#grafikai stúdió

[matekonkol]

Rátekintő: Városligeti műjégpálya Légifotó: Civertan Grafikai Stúdió www.civertan.hu

[typochonder]

[cirkuszka]

végre eleget tettem az olga szülinapján kapott meghívásnak a prostye veshhi asztalosműhelyétől, és elmentem kicsit fűrészelni. természetesen csináltam szelfit a vécében, mert a kontraszt kedvéért elengedhetetlennek éreztem. a prostye veshhi 4 inkluzív műhelyt üzemeltet, melyekben szociális-mentális nehézségekkel küzdő fiatal felnőttek alkothatnak és végezhetnek hasznos munkát. a vasziljevszkij-sziget végében, a tengerparti ipari negyedben van az asztalosműhely, kicsit beljebb, egy közös klaszterben pedig egy kerámia, textil, és hagyományos grafikai stúdió. (nyilván az utóbbi vág inkább a profilomba, de egyelőre csak az előbbibe hívtak meg... de dolgozom a beépülésen :D) általában valamilyen megrendelésre dolgoznak - tegnap például egy kisebb kilátótorny-szerűséget építettünk egy városi parknak. van egy picike konyha is, a munkanap felénél közösen eszik az aznapi felelős által főzött ebédet. a légkör nem annyira “fun”, mint cirkuszban (ad 1 munkavégzés, ad 2 beilleszkedési nehézséggel élő emberek), sokat nem beszélgetnek (6 óra alatt senki nem kérdezte meg például, hogy miért beszélek ilyen furán oroszul, pedig megeszem a kalapom, ha nem vették észre), de nem is ez a lényeg, hanem közösen létrehozni valamit, részesének lenni egy munkafolyamatnak és hasznosnak érezni magad. 

[metalindex-hu]

Lovecrose – Minden lángol címmel megjelent az új album

Lovecrose – Minden lángol címmel megjelent az új album - http://metalindex.hu/2020/11/13/lovecrose-minden-langol-cimmel-megjelent-az-uj-album/ -

Megjelent a Lovecrose zenekar második stúdió albuma, amely az előző anyaghoz hasonlóan a Hammer Records (Edge records) gondozásában látta meg a napvilágot. A korong a novemberi Hammerworld magazin mellékleteként kapható, valamint a zenekar facebook oldalán is elérhető, továbbá a legnépszerűbb zenei streaming szolgáltatókon is.  A 11 dalból álló lemezről a számok zöme single formájában kijött,  a lemez utolsó nagy promóciója a nemrég megjelent Árulás című klipes dal volt amiben Dudás Ivett (Tales of Evening) is vendégszerepelt.

A teljes lemez hangzásáért Simon István „Simi” felelt a No Silence Sound Studióból. A mix és a master itt készült el Gyulán, a felvételeket a zenekar gitáros/dalszerzője Csiszár Ádám vezette le Zalaegerszegen. Az album és egyben a csapat új grafikai elemeit, logóit Devecz Ádám készítette el. A zenekar minél több dalhoz szeretett volna videós anyagot készíteni, így több partnerrel is dolgoztak együtt 2018tól. ([S]Syndrome production, No total films, Portrait Shot)

„Stílusban egy sokkal kiforrottabb irányba indultunk el ezzel az új anyaggal, a hangzás és a témák is koherensebbek mint anno az Alvilág és Égnél volt, sok kritikát megfogadtunk. Az a Lovecrose-os hangzás ami jellemez minket, és ahonnan elindultunk szerettük volna hogy megmaradjon. Stílusban a modern metal és a metalcore továbbra is a fő irányvonal, ugyanakkor színesitettük kicsit egy-két dalunkat, deathcore, hardcore elemek is felfedezhetőek, valamint ami talán sok mindenkinek nagy meglepetés volt az a legutóbb megjelent balladánk a Felkavar.

A még megjelent további dalok közül a Mindenható, Nyughatatlan, Por és hamu klasszikus metalcore elemekből építkezik, és ezek a legnépszerűbb, legnézettebb dalaink ezidáig. Jó visszajelzéseket kaptunk és a nézettségünk is jelentősen megnőtt az elmúlt másfél évben, amióta elindult a Minden Lángol lemez dalainak megjelenése.

Nagy kedvencünk lett a csapatunk új grafikája amit minél többféle merchen keresztül szeretnénk népszerűsíteni, ezek már elérhetőek a zenekar Facebook shopjában.

Hosszú út vezetett idáig, egy új felállásban indultunk el az előző lemez megjelenése után nem sokkal, de úgy érezzük ez a Lovecrose egységes, jól tudunk együtt dolgozni és továbbra is nagyon sokat tanulunk egymástól. Nagyon lelkesek vagyunk az új lemez miatt, szeretnénk ha minél több emberhez eljutna.” – Csiszár Ádám gitáros/dalszerző

A jelen levő vírus helyzet miatt sajnos a csapat koncertjei (sok más zenekarhoz hasonlóan) nagyon képlékenyek. A 2021-es tavaszi szezont van megcélozva, remélhetőleg akkor majd elindulhat a MINDEN LÁNGOL lemez bemutató koncertsorozata.

A Lemez elérhető:

Spotify : https://open.spotify.com/album/0VoJxjvuGxvB1s4DCElK25

Apple Music : https://music.apple.com/…/minden-l%C3%A1ngol/1539944138

Deezer : https://www.deezer.com/en/album/185678232

YouTube : https://www.youtube.com/c/Lovecroseofficial/playlists

Lovecrose:

Volner Márk – ének Csiszár Ádám – gitár/ének Szekeres Attila – gitár Gerencsér Ádám – basszusgitár Horváth Bence – dobok

[evailona]

MARTIN SZIPAL and MAGDORKA * Master and learner * World famous photos  * LAST STUDIO PHOTOS BY MARTIN SZIPAL * Photos by Martin Szipal & Magdorka Design * Photograper: Martin Szipal and Magdorka M. Barna * Director: Martin Szipal * Design: Magdorka Design * Modell: Evvalena di Reirossi, Eszter and Edina * Made: 14. július, 2014., Hungary, Budapest Szipal Studio, Madách Imre út 3, 1075 * These photos are part of a series * The original file is for sale by arrangement * The complete series for sale! * When purchasing a file, printing can be ordered. Optional size and technique (in glazed frame or canvas printing). Ship: currently * Owner: Owner: Evvalena Szalon és Magdorka Design Studio - Budapest, Hungary, Facebook: http://www.facebook.com/evvalenaszalon * Enquiry: e-mail magdorkadesign@gmail.com Phone and Viber: +36703403321 ************* SZIPAL MARTIN UTOLSÓ MODELLFOTÓI!!! * Szipal Martin és a Magdorka Design fotói * Fotós: Szipal Martin és Magdorka M. Barna * Igazgató: Szipal Martin * Design: Magdorka Design * Modell: Evvalena di Reirossi (Éva Ilona), Eszter és Edina * Készült: 2014. július 14, Szipal Stúdió, Magyarország, Budapest 1075, Madách Imre út 3. * E képek egy sorozat részei. Az eredeti fájlok megegyezés szerint eladók. Fájl vásárlása esetén nyomtatás rendelhető tetszés szerinti méretben és technikával (üvegezett keretben vagy vászonnyomtatással). ************* Mester és tanítványa * Magdorka M. Barna a művészeti iskolák befejezése után a gyakornoki idejét a Honvédelmi minisztérium marketing osztályán töltötte grafikai munkák elkészítésével, majd Szipál Martin világhírű hollywoodi fotós tanítványa lett. Mesterétől elsajátította a klasszikus portré és modellfotózás titkait, a pillanatok művészi igényű megörökítését. * https://www.facebook.com/Magdorkadesign * #photo #photographer #foto #martinszipal #photoszipal #magdorka #design #portre #evvalena #photosale #sale #master #learner #model #mester

