#emberek akik nélkül szebb lenne a világ

[drakvuf]

Remélem bedob két doboz Xanaxot Pisti. Az lenne az igazi visszavonulás 🥰

[hicapacity]

Jancsó levele Orbánnak

Jancsó Miklós levele Orbán Viktorhoz:

ne hisztériázz, ne fogd másokra a hibáidat, és ne beszélj összevissza

Ha ezzel a levéllel még idejében foglalkoznak….“Levél Orbán Viktornak és Orbán V. szüleinek. Tisztelt Orbán Viktor/Viktor!Önnek/Neked írjuk ezt a levelet, azért Önözünk/tegezünk, mert Ön/te is így beszéltél a Testnevelési Egyetemen. Egyikünk 80 éves múlt, másikunk 60 lesz. Sok mindent láttunk, sok mindent megéltünk. Szeretnénk néhány kérdést feltenni Neked. Tizenkettőt.Tisztelt Orbán szülők, egyúttal Önökhöz is fordulunk, hiszen a legélesebben talán Önök látják, miket mondd, tesz fiúk, a gyermekük. Érkeznek az SMS-üzenetek: “Orbán Viktor szeret Téged!” És a telefon kijelzőjén ott a képe.Kedves szülők, elképedésünkben fordulunk Önökhöz. Nyilván hallották, mit mond a gyerekük. Néha miket beszél. Feltámadt volna népünk bölcs vezére, Rákosi Mátyás, és tanítómestere, Sztálin, és a személyi kultusz?Ennek az országnak komoly feladatai vannak, és ezek egész embert, felelős gondolkodást kívánnak meg mindenkitől. Jó munkát, odafigyelést, terveket és tetteket. Nem víziókat.Viktor!Kérünk, ne kapkodj, ne hisztériázz, ne fogd másokra a hibáidat, és ne beszélj összevissza. Az ember őrjöngő hívek nélkül is fölmérheti a gondjait. Így válik felnőtté. A szüleid szeme előtt is kérünk, hogy se te, se a barátaid ne próbáljatok bátorságra, merészségre, kitartásra biztatni egy egész népet, amely több száz éve gyakorolja ezt. És ne oktassatok ki olyanokat, generációkat, akik életük nagy részét nélkülözésben, nagyobb nehézségek között harcolták, dolgozták, élték végig, mint amiket te valaha megéltél. Szemtelenség és butaság részetekről bátorságról, kitartásról, jövőbe vetett hitről prédikálni Magyarország népének, olyan embereknek, akik csak a XX. században háromszor építették újra ezt az országot, kétszer ásták ki a romokból és építették fel Budapestet – éhezve, fázva, önzetlenül. Túlélték a politika különböző őrjöngéseit, és egész életükkel, a munkájukkal bíztak a jövőben, különben ti – te sem – nem születtetek volna meg.Kérdezd meg anyádat, apádat, hányszor hallották már ezt a szöveget: “a felső határ a csillagos ég”, “a jövőt építjük”, “az új kor elkezdődött” stb. stb…Ennek a népnek hirdetitek/szónokolod, hogy majd ti/te megmutatjátok nekik, hogy mindent lehet, csak akarni kell!Ez a kulcsszavatok. Az akarat. (Das Willen.) Akarni, akarni, merni kell. És akkor minden meglesz, meglehet! Szebb jövő, szép ország, nagyot álmodás. Sőt! Minden, ami van, lesz, az: Az akarat diadala.(Macht des Willens.)Viktor!Ez Leni Riefenstahl filmjének címe, ami az 1934-es náci pártgyűlésről készült.Kellemetlen hasonlóság a nagyravágyásban, a mértéktelen hatalomakarásban.És a telefonokon érkeznek a Hivatal üzenetei: “Orbán Viktor szeret Téged!”“Gyáva oroszlán, harcias nyúl, bőgő elefánt, áspiskígyók – távozzatok erdeinkből” – mondanák a gályarab prédikátorok, ősi hőseink. Ilyen vezér-világ már volt, és nincs helye többé.De nézzük a kérdéseket:1. Kijelentheti-e valaki/bárki magáról (pártja róla), hogyha nem ő lesz az ország vezetője/miniszterelnöke, akkor Magyarország rossz útra tér?NEM2. Mondhatod-e te, Viktor, azt, hogyha az országban kb. 3 millió ember nem rád, nem a te pártodra szavaz, akkor veszélyben “A családunk. A gyermekeink. Az emberi méltóságunk. A szabadságunk. A hitünk. És a hazánk. (…) mindezt most meg kell védenünk!”NEM3. Magyarországon nincs rossz gazdasági helyzet, nincs természeti katasztrófa, amely pusztulással fenyegetne, és külső ellenség sem