#hajad

[egy-lany-blogja]

Szeresd magad ! -

persze tudom könnyű mondani nekem is meg kellett birkóznom önmagammal mire elfogadtam a szeplőket az arcomon ,a striákat a fenekemen,a száraz bőröm ,a kezdődő ráncaim ,a ferde fogam azt,hogy túl vékony vagyok.Nem volt könnyű,de bele néztem a tükörbe és minden nap elmondtam magamnak,hogy szép vagyok eleinte ki is nevettem magam,de napról napra egyre jobban elhittem,hogy tényleg nem vagyok egy bánya rém ,és a gyerekeket sem velem fogják ilyesztketni,hogy az a banya fog el jönni érted ha rossz leszel ... nézz a tükörbe és vedd észre milyen szép a mosolyod ,a szemeid , a hajad és,hogy ne csak a külsőségekről beszéljek nézz magadra ott áll egy erős ember ,akit talán csúfoltak ,megaláztak, átvertek mégis jó szívű, igazán erős tudtál maradni mikor más már feladta volna ...fogadd el magad ,szeresd magad ...így vagy tökéletlenül is tökéletes

[soursoulsblog]

Fehér bőröd, mint napsütötte hó

Fekete hajad, mint szén mely még nem gyémánt

Barna szemed, mint frissen főzött kávé

Borostád, mint friss fű eső után

Illatod más világra visz

Szavaid iszom bár most szomjazom

Pillantásod lesem, mint gyilkos az áldozatát

Tetteidre vágyom

[g0om]

grandma said that shes glad i got bangs bc ive had "virgin mary hair"

[elbuktunk]

:)

Baszódjon meg a világ,az érzéketlen emberek, a mindent mondó semmi, a lehozom a csillagokat neked duma, aztán magadra hagylak. A beetetés, az ábrándozás, a bizalom, és a bizalmatlanság. A szeretlek, a gyűlöllek, a nem akarlak bántani, a nem jó időben érkeztél, a nem akarlak elveszíteni, és a hiányzol. A szemed tükre, a mosolyod, a csókod, a puha ajkad, az ölelésed, a kezed, a kibuggyanó erek, a piros arcod, a széttúrt hajad. A szex, az izgalom, az érintés, a simogatás, az ütés, a lökdösés, a pofon, az ajtócsapódás. Baszd meg hogy már nem vagy, hogy voltál, hogy ismerlek, hogy szerethettelek, hogy sosem szerettél viszont. Szimplán, csak baszd meg.

[the-fool-who-loves]

mindennap egyre jobban hiányzol

az ölelésed

az illatod

a csókod

a hajad

a szád

a szemed

a bőröd melegsége és finomsága

az mikor egymásnak estünk a vágytól a szenvedélytől

még az is mikor haragudtál rám valami apróságért, ami pár percen belül elmúlt…

[unconditionallylovepeoplesblog]

Ha megkérdeznéd,hogy mit szeretnék?

Közösen zenét hallgatni, feküdni a paplan alatt és zörgős papírból csokit enni. Rohanni hazáig az esőben és közben azon nevetni, hogy beázott a cipőnk és a vizes zokninkkal fogunk csatázni otthon. Pattogatott kukoricát dugni a füledbe, miközben ébredezel. Futni kifulladásig, míg meg nem fájdul az oldalunk. Énekelni neked a fürdőkádban, miközben szakállt formázok arcodon a habból... Kinyitni az összes ajtót és megmutatni neked a legtitkosabb világomat. Szomorkodni, nevetni, enni, aludni, ölelni, élni, megfázni, szenvedni, unatkozni. Hajnalban sms-ezni és egész nap csak egymásra gondolni. Télen befűteni a kocsimba és a hátsó ülésen pizzát enni. Megfogni a kezed, felugrani és beleüvölteni a szélbe, hogy SZERETLEK!! Összekócolni a hajad és gyógyszert tenni a szádba, mikor lázas vagy. Ülni a tóparton egy üveg borral és a világ dolgairól elmélkedni a narancssárgán ropogó tűz mellett. Nézni egymást hosszú perceken keresztül, hátha meglátjuk a másik szemében a lelkét is. Kimondani azokat a szavakat, amiket nem lehet. Csukott szemmel rábökni a térképre és elmenni messzire! Tervezni, nosztalgiázni, vágyni, alkotni. Összebújni szorosan és dacolni a világgal. Ápolni, dédelgetni a kapcsolatunkat, mint rakoncátlan, rossz gyereket. Az árral szemben úszni a Dunában, lesüllyedni, fuldokolni és megmenteni egymást. Vonaton, moziban, liftben szeretkezni. Átállítani az órát, hogy még velem lehess. Szerelmes cetliket csempészni a pénztárcádba. Dobogó szívvel várni, mikor villan fel a neved a messengeren. Nézni a kezedet és megroppanni a boldogságtól, hogy VAGY ,és hogy ismerhetlek. Simogatni a hátad, miközben alszol. Rád bízni minden fájó titkomat, a tenyeredbe tenni teljes önmagam. Kiröhögni a szivárványt és a naplementét, hogy közel sem olyan giccses, mint a mi halhatatlan szerelmünk. Az illatodba burkolózva élni és a szívdobogásodra álomba merülni. Azt hiszem, én csak ennyit szeretnék.

