#körbe

[astverbieger]

Hier dreht sich ALLES um die Flechterei ! 

drive.google.com/drive/folders/17B4E4TU2Ruh9_qFBzxfVqTYZ9ABBFnJf 

[jordi-gali]

BORGMAN | LENK + jan körbes reconstruct building façade using plastic pallets

designboom.com

[denschnappichmir]

Random Sachen, die meiner Meinung nach in der Zentrale der drei ??? rumliegen würden

— eine handverlesene Auswahl von Bobs Musik (ob CDs oder Vinyl oder beides darf eure drei ??? Ästhetik entscheiden) die er von Arbeit mitgebracht hat (die offizielle Sammlung ist in seinem Zimmer gelagert)

— ein benutztes Saftglas von Peter, am Boden sind noch Kirschsaftränder

— Bob‘s alte Lesebrille vergessen in irgendeinem Regal, die seelenruhig darauf wartet, dass sie im Notfall zum Einsatz kommt

— ein Basketball unter der Sitzbank (von Peters letztem gescheiterten Versuch mit Justus Körbe werfen auf dem Schrottplatz zu üben)

— Peters Jeansjacke, die er mal wieder liegen gelassen hat (auf dem Etikett am Kragen ist noch aus der 7. Klasse sein Name mit Filzstift drauf geschrieben)

— ein Klassiker (George Orwell) mit abgegriffenem Einband auf dem Tisch, den die drei momentan in der Schule lesen; von Justus, da er den Wohnwagen als seinen Rückzugsort benutzt

— chaotische Momentaufnahmen von Ermittlungen an der Tür zu Bobs Dunkelkammer (ein verwackelter Peter, der ins Bild reingelaufen ist, Justus Auge in Großaufnahme als er Bob warnt, dass er den Blitz ausmachen soll) ….plus ein „Ich muss draußen bleiben“-Schild neben mehreren Unfallfotos von Peter

— ein obskurer altertümlicher Gegenstand, den Bob von einem Flohmarktbesuch der drei mit Onkel Titus mitgebracht hat

— ein Haargummi am PC, was vor langer Zeit von Kelly liegen gelassen wurde und Bob manchmal benutzt, wenn er arbeitet

— daneben zwei seiner silbernen Ringe, die er beim Nachdenken abgestreift und liegen gelassen hat

— ein paar zerknickte Comichefte im Regal zwischen Detektivbüchern und Zeitungsartikeln

— eine Tasse (ehemals aus Mrs Andrews Küche) mit Bobs Zeichenzeug drin, was er für die Phantomskizzen benötigt

— ein Stofftuch mit Motorölschmieren über dem Türöffner eines Küchenschranks, an dem sich Peter die Hände abgewischt hat, nachdem er am MG rumgebastelt hat

[stickalittle]

Kivettem három nap szabadságot.

Szerdán leszüreteltem két almafát és egy körtefát. Fel a létrára, egy vödörrel leszedni, le a létráról, le a pincébe, kipakolni a vödröt, fel a pincéből, fel a létrára, stb. Megvolt a lábnap.

Csütörtökön elmentem az OBI-ba, vettem térkőhomokot, és márványzúzalékot, mert anyám szerint szégyen a családi sírunk, így szerdán a sírt ganéztam ki, a járólapok közét gyomtalanítottam, kiöntöttem térkőhomokkal, körülötte kigazoltam, bevágtam körbe fóliát, hogy ne jöjjön ki a gaz, majd a fóliára ráment a márványzúzalék, hogy anyám meg legyen vele elégedve, és ne csak sima sír legyen, hanem A SÍR legyen!

Pénteken elhoztam a vegytisztítóból három faliszőnyeget (én nem tudom, miért vannak ezekért oda az öregek), és felbénáztam őket a falra. Könnyebb lett volna, ha van segítség, aki odafogja, de találékony vagyok, megoldottam egyedül.

Aztán a 14 méter rozsdás gázcsövet ledrótkeféztem, végigkentem rozsdamaróval, végigkentem alapozóval. Besötétedett, úgyhogy szombat délelőttre maradt a fedőfesték. Mivel 5 méter magasan van, hát itt is történt egy kis létratorna mászással meg méterenként a gecihosszú létra tologatásával.

Végül szombaton levezetésként letoltam még vagy 2000 négyzetméter füvet.

Á, nem való nekem ez a szabadság dolog!

[szonikusfiatalsag]

Magyar Peter csunyan beszelt a mediarol es nem akarta beengedni az ATVt a sajtotajekoztatora, !!!!!!!!!! kipukkadt a lufi!!!!!!!!!!!!!!