[bringavalavarosban]

Tegnap végre tudtam egy nagyobbat is tekerni a belvárosban, néha jól esik kikapcsolni, és úgy bringázni, hogy nem konkrét céllal indulok el egy adott helyszínre, hanem amerre a kerekek visznek. Ez az igazi szabadság. Szabadság. Nem véletlenül használtam ezt a szót. Ugyanis amikor tőletek azt kérdezem, hogy mit éreztek bringázás közben, akkor szinte kivétel nélkül azt mondjátok elsőre, hogy szabadságot. És valóban, talán ezzel az egy szóval lehet a legjobban leírni, mit is érzünk a biciklin ülve. Persze azért a nagy barangolás közepette is figyeltem a többi bringást, egy érdekes arc után kutatva, akit Zsófi (36) személyében meg is találtam. Ismerjétek meg most őt: Mivel foglalkozol? - Saját vállalkozásom van, egy grafikai stúdió. 8 évig a médiában dolgoztam, de mostmár önálló vagyok, és ebből élek. Mióta bringázol? - 3-4 éve intenzíven, előtte nem annyira. Aztán egyszer csak kedvet kaptam hozzá. Milyen bringád van? -Mali, magyar bringa. 1 éve van nálam. Ez egy országúti bringa, én annyit csináltam vele, hogy egy kicsit városiasítottam, és tettem rá egy bajusz kormányt megfordítva, hogy picit sportosabb legyen. Illetve ettem rá sárhányót, csengőt, lámpát, egy szép ülést, és leszedtem a csúnya mali matricát. Van neve? - Malika Minden évszakban bringával? - Azért van leállás, amikor nagyon havas, jeges, akkor nem tekerek. Tehát úgy általában novembertől, februárig. Szeretek úgy bringázni, ha esik az eső, de mostanában gyakran előjön belőlem a lustaság, és nem mindig indulok el ha látom, hogy esni fog. De azt nem bánom, ha közben kezd el esni. Mit érzel közben? - Szabadságot. Nem függök semmitől, nem függök attól, hogy mikor mennek a buszok. Nem kell a dugóban ülnöm, mondjuk nem is szeretem a városban az autót, pedig nekem is van jogsim, de feleslegesnek tartom a városban. Nekem így bringával teljesen kényelmes. Sokkal spontánabb, ha látok egy boltot megállok és beugrok, találkozok barátokkal, ismerősökkel, ha kell valami otthonról csak hazaugrok gyorsan, lazább így. Mennyit bringázol egy átlagos nap? - Mostanában kevesebbet, mert többnyire otthonról dolgozom, így nem járok be napi szinten. De korábban olyan napi 15 km-t. Melyik fajta bringás vagy? Aki betart minden szabályt, megáll az összes piros lámpánal, vagy pedig az aki együtt él a forgalommal, és adott esetben 1-1 piroson is áthajt, ha ezzel nem veszélyeztet senkit? - Jó kérdés. Régen hajlamosabb voltam átmenni a piroson. Most max. úgy, ha nagyon szétnézek és nem jön senki, és a megállásommal nagyon akadályoznám a mögöttem jövő bringást, akkor átmegyek. De egyébként meg megállok mindenhol. Ma már fontosabb számomra a biztonság, nem sietek sehova. Mi a véleményed a budapesti bringás közlekedésről? Látsz változást az elmúlt évekhez képest? - Azt hangoztatták, hogy mennyi bicikliutat építették, és valójában ez a legtöbb helyen csak annyi volt, hogy az autó utakra felfestettek egy biciklis sávot. Szerintem ez nagyon veszélyes. Kedvenc városrészed bringával? - Az Andrássyt szeretem esténként. Emlékezetes bringás élmény? - Amikor Szerbiába elmentünk egy tanyabuliba. De akkor még nem ez a bringám volt, hanem egy 30-40 éves, lom piacon összeszedett, 8 ezerért szervált bringa. Egy tragacs volt, de imádtam. Átmentünk vonattal a határig, onnan meg 40-60 km-t mentünk, egy hatalmas, megrakott táskával. Mindenki másnak nagyon jó bringája volt, simán mehettek volna gyorsabban is, de szerencsére nem tartottam vissza őket, mert kb. félóránként megálltunk valahol inni egy sört. Jövőbeni tervek? - Valamikor szeretnék csinálni egy bringatúrát a Fertő tónál. Sosem voltam még ott, és mindenki azt mondja, hogy gyönyörű, én is szeretném megnézni magamnak.

[aretsorozat]

55.epizód ZENDÜL A ZÉNEK

1/4.

Janka néni átalakít. Zendül a zének, zendül a tolf. Benjamin ismét raporton.

Pubé Nagyúr péniszben nyomul. Bérgyilkos a szomszédom? (A réti változat.)

 NA LÁTJA, EZT JÓL LÁTJA…

 - Na és akkor, tisztelt Marczina úr, ez lenne itt az előadóterem.

- Értem, csókolom.

- Meg afféle aula.

- Világos.

- Meg egy olyan stúdió színpad is, vagy mi.

- Úgy tetszik érteni, az is ebben a kis teremben?

- Probléma?

Marczina körülnéz a Túró panzió földszinti helyiségében, ami volt már társalgó, ebédlő, söröző, kisvendéglő, ám mostanság csak egy jókora alapterületű szalon, kizárólag magánhasználatra, ahol Janka nagyságos asszony tengeti a hétköznapijait. Ám ennek most vége, úgy döntött, nem vár tovább EZEKRE. És pályázgatni se hajlandó EZEKHEZ, hogy adjanak már neki végre egy iskolát, vagy iskola nyitásához alkalmas épületet az Angolkisasszonyok projektje megvalósításához. Minek várjon? Amikor az Erőss Jonatán által csodálatosan megfogalmazott és korrekten okadatolt pályázatokat sorra elutasítják. Persze, Janka tudja ám, honnan fúj a szél. Nem csókosa EZEK közül senkinek, tehát nincs mutyi, nincs összekacsintás, csúszópénz, hogy a fene vitte volna el ezt a régi új világot. Bár maradt volna Liptószentmiklóson a csaknem kétmilliárd forintjával. Azok bezzeg megbecsülték volna őt. Ehelyett itt rohad el a lenézettségtől, a magánytól a liptói túróról elnevezett villában?

Hát nem!

Ha EZEK nem adnak, majd nem is kapnak.

Hát megalapítja ő ezt az Angolkisasszony projektet a saját pénzén. Janka nem is érti, miért várt eddig. Mire? Tapsra? EZEKTŐL ugyan várhatja. Magániskola lesz. Limitált tanulói létszám, annál is limitáltabb tantestület és személyzet.

Elitképző úrinőknek. Ez a cél, ami el is érhető ezek nélkül.

Na tehát.

- Ha ez az óhaja, nem probléma.

- Tudja, a vőlegényem a neves musicalszerző.

- Csakugyan?

- Erőss Jonatán. Ismeri?

