#ijesztő

[marcsaksodrodom]

Nagyon ijesztő volt, ami történt, ezúttal éjszaka. Tehetetlen voltam, és csak csendben vártam, hogy vége legyen....

[searchingnewme]

Minél jobban nem válaszol és semlegesen áll hozzám, annál jobban érdekel..

És ez bosszantó... xD

[pillango-lelek]

Ijesztő, hogy milyen könnyen el lehet szakadni a valóságtól. Egyszer betelik a pohár és elszáll egy részed a fellegekbe, miközben még mindig itt vagy. Soha többet nem leszel ugyanaz aki, és veled együtt a körülötted lévők sem. Minden megváltozik és nem tehetsz ez ellen semmit, hiába kaparsz kétségbeesetten. Végül évek után végignézheted, ahogy mindenki építette tovább az életét, te pedig ennyi év után is ugyanott lebegsz. Lebegsz a semmiben és csak reménykedhetsz, hogy nem maradtál teljesen egyedül.

2024.01.08.

[dramatic-dolphin]

elmeséled azt a middle school lit teachert a hun követőknek, kíváncsi vagyok mi lehet, nálunk is volt néhány izgalmas tanár név az évek során 👀

ebből tök könnyen ki lehet találni, hogy hova jártam suliba egy pár évig ha az ember erre vetemedik, de az irodalomtanáromat úgy hívták hogy tamás ferenc. amiből osztályom számára valamiért tomiferi lett. így egybe. tomiferi. mindig csak így hivatkoztunk rá.

[bbherewegoagain]

Rohadt ijesztő,hogy a saját gondolataim felemésztenek.

[minden-minden]

A jövő ijesztő, de nem mehetsz vissza csak azért a múltba, mert azt már ismered.

[csakszavak]

Baromi ijesztő, milyen könnyen el tudnak baszódni a dolgok…

[2ndbaroness]

Úgy szoktam fotózni, hogy zene szól a fülemben, melynek segítségével teljes mértékben el tudok merülni a tevékenységben. Egy olyan erdőben voltam ma, ahol 100 alkalomból 99-szer senkivel nem találkozom, ráadásul olyan szegletében (is) az erdőnek, ami sűrű fenyves, vagy 50 méterre a turistaúttól.

A gépen az időzítő úgy van beállítva, hogy 5 mp-ig mutatja az éppen megfotózott képet a kijelző, amit minden képkészítés után csekkolok is. Na ekkor láttam meg ezt:

Egy pillanat alatt beugrott az összes horrorfilm és mire a tekintetemet fölemeltem az amúgy házaspárra, majd' összefostam a gyönyörű, új trekking cipőmet. Elmeséltem nekik, min mentem keresztül pár tizedmásodperc alatt, ők nevettek, én meg... hallottam a pulzusomat.

Azért voltak kevésbé ijesztő dolgok is az erdőben:

[pajjorimre]

Na ha az előző videóban furának találtad a fejét, akkor ezt figyeld.

Konkrétan ijesztő az egész. A mozgás, a zene, meg a faszi feje együtt ilyen komplett szürreál.

[nitta86]

David Foster Wallace: Végtelen tréfa

Régen nem írtam arról, hogy miket olvastam, pedig tök sok jó könyvet olvastam mostanában.

A Végtelen tréfát itt a tumblin ajánlotta valaki, azzal, hogy ha szeretem Jonathan Franzen regényeit, akkor ezt is szeretni fogom. Itt jegyezném meg, hogy Wallace stílusa kicsit se hasonlít Franzenére, viszont tényleg szerettem és kár lett volna kihagyni, így köszi az ajánlást.

Oké talán annyiban hasonlít Franzenre, hogy hosszú, amerikai, van benne versenysport és nagyjából kortárs regény, de ezt leszámítva nagyon más a vibe-ja és Franzen sokkal olvashatóbb és sokkal kevésbé él vissza az olvasó türelmével. Ettől még jó volt a Végtelen tréfa, csak egy meglepő élmény.