[csacskamacskamocska]

Picike pride – hetero szívvel

Beszélgetünk..., a pasasról, akit 27 év házasság után a felesége rajtakapta egy másik pasival és váltak, a pasas szerette volna maga elmondani a felnőtt lányának a válás okát. A lány reakciója: nagyon örül, mert már egy ideje szerette volna bevallani, hogy leszbikus. Szélsőjobbos, mihazánkos család, a családfő megátalkodott homofób. És meleg a négyből két gyerek, és végül csak kiderül, hogy az apa is. A gyerekek és az anya felszabadulnak, az apa meghasonlik. A fiú, aki évekig járt terápiára a szorongásaival és fóbiáival, aztán miután leérettségizett, a 18. születésnapját követően kiállt, hogy apa, anya, meleg vagyok! A szülők pedig: oké, de mi eddig is tudtuk. Kérsz még egy szelet sütit? Az anya, akinek a gyereke még nem coming outolt a család felé, ezért a nő eljár rendezvényekre, pridera, hogy a tevékenykedéséről lehessen beszélgetni, így puhítsa a környezetét, előkészítse a terepet. 50+ os férfi, aki magányosan élve megvárta amíg meghalnak a szülei, hogy a kis faluban ahol éltek, a szülőknek ne kelljen megküzdenie az ő másságával és csak utána kezdte keresni a kapcsolódásokat. Szülők, aki kiállnak a gyerekükért akár a családdal szemben is. Őket csak együtt lehet megtagadni. És a család végül elfogadja, hogy a fiú unokájuk mostantól lány unoka. És az a csodás nő, aki annyira nem tudott mit kezdeni a rászakadt hírrel és magánnyal, hogy inkább egy egész csoportot szervezett a hozzá hasonló szülőknek, hogy minden gyerek kaphasson egy szülői ölelést, aki a sajátjától nem kaphatott. És sztorik, sztorik, drámaiak, gyönyörűek, szívszorítóak sokszor, én a végén már szétkönnyeztem a sminkemet.

Mennyi fájdalom körbe-körbe a titkolózások, hazugságok, önismeret és elvárások körül. Mennyi elpazarolt élet, ami boldog lehetett volna vagy sokkal több boldogság lehetett volna benne, és mennyi sok rémisztő figyelmetlenség, felszínesség. Nem az az érdekes, hogy nekem mit jelent vagy jelent-e bármit is az, hogy a környezetemben valaki homoszexuális. Nem hangoztatom, hogy nekem ám vannak meleg barátaim mert nem érdekel senki szexuális élete, kivéve a férfié, aki a szerelmem. Ha valaki azt mondja, hogy mától hívjam Lorettának, akkor úgy hívom, nézze el nekem, ha néha belezavarodok, nekem is meg kell szoknom, ne vegye tiszteletlenségnek. És nem érdekel, hogy szatyorban hordja-e ki a gyerekét. Ha nagyon közeli barát lenne, még az is lehet, hogy kihordanám én. De a fájdalom, amit a titkolózás okoz az embereknek, az zavar. A mögötte megbújó kommunikációs és önismereti problémák zavarnak, a beletörődés a felszínes vágyba vagy a vágy hiányába egy kapcsolatban, az zavar. A szorongás okozta frusztráció vagy agresszió az zavar. És nyilván nem leszek népszerű az önzőn heteronormatív gondolataimmal, de ha elfogadóbbak lennénk az összes mindenféle betűvel ellátott identitásukat kereső vagy másságukra rátalál�� emberrel, akkor mindenkinek sokkal kurvább jobb lenne, szóval egyszerűen praktikus lenne és pl a heteróknak is jobb lenne, ha sok meleg nem érezné azt a nyomást, hogy a környezet elvárásainak kell megfelelniük a kapcsolataikban. Mert szembetalálkozni azzal, hogy rossz szándék nélkül, de átbasztak vagy az egész életedet kell újraírnod, amire nem voltál felkészülve, minden álmod, terved a „normális” életről az megy a kukába – szóval ez nekünk se könnyű. És azt gondolom, nagyon kell szereti azokat az embereket, érintett családtagokat, barátokat, ismerősöket, akik ezt képesek szívből való szeretettel végigcsinálni, de azokat is, akik szép lassan de feldolgozzák a saját normáik átalakulását és kinyilvánítják az elfogadásukat és szeretetüket a másik ember felé. Persze, ez nem ennyire egyszerű, ezt én is tudom, ez mindkét oldalon egy spektrum, stb, annyira sokszínű az egész, hogy szinte nem is lehet mindenkire igaz véleményt formálni, stb, az idő, a vágyak, az emberek, a körülmények gyurmáznak mindenkit, ma ez fontos, holnap az, akár hetero vagy akár nem, de vannak dolgok amik mindenkit meghatároznak, hogy telik ez a kurva élet.

