#kicsit őszinte

[bye-bye-bye-someone-in-the-sky]

Az a gond, hogy nem érted, hogy én mindig vonzódni fogok hozzád.

Jó, azt tudod, hogy mindig bejöttél nekem és hogy mindig is úgy tartottam, hogy nagyon is dögös vagy, de itt most nem erről van szó.

Amikor kezdtelek megismerni akkor jöttem rá, hogy vonzódom hozzád. Nem a testedhez vagy akármilyen kinézetedhez, hanem hozzád. Aki vagy. Amilyen vagy. Ahogy beszélsz. Amit teszel. Röviden: mindenhez ami te vagy.

Ezért nehéz csak barátoknak lennünk. Egyszer jó minden, és akkor még jobb lesz minden, egész addig amíg rájövünk igazából milyen választásaink vannak.

Ez a reality check. Legalábbis nekem. Rájövök arra, hogy nem működhet amíg ez a helyzet. Ez az igazság. Neked már megvannak a terveid, másképp, mással.

Fuck, nem hiszem el hogy még ma is azon gondolkodom, hogy de azért mégis mi lehetett volna? és ez kicsit megijeszt engem. Valahogy túl szeretnék lépni, de mindig ott lesz bennem a mi lenne ha? kérdés.

Emlékszem az estékre mikor későig kint ültünk a kocsiban, hogy hol, igazából nem számít, mert ott voltál te és én, és ez elég volt, mindig feltaláltuk magunkat valamivel. De a legjobb mindig az lesz mikor vittelek haza buliból, és rosszul lettél. Akkor abban a pillanatban tudtam, hogy bármit megtennék azért, hogy jobban legyél. De azért vicces volt látni téged részegen, ahogy az életedért küzdesz :))))

Visszatérve: mindent megtennék azért, hogy újra ilyen pillanatokat éljek át veled, de tudom, hogy nem lehet, és mégis mikor esély van rá, szeretnék élni a lehetőséggel, még úgy is hogy tudom hogy másnap bánni fogom, mert megint úgy érzek, és megint ugyan abban a lehetetlen helyzetben vagyok, mikor tudom, hogy ha maradok akkor rossz vége lesz és ha megyek akkor bántalak...

Ez már ilyen lesz. Vagy ki tudja. Lehet egy nap elfeljetsük egymást. Vagy megváltoznak a dolgok. Vagy az is lehet egy nap majd találkozunk és csak nevetni fogunk azon, hogy de azért mégis mi lett volna ha...

[angelofghetto]

szeretlek Tátá

Mindig olyan nagy családot szerettem volna sok gyerekkel, mint az olasz filmekben. Hatalmas asztal, körülötte tesók és uncsitesók serege, hozzájuk tartozó anyukák, mindenki egyszerre beszél. Valaki szeletel valamit egy vágódeszkán, más kavartyul egy nagy tálban, a nyalakodóknak a kezére csapnak. A papák kint szerelnek/építenek valamit kalákában, néha valaki bedugja a fejét: "mikor lesz már kész az ebéd?" Állandó nyüzsgés, hangzavar, a gyerekek viháncolnak, vízfestékeznek, gyurmáznak, fűben hemperegnek, fára másznak, dobolnak és csattognak minden elképzelhető konyhai eszközzel, a kutyák ugatnak és kergetőznek, és sok a nevetés.

Nem így sikerült. Viszonylag ingerszegény volt a gyerekkorom, amiből könyvek olvasásába, fantáziálásba és a kreatívkodásba menekültem. Igazából sosem értettem azt a szót, hogy unalom. Talán csak az unalmas emberek unatkoznak, a többiek feltalálják magukat, legalább fejben. Szülni akartam magamnak egy ilyen családot. Sajnos túl későn derült ki, hogy a választott apuka ebből inkább mégsem kér.

Imádtam szülő lenni. Még nagyon élénken éltek bennem a saját gyerekkorom egyszerű vágyai és bosszúságai. Sokkal inkább voltam játszótársa a gyerekeimnek, mint szigorú szülője. Azt mondják, ez nem jó, de én azt hiszem, áldás, ha az ember képes megőrizni valamit a gyermeki ártatlanságából, a nyitottságából, az örökös mindent megérteni akarásból, a csodavárásából.

Most hogy lett onokám, hivatalosan is visszatérhetek a gyerekes hülyeségeimhez. Nagyinak lenni jobb, mint szülőnek: kevesebb a felelősség, és több a móka-kacagás. Legyenek csak a szülők a rossz zsaruk. :D

Ma kiszökött a házból a kismanó, és beosont hozzám, nagyokat kacagva a sikeres akcióján. Egyszerűen megjelent mellettem pizsamában, papucsban (és persze a collie segített neki, mert egyedül nem érte volna fel a kilincset).

Nevetve zuhant az ölembe hatalmas öleléssel, rám nézett azzal a huncut kihívással a szemében, és kigurult belőle az őszinte szó: "szejetjek Tátá".

Hogy miért pont ezt a nevet aggatta rám, nem tudom. Mama, Papa, Tátá. Mintha a zenei múltamra utalna :D Máskor meg ha betoppanok hozzájuk, mindent elhajít, visítva szalad hozzám kitárt karokkal, hogy Nagyíííííí !!

Nem nagyon lehet még érteni a beszédét, de erősen próbálkozik. Ha valami nagyon tetszik neki, azt mondja "miecce", ami azt jelenti, még egyszer. Mikor befejezte az evést, azt mondja: "ejégót" (elég volt). Legelőbb a kutyák nevét mondta ki hibátlanul, remekül ugat, iszik a kutyatálból, ha kicsit nem figyelünk oda, és a foga között hozza a játékokat. Mint a Kis kedvencek titkos élete 2-ben.

Ma elsétáltunk a boltba kettesben. Van itt egy olyan háztartási-illatszer-édesség-konzerv-tészta-üdítő-állateledel mindenes. Manyikával mentünk, a banyatankkal. Odafelé nem húzhattam, csak ő egyedül. Eltolt, hogy csak egy lépésnyiről követhetem, mert ő bír "egyegyül" menni.

A boltban ő bepakolt (abból a magasságból, amit ért), én kipakoltam. Elmagyarázta nekem olaszosan gesztikulálva, hogy Anya melyik mosóport szokta venni. WC-papírt együtt választottunk ő választott, mert neki a kacsás tetszett. Mikor megpillantotta a Kinder meglepetést, szinte ugrált a boldogságtól. Meglepően hibátlanul mondta ki "tojás! tojás!", és fel kellett venni ölbe, hogy felérje, és naná hogy a leghátsót szemelte ki.

Hazafelé is ő akarta húzni Manyikát, látszott, hogy félútnál már elég fáradt, de nem akart tudomást venni ilyen apró nehézségről. Közben megbeszéltük, hogy az egyik magas toronyban bimm-bamm van, a másik magas torony, aminek a tetején egy sima labda van, fölötte meg egy tüskés, abból meg szép zene jön.

És el kell énekelni a bimbam dalt együtt: "Jár a toronyóra, bimmm-bammm, bimmm-bammm. Jár a falióra bimbam-bimbam, bimbam-bimbam, és a kicsi zsebóra egész nap azt mondja tikitiki-tikitiki-tikkk."

Aztán meglátta, hogy a családi autó már a felhajtón áll. Felnevetett, majd a kabátomnál fogva magához húzott, és jelentőségteljesen közölte velem, mint valami reménytelen gyengeelméjűvel: "Haza Anya. Hoz kaját. Vauvaunak is." Felnevetett, mintha valami remek viccet mondott volna, és már tolt is hazafelé kabátostól, Manyikástól, két kézzel, tiszta erőből.

Annyira okos. Még a korához képest is. És a kis kezeit már egészen mütyi kora óta olyan kifinomultan használja, mint egy japán mester. És a tekintetei! Van a "most hülyének nézel, mi?", meg a "tuti hogy ezt nem eszem meg", meg az idegenekkel az a végtelenül ítélkező, kételkedő nézés, amitől muszáj nevetni. És van az a fajta, ami olyan, mintha kisütne a nap.

Szinte percről percre tanul dolgokat, alig tudom követni. Amit egyszer lát, azt leutánozza, megjegyzi, eszméletlen sebességgel. Sosem értettem, miért gügyögnek elmebeteg módra a kicsiknek. Nem hülyék, csak fiatalok. Az agyuk mint a szivacs. Elképesztő, ahogy összerakják a világot, és jönnek egymás után a kérdések, mert a világ érdekes.

Hazaértünk. A kinder tojást kikotorta Manyika aljából, és diadalmasan vitte a konyhába: "Anyáé!" És még jószívű is.

Aztán felém fordult, puszit dobott fél kézzel, pápát intett, és odavetette: "Mennyé aza!"

Csak így. Már hátat is fordított, és ment segíteni főzni. Egyedül üti fel a tojást, kevergél a habverővel mondjuk palacsintatésztát vagy krémeket. Mindent akar ő is csinálni, de nem játszásiból, hanem igazán. Nagyban. És még nincs kétéves.

[turistakrem]

Japán első nap (az igazi)

Előrebocsátom, hogy teljesen zavarba hoz az érdeklődésetek. Ezt a blogot annak a 8 embernek kezdtem el írni 10 éve, akik folyamatosan érdeklődtek az utazásaimról azért, hogy ne kelljen 8-szor leírni ugyanazt. Tegnap óta viszont 100-zal több a követők száma - kicsit bénító így írni, de egye fene, folytassuk.

Ott tartottam, hogy a későbbi géppel késve indultunk Sanghajból és a leszállás után jött a határellenőrzés, szalagok között S alakban kanyarogva. Volt időm, megszámoltam: 90 emberből állt egy sor és 11 sorban kanyarogtunk és mosolyogtunk össze ugyanazokkal, egyre kevésbé őszinte mosollyal. Nagyon gyorsan és hatékonyan dolgoztak a határőrök, de így is másfél óráig tartott, amíg megkaptam a pecsétet az útlevélbe. Aztán még egy online kitöltendő vám-deklaráció várt, de az már ment percek alatt.

A történetem megértéséhez szükséges némi személyes szálat is megpendítenem. A felnőtt, huszonéves gyerekemhez jöttem, aki 5 éve, 2019 nyarán jött ki szerencsét próbálni. Már 2020 tavaszára megvolt a jegyem, de a covid hamarabb ideért és a japánok voltak azok, akik a leghosszabb ideig tartották fent a karantént - a történelmüket ismerve talán még élvezték is, hogy nem jöttek be külföldiek. A karantén 2022 novemberi feloldásával aztán lettek más, személyes bajok, amik akadályozták a kijutásomat, de most eljött végre az idő. Szóval, ha kérdezné valaki, hogy “mibű” - hát a gyerekem iránti szeretetbű, abbó.

