#hanem tényleg valakik

[rosszulorzott]

elmesélte a holdraszállást meg addig mindent. de aztán nem mesélte el, hogy ú felszállnak a holdról, hazaút, becsobbanás. pedig én még izgultam volna ezeken részletesen, nem volt kicsit sem evidens, hogy a holdkomppal menni fog onnan

de már csak egy misszió és jön a 13-as fő történet!

[csacskamacskamocska]

Naiv férfiak

Jó ember volt. A mai napig az. A szakmájában okos és tehetséges. Fantasztikus logikával, kimagasló újításokkal a szoftverfejlesztésben. "Érezte" ezt a dolgot, a vérében volt. Kamasz korától teljesen önállóan képezte magát és végül szakirányú diploma meg bármilyen diploma nélkül kiemelkedő fejlesztő lett. De van benne valami kiborító naivitás, ami a felszínesség érzetét is kelti és a gyerekségét is.

Ő sosem vette észre amikor a környezetünkben valakik "úgy néztek egymásra", nem feltételezte, hogy a kollégái fúrják mer túl nagy kihívást jelent számukra, nem gondolta, hogy akit a bizalmába fogad az őt, engem, a családunkat meg is ítéli, el is árulja. Bosszankodás helyett nevetett, a bosszúságát elfojtotta, folyton fejfájással küszködött, dobozszámra szedte a Quarelint. Kedves volt velem. Őszinte. Nem titkolózott, nem sumákolt, nem ködösített és nem volt képmutató. Olyan tiszta volt, mint egy pohár víz. Szeretni nagyon lehetett, de nehéz felnézni valakire, aki folyton rácsodálkozik arra amit mondasz. Az egész lénye egy hatalmas kérdőjel a világ bonyolultabb összeszövődései felé. A következtetései rosszak, használhatatlanok. Szerinte az nem lehet, hogy A megcsalja B-t mert A olyan rendes embernek TŰNIK. Ha kiderül, hogy A-nak évek óta viszonya van C-vel, akkor néz, hogy ez hogy?? Hiszen A B-nek a felesége. És te nem hiszed el, hogy létezik ez a naivitás.

Ő az, aki elhiszi, hogy az élettársa hétvégeken a barátainál alszik, aki elhiszi, hogy az élettársa amikor együtt alszik az exével, akkor semmi sem történik. Büszke rá, hogy ő megbízik a másikban. Egyszerűbb is így. De valójában csak arról van szó, hogy amit ő nem tenne meg, azt nem feltételezi másról sem.

Ő az, aki nem veszi észre azt sem, ha érdeklődnek utána. Lepereg róla minden csábítás. „Csak barátok vagyunk”. És tényleg úgy hiszi!

Ő az, aki nem néz utána adományozáskor, hogy kinek ad. Ő az, aki nem látja meg, ha kihasználják.

Ő az, aki elmegy külföldre dolgozni, pontosan kiszámolt költségvetéssel, hogy majd lakást vesz, ha visszajön. De nem marad pénze, csak egy autóra, amit aztán nem is ő használ, hanem egy ismerőse. Nem marad pénze, mer eltartja az itthon maradt, nem dolgozó élettársát, fizeti az albérletet, adja az apanázst, mert neki ez alap, hiszen egymáshoz tartoznak, a nő minden szenvedésével azonosul és segít. Nem veszi észre, hogy az ő lemondása mellé a másik ember nem teszi oda a maga lemondását a közös cél érdekében. De oknak azt gondolja, hogy külföldön drágább az élet. Sosem vádolná a nőt azzal, hogy kihasználta. A kocsi meg rendben van, hogy használják mert így nem kell fizetnie a tárolásért.

Arany szívem!

A háta fáj, a gyomra fáj, a feje fáj, a haja kihullott, állandóan megbetegszik, de nem azért, mert nyitott kapcsolatban él amiben csak a nő pasizik, neki sem ideje, sem affinitása nincs csajozni, nem azért, hanem mert mérgező a víz és a levegő. Úgyhogy vesz víz és levegőtisztítót. De semmi sem változik.

Szereti, de nem ismeri a gyerekeit, nem tudta, hogy ismernie kellene őket, nem gondolta, hogy munkát kell beletenni, és hagyta is, hogy eltérítsék a gyerekeitől. Elfogadott minden magyarázatot arra, hogy miért ne legyen a gyerekeivel, miért ne engedje magához őket, mert otthon békét szeretett volna, és azt, hogy ne maradjon egyedül.

Nem bír egyedül élni. Mindent megcsinál, ellátja magát, teljesen önálló, de lelkileg nem bírja az egyedüllétet.

Jó ember. Jó szándékú, kedves és előzékeny. Talán a leírás alapján nem tűnik okosnak, pedig az. Okos nagyon, tanult, művelt. Csak naiv az emberekkel. Mert a saját jóságát vetíti ki rájuk. És mert nem érdekli, hogy azon kombináljon, ki mit miért csinál. Nem is érti a rejtett mozgatórugókat.

Érzelmileg befogadó.

Alkalmazkodó. Elél bármilyen körülmények között. Ha kell keresztény gyülekezetbe jár, ha kell vegetáriánus lesz és buddhista, a jósága megtalálja a jót bármiben. Csak ne legyen egyedül.

Ő volt a férjem.

Sokáig dühös voltam rá, őt okoltam a helyzetért amibe kerültem, hogy nem szexeltünk és végül megcsaltam, aztán a megcsalás miatt szenvedtem. Szar volt az egész. Aztán idővel rájöttem, hogy kevés voltam hozzá, hogy megoldjam a helyzetet, nem volt elég önismeretem és magabiztosságom, nem harcoltam, csak tűrtem és vártam, mintha attól megváltozna bármi, amíg el nem pattant bennem a dolog. Még akkor sem akartam elhagyni, mert jó ember volt. Értékes. És mert máskülönben jól megvoltunk, bár a naivitása bosszantott sokszor. Végül nem vádoltam semmivel. A saját gyávaságom volt az oka mindennek.

Szabotőr volt. Nem tudott kiállni magáért, inkább szabotált a dolgokat. Ha elaludt, nem lehetett felkelteni. Mint valami betegség. Mint aki élőhalott. Ha valamit nem tudott megoldani, kizárta az életéből. Nem dühösen, hanem egyszerűen "elfelejtette". Aztán nagyon sajnálta. Őszintén. Valószínűleg a saját motivációira sem volt rálátása, nem csak a másokéra nem. Aztán már minden érzés elmúlt, bár jóban vagyunk, de barátkozni sem tudok vele, mert ha beszélünk, mint a minap, 10 perc után már tudom, ezért váltam el, e miatt az érzés miatt, hogy a naivitása kedves, de gyerekes, nem tudok felnézni rá, nincs benne a férfias húzóerő, se az érzés, hogy támaszkodhatok rá, próbálja kitalálni a gondolataimat, befejezni a mondataimat, de képtelen eltalálni, mert a világa lineáris.

A válás után egy ideig járt terápiára. Egyszer beszéltünk, és azt mondta, a terapeuta ráébresztette, hogy milyen önző volt velem. És nem érti, hogy én ezt hogy bírtam olyan sok évig. Nem mondta, hogy sajnálja. Csak elmesélte. Én meg forgattam magamban a szót. "Önző". Önzésként fogalmazta meg a terapeuta azt, amikor úgy gondolod, hogy a másik embernek nem probléma az, amiről nem beszél. Ami mindenki másnak probléma a világban, az a te kapcsolatodban nem probléma a másik embernek. Ha MÁR nem beszél róla, akkor nem probléma. Fő, hogy neked békéd legyen.

[drakvuf]

Kőgazdag fiatalok 15: Finálé

Rendületlenül magyarázkodik Csabi, a félrekúrós üzik miatt. Egy apró hibát talált az üzenetekben, amit prezentál is a többieknek. Elmosódás van a screenshotokon, ami a rossz szerkesztés nyoma.

Photoshop munka volt a többiek szerint is. Azért maradnak a megcsalás témájánál, ami Ogli szerint undorító. Lazán megjegyzi, hogy ő az éjszakában él, de soha nem tenne ilyet. Ezután megkérdezi Csabit, hogy vajon Leti is hűséges típus-e. Soha nem is kételkedne benne a fiú, mert mindketten keresztények. Tolják befelé a rántott húsos szusikat a beszélgetés közben. Istenért sem tudna Olivér pálcikával enni, hiába minden segítség. Nem ússza meg viszont, hogy ne kérdezzék fel mi van Viki és közte. Egyáltalán nem akar erről beszélni, de annyit megállapítanak, hogy ez egy se veled se nélküled kapcsolat. Csabi szerint egy ilyen tisztességes és becsületes lányt nem szabad elengedni. Ő is azért házasodik, mert ilyen párt talált.

Filip szerint nem érdemes kapkodni, mert 20 és 30 éves koruk között még rengeteget változnak az emberek. Végre mondott valami okosat a faszi.

Metta még mindig azon pörög, hogy Leti túl fiatalon házasodik. Szerinte Csabi nem becsüli meg a lányt és félre fog lépni.

A többiek szerint nincs értelme azon parázni, hogy mikor, vagy hogy fog valaki félre kúrni. Leti szerint, ha fél, azzal csak bevonzza a dolgot.

Metta azért mondja ezt, mert a környezetében mindenki megcsalja a párját. Szandi kivételesen egyetért a nővel, mert szerinte nincs olyan, hogy valakik tíz évig együtt legyenek és ne történjen félrelépés.

Őt nem érdekelné, ha a faszija elmenne "üríteni egyet". Letit nem sikerült meggyőzniük, mert teljesen más értékrendje van. Kata szerint, majd tíz év múlva visszatérnek erre.

Témát váltanak: mi van Vikivel és Olivérrel? Viki azt mondja a kommunikáción megy félre minden, mert Ogli nem tud beszélni. Szandi felhozza, hogy a fiú azt mondta neki, hogy féltékenykedés miatt mentek szét. Viki tagadja és szerinte a fiú csak nem tudja beismerni a hibáit.