- Ó…hát személyesen nem, de…

- A műveit nyilván.

- Hogyne…Le is töltöm a gépemre még ma este, ami a mestertől

fent van, hogy újra…

- Ha nem sikerülne, a Margit és a nyulakat DVD-n oda tudom adni.

- Jaj, nagyon hálás lennék! – Marczina útnak ez egyre kínosabb, mivel halvány fogalma sincs, ki az a szerző, aki ennek a rémületes vénasszonynak a vőlegénye.

Ám azt reméli, ezzel azt a témát le is tudták, és ha a tárgyalás végén csakugyan kap egy DVD-t, hát van az a szerződés, ami miatt majd meg is dicséri a művet.

- Esetleg máris valami elképzelése?

- Mármint a nyulakkal kapcsolatban?

- A három az egyben funkcióval, mérnők úr.

- Ja! – nevet fel Martzina, ám Janka nem nevet vele, inkább hűvösen fürkészi.

Ebből arra következtet az építész, muszáj valamit villantania.

- Nos, így hirtelen… Hogyne, lehet ez a terem stúdió színpad. aula és előadó egyben. Miért ne? Hiszen az alapvető funkciója hasonló, nemde. Így első körüljárásra nyilván amott lehetne egy kisebb színpad, amit majd a professzorok is használhatnak, arra mintegy felhágva. Itt lent meg attól függ, mire rendezzük be.

- Ennyit magamtól is ki bírtam ám találni.

- Ó, hogyne, asszonyom. De az én dolgom, ugyebár, az ön álmainak kivitelezése. Szabad kérdeznem, az iskola bentlakásos lesz?

- Naná.

- És akkor nyilván odafent lesznek a kisasszonyok hálótermei.

- Ott.

- Ebédlő, tanulószoba, ilyesmi?

- Az ebédlőt a konyhával egyben, a tanulószobát meg két-három háló egybenyitásával gondoltam.

- Szóval amolyan amerikai stílusú konyha?

- Olyasmi.

- No és hány kisasszonyt óhajt majd itt…?

- Talán tucatnyit.

- A mindenit! Hoznám is a lányomat! Bár, gondolom, nem lesz olcsó.

- Van egy lánya, mérnök úr?

- Nincsen, csókolom, de ha lenne…

- A tandíj nem lesz orcátlanul drága. Sőt! A rászorulóktól nem is kérek.

- Ön máris egy szent, csókolom.

- Csak várja ki a végét!

- Rendben, kivárom.

Janka v��gigméri a kis köpcös, kopasz, rosszfogú, de aggályosan elegánsan

öltözött urat, vajon gúnyolódik-e vele. Aztán úgy dönt, ha azt merészeli is, egyelőre még nem döntötte el, hogy alkalmazza vagy máris kirúgja-e.  Az így beállt csöndben Marczina úr ismét körülnéz a szalonban. Halálosan drága búrotok a röhejes gagyikkal keveredve. Amúgy patyolat tisztaság és valami rejtélyes wunderbaum illat, mintha nem egy kihalt szalonban állna, hanem egy autóban ülne a kétezres évek elején, amikor ez a légfrissítő a reneszánszát nyögte.

- Nos. Az összes belső átalakítás, szigetelés, tisztasági festés, gépészet meg

minden így együtt? – kérdez rá egyenesen Janka.

-A stúdió színpadot is teljesen felszerelve óhajtja?

- Az mit jelent magánál?

- Hangosítás, világítás, ahhoz netán öltözők.

- Öltöző nem kell, ahhoz ott lesz a konyha.

- De az nem étkező is lesz egyben, meg akkor, előadás esetén büfé?

- Akkor… a személyzeti vécé?

- Nem lesz kicsi?

- Paraván!

- Remek ötlet.

- Na látja. Így nagyjából menyi lesz és mikor lesz készen?

- Úgy érti, mindennel?

- Úgy.

- Az attól függ, mikor kezdhetünk.

- Tőlem a jövő héten.

- És ön addig?

- Addig én átköltözök a vőlegényemhez.

Ó, jaj, szegény. És már tud róla?-  gondolja Marczina úr, ám dehogy mondja.

- Annyira még ne tessék sietni, mert van még egy másik munkám.

- Ezt mikor kezdi?

- Talán a jövő hónap végén?

- És mennyi lesz?

- Azt…így nem, de kiszámolom.

- Körülbelül.

- Kezét csókolom, garantálom magának, hogy az ár nem fog fájni.

- Mért, azt honnan tudja, hogy nekem mi fáj?

- Nem tudhatom, de kegyed kifogástalan úrinőnek látszik.

- Na látja, azt jól látja.

                                                 O

    ZEN DÜL A ZÉNEK!

 És miközben mi morzsolgatjuk itt a Réten a majdnem mindig ugyanolyan, tehát végül is dög unalmas hétköznapjainkat, a negyvenezer kékseggű ördögök pokoli

tábora minden idők legnagyobb tolf-centrumává alakult át! Kérem szépen, nem kevesebb: tizenhét, azaz tizenhét minden igényt kielégítő tizennyolc tűzoltó vödrös pálya! Ahol kell, mesterséges buckákkal, tócsákkal, tövises bokrokkal, bokaficamító, álságos gödrökkel! A tűzoltó vödrök direkt bádogból kikalapálva, Ferrari- vörösre festve, a vad vörösön keresztben neon-sárga csíkozás.

A zászlórudak másfél méter magasságban lobogtatják a háromszög alakú, kékseggű rémpofát ábrázoló zászlócskákat. De a palacsinta sütő- bőr kislabda kényszer megoldásnak is leáldozott ám. A Fővezérlő Főaltábornagy bajtárs kemény utasítására egy szürke nap kora délutánján negyvenezer teniszütőt és egymillió teniszlabdát hozott ki a központból a trén, harminc négy ló vontatta társzekéren. Minden harcosnak egy ütőt! – szólt a parancs, és úgy is lett.

De bizony olyan üdvrivalgás fogadta a Fővezérlő Főaltábornagy bajtárs eme gesztusát, hogy az még a Mennybe is felhallatszott (volna), ha a Hell Combat

programja tartalmazna olyat. Ám állítólag a játék végén csak egy kétszárnyas, boltíves kapu van, mögötte meg a nagy semmi. Bár ezt egyedül még csak Kisbabos látta, ám ő nem mesélt erről, inkább gyorsan elköltötte a fődíjat, avagy az egymillió forintot. Igazán nem sok, ha azt nézzük, hogy a játék eddig is milliárdokat hozott a Hell Combat tulajdonosának és forgalmazójának, és nem forintban. Hogy ki az? Tudjuk. MI TUDJUK, ugye?

Na és akkor a Fővezérlő Főaltábornagy bajtárs ismét díszszemlét parancsolt,

az ember ízingeket meg az kínzóoszlopok elé kérette. De most nem megkötözve, hanem csak úgy lazán, civilből álldogáljanak ott, amíg be nem jelenti a negyven

ezreknek, hogy a

TOLF MOSTANTÓL NEM TILOS, HANEM KÖTELEZŐ!

A szövetségi kapitány Kelen Béla mesteredző bajtárs, akinek a kérései parancsok, és aki kizárólag neki, a fővezérlőnek alárendelt személy

És akit nem tolfozáson kapnak edzés időben, az lesz megszégyenítve, lefokozva, véresre korbácsolva és ismételt mulasztás esetén kibelezve.

