#kicsit őszinte

[bye-bye-bye-someone-in-the-sky]

Az a gond, hogy nem érted, hogy én mindig vonzódni fogok hozzád.

Jó, azt tudod, hogy mindig bejöttél nekem és hogy mindig is úgy tartottam, hogy nagyon is dögös vagy, de itt most nem erről van szó.

Amikor kezdtelek megismerni akkor jöttem rá, hogy vonzódom hozzád. Nem a testedhez vagy akármilyen kinézetedhez, hanem hozzád. Aki vagy. Amilyen vagy. Ahogy beszélsz. Amit teszel. Röviden: mindenhez ami te vagy.

Ezért nehéz csak barátoknak lennünk. Egyszer jó minden, és akkor még jobb lesz minden, egész addig amíg rájövünk igazából milyen választásaink vannak.

Ez a reality check. Legalábbis nekem. Rájövök arra, hogy nem működhet amíg ez a helyzet. Ez az igazság. Neked már megvannak a terveid, másképp, mással.

Fuck, nem hiszem el hogy még ma is azon gondolkodom, hogy de azért mégis mi lehetett volna? és ez kicsit megijeszt engem. Valahogy túl szeretnék lépni, de mindig ott lesz bennem a mi lenne ha? kérdés.

Emlékszem az estékre mikor későig kint ültünk a kocsiban, hogy hol, igazából nem számít, mert ott voltál te és én, és ez elég volt, mindig feltaláltuk magunkat valamivel. De a legjobb mindig az lesz mikor vittelek haza buliból, és rosszul lettél. Akkor abban a pillanatban tudtam, hogy bármit megtennék azért, hogy jobban legyél. De azért vicces volt látni téged részegen, ahogy az életedért küzdesz :))))

Visszatérve: mindent megtennék azért, hogy újra ilyen pillanatokat éljek át veled, de tudom, hogy nem lehet, és mégis mikor esély van rá, szeretnék élni a lehetőséggel, még úgy is hogy tudom hogy másnap bánni fogom, mert megint úgy érzek, és megint ugyan abban a lehetetlen helyzetben vagyok, mikor tudom, hogy ha maradok akkor rossz vége lesz és ha megyek akkor bántalak...

Ez már ilyen lesz. Vagy ki tudja. Lehet egy nap elfeljetsük egymást. Vagy megváltoznak a dolgok. Vagy az is lehet egy nap majd találkozunk és csak nevetni fogunk azon, hogy de azért mégis mi lett volna ha...

[turistakrem]

Japán első nap (az igazi)

Előrebocsátom, hogy teljesen zavarba hoz az érdeklődésetek. Ezt a blogot annak a 8 embernek kezdtem el írni 10 éve, akik folyamatosan érdeklődtek az utazásaimról azért, hogy ne kelljen 8-szor leírni ugyanazt. Tegnap óta viszont 100-zal több a követők száma - kicsit bénító így írni, de egye fene, folytassuk.

Ott tartottam, hogy a későbbi géppel késve indultunk Sanghajból és a leszállás után jött a határellenőrzés, szalagok között S alakban kanyarogva. Volt időm, megszámoltam: 90 emberből állt egy sor és 11 sorban kanyarogtunk és mosolyogtunk össze ugyanazokkal, egyre kevésbé őszinte mosollyal. Nagyon gyorsan és hatékonyan dolgoztak a határőrök, de így is másfél óráig tartott, amíg megkaptam a pecsétet az útlevélbe. Aztán még egy online kitöltendő vám-deklaráció várt, de az már ment percek alatt.

A történetem megértéséhez szükséges némi személyes szálat is megpendítenem. A felnőtt, huszonéves gyerekemhez jöttem, aki 5 éve, 2019 nyarán jött ki szerencsét próbálni. Már 2020 tavaszára megvolt a jegyem, de a covid hamarabb ideért és a japánok voltak azok, akik a leghosszabb ideig tartották fent a karantént - a történelmüket ismerve talán még élvezték is, hogy nem jöttek be külföldiek. A karantén 2022 novemberi feloldásával aztán lettek más, személyes bajok, amik akadályozták a kijutásomat, de most eljött végre az idő. Szóval, ha kérdezné valaki, hogy “mibű” - hát a gyerekem iránti szeretetbű, abbó.

Az 5 év utáni viszontlátás jelenetét ugorjuk is át, az nagyon személyes és nem vagyok író, hogy bármit is tudjak érzékeltetni az eseményből, csak játsszátok le a fejetekben.

Sajnos a “későbbi géppel jöttem, na und” -tétel Tokióban nem így megy. A világ legnagyobb városában éjfél után nincs tömegközlekedés a reptér és a város között. Mondom: nincs. Niente. Keine. A következő alternatíva kínálkozott: megvárjuk az első vonatot 5.30 körül vagy kifizetjük életem legpofátlanabb taxiszámláját. Osztottam-szoroztam és az jött ki, hogyha most nem megyünk haza kialudni magam, akkor még egy nap el lesz cseszve, de minimum a délelőtt. Szóval vettem egy nagy levegőt és rányomtam az Uber “megrendelem” gombjára és máris több, mint egy heti minimálbérrel lett könnyebb a kártyám. De éjjel 2-re már ágyban voltunk, hogy 9-től nyakunkba vehessük a várost.

Ez itt az kilátás az erkényről éjjel.

Reggeli után első utunk egy nénihez vezetett, akinek ajándékot hoztam, aki egyidős az anyukámmal. Ismeretlenül és ellentételezés nélkül segítette a fiamat az elmúlt időben jó tanácsokkal, ismeretségekkel, ajánlásokkal. A néni veje magyar, nagyon szeretik egymást, ezért van egyfajta pozitív attitűdje a magyarok iránt. A fiam pedig tisztelettudó és figyelmes - szóval kölcsönösen hasznos barátság lett közöttük.

Ültünk, beszélgettünk, kiderült, hogy mérnök vagyok - erre a néni fogta a telefonját és áthívta egy mérnök ismerősét. Aztán kiderült, hogy tudok németül: a néni fogta a telefonját és áthívta a barátnőjét, aki tudott németül, hogy gyakorolhassa a németet. Az én szívem tényleg csordultig telt szeretettel a néni iránt, aki olyan volt, mint a kisgyerek, aki előveszi megmutatni minden játékát a vendégeknek.

A történet azonban váratlan fordulatot vett, ugyanis a németül tudó néni egy 89 éves egykori operaénekes volt, aki Bécsben végzett és gyakorlatilag az összes német operaszínpadon megfordult, dolgozott Karajannal, dolgozott Patrice Chéreau-val - szóval teljesen leolvadtam tőle. Kifejezetten választékosan beszélt németül és olyan sztorijai voltak… Egy kicsit már kínos volt, ahogy egymásba feledkeztünk, a fiamnak és a barát-néninek kellett jelezni, hogy most már menjünk, mert más kalandok is várnak Tokióban.

A közlekedés - csodálatos. Vasárnap volt, nem utaztak sokan, amit Budapesten már egy közepesen zsúfolt időszaknak mondanék. Ülőhely nincs és mozgatni kell az állókat le- és felszállásnál, viszont még nem voltak fehér kesztyűs tolóemberek a peronon. Apropó peron: zöld festéssel jelzik, hogy hol várakozhatsz a szerelvényre, hogy a kiszállók gyorsan el tudják hagyni a peront. A beszállni akarók az ajtó jobb- és baloldalán felsorakoznak(!) a zöld festésen és ütemesen beszállnak, miután a kiszállók távoztak az ajtóval szembeni piros sávon. Fillérekből megvan és tökéletes.

A Meiji Jingu volt az első dolog, amit Japánban megnéztem. Ez ugye a sintoista főszentély, ahol maga a Meiji császár mutatta be az áldozatokat az Égnek. Ezt már százszor láttam képeken, szóval nem borított meg. Viszont. Amekkora mákom van, a szentély parkjához tartozik egy írisz-kert, ami ritkán virágzik, de akkor nagyon. És hát nagyon virágzott, köszönöm Meiji-császár.

A szentély és kertje után megnéztünk egy új plázát egy sarokra innen. Tudom, a pláza ciki, de az Immersive Experience nevű állandó kiállítás és a többszintes tetőkert ad némi distinkciót mondjuk az Alléhoz képest.

Onnan ugrás a Császári palota melletti parkba, ahol főleg a sztorizás ment, de azért persze figyeltem is arra, ami körülöttem van.

Estére Shubuya. Azt hittem elviselhetetlenül fáradt leszek, de ez a fortyogó negyed annyira felpörgetett, hogy alig akartam hazamenni. Ezen a képen nem egy tér van, hanem az emberek éppen átkelnek a híres haránt-zebrás kereszteződésen.

Nem tudom érzékeltetni a háromdimenziósságát ennek a világnak. 3-5 szinten halad a forgalom minden ponton, abból kettő kötöttpályás, 1-2-3 gyalogos szint. A google maps is csak rétegenként tudja ábrázolni. (1-B5)

A plázák tkp felhőkarcolók alsó emeletei, de sok magasházban van sky roof, ahová simán és ingyen felmehetsz lifttel. Ha itt nem ugrik be az Ötödik Elem, az Andor vagy a Szárnyas fejvadász vertikális városa, akkor nem láttad ezeket a filmeket.

És aztán mindig van valahol egy tér egy tetőn, ahol leülhetsz és lehűtheted a felpörgött CPU-kat az agyadban. És elmondhatod a gyerekeknek, hogy mennyire hiányzik, de hogy 24 óra is tökéletesen elég volt ahhoz, hogy megértsd, miért akar itt akar élni.

[csacskamacskamocska]

Őszinteség és énközpontúság

Drágajóanyám egy őszinte embernek gondola magát. Közben folyton hazudott. Akárkivel kommunikált, úgy alakította a mondandóját, hogy az megfeleljen az adott helyzetnek. Nemcsak arról volt szó, hogy nem szólt be, nem ellenkezett, nem konfrontálódott, hanem a sztorikban is azt domborította ki vagy színezte ki, ami erősítette azt a mondandót, ami valami módon sikeresnek gondolt a másik fél manipulálásában. Valójában folyamatosan hazudott – szerintem –, de saját magáról az a megélés volt, hogy ő nagyon, de tényleg nagyon őszinte ember. Mindenre volt valami magyarázat, hogy az miért jó úgy, ahogy ő zsonglőrködött a szavakkal. Ez az érdekes a dologban, hogy ő őszintének gondolta magát. Kívülről látni ezt, az zavarba ejtő. Mert nem káros másokra nézve, hiszen senkit nem vert át pénzzel, nem vette rá őket vásárlásra, befektetésre, nem élősködött senkin szerelmet vagy elismerést hazudva, sőt, lehet mondani, hogy mindenkinek örömöt szerzett. Megértő volt, támogató, lelkesítő, csupa pozitívum – és valójában ez az ő énideálja magáról, ez valóban ő volt, és annyira de annyira szerette volna, ha szeretik. És szerették is! Csakhogy, én ott álltam közel. A színfalak mögött. És elvesztettem minden bizalmamat. Hiszen ugyanazt a történetet 4-5 különböző formában is hallhattam, ahogy éppen az adott szitunak megfelelt. És tudtam mennyire fárasztja ez az egész. És tudtam mennyire lenéz mindenkit. Mennyire kritikus. Tudatosnak gondolta magát, de ösztönös és sértődékeny és bosszúálló volt. – mint minden narcisztikus. Mert az volt. És közben kreatív és idealista és erős és varázsló volt.

Egy másik felnőtt nyilván tudta őt szeretni, sőt, szerelmesnek lenni belé. Még az is lehet, hogy társnak egyáltalán nem volt rossz egy megfelelő embernek. Előrevivő, lendületes, célokat adó és megcsinálós ember mellett a másik is halad és él, és élményeket szerez. Mostanra, hogy megfordultak a szerepek és én vagyok az ő anyukája, most látom őt tisztán. Elvesztette a társát és nem tudott másikat szerezni, nem is akart, mert neki az az egy megértő, odaadó jó ember kellett, a rugalmas morállal, a vidámsággal, a kellemes aláredelődéssel. Esélye nem volt másik olyat találni, mint a nevelőapám. És neki nem egy másik ember kellett, hanem egy megfelelő legodarab, aki illeszkedik az életébe.