Az 5 év utáni viszontlátás jelenetét ugorjuk is át, az nagyon személyes és nem vagyok író, hogy bármit is tudjak érzékeltetni az eseményből, csak játsszátok le a fejetekben.

Sajnos a “későbbi géppel jöttem, na und” -tétel Tokióban nem így megy. A világ legnagyobb városában éjfél után nincs tömegközlekedés a reptér és a város között. Mondom: nincs. Niente. Keine. A következő alternatíva kínálkozott: megvárjuk az első vonatot 5.30 körül vagy kifizetjük életem legpofátlanabb taxiszámláját. Osztottam-szoroztam és az jött ki, hogyha most nem megyünk haza kialudni magam, akkor még egy nap el lesz cseszve, de minimum a délelőtt. Szóval vettem egy nagy levegőt és rányomtam az Uber “megrendelem” gombjára és máris több, mint egy heti minimálbérrel lett könnyebb a kártyám. De éjjel 2-re már ágyban voltunk, hogy 9-től nyakunkba vehessük a várost.

Ez itt az kilátás az erkényről éjjel.

Reggeli után első utunk egy nénihez vezetett, akinek ajándékot hoztam, aki egyidős az anyukámmal. Ismeretlenül és ellentételezés nélkül segítette a fiamat az elmúlt időben jó tanácsokkal, ismeretségekkel, ajánlásokkal. A néni veje magyar, nagyon szeretik egymást, ezért van egyfajta pozitív attitűdje a magyarok iránt. A fiam pedig tisztelettudó és figyelmes - szóval kölcsönösen hasznos barátság lett közöttük.

Ültünk, beszélgettünk, kiderült, hogy mérnök vagyok - erre a néni fogta a telefonját és áthívta egy mérnök ismerősét. Aztán kiderült, hogy tudok németül: a néni fogta a telefonját és áthívta a barátnőjét, aki tudott németül, hogy gyakorolhassa a németet. Az én szívem tényleg csordultig telt szeretettel a néni iránt, aki olyan volt, mint a kisgyerek, aki előveszi megmutatni minden játékát a vendégeknek.

A történet azonban váratlan fordulatot vett, ugyanis a németül tudó néni egy 89 éves egykori operaénekes volt, aki Bécsben végzett és gyakorlatilag az összes német operaszínpadon megfordult, dolgozott Karajannal, dolgozott Patrice Chéreau-val - szóval teljesen leolvadtam tőle. Kifejezetten választékosan beszélt németül és olyan sztorijai voltak… Egy kicsit már kínos volt, ahogy egymásba feledkeztünk, a fiamnak és a barát-néninek kellett jelezni, hogy most már menjünk, mert más kalandok is várnak Tokióban.

A közlekedés - csodálatos. Vasárnap volt, nem utaztak sokan, amit Budapesten már egy közepesen zsúfolt időszaknak mondanék. Ülőhely nincs és mozgatni kell az állókat le- és felszállásnál, viszont még nem voltak fehér kesztyűs tolóemberek a peronon. Apropó peron: zöld festéssel jelzik, hogy hol várakozhatsz a szerelvényre, hogy a kiszállók gyorsan el tudják hagyni a peront. A beszállni akarók az ajtó jobb- és baloldalán felsorakoznak(!) a zöld festésen és ütemesen beszállnak, miután a kiszállók távoztak az ajtóval szembeni piros sávon. Fillérekből megvan és tökéletes.

A Meiji Jingu volt az első dolog, amit Japánban megnéztem. Ez ugye a sintoista főszentély, ahol maga a Meiji császár mutatta be az áldozatokat az Égnek. Ezt már százszor láttam képeken, szóval nem borított meg. Viszont. Amekkora mákom van, a szentély parkjához tartozik egy írisz-kert, ami ritkán virágzik, de akkor nagyon. És hát nagyon virágzott, köszönöm Meiji-császár.

A szentély és kertje után megnéztünk egy új plázát egy sarokra innen. Tudom, a pláza ciki, de az Immersive Experience nevű állandó kiállítás és a többszintes tetőkert ad némi distinkciót mondjuk az Alléhoz képest.

Onnan ugrás a Császári palota melletti parkba, ahol főleg a sztorizás ment, de azért persze figyeltem is arra, ami körülöttem van.

Estére Shubuya. Azt hittem elviselhetetlenül fáradt leszek, de ez a fortyogó negyed annyira felpörgetett, hogy alig akartam hazamenni. Ezen a képen nem egy tér van, hanem az emberek éppen átkelnek a híres haránt-zebrás kereszteződésen.

Nem tudom érzékeltetni a háromdimenziósságát ennek a világnak. 3-5 szinten halad a forgalom minden ponton, abból kettő kötöttpályás, 1-2-3 gyalogos szint. A google maps is csak rétegenként tudja ábrázolni. (1-B5)

A plázák tkp felhőkarcolók alsó emeletei, de sok magasházban van sky roof, ahová simán és ingyen felmehetsz lifttel. Ha itt nem ugrik be az Ötödik Elem, az Andor vagy a Szárnyas fejvadász vertikális városa, akkor nem láttad ezeket a filmeket.

És aztán mindig van valahol egy tér egy tetőn, ahol leülhetsz és lehűtheted a felpörgött CPU-kat az agyadban. És elmondhatod a gyerekeknek, hogy mennyire hiányzik, de hogy 24 óra is tökéletesen elég volt ahhoz, hogy megértsd, miért akar itt akar élni.

[drakvuf]

Házasság első látásra II/14: A gyáva pöcs

Rami magányosan ébred a Házasság első látásra albérletében.

Iszik egy kis Házasság első látásra kávét, amit Házasság első látásra tejjel és Házasság első látásra cukorral fogyaszt.

Felhívja Jolit, aki nem tudom ki és elmeséli neki milyen kínos volt egyedül lenni a tegnapi vacsorán. Elpanaszolja, hogy a semmirekellő férje átbaszta azzal, hogy Ausztriában dolgozik, amikor Horvátországban nyaral valami gádzsival. Judit éppen egy merőkanállal klopfolja a húst és elviccelném a dolgot, de én egy sodrófával szoktam, szóval inkább hallgatok.

Érkezik Szabi a férje, akit azonnal felkérdez, hogy miért nincs bekapcsolva a lokátor a telefonján? Ugye nem kiskorúaknak fizettél éppen szexért? - kérdezi a nő. Soha nem tennék ilyet - hazudja a férfi. Jeremynek kicsit még mindig fáj a segge, amiért a felesége tegnap hozzáért Tűzoltó Zolihoz.

Judit, ahogy szokta csak kineveti a férjét, aztán megmutatja neki, hogy hogy fogja kilapítani a farkát, ha még egyszer random nőket fogdos az edzőteremben. Természetesen most is csak egymás vérét szívják, de béke van és szerelem. A nő azt mondja a férjének, hogy egy céda, aztán elmennek a hálóba dugni. Pöcs Zoli beszélni szeretne Maricával a tegnap történtekről, de a nő szerint nincs miről beszélni.

Ennek ellenére a patkány elmondja, hogy három dologban is csalódott a feleségében. Féltékeny, nem vállal felelősséget és álszent. Marica megjegyzi, hogy ő nem féltékeny, pláne nem egy olyan faszira, aki nem tiszteli a nőket. Nekünk még hozzáteszi, hogy szerinte a férje nem tudja mit jelent az a szó, hogy álszent. Féreg Zoli azt mondja, hogy ő csak egy őszinte ember és ezért mondta azt amit.

Maricának továbbra is fáj, hogy nem tudták ezt ketten megbeszélni, hanem a férje mindenki előtt bejelentette. A pöcs szerint a felesége csak mártírkodik, amit ő nagyon utál. A nő megunja, hogy egy undorító patkány a férje, kisétál a konyhából és pakolni kezd.

Miután végzett, bejelenti, hogy távozik, bár nincs kocsija, szóval meg kell várnia a távolságit. A faszkalap annyit kér tőle, hogy ne utálja. Megpróbállak - hazudja Marica. Sajnálom, hogy így alakult - hazudja a pöcs. A nő még elmondja a kamerának, hogy reméli nem fog kamuzni róla a szakértőknek a faszszopó patkány férje. Reniéknél jobban telik a reggel. Kiderül, hogy volt este egy kis akció.

A nő kiverte Bruminak, aki ettől nagyon boldog. Nem ennyire felhőtlen a helyzet Orsinál és Zolinál.

A nő megjegyzi, hogy tegnap alig beszélgettek a vacsorán. Elmondja, hogy a változatosság kedvéért továbbra sem tud közeledni a férjéhez és már elengedte a házasságukat. Zoli annyit mond erre a kamerának, hogy akkor csak barátok lesznek és ő sem fog erőlködni, mert nem szeretne sérülni. A nagy esemény előtt Zoli lemegy a pincébe sírni. Azt mondja a felesége, Orsi nagyon bántalmazó és normális körülmények között már rég szakított volna.

Miután végzett, elfoglalják a kanapékat a párok. Mindenki meglepetésére megjelenik Miki is, aki eddig Horvátországban enyelgett egy másik nővel. Rami ideges, amikor meglátja a férfit, mert az úgy csinál, mintha semmi nem történt volna.

Wishes Zámbó Krisztián le akar ülni a felesége mellé, de az elzavarja. Judit közben teljesen rá van állva Orsira és Tűzoltó Zolira. Azt magyarázza nekik, hogy nem véletlenül lettek egymás mellé rakva és nem szabadna feladniuk a házasságukat.

A nő próbálja lerázni Juditot, miközben a férfi bölcsen hallgat. Megérkeznek a szakértők. Melinda rögtön lebassza a gyerekeket, hogy a Kompromisszumok hetén kurvára nem sikerült tartaniuk magukat a megbeszéltekhez. Vincent elmondja a szokásos szövegét, hogy akarata ellenére senkit nem lehet boldoggá tenni. András meg le van szarva, mert ő egy kókler.

Első pár a mai terápián Judit és Szabi. A férfi elmondja, hogy nagyon jól vannak, bár ez a hét nagy kihívás volt nekik, de jól sikerült.

Bevallja, hogy az eddigi kapcsolataiban, egyáltalán nem volt kompromisszumképes, de most rákényszerült. Ő kicsit lassabban élné az életét, de a felesége mellett nincs egy nyugodt perce se. Vincent megkérdezi Juditot, hogy mondták-e már neki, hogy sok? Mindenki - válaszolja a nő. Azt mondja ő mindig pörög, mert ilyen típus.