támadt reánk. Szabad-e olyan hangulatot szítanod, mintha veszélyben lenne a haza?NEM4. Van-e jogod egy demokráciákban szokásos választás idején először mások ellen uszítani, polgárháborús hangulatot, tömeghisztériát kelteni, aztán szeretetről prédikálni?NEM, NINCSEN5. Megtörténhet-e egy demokratikus országban, hogy az iskolákban osztályfőnöki órán kikérdezik a gyerekeket arról, kire szavaztak a szüleik, és azok számára, akik nem a kormányzópárt listájára szavaztak, külön meggyőzési órát tartanak és feladatul adják, hogy térítsék jó útra a szüleiket. Kérdőre vonják őket, sikerült-e a kormánypárt mellé állítaniapjukat, anyjukat. Szabad-e ilyenkor felelős vezetőként ezt mondanod?NEM6. Épeszű dolog-e az embereket (mint Grósz Károly annak idején) azzal ijesztgetni, hogy inden elért eredmény, minden jó összeomlik, ha nem a te kezedben és pártod kezében van a kormányzás joga?NEM7. Van-e jogod a hatalmadat ennyire félteni? Van-e jogod a nemzeti színeket, a kokárdát kisajátítani?NEM, NINCSEN8. Prófétának éreznéd magad?NEM VAGY AZ.Istenkáromlás lenne tőled. Mindenkiben lakozik egy kis Messiás,de ha előbújik belőle, ott kezdődik a baj.9. Egy egész országnak állandóan jelszavak (3 kerék, 4 kerék stb.), kampánytervek, politikai hirdetések között(újabb ötleted szerint: “induló vonatok között, egy pályaudvaron”)kell-e élni?NEM. MINEK?10. Viktor! Megkérdeztétek a nőket, milyen élethez lenne kedvük? Tudod, milyen életet, szerepet szántok nekik? Végiggondoltad a családon belül ezt a helyzetet?Azt hisszük: NEM11. Biztos vagy abban, hogy a gyermekeid a te elképzelésed szerinti “polgárok” szeretnének lenni? Tudod azt, hogy az ország felének erre lehetősége sincs? A te kerekes jelszavad a nép között csak vicc vagy keserű tréfa tárgya. Végiggondoltad, hogy mint fiatal ügyvéd mibőltartanál el négy gyermeket? Megtehetnéd?NEM. Mindenki tudja.12. Szerinted az elmúlt években mely fiatal emberek tudtak meggazdagodni? Kinek lehetett három-négy nem nélkülöző gyermeke? Kiket sújtott az az általad oly sokat idézett gazdasági krízis?Tapasztalatod szerint az elmúlt években fiatal emberekből tisztességes munkával lehetett valaki gazdag és vagyonos? Vehetett ingatlanokat, vállalatokat, termő- és szőlőföldeket?Lehetett belőle pártvagyonos, média tanácsadó vagy felsőbb vezető?NEM. Ezt is mindenki tudja.Viktor!Térjünk vissza az Önözésre. Ön e percben még az ország miniszterelnöke. Lehet, hogy az is marad. Ez nem változtat azokon a dolgokon, amiket pontokba szedtünk. Öntől függ, hogy ezeket meggondolja, bármilyen pozícióban legyen is.Azért mondtuk el nyíltan, mert ezekről mindenki tud és beszél. Önön különösen nagy felelősség van, mert Önön is múlik, hogy ezek tisztázása helyett ne egymásnak uszítsa az embereket. A szegényebbeket. Magyarország polgárait.Tisztelt Orbán szülők!Elnézésüket kell kérjük, hogy Önökhöz is fordultunk, de abban reménykedünk, hogy jó szokás szerint Önök talán szót értenek a gyermekükkel, hová vezet miniszterelnök-vezérként hisztérikus tömeggyűléseket rendezni, országromlásról szónokolni.Gondoljuk, Önök is láttak már ilyeneket, és az erre az útra lépővezérek sorsát is ismerik. Még nincs késő. Talán.Végül kérünk mindenkit, minden felnőtt embert, hogy ne dőljön be semmilyen, se suttogó, se üvöltöző propagandának, se ijesztgetésnek.Magyarországon nincs válság, nincs háború – választások vannak. Van, aki nyerni fog, van, aki veszíteni – ilyen a demokrácia. Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni: az országot, a jövőt mindannyian építjük, bármit mondanak is egyes politikusok.Budapest, 2002. április 14.Jancsó MiklósGrunwalsky Ferenc “A művész szavai velünk maradna, még ő maga az égből figyel ránk!

