#futni mentem

[littlefalls]

nagyon jókat mulattam ezen

[virag-creations]

Digital diary 2024.12.08.

I did all my history homework. Organized the stuff i did organised yesterday. My mom said she will like to see a Hungarian romcom with me. After we see Wicked. Tomorrow i will study for my literature and grammar exam Tuesday.

Feeling: Content 😌

[ozdeg]

Ez a közönségfilm, ma. És az embereknek tetszett, hangosan röhögtek. Alacsonyan van a kerítés, vagy én vagyok fordítva bekötve! Bocs.

[dramatic-dolphin]

watched futni mentem with my family. not a fan of all the heterosexual relationship drama but i LOVED the little girl who adopted the first mean woman she saw as her personal hero and mother figure. hell yeah.

[munchausenparokaja]

Első – és véletlen – félmratonom története

Azt hiszem, hogy ezt úgy mondják, hogy világéletemben küzdöttem a súlyommal. De valójában úgy kellene mondanom, hogy sokáig voltam veszélyesen elhízott (16 évesen 137 kilós, akkor mentem egy évre cserediáknak külföldre, a háziorvos viszont nem merte a valódi számot a papíromra írni, mert attól félt, hogy akkor nem engednek kiutazni), azóta pedig testképzavaros.

Lövésem sincs, hogy 16 éves korom óta mikor hány kiló voltam, egyszer olyan 18-19 évesen az akkori csajom ráállított egy mérlegre, de az emlékezetem kitörölte a számot, mindig hullámzott, épp hogy érzem magam a bőrömben.

Mindig edzettem, voltak konditeremben járós, voltak úszós, focis, kosárlabdázós időszakaim, hol erőteljesebben, hol csak a lelkiismeretem elfedendő.

Tavaly ősszel épp mélyebben voltam, a munka sok, a kaja is, az edzés kevés, de gondoltam, jön az ősz, pulcsi és kabát megoldja. Megoldotta volna, ha épp össze tudom magamon húzni, azt, amit egy évvel előtte gond nélkül. Reménykedtem, hogy senki nem veszi észre, de amikor a feleségemmel épp El Greco kiállításra mentünk, ahol összefutottunk öcsémmel is, kendőzetlenül elmondta, hogy hát a kabát tavaly még összeért, most meg csak azt hiszem, hogy lazán hordom, de látszik rajtam, hogy feszít – kívül, belül.

Akkor elkezdtem először csak az étrendemen változtatni (mára ott tartok, hogy az esetek 95%-ában tartom magam a napi 1800 kalóriához, és napi két főtt tojást leszámítva vegán vagyok), majd pedig jött a testmozgás rendszeresítése (szintén mára már minimum heti 7, de van, hogy heti 10 testmozgás, aminek a fele kardió, másik fele súlyzós.)

Futni úgy igazából soha nem futottam valami sokat, 5 kilométer simán ment mindig, de 8-nál már azt hittem, én nyugdíjazom egyszerre Usain Boltot és Eliud Kipchogét. A 10 kilométerre gondolni sem mertem.

Idén október elején néztem ki egy jövő tavaszi futást, gondoltam, fél év alatt fel tudok készülni, de már a hónap végén azt vettem észre, gond nélkül megy 10 kilométer, november közepére a 15, a végére pedig egyszer ment 18 is.

Advent 3. vasárnapján reggel benyomtam egy banánt és mondtam a feleségemnek, elindulok futni (aznap focizni szoktam, de valamiért nem jött össze két csapatra való), a tervem csak annyi volt, hogy a Mechwartról elfutok le a rakpartra, el a Szabadság hídig, ott át, majd vissza a Margit hídon át haza, ez kb. 10 kilométer, de még indulás előtt megjegyeztem itthon, lehet, menne a Petőfi hídig is, de mondta a feleségem, okos legyek inkább, ne bátor, meg a cipőm is tízes etapokra van kalibrálva. Mindenesetre mondtam, olyan 1-1,5 óra múlva jövök.

Még messze volt a Szabadság híd, de éreztem, simán fog menni a Petőfi is, csak azt bántam, hogy semmilyen folyadék nem volt nálam, a pesti oldalon visszafelé futva pedig már a Lánchídnál éreztem, hogy ha ráteszek egy Szigetkört, akkor az a 15 nem is lesz rossz mára.