Edzésidő: reggel hattól este hatig, délben fél órás ebédszünet.

A negyvenezer kékseggű ördög hadseregénél fegyelmezettebb, lelkesebb alakulatot a Pokol még nem látott. De az semmi: még a Föld se. A tizenhét tizennyolc vödrös pálya tizenkilenc nap alatt készült el. És nem ám holmi grafikai programként, amiből aztán elég a kontrol cé, kontrol vé, hanem izzasztó fizikai munkával és tényleg. Mintha csak nem is egy rafináltan tökéletesre megalkotott játékprogram részei lennének, hanem húsvér kékseggű ördögök egy igazi senki földje közepén egy reménytelenül bűzlő haditáborban.

Na és aztán a tolf napok. Amikor negyvenezer kékseggű ördög üt negyvenezer

teniszütővel egymillió teniszlabdát! Na, kérem, ahhoz kell ám logisztika, azt megszervezni, hogy a negyvenezres lelkes buzgalom ne torkoljon káoszba, a káosz veszekedésbe, az meg vérfürdőbe. Hiszen mégis csak vérmes, gyilkolásra teremtett kékseggű ördögökről van szó.

Futás. Gimnasztika. Gyakorlás egy vödörre tíz méterről, húszról fel százig.

Ebből a célból sürgősen le kellett még gyártani négyezer gyakorló tűzoltó vödröt, és felosztani egy négyszer tíz kilométeres területet, szaknyelven gyakorlóteret, ahol is a kékseggűek tízes csoportokba osztva üthetnek és guríthatnak. Ezek után kora reggeltől késő délutánig pengett a húr, szállt a labda, zendült a nóta, szállt az élet. Boldogság volt ott, kérem, ahol eddig az unalom

váltakozott a kilátástalansággal, hogy mikor mehetnek már végre rá a haramiákra, be az erdőbe, gyilkolni és legyilkoltatni.

És lassan megfogalmazódott ám az is, hogy ki kéne írni az Első Negyvenezer Kékseggű Bajnok kupát, és egy-két héten belül elkezdeni a selejtezőket.

Gondoljunk bele! Ahhoz is kell ám idő, amíg a negyvenezer jelentkezőből kialakul mondjuk egy 128-as főtábla…

Kelen úr nem győzi Ditkéje fülébe sugdosni, hogy talán egész életében nem volt annyira boldog, mint itt, a Pokolban. Özv. Huszárné pedig ugyanezt a Béla fülébe. És bizony Dénes úr is csak a Gitta meg a gyerek után sóhajtozik, már amikor van erre ideje, mint az edzőtábor intézője, ügyvezetője és versenyigazgató.

Egy, csak egy ördög nem ragadott a kezébe ütőt egyszer se. Kitalálhatják, hát persze, maga a Fővezérlő Főaltábornagy bajtárs az. Ő a sátrában ül, mint mindig. És számára újabban zen az ének. A teniszütőket és labdákat hozó társzerek egyikében ugyanis találtak a számára is egy csomagot. Egy alprogramot. Hogy ki küldte, ez nem derült ki, de valószínűleg a fővezérlő bajtárs jóakarója. A program egy rövid ismertetőt tartalmaz a zen buddhizmusról. A főbajtárs egyszeri, gyors futtatás után is rádöbbent, ezt a vallást neki találták ki. És ha nem ő lenne a galaxis egyik legbrutálisabban vérszomjas seregének hadvezére, akkor simán el tudná képzelni az életét,

meditálással eltöltve. Na és amíg ezek ott kint tolfoznak, addig ő miért is

ne tűzhetné ki magának ama zazent, hogy:

 Nem basztok át

Ha hagyom, hogy legyen

Az útjába nem állok.

                                        O

 ÚGY IGAZ, AHOGY ÉN ITT ÜLÖK!

 Benjamin most viszont karikás szemmel, eléggé álmosan és másnaposan

dülöngél be Godfrid Virginiához.

- Ott se voltam, csókolom.

- Ó, jaj.

- Tényleg, nem kamuzok.

- És azt megtudhatnám, hol nem volt ott, kedves Benjamin?

- Ja, akkor sehol.

Hát ez így kezdetnek nem is volt rossz…- gondolja minden HR-esek fénylő gyöngyszeme, Gotfrid Virginia. Arra ugyan kíváncsi lenne, hogy az ifjú kolléga hol nem volt ott, hanem inkább sehol se volt, ami egy éjszaki árufeltöltő esetében nem annyira kitűntetett helyszín, és akkor most mit titkolnak előle, de úgy dönt, ezt ráér később is kideríteni.

- De mért nem ül le? – kérdezi az fiatalembert inkább.

- Mert akkor elalszok.

- Ezer bocsánat. Úgy véltem, ha hajnal hatkor végez itt, kora délutánra kialussza magát.

- Még le se feküdtem.

- Ajaj. Akkor álmos lehet.

- Nem gáz, kibírom.

- Semmi közöm hozzá, de elárulná, alvás helyett mit csinált?

- Megint felvételizik a csajom.

- Nem mondja. És hová?

- Színész akar lenni.

- Ajajaj.

- Én is pont ezt mondtam neki.

- Mert?

- Baromi jó nő, okos, kedves meg minden, de színésznőnek…

- És ezt megmondta neki?

- Ő kérte, hogy hallgassam meg a verseit.

- És megtette?

- Hát ne?

- És nem?

- Hát nem.

- Mert maga ért hozzá, Benjamin?

- Ahhoz értek, hogy versmondás közben is megdugnám őt, vagy sem.

- Úgy érti, míg a verset mondja?

- A vágyat értem, csókolom.

- Ó. Azt hiszem, értem. Viszont lehet, hogy nem túl bölcs dolog ilyesmit

mondania a szíve hölgyének.

- Mért?

- Mert megsértődik?

- Azt tette. Mi meg akkor nekiálltunk sörözni a haverommal.

Meg telefonálgatni.

- A barátnőjének?

- Nem, egy kilencvenes számot. De nekünk ingyen van.

- Ó.

Godfrid Virginia nem nagyon érti, hogy ez a végképp bizalmas közlés

hogy is tartozna rá. Az semmi, de Benjamin se érti, miért ennyire laza ezzel

a nővel. Bár ami azt illeti, valahol kedveli ezt a negyvenes, karót nyelt, viszont professzionálisan kisminkelt, és főnemesi eleganciával öltözködő szépséget.

Mármint hogy kedveli meghökkenteni. Egész jó szórakozás. És lehet, hogy

Virginia is élvezi, azért hívatja be magához mindig?

- De remélem, nincs berúgva- most meg aggodalmaskodik.

- Este tízre toppon leszek, csókolom.

- Rendben. Ebben az esetben természetesen a magánügye.

- Ja. És kegyed hogy van mindig?

- Én?

- Ma is nagyon elegánsnak tetszi lenni.

- Én? Hát…köszönöm…- Nézd már, lehet, hogy az alapozó alatt elpirult? – Mondtam is otthon a muternak, Julcsi, ez a Gotfríd Virginia, ez aztán mindig egy tipp-topp.

- Ezt mondta az anyjának?

- Ja.

- De mért mond neki meg ilyet?

- Mert újabban egy lyukas mackó nadrágban és egy XXXL-es pólóban

szambázik a lakásban. Engem amúgy nem zavar, de az öcsém szólt be neki, anyu, de rongyi vagy.

- Rongyi?