[ktrvsz]

Nem szereted Magad?

Kérlek nézz bele egy kibaszott tükörbe, és gondolkozz el. Mi jut eszedbe? Hogy mennyire szar neked? Hogy csúnya vagy? Hogy az életed egy kudarc? Vagy kudarcok sorozata? Hol a vége? Mikor lesz jobb.

Tudod mikor? Kurvára akkor, amikor megszereted önmagad és képes leszel hinni végre abban a szájba baszott tényben, hogy TE NEM EGY LÚZER VAGY, hanem ugyanolyan értékes ember, mint mindenki más!

Ha arra vágysz, hogy olyan életed legyen, mint Kim Kardashiannak vagy akár Bill Gatesnek, akkor el kell keserítselek: Siránkozással nem lesz! Szedd már össze magad baszki! Mit gondolsz? Hogy majd 2 óra sírás változtat valamin? Nem! Töröld fel a könnyeidet és mutasd meg, hogy KI A FASZ VAGY  VALÓJÁBAN! 

FOGADD EL MAGAD! 

Abból, hogy sóvárogsz valamilyen kinézet/dolog után - legyen az egy egyetem, egy srác, vagy csak +5kg, amit évek óta próbálsz felszedni - jusson eszedbe, hogy senki sem 5 perc alatt érte el az álmait. Nyugtasd meg magad, először is. Rendben van. Senki sem tökéletes. Viszont ha el kezdesz kiegyensúlyozottan működni. Még ha bele is törik a bicskád 10x is, próbálkozz! Meg kell békélned a szeplőiddel. Meg kell békélned a hajaddal, a pattanásokkal, a buszmegállóban álló szatyros nénikkel és a korán reggel csicsergő madarakkal. Meg kell békélned a súlyfeleslegeddel, vagy éppen a túl kevés súlyoddal. Ha mindent kizártál, és nem idegeskedsz olyan dolgokon, amiket úgysem tudsz megváltoztatni, szebb lesz a világ. Ugyanígy nem számít a szomszéd véleménye, vagy azé az undok lányé, akit annyira utálsz. Szekáljon csak. Azért teszi, mert valahol legbelül ő sem fogadta el sem magát, sem a világot. Az legyen az ő baja. TE legyél különb. 

Egyszerűen szard le azokat a dolgokat, amiken nem tudsz változtatni és

Koncentrálj azokra a dolgokra, amiken tudsz. És tegyél meg mindent, de TÉNYLEG KURVÁRA MINDENT annak érdekében, hogy úgy legyen, ahogy Te azt eltervezted. Ha pedig nem sikerül, hát megpróbáltad. És megpróbálhatod újra és újra. A kitartó emberek sokra viszik.

És sose félj kitűnni. 

Ha azt mondod a barátaidnak, hogy “bocs, ma nem mekizek, hanem inkább összedobok egy kurva jó ebédet sült csirkéből és hozzá némi salátát”, akkor mi lesz? 2 dolog lesz: Vagy felnéznek rád egy idő után, és követni kezdik az egészséges életmódodat, vagy kinevetnek érte. És ha kinevetnek, akkor tudod hogy kik ők? Toxic people. Olyan emberek, akik csak visszahúznak és az ég adta egy világon semmi fejlődésben nem fognak támogatni. Szabadulj meg az ilyen emberektől. Amúgy tudod mi jó még? Ha néha bebaszás vagy sorozatozás helyett átolvasod a tananyagot, ami másnapra kell. Ha írtok, ha nem. 10-20 percet vesz igénybe és ha valamennyi megmarad, akkor azt már tudni fogod az órán. Ha tudni fogod, akkor mi lesz? A tanár megszeret, mert látja, hogy tanulsz. Neked sikerélményed lesz, és több lesz az önbizalmad is. Mivel a tanár megszeret, és még önbizalmad is lesz, utána egyre könnyebben veszed rá magad a tanulásra is, amit előtte csak nyűgként fogtál fel. Jó jegyeid lehetnek ezzel a hozzáállással, de nem csak az. Bejuthatsz vele jó sulikba is, és megismerhetsz jó embereket. Nem olyanokat, akik kritizálnak, és nem olyanokat, akik furán néznek, amiért nem mekizel. 

Néha próbálj meg változtatni a hozzáállásodon

és ahelyett, hogy “jaj, már megint ez” pozitívan hozzáállni. Negatív dolgok mindig lesznek, és nem tudod őket kizárni, maximum befogadni vagy ignorálni. A bunkó nénikkel lehetsz kedves a buszon, hiszen lehet hogy pont azért bunkók, mert azt hiszik a fiatalokról, hogy mindegyik utálja őket és ezért már meg sem próbálnak kedvesek lenni. Vagy csak egyszerűen rossz napjuk van. És gondolj bele. Neked mi esne jól, egy szar nap után? Ha valaki kedves lenne Veled. Bármi ok nélkül. És teljesen ingyen van. Csak most nem ez a trendi, elvileg. De én azt mondom, hogy szard le.

Legyél kibaszott jó fej másokkal és Magaddal is!

Kérlek.

[inner-sunlights]

Itt (élned,) halnod kell

Rájöttem, hogy lehetek akármilyen kedves másokkal napokig, vagy hetekig, de én akkor is olyan mértékben utálom az embereket hogy az hihetetlen. És nem tudok vele mit csinálni egyszerűen hányingerem lesz ha emberek közé kell menni, főleg idegenek közé nyilván. Kezdek besokalni a mindennapos buszozástól, attól hogy ki kell menni az utcára, ismerős és ismeretlen emberekkel találkozni. Én csak azzal a szűk körrel akarok érintkezni akiket szeretek és akik engem is szeretnek, miért kényszerít arra a társadalom, hogy olyan személyekkel legyek együtt nap mint nap, akikkel nem akarok és akik szintén nem akarnak velem lenni? Nem fogom soha megérteni azt a mérhetetlen utálatot amit az emberek egymás iránt éreznek és sokszor ok nélkül. Annyival szebb lenne a világ ha legalább egy kicsit kedvesebbek lennénk egymással. Mindjárt sírok, és ha ez bekövetkezik azt fogják kérdezni hogy mi a baj, és nem tudnám nekik elmondani, de ha mégis, akkor sem értenék meg, de ha esetleg fel is fognák, akkor is pár perc után elfelejtenék és/vagy leszarnák mert jelentéktelen vagyok számukra, ahogy mindenki más is. Azzal sem törődnek, aki állításuk szerint fontos nekik. Tönkre tesznek mindent, az önbecsülésed, a kedved, az emberekbe vetett (vagy nem vetett) hited, a napod, az életed, és ez így megy addig amíg meg nem halunk, szüntelenül. Szóval ha találsz valami szépet a mai napban, azt nagyon raktározd el, mert ki tudja mikor kapsz újra hasonlót.És amikor problémáid vannak hirtelen megjelennek körülötted, anélkül hogy hívnád őket, vagy kérnéd hogy segítsenek. Tudni akarják a problémáid okát, de csak azért hogy a következő 10 percben legyen miről beszélgetni másokkal, a te privát érzéseidről, ami felett ítélkeznek. A te tulajdon gondolataidról, amihez igen is jogod van, és te nem tehetsz semmit ellene, mert ez a természetes. DE MIÉRT? MIÉRT KELL EGY ILYEN VILÁGBAN ÉLNÜNK? Csak szenvedés lesz az eredménye és semmit sem tehetünk ellene.