Szandi szerint az féltékeny, aki nincs magával megelégedve. Ő pl. egyáltalán nem aggódik, ha megcsalják az a másik fél vesztesége.

Csörög Filip telefonja: megérkeztek a sztárvendégek.

Elvileg ők a szinkronhangok az Aladdinban. Gondolom valami újabb verzióban, mert nem néznek ki öregnek.

Hercegék mindenesetre imádják a műsort, szóval ügyi volt Filip csapata. Mindenki meghatódott, még Mettának is visszatért a szerelembe vetett hite. Egyedül Olivér tűnik csalódottnak. Szandi szerint azért, mert ő szeretne énekelni. Meglepetést tartogatott a fiú, mert nem szóló produkcióval készült, hanem egy duettet fog előadni Csabival.

Erős színvonalesést tapasztalhatunk a sztárvendégek után. Szandi szerint Ogli a táncmozdulatait az ágyból hozta. Mindenesetre mindenki jól szórakozott. Sikeres estét zártak.

Remélem senki nem felejtette el, hogy Metta Schmuck Andorral randizgat, mert másnap a szerelmesekkel folytatjuk.

A lány kritizálja a férfi nyakkendőjét, meg azt, hogy ugyanabban a ruhában jött, amiben már volt egyszer.

Andor azzal kárpótolja, hogy csak vega kajákat tálaltak fel nekik, mivel Metta vegetariánus. Viszont a lánynak nem tetszik a menü se. Kicsit csalódott, mert szerinte le kellene nyűgöznie a férfinek, de a politikus nem ért egyet.

Közli Mettával, hogy konkrétan ez az utolsó randijuk, mert a lány nem akar házasodni.

Metta nem érti a koncepciót, hogy egy férfi szakít vele. Felveti, hogy lehet sosem lesz párkapcsolata és macskás nőként fog megöregedni.

Mindenesetre Schmuck odaadja a névjegykártyáját, ha esetleg meggondolná magát a lány.

Soha ne mondd, hogy soha. Búcsúzik ezzel Schmuck Andor. Megbeszélik még, hogy barátok maradnak és ha már így alakult a politikus felveti Mettának, hogy akkor az ebéd felét fizeti?

A lány azt mondja, hogy egyértelműen nem, mert az a férfi dolga minden esetben.

Egyenjogúság ide vagy oda, Metta szerint ciki tőle ilyet kérni. Láthatóan felbaszta magát és feláll az asztaltól, nehogy tényleg fizetni kelljen.

Andor azt mondja, hogy csak tesztelte, mert már rég rendezte a számlát.

Csabi romantikus programmal készül Letinek, mivel egy elég rossz hírt tartogat a lánynak.

Lesz torta, virág, pezsgő és még egy szív alakú pizzát is rendelt a Pizza Meből. Csabi szépen előkészít mindent, de a készülődés közben eldurran.

Betopog Leti. Kicsit gyanús neki az egész szitu. Egyből kiszagolja, hogy Csabi szétlocsolta a nedveit a lakásban.

Herceg lebassza a lányt, amiért ennyit váratta, de Leti körmösnél volt.

A lány próbálja kiszedni a fiúból mire ez a nagy felhajtás. Csabi azt mondja van egy jó és egy rossz híre.

A jó hír, hogy megjött az autója. A rossz hír, hogy csúszik az esküvő, mert elbaszta a pénzt a kocsira.

Leti fizikai fájdalmat érez a mellkasában. Kurvára leszarja az autókat és szerinte a fiú rossz és önző döntést hozott. A lambó fontosabb volt, mint az esküvő.

A lány azt mondja neki, hogy házasodjon össze a kocsijával és faképnél hagyja a fiút. Csabi szerint majd megbékél.

Kata hamarosan költözik Los Angelesbe, de mielőtt megy, még összehívja a Kőgazdag Fiatalokat egy uccsó koktélpartira.

Szépen sorban érkeznek a meghívottak, de meglepő módon Olivér és Csabi a barátnőik nélkül érkeznek. A többiek próbálják kifaggatni a srácokat, de szűkszavúak. Leti és Viki is befut. Együtt érkeznek. Érződik a feszkó a párok között. Metta szerint itt a lehetősége elvinnie Letit külföldre. Vajon Leti fogja fizetni a fogyasztását?

Utoljára érkezik a műsor sztárja: Papaszíta. Már aggódtam, hogy a fináléban nem látjuk a kedvenc testőrünket.

Kata közli velük miért hívta össze a tanácsot.

Mindenki meglepődik, hogy elköltözik a lány. Kata felajánlja nekik, hogy bármikor Los Angelesben járnak lesz egy vendégszoba a számukra.

De mint mindig, most is le van szarva a nő. Inkább Csabi és Leti konfliktusán pörögnek a többiek. A lány elárulja, hogy miért marad el az esküvőjük. Teljes a döbbenet. Még a másik autóbuzi, Aurél szerint is segghülye a srác, amiért ezt csinálta.

Szandi emlékezteti őket, hogy Katát búcsúztatják, szóval koccintanak az egészségére.

Kicsit kérdezgetik Los Angelesről, de nyilván senkit nem érdekel. Olivér beleáll Vikibe, mert szerinte kihívóan öltözik. A lány ezen felbassza magát és félrehívja a fiút. Újra szakít vele, amiért egy paraszt és hazamegy.

Viki annyira felidegesítette magát, hogy a táskáját ott felejtette, de szerencsére Papaszíta utána viszi és kikíséri.

Olivér felhörpint egy kis copiumot és már arról tanakodik, hogy milyen jó a szingli élet. Közben Szandit méregeti, ami érthetően nem jön be a lánynak. Átül Filipékhez. Metta éppen arról számol be, hogy Schmuck Andorral randizgatott. Szandi a pofájába röhög. Imádom.

Kata még egy kéréssel fordul a társasághoz: egy búcsúszelfit akar lőni velük.

A lány utána a vonzás törvényéről hablatyol nekik és megkéri őket, hogy mindenki manifesztáljon magának valamit.

Egyesével felirkálják egy lapra mire vágynak. Szandi továbbra is vallásos és nem hisz ezekben, de azért most benne van a mókában.

Mindenki kap egy lufit, amire felkötik a kis cetlijüket aztán egyszerre elengedik és manifesztálnak.

Ezzel a jelenettel búcsúzunk a Kőgazdag Fiataloktól.

A végén még mindenki elárulja a kamerának mit írtak a cetlikre: Olivér a PSG-nek kért egy trófeát. Csabi ki szeretne békülni Letivel. Leti két gyereket szeretne Csabitól. Filip szeretne végre leválni Schmitt Máriáról az anyjáról. Metta jobb anyagi körülményeket szeretne, hogy legközelebb ki tudja fizetni az ebédjét. Szandi elgondolkodott azon, hogy el kéne mennie dolgozni és műsorvezető szeretne lenni. Aurél szeretné rendezni a kapcsolatát Larával és elismerést szeretne a nem létező eredményeiért. Katának annyi vágya van csak, hogy ez a csapat újra összefusson Los Angelesben.

Köszönöm, hogy velem tartottatok. Én nagyon jól szórakoztam. Remélem lesz második évad.

Külön köszönöm @tidaviminek, hogy kijavította a legtöbb helyesírási hibát a hogyvoltokban.

[rosszulorzott]

kontextus

a wikin lehet találni egy tényleg erősen erre emlékeztető beállítású képet, hogy ez híres-e a hazájában, és számít, hogy mintha ez lenne a minta, vagy egyszerűen csak a háború/utcai csaták az hasonlóan néz ki, azt nem tudom

a pasteup képe egyébként

TOPSHOT-PALESTINIAN-GAZA-ISRAEL-CONFLICT

TOPSHOT - This picture taken on October 11, 2023 shows an aerial view of buildings destroyed by Israeli air strikes in the Jabalia camp for Palestinian refugees in Gaza City. Israel declared war on Hamas on October 8 following a shock land, air and sea assault by the Gaza-based Islamists. The death toll from the shock cross-border assault by Hamas militants rose to 1,200, making it the deadliest attack in the country's 75-year history, while Gaza officials reported more than 900 people killed as Israel pounded the territory with air strikes. (Photo by Yahya HASSOUNA / AFP) (Photo by YAHYA HASSOUNA/AFP via Getty Images)

ami miatt szerintem a képi hasonlóság mellett ez egy megtévesztő párhuzam

varsó, lengyelország, a diaszpóra egyik országa, azok közül is az egyik legvirulensebben antiszemita régió, ahol a zsidók hatalmas arányban áldozatul estek annak a szándéknak, hogy maradéktalanul kiirtsák őket a területről. erre azt követően kerül sor, hogy a szülőföldjükön üldöztetést szenvednek el, emiatt szóródnak szét a diaszpórába, ahol folytatólagosan pogromok áldozatai, hontalan népként könnyű prédájaként a hatalmak ellenségképző narratíváinak. a lengyel népet másodrendűként leigázni és a zsidókat kiirtani akaró náci hadigépezet elleni hősies harcok nyomát mutatja a referencia kép és őrzik az emlékeink

a pasteup képének a történelmi kontextusa pedig, hogy ez az a régió, ahonnan eredetileg a zsidókat elüldözték és ahova a diaszpórában elszenvedett tragédiák után a kor nemzetközi hatalmi és jogi kereteivel élve visszatért a túlélők egy része - a területen az üldöztetettség ellenére is megmaradó zsidóság közé, de egyúttal a népüket körülvevő ellenséges államok szorításába, amelyek az új állam megalakulását követően azonnal támadásba kezdtek, és azóta is ez a meghatározó a térség viszonyaiban. a támadások, védekezések és ellentámadások sorozata, az egymásnak feszülés permanens valósága. amit béketárgyalások utólag mindig illuzorikusnak bizonyuló kísérletei szakítanak meg

ez nem két történet, amit összehasonlíthatsz, hanem egy folytatólagos része a történelemnek, az egyik vezet a másikhoz, a másik következik az egyikből

nem lehet benne arra rácsodálkozni, hogy az egyik milyen régen volt, a történelem része, csak a tankönyvekben van, ez meg fú, borzongás, élesben történik

nem lehet benne arra rácsodálkozni, hogy mi mennyi mindent megtettünk azért, hogy a borzalmas történelmet magunk mögött hagyjuk, és annak dacára valakik még mindig így viselkednek. már csak azért sem, mert ez az összehasonlításnak, párhuzamnak szánt kép nem azt a munkát folytatja, amivel európa azt a több évtizedes békét kivívta, aminek a relatív biztonságából üzen

háború sújtotta települések képeinek ezreihez lehet hasonló a kép, így a varsói utalás különös jelentőséget kap, és én nem látok olyan olvasatot, amiben ez jó célt szolgálna

"Warsaw 1944? NO, Palestine 2024"

Pasteup on the anniversary of the Warsaw Uprising, which began on 1 August 1944, a major World War II operation by the Polish underground resistance to liberate Warsaw from German occupation.