Sosem voltak kétségei saját magáról. Csak azt érezte, hogy másokkal van baj. Soha nem kért bocsánatot, és soha nem tépelődött azon, hogy valamit esetleg nem jól csinált. Pontosabban, ha tépelődött rajta, akkor azon rágódott, hogy hogyan nyerhetett volna, nem azon, hogy miért nem jó amit tett. Rég óta tartó kezeletlen személyiségzavar, a demencia mellett – volt a diagnózis, amikor először bekerült a pszichiátriára.

Az egész történetet azért mesélem el, mert két dologban határozza meg az én életemet. Háromban. :) 1. Van bennem egyfajta morális rugalmasság. Ami hiba. Az emberek közötti hazugságokra, elhallgatásokra, manipulációra a hisztériáig érzékeny vagyok, de amúgy a szabálykövetésem nagyon gyenge. Én vagyok az, akinek figyelmeztetnie kell magát, hogy akkor is megálljak a stoptáblánál, amikor nyilvánvalóan nem jön semmi. (mer nincs kivétel). 2. Sajnos bármire hisztérikusan reagálok, ami kicsit is hasonlít anyám dolgaira. Ha bármit észreveszek abból, ahogyan ő működött, akkor az egész múltamat a nyakába varrom az illetőnek. Hogy igazam van-e ilyenkor, azt nem lehet tudni. 3. A különlegesen sok ellentmondás, amiben évtizedekig őrlődtem, egy állandó és elég fárasztó önvizsgálatra kényszerít. Mert állandóan és rémisztően észreveszek magamon jeleket, lenyomatokat. Hiába fogadtam már el anyámat, ugyanazokat a dolgokat magamban nem tudom, nem szeretném elfogadni, hiszen azzal kárt okozhatok másoknak.

Azt várom, hogy valaki lássa és értékelje az erőfeszítéseimet. És néha menedéke nyújtson. Egy mellkast, amin meg lehet pihenni az önmagammal folytatott küzdelemben. Nekem nem kell legodarab. Nekem egy másik ember kell. De közben vonzanak a narcisztikusok, mint lámpafény a bogarakat. Mert a mérhetetlen arroganciájuk mögött a sebezhetőségük és a szeretetéhségük vitathatatlan. Gyógyíthatatlanok. És gyógyíthatatlanul beleégetik magukat a másik emberbe. De ők sosem tudnak menedéket nyújtani.

Amúgy jól vagyok. Tényleg.

[drakvuf]

A Kísértés 9: A másik elfeledtet minden kínt

Az előző részben ott tartottunk, hogy Linda szépen hazament, de Gergőnek felajánlotta Kasza, hogy tovább ismerkedhet Cynthiával.

Na most én egy kicsit félreértettem a szitut a múltkor, mert nem a villába mehetnének együtt vissza, hanem haza.

Hangsúly a mehetnéneken van, mert Cynthia kurvára nem kér a pöcskenőcs Gergőből. Azt mondja a fiúnak, hogy szerinte semmilyen kapcsolatra nincs szüksége, ameddig a halott exét látja mindenkiben.

Így Gergő egyedül sétál haza, Cynthia pedig visszamehet a villába.

A távozó pár helyére egy szépséges macska érkezik.

Kasza közli a rossz hírt a fiúkákkal is. Lóri nagyon sajnálja, mert szerinte egy üdítő színfolt volt a villában Gergő. Na de nem azért vagyunk itt, hogy keseregjünk egy darab szaron, hanem azért, hogy lássuk mit alkottak a lányok az elmúlt napokban.

Dorinával nyitunk. Bejátsszák, ahogy Zotyával smárolnak. Noel kifejezetten boldog, hogy a barátnője félrelépett. Nem kell megbánnia, hogy ő is smárolt Natival, illetve felhatalmazva érzi magát, hogy még tovább menjen.

Inge következik. Norbi próbálja megölelni az egyik felvételen, de a nő nem hagyja, csak egy kézcsókot enged. Illetve azt játsszák be, amikor az exeiről magyaráz a lány. A fiúk tapsolnak, mert semmi nem történt a felvételeken.

Dusán barátnőjével, Brigivel zárjuk a ceremóniát. A lány az egyik felvételen azt mondja, hogy ha a fiú megint azt a kurvát (Edát) viszi randira visszaadja a jegygyűrűjét. Aztán bevágják Máté próbálkozásait is. Az egyik felvételen a fiú azt mondja neki, hogy tényleg meg akarja ismerni a lányt, amire a lány annyit felel: kint is meg tudsz. Aztán még láthatunk egy szép felvételt, ahogy Mátéval ölelik egymást.

Dusán egyedül azon akad ki, hogy a lány levenné a gyűrűjét, amiért folyton Eda után rohangál. Azt mondja, hogy ha megcsalja a lány, akkor egy ordas nagy kurva lesz.

Ennyi volt a Tábortűz ceremónia. Elindulnak a srácok a villába. Elsőként viszont nem a fiúk, hanem Cynthia ér haza. Közli a lányokkal, hogy nincs többé Gergő.

Elmeséli, hogy választhatott, hogy hazamegy Gerivel vagy marad a villában. A lányok megértik a döntését. Cynthia azt mondja, hogy ő gyakorlatilag megnyerte a műsort és szerinte Linda hálás lesz neki a szolgálataiért. Amiatt viszont aggódik, hogy a többi fiú mit fog szólni a szituhoz.

Csak emlegetni kellett őket, be is toppannak a fiúkák. Welcome drinkkel fogadják őket a lányok, ám csak akkor jöhetnek, ha elmesélik mi volt a ceremónián.

DJ Kísértés már pörgeti is a lemezeket, ám Lóri produkálja kicsit magát. Azt mondja Gergő elvesztése megviselte és most nincs kedve bulizni, de kb pár perc múlva már iszik is.

Nati arról kérdezi a srácokat, hogy hogy élik meg Gergő távozását. Szarul. Cynthia nem érti miért viseli ez meg őket, mert kint is tudnak majd haverkodni. Lóri hetyetyézik egy sort bajtársiasságról és arról, hogyan dokkoltak ��jszakánként sötétben a fiúval.

Cynthia valamiért nem érzi, hogy most jobban járna, ha hallgatna. Elkezd arról magyarázni, hogy csalódott a Geriben, amiért szarul viselkedett vele és folyamatosan fúrta. Lóri megállapítja, hogy az, hogy így beszél a kidobott szarról, csak azt jelenti, hogy a kettőjük kapcsolata nem volt őszinte. MICSODA MEGLEPETÉS

A kis nézeteltérés után elmesélik végre, hogy mi volt a ceremónián. Ingével semmi nem történt. Noel elmeséli, hogy Dorina smárolt Zotyával, amitől elszörnyülködtek a lányok. A faszi azt mondja, hogy ennek ellenére ő lát még esélyt, hogy együtt maradnak. Nati ezt csalódottan hallja.

Dusán elmeséli, hogy a barátnője lekurvázta Edát, amire a lány elég idegesen reagál. A kamerának azt mondja, hogy nem is az zavarja, hogy Brigi így beszél róla, hanem, hogy a fiú milyen lazán adja elő.

Aztán Dusán azt mondja válságban van a kapcsolata, de természetesen nem miatta, hanem Brigi miatt. A fiú teljesen bebeszélte magának, hogy ő mindent jól csinált eddig és ebben a tévképzetében a többiek is megerősítik.

Lóri csajozási tippeket ad Nikolnak. Azt mondja azért árulja el neki a titkait, mert nem akar tőle semmit. Nincs benne kihívás. Nikol azt mondja a kamerának, hogy ő dugná a faszit, mert mindketten bolondok.

Eda felkérdezi Dusánt, hogy miért beszél ilyen csúnyán róla a barátnője. A srác azt mondja azért, mert a lány ilyen. Még véletlenül sem esik le neki, hogy ez megbántotta a matek tanárnőt. Eda azt mondja, hogy innentől hanyagolni fogja a fiút. Dusán továbbra sem érti a problémát, mert geci buta.

Ezután a srác elkezdi Cynthiának előadni mennyire rosszul esik neki, hogy Brigi visszadná a gyűrűt, ha félrelép. A srác azt hazudja, hogy ő szereti a lányt és sosem csalná meg (mint ahogy a műsor előtt már megtette). Aztán elkezdi egyre jobban belehergelni magát a tévképzeteibe. Azt mondja, hogy ha azt látná, hogy a ***** folyik Brigi száján, akkor se csalná meg, meg akkor se ha rongyosra ****** Brigi száját.

Lehet Dusánnak azért nem volt eddig merevedése, mert arra gerjed, ha másokkal kúr a barátnője?

Végül arról loopol mennyire drága gyűrűt vett a lánynak (600 000 Ft) és ha ő ezt nem értékeli, akkor többet nem jegyez el nőt. Azt mondja nem tudja elhinni, hogy a barátnője ennyire gusztustalan dolgokat mondott és csinált vele. A faszi egy vetítőgép.

A lány villában is bulival készülnek a csajoknak. Mindenki meglepődik, hogy csak hárman jöttek haza.

A hölgyek beszámolnak a ceremóniáról. Inge nekik is előadja, hogyan zaklatja a faszija verbálisan az összes nőt a másik villában. Mint az előző részben, most is minden jó érzésű ember kiakad ezen (tehát mindenki), de a nő megint azzal jön, hogy nem ismerik a fasziját úgy, mint ő.

Máté vigyorogva magyarázza a kamerának, hogy majd tanácsot kér Lóritól, hogy kell így megvezetni a nőket. Fekete pont, drága Mátém.

Brigi is elmeséli, hogy bár kicsapongott a fiúja, olyan szépeket mondott, hogy mégis minden rendben van. Máté szerint szemellenző van a lányon, de ő tudja, hogy nem buta a csaj és majd rá fog jönni milyen a faszija. Rossz hírek Máté bébi: Brigi buta.

Végül Dorina meséli el, hogyan smárolt Natival a faszija, de aztán azt mondta egy felvételen, hogy megbánta. Szerinte lehet, hogy a faszija jó ember, csak most mindketten rossz szakaszban vannak.

Máté és Kristóf ezután azt mondják Dorinának, hogy ő a legértelmesebb a lányok közül, mert egyedül ő nincs totál álomvilágban. A lány szerint Brigi azért ennyire elvakult, mert el van jegyezve. Azt a típusú delulut, amiben a másik két lány szenved a professzor urak az Inge-szindrómának nevezik el.

Máté megpróbál azért hatni Brigire, de hát mintha a falnak beszélne. A lány teljesen elhitte, hogy a faszija nem egy mocsokfos ember és nem fogja megcsalni.

A személyi edző nem tud mit tenni, átmegy Leninbe.

Dorina ott folytatja Zotyával, ahol a ceremónia előtt abbahagyták. Azon morfondírozik mi lesz most így velük.

De nem tud sokat gondolkodni, mert megszólal a gong. Kasza Tibi van a TV-ben és bejelenti, hogy mégsem kell büntetést fizetni a GVH-nak a kamu tápkiegek miatt. Csak a vásárlókat kell kártérítenie. Ja meg Linda és Gergő hazament. Viszont a nő hagyott egy üzenetet Dorinának.

A felvételen Linda arra kéri a lányt, hogy ne dobja el a proli fasziját egy másik proli fasziért, mert ez nem előrelépés és akkor már inkább maradjon az eredeti csávójával. Dorina sír és Zotya sem túl boldog. A magánnyomozó azt mondja a kamerának, hogy nagyon rosszul esett neki, hogy elbaszta a hódítását.

Dorinát nagyon elgondolkodtatták Linda szavai. Úgy érzi adnia kell még egy esélyt Noelnek, mert mind a ketten hibáztak.

Másnap az emlegetett Noel Nati mellett ébred. Kap egy masszázst is a lánytól.

Dusán tovább loopol arról, hogy bántotta az egoját Brigi, de hozzáteszi, hogy ő még mindig nem tervezi megcsalni. Aztán egy perc múlva már arról fantáziál, hogy ha a lány félrelép, akkor ő két kísértővel fog hármasozni a zuhanyzóban.