Hihetetlen amúgy, mennyi mindenen nem tud gondolkodni az ember futás közben, nagyon sok ideje van, én amíg nem értem be a Margit-szigetre átalagos dolgokon agyaltam: milyen jó, hogy hétvégén alig kellett dolgoznom, minden étrendem felrúgva de megennék egy tocsogós hamburgert majd (végül helyette erőleves lett és tonhal meg rizs), mi vár rám a kampányban, hétfőn milyen mentingjeim lesznek, stb.

A Szigeten, a hátsó egyenesben éreztem, hogy soha ilyen könnyedséggel nem futottam – pedig ilyenkorra már biztos elszállt annak az egy szem banánnak a hatása, rém ostoba dolog volt a részemről, de tényleg nem ekkora futást terveztem –, talán még egy Szigetkör van bennem, és akkor már az 20 kilométer, ami majdnem egy félmaraton. És akkor már egészen más gondolataim voltak, mint néhány perccel korábban, belegondoltam abba, hogy le fogom írni a feleségemnek cseten, hogy lefutottam egy félmaratont, édesanyám emlékére gondoltam, meg imádkoztam.

Hatalmas szenvedés volt a második Szigetkör, annál már csak az a maradék egy kilométer volt újra a rakpart budai oldalán, hogy meglegyen a félmaraton.

1:54:58 lett a vége a 21,11 kilométernek, ami kicsivel több is, mint amennyi egy félmaraton. Március végén újra megpórbálom. De addig ennyit biztos, hogy nem futok, aznap egész délután, de még kicsit másnap is tök szarul voltam, hiába a nyújtás, a masszázshenger, és -pisztoly, a másnap kora reggeli laza biciklizés, ezt legközelebb csak okosabban fogom tudni csinálni.

[csacskamacskamocska]

Elutasítva 2. rész

Tegnap majdnem megcsókoltam valakit. Úgy mentem fel a lakásba, hogy szinte kóvályogtam mert minden igyekezetem ellenére, hogy minél távolabb tartsam magam, egy pár perc alatt annyira rászívódtam érzelmileg arra a pasira, hogy jéééézusom. A hangja, az arca, a szája...

NEM, NEEEEM! Azért szörnyű ez egész és azért kell küzdenem a jelenléte ellen, mert ő nem akar engem. Képtelen hozzámérni vagy megölelni, nincs benne semmi vágy arra, hogy velem legyen, hogy közelebb legyünk egymáshoz érzelmileg és fizikailag. Nem kérdez semmit, sosem hív el sehova azért, hogy velem töltsön időt és beszélgessünk. Nem akar tudni rólam semmit. Ha mesélek meghallgat, de nem tud és nem is akar kapcsolódni. Úgy tűnik, csak élvezi akarja, hogy animálom a társasági életének egy részét. Én pedig ezt bántalmazásnak élem meg. Nagyon nehéz eldönteni, hogy bántalmazás-e. Nem ugyanazt a nyelvet beszéljük. Én próbálom megtanulni az övét, ő nem próbálja megtanulni az enyémet. Úgy gondolja, hogy értékeljem azt, hogy elfogadja, hogy nem beszélem jól az övét. Kb így élem meg a kapcsolatunkat. Annak idején a pszichológus világosított fel, hogy a bántalmazás mennyiféle tud lenni a fizikai agresszión kívül. Az érzelmi elhanyagolás (amikor az érzéseidet figyelmen kívül hagyják, a problémáidat bagatelizálják, amikor nincs jogod az érzéseidhez és nem veszik figyelembe őket.) A csenddel verés (amikor úgy utasítanak el, hogy kizárnak, nem szólnak hozzád, nem néznek rád, ha te próbálkozol, akkor csak érzelemmentes tényszerű, tulajdonképpen elutasító reakciót kapsz) A fizikai magárahagyás (gyereknél amikor konkrétan egyedül hagyják, miközben nem tud még gondoskodni magáról és azt érzi, hogy kiszolgáltatott és veszélyben van az élete. Felnőttnél a megterhelő munkákban magára hagyás és a fizikai/szexuális elutasítás vagy éheztetés) A megalázás A kritizálás (nem az amikor beszélgettek a problémákról, hanem a "te ilyen vagy, te olyan vagy") Az ellenállás is az elutasítás és a bántalmazás egyik formája. Amit mondasz, az nem úgy van. Nincs róla beszélgetés, csak nem úgy van, hülyeség vagy csak egyszerűen rosszul gondolod. Azzal nincs baj, ha valaki máshogy gondol valamit, de amikor megérzed, hogy csak azért állt ellen az adott dolognak, mert TE mondtad, az hirtelen leértékeli a kapcsolatot és benne téged. Nincs hitelem? Nem elfogadott és megbecsült az értékítéletem? Bántalmazás az is, ha az ötleteidet szisztematikusan tényszerű darabokra szedik és magyarázkodásra késztetnek. Fenyegetés. Akár azzal, hogy majd mi lesz, akár azzal, hogy majd mi nem lesz.

