#emlékezés napja

[izraelinfo]

Politikamentes megemlékezést szeretnének a gyászoló családok Izraelben

Mintegy ötszáz gyászoló család politikamentes megemlékezést kért Izraelben a Joav Galant védelmi miniszterhez címzett nyílt levelében szerdán. A családok azt kérték, hogy a Hamasz palesztin terrorszervezet október 7-i terrortámadásában szeretteiket elvesztett gyászoló családok tagjai beszélhessenek idén az Emlékezés napján rendezett szertartásokon politikusok helyett. “Az izraeli társadalom…

[orsiisworld]

Az a dolgom, hogy hidat építsek a múlt és a jövendő között. És hogy ennek a hídnak a pilléreibe beleépítsek mindent, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes.

Wass Albert

[nemzetikonyvtar]

Október, mindszent hava végén, s november első napjaiban mindenszentek (november 1.) és halottak napja (november 2.) ünnepeihez kapcsolódva meglátogatjuk halottaink sírját a temetőben. Az őszi emlékezés, a sírokra tett koszorúk, virágok és a gyertyagyújtás szokása évszázadok messziségébe mutat. Az eredendően a katolikus hagyományban gyökerező ünnep ma közös kincse, emlékező ideje szinte mindenkinek.

[elnieserezni]

“Emlékezz rám, szívem búcsút int feléd. Emlékezz rám és ne sírj most ezért, Hisz elválhatnak útjaink, de lelkem el nem hagy, Egy titkos dallam rád kacsint majd minden áldott nap Emlékezz rám, ha én távol leszek már, Emlékezz rám, ha halkan sír egy vén gitár. Érzem egyszer visszatérek, el nem hagylak már és addig nem is kérek mást, emlékezz rám. “

Coco-2017

[idegszerviz]

Van ez a Szűcs Balázs alpolgármester aki már a tavaly őszi választásoknál remekelt. A fent olvasható origós cikkben elmagyarázzák. Ma reggel hallgatom Fialát aki éppen telefonál ezzel a szerencsétlennel. Emberünk azt fejtegeti, hogy el kellene már felejteni a második világháborút, lezárni a fejekben, ne legyen már jelen a hétköznapjainkban, hiszen az ilyen becsület napja és hasonló náci dolgok ne kapjanak már teret.  Majd elkezdi magyarázni hogy milyen csodálatos belvárosi emlékezés sétát szerveztek a holokauszt áldozatainak emlékére és milyen sokan voltak és hogy ez mennyire jó.

Most akkor mi a kurva élet van? 

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Miért nyílik a pipacs novemberben a briteknél – az emlékezés virágai

New Post has been published on https://zarojel.hu/pipacs-november-brit-emlekezes/

Miért nyílik a pipacs novemberben a briteknél – az emlékezés virágai

[vc_row][vc_column][vc_column_text]November 11-én több országban ünneplik a „Remembrance Day”-t, azaz az Emlékezés napját. Az ünnepségeket a november 11-hez eső legközelebbi vasárnapokon szokták megtartani, de a jellegzetes kis piros pipacs kitűzőt sokan már október végétől kitűzik ruhájukra.

 [/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtbGF5b3V0JTNEJTIyaW4tYXJ0aWNsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjIzNjI1OTUxMDI2JTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”150718″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image”][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtbGF5b3V0JTNEJTIyaW4tYXJ0aWNsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI5MDU4MDYzNDk3JTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRQ==[/vc_raw_html][vc_column_text]

Eredetileg a „Nagy Háború” végéről emlékeztek meg

November 11-én, 1918-ban délelőtt 11 órakor írták alá a fegyverszünetet az antant és Németország képviselői az észak-franciaországi Compiègne mellett, ezzel a világháború véget ért a nyugati fronton. A XX. század első nagy világégésében közel 10 millió katona és ugyanennyi civil vesztette életét. A háború után Angliában ez a nap lett a nagy háborúban meghalt katonák hivatalos emléknapja.

Úgy vélték, hogy a halottak emlékét tiszteletben kell tartani. V. György király kezdeményezett egy perces csendet, egészen pontosan a tizenegyedik órában a tizenegyedik napon, a tizenegyedik hónapban, azok emlékére, akik meghaltak a hazájukért.

A második világháború után a Fegyverszünet napja elnevezést a Brit Nemzetközösség országaiban az Emlékezés napja (Remembrance Day) váltotta fel. Kibővítették a megemlékezést a II. világháború (és később a koreai, a maláj háború, majd pedig a szeptember 11-i terrortámadás) áldozataira. Az eredeti egy perc csendből így lett 2 perc némaság. Így emlékeznek arra a közel 20 millió emberre, aki életét vesztette a háborúkban.

Koszorúzás a Whiteholl-on

A hivatalos ünnepségek Londonban greenwichi idő szerint 11-kor kezdődnek 2 perces néma csönddel. Ezt követően megszólalnak a Királyi Légierő harsonái, majd Beethoven gyászindulójának hangjaira megkoszorúzzák a Kenotáfiumot a Whitehall-on. Elsőként II. Erzsébet királynő, majd a miniszterelnök, a parlamenti pártok vezetői, a nemzetközösségi főbiztosok londoni képviselői helyezik el a koszorúikat. Őket követi a külügyminiszter, majd a fegyvernemek vezérkari főnökei, továbbá a kereskedelmi hajózás és a polgári légi közlekedés képviselőinek virágai. Az ünnepségen részt vesznek a Királyi Brit Légió tagjai, illetve a jelenleg is szolgálatot teljesítő katonák.[/vc_column_text][vc_single_image image=”150719″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtbGF5b3V0JTNEJTIyaW4tYXJ0aWNsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0NjA3MjAzNjY4JTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

A piros pipacs szimbolikája

Az I. világháború az újfajta hadieszközök miatt korábban nem tapasztalt méretű emberáldozattal járt. A hosszú harcok kietlen sík területekké változtatták a csatatereket, ahol szinte semmi sem maradt meg. A pipacs viszont igénytelenségének köszönhetően a kevés kivételhez tartozott. Nem csak a háború után borította be újra a flamand mezőket, de már a harcok idején is megjelent, még az elesettek sírhalmain is. Piros színe miatt sok katona úgy vélte, hogy a virág az elesett bajtársai véréből nőtt ki.

Ez ihlette meg John McCrae-t, a Vermonti Egyetem korábbi patológia professzorát, aki a háború alatt orvosként szolgált a kanadai tüzérségben. Az ypres-i ütközetben vesztette el korábbi tanítványát és barátját, Alexis Helmert. A temetésekor érzett mély bánatában írta meg “A flamand mezőkön” (In Flanders Fields) című versét. A műben pipacsok borítják a katonák sírjait, akik abban reménykednek, hogy emlékük haláluk után is fennmarad. A vers a háborús költészet egyik legszebb alkotásaként vonult be az irodalomba.