Aztán megint a tévképzeteit magyarázza a kamerának. Arról beszél, hogy milyen undorító, hogy öt nap után Brigi eldob mindent. Ezután sírdogál egy sort. Teljesen beteg a faszi.

A lány villában Brigi arról tart egy monológot, mennyire biztosnak érzi most a pöcs csávójával a kapcsolatukat és megnyugodott, hogy együtt fognak innen kisétálni. Dorinának nagyon hiányzik Linda és aggódik, hogy mi lesz Noellel. Zotya ölében gondolkodik a kapcsolata jövőjéről.

De már megint nem tud sokat agyalni rajta, mert ismét megszólal a gong és már megint Kasza Tibi van a TV-ben. Bejelenti, hogy most azok a kísértők hívhatnak randira valakit, akiknek nem volt még találkájuk.

Ez a lány villában Berti, Dávid, Kristóf és a baszhatatlan Alex.

Kristóf Ingét szeretné elhívni, mert még keveset beszéltek. A baszhatatlan Alextől Dorina retteg. Azt mondja öt percet nem töltene vele szívesen, de szerencséjére Brigit választja a faszi. Dávid is a lányt választja, mert minőségi időt szeretne adni neki és végül Berti is a őt hívja randira.

Dorinát azért nem választotta senki, mert már smárolt Zotyával és tartanak a herpesztől.

Brigi az indulás előtt még segítségért könyörög, hogy valaki mentse meg Alextől.

Bőven elég volt ennyi kísértés a hétre. Erkölcsös, keresztény embernek nagyon megterhelő ám ezt a műsort nézni, de erősnek kell lenni, ezért jövő héten folytatjuk.

[mirabellomonferrato]

Antonietta, az olasz barátnőm

Nos, a megjelenése olyan, hogy ha egy turkálóban találomra kicsippentesz pár ruhadarabot, kicsit megtaposod a földön és rádobálod valakire, akkor kísértetiesen hasonlítani fog Antonietta megjelenésére. Nem érdekli és sosem érdekelte az öltözködés. De közben nagyon érdekes dolgokat visel. Ránézel és vidám leszel. Kedves és furcsa nő. 62 éves, gyanúm szerint sosem lehetett kimondottan szép, de nem mindennapi. Dolgozott idénymunkásként Bulgáriában, vízvezetékszerelőként Japánban, néha valamiket szerkesztget, fordításokat lektorál, de minden képzettség nélkül, beszél oroszul, angolul, magyarul és persze olaszul. Most arabul és kínaiul tanul. Rengeteget utazik, olcsó repülőjegyekkel, igénytelen szállásokon, nagyon boldogan bejárja a világot. A három gyereke mindenfelé élnek a világban, hasonló színes múlttal. Bárhol elboldogul, olyan félelem és görcs nélkül él a világban, ami lenyűgöző. Már vagy 25 éve él Magyarországon, azóta nem dolgozik, az angliai meg olaszországi ingatlanok kiadásából éldegélnek. Egyedül nevelte a gyerekeit. 25 év ide vagy oda, nem igazán értem a magyarját, de tudunk beszélgetni. A beszédénél jobban értem őt magát, jobb barátságba is kerültünk, őszinte lelkesedéssel tudom nézni őt, az életszemléletét. Boldogan újságolta, hogy megnézte, és egy órányira leszünk egymástól! Ő most Genovában él (amikor nem Budapesten), 200 méterre a tengertől egy nagyon pici, 20 nm-es lakásban. De van egy lakása Livornoban, és egy Budapesten, és ha jól tudom Angliában is. Meghívott a picike lakásába, és megmutatta a fényképet a kanapéról (ami kinyitható) és ahol aludhatok majd. Imádtam! :) :)

Elmondta, hogy ahol a házam lesz, ott a közelben, Novi Ligure-ben van egy híres, 160 éves csokigyár. Pernigotti Gianduiotto. 2018-ban majdnem bezárták, de végül maradt. A bezárásról több cikket is találtam, a megmaradásról kevés infót, de úgy néz ki az üzem is működik, nem csak a márkanév maradt meg. A közeli Gavi pedig a régió bortermelésének központja. Nem vagyok nagy borkedvelő, és azt hiszem hiteltelen lenne, ha úgy tennék, mintha értenék hozzá, de az roppant érdekes, hogy amikor Magyarország borvidékeit tanultam az üzletvezetői képzésen, akkor imádkoztam, hogy csak ne azt a tételt húzzam, mert egyet sem tudok megjegyezni. Na, Gavit bezzeg rögtön megjegyeztem. – Ezt teszi a szerelem. :D Lelkesedett, hogy milyen jó helyen veszem a házat, közel van Milánó, Torinó, és Genova is. Azt is elmondta, hogy nyaralni nagyon jó lesz, de Olaszországban élni nem annyira jó, majd meglátom, hogy Magyarország jobb.

Nevettünk egymásra, hogy jó, majd meglátom. Ha úgy lesz, úgy lesz jó. Beszélgettünk kicsit a politikáról, kicsit a klímaválságról, ezen picit elszontyolodtunk, de végül megerősítettük egymás abban, hogy itt ülünk a Lövőház utcában, limonádét iszogatunk és beszélgetünk, élvezzük ki ezt, aztán majd a holnapot holnap meglátjuk.

Antionetta valószínűleg nagyszerű segítség lesz abban, hogy könnyebben eligazodjak majd az olaszországi programok és látnivalók meg érdekességek között. És borozásban egyértelműen lehet számítani rá! :D

[dajkag]

"A japán szamurájok rituális öngyilkosságát, a szeppukut nyugaton sem kell bemutatni senkinek. A hasfalon ejtett vágás a szégyentől való megtisztulást szolgálja. A szeppuku elkövetője dicsőséges halált hal, családjának nem kell többé cselekedetei miatt szégyenkeznie. Talán kevésbé közismert tény azonban, hogy a hason ejtett seb eredete abban a hitben gyökerezik, hogy a szellem a gyomorban lakik, a szeppuku aktusa pedig a halál pillanatában lehetővé teszi annak felszabadulását."

Az elmúlt egy évben, ha nem is teljesen tudatosan, de sok energiát fektettem abba, hogy megerősítsem az emberi kapcsolataimat vagy épp egy huszárvágással metsszem el azokat, amelyek semmilyen szempontból nem tekinthetők építő jellegűnek. Ennek a folyamatnak a legfőbb részeként nagyon nyíltan és nagyon őszintén beszéltem bizonyos emberekkel az érzéseimről és arról, hogy hogyan is gondolkodom úgy összességében a világról. Ez vezetett el odáig, hogy sikerüljön magam előtt is beismernem bizonyos dolgokat és elfogadni azokat.

"A helyesen kivitelezett szeppuku 2 vágásból áll. A szamuráj az ágyékába döfi a pengét, és felrántva ejt egy vágást hasfalán. Ezt követően hasfalának bal oldalába döfi a kardot és jobb oldalra vágja fel. A második vágás az első fájdalmaiból adódóan jelentős koncentrációt kíván. Emiatt különös tisztelet övezi a sikeres, pontos és a minél hosszabb második vágást, melynek kivitelezésére nem minden szamuráj bizonyult képesnek."

Az egyik fontos lépcsőfok egyértelműen az volt, amikor sikerült elfogadnom, hogy szerelmes vagyok V-be. Ez több dolog miatt is küzdelem volt , de leginkább azért, mert tudtam, hogy egy teljesen lehetetlen helyzetbe kerültem, és talán életemben először nem a kölcsönös vonzalom vagy az összhang hiánya miatt van ez így.

Mindenesetre a következő lépés az volt, amikor egy kora májusi hajnalon, egy hosszú beszélgetés közepén elmondtam Andornak azt, hogy “hát bazmeg, az van, hogy kurvára szerelmes vagyok a V-be”, ami elég nehezen jött ki, ő pedig nehezen értette meg, hogy miért van ez, miért pont a V, hogy hogy jött ez az egész, de úgy éreztem, hogy hatalmas lépés volt, és a teher egy része leesett a vállamról. Könnyebb lettem, ráadásul a kettőnk egyébként furcsa baráti kapcsolatát is megerősítette ez, és hogy a maga különös módján próbált (és próbál) megérteni engem, hogy miért pont a V, aki amúgy tudom, hogy az ő szemében sosem volt például egy tipikus jónő, és ez neki meg általában fontos.

"Ha az elkövető megejtette mindkét vágást, a segédje levágja a fejét a hosszúkard segítségével úgy, hogy nyakának elülső felét ne vágja át, így a fej nem esik le. (…) A lefejezés lényege, hogy elkerüljék, hogy a szeppukut elkövető a halál előtti fájdalom miatt megszégyenüljön."

Az utolsó lépcsőfok egyértelműen az volt, amikor három hete V-vel beszéltem erről. Talán soha annyira jó estém és annyira őszinte beszélgetésem nem volt még senkivel az életem során -36 vagyok- és nemcsak éreztem, de tudtam is aznap, hogy ő is komolyan vesz és fontos számára az, hogy őszinte vagyok vele. Nem fagyott meg a levegő és nem tört el látványosan semmi, utána még órákat beszélgettünk erről - és minden más dologról - és úgy váltunk el egymástól hajnal kettő előtt, hogy mindketten elmondtuk a másiknak, hogy igen, jól éreztük magunkat. De azért egy kicsit ezután minden más lesz, legalább egy ideig. Nekem meg valahogy sosem volt még ennyire fontos az, hogy valaki megfogta a kezemet és megölelt, még akkor sem, ha tudtam, hogy épp más mellé megy haza aludni, én meg másnap reggeltől megsemmisülök.

Korábban, ha őszintén beszéltem az érzelmeimről, mindig azt éreztem, hogy csak támadási felületet biztosítok másoknak és nagyon kellemetlenül éreztem magam emiatt, mármint hatalmas szégyenérzet kerített ilyenkor a hatalmába napokig, szóval próbáltam mindent elnyomni, mert ezek úgyis bagatell dolgok, amik idővel majd elmúlnak, ugye? És egy ideig most is az járt a fejemben, hogy hát csendben kellett volna maradni, tűrni, akkor talán minden jobb lenne, talán nem omlik rám az egész életem kibaszott kártyavárként. Vagy legalább nem ilyen formában. Vagy mit tudom én.

Most azonban úgy gondolom, hogy sikerült végleg áttörni egy láthatatlan falat. Hogy ha csak egy nagyon erős költői túlzásként is, de itt vagyok, felvágott gyomorral, beleim a padlóra omolva, és szeretném, ha látnák és ha senki nem szörnyülködne ezen, mert nincs benne semmi szégyenteljes. Sajnos ember vagyok. Elbuktam és összeomlottam. Minden téren. De legalább nem hunyászkodtam meg és a leggyengébb, legsebezhetőbb pillanatokban is kiálltam, és mindezt úgy érzem, értékes dolgokért tettem. Így azt gondolom, hogy már semmi olyan nincs az életben, amiben ezután ne lehetnék véresen őszinte. Mert megmutattam mindent. És bármennyire is elviselhetetlenül fáj, talán van ebben az egészben valami jó is.

Mégpedig az, hogy nem szégyellek semmit. Egyáltalán. Kizárólag büszkeséget érzek. Mérhetetlen büszkeséget*. És azt, hogy történjen ezután bármi, úgy gondolom, a szeretteimnek sem kell szégyenkezniük miattam. Remélem, hogy neki sem.

"A szeppuku hagyományát -véleményem szerint- európai ember sosem fogja megérteni, sosem lesz képes mélyen átérezni fontosságát."