[tobbpenztazembereknek]

Rákosi kétségtelenül nagy színész lehetett, egészen elbűvölően viselkedett a gyerekekkel. Éppen egy ilyen nyaralás alatt történt egy érdekes epizód. Schifferné a gyerekekkel Balatonaligán van, férje, Schiffer Pál Budapesten dolgozik, majd az egyik délelőtt arra tér haza, hogy valakik járnak a lakásban. Váratlanul bukkan fel otthon – ezért lepheti meg őket. Elsuhannak, de nem akárhová, ahogyan a felesége fogalmazott: éppen Péter Gáborék villája felé. A helyszín a Rózsadomb. Később Schiffer Pál a Gábor Áron utcában találkozik az ÁVH vezetőjével, akinek megemlíti a furcsa betörést, ami után semmi sem tűnt el. Annak a Péter Gábornak, aki nyilván odaküldte ezeket a „betörőket”: hogy keressenek, vagy inkább elrejtsenek valamit. Igaz vagy sem? Utólagos mentegetőzés? Nem tudom, Schifferné őszintének tűnik, de az egész Tények és tanúk sorozat egyfajta kommunista, szocialista önfelmentésből [is] készült. Ugyanakkor kicsit más ez a könyv, tényleg őszintébbnek tűnik a többinél. De ami minket, a ma emberét is érdekelheti, jelenünkre és jövőnkre is gondolva: tényleg ennyire naivak, már-már ostobák voltak ezek az amúgy értelmes emberek? Vagy van ebben némi túlzás? Nem tudom, ezen tűnődöm, amióta olvastam. Elképzelhetőnek tartom, hogy tényleg elhittek mindent. Az biztos, hogy ehhez az élethez komoly önámítás, élethazugság is kellett. A munkásmozgalmi családból származó asszony nem tartotta, vagy csak utólag tartotta furcsának, hogy egy rózsadombi villában, az ÁVH vezérének a közelében élt. Ahogyan azt sem, hogy a megszerzett Lepke utcai lakásba összeválogassák a különböző bútorokat, szőnyegeket máshonnan. Számomra ez azért visszatetsző: hogy milyen könnyedén beültek az egykori urak, az egykori elit életébe. Ugyanakkor megöregedve legalább leírta ezt. Legalább megpróbálta újragondolni a múltat. A rózsadombi élettel kapcsolatban most csak egy epizód:„Másnap ott álltam Egger Lajos előtt [ismert szociáldemokrata politikus]. Akkortájt az Elhagyott Javak Kormánybiztosságán dolgozott. – Szeretnék beszélni Lajos bácsival – kezdtem, majd rögtön a tárgyra térve hozzátettem: – Lakás kellene nekem. A gyerekeknek és persze Palinak.”Miután az asszony közölte, hogy nem Pesten, hanem Budán szeretne élni, másnap lovaskocsira ültek, és megnézték a lehetséges ingatlant. Eljutottak a Lepke utcáig, egy földszintes ház elé. A tulajdonosa Egger szerint Nyugatra ment [ez nyilván így is volt]. Szép háznak írták le, a teraszról lépcső vezetett le a gyümölcsös-kertbe, a panoráma is csodás volt: messzebb a János-hegy. Már csak be kellett rendezni. Schifferné Eggerrel átment egy másik elhagyott házba, ahol a sok-sok bútor a tornácra volt összegyűjtve. Összegyűjtötték, amit kell – leltározva volt, le is írták, mit vittek el –, és már cipelték is át. A szerző nyíltan írt a birtoklásról és a megrészegülésről: „Tétován a váratlan javak birtokától, de ugyanakkor már megrészegülve a birtoklás örömétől – még többre vágytam. Szőnyegre, képekre, étkészletre.”

Elhagyott Javak Kormánybizottsága! <3 

Hát ilyen máma miért nincs? Kibaszott mucsa, mocskos cigányhitler!

[algebraicvarietyshow]

ez egy jó cikk, nem meglepő módon, hiszen tóka gábor elemzésén alapul, aki eléggé ért ehhez a témához. én az amerikai választásokra vonatkozóan specifikusan a következő dolgokat tenném hozzá:

1. igen, a közvélemény-kutatók elég nagyokat tévedtek, és igen, ezek most két egymást követő választáson a republikánusok kárára történtek. ennek ellenére jobb módszer nincs arra, hogy valamennyire előrelássuk a lehetséges forgatókönyveket - kutatások nélkül például azt se tudtuk volna, hogy mondjuk georgiára és arizonára kell figyelni idén. viszont érdemes lenne a közbeszédben kicsit kontextualizálni ezeket a kutatásokat: ha átlagosan 3 százalékponttal mellélőnek az amerikai választásokon, akkor az egy-két pontos eltéréseket és ilyen mozgásokat talán kevésbé kéne hangsúlyozni (igen, az átlagolás ezen segít, de azért nem annyit - lásd lejjebb). persze mindenki el akarja adni az információit, és egy szoros választáson az a hír, amit tudunk amúgyis (“szoros lesz a választás”) nem hír, de azért így sem teljesen érdektelenek vagy tanulság nélküliek, amiket kinyerünk a kutatásból, még akkor se, ha közben a bizonytalanságot is hangsúlyozzuk. igazából ezért kellenek a fivethirtyeight-féle előrejelző modellek is - ezek pont a bizonytalanságot próbálják több-kevesebb sikerrel kvantifikálni, hiszen ahogy nate silver gyakran leírja (valószínűleg hiába), ha teljesen jók lennének a mérések, akkor rá nem lenne szükség, mert mindenki csak leolvasná az átlagokat és összeadná az elektori szavazatokat maga. 

2. ezt már párszor írtam, de megint: egy +/- 3,5 százalékos hibát hirdető felmérésnél a két jelölt közti különbség hibája valójában 7 százalék, és ez is csak egy 95%-os konfidenciaszint, ami azt jelenti, hogy még a legideálisabb körülmények között is (csak a statisztikai mintavételből eredő hibákkal kéne számolni) átlagosan húsz mérésből egy ezen az intervallumon kívül esik. erre lehet azt mondani, hogy ez a jelenkori szoros választások mellett használhatatlan pontatlanság, dehát ez van, jobb mint a semmi. mindenesetre ezért nem szeretem az egy-egy adat kiemelését mint extrém példát: igen, a wapo egyik wisconsini felmérése biden +17-et mutatott, de ez eltért vagy 8-9 ponttal az éppen aktuális átlagoktól - ami, hát megtörténhet, főleg ha annyit mérünk egy államot, mint wisconsint. persze a statisztikai mintavételből adódó hibáknak összességében nulla várható értékűnek kéne lenni, és nyilván erről nincs szó - de tekintve, hogy a válaszolási ráta az az alacsony egyjegyű százalékok nagyságrendjében van, ez is “csoda”, hogy ennyire pontos az előrejelzés. és az átlagolás, ami persze javít a mintavételből adódó torzításon, ezen nem fog segíteni: ha minden kutatás egy irányban csúszik el (mert valakik könnyebben elérhetők vagy lelkesebbek a válaszadásban - nem feltétlenül a bizonyítatlan “rejtőzködő” trump-szavazó elmélet miatt), akkor nyilván az átlag is elcsúszik.

3. önmagában az, hogy a különböző államok átlagaihoz képest a végeredmény a legtöbb államban egy irányba lengett ki (colorado a kivétel!), nem kéne, hogy rendkívüli legyen vagy nagy problémát jelezzen. az egyes államok eredményei (és a hibáik) korrelálnak, lehetett utolsó pillanatabeli hangulatváltozás, valami olyan esemény, ami miatt az egyik szavazótábor jobban mozgósít, mint a másik, vagy egyszerűen a tökéletlen mérési módszerek egyformán torzítottak (illetve nyilván ezek valamilyen kombinációja). ha ez kétszer egymás után megtörténik, akkor el kell gondolkozni, hogy mi történik. a mostani választásban két ilyen jelentős szavazói csoport volt, ahol a becslések pontatlanok lehettek:

- a latínók - erről sok szó esett, és még több fog esni, hogy magát a kategóriát elég nehéz definiálni, ennek megfelelően pedig a kérdezés módjától (minek tartja valaki magát) függően nagy szórást mutathatnak a “latínók körében” végzett kutatások. a jövő nyilván az, hogy a különböző rétegeket jobban elkülönítsük, és jobban megértsük, hogy ki tartja magát latínónak de amellett milyen más identitásai is vannak. (az, hogy trump a latínók körében erősített, önmagában nem cáfolja azt, hogy a trump-szavazat jelentős részben egy fehér identitáspolitikai megnyilvánulás - ugyanis semmilyen teória nem állítja, hogy csak emiatt szavaznak trumpra, illetve a két identitás amúgyse zárja ki egymást.) itt csak annyi megjegyzés, hogy a pollok amúgy jól mutatták az irányt: sokak számára (nekem is) meglepetés volt előzetesen, hogy több kutatás jelezte, hogy trump erősebb a latínók között, mint 2016-ban, sokan ennek a jelentőségét különböző okokból (nehezen mérhető csoport stb.) igyekeztek vitatni. a valóság úgy tűnik még a várakozásoknál is jelentősebb eltérést mutatott, legalábbis egyes államok egyes részein - és itt felmerülhet, hogy nem volt-e olyan herding hatás, amivel az amúgy pontosabb pollok igyekeztek a számaikat közelíteni a várakozásokhoz.

