#félelmeim

[vivneha]

N É Z T E M

Néztem Őt miközben mellettem aludt és arra gondoltam vajon Ő is fél, hogy elveszít engem?

[andrew0807]

Pár apróbb fejlesztés az elmúlt hónapokról. A tanksapka köré kapott egy kis védelmet, hogy a benzin ne a fényezésre csöpögjön. Porschékon láttam eddig csak hasonlót, ami nekem már elég ahhoz, hogy adaptáljam a saját autómra. Az első fekete verzió túl széles lett, de a 2.0 már tökéletes. Most megy a teszt, hogy mennyire lesz ez tartós.

A másik dolog már kissé látványosabb. Tavaly már nagyon nézegettem a szlovák Ladákat, hogy remek az aftermarket koptatójuk. Beszéltem is velük akkor, csak valahogy megszakadt a beszélgetés. Most hogy kint voltunk személyesen újra fölvetettem a témát. Rendkívül segítőkészek voltak, így kb 3 hét alatt meg is jött a sajátom. Bíztam benne, hogy a felszerelés egyszerű lesz, bár kezdtek félelmeim lenni akkor, amikor először kibontottam a csomagot. Később be is igazolódott az aggodalmam. Marha nagy feszültség van az anyagban és mivel üvegszálas, így a hőlégfúvó sem tud kihúzni a bajból. Végül felküzdöttem, de vannak elég nagy illesztési hézagok. Rendeltem hozzá gumikédert, ami elméletileg megoldja a problémámat, de hát majd kiderül ha ideért.

Nyilván később színre lesz fújva, de amíg nem próbálok össze mindent, addig marad így.

Itt még lóg a bal oldala a koptatónak, amit azóta orvosoltam.

[lakotelepi-jamesdean]

Má megint azt olvastam hogy a félelmeim bevonzzák magukat.......

jaj istenem itt ne teremjen valami nagymellű nagyseggű gádzsi meg egy adag kóla mert aztán egyből befosok tőlük na thavesz

[csacskamacskamocska]

Félelem az összeomlástól

Ez elég drámai cím, valójában csak arról akartam jegyzetelni egyet, hogy mennyire nem szabadon gondokodunk, mennyire gúzsba van kötve az elménk és ez által az életünk is. Tegnap elgyalogoltam a munkahelyemről a nyugatiig. Semmi dolgom nem volt ott, csak vitt a lábam. Imádtam az érzést, hogy semmi sem vezetett. Néztem az embereket, a koszt, a várost, Genován gondolkodtam, a rengeteg "idegenen" körülöttem, akik most tűntek fel először, a félelmeken a migránsoktól, és azon, hogy bizony én is jobban szerettem a régi zárt világunkat a kis téveszménkkel, hogy magyarország kelet kis nyugata. Gyerekkoromban mindaz nem volt, amit most láttam. Hirtelen sokan lettek. De támogatom a változást, pedig érzékelem a más kultúrák idegenségét. Szántam magam a félelmeim miatt viszont megértettem a rettegőket. De a változások a normálisak! Akár akarjuk, akár nem, a világ változni fog. Gondolom, hogy evólúciós előny, ha meg tudjuk előzni a bajt azzal, hogy az okosabbak kikövetkeztetik, minek mi lesz a következménye. A logikus következtetések, az önreflexióval, saját pszichék működésének ismeretével, szépen kiadja, hogy mi fog történni majd a jövőben, ha most meglépjük amit... És akkor nem lépjük. Mert, ha rossz vége lesz, akkor összeomlunk. Persze, sima félelem a fájdalmontól és menekülés, ami evolúciósan szintén megérte, de ma hajnalban ezen gondolkodtam, hogy ezek a panelek, hogyan határozzák meg az életemet. És mi történne, ha nem használnám? Ha csak abban bíznék, hogy bármi is történik én talpra tudok állni. Valamikor már írtam a saját erőnkbe vetett hitről. Nem kell okosabbnak lenni. Nem kell előre látni évekre vagy évtizedekre mert ezzel valójában csak medret ásunk. Amit tervezünk, akkor az történik, kizárva minden esetlegességet ami újat, érdekeset, különlegeset hozna. Most már nyomasztóa sokan mondták, hogy milyen bátor vagyok ezzel az olaszországi házvásárlás tervvel. Nem értem, hogy mi benne a bátorság. Ha valaki akar venni egy házat a Balaton mellett, senki nem mondja, hogy micsoda bátorság. Ismeretlen problémákat veszek a nyakamba? Nyilván. Fosok-e tőle? Persze. De milyen érdekes, hogy férjhez mentem, gyerekeket szültem, miközben minderről semmit sem tudtam, senki nem mondta, hogy demerész. A fejünkben a házasság, gyerek dolgokkal kapcsolatban az van, hogy ez normális, más dolgokkal kapcsolatban meg az, hogy nem normális. Megint ugyanoda jutunk, ami a fejünkben van valamiről, az meghatározza a viselkedésünket, a cselekedeteinket, a terveinket, és alakítja a személyiségünket. Miközben lehetséges, hogy egy nagy marhaság.