[homregeszet]

Római folyóügyek

Van egy érdekes összevetés Európa ókori és középkori higiéniai viszonyairól, miszerint a római vívmányokat, mint a közfürdők és a nyilvános wc-k használatát elfelejtik a későbbi időkben. Természetesen ez ebben a formában nem igaz. A közfürdők nagyobb városokban tovább üzemeltek, csak a nemek közös fürdését tiltották benne, valamint a nők számára a meztelenséget. Az pedig, hogy több járványt ismerünk a középkorból azt elsősorban az írott forrásoknak köszönhetjük. Na de akkor miben volt másabb a római higiénia és wc használat? A római fürdőkben nem csak a tisztálkodáson volt a hangsúly: üzleti, politikai találkozókat tartottak itt. Alapvetően három főhelyisége volt a fürdőépületeknek: tepidarium, caldarium és frigidarium. Az első a meleg vizes fürdő, a második egyfajta gőzszoba volt, a harmadik pedig a hideg vizes medence, ez utóbbi volt mind közül a legnagyobb és ebben a sorrendben kellett végighaladni rajtuk. Nagyobb fürdőkomplexumok egyfajta wellness szolgáltatásokat is kínáltak olajos testápolás révén. (1. kép)

1.kép: római fürdő

A fürdők a rómaiság jelképei lettek, távol Itáliától is megjelentek, amint megtelepedtek a külső tartományokban. A katonai táborok közelében minden esetben működtek fürdők, gazdag villa épületeknél is előfordul fürdőépület. Ezekhez a környező vízfolyásokat, forrásokat használták fel, szállításra komoly vízvezeték rendszert építettek ki. Talán mindenki számára ismerős a aquaeductus, a nagy kőből épített pilléres vízszállító építmény, de ezeken kívül is használtak kisebb vezetékeket, csatornákat kőből, terrakottából és ólomból. Utóbbi egészségügyi kockázatoktól nem mentes, bár a folyó víz miatt kevesebb méreganyag volt a vízben, mint amennyit egyesek gondolnak. Szóval nem az ólommérgezés miatt omlott össze a Római Birodalom. Ezt a fajta "szerelvényt" egyébként is csak a leggazdagabb réteg engedhette meg magának. Nem régiben találtak egy igen jó állapotú ólom víztartályt és vezetékrendszert a Pompeii melletti Stabieból. Idősebb Plinius szerint a vízelvezetés volt a rómaiak egyik legnagyobb vívmánya. (2. kép)

2.kép

De miért beszéltem ennyit a fürdőkről mikor a wc a téma? Mert a nyilvános wc-k többségének a víz öblítését vagy a végtermék elszállítását a fürdőkből kifolyó vízzel oldották meg. A latrines, ahogy a rómaiak hívták, szintén koedukált volt, férfi és nő egymás mellett végezhette a dolgát vagy ingyenesen vagy pedig némi használati díj ellenében. A dolog után pedig körbe járt egy ecetes vödörben ázó botra erősített tengeri szivacs, ez volt a "budipapír". Ehhez kapcsolódóan ismert egy ostiai grafiti: verbose tibi nemo dicit dum Priscianus utaris xylosphongio - senki sem fog veled sokat beszélni Priscianus, amíg nem használod a szivacsot a bot végén. Kevésbé felkapott helyeken, vagy ahol hiány volt a tengerből, lecsiszolt kerámiatöredékekkel kapargatták le a betyárkörtéket. Nem minden településen volt meg a pottyantás is ilyen úri helyisége, csak a nagyobb városokban. (3-4. kép)

3-4.kép

Írott források alapján tudjuk, hogy előszeretettel vonultak el a rómaiak a városon kívüli temetők sírkövei közé. Erről beszámol Petronius Satyriconja is a farkasember történetében, valamint Salonából is ismert egy sírkő, amely próbálja eltántorítani az embereket az ilyen cselekedetektől: Quiqu in eo vico stercus non posserit aut non cacaverit aut non miaverit is habeat illas propitias si neglexerit viderit - Aki ezen a helyen nem üritkezik vagy nem vizel, bizonyos jótéteményekben részesül. Ha ezt semmibe veszi majd meglátja! (5. kép)