SEMMIT...

[aretsorozat]

4/4.

Zseb és cetli 4. Maga most hol is rendel, doktor úr(Aura Valéria)?  Húszezer bárány rendel.  

  A NAGY KALAND ELSŐ LÉPÉSE- MAJDNEM…

 - Hát aztán csak rájuk köszöntött a reggel, mert a Természet hatvanöt millió évvel ezelőtt vagy ezután, esetleg a valóság egy másik húrján pengve se hallgat az okoskodásra, maximum néha hitetlenkedve felkuncog és megcsóválja a fejét, amikor valamely magát eszesnek tartott lény gőgösen oda nyilatkozik, hogy ő bezzeg képes volt változtatni rajta. Hát egy frászt! – nevet fel Kovács doci most a Természet helyett, és csak azért nem azt monda, hogy egy nagy faszt, mert mégis csak a Túró Kisasszonyok előtt ágál, okoskodva. Nem beszélve, hogy Janka igazgatónő már megint leült a fal mellé a székére. Nincs ennek semmi dolga? És akkor Janka nénénk tetejébe most már ott ül Gotfrid Virginia is, no nem a kiérdemesült Matróna fején, hanem csak mellette. Bár mennyivel érdekesebb látvány lehetne az előbbi. No de csakugyan az ábrándozás az élet megrontója, ahogy a nagy költő óvón megjegyezte. Mármint a tiszta lelkű szüzeket óvón…

 Vörösmarty Mihály: A merengőhöz, vagyis Lauának, 1843.

A szerkesztő

 -„Ábrándozás az élet megrontója, Mely, kancsalul, festett egekbe néz. Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör?”- csap rá Kovács tanár úr önön citátumára. Naná, hogy ő aztán nem bírna egy ilyen magas labdát, avagy ziccert kihagyni. – Ugyan mért ne ábrándozhatna bárki arról, hogy igenis képes rá?

Képes lenne, ha akarná. Ha nagyon akarná, hogy a világ folyását megváltoztassa? Elvégre isten mégis csak a saját képmására teremtett bennünket.

- Akkor mégse a majomtól származunk, tanár úr?

- De, te attól!- ezt a ziccert meg Izaura nem hagyhatta ki az osztálytársnője kontójára.

- A két keletkezés történet nem zárja ki egymást, lányok.

- Hogyhogy nem? – hördül fel a fal mellől Godfrid Virginia, akinek most már órája lenne velük, a férjszerzés marketingje két féléves tantárgyban, aminek abszolválásakor elég sok kreditet lehet szerezni. Ám ez az óra elmarad, a lányok könyörgésére, az igazgatónő engedélyével, hadd folytatódjék a mese, ne kelljen rá egy hétig várni, amikor is újra Kovács úr „bölcseleti gondolatok, vagy mi” című előadás sorozata folytatódna.

- Úgy, kedves tanárnő- mosolyog  Doci a most is igen elegáns és tökéletesen sminkelt szépasszonyra – hogy eljátszunk ezzel a gondolattal: és megteremté az Úr a Földet és látá, hogy az jó. És akkor eme planétát megdobálá mindenféle űrszeméttel, csupa szerves agyaggal elegy vízjégből álló kisbolygóval, üstökössel, aszteroidával, meg mint vurstliban a kislabdákat konzervdobozra a nyalka legény a kisasszonyának művirágért, plüss mackóért vagy pont egy majomért ugye. Így lettek az óceánok, hozzáadódva a Föld eleve megklvő vízkészletéhez, amiben feloldódtak a szerves anyagok, és akkor mondá az úr, legyenek egysejtűek, és látá, hogy az is jó. És akkor önelégülten ez a gondolata támadt: lám, megváltoztatom a Természetet. Most már lesznek benne élő lények is, akivel lejátszom az Evolució című öngerjesztő számítógépes játék programot, aminek egy szakaszában majd legyenek olyan arcok is, nevezzük őket embernek, akiknek meg majd legyen az a téveszméjük, hogy rám hasonlítanak, és csak annyiban nem istenek, hogy muszáj nekik megöregedni és meghalni, amíg nekem bezzeg nem, bebee. – És nem vicc, a tanár úr, filozófia „tudományok” doktora, a nyelvét is kinyújtja, ami miatt muszáj a Túró Kisasszonyoknak megint vihogni.

- Bebeee? – ámul el a falnál Janka asszony, amitől pedig még inkább muszáj.

- Na jó, lehet, hogy nem ezt mondta: bebeee, viszont azóta is fut az Univerzum nevű szuper számítógépen az evolúció című játékprogram.

- És ezt maga komolyan gondolja?

- Jaj, dehogy, kedves Virginia. Mint említettem az imént: csak játsszunk.  

- De maga nem isten.

- Á, én sajnos nem.

- De kár! – zúgnak fel a lányok, és Doci ettől úgy érzi újra, hogy egyszerre szerelmes mindbe, aztán meg külön-külön, egyesével mindbe. – No de hol is

tartottam?