The Poppy

A vers 1915-ös megjelenése után gyorsan népszerűvé vált, és rövidesen francia fordítása is megjelent. Egy keresztény ifjúsági szervezet aktivistája, Moina Michael a vers megismerése után pipacs kitűzésével fejezte ki szolidaritását az elesett katonákkal.

A legjelentősebb veteránszervezet, a Brit Királyi Légió terjesztette el azt a papírból készült pipacs jelvényt, a Poppy-t, melynek viselésével az összes háborúkban elesett brit katonára emlékeznek.  Ma már a Poppy Egyesület önálló gyárral rendelkezik, ahol háborús árvák helyett mozgáss��rültek és korlátozott munkaképességűek dolgoznak. A Poppy Day, és a veteránok támogatásának ügye jelentős társadalmi támogatottsággal bír.[/vc_column_text][vc_single_image image=”150720″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG9yZWxheGVkJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjYxMTA5MDI3MzclMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjAlMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

[harompontkilenc]

Emlékezés napja leárazások

Ezen nem tudok túllépni bakker. “Fater meghalt egy iraki bevetésben, hát akkor veszek már az emlékére egy monitort olcsón”?

[bdpst24]

Nefelejccsel emlékezzünk a haza hőseire

A kékvirágú nefelejcs, a tavasszal nyíló kis virág már a nevében is üzenetet hordoz, jelentése a nevéből könnyen megfejthető: az emlékezés virágának tartják.  November 1-jén, halottak napja környékén különösen fontos az emlékezés, emlékezünk az elhunyt rokonokra, szerettekre, és barátokra. Idén ezen a napon szánjunk pár percet arra is, hogy a haza hőseire emlékszünk. Az ő tetteiket hajlamosak…

[bonesteve]

Tusi néni a dédnagymamám barátnője volt. Nem rokon, nem vér. Tusi néni valahogy a családba került és amikor nagybátyám eltartási szerződést kötött vele, végleg a család részévé vált. Tusi néni valami fura módon kötődött a családhoz. Dédnagyapám családilag Párizsba emigrált még a húszas, harmincas években. Billancourtban, a Renault otthonában volt gyári munkás, aztán ügyesen belekveredett a frankhamisítási bizniszbe, a francia állam kitoloncolta családilag, Tusi néninek is jönnie kellett haza. Amikor nagybátyám "átmenetileg" eladta Tusi néni ingatlanát a Dembiniszky utcában, megkérte a szüleimet, hogy szállásoljuk el Tusi nénit néhány hétre. A néhány hétből hat év lett. Apám sose bocsátotta meg nagybátyámnak ezt a gaztettet, később nekem is nehezen ment. Tusi néni velünk lakott. Idős asszony volt, az alsó ajkán egy szörnyű vérömleny, ami végigkísérte fiatalkorától, sose műttette meg, így nem is kelt el sose. Tusi néni kamaszkoromban végig velünk élt a családi házunk egy szobájában. Tiszta, illatos idős hölgy volt, komoly tartással. És remekül főzött. Amikor hazajöttem suliból, gyakran a kedvenceimmel várt. Nudli, káposztás cvekedli és kelkáposzta főzelék. Talán akkor, 16 évesen, negyven éve ettem kelkáposzta főzeléket utoljára. Néha Anyám is készített, nosztalgiából kaptam is mindig, finom is volt, de Tusi néni főzelékének egyszerű ízeit nem tudta utánozni. Napok óta forog bennem a gondolat egy reggeli álom miatt, amit Tusi néniről álmodtam, miszerint gyerekként hazaérek, kérdezi, mit ennék, mondom, nudlit, kelkáposztát és káposztás cvekedlit, nevetünk, hogy egyszerre nem lehet mindent, aztán kipakolja elém a göcsörtös ujjaival alig markolva az edényeket, amelyekben nudli, főzelék és tészta van, nevetünk, ő a duzzadt szájával én a göndör hajas fejemmel, serkenő bajuszommal, sírva ébredtem, sose állt igazából vér szerinti közelségben az öregasszony hozzám, igazából teher volt a család részére, de ekkor döbbentem rá, hogy igazából őszintén szerettem, mintha vérem lett volna. Két napja elbicikliztem a piacra, forgattam a nénik által kínált gyönyörű fodros, mélyzöld kelt a kezemben, mindig ilyenből készítette Tusi néni is a főzeléket, de nem vettem, nem akartam vacakot a hibátlan helyett főzni, lerombolni egy nimbuszt, amelyet negyven éve ápoltam magamban. De ma amikor Asszony felhívott a boltból, akarok-e valamit, mondtam, hozzál kelkáposztát. Hozott is, össze is szólakoztunk, káposzta jellegűnek nézett ki a kel, nem volt szép harsány zöld levele, aztán a netet hívtam tanúbizonyságul, neki volt igaza, az erezete alapján tényleg kel volt, hiába nézett ki sima káposztának. Kerestem egy alap receptet, bízva abban, hogy Tusi néni se a Streetkichen totálisan kitekert, bután nagyzoló receptjéből dolgozott. Másfél liter sós vízbe dobtam a felcsíkozott kelt, amikor összeroskadt, beledobtam a kockázott krumplit, tettem bele köményt és majorannát, főztem, közben rántást csináltam, olajon hagymát és fokhagymát pároltam, liszt rá, pirospaprika, só-bors, felvizeztem hőt egyenlítettem a főtt lével, bele a fazékba. Összefőztem. A főzelékek sose jók frissen. Valahogy nem áll össze, mint ahogyan a pörkölt is másodjára melegítve lesz igazán jó. Nos, a kelt én hidegen ettem mindig, tejföllel. A hűtőbe került a kész főzelék és Asszony, mivel elmeséltem neki mindezeket, félretett egy kisebb tányérnyit külön nekem. Ez elhült mostanra. Kivettem a hűtőből, rákanalaztam egy evőkanálnyi tejfölt, összekevertem, megborsoztam. És itt volt velem Tusi néni, aki mindig várt a suliból haza, általában a Magyar Nemzetet olvasva, amikor beléptem, akkurátusan összehajtotta az újságot, majd mosolyogva kérdezte, mit ennél, kisfiam, én pedig kérdeztem, van-e nudli, cvekedli, vagy kel és ő mondta, kelt csináltam, most hült ki. Én leültem és ő elém tette a főzeléket, mellé a tejfölt. Ahogy kanalaztam az általam főzött ételt, Tusi néni mosolygott rám én pedig az emlékezés könnyeit nyeltem a főzelékkel. Ugyanolyat főztem mint az övé volt mindig. Semmit lajhárháj, meg cickafark. Csak az alaprecept. Így ettünk most az imént kelt én meg Tusi néni.5Viktor G. Vidor, Endre Számel és további 3 ember

[foulchildtiger]

Emlékezés, tisztelet adás két napja de mindannyian tudjuk, hogy szerető családtagjaink, rokonaink, barátaink elvesztése nem egynapos fájdalom, hanem örök. Szívünkben, mindennapjainkban ott élnek, fel-fel villan a mozdulatuk, nevetésük, néha meghallod a hangjukat, vagy megérzed az illatukat.