5.kép

Keretes szöveg: Az én emberem kezdte lecsinálni a síremlékeket, én pedig fütyörészve leültem, és a sírköveket számlálgattam. Egyszer csak látom ám, hogy a kísérőm vetkőzni kezd, és minden öltözékét lerakja az út mentén. Nekem még a lélegzetem is elakadt, úgy álltam ott, mint egy holttetem. Az pedig körülvizelte a ruháit, és pillanatok alatt farkassá változott. (Satyricon LXII 80. ford.: Horváth István Károly)

Egyfajta "zero waste" felfogásként is értelmezhető az ürülék és vizelet hasznosítás. Előbbit trágyázáskor használták, ami nem a legideálisabb dolog volt. Utóbbihoz egy híres anekdota kapcsolódik: sokan hallották talán a pénznek nincs szaga kifejezést, ez Vespasianus császártól származik. Az egyik verzió szerint a nyilvános wc-k megadóztatása miatt, egy másik változat azonban a tóga fehérítőkhöz kapcsolja. A tógának, a római arisztokrácia tipikus öltözékének, egyik ismérve, hogy hófehér, ezt a fehérítést általában a teve vizelet által érték el. Azonban teve nem mindenhol volt akkor sem, így másik nyersanyaghoz fordultak, ami általában az emberi volt. Szóval valamelyik szolgáltatás megadóztatása miatt vonta kérdőre a Későbbi Titus császár atyját, aki válaszul elé tartott néhány érmét és mondta el a híres mondatot: Pecunia non olet.

Az eddigiek alapján lehetne gondolni, hogy a római társadalom illatos, tiszta és egészségesebb volt, mint a későbbi korok emberei, azonban új kutatások árnyalják ezt. Fürdőkből és latrinákból vett minták alapján több parazita és féreg maradványát is kimutatták. Magyarázata ennek, hogy a fürdővizeket nem cserélték olyan gyakran, mint kellett volna és a takarítást, tisztítást sem vették olyan komolyan. Galenus a Kr. u. 2. században élt orvos szerint az élősködő férgek és kórokozók a test belső harmóniájának megbomlása miatt jönnek létre, az fel sem merült, hogy esetleg kívülről hatoltak volna be. Habár valóban hatalmas technikai mutatvány volt a római tisztálkodási kultúra ilyen megvalósítása, az egészségügyi hiányosságok miatt ezeket nem lehetett kellőképpen kihasználni.

Végezetül álljon itt néhány mondás, amelyeket egy ostiai latrina falára írtak fel és az ókori hét bölcshöz kapcsolták őket. (A fordítások az ELTE BDPK honlapja alapján)

6.kép

Durum cacantes monuit ut nitant Thales. - Thalész arra ösztönözte a keményet (vagy nehezen) szarókat, hogy feszítsék meg magukat.

Ut bene cacaret, ventrem palpavit Solon. - Hogy jól szarjon, Szolón a hasát simogatta.

Vissire tacite Chilon docuit subdolus. - A ravasz Khilón tanította, hogy kell némán fingani. (6.kép)

Németh Attila

[korhazavaroskozepen]

Hétfő, nyugi van.

Kedd Nagy Főnök: - Miért nincs egy pihenőszoba, ahol le lehetne adni a stresszt? Én: - Minek? Mindenki fél órákat cigizik az udvaron, vagy kávézik a büfében.

Szerda Palkó reggel kilenckor totál beállva hangoztatja, hogy feljelenti a kórházat, vele nem szórakozik senki, stb... Palkó haza se tud menni a munka végeztével, és még azután két órával sem tudom felkelteni.

Csütörtök Nagy Főnök: - Az udvaron láttam egy embert, nagyon ittasnak tűnik. Gyere be vele!

Reggel nyolc van amúgy. Körbe se kell szagolnom az embereket, tudom, hogy Kázmér az, hívom is. A büfében van, kaját vesz, oké, akkor utána irány a Nagy Főnök. Fél óra eltelik, Kázmér nagyban eszegeti a szendvicsét. Hát akkor egy kis kiabálás, hogy Kázmér te ennyire hülye vagy, hogy a saját érdekedben nem veszed komolyan egy kicsit se?

Főnök: - Kázmér ivott ma a munkahelyen? (fél kilenc van) Kázmér: - Én aztán nem. Otthon ittam két felest.

Egy kis vita, hogy az ugyanaz. Lerendezzük a Nagy Főnököt. Én nem tudom megígérni neki, hogy Kázmér holnap nem lesz ugyanilyen állapotban, de megbeszéljük, hogy na....

Később hív Kázmér: Hé Góré (ez én vagyok), tényleg elvitted a hűtőből a piát, hát megittam volna. Én: - Kázmér te tényleg ennyire hülye vagy? - De hát már dél van!

Péntek Be fogok menni a Főnökhöz és megkérdezem, hogy hol, és mikor lesz kialakítva az a pihenőszoba?

