#időszak

[idonttalkwithpplhere]

[ket-veglet-kozt]

Egy kapcsolat csak úgy működik, ha együtt nyújtjuk a 100%-ot..

Előfordul, hogy te csak 30-at tudsz beleadni, de akkor én 70-et fogok.

Viszont az is lehet, hogy én csak 20-at tudok, akkor pedig neked kell 80-at..

Ez másképp nem működik..

[ejfelikivansag]

Amiről azt hiszed lehetetlen,

jusson eszedbe, hogy

mindig túlélted azokat a pillanatokat,

amikről szintén meg voltál győződve, hogy lehetetlen.

De mégis itt vagy,

szóval a lehetetlen

nem létezik.

Csak rossz megoldás.

[angelincage]

vizsga időszak van , teljesen szét vagyok esve

- hálás vagyok érted💚 -

[egy-gondor-leany]

Lassan kezdődik a ZH időszak. Bereccsenhetek majd újra agyilag és lelkileg is.

[ajtostolahazba]

Rákthread, apáról.

Pénteken volt 2 hete, hogy megkapta az új kemót, ami már a 3. verzió, de végre CT után ült össze az onkoteam. Pénteken kapta. Szombaton semmi, vasárnap semmi, hétfőre totális lerobbanás, semmi étvágy,nem érzett ízeket, napi 20 órát feküdt, aludt. Gyenge volt, elesett, de a legfőbb, hogy olyan mértékű depresszió lett úrrá rajta, hogy teljesen kiborultam. Ez után kerestem pszichológust, kedves, szimpi, kérdez, figyel...azt hiszem fogunk tudni együtt dolgozni. A lényeg, hogy eltelt 2 hét, elfogyott a pontosan kiszámított post kemó gyógyszer, és apa jól van! Visszatért az étvágya, mocorog( vagyis tesz-vesz), alig fekszik, nem fullad annyit, jól alszik, az életkedve is jó, pozitív a hozzáállása...szóval talán alakulgat Pénteken este küldött fotókat (megtanulta ezt is, hogy a mobil milyen hasznos). Mielőtt átküldte nem szólt, hogy mit küld, sokként ért, hogy 1 délután alatt kihullott az összes haja. Ő azt mondta: végre, sokkal hamarabb várta. Közölte, hogy innentől mindenki bekaphatja, ő nem titkol semmit, badass lesz, kendőt köt. És élvezi! Rengeteg munk��m van a szakemberrel, én ezt a hullámvasutat nem kezelem jól, hogy egyik nap halálra váltan, fuldokolva beszél, most meg happy optimista. A -33kg nagyon meglátszik, de most megint a hullám tetején vagyunk. 3-áig most pihentetés, regenerációs időszak, jókat eszik, molyolgat a műhelyben. Múlt héten vittem nekik egy okos tv-t, ráfüggtek a Netflixre, darálják a sorozatokat, kinyilt nekik a világ! Oyan büszke vagyok, hogy az okostelefon után megint van vmi, ami kihívás szellemileg, és gond nélkül megugorják. Az apukámnak ma van a névnapja. Most el tudom hinni, hogy még van rengeteg időnk! 😊 itt egy kép róla, hogy mindenki, aki azt hiszi az élete szar, merítsen erőt ebből a 78 éves vagány pasiból, hogy ezredjére is feláll, mert élni akar!

Szeretlek apa, boldog névnapot!❤️

[udv-wilson]

Ferike

-- így hívja néni a nemrég meghalt férjét, az egykori egyetemi tanárt, valahol egy I. kerületi örökpanorámás társasház harmadik emeletén.

A negyediken van a munkahely, ahol dolgozom, alattunk a budai polgárság krémje, ahol 8-tól 5-ig ezen polgárság része lehetek munkaidőben.

A néni törékeny, alacsony, izléséses szőkére festett hajjal, papírvékony, de éppencsak ráncos bőrrel. Nyolcvan éves, egykori történelemtanárnő. Minden ízében kellemes, idős nő.