Nyugodjon lelkük égi fényben, emlékeikből fakadjon áldás

[izraelinfo]

Három ünnep, apró képek, szimbólumok

Három ünnep, apró képek, szimbólumok

Szubjektív leszek és optimista, mint egy vezércikk. Apró képek jönnek, remélem összeállnak. Három ünnep, ami nem a zsidó vallásé, mégis Izrael��. Követik egymást a megkéső tavaszban. Idén hozzájuk csapódik a korona-év vége is. Mert vége, mi, itt már le merjük írni. Az első a Jom haSoá, a Holokauszt emléknapja. 11 órakor megszólal a sziréna. A véletlen úgy hozza hogy épp egy haifai gyárban ér. A…

[restinpeacemyangel]

Szofi: 2. fejezet:  Angyallá válni

Kiskorodban volt olyan hely, ami a kedvenced volt ? Egy kis zugra gondolok. Egy kis kuckó ahol bátran születtek meg elméd rejtett vágyai. Unikornisok, sárkányok hercegekkel király lányokkal vagy épp angyalok százai kalandoztak önfeledten körülötted élményeket generálva. Ezzel őrizve a gyermeki ártatlanságot amikor még igen is hittünk a mesék béli boldog befejezésben. Most itt írok neked. Az én kis titkos mese birodalmamban. Ami egyébként egyszerű otthoni sátor tákolmány ,egy kis bunker. Kicsiként imádtam itt tölteni órákat akár rajzolással vagy árnyjátékokkal. Nem engedtem be senkit. Ez volt az én helyem. Istenem! Most hogy visszagondolok ezekre a pillanatokra rádöbbenek az apró boldog mozzanatokra. Mostani fejjel elég nehéz találnom az emlékeim között igazi értékeket. Hiszen rengeteg minden történt azóta. Ez a birodalom se a régi már. Csak az elmúlás jut róla eszembe. Arcomon könny pereg le és a pillanatnyi jóleső nosztalgia csúf igazsággá vált át felnyitva a szememet arra, hogy felnőttem. És hogy mikor váltam felnőtté? Amikor szembesültem az érzéssel, ami még mindig itt van bennem néha elbújva olykor erősebben sziporkázva. Nem menthetünk meg mindenkit. Bármennyire szeretnénk. Nem menthetem meg magam. Nem  tudom tovább tenni. Csak ülök itt a poros emlékek között hallgatva az eső cseppek koppanását az ablakon nézegetve a frissebb vágásokat a kezemen. Nem szeretem ezeket a hipnózis szerű állapotokat. Amikor lassan minden elhalkul körülöttem és zombi módjára nézek magam elé visszagondolva néhány fájdalmas momentumra. Van elég, mégis ki tudok emelni egyet ami akár lehetne minden csalódásom alapja is. Amiért kezdtem elveszteni a kapcsolatot a világgal. És ez nem más mint, hogy anya megpróbálta elvenni a saját életét. Mielőtt elmesélném azt a napot, beszéljünk kicsit az öngyilkosságról. Ez nem egy átmeneti dolog. Egy végleges választás. Fogadni mernék hogy a legtöbb ember aki megpróbálja igazán nem gondol bele hogy mire vállalkozott. Egyszerűen csak meg akarják szüntetni a pillanatnyi fájdalmat. Nem értik mit is jelent megszűnni. A következmények. Űrt hagyni magunk után. De persze mit is várhatnánk? Ez a legutolsó amire gondolni lehet ebben a helyzetben. Túlságosan sérültek vagyunk ahhoz hogy lássunk. Elvakultan rohanunk bele az önként választott végzetünkbe. Mindezt miért? Hiszen emberek vagyunk. Természetes hogy hibázunk. Sajnos az is az élethez tartozik hogy szenvedünk bizonyos dolgoktól. Reménytelenség? Magány? Viszonzatlanság? Bukás? Annyira lehetetlen már újra talpra állni? Rengeteg kérdést felemészt ez az egész. És annyira kevés az idő, hogy választ találjon. 400 millió ember szenved lelki és idegi betegségektől világszerte. Évi 800 ezer ember hal meg öngyilkosság miatt. A kelet-európai országok között a magyarok a 3. helyen állnak. Alig 10 év múlva a depresszió lesz a legelterjedtebb betegség. Mint valami megállíthatatlan halálosztó. Ha azt hiszed te vagy az egyetlen aki irtózatos lelki kínokat él át. Tévedsz. Tudnod kell róla hogy nem vagy egyedül. Egyre inkább erősödik odakint a vihar. Végül is csak egy ablak üveg választ el a kint eszeveszetten rohangáló emberektől akik minél hamarabb valami fedett helyet keresnek a szakadó esőtől. Számomra ez az igazi romantika. Nem a hatalmas virágcsokor hegyek csokival , lágy zenével. Hanem ez. Hallgatni a vihar moraját. Egy meleg puha pokróccal körbe bugyolálva ülni a kényelmes karosszékemben. Gyönyörködni a villámokban. Ilyenkor érzem leginkább a békét bennem hiába lehet bármennyire pusztító kint az idő. Anya mindig azt mondta nekem hogyha ennyire szakad odakint akkor valakit nagyon siratnak odafent. Gazdagabbak lettek egy angyallal. Te hiszel bennük? Vagy inkább úgy kérdezem hiszel valamiben? Akármiben. Talán nem árulok el nagy titkot azzal hogy magányos vagyok. Az önbántalmazás a gyűlölet jele. A magány teljesen más. Az, hogy neked írok a legjobb jel erre. A szeretetemé meg hogy egy olyan emberhez fohászkodok aki már nincs köztünk. Hiszen, aki éltében szeretett és melletted volt az holtában sem tűnik el. Angyallá vált és vigyáz rád. Ott van minden levegővételnél. Minden szívdobbanásodban. Én ebben hiszek. Nem látom őt. Viszont érzem. Velem van az átsírt éjszakákon. Velem volt mikor elsőnek bántottam magam. És akkor is mikor láttam az üres gyógyszeres dobozkákat anya éjjeli szekrényén. Anya öngyilkossági kísérlete után kimentem a temetőbe és az én láthatatlan őrszemem sírjánál össze esve zokogtam nem törődve azzal hogy az a néhány ember aki ott bóklászott a környéken mit szól. Kis pöttöm kézen vezetgetős korom óta a halál számomra egy rejtélyekkel teli utazás volt. Nem csupán az élet vége hanem valami ismeretlen a létezésnél hatalmasabb dolog kezdete. Az angyalom halála után heti rendszerességgel vittek ki látogatóba hozzá a temetőbe megőrizve azt a szeretetet köztünk, amit mindenki tudott, hogy az idők végezetéig szól. Mesélték, hogy egy ilyen látogatás alkalmával történt az, hogy részt vettem a legelső temetésemen, mint " gyászoló". Gyászolni valakit, akit sosem láttam azelőtt. Mindössze 3 évesen amikor még javában az élet megismerésének az elején jártam. A sztori roppant mód egyszerű mégis meg van a magával ragadó varázsa és anyu akárhányszor mesélte el nekem olyan lelkesedéssel figyeltem mintha legelőször hallanám. Talán ez a legszebb emléke rólam. Történt ugyanis, hogy egy borús esős októberi nap vele és mamával kimentünk a temetőbe elhunyt szeretteinket meglátogatni. Ahogy a kapuhoz értünk megpillantottuk a feketébe öltözött egymásba kapaszkodó könnyektől csillogó szemű vigasztalhatatlan búcsúzó tömeget. Az volt az első alkalom mikor annyi szomorú embert láttam egy helyen és nem értettem pontosan mi zajlik előttem. Miközben elhaladtunk a temetési szertartás mellett egyre több gomolyfelhő gyülekezett az égen eltakarva ezzel a napot. Mennydörgés, szemerkélő eső és nem telt el sok idő és mire észbe kaptunk elkezdett szakadni az eső. " Ha ennyire szakad odakint akkor valakit nagyon siratnak odafent." Hasonló képen mint ahogy most. És ahogy a karosszékemben ülve a fejemben száz meg száz cikázó kusza gondolattal írok a vihar ami másoknak oly természetes nálam háttérbe szorult és hangját elfedte az emlékezés. - Most nem indulhatunk el haza! -mormogta anyám kutatva a táskájában az esernyőjét. Miután elhangzott ez a mondat a szájából arra lettek figyelmesek mamával, hogy a pici 3 éves énem a temető kapuin kívül ténykedik. Odaszaladtak hozzám és miközben nem győzködtek hálálkodni az Istennek, hogy nem csapott el egy autó összeráncolt szemöldökkel kérdően figyeltek ahogy az árok partjáról tépkedem le az ázott virágokat. Mikor már összegyűjtöttem annyit amennyi a kicsi kezemben elfért a másik szabad kezemmel anya kabát úját meghuzigáltam majd mutattam a gyászolók felé, akik az idővel nem törődve hallgatták a gyászbeszédet. Anyuék elmosolyodtak a szavak nélküli kérésemen majd odakísértek engem az elhunyt hozzátartozóihoz, barátaihoz. A díszes koszorú halmokhoz képest az én kis frissen szedett vadvirágaim csekélyeknek tűntek de mégis annyi tisztelet volt bennük amennyit csak egy ismeretlen kislány adhat.