- Hogy zseb és cetli.

- No igen, köszönöm, Ágnes, de a mesében hol?

- Reggel lett.

- Már elég régóta.

- Úgy van, ezt a megjegyzést meg magának köszönöm, kedves- és a Dociban átfut a jeges rémület, mert Hajnalkának már megint elfelejtette a nevét. Ám a leány nem sértődik meg, segít neki.

- Hajnalka.

- Úgy van! Jócskán reggel lett, mondhatni, késő délelőtt, ám a leendő kalandorok, akikre egyre türelmetlenebbül várt a Nagy Vándorlás Történet,

még mindig ott tököltek ama homokpadon, a kis trópusi folyócska deltájában, mielőtt annak sárgás-zavaros vize a tengerbe ömlött volna.  Ott szuntyorogtak, készülődgettek, de tényleg, mint öreg fazonok a nyugdíjas klubba, és ezért elsősorban Kovács úr, vagyis én voltam okolható, aki mellesleg jómagam vagyok, mivel be nem állt a szám, mint most, lévén Gézában, az őskrokodilban remek hallgatóságra találtam, aki itta a szavaimat, és egyre jobb és érdekesebb kérdésekkel ostromolt. Hozzá kell tennem, hogy Ugribug is igencsak szeret ám fontoskodni, okoskodni, tengermély műveltségét igénybe véve, amit még anno

a szemétledobók és környékük tájékáról csipegetett össze.

És azt is hozzá kell itt tennem, hogy Géza, az őskrokodil nem marad ám ilyen nyitott az újra, a kalandra, mint az első napokban.

- Menjünk már, nem érünk már! Induljunk végre, ilyen nincs, ezt a teszetosza

bandát!- károgja szabályosan Hermész, a Jakab, és tényleg, most, hogy ilyen hangokat hallat és jobban is látszik a napfényben, egy olyan kimérára hasonlít, amit egy marabuból, egy varjúból és egy kopasz nyakú csirkéből és egy denevérből raktak össze.  Hát szóval nem az a szép madár, ami még pláne a dalával is ellágyítja az ember szívét, már ha van olyan neki. Mármint az embernek szíve. Értik a kisasszonyok.

Mert nem mindenkinek van olyan.

- Értjük, tanár úr!- nyilatkozik mindenki nevében Izaura. Ő még szép, hogy érti, amikor jó másfél évet strichelt a szolgalmi soron, aztán egy évig telefon call szex girl volt, tehát kell, hogy legyen neki tapasztalata.  

- Akkor jó. Hogy értik. Mert sokan összetévesztik ám a jó szívűséget a gyengeséggel. Az érzékenységet a takonysággal, amit műveltebb körökben így neveznek: szentimentalizmus. Miszerint nincs nemesebb polgári érzelem annál lányok! Ugye? Elérzékenyülve ráselypegni valamire: ez de szép! Mint például a Természet valamely jelenségére. Mert nem tudja, hogy a természet, mint olyan,  legtágabb értelmezésben maga a világ annak teljes rejtettségében és világlásában, tehát a legtágabb halmaz, aminek mi is részei vagyunk, emberek, a gőgünkkel, a hatalmaskodásainkkal, de a gyengéd érzelmeinkkel is. Feltehetné most önök közül, drága kis Túró Lányok, hogy akkor csak nem a Természet az isten? Mire erre azt válaszolnám, hogy nem és igen. Az a gondolat, eszme, avagy téveszme is minimum az ókor óta honos, ami a Természetet az isteni trónusra ülteti, más viszont váltig abban hisz, hogy a természet is csak kreálmány, az evolúció nevű számítógépes játék alapprogramja.

- És így aztán még mindig nem tetszettek elindulni- jegyzi meg lakonikusan Hajnalka, a felejthetetlenül elfeledett nevű szende szépség, és ezzel be is gyűjt egy halk, ám elismerő kuncogást a többiektől, egy-egy rosszalló pillantást Janka asszonytól és Gotfrid Virginiától, és egy harsány kacajt Kovács tanár úrtól.

- Úgy van! Még mindig ott toporogtunk azon a homokpadon. Ugribug és Géza másodszor, aztán harmadszor is megreggeliztek, már csak azért is, mert sajnálták magára hagyni ama zsengére rohadt stegosaurus dögöt, aki volt oly kedves, más szempontból balszerencsés feljebb belefulladni a folyócskába, hogy a teteme leússzon a deltáig. És bizony volt azon még hús több napra való.

Még így is maradt, pedig megreggeliztek belőle negyedszer is, sőt, a sürgetésbe beleunva Hermész Jakab is belakmározott. Csak Kovács úr maradt éhen és szomjan. Ám erősen bízott abban, hogyha elindulnak, csak talál majd valami ehetőt. Ősgyümölcsöt, ősrépát, hagymát, retket, netán a parton osztrigát, ilyesmit. Viszont inni? A folyóból? Jesszusom! Pocsolyából? Még úgy se!

Ki tudná azt, minő ősbaktériumok, vírusok, ősbogár peték, férgek, ilyesmik hemzsegnek abban a vízben? Ilyen környezetben csakis ásványvíz vagy vodka. Azaz is.

De errefelé aztán kereshet magának az ember egy diszkont boltot…

- És akkor szomjan tetszett halni? – érdeklődik szorongva Péter Ágika.

