhanok, zuhanok, zuhanok, zuhanok, zuhanok, zuhanok, folyton, folyton, folyton zuhanok. és aztén mosolygok és azt hazudom, hogy minden szuper. hát nem. mindig arról álmodtam, hogy újrakezdem az életem, és most meg is történt, és a padlóra kerültem. ezt akartam? ez volt az az út? ez volt az a diploma? nem. nem tudom. nem tudom. egyszerűen nem tudom. mindig arról álmodoztam, hogy egy nap művész leszek, mert ha nem alkothatok, akkor elpusztulok. és aztán kitaláltam, hogy csak akkor tudok sikeres művész lenni, ha nem kell azzal foglalkoznom minden nap, mint rendes munka. hanem kell egy rendes állás, amit kedvelek, és csak utána tudok alkotni. de fáradt vagyok, és belefáradtam, hogy nem tudok dönteni, hogy szegény vagyok és a pénz miatt aggódok, hogy nincs rendes lakásom, hanem csak egy szobám a világ két legidegesítőbb ember házában, és este nem pihenhetek, és éjszaka forgolódok, és nem mehetek akkor a konyhába, amikor akarok, hogy nem mehetek akkor a fürdőszobába, amikor akarok, hogy mindig mindenhol fel kell vennem egy maszkot és soha nem lehetek önmagam. még pornót se nézhetek, mert a szomszéd épületből belátnak. le kell húznom a redőnyt.

és én mindig, mindig, mindig, mindig csak lehúztam a redőnyt. mindig. és már elegem van. és pihenni szeretnék, és nem csak alapokat építeni, hanem elkezdeni az életem. és a kurva életbe is már, de én nem akarok ebben a városban maradni, és mindaz, amit felépítek, azt itt is hagyom három év múlva, és akkor kezdhetem MEGINT. és nem akarok újra, és újra, és újra, és újrakezdeni. mert elegem van, hogy nem jutok egyről a kettőre. szeretnék végre saját magam lenni. szeretnék szeretve lenni. valakit megölelni, megcsókolni, időt tölteni, szeretni. szeretni akarok és szeretve lenni. meg akarok bízni valakiben. de folyton elzárkózok a kapcsolatoktól. akikkel az egyetemen együtt szoktam lenni, mindenkinek csak utógondolat vagyok. mindenki megtalálta azt, akivel kijön, és én megint csak egy utógondolat vagyok, akit tolerálunk, de nem hívunk, ha nem muszáj.

azt akarom, hogy valami óriási történjen velem. tragikus, vagy nem. csak valami. csak fognám magamat, és mindent itt hagynék. mindent. az egészet. de tudom, hogy nem lehet, mert amit a leginkább hátrahagynék szívem szerint, az én magam vagyok. a szorongásaim, a gátlásaim. a szokásaim. az, hogy mindenkit lenézek. hogy nem vagyok önmagam, mert alig tudom, hogy ki vagyok. mert meg akarok dugni egy csomó nőt. és megismerni önmagam.

