#gitárhúr

[rychrd]

Köd

Mint hideg ködös estén

Rideg sebek sírnak testén.

Könnycseppek ráfagyva arcára,

Egyenesen ballagva a magányba

Társadalmunkban hiányt szenved a szeretet

Mindenki bírál, mindenki ítélkezik.

Más eldönti helyes-e, amit valaki tett.

Távolodunk egymástól, mint falevél a szélben a fától.

Szerelmet, boldogságot keresve, mégis fél magától.

Félünk egymástól, félek én is.

Belegondolni se merek, mi lenne ha mégis..

Ködös gondolatok, elhalványuló emlékek,

Mint pofon, csattan arcomon a hideg szél.

Bár mulandó emlék, az ember utolsó pillanatig remél.

Így sétálok hideg ködös estén

Rideg, fájó sebek sírnak, mint gitárhúr pengetőjén.

Társadalmunk elhalványuló érzelmeibe kapaszkodva,

Egy-egy személyhez reménytelenül ragaszkodva.

[magusmester]

Kortársaink: *saját lakás, új autó, gyerek*

Mi: "Hallod Paci, ha még két napig nem eszek, simán vehetek egy új gitárhúr-készletet!"

[blueterfly]

Hosszú, de megéri elolvasni

Sokan csak álbarátok, vagy ismeretlenek, családtagok, vagy barátok akik ezt olvassák itt. Sokat gondolkoztam azon, hogy ezt hogy írjam meg... mert ez nem csak rólam szól! Nem mindenki, de sokan magukra fognak ismerni... A félreértés elkerülése végett, nem sértő célú ez a post. Vannak olyan emberek, akik nem úgy születnek, hogy a szülei mellette vannak. Van, hogy csak egy nagymama tart minket életben, vagy egy özvegy, egyedülálló apuka, egy megtört, de erős anyuka... és van, hogy egy árvaház. Mindenkinek megvan a problémája és a maga élete. Van aki talpraesett, vagy aki az ellenkezője. Nos, én az évek alatt az ellenkezője lettem akármilyen nehéz is bevallani. Az a fajta lány lettem, aki sosem voltam, vagy akartam lenni. Feladtam. De most kűzdök, hogy újra legyek valaki. Még ha a világban nem is számítok sokat... legalább egy valakinek számítsak. Mindenkinek van egy ilyen ember az életében, akinek megakar felelni. Valakinek csak önmaga van, van akinek szüksége van valakire, aki vezeti az úton. Én szintén a második kategóriába tartozom... amióta megismertem Őt, mindig szükségem van a véleményére majdnem mindenben. Én ilyen vagyok. Amíg nem találom az utam, vezetni kell, de nem mindenkinek engedem meg, hogy megfogja a kezem és sétáljon velem együtt az ösvényen. Ő az első, aki mellett merek dönteni egyedül, ha fogja a kezem és támogat. Szóval... van, akinek szüksége van valakire, hogy túl élje az életet. Van, aki egyedül szeret lenni. Sokáig én is magányos farkas voltam és eléldegéltem szerény kis világomban, de mindig is megakartam valakivel osztani. Mikor már közel volt ahhoz bárki is, hogy megismerjen, mindig ellöktem magamtól, féltem, hogy bántani fog azzal, hogy tudja ki vagyok. Ismerős, igaz...? Sétálok. Mellettem egy hamis alak próbálja másra erőltetni a maszkot, amin kifolyik az érzelem. Előttem megtört lelkek, mögöttem csak kihunyt árnyak tömtelege, az elmémben szavak futkároznak, de már elfáradtak. Az ajkaim egyetlen szó sem hagyja el. Csak sodródom az árral. Kiközösítenek... mert nem hordassz márkás ruhát, vagy mert nem a legújabb okostelefon van a kezedben, esetleg azért, mert különbözik az ízlésetek. Talán baleset miatt megsérültél, vagy úgy születtél, hogy beteg vagy... azért is bántanak. De ezeknek az embereknek nincs lelkük, és mindig ez éltessen, hogy NEKED van! Mert te tudod, mi az a