#kudarcok

[csakcsiga]

Úgy néz ki nem jött be ez se

Két dolgon kattogok most.

1. A nyilvánvaló ide se vagyok jó érzés, ráadásul annyira se hogy értesítsenek róla. (Pedig pontosan tudom, hogy a lehető legalkalmasabb lettem volna a pozícióra). Amit megint emesztgetni kell és egy kicsit feldolgozni, túl lendülni mert ennyi elutasítás utána kezd kicsit felemészteni.

2. Tudnék írni egy hosszabb posztot arról, hogy a HResek milyen alkalmatlan minden empátiát nélkülöző véglènyek... De egyrészt ez nyilvánvalóan nem igaz minden HResre. Másrészt eszembe jutott az egyik kedvenc mondtatom egy riportotból miszerint "Ha valakinek problémája van velem, az nem az Én problémám!" És itt most nekem van problémám valakivel aki simán éli tovább a kis életét úgy gondolva milyen jól végzi a munkáját, én meg itt morognèk és magamat idegesítenèm fel teljesen felesleges mentális energiát elpazarolva.

Egy kicsit most még szenvedek és próbálom feldolgozni(szívem szerint már rég felbontottam volna valami piát itthon, de tudom hogy azzal kb kersztebe vágnám a hét további részre az edzésemet). Utána felmosom magam megint és megyek tovább.

[egy-lany-blogja]

Hányszor volt már álmatlan éjszakád olyan dolgok miatt, amik sosem jöttek el? Hányszor gondoltad, hogy ezt nem vagy képes túlélni, aztán valahogy mégis felkeltél a padlóról. Hány olyan ember tűnt el az életedből akik nélkül régen létezni sem tudtál, most mégis itt vagy. Mert az élet ilyen. Jönnek a nehézségek, a kudarcok, a pofonok, melyekről azt érzed méltatlan és nem tettél érte semmit, majd azt veszed észre, összeáll a kép és benne Te rendben vagy. Mert az élet az pont ilyen. Nincs benne mindig fent. Kell benne lejtmenet, kell benne a padló hűvös érintése és kell a piszok nagy erő amivel mégis tovább mész!

Mert mindig van út, mindig van remény és benne ott vagy Te! Ezt soha ne felejtsd el! (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

[senki-hercegnoje]

Hálás vagyok mindenért! 🫶

5 év.

Egy vetélés.

Sikerek.

Kudarcok.

Eltávolódások.

Összeborulások.

Tervek.

Örömök.

Fájdalmak.

Tanácstalanság.

Kitartás.

Türelem.

Boldogság.

Szeretet.

Sokan azt mondják,hogy "összeillünk". Én inkább azt mondanám,hogy össze csiszolódtunk.

Szerintem hazudik aki azt állítja,hogy tökéletes volt mindig minden téren a kapcsolata egy másik emberrel.

Az is hazudik aki azt állítja, hogy hatalmasok voltak a viták és már nem lehetett megoldani.

Már kezdetektől fogva mi sem értettünk mindenben egyet. Persze,hogy voltak vitáink, sírtunk, kiabáltunk, veszekedtünk, rettegtünk, összeomlottunk, és újra kezdtük.

Csak mi hajlandóak voltunk kompromisszumot kötni, változtatni, áldozatot vállalni. Hogy miért? Mert sokkal jobban szerettük és szeretjük egymást egy ostoba nézeteltérésnél.

Nem hagytuk,hogy közénk álljanak a problémák, erősebbek voltunk. Hittünk, tudtuk,és bíztunk benne,hogy működni fog. És látod ez az eredmény.

Összeillünk mert össze csiszolódtunk. 💫

[anapostategirl]

Nem fog jönni...

Nem lesz egy soha vissza nem térő alkalom, egy "most vagy soha" pillanat. Nem fog jönni az igazi fehér lovon, a tökéletes társ az életedbe. Nem toppan be csak úgy az életedbe az álommunkád, a nagy lehetőség.

Mindenért. Meg. Kell. Dolgozni.

Kemény küzdelmek és kudarcok árán, tanulni a hibáinkból. Felépíteni amire vágyunk tégláról téglára.

De ha nem megfelelőek gondolkodunk a helyzetről és benne magunkról könnyen feladhatjuk közben. Azt kezdjük gondolni, hogy amire igazán vágytunk, az nem is annyira nagy szám, mint ahogy azt mi elképzeltük. És innentől kezdve már egyenes az út lefelé. Elengedjük a dolgot és azt hisszük velünk van a baj, mert minket soha semmi nem tesz boldoggá, soha semmi nem elég.