mert nem élek. mert megint a szobámban roskadok, mert kimerít az élet, az alapvető funkciók, a társaság, a magány, a tanulás, a pihenés, a szórakozás. az egyetlen dolog, ami maradt, az a zene. és az álom, hogy egy nap rajzolni fogok. de még a rajzolásra sem tudom rávenni magam, mert mindig azt priorizálom, aminek másoknak akarom mutatni magam. igen, tetszik a programozás. igen, szoktam tanulni. igen, eszek rendesen. igen, barátkozok. és közben megöl, hogy nem tanulok, nem programozok, elzárkózok a barátkozástól, katasztrofálisan eszek. hogy megöl a bűntudat. hogy leülök tanulni, de nem megy, és akkor órákkal később úgy állok fel az asztaltól, hogy nem tanultam, nem tudom, hogy mit csináltam addig, de nem is pihentem, nem töltődtem fel. és akkor mennék aludni, és a lakótársak abban a pillanatban egy órára befészkelik magukat a konyhába, amit tisztán hallok és értek, és akkor egy óráig már megint KURVÁRA NEM ALSZOK. és hallom, ahogy a szobában járkálnak. hallom, ahogy barátokat hívnak át szinte minden nap. és elegem van. azt akarom, hogy valaki megmentsen. hogy egy random francia nő azt mondja, hogy életem végéig eltart, és még luxust is nyújt, a világ legfinomabb boraival, whiskyjével, ételeivel, és egész nap csak rajzolhatok, festhetek, írhatok, olvashatok, tanulhatok, zenélhetek. és megtanulnék 6 nyelven folyékonyan beszélni, és megtanulnék a zongorán játszani, és megtanulnék festeni, és minden hétvégén vagy összebújnánk, vagy valami társaságba mennénk és intellektuális beszélgetésben vennénk részt. mert ezek hiányoznak. egy társ. pénz. értelmes beszélgetések. filozófia. művészet. történelem. hogy ne érezzem magam a legokosabb embernek a szobában. szeretnék irodalmat olvasni. szeretnék irodalomról beszélni. szeretnék érezni. szeretném megosztani az érzelmeimet. szeretném, ha valaki ismerne. szeretnék szerelmes lenni. szeretnék kapcsolatokba ki-be járkálni. minden héten más ágyában ébredni. és közben önmagam lenni. és ez nem fog megtörténni, mert minden nap fáradt vagyok. mert minden nap marha kényelmes az a kifogás, hogy tanulnom kell, és nem érek rá, és pihenni akarok, és egyik sem történik. marha kényelmes azt mondani, hogy hét közben nem lehet, mert korán kelek, és szeretnék aludni. nem erről kéne szólnia a 20-as éveimnek? hogy alig alszok, mert az egész világot fel akarom falni? hogy nem aggódok mindent túl? hogy megismerkedek a világgal és közben felfedezem önmagam? inkább aludjak 3 órát, de legalább ma is valaki új karjaiban aludtam el.

senki sem vagyok. művésznek mondom magam, de nem alkotok. egyetemista vagyok, de elegem van ebből az életformából. "az élet egy olyan dolog, ami másokkal történik." nem élek. nem haltam meg. lassan sorvadok. és itt a végtelen düh, a félelem, a pánik, a magány, az elzárkózás, az unalom, a fáradtság, az életuntság.

ki akarok lépni az életemből és átlépni egy világba, ahol gátlások nélkül, spontán, kötetlenül lehetnék önmagam. belefulladok a kötelességeimbe. belefulladok a felelősségbe.

2024.09.21.

[avicdsgn1]

Olvastam rinyálni a videónál Mogyolóelftásat....hogy mennyire gáz UK meg London. Nem hinném, hogy egy 1 bites mogyoló agy felfogja, de egy 10 milliós világvárosról van szó. Elég sok különböző arca van. Én pl azt az arcát szeretem a legjobban ami ebben a videóban van. De még sok mást is...az egy dolog, hogy a Breteket meg a nárcisz látszatvilágukat nem nagyon. Egyszersmind azoknak a debil mogyolóknak akik a fogyatékos alternatív valóságukban állandóan azon hisztiznek, hogy nem lehet kapni rendes kaját meg szar minden kaja. Tök jó, hogy tele van minden ingyenes mintákkal. Uhhh az a disznó szenya honey truffle szósszal meg parmezánnal... yummm... Soursop...a juice is király....de érdemes megkóstolni Brixton village-ben Jackfruit pörköltet meg a hagyományos Jamaican beef pattyt...olyan, mint az angol húsos pite csak jobban fűszerezett meg sajtos. De a nádcukor is fasza....és a cukornád leve is. Dalstonban a piacon(ahol a Top Boyban árulták a kókot) a jamaicai raszta öreg csóka ilyen összekötött kazalban adja el a nádat :D Vagy az indiai fűszeres édeskukorica. Az a FISH! and chips is fasza. A tartárjuk is kurva finom.

[riariahistoria]

1312. március 22

keresztes lovagok alapították a Templomos rendet 1118ban és a céljuk a Szentföldre zarándoklók életének védelmezése volt. eleinte. játszunk el a gondolattal, ülsz Párizstól vagy Londontól 13 napi távolságra és egy reggel úgy kelsz fel hogy akkor te most elgyalogolsz Jeruzsálemig, mert hogy máshogy is hihetné el a Jóisten, szereted őt. na ugye hogy az ember simán örülhetett akkor egy lovasnak aki poroszkált a zarándoklós csoportotokkal, és hát tényleg csak mindenedet adtad oda neki. deal.