fájdalom. De azok az emberek, akik kiközösítenek és kinevetnek csak azért, mert más vagy, mert jobb vagy náluk, ők nem tudnak érezni szeretet sem, nemhogy fájdalmat. Még. De ők is tudni fogják egy idő után... A világ sokkal kegyetlenebb mint amit mutat magából. Ők csak a rózsaszín ködből néznek ki, még csak látni sem látják azt, amit mi átélünk. Mi mások vagyunk. Mi a megtört réteget próbáljuk leburkolni újra és újra... még ha le is omlik minden áron... mi sosem adjuk fel, mert szemünkben mindig megcsillan a remény. Sokáig sétáltam úgy az utamon, hogy búslakodtam. Sokszor estem el, de annál többször sikerült összeszednem magam. Viszont rájöttem valamire. Nem lesz jobb attól, ha úgy megyünk végig az utunkon, hogy folyton szomorkodunk. Inkább mosolyogjunk, mert az út rövid, akármilyen hosszúnak is tűnik. Egyszer véget ér. Táncoljuk hát végig boldogan az utunkat, akármekkora nehézségbe is ütközünk, ugorjuk át. Mert mi képesek vagyunk erre. Erősek vagyunk és megtörthetetlenek. Főleg Te, kedves olvasó. Talán összetörni néha nehezebb, mint felállni a padlóról. Az a mértékű fájdalom, amit már nem tudunk elviselni, megöli a lelkünk egy töredékét. Minden töredék egy képet alkot. Minden kép, egy érzelmet, minden érzelem egy szituációt és minden szituáció egy fájdalmat. Ez a körforgás elhalaszthatatlan. A fájdalom minden utunkat végig kíséri, bármibe is belekezdünk. A fájdalom egyfajta barát. Sokszor szilánkba lépünk, megszúrjuk magunkat a rózsával, de mindig van ott egy emlék, ami segít abban, hogy szúrás nélkül lelépjünk egy szilánkról, vagy épp hagyja, hogy belelépjünk, és olyan mélyre menjen a szilánk, hogy sírjunk. Hogy miért? Mert a könnyek tisztára mossák a szemünket és nem kell, hogy kinyissák… akkor már magunktól is látni fogjuk, hogy minden rózsának van tövise és azt is, hogy minden szilánk éles. Sokszor nem értik mit miért csinálunk. Elárulom, nem nagy titok: Nem akarunk összetörni, nem akarjuk, hogy fájjon. De ez minden embernél így van... de kivételek mindig vannak. Valakiknek jobban fáj... és jobban félnek, hiába mutatják az erős álarcukat a világnak, egyszer valaki lefogja tépni... és az rohadtul fog fájni. De egy valami biztos ezek felett. Nem az ember hozza meg a döntéseit, hanem az érzései. Az út végesen hosszú, de rövidnek érezzük. A pillanat sokszor gitárhúr, oly gyorsan pendül. De mindig van idő megállni egy pillantásra és körbenézni kik vesznek körül minket. A pillanat sokszor lendület, mert erőt ad…, de később elvesz. Fontold meg hát, mire használod az életed apró pillanatait, mert a hosszú is gyorsan véget ér. 

- blueterfly

[lunaburbuja]

Hit

Minden történet eleje hasonlít kicsit. Nincs új a Nap alatt. Amikor egy csillag fényesen felragyog, egy másiknak ki kell hunynia. Persze vannak véletlenek. Számíthat az eső, az éjszaka, meg a gitárhúr pengetés. De nincs könnyű helyzete annak, aki ebben hisz csupán. Ne higyjetek azoknak, akik össze vissza mesélnek, mert a világ az nem tűri, hogy valaki rendjéből kitörjön. De mégis.. mégis csak az érzelem a fontos, meg a szerelem. A szavakat könnyen elfelejtjük; a szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül száműzi az emlékeinkől. A végén nem marad SEMMI! Minden történet eleje hasonlít kicsit. Tulajdonképpen Rómeó és Júlia története is alig különbözik a többi szerelmesétől.