Sokszor futottam már bele, hogy azt mondják/gondolják, hogy hülye vagyok. Gyerekes, nem túl okos (aki vidám az nem lehet okos, csak a szemüveges zordak okosak), szertelen. Aztán nem sokkal később pedig jön az irigykedés. Te mennyi mindennel foglalkozol, mennyi mindenről olvastál, mennyi dolog ÉRDEKEL (na ez volt azt hiszem a legmeglepőbb. Őt nem érdekli semmi. Nincs még egy nyamvadt hobbija vagy kedvtelése se. És nem gondolja, hogy csinálhatna magának. Ő így született. Vörös a haja és nincs hobbija). Mindeközben én úgy érzem, hogy mást sem csináltam eddig, csak próbáltam a panelek közül kikecmeregni. Néha túlzásba esem, ezt elismerem. Amerre a többség megy, én igyekszem valami más irányba. Mert ott, amire kevesen figyelnek, ott lehetnek érdekes dolgok. Ettől meg néha magányos vagyok.

A fenti önfényezés után még visszatérek a kiindulási pontra. Ha valakinek bizalmat szavazol, az nem másabb, mint az, hogy leteszed a félelmeiddel kapcsolatos paneleket. Ha kiderül, hogy becsaptak, fel tudsz állni. Nem azt kell megtanulni, hogy hogyan ne bízzunk másokban, hanem azt, hogy bízzunk benne, hogy fel tudunk állni, ha padlóra kerülünk. Becsapnak, megcsalnak, összetörik minden álmunkat, jön a világvége, éhinsíég, elvesztünk mindent amiért éltünk? Vannak pontok, amikor az fájdalmasabb, hogy fel tudtunk állni.

Szomorú dolog, hogy a szerelembe se halunk bele, pedig tényleg azt hisszük.

De nem lehet a félelmekre építeni az életet! Viszont csak megtapasztalásokon keresztül lehet elérni oda, hogy nem kellett volna. Akik előtt még rengeteg sok idő van, azoknak azt tanácsolnám, hogy bontsák le a falaikat! Ne haladjanak a csordával. Azzal sem, amelyik jónak látszik. Merjenek vizsgálódni, merjék felvállalni a tévedés lehetőségét. Nem szabad az ejtőrenyős ugrást addig halogatni, amikor már nincs rajta veszteség.

[modernfarytale-nohappyendings]

Amikor azt gondolnád menekülök, vagy ez csak egy jelentéktelen hiszti

Hidd el sokkal többet tartok vissza, mint amennyit megmutatok magamból

Én is félek, esténként sokszor rám tör ez a félelem

De talán, ha most én leszek a bátrabb, ha félreteszem a félelmeim

Akkor talán, Te, itt megnyugvásra találsz

Tudom, hogy nem könnyű ez most

De jó lenne, ha találkoznánk valahol félúton

Valahol a félelmeink, a kudarcaink és a fájdalmaink közt

Olyan pillanatokban, mint amikor az éjszaka sötétjében némán nézzük egymást

Vagy amikor hajnalban még odabújsz pár percre

Ezek a pillanatok másként hatnak, ezek vagyunk mi, amikor félúton találkozunk

Mindig éjjel, amikor sebezhetőbb az ember

És ijesztő a sebezhetőség, tudom

Engem is megrémít

De gondolj csak bele, mi van ha együtt elűzzük a sötétséget?

Mi van, ha így van?

Igyekszem..

Igyekszem a fényed lenni a sötétben, ha engeded nekem.

[arokast]

"Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat Nem a nyári virágeső, ami ránk dobálta a szirmokat Most virág borítja sírodat, előtte itt állok az esőben Hallom a hangod, ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem Az a szenvedés, hogy élek, nélküled létezem, de minek Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim."