- Hát bizony, lehet, hogy csak a kísértetemet látja itt a kisasszony.

- Á, azt nem hinném.

- Ugyan mért nem?

- Akkor a tanár úrnak nem lenne árnyéka.

- Mért, van? – néz maga körül Kovács doci, és amúgy a terem szórt fényében csakugyan semmiféle árnyéka nem látszik.

- Tanár úr! Kérem! Induljon el végre, mert nekem délben muszáj itt hagynom magukat! – emeli fel a kezét Janka igazgatónő. A Doci ahhoz persze túl gyáva, hogy rögtön a karórájára pillantson. Meg aztán nincs is neki. A karóra? Kérem, az kiment a divatból. Abból újra státuszszimbólum lett. Megnézem az órád, megmondom, ki vagy. Másfél milliótól felfelé még az is lehet, hogy ember.

Igen! A karórátlan plebsz! Akik tompán topognak az élet útján, mint holmi zombik, mobil telefonokkal a zsebükben, táskájukban, retiküljükben. És onnan lesik le az időt. De az igazi úr, az elit nem. Neki karórája is van. És bizony a mi tanár urunk erről is szívesen és hosszan hőbörögne, ám úgy dönt, nem bonyolódik bele egy efféle kalandba, eme gondolati mellékvágány az újgazdag (bár már nem is annyira gazdag) Janka nagyság jelenlétében az óraadói állásra

felmondásához vezethet. Márpedig nagyon jól jön neki az a háromezer (plusz áfa az nincs) mert számla nélkül zsebre az órabér. Mert amit a sámánoktól kap, hát az bizony sörre meg kajára elég. Na, ez nem panasz ám, hiszen életében nem volt még annyira jó dolga, mint a Vérfarkas-szurdokban. Úgy élhet, mint a kékseggű ördögök vagy Huba, és meleg szobában alhat és még fizetnek is érte? Már ha hívnák, akkor se menne vissza az egyetemre, a tanszékre. De nem hívják.  Na és ha hívnák? Á, már akkor se. Neki itt vannak ezek a csillogó szemű leányok. Egyik szebb, mint a másik. És ott van neki Cser Botond, a fapásztor, Miska Kancsó, Bimbó egér, a hangtompítós Laci bácsi… hát mi kell még? És ekkor Kovács doci pillantása Gotfrid Virginiára téved, és egy olyasmit vél felfedezni a szépasszony arcán, és hát még!!! a pillantásán, amit egészen biztos, hogy rosszul látott. Ezért inkább nyájasan Janka igazgató asszonyra mosolyog, és engedékenyen bejelenti: - Rendben, kéz csókolom, akkor elindultunk.

- No és hová is mennek, tanár úr?- jé, lehet, hogy Gotfrid Virginia olyan nézése nem is hallucináció? Ugyan már! Ez az asszony egy klasszis! Mint a Réti Élelmiszer áruház, leánynevén: Szupermarket PR és HR menedzserének, az egyheti fizetése több, mint doci bátyánk egész évi bére. És akkor a szépasszony prémiumát bele se számoljuk. Viszont az is igaz, hogy momentán nincs a karján óra.

-Hát ők bizony a T-rexek országába, túl a lápon, a dzsungelen, a szavannán, a sivatagon és a hófedte csúcsú hegyen, ahol obszidián cserepekért marakodnak az őscsókák az ősszarkákkal, a SEHOLSINCS országban tehát, ami a CSÓCSA TÉRDEN birodalommal határos észak-nyugatról, tehát abból az irányból, ahonnan majd mi megközelítjük, vagy éppen másfelől, még ki tudja.  

- No és miért is mennek oda?

De ezt már a Túró Kisasszonyok csacsogják a tanárnőnek, mint lelkes beavatottak.

- Mert Cukor Máz király öreg már!

- A vénséges rex!

- De van neki egy csodálatos hetedhét szép leánya!

- A Cukor Fánk!

- És a Cukor Máz kihirdette, hogy baromira unja már a királykodást.

- Meg a lányát!

- Ezért annak adja oda mind a kettőt…

- Aki teljesíti a három próbát!

- A mindenit - ámul el erre Virginia, de Janka is. – És mi lenne az a három próba?

- Azt még nem tudjuk.

- Mert ott még nem tartunk.

- Mert még el se indultunk a homokpadról.

- Mert még mindig csak szó van róla, ugye, tanár úr?

- Nem, nem, drága lánykák, most már tényleg nekivágunk.

- Jaj de jó!

- És az hogy lesz?

- Szünet után megmondom, mert muszáj innom egy kávét.

                                       o

 MONDOM IS A HUBÁNAK: HUBA!

 - Maga most hol is rendel, doktor úr?

- Most az álmában, Vali néni.

- Nahát, én ilyen színeset és részleteset nem is szoktam.

- Talán csak nem tetszik rá emlékezni.

- Az is lehet. Én már ébren, úgy nap közben se emlékszem semmire.

A múltkor mondtam is a Hubának, tudja, amikor havonta azért csak bejön onnan, abból a rettenetes buta erdőből, hogy átvegye a segélyét, bevásároljon nekem is, meg javítson a lakásban ezt-azt, na, mit is mondtam?

- A Hubának?

- Ja, igen, a Hubának! De hogy magát is milyen élesen álmodom, Julikám!

Még ilyet!

- Szóval mit tetszett mondani a Hubának?