[ciganyolga]

star wars vs Metallica

Nagyon szuper rokon vagyok egyébként. Elégedetten álltam tegnap a játékboltban, hogy most aztán gecijó unokatesó leszek, és elképesztő star wars-os dolgokat fogok vásárolni a kuzinkáknak, hát melyik kisfiú nem fossa össze magát a star warsos dolgoktól??? Álltam is a kosarammal zavarodottan a faltól falig tartó star wars-os legók előtt, na, mondom, felhívom az anyjukat, hogy melyik van már meg, nehogy itt a végén még redundancia legyen birodalmi lépegetőből vagy mittudomén.* 

El is értem a nénikémet, aki közölte, hogy háttő tudja, hogy elég régen voltam már náluk, de emlékeztetne, hogy a nagyobbik most lett 16, a kisebbik pedig épp kurvanagy Metallica rajongó, úgyhogy már a dezodor-borotválkozókészlet-rekesz sör-gitárhúr vonalon kell lassan gondolni.

Úgyhogy vissza is tettem szomorúan a star warsos UZSIS DOBOZOKAT a polcra, mert hát gimiben nem biztos, hogy azzal a legjobb csicskítani, a metálosoknak meg nincs uzsis dobozuk. Megyek is akkor este együtteses pólót, karton Marbit meg kotongumit venni, vagy én nem tudom. ❤︎

*(Némiképp nehéz a terep nekem amúgy is, mert egy kibaszott SW részt sem láttam, az újakat meg főleg nem. A régiekből is valahogy mindig a szeméttárolós részt látom csak, mindig akkor kapcsolok oda, úgyhogy a szeméttárolós részt kurvasokszor láttam. Úgyhogy ha az lett volna a válasz, hogy birodalmi harci hovertank kell, akkor is csak bután néztem volna. Csak szeméttárolósat tudnék kapásból vásárolni.)

[gyuricaur]

Van belőle egy "Twin" nevű is, abban szép sztereó chorus effekt van, Mike Stern nótákat játszani ideális. Viszont tévedés azt hinni, hogy nem zavarom a családot, amikor fülessel játszom: az elektromos gitárhúr cincogása elég idegesítő, akkor már inkább szóljon erősítőn, sokkal zeneszerűbb.

apró örömök

[istenhoztanightvaleben]

33. rész - Kazetta

[Az epizódot itt lehet meghallgatni/letölteni, a “Direct download” feliratú linken.]

Talán észrevett tegnap valami furcsát. És talán el is felejtette.

Isten hozta Night Vale-ben!

Üdv, Hallgatók! Egy perc, és rátérek a hírekre, de előbb:

Kutakodtam kicsit a rengeteg felhalmozott kacat között a szekrényemben – tudják, gyerekkori játékok, véráztatta rongyok, egy öklömnyi ékkő, ami megmutatja öregkori énünket, amint vágyakozva pillant vissza a múltba, ami a mi jelenünk, meg ilyesmi – és találtam pár kazettát, rajtuk a „CECIL RÁDIÓTESZT – KOR: 15” felirattal.

Hallgatók, én egyáltalán nem emlékszem rá, hogy valaha ilyen kazettákat készítettem volna. Hát nem furcsa? Valaha bizonyára a világot jelentették nekem, mára pedig egyszerű tárgyakká váltak, melyekhez semmilyen emlék nem fűződik. Gondoltam, meghallgathatnánk őket együtt, csak Ön és én – mind az Önök, akik itt vannak velünk.

Lássunk is hozzá!

[Fiatal Cecil] Üdv, itt Cecil! Anyától kaptam ezt a magnót szülinapomra, hogy csinálhassak saját rádióműsort, olyat, mint Leonard Burtoné a Night Vale-i Közösségi Rádión. Egyszer majd átveszem Leonard helyét. Nagyon szeretném, ráadásul a kőtáblák is megjósolták a Városházán, szóval jobb lesz, ha már most elkezdek gyakorolni!

Leonard mindig ugyanazzal a híres mondatával kezdi a műsorát, szóval én is megpróbálom, pont úgy, ahogy ő szokta. Lássuk!

„A nap valójában hideg. Hideg és üres, és minden elveszett. Üdvözlet Night Vale-ből!”