A hozzám lépett idős asszony felé nyújtottam azt a mini csokor mezei margarétát pipaccsal néhány szál szarkalábbal tarkítva. A sírástól piros és bedagadt szemeiből újabb könnyek gördültek végig az arcán. Megölelt majd reszkető kezeivel átvette a virágcsokrom. Hellyel kínált. Megóvva az egyre csak szakadó esőtől. Így történt hát a legelső temetésem. Nagy- Kálózy Katalin volt az, aki elindította bennem az igaz emberi érzéseket. Ő az az angyal ki nem az enyém, sosem beszéltem vele mégis a szívembe zártam. Lehet nevetségesnek hangzik, de azóta minden év október 5-én viszek egy szál fehér rózsát a sírjához. Ma is kint voltam még a tomboló idő előtt. Nem emlékszem a temetésre. Ugye csak a sztori van meg, amit regéltek nekem. Mégis valami hatalmas és végtelennek tűnő nyugalom jár át. Nem lehet csak úgy szavakba önteni igazán. Családunkban a halottak tisztelete a legfontosabb. Igyekeztek ezt megtanítani nekem és az iker testvéremnek. Szüleinkkel akár mindketten ott voltunk akár csak én egyedül de anya minden alkalommal beszélt a halottainkhoz. Elmesélte nekik milyen napja volt. Mennyire hiányoznak neki. Annyiszor láttam ezt tőle, hogy azt gondoltam ez a természetes és így én is ahogy nőttem úgy egyre önfeledten tartottam élmény beszámolót nekik. De sosem hittem volna azt, hogy mindez annak jele mennyire vágyik ő is eggyé válni a mindenséggel. Csak képzeld el azt a képet mikor bemész a szobába és ott látod mozdulatlan az ágyon azt az embert, aki az életet adta neked. A szekrényén üres gyógyszeres dobozok. Néhány szem nyugtató belőlük a földön hever. Hirtelen minden elhalkult körülöttem. Pár pillanatig teljesen elhomályosította a fejem maga a tény, hogy akár lehet, hogy későn érkeztem. Odaszaladtam az ágyához. Próbáltam felrázni az "álmából". Minden hasztalannak tűnt. Közben az éppen buliba készülődő Stella után üvöltöttem. Mint valami eszeveszett őrült rohant oda hozzánk. A látványtól ami elé tárulkozott meredt szemekkel megtorpant az ajtóban. A félelem az arcán pont olyan volt mint az enyém. Mintha csak tükröt tartottak volna elém. Hiszen ikrek vagyunk. Minden érzésünk közös. Ha egyikőnk szenved azt a másik érzi. - Hívd a mentőket Stella!- mondtam zihálva s a könnyektől már alig láttam. Ott voltunk hárman. Az anya, aki eldobni készült az életét a két reszkető, kétségbe esett lánya. Olyan pofont kaptunk az élettől, amit sosem felejtünk el. Stellával egymásba karolva vártuk a mentőt imádkozva anyánk életéért. A mentő végül megérkezett és túl élte a saját magának kiszabott ítéletet. Bár egy része így is odaveszett, amit már az Isten sem tud visszaadni neki. Stella a történteket nem tudta feldolgozni úgy hogy anyával egy helyen helyen él. Mamához költözött határozatlan ideig. Emlékszek még mindig arra az estére mikor apával a konyhában üvöltöztek egymással. Én a szobánkban hallgatóztam majd a falnak dőlve lassan csúsztam le a padlóra. Összekuporodtam magzatpózba és abban reménykedtem mind ez csak valami rossz álom. Stella majd az ágyamon ugrándozva ébreszt ahogy általában szokta ezt kiáltva. - Te mihaszna naplopó ébredj már! De nem. Egy hangos csörrenés után a vitájuk is megszakadt. A testvérem berontott a szobánkba összeszedni pár holmiját. Majd ugyanazzal a lendülettel távozott otthonról. Egy szót sem szólt hozzám. Még egy kósza pillantást sem érdemeltem meg tőle. A düh csak úgy izzott a szemeiben. Én meg ott maradtam összeroskadva a padlón nézve, hogy omlik össze a családunk, ami mér így is megélt pár majdnem összeomlást. De ez akkor a végsőnek tűnt. Stelláról 1 teljes hétig nem tudtam semmit. Akárhányszor hívtam nem vette fel a telefont.Mama meg csak annyit mondott. - Adj neki időt. Jó. Mégis mennyit? Testvérek vagyunk. Szükségünk van egymásra. De ő meghátrált mindentől. Tőlem is. Kérdezhetnéd hogy én hogy éltem meg. Neheztelek-e anyára? Abban a pillanatban ketté tört a világom. Nem látogattam meg egyszer sem a kórházban. S mikor onnan hazajött nem beszéltünk napokig. Szótlanul néztünk egymásra. Egyszerűen nem találtam szavakat. És abban sem voltam biztos, hogy szeretnék. Csak bezárkóztam a szobába és nem beszéltem senkivel. Az futott át az agyamon újra és újra mi lett volna ha nem találok rá időben. Itt hagyott volna minket egyetlen szó nélkül. Harag volt bennem. Abban nem vagyok biztos mi zajlott le benne. Talán gyűlölt engem mert megfosztottam őt a szabadságtól. Attól, hogy angyallá váljon.