- a fehér, diploma nélküliek, akik miatt WI/PA/MI/OH/IA félremehetett: itt (2016 után) előzetesen is téma volt, hogy mennyire megbízhatóak a mérések, és habár a pollok valószínűleg jól jelezték előre, hogy biden valamivel jobban áll clintonnál ebben a körben, de ennek mértékét lényegesen eltúlozhatták. 2016 után az oktatási végzettség szerinti súlyozásra esküdött mindenki, mint ami az újabb kudarc elkerüléséhez vezet - csakhogy, ahogy tóka gábor is kifejti, a súlyozás önmagában nem csodafegyver, és habár összességében pontosíthat a méréseken, közben növelheti is a hibát. tegyük fel például, hogy nem önmagában a “fehér, diploma nélküli férfi vagyok” az, amitől valaki kevésbé hajlandó/hajlamos a kutatásra válaszolni, hanem kimondottan a “fehér, diploma nélküli trump-szavazó férfi vagyok” (ennek nem kell a “shy voter” jelenségnek lennie, hanem elég, ha valami olyasmi történik, mint amit david shor állít: egyszerűen politikailag nem semleges az, hogy kit érnek el jobban a kutatók.) ebben az esetben hiába súlyozzuk oktatási végzettség szerint a mintánkat, sőt, ezzel akár ronthatunk is a helyzeten, hiszen a “fehér diploma nélküli férfiak” kategóriában mesterségesen felerősítjük a mi inkább bidenhez húzó válaszadóink hangját. [nyilván ez most csak leegyszerűsítés, de ez a lényeg.] szóval a súlyozás nem oldja meg a dolgot, lehet tovább gondolkodni, hogy milyen módon érhetünk el ilyen csoportokat, vagy ha más nincs, akkor csak elfogadni, hogy bizonyos kategóriában nagyobb lehetséges hibákkal kell számolni.

4. a modellekről: sok kritika érte a 538- és az economist-féle modelleket, részben jogosan, részben talán indokolatlanul. én nagy híve vagyok annak, hogy kérdőjelezzük hangosabban meg, hogy mit jelentenek a számok, hogyan fogják meg a bizonytalanságot és hogyan kell értelmezni az egyszeri események előrejelzését - korábban írtam is, hogy valahol a szélén az egész szerintem elég értelmetlenné válik, én nem tudom, hogy most azt, amit 98%-ra vagy 99,9%-ra (vagy esetleg 99,99%-ra) jósolnak, azt hogyan tudjuk igazából értékelni. de valamit azért mondanak a számok, legalábbis adnak egyfajta viszonyítási alapot: biden győzelmi esélyei (~90% a választás előtt) határozottan jobbak voltak, mint clintoné (~70%) négy éve, és ez talán úgy tesztelhető le leginkább, hogy hasonló vagy akár valamivel nagyobb méretű mérési hiba ezúttal “belefért” - biden így is nyert, miközben clinton ugye nem. (a modellek azt is elég jól jelezték előre, hogy 4-5 pont lehet az a popular vote különbség, ahol biztossá válik az elektori győzelem, úgy néz ki, most ebben a sávban vagyunk, de ha az 1 százaléknál kisebb különbségű államok, azaz wisconsin, georgia és arizona átfordulna, akkor kialakulna a 269-269 elektori döntetlen.) amivel szemben picit szkeptikus vagyok, az pont silver saját bizonygatása arra vonatkozóan, hogy a prognózisai jók. az elképzelés az, hogy ha a 20% valószínűségűnek mondott események tényleg az esetek közel 20%-ban következnek be, akkor jó az előrejelzés, és ennek alapján csinálnak ilyen calibration plotokat:

egyrészt ez még mindig kicsit azt mutatja, hogy az alacsony valószínűségű események esélyeit túlbecsülik általában, de mivel - amennyire értem - ez a plot nem független eseményeket tartalmaz, illetve az elnökválasztási modellen négy évenként újra babrálnak valamennyit, ezért kicsit nekem kétségeim vannak arról, hogy mennyire vannak független megfigyeléseink arról, hogy jó-e egy modell vagy nem. de mondom, szerintem ezeket a számokat érdemes úgy kezelni, mint amik egy támpontot adnak, de amúgy a modellre jellemző dolgok, és nem úgy, mint ami a “valóságot” feltétlenül jól meghatározott valószínűségű lehetséges kimenetekre osztja.

hát ennyi, én azért január ötödike előtt is rá fogok nézni a georgia-i közvélemény-kutatásokra, meg fogom figyelni a modelleket, de persze érdemes a korlátokkal is tisztában lenni.

[ka-steve]

Kibaszott szomorú ez az egész. 

És persze kibaszott szomorú, ahogy egyre több országban ahol jobboldali populisták kerülnek hatalomra, pár éven belül olyan jogállami normák omlanak össze, amiket korábban sérthetetlen vívmányoknak hittünk. 

És mostanra én eléggé biztos vagyok benne, hogy ez nem véletlen, hanem ezen politikai rendszerek megkerülhetetlen sajátossága. Dutertétől Modin és Viktoron át Trumpig ezek az arcok egyaránt azt állítják, hogy a világ Helyes Működése az lenne, ha ők nem lennének korlátozva semmiben, de Gonosz Külső Erők (Soros, Ensz, Deep State, Pakisztán stb) a saját szubjektív normájukat erőltették ránk jogállamiság néven, ezért nem csak lehetőség, de kötelesség is ezt minden erővel lebontani és minél határozottabban fellépni a cselekedeteikkel, vagy akár létükkel (menekültek, mexikóiak, drogosok, cigányok, muszlimok) az egészséges és sikeres országot akadályozó entitásokkal szemben. 

Eddig ugye semmi újdonság nincs, ezt mind látjuk, mind tudjuk. Viszont mi itt azt gondoljuk, hogy itt azért vannak ebben korlátok. Hogy valami random ázsiai országban a helyi primitívek könnyen őrülnek meg, elvégre még csak 50-70 éve űzik a nagyszüleik vérével kivívott demokráciát, nyilván nem lehetnek olyan stabilak, mint mi fehérek felvilágosult európaiak a magunk fantasztikus demokratikus hagyományaival. Nálunk ugyanis ilyen nem fordulhat elő, ha a radikálisok kicsit túl is tolják, azért egy bizonyos szintnél tovább nem mehetnek. Oké, ott voltak a 40-es évek, de az már régen volt. Oké, ott voltak a szovjetek, de azt végülis kívülről erőltették ránk. Oké, mintha lett volna valami népirtás a Balkánon, de hát az a Balkán, mit vársz. Oké, most éppen mintha több helyen is erősödnének a jobbos populisták, de azért nem kell túlreagálni. 

Magyarországon ez épp úgy néz ki, hogy igaz, hogy a NER le��pítette szinte az összes rajta kívül álló hatalmi ágat és bíróságra soha nem jut el semmilyen ügy ha ők nem akarják, és igaz, hogy most még a bíróságokat is igyekeznek bedarálni, igaz, hogy a miniszterelnök régóta feszgeti, hogy “valakik eldöntötték, hogy nekünk a cigányokkal együtt kell élnünk”, és most megdobta azzal, hogy de azért ezeknek az élősködőknek extra pénzt ne adjunk már, ami ügyben egy teljes állami kampányt futtatnak, és igaz, hogy 10 év alatt elérték, hogy a gyerekek többsége teljesen szegregált iskolákban tanuljon, és igaz, hogy évek óta kurucinfó-szintű állami propaganda megy minden arab, afrikai és muszlim ember ellen őrületes intenzitással, és igaz, hogy a határokon épp illegális internálótáborokat tartunk fent, amiben a nemzetközi jogot megsértve éheztetve és bezárva tartjuk azokat, akik jogszerűen menedékért folyamodnak hozzánk (beleértve a gyerekeket), és igaz, hogy a közmédia és a kormánypárt közvetlenül támogatja a legradikálisabb szélsőjobbos párt érvényesülését, szóval mindez lehet hogy igaz, de nagyjából ez is a legrosszabb, ami történhet, hát itt most már biztosan meg fog állni a kormánypárt radikalizálódása, nem? 

Hogy az nem lehet, hogy a normalitás annyira sérüljön, hogy még ennél is rosszabb lesz. 

Nem hiszem, hogy az emberi psziché lenne bármi másban annyira béna, mint abban, hogy képes legyen elhinni, hogy egy éppen létező normalitásról nem lehet feltételezni, hogy az magától mindig fenn fog maradni. Még a holokauszt alatt is zsidók tömegei szálltak úgy vonatra, hogy teljesen hihetetlen lett volna számukra, hogy tömeges megsemmisítés vár rájuk, mert azt még nagyon konkrét nácikról is nehéz lett volna elképzelni, annyira őrült ötletnek hangzott, amire soha korábban semmilyen precedens nem volt. A nácikat most nem Viktorékhoz akarom hasonlítani (pláne nem a zsidókat hibáztatni), csak jelezni, hogy bármilyen súlyos körülmény között mi magunk akarunk és fogunk ahhoz a képhez ragaszkodni, hogy egy bizonyos szintnél nem lesz rosszabb. És ez tömegpszichózis, elvégre a szomszéd sem pánikol, a másik szomszéd sem, akik szintén mind abból indulnak ki, hogy más sem pánikol, szóval akkor minden oké lesz. 