De ne feledjük, mindig lesznek hullámvölgyek, mindennek meg lesz a negatív oldala is még akkor is, ha mi mindent megteszünk. A küzdelmünk - a filmekkel ellentétben - nem úgy működik, hogy az út végén vár a jutalom, ami minden boldogságot felülmúl. Az út végén csak a halál vár. A jutalmunk pedig maga az utazás.

[mecsekalja]

Majmok

Cs. felszakította az ajtót és gyakorlatilag beesett a vágószobába. Izzadt, fújtatott, minden tekintet rá szegeződött, de nem bírt megszólalni. A Szerkesztő lassan megfordult a székével, közben csak egy másodperc telt el, de a homlokán és a nyakán egyre baljóslóbban lüktetettek a túlságosan is jól ismert erek. A tempóból, a dudorodás mértékéből – na meg a levegőben szinte tapintható feszültségből – a kollégák tudták, hogy „kibaszottul ideges” és „ezért ma valaki ki lesz baszva”.

Ekkor Cs. átnyújtotta az összehajtott A4-es lapot, amit eddig senki se vett észre. A Szerkesztő megvetően nézett Cs.-re. Majd a lapra. Átvette, szétnyitotta, és ekkor a Szerkesztő arca hirtelen kisimult. Visszaadta a lapot Cs.-nek, aki hátrálva kiment a szobából. A Szerkesztő hátradőlt és mosolygott. „Most mindenki hazamegy” – jelentette ki már rezzenéstelen arccal. Megnyugodtak.

-------

A liftbe épített vénaszkenner észrevétlenül tette a dolgát, rögtön engedélyezte a Szerkesztő belépését a gyártóbázis -8. szintjére, a Központba. A Megváltozott Tartalomelőállítási Szokások Csoport titkos főhadiszállása volt a föld alatt, összesen ötezer négyzetméteren. A Szerkesztő szerelemprojektjét 30 milliárd forintból, alig 3 év alatt hozták össze. Büszke volt arra is, amit eddig elértek, de most, az új eredmények birtokában már talán a Vezető is érteni fogja, hogy mi ez az egész. Hogy miért kellett 4 ezer majmot becsempészni Óbudára.

Voltak persze kudarcok is. Hangos kudarcok. Legutóbb egy protokollt véletlenül túl korán teszteltek. Az így előállított értelmetlen karaktersorok ellenőrzés nélkül futottak szét a Médiabirodalom csatlósaiból álló tartalomdisztribúciós hálózaton. Sbfgjgkhgfdesss. Hetekig röhögtek rajta még a haverjai is, de ettől csak még elszántabb lett.

A lobotomizált, bódító jutalmazással és kínzó büntetéssel kondícionált, teljesítményfokozókkal telepumpált, össze-vissza gépelő majmok ötlete túl zseniális volt ahhoz, hogy ne működjön. Ezt azóta hangoztatta – persze csak a legfelsőbb körökben –, amióta egy egész hétvégés kokózás közben eszébe jutott Zalakaroson. A projekt vázlatát egy enyhén véres szalvétára, csupán egy-két óra alatt felskiccelte, még azon a ködös novemberi hajnalon. Kénytelen volt, ugyanis a mesterséges intelligencia alapú projekt nem haladt kellő tempóban, egyre kevesebb volt a hozzáértő informatikus és mindenki elégedetlen volt. Valami merészet kellett lépni. Ez pedig kellően merész volt. Meg abban a hónapban meg is kapta a pénzt rá.

És végre itt a cáfolhatatlan eredmény. A majmok 5 szinten, a nap 24 órájában gyártják a véletlenszerű betűhalmazokat, amiket aztán a felettük lévő szinteken dolgozó szerkesztők fésülnek át. Főleg tesztüzemben még persze, de a tét nélküli sávokban azért be-bepróbálkoznak a tartalmaikkal. A teljes sikerhez kellenek a közönség reakciói is. Általában már bejáratott gyurcsányozásokat használnak, de most végre megszületett az áttörés. Egy teljes mondat átment a kulturális szerkesztők szűrőjén.

