#kell a kis lelkemnek

[oldmacykerenew]

Aaaaannyira szeretem 🥹❤️ es az, hogy eloben ennel is jobb a hangja… az csak ratesz egy lapattal ❤️

Tervben van egy bakelit lemezlejatszo megvetele, elso lesz, hogy Hozier bakelitet veszek ra 🥺❤️

[kezenani]

amik vannak

a múlt hetem ja meg az azelőtti meg az azelőtti is annnyira pocsék volt, hogy szavak nincsenek

tudjátok amikor semmi rendkívüli, csak a szokásos, de százszor annyira megvisel

megint fáj a torkom és a fejem folyik az orrom is

rámsóztak ilyen apródobozos algopyrint, valahogy úgy értettem hogy folyékony, mert útközbeni beszedős, sokszor annyiért

kelkáposztaleves lesz kétféle kolbásszal meg forró lesz és tejfölös és már alig várom (meg kell még főznöm)

mindenki fasz velem. igen, csak a szokásos, de leginkább olyanok akiket nemigen küldhetek el a búsforrongópicsába ilyen-olyan kibaszott körülmények miatt, pedig higyjetek ártatlan lelkemnek kurvára megérdemelnék

agyon izgatom magam ezen, pedig leszarásból egészen jó vagyok. aztán vannak ilyen időszakok, amikor rémesen nehezen megy, vagy inkább sehogy :(

nyilván ilyenkor teper le az éppen aktuális vírusinvázió, remélem a halálost elkerülöm. egyelőre

gondoltam széjjelcincált idegeimre és megfáradt testemre gyógyírként hat majd fehér klárától a hova álljanak a belgák? c. könyve, de szórakoztató kikapcsolódás helyett bzmg végigbőgtem tőle a hétvégét még pluszban. háború, emlékezés, helyünk a világban, nem hinnénk hogy mennyire sose múló fájdalmak...

rejtvényezés, ha tényleg minden kötél szakad és valahogy muszáj lefoglalni sajgó agyamat hogy ne vesse szét az a nyavalyás sokmidenek, ami maga az élet ügye. és akkor kijönnek ilyenek, hogy christa wolf regénye az nem a kettészeltek, hanem a kettészelt ég, mega claude simon francia író regénye nem apu lói hanem ide se írtam hogy igazából mi, meg a petőfi vers az nem a hintalovag hanem a tintásüveg, amit jobb napjaim éjszakáin felverve is kivülről fújok.

és megint félek az öregségtől, már most az vagyok, de hogy ezek után még mi lesz, és akkor hétközben olvastam egy olyan írást ami a végére arra futott ki, hogy mert abban az idegen világban én is csak egy magányos öregember leszek a többi magányos öregember között és nyilván azóta is bekönnyezek rajta :D :(

fotók ömlesztve, mert közbe nem tudja szúrni a tumbli, mindegy, megbírkózunk ezzel is.

furasüsü, mostan mondjuk igaza lehet. na az emlegetett algopiryn amivel azt is lehet bizonyítani, hogy mennyire furán torzít az egész mindenség. pár hete influenzás voltam, azóta nem kívánom a húst. de annyira nem hogy a puszta gondolatra kiver a víz, ezt a gyönyörű sültet se tudtam megenni, pedig erőt adna. az meg ott a vaniliás koszorú, betértem mert annyire sajnáltam maagam már péntekre hogy muszáj volt. valami széppel is meg akartam magam lepni, semmi nem tompíthatta volna a bánatom, elnyammogtam. aztán tanultam is, az érvelési hibákról többek között, akadnak muris dolgok :))) volt kollegtív éttermezés, túrógombóc amit többen irigykedv néztek, de bodzás volt és mascarpónés, amikre én egyáltalán nem voltam felkészülve és mivel nem hozták a szokott ízvilágot, ez se hatott rám felemelőleg. a tenger gyümölcseis tészta se ízlett, vastag és kemény volt a tészta, a rákocska nyersecskének tűnt, mindegy, évente kétszer kibírom még én is. aztán benti gyermekem, plusz egy széjjelszopogatott nyalóka. namost biztos volt még számtalan szar mindenfélék, de most hálisten több nem jut eszembe

[shob-chop-lai]

RANT not fotball related !!!

📣 i am so sick of tired to be a stay at home daughter📣

szóval minden azzal kezdődött, hogy júliusban megszereztem a mester diplomám (hurrá végre szabadság elkezdhetem az életem...JA NEM). a szüleimmel megbeszéltem, hogy a nyarat még arra használom ki, hogy pihenek (mivel a suli mellett dolgoztam is, nem minden félévben, de a legtöbben igen). olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy itthon éltem az egyetemi éveim alatt mert 40 percre lakok busszal, így csak pénz kidobás lett volna albiba vagy koliba mennem. fontos megjegyezni, hogy összeségében két kibaszottul haszontalan diplomát sikerült megszereznem: egy politológus BA és egy kommunikáció és média MA-t. no offense mind a kettőt szerettem és szerintem hasznosak, de a munkaerő piacon lófaszt sem érnek. summa sumárum a sztori lényege az, hogy itt van január és még mindig nincs munkám. ami az itthoni helyzetemet (szüleimmel való kapcsolat) piszkos mód megnehezíti. őszintén szólva az is igaz, hogy nemrég fogalmazódott meg bennem valójában mit is szeretnék csinálni: sportmédia. alapból nehéz ilyen terepen elhelyezkedni főleg az alföldön, de kapcsolatok nélkül...hmm fincsi. tavaly év végén rá írtam egy srácra akiről tudtam, hogy ezzel foglalkozik, nagyon kedves és segítőkész volt főleg úgy, hogy előtte egyszer találkoztunk és csak köszöntünk a másiknak. megkért, hogy küldjem el az önéletrajzom és majd tovább küldi a rádió szerkesztőségének, de azóta nem hallottam vissza semmit. ami őszintén nagyon nyomaszt, de azért még reménykedem. lenne lehetőségem elmenni a szüleim munkahelyére dolgozni, jó pénzért, de én ezt nem akarom. szóval a napjaim tépelődésből állnak, gondolkoztam, hogy elvégzek egy sportmédia képzest,de mindenki azt mondta felesleges inkább tapasztalatot szerezzek. szóval most próbálom összeszedni magam és erőt meríteni azért, hogy elérjem azt amit akarok: sport riporter legyek. nem segít az se, hogy ez évben töltöm a 25-öt és kibaszott szerencsétlenek érzem magam, valamint azt érzem elvagyok maradva a koromhoz képest mindenben (egzisztencia, magánélet, karrier). az nem opció, hogy felmenjek Pestre mert nincs megtakarításom szóval mindenképp helyben kell elhelyezkedjek. néha azt érzem túl makacs vagyok és elkéne mennem a szüleim munkahelyére dolgozni (mert akkor legalább ők is boldogok lennénk). de annyira tudom, hogy ez nem nekem való, megtudnám csinálni, de nem élvezném. így a végére érve nincs sok értelme annak amit leírtam, de a lelkemnek nagyon jól esett és hátha valamelyikőtök, hasonló cipőben jár mint én.