Ha valamihez hasonlítanom kell, akkor az jut eszembe, mint amikor A nyomorultakat olvastam Victor Hugo-tól és a cselekményt megszakította egy többszáz oldalas leírás egy zárdáról amit egyébként szintén élveztem. Ez a könyv pont ilyen csak zárda helyett bentlakásos teniszakadémia van meg átmeneti ház leszokóban lévő drogosoknak. Ja és a bentlakásos intézetek leírásán kívül nincs sok cselekmény, hanem ez a cselekmény, illetve van még valami abszurd rejtvényfejtős scifi, ami engem teljesen elszállt visuel novelekre emlékeztetett. Egyébként ha még valamihez kéne hasonlítanom a Végtelen tréfát akkor az az Umineko when they cry visuel novel. Tudom, hogy a Végtelen tréfában nincsenek nagy mellű anime lányok, viszont ugyanúgy van benne monoton részekbe csomagolt mély mondanivaló és hirtelen műfaj és stílusváltás, mint az Uminekoban, és ugyanúgy nyúlik, mint a rétestészta. A szinte megfejthetetlen rejtvények, amikre részben rájövök, részben a reddit segítségét kérem is stimmelnek.

De ezek mellett a Végtelen tréfa még scifi is méghozzá meglepően jó, mármint a 90-es években Wallace csomó mindent megjósolt a streamingszolgáltatóktól kezdve, a videóchateleséig és az ahhoz kapcsolódó problémákig. De a regénynek mégse ez volt az igazán erős része, hanem a felépülő drogosokról szóló részek, amikhez nagyon tudtam érzelmileg kapcsolódni, hiába nem vagyok függő, mert nagyon plasztikusan írja le a változás és a lelki fejlődés egyszerre csodálatos és ijesztő voltát.

A teniszező gyerekek szála is tetszett, egyrészt mindig érdekelt a versenysport zárt világa, másrészt ez is komolyabb dolgokról szól és nem csak az itt is felbukkannó drogfüggőségről, hanem olyasmikről, hogy az e a jobb, ha van egy kijelölt célunk, aminek mindent alárendelünk, vagy az ha önmagunknak kell megtalálnunk az értelmet. Illetve a főszereplő Hal viszonya az érzelmeihez is egy baromira fontos téma, hogy kezdetben mennyire nem tud kapcsolódni a saját érzelmeihez, később pedig amikor elkezd tényleg érezni az egyszerre szabadítja fel és nyomorítja meg.

Szóval igazából jó könyv volt ez és igaza lehet a redditnek abban hogy első olvasásra senki se fogja fel az összes rétegét, de asszem most pár évig nem akarom újraolvasni.

[sztivan]

maximum azt tudom ehhez hozzátenni, hogy a messiásvárás a politikában egy veszélyes dolog, és hogy kimondottan ijesztő azt látni, hány ember esik most neki annak, aki le meri írni, hogy az új megváltónak kikiáltott ember sem egy csodálatos, szűziesen tiszta valaki

főleg úgy, hogy konkrétan semmi bűncselekményt nem csinált még a róla szóló papír szerint sem, csak volt egy csúnya epizódja a válásának, amire nyilván nem lehet büszkének lenni, de hát ennyi

ez meg azért is érdekes, mert egy közepesen profi kommunikációs stáb már megoldotta volna az egészet annyival, hogy na nesztek, ennyire nem volt nőverés vagy terror, csak egy ronda veszekedés, amiért persze elnézést kérek, megbeszéltük utólag, blablabla, de nem, ehelyett le kell tiltani a nyilatkozatot meg propagandistázni, meg ilyesmik, úgyhogy elég jól látszik, hogy ez a kezdő közszereplősködés elég embert próbáló feladat

de hogy újdonsült rajongói most verbális lincselést tartsanak, mert egy ilyen kiderül, méghozzá arról az emberről, aki a NER aktív építője és haszonélvezője volt, nos, kicsit vicces

[a-megfejthetetlen]

Minden folyton változik

Én is folyton változom

Nap mint nap más emberként ébredek fel

Mindig máshogy gondolkodok

Ez egyben ijesztő, rossz, és egyben jó is

Nem skatulyázhatom be magam sehova, de közben sokszor elvesztem, ki is vagyok valójában.

[just-a-girl-in-your-dreams]

