#gondolgondol

[ctantheinsane]

Te mit rendelnél?

A Platform egy újabb remek film, amiről hosszasan lehet elmélkedni. Egyszerűen egy remekmű. Érdekes mód, a legtöbb kritika pont azért érte, mert túl nyilvánvaló és hogy helyenként nyitott kérdéseket, ellenmondásokat hagynak maguk után a jelenetek. Szerintem pont ezek a dolgok, apró kis részletek, szimbolizmusok azok, amik igazán elgondolkodtatják az embereket. Hogy sokat markol, de keveset fog? Egy ilyen filmnek nem az a feladata, hogy szájbarágós legyen, hanem hogy megmozgassa a nézőt. Még az egyik ember azon van fennakadva, hogy, oké, de hogyan mozog az a platform magától és mit jelenthet ez, addig a másik a kapitalizmus kritikáját, a harmadik meg a legalapvetőbb tabuk megszegésének gondolatát boncolgatja magában. Nekem például az elejétől kezdve az motoszkált a fejemben, hogy milyen ember az, aki létrehoz egy ilyen helyet, aki kitalál egy ilyen rendszert és láthatóan időt és energiát nem sajnálva megvalósítja. Ráadásul talán nem túl nagy spoiler, de annyit ellőnék, hogy a történet közben kiderül, hogy ez a fajta mesterségesen megteremtett földi pokol már évtizedek óta üzemel. Gondoljunk csak bele, hogy milyen képet fest a világ többi részéről, az emberiségről, ami engedi, hogy egy ilyen hely létezzen. Ne áltassuk magunkat, hogy még talán az ott dolgozók se  tudnak róla, hogy mi folyik valójában.. a szintek cseréje után valakik ott bizony kitakarítanak a lakók után. Persze az is igaz, hogy nem is kell olyan sokat visszamenni a történelemben, hogy ennél sokkal borzasztóbb és kegyetlenebb tragédiákkal találkozzunk, amik felett a világ hosszabb, rövidebb ideig szemet hunyt. Ezen is sokat lehetne gondolkozni, moralizálni, de van egy ennél számomra érdekesebb irány is. Képzeljük el, hogy létezik egy felsőbb hatalom, egy számunkra mindenhatónak tetsző, elérhetetlennek tűnő hatalom, amely képes volt megtervezni és létrehozni a világot és annak rendszerét, amiben nekünk élnünk kell. A filmben a bölcs hatására ezt a mindenhatót akarják megszólítani egy üzenettel (ala panna cotta) és ennek is bele lehetne menni a szimbolikájába, hogy mit jelképezett az öreg bölcs, a harcos szerepéről, a tétlen idealizmus hiábavalóságáról, vagy éppen az igazságtalanság néma sikolyairól, de van itt egy sokkal nagyobb fricska. A hinni akarás. A szereplők kezdetben találgatják, hogy mi is lehet a kiút, aminek keresésébe már mások belehaltak vagy feladták. Később, ahogy egyre inkább felemészti őket a gödörbéli élet, úgy vállnak ezek az idealista karakterek egyre inkább reményvesztettebbé. A remény pedig olyan, mint a levegő. Egy ember se húzza sokáig nélküle. Van aki feladja a keresését, de akadnak olyanok is, akik elkezdenek hinni valakiben vagy valamiben, s ez segíti őket, hogy újabb és újabb célokat állítsanak maguk elé, hogy tovább tudjanak küzdeni. Filmünk főszereplője, Goreng, a tapasztalás egy olyan rögös útját járja be, ahol a naiv idealizmustól a teljes morális megsemmisülésen keresztül eljut odáig, hogy lényének minden porcikája megveti nem csak az őt körülvevő világot, de jó eséllyel saját magát is. Immár nincs semmilyen külső vagy belső gát, ami visszatarthatná, hogy meg akarja törni a rendszert. Ez már nem a túlélésről szól. Kész ölni és meghalni pusztán azért, mert hiszi, hogy ezt a fajta igazságtalanságot le kell rombolni. Ennek az eszköze az üzenet, amiről hiszik, hogy ha eljuttatják ahhoz a mindenható lényhez, akkor megtörik a rendszert. A kérdés az, hogy mégis miből gondolják ezt? Feltételezik, hogy ennek az egésznek van egy célja. Picipaci. Pedig a helyzet az, hogy minden bizonnyal ezt a földi poklot ugyanolyan emberek találták ki, üzemeltetik és soroznak be újabb és újabb embereket a szintjeire, mint ők maguk. Nem ugyanolyan naiv idealizmus azt hinni, hogy egy évtizedek óta fennálló emberi mészárszék üzemeltetői meggondolják magukat pusztán egy tál ételtől vagy egy kislánytól, jelképezzenek azok bármit is. Nem ugyanolyan hiábavaló üzenet ez, mint amikor felfelé kiabál valaki egy alsóbb szintről? Tervezhet-e és működtethet-e egyáltalán bárki egy ilyen átgondolt vesztőhelyet anélkül, hogy ne legyen egy mentálisan teljesen groteszk személyiség? Ez nem csak egy társadalom kritikája. Ez lehet az egész emberiségé. Nézzük csak meg. Az emberiség is él, hal, generációról generációra fejlődik, ki ilyen, ki olyan körülmények közé vagy ha úgy tetszik szintekre születve küzd a túlélésért és bizony a legtöbbünk legalább egyszer-egyszer életében fohászkodik. Fohászkodunk egy mindenható lényhez, akinek úgy hisszük, hogy hatalmában áll segíteni rajtunk és mindennel, ami történik van egy hatalmas célja. Senki nem tudja, hogy ez így van-e. A film végén az üzenetet megeszi a kislány. A kislány válik az igazi üzenetté, majd kapunk egy nyitott befejezést. Lehet tényleg a kislány volt a valódi üzenet, igaz? Elfogadhatjuk ezt is, vagy elgondolkozhatunk egy alternatíván. A történet vége felé Baharat és Goreng átverekszi magát több száz szintnyi elmondhatatlan szörnyűségen, abba az egyetlen egy dologba kapaszkodva, hogy végül ennek az egész tortúrának lesz egy célja, hogy meg kell védeniük a desszertet. Végül már majdnem leérnek a purgatórium aljára, ahol találkoznak a lánnyal, aki ott se lehetne. 16 éven aluliak nem kerülhetnének a gödörbe, legalábbis eddig így hitték. Ha ez se igaz, akkor mi lehet még hazugság? S bár a hit, hogy ennek az egész rendszernek vannak szabályai és hogy van célja, ezek mind segítettetek, a hit segített, hogy eljussanak ideáig, hogy túléljék... ezen a ponton kénytelen hősünk szembenézni azzal, hogy minden, amire ezt felépítette csak feltételezéseken alapszik. Valójában lehet egyáltalán nincsenek is kőbevésett szabályok, könnyen lehet hogy az egésznek semmi célja, vagy legalábbis nem olyan, ami kedvező végkimenetellel szolgál, nincs senki, akit megszólíthatnának az üzenettel, se olyan aki képes lenne vagy akarna változtatni a rendszeren. Végső soron csak egy tál desszert van és egy éhes kislány, akin az a desszert ott és akkor segíteni tud. Ettől Baharat áldozata hiábavalóvá válna? Úgy vélem, hogy pont az ellenkezője az igaz. Az étel rituális feláldozása oktalanság, ha közvetlenül megmenthet egy életet. A gyermek az üzenet, de milyen értelemben? A gyermek az, aki utánunk marad, aki továbbviszi az emberiséget, aki tovább küzd, s rajtunk csak az áll, hogy milyen példát mutatunk neki. Fajként nincs fontosabb feladatunk, minthogy gondoskodjunk az utódainkról, s hogy lehetőségeinkhez mérten helyesen cselekedjünk, példát mutassunk nekik, remélve, hogy a helyes irányra találva egy szebb világot hagynak majd hátra, mint amit nekünk sikerült. Ez a mi feladatunk, ez a mi felelősségünk, ha úgy tetszik üzenetünk, amit mind közösen írunk, de nem egy talán létező, talán nem létező mindenható lénynek, hanem az elkövetkezendő generációknak. Noh, és ezért remek ez a film, meg úgy általában az ilyen filmek, mert eredetileg szinte biztos, hogy semmi köze ahhoz, amit én vagy bárki más belelát, de ha csak egy embert is elgondolkoztat bármiről, akkor már nem hiába született, márpedig itt bőven akadt rágódni való az ember embernek farkasa távlatokon túl is.