Először csak köszöntünk egymásnak, aztán amikor reggelente szinte egyidőben érkezünk a gondozónőjével, aki a bevásárlását intézi, sokszor összefutottunk, és ezek a találkozások egyre szélesebb mosolyt szültek az arcunkra.

A köszönésekből hogy-tetszik-lenni? vált, majd jaj-de-örülök-hogy látom! lett.

Kapcsolatunk fordulópontja talán akkor jött el, amikor egy óriási pálmát kellett a terasza egyik részéről a másikra elvinni. Akkor egy kollégámmal segítettem. A kollégám lelépett, én ott maradtam, mert nem nézhettem, hogy a kiszóródott virágföld a patyolattiszta lakásban maradjon, és összesöpörtem.

A néni azóta szinte minden héten jár föl hozzánk, hol egy csavart kell meghúzni nála, hol a hűtő magasan levő konnektorját kell kihúzni a leolvasztáshoz.

A héten kétszer is volt fönt a néni az irodában, ilyenkor mindig nagyon szabadkozik, hogy már megint zavar, de hát, ugye, egyedül él, Ferike, az egykori egyetemi tanár férj, aki ezeket a dolgokat intézte, nincs már -- mondja kényszeredetten, de nem panaszként, csak magyarázatként.

Az első esetben nem működött a vonalas telefon.

Amikor beérkezem a lakásba, mindig megfutjuk a köreinket a cipővel és azzal, hogy megkérdem, bemehetek-e, illetve elmaradhatatlan a helykínálás is. A cipő mindig marad, és mindig bemehetek a lakás különféle helyeire és helyet sem foglalok.

A telefon süket volt. Tárcsahang (mondhatni, nyomógombhang) volt, de vonal nem volt, így kerítettünk gyorsan egy másik telefont, de az is hasonló hibát mutatott, tehát vélhetően nem a telefonnal van a baj. Újraindítottam a routert, lett vonal és boldogság is. De hát, ha már ott vagyok - kérdi - nem hívnám-e fel a Vízműveket, mert azért szeretett volna telefonálni, mert a vízóraállást be akarja jelenteni, és hát ezt is Ferike, az egykori egyetemi tanár intézte, de ő már, ugye, nincsen és ő még - mondja a néni - főzni sem tud szégyen ide, szégyen oda, ugyanis mindig Ferike főzött, közben meccset nézett, ő gondoskodott mindenről, csak hát, ugye, már Ferike nincs és el van veszve sok dologban, mondja.

Felhívtam a Vízműveket, kiderült, nem most van diktálási időszak, elmagyaráztam mit, hogyan kell, váltottunk néhány kellemes és udvarias, de egyre inkább mélyebb mondatot, és mentünk a dolgainkra.

A második alkalommal a héten a tévével volt baj: nem volt adás.

Lementem a nénihez, megfutottuk a köreinket, cipő, helykínálás, egyebek.

A néni odahordott minden, a lakásban fellelhető távirányítót. Ezeket szépen kiválogattuk, melyik tartozik ide, melyik nem, nézem a készüléket, bekapcsolom, van adás. Kikapcsolom-bekapcsolom, van adás. Megint, megint és újra. Nyugtázzuk, hogy valószínűleg csak összekeveredett valami valahol, és nem akarom észrevenni, hogy minden jól működött, csak összezavarodott a néni. Telik az idő.

Tudja - mondja az asszony - Ferike intézte ezt, csak ő most már nincs, ő az egyetemen volt tanár -- teszi hozzá. Képzelje - folytatja - a szekrényében most találtunk egy nagy táskát, tele filmekkel, de azok Ferike szobjában vannak, nem is nagyon megyek oda be, de hát az unokák, ha jönnek, ott alszanak, ott néznek tévét, és ha már itt vagyok, megkérhet-e, hogy azt is nézzem meg?

Bemegyünk a kisszobába (Bemehetek? Temészetesen.), ott egy tévé és egy videomagn��. Mutatja a néni, hogy látom-e, hogy mennyi filmet találtak abban a táskában, ami Ferike szekrényében volt, aki az egyetemen volt tanár -- és mutat a polcnyi vhs kazettákra. Nem is tudta, hogy vannak ezek, és az unokák most megnézetik vele mindegyiket, ki fogják kérdezni -- hallgatom a nénit.