Az élet nem mutathatta meg volna jobban a fájdalom valódi arcát. Tapasztalat. Az egyetlen fénysugár. Ha így nézzük talán nem tűnök annyira sebezhetőnek és nem gondol rám senki se úgy mint egy szerencsétlenre, aki rosszkor volt rossz helyen. Mert hiába mentettem meg az életét. Okkal akart eltűnni.

Szőnyeg alá söpörve teszünk úgy mintha ez mind meg sem történt volna. És az hogy ugyan arra készülök amit már ő megpróbált csak azt bizonyítja milyen, az hogyha elkésünk a szeretettel.

Vajon az elveszett lelkeket is várja valami odaát? Angyallá válhatnak akkor is ha már nincs bennük remény? A túlcsordult viszonzatlan szeretet, ami átjárja a testük minden porcikáját a semmibe vész. Utolsó lélegzetükkel szívük végső taktusát hallgatva tűnnek el. Nincs fájdalom. Sem emlék. Eleget éltem ahhoz, hogy tudjam mi az a megbocsátás mégis képtelen vagyok rá. Megbocsátani anyámnak. Irgalmazni a fájdalomnak, amit érez. Amiért megakart halni. Megkegyelmezni magamnak. Lehetetlen.

Anya én már akkor elvesztettelek miközben a másodperceket számolva vártam a mentőt, figyeltem a légzésedet és próbáltam hinni a csodában. Próbáltalak megvédeni saját magadtól de eközben én lettem sebzett. Önző mód azt akartam, hogy élj. S talán te is azt szeretnéd, hogy éljek. Tudod te, aki most éppen olvasol. Megeshet, hogy éppen hasonlítunk. Lehet te is hamis tükröt mutatsz a világnak. Hazudsz magadról annak érdekében, hogy lelked tovább már ne sérüljön és érzéseid rejtve maradjanak. Úgy hiszed ez a helyes. Viszont ez olyan magánnyal jár, amit ember képtelen elviselni és olykor belehal. Lelkem egy kis darabja minden nap elillan ürességet hagyva maga után. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor elvonul a vihar. Szép lassan az ég kitisztul, hogy a nap fénysugarai utat törjenek maguknak. Viszont minden annyira csendes. Nincs már az a hangzavar, mennydörgés villámlás csak az üresség. Mintha semmi se történt volna. Ezért olyan szomorú számomra egy-egy vihar vége. Mint a mostaninak is.

" Megfáradt lelkemért Könnycseppet ne ejts!

Hisz legyen végső állomása örök üdvösség vagy kárhozat Emberként élt  és esendőként halt. Nem kellenek ide szavak sem. Titkaim szertefoszlanak s ami fájdalom átkarolt,

a feledés homályába a mélybe zuhan velem." Hegedűs Szofi

[mohoszdb]

New Post has been published on http://hajdu-horgasz.hu/2019/10/szomoru-emlekezes/

Szomorú emlékezés

November 1. a mindenszentek, november 2-a a halottak napja. Ezek a napok a halottakra való emlékezés ünnepei hazánkban is

A Hajdú Bihar Megyei Horgász Szervezetek Szövetsége is emlékezik az elhunyt horgásztársainkról, akik már nem lehetnek közöttünk.

Schrenk Éva a Halottak napi visszaemlékezésben az alábbiakat írja:

„Halottak napján most visszaemlékezünk

sírokra a temetőben mécseseket teszünk,

szomorúan hangzik fel a gyászoló ének,

sírok köré gyűlünk mi: fiatalok, vének.”

  Kívánunk valamennyi volt horgásztársunk családjának vigasztalódást!

  Debrecen, 2019.október 31.

                         Csengeri Imre

szervezési és kommunikációs munkatárs

[pomazvaros]

Mindenszentek – az emlékezés ünnepe -

A közelgő Mindenszentek és Halottak napja alkalmából – függetlenül az időszakra jellemző esetleges zord körülményektől és földrajzi távolságoktól – szinte minden állampolgár útra kel, hogy felkeresse hozzátartozói örök nyughelyét és lerója kegyeletét rokonai, barátai sírhelyénél.  Ezért a rendőrség arra figyelmeztet, hogy az útnak indulók körültekintéssel és figyelemmel viseltessenek a közlekedésben rejlő veszélyhelyzeteket illetően.

Az emberi élet védelme és a közúti forgalom segítése érdekében a közlekedésben részt vevők fokozott rendőri jelenlétre számíthatnak 2017. októberének utolsó és novemberének első hetében.  