szóval ja, ha neked is kapunyitási pánikod van nyugi nem vagy egyedül és nyugi nem veled van a baj🩷

Köszönöm, ha elolvastad puszi🫶🏼

[kedvesmajam]

reggel tüdőszűrésre mentem, onnan pedig egészen lassan értem be melókába. feldobott ez a kis lógás. ráadásul sikerült színházjegyet vennem egy jó darabra (ma nyitott a jegyvétel). aztán mikor az megvolt, nézelődtem még, vettem még két jegyet, ami talán túlzás, de arra jó, hogy kimozduljak, ingerek érjenek és kicsit visszamásszak az "értelmiségi" életbe. este pedig egy olyan koncertet találtam, hogy egészen belebizseregtem, vettem rá jegyet. még talán egy darabra megyek el, de erre az évadra megállok

többször elkapott a sóvárgás, ráadásul savam is volt. kapaszkodtam nagyon. mert lehetne, hogy ma iszom, a kerek egészben teljesen mindegy, hogy tegnap vagy holnap van az első nap. de a holnap egy ismét elbukott harc lenne, én pedig nem akarom, hogy mindig csak a holnap legyen

na, de nem egyszerű ez. ez most jól hangzik, de tényleg voltak pillanatok, mikor foggal-körömmel kellett kapaszkodni, mikor nagyon tudatosan benne kellett lennem a jelenben, hogy szűnjön a sóvárgás. és bevettem egy nyugtatót is. nem akarom túltolni a gyógyszerelést, de amit lehet könnyíteni, azt nem akarom nem megadni magamnak

a nap nagy érdeme, hogy elmentem edzésre. nehéz volt eljutnom, mert sokkal egyszerűbb lett volna megint nem menni. de mentem és ott voltam. és mindent ezer százalékkal csináltam. a semmiből váltottam 12 kilóra a török felállásban - mármint nem volt tervben -, sikerült simán. a többi gyakorlatot is ezerrel nyomtam. a végén a plank nehezen ment, de az utolsó körre azt mondtam, hogy kibírom, mert most pont ezt a kibírást kell megtapasztalnom. sikerült. és bringával voltam, ami szintén jót tett a lelkemnek

edzés után szerettem volna boltba menni, jégkrémre vágytam, de már zárva volt. ki tudja, talán ez mentette meg a napomat

drasztikus lépésekre van szükség. észnél kell lennem, figyelnem magamra, megragadni minden segítséget. nem tudom, mikor lettem alkoholista, mikortól okoz nehézséget nem innom. de remélem, megtudom, milyen nélküle élnem

szeretnék minden nap kipróbálni valami új dolgot, ezzel is tudatosítva, hogy élek. ma nashi körtét ettem. az ára alapján többet reméltem, de jó volt azért

ja és volt lakókkal sakkozás-kártyázás. sok szó esett a piáról, mert nagyon őszintén tudnak erről beszélni, ha biztonságban érzik magukat. nyilván ott ezerrel ment a sóvárgás (ekkor vettem be a nyugtatót, mikor mindenki cigiszünetet tartott). de az ütött, ahogy néztem az évtizedes piás arcokat. nem ítélkezésből, de na...

[kekeontheroad]

Gondolatok egy repülőn Tenerife felé

2024 január 30

Officially on the road, ezt épp a repülőn írom.

Azt hiszem most arról akarok beszélni, hogy hogy telt érzelmileg az elmúlt 3 nap.

Mint azt tudjuk, mindent utolsó percre hagyok, a szervezést is - már ha szervezek bármit. Mert én egyszerűen utálok tervezni-szervezni! Irigykedve pislogok azokra, akik már jó előre nézegetik a helyeket, útvonalakat, szállásokat, lehetőségeket, tenni-nézni valókat. Na hogy miért, az rejtély, de engem ettől sírógörcs és pánikroham kerülget. Utálom minden másodpercét. És azért az könnyen belátható, hogy ez nagyon nem praktikus tulajdonság valaki számára, aki viszont periodikusan, mániákus módon megindul, ráadásul egyedül, így senki nem tervezi-szervezi meg helyette.

Gondolhatná naívan az ember, hogy “de akkor legalább biztosan nem zavarja a bizonytalanság!” Ó néha dehogynem! Az indulás előtti napokban hullámokban halálos pánik tört rám és utáltam magamat, amiért nem szerveztem meg a dolgokat. Nem néztem utána. Nem találtam ki. Nem foglaltam le. Nem vettem meg. Ésatöbbi.

Úgyhogy jó idegesítő egy kombináció vagyok, ebből a szempontból adjatok hálát, hogy nem én vagytok.

Szóval akkor a következő jelenleg a helyzet:

Van egy fizetetlen szabadságom, ami “hát rendben Kekécském, majd gyere… Kb mennyi idő?” “Hát nőnapra szinte biztosan visszajövök!” (az márc 8 ugye, a virág szakmában az élet más területeivel szemben egy eléggé fontos nap).

Van egy kis minimális félterett és ilyen-olyan ünnepi ajándékként kapott pénzem. X egyenlő tényleg elég kevés.

Van egy repjegyem odafele (feladott nagyobb hátizsákkal, pofátlanul sok pénzért (23.000-re lehúzott az a piszok wizzair egy szaros 10 kilós táskáért!), tekintve hogy ötletem sincs meddig leszek ott és még inkább mert minden rajz cuccomat hordom mindenhova.

Ellenben nincsen visszafele jegyem. Az van, hogy vagy kb 10 napig maradok, esetleg 2 hétig, vagy 1 hónapig. Esetleg kettőig (azzal a nőnap már borul, ami a lelkemnek bűntudat generátorként funkcionál erőteljesen). Na tehát hogy értitek, a lényeg, hogy semmit nem tudunk.