Teszek-veszek, dugom össze a kábeleket, kapcsolom a tévét, bejön az M1, helyben vagyunk, van adás.

Kipróbáljuk a videómagnót is? - kérdezte a néni. Hát hogyne, és kicserélem a kábeleket. - Mutassam meg, hogy kell kezelni, vagy tetszik tudni? - Hát, ha nem nagy teher... Mutatom, mondom, többször, és újra és megintcsak. Ezt meg kell nyomni, ezzel állítjuk le, ezzel indítjuk el, satöbb.

Beteszünk egy kiválasztott kazettát, ami ott volt a videó mellett, amit alighanem az egyik ottalvó unoka nézett.

Nyolcvanas évek legvégén- kilencvenes évek legelején vagyunk abban a pár pillanatban. A helyszín egy házasságkötő terem. A névtelen operatőrünk követi a az ifjú párt és a kedves egybegyűlteket.

A néni némán áll mellettem, csak mutogat, az egyik ember ő lehet negyvenévesen, két fejjel magasabban, a másik Ferike, az egyetemi tanár, jovális, szemüveges, középkorú, jó kiállású ember aki az egyetemen tanított, de ő, ugye, már nincs.

A néni megnémult, dől a könnye.

Ömlik, záporozik ebből a kicsi, törékeny, egykori történelemtanárnőből a könny, itt a polgári milliőben valahol az első kerület örökpanorámás, budai hegyekre néző társasház harmadik emeletén.

Gyorsan kikapcsolom a videót, rendezgetem még az elemeket, a néni zokog, rázkódik a sírástól, próbálom egy barátságosan, de nem tolakodóan az együttérzésemet kifejezni azzal, hogy távolról a vállára teszem a kezemet.

Elmegyek, elköszönök.

Zárnám az ajtót kívülről, de a könnytenger között kiszól a néni:

arra kérem, nagyon szeresse a feleségét!

Az ajtó becsukódik, magára maradt a néni Ferikével, az emlékekel és ezzel a feloldhatatlan, megérthetetlen idő múlásával.

[mukodik]

Morgan Stanley: 410 forint lehet az euró árfolyama - Economx.hu

[greenteaforbreakfast]

Mørketiden

Szóval így a sötét időszak második felét taposva azt kell hogy mondjam, hogy én ezt egyáltalán nem bánom. Semmi negatív hatással nincs rám, még a fáradtságomat sem tudom 100%-ban erre fogni, hiszen kb 16 éves korom óta fáradt vagyok :D

Na de hogy az a nordic filter a telefonok fényképezőjében nem véletlen kapta ezt a nevet. Ilyen fantasztikusan gyönyörű minden abban a 3 órában, amikor nem tök sötét van. Imádom.

[harompontkilenc]

Szabadítsatok meg a Pixelemtől!

Úgy döntöttem, hogy elegem van a hülyékből, szóval eladóvá teszem az ajándékba kapott Google Pixel 9 Pro XL "porcelán" (AKA fehér), 128 gigabájtos háttértárral rendelkező készülékemet, melyre 2026 augusztus 14-ig érvényes a garancia, amit a Google jegyez IMEI alapján. Adom vele a teljes csomagolást (doboz, SIM-tű,kábel, papírok), valamint a színben hozzá illő, baromi jó tapintású gyári tokját -ami önmagában 16.000 HUF).

Viszont mivel én nem vagyok az a nagyon fóliázós típus egy ideje, így a pár hetes teszt időszak alatt (rádiós és videós teszthez használtam) aplikáltam pár zsebkarcot a kijelző alsó részére az ujjlenyomat olvasó köré, amit jól befotóztam és ide is berakom. (A szmötyi a leolvasó grafikája out of focus)

Szeretném én ezt a telefont nagyon, mert szép nagy, jó használni, baromi fancy (mert ugye direkt az almás érzésre hajtottak idén a Google-nél) és baromi jól fotóz, de a pénz jobban kell, a mostani telefonom meg egy Fold 4, amit hajtogatni is lehet és hát az az én világom.