Na, milyen volt? Várjunk, várjunk, vissza akarom hallgatni! Hé, hol van a Stop gomb?

[szünet]

Itt megint Cecil! Azta, tényleg ilyen a hangom? Ez olyan fura! Oké, oké. Khmm.

Szóval a helyi hírek: Nyílt egy új pizzéria, és én is elmentem kipróbálni. Big Rico Pizzériájának híják, és egész jó! Én jobban szerettem Sammy Legpengébb Szeletelőjét, ami a Ralph’s mellett volt, de az a múlt héten leégett, ami nagy kár. Na mindegy, biztos újjáépítik majd.

Hé, az meg mi?

[szünet]

Hmm. Mikor megnyomtam a Stop gombot, eltűnt. Hé, de most megint ott van! Ilyen… egy ilyen villódzást látok a szemem sarkából, mintha valaki közvetlenül mellettem hadonászna a kezével, de mikor megfordulok, nincs ott semmi. Na mindegy.

Hé, akarjátok hallani, ahogy éneklek? Következzen a Night Vale-i Középsuli harci indulója!

[statikus zúgás és halk dúdolás]

Hű, az a villódzás nagyon felerősödött mikor énekeltem!

Ó, ó, ó, ó! Mindjárt kezdődik Leonard műsora! Oké, akkor addig viszlát! Vagy ahogy Leonard szokta mondani:

“Szervusz, Night Vale! Szervusz!”

[szünet]

[Cecil] Nahát, Hallgatók… Leonard Burton! Na ez aztán segít visszaemlékezni! Leonard volt ennek a műsornak a házigazdája még gyerekkoromban. Emlékszem… ami azt illeti, szinte semmire nem emlékszem róla. Még mindig nem emlékszem ezekre a kazettákra sem.

Végre-valahára, valami furcsaság, amiről beszámolhatok ebben a műsorban!

De előbb lássuk a híreket!

A Tiltott Technológiák Múzeuma büszkén mutatja be legújabb kiállítási tárgyát, egy megdöbbentő és szigorúan tiltott technológiát, melyet időutazók hoztak el nekünk... vagy rég kihalt ősi idegenek… vagy oroszok… vagy valami ilyesmi.

A technológiát egy lezárt széfben fogják tárolni, mely maga is vastag, fekete pólyába lesz burkolva, egyik oldalára pedig kézzel írott tábla lesz celluxova, melyen mindössze annyi áll majd: NEM.

A jegy ára tartalmazza a hangosvezetőt is, mely egyetlen éles, sípoló hangot fog játszani, amit direkt arra fejlesztettek ki, hogy hallgatóját gyengéden kivonja a gondolatok, hangok és érzékek világából.

Tiltott Technológiák Múzeuma – Hozzák el gyermekeiket! Nehogy valami még rosszabb történjen velük!

Most pedig lássuk a közlekedést:

Minden tisztának tűnik ma odakint. A közlekedők, talán életükben most először úgy érzik, végre illúziók és tagadás nélkül szemlélik magukat és az őket körülvevő világot. Az abszolút igazság hirtelen jött döbbenetének hatására mindannyian az út szélére húzódtak autóikkal.

Néhányan a kormánykerékre dőlve zokognak, a bőrüket tapogatják, és eszükbe jut minden, amiről nem is tudták, hogy elfelejtették. Mások kiszálltak autójukból, belemarkolnak az út porába, és csak nevetnek mindazon, amire ettől rádöbbennek az atomokkal, a világegyetemmel és a halállal kapcsolatban.

A Sheriff Titkosrendőrségének egy szóvivője bejelentette, hogy nincsenek titkok, nem igazán, vagy talán az egész világ egy nagy titok, amit mindannyian tudunk. Aztán meglátott egy felhőt, ami nagyon tetszett neki, és rámosolygott.

Szóval próbáljanak mindenhova jóval korábban elindulni ma, és figyeljenek oda az elhagyott autókra és az úton kóválygó emberekre! Mert Hallgatók, odakint ma minden tiszta.

Közlekedési híreinket hallották.