Namármost a büdzsé nem elég arra, hogy 2 hétig, nemhogy ennél tovább rendes szállásokon legyek, ezért van a táskámban egy függőágy és egy hálózsák is… csakhát a teljesen egyedül utazó ember lányának nem meglepő azt hiszem, hogy fosik ettől a lelke. De nem kell aggódni, majd szépen végiggondolom és okosan fogok eljárni.

Van az első 2 napra kifizetett szállásom, El Médano-ban, ami ugyan nem egy nagy cucc város internetes böngészéseim alapján, hacsak nem szörfözni megy az ember, de közel volt a reptérhez, jó lesz. Van utána ötletem, hogy merre tovább, van egy hely workawayről, ahova ugyan nem mehetek önkénteskedni, mert tele vannak, de van nagyon olcsó szállásuk (10 € per éj), és még közel is van az előző helyhez, szóval azt hiszem, akkor erre veszem az irányt. Ez egy farm gyakorlatilag, 3 napnál többet csak úgy lenni ott nem éri igazán meg.

Ezutánra van foglalva 2 éjszakára a sziget teljesen másik oldalára egy szállás, ami csodásnak tűnik, bár fizetve még nincsen.

De az az általános probléma, amire felkészületlen, tervezni nem hajlandó fejem nem gondolt, hogy sajnos extra populáris helyszínt választottam, így nemcsak hogy workawayt sokkal nehezebb találni, de a legtöbb hostel is teljesen tele van állandóan, ami elég nagy gond, hiszen nagyon maximum erre van büdzsém. Ezek szóval az aggályaim. Nem baj, megoldjuk!

Kommentekből meg nézésekből leszűrve, amiket barátoktól kapok az az érzésem, hogy sikeresen elhitetem emberekkel, hogy ez engem nem stresszel. Hát… Az elmúlt 3 napban felváltva, maximális amplitúdóval egyikből a másikra két általános életérzés uralkodott rajtam:

A) Ezaz, ez zseniális, imádom, KALAND gyere rám, annyira izgalmas, hogy majd csak útközben derül ki, hogy mi lesz! IMÁDOM!

B) Én vagyok a világ legrosszabb, legfelelőtlenebb embere, utálom ezt az egészet, de magamat mégjobban, ilyet nem lehet tenni, minden pénzem el fog tűnni az első egy hétben és sírni fogok folyamatosan és egy fillérem sem marad (ez sajnos reális) és kölcsön kell majd kérnem és a és a és a…

Sajnos az indulás előtti éjjel (mint előtte több nap órákra) azt hiszem ezekből a kontrasztokból fakadó végtelen erős ‘freeze’ állapotba kerültem, ami annyi, hogy nem tudok megmozdulni, és egy ilyen gyilkos gondolat-spirál minden jellegű haladástól eltérít és arra kényszerít, hogy mozdulatlanul üljek órákon át (miközben be kéne pakolni a táskát pl) és maximum a telefonomat tudjam teljesen feleslegesen és értelmetlenül nyomkodni. Na ez valami rettenetes. Elmondhatatlanul szenvedek benne. És ugye végtelen értelmetlen is, mert pánikolok (nem ritka a szó szerinti fulladás érzése sem), ahelyett, hogy szervezkednék. Ez olyan mértékekig fajult nem mellesleg, hogy egyetlen percet sem aludtam az indulás előtti éjjel, pedig csak délben indult a gép. Ostoroztam magamat, pánikoltam, utálkoztam, rettegtem és már pszichoszomatikusan olyanokat is produkáltam, miszerint “ebben a szobában elfogyott minden oxigén és álmomban meg fogok fulladni”. Khm. Kellemes életérzések.

Aztán meg néha HUSS ez eltűnik, és azt érzem, hogy én vagyok a legmenőbb ember a világon, amiért ezt csinálom, és persze, hogy hülye vagyok! Senki nem állítja, hogy nem! De mennyire powerful egy nő vagyok! És hogy ennél jobb nincsen, mint hogy majd ott go with the flow! És hogy amúgy is minden rendben lesz és ki fog szépen alakulni, meg amúgy is megoldok akármit. És hogy nem mellesleg olyan csodálatos a világ.

Na hát így. Ez megy a fejemben. Ez őröl szét.

Ezeket le akartam írni, mert ez bizony a teljes kép része. Na jól van, túlbeszéltem. Legyen ennyi elég. Innen reméljük már jobb kontentek következhetnek majd, de le akarok arról szokni, hogy hagyjak a nyomásnak, és csak a menő-laza-powerful részét osszam meg az utazásoknak. Úgyhogy here we go, jöjjön a minden, a jó, a rossz, a gyönyörű és a kényelmetlen is.

Big láv,

K

[onsieluenkeli]

Nálunk se tökéletes a Karácsony, Murphy is tette a dolgát rendesen. És eszembe jut a V. Éva is, és egy pillanat alatt elszomorodom. Olyan jó hogy készített egy maradandó 🎄 Grinch hülyéskedést. Mosolyt ad, örökké. - Hiányzik. És vele együtt pedig egyre többen.

Itthon

Először a saját ajándékomat csesztem el. 5 éve vágyok egy konzolra, türelmesen. Nekem a 🎮 játék a túra, a lépcső, a hegymászás, a futás, stb... = itt nincsenek korlátok. És csak egy jó ár/érték arányra vártam. Végre most Decemberben megtörtént a csoda, de sajnos mások is észrevették az akciókat, és az üzletekben pillanatok alatt elfogyott, és így lemaradtam róla. Azután a kártyámat nyelte be egy ATM. Egy néni ismerősünkre, 3 napja ráb@szta a buszsofőr az ajtót, és nem nyitotta ki több megállón keresztül. Tegnap pedig egy idős szomszéd bácsi sírva mesélte, hogy a felesége után, most egy hete Covidban elvesztette az egyszem fiát is.

Itthon pedig minden készülődéssel meg vagyunk, szép lett, igazán szép, de nagyon elfáradtam, és minden porcikám fáj. A lelkemnek iszonyatosan kell ez a sikerélmény is. Megvan, de...