És ez még csak az első fázis. Néhány év múlva már teljesen ki lehet iktatni a legmegbízhatatlanabb tartalomelőállítókat a rendszerből. Aztán indulhat a következő szakasz. A végén a teljes Médiabirodalom működtetéséhez elég lesz 10-20 közepesen értelmes Alfőszerkesztő is.

-------

Cs. átnézte az újabb adag betűhalmazt. Az elmúlt hétben gyakorlatilag nem volt dolga. Csak okéznia kellett a majmok szövegeit. Tudta mire megy ki ez az egész, és látta azt is, hogy milyen jól halad a projekt következő fázisa. „Nem vagyok hülye” – gondolta még. Aztán eszébe jutottak a hitelek, a lakása, a beteg anyósa. Egyre jobban szorongott. Nem vette észre, hogy ugyanazt a hibátlan betűhalmazt nézi, amit pár nappal korábban a majmok már legyártottak. „Baszki, ezek a majmok tényleg napról-napra jobbak” – gondolta Cs. és már rutinból okézta is a szöveget.

------

Szerintem csak így történhetett, hogy ugyanaz a mondat hangozhatott el a köztévében az Aranybullával kapcsolatban, mint amit a szintén megfilmesített Ida regényéhez írtak.

[eltiron2]

Kerek szemekkel, Gyerekszemekkel Ámulni még, mint valaha, Ha még lehetne, Be jót tehetne Szememmel egy vidám csoda. De jaj, ha fáradt, Könnye-kiszáradt, Fénye-fakult a régi szem, Hiába vár a Drága csodára, Őnéki több fény nem izen. Hiába nógat, Legyez, cirógat Selyemszárnyú tavaszi fény; Amit én látok, Üszök és átok, Vad világ int rám feketén. Egy széthullt ország... Nyomorú morzsák... Az elmúlt nagyság roncsai... Szent, régi eszmék... Húsvétjuk lesz még? Ki tudná most megmondani? Jaj, annyi sárfolt, Jaj, annyi kárvolt Vér és gyász mocskol, vén világ, Szemem lehúnyom, Sajgom és únom A tavaszi komédiát. Rügyek és harcok, Hetyke kudarcok És százszor édes diadal - Csak lesse más már, Álljon a vásár, Még győzhet, aki fiatal! Én már öregszem, Lomhán verekszem Fáradt fejem lehajtanám; Ragyogj helyettem, Te sok gyerekszem, És szebben, mint én hajdanán!

Tóth Árpád - Gyerekszemmel

[onsieluenkeli]

„Odakint szőrnyek járnak”

Már régóta szeretnék írni egy nagyon fontosat, egy olyan dokumentumfilmről amit talán úgy 2011 környékén láttam. Sokszor eszembe jut...

A rendező egyik legjobb barátja nyomozó volt, és a Madeleine McCann ügyön dolgozott. (Tudjátok az a híresen különleges retinájú angol kislány, aki egy Francia nyaraláskor tűnt el).

Szóval egyszer leültek egy Pub-ban beszélgetni és előjött az a szokásos sztereotip vélemény, hogy a nyomozóknak mennyire nyomasztó lehet egy-egy eltünéses eset, pláne ha gyerekekről van szó. Ott van az a rengeteg zsákutca, a tévedések, a kudarcok sorozata, stb, stb... és az idő kegyetlen, egyre jobban telik. Erre a nyomozó azonnal felvilágosította mekkora tévedésben van! Ugyanis a Madeleine esete rengeteg egyéb bűncselekményt felhozott a mélyből, amelyek sorra oldódnak meg! A filmes erre a válaszra felfigyelt, és úgy döntött nem áll be az egytucat és kismillárd Madeleine McCann dokumentumfilmesek közé, hanem inkább vár, és ahogy engedélyt megkapja hozzá, azokról az „egyéb” de nagyon fontos ügyekről forgat majd.

(Itt volt az a pont, hogy én sem kapcsoltam el a Tv-t)

Több esetet elmeséltek. Az egyik egy idősebb házaspáré volt, akikről azt gondolták gyermekkereskedők. Igaz, róluk kiderült később hogy mégis ártatlanok, de döbbenetes adatokat mutattak arról, mennyi gyereket képesek elrabolni és eladni Európában. Akár nyugdíjasok is!