A megnövekedett gépjármű-, és gyalogosforgalom irányítása, valamint az ilyenkor előforduló bűncselekmények megelőzése érdekében a Szentendrei Rendőrkapitányság megerősített szolgálattal készül különösen a köztemetők, virágárusító helyek, valamint a tömegközlekedési központok környékén.

A Szentendrei Rendőrkapitányság az alábbiakra hívja fel az ünnepre készülő állampolgárok figyelmét:

⦁ A folyamatos gépjármű- és gyalogosforgalom biztosítása, és a torlódások elkerülése érdekében kérjük, hogy a kihelyezett közlekedési és tájékoztató jellegű táblákat, valamint a rendőrök jelzéseit fokozottan vegyék figyelembe.

⦁ A parkoló gépkocsikban látható helyen ne hagyjanak csomagokat, táskákat, műszaki cikkeket. A tömegközlekedési eszközökön utazók irataikat, tárcájukat és telefonjukat jól zárható felső ruházatukban vagy táskájukban helyezzék el.

⦁ A csomagjaikat még rövid időre se hagyják felügyelet nélkül a síroknál sem, és a tömegközlekedési eszközön azokat úgy helyezzék el, hogy folyamatosan szem előtt tudják azt tartani.

⦁ Járműveiket minden esetben zárják le! Amennyiben megoldható, azokat őrzött parkolóban helyezzék el.

⦁ Ha a megemlékezés lakóhelyüktől távolabb történik, kérjék meg ismerőseiket, szomszédjaikat, hogy tartsák szemmel a lakásukat a betörések és a besurranások megelőzése érdekében.

Ha mégis megtörténik a baj, forduljanak bizalommal a legközelebbi rendőrhöz vagy tegyenek bejelentést a 107-es és a 112-es ingyenesen hívható számokon.

A szeretteinkről való megemlékezés méltóságának megőrzése érdekében kérjük, legyenek körültekintőek és tartsák be a közúti előírásokat, tanúsítsanak türelmet a közlekedésben részt vevő embertársaink iránt, hogy a hétvége valóban a kegyeletről és az élet tiszteletéről szóljon.

Békés, nyugodt megemlékezést kíván a Szentendrei Rendőrkapitányság!

pomaz.hu: http://www.pomaz.hu/hirek/2536/mindenszentek_az_emlekezes_unnepe

[aboldogkaracsonykata]

BloggerKépző 30 napos poszt kihívás - Kedvenc idézetem

BloggerKépző 30 napos poszt kihívás – Kedvenc idézetem

“Karácsony – (…) Mert lehet bár az ünneplés és az imádság napja, de mindig az emlékezés napja is lesz, amikor mindenkit emlékezetünkbe idézünk, akit valaha szerettünk.”

Úgy döntöttem, hogy részt veszek a Facebookon zajló Bloggerképző  30 napos poszt kihívásán, ami a nevében foglaltakhoz méltón 30 napon keresztül ad témát és én a részvétellel vállalom azt, hogy bejegyzést kerítek belőle.

A kihívás…

[nemzetinet]

A kommunizmust az áldozatok szenvedéséből építették fel

A kommunizmust nem jól hangzó szózatokból építették fel, hanem az áldozatok szenvedéséből – jelentette ki az igazságügyi miniszter Budapesten hétfőn, a kommunizmus áldozatainak emléknapján tartott megemlékezésen.

Trócsányi László azt mondta, pontos számokat nem tudnak, hiszen a rémtettek egy részére még mindig nem derült fény, de a rendszertől szenvedők nagyságrendjére lehet következtetni.

Közölte, hogy 1945-től 1988-ig a halálbüntetések mintegy háromnegyedét politikai okokból szabták ki: több mint 900 embert végeztek ki „a torz jogrendszer” felhasználásával. A meggyilkoltak száma azonban jóval nagyobb volt – hangoztatta.

A kommunisták a börtönévekkel sem „fukarkodtak”: legalább 7-8 millió hónap szabadságvesztésre ítéltek magyar embereket – mondta a miniszter.

Trócsányi László úgy folytatta, hogy az internálótáborok áldozatai előtt is tisztelettel adóznak. Ők szintén a kommunizmus elszenvedői, akik életük évtizedeivel fizettek.

Azokra is gondolni kell továbbá, akiknek a magánéletére tette rá a rendszer a „jeges kezét” – sorolta. Úgy fogalmazott: a kommunizmus áldozatának tekint mindenkit, akinek félnie kellett a hatalomtól.

A tárcavezető hangsúlyozta, hogy a meggyilkoltaknak csak az életben maradt emberek állíthatnak emléket, és köszönetet mondott azoknak, akik áldozatukkal hozzájárultak ahhoz, hogy ma szabad világ legyen.

Nem csupán egyes emberek, közösségek váltak azonban áldozattá, hanem Magyarország is így járt: kútba dobták jogállami értékeit, meghamisították kultúráját, történelmét – jelentette ki Trócsányi László. Hozzátette: az élet és a társadalom minden területén a jogfosztottság lett úrrá, megtört sorsok szegélyezték a kommunisták útját. Bár a rendszer idővel lazult, a jogtiprást valójában soha nem engedte el, még az utolsó évekre is jutott politikai elítélt.

A miniszter azt mondta, hogy olyan világban akarnak élni, ahol a kölcsönös tisztelet alapján ez az emléknap nemcsak Kelet-Közép-Európa ünnepe, hanem Európa egészéé.

Az igazi európai egység akkor valósul majd meg, ha azok is átérzik a magyarok fájdalmát, akik csupán kívülről nézték a szenvedésüket – hangoztatta Trócsányi László, aki szerint nem elég emlékezni: emlékeztetni is kell.

Schmidt Mária: A kommunista hazugságok kártyavára nem magától omlott össze

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója köszöntőjében kijelentette: elkeserítő, reménytelennek tűnő állapot, hogy halottak és szabadságuktól megfosztottak millióinak, megalázottak és megszomorítottak százmillióinak dokumentált sorstörténete ellenére ma is léteznek kommunista gyökerű pártok Európában, sőt, a törvények által igazolt résztvevői az európai uniós közéletnek, egyebek mellett Franciaországban, Hollandiában és Svédországban.

Kiemelte, hogy napjainkban az Európai Bizottság elnöke nem veszíti el azonnal az állását, ha Marx-szobrot avat abban a Németországban, amelynek fővárosát nem is olyan régen még fallal választották ketté a kommunisták.

Úgy fogalmazott: elutasítják azt a demokráciafelfogást, amely tárgyalópartnereknek tekinti a tömeggyilkosok szellemi utódait, és ennek a szemléletnek a képviselőit gondolatban oda helyezik, „ahová valók: a történelem szemétdombjára”.