- Tök jó szó. Ha az anyád rongyi/ a csajod meg zokni/ te meg lehetsz gatya/

így élni de fasza/- rögtönöz Benjamin egy rappet, amitől Virginia enyhén eltátja a száját és az ifjúra mered.

- Úgy érti, hogy így szeretne élni?

- Én? Ja, nem. Így élni nem fasza.

- Komolyan szót kéne váltanom magával?

- Ki vagyok rúgva?

- Ha nem akar itt dogozni, miért nem lép ki?

- Anyám miatt. Fogadott velem, hogy három napot se bírok ki.

- Azon már túl van, tehát nyert.

- Jé! Tényleg.

- Nézze, Benjamin. Az anyukájának abban igaza van, hogy el kell végre döntenie, merrefelé indul a nagybetűs életben.

- Csak nem beszélt vele?

- Minden anya ezt mondja a fiának.

- Maga is?

- Nekem…még nincs gyerekem.

- De majd lesz?

- Ejnye, nem rólam van szó!- és Virginia megint elpirul a sminkje alatt, ám ez most nem az a pirulás, amit netán zavart mosoly követ. Benjamin felméri ezt, és hogy a kínos pillanatot megszakítja, széket ragad, és mégis inkább leül, és úgy dönt, még egy kevés őszinteséggel sikálja el a szituációt.

- Az a baj, hogy még mindig fingom sincs. Már hogy mi leszek, ha nagy leszek.

Mert világhírű rapper már aligha. Mivel annyira már nem érdekel. Aztán ott volt a tájfutás, de az a hajó már régen elment, a ködkürtjét se hallom. Bölcsész nem leszek, mert ahhoz alulművelt vagyok, tudósnak meg hülye. Van az a vállalkozásunk szex-telefonnal, de annak a hasznát már lenyúlja az ügyvédünk. A Hell Combat tesztjátékosa se lehetek, mert azt meg a muter nem engedi. Különben meg tök jó lenne, ha engem is beszippantanának, azt akkor én is beállhatnék a nagyerdő mélyében zsiványnak.

- Ennyi?

- Túl sokat pofáztam?

- Nem, Benjamin, megtisztel a bizalma.

- Maga végül is elég jó arc, kedves Virginia…

- Ezt külön köszönöm. Egy kávé?

- Kösz, nem. De magénak hozzak a gépből?

- Abból isten mentsen!

- Azt csak igya a plebs?

- Ugyan! Csak nekem a kávé az egyetlen „káros” szenvedélyem.

- Jó magának… - és Benjamin úgy néz a tőle húsz évvel idősebb asszonyra, oly megfáradt tekintettel, mint egy aggkor felé hajló vén vadkan, aki rég túl van már mindenen és akinek az élet színpadán immár csak a meghajlás, meg a taps van hátra.

- Elmondom, mit találtam ki magának, Benjamin. – Godfrid asszony vár egy kicsit, Benjamin hátha megteszi azt az elemi gesztust, hogy visszakérdez, ám a fiatalúr beéri azzal, hogy kissé megemeli a szemöldökét.

- Nem kéne éjszakai műszakban dolgoznia. – A kissé felemelt szemöldökök felett a homlok ráncolódik.

- Remélem, nem liszt érzékeny.

- Nem tudok róla.

- És szereti a péksüteményt?

- Ja.

- A frissen sült kenyér illatát? Hát annál nincs meghittebb, istenibb!

Vagy a kalácsé! Ó, jaj, ha nem kéne folyton fogyókúráznom, egy ültő helyemben meg tudnék enni egy vekni kenyeret, vagy egy egész fonott kalácsot!

Benjamin egyre gyanakvóbban fürkészi az asszonyt, mire akar kilyukadni.

- Nahát, csak azért kérdem, mert a mesterpékünk inast keres.

- Az Antarax bácsi?!

- Ismeri?

- Naná, megpróbált megölni.

- Magát? Antarax úr?

- Nem szándékosan és közvetve. Talán tetszik rá emlékezni, három éve, augusztus huszadikán az elsózott Rét kenyerével.

- Akkoriban én még a győri telephelyünkön dolgoztam.

- Szóval amúgy győrinek tetszik lenni?

- Amúgy nem.

- Három éve bizonyos oknál fogva rám öntötték egy platós teherautóról

az összes kenyeret, hátha megpusztulok tőle.

- Nahát! Ezt majd elmeséli nekem egyszer?

- Munkaidőben bármikor, szívesen.

- Nos, azért tán nem jönnék be esete tíz után…

- Pedig szuper király ám a hangulat.

- De nem is lenne rá szükség, ha beállna pékinasnak.

- Legyek pék?

- Bár ha Antarax úr meg maga közt…

- Á, arról ő tényleg nem tehet. És én akkor is hittem neki, hogy nem ő sózta

el a rét kenyerét. Talán inkább az űrcsótányok tették.

- A kik?

- Ők a megbízott csillagközi megfigyelőink, hogy már elég értelmesek vagyunk-e, hogy felvegyenek a klubba. De sajnos nem.

- Már megint hülyéskedik.

- A Réti Füzeteket se tetszik olvasni?

- Mert ott beszámoltak róla?

- És amit abban leírtak, abból minden szó úgy színigaz, ahogy én itt most ülök, csókolom.

Gotfrid Virginia megnézi magának, hogy ül a széken Benjamin.

Hát eléggé dülöngélve, bizonytalanul.

                                       o

  SZERESS ENGEM! MÉRT NEM SZERETSZ?!

 - Hígafos!

- Lökjed, Pubé.

- Te! Arany haverom! Te! Tudod te, hogy neked milyen aranyos, kis formás

feneked van?

- Ezt nekem így még senki nem mondta…

- Te! Mint egy érett alma! Hallod? Gyere ide, hadd harapok belé!

- Juj!

- Jöszte!

- Ne már!

Hígafos első pribék úgy látja, ennek most a fele se tréfa, elhátrál a Pubé Nagyúr, alias Bélafing elöl, és a nehéz, hosszú fémasztal mögé húzódik, amit roskadásig pakoltak a péniszfa gyümölcséből készített étkekkel. Tízliteres lábasokban péniszleves, ragu, pörkölt vagy gulyás, tálakban pástétom, fasírt, pénisz bécsi,

kirántott pénisz, no és persze a péniszkrém, amivel az őrület elkezdődött.

Mármint Bélafing őrülete, aki megkóstolta a gríz nép szent gyümölcsét, noha minden más csíznek erősen tiltotta azt, és bölcsen tette. Mert amit eme gyümölcs vele művelt, hát annál jobbat a legfőbb kínzómester se tudna legtalálékonyabban perverz pillanatában se kitalálni. A péniszfa gyümölcse. Ami a szirénekre és a cettaúrra nem hatott. Pubé Nagyút viszont a második lenyelt falat után nem képes a zabálást abbahagyni. És miközben eszik, és puffad, és ürít, és zabál tovább, és még inkább puffad, és hiába ürít, és hiába van a csíz hím vasból, miszerint képes szinte bármilyen halálos bajból regenerálódni, már vagy háromszor akkora széltében. Csupa büdös háj, a pórusain kicsorgó dögszagú zsír.  Ha nem csíz lenne, régen nem élne. Szétrobbant volna, mint a Kisgömböc.