Rendben van Hallgatók, beismerem, nagyon kíváncsi vagyok. Térjünk vissza ennek a fiatalembernek a kazettáihoz, akivel közös az életünk.

[Fiatal Cecil] Itt megint Cecil! A bátyám szerint sosem leszek sikeres a rádióban, mert nem jó hozzá a hangom. Olyannak kellene lennem, mint Leonard az ő tökéletes rádiós hangjával – jó magas és érdes, mint a csiszolópapír, pont amilyennek egy rádiós hangnak lennie kell.

Öhm… egyre többet látom azt a mozgást, még akkor is, amikor épp nem magnózok. Mintha valaki felém jönne, de mikor megfordulok, nincs ott semmi. És nem is az Arctalan Idős Hölgy az, aki titokban az otthonunkban él, mert megkérdeztem tőle, és másnapra az étkezőasztalunk lapjával lefelé a padlóhoz lett ragasztva, és szerintem ez nála nemet jelent.

Bármi is az, bárcsak köszönne végre! Hű, valami hozzámért! Lehet, hogy ezek a felvételek csak felbátorítják. Én… őőő… most inkább kikapcsolom a magnót.

[szünet]

Helló, itt Cecil! Remek híreim vannak. Leonard beleegyezett, hogy gyakornokoskodhassak a rádiónál, én fogok csinálni mindent, amire neki nincs ideje – rendszerezem az archívumot, kávét főzök, és előírás szerint napi három órát jajveszékelek a Vezetőség előtt. Jaj, alig várom, hogy elkezdhessem!

Anyám azt mondja, óvakodjak, vigyázzak, és legyek óvatos. Bármit mondasz neki, mindenre ezt válaszolja, szóval azt hiszem ez azt jelenti, nagyon büszke rám. Sőt, én is büszke vagyok magamra! Bárcsak a bátyám is büszke lehetne rám, de hát egy családtag sem tökéletes. Csak akkor válnak tökéletessé, ha megtanuljuk őket elfogadni olyannak, amilyenek.

[szünet]

[Cecil] Én… nem emlékszem, hogy valaha lett volna bátyám. Nem értem ezeket a kazettákat. Mikor voltam én itt gyakornok?

Jesus? Van valami a nyilvántartásban arról, hogy én valaha gyakornokoskodtam itt? Jesus?

Ja igen, elfelejtettem. Jesus nem tért vissza, miután elment utánanézni a feneketlen lyuknak a gyakornokok pihenőszobájában.

Gyakornokunk, Jesus családjának és barátainak: Hát tudják, a szokásos. Elnézést, egy kicsit szétszórt vagyok.

Hamarosan még több kazettát meghallgatunk elfeledett múltamból, de előbb egy üzenet a szponzorainktól:

Amikor meghalsz, a Hold felszíne nem fog megváltozni.

A változás annak a kietlen kis világnak a tájában és fényében egyik pillanatról a másikra minimális lesz, és nem lesz köze az elmúlásodhoz. Egy országúton száguldó autó ablakából pillantva a felhőktől véletlenszerűen keretezett Holdra, annak felszíne a rejtelmek és távolság katyvasza lesz, pont mint azelőtt.

Hiányod a Hold geológiájára és domborzatára gyakorolt hatásának módszeres tanulmányozása sem tár fel majd semmit. Még ha egy nagyon erős teleszkóppal vizsgálják is meg, és a nemlétezésed köré írt algoritmusokkal elemzik ki az adatokat, még egy ilyen tanulmánynak is csak az lesz az eredménye, hogy az összes kráter és szikla ugyanott van, ahol pár éve hagytuk őket, hogy a távolsága és keringési sebessége mit sem változott, és a kutatók is ugyanúgy éreznek a Hold iránt, mint a halálod előtt.

A Hold semmit sem fog változni ha te meghalsz. Ugyanolyan marad – ugyanaz a Hold, ugyanott, ahol eddig.

A jó öreg Hold.

A műsor támogatója egy névtelen szponzor. Pont olyan terméket vagy szolgáltatást keres, amilyet kínálunk? Akárkik is vagyunk, mi vagyunk a legjobb választás, akármilyen iparágban tevékenykedünk is.