De nem, mindezek zéró súllyal lesnek latba azon a téren, hogy oké lesz-e valami. 

Delhiben pár hónappal ezelőtt ugyanannyira elképzelhetetlen lett volna, hogy egy olyan törvénycsomagot hoznak, ami a 15%-nyi muszlim kisebbség jelentős részét megfosztja állampolgárságától, mintha valaki most azt mondaná, hogy hamarosan a cigányoktól fogja a magyar állam megvonni az állampolgárságot (ami a félreértést elkerülendő szerintem sem fenyeget), és aztán megtörtént. Ha 5, csak 5 napja valaki azt mondja, hogy Delhiben egy békés ülősztrájkra egy kormánypárti képviselő úgy fog reagálni, hogy hindu radikálisokból álló tömeget szervez, akik aztán több tucatnyi embert meglincselnek és nekiállnak mecsetet gyújtogatni, miközben a rendőrség egy jó része asszisztál ehhez, azt mondtam volna neki, hogy színtiszta őrült, semmi ehhez hasonló sem történt Delhiben legalább három évtizede, de akár régebben, és igaz, hogy Modi évek óta uszít a muszlimok ellen, és igaz hogy és igaz hogy és igaz hogy, de ennyire azért nem lesz hirtelen rossz a helyzet. 

És de lesz. Attól még, mert azok, akik a konfliktusnak egy nem lincselő oldalán állnak akár áldozatként, akár csak vétlen állampolgárként, mindig arról igyekeznek meggyőzni magukat, hogy ez nem lesz rosszabb, attól még lesz rosszabb.

Ugyanis aki viszont a lincselő oldalon áll, az mindig arról igyekszik meggyőzni magát, hogy még erősebben kell fellépni. Hiszen számára fel lett építve egy világ, amiben minden szuper lenne, ha a Gonosz Erők a Helyi Alantasokon keresztül nem tennék tönkre az életünket. Ruandában a tutsik egyszerre voltak hatalmas nemzetközi összeesküvés a hutuk ellen, és embernek nem nevezhető férgek. A nácik szerint a zsidók, meglepetés, pont ugyanez. A muszlimok Indiában? Pakisztán által fizetett félállati terroristák. 

És a helyzet az, hogy ha elfogadod ezt a világot, akkor kénytelen vagy fellépni ezen gonosz és alantas lényekkel szemben. És amint fellépsz, “ki fogják mutatni foguk fehérjét”, és elégedetlenek lesznek, lázadozni fognak, összefognak, szerveződnek, ráadásul ellened(!!!), szóval lehullt a lepel, hogy téged, az ország üdvét képviselő erőt akarnak csak támadni, hát tényleg nincs más lehetőséged, mint erősebben fellépni. Amitől még jobban lázadoznak, még ellenségesebbek, szóval teljesen tarthatatlan, hogy még mindig kesztyűs kézzel bánsz velük. 

És ezen a vonaton nincsen satufék, ez nem fog megállni. Lassítja a sebességet a nemzetközi normákhoz való igazodás, elsősorban mint gazdasági kényszer. De Kínán is látjuk, hogy 2020-ban is internálhatsz százezreket vagy milliókat, attól még mindenki ugyanúgy üzletel veled. Egyetlen egy rendőr, határőr vagy önjelölt széljobbos sem lett még eljárás alá vonva sem azért, amiért a határon (a nemzetközi jog szerint jogszerűen) belépő és elfogott menekülteken rendszeresen kutyaharapás-sebek és gumibot-nyomok vannak, de ettől még a német gyárak nem mentek sehova.

Nem azt mondom, hogy minden ellenségkereső jobbos populista politikai erő elkerülhetetlenül népirtáshoz vezet, hiszen ezek egy része annyira elbassza menet közben a dolgokat, hogy kiszavazzák, mások ellen hatékonyan sikerül fellépnie az ellenzéknek, ezer dolog bejátszhat. 

De azt mondom, hogy minden olyan politikai erőre, ami a nemzeti önérdek-érvényesítést az emberi jogok és a jogállamiság fölé helyezi, azokkal szembeállítja, mindre igaz, hogy egy bizonyos pont után a saját belső logikája miatt lesz kénytelen folyamatosan radikalizálódni, és ezen radikalizálódásnak nincs természetes felső limitje, azaz újra és újra olyan jelenségeket fog produkálni (akár hivatalosan, akár félhivatalosan), amik korábban elképzelhetetlenek lettek volna, és ha abból indulsz ki, hogy “ilyen még soha nem történt itt, ergo nem is fog”, akkor számos példa alapján borzalmasan nagy meglepetések fognak érni.

[stickalittle]

Van ez az “elkúrt ország poszt”.

Sok mindent megértek benne. Például engem is csak idős szüleim kötnek ehhez az országhoz. Már. Semmi más. És bár én magyarnak gondolom magam, valószínűleg akkor is annak gondolnám, ha külföldön élnék, de nem igazán akarok itt élni. Ugyanazt érzem, mint a hivatkozott poszt írója, hogy az itt élő emberek megkeseredett, lélekölő emberek, akik kiszívják belőled, egymásból, mindenkiből az energiát. De nem csak a vesztes típusok ilyenek, hanem sokkal inkább azok, akik “győztek”. Akiké ez az ország. Ők talán még megkeseredettebbek.

Lehetett volna ebből az országból akár kis Svájcot is csinálni, ha nem kisstílű gazemberek ragadják magukhoz a hatalmat, ha az ostoba, becsapható tömegek nem ülnek fel ezeknek a szar politikai termékkel házaló ügynököknek. Ha nem olyan szinten lenne szellemileg ez az ország, hogy a legátlátszóbb módon és legátlátszóbb trükkel rá lehet sózni egy rossz terméket az emberekre. Mert a politikusaink nem különböznek azoktól, akik “termékbemutatókon” sóznak az emberekre méregdrágán rossz termékeket.

Persze minden nép közt vannak buták, és biztosan mindenfelé lopnak is. Csak van, ahol tartanak a következményektől, és tudják, hogy nekik is ott kell élniük, abban az országban, amit tönkretennének. Míg itt gátlástalanul leszüretelésre való termőfának tekintik az országot, és mint az egyszeri baracktolvajok, akiket nem érdekel a jövő, szüret közben tönkreteszik a gyümölcsfát is.

Fel lehetett volna emelni ezt a kis népet. A “rendszerváltáskor” mi nem voltunk olyan rossz állapotban, mint például a románok, vagy más ramatyabb helyzetben lévő ország. A rengeteg pénzből, ami a térségbe áramlott, oktatni lehetett volna ezt a népet szemléletváltásra, hogy hogyan lehet sikeres egy ember, egy ország, egy nemzet.

Magyarország akkor tette volna a legtöbbet a Trianonban elcsatolt részeken élőkért, ha semmi mást nem tesz, csak csendben sikeres. Ha a környező országok felnézhettek volna Magyarországra, hogy így is lehet boldogulni. Akkor a máshol élő magyarok sem megalázható kisebbség lenne, hanem olyan valakik, akik jobban is élhetnének, ha nem idegenben ragadnak, akiket nem lesajnálni kell az anyaország miatt is. Persze ehhez az kellett volna, hogy ne lopják szét az országot, hanem fejlődjünk, és ne a szegénységünkben nemzeti zászlót lobogtatva, nagy pofával, gyűlölködve menjünk neki mindenkinek. Hanem az energiánkat, az ide ömlő pénzt, és a kapcsolatainkat arra használjuk, hogy megerősödjünk.

Az ország történelmi lehetőséget szalasztott el az ide áramló pénz tehetségtelen elherdálásával és tehetséges ellopásával. Abból a pénzből valóban fel lehetett volna emelni ezt az országot. Ha tényleges szövetséget kötünk az EU-val, ha integrálódunk a nagy családba, és nem integrálhatatlanul, folyamatosan köpködünk a “zsebpénzt adó apura”, akinek a pénzét elfogadjuk, sőt, mindenhol üvöltjük, hogy nekünk az a pénz a családtagi jogon jár, de elmosogatni már nem akarunk érte, és mindenhol azt hangoztatjuk, hogy “apu” egy utolsó szemét állat. Közben pedig a hazug, minket is becsapó Putyin bácsinak visszük le a szemetét szinte ingyen, akihez semmi közünk nincs, csak azért nézünk fel rá, mert ő is megpróbálja kicsinálni “aput”.

Egy normális, ésszel bíró ország politikusai “apu” barátját is megpróbálnák megnyerni maguknak, ha az akkora befolyással bírna, mint ahogy azt képzelik róla. Soros György magyar állampolgár, és valószínűleg kisebb befolyással bír a világban, mint azt mi ordítjuk, de mindenképpen gazdag, és a pénz befolyást is szerez neki. Tehát ahelyett, amit egy okos, taktikus nép tenne, hogy mindent megtennénk azért, hogy az egyik befolyásos állampolgárunkat megnyerjük magunknak, hogy őt kérnénk meg arra, hogy “apunál” elérjen nekünk valamit, mint a hülyék, sikerült politikai haszonszerzésből ellenséget kreálni belőle. A buta tömegek pedig habzó szájjal fröcsögnek “apura”, a barátaira, és éltetik Putyin bácsit és az ő gazember barátait, akikről már többször is kiderült, hogy becsaptak, megloptak és tönkretettek minket.

És miután gyűlöljük aput, akitől a zsebpénzt kapjuk, apu befolyásos barátját az ellenségünkké tettük, és a szomszédban élők is minket utálnak, lenéznek, nem értjük mi “győztesek”, hogy mégis miért nem boldogulunk, és miért vagyunk megkeseredettek.

Hát mégis miért?

Mert ilyen okos nép vagyunk.

[katagarden]

Javaslom olvassátok el Kocsis Lajos írását. Minden benne van amit gondolok! Minden mondata tükörkép a magyar társadalomnak. Sajnos ezek vagyunk mi.