S mivel már tényleg tele a tököm a marketplace-es retardált ötletekkel a tumblis árat lentebb veszem, 370.000-ért lehet vinni ezt a "kis" tepsit (az új ára 505.000 jó magyar forint lenne).

Átvétel preferáltan Budapesten, azon belül is a körút környékén.

[ejfelikivansag]

Majd, amikor 5 év múlva visszanézek erre a nehéz időszakra,

büszke leszek magamra,

amiért összeszorítottam a fogamat,

és mentem tovább.

Sírtam, bőgtem, zokogtam.

Fájt.

De ott leszek 5 év múlva, és büszkén fogok visszatekinteni magamra, amiért ennyire erős voltam.

[sronti]

Elég érdekes időszak jön ezzel kapcsolatban is.

[havaria]

Ez a kemós szék a legalkalmasabb blogoláshoz. Most volt egy nyugodtabb időszak, de vége. Kb. egy hete, tehát két hét sugár után szétbaszódott az ízlelésem. A nyelven hegyén még érzek valamit, de ahogy rágás és nyelés közben átjut a kaja, mindennek egyforma, rossz, papíríze lesz.

Egy ideig azzal próbálkoztunk Dórival, hogy oké, akkor legyen fűszeres, de hibának bizonyult. A keddi és szerdai pad thai még átment, de a csütörtöki tom-yum leves felrobbantotta a szétsugarazott torkomat. Azóta három nap telt el és minden nap rosszabb. Mostanra a hidegvíz lenyelése is fáj. A kétóránként bevett 25 mg-os Cataflamot kiröhögi a cucc. A nyelvem jobb oldala is olyan mintha szétharaptam volna, pedig nem, de ettől a beszéd is nehezemre esik már.

Ez a második kemós hét. Az elején csekkolják hogy mi van. Dokinéni megnézte a laborom és rárakott mérlegre. Aztán megfenyegetett, hogy ha tovább fogyok, nem adja majd oda a három hét múlva esedékes harmadikat. Hát majd meglátjuk! Majd telepakolom a nadrágzsebemet csavarral! :)

Pszhológusnal is megvolt a második menet. Jókat mond, de még mindig nem látom, hogyan fog ez működni. Most a kemós hetet kihagyjuk, de utána beígért egy hipnózist. Nagyon kíváncs vagyok. Remélem addigra tudok majd beszélni.

[dedibelyegei]

Fú hát elég sok minden volt, meg mozgalmas volt az élet, egyszerűen nem tom mi történt, mindig kell valamit csinálni, szóval jól elfeküdt itt a blog, de nyugalom NEM HALT MEG! Főnixként éledünk újjá, habár a nyarat nem ígérem meg, hogy szuperintenzív lesz itt, de törekszem a jóra, tegyünk így minél többen!

Cserébe megint egy új ország érkezik, és egy igazi matuzsálemet hozok, minden szempontból. A jó öreg Ferenc Jóska tekint ránk komoran, ekkor már valóban jó öregen, hiszen a bélyeg 1917-es (!), hercegünk/királyunk pedig 1916 november 21-én távozott közülünk, szóval ez egyfajta gyász emlékbélyeg, még friss az élmény. Na de ne sikoljunk ám el, hogy ez bizony talán a legidősebb bélyeg eddig a blogon, 107 év azért ez nem semmi lássuk be, oszt itt van velünk, túl a háborúk, forradalmak, ki tudja mi minden zivatarán! De nyugi azért nem a vértől vörös, elvileg.