De az utolsó pillanatban jött a hír, hogy a megint elmarad a klasszik karácsony, mert újra beütött a Covid. És mivel 5 perecnyire lakunk egymástól, így az ablakon keresztül lett az ünnepi vacsora megint megoldva. ¯\_(ツ)_/¯ Legalább egy kis plusz mozgás is történt. Nem vagyok annyira sz@rul, inkább elfáradtam, és fáj hogy másokkal mi minden borzalom történik. És persze az sem vidám, hogy itthon nincsen nyüzsgés és gyerekzaj. Be lesz pótolva, később. Szerencsére.

Most több szem AdvilUltra, és Kataflam van bennem, és egy adag Xilox is. Csak így tudok mozogni. Olyan minden oké, és mégsem a hangulat. Fura egy Karácsony. Az összes idős nének, akiknek segítgetünk, Likőrt kaptak az idén. Remélem jó kedvük van, és felbontották. ツ

Szóval Békés és ha sikerül akkor Boldog Karácsonyt kívánok, mindenkinek. És kevesebb és Toxikusságot, legalább az ünnepek alatt. Saját magatok miatt.

.

[a-banatos-szerelem-ara]

Tudod tegnap osszetortel. Hogy mivel? Azzal hogy őszintén elmondtad hogy nem akarsz elkotelezodni = tőlem semmit. De azért megkérdezed én mit gondolok erről? És hogy meg egy dolgon gondolkodtal!?

Leírod bazdmeg hogy nem akarsz elkotelezodni, aztán javítod hogy ez nem teljesen igaz, aztán őszinte leszel és félsz hogy nem leszel idővel sem szerelmes, de van meg egy gondolatod, aztán az a gondolat már mindegy mert akkor is azt érzed, hogy nem akarsz elkotelezodni.

Na most ezen igazodj ki kérlek az én helyemben.

A opcio: szépen lassan de elengedem. Ez a nehezebb opcio. Megint elfogadni, hogy nem kellettem, nem voltam elég NEM VELED VAN A BAJ, VELEM érzést. Tettetni a nagyasszonyt, és idővel találni mást.

B opcio: reménykedni. Ez a lelkemnek könnyebb opcio. De az önbecsülésemnek nem kedvez. Reménykedni, hogy rájössz mekkora pancser voltál és hogy szánod banod, kezdjünk neki újra. Hülye volt, hogy nem adtal ennek időt és teret és hogy egy puha pöcs voltal. De ez megint nem jó opcio, mert nekem egy férfi kell nem egy balfasz.

Mert tudod egy kurva kettős pontot hagytál, sőt inkább egy vesszős pontot. Te sem tudod mit akarsz. És nem akarsz bizonytalanságban hagyni, ami tisztelendő de bazdmeg tudod.

Inkább elengeded, mert ez a biztos. Gyenge vagy. És nekem nem erre van szükségem. Tudjuk. Te is tudod, én is, mindenki.

De nekem ne mondd, hogy kikocsikazol valakiert másfél órát aztán el vagy vele 4 órát, aztán haza viszed megint 1 óra és aztán onnan te is haza másfél óra ismét. Nem mondod, hogy ki találsz valamit ha unatkozok. Hogy előtte egy nappal miért nem szóltam, haza vittél volna. FASZSAG. Nem mondok olyat, hogy te most is jó vagy. Nem beszélek senkivel ennyire félre érthetően hajnali 2kor, nem írok joreggelt, joejszakat uzenetet. Nem kérdezem meg, hogy tudok e segíteni ha stresszes vagy. Nem mondom h nagyon csinos voltál ma. Nem mondom, hogy vissza megyek csak h ‘helyre rakjalak’. Nem csinálok ilyeneket.

Vagy lehet pont azért csináltad, hátha ez majd meghozza nálad is azt a ‘BUMM’ érzést amire oly nagyon vágysz?

Meg mikor akartál erről beszámolni nekem, hogy sztornó mégse eroltessuk? Mert nem akkor amikor lemondtad a ‘randit’ az is biztos mert utána meg jött az az egyébként milyen a napod? FASZSAG.

De ha varod azt az első látásra szerelem érzést, vagy a rozsaszin kódot akkor azt nem fogod megkapni ha nem volt meg az első alkalomnal. Rozsaszin köd nálam sem volt, köcsög pillangóim voltak.

Ennél nagyobb faszsagot nem lattam meg amit lemuveltel az elmúlt hetek során. Megbantottal. Földbe tiportál. Nem fogom megmondani, se mutatni neked az érzéseimet mert nem erdemled meg egyáltalán.

De magamnak felesleges hazudnom. B, B, B. Mert te is és én is vagyis te nem de te aki épp olvasod tudod hogy úgyis fejvesztve ugranek bele mert ilyen vagyok.

Én fasz meg leírtam hogy én tuzen, vízen átmentem volna ha ezt mindketten akarunk. Mert azt hittem, a munka miatt megy a vacila nem pedig azért mert Te nem vagy biztos magadban. Kurva gaz, hogy vártam azt a randit. Mert nagyon vártam, és már értem miről beszélnek mások mikor faképnél hagyjak őket. Sajnalom és köszönöm, hogy ezt is megtudhattam. Sosem akartam.

Tudod készültem, szépen felöltöztem, sminkeltem és boldog voltam. Éreztem hogy ez most jó lesz, erre megérte varni, te rad megérte varni. Tudod régóta gondolkodtam ezen, rajtad, rajtunk. Napját nem tudom megmondani, nyár volt már. Én meg itt ülök szeptember utolsó napján és írom ezeket a sorokat hogy mennyire pofára ejtettel. Mert ezt tetted. De neked nem kell tudnod, hogy fajt. Holnapra felveszem a szép nagy mosolyom és bele mosolygok avval a szép mosolyommal az arcodba.

Meg írtad hogy vannak erzeseid, hogy nem teljesen azt teszed épp amit őszintén szeretnel, de megis ezt teszed. Ott hagytad azt a kis kaput. Azt a pici reménysugarat, ez toxikus, manipulatív és önző dolog volt. Mert én abba fogok kapaszkodni, és mennyire klisé hogy pont én mondom ezt.

Megint azon kapom magam, hogy azon gondolkozom te min gondolkodhatsz? Neked is olyan volt ez a nap mint nekem? Te is ennyit agyaltal kettőnkön? Neked is szar? Megbantad? Megbantad hogy ezt leírtad?

