#ki építette

[homregeszet]

Római folyóügyek

Van egy érdekes összevetés Európa ókori és középkori higiéniai viszonyairól, miszerint a római vívmányokat, mint a közfürdők és a nyilvános wc-k használatát elfelejtik a későbbi időkben. Természetesen ez ebben a formában nem igaz. A közfürdők nagyobb városokban tovább üzemeltek, csak a nemek közös fürdését tiltották benne, valamint a nők számára a meztelenséget. Az pedig, hogy több járványt ismerünk a középkorból azt elsősorban az írott forrásoknak köszönhetjük. Na de akkor miben volt másabb a római higiénia és wc használat? A római fürdőkben nem csak a tisztálkodáson volt a hangsúly: üzleti, politikai találkozókat tartottak itt. Alapvetően három főhelyisége volt a fürdőépületeknek: tepidarium, caldarium és frigidarium. Az első a meleg vizes fürdő, a második egyfajta gőzszoba volt, a harmadik pedig a hideg vizes medence, ez utóbbi volt mind közül a legnagyobb és ebben a sorrendben kellett végighaladni rajtuk. Nagyobb fürdőkomplexumok egyfajta wellness szolgáltatásokat is kínáltak olajos testápolás révén. (1. kép)

1.kép: római fürdő

A fürdők a rómaiság jelképei lettek, távol Itáliától is megjelentek, amint megtelepedtek a külső tartományokban. A katonai táborok közelében minden esetben működtek fürdők, gazdag villa épületeknél is előfordul fürdőépület. Ezekhez a környező vízfolyásokat, forrásokat használták fel, szállításra komoly vízvezeték rendszert építettek ki. Talán mindenki számára ismerős a aquaeductus, a nagy kőből épített pilléres vízszállító építmény, de ezeken kívül is használtak kisebb vezetékeket, csatornákat kőből, terrakottából és ólomból. Utóbbi egészségügyi kockázatoktól nem mentes, bár a folyó víz miatt kevesebb méreganyag volt a vízben, mint amennyit egyesek gondolnak. Szóval nem az ólommérgezés miatt omlott össze a Római Birodalom. Ezt a fajta "szerelvényt" egyébként is csak a leggazdagabb réteg engedhette meg magának. Nem régiben találtak egy igen jó állapotú ólom víztartályt és vezetékrendszert a Pompeii melletti Stabieból. Idősebb Plinius szerint a vízelvezetés volt a rómaiak egyik legnagyobb vívmánya. (2. kép)

2.kép

De miért beszéltem ennyit a fürdőkről mikor a wc a téma? Mert a nyilvános wc-k többségének a víz öblítését vagy a végtermék elszállítását a fürdőkből kifolyó vízzel oldották meg. A latrines, ahogy a rómaiak hívták, szintén koedukált volt, férfi és nő egymás mellett végezhette a dolgát vagy ingyenesen vagy pedig némi használati díj ellenében. A dolog után pedig körbe járt egy ecetes vödörben ázó botra erősített tengeri szivacs, ez volt a "budipapír". Ehhez kapcsolódóan ismert egy ostiai grafiti: verbose tibi nemo dicit dum Priscianus utaris xylosphongio - senki sem fog veled sokat beszélni Priscianus, amíg nem használod a szivacsot a bot végén. Kevésbé felkapott helyeken, vagy ahol hiány volt a tengerből, lecsiszolt kerámiatöredékekkel kapargatták le a betyárkörtéket. Nem minden településen volt meg a pottyantás is ilyen úri helyisége, csak a nagyobb városokban. (3-4. kép)

3-4.kép

Írott források alapján tudjuk, hogy előszeretettel vonultak el a rómaiak a városon kívüli temetők sírkövei közé. Erről beszámol Petronius Satyriconja is a farkasember történetében, valamint Salonából is ismert egy sírkő, amely próbálja eltántorítani az embereket az ilyen cselekedetektől: Quiqu in eo vico stercus non posserit aut non cacaverit aut non miaverit is habeat illas propitias si neglexerit viderit - Aki ezen a helyen nem üritkezik vagy nem vizel, bizonyos jótéteményekben részesül. Ha ezt semmibe veszi majd meglátja! (5. kép)

5.kép

Keretes szöveg: Az én emberem kezdte lecsinálni a síremlékeket, én pedig fütyörészve leültem, és a sírköveket számlálgattam. Egyszer csak látom ám, hogy a kísérőm vetkőzni kezd, és minden öltözékét lerakja az út mentén. Nekem még a lélegzetem is elakadt, úgy álltam ott, mint egy holttetem. Az pedig körülvizelte a ruháit, és pillanatok alatt farkassá változott. (Satyricon LXII 80. ford.: Horváth István Károly)

Egyfajta "zero waste" felfogásként is értelmezhető az ürülék és vizelet hasznosítás. Előbbit trágyázáskor használták, ami nem a legideálisabb dolog volt. Utóbbihoz egy híres anekdota kapcsolódik: sokan hallották talán a pénznek nincs szaga kifejezést, ez Vespasianus császártól származik. Az egyik verzió szerint a nyilvános wc-k megadóztatása miatt, egy másik változat azonban a tóga fehérítőkhöz kapcsolja. A tógának, a római arisztokrácia tipikus öltözékének, egyik ismérve, hogy hófehér, ezt a fehérítést általában a teve vizelet által érték el. Azonban teve nem mindenhol volt akkor sem, így másik nyersanyaghoz fordultak, ami általában az emberi volt. Szóval valamelyik szolgáltatás megadóztatása miatt vonta kérdőre a Későbbi Titus császár atyját, aki válaszul elé tartott néhány érmét és mondta el a híres mondatot: Pecunia non olet.

Az eddigiek alapján lehetne gondolni, hogy a római társadalom illatos, tiszta és egészségesebb volt, mint a későbbi korok emberei, azonban új kutatások árnyalják ezt. Fürdőkből és latrinákból vett minták alapján több parazita és féreg maradványát is kimutatták. Magyarázata ennek, hogy a fürdővizeket nem cserélték olyan gyakran, mint kellett volna és a takarítást, tisztítást sem vették olyan komolyan. Galenus a Kr. u. 2. században élt orvos szerint az élősködő férgek és kórokozók a test belső harmóniájának megbomlása miatt jönnek létre, az fel sem merült, hogy esetleg kívülről hatoltak volna be. Habár valóban hatalmas technikai mutatvány volt a római tisztálkodási kultúra ilyen megvalósítása, az egészségügyi hiányosságok miatt ezeket nem lehetett kellőképpen kihasználni.

