#hallgatlak

[wildiesong]

"A székeket már viszik be, De én tovább hallgatlak, Ahogy a süllyedő hajón megállnék, Ha nincs még vége a dalnak. Az egész kiürült világ A te múzeumod lett, Minden éjjel őrként járom, De mégsem unom meg. Ha téged dicsérlek, Még túloznom sem kell, De hiába minden szó, Ha úgysem hiszed el"

[kepeslajoska]

- Halló, szevasz Jani! - Tiszteletem főnök. Miben segíthetek? - Kéne már valami frappáns intézkedés, törvény, amivel megmozgatjuk ezt a hazai állóvizet! - Jópofa vagy vezérem. Ez neked állóvíz? Épp most nyomtuk keresztül a szuverenitástörvényt. - Az odáig rendben van, de még kéne valami meglepő! - Értem én, bár a heti beszéded a Kossuth rádióban nem elég? A fél ország kurvaanyázik attól is. - Élvezem is, ahogy a sok nyomorgó libsi sipákol. - Na jó, akkor hallgatlak. - Mit szólnál ahhoz, ha tovább fokoznánk a magyar-magyar ellentétet? Csináljuk azt, hogy a határon túli magyaroknak legyen ingyen a közlekedés Magyarországon. - Nagy ötlet. Ezzel aztán egymást fogják szidni, nem minket, meg nem foglalkoznak a gyalázatosan sz@r egészségüggyel, oktatással, inflációval. - Szóval, ma kihirdeted és attól kezdve jöhet a zsivaj. - Kérésed számomra parancs. Zseni vagy Viktor, nemhiába nevezed magad Európa DNS-ének. - Jó-jó, csak semmi hízelgés! Tudod jól, hogy a szerénységem határtalan.

[patrickblond]

Vegyél pulóvert

Nem mondhatom, hogy ne menj el

menj, ha el akarsz menni

menj a hegyekbe vagy a tengerhez

valósítsd meg magad

nyilvánvaló, mi itt az én szerepem

tudom, mit kell most mondanom

vegyél pulóvert meg ne fázz nekem

hagyj itt nyugodtan én majd megleszek

sokat nevess mondatja a barátság

a férfiak szerelme hormonális mesélted

hát találj egy férfit jó sok hormonnal

és engedd meg neki, hogy szeressen

tudd, hogy engem bármikor elérsz

felhívhatsz, mesélhetsz, hallgatlak a skype-on

sokszor mondom majd, hogy jól nézel ki

ne aggódj miattam, tényleg megleszek.

menj a hegyekbe vagy a tengerhez

menj, ha el akarsz menni

nagyon szeretlek, nyilván a hormonoktól

vegyél pulóvert, meg ne fázz nekem.

[just-like-honey]

Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok,

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te,

hallgatlak.

Két karoddal átölelsz te,

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem.

[spinebreaker01]

FÉLIGSZÍTT CIGARETTA ÍZE A SZÁMBAN - part1

(amit fontos tudni, hogy ez semmi komoly, csak unalomból kezdte el két idióta írni a buszon, jelentése nincs, lényege meg pláne)

@zsofolya ez annyira hajbameresztő lesz, hogy mindjárt megrémülök...

Máté pov.

Aznap, amikor beléptem azon az undorító, rozsdás zöld kapun, megpillantottam egy fiút, aki már féligszítta a cigarettáját, s kócos haja csak úgy lobogott a szélben. Ismerősnek tűnt. Mikor összetalálkozott a pillantásunk, az ő gyönyörű barna szeme megcsillant. Azonnal tudtam, hogy jobban meg akarom őt ismerni.

Levente pov.

Épp a cigarettámat szíttam félig, s közben átkoztam az eget, mikor megláttam egy fiúcskát, ahogy épp belép azon a rozsdás kapun. Mikor összetalálkozott a tekintetünk, pupillái kitágultak. Pillantása által rádöbbentem, hogy ő más mint a többi, de úgy döntöttem, hogy nem közeledek felé.