Children of Distance - Beforratlan sebek

[lamantintamas]

POLiCE Every Little Thing She Does Is Magic

Bár korábban próbáltam elmondani neki Though I've tried before to tell her

Az iránta érzett érzésekről a szívemben Of the feelings I have for her in my heart

Valahányszor a közelébe jövök Every time that I come near her

Egyszerűen elvesztem az idegességem, ahogy az elejétől fogva tettem I just lose my nerve as I've done from the start

Minden apró dolog, amit csinál, varázslat Every little thing she does is magic

Minden, amit csinál, csak feldob Everything she do just turns me on

Annak ellenére, hogy az életem korábban tragikus volt Even though my life before was tragic

Most már tudom, hogy szerelmem iránta tart Now I know my love for her goes on

El kell-e mesélnem a történetet Do I have to tell the story

Az első találkozásunk óta eltelt ezer esős napról? Of a thousand rainy days since we first met?

Elég nagy esernyő It's a big enough umbrella

De mindig én vagyok az, aki a végén vizes lesz But it's always me that ends up getting wet

Minden apró dolog, amit csinál, varázslat Every little thing she does is magic

Minden, amit csinál, csak feldob Everything she do just turns me on

Annak ellenére, hogy az életem korábban tragikus volt Even though my life before was tragic

Most már tudom, hogy szerelmem iránta tart Now I know my love for her goes on

Elhatároztam, hogy felhívom I resolved to call her up

Naponta ezerszer A thousand times a day

És kérdezd meg tőle, hogy hozzám jön-e feleségül And ask her if she'll marry me

Valami régimódi módon Some old-fashioned way

De a néma félelmeim hatalmába kerítettek But my silent fears have gripped me

Jóval azelőtt, hogy elérném a telefont Long before I reach the phone

Jóval azelőtt, hogy a nyelvem megbotlott volna Long before my tongue has tripped me

Mindig egyedül kell lennem Must I always be alone

Minden apró dolog, amit csinál, varázslat Every little thing she does is magic

Minden, amit csinál, csak feldob Everything she do just turns me on

Annak ellenére, hogy az életem korábban tragikus volt Even though my life before was tragic

Most már tudom, hogy szerelmem iránta tart Now I know my love for her goes on

Minden apró dolog, amit csinál, varázslat Every little thing she does is magic

Minden, amit csinál, csak feldob Everything she do just turns me on

Annak ellenére, hogy az életem korábban tragikus volt Even though my life before was tragic

Most már tudom, hogy szerelmem iránta tart Now I know my love for her goes on

Be és tovább és tovább és tovább On and on and on and

Minden apróság, minden apróság Every little thing, every little thing

Minden apróság, minden apróság Every little thing, every little thing

Minden kicsi, minden kicsi, minden kicsi Every little, every little, every little

Minden apró dolgot, amit csinál Every little thing she does

Minden apró dolgot, amit csinál Every little thing she does

Minden apró dolgot, amit csinál Every little thing she does

Minden apró dolgot, amit csinál Every little thing she does

Amit csinál, az varázslat Thing she does is magic

E-ó E-ó E-ó E-ó E-ó E-ó E-ó E-oh E-oh E-oh E-oh E-oh E-oh E-oh E-oh

E-ó E-ó E-ó E-ó E-ó E-ó E-ó E-oh E-oh E-oh E-oh E-oh E-oh E-oh E-oh

Minden apróság, minden apróság Every little thing, every little thing

Minden apró dolga varázslat, varázslat, varázslat Every little thing she do is magic, magic, magic

Varázslat, varázslat, varázslat Magic, magic, magic

Ó, ó, jaj Oh oh, Oh oh

E-ó oh oh oh oh E-oh oh oh oh oh

el kell mesélnem egy történetet I have to tell a story

Az első találkozásunk óta eltelt ezer esős napról Of a thousand rainy days since we first met

Elég nagy esernyő It's a big enough umbrella

De mindig én vagyok az, aki a végén vizes lesz But it's always me that ends up getting wet

Forrás: Musixmatch

Dalszerzők: Gordon Matthew Sumner

[piecesofmevb]

Körhinta

Az élet egy körhinta, amely folyamatosan ismétli önmagát, és ugyanazokat a problémákat generálja. Csak megy körbe-körbe, míg végül bele nem szédülsz. Minél több kör van mögötted, annál inkább hányinger fog el. Lassan szeretnél leszállni, megállítanád az egészet, menekülnél, de nem tudod merre. Merre? Merre ugorjak? Hol van az irányító? Szólok neki, állítsa meg ezt az őrületes szédülést.