Végezetül álljon itt néhány mondás, amelyeket egy ostiai latrina falára írtak fel és az ókori hét bölcshöz kapcsolták őket. (A fordítások az ELTE BDPK honlapja alapján)

6.kép

Durum cacantes monuit ut nitant Thales. - Thalész arra ösztönözte a keményet (vagy nehezen) szarókat, hogy feszítsék meg magukat.

Ut bene cacaret, ventrem palpavit Solon. - Hogy jól szarjon, Szolón a hasát simogatta.

Vissire tacite Chilon docuit subdolus. - A ravasz Khilón tanította, hogy kell némán fingani. (6.kép)

Németh Attila

[drakvuf]

Micsoda kuckót épített a kis csöves

[kiforditom-szetszedem]

VAN MELEGVIZEM!

Ami bővebben azt jelenti, hogy:

be van kötve a víz

be van kötve a szennyvízelvezetés

be van kötve a villany

hátra van vezetve a fürdőszobáig mind a három

az istálló, amiből fürdőszobá csináltam, már NAGYON nem úgy néz ki, mint két éve, amikor szétszedtem a födémjét

a hőszivattyús bojler, amit egy éve szereztem be, amikor hiánycikk volt az országban, működőképes

az elektromos gixereket, amik voltak, sikeresen debuggoltam és korrigáltam (egy kék kábel elbújt az előtétfal mögött, amikor mindent összekötöttem, a tünetek abba az irányba mutattak, hogy eggyel kevesebb kék kábelt kötöttem be a rendszerbe, de most előkerült, megvan ez is!)

Továbbá:

kész a fürdőszoba betonozása, szigetelése, szennyvízhálózata, villanyhálózata, vízhálózata, előtétfalazása, válaszfalazása, csempézése, épített zuhanyfülkével egyetemben, szegélyezve, fugázva

a víz jó irányba folyik, bárhonnan->lefolyóba

zuhanyzóban falifülke tusfürdőnek, stb

a világítás működik, ahogy megterveztem, a fényerő elegendő és nem túl fényes

a kavicsmozaik zuhanyfülke nem néz ki szarul, mint eddig gondoltam, csak le kellett mosni

a WC, amit ma felszereltem, működik, nem ad ki nagy zajokat, mert raktam neki légbeszívót, ami szintén teszi a dolgát, s nem szív ki minden bűzzárból minden vizet, ahányszor lehúzom, hanem megy tájba

a bojler kondenzvízelvezetője működik

És még:

Amikor egy ledolgozott nap végén hazaértem, azzal fogadott a család, hogy nincs meleg víz sajnos, és egész héten nem lesz, karbantartás miatt, amire én azt tudtam nekik válaszolni, hogy sebaj, we got melegvíz at home, Melegvíz at home: kipróbáltam, működik, felavattam a zuhanyzót, nem esett szét, a héten a család már a háznál tisztálkodik :)

Brandy time!

[csacskamacskamocska]

Tegnap azt basztam el,

hogy munka közben elkezdtem zenét hallgatni. Lehozott az életről. Most itt állok, egy egész használható élettel, és még azt se mondanám, hogy semmihez sincs kedvem, csak... ha érzékeny vagy a világra, akkor mindig érzékeny vagy, nem csak alkalmanként. Ha látod a fonákságokat meg az emberek "valódi" arcát, azt mindig látod, nem csak akkor amikor van erőd hozzá. Ha szerelmes vagy, nem múlik el csak attól, hogy itt az ideje. Ha megbántottak, az nem oldódik fel csak azért mert úgy teszünk, mintha meg sem történt volna. És, ha mindenki arra számít, hogy te majd megoldod, megvitatod, megcsinálod és lerendezed, akkor mindig elő kell kaparni a sarokból még egy kis lelkierőt a mosolygáshoz, hogy igen, ez csak természetes, hisz szegény kisöregek, mi a faszt csinálnának nélkülem? Amúgymeg, persze működik a világ nélkülem is, szerencsére, de egy kis ölelgetés már nagyon kijárna nekem. Nem tudom, hol kell a kuponokat beváltani? Cirka másfél éve volt, amikor indítottam egy projektet a melóhelyemen. Önfenntartónak volt tervezve. Ilyen "vidd el amire szükséged van és rakj a helyére valamit, amire másoknak szüksége lehet" Kb ez volt. Nem akarom a részleteit elmesélni. Fél éve megnéztem hogy állnak a kihelyezett dobozok. A négyből három lerabolva. Kettőt kivontam a forgalomból és összeraktam a maradék cuccot 2 dobozba, a két központi helyen. Egyetlen emeleten vagyunk, 3 folyosón, nem nagy hely, amúgy kb 120 ember dolgozik itt. Tegnap megnéztem hogy állnak a kihelyezett dobozok. A maradék kettő is lerabolva. Akik itt dolgoznak, azok többdiplomás, stabil anyagi háttérrel rendelkező, nem rászorult emberek. És képtelenek egy szociális, közösségi alapon működő dolgot fenntartani. „Az ember okos. De nagy tömegben buta és hisztérikus állattá válik. Ezerötszáz éve mindenki szentül hitte, hogy a Föld körül forog a világ. Ötszáz éve még mindenki szentül hitte, hogy a Föld lapos, és öt perce maga még szentül hitte, hogy a Földön csak emberek élnek. Vajon mit fogunk hinni holnap?” Az emberek, irigyek, önzők, kegyetlenek egymással. Azt mondjuk, hogy van amiért ölni tudnánk. A gyerekünkért, az anyánkért, a szerelmünkért. Ölni tudnánk, ha azzal megmentjük, megvédjük. De valójában kegyetlenül öldökölünk minden pillanatban. Rávilágítanál egy ellentmondásra, egy tudatlanságra, egy ferdeségre vagy betegségre? Ha megteszed, valakibe belemártod a kést. És néha persze nem lehet kibírni, hogy ne tegye meg az ember. Ez akkor szokott lenni, amikor a belső tartás gyenge, az önértékelés sebzett, a frusztráció tehetetlen dühé érett, és akkor kerüli az ember az érzelmeket, a lírai dolgokat, az intimitást is, mert fél, hogy összeomlik a látszat gondosan épített vára. Ha a saját gyengeségeinkkel nem tudunk szembenézni, a mások érzelmeit is utálni fogjuk. Két lábon járó szenzibilitás vagy – írta nekem valaki – annak minden előnyével és hátrányával. Nos, a való életben erről nem nagyon tudnak. Szerencsére. :) Ők élvezik az előnyét, én viselem a hátrányait.

[eleteskonyvtar]

Bicske, bright side

Egyrészt nem szeretem csak a rossz oldalát látni a dolognak, másrészt rögtön jött itt is a kérdés, hogy de akkor meg miért lakik itt az ember, harmadrészt meg kiszökött face-re a poszt, és kíváncsi vagyok, hogy ez is megjelenik-e.