Drogosok, kurvázók, nőverők, pedofilok, tolvajok és egyéb állatfajták. (Kocsis Lajos írása)

Ez csak a cím, és akkor még nem beszéltem a Várban masírozó neonácikról, a tehetséges oligarchákról, a vidéki kiskirályokról és mindazokról, akik ezt a bagázst valamilyen módon kiszolgálják, miközben csilliárdokat nyúlnak le a közösből.

Persze aki szót mer emelni ezen álkeresztény gyülekezet ellen, az mindjárt megkapja a maga kis stigmáját. Lesz belőle mocskos komcsi – pedig a repertoár sokkal szélesebb a hirtelen megtért jobboldalon -, lesz belőle Sorosbérenc libsi, meg kitudja még mi és mi nem.

De a fehér keresztény heteroszexuális táborban minden rendben van. Kivéve talán a fent felsoroltakat.

Szándékosan nem írok neveket, mert mire ez a pár sor megjelenik, addigra a mostaniakat elviszi Faludy szellentést hordozó szele, s azok helyére annyi új sarjad, mint tavasszal az árokparton a királydinnye.

A legutóbbi étlapon egy pedofil szerepel, aki nyilván szintén jó katonája lehetett a NER-nek. Olyannyira, hogy gyorsan haza is csempészték, nehogy Peruban töltse már le a büntetését, mikor itthon frankó VIP-börtönök vannak. Ez a mákvirág pont olyan kiszolgálója és haszonélvezője ennek a rendszernek, mint azok a leszerepelt politikusok, akik most újra feltűnnek a médiában és megmondják a frankót. Mindössze annyi az érdekesség ebben, hogy amíg ők ültek a húsosfazék mellett, valahogy nem tűnt fel nekik, hogy itt nem minden fenékig tejfel.

És ha nem borul a bili, akkor 2022-ben ez a társadalom újra elmegy választani. Addig persze még sok idő van, és mindenki abban bízik, hogy lesz itt nagy összefogás, aztán este tábortűz, meg szalonnasütés vöröshagymával. (Bár így lenne!) De valaki vagy valakik mindig belepisálnak a tűzbe, a másik beleejti a vöröshagymát, a harmadik meg az utolsó pillanatban visszalép, mondván, hogy ő kisdobos kora óta rühelli a tábortüzet, mert Csillebércen egyszer meggyulladt a gatyája.

Így aztán marad minden a régiben. Az egyik szavazó kiválasztja a maga kis bálványát, a másik el sem megy, mert minek, hisz azok is ugyanúgy lopnának, mint ahogy ezek teszik, a harmadik szerint meg ezek már nem fognak lopni, mert loptak eleget. És persze ott van még a negyedik, aki a jelenlegi rendszerből él, vagy annak kiskapuit kihasználva, jól él.

Az sem zavarja a kedves szavazót, hogy már rég nem a Magyar Köztársaság állampolgára. Hogy talán épp az ő pártja segítségével – és persze a többinek a mai napig tartó kussolásával – már nem az Alkotmány, hanem egy érvénytelen Alaptörvény írja elő a rá vonatkozó jogszabályokat.

Így aztán tényleg marad minden a régiben.

Újra jönnek a drogosok, a kurvázók, a nőverők, a pedofilok, tolvajok és egyéb állatfajták. Jönnek a nácik, és lesznek újra oligarchák és kiskirályok.

Ennek a társadalomnak harminc év nem volt elég arra, hogy megtanulja a demokrácia alapjait. Vagy ami a rosszabbik eset: nincs is igénye rá. Hogy megtanuljon élni a jogaival, és azokat kőkeményen gyakorolja. Megszokta azt, hogy majd az állam megoldja helyette a dolgokat. És az valóban meg is oldja. Lenyúlja a pénzét, kirekeszti, megosztja, ellehetetleníti, elüldözi a gyermekeit, és még attól sem riad vissza, hogy idő előtt küldje őt a másvilágra.

Ez a társadalom pedig hálából négyévente újraválasztja saját elnyomóit.

Mikor jut már el a tudatáig az, hogy nem ő van a pártokért, hanem a pártok vannak érte? Ez épp úgy igaz egy polgármesterre, egy miniszterre vagy egy miniszterelnökre. Ezek fölött az emberek fölött csakis ő gyakorolhat hatalmat, nem pedig fordítva.

Nem a pártoknak kellene itt összefogást tanúsítani, hanem a társadalomnak.

Ez a felismerés lenne a demokrácia egyik alapja. De amíg itt szektásodás van, amíg itt bálványimádat van, amíg maga a társadalom, s benne az egyén mint választó, nem ismeri fel ennek a jelentőségét, addig tovább dagonyázhatunk a saját s(z)arunkban.

Pedig megpróbálhatna egyszer végre ez a társadalom felelősen dönteni. Legalább azok helyett, akik még nem dönthetnek saját sorsukról.

„Gyermekeket nem fogok hagyni

romlás és pusztulás helyén.”

(Ady Endre)

Utóirat: Közben jött egy hír, miszerint egy civil csoportosulás által szervezett tüntetés elmarad, pedig nem kis hírverést kapott a közösségi médiában. Meghívták az ellenzéki pártokat is, kérték őket, hogy mozgósítsák szavazótáborukat a tüntetésre. Egyetlen egy párt mutatott együttműködési hajlandóságot.

Van még kérdés?

[ctantheinsane]

Te mit rendelnél?

A Platform egy újabb remek film, amiről hosszasan lehet elmélkedni. Egyszerűen egy remekmű. Érdekes mód, a legtöbb kritika pont azért érte, mert túl nyilvánvaló és hogy helyenként nyitott kérdéseket, ellenmondásokat hagynak maguk után a jelenetek. Szerintem pont ezek a dolgok, apró kis részletek, szimbolizmusok azok, amik igazán elgondolkodtatják az embereket. Hogy sokat markol, de keveset fog? Egy ilyen filmnek nem az a feladata, hogy szájbarágós legyen, hanem hogy megmozgassa a nézőt. Még az egyik ember azon van fennakadva, hogy, oké, de hogyan mozog az a platform magától és mit jelenthet ez, addig a másik a kapitalizmus kritikáját, a harmadik meg a legalapvetőbb tabuk megszegésének gondolatát boncolgatja magában. Nekem például az elejétől kezdve az motoszkált a fejemben, hogy milyen ember az, aki létrehoz egy ilyen helyet, aki kitalál egy ilyen rendszert és láthatóan időt és energiát nem sajnálva megvalósítja. Ráadásul talán nem túl nagy spoiler, de annyit ellőnék, hogy a történet közben kiderül, hogy ez a fajta mesterségesen megteremtett földi pokol már évtizedek óta üzemel. Gondoljunk csak bele, hogy milyen képet fest a világ többi részéről, az emberiségről, ami engedi, hogy egy ilyen hely létezzen. Ne áltassuk magunkat, hogy még talán az ott dolgozók se  tudnak róla, hogy mi folyik valójában.. a szintek cseréje után valakik ott bizony kitakarítanak a lakók után. Persze az is igaz, hogy nem is kell olyan sokat visszamenni a történelemben, hogy ennél sokkal borzasztóbb és kegyetlenebb tragédiákkal találkozzunk, amik felett a világ hosszabb, rövidebb ideig szemet hunyt. Ezen is sokat lehetne gondolkozni, moralizálni, de van egy ennél számomra érdekesebb irány is. Képzeljük el, hogy létezik egy felsőbb hatalom, egy számunkra mindenhatónak tetsző, elérhetetlennek tűnő hatalom, amely képes volt megtervezni és létrehozni a világot és annak rendszerét, amiben nekünk élnünk kell. A filmben a bölcs hatására ezt a mindenhatót akarják megszólítani egy üzenettel (ala panna cotta) és ennek is bele lehetne menni a szimbolikájába, hogy mit jelképezett az öreg bölcs, a harcos szerepéről, a tétlen idealizmus hiábavalóságáról, vagy éppen az igazságtalanság néma sikolyairól, de van itt egy sokkal nagyobb fricska. A hinni akarás. A szereplők kezdetben találgatják, hogy mi is lehet a kiút, aminek keresésébe már mások belehaltak vagy feladták. Később, ahogy egyre inkább felemészti őket a gödörbéli élet, úgy vállnak ezek az idealista karakterek egyre inkább reményvesztettebbé. A remény pedig olyan, mint a levegő. Egy ember se húzza sokáig nélküle. Van aki feladja a keresését, de akadnak olyanok is, akik elkezdenek hinni valakiben vagy valamiben, s ez segíti őket, hogy újabb és újabb célokat állítsanak maguk elé, hogy tovább tudjanak küzdeni. Filmünk főszereplője, Goreng, a tapasztalás egy olyan rögös útját járja be, ahol a naiv idealizmustól a teljes morális megsemmisülésen keresztül eljut odáig, hogy lényének minden porcikája megveti nem csak az őt körülvevő világot, de jó eséllyel saját magát is. Immár nincs semmilyen külső vagy belső gát, ami visszatarthatná, hogy meg akarja törni a rendszert. Ez már nem a túlélésről szól. Kész ölni és meghalni pusztán azért, mert hiszi, hogy ezt a fajta igazságtalanságot le kell rombolni. Ennek az eszköze az üzenet, amiről hiszik, hogy ha eljuttatják ahhoz a mindenható lényhez, akkor megtörik a rendszert. A kérdés az, hogy mégis miből gondolják ezt? Feltételezik, hogy ennek az egésznek van egy célja. Picipaci. Pedig a helyzet az, hogy minden bizonnyal ezt a földi poklot ugyanolyan emberek találták ki, üzemeltetik és soroznak be újabb és újabb embereket a szintjeire, mint ők maguk. Nem ugyanolyan naiv idealizmus azt hinni, hogy egy évtizedek óta fennálló emberi mészárszék üzemeltetői meggondolják magukat pusztán egy tál ételtől vagy egy kislánytól, jelképezzenek azok bármit is. Nem ugyanolyan hiábavaló üzenet ez, mint amikor felfelé kiabál valaki egy alsóbb szintről? Tervezhet-e és működtethet-e egyáltalán bárki egy ilyen átgondolt vesztőhelyet anélkül, hogy ne legyen egy mentálisan teljesen groteszk személyiség? Ez nem csak egy társadalom kritikája. Ez lehet az egész emberiségé. Nézzük csak meg. Az emberiség is él, hal, generációról generációra fejlődik, ki ilyen, ki olyan körülmények közé vagy ha úgy tetszik szintekre születve küzd a túlélésért és bizony a legtöbbünk legalább egyszer-egyszer életében fohászkodik. Fohászkodunk egy mindenható lényhez, akinek úgy hisszük, hogy hatalmában áll segíteni rajtunk és mindennel, ami történik van egy hatalmas célja. Senki nem tudja, hogy ez így van-e. A film végén az üzenetet megeszi a kislány. A kislány válik az igazi üzenetté, majd kapunk egy nyitott befejezést. Lehet tényleg a kislány volt a valódi üzenet, igaz? Elfogadhatjuk ezt is, vagy elgondolkozhatunk egy alternatíván. A történet vége felé Baharat és Goreng átverekszi magát több száz szintnyi elmondhatatlan szörnyűségen, abba az egyetlen egy dologba kapaszkodva, hogy végül ennek az egész tortúrának lesz egy célja, hogy meg kell védeniük a desszertet. Végül már majdnem leérnek a purgatórium aljára, ahol találkoznak a lánnyal, aki ott se lehetne. 16 éven aluliak nem kerülhetnének a gödörbe, legalábbis eddig így hitték. Ha ez se igaz, akkor mi lehet még hazugság? S bár a hit, hogy ennek az egész rendszernek vannak szabályai és hogy van célja, ezek mind segítettetek, a hit segített, hogy eljussanak ideáig, hogy túléljék... ezen a ponton kénytelen hősünk szembenézni azzal, hogy minden, amire ezt felépítette csak feltételezéseken alapszik. Valójában lehet egyáltalán nincsenek is kőbevésett szabályok, könnyen lehet hogy az egésznek semmi célja, vagy legalábbis nem olyan, ami kedvező végkimenetellel szolgál, nincs senki, akit megszólíthatnának az üzenettel, se olyan aki képes lenne vagy akarna változtatni a rendszeren. Végső soron csak egy tál desszert van és egy éhes kislány, akin az a desszert ott és akkor segíteni tud. Ettől Baharat áldozata hiábavalóvá válna? Úgy vélem, hogy pont az ellenkezője az igaz. Az étel rituális feláldozása oktalanság, ha közvetlenül megmenthet egy életet. A gyermek az üzenet, de milyen értelemben? A gyermek az, aki utánunk marad, aki továbbviszi az emberiséget, aki tovább küzd, s rajtunk csak az áll, hogy milyen példát mutatunk neki. Fajként nincs fontosabb feladatunk, minthogy gondoskodjunk az utódainkról, s hogy lehetőségeinkhez mérten helyesen cselekedjünk, példát mutassunk nekik, remélve, hogy a helyes irányra találva egy szebb világot hagynak majd hátra, mint amit nekünk sikerült. Ez a mi feladatunk, ez a mi felelősségünk, ha úgy tetszik üzenetünk, amit mind közösen írunk, de nem egy talán létező, talán nem létező mindenható lénynek, hanem az elkövetkezendő generációknak. Noh, és ezért remek ez a film, meg úgy általában az ilyen filmek, mert eredetileg szinte biztos, hogy semmi köze ahhoz, amit én vagy bárki más belelát, de ha csak egy embert is elgondolkoztat bármiről, akkor már nem hiába született, márpedig itt bőven akadt rágódni való az ember embernek farkasa távlatokon túl is.