Azok a szavaid járnak a fejemben, mikor hoztál haza hogy van meg egy olyan lehetőség hogy elengedjuk. Mondtam neki ha el akarjuk akkor el tudjuk, erre te azt mondtad ha el tudjuk. Mert nem ugyanaz. Én mondtam, ha akarjuk eltudjuk. Tiltakoztal. Ha el tudjuk.

Meg egy kis kapu. Mi van ha nem tudjuk? Mi van ha mindig ott lesz az a mi lett volna ha? Mert szerintem ott lesz, addig amíg mindkettonknek nem lesz valaki addig az egyikben ott lesz mindig, vagy lehet utána is.

Tudom hogy mit kene tennem, tovább lépnem és elengednem, nem reménykedni és gondolkodni mi miért történt mert nem releváns. Megtörtént ennyi. Annyival jobb Palik vannak nálad a földön. És tudom, mert tudom és nálam is vannak jobbak. De faj hogy meg esélyt sem adtál nekünk igazán. Nem fogok utánad futni. Nem vagyok sem ketsegbeesett, sem ennyire bena. Nem értékeltek, akkor ennyi így jártál.

Túl gondoltam veled kapcsolatban a dolgokat kicsit.

Utallak amúgy.

[aranysziv]

jó érzés hiányozni embereknek. szülőknek, barátoknak, a párodnak. kissé talán keserédes. de valahogy mégis olyan jó. érezni a szeretetüket akkor is, ha távol vannak. hogy eszükbe jutsz, hogy gondolnak rád, hogy szeretnének veled lenni, vagy azt szeretnék, hogy együtt éljétek meg a különleges pillanatokat. tiszta. még ha egy kis időbe is telik, biztos lehetsz benne, hogy a viszontlátás nagyon édes lesz. tudsz mit várni, tudod számolni vissza a napokat, az órákat. lassan akarnak telni a percek, de már nem kell sokat kibírni. és amikor meg ott vagyunk, akkor csillognak a szemek. akkora a pupillája a másiknak, hogy el is bújhatsz benne akár. sok mosoly. és persze, a szívek összehangolódása. kell ennél több? szerintem nem. szerintem ez épp elég.

kér, hogy küldjek videót, csak úgy, beszéljek hozzá, látni akar. kapott fehércsokit, és elteszi nekem, hogy majd ha hazamegyek, akkor nekem tudja adni. pedig neki is az a kedvence, de mégis rám gondolt. videóban hív fel, mert éppen szól a Kispáltól a Szívrablás, és tudja, hogy mennyire szeretem, és azt mondja, hallanom kell, mintha ott lennék vele. persze, alig hallom, az internet nem elég jó ahhoz, hogy normálisan lássam, és az alkohol miatt állandóan mozgatja a kezében a telefont, hogy még véletlenül sem tudjam kivenni, hogy egyáltalán az énekes a színpad melyik részén áll. az egész egy paca, közben szól a dal, hallom, ahogy ők is éneklik. ülök a kertben, és én is dúdolom velük. a zene összeköt minket. egy barátom ül velem szemben, mosolyog rajtunk. szabadkozok, hogy csak ezt az egy dalt, és ne haragudjon, de nem bánja, hogy felvettem. azt mondja, hogy bárcsak őt hívná fel valaki a kedvenc dalánál. megígértem, hogy majd én fel fogom, aztán néztem tovább az elmosódó alakokat a képernyőn.

most olyan nyugodtabb minden. mintha a vihar odébb állt volna bennem. szeretem, hogy nem érdekel már. de nem ilyen bántott módon nem, hanem békéből. ez is új. már írom, hogy ez (nagyobb részben) kinek köszönhető, de még nem teljes. pedig nagyon hálás vagyok neki. és ha őszinte akarok lenni, akkor bár azokat is nagyon, de most mégsem a találkozásokat várom a legjobban, hanem az egy hét múlvát, mert végig az enyém lesz a kölyök, én fogok rá vigyázni. csak ő meg én a világ ellen, a két konok. alig várom, hogy minden ruhám tele legyen kutyaszőrrel. olyan jó érzés, hogy ekkora bizalmat kaptam. mármint meg se kérdezett mást, hogy vigyáznának-e rá, azonnal rám gondolt, én meg örömmel vállaltam. ideadja a lakáskulcsot is, és ott leszünk főleg, de nincsenek különösebben szabályok, teljesen rám bízza őt is, és mindent is. és már elterveztem, hogy elviszem sétálni a parkba vagy a Margitszigetre, és kap majd ilyen neki való fagyit is, és végig együtt fogunk menőzni. senki hozzám sem mer majd szólni, mikor egy husky jön az oldalamon, és ettől biztonságban fogom érezni magam. persze, egy áldott szelíd kutya, senkit nem lenne képes bántani, de ezt ők nem tudják, csak a mi titkunk. azt is terveztem, hogy viszek plédet, és olvasok, ő meg fetrenghet a fűben. bár amilyen mamlasz, úgyis ott fog főleg rajtam. múltkor is olyan sokat adott a lelkemnek, de komolyan, megmelengette a szívemet, és az, hogy most három napig csak ő lesz velem, az jelenleg mindennél többet ér. nagyon megszerettem. tuti, hogy végig beszélni fogok hozzá, elmondok neki mindent. nem mintha különösebben értené, de azért én szeretném azt hinni. olyan szépek a szemei. mintha nem értené, hogy mi fáj, de érezné. amikor olyan közel jött, és néztem, hogy mennyire világos kék, beleborzongtam, hogy mintha egy pillanatra belém látott volna. utána hagyta, hogy megöleljem. de akkor elsőnek. azelőtt velem is olyan távolságtartó volt, mint mindenki mással. a gazdája azt mondta, hogy tényleg nem jellemző rá, azóta is volt eszében, meg nézte a képeket, amiket készítettünk, és épp ezért gondolt rám. tudja, hogy nagy szívesség, és megérti, ha nem vállalom, de nálam jó kezekben lenne, és a tökfej is örülne, ebben teljesen biztos. így kérdezte meg. eszembe sem jutott nemet mondani. azóta is be vagyok zsongva teljesen. millió képet fogok csinálni.

[stickalittle]

Mivel a bérletszelvény csak fényképes igazolvánnyal érvényes, így nem, nem utazhat 12 személy egy bérlettel. Esetleg ne azt írja ki a műszerük, hogy érvényes, ha a bérletszelvény már határozottan nem érvényes. Mert ez ellentmondás, amire itt a posztban rávilágítottam.