Az elkövetkezendő pár napban mindig éreztem valaki tekintetét a hátamon. Akárhányszor néztem meg ki az, soha nem láttam senkit. Viszont egyszer matekóra közben, mikor épp a Thalesz-kört vettük, rajtakaptam Mátét, hogy keményen stíröl. Egyre jobban kezdett zavarni az érzés, amit akkor éreztem, mikor Mátét láttam.

Máté pov.

Egyre furábban érzem magam. Sosem éreztem még ilyet. Eddig még lányba sem voltam szerelmes, erre most egy fiú dobogtatja meg a szivecskémet. A szemem csak az ő pillantását követi, s arra vágyik, hogy tekintetünk összetalálkozzon. Akárhányszor esélyem nyílik rá, mindig a közelében vagyok, érzem a teste melegét. Próbálok testi kontaktust létesíteni. Állandóan a közelségére vágyom.

Egyszer, tornaóra után kettesben maradtunk az osztályban. Meg ragadta a kezem, s kérdőre vont, hogy miért bámulom mindig. Annyira megrémültem, hogy hirtelen válaszolni se tudtam, viszont a tekintete beismerésre késztetett. Ő csak meghökkent pillantásokkal meredt rám.

"Hallgatlak, mi okod van rá, hogy folyton engem bámulj?!" kérdezte lapos szemekkel, fennhangon.

"Hát-h, oooo, nem-nemtudom hogy mondjam el neked, de akárhányszor meglátlak, furcsa érzések kavarognak a szívemben..." mondtam félénken.

Levente kaján mosolyt varázsolt az arcára, én pedig majd' elsüllyedtem szégyenemben....

(nemsokára part2, gyermekem💞)

[eleteskonyvtar]

Halloweeni sztorinak sem az utolsó:

"Ennek az ügynek sok más főúr is áldozatául esett, így Péter kalocsai érsek is, akit árva fiúként Hunyadi János neveltetett, és Mátyás király emelt magas posztra. A megharagított király, akit egyébként igazságosnak ismerünk, kegyetlenül elbánt vele. Maga elé vezettette, és azt mondta: “Árva voltál, Péter, árva leszel és Árvában fogsz meghalni” (Arva fuisti Petre Arva eris et in Arva morieris). Aztán átadta őt a poroszlóknak, és meghagyta, hogy vigyék Árva várába, ott falaztassák be, és tartsák fogva élte fogytáig. Ezt a parancsot írásban is kiadta Árva várnagyának, Meskó Mihálynak. Fővesztéssel fenyegette őt, ha hibájából a rab megszökne.

Kilenc gyötrelmes évig sínylődött a főpap az ablaktalan fülkében, melyet az utókor is borzadva megnézhet. Egyszer feszegetni kezdték az ajtó helyére felhúzott falat, s egy vigyorgó arcú szörny lépett a rabhoz, karon ragadva kivezette az éjszakába. Mi lesz? Vesztőhelyre viszik? Vagy még borzasztóbb börtön nyirkos falai között lészen éhes patkányoknak martaléka? A vár alá érve a szörny felkapta a remegő főpapot, szekérre ültette és elindultak. Hajnalban a rab egy kolostorban találta magát, ahol azt mondták neki, hogy Galíciában van, ne féljen, nem lesz többé baja.

A megmenekült néhai érsek azt hitte, hogy a legfelsőbb hatalom szabadította meg, hosszú levelet írt a királynak, melyben arra kérte, helyezze őt vissza eredeti székébe. Mátyás király ezáltal szerzett tudomást a szökésről, és iszonyú haragra gerjedt. Meskó Mihály várnagyot vallatóra fogta, és elrendelte, hogy keményen megbüntessék a szökésért. Meskó ártatlannak vallotta magát, hisz embereivel Morva határán volt hadban. Vára és a fogoly őrizetét addig hat kipróbált szolgájára bízta. Azok pedig csak annyit tudtak, hogy a börtön celláját már kibontva és üresen találták. Már-már attól lehetett tartani, hogy a király a várnagyot és szolgáit börtönbe csukatja, talán ki is végezteti, amikor a várnagy leánya azzal a kéréssel járult az apja elé, hogy kísérhesse őt Budára a királyhoz.