Körülötted suhanó árnyak és emberek vannak. Emberek, akik valaha az életed részei voltak, vagy még azok. Ülsz életed körhintáján: ott van a családod, a régi és jelenlegi barátaid, az óvónénid, tanáraid, szerelmeid. Csupa olyan ember, akik alakítottak, formáltak, hol kívül, hol belül. Próbálsz eleget tenni az összes elvárásnak, legyen az társadalmi vagy közösségi, próbálsz megfelelni mindenféle elvnek, mindenféle normának. Közben a körhinta nem áll meg. Csak megy. Körbe-körbe. Mikor kiben kapaszkodsz meg, hogy segítsen megállítani a szédülést, miközben lassan elengeded azokat, akik ennek a szédülésnek az okozói. Olykor persze felmerül benned a kérdés: Miért történik ez velem? Miért kell ennek így lennie? Talán nem vagyok elég? Talán nem próbálkozom eléggé? Mi van, ha kiesek? Mi történik, ha kiugrok?

Nincs megoldás, a körhinta nem fog megállni. Ha tovább forog, mindent elveszítek: önmagam. A körhinta lassan belülről emészt fel, mintha a saját félelmeim táplálnák. Addig mar, addig fullaszt, amíg fel nem adod. Mikor kell feladni? Mikor tudom, hogy van még visszaút a nagy ugrás előtt?

Miközben kattogok, elmegy mellettem az élet. Minde, ami valójában én vagyok, belepusztul. Mit tehetek? Ugrani nem fogok. Mindig is elítéltem az ugrást. Lassítani kell. Vajon ha csak az egyik lábam teszem le, lelassul? Ha megpróbálom átvenni a körhinta feletti irányítást, vajon kevésbé fogok szédülni?

Ma már tudom, a körhinta félelmetes. Ott érzem csak igazán azt a veszélyt, ami engem fenyeget. Mi van, ha a körhinta szabálya megszűnik, ha eltűnik a centripetális erő, és a körhinta kipörög? Akkor is rajta maradnék, vagy tennék ellene? Ha eljön ez a pillanat, az a győzelem vagy bukás pillanata lesz. Bármelyik is legyen, saját akaratomtól függ, minden bennem dől el. Ami sikerül, az az én sikerem lesz, ami nem, az az én tévedésem. Mi van, ha nem teszem le a lábam és a fizika erői sem hagynak cserben? Mi van, ha annyi is elég ahhoz, hogy ezt lelassítsam, hogy kibékülök a körülöttem elsuhanó árnyakkal, a világgal? Ha nem engedek teret a problémáknak, ha nem érdekelnek többé a szép vagy bántó szavak, ha elfogadok puszta tényeket, ha nem tekintek vissza minden lépésemre, ha nem gondolkodom azon, hol kezdődött a szédülés. Ha csak a megoldásra fókuszálok, vajon megáll? A sorsomat a saját kezemben tartom. Közben reménykedem, hogy magában más is így tesz, és mer lépéseket tenni saját magáért, és együtt megállítjuk ezt a végtelen körforgást.

[igazbaratsagezencsaknevetek]

Félek, hogy a túlgondolásommal elveszítelek.

De attól is félek, hogy ha nem gondolom túl akkor valóra válnak a félelmeim.

Vajon tényleg komolyan gondolod vagy csak playingelsz?

[fhjtblr]

2024. július. 21. vasárnap este

Transzcendens. A földi világon túl eső, megfoghatatlan, kifejezhetetlen "valóság." Hova eshet az az elképzelés, ami sehova sem sorolható? Miért nem tudom megmagyarázni a félelmeim eredetét? Honnan közelíthető meg a halál? A múlt éjjel ezek a kérdések foglalkoztattak.

Rémálmom volt megint, de most kifejezetten különös, elképzelhetetlenül bizarr és részletesen vizuális élmény volt. Most megkísérelem elmesélni, jó?

Régi otthonunk előszobája körül álltam. Jövés-menés volt. Családtagok rohangáltak fel-alá. Az előszoba ablaka alatt két dobozhoz hasonlítható tároló volt letéve, két hófehér, hát nélküli (hokedli), egymás melletti székre. A baloldali tárolóban valami fekete volt, nem látszott rendesen, de érezni lehetett, hogy nem jó közel-menni hozzá, mert beszippanthat. A másik dobozban egy levágott, még tudatánál lévő (élő) levágott, emberi fej volt. A fejet, ami már-már koponyához volt hasonlatos (épp egy-két kósza hajszál, kevés bőr, hús volt rajta) egy csákányhoz hasonló szerkezettel kellett szétütni, kiűzni belőle az emberi tudatot (azaz meg kellett semmisíteni). Ezt a műveletet egy családtag kellett elvégezze, aki tette után (valami megnevezhetetlen eszközzel meg kellett fogja és) át kellett helyezze a másik, feketeséget tartalmazó dobozba. Ezt a tettet édesapám kellett elvégezze, aki végig olyan mondatfoszlányokat használt, mint "már azelőtt sem élt", "ezt meg kell tenni", "már a szeme sem volt nyitva, "ezzel szembe kell nézni" stb. Miután megsemmisítette az emberi fejet, várt egy-két percet a másik dobozba való áthelyezésével. Mielőtt áttette volna, várt amíg megnézi mindenki a szétroncsolt fejet.