[troger]

(előző rész)

szerintem így az ötödik randi után abbahagyhatom a számolást, hogy hányadik randi

1. frida kahlo kiállítás

2. strand pauli

3. minigolf

4. északi-tenger

5. erdei kirándulás + DOM

napi kapcsolatban vagyunk, gyakran találkozunk, alkalomadtán egész napokat töltünk együtt, többször voltam nála, vezettem az autóját, szóval mostanra kiépült egy olyan mértékű kölcsönös bizalom, ami jó alapja lehet akár egy barátságnak, akár valami másnak

ugyanis ez a kérdés még nem dőlt el

fizikailag még mindig eléggé távolságtartó vagyok

amiatt, hogy kb 1 éve nem voltam intim közelségben senkivel, és hogy azelőtt meg 10 évig ugyanazzal az emberrel, egy kicsit be vagyok fosva

félek a visszautasítástól, ezért biztosra akarok menni, és emiatt tolom ki időben az intimitás határának az átlépését

(ha egészen őszinte akarok lenni, akkor fejben időnként automatikusan összehasonlítom neménnel, és abból mindig vesztesen jön ki - terápiába továbbra is kéne mennem)

a metakommunikáció alapján mostanra már szinte biztos lehetek benne, hogy ő benne lenne, de nagyon empatikusan vár rám, hogy megérjen bennem az elhatározás

és nem kéne tovább húznom, mert egyszer minden türelem elfogy - vagy sürgősen hamar beszélnem kell erről is, mert ezt a témát direktben eddig nem piszkáltuk egyáltalán

innentől gyávaság lenne nem mozdulni

ja, tegnap a kiránduláson elmondtam neki, hogy munkát kell keresnem, meg hogy történt az egész, és milyen élethelyzetben vagyok épp

pont úgy reagált, ahogy gondoltam: együttérzően és segítőkészen (le kellett állítani, hogy ne kezdjen nekem állásokat guglizni az erdő közepén 🤣)

később a DOMon többször is késztetést éreztem, hogy közeledjek hozzá, de nem tudtam elvonatkoztatni a tőle, hogy mennyire gusztustalanul érzem magam a kiránduláson teleizzadt gönceimben :/

mindazonáltal megint jó kis napunk volt

hát így vagyunk most

ma kertipartira megy a 25 éve nem látott, fiatalkori bandájával, és már előre megkért, hogy holnap majd ápoljam a másnapos fejét 😇

[chimie]

A korábbi évekhez hasonlóan most is visszanéztem a tavalyi év kedvenc filmjeit. 10/10-es értékelést kaptak:

7 Prisoners Klasszikus "nagy film" szuper szereplőkkel, realista ábrázolással, drámával. Dickensi karakterek, csak épp a helyszín a mai Brazília.

Everything Everywhere All at Once Úgy jöttem ki a moziból, hogy ebben annyi ötlet és őrület volt, hogy most egy hónapig nem nézek semmit, és még akkor is egy erős hónapom volt. Tényleg ehhez képest a Rick és Morty lassú. Pörgetni kell az agyakat, de ebben elképesztő mennyiségű ikonikus jelent van. Nem tudom elképzelni, hogyan lehet még fokozni, de biztos lesz olyan.

CODA Az előző film teljes ellentéte, egy egyszerű de nagyon emberi történet, ahol valahogy egyszerűen minden részlet egyben van, minden karakter él. És még kicsit rcsodálkozhatunk egy tök ismeretlen közösségre is.

Larry Talán a Drifter volt az utolsó magyar film, ami nekem 10/10-es volt. A főhős alakítása fantasztikus, de legalább ennyire szerettem, hogy itt azt éreztem, végre nem fentről nézzük a kelet-magyar végek életét. Nincs romantikus máz, de nem is röhögik ki ezeket az embereket. A zárójelenet a Keletiben önmagában is kurva jó.

Close Klasszikus "fecseg a felszín, hallgat a mély" film, amiben igazából kevés dolog történik, de az mégis olyan, mintha egy kicsit velünk esett meg volna (gyerekkorunkban).

9/10, ami igazából szintén nagyon-nagyon jó:

Good Luck to You, Leo Grande Klasszikus kamaradarab, két elképesztő karakterrel és sok-sok gondolkodnivalóval öregedés-nők-szexmunkások témában. Mondanám, hogy feel good, de valószínűleg sokaknak inkább felháborító támadás a közerkölcs ellen.

Parallel Mothers Valahogy Almodovarnak most is sikerült abszolút nézhető, hogy ne mondjam, izgalmas, és közben elgondolkodtató filmet készítenie. És már nagyon bizarrba sem kellett elmenni.

Drive My Car Nem bánom, ha lassú, feltéve, hogy valahová kifut a történet, és itt ez abszolút megvan. Meg hát ki ne töltene el 2 órát Japánban utazgatva?

The Power of Dog Most nézem, hogy lassan 300 elnyert díjnál jár, egyszerűen tényleg parádés, már nem is emlékszem, hogy miért nem 10-est adtam rá. Imádom, amikor egy film úgy ízig-vérig western, hogy a sztorija közben nagyon kilóg a zsánerből.

Rimini Egy kiöregedett osztrák lakodalmas zenész életének minden nyomorúsága a téli Riminiből. Klasszikus egyszerre érfelvágós és közben döbbent röhögős, ha Kaurismaki osztrák lenne, ilyeneket csinálna tuti.

Joyland Az élmény fele, hogy az ember rácsodálkozhat, milyen transzvesztitának lenni Pakisztánban (egyszerre muszlim többségű és egy olyan kultúrkör része, ahol ennek évezredes hagyománya van). De ezen felül is egy tök korrekt dráma, ahol egyébként egy csomó más nagy kérdés is felmerül.

Stutz Ez már-már nem is film, hanem egy hosszú beszélgetős podcast epizód némi képpel, de annak egyszerűen csodálatos. Tényleg nagyon intim és őszinte, és még jó esetben egy kis terápiás hatása is lehet a nézőre.

Végül a 8.5/10-es filmek:

Sunless Shadows Dokumentumfilm egy női fiatalkorúak börtön��ből - Iránból. A szövegek szuper erősek, már-már a "nem hiszem el, hogy ezeket nem írta meg valaki" kategória.

A Hero Egy iráni film, amit nem tiltottak be otthon sem, mert nem annyira a helyi viszonyokról, hanem általában a mostanában jellenző "nincs is valóság" életérzésről szól. És még szórakoztató is.

I am Belmaya Itt nem is annyira a film maga az ütős, mint a sztori, aminek valahol a film maga is a része. Egy isten háta mögött élő, helyi szinten is inkább szegény nepáli nő elkezd kamerázgatni, és a végén már külföldi filmfesztiválra hívják, hogy beszéljen az embereknek arról, mit ért el, hogy látja a világot.

Cruella Engem nem különösen érdekel a divat világa, szóval nem hittem volna, hogy pont pont egy 101 kiskutya előzményfilm fogja megmutatni, hogy ebben mennyi kreativitás és őrület lehet, de abszolút ez történt.

Fresh Utálom a klisét, de bírom a horrort, szóval megbecsülöm az ilyen filmeket. Pedig féltem tőle, hogy még végignézni is kínszenvedés lesz, ahogy a főhősnőt szép lassan elfogyasztják. Tiny Cinema Ez a film tényleg teljesen trash, de a benne levő 6 horror sztoriból legalább 3 nagyot üt. Szerintem ebben a válogatásban még soha nem szerepelt semmi, aminek az IMDB ratingje 6 alatt van, na ennek valami 4.6. Nem józan állapotban nézendő, és bírd a bizarr dolgokat.

Sick of Myself Hétköznapi alakokra építő skandináv dráma, némi humorral. Nekem jobban tetszett, mint a Világ legrosszabb embere, ami pedig sokkal nagyobbat ment. The Beasts A falusi nyomor és suttyóság összecsapása a városból biokertészkedni kiköltöző középosztállyal. Abszolút Kelet-Európa a spanyol vidékről - a maga módján mindenkinek megvan a maga igazsága benne. Triangle of Sadness A Square nekem kifejezetten fájt, itt viszont kifejezetten jól szórakoztam, és közben még mondanivalót is kaptam. A 10-estől az térített el, hogy a végét kicsit sablonosnak éreztem.

[borekdothu]

31km bringa

56 perc alatt letoltam 31km-t, de nem volt őszinte a mosolyom. A törött ujjam fél óra után bedagadt és háromnegyed óra körül már nagyon fájt. Ezt a szívást, hogy egy nyamvadt törés így meg tud viselni. Rendesen szétcsaptam az igaz, de ez már egy kicsit kezd sok lenni.

[iloveyouandmissyou]

Megint rá szánok fél percet az életemből, hogy leírjam, amit neked soha nem mertem el mondani…

Minden nap hiányzol egy kicsit annak ellenére, hogy nem Te vagy a kedvenc emberem már..

Egyet kértem, hogy ne hagyj itt soha.. Hol vagy?

Sosem kerestem az arcod a tömegben, csak a hangod a hátam mögül, a kedvenc zenéd a rádióban, az illatod az ágyamból, az érintésed másban..

És én így fogytam ki lassan, megüresedtem nélküled..

Nincs itt, mégis mindenhol ott van..

Melletted nem akartam jobb ember lenni..,CSAK a Tiéd..

Ne aggódj, soha nem fogom el felejteni, soha nem is tudnám..

Ezért meg engedem, hogy Te ki dobd az egészet.. “töröld”

De Én megemésztem, felnövök és megöregszem velük..

Nálam biztonságban vagy..

Ha Te nem tudtál hű lenni hozzám, akkor legalább Én az leszek magamhoz..

Kérlek..

Őt ne felejtsd el fel köszönteni a születésnapján, Őt ne félj átölelni, Őt ne hagyd egyedül, ne lökd el magadtól,

Kérlek..

Neki is merj megnyílni, Neki is küld el az épp kedvenc zenéd, Neki is legyél a legjobb barátja, vele is viccelődj szemtelenül..

De kérlek..

Belé merj szerelmes lenni, Vele legyél őszinte, Neki vedd fel a telefont, Őt ne verd át, kérlek Őt szeresd jobban..

És Te azóta nem hiszel nekem..

Pedig Én tényleg teljes szívemből szerettelek…

[donb]

Tíz Kossuth tér

(Index, 2002.04.13.)

A nemzet kétmillió tagja gyűlt össze a budapesti Kossuth téren – jelentette a magyar közszolgálati rádió rendőrségi becslésekre hivatkozva. Kérdés mármost, kivel lehet ezt a marhaságot megetetni.

Drága barátaim, honfiak, emberek, polgárok! Helyezzük magunkat kényelembe, készítsünk ki egy pohár italt, dohányosok rágyújthatnak, aztán vegyünk elő egy Budapest-térképet meg egy léptékvonalzót! (Online tartozkodó barátainknak ajánlhatjuk a bpterkep.index.hu-t, azon remekül lehet mérni.) Keressük ki a Kossuth teret, és méricskéljünk egy kicsit!

Helyettesítsük a parlament előtti részt egy téglalappal. A tér keleti oldala 330 m hosszú (egészen az épületek tövénél mérve). A déli oldal 170 m. A téglalap tehát 56 100 négyzetméter. A parlament középső kiszögellése valamivel nagyobb mint 50x60 m, azaz 3000 négyzetméter. Vegyünk a téren levő fák, szobrok, köztéri bútorok, egyebek számára – az egyszerűség kedvéért – ennél kicsit többet, 3100 négyzetmétert. Vagyis a Kossuth tér parlament előtti területe jóindulatú, konzervatív becsléssel 50 ezer négyzetméter.

Szakértők szerint normális tömegelésnél egy ember 0,25 négyzetmétert foglal el. Gondoljunk bele: 50x50 centi per kopf. Ennél sűrűbb tömeg már tényleg gruppenszex vagy árleszállítás. Vagyis a parlament előtt, törik-szakad, 200 ezer honfi fér el. Minusz rendezők, rendőrők, újságírók, transzparensek, kutyák, bokrok, szemeteskukák...

De legyünk nagyvonalúak. Az országház északi és déli végén van egy-egy, kb. 130x110 méteres tér, vegyük a kettőt lazán 30 ezer négyzetméternek. Akkor az még 120 ezer lelkes résztvevő. Sőt. Vegyük a betorkolló nyolc utcát átlag 10 méter szélességben, 500 méter hosszan (ennyi az Alkotmány utca hossza a Bajcsyig). Az még 40 ezer négyzetméter, még 160 ezer résztvevő. 200 meg 120 meg 160 az 480 ezer hazafi. Legyünk nagyvonalúak: félmillió.