Szólván kicsit a bélyegről, ez egy kettő de mégis háromtagú sorozat tagja, oly módon, hogy eredetileg kétféle címletben nyomják, ugyanazon mintával és feliratokkal (a fekete nyomat 'gyári', ilyen régi bélyegeknél előfordul még, hogy eleve így kerültek ki, minden példányon szerepel). A kisebbik volt a 10 osztrák-magyar koronás értékű - bizony ez még az az időszak mikor Bosznia-Hercegovina ténylegesen OMM fennhatóság alatt áll, az első világháború lezártáig - amit sárgás színben nyomtak, illetve ez a piros 15 koronás. Kora ellenére nagyon sok fennmaradt belőlük, így bárnmilyen meglepő, de szinte értéktelen mindkettő, egy-kétszáz forintos árakon futnak. Azonban van az a bizonyos titokzatos harmadik tag! A kisebbik értékből az első néhány nyomat még más színben készült, sötétebben, egyfajta olajbarnában. Na ezek a példányok viszont igen ritkák, így állapottól függően, akár négy-ötezer forintért is vesztegetik őket! Itt az egész sorozat:

A fekete német felirat, egyébként egyfajta alkalom megjelőlés 'Özvegyek és árvák hete', ugye '17-ben még javában zajlik különösen ezen a környékek az első világháború, így tartósan aktuális volt sajnos :(

Ferenc Józsefről végtelen sokat lehetne írni természetesen, én most itt csak pár fontosabb dolgot említenék meg, ugye 1830-ban született, és már császárként/magyar királyként veri le a forradalmunkat, V.Ferdinánd lemondása után, még 18 éves kora előtt foglalja el a trónt, egészen 1916-ban bekövetkezett haláláig megtartva azt, ezzel a Habsburg monarchia leghosszabb ideig regnáló uralkodója, de ezzel a 68 évvel, a mai napig Eur��pa negyedik leghosszabban uralkodó embere. Az első meglepetésre nem a nemrég elhunyt II.Erzsébet, hanem XIV.Lajos a Napkirály aki több mint 72 évig uralkodott (habár trónra kerülésekor még csak öt éves volt...), utána jön Erzsébet, majd a szintén több mint 70 évig regnáló II.János liechtensteinin herceg. A forradalom leverése - melyben hathatós segítséget kapott I.Miklós orosz cártól - és a megtorlások után, az 1850-es és '60-as években a Császárság súlyos katonai és politikai veszteségeket szenved, elveszíti vezető szerepét a német államok között, többek közt itáliai tartományairól is le kell mondania. Ezek vezetnek el végül az 1867-es Kiegyezéshez, a dualista rendszer kialakításához. Hosszú uralkodását nem kerülik el a családi tragádiák, első lánya két évesen, tífuszban veszett oda, Rudolf koronaherceg, az eredeti trónörökös pedig 30 éves korában önkezével vetett életének. Mindezek betetőzése a trónörökös Ferenc Ferdinánd meggyilkolása Szerbiában, amely az I.világháború kirobbantásához vezet. A háború végét már nem éri meg 1916 november 20-án rosszul lesz, tüdőgyulladása és egyre magasasbb láza lesz, és 21-én virradóra 86 évesen el is távozik.

[rosszulorzott]

NÉHÁNY UTOLSÓ MONDAT MAGYAR PÉTERRŐL

Az elmúlt napok politikai mozgásai kétségessé tették, hogy belátható időn belül elérhető-e két alapvetően fontos cél: a tisztességes, valódi választások feltételeinek kivívása, illetve az egységes, megújult és hiteles ellenzéki erő létrejötte.

A március 15-én, komoly sajtótámogatással létrejött, sok érdeklődőt vonzó és kifejezetten sikeres rendezvény legfontosabb üzenete ugyanis az az ígéret volt, hogy a jelenlegi hatalom leváltható a következő választáson, még akkor is, ha a választások feltételei a jelenlegiek maradnak.

Jól látszik, hogy van igény ilyen ígéretre, az okkal csalódott és kiábrándult ellenzéki közönség nagyon várja azt az embert, aki majd csodát tesz. Sajnos azonban bárki, aki ilyet ígér – még ha őszintén teszi is, bízva a saját nagyszerűségében –, az vagy hatalmasat téved, vagy Ha pedig tisztában van azzal hogy téved, és úgy mondja ezt, akkor sajnos hazudik.

Egyáltalán nem új stratégia az, amelyik először a választás megnyerését ígéri, majd aztán a demokrácia visszaállítását. Az összes eddigi parlamenti és parlamenten kívüli párt ezt ígéri, és a március 15-ét zászlóbontásra használó új párt üzenete is ez.