És nyilván ki kell fizetnem majd a büntetést a végén, de majd csak egy vita után fogom, ahol kikérek erről dokumentumokat, amiben le van írva, mi alapján bűntettek meg, mert jobb a lelkemnek, ha tudom, hogy ez le van írva, csak nem olvastam, mintha simán beletörődnék, hogy azt csinálnak velem, amit akarnak, és csak úgy megbüntetnek, mert az egyik ellenőr így gondolja, a másik meg úgy, én meg lapítok, amikor VAN érvényes bérletem.

Egyéb felvetés: Azért papíralapúval utazom, mivel a cég azt veszi, de nyilván egyből faszságozni kell itt a tumblin.

És még volt valamelyik reblogban, hogy azért jó 12 szelvény egy helyett, mert akkor nem veszted el az összeset. De mivel a januárit elvesztheted január elsején is, így mindenképpen bemész pótoltatni a januárit a BKV-hoz, ahol azt letiltják, és adnak helyette egy újat. Tehát mindegy, hogy egy éveset adnak újként, vagy egy havit pótolnak.

És a BKV védhetetlen, hogy képtelenek megoldani a beléptetőkapukat, ahol egyből kiderülne, beenged-e vagy sem, helyette 2023-ban, az információs forradalom derekán, évek óta ez a külső munkavállalóknak kiszervezett biorobotos megoldás létezik, ahol egy automata beállítása helyett, egy csomó pénzt kifizetve alvállalkozóknak, karszalagos katonák kis pisztollyal rálőnek a bérletedre. Hát a bérletem kapcsán a kurva anyját az összes BKV vezetőnek, aki ebben eddig részt vett, a “hozzáértő” Vitézyvel az élen.

Megbüntettek a metrón.

Éves bérletem van, de nem cseréltem ki az októberi szelvényt a decemberire.

Úgyhogy kaptam csekket olyan szöveggel, hogy 11.30-án lejárt éves bérlet. Érted, 11.30-án lejárt az éves bérlet...?

Mondtam, mutassa meg, mit mutat a műszere! Azt, hogy lejárt a bérletem? Hát ezt mutatja:

Mondom, ha a műszere ezt mutatja, hogy érvényes, akkor miért büntet meg? - Mert lejárt... De 5 napon belül bevihetem a bérletem, és akkor csak ezer forint. Azért a jegyzőkönyvébe még odaírtam, hogy rendelkezem éves bérlettel, és kihúztam a nyomtatott szövegéből, hogy átadhatják az adataimat egy követeléskezelő harmadik félnek. Tudom, hogy nem győzhetek, de azért a lelki békémért, meg hogy megspóroljam egy kávé árát az idegeskedéssel, bemegyek az irodába kicsit vitázni. Bemutatom a bérletem, de nem fizetem ki még az 1000 forintot sem, és az eredeti büntetésnél ki van húzva, hogy átadhatják az adataimat egy követeléskezelő cégnek. Hát, kíváncsi leszek, ilyenkor mi van.

[pidzson]

[troger]

anti-figyelem (17/2)

azaz senki ne nézzen most ide, mert egy kicsit gpoy-kodnom kell, a kis lelkemnek szüksége van rá

vagy nézzetek mégis, tán pont arra van szükségem, ha már a faszbukon konkrétan nullára süllyedt az elérésem :(

nem vagyok exhibicionista, inkább magamnak bizonygatnám, hogy...

mit is? hogy van értelme az aktivizmusnak?

hogy én is képes vagyok valamire?

hogy bár rambo nem akarok lenni, de egy kicsit menő, vagy valamiben szakértő igen?

magam sem tudom

jobb híján a kampányvideót screenshotoltam

igen kínos

na ja, majd privátra állítom a posztot

[a-purgatorium-hataran]

magaddal vittél mindent

ma reggel fény törik majd az ablakon

nem látok ki, bár nem érdekel ez a világ oly nagyon

kikeltem az ágyból, de visszahív melege

gyenge a testem, a lelkemnek a világból van elege

és nem jön

nem jön a gondolat amit már régóta várok

én már csak a sötét szobám csendjére vágyok

elég volt, tényleg nem kérek többet ennél

ha én sem tudok, te sem fogsz többet tenni ennél

csaló ez a világ és csaló vagyok benne én is

pedig lehetett volna szebb és akkor lehettem volna szebb én is

hideg, nedves levegőben fagynak már a cseppek

bárcsak része lehetnék majd én is egyszer ennek

nem kívánok kiolvadni, nem kell már a meleg

szeretnék egy hideg ablak üvegén tapadni meg

nem kérdezne senki tőlem, nem számítanék

de egyszer majd a jobb időben végre felolvadnék

nem keresne senki engem, nem lennék már sehol

újabb cseppek képződnének csendben majd valahol

és visszajönne újból majd a jeges téli fagy

és a világ engem akkor már végleg nyugodni hagy

T.E.

[lilcantina]

ÉÉÉS elkészült! Tegnap kész lett a Viaduct entrance, (a híd mellett jobbra) ma délután megcsináltam a könyvtár épületet (jobbra a sok lapos ablakokkal), és a fölötte lévő tornyot, ami a Central hall felett áll, és legutoljára a nyomi kis hidat :D (Ami elhelyezkedésében lehetne akár a viadukt is, de nem az, mert másik szögben van, és másik épületeket köt össze, mindegy nem lényeg, ki figyel ilyenekre, senki)

Már amikor a barátnőmnek küldtem a komódon összerakva bele sem fért a normál kamerának a szögébe (ezért fényképeztem krumplival) és elég jól nézett ki. Tegnap a brilliáns férjem kitalálta, hogy mi lenne ha egyszerűen az amúgy is kivágott részeknél akasztanánk fel aprószögekre, és akkor nem kéne ragasztani, plusz akasztót gyártani, átlyukasztani. Volt itthon szerencsére nagyon apró bognárszög, és azt kell mondjam, tökéletesen működik!