Vagyis mondjuk már magyarul: közszolgálati jelentések szerint a budapesti Kossuth téren négy uszkve tíz Kossuth tér gyűlt össze. Őszinte szívvel javaslom mindenkinek, aki ezt elhiszi, szavazzon... (akire akar)

[mothmonologue]

Embertípusok közlekedési eszközök szerint

Autó: felelősségtudatosnak mondja magát de kútba ugrana bárki után, ha elég jó ötletnek tűnik, baszó zenei ízlés, listák és határidőnaplók, gazdag szókincs, apró mosolyok, vegyél neki kávét és szeretni fog, "azért mert én azt mondtam"

Busz: mindig fázik, bizalmatlan, túl őszinte, fehér fényben sötét karikák a szem alatt, érzéketlen, mert titkon túlérzékeny, csomó a fülhallgató vezetékén, emlékbe eltett szemét

Vonat: hippi csak még nem vallotta be, ráérünk arra még, analóg videókamerák, dobozos kávé, meglepően jó matekból, megáll bevárni azt, aki lemarad a csoportban, végtelen türelem (vagy mégsem?), "ez nem ronda, ez rusztikus"

Bicikli: minden reggel beveszi a leszarom tablettát, kedvenc állata a baszok rája, ha kell az Istennel is leáll vitatkozni, addig beszél amíg bereked, aktuálpolitika, unironikusan hallgatott phonk, nemtől függetlenül hosszú haj, nemtől függetlenül kontyban

Motoros roller: fosatós turmix és étrendkiegészítő, titkon gyerekes, titkon szét van esve, rosszul szabott zakó/blézer, startup cég vezetője vagy rohadófélben egy multinál, "elmondom, nekem mi segített a rák legyőzésében"

Gyalogos: céltudatos és motivált vagy beletörődött és cinikus, megbízható, realista, naplementék, ugróiskolák az aszfalton, pillanatok fejezetek helyett, rengeteg mesélnivaló, sosem kimerült, maximum fáradt, mély kapcsolatok, csak a szemével mosolyog

Repülő: bonyolult, szeret meglepni másokat, de nem jó az ajándékozásban, a horrorfilmek megijesztik, stressz=evés, állandóan mozgásban van, teli szájjal nevet (néha horkant is), a tüsszentése maradandó halláskárosodást okozhat, összeségében cuki, de vigyázni kell vele

+1 görkorcsolya: divatszent, a stílus maga, egészséges önbizalom, ténylegesen tud táncolni, kicsit sok, de nem bánja senki, nehezen érthető, teátrális, hirtelen haragú, szeret lelépni egy neki nem tetsző helyzetből, döntésképtelen

[csacskamacskamocska]

Bizalom

Arra jöttem rá valami fura kanyargó gondolatmenettel, hogy egy bármilyen kapcsolatban ahhoz a fajta őszinteséghez, amikor mondhatsz bármit, elmesélheted a bármilyen gondolataidat, a vágyaidat, kifolyathatod a másik elé az agyad minden szépségét és marhaságát (ha akarod), szóval ehhez a bántás és megbánás nélküli őszinteséghez hatalmas, kétirányú bizalom kell. Nem aláznak meg, nem élnek vissza vele később, nem árulnak el, nem nevetnek ki, nem undorodnak, nem kell félned tőle, hogy mi fog történni. Nem rettegsz, hogy ha elmondod, elhagy. Azt gondoljuk, hogy ez alap, de kicsit se. Mert, ha az lenne, ha minden kapcsolat alapja lenne a bizalomra épülő őszinteség és önátadás, akkor nem tartanánk akkora értéknek azt a kapcsolatot amiben megélünk ilyet. Gondolnánk, hogy ez a bizalom épül, szépen építgetjük, egyre nyitottabbak, türelmesebbek és megértőbbek leszünk és tádám... rengeteg melóval építettünk egy bizalmi kapcsolatot amiben önmagunk lehetünk. De miért nem fordítva van? Nem szépítem, én ilyen vagyok... ez vagyok, ezt tudom nyújtani, ezt meg azt szeretném (dinoszauruszokat a seggembe, baszdmeg, miért ne lehetne ilyen? :D). És megelőlegezem az összes bizalmat amit csak adni tudok, feltételezve, hogy nem lennél itt (ezen a randin, találkozón, benne ebben a beszélgetésben), ha nem érdekelnélek. Jó, egyetlen találkozón nem lehet elmondani mindent és kitapogatni a határokat. Végig rettegtem az elmúlt éveket. Feldmár azt mondja, ha olyankor sebeznek meg amikor ilyen „ernyedt”, őszinte, bizalmi állapotban vagy, abból nem lehet felgyógyulni. Többet nem fogsz bízni. Vagy nagyon nagyon sokáig nem fogsz bízni. Volt egy látomásom hajnalban. Egy nagyon kedves barátom volt itt, a konyhapultnál állt, kihúzta a fiókot, tett-vett, néztem őt és olyasféle szeretetet-szerelmet éreztem mintha valóság lenne. Maga az álmaiban él, mondaná a pszichológusom nevetve, és aztán arról beszélgetnénk, hogy miért is szakítottam a pasimmal. Jó rég volt, de amikor van egy többé kevésbé működő kapcsolat, akkor miért szeretsz bele valaki másba? Nem keresed, nem akarod, nem volt tervbevéve, miért történt meg? Nem tudtam őszinte lenni. Féltem, hogy megbántom a másikat az őszinteséggel. Így viszont nem is tudott változni se, fejlődni se. Minden kritikát világvégének éltem meg, teljes bizalomösszeomlásnak, kapcsolatvégveszélynek. Ha kritizál, ha valami neki nem jó, nem kényelmes, akkor nem szeret, nem fogad el olyannak, amilyen vagyok. Pedighát nyilván az vagyok és olyan, amit gondolok magamról – hittem akkor. Annyira szükségem volt arra, hogy elfogadjanak, és ne baszogassanak, ahogy az anyám tette, hogy azt gondoltam, kizárólag a kritika nélküli, feltétel nélküli elfogadás lehet a szeretet. Fogalmam nem volt és talán most sincs még, hogy hogyan lehet elmondani dolgokat. Ja, itt a blogon könnyű.

Kanyarodjunk vissza. Éhes volt az agyam. Unatkozott. Amikkel megtöltöttem, azokat értéktelennek éreztem. Nem inspirált semmi és senki. Más dolgok érdekeltek minket, más dolgokon nevettünk, más dolgokért mozdultunk meg és nem beszélgettünk. Egyedül éreztem magam, és azt gondoltam, hogy ez baj.* Azt mondják a nőknek fontos a beszélgetés. Szerintem a férfiaknak is fontos lenne, ha elhinnék, hogy a szirszar problémáik fontosak a társuknak és még időt is szánnának, hogy elmondják miken rágódnak. Pénz, impotencia, halál, terhek, jövő, kényelem, egészség, meló, meló, kurvaélet. A haveroknak elmondják. A haverok mondhatják azt is, hogy baszki, csináld ezt vagy azt, de mondhatják ezt is, hogy dehülyevagy. Az miért nem számít nekik? Ha a feleségük mondja az mitől kelt más érzést belül? Azt miért kerülik? Ott miért nincs meg az a bizalom, hogy jóból mondja, szeretésből, féltésből, támogatásból? (legalábbis úgy érzékelem, hogy nem így élik meg az emberek)

Elhagy. Szabó T Anna verse mindig a fejemben van. Elhagy. Elhagy, elhagy. Csak azokhoz merni ragaszkodni, akikbe nem halunk bele, ha elhagy? Micsoda gyávaság.

a valódi baj az, hogy rengeteg tévhitünk van és sablonunk arról, hogy hogyan kellene élnünk és hogyan kellene éreznünk magunkat, és ezek sokszor megakadályoznak benne, hogy egyszerűen csak éljük az életünket. Talán ezért működnek embereknek jobban a barátságaik, mint a párkapcsolataik. Arról kevesebb merev és önsorsrontó panelünk van.

[drakvuf]

Házasodna a gazda VII/15: Elhanyagolt gyerekek

Zsófia gazda tovább ismerkedik a kérőivel, ezért mindenkit félrehív egy kis dumcsira. Krisztián az első szerencsés.

A gazda egyből rátér a lényegre: ugye nem lóg mindig a nyakán a három kölke?

A férfi megnyugtatja, hogy csak két hetente nem lesz ideje a nőre, mert egy hetet az anyjuknál, egy hetet nála vannak a gyerekek.

Ezután azt hazudja a gazdának, hogy ő a nőideálja, majd megbeszélik, hogy mindketten nagyon erős személyiségek. Zsófia aggodalmát fejezi ki, hogy nehogy egy ilyen olaszos, tányércsapkodós kapcsolat legyen ebből, de a férfi pont ilyet szeretne. Az élet úgy szép, ha pezseg.

Tamást megkérdezi, hogy miért ilyen szégyenlős, de a férfi azt mondja, hogy csak a többi kan előtt az, kettesben jól érzi magát.

Norbert elmeséli, hogy strandokon dolgozik, de csak a szezonban. Azon kívül síelni jár, de sajnos a gazda nem szereti a hideget.

Attila bevallja a nőnek, hogy nem csak kopasz, de geci unalmas is. Nem sikerül eladnia magát.

Utolsóként a másik Attilával dumcsizik Zsófia. A férfi vázolja a napirendjét: 5:30 ébredés 5:40 futópad 7:00 edzőterem... Itt megállítja a nő, hogy amúgy mivel foglalkozik?

Ja, hát munkahelyem az nincs. Annyit összehetyetyézik, hogy houseflippinggel foglalkozik. Aztán az álmairól beszél. Szeretne nyitni egy éttermet, de sajnos rajta kívül álló okokból még nem valósult meg. Biztos így van.

Ezután Zsófia felhozza a párkapcsolati terveit és a férfi már térdre is veti magát, hogy megkérje a nő kezét. Most nem jött össze. Attila ezután azt mondja két gyereke van, de nem kell aggódnia, mert nem foglalkozik velük. Viszont szívesen csinálna a gazdának is párat.

Miután az interjúk végére értek koccintanak arra, hogy a gazda megtalálja az igazit. Egy kis alkoholtól elárulja a férfiaknak, hogy sokat hisztizik, de az mindig jogos. Megérkezik Anikó, aki egy kicsit csacsog a nővel.

Zsófia elárulja a műsorvezetőnek, hogy eddig Mike van a toplista élén. Mellette a szépszemű Tomi mozgatott meg benne valamit. Miután kibeszélték a fiúkákat, Anikó visszazavarja a kérőihez a nőt, hogy közölje velük mire jutott. Tomi, Attila, Krisztián és Mike marad. Norbert és Attila hazamegy.

Attila nem lepődött meg rajta, mert ő se dugná magát és akkor hogy várhatná el mástól, hogy megkívánja?

Norbert viszont csalódott, mert ő még fiatal és tele van deluluval a saját adottságaival és képességeivel kapcsolatban.

József gazda még mindig randikán van Brigivel. Eljött az ebéd ideje és Diuskával ellentétben a nő készült a jeles alkalomra.

Bolognait főzött a férfinek, de mindenmenteset. Hús sincs benne. A nő azzal indokolja ezt, hogy szeretné látni milyen típusú ételek építik a gazdát, mert mindennek, így az ebédnek is van rezgése.

Józsi nincs elragadtatva a fogástól. A kamerának megjegyzi, hogy megrémíti a gondolat, hogy ez várna rá, ha a nőt választja. Amúgy ti miről szoktatok beszélni ebéd közben? Mert Józsi természetesen a szexről. Megkérdezi a gyanútlan Brigit, hogy hogy áll a szerelemmel és a szeretkezéssel? A nő zavarában csak annyit mond, hogy fontos neki.

A gazda elárulja, hogy úgy érzi még nem öregedett ki belőle, ezért nagyon fontos neki is. A kamerának hozzáteszi, hogy elégedett a nő válaszával és szívesen űzné vele ezt a kellemes időtöltést.

Józsi megköszöni az ebédet és ad két puszit hálája jeléül. Ezután viszont sietniük kell haza, mert a férfinek fosnia kell. Miközben a gazda száguld hazafelé Brigit megkérdezi arról, hogy bejön-e neki? Aztán meglepődve hallja, hogy igen. Szerinted, drága Józsefem, miért van itt a nő?