Hallgatók, beszéljünk egy kicsit a mértékegységekről!

A négy fő égtáj: Észak, Nyugat, Dél és Kelet.

A négy fő hőmérséklet: 35º Fahrenheit, 67º Fahrenheit, 3º Celsius és 10º Kelvin.

A négy fő helyszín: egy barlang, egy rég elhagyott kunyhó, egy óceáni árok feneke és a Városháza.

A négy fő érzelem: vad felszabadultság, óvatos vonzalom, céltalan féltékenység és ingerültség.

A négy fő madár a sólyom, a veréb, a pinty és a bagoly.

A négy fő név: Jeremy, Kim, Ravasz és Jamie.

És végül, a négy fő hang: egy becsapódó ajtó, egy finom mozdulat a vízben, kukoricapattogtatás és egy harapófogóval elnyesett G gitárhúr hangja.

Mai érdekességünket hallották a Tudományos Gyereksarokból.

Most pedig egy fontos üzenet a StrexCorp Szinergiai rt.-től.

Sokat töpreng a réteken? A rétek fontosak. Töprengjen sokat a réteken! A rétek fontosak, töprengjen sokat a réteken, a rétek fontosak.

StrexCorp. Töprengjen sokat a réteken! A rétek fontosak.

Na jó, ebből elég. Vissza a kazettákhoz!

[Fiatal Cecil] Uramisten, az első napom gyakornokként egyszerűen szuper volt!

Pedig nem indult valami jól, mert a bátyám csak bámult rám a reggelizőasztal túloldaláról az üres szemeivel és vonított. Uhh… testvérek, mi?

De amint a rádióállomásra értem, tudtam, hogy megtaláltam az otthonom. Egy rendetlen otthont, teli hangeszközök és kazettahalmok labirintusba torkolló folyosóival. Pont, mint otthon!

A Vezetőség ajtaja a rémisztően tekergő árnyak homályos sziluettjével pont olyan, mint az a fátyolos függöny otthon a nappaliban, amit sosem húzunk el.

Ó, és ott vannak még azok az ablakok is, amik az évtizedek óta nem használt stúdiókra néznek, amikből még mindig minden este sugároznak valamilyen műsort. Valamelyikből csak rovarok felhangosított mozgolódását, másokból egy suttogó hangot, ami egy nyíló ablakot és egy rajta benyúló kezet ír le, majd kezdi elölről… egy kinyíló ablak, egy benyúló kéz.

Ó, ó! És Leonarddal dolgozni… amikor rád néz a stúdió üvegablakán keresztül, és jelez, hogy bukj le az ablak alá és takard el a fejed, akkor érzed, hogy ez az. Tényleg a rádióban dolgozom!

Úgy tűnik, anyukám is nagyon büszke rám. Három teljes napra elbújt előlem. Ez eddig a leghosszabb! És az összes itthoni tükröt letakarta. Nem vagyok benne biztos, hogy miért, de biztos a büszkeség miatt. A büszkeség sok mindent… hoz ki… öhm… az emberből.

Bocs-Bocsánat, elkalandoztam. Az a fura mozgás megint itt van, csak… közelebb.

Halló? Halló? Cecil vagyok. Cecil Gerschwin Palmer! És nem tudsz megijeszteni! Nem tudsz! Nem…

…Halló?

[hosszú szünet]

[Cecil] Lás… öhm…

Hallgatók, lássunk inkább az időjárást, rendben?

[Fiatal Cecil] Remekül megy a gyakornokoskodás! Anya eltűnt, öhm… Leonard nagyon kedves hozzám! A bátyám is eltűnt. A családok már csak ilyenek…

Azt hiszem nagyon sokat tanulok az állomáson. Már nincsenek letakarva a házunkban a tükrök, és nem tudom, ki takarta ki őket. Épp az előszobai tükör előtt állok. Megváltoztam? Lassan felnőtt leszek? Azt hiszem, felnőttesebbnek látszom. Felelősségteljesebbnek.

Leonard azt mondta, ha keményen dolgozom, talán egyszer belőlem is rádiós műsorvezető lesz.