De most térjünk vissza a fizikai elutasításra. Engem rettenetesen megvisel. Mert másokkal szemben nem látom ezt. De mintha undorodna tőlem, olyan érzés. És ezt szar megélni. Kurva szar. És futni kéne, menekülni ez elől, mert nem tudom legyőzni az érzést. Valahogy el kéne érni, hogy ne legyen fontos. Sokszor eszembe jut Csernus, Feldmár, hogy én vagyok az, aki változtathat, aki továbbléphet egy másik férfihoz, aki teljesen szereti. Én vagyok a kulcs, nem ő, és hogy vele mi lesz, azzal nekem nem kell foglalkoznom, nem az én dolgom, nekem arra kell figyelnem, hogy a saját boldogságomat megtaláljam. És nem kell cserbenhagyásként megélnem, és szeretnem se kell őt, mert csak egy idegen, és nem tartozom semmivel, ahogy, ha egyszercsak neki lenne egy barátnője nekem semmilyen jogom nem lenne még ahhoz sem, hogy rosszul érezzem magam tőle, mert akkor nem vagyok jó barát és nem szeretek helyesen.

És én felépítem szépen a távolságtartást és a máshogygondolkodást, szépen, ésszel megmagyarázom, hogy mi a valóság és hogyan is vannak a dolgok, de akkor egy kedves mondat "azon a hangján" elég ahhoz, hogy elsöpörje az ellenállásom a saját érzelmeimmel szemben, és erre nincs magyarázat, semmi ésszerű megoldás.

Nem gondolom, hogy ez mindig így lesz. Csak nem tudom hogyan lehetne máshogyan.

[plexi1120]

Leértek a tehenek is a hegyről.

Pont mikor odaértem kezdtek el futni lefele. Az első kettő meg még húzta is egymást.

Pont felém futottak, azt hittem a kerítés sem állítja meg őket. Aztán pont előtte elkanyarodtak.

Megnyugodtam, mentem tovább.

Aztán DIKKK!

Pont ott tanyáztak le ahol át kellett mennem a kerítésen az oldalukra. Át az anyja meg a kölyke közt. Vártam pár percet, de a busz nem, úgyhogy nagy levegővel átsétáltam köztük. Elég para volt.

Míg írtam befutott az utolsó.

Na pont így futott felém mind a nem tudom 20, 30 🤣

[kgyst]

MÁR MEGIN' ESIK BAZMEG

Most mentem volna először futni az árvíz után

[katacha]

Este 9 után mentem futni, elfutottam a lezárt rakpartra, a 18 fokban találkoztam 30 futóval, az összes férfin rövidgatya, az összes nőn hosszú volt és nem azért, mert fáztunk :( igen, fülessel futok, de zenét nem merek hallgatni, podcast megy viszonylag halkan

[nitta86]

cw: testsúly

Az az igazság, hogy lefogytam. Előtte is csak kicsit voltam túl a BMI táblázat szerint ideálison, de most épp benne vagyok az egészséges tartományban.