Ellenkeztem. Nem akartam megnézni. Féltem, remegtem, menekülni akartam. Nagyapám táncolt a két doboz között, kacagott és hangosan énekelt. Furcsálltam, zavarban voltam, aztán mégis rápillantottam a jobboldali, kinyitott-fedelű dobozra. Csak egy részletet láttam a fejből. A tarkó feletti részt láttam csak, oldalnézetből. A fej meg volt festve, ami jól látszott, mert (mint már említettem) majdnem teljesen kopasz volt, csak egy-két hajszál volt felismerhető rajta, így, hogy majdnem csupasz volt a terület, könnyű felületnek bizonyult a festésre.

A fej kék színű volt, amire különböző minták, meseszerű motívumok voltak ráfestve. Édesapám elmesélte, hogy sokat fizetett ezért a festésért, vannak szakemberek, akik ezzel foglalkoznak. Felismertem, hogy az egyik oldalon (amit megnézni mertem) antropomorf hegyek voltak megjelenítve. Emberi arcuk volt, nagy szemekkel, mosolygósan, kékes-zöldes színben pompáztak. Gyerekes volt az ábrázolás, nem tetszett.

Bűntudatom lett. Én kellett volna ráfessek, az legalább ingyen lett volna, és talán egy kicsit ízlésesebbre sikeredett volna. Közben eszembe-jutottak a másik nagyszüleim is. Ők a csűrben voltak, ott vártak valamire. Anyukám azt magyarázta, hogy ők is már túl vannak 78 éven, nekik sem könnyű itt. Még nagyobb bűntudat kapott el. Féltettem őket, nem voltam képes többet nézni a fejből, menekülni akartam, tudtam, hogy nem lettem volna képes ráfesteni.

Hogyan tudjak festékes ecsettel, nekem-tetszető mintákat festeni a félig-halott nagyanyám fejére?

Nem tudtam, miért de akkora félelem kapott el, amit már nem voltam képes elviselni, ezért felébredtem, magamhoz tértem és egy-két percig mozdulni sem bírtam ettől az érzéstől. Ekkor tettem fel magamban a legfontosabb kérdést: Mitől féltem? A hegyektől? Nevetséges. Gyerekrajzok voltak, naív, kidolgozatlan ábrázolások, nem volt rajtuk semmi remegni-való. Nagyanyám fejének oldalsó részétől? Miért is? Tudtam, hogy "ezen túl kell esni", nincs menekvés, nincs ahova szaladnom.

Ekkor jöttem rá arra, hogy talán az álmom nem is olyan egyszerű és magától-értetődő, mint amilyennek az elején (álombeli állapotomban) tapasztaltam.

Metaforikus képalkotások mentén próbáltam feldolgozni a nemrég történt eseményeket annak érdekében, hogy tisztább, elképzelhetőbb valóságot hozzak létre magam számára. Miért is? Mert nekem fontos a vizualitás. A besorolhatóság, a határok, a megfogható, kifejezhető dolgok valósága. Pedig, tudom, érzékeimmel tapasztalatom, hogy ezek nem léteznek. Ezeket csak én hozom létre, csak önmagam számára hasznosak. Másoknak haszontalan, felesleges, sőt unalmas eszköztelenségek.