De hiába mondja ezt szinte mindenki, sajnos SZINTE biztos, hogy ez csak fordítva működik: először a valódi választások feltételeit kell kiharcolni és azután váltható le a kormány – sokszor elmondtam már: A „szinte” szó fontos a Fidesznek, mert amíg a látszata megvan a vereségének, a tömegek négy évig nyugton vannak.

Tudom, hogy vannak, akik felhorkannak ezen, és azt vetik közbe, hogy hát én is nyertem egy egyéni választókerületben, Budapesten és a nagyobb városok egy részben pedig ellenzéki polgármesterek vannak. Nem mond ez ellent a legfőbb állításomnak: az országos választást a jelenlegi körülmények közt megnyerni szinte lehetetlen.

Több oka van ennek. A legismertebb az erőviszonyokban rejlik: a hatalomnak semmi sem túl drága, akár kormánypropagandára kell költeni, akár népboldogító osztogatásra. Ha nagyon veszélyben érzi magát, lesz majd 14. havi nyugdíj is, vagy valami hasonló.

És a lényeg, a legfontosabb: bármikor meg tudják változtatni a játékszabályokat, ahogy tették a közelgő önkormányzati választás előtt is. Ha veszélyben érzi magát a hatalom, hoz egy olyan törvényt, amelynek értelmében az ellenzéki jelölteknek hátrakötözött kézzel és leragasztott szájjal kell indulniuk. Mert megtehetik.

Sokszor elmondtam ezt, de a jelek szerint ellenzéki honfitársaink egy jelentős része számára még mindig vonzóbb az a remény, hogy csak egy, az eddigieknél esetleg alkalmasabb jelölt hiánya az akadálya a kormányváltásnak. Az ő körükben nagy lelkesedést okozott az új, külső szereplő felbukkanása, és csak remélni merem, hogy nem csalódnak majd nagyon.

Azt azonban be kell vallanom, számomra ez a csodavárás komoly dilemmát okoz: fel kell tennem a kérdést, hogy szabad-e folytatnom a politizálást. Egyedül ugyanis természetesen soha nem fogom tudni elérni az állami propaganda hirdetések leállítást, a fideszes álcivil szervezetek milliárdos támogatásának tiltását, az MTVA vezetőjének leváltását, a külföldön dolgozó sok százezer magyar szavazati jogának visszaadását.

Márpedig szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen legitim célja annak, hogy elfogadtam a parlamenti mandátumot. A cél eléréséhez tömegek támogatása kellene, amit eddig nem tudtam megszerezni. Ennek oka – a saját gyengeségeim mellett – leginkább az a fals reménytelenség volt, hogy "ezekkel" szemben nem lehet eredményt elérni.

Most azonban felcsillant az a fals remény is, hogy a kormányváltáshoz nem kell tenni semmit, csak várni a következő választásokat és bízni az új vezércsillagban. A következő időszak legfontosabb kérdése lesz számomra, hogy maradt-e az én álláspontomnak bármilyen támogatottsága az ellenzéki szavazók között, vagy a hamis reménytelenséget felváltja a hamis remény: nem kell küzdeni a tisztességes választásokért, így is győzni fogunk.

Legalább ilyen súlyú kérdés, hogy Magyar Péter berobbanása után van-e esély egy egységes, megújult és hiteles ellenzéki erő létrejöttére. Március 15. után sajnos kicsit kevesebb, mint eddig, több ok miatt is.

Abban természetesen igaza van Magyar Péternek, mint oly sokaknak, hogy egy új, határozott, tiszta és HITELES politikai erőre hatalmas szükség van Magyarországon, és az is nyilvánvaló, hogy a létező ellenzék akarva vagy akaratlanul a hatalom érdekeit szolgálja. A hogyannal azonban sajnos több baj van:

Az új, határozott, tiszta és hiteles ellenzéki jelzők mellé az EGYSÉGES is elengedhetetlen. Itt az elképzelések homályosak, és hiba lenne arra várni, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok meghajolnak az új erő előtt és önként távoznak. Az oly sokat várt ellenzéki egység kétféle módon érhető el. Az egyik, ha az új erő egyszerűen lemossa a pályáról az eddigieket és persze ezzel együtt a Fideszt is megveri. Ez nem lenne lehetetlen egy demokráciában, csak ugye az az, ami nincs.