- Bajban vagyunk, apám, én remélem, hogy ezt a bajt elhárítom, ha a király elé mehetek.

Egy napon, déltájban jelentették a királynak, hogy egy fiatal lány kér bebocsátást.

- Hogy hívják? – kérdezte a király.

- Meskó Katinkának mondja magát – válaszolta az ajtónálló.

- Talán csak nem rokona Árva várnagyának, ki Péter papot szöktette?

- De az, biz'a! A leánya!

- Bocsássátok be! Hadd mondja el az apja bűnét!

Egy sugár növésű, szép barna lány lépett be, s bátran megállt a király előtt.

- Mi a kívánságod, gyermekem? – kérdezte jóságosan Mátyás.

- El szeretném mondani, miként szabadult ki Péter érsek az árvai várból.

- Ne nevezd őt érseknek, mert már nem az, de azért hallgatlak – szólt a király.

Katinka egyszerű, keresetlen szavakkal elbeszélte, hogy amikor apja a morva határon járt, ő maga volt az, aki a szegény rabot kiszabadította, azt gondolván, hogy már úgyis elfelejtették és szenvedett is épp eleget a vétkeiért. Nehogy valaki elárulja, ezért a vár kertjében foglalatoskodó ügyefogyott, siketnéma legénnyel ásatta ki a börtön falát és vezettette el a rabot. Maga pedig parasztlegénynek öltözve elvitte egy galíciai kolostorba. Apja nem tudott a dologról, ő meg nem szólt neki, mert félt a haragjától, és apja tettében gátolta volna.

- Aztán ismerted te azt a rabot? –kérdezte a király.

- Ismertem - felelte Katinka bátran és nyugodtan. - Esténként, amikor szüleim és a strázsák is nyugovóra tértek, fogtam a mécsest és átmentem hozzá. Azon a kis nyíláson át, amit a falon hagytak, megtanított engem írni, olvasni és imádkozni. Évekig tartott ez így, de a pap sohasem panaszkodott szomorú sorsa miatt, hanem mindig azt mondogatta, hogy nálánál jobb emberekre még súlyosabb csapásokat mért az Isten, és a Megváltó sorsán okulva kötelességünk tűrni és megbocsátani. Nem tehettem másként, mint ahogy tettem, én vagyok a vétkes, apám és emberei ártatlanok. Csak ezt kívántam elmondani felségednek. – fejezte be a lány, és a királyra nézett.

Mátyás, az igazságos, mit tehetett mást, mint hogy a derék leány apját nem bántotta, sőt kárpótlásul neki ajándékozta Árva várát. Katinkát pedig, a szép várkisasszonyt, a saját vitézének, Thurzó Istvánnak ajánlotta, aki nemsokára oltárhoz is vezette.

Péter érsek száműzetésben halt meg, még mielőtt a jószívű király visszahívhatta volna."

(A Wikipédiáról)

Orava Castle, Oravský Podzámok, Slovakia

[versinator]

Felszólításra nyugágy

Hálóköntösét foganó ond lépcsőfokot Elharsogom öklén suttogni aklot Államat állával dohányosok másnapos Átszánt akasztva helyedre ragályos Anyákra felmordul taszítja vetít Mutatványai horda apának gördít

Papol véresebb csatornán testvérei Tükörre megmerevíti elrepülnek gőzei Hófelhő sárgáll vállaink vere Lobogónak fogócska szakállasan féltérdre Apához visszajöttem szallagot hunyorít Lábaikra üdvözölt eltart mozdít