Ha kínzás és kivégzés nincs is már, letartóztatások még előfordulnak, miközben a sajtóból egyre inkább eltűnik a sokszínűség, főként Nyugaton – hangoztatta.

A kommunizmust jellemezve Schmidt Mária megemlítette, hogy egy párt, egy irány, egyetlen világmagyarázat volt. Kivégzőosztagok, munkatáborok, titkos besúgói hálózat, kínzás, a gondolat- és sajtószabadság teljes hiánya, az egyházak üldözése, politikai foglyok, osztályharcos tanítás már az óvodától, tervgazdálkodás és a hiánycikkek állandósága, négyévenkénti szavazások az igazi választás legcsekélyebb lehetősége nélkül, diktatúra, szűnni nem akaró vastaps, reménytelenség, öngyilkosság, Gulág – sorolta a rendszer sajátosságait.

A főigazgató szerint a kommunizmust csak azért élték túl a magyarok, mert van bennük valami elpusztíthatatlan: a szabadság iránti vágy, a hit, az ősök szeretete, a hagyomány tisztelete.

„Kis testvéréhez”, a nemzetiszocializmushoz hasonlóan a kommunizmus is hétköznapi gyakorlattá tette az emberek megbélyegzését, kínzását, meggyilkolását – mondta.

A „kommunista hazugságok kártyavára” éppen harminc éve omlott össze, azonban „nem magától: mi romboltuk le” – jelentette ki Schmidt Mária. Úgy fogalmazott, hogy még a bátrak közül is sokan behúzták a nyakukat, amikor egy 25 éves fiatalember „hazaküldte a ruszkikat” Nagy Imrének és társainak újratemetésén.

Az emléknap olyan, mint egy gyilkos vírus elleni oltóanyag, amely immunissá teszi a totális diktatúrák mérge ellen a mostani nemzedéket, valamint az elkövetkezendő generációkat. Százezrek szenvedéséből állt össze a vakcina – tette hozzá.

Schmidt Mária azt üzente Budapestről, hogy Európa egészének kigyógyítására elég a magyarok oltóanyaga.

A beszédek és a rövid zenés műsor után arra szólították fel a résztvevőket, hogy gyújtsanak gyertyát a Terror Háza Múzeum falánál.

Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává, mert 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, majd hurcolták el a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát.

Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita gyertyát gyújt a kommunizmus áldozatainak emléknapján a Terror Háza Múzeumnál 2019. február 25-én. MTI/Szigetváry Zsolt

Gulyás Gergely: a kommunizmus civilizációs zsákutca volt

A kommunizmus civilizációs zsákutca volt – mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter hétfőn, a kommunizmus áldozatainak emléknapján, a budapesti Terror Háza Múzeum és a Fidelitas közös megemlékezésén.

Gulyás Gergely kiemelte: egy tömeggyilkos diktatúra áldozatai előtt tisztelegnek a kommunizmus soha meg nem torolt bűncselekményeinek egyik helyszínén, a Terror Házában.

Felidézte, hogy a szovjetek 1947-ben ezen a napon tartóztatták le – mentelmi joga semmibevételével – Kovács Béla kisgazda politikust. Elhurcolásának napja fordulópont volt, világos jelzés azoknak, akiknek még voltak illúziói – mutatott rá.

A miniszter emlékeztetett, mértékadó becslések szerint világszerte 100 millió embert öltek meg a kommunista eszmerendszer nevében, de ennek sokszorosa volt a megnyomorított életek száma.

Gulyás Gergely azt mondta, a „létező szocializmus” elleni harc egyik legfontosabb terepe az emlékezés lehetőségéért vívott küzdelem volt. Ezért emlékezni kell arra a bátor küzdelemre is, amely visszaszerezte az emlékezés szabadságát – hangsúlyozta, köszönetet mondva a múlt feltárásán dolgozó történészeknek és a Terror Házának is.

Schmidt Mária, a múzeum főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a kommunizmus bukása óta harminc év telt el, az 1989-ben születettek közül sokan már gyermekeiknek mesélik emlékeiket.

Ha valaki a kommunizmus és minden totális diktatúra eszmerendszerét akarja elmagyarázni, akkor fontos elmondani, hogy ezek a döntés szabadságától fosztották meg az embert – közölte, hozzátéve: a kommunizmus, bár nemes célokra hivatkozott, mindent el akart pusztítani, amitől súlya van az emberi életnek.

A főigazgató rámutatott, a kommunizmust nem szabad csupán a múlt produktumaként bemutatni, mert még mindig vannak Európában, akik ezen eszmerendszer alapján szeretnék átrendezni a világot.

Aki 2019-ben a kommunizmus eszméjét elfogadhatónak tartja, annak nincs helye a közéletben, a gazdaságban, a kultúrában, a médiában – jelentette ki Schmidt Mária.

Szelekovszky Ernő, az 1945-1956 közötti Magyar Politikai Elítéltek Közösségének elnöke arról beszélt: a rendszerváltás óta eltelt 29 év sem volt elég „a magukat demokratáknak hazudó bolsevikok” kirekesztésére a közéletből. Pedig a biztonságosnak hitt mában is észben kell tartani: a szabadságot soha nem adják ingyen – figyelmeztetett, hozzátéve, a fiatalsággal is meg kell ismertetni a kommunista időszak szörnyűségeit.

Böröcz László, a Fidelitas elnöke hangsúlyozta, a tudás nem mindig jelent örömet: a tudás néha fájdalommal jár, ez azonban megtanít arra, hogy gondoljunk a jövőnkre.

Ha nem emlékeztetjük az embereket a múlt borzalmaira, azok újra megtörténhetnek – mutatott rá Böröcz László, aki szerint ennek ellenére Európában ma is vannak olyan politikusok, gondolkodók, akik egyfajta nosztalgiával tekintenek a kommunizmusra.

Varga Mihály: A kommunizmus közös magyar tragédiánk

Ideje, hogy politikai pártállástól függetlenül ki tudjuk mondani: a kommunizmus közös magyar tragédiánk volt – jelentette ki Varga Mihály pénzügyminiszter hétfőn Budapesten, a kommunizmus áldozatainak emléknapján.

Alig van olyan magyar család, amelyet ne sújtott volna valamilyen formában a kommunizmus – hangsúlyozta Varga Mihály, a II. és III. kerület fideszes országgyűlési képviselője a Gyorskocsi utcai börtön előtt mondott beszédében.

A tárcavezető a KDNP kerületi szervezete és a KDNP fővárosi választmánya által szervezett megemlékezésen úgy fogalmazott: „a magyar nemzet megtanulta, hogy a téboly fertőz, és ha nem vigyázunk, új téboly fogan”.