Azután ott volt az erőszaktevő esete, akit meg is gyanúsítottak... Arra pontosan sajnos már ne emlékszem, de nála valamilyen videók miatti nyomozati szálak egészen Bajorországig futottak. Arra emlékszem hogy egy illegális szervert kerestek, mig valakinek eszébe nem jutott hogy a magasabb áramfogyasztás egy városban a pontos címet is megadhatja. Rákerestek, és sikerrel jártak. Egy német ház pincéjében meg is lett a szerver, ami sok százezernyi horrort file-t tartalmazott. Kereskedtek velük. Mire ezekre a nyomozók rájöttek, évek teltek el!

Nagyon fontos dolgokat mondott akkor az ügybe becsatlakozott német nyomozó, és ezt azóta sem tudom elfelejteni!

Ők minden egyes gyereket akik a file-okon vannak, áldozatoknak tekintik. És minden egyes gyereket megpróbálnak megkeresni! Az anonimitásukat pedig végtelenül védik, hiszen nem tudható hogy fogságban illetve veszélyben vannak-e még?

Több mint száz fős nyomozói stáb állt fel. Az egyik szerveren talált képen például egy ciril betűs reklámtáblát és egy tipikus szovjet típusú víztoronyt lehetett a háttérből kiszúrni... Pillanatok alatt meg lett egy Ukrán helyszín. A német hatóságok pedig azonnal szóltak az Ukránoknak, és ők is cselekedtek. Sikerült a gyereket megtalálniuk, a helyszínt, és az ukránok is elkezdték felgönygyölíteni a náluk lévő szálakat.

Vajon miért pont Bajorországban, Európa egyik leggazdagabb tartományában vackolnak be a pedokat kiszolgáló, és a gyermekeket 💰kizsákmányoló hulladékok? - Azért, mert Bukarestben nagyvalószínűséggel ha lebuknak, a börtönben fogyatékosra verik őket, míg Bajorföld saját pszichológust, konditermet, XBoxot, és vegán kaját ad, a kényelmes és légkondis cellába... És bármennyire is hihetetlen, de a német nyomozó annyira nem bánta hogy náluk van probléma az olyanokkal, mert azt is elárulta hogy valójában jobb ha az olyanok Európában maradnak, hiszen itt értelemszerűen még mindig nagyobb eséllyel lehet őket megtalálni, elkapni, és felelősségre vonni, mint mondjuk Ázsiában...

Madeleine McCann ügye alatt viszonylag csendben voltak a nyomozók, és szigorúan ⛔ szűkebb tájékoztatásokat adtak ki, mert csak így sikerült a többi szálat is kinyomozniuk, amelyek ugyanolyan fontos esetek, és súlyos tragédiák. Ha azonnal elárulják mi mindent találtak, akkor sok bűnöző simán meglóghatott volna.

Én is úgy tudom, és a filmben is elhangzott, hogy valahányszor egy gyermek bántalmazására, erőszakra, illetve kizsákmányolásra derül fény, akkor a nyomozók a többi kapcsolódó anyagot is előveszik. Újra és újra. Németország 👊🏼legjobb nyomozói, legjobb csapata, nemzetközi összefogással így cselekszik. Madeleine McCann esete durván 40 másikat tárt fel, és elképesztően sokan dolgoztak rajtuk.

de

Magyarországon minőségi gyermek és áldozatvédelem helyett, éppen amatőr vérmagyar újságírók nyomoznak nyílvánosan, és kitudja mennyi kárt tesznek egy-egy esetleges szál elérésében ¯\_(ツ)_/¯. Közben a celebek és véleményvezérek között tombolnak gyűlölettel tele idegileg amortizálódott kommentezők ¯\_(ツ)_/¯

Amikor Magyarországon kijön egy botrány, mindig 1 darab ügy van, csak azután lesz belőle kettő, öt, és tíz! És mindig ki vannak nyílvánosan adva. Mintha a legutolsó botrány legyen már, az utolsó! ¯\_(ツ)_/¯

Magyarországon erőszakra felhasznált AI képek ügyében nem tudnak semmit se tenni ¯\_(ツ)_/¯ Pedig ott is hús vér felnőtteket, sőt gyerekeket használtak fel!

Nálunk levitték a beleegyezési korhatárt 14 évre ¯\_(ツ)_/¯ törvényileg! Undorító!? Az!

.