Levél Nighty-hoz,

Amikor először találkoztunk nem gondoltam volna, hogy az életemnek ennyire fontos része leszel. Pár hét leforgása alatt váltál szinte egyik pillanatról a másikra a legjobb barátommá és egyben a lelkitársammá is. Tudnod kell, hogy előtted nem igazán hittem a lelkitársak létezésében. Nem hittem, hogy van valaki akivel ennyire egyeznénk, de aztán megismertelek és bár ez az egész helyzet egyszerre ijesztő és megnyugtató mégse cserélném el semmiért. Tisztában vagyok azzal, hogy mindenkinek van egy múltja, hogy mindenkinél eljön az az idő amikor kételkedni kezd önmagában, de azt akarom, hogy ha ez veled is megtörténne akkor jusson eszedbe ennek a levélnek a tartalma (már ha valaha megmerem majd egyáltalán mutatni neked). Mert tudnod kell, hogy számomra Te így vagy tökéletes. Szinte látom magam előtt ahogy forgatod a szemed a klisé hallatán, de mindjárt kifejtem bővebben, hogy ezek miért is nem csak légből kapott szavak. Kezdjük a mások számára is látható dolgokkal. Imádom humorodat, hogy szarkasztikus vagy és állandóan a véremet szívod, a kedvességedet, hogy segítőkész vagy és, hogy lehet rád számítani. Azt, hogy képes vagy mindig felvidítani, hogy néha olyan vagy, mint egy rossz gyerek, de közben lehet veled komolyan is beszélni már amikor épp nem kardozol. Azt, hogy okos vagy átgondolt és logikus. Imádom, hogy magabiztos vagy menő és egyben baromi szexi is. Imádom a mosolyodat azt ahogy rám nézel miközben csillog a szemed. Azt ahogy vezetsz, hogy keresed a veszélyt, hogy magabiztos vagy, de bújos is ha arról van szó. Azt, hogy érzem, hogy fontos vagyok neked. Imádom a stílusodat, azt hogy motivált vagy, lelkes, maximalista, céltudatos, agyalos, kreatív, gondoskodó, önálló, talpraesett, éjszakázós, őrült. Imádom az illatodat, azt ahogy énekelsz a kocsidban. A kéz mozdulataidat, a pózolásodat, azt ahogy gügyögsz a nyuszidhoz. Imádom ahogy főzöl és azt is, ahogy angolul beszélsz. Imádom, hogy mindig felkapod a fejed mikor motorhangot hallasz. Imádom, hogy mindig összekócolod a hajam és azt is ahogy a félhomályban rám mosolyogsz. Imádom mikor megcsókolsz és magadhoz húzol. Azt, hogy puszit adsz a hajamra, összekulcsolod az ujjainkat vagy épp mikor visszahúzol magadhoz az ágyba. Imádom, hogy nem bírsz nyugton maradni alvásnál mégse engedsz el hanem végig ölelsz még akkor is ha fél percenként váltunk így pozíciót. Imádom, hogy még akkor is mikor hátat fordítasz odahúzod a kezem, hogy átöleljelek. Imádom mikor végig csókolod a nyakamat, vagy mikor puszit adsz az arcomra. Azt, hogy mindig nagyon közel hajolsz mikor sutyorgunk. Imádok veled hívásozni és imádom azt is mikor chaten szívet küldesz. Imádom, hogy számolsz velem a jövőben, azt, hogy azt mondtad nem szabadulok tőled, és azt is, hogy ott voltál nekem mikor kiborultam még ha nem is feltétlen tudtad kezelni a helyzetet. Imádom hogy, azt mondtad biztos döntésed vagyok, azt, hogy melletted önmagam lehetek, hogy gyilkos kombó vagyunk. Imádom, hogy a tiltakozásom ellenére elérted azt, hogy beleszeressek a legjobb barátomba.

[helsinkiaznyugate]

Igen, tényleg minden bezár. De amíg “nem mentünk előre” tényleg élhetőbb város volt.

[fovarosiblog]

Ahogy pörgetem a posztokat, köztük már kizárólag egy hirdetés fut: a Temu különböző hordetései. Ijesztő. Hol vannak már a szép idők, amikor Pikachu Man meg hasonló értelmezhetetlen marhaságok jelentették a reklámokat a tumblin.

[szuffersztar]

"Ez a férfi élete szerelme volt, soha senkit nem szeretett ennyire, már embertelenül és végtelenül. Egyetemi tanulmányai során olvasta, hogy az ember hiába tanul meg közel anyanyelvi szinten egy idegen nyelvet, mindig ott lesz előtte egy bizonyos üvegfal, melyen képtelen lesz átlépni. Sosem éri el az anyanyelv szintjét, mert ott lesznek az úgynevezett gyerekkori élmények, sajátos szocializáció, gyermekmondókák, melyeket nem tudott elsajátítani. Klára sokszor gondolt arra, hogy mikor két idegen anyanyelvű ember összeházasodik, és ott van köztük az üvegfal, ami már hangzásra is ijesztő volt számára, sosem lesznek képesek egymást maradéktalanul és az összes árnyalattal együtt megérteni. Ám arra nem gondolt, hogy két azonos anyanyelvű ember közt is létezhet az üvegfal, és ez sokkal tragikusabb." (Tisza Kata: Magyar Pszicho)