Tehát miért is jó hely Bicske (disclaimer: tősgyökeres pesti expat vagyok, nem bennszülött):

Baromi közel van Budapest. Háztól házig csak gyalog/tömegközlekedve egy óra alatt vagyok bent az ötkerben (éljen a 4-es metró). Fél óránként van vonat napközben, ami teljesen vállalható, de autóval is 30-40 km. Sok olyan ismerősöm van, aki Budapesten belül jóval többet ingázik a munkahelyére, cserébe én két megyével arrébb lakhatok (bár a hétkerben nőttem fel, nem volt nagy szívfájdalom elköltözni).

Bicske pici. Gyalog fél-egy óra alatt át lehet érni egyik végétől a másikig, magyarán minden könnyedén megközelíthető (lenne) gyalog vagy biciklivel, simán lehet(ne) autó nélkül is létezni.

Fantasztikus közösséget találtunk itt Bicskén (de a tágabb környezetben is állandóan alakulnak a kapcsolatok). Rengeteg segítséget kaptunk tőlük, nagyon összetartó csapat, és folyamatosan tud bővülni a Pestről érkezőknek hála. A bicskei emberek (akik legalább két generáció óta itt élnek) eleinte néha egy kicsit zárkózottak, de kedves emberek, és nagyon jó kapcsolatokat tudtunk kialakítani.

Rengeteg fiatal költözik ki ide, mert nyugat felé ez az első, nagyjából megfizethető és kiváló közlekedési adottságokkal rendelkező település (Biatorbágy és környéke felejthető, ráadásul Törökbálint, Budaörs és Biatorbágy vasúti közlekedés szempontjából kb. értelmezhetetlen). Ennek köszönhetően nagyon színes és gazdag társaság alakul folyamatosan.

Minden van a városon belül, amire alapvetően szükség van. Van egynapos műtéteket végző egészségközpont, magánrendelő, uszoda, könyvtár, bölcsőde, óvoda, iskolák, kormányhivatal, nagyobb boltok, igazából teljesen el tudnám képzelni az életemet úgy, hogy nem nagyon teszem ki a lábamat a településről (ötleteim persze lennének, egy rendesebb barkácsbolt elférne pl.).

A bicskei Nagy Károly Városi Könyvtár. Fantasztikusan jó hely, rengeteg gyerekprogrammal, táborokkal, állati rendes és jó fej könyvtárosokkal. Borzasztóan szeretném, hogy sokkal-sokkal több forrásuk legyen a működésre és fejlesztésekre, mert nagyon megérdemelnék.

Minden nagyon közel van, ha kell valami (vásárlás, gasztronómia, kultúra stb.). Tata, Tatabánya (ami csak átjárva meglepően kellemes kisváros), Budaörs, Budapest, Székesfehérvár (bár megyeközpontként pont ez van a legmesszebb és a legrosszabb elérésű tömegközlekedéssel), 20-25 perces (Fehérvár kicsit messzebb) távolságra van (autóval persze).

A város legszebb utcájában lakunk, ami ráadásul egy nagyon jó funkcionális és esztétikai tengelyt is ad a városnak. Az egyik végén a (sajnos jól ismert) Batthyány-kastély (a gyermekotthonnal, és egy pár éve nagyon szépen rendbe rakott parkkal, ami a botrány kipattanása és a covid óta sajnos nemigen látogatható, pedig sokat jártunk át, akár társasággal is sétálni egyet), a másik végén Bicske-alsó, a kettő között a bölcsőde, a Kultúrkúria (a nevet hagyjuk, de nagyon jó kis épület, jellemzően kiállítótér funkcióval), az egészségügyi központ, a kultúrház és az Ifjúsági Központ/ex mozi, a Spar/DM/posta, a HOMÁLY, a katolikus és református templom, a bíróság, a kormányablak, a polgármesteri hivatal, két iskola, egy óvoda, a két temető - ez mind kb. az 1 km-es útvonalon van. Ez egy olyan adottság, amire nagyon élhető és kellemes környezetet lehetne felhúzni, kávézóval, cukrászdával, étteremmel, parkkal - amiből van, ami már van és működik, van ami nem, de a lehetőség megvan.

Nagyon jó épített örökség van még (bár folyamatosan rombolják sajnos), ami a századfordulós kertvárosi-polgári világot tükrözi (ebbe egészen biztosan bele lehet kötni, de én így tudom lefordítani a nagy belmagasságú, két utcai szobás, L alakú, a régi parasztházak bővítésével kialakult épületeket). Van egy gyönyörű hatalmas park jellegű terület a város közepén, zsombékos tóval a közepén, ami számtalan lehetőséget adna egy jó rekreációs terület létrehozására (jelenleg egy rekortán futópálya, az uszoda és egy játszótér szabadtéri edzőparkkal van rajta).

Az épített örökség mellett a kulturális, a gasztronómiai és történelmi öröksége is nagyon érdekes, és rengeteg lehetőséget rejtene még: az alföldi/mezőföldi világ találkozási pontja a Buda környéki sváb világgal, a lapos síkság és a Gerecse/Dunazug-hegyvidék határán. A régi budai borvidék nyugati határa, még ma is szabad szemmel jól látható valamikori borkultúrával, pincesorral, szőlőhegyekkel (sajnos a filoxéra után már igazán nem indult újra igazán a borkészítés, ma még akinek van, az inkább eladja máshová a szőlőt, és a korábban említett szőlőhegyekre való betelepülésekkel folyamatosan fogynak ezek a területek is - de a pincesorból még vannak csodaszép részek). A nyugatra tartó szürkemarha-kereskedelem egyik állomása, ami máig meghatározza a településképet (mint pl. a K-Ny irányú régi, széles főút, amely a csordás végighajtására szolgált). Nagy Károly csillagvizsgálója a 19. századból (a Hegyikastéllyal és a Mauzóleummal együtt), amelyből még a mauzóleum és a vizsgáló tornya még áll (még).

Gyönyörű természet veszi körbe, a Zsámbéki-medencétől a Gerecséig és a Vértesig (nekem külön elképesztő felfedezés volt a Csákberény-Csőkakő-Mór útvonal a pincesorral, szerintem simán pariban lehetne a Balatonfelvidékkel), de még bőven ide lehet venni a Móri-árkot is - Magyarország egyik legszebb és legváltozatosabb részén élünk.

Szóval persze, rengeteg minden nem jó, vagy lehetne sokkal jobb, de összességében mégiscsak egy jó hely.