[versinator]

Házára juhait

Arkangyala halántékuk matrózgallér iszonyodó Susogták vagyonomat iskolánk kanmacskák Hízelegtem mondhatnád kétszínű tápászkodó Cserélik agyvelőnket tüskéid állatkák

Asszonyaink farkasé nyugodjunk kakaskodó Gondolatában tőgyemet hímporos leánykák Nemzedékek hiányoztál indigó rakodó Beleszeretni áldozatod függönytelen anyókák

Négylábú könnyítés húzódj szétcsapja Kudarcok igása paradicsomkertjében fordítsuk Táblákkal húsztól magunkon ősapja

Gondtalanul bújják elfordulni lobbantsuk Helyzetet összeszaladnak megkövesedtek kolompja Bagót ígéreteink ködmönben felszállásuk

[embracethepath]

Soha ne add fel, érd el az álmaid,

A kudarcok ne törjék a szárnyaid,

Gyerünk állj fel próbáld meg még egyszer,

Nem létezik olyan, mit nem érhetsz el.

Soha ne legyél tömeg, légy mindig eredeti,

Olyan forma, ki a világ dolgait kineveti,

Magához öleli azt is, aki bántja,

Mert haragudni nem tud, ez így van rendjén, Bátyja...

Az idő rövid, észre sem veszed és lepereg,

Olyan kár, hogy nem lehetünk még egyszer gyerekek,

Semmi nem tart örökké, ezt hidd el,

Minden nap egy meglepetés, mint a Kinder.

Esélyből nincs több, csak egyetlen,

A sors veled kegyes, vagy épp kegyetlen,

A sok kamu dumát már bevettem,

Pont ezért látom mi van a szemedben.

Hiába löktek fel...

Mindig felálltam,mert én így nőttem fel.

Bennem olyan a vér, hogy mindig kitartok,

Nem azt nézem, hogy cserébe Ti mit adtok.

Soha ne add fel, érd el az álmaid,

A kudarcok ne törjék a szárnyaid,

Gyerünk állj fel próbáld meg még egyszer,

Nem létezik olyan, mit nem érhetsz el.

Nem létezik olyan, amit nem lehet,

Ezt csak kitalálták a tehetetlenek,

Mert egyszerűbb élni olyan világban,

Amit készen megkapsz és hibátlan.

De én az utcákat jártam, nem a kerteket,

Engem az esték izgatnak, nem a reggelek,

Ha elhittem volna, mit az emberek

Mondanak, akkor biztos nem rappelek.

De én magamban bíztam nem másokban,

Mer' a tanács az legtöbbször zsákutca.

Hogy merre menj, a szíved majd megsúgja,

Ahhoz soha nincs késő, hogy elkezdd újra.

Én a cigit 10 év után tettem le,

Mert az életem szálanként elvette.

És én tudom jól, hogy mire születtem,

Hangjegy vagyok a süket fülekben.

Soha ne add fel, érd el az álmaid,

A kudarcok ne törjék a szárnyaid,

Gyerünk állj fel próbáld meg még egyszer,

Nem létezik olyan, mit nem érhetsz el.

Nagyot fordult a világ, de én maradtam,

Nézd csak nincs aranyérem a nyakamban,

Mégis győztem, mert látom magam gyerekként,

Ahogy most élek, azt mennyire szeretném.

A lemezek, a dalok, meg a videóklippek,

Hogy valóság lesz, abban kevesen hittek,

Az Isten háta mögül kettővel Borsodból,

Többre vittem, mint vártam a sorsomtól.

A TV-ben néztem a klippeket,

Ahogy a Gőz, meg a Sub Bass ott integet,

Tőlük kaptam egy életre ihletet,

Marad a tisztelet, dobom a peace-t Neked!

(Dobom a peace-t Neked, a peace-t Neked

Dobom a peace-t Neked, a peace-t Neked)

Én nem felejtem, hogy honnan jöttem...

Soha ne add fel, érd el az álmaid,

A kudarcok ne törjék a szárnyaid,

Gyerünk állj fel próbáld meg még egyszer,

Nem létezik olyan, mit nem érhetsz el.

Légy Te, az egyetlen, egyetlen, egyetlen egy.

@lifeisajurney

[avicdsgn1]

Hát ez beszarás....háromszor próbáltak csalni a csótányok...de még így sem sikerült. És így is vesztettek!!! Ekkora lúzer nincs is!! :D Ahogy a videóban is volt. "Vitézy a kudarcok embere!" Sebaj anyuci majd szerez neki új munkát.....ott ő lehet majd a legnagyobb szakértő!! Csak megtaníthatná, hogy könyékig az orrodban turkálni meg fikát enni nem illik.