S lőn, Hogwarts a falon :D Méretarányokhoz, ez egy papíron három személyes kanapé, 160 centis ücsörgőfelülettel :D maga a kastély 142 centi széles lett, a legmagasabb torony pedig 54 centi :D

Érdekes hozadéka a dolognak, hogy a szokásosnál sokkal többször kapcsoltam be a Hogwarts Legacyt, már csak azért is, hogy megnézzem, melyik épület egészen pontosan micsoda és hol is van pontosan. És ezért most először nem vagyok teljesen elveszve, ha a kastélyban rohangálok fel alá, hanem kb megtanultam mi hol van, már csak attól, hogy a fejemben lett egy mental map az egészről. És az eddigi taktikus halogatásoknak köszönhetően tegnap vittem át arra a pontra a játékot, hogy bejött a karácsonyi szezon, úgyhogy az egész kastély, a falvak meg minden fel van dekorálva karácsonyra és imádom. Nagyon szép, és nagyon jólesik a kis lelkemnek.

Még amit meg kell csinálnom - pár épület oldalát egymáshoz igazítani, mert azért a doboz élek nem teljesen egyenesek, és néhol átfedésben vannak kicsit. Ahol a képen meg az látszik, hogy nem érnek össze a falak, ott az van, hogy a karton (mivel esőben hoztam haza a dobozt) megázott és meg van hajolva. Már próbáltam kisimogatni, de nyilván nem voltam elég türelmes, úgyhogy még nem az igazi, de most éjjelre berakom nedvesen dúc alá, és remélem a legjobbakat. Hát. Jó buli volt. Eszméletlenül büszke vagyok rá, nagyon tetszik, a lelkivilágomnak nagyon jót tett, hogy volt min dolgozni napról napra, és most kicsit NOW WHAT. Mindenesetre sikerült annyira jól a dolog, hogy lehet fentmarad állandóra és nem csak a karácsonyi szezonban... de ezt majd meglátom :D

Üres falak, és túl sok kartondoboz

van a lakásban, úgyhogy gondoltam miért ne csinálnék kartonból dekorációkat, ha már úgysincs pénzem jobb ötletem így advent elején. Az apró dobozkákból már a múlt héten felkerültek a kedves házikók, amik úgy tűnik, hogy a gyakorló bemelegítés voltak csak, mert közben eszembe jutott egy ÚJ Ötlet.

Férjjel mostanában Harry Pottert nézünk, egyrészt mert ilyenkor van itt az ideje, másrészt mindketten nagyon szeretjük (ő elsősorban a filmeket, én a könyveket tudom kívülről, de már egy kis Hogwarts Legacy is befigyel)

Úgyhogy miért ne, gondoltam naívan. MIÉRT NE csináljak egy Hogwarts kastélyt a falra kartonból? A kiindulási alap ez a rendelhető falra szerelhető világítós csoda volt, ami eléggé leegyszerűsítve de jól láthatóan hozza a karaktert.

De hát akkor már kerestem hozzá még rajzokat, meg jeleneteket a filmből, meg képeket az eredeti makettről. Mert ugye MIÉRT NE? És egy KICSIKÉT módosítva rajta elkezdtem felskiccelni a dolgot. Most ott tart a folyamat, hogy a teljes kastélyt nagyjából arányosan, leginkább az eredeti film modellje alapján elkészítve megrajzoltam.

(Oké a jobb oldali épületnél van némi eltérés, mert ha oda rajzolom a középső tornyot ahol tényleg van, akkor takarja a magas fura tornyot, úgyhogy azt az épületet némileg szétcsúsztattam. A dupla tornyokról pedig, amik egymást takarják nem akarok beszélni. De hát minek akar az ember egy elképzelt kastélyt tűpontosan megcsinálni, ugyan kit zavarna. Ugyan. Kit.)

A berajzolt ablakokat hogy mind kivágom vagy sem, nem tudom, mindenesetre férj csak annyit kérdezett amikor meglátta, hogy "Te most magadat szopatod?"

Igen. Magamat. Jó lesz ez az advent. :D Folyt. köv.

[valamibenegymasember]

Voltaképp

minden is...mindegy is. Szerettem volna azt hinni igen, jobban lettem. Totálisan jobban. A picit jobban összejött de nem totál. Ilyenkor gondoltam azt, hogy végre erőre kapok, sok beszélgetés, teóriák, önelemzés, fejlesztés és sok kitartás a nevetéssel egyvelegbe összejön. Most kell rájönnöm, hogy nem. Amikor láttam azt, összeszorult a szívem. Hiába gondoltam azt, hogy 2 percre megakadsz a fejemben és továbbállok. Bele kellett törődnöm, elfogadnom, mikor vagy te csak 2 percet a fejemben. Ha te elindítasz valamit, megmozdulsz, egy minimális megerőltetést, figyelemfelkeltést teszel...vég. Jöttek a gondolaok mit akartál ezzel, vajon mire gondolhattál, hogyan is érezhettél. Netán örülsz nekem, kárörvendsz, nevetsz, hazug kurvának titulálsz, elküldesz a búsba, vagy éppen mosolygva ülsz a gép előtt.

Most el tudom képzelni hogy fogod a fejed és téped a hajad gondolva: mit kell mindent ennyire túlgondolni, te nem vagy normális.

Sosem mondtam volna, hogy az lennék, ha rólad van szó. Ezért is örülök részben, hogy vége lett mindennek.

Tudom minden rossz ötlet volt. A kép is (mivel én nem is szerettem volan látni, mert tudom hogy látni fogod, meg alapból nem is szeretem), de te is és én is az, hogy együtt voltunk.

Muszáj leírnom: Hisz nem ezt akartad?

Kívántad: ‘Remélem találsz egy olyan fiút aki értékel téged.’ Te akatál eltaszítani, miután nem okoztam neked örömet. Te szerettél volan megválni tőlem, de ki se merted mondani, döntést hozni, amit legjobban szerettél volna. Neked nem voltam sok szempontból megfelelő.

Te akartál már lerázni, nem foglalkozni velem.

Mégis mit gondolnák ez után? Természetesen azt, hogy mi a fasznak foglalkozol és lájkolod a képem, csak azt az egyet, miközben te felszabadultál, saját dolgoddal foglalkoztál és nem foglalkoztál ezzel a ténnyel, hogy szakítottam veled. HIsz én (is) voltam a probléma. Jön a alap dolog: nem szabad barátnak lenni. Betartottam. Próbáltalak elkerülni. Ment is.

Mit sem láttam...jobban voltál, mint soha életedben. Megkaptad amit akartál. Láttam azokat a képeket és minden egyebet, hogy te szilvezsterkor buliztál, és máskor is. Csak azt láttam örülsz magadnak. Lettek szoros kapcsolataid.

Ezért nem is értettem mire kellett ezt. Most már jogosan megkérdem. Minek kezdél arra a pár másodpercre foglalkozni velem, és megmutatni, hogy láttad?