[dedibelyegei]

Hát a Dudás László-féle Kastélyok sorozatot, szerintem nagyon sokan látták/ismerik ha csak tudat alatt is, meg sosem foglalkoztatták a bélyegek. Egy igen terjedelmes sorozatról van szó, aminek különböző értékeit különböző években adták ki, így hálistennek szét tudom bontani. Ja mert amúgy egy híján mindegyik megvan! Meg nyilván van amelyikből rengeteg van, sok éven át nyomták őket, a '98-as postapecsét is tanusítja. Ez az első kör, 1986-ból, a kisebb névértékekkel. Nekem amúgy nagyon tetszik az egész design elgondolás, meg az elég részletes ábrázolás a masszív színekkel. Ez a sorozat elég filléres értéket képvisel, egyedül a postatiszta 8 forintos kicsit értékesebb, 200-300 forintba is kerülhet. Nézzük kicsit a kastélyokat!

Szécsény - Forgách kastély (2 Ft)

A kastélyt az 1700-as évek közepén építette a Forgách család, de a helyén korábban is várkastély állt az 1400-as évek közepe óta. A vidéki barokk építészet értékes emléke az épület. Többször működött benne hadikórház a tizenöt éves háború, és a II. világháború idején is. A '48-as forradalom előttig volt a Forgách család tulajdonában, utána többször gazdát cserélt, végül utolsó tulajdonosa báró Lipthay Béla jelképes összegért eladta a magyar államnak már a szocializmus alatt. Kiemelt műemlék, parkja természetv��delmi terület. 2005-ben teljesen felújították azóta a Kubinyi Ferenc múzeumnak ad otthont, mely Nógrád megye történetét dolgozza fel alapvetően.

Ráckeve - Savoyai kastély (3 Ft)

Savoyai Jenő részére épült a híres osztrák barokk építész Hildebrandt tervei nyomán, a 18. század elején. Savoyai 1736-os halála után a koronára szállt a tulajdonjog, és szép lassan elvesztette kastélyjellegét, mármint használati szempontból, raktárnak és magtárnak is használták többek között, minek eredményeként az 1960-as évekre annyira leromlott az állapota, hogy majdnem összedőlt. Az 1970-es években felújították, de az eredeti tervek hiányában sok helyen csak a megmaradt elemekből tudtak következtetni, és egy-két leírásból, így minden bizonnyal jelenleg már nem eredeti formájában látjuk teljesen. Jelenleg kastélyszállóként üzemel, de most átmenetileg zárva van, mivel egy kormánydöntés mentén teljes felújításon esik át épp, miután wellnes hotel funkció mellett múzeum és kávézó is kialakításra kerül, és a kastélypark is megújul.

Körmend - Batthyány-Stratmann kastély (4 Ft)

Az Őrség legimponzánsabb várkastélya a térség kapujában. A mostani épület alapjait már a 15.században felépítette, Szécsényi László báró, aztán idővel némi kitérővel Bakócz Tamás, híres esztergomi érsekhez került. A török hódoltságot nagyjából átvészelte, a Batthyány családhoz 1604-ben kerül a Habsburgok jóvoltából. 1652-ben egy tűzvész miatt újjá kellett építeni, ekkor komolyabb átalakítások történtek. De nem ez volt az utolsó ilyen eset, ugyanis a Rákóczi szabadságharc idején, kuruc csapatok ismét felégették, hiszen a Batthányak hűek maradtak a Habsburgokhoz. Ezután alakul ki jelenlegi formája és alakja egy olasz építész tervei alapján akit a család bízott meg. A kastélyt egészen 1944-ig lakták, és rengeteg felbecsülhetetlen értékű dolog veszett oda/kallódott el azután hogy a család tagjai elmenekültek, mikor kialakult az új rendszer. A főépületben 1965 óta a Batthányi-Stratmann László Múzeum üzemel, illetve az ország legnagyobb cipőtörténeti gyűjteménye is itt tekinhető meg!

Nagycenk - Széchenyi kastély (5 Ft)

Hát ugye ez itt:

A Széchenyi család, bármilyen hihetetlen a már fent taglalt Szécsényből, Nógrád megyéből származik. Első jelentősebb alakja, és a vagyon megalapozója Széchenyi György volt, aki egyházi pályán futott nagy karriert, kalocsai érsekségig vitte. Ekkor szerezte meg Nagycenket is, mint birtokot a Draskovichoktól, és innentől már a családon belül öröklődött. Azonban eleinte ez még csak egy birtok volt a sok közül, az 1680-as évek végétől telepedtek át a Széchenyiek az Esterházyaktól zálogba vett közeli (Fertő)széplakra, így kerültek Nyugat-Magyarországra tartósan a jelenlegi határközelében. 1741-ben Széchenyi Antal generális helyezteti át a család központját az akkor még Kiscenknek nevezett településre, mivel különböző jogi huzavonák miatt széplaki birtok örökjogát nem tudja megváltani, így az visszakerül az Esterházyakhoz. Ebben az évben el is kezdi a tervezést Franz Anton Pilgram osztrák barokk építész. Ha nem is teljesen az eredeti tervek alapján, de annak nyomán készül el a kastély 1750-ben. Nem sokkal később Antal meghal, és egyetlen férfi leszármazottja, az unokaöccse Széchenyi Ferenc örökli meg a kastélyt, aki beköltözése után értékes műgyűjteményt és könytárat hoz létre, melyet aztán 1802-ben a magyar nemzet számára ajánl fel, így alapítván meg a Magyar Nemzeti Múzeumot és közvetve az Országos Széchenyi Könyvtárat is. Ferencnek három fia volt, akikkel még életében megegyezett, hogy vagyonát és területeit miként osztja szét köztük. Nagycenk mindannyiunk által jól ismert Istvánunkhoz került, aki 1820-ban vette át a birtokot, és külföldi utazásai és tapasztalatai mentén rögtön komoly fejlesztéseket eszközölt mind az épületen, minden pedig a birtokon/kastélyparkban. A kastély jelenlegi formáját 1860-ban nyerte el. István után fia Béla lett a tulaj, aki nagy hangsúlyt fektetett a különböző növényfajtákra, és az angolparkból részben botanikus kertet létesített a világ növényeiből. 1944-ben egy angol légitámadás során a kastély kis mértékben megsérül, de rögtön helyreállítják. '45 nyarán azonban kifosztják, bizonyos khm... üdülők mindent kidobnak és elégetnek amit a kastélyban találnak. Eztán az épület állapota rohamosan romlik, az '50-es évekre szinte a falak állnak csak. A '60-as évektől kezdve több szakaszban évtizedeken át újítják fel, '73-tól már látogatható a létrejött Széchenyi István emlékmúzeum, a teljes helyrehozatal '88ra fejeződik be. Az épület egy részében a múzeum mellett ma már kastélyszálló és étterem is üzemel.