Ezután elmondja Szabi, hogy neki az esküvőn azt mondták, hogy fognia kell a gyeplőt a kapcsolatban, amit azóta is próbál tartani. Vincent erre megjegyzi, hogy ez azért fontos, mert a nő így fogja biztonságban érezni magát. Judit felé az a visszajelzésük, hogy általában nagyon jók a meglátásai, de gyakran az építő kritikái számonkérésnek hangzanak és ezen csiszolnia kéne.

Marica és Pöcs Zoli következik. A nő elmondja, hogy hogy viselkedett vele a patkány férje. Bevallja, hogy neki nagyon fontos lenne, hogy valaki úgy szeresse, ahogy van. A féreg azzal kezd, hogy nem tud mit csinálni, ha nem jön be neki a felesége. Marica erre egyből megjegyzi, hogy a testbeszéd alapján, nem ez jött le neki, mert tegnapig ölelgette és csókolgatta a férfi. Aztán a patkány elmeséli, hogy a felesége szégyenbe hozta, amikor elmesélte, hogy faszikám az exeivel csobbant a jakuzziban.

Marica felhozza, hogy a férje szerint féltékeny Ramira. Az említett nő teljesen zavarba jön. Orsi meg közben majdnem bealszik, mert kurvára unja őket. A szakértők rávazetik a pöcst, hogy ugyanazt a mintát követi éppen, amit az előző házasságaiban. Erre a kopasz faszkalap azt mondja, hogy ő nyitott lenne megbeszélni ezt, de a felesége bezárkózott. Marica bejelenti, hogy haza akar menni, de a szakik próbálják meggyőzni, hogy ne menjen, mert a patkány problémáit meg kellene oldani.

A nő viszont elzárkózik ettől. Kurvára helyesen. Végül Féreg Zoli annyit kinyög, hogy szeretné, ha megbocsátana neki a felesége és elsírja magát. Judit a megható jelenettől szintén a könnyeit törölgeti. Reni megjegyzi, hogy jó látni, hogy vannak még férfiak, akik ki merik mutatni az érzéseiket. Mibe vagytok, he.

Szerencsére Maricát nem lehet átbaszni ennyivel és kitart amellett, hogy hazamegy. Elmondja, hogy ő nem tud azzal együttélni, hogy a férje szerint egyáltalán nem vonzó. Vincent azt mondja neki, hogy ez nem felé, hanem a volt feleségei felé irányul. De drága Vincentem áruld már el nekem, hogy miért Maricának kell ezt helyreraknia, miért nem reflektál ezen a patkány magában az ocsmányul kifestett bábuival a recskabunkerében? Melinda bedobja, hogy akkor legyen az, hogy elköltözik a nő, de minden nap randizni mennek. Marica nehezen, de belemegy.

Reni és Brumi következik. Bevallják, hogy volt egy kurva nagy veszekedésük, amiért Peti még mindig barátkozik olyan nőkkel, akikkel dugott már. Orsi megjegyzi a kamerának, hogy ha ez vele történne meg, levágná a csávója faszát. Brumi elmeséli, hogy nincs ebben semmi, mert ő nem fagyizni jár az exekkel, hanem csak beszélnek néha. Például rendszeresen adnak neki tanácsot, hogy kell viselkedni az aktuális barátnőjével.

Vincent rávezeti Renit arra, hogy a nő igazából magában nem bízik és ez a konfliktus forrása. Kezd kicsit ki lenni a faszom a szakértőkkel, hogy őszinte legyek. Abban állapodnak meg, hogy Bruminak többet kell bókolnia a nőnek és nem csak a külsejét kell dicsérnie, hanem a belső tulajdonságait is és majd ettől helyreáll az önbizalma.

Orsi és Zoli következik. A férfi kezd, mert láthatóan fel van zaklatva. Elmondja, hogy kurvára nincs jól, mert a felesége bántalmazó. Folyamatosan a fejéhez vágja, hogy nem férfi, értéktelen és a többi. Panaszkodik, hogy már nem szexuálisan se zaklatja a feleségét, aki ennek még örül is. Borzalom.

A szakértők szerint ezt az emberi arcát kéne megmutatnia a feleségének otthon is. Orsi meg is jegyzi itt, hogy ez az első alkalom, hogy így látja a férjét. Vincent szerint a nő a viselkedésével provokálta ki ezt. Zoli ezután elmondja, hogy a felesége egyáltalán nem érdeklődik se felé, se a munkája, se a gyerke felé. Orsi erre nagyon kiborul, mert szerinte a férfi hazudik és betanulta ezt a szöveget.

A nő elmondja a szakiknak, hogy a faszi a fejéhez vágta, hogy az életben nem talál még egy olyan csávót, mint ő, aki el tudná fogadni. Vincent szerint Orsi akaratlanul is lejjebb helyezi magát a férfinél. A nő a kamerának elmondja, hogy teljesen vakon vannak, mert ő simán Zoli fölé helyezi magát. Ezután a férfi megint elmondja, hogy a nő rendszeresen bántja, de Orsi szerint csak őszinte.

Orsi sírva mondja a kamerának, hogy ezzel a mutatvánnyal mindenkit átbaszott a férje és szerinte csak a műsorért van itt a férfi. A szakértők szerint külön párterápiára lenne szükségük. Utánuk Geri és Reni érkezik. Melinda azzal nyit, hogy nagyon örül, hogy sikeres volt a múltkori alkalom, mert látványos a nőn a változás.

Azt viszont észrevették, hogy a férfi bezárkózott. Geri azt mondja, hogy nem tud egy 180 fokos fordulattal mit kezdeni. Úgy érzi, hogy nem őszinte ez a változás. Elmeséli a kulcstartós sztorit és hozzáteszi, hogy szerinte full kamu. A szakértők megállapítják, hogy szerepet cseréltek. A többi párnak nem tetszik, ahogy a férfi viselkedik.

Szabi azt mondja Gerinek, hogy velük nagyon tisztelettudóan szokott beszélni, de Reni felé kurvára nem. Melinda megjegyzi, hogy sokkal magabiztosabb volt a férfi, amikor a felesége ellenséges volt vele. Vincent szerint, ha Reni felül tudott kerekedni a kezdeti nehézségeken, akkor neki is illene.

Utoljára Rami és Miki kerül sorra. A férfi elárulja, hogy nincs jól. Bevallja, hogy lement Horvátországba nyaralni, amire Rami egyből lecsap, mert neki ugye azt hazudta, hogy Ausztriában dolgozik. Wishes Zámbó Krisztián egyből felvesz egy flegma stílust a felkérdezésre. Rami a fejéhez vágja, hogy tiszteletlen, amit nem ismer el a férfi. Azt mondja ő csak elmenekült egy olyan helyzetből, amiben nem érzi jól magát.

Erre Rami azt mondja, hogy gyáva. Miki erre felbassza magát és azt mondja bárcsak mindenki olyan gyáva lenne, mint ő. Nem tudom az miért lenne jó, de ki érti a pöcslogikát. A tiszteletlen, gyáva pöcs tovább mondogatja, hogy ő se nem tiszteletlen, se nem gyáva. A szakértők próbálnak beszélni vele, de csak loopolja a faszságait.

Melinda azt mondja neki, hogy Rami csak a dühét fejezte ki, amiért cserben hagyta. Viszont Wishes Zámbó Krisztián továbbra is azt loopolja, hogy ő nem gyáva. Szerinte azzal, hogy elismerte, hogy hibázott ő már nem lehet gyáva. Rami elmondja, hogy nem azzal van a gond, hogy nem akarja már ezt a kapcsolatot, hanem azzal, hogy hazudott és gyáva pöcs módjára elmenekült. Miki belekezd egy monológba, hogy ő mindenkit nagyon tisztel, még Ramit is és legszívesebben megölelné. Meg is próbálja, de a nő nem engedi, mert szerinte képmutatás lenne.

A szakértők megengedik a párnak, hogy beszéljenek egy kicsit kettesben. Miki elmondja, hogy nem akarta megbántani a nőt, aztán hazudik, hogy túl sok dolga volt, azért nem hívta fel. Nagy nehezen kikönyörög a férfi egy ölelést és kéri a feleségét, hogy bocsásson meg. Rami elmondja a kamerának, hogy nem rossz ember a férje, csak bunkó, tapló, önző meg egyebek. Visszamennek a vallatásra, ahol a szakértők látják, hogy ezt már nem tudják helyrehozni. Felteszik nekik a kérdést, hogy akarják-e folytatni? A választ már csak a következő részben tudjuk meg.

Na ez is egy olyan rész volt, ami kurvára felbaszott. Miki egy gyáva pöcs, ha véletlenül nem írtam még le elégszer.

[csacskamacskamocska]

Őszinteség és énközpontúság

Drágajóanyám egy őszinte embernek gondola magát. Közben folyton hazudott. Akárkivel kommunikált, úgy alakította a mondandóját, hogy az megfeleljen az adott helyzetnek. Nemcsak arról volt szó, hogy nem szólt be, nem ellenkezett, nem konfrontálódott, hanem a sztorikban is azt domborította ki vagy színezte ki, ami erősítette azt a mondandót, ami valami módon sikeresnek gondolt a másik fél manipulálásában. Valójában folyamatosan hazudott – szerintem –, de saját magáról az a megélés volt, hogy ő nagyon, de tényleg nagyon őszinte ember. Mindenre volt valami magyarázat, hogy az miért jó úgy, ahogy ő zsonglőrködött a szavakkal. Ez az érdekes a dologban, hogy ő őszintének gondolta magát. Kívülről látni ezt, az zavarba ejtő. Mert nem káros másokra nézve, hiszen senkit nem vert át pénzzel, nem vette rá őket vásárlásra, befektetésre, nem élősködött senkin szerelmet vagy elismerést hazudva, sőt, lehet mondani, hogy mindenkinek örömöt szerzett. Megértő volt, támogató, lelkesítő, csupa pozitívum – és valójában ez az ő énideálja magáról, ez valóban ő volt, és annyira de annyira szerette volna, ha szeretik. És szerették is! Csakhogy, én ott álltam közel. A színfalak mögött. És elvesztettem minden bizalmamat. Hiszen ugyanazt a történetet 4-5 különböző formában is hallhattam, ahogy éppen az adott szitunak megfelelt. És tudtam mennyire fárasztja ez az egész. És tudtam mennyire lenéz mindenkit. Mennyire kritikus. Tudatosnak gondolta magát, de ösztönös és sértődékeny és bosszúálló volt. – mint minden narcisztikus. Mert az volt. És közben kreatív és idealista és erős és varázsló volt.