[harompe]

A bonyolult választási metódus végleges formáját 1268-ban érte el. Az ekkor meghatározott választási rendszernek az volt a célja, hogy minél kisebb befolyást engedjen a nagy hatalmú családoknak. Ezért aztán a következő lépcsőkből tevődött össze a dózseválasztók sora:

A Nagytanács saját tagjai közül harmincat választott ki.

A harmincak közül sorshúzással kilencet választottak ki.

A kilenc kiválasztott negyven választót jelölt ki.

A negyven választó közül sorshúzással tizenkettő került be a következő körbe.

A kiválasztott tizenkettő huszonöt embert jelölhetett a következő lépcsőre.

A huszonötök csoportját sorshúzással kilencre apasztották.

A kilencek negyvenöt alkalmas emberre voksolhattak.

A negyvenöt velencei polgár sorsot húzott, ami után tizenegyen maradtak.

A tizenegy többszörösen kiválasztott negyvenegy nevet jelölt.

Végül a negyvenegy kiválasztott megválasztotta a dózse személyét.

A megválasztott dózse beiktatása előtt, bemutatták személyét a köztársaság népének, és feltették a nagy kérdést: „Ő a ti dózsétok, ha kedvetekre való!” (Persze a nép mindig elfogadta a dózsét, de ha nem így tett volna, az sem változtatott volna a dolgokon.)

[hicapacity]

Édesanyám történészként, életének utolsó éveiben, az egyházak és az állam kapcsolatának vizsgálatával foglalkozott, elsősorban az @Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában kutatható dokumentumok alapján. Ezek hivatalos leiratok voltak, részben az állami és az egyházi vezetők közötti, részben az egyházakon belüli viszonyokról. Utóbbiak póriasan a különböző rendű, rangú, beosztású egyházi személyek (fel)jelentései voltak főnökeikről, beosztottjaikról, vagyis egymásról, Isten földi szolgálóiról, hittársaikról és híveikről; Életvitelükről, szokásaikról, politikai nézeteikről, szexuális orientációjukról, beszélgetéseikről, külső kapcsolataikról. Édesanyám nagyon sok munkát fektetett a kutatásba, aztán egyszer csak, egyik-napról a másikra azt mondta, hogy befejezi ezt a munkát. Amikor megkérdeztem, hogy miért döntött így, akkor azt mondta, hogy azért, mert annyi aljasságot, elvetemültséget, gonoszságot, árulást olvasott az elmúlt években ezekben a dokumentumokban, hogy egyszerűen megundorodott ettől az egész témától. Úgy vélte, hogy az emberi aljasság elég színes palettáját látta már az életben, számtalan árulás szemtanúja és áldozata volt a maga mögött hagyott hetven évben, de amit itt olvas az túlságosan tömény és elvetemült ahhoz, hogy a hátralévő éveit ezek tanulmányozásával töltse. Az undorához nyilván hozzájárult, hogy ezeket az jelentéseket olyan emberek írták, akikben híveik feltétlenül megbíztak, akikre legféltettebb titkaikat rábízták, akik a felebaráti szeretet, tisztesség, becsület és szolidaritás felkent szószólói voltak. És akikről egymás után kiderült, hogy a legaljasabb, legpitiánerebb, ócska kiszolgálói egy rendszernek, amelyben az egyszerű hívőket kirekesztik, megalázzák, rejtőzködésre kényszerítik. És miközben a templomba járók vállalták hitüket és az ezzel járó megpróbáltatásokat, vallási elöljáróik együttműködtek a diktatúra működtetőivel, akár híveiket is feljelentve. Természetesen akkor is működtek bátor, tisztességes, híveiket védő és szolgáló papok, de túl sok volt közöttük, aki nem így tett.

Aztán a rendszerváltás után, ahelyett, hogy az egyházak szembenéztek volna pártállami múltjukkal és kivetették volna soraikból az összes, az állampárt titkosszolgálati szerveivel együttműködő fő- és alpapot - jól bevált magyar szokás szerint - mindent besöpörtek a szőnyeg alá, és a dolgok ugyanúgy mentek tovább. Az egyházakban kialakult hierarchia változatlan maradt, ugyanazok, ugyanabban a beosztásban vezették tovább az egyházi intézményeket, akik néhány hónappal korábban még jelentéseket írtak paptársaikról, híveikről.

Mindez gyakran eszembe jut. Például valahányszor arról olvasok, hogy miféle újabb és újabb tíz és százmilliárdokat juttat a magyar állam Kiss-Rigó László katolikus püspöknek, akinek a pártállami titkosszolgálatokhoz fűződő bensőséges viszonyáról Krisztián Ungváry munkássága nyújt kimerítő képet.