Nagytétény - Rudnyánszky kastély (6 Ft)

Avagy Nagytétényi Kastélymúzeum a XXII. kerületben. Fontos barokk műemléképület melyet báró Rudnyánszky József építettett római kori alapokra és egy korábbi kastély maradványaira 1743 és 1751 között Mayerhoffer András tervei alapján. Miután a feleség Száraz Julianna elhunyt (a Száraz család révén került a birtok Rudnyánszkyhoz), a kastélyt három részre osztva örökölték a leszármazottak. 1904-ben teljesen kiégett aztán, majd a második világháború során is komoly károkat szenvedett. Helyreállítása már 1951-ben megkezdődött és hamarosan - a maihoz hasonlóan - bútormúzeumnak adott otthont. '89-ben aztán be kell zárni a romló állapot miatt, végül '97-ben újítják meg ismét, és 2000-ben nyit meg kívül-belül megszépülve, Kastélymúzeumként. 2013-ban saját vasúti megállóhelyet kap Kastélypark néven (a birtok elején fut a fehérvári vonal), viszont 2018 óta újabb felújítás zajlik, azóta zárvatart. Fun fact: Az LGT első lemezborítója a kastély reneszánsz szobájában készült.

Bük - Szapáry kastély (8 Ft)

A Szapáry-kastélyegyüttest egy XVI. századi eredetű, megerősített udvarházból építtette át Felsőbüki Nagy István 1696-ben, kora barokk stílusban. A XIX.századig még vizesárka is volt, de aztán elvezették a vizet. Az épület parkja védett, belsejét pedig barokk remekek díszítik, egyemeletes és 30 szobája van.  A Felsőbüki Nagyoktól a XIX. század elején a Jankovich grófok kezére került, majd nősülés révén a Markovics, 1925-ben pedig öröklés útján a gróf Szapáry családé lett. Tőlük 1949-ben vette el a kommunista hatalom. Használták TSZ-irodának, majd az 1960-as években reprezentatív szállodát alakítottak ki benne, de 1994 óta nem használták, majd 2007-ben egy magánszemély megvásárolta, aki műemléki minőségben tökéletesen felújította családi otthonnak, így 2009-es beköltözése óta a kastély, bár gyönyörű, de nem látogatható teljes mértékben magántulajdon. Itt rengeteg kép, és némi info a felújításról:

[diogenesz2020portugal]

Lisszabon titkai (Ezt a dolgot ne áruljátok el senkinek, mert még több turista fog idejönni!)

Sokan azt hiszik, hogy a hobbitok csak a fantasy irodalomban léteztek, és Tolkien találta ki őket. Tudom, hogy ez sok ember álmát lerombolja, de a Gyűrűk ura szerzője csak annyit tett hozzá a történethez, hogy az ajtajaik kör alakúak voltak. A hobbitok valójában a harmadkorban a mai Portugália területén élő csodás lények voltak, akik a legnagyobb hősök voltak a történelem során. Létezésükről a mai napig tanúskodnak az általuk épített, és a mai napig fennmaradt házak ajtajainak méretei.

📌 Bairro Alto - Lisboa

[progarden]

"A gyerek életben maradása a szó szoros értelmében azon múlik, hogy a szülei gondoskodnak-e róla, vagy sem. A gyerek tehát ösztönösen (azaz biológiai hajtóerőknek engedelmeskedve) azon van, hogy szüleit rávegye arra, hogy gondoskodjanak róla. Más szóval elemi érdeke, hogy kikényszerítse szülei szeretetét. Tegyük fel, hogy a szülők nemigen tudnak mit kezdeni azzal, ha a kicsi sír: esetleg tartanak tőle és tehetetlennek érzik magukat. Ha így van, sokkal szívesebben törődnek vele akkor, amikor hallgat. A közeledés és távolságtartás e mintázatából a gyerek – mágikus világképe alapján – ezt a következtetést vonhatja le: apa és anya csak akkor szeretnek, ha nem mutatom ki az érzéseimet. Tehát úgy maradhatok életben, ha az érzéseimet nem élem meg. Ha ez a helyzet, felnőttként az autonómia eléréséhez a következő dolgoknak kell megtörténniük (akár terápiás segítséggel):

1. Az egyénnek fel kell ismernie, hogy életének egyik irányítója a Ne érezz! gátló parancs. E ponton érthető és természetes, ha dühöt vagy keserűséget él meg.

2. El kell ismernie, hogy e gátló parancsot annak idején ő maga építette be sorskönyvébe, saját gyermeki döntésével, mert az adott élethelyzetben a gyerek képességeivel nem értette meg a történéseket. Tehát nem indokolt, hogy emiatt szüleit vádolja.

3. Meg kell értenie, hogy amikor e döntést hozta, akkor – abban az életkorban, az adott körülmények között – ez jó és hasznos döntés volt. Tehát nem indokolt, hogy emiatt önmagát vádolja.

4. Fel kell fognia, hogy a körülmények megváltoztak: életben maradása most már akkor is lehetséges, ha szülei nem szeretik őt.

5. Be kell tehát látnia, hogy az egykor érvényes gátló parancs immár érvénytelen.

6. Az érvénytelenített gátló parancs helyébe engedélyt kell adnia magának arra, amit a parancs egykor tiltott." Birtalan Balázs: Kilépés a sorskönyvből - megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/birtalan-balazs_kilepes-a-sorskonyvbol-6547

[sronti]

Megy a másik thread @kakitunder -el és @hochfunf -el, hogy mitől lett a lakhatási válság mindenfelé a gazdag világban, és mivel mostanában sokat foglalkoztam ezzel, így van Véleményem:

A boomer és a silent generation a kivétel. Korábban borzasztó volt városokban lakni, ha nem voltál kifejezetten gazdag. A tizenkilencedik század előtt nem nagyon foglalkoztak a többség lakhatási körülményeivel, amíg rá nem jöttek, hogy a járványok például ebből vannak és ez mindenkinek rossz.

A huszadik század közepére egyfajta aranykor jött létre sok helyen. Relatíve megfizethető ingatlanok, szociális bérlakásrendszerek, a városok körüli közlekedés fejlődése, így a még városi területek növekedése voltak fontos tényezők ebben. Először az USA-ban pedig Roseevelt-től kezdve egy jól működő, államilagcgarantált hitelkonstrukció biztosított hozzáférést a középosztály aljának is a lakhatáshoz (erről @berciktya tud mesélni, és igen az árnyoldalán ott volt a rasszizmus és az autócentrikus tervezés). Mivel mindez egybeesett a tömegmédia megjelenésével és a mostani generációk első emlékeivel, ez lett a bázis, amihez a mostani helyzetet mérjük pedig ez egyáltalán nem egyértelmű választás.

Szerintem két fő döntés okozza a mostani válságot: az állam és a közösségek (önkormányzatok) szerepének visszavágása a lakhatás biztosításában és szabályozásban és a neoliberális ideológia nevében és a városi lakások köré épített gazdasági rendszer elszabadulása.