Egy másik felnőtt nyilván tudta őt szeretni, sőt, szerelmesnek lenni belé. Még az is lehet, hogy társnak egyáltalán nem volt rossz egy megfelelő embernek. Előrevivő, lendületes, célokat adó és megcsinálós ember mellett a másik is halad és él, és élményeket szerez. Mostanra, hogy megfordultak a szerepek és én vagyok az ő anyukája, most látom őt tisztán. Elvesztette a társát és nem tudott másikat szerezni, nem is akart, mert neki az az egy megértő, odaadó jó ember kellett, a rugalmas morállal, a vidámsággal, a kellemes aláredelődéssel. Esélye nem volt másik olyat találni, mint a nevelőapám. És neki nem egy másik ember kellett, hanem egy megfelelő legodarab, aki illeszkedik az életébe.

Sosem voltak kétségei saját magáról. Csak azt érezte, hogy másokkal van baj. Soha nem kért bocsánatot, és soha nem tépelődött azon, hogy valamit esetleg nem jól csinált. Pontosabban, ha tépelődött rajta, akkor azon rágódott, hogy hogyan nyerhetett volna, nem azon, hogy miért nem jó amit tett. Rég óta tartó kezeletlen személyiségzavar, a demencia mellett – volt a diagnózis, amikor először bekerült a pszichiátriára.

Az egész történetet azért mesélem el, mert két dologban határozza meg az én életemet. Háromban. :) 1. Van bennem egyfajta morális rugalmasság. Ami hiba. Az emberek közötti hazugságokra, elhallgatásokra, manipulációra a hisztériáig érzékeny vagyok, de amúgy a szabálykövetésem nagyon gyenge. Én vagyok az, akinek figyelmeztetnie kell magát, hogy akkor is megálljak a stoptáblánál, amikor nyilvánvalóan nem jön semmi. (mer nincs kivétel). 2. Sajnos bármire hisztérikusan reagálok, ami kicsit is hasonlít anyám dolgaira. Ha bármit észreveszek abból, ahogyan ő működött, akkor az egész múltamat a nyakába varrom az illetőnek. Hogy igazam van-e ilyenkor, azt nem lehet tudni. 3. A különlegesen sok ellentmondás, amiben évtizedekig őrlődtem, egy állandó és elég fárasztó önvizsgálatra kényszerít. Mert állandóan és rémisztően észreveszek magamon jeleket, lenyomatokat. Hiába fogadtam már el anyámat, ugyanazokat a dolgokat magamban nem tudom, nem szeretném elfogadni, hiszen azzal kárt okozhatok másoknak.

Azt várom, hogy valaki lássa és értékelje az erőfeszítéseimet. És néha menedéke nyújtson. Egy mellkast, amin meg lehet pihenni az önmagammal folytatott küzdelemben. Nekem nem kell legodarab. Nekem egy másik ember kell. De közben vonzanak a narcisztikusok, mint lámpafény a bogarakat. Mert a mérhetetlen arroganciájuk mögött a sebezhetőségük és a szeretetéhségük vitathatatlan. Gyógyíthatatlanok. És gyógyíthatatlanul beleégetik magukat a másik emberbe. De ők sosem tudnak menedéket nyújtani.

Amúgy jól vagyok. Tényleg.

[paleobiogeografia]

2024 könyvekben

Ígértem, hogy írok egy kis ajánlót/véleményt az idén olvasott könyveimről. 17 sikerült a végére, a 18. még olvasás alatt van, de hát mire való a karácsonyi szünet. Főleg horror, fantasy és sci-fi volt a fő csapásirány. A listát berakom ide, a részleteket meg a vágás alá:

Védtelen halandók (Themis-akták III.)

Terry Pratchett - Korongvilág könyvek (Mort, A kaszás, Gördülő kövek)

Jeff Vandermeer - Déli végek trilógia (Expedíció, Kontroll, Fantomfény)

Chuck Tingle - Camp Damascus

Veres Attila - A valóság helyreállítása

Tamsyn Muir - Nona a kilencedik (Locked Tomb III.)

Naomi Novik - Arany enklávék (Scholomancia III.)

Matt Ruff - Lovecraft földjén

Rusvai Mónika - Kígyók országa

M. L. Rio - Mintha gonoszok volnánk

Bram Stoker - Drakula

Philip K. Dick - Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?

Rafal Kosik - Nem_véletlen

Egyebek

Védtelen halandók (Themis-akták III.)

Ezt a sorozatot még 2023-ban kezdtem el olvasni, nagyon tetszett a stílusa, hogy jelentések, interjúátiratok és hasonlók formájában írja le az író a történetet. Az első két könyv teljesen rendben is volt, de ennél a harmadiknál úgy éreztem, hogy nagyon összecsapott lett, és csak valahogy be lett fejezve. Nem volt rossz, maga a trilógia amúgy szimpi volt, csak ennél a harmadik résznél valahogy elfogyott a szufla.

Terry Pratchett - Korongvilág könyvek (Mort, A kaszás, Gördülő kövek)

Imádom a korongvilágot, az összes zseniálisan szerencsétlen szereplőjével együtt, folyamatosan fogyasztom őket ebookban. Idén érkeztem oda, hogy akkor a Halál könyveket elkezdem. Imádtam őket, pusztítóak a poénok benne, főleg ha az angol eredetivel is összehasonlítom őket. A Halál nagyon szerethető karakter, a maga összes logikátlan logikájával és törekvésével arra, hogy minél inkább megértse az embereket. A Vadkanapó még folyamatban van épp, eddig ez is jó, de szerintem a vége jövőre csúszik át.

Jeff Vandermeer - Déli végek trilógia (Expedíció, Kontroll, Fantomfény)

Diplomámra kaptam meg a trilógia maradék két részét, ráadásul abban az Agave kiadós kiadásban, ami nagyon tetszett (az Eric Nyquist-féle grafikákkal). Szeretem a tudományosabb jellegű sci-fiket, és a horrort, úgyhogy ez a lovecrafti öko-horror minden szempontból kielégítő volt. Érdekes koncepciókat jártak körül a könyvek, Vandermeer egy zseni ebből a szempontból, és azért nagyon érezni lehetett, hogy ő is hasonló munkakörökben dolgozott. Nem hiába olyan népszerű itt a tumblin

Chuck Tingle - Camp Damascus

Az elborult erotikus regények koronázatlan királyának első komolyabb regénye egy nagyon erős horrorr lett. Van benne minden, az autista főszereplőtől elkezdve a keresztény szektán át a démonokig minden. Utóbbi kettő közül nem tudom, hogy melyik a parább néha. Valódi 10/10, alig tudtam volna letenni, ha nem a telómon olvasom ebookban.

Veres Attila - A valóság helyreállítása

Veres Attila harmadik kötete is a szokásosan magas színvonalat hozza a horror/weird novelláival. A másodikkal ellentétben ezek a történetek egy közös laza keretben vannak és összefüggenek, viszont ezt csak a végére értjük/látjuk meg igazán. A jó kis novelláskötetek mindig segítenek visszarázni az olvasásba, ez is tök jó volt erre, szívesen ajánlom bárkinek

Tamsyn Muir - Nona a kilencedik (Locked Tomb III.)

Őszinte leszek, a Locked Tomb könyvek mindig olyanok voltak, hogy nagyon nehezen kezdem el olvasni őket, nehezen tudom egy kicsit a történetet követni, úgyhogy van, hogy nagyobb szüneteket kell benne tartanom, de mindig kattan valami egyszercsak, és onnantól alig bírom letenni. Megint az volt az érzésem, hogy nem teljesen értem, hogy mi folyik a sztoriban, de elengedtem, gondoltam hadd vigyen a flow, majd kiderül minden. Így is lett, tök jó könyv ez is, várom már a negyediket nagyon.

Naomi Novik - Arany enklávék (Scholomancia III.)

Ez is egy harmadik kötete egy trilógiának. A könyv első két részét még '23-ban olvastam, szinte átszáguldottam rajtuk. [2024 úgy látszik, hogy a harmadik kötetek éve volt] Nagyon tetszett a sorozatban a "varázslóiskola, de a Roxfort aktívan meg akar ölni"-sztorivonal, ahonnan a harmadik kötetre ki is szabadulnak a tanulóink, és itt a könyv első fele olyan érdektelenségbe fulladt, hogy le is tettem, nem bírtam tovább olvasni. Idén újra felvettem, megpróbáltam onnan folytatni, ahol abbahagytam. Van az a mém ahol a gyémántok előtt épp visszafordul a bányász. Na pont ilyen érzés volt, zsenijó volt a maradéka a könyvnek, megmentette a trilógiát. Tényleg váratlan fordulatokkal teli az egész sorozat, szerethető karakterekkel. Imádom, hogy főhősnőnk mennyire overpowered seggfej. Ajánlom, és ne csináljátok azt mint én, olvassátok rögtön végig.

Matt Ruff - Lovecraft földjén

A sorozat miatt szerettem volna elolvasni a könyvet is. Az amerikai feketék elleni rendszerszintű erőszak és elnyomás keveredik a misztikummal és horrorral a könyvben. Nem annyira hatás-és látványvadász mint a sorozat, leginkább megint lazán összefüggő novellákról beszélhetünk mint fejezetekről, mindig egy fókuszkarakterrel akinek a sztorijában a többiek felbukkannak. A végére itt is összefutnak a szálak és egy nagy fináléban zárja le a sztorit a könyv.

Rusvai Mónika - Kígyók országa

Nem hiába kapott a Kígyók országa Zsoldos-díjat. Két időszálon futó sztorin keresztül ismerhetjük meg két nő sztoriját. Nagyon sok eredeti és újító jellegű fantasztikus mégis ismerősen "magyaros" elem van a történetben, nagyon nagyon tetszett az egész kötet.

M. L. Rio - Mintha gonoszok volnánk

A Titkos történet mellett ezt tartják a "Dark Academia" esztétika másik sarokkövének. Érdekes volt, meg szórakoztató, de a recept ugyanaz: megint az egyetemisták egy bűntény elkövetéséig bolondultak bele tanulmányaikba. Biztos jobban élveztem volna, ha több Shakespeare-t olvasok, de így se volt rossz sztori.

Bram Stoker - Drakula

A Dracula Daily miatt nagyjából olvastam és követtem a mémeken keresztül a történetet, de azért az eredeti formájában és magyarul is szerettem volna elolvasni. Elképesztően zseniális könyv, sokkal jobban élveztem mint azt gondoltam. A karakterek szuperek, okosak, szeretik egymást és ezzel győzik le Drakulát. Drakulában pedig imádtam, hogy amellett hogy egy veszedelmes és rémisztő ellenfél egy kis csicska nyomi is.