[csarliharper]

nagy büdös lófaszt mama!

Ötven éve ezt hallgatom, hogy jaj szegény palesztinok, bántják őket a csúnya zsidók, miközben rengeteg terv született a megegyezésre, de valamiért egyik sem tetszett nekik, egyszerűbb volt élősködni nemzetközi segélyeken, mint teremteni valamit, fegyverre, robbanószerre, polgárháborút kirobbantani, keresztényeket ölni libanonban, és a világban, jordániában terror cselekményeket végrehajtani, robbantani szerte a világban, olimpiát tönkretenni, gépeket elrabolni, ártatlanokat gyilkolni, arra mindig volt pénz, de hogy összehozzanak egy saját államot, megannyi tárgyalás után az valahogy nem akaródzott, segélyt nem kell visszafizetni, de ha már nem segélyekből élsz, hanem kölcsönt kapsz, azt vissza kell fizetni, such is life. És ezek után csodálkoznak, hogy az arab államok nem igazán törődnek velük. Október 7-én nagyon mellé fogtak, civileket gyilkolászni, just for fun, nem igazán jó ötlet, főleg a világ egyik legerősebb hadserege árnyékában, vagy azt hitték nem lesz megtorlás? Hát lett, sokkal erélyesebb mint amire bárki számított, terrort akartak, terrort kaptak, de olyat, hogy beleremegett Gáza. Örülhetnek, hogy ennyivel megúszták. A tüntetőkről meg mindent elmond, hogy sokszor fogalmuk sincs miért, kiért tüntetnek. Bohócok, akiket valakik elég jól manipulálnak, hogy kiálljanak egy olyan ügy érdekében ami már kurvára nem a palesztinokról szól. Aki egy kicsit is gondolkodik, látja, hogy kinek/minek hoz hasznot a nyugati világban történő felfordulás. Szóval lehet itt palesztinozni, meg zsidózni, de mindeközben tényleg nem kellene elfelejteni, hogy máshol sokkal súlyosabb ügyekért ezek a tüntető fiatalok meg sem szólaltak, vagy nem is érdekelte őket a dráma amin azok az emberek átmentek. Tehát lehet valami abban hogy, "no jews, no news".

itt az elnyomó oldal a "whataboutism" (hogy hívják magyarul?) klasszikus eszközét veti be, avagy miért nem foglalkozunk mással?

ezt kell nyomatni:

avagy aki a palesztinokkal foglalkozik, nyilván antiszemita, más oka nem lehet 🤷

nem tudnak kilépni a dogmáikból :(

[csacskamacskamocska]

Minden nap

Már nem először kaptam olyan üzenetet, hogy valaki semmit nem akart, csak elmondani, hogy kedveli a posztjaimat és köszöni. Elmondom milyen érzés: rémisztő és mellette hatalmas öröm és békesség érzés. rémisztő mert nagyon igyekszem rajta, hogy csak elgondolkodtassak, hogy egyensúlyozzak a felszedett ismeretek, az új vagy újra feltalált összefüggések és a saját belső képzeletvilágom felett átívelő keskeny pallón, félek, hogy nem mindig sikerül vagy nem mindenki így értelmezi. Rémisztő, hogy valakik esetleg „tanításként” értelmezik. Ne tegyék! Öröm, mert hogy a fenébe ne lenne öröm, hogy valakiknek örömet szerez amit csinálok. :) :) Nagyon jó érzés! Békesség, mert óvatos érintések ezek a semmi felett, nem vagyok egyedül a kétségeimmel és a burjánzó érzelmeimmel.

Minden nap arra jutok, hogy saját bensőnk megszelídítése jobbá tenné a világot. Ezt nagyon nehéz magányos hősként csinálni. Pedig minden más út tévút. Minden csoportosulás, legyen az vallási vagy filozófiai, természet vagy lélekgyógyászati, hozza magával a csoportdinamikai jellemzőket és a felesleges küzdelmeket meg versengéseket.

Néha leírom, mert a legfontosabb tanítások minden helyzetben, mint egy csekklista mielőtt kiengednénk egy autót a műhelyből, mielőtt kiengednénk egy elméletet: – az elme arra törekszik, hogy kényelme legyen (biztonságérzet, akkor is, ha csak önmagában áll meg a logikája) – dominancia és elkerülni a külső dominanciát (birtokolni és irányítani akar, nem embereket, hanem dolgokat, élethelyzeteket) – jól nézzen ki (mások pozitív megítéléssel legyenek, befogadják, elfogadják, ne vesse ki magából a kisebb-nagyobb közösség) – IGAZA legyen Ez utóbbi a legfontosabb. Az egész életünket pusztítja el az, hogy az elménk ragaszkodik az igazságaihoz. És itt nem arra kell gondolni, hogy szerintem MP hős vagy nem, vagy finom-e a spenót vagy nem, hanem olyasmikre, hogy szerintem én nem vagyok szerethető, szerintem nekem sosem lesz senkim, szerintem én sosem leszek boldog, szerintem az anyám nem figyelt rám, szerintem a testem ronda, szerintem nem vagyok alkalmas, szerintem sosem fogok megtanulni egy nyelvet, szerintem.... szerintem... És az elménk mindent, de tényleg mindent megtesz azért, hogy igaza legyen. Elűzi a jót, elűzi a kapcsolatokat, barátságokat, szerelmeket, boldog élethelyzeteket, a változtatás lehetőségét. Úgy alakítja az életünket (persze, körülményeknek nevezzük ezeket, kikerülhetetlen külső tényezőknek), hogy ami a meggyőződése, úgy is történjen. Túl büszke, hogy bocsánatot kérjen, mondta egy barátom. Jó – gondoltam én –, akkor már legalább tudjuk mi lesz egész életedben az akadálya a boldogságodnak. Hogy az elménk kijátszható-e azt nem tudom. Valószínűleg csak nagyon trükkösen. Új meggyőződéseket kínálva, új programokat mantrázva, kínkeservvel új szokásokat kialakítva. Mindenki ismeri azt az érzést (szerintem), hogy kívülről mondanak valamit, mondjuk szép vagy, csinos vagy, vonzó vagy, és hiába. belenézel a tükörbe és csak azt látod, hogy nem, nem... és egyszer az utcán meglátsz valakit szembejönni és rácsodálkozol... de gyönyörű! Bárcsak ilyen csinos (stb) lennék! És rádöbbensz, hogy a tükörképedet nézed egy kirakatüvegben. Valóban meglátod magad kívülről. És már semmi sem lesz ugyanolyan belül.