A második, ha az új párt már az indulásnál jóval erősebb a meglevő ellenzék legerősebb pártjánál és a választások előtt így olyan erőpozícióból tárgyalhat, hogy elérheti a kompromittálódott politikusok kihagyását az "összefogásból". Ez a cél elérhető a megmaradt független sajtó támogatása esetén, de érdemes tanulni azoknak a példájából, akik hasonlókat ígértek. Bajnai Gordon például szintén "messiásként" tért vissza 2012-ben, ő is egy nagy tüntetéssel adott reményt és az ő mozgalmát is 14 százalékra mérték rögtön a bejelentés után, aztán még sem sikerült neki.

Meggyőződésem szerint egy valódi reményt keltő, új politikai erő létrehozásának három alapfeltétele van:

Nem EGY ember tűzi ki a zászlót, és várja, hogy mások csatlakozzanak hozzá, hanem több, komoly és hiteles szereplő indul el együtt az úton. Erre lett is volna esély, most viszont egy darabig jóval kevesebb. A legendákkal szemben ugyanis egyáltalán nem állnak hosszú, tömött sorban azok, akik letettek már valamit az asztalra életükben, ismertek valamennyire, emiatt vesztenivalójuk is van, de nem, vagy nem nagyon mártóztak meg eddig a magyar politika pöcegödrében.

Ha nem egy, hanem több ilyen ember összeáll, akkor lenne esély arra, hogy a maradék független média által felkapott médiapárt helyett valódi, a legkisebb falvakba is elérő HÁLÓZATOT hozzanak létre és ez után akár arra is lehet esély, hogy sikerese küzdjenek a tisztességes választásokért, majd akár el is indulhatnának azon.

Nyilván, a magányos zászlóbontásban is lehet fantázia, kellő médiahájp mellett RÖVID TÁVON különösen sikeres lehet. Hosszú távon azonban csak akkor, ha a zászlóbontó vezér valóban, minden kétséget kizáróan HITELES. Ha egy kicsit is belegondolunk, Magyar Péterre ez nem igaz, legalábbis rengeteg kérdést vet fel a személye. Ha valaki már eldöntötte, hogy ezentúl csak rá hallgat és benne bízik, kérem, hogy ne olvassa el az alábbiakat!

- Magyar Péter egyike volt azoknak az – általam nem kedvelt – embereknek, akik a rendszertől nulla munkáért horribilis pénzeket bezsebelve nézték némán a demokrácia leépítését. A nyilvános adatbázis szerint a Diákhitel Központ vezetőjeként – nyilvánvalóan politikai kinevezettként – 2018-2022 között havonta 3,6 millió(!) forintot + havi 700 ezer forint prémium ütötte a markát. A családi viszályokkal egy időben innen távoznia kellett, azonban ezután havi 1,5 millióért(!) ült a rendszer kegyeltjeit finanszírozó Mészáros Bank felügyelő bizottságában (nulla munka) és a Közútkezelő, valamint a Volánbusz igazgatóságában (1,2 millió forint). Ezekhez az állami cégekhez is nyilvánvalóan politikai kinevezettként került. Ha nem lenne annyira szomorú, mosolyognék azokon a kommentenken, amelyek szerint ő valamiféle Lúdas Matyiként lenne. Maximum Döbrögi kirúgott, de addig jól fizetett íródeákja lehetett volna a mesében.