[mukodik]

Ledobja a festéket a hajad, ha meglátod, mivel furikázik Szijártó

[oldmacykerenew]

Tegnap a hazauton, nagyon faradtan…Ez az uj kedvenc kek szinem 😍❤️ A kep azutan keszult, hogy az elottunk ulo cseh kislany megjegyezte az apukajanak a “fulbevalot” az orromban :D es a piros hajam :D elkezdett suttogni az apukaja fulebe, mikozben engem nezett :D es akkor beszeltuk Tomival, hogy mennyire cuki, erre ujra suttogott… mire mondtam az apukanak angolul, hogy bocsanat, csak azt mondtuk, hogy nagyon aranyos kislany. Na es erre azt valaszolta, hogy a kislanya a “fulbevalot emlitette az orrodban es a szep piros hajad, mert ilyet meg nem latott” 😀😀😀 “fulbevalo” 😅😀 imadom :D

[lolasubrosa]

Bár meg tudnám unni a mosolyod! Várom, hogy csillapodjon a szívem veszett dobogása, mikor meglátlak. Várom, hogy ne kalandozzak el, hogy ne próbáljam magamba szívni a látványod, a hajad hullámait, a bőröd textúráját, az ajkad vonalát. A kezedet. A nap sugarai végig lágyan simogatták az arcod, kék szemeid puha fellegekké váltak tőle. És én néztelek, órákon át néztelek, hallgattalak, és most újra azt érzem, belehalok, hogy sosem leszel az enyém. Potyognak a könnyeim. Hűsítik a körút poros aszfaltját.

[egy-lany-blogja]

Egyszercsak azt veszed észre,hogy a saját kezedbe vetted az irányítást többé nem engeded,hogy megmondjak mit tehetsz és mit nem ,nem hagyod,hogy megmondják mi a jó neked .... már nem érdekel ha nem tetszik másoknak a stílusod, a hajad , a körmöd az ahogy másokhoz viszonyulsz ...azt adod amit kapsz egy kib@szott tükör leszel mindenki szemében amit vagy elfogadnak vagy nem, de már téged ez sem érdekel többé nem akarsz megfelelni senkinek csakis saját magadnak ....

És ez lesz az a pont amikor elkezdesz élni és rendben lenni magaddal ...

[cry-baby-69]

Megfigyelted már,hogy a férfiak tetteinek sosincs súlya,ha az nőkre van negatív hatással?⬇️

Piszkált?Meghúzta a hajad?Kigúnyolt?

"Biztos csak tetszel neki!"

Elmondtad neki az érzéseidet,ő mégis semmibe vette őket?

"A férfiak már csak ilyenek!"

Rád marad a házimunka nagyja,mert a párod nem segít?

"Mit panaszkodsz?Hiszen ez női munka!"

Megbámul más nőket?

"Hűséget fogadott,nem vakságot!"

Random csajokat követ,likeol a közösségi oldalakon?

"Ugyan már!Nem jelent semmit.Csak te vagy bizonytalan,ha ez zavar!"

Más lányok társaságát keresi online,vagy élőben?

"Csak barátkozik!"

Nem ír, nem hív ,nem keres rendszeresen?

"Csak nagyon elfoglalt!"

Soha nem mutatja ki az érzéseit?Nem mondja,hogy szeret?Nem bókol?

"Hiszen együtt vagytok!Nem egyértelmű,hogy szeret,és szépnek tart?!"

P*rnót néz?

"De hozzá sem ér máshoz!Ez nem megcsalás!"

Megcsalt?

"Nem jelentett semmit!"

Megosztotta másokkal a képet, amit csak neki szántál?

"Te vagy a hülye!