- Ja, igen, a Huba. Hát mondom neki, te Huba! Megfagysz ott kint abban a sátorban, amilyen nem igaz, milyen hideg van az idén mindig. Már ahhoz képest, hogy felmelegedés van. Nem? No hiszen! Ez is olyan, hogy majd sivatag leszünk, azt is mondták, azt azóta állandóan esik az eső, ázik minden be meg elfele.

- Mert ez most úgy van, hogy nyáron nagyon meleg, télen meg nagyon hideg.

Azt hol nagyon sok esik, hol meg semmi se.

- Látja, lehet, hogy igaza van, Julikám. És hogy van az unoka?

- Jól vannak.

- A hegyit beszél még?

- Csak amit öt évesek szoktak.

- Na, hála isten. És a dédunoka?

- Ő is jól.

- De hogy maguk ketten ilyen fiatalon, mi? Ez is isten áldása magukon, doktor úr.

- Ebben is igaza van, Vali néni.

- No de biztos, hogy én ezt most csak álmodom?

- Hát…ezt leginkább a Vali néni tudhatja.

- Mert attól félek ám, hogy egy nap arra ébredek, hogy én is meg vagyok halva.

- Jaj, attól ne tessék!

- Mért, Julikám, én talán nem fogok?

- Odébb van az még.

- No hiszen, doktor úr, ezt nekem maga mondja, magának még el is hiszem.

- Odébb van.

- De azért nyugtassanak meg. hogy a drága jó Etus tényleg ott van, abba a luxus wellness mennyországban!

- Ott, Vali néni.

- Szóval az nem átverés, Julikám?

- Hát hogy lenne már az?

- Jaj, hát ne tessék már haragudni. De ha folyton mindenki csak becsapja a szegény nyugdíjast. Mondom is a Hubának: Huba! Látod, bekapcsolom a tévét, vagy a konyhában a rádiót, a nokedli szaggatáshoz, azt máris dől a hazugság kifele. Hogy még sose éltünk jobban, mint most. Meg ezt vedd meg, azt dobd már ki, mert ciki, hogy még mindig hordod, használod. Hát persze, hogy gyanakszik az ember, ha néha jó hírt hall, meg olvassa a Réti Füzeteket, hogy mégis csak van Mennyország, és nem is akármilyen. Mondom is a Hubának, Huba, ha ez igaz, akkor kedvem lenne már meghalni.

- Jaj, Vali néni!

- Na látja, Julikám, pont ezt mondta a Huba is, csak nem ezekkel a szavakkal.

Hanem ezt mondta: na, hagyjál már nekem békét a hülyeségeiddel, inkább arra próbálj meg emlékezni, hová dugtad megint azt a kurva csavarhúzót! Én?! A kezembe se volt! Azt nem mondom, azt se tudom, mi az, mert egyszer például órákig eltöprengtem, mért pont úgy hívják. Elvégre a csavarhúzó se nem húz, se nem von. De úgy nem jöttem rá a velejére, hogy hát a von azért von, mert vonat, vagyis vontat, de ezzel az erővel lehetne a vonat huzat is, vagy tolat.

Hát nem, doktor úr?

- Magában egy igazi nyelvújító veszett el, Vali néni!

- Jaj. ne tessék gúnyolódni!

- Dehogy gúnyolom. De adja a karját, megmérjük a vérnyomását!

- Álmomban?

- Miért ne?

- Igaz, azt mért ne lehetne?

- Az a jó az álomban, hogy ott mindent lehet.

- Mint például vérnyomást mérni, Julikám?

- Vagy repülni, újra fiatalnak lenni, legtitkosabb vágyainkat teljesíteni…

- Hogy meghaltam és én is kapok egy olyan apartmant a Vénusz Wellnessben, csak előbb át kell esnem egy orvosi vizsgálaton?

- Azon ugyan mért kéne átesni?

- Mit tudom én? Nem viszek-e be valami betegséget.

- Mármint a lelke, Vali néni?

- Mért, a testünk még sincsen ott?

- De, valahogy az is oda kerül… Bár akkor meg nem értem, mit temetünk

mi itt el helyette…- töpreng el Juli, mint akinek ez a rejtély csakugyan most

tűnt volna fel először. Ám Aura Vali néni álmában pont ez mért ne így történhetne?  - Lehet, a legközelebb erről is meg kéne kérdezni Etust.

- Szóval az a Mennynet még működik?

- Bizony, Vali néni, de tetszik tudni, hogy ez nagyon titok.

- Zipzár van a számon, doktor úr. Hiszen ismer. Ezt még Hubának se mondtam.

Pedig akartam, hogy tudja, te Huba, ha meghalok, ne szomorkodj, mert majd üzenek neked, ha elfelejtenéd, hol van az a kevéske spórolt pénzem az ágyba dugva a szivacsmatrac és az epeda között. De most ott már nem lesz jó, mert mondta az ortopédus, tetszik tudni, doktor úr, akihez a doktor úr beutalt, hogy dugjanak a röntgen alá, hogy meszes ez itt, a csigolyámnál, és jobban járnék, ha keményen aludnék, mert nem vagyok én már az a szűz királyleány, az a borsószemes, tudja, akinek muszáj a pihe puhában aludni.

- Ez mondta a Halmi doktor?

- Ezt  királyleányt ezt én mondtam magamnak, de a keményet ő.

- Na tetszik látni, a vérnyomása is tökéletes.

- Szóval nem haltam meg.