a lovagok Pauperes Commilitorum Christi (aza Krisztus szegény lovagjai)nak nevezték magukat, mert bevállalták hogy életüket szegénységben fogják eltölteni, szolgálva a kereszténységet. II. Baudin, jeruzsálemi király vette őket pártfogásba, az egykori Salamon-templom egyik szárnyában adott nekik helyet, innen lettek templomos lovagok. Fratres Militiae Templi.

szédítő karriert futottak be, a pápa kivette a templomos rendet a püspökök joghatósága alól, felmentette őket a birtokaik után járó egyházi tized fizetése alól, és engedélyezte számukra templomok építését, káplánok választását. a rend pedig jó gyorsan szétterjedt a kontinensen, népszerű is lett és a kezdeti szegénységből nagyon hamar oda jutottak a jó lovagok az adományok (és kifosztások), a pénzügyi tranzakciók (hagyok időt) révén, hogy a királyok kezdtek mint a tíz ujjukat használva számolni, mi a faszból van ezeknek nagyobb hatalma, több kastélya, aranya mint nekik. meg tehetnek bármit és még csak rájuk se lehet szólni. és amikor az egyik rájött a válaszra annyit sem habozott, mint Sztálin elvtárs egy jó kulákozással.

IV. Fülöp francia király megcsinálta az első igazi, szép, lepapírozott koholt pert, a zsebre rakott akkori pápa (bizonyára kelletlen) áldásával. 1307. október 13án lefoglaltatta a rend vagyonát, lecsukatott akit ért és aki nem vallotta azt amit kellett, mehetett a máglyára melegedni. évekig tartó boszorkányüldözés vette kezdetét, aminek 1312. március 22én lett vége, V. Kelemen pápa feloszlatta a rendet. a Templomosok vagyona (nahát!) zömmel a vagyontárgy fellelhető helyén uralkodó királyokhoz került (főleg Fülöphöz), egy része meg ment meg az egyház több más lovagrendjéhez. szerintem ezen már akkor sem lepődött meg senki sem. legfeljebb nem yachtot rendeltek a szerzett dellából hanem festményt, meg kettővel nagyobb kastélyt, ami előtt most nyáron sorbanállunk a turistabuszos kínaik között.

és csak azért kéne azt a kurva időgépet feltalálni, hogy megtudjuk, az első meg az utolsó nagymester mit szólna Legolas templomos fazonjára ;)

[nyeznajka]

Nehéz a szívem ,de könnyű a marmonkanna.

Megvolt az éves értékelés-elbeszélgetés-célkitűzés. Tulajdonképpen rosszabbra számítottam, de így sem lettem vidám a végére. Kiderült mindaz, amit én sok-sok éve tudok: nem vagyok lelkes és kezdeményező, nem foglalom el magam, nem kérek munkát, ha éppen nincs, és hogy többre vagyok képes. Tudom én ezt, már az általános iskolában ezzel jöttek a tanárok mindig. És valóban, sokkal többre vagyok képes, de nincs hozzá kedvem. Vagy legalábbis nagyon ritkán. Viszont tényleg nem akarnak kirúgni. Leginkább azért, mert kurvára nincs ember a helyemre, pláne nem német, így aztán még újabb nyelvtanfolyamot is akarnak nekem fizetni. Én ugyan mondtam, hogy szerintem attól nem lesz sokkal jobb, de persze hátha igazuk van. Azzal is inkább csak az a baj, hogy igazából szeretnék ugyan jobban beszélni németül, csak tenni érte nem nagyon, mert egyrészt nem szeretem igazán (nem úgy, mint az olaszt, vagy az angolt, vagy az oroszt!), másrészt nyilván azért erőltetik, mert határozott céljuk, hogy nekem is az ügyfelekkel kell sokat beszéljek. Amihez amúgy sem fűlik a fogam, pláne németül. Igyekeztem inkább háttérmunkákat csinálni, de sajnos nincs elég ember a first line supporthoz, így nekem is azt kell továbbra is. Két és fél éve vagyok itt, határozottan sokat fejlődött a némettudásom ezalatt, de hát még így is gyengécske igazából. Azt már az elején nem értettem, hogy miért osztanak be telefonos ügyfélszolgálatra (illetve de, mert nincs rá ember), azaz hogy vajon miért gondolják, hogy az nekem menni fog, hát nem hallják, hogy épphogy makogok csak németül? De hát sok szívás és eltelt idő után azért belejöttem valamennyire. Mondták is, amit egyébként már elcsíptem bizonyos levelek olvasásakor, hogy voltak eleinte ügyfelek, akik konkrétan kérték, hogy csak a Herr Nagy-ot ne. Nem tudtam ezen meglepődni. Szóval a végére örültem, hogy nem rúgnak ki, de egy ilyen értékelés után nem mertem előjönni azzal, hogy azért több pénzt szeretnék. Ezek után? 3350 euró a bruttó havi bérem, az olyan nettó 2230 körül van. Ami amúgy nem lenne rossz pénz, ha nem lenne egy fiam, akire kapásból olyan 700 elmegy (nem sajnálom tőle, öccá a gyerektartás, meg veszek neki ezt-azt, hiszen ő az én szívem csücske), meg a lakbér is öccá, aztán még rezsi, benzin a kurva autóba, kaja, mittoménmi, szóval igazából jó esetben van 300 euróm mulatni. De ha épp beszarik az autó vagy ilyesmi, akkor már rezeg a léc. Félretenni például ennyiből nekem egyáltalán nem megy. Amúgy Baden-Württembergben olyan 3900 bruttó a havi átlagkereset (úgy globálisan, mindenkit beleszámolva) (nemtom hogy ez medián-e vagy nem), és hát ettől az enyém messze van. Holott mint IT szakember (haha), ráadásul nem is kezdő, gondolom minimum az átlagot kéne kapnom. Már ha rendes munkaerő lennék, ugye. Ennek mások a kétszeresét keresik nettóban simán, meg még többet is. Azért majd pár nap múlva talán mégis megpróbálok egy kis emelést kérni. De még inkább továbbra is azon agyalok, hogy valami tök más munkát kéne inkább csinálni, de vajon mit?