Piszkállódásból, bocsánat: Nem kellene a vizsgáidra tanulnod és szakdolgozatoddal foglalkoznod? Nem kéne barátaiddal beszélned (habár a kibeszélés tuti ment)? Nem kéne a két csajjal tanulnod? És amit nem hagyhatok ki az a... :)

Szeretve gyűlöllek, hogy így lett vége mindennek.

Azt tudom, hogy te vagy a gyengepontom, és az is maradsz. Felvetült azért nehéz felednem téged mert: érzelmes vagyok, mert az első szerelmem vagy, mert trauma ért, mert nem tudom lezárnom, mert szeretek a múltban élni, mivel boldogabb élményekkel gazdagodtam a kibaszott sok szar mellett, vagy mert nem akarlak elengedni.

Pedig tisztában vagyok vele ez egy nagy kalap citrom volt. Te és én. 

De tudod mit? Amennyire az is volt, valahogy minden percét értékelem, megbecsülöm, és eldugottan egy kis dobozkában hordozom a szívemben.

A másik de: de fogalmam nincs miért foglalkoztat ez ennyire.

Nem tudom a sok dolog, ami kavarog bennem, az hozta ki ezt az írói vénám, mert egyszerűen nem bírom, esetleg azért mert a melankónia elkapott miattad, mint minden fos érzelemnek a fő okozója buta lelkemnek. 

De az írók is a legmélyebb pontukon tudtak legtöbbször csodát alkotni, igaz?

Mennyit ér és változtat az igazság, főleg ha ki mered mondani.

[kezenani]

a kirakatok a gyengéim, mindig van pár olyan részlet, ami magával ragad. a színek, az ötletek, a hangulat, bármi. amúgy is szerencsés vagyok, a semmit is órákig el tudom nézegetni ha valami miatt jólesik a lelkemnek. a másik véglet pár barátom, a karácsonyi vásáron is úgy vágnak keresztül, egy perc alatt bejárják az egészet. na nekem ott is minden cukiságot végig kell forgatnom, nézegetni, válogatni (vásárolok is! még mielőtt a kezemre csapnátok és kiutálnátok onnan :D ), a fél életem bámészkodással telik. a másik fele meg evés-alvás :)))

ez a kirakat valahol a bajcsyn lehet, többször is megihlettek a kis cukrok <3 itt pl. más ruha van rajtam mint az előbb O.O :))

vau

egy ölelés? <3

[padgany]

Napjaim és terveim

Napok óta azon gondolkodom, hogy jelenleg mi foglalkoztat. A valóság viszont az, hogy igazán semmi sem. Nem vagyok se jól, se nagyon szarul, vagyok üresen.

Egy egész hetes táppénz után visszatértem a munkába és, ha másnak nem is, a lelkemnek legalább jót tesz a meló és még talán az is, hogy emberekkel vagyok körülvéve. Emberekkel akiket egyébként nem kedvelek és ők sem engem. De jó, mert ott vannak, futkosnak fel-alá, felbasznak. Nem adják vissza azt a tárgyat amit kölcsönkértek, majd mikor nagy szükségem lenne rá mert szarban vagyok, azt tapasztalom, hogy az, használatlanul hever egy asztalon. Persze én vagyok a démon, mikor emlékeztetem az illetőt arra, hogy azzal a feltétellel adtam kölcsön, hogy minél hamarabb vissza kell juttatnia, amint végzett a dolgával, mert nekem nagyobb szükségem lenne rá. El kell mondanom egy negyven éves embernek; ha kölcsön kér valamit, akkor nem annak kell kuncsorogni érte, aki kölcsönadta, hanem miután használta, neki kell szépen visszahoznia. Szenzációs. De legalább történik valami és nem itthon fekszem.

Végre összejött a pénzem az álomautóra, amire már két éve gyűjtögetek. Most hiperszuper boldognak kellene lennem, régen mindig örültem, ha összegyűlt egy összeg valamire, amire már régóta vágytam. De jelenleg ebben is csak a veszélyeket látom. A terv az, hogy egy ismert autókereskedést kérek meg, hogy hozzanak be nekem külföldről egy ilyen autót. Megadom a paramétereket, kritériumokat, majd ők elkezdenek keresni és, ha találnak, behozzák. Persze ez feláras, de garanciát is vállalnak. Én mégis tartok ettől az eljárástól. Pont úgy, mint minden új dologtól. De eljött az idő, búcsút kell intenem a jelenlegi kocsinak, ami a javítások ellenére haldoklik. Pont egy szerelés alkalmával történt vele egy olyan dolog, ami végérvényesen tönkretette. Talán ezért félek az újtól és a változástól, sokszor a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve (azt hiszem így van).

A kocsi mellett gyűjtök lakásra is. Szerettem volna egy erkélyes, kétszobás, vagy két és fél szobás lakást venni. Egy ideig ez volt az álmom, de ez megváltozott. Két éve már csak a pénzt teszem félre rá, de a vágy elszállt. Kicsit olyan ez mint amit az autóval kapcsolatban érzek. Minek, ha úgy sem használom ki? Elköltöznék egy lakásba. Egyedül lennék. Minden hiperszuper lenne, de még annyi ember sem venne körül, mint eddig. Sokszor jó egyedül, de huzamosabb ideig nem bírnám. Nyomasztana, pont mint az, hogy az álomautóval sem mernék messzebbre elutazni. Ahhoz előbb meg kellene gyógyulni. Mondjuk tegyük hozzá, jelenleg azzal is tudom nyugtatni magam, hogy a lakásárak annyira pofátlanul elszálltak, hogy egy ilyen két szobás erkélyes lakás is 33 millió forint körül van a tavalyelőtti 23-24 millióhoz képest a környékemen. Úgyhogy gyűjtök tovább, másnem ugyan ott tartok majd két év múlva, ahol jelenleg. Tisztára irónikus… Viszont az álomautót jövő hét elején elkezdem intézni.

Hát ilyen dolgok járnak a fejemben napok óta. Azt hiszem, megint egy depisebb időszak kellős közepén járhatok.

De ma meglátogatok egy dokit munka előtt. Azt mondta szeretné látni a papírjaimat és szeretne velem beszélgetni a bajomról. Szeretne segíteni. Az összes sok-sok pénzem odaadnám neki, ha tudna. Mindet.