És ez még nem elég, de közben a folytonos, a szörnyűséges, a kielégületlen, mert kielégíthetetlen nemi gerjedelem! Persze Bélafing könnyedén növeszthetne nemi szervet magának. De minek tenné, ha nincs mire, mibe, kire használnia, és nem is tudja, hogyan kéne. Hiszen, mint tudjuk, a csíz hímek millió éve klónozással, keltető kádakban szaporodnak.

- Hígafos!

- Na, mi kéne? – kérdezi az első pribék az asztal mögül, viszonylag biztonságban. Az már szinte tuti, hogy Bélafing őt üldözőbe már nem veszi, mivel nem képes rá. Uszkve hétszáz kilós tömege, mint valami gigász által odatrottyantott, bűzös kupac, terpeszkedik és folyik az Űrbéka konyhájának

közepén. A főszakács pribék és a kuktái nem győzik őt a szaglószerveiket

eltakarva kerülgetni, miközben éjt nappallá téve főzik neki a péniszfa gyümölcséből készült ételeket. No és közben muszáj a raboknak, a személyzetnek, és persze a nagyra becsült sziréneknek és a cettaúrnak is.

- Éhes vagyok, szépségem!- Bélafing gerjedelmében átbucskázik a vágy túloldalára, és sírva fakad. – Adjál ennünk!

- Ott van előtted, zabálj!

- De azt szeretném, hogy te etess meg!

- Etessen a halál!

- Mért beszélsz így velem? Nem szeretsz?

- Nem!

- Mért nem?

- Dögölj már meg!

Hígafos ezzel kisiet a konyhából. Bélafing hiába szólongatja, hátra se

néz. Bajlódjanak most a kukták vele. Jól megszívta a „nagyúr”, mi?

Nos, igen. Ennek a baromarcú szarkeverőnek annyi. Nem sokáig élvezhette mesteri aljasságai gyümölcsét. Azt az egyet meg kell neki adni, az gyönyörű volt, ahogy Szadó Nagyurat megbuktatta és lapátra tette. No de amit azután művelt… Ebből is látszik, hogy az, aki színtisztán aljas és gyáva, még nem feltétlenül alkalmas vezetésre. Ahhoz még, az előző kettő mellé, más karakter vonások is kellenek. Karizma? Hogy képes legyél elhitetni a többivel, hogy te vagy a legkülönb, mindenben a legjobb, és a tetejébe még tiszteljenek is, és pont azért, mert tudják, micsoda egy gátlástalan, kegyetlen gazfickó vagy?

Akinek máson átgázolni annyi, mint most becsoszogni a parancsnoki szinten, a nyakig érő vízben a szirénekhez? Még annyi se?

Hígafos Nagyúr?

Hogy hangzik?

Szarul.

Ezt a Hígafost el kell felejtetnie a legénységgel. De mi legyen helyette?

Vegye fel a Magasföldyt- ő a benne lakozó egykilós kiszerelésű, öntudatra ébredt pokoli húskonzerv. Akivel neki személy szerint nincsen sok baja.

Magasföldy úr ugyanis Hígafos agyának amygdala pontján ücsörögve gőgösködik, és csak időnkénti dühkitöréseit kell valahogy kontrollálnia.

Nem, amaz alak nem érdemli meg, hogy Nagyúrnak szólítsák.

De a nevén még ráér töprengeni. A kérdés, hogy alkalmas-e a főkínzó mester, kapitányi posztra, vagy ő maga is hetek alatt belebukik, és mehet a lecsóba, mint Bélafing. És akkor eme tűnődésből is látszik, hogy Hígafos egyáltalán nem annyira hülye, mint amilyennek Bélafing látta őt, és ami alapján kiválasztotta az első pribéknek.

                                                o

 ELSATNYULT NEMZEDÉK

 - Jaj, Bimbó úr! Azért, most nem azért! De hogy én hogy megszívtam!

- Nézzünk oda, de elkenődtünk, Ugribug úr.

- Csodálja?

- Azt nem tudhatom, amíg el nem mondja, mi a baj.

- Á, nem akarom zavarni.

- Dehogy nem akar.

- Pedig nem.

- Akkor mivégre reppent ide?

- Hát nem azért.

- Hanem csak úgy?

- Csak úgy.

- A Rétről ide a szurdokig csak úgy idereppent.

- Csak.

- Vándorsólyom maga, vagy városi veréb?

- Gúnyolódjon csak, Bimbó úr, megérdemlem!

- Na, szálljon ide mellém, csipegessen!

- Dehogy akarom megenni maga elől.

- Jut kettőnknek is.

- Hát…köszönöm. Arany szíve van magának, Bimbó úr.

Bimbó úr csak cincog egy mélyet, és a bajszát meglebbenti, nem kell a hízelgés. Ugribug leszáll az egér mellé, és csipeget a madáretető alá kiszórt kukorica darából. Ezt ugyan nem nekik tálalta fel Laci bá’ korán reggel, midőn a turistaházból kilépve körülnézett, és úgy döntött, ma is inkább jótékonykodik, tehát madarat etet, és majd holnap seper. Laci bá’ ugyanis rájött, hogy ez a munkabeosztás néha beválik. Ha etet és nem seper, akkor az udvari szemét a turistaház, a Pántlikás Lada Szentély és kiépített szalonnasütők környékén valahogy magától eltűnik, amire nekilátna. Persze azt is tudja, hogy a csodatévő angyalt Matyinak hívják, mivel kilát a büfé ablakából, midőn Kovács úrral

a reggeli előtti, közbeni és utáni söröket megissza.

- Igen jófajta, friss darálás ez, Bimbó úr…

- Ha maga mondja…

- És azt tudta, hogy a tengeri még gyógynövény is, nem csak úgy finom?

- Nem tudtam.

- A bibéje például húgyúti problémákra.

- Nem mondja.

- De, de. Hólyaghurut, vesekő. Sőt, még köszvényre is!

- Mi egerek ritkán vagyunk köszvényesek.

- No persze, maguk rágcsálók, tehát kevés húst esznek, alkoholt pedig

végképp nem isznak…

- Mert maguk verebek…?

- Á, azt úgy mi se.

- Akkor a köszvény nekünk nem probléma, ugye…

- Viszont a hajszálgyökerei!

- Azokkal mi van?

- Jó koszorúérre, elrágcsálva.

- Na, ezt elújságolom az apósomnak.

- Ugye? És a szappanja ránctalanító hatású.

- Ezt meg mondjam az asszonynak?

- Ha nem sértődik meg.

- Ettől mért sértődne?

- Mit lehet azt egy nősténynél tudni? A veréb jót akar, erre az megsértődik, hogy például: úgy, tehát öreg és ráncos vagyok?

- De maga mi mindent tud a kukoricáról, Ugribug!

- Ó, hát a kukák közt annyi ismeretterjesztő anyaghoz is hozzájuthat az, akit amúgy érdekel a műveltség. Maga, Bimbó úr, el nem képzelheti, mi mindent ki nem dobnak ezek a lakótelepi népek. Könyvet például.

- No és abba mikor vág bele, amiért kiröppent hozzám?

- De hát tényleg csak barátságból…

- Mert ha megint az űrlényei üzennek magával Lápi úrnak…

- Á, abba, úgy látszik, belenyugodtak.

- Nofene. De kapja fel még azt az utolsó szemet, ne már ott hagyjuk!

- Egye csak meg maga.

- Á, maga a vendég.

- Én még felreppenhetek az etetőhöz, ha…

- Az igaz. Akkor elrágcsálom én.

- Kedves egészségére, Bimbó úr!