Philip K. Dick - Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?

A korai cyberpunk irodalom egyik előfutára, a műfaj egyik meghatározó kötete, aminél a film sokkal élvezetesebb volt. A könyv valahogy még vontatottabb mint a film, de legalább a belső gondolatok kicsit jobban ki vannak fejtve. Ennek ellenére tetszett, hogy látni hogy honnan alapoz meg bizonyos elemeket, amik a későbbi történetekben gyakran felbukkannak. A végén három irodalmi esszé segít a könyvet mélyebben megérténi. Ezek közül kettő valóban jó elemzés, a harmadikat viszont leginkább szellemi maszturbációként tudom jellemezni.

Rafal Kosik - Nem_véletlen

Ha már cyberpunk, akkor legyen kövér. Ez a könyv a Cyberpunk 2077 világában játszódik, egy tipikus heist-sztori. Annak ellenére, hogy a sztoriban nagyjából pipálgatni lehet a tipikus hozzávalókat egy ilyen történethez, nagyon tetszett, hogy maga az írás nagyokn dinamikus volt, mintha csak egy filmet/sorozatot néznék. Nem véletlen (haha), mert az író többek között a Cyberpunk Edgerunners sorozat egyik forgatókönyvírója is.

Egyebek

Most olvasok a Neuromancert William Gibsontól, elkapott a cyberpunk vibe, meg a játékot is megkaptam karácsonyra, úgyhogy meg is marad még egy darabig. Véleményt majd csak a végén mondok róla, de eddig tetszik. Emellett a szakdogához és a záróvizsgára készüléshez elég sokat szakirodalmaztam, olvastam tankönyveket. Meg az új munkahelyem két minőségbiztosítási kézikönyvét is el kellett olvasnom. Összességében jó év volt olvasásélmények tekintetében.

[mirabellomonferrato]

Antonietta, az olasz barátnőm

Nos, a megjelenése olyan, hogy ha egy turkálóban találomra kicsippentesz pár ruhadarabot, kicsit megtaposod a földön és rádobálod valakire, akkor kísértetiesen hasonlítani fog Antonietta megjelenésére. Nem érdekli és sosem érdekelte az öltözködés. De közben nagyon érdekes dolgokat visel. Ránézel és vidám leszel. Kedves és furcsa nő. 62 éves, gyanúm szerint sosem lehetett kimondottan szép, de nem mindennapi. Dolgozott idénymunkásként Bulgáriában, vízvezetékszerelőként Japánban, néha valamiket szerkesztget, fordításokat lektorál, de minden képzettség nélkül, beszél oroszul, angolul, magyarul és persze olaszul. Most arabul és kínaiul tanul. Rengeteget utazik, olcsó repülőjegyekkel, igénytelen szállásokon, nagyon boldogan bejárja a világot. A három gyereke mindenfelé élnek a világban, hasonló színes múlttal. Bárhol elboldogul, olyan félelem és görcs nélkül él a világban, ami lenyűgöző. Már vagy 25 éve él Magyarországon, azóta nem dolgozik, az angliai meg olaszországi ingatlanok kiadásából éldegélnek. Egyedül nevelte a gyerekeit. 25 év ide vagy oda, nem igazán értem a magyarját, de tudunk beszélgetni. A beszédénél jobban értem őt magát, jobb barátságba is kerültünk, őszinte lelkesedéssel tudom nézni őt, az életszemléletét. Boldogan újságolta, hogy megnézte, és egy órányira leszünk egymástól! Ő most Genovában él (amikor nem Budapesten), 200 méterre a tengertől egy nagyon pici, 20 nm-es lakásban. De van egy lakása Livornoban, és egy Budapesten, és ha jól tudom Angliában is. Meghívott a picike lakásába, és megmutatta a fényképet a kanapéról (ami kinyitható) és ahol aludhatok majd. Imádtam! :) :)

Elmondta, hogy ahol a házam lesz, ott a közelben, Novi Ligure-ben van egy híres, 160 éves csokigyár. Pernigotti Gianduiotto. 2018-ban majdnem bezárták, de végül maradt. A bezárásról több cikket is találtam, a megmaradásról kevés infót, de úgy néz ki az üzem is működik, nem csak a márkanév maradt meg. A közeli Gavi pedig a régió bortermelésének központja. Nem vagyok nagy borkedvelő, és azt hiszem hiteltelen lenne, ha úgy tennék, mintha értenék hozzá, de az roppant érdekes, hogy amikor Magyarország borvidékeit tanultam az üzletvezetői képzésen, akkor imádkoztam, hogy csak ne azt a tételt húzzam, mert egyet sem tudok megjegyezni. Na, Gavit bezzeg rögtön megjegyeztem. – Ezt teszi a szerelem. :D Lelkesedett, hogy milyen jó helyen veszem a házat, közel van Milánó, Torinó, és Genova is. Azt is elmondta, hogy nyaralni nagyon jó lesz, de Olaszországban élni nem annyira jó, majd meglátom, hogy Magyarország jobb.

Nevettünk egymásra, hogy jó, majd meglátom. Ha úgy lesz, úgy lesz jó. Beszélgettünk kicsit a politikáról, kicsit a klímaválságról, ezen picit elszontyolodtunk, de végül megerősítettük egymás abban, hogy itt ülünk a Lövőház utcában, limonádét iszogatunk és beszélgetünk, élvezzük ki ezt, aztán majd a holnapot holnap meglátjuk.

Antionetta valószínűleg nagyszerű segítség lesz abban, hogy könnyebben eligazodjak majd az olaszországi programok és látnivalók meg érdekességek között. És borozásban egyértelműen lehet számítani rá! :D

[dajkag]

"A japán szamurájok rituális öngyilkosságát, a szeppukut nyugaton sem kell bemutatni senkinek. A hasfalon ejtett vágás a szégyentől való megtisztulást szolgálja. A szeppuku elkövetője dicsőséges halált hal, családjának nem kell többé cselekedetei miatt szégyenkeznie. Talán kevésbé közismert tény azonban, hogy a hason ejtett seb eredete abban a hitben gyökerezik, hogy a szellem a gyomorban lakik, a szeppuku aktusa pedig a halál pillanatában lehetővé teszi annak felszabadulását."

Az elmúlt egy évben, ha nem is teljesen tudatosan, de sok energiát fektettem abba, hogy megerősítsem az emberi kapcsolataimat vagy épp egy huszárvágással metsszem el azokat, amelyek semmilyen szempontból nem tekinthetők építő jellegűnek. Ennek a folyamatnak a legfőbb részeként nagyon nyíltan és nagyon őszintén beszéltem bizonyos emberekkel az érzéseimről és arról, hogy hogyan is gondolkodom úgy összességében a világról. Ez vezetett el odáig, hogy sikerüljön magam előtt is beismernem bizonyos dolgokat és elfogadni azokat.

"A helyesen kivitelezett szeppuku 2 vágásból áll. A szamuráj az ágyékába döfi a pengét, és felrántva ejt egy vágást hasfalán. Ezt követően hasfalának bal oldalába döfi a kardot és jobb oldalra vágja fel. A második vágás az első fájdalmaiból adódóan jelentős koncentrációt kíván. Emiatt különös tisztelet övezi a sikeres, pontos és a minél hosszabb második vágást, melynek kivitelezésére nem minden szamuráj bizonyult képesnek."

Az egyik fontos lépcsőfok egyértelműen az volt, amikor sikerült elfogadnom, hogy szerelmes vagyok V-be. Ez több dolog miatt is küzdelem volt , de leginkább azért, mert tudtam, hogy egy teljesen lehetetlen helyzetbe kerültem, és talán életemben először nem a kölcsönös vonzalom vagy az összhang hiánya miatt van ez így.

Mindenesetre a következő lépés az volt, amikor egy kora májusi hajnalon, egy hosszú beszélgetés közepén elmondtam Andornak azt, hogy “hát bazmeg, az van, hogy kurvára szerelmes vagyok a V-be”, ami elég nehezen jött ki, ő pedig nehezen értette meg, hogy miért van ez, miért pont a V, hogy hogy jött ez az egész, de úgy éreztem, hogy hatalmas lépés volt, és a teher egy része leesett a vállamról. Könnyebb lettem, ráadásul a kettőnk egyébként furcsa baráti kapcsolatát is megerősítette ez, és hogy a maga különös módján próbált (és próbál) megérteni engem, hogy miért pont a V, aki amúgy tudom, hogy az ő szemében sosem volt például egy tipikus jónő, és ez neki meg általában fontos.

"Ha az elkövető megejtette mindkét vágást, a segédje levágja a fejét a hosszúkard segítségével úgy, hogy nyakának elülső felét ne vágja át, így a fej nem esik le. (…) A lefejezés lényege, hogy elkerüljék, hogy a szeppukut elkövető a halál előtti fájdalom miatt megszégyenüljön."

Az utolsó lépcsőfok egyértelműen az volt, amikor három hete V-vel beszéltem erről. Talán soha annyira jó estém és annyira őszinte beszélgetésem nem volt még senkivel az életem során -36 vagyok- és nemcsak éreztem, de tudtam is aznap, hogy ő is komolyan vesz és fontos számára az, hogy őszinte vagyok vele. Nem fagyott meg a levegő és nem tört el látványosan semmi, utána még órákat beszélgettünk erről - és minden más dologról - és úgy váltunk el egymástól hajnal kettő előtt, hogy mindketten elmondtuk a másiknak, hogy igen, jól éreztük magunkat. De azért egy kicsit ezután minden más lesz, legalább egy ideig. Nekem meg valahogy sosem volt még ennyire fontos az, hogy valaki megfogta a kezemet és megölelt, még akkor sem, ha tudtam, hogy épp más mellé megy haza aludni, én meg másnap reggeltől megsemmisülök.

Korábban, ha őszintén beszéltem az érzelmeimről, mindig azt éreztem, hogy csak támadási felületet biztosítok másoknak és nagyon kellemetlenül éreztem magam emiatt, mármint hatalmas szégyenérzet kerített ilyenkor a hatalmába napokig, szóval próbáltam mindent elnyomni, mert ezek úgyis bagatell dolgok, amik idővel majd elmúlnak, ugye? És egy ideig most is az járt a fejemben, hogy hát csendben kellett volna maradni, tűrni, akkor talán minden jobb lenne, talán nem omlik rám az egész életem kibaszott kártyavárként. Vagy legalább nem ilyen formában. Vagy mit tudom én.