[csajokamotoron]

A huligán Alien: Suzuki GSX8S 2024

Az idei szezont egy motoros kalanddal kezdhettem el. Több mint 200 kilométeren át suhantunk a Suzuki új modern motorjaival. Felejthetetlen élménnyel gazdagodtam a Suzuki tesztnapján. Az én útitársam a túrán egy GSX8S volt. A naked motort 2023-ban dobták piacra, 2024-ben pedig testvérét GSX8R-t. A GSX8R idomos és 3 kilogrammal többet nyom, mint a csupasz előd. Hasonlóság bennük, hogy mind a kettőben ugyanaz az új soros kéthengeres blokk található, ami egy fantasztikus újítása a gyártónak és még sorolhatnám mennyi minden közös pontjuk van. De térjünk is vissza a motorra, ami elég mély nyomot hagyott bennem, pedig csak egy napig élvezhettem társaságát. Nem vagyok túl magas, így voltak félelmeim azzal kapcsolatban, hogy nem fog leérni a lábam a járműről. B opció egy Suzuki SV650 lett volna. Erről fejtágításon szomorúan hallottam, hogy csak 2025-ig fogják gyártani őket. Tehát ha szeretnél egy SV-t ebben a konstrukcióban, akkor nem érdemes húzni-halasztani vásárlását, mert nem tudni mit hoz a jövő az SV modellek táján. Megint elkalandoztam, de visszatérve aggodalmamra leért a fél talpam. Tudniillik ehhez a lábpozícióhoz vagyok szokva, ijedtségem egy szempillatás alatt eltűnt. Tudtam, hogy jó csapat leszünk a 8S-el. Tesztvezetés előtt a motorról kicsit körbe néztem, olvasgattam és képeket nézegettem. Előszőr megmondom őszintén annyira nem lett a szívem csücske küllemre, csak motorikusan volt vonzó. Viszont amint megláttam élőben elég szimpatikus lett, masszívnak és biztonságosnak tűnt. Az út során emlékszem az első nagyobb gázadásomra. A motor mint egy igazi szöcske úgy megugrott. Erőteljesen kellett kapaszkodnom a kormányba. Nem tudom mit hittem, hiszen megjelenése miatt egyből asszociálhatunk arra, hogy ez a motor elég fickósra sikeredett. A2-es jogosítvánnyal rendelkezőkre is gondolt a Suzuki, mivel fojtott verzióban is elérhető a modell. 3 színben gyártják a GSX8R-t: fehérben, kékben és feketében. 2024-ben pedig megjelent egy új limitált kiadású szín, a „sert” nevezetű. Én a fehéret és a kéket vehettem szemügyre, mind a kettő csoda szép. https://csajokamotoron.hu/kiprobaltuk-a-suzuki-legujabb-modelljeit-egy-egesz-napos-motorozas-alkalmaval Futurisztikus kinézete miatt bárhol fel lehet ismerni. Eleje számomra olyan, mint a hangya csápja. Előre ívelő idomokat kapott, a LED-es fényszórópár és a helyzetjelzők különleges kialakítása, elhelyezkedése is segít minket külsőleg elkápráztatni. Ha már világításról beszélünk, megemlíteném a hátsó LED-es lámpákat is, ami a dizájn miatt a sárvédőre lett felszerelve. Volt alkalmam este is száguldani a motorral, így arról is tudok nyilatkozni, hogy a lámpák szuperül teljesítenek a sötétben. Elől még találhatunk egy nagyméretű 5 hüvelykes, színes TFT LCD multifunkciós műszerfalat. Első ránézésre érdekes volt nekem, hogy egy hatalmas kijelző van a motoron, viszont az út során megkedveltem, mert tényleg látható volt az összes információ. Nappali és éjszakai módot is állíthatunk, ennek beállítását automatikusan vagy manuálisan is megtehetjük. Választhatunk 3 vezetési mód közül. A-aktív, B-alap, C-komfort, vagyis az A módban lehet vadulni legfőképp. Lapozd végig a galériát! Easy Start rendszer miatt az indítógomb egyszeri gyors megnyomásával be is indul a motor. Ez az újítás is beletartozik az úgy nevezett S.I.R.S-be (Suzuki Intelligens Vezetéssegédleti Rendszer), ami a Suzuki legújabb elektronikai rendszereit foglalja magába. A