Varga Mihály rámutatott arra, hogy az 1956-os forradalom utáni cselekmények, a több száz gyilkosság, a több tízezer politikai bebörtönzés „még mindig a kéményben vannak felírva”. Elkövetőik közül sokan itt vannak közöttünk, és senki nem kért bocsánatot – mondta, majd úgy folytatta: az eltiprás után az erkölcsi nihil kiteljesedett, beleívódott az egész társadalom vérkeringésébe, mint a kényszerből lenyelt méreg. Torz lett a gondolkodás, mint minden diktatúrában – fogalmazott.

Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes, a KDNP fővárosi választmányának elnöke emlékeztetett, az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává, annak emlékére, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, majd hurcolták el a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Ez a nap emlékeztet bennünket a magyar demokratikus politikai rendszer végére – mondta.

Rámutatott: a kommunizmus alatt senkinek sem járt a biztonság, a bizalom és a szabadság. A diktatúra lényege a félelem fenntartása és az emberi lélek megtörése volt.

Az aktuális pártelit diktálta szabályok határozták meg a rendszert, amelynek célja nem a békés együttélés és a gazdasági fellendülés megteremtése, hanem a félelem és a kiszolgáltatottság megerősítésén alapuló hatalompolitikai törekvések véghezvitele volt – mondta Bagdy Gábor.

Láng Zsolt (Fidesz-KDNP) II. kerületi polgármester kijelentette: ma milliókra emlékezünk, akiknek halálát vagy szenvedéseit a kommunista rezsimek okozták. Szól arról, hogy a II. kerület egyike volt azon fővárosi városrészeknek, ahonnan a kommunista hatalom a legtöbb embert tiltotta ki, mintegy 1700 embert.

A polgármester hangsúlyozta: kötelességünk évről évre emlékezni az áldozatokra, hiszen napjaink szabad és demokratikus világát az ő hősiességüknek és áldozatuknak is köszönhetjük. A megemlékezés végén a börtön falán elhelyezett emléktáblánál koszorúkat helyeztek el.

Rétvári Bence: Bűnözők voltak, akik a kommunizmus révén a hatalmat megszerezték

Bűnözők voltak azok, akik a kommunizmus ideológiájának, Marx tanainak felhasználásával a hatalmat megszerezték és megtartották – jelentette ki az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára hétfőn, a kommunizmus áldozatainak emléknapján Szegeden.

Rétvári Bence emlékeztetett, 1950 és 1953 között egymillió ember ellen indult büntetőeljárás, több mint 600 ezer vádirat és több mint 300 ezer elmarasztaló ítélet született.

Nyolcszázezer honfitársunkat hurcolták a Gulagra málenkij robotra, közülük 200 ezren soha nem tértek vissza. Az ötvenes évek elején vagy az 1956-os forradalmat követő megtorlások során több ezer embert végeztek ki. A kommunizmus áldozatai voltak a Recskre kényszermunkatáborba hurcoltak, a kitelepítettek, az internáltak, a munkahelyükről elbocsátottak és azok is, akiket soha nem engedtek továbbtanulni – hangsúlyozta a kereszténydemokrata politikus.

Az államtitkár rámutatott, a kommunisták célja az volt, hogy mindenkit megfélemlítsenek az országban. Erre azért volt szükségük, mert soha nem volt valós társadalmi többségük – tette hozzá.

„Magyarország élő és egészséges testét a kommunizmus csak akkor tudta megtámadni, amikor legyengült” – mondta Rétvári Bence. Először, amikor az első világháború végén szétesett az Osztrák-Magyar Monarchia és nem volt valódi vezetése az országnak, majd másodjára szintén egy vesztes háború végén, amikor itt voltak a megszálló szovjet csapatok – sorolta.

A politikus úgy fogalmazott: harminc éve mindig egyfajta kettős mércét éreztünk. Mintha a kommunizmus áldozatai kevésbé lettek volna fontosak, mint a nemzeti szocialista diktatúráé. Aztán eljött 2018-2019, és azt látjuk, hogy azok, akik harminc éven keresztül mentegették a kommunista időszak rémtetteit, most a náci szólamok követőit mosdatják, a velük való összefogásról beszélnek – mondta az államtitkár.

Szólt arról, hogy a kettős mérce „nagyon szomorú jele” volt, amikor Jean-Claude Juncker a közelmúltban Marx-szobrot avatott. Az Európai Bizottság elnökének nem Marx-szobrot, hanem a marxizmus áldozatainak emlékművét kell felavatnia. Mert a marxizmus nem adott Közép-Európának, hanem csak elvett. A marxizmus és a kommunizmus bárhol valósult meg a világban, mindenhol elnyomást, diktatúrát hozott – mutatott rá a kereszténydemokrata politikus.

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára beszédet mond a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen a Glattfelder Gyula téri emlékműnél, Szegeden 2019. február 25-én. MTI/Rosta Tibor

Rétvári Bence azt mondta: a kommunista vezetőknek sem múltjuk, sem jövőjük, úgy gondolják, mindennel szakítani kell, ami korábban történt. Ezt láthattuk Magyarországon is. Mindent el akartak törölni, ami nemzeti, hagyományos, keresztény. Ez a filozófia a kommunisták utódpártjában is megjelent, csak ők ezt a gazdaság terepén mutatták be. A múlt nem érdekelte őket, ezért bármit privatizáltak, és a jövő sem, ezért bármennyi hitelt fölvettek, csak a pillanatban és a hatalom maximalizálásában gondolkodtak – fogalmazott.

A KDNP-s politikus rámutatott: az utódpárt ma is bent van a parlamentben, ott ülnek a száz évvel ezelőtti Magyar Kommunisták Pártja jogutódjának mostani tagjai. Számukra nem a kommunizmus az ideológia, hanem a globalizmus. A kettőben közös pont, hogy minden, ami nemzeti, az kirekesztő, éppen ezért próbálnak minden identitást eltörölni – hívta fel a figyelmet.

„Nekünk nem az izmusokat kell keresnünk, és nem a kommunistákat kell rehabilitálnunk, vannak alapértékeink: a család, a keresztény hit és a nemzet, amely évszázadokon keresztül megőrzött bennünket itt a Kárpát-medencében” – hangsúlyozta Rétvári Bence, hozzátéve: nem akarjuk lecserélni a családot a migrációra, a hitet a fogyasztásra és a világnézeti semlegességre, a nemzetet a multikulturalizmusra.

A kommunizmust az áldozatok szenvedéséből építették fel a Nemzeti.net-en jelent meg,