[szulinapiajirolunk]

Gondolgondol

Nos tita, tudod en sokat gondolkodom rolad es rolunk. Igazabol arrol nem tudok ujat mondani, hogy mekkora csoda volt szamomra, hogy te igy reagaltal a kis majdnemdiablonkra. De mivel azt egyutt eltuk at, nem szuletett meg bennem rola kulonosebb gondolat. Annyit tudtam (de mar elotte is, es azota is mindig ujra es ujra raebredek), hogy te nagyon mas vagy, es olyan, mintha mellem rendeltek volna.

Az ami viszont folyamatosan a fejemben van,ugyan pici gondolat, de nap mint nap elcsodlakozom rajta. Ez pedig az, hogy mennyire boldogga tudsz te engem tenni. Sokszor tenyleg meglepodom azon, hogy barhol vagyok,akar eppen beszelunk, akar nem,ha rad gondolok, akkor mindenkeppen mosolygok. Es en egy nagyon mosolygos emberke vagyok,de ez megis nagy szo,mert ilyenem meg sosem volt. Es nem a bokjaid miatt mosolygok, amitol minden lany mosolyog, hanem mert minden megszolalasod annyira tetszik. Amikor ellentetes a velemenyed az enyemmel, azon is mosolygok,mert az is olyan cuki,hogy tudom,hogy te mit gondolsz,es mit fogsz mondani/ csinalni par mp mulva. (Pl amikor elkuldtem a dagadt cicas kepeket)

Annyira jo minden nap egy egesz napot elmosolyogni. Sosem ereztem meg ilyet.

Es amikor elgondolkodom neha, igy magamba szallok,hogy milyen most az eletem, akarmilyen halas is vagyok, sokszor eleg rosszak a korulmenyek. De azt figyeltem meg magamon,hogy melletted minden akadalyt egy mosollyal veszek, teljesen konnyeden. Lehet te kivulrol azt latod,hogy en sirok vagy valami, de en abba gondolok bele, hogy milyen hamar tullepek ezeken,hogy milyen konnyen tul tudok lendulni a sok szaron. A diablos koncert is csak masnap reggelig tartott kb,mert annyira szeretek melletted felkelni,hogy az minden bajomat eluzi. Szoval olyan, mintha a kulvilag egy ilyen zaj lenne,es te meg ott allnal mellettem es hulye arcokat vagnal meg csikiznel meg ilyesmik,es ezekkel teljesen elhomalyositanad azt a zajos, kaki vilagot. Es ezt en nagyon szepen koszonom neked! Es nagyon szeretlek :) Koszonom, hogy mindig mosolygasra adsz okot❤