Eleinte még hozott pozitív változásokat is a tőke elszabadulása a lakás célú ingatlanpiacon, olyan is volt, ahol a korábbiakhoz képest több lakás épült és lettek olyan városrészek, ahol egyszerűen csak jobb lett élni és kevesebb elpazarolt telek vagy ingatlan lett.

Viszont valami nagyon félrement, az ösztönzők nem simán lakásépítésre, hanem telekfelhalmozásra és befektetési célú építkezésekre ösztönöznek, a fő bevételi forrás pedig a piaci érték növekedése lett a bérleti díjak, vagy a lakáseladások helyett.

Itt kicsit ingoványos talajra lépek, de szerintem az is probléma, hogy az alacsony kamatok szintén a felhalmozás felé tolják a helyzetet. Egy ilyen környezetben az eleve gazdagabb emberek és befektetők nagyon keresik a lehetőségeket (lásd bitcoin, nft-k), a városi ingatlan pedig elég vonzó erre. Szóval az első (vagy akár második) lakást vásárlóknak olyanokkal kell versenyezni, akik a nagyobb vagyonuk miatt nagyon olcsón jutnak szinte végtelen hitelhez. Ennek ellensúlya csak az állam lehetne, de mivel az állam szintén rá van szorulva a spekulációból befolyó jövedelemre és nem engedheti csődbe menni az ennek kiszolgáltatott gazdasági szereplőket, így szépen folyik a pénz a szegényebbektől a gazdagabbak felé.

A tőkekoncentráció kiszorítja a kisebb szereplőket és olyanok jelennek meg, akik végletekig le tudják nyomni a költségeket, leginkább szart adnak ki a kezeik közül, de eredményesen lobbiznak a szabályozások ellen, így olyan profitot tudnak elérni, amivel a terjeszkedésük megállíthatatlanná válik. Az állam és önkormányzatok szerepének visszavágása pedig lehetetlenné teszi az ellentartást a tőkének, mind szabályozói, mind engedélyezői, mind pedig hosszabb távú tervezési szinten. Ugyanakkor ezeknek a szereplőknek nem érdeke a kínálat növekedése, hiszen a szűkösség maximalizálja a profitot.

Elég egyértelmű, mit lehet tenni a válság: vissza kell hozni a szociális lakhatási lehetőségeket a városokban és irányt kell szabni az ingatlanfejlesztőknek és a várostervezésnek. Ami az elmúlt ötven évben volt a gazdag világban az teljes tévút.

Ide betegelem még @praesensperfectum -ot és @samuraisam -et, mert ők biztos tudnak még erről érdekeseket mondani.

[fovarosiblog]

Hány kilót nyomott a legóból épített oroszlán? Hogy lett sokkal könnyebb az új útpálya? Hogy néz ki a pillér belülről? Most megtudhatod!

[csacskamacskamocska]

Megnyugtatás

Tegnap arra jöttem rá, hogy az egyedülélésnek az egyik komoly hátránya, hogy nincs alapból mellettem valaki, akivel megoszthatom a szorongásaimat vagy a kétségeimet. Nézd... olvasom ezt a hírt... szerintem ez faszság, szerinted? Figyi, azon gondolkodom, hogy... és szerinted? A félelmek bennem maradnak és nincs feedback semmiről. Se rólam, se a gondolataimról, se a félelmeimről. Ha gondolok valamit, leírom, és sokan helyeselnek, az ember igaznak hiszi. Pedig csak egy közös téveszme. A téveszméket aztán más, kényelmesebb téveszmékre cseréljük. Na, ez sokkal könnyebb, ha van valakid. :) :) :)

Viccet félre. Lehetséges, hogy más emberek, akik egyedül élnek nem igénylik a visszajelzést mert annyira hisznek a saját igazukban. VAGY annyira leszarják, hogy igazuk van-e, mert a saját világuk a sajátjuk, abban komfortosan érzik magukat. Az ember a bajait is a saját világának oldhatatlan részeként éli meg. Ilyen vagyok, és ezért így élek, így „kell” élnem. Pedig csak ilyen vagyok, és úgy döntöttem, hogy így élek. Nem következik belőle. Uh, értem, hogy ez támadható gondolat, hogy a vélt vagy a valós személyiségünkből következnek-e a döntéseink. Azt hiszem a bajaink egy része nem belülről fakad, hanem ránk rakják és elfogadjuk. Azt gondoljuk, hogy azért fogadjuk el mert olyan a személyiségünk. De talán nem. Mintha a személyiségünk mellett lenne egy állványzat, amin mászkálva a valódi személyiségünket építgetjük, javítgatjuk avgy éppen elfedjük. Az egész vagyunk? Az állványzattal és a kamuflázzsal együtt? Vagy van bennünk egy valódi én, a többi pedig nemén?

Volt egy barátom, aki a fiatalkori fotóin egy édes-aranyos, nyíltszívű, kedves férfi benyomását kelti. Egyszerűen nem éred, hogy hogy nem pusztultak meg érte a csajok. Talán mert akkor is egy cinikus dög volt? Vagy a későbbi cinikus dögség csak egy keserűségből összerakódott álca? Akik megismerték, megtalálták benne azt a nagyon kedves embert? Vagy azért mentek el mert az a kedves ember nincs is valójában? Vagy nem őt keresték hanem magukat, ő le volt szarva? Mi történik, ha lebontod a falat? Sziahello, most akkor már más a világ, játszhatunk együtt? Vagy na ez is megvolt, veszem a szerszámaimat és keresek más kibontanivaló embert? Ki fontos? Ő vagy én vagy maga a történés?

Amúgy érzi-e az ember saját magáról, hogy falat épített? Vagy azokat a falakat, amik nem akadályoznak azt nem is érezzük, mert azt hisszük mi magunk vagyunk? „ilyen vagyok, fogadd el!” mondta az a barátom. Elfogadtam. De nem olyan!

Na mindegy. Azt mondta régen, hogy ne foglalkozzak ennyit magammal. Mondjuk, senki sem fogalalkozik velem, szóval ennyi, napi egy poszt, belefér. Mindjárt írok egy posztot a legújabb házról mert van ám fejlemény!

[zeroz2ro]

"Harmadszor osztják ki a Városi Civil Alap (VCA) nevű többmilliárdos pénzkeretet. Ezt akkor hozták létre, amikor 2021-ben kiderült, a magyar kormány nem tart igényt a Norvég Alapból járó 77 milliárd forintra. Ehelyett a Miniszterelnökség által biztosított forrásból létrehoztak egy „idegen érdekektől mentes” pénzosztó mechanizmust. Ennek során 21-ben 4,4 milliárdot, 22-ben 4,8 milliárdot, idén pedig szintén 4,8 milliárdot osztottak szét. A győzteslistákból kigyűjtöttük a legsikeresebb 251 városi szervezetet, vagyis a 15 és 37 millió forint közötti összegre érdemesített társaságokat. Azt találtuk, hogy a csúcsdíjazott egyesületek, alapítványok 87 százaléka a Fidesz „leányvállalata” vagy szövetségese."