Leonard azt mondta, régen ő is kisebb volt, de most már nagyobb – most már minden nagyobb. A világon minden gigantikus méretűre nő, de teljesen egyszerre, így senki sem veszi észre, mert egymáshoz viszonyítva minden ugyanakkora marad.

Leonard nyelve kibukkan vastag, lila ajkai közül. Leonard sziszeg.

A gyakornokság nagyszerű!

Az a villódzó mozgás most már mindenhol ott van. Főleg ha belenézek ebbe a tükörbe. Látom a villódzó mozgást, és ismerem. Ismerem.

Szerintem a rádióállomás mókás hely. Szerintem a rádióállomás rejtett hely. Szerintem a rádióállomás olyan, mint egy sötét bolygó, amire nem süt nap. Gondolkodom, tehát hamarosan nem leszek.

Tükörbe nézek. A tükör nincs letakarva. A villódzó mozgás pont… mögöttem van. Én…

[Sikoltás. Gurgulázó hangok. Egy test a földre zuhan. A kazetta tovább sistereg. Kazetta vége.]

[Cecil] Ez meg mi? Mi ez? Mi…

Nem számít. Fogom ezt a kazettát, és [nyögve] darabokra töröm. Soha többé nem kell rágondolnunk. Gyorsan leellenőrzöm, hogy rendesen le van-e takarva a tükör a mosdóban, aztán ennyi, vége. Kész. El lehet felejteni.

Mindannyian követünk el ostobaságokat tinédzserként. Mindannyiunkkal történnek ostoba hamis események. Mindannyiunk emlékezetében vannak ostoba lyukak. Nem minden, ami valaha történt, történt meg valójában.

Hallgatók, különösen fiatalabb hallgatóink, gondoljanak erre:

Amikor tinédzserekről beszélünk, mi, felnőttek gyakran lenézően tesszük ezt, mintha ellőre felkészülnénk a csalódásra. És ettől azok, akik jelenleg éppen tinédzserek, hajlamosak bezárkózni.

De mindenkinek meg kell értenie, hogy mi ilyenkor nem a mostani tinédzserekhez beszélünk, hanem azokhoz a múltbéli tinédzserekhez, akik egykor mi magunk voltunk – csupa buta hiba és a félelem teljes hiánya és egy test, ami még nem süppedt bele a tartós semmibe.

A  mostani tinédzserek csupán véletlen áldozatai a nosztalgia és a szégyen eme erős keverékének, amivel saját fiatalabb énünkhöz beszélünk.

Ne feledjük el, milyen volt ilyen fiatalnak lenni! Emlékezzünk rá tényszerűen, ne emlékezzünk semmi hamisra vagy tévesre!

Legyünk mind emberek – gyönyörűek, ostobák, mulandóak, végtelenek!

És ahogy megy le a nap, én a szívemre teszem a kezemet, érzem, hogy még mindig dobog, és emlékeztetem magam: A múltbéli teljesítmény nem határozza meg a jövőbeli eredményeket.

Maradjanak velünk mindarra, ami ezután következik az életükben!

Jó éjt, Night Vale! Jó éjszakát!

A nap közmondása: Elvezethetsz egy lovat a vízhez, és belevezetheted a lovat a vízbe, és vidáman úszkálhatsz a vízben a lóval.

[justoneboy3]

Zuhan a gép

Veled utazom épp

Nélküled nincs az ablakon pára

Egyedül fekszem a hotelszobában

Túl deep ez az álom az ágyba

Ordít a fájdalom, ez az ára

Elhittem, hogy forever i love you

De most ki lesz, ki alád nyúl

A szívemen ez átszúr

Úgy sír a gitárhúr

A hangod küldöm el

A széllel, már nem kell

Az eső mossa szét

Közben mennydörög az ég

Sok falevél zúgja el

Hogy így hagysz el

Hát így hagysz el

[flora2101]