Ezenkívül viszont nem nagyon beszélnek semmiről. Nagy nehezen kihúz egy zavaros monológot a természetgyógyászból. Brigi azt mondja nagyon jól érzi magát a gazdával és szerinte meg tudná adni azt, amit a férfi akar, de nem ő az a 100%-os partner, akiről a férfi álmodozik. Szerinte lehetne ő a gazda tökéletes párja, de nem ez a sorsfeladata.

Józsi megköszöni a nőnek a randit és ezt az őszinte beszélgetést. Megkéri a nőt, hogy maradjon még, amibe egy kínosan hosszú gondolkodás után belemegy Brigi.

A természetgyógyász a kamerának bevallja, hogy csak egy isteni sugallat miatt mondott igent és még ő sem tudja mit hoz a jövő. Józsi a lakosztályára kíséri a hölgyet és ő is előad egy monológot nekünk. Sírva elmondja, hogy Brigit Isten küldte hozzá, hogy átadjon neki egy üzenetet.

Megköszöni az Úrnak is, hogy megadta neki ezt a lehetőséget.

Máté gazda átbaszta Henit, mert nem számítózni mennek, hanem horgászni.

A fiú első bedobásánál elszakad a damil. Balfasz. Miután beégette magát a herpesz király, leülnek beszélgetni. Egyből szóba is hozza Heni, hogy tud a kurválkodásáról és csalódott benne.

Ezután megmutatja neki, mit nem fog megkapni a srác, ameddig nem kezelteti a herpeszét. Máté azzal védekezik, hogy nem tudta kihagyni a szitut. A lány megnyugtatja, hogy elnézi neki, mert szépek lennének együtt. Ennek örömére a fiú elkezdi disszelni Millát, amiért elmondta a smacizást, pedig arról volt szó, hogy titok marad.

Heni azt mondja, azért nem tartotta a lány a száját, mert még fiatal. Szerinte nem való a gazdához, vele ellentétben. A kamerának előadja Máté, hogy nagyon szeret Henivel lenni és szerinte ő lesz a legnagyobb fogás a lány életében.

Máté megpróbálja őt is lekapni, de Heni a legkomolyabb kitérő manőverekkel tolja oda az arcát így csak egy puszi lesz a dologból. Nekünk elmondja a lány, hogy ő nem olyan, mint a többiek és nem adja könnyen magát. Milla és Marcella pont azon szomorkodnak, hogy közös herpesz kolóniát nevelgetnek, amikor visszatérnek a fiatalok a randiról.

Ahogy mindig most is fagyos a hangulat. Máté félrehívja Millát és megkérdezi, hogy ki fedte fel először, hogy lesmárolta a gazda?

A lány bevallja, hogy ő tört meg először és hozzáteszi, hogy kicsit megingott azóta a bizalma a fiúban. Máté azzal védekezik, hogy nincsenek együtt, szóval nem kérheti számon. Milla kicsit aggódik, hogy rossz helyzetbe került ezzel a gazdánál.

[vigyel-haza]

Let's speak for ourselves

Szeretném elmondani a kis történetemet még gyerekkoromról nektek. Sose voltam népszerű gyerek, de azért voltak barátaim. Nem igaziak. Az illúziótól annyival különböztek, hogy tapinthatóak voltak, vér keringett ereikben. People pleaser voltam mindig is, hiszen nem rendelkeztem olyan személyiséggel ami kitűnne mindenki közül, nem rendelkeztem olyan szépséggel ami miatt megkedvelne engem a másik, így bármit megtettem ami csak boldoggá tette őket, és abba a hitbe kergetett, hogy talán jobban kedvelnek majd. Nem tették, csak megjátszották. Addig voltam jó, ameddig a boldogságuk tartott a dolog miatt amit okoztam. Ez 10 éve, akár több, hogy ezek kezdtek rendszeressé válni az életemben. Ma, úton a felnőtt élet felé, (22 évesen) küzdök a kísértéssel, hogy ne nyaljak be másoknak, csak azért, hogy megkedveljenek. Igen, tudom. Nevetségesen hangzik, hiszen az is. Hiába írom ezt ki anonymként, egy részem szégyelli magát ezt bevallani, de valakinek muszáj beszélnie erről nyersen. Hiszen biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül. Beszélek én most fiúkhoz és lányokhoz is. Szeretném, ha mindenki észre venné magát, és megemberelné magát, hogy ez nem mehet így tovább. TUDOM, kedvesek vagytok mind, és a legjobb, hogy szerettek is azok lenni. Kevés gyönyörűbb dolog létezik ennél, de mi lesz veletek? Voltatok magatokhoz valaha kedvesek? Volt, hogy nem szerettél volna megtenni valamit, és meg is mondtad a másiknak, hogy nem? Mikor volt olyan, hogy magad kényelmét helyezted előnybe és nem a másik kívánságát? Nem leszel gonosz, vagy kevésbé kedvesebb, csak azért mert magaddal is kedves vagy. Te vagy az, aki olyan nagy szenvedéllyel igyekszik mindenkihez, még akkor is ha kedve nem úgy tartja. De mi a helyzet veled? Kötve hiszem, hogy az összes ember, akit a barátodnak vélsz ott volt veled rajtad kívül amikor álomba zokogtad magad, levegőért kapkodva. Senki nem tudott lenyugtatni téged annyira, mint te saját magad a nehéz helyzetekben. Vannak emberek akik erősen ki akarnak, és ki is fogak tartani melletted, értük érdemes küzdeni, értük érdemes kedvesnek lenni. Mi történik, ha nemet mondasz amikor nemet szeretnél? Tudni akarod? Az igazság az, hogy két lehetőség van. Van aki melletted marad, és vár majd az őszinte igenedre, és van aki eltávolodik tőled, mert már nem kapja azt amit elvárt eddig. Kevesebb barátod lehet, esetleg több összetűzés. Valószínűleg vélsz a magánytól, de miért? Nincs kivel majd beszélned, vagy lógnod ha kedved úgy tartja? Megeshet. Ilyen az élet. Ezek a barátok úgysem maradtak volna veled örök életen keresztül, akkor jobb megspórolni az idődet, és végre magadra fordítanod azt. Nem bűn, nemet mondani és a saját célodat és akaratodat szolgálni. Nem leszel kevesebb, és nem leszel kevésbé kedvesebb, csak azért, mert nem úgy teszel ahogy a másik akarja. Nem vagy te szolga, hogy ugrálj. Nem vagy te bohóc, hogy azért legyél ott, hogy csináld a hangulatot. Ember vagy, érző lélekkel és dobogó szívvel, akinek ideje önmagát adnia, bevallani, hogy egy nem közkedvelt számot igen is szeret, érdekes hobbijai és szokásai vannak, szeret órákon keresztül a csillagokról beszélni, vagy esetleg a vallásról. Nem bűn szeretni valami témát, amit más nem szeret. Senki nem kényszeríthet arra, hogy ne fogadd el a saját személyiséged. Ne titkold ki vagy, és ne titkold ha nem érzed jól magad. Legyél bátor, és állj ki magad mellé. Szeress magaddal lenni, és építeni, fejleszteni önmagad. Ettől leszel különleges. Kicsit hosszúra sikeredett, de úgy éreztem, el kell ezt mondanom nektek.

[igazikutya]

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2023. 08.

Ahogy közeledett Augusztus 20., már egy hete Sickratman Trubadúrjának az a négy sora szólt álmaimban, hogy: Dózsa, Koppány, Görgey / és Hunyadi Péter / Münköt mündég majd' mündönki / cafatosra szétver. A Buzi-e vagy? című albumon hangzott el ez a dal 2004-ben, és nyilván az egész egy jókora szarkazmus, mégis mókás, hogy Paizs Miki a magyarokra támadó mindenféle ellenségről (jenki, ruszki, talján, tót és rác és dzselák, zsidrák és más rémek) vizionált benne, miközben olvasom épp, hogy azért költöztetik ki a budai várból a Hadtörténeti Múzeumot, mert a nyomorult honvédelmi miniszter is a várba vágyott, mi több, kellett neki a kilátás a budai hegyekre. Érted? Széthordtak egy közgyűjteményt, ezért. Ó, honvédőm, miniszterem! Lovagolj el, de mentében, a budai naplementében!

A nagy magyarveszejtő Regensburg környéki, sötét, nyirkos, bajor pincék egyikének mélyéről érkezik interferenc a Phar EP-vel, ami összevetve a tavalyi Torz LP-vel, és a tteevloooponn jaarok neha, neha en​.​.​. EP-velvalahol a kettő között áll. A bajlOs afféle bevezetésként hangol fel minket a lényegre, a tárgyalásra. A tormEnte lassú EBM elektrója klasszikus indusztriál melódia, különös extrákkal. Ezen extrák egyike, hogy a szerző előszeretettel használja kultfilmek hangmintáit. A trükkje az, hogy a magyar szinkronokat részesíti előnyben, szóval én, aki ragaszkodom az eredeti hangokhoz, alapból elvéreztem a sampling felismerő versenyt. (TormEnte flash: Sebaj Tóbiás Anne Clarke buliba indul a londoni, nyári estében. Minden remek, mindaddig, míg egyszer csak észleli, hogy rossz helyen fordulhatott el, és fogalma sincs, hogy találja meg a West Hendon Broadway 118-at, buli helyét. Előzőleg még a gombaadagjának felét is elnyammogta a végtelen iparnegyedben bandukolás közepette, így, miközben beszáradt pofával nyúlósakat nyammog, öt percig tart, mire el mer indulni az egyik szűk ipari udvaron át, aminek árnyékos, jobb oldala olyan, mint egy meteorbecsapódás miatt félbemaradt terítés a főprésmester lányának lagzijára. Aztán mégis elindul, de hamar megbánja, mert zöldszemű bakosok dünnyögnek egyre dühösebben a vasasztalok alól – hé, arról volt szó, hogy opera lesz!) A lemez legerősebb felvétele az Orphaneum, ezt egy csetes közvélemény-kutatás is igazolta, fáradhatatlanul és eltökélten épülő ipari techno, ami nem csap át őrült táncolhatóságba, nem úgy az azt követő re:fuffl. Ez a tévloopos lemezről már megismert táncorientált interferenc, középmagas old school dobokkal, tribal meneteléssel, ahol mindig valami komisz lendkerék visszaveti a féktelen forgást, megeszi a lendület(et). A szenvedés, vagy némi fájdalom valahol mindig ott bujkál az interferenc lemezek bizonyos szakaszaiban, a hangminta választások rendre erre terelik a hallgatót, mint most a záró track +1 mit? esetében, ahol a forrás az 1968-as Histoires extraordinaires, és persze magyarul vakul. Tökéletesen révületes levezetés, hogy őszinte legyek, én kicsit frászt kapok tőle, ahogy Edgar Allan Poe pislog a fókusztalan mélységből, de ez mit sem von le ennek az ambient-techno kollázsnak az erényeiből. Természetesen a bandcamp az egyetlen elérhető forrás, de mint majd olvashatjátok a hónap lemezeinek majdnem felére nem lát rá a nagyságos spotify, sajnálom!

Fentebb tárgyalt interferi szokta mondani, hogy „én mindig ugyanazt az egy számot csinálom”, de valójában ezt nem neki, hanem Galcher Lustwerknek kéne hangoztatnia, lehajtott fejjel, meaculpázva, kanosszázva a Central Parkban napestig. Ez a pofa maga a kaptafa-szisztéma, én meg szégyenkezve hallgatom a hamisan mosolygós, new york-i bózbélsapkás hatodik albumát, hogy megint zsebre tett, besz0ptam, megettem. De még ez a kreatív címadás is, hát mi ez már? Lustwerk II (???, mert amúgy volt már 100% Galcher, és 200% Galcher is) Tényleg lehetnél találékonyabb, mondjuk mit szólnál a Drágán add a Galchered / Még drágább a Galchered / a Galcher mindig drága / Legdrágább a Galchered / Drágább mint a Galchered jövőbeli ötöshöz? Leszögezném, hogy ez nem egy stockaitkenwatermani vagy dieterboleni kaptafahatás, és nem pop, hanem deep leftfield house meg dub, itt a mélyben érdekes változatok mozognak – ezért is szerepel megint itt – meg mert olyan hatása van zeneileg, mintha beszívva fetrengenénk valami szuterénbeni kanapén a nagy alma kellős közepén.