[dedibelyegei]

Előre is szorrika, de ez egy hosszabb poszt lesz mivel személyes élményem és érintettségem kapcsolódik a bélyeg tartalmához. Lesznek a végén képek is!

Szóval ez egy 1995-ös svéd bélyeg, mely egy kéttagú sorozat tagja ami Tycho Brahének állít emléket. Ki is volt ő? Egy dán csillagász, korának egyik legjelentősebbje Európában. Hogyhogy mégis egy svéd bélyegsorozat állít emléket neki? Minden kiderül majd! Előbb azonban nézzük kicsit magát a bélyeget. A négyzet alakú bélyeg a svéd bélyegekre jellemzően, nem minden oldalán perforált, csak a két szélén. A bélyeg a Brahe által épített híres hat méter átmérőjú kvadráns egyikét ábrázolja, melyekről később még lesz szó. Van ám egy párja is, ami zöld, öt koronás, és egész Urani(en)borg sematikus rajzát ábrázolja, nyugi arról is lesz szó, de most még 'szeretnék misztikus maradni.'

Mindkét bélyegből 5,5-5,5 millió készült, de az enyém, a 6 koronás kicsit értékesebb, 2-300 forintért mennek, a postatiszták 500-600ért inkább. Zöld társa már 100 forinttól beszerezhető.

No nézzük akkor az öreg Tychót! Ahogy az elején írtam Dániában született, 1546-ban, egy nemesi családba, így hát lényegében mindig megtehette amit csak akart, jómódúságuk végett. Először jogásznak íratkozott be a koppenhágai egyetemre (14 évesen!), de egy részleges napfogyatkozás hamar a csillagászat felé fordította. Másfél évig ezt tanulja, majd Lipcsébe távozik ahol a jogot folytatja, de közben minden pénzét és idejét csillagászati eszközökre és írásokra költi, és éjszaka gondosan megfigyel.

Eleinte horoszkópokban utazik, megjósolja I.Szulejmán halálát, a probléma, hogy ekkor a szultán már hetek óta halott, amit egyébként Tycho nem tudott. Ennek ellenére egyik kedves unokatestvére nem rest rommá oltani, és nyilvánosan gúnyolni ezért minden adandó alkalommal, melyet Tycho nem tűr soká, és rokonát párbajra hívja, olyan igazira! Parsberg (a kuzin), az összecsapás során, jelentős darabot vág le hősünk orrából. A szégyen palástolására, hátralevő életében műorrot visel, melyet ezüst, arany és réz különleges ötvözetéből alkotnak meg, és teljesen élethű hatást kelt.

Német egyetemeken tanulja ki teljesen a csillagászatot végül, és Augsburgban is állítja fel első óriási hatméteres műszerét (HIHI), egy kvadránst. 1570-ben aztán visszatér Dániába édesapja betegsége miatt, az év végén pedig a helsinborgi várból kezdi meg észleléseit (ez ma már Svédország, nem keverendő az Øresund szemközti oldalán fekvő Helsingørrel, melynek várában a Hamlet játszódik). 1572-ben innen figyel meg egy fellángoló szupernovát, melyről publikációt ír, ez teszi híressé és ismertté. Innen komolyan beindul a karrier, II. Frigyes dán király meghívja a Koppenhágai Egyetemre, mitöbb 1575-ben nekiajándékozza a Dánia és Svédország közt az Øresundon fekvő Hven (1658 óta svéd terület, Ven néven) szigetét. Itt építi fel a kor legmodernebb csillagvizsgálóit, Uraniborgot és Stjerneborgot. A távcsövek előtti csillagászat legpontosabb mérései innen származnak, többek közt a bélyegen látható óriási kvadránsokkal. Minden mérőeszközből négyet tartottak, és minden mérést párhuzamosan négy csillagász végzett (a négy égtájról), így a mérési hibákat a korábbiak töredékeire sikerült csökkenteni. Csak néhány kisebb-nagyobb felfedezése: másodperc pontossággal kiszámította a csillagászati év hosszát, felfedezta a Hold pályájának egyenetlenségeit, bebizonyította hogy az üstökösök nem légköri jelenségek.

Világképe átmeneti volt, ugyan elfogadta hogy a bolygók a Nap körül keringenek, a Földet azonban nem tekintette bolygónak, hanem az univerzum stabil középpontjának, mivel nem tudta másképp magyarázni, hogy miért esik minden tárgy a Föld középpontja felé. 1588-ban nagy támogatója, Frigyes király halálra issza magát egy több napos buliban (tényleg!), utódja IV. Keresztély, fokozatosan csökkentette költségvetési támogatását. 1597-re anyagilag teljesen ellehetetlenül őmaga és a sziget is, ezért elfogadja II.Rudolf német-római császár meghívását, aki engedélyezte neki, hogy egy Prágától északkeletre fekvő kastélyban csillagvizsgálót rendezzen be. Az átalakítás és az eszközök odaszállítása Dániából azonban több évig húzódik, szóval nagy felfedezések itt már nem születnek, viszont itt fogadja asszisztensének magát Johannes Keplert, egyűttműködésük azonban nem zökkenőmentes, és nem is túl hosszú mivel Tycho meghal 1601-ben. Egy ilyen ember persze meghalni sem tud csak úgy simán: október 13-án megbetegedett, és tíz napig haldoklott és félrebeszélt, zavarodott állapotban volt. 24-én azonban hirtelen kitisztult az elméje, és minden kutatását, és adatát Keplerre ruházza, illetve megbízza futó munkái befejezésével. Így tehát utolsó napján megannyi nézeteltérésük ellenére Tycho elismerte, hogy az általa ismert legjobb matematikus maga Kepler volt, aki hagyatéka alapján alkotta meg a bolygómozgás három törvényét és lett világhírű csillagász. És hát azt a bajuszt tessék nézni:

És akkor most jön a kis personal addition: én jártam Ven szigetén, életem egyik legszebb helye volt ahol megfordultam. Ahogy fentebb írtam jó pár 100 éve már svéd terület, az Øresund közepén, 4,5 kilométerre a svéd, 8-ra a dán partoktól. Közigazgatásilag Landskrona városához tartozik, innen megy a komp is, kb. szűk félóra alatt teszi meg a 7 kilométert. A Brahe sztori után jó 60 évvel az első északi háború végén, a roskildei béke juttatta Svédországnak a földdarabot. 1716-ban a nagy északi háború részeként, a szigetet orosz csapatok szállták meg, akik lerombolták Brahe csillagvizsgálójának maradványait :(