a nők táskáiban mindig van egy ütvefúró, egy csillagfejű csavarhúzó és egy habszivacs, meg pár cipzáras rekesz a lejárt iratoknak, többféle fájdalomcsillapító, kötszer és jód. a nők táskáiban mindig van egy szakadt fénykép, ami legalább száz éves, rajta az összes ős, pár ultrahangfelvétel, egy kétkazettás magnó, gitárhúr, fogselyem, szikkadt marhabél. a nők táskáiban soha nincsen titok, mert belenézhetsz bármikor, ha előtted állnak a buszon, itt az ellenőr, ők bérletet keresnek. kihullik belőle toboz, kontycsat, sok blokk. kihullik belőle morzsa, kulcskarika kulcs nélkül, hull régi töltő, meg alpakka étkészlet, és egy kifordult focimez. felszedik a földről, és félnek, hogy valamit elhagynak. ha leszállnak, mindig visszanéznek, nem maradt-e valami a járaton. a nők táskáiban mindig szakadt a bélés, és a bélés alá szorul számtalan dolog. de a férfiak táskáiban semmi nincs. mert a férfiaknak nem kell táska. ha bármit el kell tenniük útközben, megkérik a nőt, hogy ugyan tegye be az övébe, ha már elhozta magával.

huuuudeut!

[hicapacity]

Ma végre sikerült megcsúszni az vadonat új Lupa Wake Paradise kitűnő pályáját, és következzennek a szuperlatívuszok! 😎

☆☆☆  A pálya tökéletes! ✔︎ ☆☆☆

☆☆☆ Minden elemében élmény! Az elérhető közelségben található pályákat sok tekintetben fejlesztésre fogja inspirálni, ami előremutató, progreesszióra sarkall, a sportolók számára ideálisnak mondható. A vízminőség a sóderos aljzatú kavicságy miatt ivóvíz tisztaságú, egyáltalán NEM algás, NEM okoz allergiás rohamokat, mint a kevésbé jó természeti adottságú vizeken működő pályák, amelyek vize akár allergén is lehet. Ilyet Lupán még véletlenül SEM tapasztalsz, mert tökéletesek a lokális adottságok. ☆☆☆ A kábelpálya csodálatos, 5 pontos, feszes, mint a gitárhúr, és úgy emel, mint a bunjee jumping a holtpont után. Az elemek: sokan vannak, makulátlanok, semmi sufnituning, csak tökéletes illesztéseket és gyári kivitelt találsz, amelyeket nagyon jó érzékkel és szakértelemmel helyeztek ki és állítottak be. ☆☆☆ A személyzet kedves, előzékeny, minden frissítő italhoz jár a mosoly és egy apró kedvesség. Üröm az örömben, hogy a büfében a különlegességek között pl cápa-steak is kapható, amiért mint természetbarát AOWD /scuba/ búvár hevesen tiltakoztam, ami megtette hatását:  igéretet kaptam, hogy le fogják venni a menüről ezt a tételt. ☆☆☆ A hazai wake-szcéna vezető aktivistája - Szergej gondoskodik a pálya zökkenőmentes működéséről. ☆☆☆ Az árak NEM olcsók, de megszokhatók, ma ketten eltöltöttünk ott jó pár órát, fogyasztottunk, ittunk és ketten belépőkkel együtt 10.000.- Ft-on belül sikerült kihozni az élményt. Ár-érték-arányban is kiállja a hely a próbát. Környékbeli vízpart és wake-imádóknak csak javasolni tudom a jövő héttől 120.000.-ért beszerezhető  hátralévő szezonra szóló bérletes megoldást, ami még gazdaságosabbá teszi a nyaradat és a teljes élményel kecsegtető  sportvarázst!   ☆☆☆ A számtalan más aktív kikapcsolódási lehetőséget ma nem fedeztük fel, de ami késik, az NEM múlik! Az minden esetre egyértelmű minden új vendég számára, hogy itt a wake csak egy a szabadidős tevékenységek egész tárházát felvonultató lehetőségek köréből. Strandfocipályák, röppályák, airboard lehetőség, gyerekeknek vizivár, csúszda, strand, vizijátszótér, búvárkodás és megannyi új kaland várja az idelátogató természetbarát sportolókat. ☆☆☆ Lupa Wake - teljes élmények egész tárháza vár.. ☆     ☆☆☆  Találkozzunk a Lupán! ✔  ©