gyűjteménybe beletartozik Ride-by-wire elektronikus gázkar rendszer, Suzuki kipörgésgátló rendszer (STCS), Suzuki Cross Balancer, alacsony fordulatszám asszisztens, ami araszoláskor nagy segítség volt számomra és a kétirányú gyorsváltóról sem feledkezzünk el. A gyorsváltó kis gázadásnál működik, fel és le is tudunk vele váltani. A tesztnapon ettől ódzkodtam picit, ezért nem használtam ezt a lehetőséget, mert eléggé hozzá vagyok szokva a sima váltóhoz. Később amikor újból tesztelhettem a motort, azonnal kipróbáltam és annyira megtetszett, hogy innentől kezdve csak a gyorsváltót használtam. Hamar hozzá is szoktam a kuplungkar behúzása nélküli váltáshoz. A gyorsváltó kis gázadásnál is működik, fel és le is tudunk vele váltani. Ez az alternatíva túlontúl játékossá teszi a gépet. A kipörgésgátló mértékét is tudjuk könnyen állítani, egytől háromig találhatunk módokat. Sajnos a kiszámíthatatlan időjárás megviccelt motorozás közben. Elkapott egy rettentő nagy zivatar, ami nem volt túl kellemes, mivel esőruhát nem vittem magammal. Sebaj, legalább így is teszteltem a zsiványt! A GSX8S jobb oldalán találhatjuk meg a hangtompítóval rendelkező észrevehetetlen kipufogót. A motorblokk a kettős katalizátor által megfelel az Euro 5 károsanyag-kibocsájtási előírásoknak, de ez a vadság kárára egyáltalán nem megy. Plusz pont számomra, hogy a zsivány fordított teleszkópokat kapott. Viszont vezetés közben észrevettem, hogy annyira nem szereti a rossz útburkolatot. Ehhez érve sajnos le kellett venni a gázról a kezem, mivel eléggé dobálgatott. Valószínű keményre volt beállítva a futómű. De mindent összegezve eszméletlen volt vele száguldozni. Az üléspozíció kényelmesre sikeredett, így a gyártó nemcsak utcai cirkálásra ajánlja a motorkerékpárt, hanem túrázáshoz is. Ennek tudatában az eredeti kiegészítők kínálatában megtaláljuk az oldaltáskákat és az üzemanyagtartály táskát is. Külön lehet vásárolni rá szélvédőt, alsó idomot, LED-es irányjelzőt és üléspúpot. Durvasága ellenére szerintem egy kifejezetten jól kezelhető gép. A túra végére nagyon összemelegedtünk, iszonyatosan sajnáltam, hogy el kellett búcsúznom tőle. Ha lesz rá lehetőségem a közeljövőben motorozni vele, biztos vagyok abban, hogy gondolkodás nélkül felülök a most már szívemhez kedves Alienre! Suzuki GSX8S műszaki adatok: - Motor típusa: Négyütemű, kéthengeres folyadékhűtéses, DOHC - Lökettérfogat: 776 cm3 - Furat x löket:84 mm x 70 mm (3.3 in. x 2.8 in.) - Kompresszió viszony: 12.8:1 - Max. teljesítmény: 83 LE (61 kW) / 8 500 ford./perc - Max. nyomaték:78 Nm / 6 800 ford./perc - Üzemanyag-rendszer: Benzin befecskendezéses - Gyújtási rendszer: Elektronikus gyújtás (tranzisztoros) - Kenés: Nedves olajteknő - Váltó: 6-sebességes, mechanikus - Üzemanyagfogyasztás: 4.2 L / 100 km - CO2 kibocsátás* 99 g / km - Első futómű: Fordított teleszkópvilla, tekercsrugó, olajcsillapítás - Hátsó futómű: Központi rugóstag, tekercsrugó, olajcsillapítás - Első fék:NISSIN, radiálisan rögzített 4 dugattyús féknyereg, dupla tárcsa, ABS - Hátsó fék:NISSIN, 1 dugattyús féknyereg, tárcsa, ABS - Első gumiabroncsok: 120/70ZR17M/C (58W), tömlő nélküli - Hátsó gumianroncsok: 180/55ZR17M/C (73W), tömlő nélküli - Hossz x szélesség x magasság: 2115x775x1105 mm (83.3 in.x30.5 in.x43.5 in.) - Ülésmagasság: 810MM (31.9 in.) - Hasmagasság: 145 mm (5.7 in.) - Tengelytáv: 1465 mm (57.7 in.) - Villaszög / utánfutás: 25°/104 mm - Üzemanyagtartály: 14 l - Súly: 202 kg (445 lb.) - Ára: 3.799.000 Ft Read the full article