Legutóbb pedig akkor jutott mindez eszembe, amikor a Balog Zoltán püspökkel szemben jogos kritikát megfogalmazó adjunktust kirúgták a Károly Gáspár Református Egyetemről, nem titkoltan azért, mert nem értett egyet azzal, hogy Balog nem mondott le püspöki tisztségéről azután, hogy kiderült, ő járt közben annak érdekében, hogy kegyelmet kapjon a pedofiliát elkövető intézményigazgatónak falazó tanár.

És persze pontosan tudjuk, hogy Balognak nem ez volt az egyetlen, saját hitét, egyházát eláruló cselekedete.

És ha körbe nézünk a magyar egyházak háza táján nap mint nap szembetalálkozunk hasonló árulásokkal. Legutóbb az érdi evangélikus lelkész fejtegette teljes meggyőződéssel hívei előtt, hogy a holokauszt a zsidók megérdemelt büntetése volt Jézus keresztre feszítése miatt. Nem kell magyaráznunk, hogy ez a legsötétebb antiszemita toposzok egyike, amelyért minden tisztességes országban azonnali hatállyal elbocsátanak egy lelkészt.

De említhetnénk a magyar állam által bőséges adományokkal kitömött kalotaszegi járás esperesét is, aki szerint „élve kiherélni, a lyukaikba égő parazsat tenni, megnyúzni, felnégyelni” – ilyen sorsot szánna a párizsi olimpiai megnyitó résztvevőinek. Túl a megnyilvánulás embertelenségén, micsoda perverz gondolatok. Nem létezik, hogy egy egészséges gondolkodású embernek eszébe jut embertársa "kiherélése, lyukaiba égő parázs elhelyezése, megnyúzása, felnégyelése". Ilyen képzetek csak egy beteg gondolkodású és lelkületű ember fejében villannak fel. Ez csak az elmúlt néhány nap termése.

S miközben ők és hozzájuk hasonló Istentelenek háborítatlanul rombolják híveik lelkét, az ellenük szót emelőket egymás után távolítják el az egyházakból.

Aztán egyszer talán újra akad egy történész, akik elkezd kutakodni, hogy hogyan és miként juthattak a magyarországi egyházak olyan mély erkölcsi válságba, hogy híveik helyett az államot, Isten helyett világi uraikat szolgálják teljes odaadással.

VM

[brgzmpff]

be kéne tennem a stuck in the middle with you c számot a kutyának. lakógyűlés van az albimban és ajtóm előtt van az összes szomszéd, így nem akarok kimenni cigizni, de közben igazándiból lemennék a galériába maszatolni, csak nem akarok átvonulni rajtuk, nem szeretném ezzel triggerelni, hogy elkezdjenek rólam beszélgetni. kutya nélkül még körbe tudnék osonni, de az meg ugatolni fog végig, amíg abba nem hagyják és akkor kapom majd az ívet, hogy a kutya ugat. elvileg 7-ig tart a nagy elmék közös lángolása, ennyit nem nagyon szoktam kibírni cigi nélkül, de sztem most muszáj lesz és majd ha végeztek, akkor settenkedek lefele, addig tudom itthonról csinálni a minden mást.

volt pár napom sokkal kevesebb szorongással a szokásosnál, de ma megint ilyen kaleidoszkóposan láttam egy órán át és olvasom, hogy vszeg vmi migrénféle lehet, szal nem parázok, de feszélyez a dolog, mert ilyen tavaly nyáron volt először és szokatlan ez a tapasztalás.

ehh.

[kavekkozt]

jövünk ma haza a városból, keresem a kulcsom az ajtó előtt, és jön a szomszéd hogy akar valamit kérdezni.

mondom, persze, biztos azt fogja kérdezni, mikor jön a baba, mert a látványosan héthónapos terhes feleségem pont ott áll mellettem, és még nem mentünk körbe a szomszédságban füldugókat osztogatva meg bocsicsokit.

erre azt kérdezi, hogy tudunk-e valakit a másik lakásába egy szinttel lejjebb, amelyik sokkal kisebb, mert oda diákot keres, és biztos mi is diákok vagyunk?!

egyrészt nagyon kedves hogy ennyire fiatalnak tűnünk (persze lehetnénk mondjuk doktoranduszok vagy visszamehettünk volna az egyetemre stb élethosszig tartó tanulás!), másrészt viszont nehezen látom hogy a profilunk (város legszélén ovival-iskolával szemben bérlünk tágas lakást és az egyikünk terhes) tényleg a klasszikus "diák" profil-e?

arra jutottam hogy biztos azért gondolja ezt, mert mindig a lépcsőházban/ház előtt sétáltatjuk pórázon a cicákat és ez annyira abszurd, hogy ilyet felelős felnőtt ember nem csinál.