Na és ezzel kapcsolatban megfigyeltem egy elég érdekes társadalmi jelenséget. A jelenlegi külsőm alapján az emberek többsége feltételezi, hogy valamit intenzíven sportolok. És az az igazság, hogy egyrészt igen, szoktam sportolni, de másrészt volt olyan korszakom amikor sokkal többet és sokkal intenzívebben sportoltam. Ez pont az enyhén dundi korszakom volt. Akkoriban 5 km-t futottam terepen, 100 km-t bicikliztem egy nap, átúsztam a Balatont, 3000-4000 m-es hegyekre mentem fel 20 kilós hátizsákkal. És ezek után az emberek rámnéztek, és mivel volt rajtam felesleg, feltételezték, hogy nem mozgok semmit, és aggódó fejet vágtak, hogy bírni fogom e a 7 km-s túrát, mert van benne egy domb. Javasolták hogy inkább másik sporteseményre nevezzek be, van könnyített verzió is stb. Most meg a mostani karcsú állapotomban sokszor a harmadát se bírnám a régebbi sportteljesítménynek. Igyekszem fejlődni, elkezdtem újból futni, de még csak 1,5 km-t bírok, mondjuk hülyeség is lenne 5 km-rel kezdeni ennyi kihagyás után. És mindemellett tényleg tömegek hiszik el, hogy nagyon sportos vagyok és bármiről is legyen szó, fikarcnyi kétségük nincs, hogy bírni fogom.

Tehát ez előítélet, túlsúlyosan is lehet valaki tök erős. Van egy nőismerősöm aki hát nem vékony és úgy mászik fel a visszahajló mászófalon, hogy ihaj.

A másik előítélet, hogy a sporttól lehet fogyni. Oké, segít, de a kevesebb kalória számít főleg. Intenzív sportolás mellett is lehet hízni, ha valaki eleget eszik. Én például csak mostanában kezdtem el újból többet mozogni, lefogyni pont úgy sikerült, hogy némi youtube fitneszen és az időnkénti gyalogtúrákon kívül nem mozogtam semmit, csak elkezdtem egészségesebben enni, mint addig.

[kedvesmajam]

nagyon jó napom volt. tartalmas és saját tempós

a konferencián csak a reggeli szekció volt angol. tizen voltunk. ha holnap is így lesz, elbírom majd a feladatot. két előadás érdekes volt. egyelőre nem okoz stresszt, hogy jobban beszéltek nálam és én felolvasni fogok. nekem most ez is kihívás és úgysem fog emlékezni egy maroknyi ember, hogy mit teljesítettem

a szekció után elindultam az óceánhoz. egy világítótoronyhoz mentem. nagyon nagy élmény volt, mert a hullámtörőnél akkora hullám is volt, hogy megfürdetett az óceán. kisgyermekként mosolyogtam. teljesen felszabadult voltam. utána a parton egy sziklán ülve ebédeltem. hallgattam a hullámok erejét és csodáltam a végtelent. nagy nyugalom és béke volt bennem. fel is olvastam az óceánnak az előadást. terveztem futni a parton, de lépni is alig lehetett, nemhogy futni. nincs bennem hiányérzet, mert megpróbáltam

utána elindultam az óvároshoz. először a hídhoz mentem. egészen biztos voltam benne, hogy nem akarok a felső részére menni és ezt el is fogadtam. annyit kavarogtam, hogy végül csak fellépcsőztem. egy szinten megy a metró és lehet mellette sétálni. nagyon élveztem

innen lehet lanovkázni. megkívántam, megengedtem magamnak. és élveztem

a túlsó állomásnál volt egy piac, ahol ittam kávét és nézelődtem a folyóparton. aztán visszalanovkáztam a felső állomásra. innen elmentem a katedrálishoz. a csempék csodálatosak, a templom jellege viszont szinte teljesen megszűnt

voltam még egy másik templomban, amit nagyon szerettem volna megnézni

elmentem egy másik piacra, ahol életemben először ettem osztrigát

sétáltam még mindenfelé, fél nyolcra értem vissza a szállásra

örülök, hogy tartalmas lett a mai nap. ha komolyan vágytam volna konferenciázni, csalódott lennék, így viszont tökéletes a mentális terhelésem. nagyon remélem, hogy a holnapi előadást is elbírom majd. igyekszem majd arra gondolni, hogy az óceánnak beszélek