Most azonban úgy gondolom, hogy sikerült végleg áttörni egy láthatatlan falat. Hogy ha csak egy nagyon erős költői túlzásként is, de itt vagyok, felvágott gyomorral, beleim a padlóra omolva, és szeretném, ha látnák és ha senki nem szörnyülködne ezen, mert nincs benne semmi szégyenteljes. Sajnos ember vagyok. Elbuktam és összeomlottam. Minden téren. De legalább nem hunyászkodtam meg és a leggyengébb, legsebezhetőbb pillanatokban is kiálltam, és mindezt úgy érzem, értékes dolgokért tettem. Így azt gondolom, hogy már semmi olyan nincs az életben, amiben ezután ne lehetnék véresen őszinte. Mert megmutattam mindent. És bármennyire is elviselhetetlenül fáj, talán van ebben az egészben valami jó is.

Mégpedig az, hogy nem szégyellek semmit. Egyáltalán. Kizárólag büszkeséget érzek. Mérhetetlen büszkeséget*. És azt, hogy történjen ezután bármi, úgy gondolom, a szeretteimnek sem kell szégyenkezniük miattam. Remélem, hogy neki sem.

"A szeppuku hagyományát -véleményem szerint- európai ember sosem fogja megérteni, sosem lesz képes mélyen átérezni fontosságát."

[troger]

(előző rész)

szerintem így az ötödik randi után abbahagyhatom a számolást, hogy hányadik randi

1. frida kahlo kiállítás

2. strand pauli

3. minigolf

4. északi-tenger

5. erdei kirándulás + DOM

napi kapcsolatban vagyunk, gyakran találkozunk, alkalomadtán egész napokat töltünk együtt, többször voltam nála, vezettem az autóját, szóval mostanra kiépült egy olyan mértékű kölcsönös bizalom, ami jó alapja lehet akár egy barátságnak, akár valami másnak

ugyanis ez a kérdés még nem dőlt el

fizikailag még mindig eléggé távolságtartó vagyok

amiatt, hogy kb 1 éve nem voltam intim közelségben senkivel, és hogy azelőtt meg 10 évig ugyanazzal az emberrel, egy kicsit be vagyok fosva

félek a visszautasítástól, ezért biztosra akarok menni, és emiatt tolom ki időben az intimitás határának az átlépését

(ha egészen őszinte akarok lenni, akkor fejben időnként automatikusan összehasonlítom neménnel, és abból mindig vesztesen jön ki - terápiába továbbra is kéne mennem)

a metakommunikáció alapján mostanra már szinte biztos lehetek benne, hogy ő benne lenne, de nagyon empatikusan vár rám, hogy megérjen bennem az elhatároz��s

és nem kéne tovább húznom, mert egyszer minden türelem elfogy - vagy sürgősen hamar beszélnem kell erről is, mert ezt a témát direktben eddig nem piszkáltuk egyáltalán

innentől gyávaság lenne nem mozdulni

ja, tegnap a kiránduláson elmondtam neki, hogy munkát kell keresnem, meg hogy történt az egész, és milyen élethelyzetben vagyok épp

pont úgy reagált, ahogy gondoltam: együttérzően és segítőkészen (le kellett állítani, hogy ne kezdjen nekem állásokat guglizni az erdő közepén 🤣)

később a DOMon többször is késztetést éreztem, hogy közeledjek hozzá, de nem tudtam elvonatkoztatni a tőle, hogy mennyire gusztustalanul érzem magam a kiránduláson teleizzadt gönceimben :/

mindazonáltal megint jó kis napunk volt

hát így vagyunk most

ma kertipartira megy a 25 éve nem látott, fiatalkori bandájával, és már előre megkért, hogy holnap majd ápoljam a másnapos fejét 😇

[borekdothu]

31km bringa

56 perc alatt letoltam 31km-t, de nem volt őszinte a mosolyom. A törött ujjam fél óra után bedagadt és háromnegyed óra körül már nagyon fájt. Ezt a szívást, hogy egy nyamvadt törés így meg tud viselni. Rendesen szétcsaptam az igaz, de ez már egy kicsit kezd sok lenni.

[iloveyouandmissyou]

Megint rá szánok fél percet az életemből, hogy leírjam, amit neked soha nem mertem el mondani…

Minden nap hiányzol egy kicsit annak ellenére, hogy nem Te vagy a kedvenc emberem már..

Egyet kértem, hogy ne hagyj itt soha.. Hol vagy?

Sosem kerestem az arcod a tömegben, csak a hangod a hátam mögül, a kedvenc zenéd a rádióban, az illatod az ágyamból, az érintésed másban..

És én így fogytam ki lassan, megüresedtem nélküled..

Nincs itt, mégis mindenhol ott van..

Melletted nem akartam jobb ember lenni..,CSAK a Tiéd..

Ne aggódj, soha nem fogom el felejteni, soha nem is tudnám..

Ezért meg engedem, hogy Te ki dobd az egészet.. “töröld”

De Én megemésztem, felnövök és megöregszem velük..

Nálam biztonságban vagy..

Ha Te nem tudtál hű lenni hozzám, akkor legalább Én az leszek magamhoz..

Kérlek..

Őt ne felejtsd el fel köszönteni a születésnapján, Őt ne félj átölelni, Őt ne hagyd egyedül, ne lökd el magadtól,

Kérlek..

Neki is merj megnyílni, Neki is küld el az épp kedvenc zenéd, Neki is legyél a legjobb barátja, vele is viccelődj szemtelenül..

De kérlek..

Belé merj szerelmes lenni, Vele legyél őszinte, Neki vedd fel a telefont, Őt ne verd át, kérlek Őt szeresd jobban..

És Te azóta nem hiszel nekem..

Pedig Én tényleg teljes szívemből szerettelek…

[donb]

Tíz Kossuth tér

(Index, 2002.04.13.)

A nemzet kétmillió tagja gyűlt össze a budapesti Kossuth téren – jelentette a magyar közszolgálati rádió rendőrségi becslésekre hivatkozva. Kérdés mármost, kivel lehet ezt a marhaságot megetetni.

Drága barátaim, honfiak, emberek, polgárok! Helyezzük magunkat kényelembe, készítsünk ki egy pohár italt, dohányosok rágyújthatnak, aztán vegyünk elő egy Budapest-térképet meg egy léptékvonalzót! (Online tartozkodó barátainknak ajánlhatjuk a bpterkep.index.hu-t, azon remekül lehet mérni.) Keressük ki a Kossuth teret, és méricskéljünk egy kicsit!

Helyettesítsük a parlament előtti részt egy téglalappal. A tér keleti oldala 330 m hosszú (egészen az épületek tövénél mérve). A déli oldal 170 m. A téglalap tehát 56 100 négyzetméter. A parlament középső kiszögellése valamivel nagyobb mint 50x60 m, azaz 3000 négyzetméter. Vegyünk a téren levő fák, szobrok, köztéri bútorok, egyebek számára – az egyszerűség kedvéért – ennél kicsit többet, 3100 négyzetmétert. Vagyis a Kossuth tér parlament előtti területe jóindulatú, konzervatív becsléssel 50 ezer négyzetméter.

Szakértők szerint normális tömegelésnél egy ember 0,25 négyzetmétert foglal el. Gondoljunk bele: 50x50 centi per kopf. Ennél sűrűbb tömeg már tényleg gruppenszex vagy árleszállítás. Vagyis a parlament előtt, törik-szakad, 200 ezer honfi fér el. Minusz rendezők, rendőrők, újságírók, transzparensek, kutyák, bokrok, szemeteskukák...

De legyünk nagyvonalúak. Az országház északi és déli végén van egy-egy, kb. 130x110 méteres tér, vegyük a kettőt lazán 30 ezer négyzetméternek. Akkor az még 120 ezer lelkes résztvevő. Sőt. Vegyük a betorkolló nyolc utcát átlag 10 méter szélességben, 500 méter hosszan (ennyi az Alkotmány utca hossza a Bajcsyig). Az még 40 ezer négyzetméter, még 160 ezer résztvevő. 200 meg 120 meg 160 az 480 ezer hazafi. Legyünk nagyvonalúak: félmillió.

Vagyis mondjuk már magyarul: közszolgálati jelentések szerint a budapesti Kossuth téren négy uszkve tíz Kossuth tér gyűlt össze. Őszinte szívvel javaslom mindenkinek, aki ezt elhiszi, szavazzon... (akire akar)

[mothmonologue]

Embertípusok közlekedési eszközök szerint

Autó: felelősségtudatosnak mondja magát de kútba ugrana bárki után, ha elég jó ötletnek tűnik, baszó zenei ízlés, listák és határidőnaplók, gazdag szókincs, apró mosolyok, vegyél neki kávét és szeretni fog, "azért mert én azt mondtam"

Busz: mindig fázik, bizalmatlan, túl őszinte, fehér fényben sötét karikák a szem alatt, érzéketlen, mert titkon túlérzékeny, csomó a fülhallgató vezetékén, emlékbe eltett szemét

Vonat: hippi csak még nem vallotta be, ráérünk arra még, analóg videókamerák, dobozos kávé, meglepően jó matekból, megáll bevárni azt, aki lemarad a csoportban, végtelen türelem (vagy mégsem?), "ez nem ronda, ez rusztikus"

Bicikli: minden reggel beveszi a leszarom tablettát, kedvenc állata a baszok rája, ha kell az Istennel is leáll vitatkozni, addig beszél amíg bereked, aktuálpolitika, unironikusan hallgatott phonk, nemtől függetlenül hosszú haj, nemtől függetlenül kontyban

Motoros roller: fosatós turmix és étrendkiegészítő, titkon gyerekes, titkon szét van esve, rosszul szabott zakó/blézer, startup cég vezetője vagy rohadófélben egy multinál, "elmondom, nekem mi segített a rák legyőzésében"

Gyalogos: céltudatos és motivált vagy beletörődött és cinikus, megbízható, realista, naplementék, ugróiskolák az aszfalton, pillanatok fejezetek helyett, rengeteg mesélnivaló, sosem kimerült, maximum fáradt, mély kapcsolatok, csak a szemével mosolyog

Repülő: bonyolult, szeret meglepni másokat, de nem jó az ajándékozásban, a horrorfilmek megijesztik, stressz=evés, állandóan mozgásban van, teli szájjal nevet (néha horkant is), a tüsszentése maradandó halláskárosodást okozhat, összeségében cuki, de vigyázni kell vele

+1 görkorcsolya: divatszent, a stílus maga, egészséges önbizalom, ténylegesen tud táncolni, kicsit sok, de nem bánja senki, nehezen érthető, teátrális, hirtelen haragú, szeret lelépni egy neki nem tetsző helyzetből, döntésképtelen

[drakvuf]

A Kísértés 9: A másik elfeledtet minden kínt

Az előző részben ott tartottunk, hogy Linda szépen hazament, de Gergőnek felajánlotta Kasza, hogy tovább ismerkedhet Cynthiával.