[kezenani]

és akkor még nem is mutattam

a bicikliző csodapötyit! *-*

nem olyan könnyű ám felszállni, véli a hős

egészen jól halad, lihegi bíztatón

és tényleg. ámuljuk körbe

kukucs, mondja és nem merünk ellenkezni

kanyarban bedől, mint a profik

stabilülés

itt valaki teljesen meg van elégedve a nyújtott produkcióval

előttünk a teljes délután, nagyon reméljük hogy tyúkom ezennel lecsillapul kicsit, vagy legalább bukfencezni nem jut eszébe

[szigetingy]

Ő nem ilyen

Eljött az este. Lementem az esti kocsmába. A törzsközönség hébe-hóba lézengett inkább idegenek mindenhol. A hely exkluzivitása a nők mind bomba nők, a pasik többnyire lepukkantak. Nem is értem. Bárhova megyek, szinte mindig ezt látom. A pulthoz mentem. Egy közepes sörbe burkolództam. Igazán körbe sem néztem, nem akartam senkit. Pár perc múlva a pulttól odébb álltam, engedtem másokat. Ahogy helyezkedtem megláttam a lányt. Óvatosan feléje tendáltam. Úgy tettem mintha a véletlen sodort volna mellé, de nem. A lány a boltból, akinek macskaeledelt segítettem a bevásárlókocsijába. Huszonnégy konzervet talán tíz kilót, ennyit. Megjátszott unottsággal álltam mellette mintha észre sem vettem volna. Puff, ezt is elpancserkedem – gondoltam. Korábban, amikor boltban először megláttam, elsőre nem szép nem csúnya. Mégse, ilyen nincs. Segítettem neki. Olyan lánynak látszott, akinek nem biztos, hogy segítenek. Csak az azonnali hatású szépségeknek segítenek mindig. Ő nem ilyen volt. Valamiért elrejtette a szépségét. Persze a segítségemet ráfoghatom arra, hogy én is macska etető vagyok. Furcsa módon inkább magam miatt, mint a macskákért. Na, jó a macskák miatt is. Kutyákat is etetnék. De azok nem jönnek a házhoz. A környékbéliek féltik a kutyájukat. Még a kerítésen keresztüli kutyasimogatásra is morognak. Nem a kutyák, a gazdák. A környékbeli macskák felfedeztek. Várják, hogy etessem őket. Cserébe néha dörgölőznek, az utcai kapuig vagy még tovább kísérnek. Amikor hazaérek a kapunál várnak. Ez az egész idegen macska etetés valahogy jót tesz nekem. A boltban a macskaeleség polcoknál néha előfordulok. Éppen ott volt a lány is. Nem biztos, hogy segítségre szorult. De mindegy. Először segítettem valakinek macskaeledel ügyben. Az állateledel szagokat utálom. Most más volt. A lány és a parfümje valahogy kirántott az állateledelek közül. Ez megzavart. Legalább annyira, mint a piruló mosoly a segítségemért. Innentől figyeltem. Melyik pénztárhoz áll be. Kicsit vártam. Beálltam egy mellette lévőhöz és néztem. Milyen érdekes kezdtem nagyon vonzónak találni. Volt benne valami macskaszerű is. Előbb fizetett, mint én és eltűnt. Valamiért mélyen az emlékezetembe vésődött. Hetekig nem láttam. És most itt van a kocsmában… ~ Németh György – RP története

[zoeeozzoeeoz]

Péntek este óta vagyunk itthon. Hiányoznak a hegyek. A csacsik, a felhők, és azok a fránya erdei szerpentinek. Meg az erdők. Az a rengeteg fenyő erdő. A hegyi folyók, patakok, tavak. Akkora adrenalin löketet kaptam, annyi élményt, hogy azt elmondani nem tudom. Kiürült az agyam, a gondolataim, a stresz, a nyomás, minden eltünt. Felpörgetett, és kicserélt ez a pár nap Szlovéniában.

Még jövőhéten is szabin vagyok, és sok minden van betervezve rá. Magán jellegű is, meg olyan is, amiről valszeg, posztolni is fogok.