Bimbó egér nekilát az utolsó szem kukoricadarának. Ugribug veréb kissé félrehajtott fejjel elnézegeti. Megvárja, amíg a falatot lenyeli, aztán az erőltetett kedélyessége bizony, mint kártyavár, omlik össze.

- Hát aztán csak kidobott, Bimbó úr.

- Kicsoda, Ugribug úr?

- Hát az asszony, ki…

- Ki?

- Ki.

- De hogy?

- Mint macskát szarni?

- Na, a macskát, még mint hasonlat se emlegessük!

- Igaza van, bocsánat.

- De mért dobta ki? Csak nem a ránctalanító kukorica krém miatt?

- Á, dehogy. Azt mondta, egyre cikibb neki, hogy megszólják a szomszédok.

Mert hogy bérgyilkos vagyok, azaz csak leszek, ha végre megölöm valahogy azt a Hartai nevű gazt. Szerencsére Jobbágyot már nem kell.

- Azért?

- Á, azt mondta, nem azért. Hanem mert amióta az űrpolipoknak dolgozok, egy elviselhetetlen, idegbeteg veréb lettem. Mindenbe belekötök, mindenért üvöltve csipogok, semmi se jó nekem, és ami a legrosszabb: a szexuális libidóm a nulla felé késztet.

- Szóval azért.

- Még csak nem is azért. Hanem mert itt akarom hagyni a Földet és beállni a polipok közé űrlénynek.

- Ez mondjuk tényleg elég aggályosnak hangzik.

- Mért?

- Már megbocsásson, de mit keres egy városi veréb a csillagok között?

- És a hal? A skorpió? A rák, a bak, az oroszlán?

- Ebben magának van igaza. De ezért…?

- Még csak nem is ezért, hanem mert nem vihetem magammal.

- Mármint az asszonyt űrpolipnak?

- Ja.

- Nem kertelek barátom, ha ennyi lenne a rovásomon, engem is kirúgna a feleségem. Az összes. És meg is érdemelném.

- Tudom én, hogy megérdemlem.

- És most mi lesz magával?

- Elbúsongok magamnak ágról ágra, akár egy városi zsivány?

- Szegény Ugribug.

- Ugye? Bimbó úr! Ha nagyon megszorulnék, adnának maguk nekem

politikai menedékjogot? Itt, a Mágikus Erdei Királyságban?

- Nézze, ha üldözik, bár egymagam nem dönthetek, de majdnem biztos.

- Ezek az űrpolipok nem akarják elhinni, hogy nem születtem gyilkosnak.

- Nem is verebek dolga az.

- Ükükük nagybátyám, a tyrannosaurus rex, neki persze nem lenne gond…

- De hol van maga attól?

- Hát az az, Bimbó úr! Elsatnyult nemzedék. Azok vagyunk mi.

    AZ IKREK BESZÉLGET

 - Én leszek Káin, te meg Ábel.

- Akkor majd bömbölve jól elbujdoshatsz.

- Nem baj, de előtte téged agyoncsaphatlak egy kővel.

- Akkor én leszek Káin.

- Késő. Már én vagyok.

- De én eggyel mindig előbb leszek.

- Már nem lehetsz, mert én vagyok.

- De úgyse csaphatsz agyon, mert anya megvéd.

- Ő se vigyázhat rád mindig.

- Apa igen.

- Ő se.

- Akkor…meg úgyis erősebb leszek, mint te.

- Nem lehetsz erősebb, mert Káin az erősebb.

- Már mért?

- Mert én csaplak agyon téged.

- Az még nem azt jelenti.

- De.

- Nem.

- De. Mert meg van írva.

- A szentírás azért nem mindig szentírás, öcsém, ennyit már

tudhatnál.

- De.

- Mondom, hogy nem.

- Akkor…meg hagyjál békén! Úgyse te mondod meg, hogy mi leszel.

- De.

- A genetikád, az mondja meg. És a nevelésed. Meg a vakszerencse.

- Akkor utállak a legjobban, amikor okoskodsz.

- Azt hiszed, én nem utállak?

- Azt.

- Pedig de. Csak én jó srác vagyok, és nem mutatom.

- Akkor meg képmutató vagy, és nem jó srác.

- Minden jó srác képmutató.

- Na látod, most egyetértünk.

És az ikrek viszonylag békeségben legalább öt percig elbugyognak Veronika pocakjában. Aztán, ha másért nem, hát puszta unalomból megint rákezdik.

- Hallod?

- Nem.

- Mit nem?

- Semmit.

- Mit nem semmit?

- Dugulj el, nem vagyok rád kíváncsi.

- De várjál már!

- Nem!

- Mi lenne, ha te lennél Romulus én meg Rémus?

- Kicsoda?

- Rémus.

- Legyen neked egy farkas az anyád, nekem jó lesz a sajátom.

- Mert és azt honnan tudod, hogyha megszülettünk, nem tesznek minket

is lapátra?

- Ezt hogy érted?

- Elrabolnak, megtagadnak, kosárba raknak és a folyóba dobnak, netán lehajítanak a Gellért-hegyről…

- Onnan nem hajítanak.

- De.

- A Taigetoszról. A Gellért-hegyről nem.

- Most te okoskodsz. Ahelyett, hogy itt és most megesküdnénk egymásnak, mint két jó testvér, hogy mi aztán együtt tűzön-vízen át, és megalapítjuk újra Rómát!

Rómát is!

- Meg még mit, te kis hülye?

- Ketten együtt? Akármit! Legyőzhetjük az időt, a teret, a betegséget, a halált.

- Csak ennyi?

- Más most nem jut az eszembe.

- Még meg se születtél, és máris szegényes a fantáziád.

- Gazdagabb, mint a tiéd. Te csak bunkóskodni tudsz.

- Ezért leszek én Káin és agyonváglak egy kővel.

- Aztán bömbölve elbujdoshatsz.

- És? Attól még belőlem lesz az emberiség.

- Mi van?!

- Gondolkodjál már, öcsém, te nem lehetsz semminek az ősapja.

Te halva vagy.

- Attól még lehetek.

- Hogy?

- Úgy, öcsém, hogy azt mondom: nem ér.

- Azt nem mondhatod.

- Mért?

- Mert halva vagy!

- De én már előtte kimondom, nem ér.

- Nem baj.

- Erre te azt nem mondhatod, mert az se ér.

- De az ér!

- Nem.

- De.

- Anyúúúúú!

[dolphinganz]

Íjnye

Az Amerikai Turisztikai Ügynökség pályázatot hirdet az USA új turisztikai világmárkájának kidolgozására.

A pályázatra a három hónap alatt több száz munka érkezik.

A leadási határidő lejárta után egy héttel azonban, az alkotók nagy meglepetésére az ügynökség közli, hogy a legkülönbözőbb sasokat, baseball és amerikai foci játékosokat, prériket és kanyonokat, WOW, AWESOME és OMG feliratokat tartalmazó pályamunkák közül egyet sem tartott a díjazásra méltónak.

- Klisés, klisés, unalmas - mantrázza a zsűri bizottság elnöke.

Az ATÜ így rövid közleményt ad ki, hogy a munkát külön az általa kiválasztott pályázóval folytatja.

A Demateria nevű indiai, kínai és japán közös tulajdonban lévő neonomád, organikus grafikai stúdió kezdi hát meg az arculat kialakítását.