[ahogyelkepzeltem]

És akkor eszembe jutott, hogy ez az egész csak időszakos, hogy hormonok, hogy igazából nem is vagyok szomorú, hogy alszom rá egyet,és reggelre minden jó lesz. Aztán már azért akartam bőgni,hogy persze,bassza meg,persze,nekem már szomorúságból se jut rendes,csak ilyen szar. Hogy nem is szar nekem,csak annak érzem. Hogy nekem már a nyomorúság se jár.

Ez volt ma a jubilleumi százkilencvenharmadik ok,amiért már majdnem bőgtem,de mégsem, és isten lássa lelkem, ritkán mondok ilyet,de kurva jó lesz végre menstruálni, mert ebben az előjátékban nincs sok élvezet.

Te akarnál bőgni azon, hogy valami marha marhaságot írt a szurkolói csoportba, amiben amúgy is csak azért vagy benne,mert mindenkinél okosabbnak érezheted magad? Nem akarnál. Én akartam.

Akartam bőgni azon,hogy a főnököm megkért valamire, amit amúgy is meg kéne csinálnom.

Akartam bőgni azon, hogy a nyelvsuliban a csoporrtársam még mindig nem bírja ragozni a módbeli segédigéket, amivel kit basz fel,na kit? Naná, hogy engem.

Azon is,hogy az életem csodálatos.

Aztán azon,hogy az életem egy nagy szar.

Aztán azon,hogy ezt az egész PMS mizériát az agyamban, ezt egyedül Cs tartotta viccesnek,mondjuk ő is már csak akkor,mikor rájött,hogy nem azért zokogok a konyhapdlón, miközben a vacsora leég,mert ideggyenge vagyok,hanem csak menstruálni készülök. És,hogy ezt kizárt,hogy még valaki a világon szórakoztatónak tartsa,na de ha ez így van,akkor nyilván egyedül is fogok megdögleni.

Úgyhogy. Istenben bízva,hogy holnapra leveszi rólam a rontást, annyit mondanék,hogy mikor egy lánynőasszony kibukik, és valóban azért bukik ki,mert épp nem ura az életének,akarom mondani,a hormonjainak, akkor LEGYETEK KEDVESEK VELE. Tessék megölelni,és leültetni egy kényelmes helyre,mert a kibaszott kénköves pokol hetedik bugyra van ilyenkor az agyunk helyén. És ez nekünk a legrosszabb. Én ma azt vízionáltam,hogy egy vérszomjas majom ül a fejemben,és késsel villával zabálja fel a józan eszem. Hát ilyen érzés.