Tudjátok mi jár a fejemben? Még az első nap, mikor felmentünk a Száva vízeséshez, én majdnem feladtam, mert a lépcsők, az ellenségeim. És ott, egy idő után , csak lépcsők vannak. Nem szokásom feladni semmit. Itt is úgy voltam, nem kerget senki, ráérek, megyek a saját tempómban. De mentem! Aztán az egyik pihenőnél , megláttam egy férfit, 2 mankóval, és egy lábbal. Egy olyan pihenőnél, ami után a neheze jött, a meredekebb emelkedők, mégtöbb lépcsővel. Lenéztem, és elgondolkodtam, h ő feljött saját maga eddig is. De hogy fog tovább jönni? Szerintem , kicsit az arcomra is volt írva ez, meg elkapta a pillantásomat is, és rám mosolygott. Vissza mosolyogtam, és elindultam felfelé, de észre vettem h ő is ezt teszi. Jött végig utánam, ha megálltam ő is megállt, ha elindultam ő is elindult. Elakartam engedni, de elnézest kért, azt mondta felvette az ütememet, és hogy gondolta, majd így velem feljön, de ha engem zavar, akkor előre megy. Előre ment. És nekem egy akkora löketet adott ez, hogy ha egy ember 2 mankóval, fél lábbal ide jön, és nekimegy a hegynek, ennek a bazi sok lépcsőnek, a szintkülönbségnek, akkor ez nekem is mennie kell! Nehogymár feladjam! Egészséges vagyok, megvan mind a 2 lábam, és itt haldoklom a lépcsőktől? Hát milyen nyámnyila kis nő vagyok már? Ő meg simán felmegy 2 mankóval meg egy lábbal. Hát úgy elszégyeltem magam, hogy azt elmondani nem tudom! Mire észbe kaptam, már annyira előre ment, hogy elvesztettem szemelől. Fent találkoztam vele újra, a tetőn, a vízesésnél. Kiderült, a felesége, és 3 gyereke, már fent várták, és akiket lent hagyott az egyik pihenőnél, ahol az én ritmusomban indult el újra, na ők a testvére volt a feleségével. Legalább is ezt hallottam ki a beszélgetésükből. Nem hallgatóztam, csak melléjük ültem le, mert ott volt hely. Fent gratuláltam neki, és elmondtam, hogy ő motivált engem, attól a bizonyos pihenőtől. Megint rám mosolygott, és csak annyit mondott, " Nincs lehetetlen". Ebben mondjuk egyet értettünk . A családja egyébként teljesen természetesnek vette azt, h ő feljön oda. Termeszetesnek vették , h nincs lába, de nem kell neki segíteni, teljesen úgy kezelték, mintha 2 lába lenne, és semmi baja nem lenne. És ő is úgy viselkedett. És ezt annyira jó volt látni. Hogy hagyták kibontakozni, és család, szeretet vette körbe, és nem egy elesett emberként viszonyultak hozzá. Nagyon jó volt ezt látni, és akkor, ott, ez nagyon motivált engem.

( Nem biztos, h jól fogalmaztam meg, de nem célom semmilyen formában sem megsérteni a mozgás sérülteket, vagy bárki mást!!! )

[pszeudoertelmisegi]

Gusztustalan dolog a nők elleni erőszakon viccelődni. Az áldozathibáztatás nem elfogadható. De mi a szent szart kezdjen azzal az ember, ha Varga Judit, volt igazságügyi miniszter előáll az alábbi történettel:

És ennek elolvasása után csak az alábbi megnyilatkozásai visszhangoznak a fejemben:

Nyilván bazdmeg Varga Judit, hogy az arcodat és a nevedet adtad ehhez.

Nem tudom, hogy az ex-miniszterasszony által megnyitott Áldozatsegítő Központok milyen munkát végeznek, csak merem remélni, hogy akit sérelem ért, párkapcsolati és/vagy családi erőszak áldozata, tényleg használható segítséget kap legalább a megtörtént bajok után ezeken a helyeken. (Én nem találkoztam még olyan cikkel, ami ezt járja körbe. Ha valaki igen, kérem, linkelje.) Mindenesetre sok innovációra nem számítok. A honlap jobb felső sarkában van egy "SOS - kilépés" gomb, ami azt a célt szolgálja, hogy ha valaki titokban ezt a honlapot nézegeti és éppen rányit a bántalmazó, akkor gyorsan egy másik oldalra vigye az oldal.

Tudjátok, hogy hova irányít az a gomb? Ide:

Az én bántalmazóm biztos még jobban gyanakodott volna, ha azon kap rajta, hogy origot nézegetek.

(Mindeközben a Patent Egyesület "Tűnés" gombja a met.hu-n az aktuális időjárásra irányít, ami azért jóval életszerűbb. A Nane pedig a Google nyitóoldalára, ami szerintem kicsit egyértelmű, de ok, legalább mégsem egy hírportál.)