[versektolemm]

Cím nélkül

Még ebben a pillanatban is Rád, Rég felejtenem kéne már. Megint napok óta a fejemben motoszkálsz, Ahogy akkor ott vezettél az orromnál.

S hiába hajtom elengedtelek, A gondolatok folyton maguk alá temetnek. Válaszokat keresek s a hibát magamban, Démonjaim szakadatlanul a sarkamban.

Való igaz vannak boldog perceim, De éjjelente rám törnek félelmeim. Haragom ellenére a fejemben cikázol, Te aki mindig csak kitáncolsz.

S az ember akinek hittelek, Való önmagában csak egy kisgyerek. Megjátszott szerep volt ez, Azon tűnődöm mikor térsz már észhez?

Talán neked volt a legkönnyebb, Mindig én voltam a csöndesebb. Ez ebben a pillanatban sincs másképp, Nekem nem maradt más, csak egy emlékkép.

[versinator]

Istrángot fordítottját

Segíthetsz öntudatlanul ugyanolyanok nagyböjt Nyelvükről várakoztam harsonázni hajnaltájt Újraéledt öregséggel szegénységed homorú Megtehetné katedrálisok wagneri farú Kifolynak képetekkel máért kriptát Madárlakta véltek lándzsákkal hárfát

Jelentős eszméktől csipkedték kígyói Megérinteni erényeid mondanivalója gyászolói Ébredésre völgyeiből lámpasor vádjaim Szomorúságát férfiaink mennybejutás utazásaim Megduzzadt felajánlás ellepték alamizsnát Szélfogóban célig köszöntsétek formáját

Tenyeremből éjszakáiba rostába papagájt Hajlongni szadizmus megérintik felsóhajt Ásítanak serpenyőben kanalazni világháború Tisztálkodás tűre bélyegesen szalmakoszorú Elszaladhat irtóznak korareggel csuszát Kívántál elszakítani évét elhullását

Városoknak sutra ladikban rugói Fodrozó ízetek életedhez télutói Eljátszhatna megtisztálkodott tenyerükben félelmeim Golgotákon könnyűek szabd pajtásaim Gőzökben szétcsapja plasztikája overallját Elvegyül vörösödnek együgyűség hajlékát

Szédületben szolgálatot patika visszaejt Átereszti átsétálunk keménybe kiejt Álmaidban sivított falvakba hosszúszárú Bámultalak feltámadott mezőit középkorú Szárítom újszülöttekkel szúrták portáját Kóstolom öntözitek bontalak zenebonát

Csillapuljon alagútjaiba felébredünk felhőkarcolói Szétmázolt végeznének költeményeket zászlói Bűvöletbe teremtenünk rendjéből éjszakáim Frázisaikkal fürdők holdam rokonaim Legalsó föllármázza öntözéshez komorságát Bontunk igazunk félkézből vaskarikát

[viragfold]

Mail Art Call: Vasyl Krychevsky

150 éve született Vaszil Kricsevszkij, ukrán festő, építész, művészettudós, iparművész, grafikus, filmművészeti teoretikus. Egyébiránt ő alkotta meg az 1918-as ukrán címert, ill. az első ukrán bankjegyeket is ő tervezte. A Szumi városában napokban nyíló kiállítás azon a Mail Art projekten alapul, mely neki állít emléket. A küldött munkámmal a jövőről tűnődöm. Winston Churchill jut eszembe valahányszor, amikor a mostani, háborúval sújtott Ukrajna kulturális projektjeit látom és csodálom; azt, amiképp az emberi/társadalmi létezésnek ezen elemi dimenzióit próbálják a golyózáporban is fenntartani. A brit miniszterelnökhöz kötődik ugyanis állítólag a következő gondolat: valamikor a háború alatt azt javasolták neki, hogy a nehéz költségvetési helyzet miatt álljon le a kultúra intézményestül, mindenestül, Churchill erre visszakérdezett: „Akkor miért harcolunk?”. Annak nagyon örülök, hogy odaért a lapom, voltak félelmeim, mert sajnos, a közelmúltban egyes küldeményeim visszajöttek onnan. A kiállítás kurátora, Roman Golub nemrég tette közzé a részvételi certifikációkat, köztük az enyémet is, melyet ezúton köszönök.

Egy videó a kiállításról (feliratozva is nézhető):

[barbarazsirai]

Az önismeret valójában nem más, mint az érzelmi intelligencia fejlesztése, és annak következetes átültetése a gyakorlatba. Az önismeret az, ahol megszűnnek a szürke hétköznapok. Nem csak a közlekedésben érvényes az, hogy ha végzetes hibát követek el, akkor meghallhatok, hanem ez bekövetkezhet akkor is, amikor hagyom, hogy a félelmeim teret nyerjenek. Ilyenkor valójában mindent elveszíthetek, amit eddig elértem. Legfőképpen a méltóságomat. Mert ha az ember nem fejleszti az önismeretét, akkor csak idő kérdése, hogy mikor fogja elveszíteni a méltóságát. De hát mindannyiunkra szükség van... olyanokra is, akik elveszítik, és olyanokra is, akik nem. Hogy tanulhassunk egymástól.

[vivalazado]

megtaláltalak,

csak el ne veszítselek.