azon gondolkodtam ma, hogy mennyire őrület, hogy egy hetet Portugáliában töltök. még bőven van hátra az időből, de remélem, a fejlődésem mérföldköve lesz ez az út. "csak" meg kell őriznem a békémet és a saját tempómat

ma többször eszembe jutott a ... és hasonló emlékek, de nem uralkodtak el rajtam

és ha már uralkodás: azt érzem, a mai napot én uraltam, tudtam figyelni a szükségleteimre, tudtam pihenni, mikor mentálisan elfáradtam

[retisonic]

22. Shame- Food For Worms

Az első Shame lemezt rengetget hallgattam. Mondanám, hogy rongyosra, de sajnos a streaming korában már ez is elveszett. De amúgy tényleg, iszonyú nagy kedvenc volt az a lemez, meg még mindig az igazából. Most ezzel lehet hülyeséget mondok, de vállalom, hogy emlékeim szerint ők voltak az egyik úttörői a nagy poszt-punk revivalnek, de nem ez fogott meg bennük, mert az, hogy poszt-punk nem feltétlenül hívószó nálam, hanem az, hogy az egyértelmű Fall hatások mellett felfedezni véltem ilyen Dischord Records hatásokat is. Az meg csak hab volt tortán, hogy olyan társadalmi és politikai kérdéseket feszegettek a szövegekben, amik szerintem is elég fontosak, szóval még ebben is hasonlítottak az általam imádott washingtoni harDCore zenekarokra. Nem sokkal a lemez megjelenése után láthattam volna őket Bécsben egy kis helyen, meg is volt a jegy, de egy héttel a koncert előtt lemondták, mert hogy a koncert napján Jools Holland legendás műsorában léptek fel inkább. Ott azért eléggé megorroltam rájuk. Ennyit a nagy lázadásról, fütyül egyet a brit közszolgálati, és már bokáznak is, a rajongók meg le vannak szarva! Ráadásul akkoriban az énekes arc még egész visszafogott volt, mert most már nekem nem kicsit too much. Kb már így default, hogy állandóan félmeztelen, pedig no offense, semmi cink, de én ezt a pohos felső testet nem mutogatnám! Szerintem a mondanivaló meg a dühös üzenetek pólóban is átjönnének. Na mindegy, nem vagyunk egyformák. Lehet hogy ilyenek miatt, de inkább azért, mert kurvára magasan volt a léc az első lemezzel, nekem a második lemez annyira nem jött be. A kritika amúgy szerette mondván, hogy még dühösebbek lettek meg még kísérletezgetősebbek, ami igaz is, de ezzel pont elvesztek a jó dalok, amivel tele volt az első lemez.

Kicsit le is tettem erről a zenekarról, szóval mérsékelten voltam lelkes, amikor az első kislemezt kiadták az új lemezről. Nem segített az sem, hogy a Six-Pack folytatta ezt a kísérletezős vonalat, úgyhogy nem voltak nagy reményeim az albummal kapcsolatban, de hát itt jött be, hogy mennyire fontos egy jó nyitódal! Most már nem tudom hány éve, de pénteken vannak a lemezmegjelenések (régen hétfőn voltak), és én minden péntek reggel 6-ra megyek a Hármashatár hegyre futni, és ehhez 4:40-kor kell kelni. Ez pont olyan szar, aminek hangzik. Mármint nem a futás, hanem a felkelés. A legtöbb péntek hajnalon egy-egy új lemez megjelenése tartja bennem a lelket, így volt ez a Shame lemezzel is. Gondoltam, lássuk, a hajnali kelésnél nem lehet szarabb, és hát nem is volt szarabb, sőt a nyitószám annyira jó volt, és annyira fellelkesített, hogy az azt követő Six-Pack itt már kifejezetten tetszett, és ez így ment végig az egész lemezen, és mivel a második legjobb szám szerintem a zárószám, így úgy fejeztem be, hogy ezt újból meg kell hallgatnom! Elég ügyes húzás! Amúgy az album nem visszatérés az általam imádott első a lemezhez, hanem a másodikon elővezetett zenei világ sokkal jobban előadva, szóval itt is vannak új területek, amik eddig nem voltak, meg itt is van düh meg méreg, de valahogy sikerült ezt úgy megoldani, hogy emlékszem is a dalokra. Lehet, hogy ezt már csak én mesélem be magamnak, de ez már nem is Dischord stílus sokszor, hanem egy kommerszebb, felhasználóbarátabb My War éra Black Flag. Így vagy úgy, kellemes meglepetés ez a lemez, de azért továbbra is a Songs Of Praise marad nekem a Shame lemez. Kb 1 hónapja felléptek itt Budapesten, de nem mentem, mert másnap reggel futás volt hajnalban a hegyen. Ahhoz, hogy ezt skippeljem, még egy ennél is sokkal jobb lemez kell.