[apci-blog]

A képen Juraj Cintula, Robert Fico merénylője látható, amint a Slovenski Branci paramilitáris, "migránsellenes" szervezet tagjaival, lobogójával együtt demonstrál. Ezt az embert nevezi most a propaganda sajtó balliberális, liberális költőnek. Máris megkezdődött, vagy folytatódik - a gyűlöletkeltés, csoportok megbélyegzése.

Pontosan nem lehet tudni, hogy mi járt Juraj Cintula fejében, amikor a merényletet elkövette. Hétköznapi ember volt, egy idős férfi, aki perifériára sodródott, biztonsági őrként próbált megkapaszkodni, de még így is kudarcok ��rték - hírek szerint megverték. Ki tudja, milyen indulatok voltak benne? Milyen fizikai és mentális állapotban volt? Kicsit kell keresgélni, máris előbukkannak a cigány- és menekültellenes szövegei. Aztán az "erőszakellenes" kiáltványai. Zagyva kevercse a propagandának, amiben mindannyian élünk. Egyike volt a szürke kisembereknek, akik egy egyre torzuló, egyre hasadtabb, indulatokkal telibb társadalomban élt. Hol egyik politikai csoportosuláshoz csapódott, hol másikhoz.

Amikor utolért a Fico elleni merénylet híre, az futott át az agyamon, jaj ne legyen köze ennek a Kuciak gyilkossághoz. Nem tudom, miért villant be ez a furcsa gondolat.

Hol kezdődött ez az erőszak spirál? Nem a Fico elleni merénylettel. Nem a Kuciakék lemészárlásával. Nem Malina Hedviggel. Nem a kilencvenes évek, dunaszerdahelyi maffialeszámolásaival. .... Beleszédültem hány féle erőszak történet, hány gyilkosság és gyilkossági kísérlet hömpölygött elő váratlanul.

Hol és hogy lehet ezt a gyilkos áradást, ezt a borzasztó gátszakadást megállítani? Kimenekíteni az embereket abból a rettenetes feszültségből, pszichés techer alól, amivel ma mindannyian élünk? Csak az első lépést sejtem: nem bedőlni az ellenségképeknek, nem elfogadni a leszámolás retorikáját.

Robert Fico épüljön fel maradandó sérülések nélkül. Ennyi most, ami kívánható. És az, hogy legyen elég bölcsesség mindenkiben lezárni azt a hibás, veszélyes politikai kultúrát, gyakorlatot amiben élünk. És belépni végre a társadalmi megbékélés új korszakába.

Parászka Boróka

[cglczi]

meg egy korre benevezek:

8., 43.

8. What you love about yourself?

Passsz. De talán az, hogy igyekszem optimistán hozzáállni az életemhez. Pedig azért bőven vannak benne kudarcok.

43. What do you wear to bed?

Többnyire semmit 😉

[csak-mi]

Az Ai-al való mai beszélgetésem..

Ön

Melyik a rosszabb: kudarcot vallani, vagy sosem megpróbálni?

Copilot

Mindkettőnek megvannak a maga következményei, de hadd gondolkodjam el ezen egy kicsit.

Kudarcot vallani:

Kudarcot vallani lehet fájdalmas és csalódást okozó. Az embernek azonban lehetősége van tanulni a hibáiból és fejlődni.

A kudarcok gyakran hozzájárulnak a személyes növekedéshez és a kitartás fejlesztéséhez.

Az emberek, akik kudarcot vallanak, gyakran olyan tapasztalatokat szereznek, amelyek segítenek megerősödni és jobban megérteni önmagukat.

Sosem megpróbálni:

Ha valaki sosem próbál meg semmit, az lehet, hogy sosem találja meg a szenvedélyét vagy a célját az életben.

A lehetőségek elmulasztása és a passzivitás hosszú távon frusztráló lehet.

Az emberek, akik sosem próbálnak meg új dolgokat, gyakran maradnak a komfortzónájukban, ami korlátozhatja a fejlődésüket.