Na most én egy kicsit félreértettem a szitut a múltkor, mert nem a villába mehetnének együtt vissza, hanem haza.

Hangsúly a mehetnéneken van, mert Cynthia kurvára nem kér a pöcskenőcs Gergőből. Azt mondja a fiúnak, hogy szerinte semmilyen kapcsolatra nincs szüksége, ameddig a halott exét látja mindenkiben.

Így Gergő egyedül sétál haza, Cynthia pedig visszamehet a villába.

A távozó pár helyére egy szépséges macska érkezik.

Kasza közli a rossz hírt a fiúkákkal is. Lóri nagyon sajnálja, mert szerinte egy üdítő színfolt volt a villában Gergő. Na de nem azért vagyunk itt, hogy keseregjünk egy darab szaron, hanem azért, hogy lássuk mit alkottak a lányok az elmúlt napokban.

Dorinával nyitunk. Bejátsszák, ahogy Zotyával smárolnak. Noel kifejezetten boldog, hogy a barátnője félrelépett. Nem kell megbánnia, hogy ő is smárolt Natival, illetve felhatalmazva érzi magát, hogy még tovább menjen.

Inge következik. Norbi próbálja meg��lelni az egyik felvételen, de a nő nem hagyja, csak egy kézcsókot enged. Illetve azt játsszák be, amikor az exeiről magyaráz a lány. A fiúk tapsolnak, mert semmi nem történt a felvételeken.

Dusán barátnőjével, Brigivel zárjuk a ceremóniát. A lány az egyik felvételen azt mondja, hogy ha a fiú megint azt a kurvát (Edát) viszi randira visszaadja a jegygyűrűjét. Aztán bevágják Máté próbálkozásait is. Az egyik felvételen a fiú azt mondja neki, hogy tényleg meg akarja ismerni a lányt, amire a lány annyit felel: kint is meg tudsz. Aztán még láthatunk egy szép felvételt, ahogy Mátéval ölelik egymást.

Dusán egyedül azon akad ki, hogy a lány levenné a gyűrűjét, amiért folyton Eda után rohangál. Azt mondja, hogy ha megcsalja a lány, akkor egy ordas nagy kurva lesz.

Ennyi volt a Tábortűz ceremónia. Elindulnak a srácok a villába. Elsőként viszont nem a fiúk, hanem Cynthia ér haza. Közli a lányokkal, hogy nincs többé Gergő.

Elmeséli, hogy választhatott, hogy hazamegy Gerivel vagy marad a villában. A lányok megértik a döntését. Cynthia azt mondja, hogy ő gyakorlatilag megnyerte a műsort és szerinte Linda hálás lesz neki a szolgálataiért. Amiatt viszont aggódik, hogy a többi fiú mit fog szólni a szituhoz.

Csak emlegetni kellett őket, be is toppannak a fiúkák. Welcome drinkkel fogadják őket a lányok, ám csak akkor jöhetnek, ha elmesélik mi volt a ceremónián.

DJ Kísértés már pörgeti is a lemezeket, ám Lóri produkálja kicsit magát. Azt mondja Gergő elvesztése megviselte és most nincs kedve bulizni, de kb pár perc múlva már iszik is.

Nati arról kérdezi a srácokat, hogy hogy élik meg Gergő távozását. Szarul. Cynthia nem érti miért viseli ez meg őket, mert kint is tudnak majd haverkodni. Lóri hetyetyézik egy sort bajtársiasságról és arról, hogyan dokkoltak éjszakánként sötétben a fiúval.

Cynthia valamiért nem érzi, hogy most jobban járna, ha hallgatna. Elkezd arról magyarázni, hogy csalódott a Geriben, amiért szarul viselkedett vele és folyamatosan fúrta. Lóri megállapítja, hogy az, hogy így beszél a kidobott szarról, csak azt jelenti, hogy a kettőjük kapcsolata nem volt őszinte. MICSODA MEGLEPETÉS

A kis nézeteltérés után elmesélik végre, hogy mi volt a ceremónián. Ingével semmi nem történt. Noel elmeséli, hogy Dorina smárolt Zotyával, amitől elszörnyülködtek a lányok. A faszi azt mondja, hogy ennek ellenére ő lát még esélyt, hogy együtt maradnak. Nati ezt csalódottan hallja.

Dusán elmeséli, hogy a barátnője lekurvázta Edát, amire a lány elég idegesen reagál. A kamerának azt mondja, hogy nem is az zavarja, hogy Brigi így beszél róla, hanem, hogy a fiú milyen lazán adja elő.

Aztán Dusán azt mondja válságban van a kapcsolata, de természetesen nem miatta, hanem Brigi miatt. A fiú teljesen bebeszélte magának, hogy ő mindent jól csinált eddig és ebben a tévképzetében a többiek is megerősítik.

Lóri csajozási tippeket ad Nikolnak. Azt mondja azért árulja el neki a titkait, mert nem akar tőle semmit. Nincs benne kihívás. Nikol azt mondja a kamerának, hogy ő dugná a faszit, mert mindketten bolondok.

Eda felkérdezi Dusánt, hogy miért beszél ilyen csúnyán róla a barátnője. A srác azt mondja azért, mert a lány ilyen. Még véletlenül sem esik le neki, hogy ez megbántotta a matek tanárnőt. Eda azt mondja, hogy innentől hanyagolni fogja a fiút. Dusán továbbra sem érti a problémát, mert geci buta.

Ezután a srác elkezdi Cynthiának előadni mennyire rosszul esik neki, hogy Brigi visszadná a gyűrűt, ha félrelép. A srác azt hazudja, hogy ő szereti a lányt és sosem csalná meg (mint ahogy a műsor előtt már megtette). Aztán elkezdi egyre jobban belehergelni magát a tévképzeteibe. Azt mondja, hogy ha azt látná, hogy a ***** folyik Brigi száján, akkor se csalná meg, meg akkor se ha rongyosra ****** Brigi száját.

Lehet Dusánnak azért nem volt eddig merevedése, mert arra gerjed, ha másokkal kúr a barátnője?

Végül arról loopol mennyire drága gyűrűt vett a lánynak (600 000 Ft) és ha ő ezt nem értékeli, akkor többet nem jegyez el nőt. Azt mondja nem tudja elhinni, hogy a barátnője ennyire gusztustalan dolgokat mondott és csinált vele. A faszi egy vetítőgép.

A lány villában is bulival készülnek a csajoknak. Mindenki meglepődik, hogy csak hárman jöttek haza.

A hölgyek beszámolnak a ceremóniáról. Inge nekik is előadja, hogyan zaklatja a faszija verbálisan az összes nőt a másik villában. Mint az előző részben, most is minden jó érzésű ember kiakad ezen (tehát mindenki), de a nő megint azzal jön, hogy nem ismerik a fasziját úgy, mint ő.

Máté vigyorogva magyarázza a kamerának, hogy majd tanácsot kér Lóritól, hogy kell így megvezetni a nőket. Fekete pont, drága Mátém.

Brigi is elmeséli, hogy bár kicsapongott a fiúja, olyan szépeket mondott, hogy mégis minden rendben van. Máté szerint szemellenző van a lányon, de ő tudja, hogy nem buta a csaj és majd rá fog jönni milyen a faszija. Rossz hírek Máté bébi: Brigi buta.

Végül Dorina meséli el, hogyan smárolt Natival a faszija, de aztán azt mondta egy felvételen, hogy megbánta. Szerinte lehet, hogy a faszija jó ember, csak most mindketten rossz szakaszban vannak.

Máté és Kristóf ezután azt mondják Dorinának, hogy ő a legértelmesebb a lányok közül, mert egyedül ő nincs totál álomvilágban. A lány szerint Brigi azért ennyire elvakult, mert el van jegyezve. Azt a típusú delulut, amiben a másik két lány szenved a professzor urak az Inge-szindrómának nevezik el.

Máté megpróbál azért hatni Brigire, de hát mintha a falnak beszélne. A lány teljesen elhitte, hogy a faszija nem egy mocsokfos ember és nem fogja megcsalni.

A személyi edző nem tud mit tenni, átmegy Leninbe.

Dorina ott folytatja Zotyával, ahol a ceremónia előtt abbahagyták. Azon morfondírozik mi lesz most így velük.

De nem tud sokat gondolkodni, mert megszólal a gong. Kasza Tibi van a TV-ben és bejelenti, hogy mégsem kell büntetést fizetni a GVH-nak a kamu tápkiegek miatt. Csak a vásárlókat kell kártérítenie. Ja meg Linda és Gergő hazament. Viszont a nő hagyott egy üzenetet Dorinának.

A felvételen Linda arra kéri a lányt, hogy ne dobja el a proli fasziját egy másik proli fasziért, mert ez nem előrelépés és akkor már inkább maradjon az eredeti csávójával. Dorina sír és Zotya sem túl boldog. A magánnyomozó azt mondja a kamerának, hogy nagyon rosszul esett neki, hogy elbaszta a hódítását.

Dorinát nagyon elgondolkodtatták Linda szavai. Úgy érzi adnia kell még egy esélyt Noelnek, mert mind a ketten hibáztak.

Másnap az emlegetett Noel Nati mellett ébred. Kap egy masszázst is a lánytól.

Dusán tovább loopol arról, hogy bántotta az egoját Brigi, de hozzáteszi, hogy ő még mindig nem tervezi megcsalni. Aztán egy perc múlva már arról fantáziál, hogy ha a lány félrelép, akkor ő két kísértővel fog hármasozni a zuhanyzóban.

Aztán megint a tévképzeteit magyarázza a kamerának. Arról beszél, hogy milyen undorító, hogy öt nap után Brigi eldob mindent. Ezután sírdogál egy sort. Teljesen beteg a faszi.

A lány villában Brigi arról tart egy monológot, mennyire biztosnak érzi most a pöcs csávójával a kapcsolatukat és megnyugodott, hogy együtt fognak innen kisétálni. Dorinának nagyon hiányzik Linda és aggódik, hogy mi lesz Noellel. Zotya ölében gondolkodik a kapcsolata jövőjéről.

De már megint nem tud sokat agyalni rajta, mert ismét megszólal a gong és már megint Kasza Tibi van a TV-ben. Bejelenti, hogy most azok a kísértők hívhatnak randira valakit, akiknek nem volt még találkájuk.