Lemászott karolva díszítsd puskaporszagot Poharunkba feleségül lemászik szürkebarátot Verebet leejt sirást szertartásos Szájtátó kérnék felügyelete sóhajos Ajtóhoz útrakelnek perzselődnek könnyít Öldösik tálai jánosbogár meggyógyít

Feldőlnek teremtésé rongyosan vétkei Tanítna félsorokat bukdosó tükrei Táncoltál juci fölriaszt embereikre Eltakarítsa sziszegése lepecsételt tüzelésre Támasztja üzletét sövény végigsimít Lencsés műből messzefénylő békít

Távolon szembenézek vízfenéken vadállatot Kacsok házfal lerángat sávot Dúc tetőire négyet szakos Félelmetesen bedagad nevezte kamaszos Mocsokban békítésre ante bevilágít Szakos fordítás viheted megvadít

Taksonyi autóbuszt meglöki nehézségei Fagyokkal hallgatlak fölajánlás művei Burukkoló megfogja ügyész tömöttre Lebbenő takaróról kémlelek tenyeredre Meglelem nyögéssel rálel Szárán hápog levágták

[sullyedokapitany]

Simon Márton: Fehér zaj

A telefon csörgésére ébredek, sokáig keresem

felülve az ágyban. Hol vagyok – ezt majdnem

tőled is megkérdem, amikor felveszem, és

megismerem a hangod. Egyébként alig értem,

mit mondasz, halk és ócska ez a telefon

(annak idején erről akartam megüzenni, hogy

szeretném, ha meghalnál – nem volt rajta pénz).

Elhallgatlak, bármit is mondasz, a készülék miatt

szerelmes suttogásnak hallatszik, ettől fölébredek.

Azt hiszem, csak csevegni próbálsz egyébként

– sok tét nélküli kedvesség, nekem ez sose ment,

én nem vagyok kedves (csak néha blöffölök).

Közben az ablak felé nézek, kinn kánikula, itt benn

elég hűvös van. Egyszer majd azt írhatom erről,

nem igazán érdekelt, mit mondtál, vagy hogy

föl se ébredtem. Bár tényleg kimerült vagyok

mostanában, nem tudok aludni, mióta nem hallom

a lélegzésed, csak tudom, hogy van. Rendszeresen

sétálok viszont hajnalig, néha eszem, vagy nézem

a neten idegenek otthoni szexvideóit (ők teszik közzé)

– így unatkozom. A szerelem mint a környezetszennyezés.

Lehet rá nem gondolni. De azt hiszem,

veled sosem leszek hűvös (majd néha blöffölök).

Ha letetted a telefont, visszafekszem – világosban

viszonylag jól alszom, mert sötétedés után még

sokáig szerettél. És jöhetnek az üres, szereplők

nélküli álmok – – –

addig viszont hallgatlak, hogy suttogsz, mint az őrláng.

[uveggyapot]

Kifutott szalag után hallgatlak –

Úgy képzelem el, hogy szenderülsz.

Szívnek rohanó kardhalak,

Ott fekszel most is, ahol hagytalak.

Így maradunk, egymásban tartva

Poresőben a nikotin sárral.

Nincs szívzörej, csak fehér zaj van.

A bőröm sáskarágta.

Moly meg sáska rágja.

A kád amíg megtelik semmivel,

Ha nincs hova, akkor is menni kell.

A szárnyaid gondosan eltettem,

Repülni nekem sose kellettek.

Se kint, se bent, nincs sehol.

A zárójelben szóközök.

A nap se le, a hold se föl,

A tenger mély, a nyúl üreg.

…hogy szembeszélben szörfözöl,

Hogy fodrozódik, felnevetsz…

Tökre jó, csak tönkretesz.

Szublimálsz. Nincs átmenet.

Felgyújtom utánad a várost.

Leoltom utána a lámpát.

Kikapcsolom magam végre,

Bekapcsolsz hajnalban aztán.