Arról,hogy a héten mindent elolvastam a pszichopatákról,mert néhány napja nem emlékszem az álmaimra,és ez a pszichopaták ismérve,szóval erről majd máskor írok.

Marla

[szivmely]

„az ember a fene nagy boldogságot soha nem megírja, hanem megéli“

a Szonjából van, ami eddig egy egészen kellemes olvasmány, a Metro után meg egészen felemelő is, ki gondolta volna, hogy pont az orosz sci-fi lesz az, ami majd lehoz az életről, s azóta nem tudok máshogy tekinteni a budapesti metróra sem, minthogy odaképzelem a sátrakat, a fegyveres őröket, a kiégett, rozsdaette vagonokat és arra gondolok, hogy én melyik állomásra költöznék és elképzelem például a Nagyvárad teret mint kurva nagy és menő központot, ahol összefut a metró szemete, vagy a Deákon az értelmiség, persze nem a kettes vonalon, hanem a hármason és főzzük a teát és esszük a gombát és nem megyünk a felszínre, mint ahogy Bulcsú sem tette és persze ez kurvára nem olyan romantikus, meg semmi, csak sötét és csöndes, a lényeg, hogy kellően hosszú ideig elviselhetetlen, de

az ember a fene nagy boldogságot soha nem megírja, hanem megéli, szóval a naplók is tulajdonképpen krízisirodalmak, olyan egodokumentumok, amik alapján az utókor azt gondolná, hogy az emberek folyton féltek, nekik folyton rossz volt, mert a boldogságról mi marad fenn, mégis, legfeljebb fényképek és történetek a családi archívumban, ahol véget ér az ember és csak egy hérosz marad belőle, egy túlzás, egy karikatúra, hogy milyen kedves volt és a maga módján szerette a családját, s kihagyjuk, hogy zsarnok volt, hogy agresszor, hogy bántott szóval, tettel és mulasztással, talán csak gondolattal nem, de

az ember a fene nagy boldogságot soha nem megírja, hanem megéli, s néha a rosszat is, aztán elmosódik a határ, hogy meddig vagyunk emberek és honnantól ügyvédek, orvosok, kutatók, hogy meddig lehet és meddig kell fenntartani a látszatott, hogy kemények vagyunk és megcsorbul rajtunk a vídiaacél, hogy akkor is megyünk, ha nem akarunk, ha nem tudunk, mert az emberek amúgy megértik elsőre, csak legyél túl rajta hamar, mert a Pp. nem ismeri a kimentési okok közt a tragédiát, ráérsz gyászolni tíz, húsz év múlva, hogy rendes emberként elvigyen a rák, vagy egy infarktus, hogy aztán ami benned halott, az másnak az élet

[lacyc3]

Sajnálatos módon a vodafossal kell most valahogy szerződnöm

Mert ahova megyek (ideiglenesen) ott nincs rendes szolgáltatónak (Telekom) megfelelő szolgáltatása. Havi ~6k-ért van réz, 30 mbit le és 5 fel.

A vodafos ennél olcsóbban ad optikán 500/22 (!)-t és bár technológiailag egy kicsit sem indokolhatóan marhára aszinkron a vonal, elmegy. Kéne a jobb uplink, de ha nincs, akkor nincs.

Megrendelném, de a dolog ott akad el, hogy nem megy a bejelentkezés. Böngésző konzol csak úgy okádja ki magából a JS hibákat. Kiderült, hogy a pihole blokkolja a tiqcdn nevű spyware forrást.

Nagyszerű, ideiglenesen átírom a dns szervert. Beenged. De a megrendelésig még mindig nem jutok el, mert továbbra is okádja a hibákat. Mutatok is párat:

"Unexpected business error":

De most komolyan, srácok:

Jah és a legjobb még hátravan: ha túljutok a JS dzsungelen és valahogy sikerül eljutnom valameddig, akkor van egy kötelező "hitelképességi vizsgálat" lépés is.

Mégis, mi a megbaszott kurva anyád köze van egy kibaszott internet szolgáltatónak bármi ilyesmihez? Egy kibaszott internet előfizetést akarok (akar a halál, csak kell) kötni, ti utolsó igénytelen faszparasztok. Nem hitelre akarok lófaszkrumplit vásárolni, hogy száradt volna anyja lábára az is, aki ezt kitalálta ls kötelezővé tette, csak egy nyomorult net előfizetés kéne.

Elnézést.