Nos, ugyanez a rossz dolgokkal is így történik.

Legyen szép napotok, nevessetek sokat, élvezzétek a tavaszt, ne sajnáljátok senkitől a szerelmet. :)

[a-boldogsag-osvenyen]

Éjszakai gondolat..

Saját gondolataim egyike. Az ember magától tanul, hiszen az emberi elme csodálatos. Azt viszont leszögezem, hogy amíg nem hisztek SAJÁT magatokban és a SAJÁT értékeitekben, addig baszhatjátok az összes, eddig számotokra létező elméleti és gyakorlati tudást, mivel az egy viszony mások felé, nem pedig magad felé.

Mindenki dobálózik ezekkel a generációs dolgokkal. Én olyankor kacagni szoktam és mondani, hogy “OK Boomer”, mert ugye ez jellemző ránk, megtanultuk egy memeből. De valójában pár éve nem ezt tettem, hanem megvédtem azt a fajta álláspontot, miszerint a generációnk túlfejlődte önmagát ahhoz a generációhoz képest, akik annó ezt a meme-t nem ismerték. Más világ van, más emberek, más neveltetés, más TV műsorok, más a sör íze, más a bebaszás fogalma, más minden. El kell fogadni. Viszont a baj ott kezdődik, hogy sokan KÜLÖNLEGESNEK akarják érezni magukat, és hozzájuk szólok most leginkább. Ti attól vagytok különlegesek, hogy különböztök a többitől. Nem kell követni a társadalmi normát, azt kell csinálni, ami nektek jól esik MINDENTŐL függetlenül. Keressetek egy zenét, amitől adreanalin bomba termelődik a szervezetetekben és leszartok mindenkit, de tényleg! Ez működik. Az viszont nem, hogy depresszíven, önmagadat fogva belövöd magad olyan droggal, amitől eufórikus állapotba kerülsz, másoknak fájdalmat okozva(halál). Vagy az, hogy megpróbálod magad különlegesnek mutatni az osztálytársaid előtt, ettől legfeljebb csicska leszel. Amit most megélsz, azt a társadalom és a környezeted nevelte beléd. Sokkal értékesebb vagy annál, mint amit el tudnál képzelni, csak az önértékelésed a béka segge alatt van! Higgy magadban, higgy abban, amit elhatároztál, máris másképp fogod látni magad!

Higgy abban, amit jónak látsz, de láss tisztábban, és higgy abban, aki vagy. Erre a legtöbb ember képtelen, és pontosan ezért irányítható bábu. Elhitették velük évtizedeken keresztül, hogy valakik, pedig valójában alkalmatlanok bármire. A világ változott, nem kell követni apu-anyu értékrendjét, de azért nem kell összeesni 12 évesen a Deákon.

[sronti]

Osztrák belpolitikailag talán kevésbé jelentős

de a Strache videónál magánál akár érdekesebb lehet, hogy ki szervezte a találkozót és miért. Ha Gudenus orosz ügynök lenne, ami az életútja alapján nem valószínűtlen, akkor nyilván kapott volna információt ezekről az emberekről, ha pedig nem, akkor nem biztos, hogy bele akart volna folyni egy független, nem egyeztetett akcióba a többi futó dolog mellett. 

Innentől két eset van:

The Thick of It verzió, amikor mindenki végtelenül ostoba és kapzsi volt és senki nem ügynök, valakik ezt leszervezték, de nem tudták, mi legyen vele és két év volt, mire megszülték a dolgot, esetleg eddig zsarolták vele Strache-t. De kik? Ez nem egy olcsó egyszerű kandikamera, hanem hónapok készülődése kellett, hogy megelőzze, ráadásul kellett hozzá a Gudenus kapcsolat. 

A másik eset, hogy Gudenus ügynök, tényleg orosz profik voltak a tárgyaló felek, és az egész arra ment ki, hogy Strachét kézben lehessen tartani. 

Nagyon nem szeretem azt a paradoxont, hogy részben az újságírók forrásvédelemre vonatkozó elvei miatt a sztorik egy jelentős része elsikkad és csak a sötétben tapogatózás marad. A kompromat formátum a legidegesítőbb műfaj a politikában.  

Ha valakinek van valami jó cikke arról, hogy hogyan készült a videó, azt örömmel olvasnám. 

[nemzetinet]

Bencsik András: A nép egyszerű nyelvén

De jó, hogy nem németnek születtünk! A legújabb hírek szerint a „szabad, demokratikus berendezkedés elleni esetleges törekvések feltárását” célzó eljárás alá veti a német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal a legnagyobb ellenzéki erőt, az Alternatíva Németországnak nevű jobboldali pártot. Nemrég szélsőbaloldaliak verték félholtra a párt brémai vezetőjét, megrongálták képviselőik autóit, a párt irodáit, sőt valakik robbantást követtek el egy AfD-iroda előtt. Érdekes módon a mai német ÁVH (Alkotmányvédelmi Hivatal) nem az agresszív balosok mögötti sötétvörös hátteret vizsgálgatja, hanem sajátos humanizmussal az áldozatra veti rá magát. Az eljárás – ha mondjuk találnának valakit, aki AfD-tag és internetes levelezésben éltetné Adolf Hitlert – akár meg is szüntetheti az AfD-t. És miért ne találnának. Van az a pénz…

A nép egyszerű nyelve erre azt mondja, elkezdődött az európai parlamenti választási kampány. Azért történnek ilyen ocsmány dolgok, mert nagy a tét, és az európai balliberális elit retteg attól, hogy az európai emberek föllázadnak a hülyeség és a hazugság terrorja ellen, ezért elébe kell menni a dolgoknak, és be kell mocskolni, vagy ha nem megy másként, be kell tiltani minden, a balliberális fősodortól eltérő lehetőséget. Nehogy már az emberek rosszul válasszanak.

Ez érthető, mondaná erre a nép egyszerű nyelve, mert az európai ember alapvetően belátó és intelligens (leszámítva a balos bunkókat és a liberós anar­chistákat), de az mégsem fogadható el, hogy miközben aggasztó sebességgel terjed el Európában a verbális után a tényleges, fizikai agresszió, miközben már nemcsak a beilleszkedési zavarokkal küszködő migránsok ölik, terrorizálják, verik és fenyegetik az egyszerű embereket, de már a demokráciát érdekesen értelmező újbolsevik prolik is csatasorba álltak, aközben a fősodratú sajtó és az európai politikai elit a két tűz közé szorult jobb érzésű emberek ellen fordult, mintha bizony a hazaszeretet, a hagyományok tisztelete, az egészséges és természetes emberi léptékek védelmezése jelentenék a legnagyobb veszélyt Európára.

Az az agresszív hang, ami például a hétvégi hazai ellenzéki tüntetések jellemzője volt, ugyanerről árulkodik. „Álljon le az ország!” – hirdetett országos megmozdulást az ellenzék és több szakszervezet. Álljon le? Miért? Budapest megbénítását például úgy kívánták elérni, hogy négy különböző helyszínről indulván a tüntetés fő helyszínére, a Pestről Budára hömpölygő tömeg egyszerre több hídon áthaladva megbénítaná a fővárost, miközben a félpályás útlezárások következtében a vidéki városokban is leáll az élet. Ehhez képest nagyjából harmincan indultak a pesti Blaha Lujza térről és ugyanennyien a Hősök teréről, a járdán. Az országos akció is érdektelenségbe fulladt.

Maradt azonban az agresszivitás és az útszéli hang. Nem az a baj, hogy egy végzős gimnazista lány megrészegedvén saját bátorságától és a mikrofontól, saját hangját nagynak és erősnek hallván olyan ocsmányul beszélt, ahogy, hanem az, hogy ellenzéki képviselőnők helyeselték és bátorították ezt a lotyóstílust. Nyilvánvalóan abban reménykedve, hogy a verbális agresszivitás és a politikai provokációk fokról fokra felhevítik a társadalmat, vagy ha nem is, legalább elterelik a figyelmét a lényegről. Arról nevezetesen, hogy ez a választás az európai civilizáció jövőjét dönti el. Ugyanis megszűnésünk vagy túlélésünk ügyében fogunk dönteni. 

Bencsik András – www.demokrata.hu

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

Bencsik András: A nép egyszerű nyelvén a Nemzeti.net-en jelent meg,

[szonikusfiatalsag]

Piqniq

kétlem, hogy létezett volna elbaszottabb magyar startup, mint ez a marhaság

mi a szar ez? “A Piqniq egy étel fókuszú közösségi háló.”

az Ötlet:

Kiss Tamásban felmerült egy vágy még Párizsban néhány éve. Tanácsadóként dolgozott kint, távol a családjától, és a házias ízektől. Ahogy ment fel egyik este a lakásába, a lépcsőházban fantasztikus illat ütötte meg az orrát. Ott jött az ötlet, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy app, amivel be tudna kukucskálni mások konyháiba. Amivel láthatná, hogy mit és hol esznek körülötte az emberek. Ha pedig tetszik neki amit lát, akkor az app segítségével szerezhessen magának egy adagot az ételből. 

nem volt senki a közelben, aki azt mondta volna, hogy “aha, ez egy kibaszott hülyeség”? ki a ffhhaszt érdekel tulajdonképpen, hogy mit eszel, ha valaki csetben küldi, akkor az egy seen, nem hogy egy külön app-account-pörgetendő feed baszki

tényleg tökéletes példája annak, amikor valakik elhiszik ez a formulát,

valami < KÖZÖSSÉGI valami (megosztod a barátaiddal egy ún. “app”-en keresztül, nagyon cool lesz, okay?)

de a legszebb nem is ez, hanem hogy:

valakik erre rádobtak 580 ezer dollárt

természetesen rég befuccsolt az egész, mert egy faszság