Minek küldted neki?"

Megerőszakoltak?

Molesztáltak?

Zaklatlak?

"Biztos te provokáltad ki!"

[darkmisery]

Mert most is rád gondolok....

Késő van már, álom viszont nem jön szememre. Gondolataim csak cikáznak, kitudja hogyan, és miért pont most.

Elképzellek... S hiányod egyszerre mar bele szívembe, majd melegszik fel attól ahogy újra és újra felidézlek magam előtt.

- Hajad hosszú, puha, és finom illatú.. Legszívesebben beletúrnék, majd néha eligazgatnám a kósza tincseid.

- Szemeidtől szinte piroslik arcom, de nem tehetek róla, imádok belenézni. Színe különleges, senki máshoz nem foghatóak.

- A nózid, te talán annyira nem szereted, de én... legyen akármilyen is, bármikor játékosan megbökném hegyét ujjammal, mert tudom hogy megmosolyogtatna.

- Ajkaid puhák.. Édes akár a méz, s mikor ajkaimon érzem őket.. Szinte forranak Többszáz apró csókot is képes lennék lopni róla.

- Az arcod... Amitől bármikor képes lennék elolvadni.. Kezeim szinte égnek a gondolattól is, hogy hozzáérhessenek puha bőrödhöz. A hirtelen érintéstől, arcod színe vörössé válik, s egy gyönyörű, ám mégis ártatlan kis mosoly húzódik el ajkaidon, miközben arcoddal szeretetéhesen de mégis kicsit talán zavarodban bújsz kezemhez.

- A hangod maga a nyugalom, a hetedik mennyország szinte. Hangzása kellemes, számomra nyugalmat biztosít. És mikor nyájasan beszélsz hozzám... (Oh te jó ég..) tagadni se tudnám mennyire zavarba hozol vele, s nem vagyok képes megálni, hogy ne vigyorogjam el magam.

Soha senki nem volt még rám ekkora hatással.

Mert nincs más hozzád fogható.

Nekem egyedül te létezel a szívemben.

Igen kimondom.. Tagadhatatlanul és reménytelenül belédszerettem.

Nagyon hiányzol.

Szeretlek.

❤

[erosnekszulettem]

Írhatnánk egy beteg könyvet kettőnkről

Az eleje csodálatos lenne leírnám mennyire csodáltalak leirnám mennyire büszke voltam arra hogy vagy nekem leírnám mennyire szerettem a mosolyod a hangod a szemed színét a hajad a bőröd illatát bele írnám ugyan azt amit te véstél az akkori szívembe a feltétel nélküli szeretetet mikor lélek szeret a lélekbe és nem a test a testbe....

És leirnám a végén azt is mikor elmentél leirnám a kínjaim a fájdalmaim a millió-millió könnycseppet az ürességbe kiáltott szavaim leirnám minden könyörgésem az istenhez hogy adjon vissza nekem leirnám minden bűnöm minden bánatom hogy akkor talán meg csak egy percig is de had maradjak melletted leirnám mennyire szürkék lettek a napok... leirnám hogyan haltunk meg mi ketten.... leirnám hogyan haltunk meg egymásért és milyen forrón szerettünk....

[csacskamacskamocska]

Rombolás–építés

Tegnap beszélgettem több barátnőmmel is, Valentin-nap, mi más lett volna a téma mint a leszokás a függőségekről és az összes fasz, aki megkeserítette az életünket. Rombol, rombol, rombol – ez sokszor elhangzott. Aztán éjjel továbbgondoltam a beszélgetéseket, hogy engem rombol valami, de az én kritikám nem rombolja a másikat? Csak engem rombol a másik kritikája, véleménye, beszólásai, faszságai? Ebben rendet kellett vágni.

A kritikát kivétel nélkül mindenki szarul tűri. Akinek van benne gyakorlata, azon nem látszik annyira, de senkit se láttam még, aki reggel azzal kelne, hogy de jó lenne, ha ma jól megkritizálnának, a nap is szebben sütne!