Hiányzik az ablak a falról,

Megvan mindenem, asszem.

A könny, mint a köd folyik lassan.

A kád amíg megtelik semmivel,

Ha nincs hova, akkor is menni kell.

…ahogy belebújok a bőrödbe,

Ahogy megmelegszik az éjszaka,

A fák ahogy összeölelkeznek,

A madarak egymáshoz költöznek…

A katicák alszanak mellettem,

A kígyókat közel engedtem.

Felgyújtom utánad a várost.

Felgyújtod utánam a lámpát.

Bekapcsolom magam végre,

Kikapcsolsz hajnalban aztán.

Felgyújtom utánad a várost.

Felgyújtod utána a lámpát.

Álmodd azt, hogy ébren voltál végig.

Párnaszirtek az égig, paplantenger.

Álmomban most is ott vársz ránk,

Az indulástól az érkezésig.

[eltortaszilvafa]

KÉT KARODBAN

Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok,

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te,

hallgatlak.

Két karoddal átölelsz te,

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem.

1941. április 20.

[nincsjobbotletem]

Radnóti Miklós - KÉT KARODBAN

Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok,

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te,

hallgatlak.

Két karoddal átölelsz te,

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem.

1941

[blackwidow13sblog]

Én balga elfelejtettem h kit is szeret a szíved. Elfelejtettem hogy az nem én vagyok. Most némán sírva hallgatlak miközben kezem vágásokal lepem el.

[idejemegszeretniaverseket]

Két karodban

Radnóti Miklós

Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.

[versinator]

Lélekzettel legelő

Alkudjék kikanalazza ráncolt fecskemadár Füttyel szeded túlnéz szilvalekvár Csorogtak fölpattant suhanással meglátogattuk Rághatta estikék állitom combjuk Államat ordítottam csúszunk csomóstul Vásárolni fedezéke megmondtuk tanácstalanul

Riadalma hónapot elfajzottam soványabb Kenyerünket vetkőzi símogatta hátrább Varázsolok ordítozás hallgatlak titokzatosabb Egyetegyet fölkelti felzengő szaporább Legyet térdekkel sértődött megsajdul Feleded összefolyik gyönyörűvé lefordul

Botom elporlik éveiket szakadár Dagadj rálel igáslovak koranyár Gyárüzem szívekkel veresmart árnyuk Zsebóra kötényben doktorral felnyitjuk Összekuporodom lepkéket zuhanást elájul Ügyemmé kibomló misézett ritkul

Hajóktól példányára szekerére rövidebb Süvölts estének ételét élesebb Dongott hitetlenkedik tam hátrább Heverünk bőrnadrágja ismerted rokonabb Vadállatot bi vércsöpp izgul Záporoktól illatában huba elsárgul

Pályaudvarra flamingó cum vizespohár Tölcséres lázadsz sikongás jánosbogár Hivatalában kunyhómban párisról dobáljuk Élénksárga kutyáját értheti megsimogatjuk Dongat éjjelenként lábu lezúdul Elforgat hátamra elolvad előgurul

Rejteni véje kútjába kíjebb Égzengés combjuk sárarany enyhébb Drukkoló fogvatart változással véresebb Csapdosva jeannak tócsáiban józanabb Poharával biztosította kettesével aránytalanul Huszonharmadik fúja védekezzem hazaindul

[szethullolelek]

Nézlek, hallgatlak, közben lágyan mosolygom,

Te mesélsz, beleéled magad gondolom.

Kezdem magam butának érezni,

Attól hogy nem szeretsz, nem akarok félni.

Karjaid közt akarom a biztonságot,

Csókoddal akarom kezdeni s zárni a napot.

Azt szeretném ha te is így gondolnád,

De közben tudom hogy hiába várok Rád.

@szethullolelek

[0theinvisiblegirl0]

Két karodban

Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok,

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te,

hallgatlak.

Két karoddal átölelsz te,

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem.

1941. április 20.

Radnóti Miklós