Ez a lány villában Berti, Dávid, Kristóf és a baszhatatlan Alex.

Kristóf Ingét szeretné elhívni, mert még keveset beszéltek. A baszhatatlan Alextől Dorina retteg. Azt mondja öt percet nem töltene vele szívesen, de szerencséjére Brigit választja a faszi. Dávid is a lányt választja, mert minőségi időt szeretne adni neki és végül Berti is a őt hívja randira.

Dorinát azért nem választotta senki, mert már smárolt Zotyával és tartanak a herpesztől.

Brigi az indulás előtt még segítségért könyörög, hogy valaki mentse meg Alextől.

Bőven elég volt ennyi kísértés a hétre. Erkölcsös, keresztény embernek nagyon megterhelő ám ezt a műsort nézni, de erősnek kell lenni, ezért jövő héten folytatjuk.

[csacskamacskamocska]

Bizalom

Arra jöttem rá valami fura kanyargó gondolatmenettel, hogy egy bármilyen kapcsolatban ahhoz a fajta őszinteséghez, amikor mondhatsz bármit, elmesélheted a bármilyen gondolataidat, a vágyaidat, kifolyathatod a másik elé az agyad minden szépségét és marhaságát (ha akarod), szóval ehhez a bántás és megbánás nélküli őszinteséghez hatalmas, kétirányú bizalom kell. Nem aláznak meg, nem élnek vissza vele később, nem árulnak el, nem nevetnek ki, nem undorodnak, nem kell félned tőle, hogy mi fog történni. Nem rettegsz, hogy ha elmondod, elhagy. Azt gondoljuk, hogy ez alap, de kicsit se. Mert, ha az lenne, ha minden kapcsolat alapja lenne a bizalomra épülő őszinteség és önátadás, akkor nem tartanánk akkora értéknek azt a kapcsolatot amiben megélünk ilyet. Gondolnánk, hogy ez a bizalom épül, szépen építgetjük, egyre nyitottabbak, türelmesebbek és megértőbbek leszünk és tádám... rengeteg melóval építettünk egy bizalmi kapcsolatot amiben önmagunk lehetünk. De miért nem fordítva van? Nem szépítem, én ilyen vagyok... ez vagyok, ezt tudom nyújtani, ezt meg azt szeretném (dinoszauruszokat a seggembe, baszdmeg, miért ne lehetne ilyen? :D). És megelőlegezem az összes bizalmat amit csak adni tudok, feltételezve, hogy nem lennél itt (ezen a randin, találkozón, benne ebben a beszélgetésben), ha nem érdekelnélek. Jó, egyetlen találkozón nem lehet elmondani mindent és kitapogatni a határokat. Végig rettegtem az elmúlt éveket. Feldmár azt mondja, ha olyankor sebeznek meg amikor ilyen „ernyedt”, őszinte, bizalmi állapotban vagy, abból nem lehet felgyógyulni. Többet nem fogsz bízni. Vagy nagyon nagyon sokáig nem fogsz bízni. Volt egy látomásom hajnalban. Egy nagyon kedves barátom volt itt, a konyhapultnál állt, kihúzta a fiókot, tett-vett, néztem őt és olyasféle szeretetet-szerelmet éreztem mintha valóság lenne. Maga az álmaiban él, mondaná a pszichológusom nevetve, és aztán arról beszélgetnénk, hogy miért is szakítottam a pasimmal. Jó rég volt, de amikor van egy többé kevésbé működő kapcsolat, akkor miért szeretsz bele valaki másba? Nem keresed, nem akarod, nem volt tervbevéve, miért történt meg? Nem tudtam őszinte lenni. Féltem, hogy megbántom a másikat az őszinteséggel. Így viszont nem is tudott változni se, fejlődni se. Minden kritikát világvégének éltem meg, teljes bizalomösszeomlásnak, kapcsolatvégveszélynek. Ha kritizál, ha valami neki nem jó, nem kényelmes, akkor nem szeret, nem fogad el olyannak, amilyen vagyok. Pedighát nyilván az vagyok és olyan, amit gondolok magamról – hittem akkor. Annyira szükségem volt arra, hogy elfogadjanak, és ne baszogassanak, ahogy az anyám tette, hogy azt gondoltam, kizárólag a kritika nélküli, feltétel nélküli elfogadás lehet a szeretet. Fogalmam nem volt és talán most sincs még, hogy hogyan lehet elmondani dolgokat. Ja, itt a blogon könnyű.

Kanyarodjunk vissza. Éhes volt az agyam. Unatkozott. Amikkel megtöltöttem, azokat értéktelennek éreztem. Nem inspirált semmi és senki. Más dolgok érdekeltek minket, más dolgokon nevettünk, más dolgokért mozdultunk meg és nem beszélgettünk. Egyedül éreztem magam, és azt gondoltam, hogy ez baj.* Azt mondják a nőknek fontos a beszélgetés. Szerintem a férfiaknak is fontos lenne, ha elhinnék, hogy a szirszar problémáik fontosak a társuknak és még időt is szánnának, hogy elmondják miken rágódnak. Pénz, impotencia, halál, terhek, jövő, kényelem, egészség, meló, meló, kurvaélet. A haveroknak elmondják. A haverok mondhatják azt is, hogy baszki, csináld ezt vagy azt, de mondhatják ezt is, hogy dehülyevagy. Az miért nem számít nekik? Ha a feleségük mondja az mitől kelt más érzést belül? Azt miért kerülik? Ott miért nincs meg az a bizalom, hogy jóból mondja, szeretésből, féltésből, támogatásból? (legalábbis úgy érzékelem, hogy nem így élik meg az emberek)

Elhagy. Szabó T Anna verse mindig a fejemben van. Elhagy. Elhagy, elhagy. Csak azokhoz merni ragaszkodni, akikbe nem halunk bele, ha elhagy? Micsoda gyávaság.

a valódi baj az, hogy rengeteg tévhitünk van és sablonunk arról, hogy hogyan kellene élnünk és hogyan kellene éreznünk magunkat, és ezek sokszor megakadályoznak benne, hogy egyszerűen csak éljük az életünket. Talán ezért működnek embereknek jobban a barátságaik, mint a párkapcsolataik. Arról kevesebb merev és önsorsrontó panelünk van.

[vigyel-haza]

Let's speak for ourselves

Szeretném elmondani a kis történetemet még gyerekkoromról nektek. Sose voltam népszerű gyerek, de azért voltak barátaim. Nem igaziak. Az illúziótól annyival különböztek, hogy tapinthatóak voltak, vér keringett ereikben. People pleaser voltam mindig is, hiszen nem rendelkeztem olyan személyiséggel ami kitűnne mindenki közül, nem rendelkeztem olyan szépséggel ami miatt megkedvelne engem a másik, így bármit megtettem ami csak boldoggá tette őket, és abba a hitbe kergetett, hogy talán jobban kedvelnek majd. Nem tették, csak megjátszották. Addig voltam jó, ameddig a boldogságuk tartott a dolog miatt amit okoztam. Ez 10 éve, akár több, hogy ezek kezdtek rendszeressé válni az életemben. Ma, úton a felnőtt élet felé, (22 évesen) küzdök a kísértéssel, hogy ne nyaljak be másoknak, csak azért, hogy megkedveljenek. Igen, tudom. Nevetségesen hangzik, hiszen az is. Hiába írom ezt ki anonymként, egy részem szégyelli magát ezt bevallani, de valakinek muszáj beszélnie erről nyersen. Hiszen biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül. Beszélek én most fiúkhoz és lányokhoz is. Szeretném, ha mindenki észre venné magát, és megemberelné magát, hogy ez nem mehet így tovább. TUDOM, kedvesek vagytok mind, és a legjobb, hogy szerettek is azok lenni. Kevés gyönyörűbb dolog létezik ennél, de mi lesz veletek? Voltatok magatokhoz valaha kedvesek? Volt, hogy nem szerettél volna megtenni valamit, és meg is mondtad a másiknak, hogy nem? Mikor volt olyan, hogy magad kényelmét helyezted előnybe és nem a másik kívánságát? Nem leszel gonosz, vagy kevésbé kedvesebb, csak azért mert magaddal is kedves vagy. Te vagy az, aki olyan nagy szenvedéllyel igyekszik mindenkihez, még akkor is ha kedve nem úgy tartja. De mi a helyzet veled? Kötve hiszem, hogy az összes ember, akit a barátodnak vélsz ott volt veled rajtad kívül amikor álomba zokogtad magad, levegőért kapkodva. Senki nem tudott lenyugtatni téged annyira, mint te saját magad a nehéz helyzetekben. Vannak emberek akik erősen ki akarnak, és ki is fogak tartani melletted, értük érdemes küzdeni, értük érdemes kedvesnek lenni. Mi történik, ha nemet mondasz amikor nemet szeretnél? Tudni akarod? Az igazság az, hogy két lehetőség van. Van aki melletted marad, és vár majd az őszinte igenedre, és van aki eltávolodik tőled, mert már nem kapja azt amit elvárt eddig. Kevesebb barátod lehet, esetleg több összetűzés. Valószínűleg vélsz a magánytól, de miért? Nincs kivel majd beszélned, vagy lógnod ha kedved úgy tartja? Megeshet. Ilyen az élet. Ezek a barátok úgysem maradtak volna veled örök életen keresztül, akkor jobb megspórolni az idődet, és végre magadra fordítanod azt. Nem bűn, nemet mondani és a saját célodat és akaratodat szolgálni. Nem leszel kevesebb, és nem leszel kevésbé kedvesebb, csak azért, mert nem úgy teszel ahogy a másik akarja. Nem vagy te szolga, hogy ugrálj. Nem vagy te bohóc, hogy azért legyél ott, hogy csináld a hangulatot. Ember vagy, érző lélekkel és dobogó szívvel, akinek ideje önmagát adnia, bevallani, hogy egy nem közkedvelt számot igen is szeret, érdekes hobbijai és szokásai vannak, szeret órákon keresztül a csillagokról beszélni, vagy esetleg a vallásról. Nem bűn szeretni valami témát, amit más nem szeret. Senki nem kényszeríthet arra, hogy ne fogadd el a saját személyiséged. Ne titkold ki vagy, és ne titkold ha nem érzed jól magad. Legyél bátor, és állj ki magad mellé. Szeress magaddal lenni, és építeni, fejleszteni önmagad. Ettől leszel különleges. Kicsit hosszúra sikeredett, de úgy éreztem, el kell ezt mondanom nektek.