Azt még nem tudom, hogy hogyan fogom megrendelni a szolgáltatást. Lehet inkább eltűröm a Telekom rezet ~1.5 évig, aztán majd lesz valahogy. Vagy, valahogy átverekedem magam ezeken a gazembereken és utána remélhetőleg, ha egyszer már bent van, onnantól működik.

A végleges helyünkön van Telekom + optika + gigabit. Csak addig ki kell bírni.

Ha nem kéne munkához a rendes net, akkor ellennék én 30 Mbiten is, dehát..

[lillon]

Évekkel ezelőtt, sok évvel ezelőtt csak ámítottak, milyen jó hely a Zánka. Tudtam, hogy nem. Egyszer voltam és minden volt, csak jó s élvezhető nem. Aztán szembejött velem a videó, amin az volt írva, hogy az egyetlen hely ahol minden probléma megszűnik, az pontosan ez az undorító tábor. Nos, nem fűztem hozzá túl sok reményt. Sőt, semmennyit,így pontosítva. Aztán tudod mi lett? Eljött a nyár, elballagtunk, és úgy kezdtem magam érezni, mint a legutolsó kutya egy mocskos helyen. Az iskola elmúlt, nem volt 7a,se nyolc b, se matek, se töri, se kémia, se semmilyen interakció, ami lázba hozott volna. Nem voltak emberek, pletykák és izgalmas délutánok. De a legjobban az fájt, hogy már mi sem voltunk. Bár néha átmentem a Rolihoz, és találkoztam a Dáviddal is, semmi sem maradt. A társaság, ami az évfolyamunkat képezte és borzasztóan zavart, elkezdett hiányozni. Tisztában voltam vele, hogy a lelkem darabjait alig tudtam összetartani annyira, hogy kibírja az utolsó évet, mégis reméltem, hogy még egy kicsit az maradhatok, mint előtte és a híres Zánka elhozza a lezáró pontot erre a nyolc évre. Reméltem, hogy változást és emlékeket kínál majd. Hát, megtette. Elhozott téged hozzám, meg azt is, akit a legjobb barátomnak tartottam. Minden nap has és fejfájással kínzott, valamint egy hideg Balatont is az utamba sodort. Konkrétan, gyűlöltem azt az embert, aki kitalálta, hogy építsenek egy ilyen tábort mint az, abban az 5 napban mégis minden máshogyan festett, mindenkit szerettem. Felszabadultam az itteni nyomasztó hétköznapok alól, anyám riogató személyisége elől, és a saját tehetetlenségem is elhagyott. Hirtelen totál ellenkezőleg kezdtek el működni a dolgok. Úgy kezdtem érezni, igaza van annak, aki azt súlykolta belém, hogy a Zánka jó, és minden probléma megszűnik. Mert így volt. Szimpatikus lett az osztály, és nem bántam egyetlen közösen töltött percet sem. Aztán, eltelt 3 nap, kávén és kekszen kívül alig éltem máson, a bordó ágyak hívogatóak voltak, és nem gondoltam arra, hogy haza kéne menni. Egészen addig, míg el nem jött a délután. Igazából, nem is én lennék, ha nem okoztam volna a fél csapatnak szenvedést, mivelhogy fél évnyi emléket, és 5 ember társaságát csesztem szét. Megmondtam, hogy hiába vagy kedves, vicces és rendes családból származó, hiába gitározol és focizol jól, nekem van egy Levim aki nagyjából egyiket sem tudja nekem adni magából,ráadásul szeretem. Tudtam, hogy vele elbaszhatok mindent, úgyis együtt maradunk. Máig hiszem, hogy jó volt úgy, most is mellette állok. Tehát, ezek után egy cseppnyi nevetés nem volt a napjaimban, egyedül aludtam az ágyon és senki sem mondta, hogy kellek a plüss tehenemmel. Egészen máshogy volt a vége, mint az eleje, a következő 2 nap fullasztóbb volt, mint itthon bármelyik. Magammal szembenézni sosem bizonyult egyszerűnek, és ezt az ént valahogy másoknak is elő kellett adni, ettől függetlenül viszont, a Zánka nem rossz. Kivéve a kaja, az kurva szar. Minden hülyeség ellenére, és minden barátság elvesztésén kívül, az egész sorsfordító történeten túl, visszamennék.

[ertednyilt-viragok]

Milyen szép, erős és kitartó legjobb barátság ez, LOL