Híreinkből: Hortobágyi László remixalbumot adott ki. Igen! Igen? Eme kijelentés megvalósulásának esélyszáma korrelál mondjuk egy olyan kijelentéshez, hogy Orbán Viktor a Pride-on vonult a tömeg közepén az amerikai „présemberrel” vállvetve. Elnézést! 6th. All India Music Conference 1990-2023 Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1 címet viseli a spanyol áMARXE labelnél megjelent album, kiknek „Music from a future too far away ” a szlogenje, és eszerint lesz még. Szóval ez az 1995-ös 6th All-India Music Conference album felvételeinek néhány újrakeverése, és így lett például a Kriti-Baroque-ból el-hortósan Akbārique [Clavicytherium of Tantkār Ang in Indorean Merukhand, Rūpaka]. Hát jó. Most is megvan az az érzésem, hogy kevés vagyok, és nem tudom fejben lekövetni Laci bácsit, és ez így rendben is van. Make Your Ego Small Again! Például nem teljesen tiszta, de valószínűleg a Dharmābit [Nāyatma Ilektrik Vādya-Vrinda of Hathras,1986] a Ritual Music Of The Fomal-Hoot Al-Ganoubi (1994) albumról ismert Barocus Raga egy korábbi élő felvételének újrakevert/masterelt verziója lehet. Ha jól értelmezem. Mint minden Hortobágyi alkotás, zeneileg igényes, csodálatos, magával ragadó, úgy is, hogy egyébként mit lehet remixelni egy Ragamelan-on (itt Fugamelānrāga [Banjar vādak])? Bbbiztos lehet, s kiderül, lehetett is, mert a keletkezett tízperces hetedik percében jön egy olyan váltás. Ám biztos érdekes lenne, ha egyszer túl merészkedne a – valószínűleg ebben a témában is magas elvárásokat támasztó – művész, és nem maga értelmezné újra magát, hanem másoknak engedné ezt. Engem nagyon érdekelne, hogy mit kezdenének a kortársak Hortobágyi László zeneiségével? A spotify válasza elég egyértelmű, semmit! Ezt a hortot se keressétek a streamszolgáltatónál, és a Bandcampen is csak ennyi van.

Benedik Frey technolemezt csinált, s mindez úgy sikerült neki, hogy a Frey-mist is megmaradt, beleértve a pszichedéliát, az árnyékos, borongós bizonytalanságot, mintha egy Philip K. Dick regényt hallgatnánk, vagy valami álomba kerültünk volna, minden nagyon okés, csak mintha minden máshogy volna – egy kicsit. Néha nagyon. Berlini létére, azért ez nem az a berghaini döngetős techno, keverednek az acid, bass, electro sőt breakbeat elemek is. S ettől olyan szuper a Fastlane, és ettől lesz az ember lassan Frey rajongó – tavaly az 1987 albumról, idén a Recall EP kapcsán áradoztam – hogy megint valami rendhagyóval jött elő, és egy ilyen kliséfókuszú műfajban is képes volt rendkívülit alkotni. A techno nem szereti az LP formátumot, még a műfaj mestereinek is néha mellémegy a lövés, nem sikerül, hogy 60-80 percen át fenntartsák a figyelmet, képesek legyenek jól váltani, színesen tálalni az egészet. Itt ez meg van. A kaliforniai ESP Intitute-nál megjelent albumon egy szám erejéig Orson Wells, illetve Nadia D’Alo is feltűnik, a hölggyel közös párosa az INIT.

Remixerként idén párszor már feltűntek, és most itt van a naptári évben első kiadványuk. A Khidja életműben fogalmam sincs, mekkora súllyal szerepel majd a Transmissions Part 1? Ami tény, itt van a hónap lemezei között ez az ötszámos EP, négy felvétel pedig a Traxelektorban, talán ez mutatja, mennyire erős zeneileg Andrei Rusu és Florentin Tudor párosa. A Transmissions kétrészes lesz, a másodikat szeptemberben hallhatjuk, természetesen a tel-avivi Malka Tuti gondozásában. Az erényeik nem változtak, hosszan futó, elringató lassú ritmika, érdekes irányváltásokkal, idegen pilinckázásokkal tördelve, több rétegben érkező foszlányok, ezek állnak össze egy organikus khidja-kollázzsá. Megunhatatlan, mindig valami más perspektívából hallhatjuk ugyanazt, és ezt a finom multilayer-ezés adja, és a záró Roata-ban megmutatják, hogy lounge műfajban sincsenek idegen terepen. Az M&M-ben – talán a Tapan-tól kölcsönvett – szaxival fújogatnak random csokigolyókat az egyenes vonalban menetelő bassline fölé, miközben a másik részegen nyomkodja az egyik szintetizátort, egyébként a fenti kérdést egy hete tettem fel, azóta az összes track szépen beérett. A spotify (módszeresen így kisbetűvel, mert nagyon pipa vagyok) ezt a lemezt se ismeri, íme a bandcamp link. Még mindig szeretném őket élőben látni/hallani, de az utolsó koncertjüket augusztus 10-én adták (egyelőre) innen 650 km-re Uzonkafürdőn, a Waha Fesztiválon.

Nowell Rhys Fulber nagyon öreg kanadai róka. Ha azt vesszük, hogy az első Front Line Assembly album 1986-os, az első Delerium pedig 1989-es. A brit-kolumbiai Vancouver egy különleges fészke az ipari zenének, a Skinny Puppy-val (Download-dal, ohGr-vel, cEvin Key-jel és elágazásaikkal), a Numb-bal és persze a Rhys Fulber-Bill Leeb (FLA, Delerium, Synaesthesia) duóval. A hosszas felvezetést egy remixalbum indokolta, ugyanis bár a fent említett Rhys-alakulatok mostanság is aktívak – változó minőségű kiadványokat potyogtatva – a mester 2018 óta szólóban is aktív. Most a két éve kiadott albumát – tehát nem a tavalyiCollapsing Empires-t, hanem – a Brutal Nature-t remixeltette meg frissiben. A Brutal Nature Reduxon a legnagyobb név a szintén kanadai Orphx (egy kaliforniai punk énekesnővel, Sara Taylor-ral kiegészítve, akit én még mindig egy hétig ecetben fakított Michael Jackson hangmintának hallok), valamint fiatal ebm-industrial követők, árnyékolástechnikából doktoráltak, akik a felsoroltak nyomában trappolnak: a francia-cseh Years of Denial, a berlini SARIN (Emad Dabiri), a bolgár Evitceles (Etien Slavchev), a brit Qual (William Morris, Lebanon Hanover) és a dán Vanity Productions (Christian Stadsgaard).

Az egyik legizgalmasabb, legkompromisszum-mentesebb underground elektronikát játssza a lausanni-i NVST, kinek profilképén egy összehúzott szemekkel lencsébe néző ázsia csajszit láthatunk, de ennél többet egyszerűen nem lehet róla tudni. Tavaly lemaradtam a Drum In The Bass Of Attention című kazettájáról, ami hivatalosan a második albuma volt, de még 2021 júniusában a hónap lemezei között volt aStop Violence Motivate Violence EP-je. A Les Disques Magnétiques-nél megjelent harmadik albuma, a Filled with Oil hangzáshűen pattog tovább ezen az úton. Virtuóz ütemszerkesztés, feszesen vezetett downtempó / idm techno / breakbeat. Gyakran mély és sötét hangulatot árasztó zeneisége dacára nem érezni, hogy – hasonszőrű társaival ellentétben – magával rántana, ellenkezőleg, sodródás van. Nem tudom, hogy ez egy csajos-dolog, vagy személyiségfüggő vagy csak színtisztán zenei kérdés, de nagyon működik!

Hogy mennyire nemzetközi az underground elektronika, íme, most két reunion szigeteki (francia gyarmat Madagaszkártól keletre, az Indiai Óceánban) DJ, producer és mulatságszervező (esküszöm ez van a leírásban, meg hogy Sauvage Sound System néven teszik ezt otthon), Kwalud (Lilian Boitel) és Betnwaar (Benoît Harmel) kettősét, a PANGAR-t ismerhetitek meg.

A „PANGAR” pszeudó, kreol nyelven a „Prends Garde” összevonása, és annyit tesz: Vigyázz! Légy óvatos!

Position című lemezük afféle mixtape, és erősen hajaz energiájában, lendületében, de akár eszköztárát tekintve is a tempósabb Zaliva D szerzeményekre, pedig alapjait a náluk őshonos maloyai népzenei poliritmikája adja, amit átfolyatnak korunk dancehall szellemiségén, meg rápakolnak dupla adag kísérletezést és megőrülést. A vége, mint amikor megpofoznak egy tonhallal, megforgatnak rumban, vaníliában és cukorban, majd frissen tálalnak. Az a jelenség, hogy helyi, autentikus stílusjegyeket integrál minden ellenállás nélkül az elektronikus zene, kezdve Leftfield Afro-sorozatával, a Ninos Du Brasil-on át a Pangarig, időben és térben elterjedt. Ez pedig azt jelenti, hogy az elektronika világa megőriz – ötvözet formájában ugyan, de – elment olyan sémákat, algoritmusokat, melyek kihalóban halványodó kultúrkincsek.

Altrájtosan szólva, megint megvan az olasz kvóta. S ezúttal dél-olaszokon a fókusz, Lino Monaco és Nicola Buono párosa Nápolyból: a Retina.It. A srácok 2019 óta inaktívak, sőt, a most Domenico Crisci-vel közösen jegyzett Diorama EP-t is nehéz közös képben vizsgálni, mondjuk a 2004-es Retina.It albummal összevetve, pár ezer pislogással ezelőtt. Ez ugyanis egy techno EP, viszont abból az egyik legjobb karakterjegyekkel bíró, a legfinomabban rétegzett, legtisztább minőségű. Ennek két oka is lehet, retináék experimental felfogása, és Crisci acid/electro/techno irányultsága. A Diorama Svrecáék madridi labelénél, a Semantica Recordsnál jelent meg, és őszintén szólva fogalmam nincs, hogy erről a spotify hogyan nem tudhat, így ezen a Bandcamp linken tudjátok meghallgatni.

Peter Kris és Norm Heston bandája, a German Army megint kazettával jelentkezik. A Boising a korábbi lemezek nyomában lépked, experimental és neo-pszichedélia, most kevesebb a drone és több ritmus. A múltkori Group-pal való közösködés után itt most egyenletesebb a színvonal, a kazi a phoenixi IDS-nél jelent meg, és a spotify-on ne keressétek, maradt a Bandcamp.

Allen Wootton-nak mozgalmas éve van, most trióban, a Holy Tongue-gal aktív épp. Valentina Magaletti az ütősök varázsasszonya, és Susumu Mukai basszeros a társai az úton (ők ketten a Vanishing Twinben is együtt tolják, apropó, szeptemberben új albuma lesz Lukács Katiéknak). A második HT albumnak erős a címe: Deliverance And Spiritual Warfare. Amit pedig hallunk, az jazz, de abból meg a legmodernebb, ugyanis részlegesen dubba és trip-hopba fordulunk. Allen nyilván hozza az elektronikát, bár ezúttal is Valentina az avantgarde a karaván élén. A máskor 15-30 perces elvetemült elszállásokat most 3-5 perces velős rövidek váltották, és ez jobban is áll nekik, konkrétabb, könnyebben értelmezhetőbb az utazás a szabadulás felé.

Az I.C.U. EP a japán Sabatoj első kiadványa, mely a tokiói Katharsis Recordingsnél jött ki, köszönhetően tulaj barátainak, Masafumi Take és Kannabi uraknak. Sabatoj egy súlyos kerékpárbaleset szenvedett a közelmúltban és hosszú időt töltött kórházban. Az élet és halál közti lebegés, a morfiumos kezelések delíriumának hatására született a két tripes-lebegős track, az I.C.U és a Missing Man, melyhez Mike Parker és Kannabi készítettek remixeket.