- A Diákhitel Központ szerződéseit tartalmazó listáján számos megkérdőjelezhető tétel van, az ő általa vezetett időszakból is. Ezek közül többet (a vezetése alatti és az utáni időszakból) ki is kértem a Központtól, remélhetően meg is fogják küldeni. Ezek közül természetesen a legkirívóbb a milliárdos propagandakirály, Balásy cégeinek a megbízása, amiről egyébként maga Magyar nyilatkozta, hogy felesleges és túlárazott szerződések voltak. Ez magának a korrupciónak a definíciója amúgy Varga Mihály szerint is, a jog pedig hűtlen kezelésnek mondja ezt. Így van ez akkor is (sőt), ha Rogán utasítására volt Magyar Péter társtettes. Ezt meg lehet bánni, önfeljelentést lehet tenni és nagyon szép dolog, ha bizonyítékokat is hoz. Egy dolog viszont hiteltelen: ha valaki azonnal önmagát nevezi meg ennek a rendszernek a lebontójaként. (Természetesen előre látom azokat a véleményeket, amelyek arról szólnak, hogy hát én is a Fidesz tagja voltam. Ezt az összehasonlítást azért kikérem magamnak)

- Jól dokumentált történet továbbá, hogy Magyar 2019-ben polgármesterként indult Balatonhenyén és Gulyás Gergelyt is meghívta kampányrendezvényére. Az utolsó pillanatban azonban visszalépett, mivel polgármesterként a Diákhitel Központ vezetéséről és az azzal járó milliókról is le kellett volna mondania. Így maga helyett egy barátját küldte a posztra, aki egészen botrányos módon akarta az addig a nyugalom szigeteként ismert faluban úgy átminősíteni a telkeket, hogy arra új gigaberuházások épülhessenek (az Orbán Ráhel bizalmasa által épített hatalmas kastély építését pedig tovább segítette).

- Bár a jelek szerint házasságuk vége meglehetősen viharosra sikeredett Varga Judittal, Magyar mégis végig asszisztálta felesége mellett a demokrácia leépítését. Számomra abszolút hiteles forrásom szerint sokaknak dicsekedett azzal, hogy valójában "ő vezette az Igazságügyi Minisztériumot". Ezt bizonyítani nem tudom, de hogy azok az általa is elismert komoly veszekedések nem a demokrácia leépítése miatt történtek, az szinte biztos.

- A Partizánnak adott első interjúban egyértelműen arról beszélt, hogy tiszteli Orbánt és felnéz rá, a második interjúban pedig egészen magától értetődőnek mondta, hogy adott esetben koalícióba lépne a Fidesszel. Ez azt jelenti, hogy vagy nem gondolja komolyan a magáról sugallt képet, vagy nincsen tisztában a rendszer lényegével.

- Végül a HVG cikkre adott meglepően arrogáns válasza alapján nem tudja, mi a különbség a szabad sajtó és a propaganda között.

A fentiek közül egy is elég lenne, hogy óvatos legyen az ember, de a tények sorozata mellett csak akkor lehet elmenni, ha az ember vak, vagy annyira hinni akar, hogy becsukja a szemét. Megértem, hogy vannak, akik annyira szomjazzák a reményt, hogy így tesznek. De engedjék meg nekem azt a luxust, hogy kimondhassak egy dolgot. Nem tudom, hány választást élek még meg, azt pláne nem tudom, ebből mennyi lesz a valódi választás, de száradjon le a kezem, ha Orbán után még egyszer akár hittel, akár "befogott orral“ olyan emberre szavazok, aki egyrészt életében nem tett le még semmi komolyat az asztalra a politikán kívül, másrészt azt kéri, hogy felejtsem el neki, mit mondott vagy mit tett korábban.

Tisztában vagyok azzal, hogy ezzel a néhány gondolattal sokakban rossz érzést fogok kelteni. De ha visszanézek a 2006 óta végzett politikai munkámra, akkor egy valami biztosan igaz: sokszor én is túl későn mondtam el dolgokat. Ezt a hibát szeretném elkerülni. Cserébe ígérhetem, hogy ezek lesznek az utolsó mondatok, amikben Magyar Péterrel foglalkozom.

Végül: természetesen Magyar Péter nagyon sok, a kormányt és az ellenzéket is érintő igazságról beszél mostanában, kétségtelenül nagyon meggyőzően. Ez viszont még akkor sem biztos, hogy összességében magának az igazságnak jót tesz, ha azokat komolyan gondolja. Munkájához sok sikert kívánok!

hadházy fb, videóval

a fals reménytelenség és a fals remény, én nagyon adom