A következetes kritika, ha szarul is esik, útmutató. Ha mindig ugyanazért szólnak, nyafognak, dühöngenek, az útmutató, hogy a másiknak az fontos, rosszul esik, bántja. Nem tud vagy nem akar abban élni. Talán mások sem... Ha nem kapcsolatról van szó, hanem bármi másról, akkor nagyon nehéz véleményt mondani a kritika létjogosultságáról, mert a kritika nagyon szubjektív dolog. A romboló kritika vagy olyasmit kritizál amin nem tudunk változtatni (nagy az orrod, alacsony vagy, kevés a hajad, széles a csípőd, tüsszögsz a pollentől, szőrös vagy, szemüveges, stb, stb) vagy ugyanazért a dologért hol dicsér, hol kritizál vagyis elbizonytalanít az önértékelésben. Nehogy azt gondoljuk, hogy az önértékelés nem függ a külső visszajelzésektől! Jó esetben van egy stabil énképünk, önreflexiónk, önismeretünk, de azt, hogy egy adott ember, vagy egy csoport hogy lát minket, hogyan viszonyul a működésünkhöz, az bizony befolyásolja az önértékelésünket és valamelyest alakítjuk is a viselkedésünket, idomulunk az emberekhez, sőt az értékrendünk és ezzel együtt az önértékelésünk is változni fog. Akiben nincs rugalmasság, az sem fejlődni nem fog, se az örömöket nem fogja megkapni az élettől. 70-80% stabil énkép, 20-30% rugalmasság, ami teret ad az új dolgoknak. Én legalábbis így képzelem.

A romboló kritika azon a 20-30%-on keresztül kezdi lerombolni a stabil énképet. A rugalmasságot feszíti mindig egy kicsit tovább és tovább, viseld el, ezt el KELL tudnod viselni, az ellentmondásokat, a bizonytalanságot, a káoszt. A legnagyobbat azokon tud rombolni, akiknek nincs meg, vagy csak kisebb mértékben van stabil énképe. Aki csupa bizonytalanság és már meg is szokta a saját bizonytalanságát, úgyhogy, ha újabb dolgokban elbizonytalanítják, képes önmaga teljes feladásáig elmenni, és akár el is pusztulni.

A bizonytalan emberek, akik szoronganak a miatt, hogy elég jók-e, elfogadható-e a külsejük, elég tehetségesek-e vagy egyáltalán jól végzik-e a munkájukat, elég értékesek-e,stb, stb, stb. egyszerűen kiváló alanyok azoknak, akik a saját magabiztosságukat más valaki formálásaban tudják megélni. A stabilitás (látszata) vonzó. Ha valaki imponál nekünk az eszével, a hasonló véleményével, a finom iróniával/lenézéssel ahogy a dolgokat kezeli, könnyebben azonosulunk olyasféle véleményeivel amiket amúgy nem fogadnánk el. Többnek érezzük őt, és akkor nyilván igaza van másban is, amiben mi amúgy is bizonytalanok vagyunk. Felemel, aztán jó eséllyel leejt. Ez a hatalom mámora. Dicsér, támogat, barátilag tologat, kedvesen, de elfogadóan kritizál, aztán, ha már támaszkodnál rá, leejt a semmibe. Nem jössz rá, hogy addig voltál érdekes, amíg megélhette a hatalmát. Utána már csak te kaparsz, hogy megéld újra a támogatás illúzióját. De nem fogod. Soha többet. Na mindegy, ez egy kitérő, térjünk vissza a kritikához.

„észre sem veszed, hogy mindig osztod a másikat, minden írásodban” – mondta Logan. És igaza volt. Az egyik embernek szelep, a másik súlyos kritikaként éli meg. De legalább következetes voltam. Nekem mindig ugyanaz és ugyanúgy volt a bajom. Így utólag sajnálom nagyon. Ha nem éreztem volna magamban azt a rémületet a rengeteg elbizonytalanító dolog miatt, eszembe sem jutott volna teleblogolni az internetet a lelki bajaimmal. De azt hittem megpusztulok. Hogy sosem lesz vége a bizonytalanság káoszának.

Sokat formált rajtam a saját kínlódásom. Nem más, én érleltem ki a gyöngyöt. A másik pedig ugyanott tart, ahol 12 évvel ezelőtt. És kampányolhat tovább az önsajnálattal és a magánnyal, ahogy tette akkor is, amikor naponta mellette álltam. Nincs senkim... hahó, én itt vagyok!... Jaaa, teeee? Eh, nincs senkim! Akkor senki vagyok.

Valahogy így volt.

[yourfvckinnightmare]

Talán a nevetésed volt az oka, vagy a szemed, vagy a mosolyod. Lehet, hogy a hajad, a hangod, a személyiséged vagy a beszélgetésünk. Bármi is volt, nagyon megszerettelek.

[mistress-of-the-moon-and-sun]

A füled mögé igazítja a hajad majd belesuttogja: nagyon kívánlak.