A szigeten, mikor én jártam ott 2021-ben 356-an laktak, akik négy település közt, és néhány kisebb farmjellegű házcsoport között oszlanak meg. A legnagyobb falu Tuna, a sziget közepén, itt él az emberek kétharmada, ezenkívül a sziget eltérő odalain a partokon található Bäckvicken, ahol a kompállomás, így a szárazfölddel való kapcsolat található, Norreborg, és Kyrkbacken. A szigeten jár egy cuki zöld busz mint tömegközlekedés körben a települések közt a főbb utakon, a lakosoknak autóik is van egy pár, de nem minden út járható kocsival. A kompkikötővel szembeni domb tetején van egy GIGANTIKUS bringakölcsönző a látogatóknak, vannak tandemek, bringával a legjobb bejárni a szigetet, vagy ha van egy egész nap, akár gyalog is lehet. Gyönyörű a természet, van egy 13. századi templom ahol szoktak esküvőzni, és a tengerre néz, illetve persze van egy Tycho Brahe múzeum is. A két komp mely összeköti a szigetet a parttal az Uranienborg és Stjerneborg nevet viseli, de feljebb a Helsingborgot és Helsingørt összekötő kicsit nagyobb kompok egyikét is magáról Tycho Brahéről nevezték el. Last fun fact, a sziget szakóca alakú:

És akkor néhány saját kép meg videó:

Az egy nyúl bizony.

[diogenesz2020portugal]

Éjjel fél három.

Tökéletes csend van, csak a falra akasztott óra kattogását lehet hallani. Meg a klaviatúráét. Ketten vagyunk ébren a házban: én és a második emeleten folyton-folyvást rejtvényt fejtő férfi. Ritka pillanat ez a szállón. Köztes időszak, amikor összeolvad a túl későn és a túl korán. A sokáig éberek már alszanak, a korán kelők csak nemsokára kezdenek forgolódni. A kamerákon át látod a kihalt folyosókat, a néptelen utcát, és a krízisen békésen alvó nőket. Ilyenkor majdnem olyan ez a ház, mintha ’otthon’ lenne.

Nem tudom, kinek jut eszébe az az asszony, aki pár nappal az új év előtt a melegedőben hajtotta örök álomra a fejét. Lehet, hogy erre mondták régen: jobblétre szenderült. Alig egy hónapja ismertük meg őt, szinte a semmiből jött, és talán oda is tartott. Halkszavú teremtés volt ez a majd’ hetven éves nő, alig mondott el magáról valamit. Szavaival kevesebbet árult el, mint az átlagnál is ráncosabb arcával, kissé fátyolos szemével, mindig reszkető kezével. Tudtuk, hogy ez a kéz a kelleténél többször talál borra, ami elfeledteti vele az utat, amelyen keresztül idetalált.

Az elmúlt évben több halottunk is volt. Volt, akit a rák vitt el egyik hónapról a másikra; egy bivalyerősnek látszó férfiról volt élettársa azt állította, hogy a szíve szakadt meg, mert bármennyiszer is próbálkozott, nem sikerült talpra állnia; és volt, akire az általa épített viskóban találtak rá a még langyos kályha mellett. Mindannyiuknak voltak álmai. Arról, hogy végre egyenesbe kerülnek, arról, hogy szereznek egy albérletet, kibékülnek a családjukkal, meglátogatják a lányukat és az elbeszélések alapján gyönyörű unokáikat. Tétova és bátortalan mozdulat volt valamennyiük élete. Simogatásra nyújtott kéz, mely soha nem ért célba.

A hajléktalanságban talán nem is a hideg vagy az éhség a legszörnyűbb, hanem a magány. A szeretet hiánya. Lászlóval, aki a piaristáknál érettségizett, nagyon jó volt versekről beszélgetni. Utolsó találkozásunkkor József Attilát idézgettünk egymásnak a melegedőben. Máig a fülembe cseng, ahogyan ezt szavaltuk együtt:

Én is így próbálok csalás

nélkül szétnézni könnyedén.

Ezüstös fejszesuhanás

játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok.

[stickalittle]

Sok minden néz ki így, amit most Pesty művel.

Amikor valaki nem kapja meg a pénzt, amit remélt. Amikor valakinek tényleg elég közeli barátját csinálják ki, és az baszogatja, hogy mondjon már erre valamit. Amikor valakit megvesz Gyurcsány. És mondjuk az is pont így néz ki, amikor valaki tökhülye, de okosnak képzeli magát.

Pestyt most majd kiveti magából a NER és akkor még hőbörög egy kicsit, mire feledésbe merül, vagy lefizeti a NER és akkor egyből befogja a pofáját.

De nem hiszem, hogy bármi változást hozna a politikai életben. Pesty kavarása sehol máshol nem jelenik meg, csak az ellenzéki médiában. Abban a körben, ahol eddig is tudták, hogy Orbánék lopnak. Bármilyen bizonyítékot ad elő Pesty (már ha), az nem fog eljutni a fideszesek 80%-ához, a maradék 20%-ból meg 19%-ot nem érdekelt eddig sem, hogy Orbánék lopnak.

Akikhez eljut Pesty kavarása, azok az ellenzékiek. De ők már láttak a lopásra bizonyítékokat, lásd Elios-lámpák, lásd Öveges-program, lásd Hadházy ezer bejegyzése. Na, most majd lesz eggyel több bizonyíték a lopásra. Na, bumm. És ezekhez az emberekhez is csak úgy jut el Pesty minden egyes megnyilvánulása, hogy a Fidesz valójában egy nagyon jó párt, nincs is vele semmi baj, csak... hát... sajni-bajni, van benne egy-két gazember is, ezzel kellene valamit kezdeni. Úgyhogy nem szabad leváltani Orbánt, mert majd ő tesz valamit a gazemberek ellen, mert a csodálatos és tiszta kezű Orbán Viktor ha tudna róla, nem hagyná, csak bízzanak benne az ellenzékiek is, majd ő segít.

Aki atombombát vár Pestytől, az szerintem még mindig nincs tisztában a propaganda (és a cenzúra) erejével, annak fogalma sincs, mi zajlik az országban, és milyen rendszert épített ki a Fidesz a hatalma bebetonozására. És egyáltalán nem érti, hogy csak akkor lehet megszabadulni Orbántól, ha nem közvetlenül Orbán ellen, hanem a propaganda ellen küzdenek. Amíg az ellenzékiek nem látják, merre felé kell lőni, és rossz célpontot nyilaznak, addig kár bármi változásban reménykedni.

Én szeretném, ha akkorát borítana Pesty, amit nem tud kompenzálni a propaganda, de hinni nem hiszek benne. Ahhoz ő túl hülye.