***

A 195 éves, 20 évig lóhere alatt érlelt whisky-t szürcsölő elnök, s a republikánus párt benzingőztöl pödrött bajszú, kalapos vezéralakjai nézik épp az ovális irodában, az elkészült logót és a hozzá tartozó imázsfilmet.

A képsorokon marhaszállítókban jógázó párok, erdő szélén, sátrakban lakó vegetáriánus indiánok, lovakkal közlekedő polgármesterek és mexikóiakkal teázó texaszi ex-fegyencek integetnek bájosan, majd az ÍJNYE! felirat rajzolódik ki egy usánkában rénszarvast etető alaszkai sörfőzde tulaj feje fölött.

A vetítés végeztével éljenzésbe tör ki mindenki.

- Íjnye! Ez oszt’ már valami...valahogy így mondják ezek a magyarok ugye? - harsogja az elnök, Herold W. Mansworth.

A Demateria stúdió japán vezetője, aki a hasított bivalybőr kanapén lótusz ülésben figyelte a koravén amerikai pénzpápák reakcióját, csak ennyit mond:

- Igen, így!

- Mestermunka, igazi mestermunka - mondja Mansworth, majd mosolyogva átadja az ,,Igaz Amerikai Hazafi” kitüntetést Hiroyuki-nak.

A japán meghajol, majd visszaadja azt az elnöknek.

- Köszönöm Elnök úr, de nem fogadhatom el, nem kitüntetésekért, nem tárgyi javak halmozásáért dolgozunk, ezeket a Demateria meghaladja.

A Hiroyuki körül álló amerikai jachtperselyek, olajszivattyúk és dohánystexelők egytől eggyik elhallgatnak, majd magukba mélyedve meghajolnak.

- Nagyszerű ember... - suttogja az egyik, whiskylehelletű társa fülébe.

***

Az alabamai Colombus-ban járunk. Egy kertvárosi család fogyasztja épp hétvégi ebédjét. Bár a fogyasztja helyett inkább termeli lenne a helyes kifejezés.

A fiatalabbik fiú nem szereti a csirkét, így már iPhone XRS-én küldözget animált kaki emojikat barátainak, miközben apja és bátyja két pofára tömi az ételt.

* Mindig is inspirált Magyarország ezer éves történelme, erős keresztény kultúrája, s minden viszontagságot átvészelő népe. Oly sok év elnyomás és elcsatolt terület után még mindig áll ez a büszke nemzet. Megtiszteltetés hát, hogy a feladattal megbízott cég, a Demateria egy magyar szlogent választott Hazánk, Amerika nemzetközi kampányához. Külön öröm számunkra, hogy Magyarország kormányunkkal nagy egyetértésben harcol a nemzeteink kultúráját veszélyeztető liberális eszmék és a migráció ellen.* - harsogja a tévéből az elnök.

- Kapcsoljátok már ki ezt a szart. Mi ez a hülyeség már megint? Íjnye? 10 millió dollár, 3 hónapnyi pályáztatás és további 5 hónap külön tervezés után ennyire tellett? Íjnye? Ez lenne Amerika? Erre képes nagy nemzeti republikánus pártunk?

- Valaki nézze már meg Magyarországnak mi a szlogenje, úgy hallottam most ott is frissítettek - kiált oda az anyuka a konyhából.

- WOW - köhögi az iPhone XRS mögül a nem rég még Darth Vader maszkba tátogó fiatalabbik fiú.

- Wow? Mármint Wow, Hungary?

- Igen, apa, elismétlem akkor újra: WOW - flegmázik a kissrác.

Íjnye!

[backsidepool]

Backside Pool Weekly #023

Itt kéne bevezetnem a szokásos szöveggel az e heti posztot. Ehelyett megint csöndben maradok, hogy nyugodtan tovább tudjatok lépni a lényegre, és élvezni azt, amiért jöttetek.

Steve Hauschildt - Dissolvi

Dissolvi by Steve Hauschildt

Album of the Day volt a héten a Bandcampen, és ez nekünk most pont kapóra jön. Fejhallgatót fel!

Steve első albumának létrejöttében talán az volt a legérdekesebb, hogy nagy része végülis a chicagói, teljesen zárt terű stúdióban jött létre, mindenféle külső behatás nélkül - ugyanakkor pszichedelikus, magasságos gondolatok létről ihlették a szerzőt. Pont így kell elmerülni egy munkában?

Steve Hauschildt a BandCampen: stevehauschildt.bandcamp.com Steve a Facebookon: facebook.com/stevehauschildt

BÜRO UFHO - HOVER

Anyagművészet a digitális környezetben.

A szingapúri székhelyű BÜRO UFHO stúdió grafikai munkáiból ez csak egy kiragadott alkotássorozat - de most erre esett a választás. 3D technikájú munkáik mellett sem törpül el a legutóbbi PhotoShop Creative Magazinban megjelent, 80-as éveket idéző alkotás - ami simán a Pen Toollal készült. Mégis, amiben a legjobbak, abban nagyon jók. Itt a Hover.

A BÜRO UFHO további munkái a Behance-en: behance.net/UFHORIA A BÜRO UFHO az Instagramon: instagram.com/yanandjun

[numszky]

S az ilyenek még ma is űzik az ipart :)

[typochonder]

[typochonder]

Egyedi reklámtárgyak | Reklámajándék, szóróajándék | Megújult termékek.  Ne nyugodjon bele, hogy sablonos, szürke és semmitmondó ajándékokat ad. Lépjen ki az unalmas tömegből és növelje presztízsét ügyfelei körében, Grafikai stúdiónk kreatív terveket készít poszterekhez és képeslapokhoz.

[typochonder]

Logótervezés | Arculattervezés. A logó az arculat ékköve. Elsődleges célja a brand, vállalkozás azonosítása. Túl sok információval találkozunk nap mint nap, ezért rövid időnk van felismerni a dolgokat. Minél erősebb egy cég megjelenése, annál eredményesebben tud kommunikálni vásárlói és partnerei felé. Még egy sarki kisboltnak is szüksége lehet minőségi logóra, amivel kitűnhet a környéken. Egy komoly vállalat esetében pedig a hosszútávú sikeres működés elengedhetetlen kelléke a profi arculat. Lássuk most a logótervezés legfontosabb ismérveit.

A legfontosabb alapelv a logótervezésnél: gyorsan felismerhető, ugyanakkor egyedi, megkülönböztethető legyen.

[typochonder]

Önéletrajz készítés | Infografikák. Az elmúlt években az amerikai és az uniós önéletrajz, blokkokban tagolt, időrendi sorrendben visszafelé haladó. A cégek és a HR-esek részéről a “karriercél” feltüntetése ma már alapértelmezett elvárás. Másrészt a röviden, tömören, konkrétan, összeszedetten megfogalmazott karriercél nem csak az állásinterjú személyes blokkjára – hanem a legesélyesebb jelöltek közé is segíthet bejuttatni a pályázókat.

[typochonder]

Typochonder | Tervező grafika. Minimalista, elegáns és időtálló grafikák egy komplex szolgáltatásban. Névjegykártya. Logó. Arculat. Nálunk valós helyzetekre reagálni képes, kreatív és művészi színvonalú megoldásokat felmutató tervezőgrafikusokkal dolgozhatsz. Tapasztalat, kreativitás és professzionalizmus.

[typochonder]

Minden kedves hölgyismerősömnek, ezekkel a posztereimmel szeretnék Kellemes Nőnapot kívánni!