Kedvenc számok: Fingers Of Steel, Addearall, All The People

[nyuszimotor]

Aműgy

megérte a mai reggeli futás - már fél 8-kor mentem futni a töltésre és meglett a 12 km, viszonylag simán, lassabb tempóban - később már jött is egy vihar így ki volt kalkulálva. Halad a progress, kellene már az a félmaraton valamikor :)

[tomschgn]

FILM

🎞 Futni mentem Magyar vígjáték, dir. Herendi Gábor, 2024

A hétvégén hallgattam meg Behumi Dóriék rádióműsorának/podcastjének azt az epizódját, amiben Galambos Péter Galambbal beszélgettek. Ő volt David Schwimmer (Ross) magyar hangja a Jóbarátokban, és amikor a sorozat titkát fejtegették, kitértek arra, hogy a Jóbarátokban nem lehet csalódni. Ha egy pocsék nap végén megnézel egy-két epizódot, garantáltan jobban fogod magad érezni tőle.

Én egy igazán elcseszett nap végén jutottam el a moziba az új magyar romkom, a Futni mentem vetítésére, és valahogy utána hazafelé baktatva már nem is igazán tudtam felidézni, hogy miért voltam annyira padlón három órával korábban. A nevetés a legjobb orvosság, és a Futni mentem nem holmi kuruzsló kotyvaléka, vagy egy sötét utcasarkon egy fura figura ballonkabátjából előhúzott kitudjamilyen tabletta, hanem egy laborban kifejlesztett, patikamérlegen kimért készítmény, amibe minden összetevőből tökéletes arányban került. És persze szeretet van benne. Rengeteg szeretet, amivel ezt a projektet életben tartották annak ellenére, hogy pénz viszont, na az nem jutott.

Végül egyébként Behumi Dóriék is erre jutottak a Jóbarátok kapcsán a podcastben: minden pillanatában érződik, hogy mindenki, akinek köze volt hozzá, szeretettel dolgozott rajta. Úgy tűnik, Herendi Gáborék megfejtették a titkos összetevőt.

[bdpst24]

Elsöprő sikerrel, első helyen nyitott a mozikban Herendi Gábor új romantikus vígjátéka!

Elsöprő sikerrel, első helyen nyitott a mozikban Herendi Gábor új romantikus vígjátéka!

Kirobbanó sikerrel indult a magyar mozikban Herendi Gábor új romantikus vígjátéka, a Futni mentem. Az alkotást az első hétvégén 63.933 néző látta országszerte a mozikban, amellyel első helyen nyitott a toplistán. Nézőszámával a Futni mentem 1989 óta a 10. legjobb magyar filmes nyitást produkálta a mozikban és a negyedik Herendi Gábor-film a tíz legjobb mozis indulás között (Magyar vándor,…

[kinlodok]

vannak celjaid?

Tegnapelőtt még simán rávágtam volna erre a kérdésre válaszként, hogy "mégis hogy a viharba lennének céljaim?", de tegnap este a fejembe vettem, hogy ma reggel elmegyek futni munka előtt, és el is mentem!!!!!!!! Holnap meg terembe megyek majd. Szóval, asszem ilyen kis célok vannak néha az életemben. Sajnos olyan nagy célt sosem tűzök ki magam elé, mert tudom, hogy nem tudnám megugrani, ergó maradnak a babystepek. De ez így a jó.