A vállaltan marginális, kísérleti zenéket megjelentető berlini Archaic Vaults Recordings szellemes címet viselő válogatássorozata, a Continuing A Worn Out Tradition a világ minden szegletéből, experimental, ambient, drone, field recordings, new age és industrial műfajban gyűjti össze, kevéssé ismert előadók munkáit. A sorozat a harmadik fejezetnél tart, és egyedül Saint Abdullah neve ismerős a 10 művészből, ám 7 felvételt is beválogattam az aktuális Traxelektorba.

Szintén berlini a Limbic Resonance Records, kiknek ars poeticá-juk az absztrakt primitivizmus, a modern, mesterséges jelent ellensúlyozni képes romantika megőrzése, a meditatív, az árnyék és fény misztériumának egysége, nyugalmat adó meditációs zenei terek teremtése. A Life Death Resurrection Revenge címet kapott válogatáson több az ismert név, és a kiadó tulajdonosai Jeroen Lauwers (Red Stars Over Tokyo) és Alexandra Ismalone (CPR) is feltűnnek. Az, hogy Fixmer, Adriani, Phase Fatale vagy az Ancient Methods, pláne a Vatican Shadows mit villant fel magából a megadott tematika mentén navigálva, egy külön érdekessége a válogatásnak.

Megjelenések:

Benedikt Frey - Fastlane [2023, ESP Institute][LP] Domenico Crisci & Retina.it - Diorama [2023, Semantica][EP] Galcher Lustwerk - Lustwerk II [2023, Ghostly International][LP] German Army - Boising [2023, IDS][MC] Holy Tongue - Deliverance and Spiritual Warfare [2023, Amidah][LP] Hortobágyi László - 6th. All India Music Conference 1990-2023 -Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1 [2023, aMarxe][Rmx-Comp] interferenc - pH4R [2023, Self-Released][EP] Khidja - Transmissions Part 1 [2023, Malka Tuti][EP] NVST - Filled with Oil [2023, Les Disques Magnétiques][LP] PANGAR - Position [2023, Pangar][LP] Rhys Fulber - Brutal Nature Redux [2023, FR][EP] Sabatoj - I.C.U. [2023, Katharsis][EP] VA - Continuing A Worn Out Tradition III [2023, Archaic Vaults][Comp] VA - Life Death Resurrection Revenge [2023, Limbic Resonance][Comp]

Traxemle

Megbabonázva csodáltam az új Aphex Twin maxi borítóját, mint rebellis rookie, mikor először látja a Halálcsillagot. Hát még azok, akik elindítottak valami app-ot, ami 3D-s hologrammot kitudjamicsinált az ájfónjukon. Maga a Blackbox Life Recorder 21f - In A Room7 F760 meg sajnos annyira mély nyomot nem hagy, mint a cover, a variánsok se annyira erősek, ha nem hisztek nekem, ott a TRX-ban a Blackbox Life Recorder 21f.

Három orosz fickó, Sergey Komarov, Vlad Dobrovolski, Ilya Sadovskiy, a banda neve: Kurvenschreiber. Nem erre számítottál. A Licht Ausgang album Moszkvában jelent meg, az Udacha Recordings-nél. Fajsúlyos, ködös ambientjük sűrű és lassú. A Schleifenkopf egy ismeretlen old school klasszikust idéz. Putyin biztos figyeli a Немецкий-eket. A Traxelektor Jenssen-díjasa az identitás-keresés közben, havi két ep-vel radarozó Inigo Kennedy elásott egy kisbájoszfirt, mely Rara Avis-ként született pillangóvá. A bolgár Evitceles Rhys Fulber – Night Render-én elvégzett léleksebészeti beavatkozása negatív sikerbe fordul, a vége egy nagy zuhanás, tompa gótók bólongatnak.

A hónap utazási eszköze Khidja - Pink Matter-je, elvéve Benedikt Frey – 1337-je elől a Travelling Without Moving-díjat.

Tavaly Panda Bear és Sonic Boom közös albuma, a Reset. A dallamokban és színekben, nyálban és abban úszásban örök, verhetetlen Panda Bear albumát nem szemléztem, de most elkészült a Reset in Dub, amihez a szupertitkos oltódub-ot maga Adrian Sherwood szállította szigorú tekintetek és tripla biztosítás mellett.

OffSpot Data

interferenc - pH4R

Hortobágyi László - 6th. All India Music Conference 1990-2023 -Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1

Khidja - Transmissions Part 1

Domenico Crisci & Retina.it - Diorama

German Army - Boising

Traxelektor:

Traxelektor 2023 08 Spotify playlist - link

(64/93, 5:30/8:23, 68%)

Traxelektor Playlist 2023 08

3.14 - Taltos Remembers Newmix [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance] Ancient Methods - Thus Spoke the Leviathan [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance] Aphex Twin - Blackbox Life Recorder 21f [Blackbox Life Recorder 21f / In A Room7 F760, Warp]

Avon Blume - 3 Minutes Short [VA - Pressure II, MAL] Benedikt Frey - 1337 [Fastlane, ESP Institute] Benedikt Frey - Crank [Fastlane, ESP Institute] Benedikt Frey - Element [Fastlane, ESP Institute] Benedikt Frey - Fast Lane [Fastlane, ESP Institute] Benedikt Frey - Solver [Fastlane, ESP Institute] Benedikt Frey feat. Nadia DAlo - Move Me [Fastlane, ESP Institute] Chantal Michelle - Borghese Gardens September [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults] Clouds - Phoenix Crash [Mass Hysteria, Steel City Dance Discs]

CPR - Fire Gathering [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance] DJ Ojo - Grape Stomping [VA - Pressure I, MAL] Domenico Crisci & Retina.it - Across The Glitch [Diorama, Semantica] Domenico Crisci & Retina.it - Diorama [Diorama, Semantica] Domenico Crisci & Retina.it - That Ship From Ganimede [Diorama, Semantica] Edsy & Ed Davenport - L Gardens [Zipline, Hypercolour] Evitceles - Cover My Face [Velvet Room, Opal Tapes] Evitceles - Reveal [Velvet Room, Opal Tapes] Evitceles - Waiting For Too Long [Velvet Room, Opal Tapes]

Filter Dread - Digital Voodoo [VA - Pressure II, MAL] Galcher Lustwerk - Chillin' in the Booth [Lustwerk II, Ghostly International] Galcher Lustwerk - Come Over [Lustwerk II, Ghostly International] Galcher Lustwerk - Fate [Lustwerk II, Ghostly International] German Army - Papua Paphiopedilum [Boising, IDS] German Army - Pitta Superba [Boising, IDS] German Army - Ponapea Hentyi [Boising, IDS] German Army - Pteralopex Anceps [Boising, IDS] German Army - Santalum Macgregorii [Boising, IDS]

Gooooose - Burning Smartphones at a Sunset Desert [Rudiments, SVBKVLT] Gooooose - Chips [Rudiments, SVBKVLT] Grischerr feat. Jules - Jettison [VA - Pressure I, MAL]

Holy Tongue - A New God Before Us [Deliverance and Spiritual Warfare, Amidah] Holy Tongue - Am Here In A Place Beyond Desire And Fear [Deliverance and Spiritual Warfare, Amidah] Holy Tongue - Kaneh Bosem [Deliverance and Spiritual Warfare, Amidah] Holy Tongue - Where the Wood is The Water is Not [Deliverance and Spiritual Warfare, Amidah] Hortobágyi László - Akbārique (Clavicytherium of Tantkār Ang in Indorean Merukhand, Rūpaka) [6th. All India Music Conference 1990-2023 -Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1, aMarxe] Hortobágyi László - Dharmābit (Nāyatma Ilektrik Vādya-Vrinda of Hathras,1986)[6th. All India Music Conference 1990-2023 -Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1, aMarxe] Hortobágyi László - Fugamelānrāga (Banjar vādak)[6th. All India Music Conference 1990-2023 -Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1, aMarxe]

Inigo Kennedy - Battle Scars [Broken Signals, Asymmetric] Inigo Kennedy - Maelstrom [The Long Tail, Asymmetric] Inigo Kennedy - Rara Avis [The Long Tail, Asymmetric] Inigo Kennedy - The Long Tail [The Long Tail, Asymmetric] Inigo Kennedy - Wild Horses [Broken Signals, Asymmetric] interferenc - Orphaneum [pH4R, Self-Released] interferenc - re-fuffl [pH4R, Self-Released] interferenc - tormEnte [pH4R, Self-Released] Joe Cotch - Psalm 666 [VA - Pressure I, MAL] Key Clef - Dreaming Sun [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance] Khidja - M&M [Transmissions Part 1, Malka Tuti] Khidja - Overdog [Transmissions Part 1, Malka Tuti] Khidja - Pink Matter [Transmissions Part 1, Malka Tuti] Khidja - Roata [Transmissions Part 1, Malka Tuti] Kujo - Cardioid Resonance [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance]

Kurvenschreiber - Doppelwortbefehl [Licht Ausgang, Udacha] Kurvenschreiber - Schleifenkopf [Licht Ausgang, Udacha] L'vovna - 07182018-02.03.05 [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults] not even noticed - Don't You Dare [Don't You Dare EP, Holding Hands] NVST - Distorted Ambiance in Your Life (Youbeingignored Edition)[Filled with Oil, Les Disques Magnétiques] NVST - Filled with Oil (Offsnitch Version)[Filled with Oil, Les Disques Magnétiques] NVST - Flam Distorted Rhythm (Chewing Gum Version)[Filled with Oil, Les Disques Magnétiques] NVST - Fourissfourisnoanswer (The VERSION)[Filled with Oil, Les Disques Magnétiques] NVST - Slack It Off (Rolling Thunder Offline Edition)[Filled with Oil, Les Disques Magnétiques] Otis & Intheismah - From Dusk Till Dawn [The Light In The Darkness Saga Vol1, Satelliet Studio] Panda Bear & Sonic Boom - Danger Dub (Adrian Sherwood 'Reset In Dub' Version)[Reset in Dub, Domino] Panda Bear & Sonic Boom - Whirlpool Dub (Adrian Sherwood 'Reset In Dub' Version)[Reset in Dub, Domino]

PANGAR - A$ᶖL3$ [Position, Pangar] PANGAR - AII Units [Position, Pangar] PANGAR - BaddCenturion [Position, Pangar] PANGAR - Kann Klub Ultra [Position, Pangar] PANGAR - lucy#97424 [Position, Pangar] PANGAR feat. Corine Thuy-Thy - RaGnap Barak [Position, Pangar] Parry - Ashdown [Ashdown / Wren , Sculled] RAMZi - All Ball [Feu Follets, FATi] RAMZi feat. Dj Python - Coucou Mon Ami [Feu Follets, FATi] Rhys Fulber - Central State Institute (SARIN Remix)[Brutal Nature Redux, FR] Rhys Fulber - Night Render (Evitceles Remix)[Brutal Nature Redux, FR] Rhys Fulber - Rogue Minority (Years of Denial Remix)[Brutal Nature Redux, FR] Rhys Fulber - Stare at the Sun (Orphx Remix)[Brutal Nature Redux, FR] Sabatoj - I.C.U. [I.C.U., Katharsis] Sabatoj - Missing Man [I.C.U., Katharsis] Sabatoj - Missing Man (Kannabi Remix) [I.C.U., Katharsis] Saint Abdullah - Visit to the Optometrist [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults] Suburban Cracked Collective - Not Ready for Whistles [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults]

The Exaltics - The Long Goodbye [The 7th Planet, Clone West Coast Series] The Exaltics - Theyre Coming from Everywhere [The 7th Planet, Clone West Coast Series] The Exaltics feat. Paris The Black Fu - Lif eono ther Planets [The 7th Planet, Clone West Coast Series] Time Cow - Real Pirates Don‘t Say Okie Dokie Then [VA - Pressure II, MAL]

Vatican Shadow - Predawn Coup D'etat [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance] Yeong Die - Part of the Poetic Talent [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults] YL Hooi - catch [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults] Yu Su - Counterclockwise [I Want An Earth, Pinchy & Friends]