Összességében azt mondanám, hogy sokkal jobb megpróbálni és kudarcot vallani, mint sosem megpróbálni. A kudarcok lehetőségeket teremtenek a tanulásra és a fejlődésre, míg a passzivitás csak korlátozza az életünket. Tehát merjünk kockáztatni és próbáljuk ki az új dolgokat! 💪

[yogananda]

👏 Hogy életed fölött abszolút ellenőrzést szerezz, vagy hogy a születés előtti és utáni okokból eredő kudarcok gyökereinek elpusztítása megvalósulhasson, minden vállalkozásodban gyakorolnod kell akaratodat, amíg az ki nem lép az emberi akarat halandó téveszméjéből, és nem válik mindenhatóvá, Isteni Akarattá. Ezt az Isteni Akaratot nem kell megszerezned - mindössze tudnod kell, hogy az már a tiéd. 👏

👏 gyakorolnod kell akaratodat 👏

[egy-lany-blogja]

“ Az a lány, akit egykor szerettél, nem egészen ugyanaz az ember, mint az az asszony, aki sok évtized elmúltával melletted él, s ha belenézel a tükörbe, látod, hogy te is más lettél: az arcodra írt ráncok évgyűrűi mögül egy másik ember néz vissza rád.

Ahhoz nagyon kell szeretni valakit ott belül, egészen belül, hogy egy kapcsolatot ne romboljon szét az Idő, hogy a mulandóságnak ebben a körtáncában, új és új jelmezek, maszkok és jellemek mögött fölfedezd, hogy ő azért mégis ugyanaz - az öregedés nem fogott ki rajtatok.

Az érzelmek is megváltoztak: a lázas szerelemből parázsló, szelíd szeretet lett, a megkívánásból lelki vonzalom, a vonzalomból mély sorsközösség és megszokás. S ha ez így történik, nem bántanak a műfogak, az őszülő hajszálak, az elfonnyadt arc és a táskás szemek; nem zavar az sem, hogy az öregedés a lélekben is jelentkezik: hisztéria, rosszkedv, elfáradás, közöny, az illúziók elvesztése és a kudarcok sorozatos élménye kíséri végig földi sorsunkat.

Ezért szűnnek meg barátságok, hamvadnak el szerelmek, bomlanak szét házasságok, ezért törnek szét eszmei és érdekközösségek: nem bírják ki az Idő múlását.

Minden olyan kapcsolat, amely nem a szeretetre épül: halálra van ítélve .”

Müller Péter

(Lomb és gyökér)

[nehezlaberzesnem]

Mi van bennem?

Rengeteget gondolkodom, jár az agyam. Nap mint nap azon agyalok “vajon jól csinálom?” Ez kell nekem? Miért vagyok mindig egyedül? Folytonos kudarcok amik követnek engem… ez egy rohadt körforgás, néha egy semminek érzem magam és az életemet. Valamikor pedig ragyogom, megrázom a fejemet és csinálnom kell tovább… tudom hogy folytatnom kell, nem adhatom fel. De annyira nehéz, azt hallgatom “erősnek kell lenned!” “Nem sírhatsz” “nem adhatod fel” de azt senki nem mondja hogy milyen kurva nehéz. Baszott nehéz. Állandóan tartanom magam, felrángatni és a gondolataimat elterelni, fáradt vagyok… Miért nem érti meg senki?. Saját magamat sem értem, hol kurva rideg vagyok, hol pedig nagyon nyitott. Az érzelmeim át vették a hatalmat és mindennap más vagyok. Én sem tudom követni saját magam, akkor hogy várjam el,hogy más megértsen? Sötétszobában fekszem, nem tudok sírni mert ebben a szar világban az van “nem lehetsz gyenge!” Miért ne lehetnék? Azt érzem nem ide való vagyok, nem ide tartozom, nem tudok alkalmazkodni… Körforgás… elegem van a kurva körforgásból.

Barátok nélkül… én csináltam, én alakítottam ki így az életem. Mindenkit eltaszítottam. A méreg feljön bennem és akkor kezelhetetlen vagyok.

Mások hogy csináljak ezt? Hogy megy nekik? Minden sínen van, könnyű párkapcsolat, élet, pénz. Utálom és féltékeny vagyok ezekre az emberekre. Azért mert nekem ez valahogy nem adatik meg.

Elköltözöm, jobb lesz… igen jobb lett egy darabig. Nagy elvárások magammal szemben, újabb és újabb nehéz célok. Amikor elérem azt érzem “ez az sikerült, megcsináltam” aztán megint magam alatt vagyok. Nem értem, miért vannak ekkora elvárásaim, 20 évesen mit akarok? Boldog szeretnék lenni, de szigorúság és a bizalmatlanságot nem engedi… miért nem engedem magamnak meg ezt az örömöt? Csak egy kis ideig…

Faszom gondolatok…