- Nem.

- És ezmég nem az új testem, amit majd kapok a régi helyett.

- De az nem is biztos, hogy úgy történik?

- Akkor hogyan, Julikám? Mert ha az igaz, márpedig annak tűnik, hogy odaát már nincsen se gond, se bánat, se betegség, akkor ezzel a testtel, ami momentán nekem van, azt biztos nem lehet kivitelezni. Mondtam is a Hubának: Huba!

Addig hülyéskedsz abban az ócska sátorban kint a hidegben, amíg olyan reumát kapsz, hogy majd nyögsz csak, azt úgy vánszorogsz, mint a novemberi bogár.

Ha nem kapsz tüdőgyulladást előbb. Hát mit gondolsz te, Huba, mért élt az ősember az erdőben meg a barlangban, összesen ha harminc évet, és akkor az volt a matuzsálem? Hát mert nem volt nekik központi fűtésük se, Huba!

Hiába rakták a tüzet, miután kitalálták nagy nehezen, végre.

- És erre mit mondott a Huba?

- Hogy ne a matrac alatt tartsam a spórolt pénzemet.

                                                 O

 HÚSZEZER BÁRÁNY

 - Mennyi?!

- Mert? Mi a probléma ezzel?

- De húszezer?

- Pontosabban huszonkétezer és százhúsz.

- De az isten szerelmére, Kertai úr, minek annyi magának?

- Mi van, „művésznő” nem szeretünk dolgozni?

- Nem arról van szó. Hallja, Józsikám?! Kertai úr húszezer ugyanolyan kis

fehér báránykát rendel.

Józsi lép át Etus bodegájához a standja mellől.

- Tőlem meg ugyanannyi banánt.

- Banánt is húszezret?

- Huszonkétezer százhúszat.

- De mondtam magának, UHU-komám, hogy annyi banán a világon nincsen!

- Ugyan hogy ne lenne?

- Mert ez a Mennyország, itt nincsenek végtelen banán ültetvények.

- És ezt maga honnan tudja?

- Nincsenek.

- Netán beutazta az egész környéket? Ismeri a Mennyeket, akár a tenyerét?

Mert én mindig csak itt, az ócska standjánál látom, szakikám.

- Jaj, Kertai, dehogy is vagyunk mi szaktársak.

- Hát nem is.

- Képes húszezer banánt beszerezni, vagy forduljak panasszal az igazgatósághoz, hogy nem tudja, vagy inkább nem akarja ezt az elkényeztetett

úri népet kiszolgálni?

- Őket ki tudom. Magát nem.

- Rendben. Kirúgatom én magát innen, csak figyelje meg!

- Művésznő! Maga szerint ildomos itt pofozkodni?

- Gyere csak, Jocó! Nézzük meg, ki a jobb!- hátrál el pár lépést Kertai Uhu,

de csak hogy levegye a melós kabátját, és elkezdje felgyűrni a kockás flanel ingjét. Józsikám meg visszalép a zöldséges bodegájához egy takarításhoz használt szeneslapátért. Etus pedig először igazán elámul, aztán komolyan megrémül, hogy ezek ketten tényleg képesek összevetekedni. A két vén marha?

Ha ezt meglátja fentről egy kerub, akkor abból még bajuk is adódhat. Ezért sietve közéjük áll.

- Uraim! Uraim! Nézzenek oda! Mik maguk, útonálló martalócok, kocsmai brigantik? Képesek lennének verekedni?

- Naná! Gyere, Jóco, feldugom neked azt a lapátot!

- Majd én neked, de nem ám a nyelénél!

- Józsi! Én nem ismerek magára!

- Engem egy ilyen ne fenyegessen! Mi az, hogy kirúgat? Honnan? Hová?

- Józsi, azonnal tegye le azt  lapátot!

- Jöjjön csak, eltöröm a nyelét a hátán!

- Kertai úr, maga meg menjen innen, legyen szíves!

- Dehogy megyek, jogom van itt lenni.

- Az igaz.

- Lesz banán, zöldséges?

- Nem lesz!

- Akkor az ördög viszi el magát, uhu?

- Nem visz!

- Majd meglátja. Etus drága, bárány lesz?

- De tényleg mindek most meg ennyi bárányka magának?

- Rendben. A gyengébbek kedvéért még egyszer elmagyarázom. Volt eddig ezerkétszáztizenkettő angyalka és hozzá a narancs. Stimmel?

- Stimmel.

- Azt szépen kiosztottam a „kedves” vendégeknek és a tisztelt sorstársaimnak,

akik a purgatóriumi éveiket sínylődik itt azzal, hogy a maguk fenekét nyalja.

- Gondolom, a személyzetre céloz.

- Kire másra, talán a pincében sunnyogó patkányokra?

- Itt nincsenek is patkányok.

- Ha maga mondja… -Kertai Uhu már csak tudja. – De haladjunk tovább. Úgy döntöttem, hogy nem bírok azzal az áldott jó szívemmel.

- Mid van neked, te modortalan köcsög?

- Te most hozzám szóltál, Jocó?

- Mert szerinted?

- Akkor gyere, ne csak hadonásszál!

- Jövök is!

- Elég! – Az urak meghökkenve néznek Etusra, és bizony meg is szeppennek, amilyen hangon az imént rájuk mordult. – Mint két idióta! Józsi! A lapátot!

- Jól van, bocsánat… - és Józsi már fordul is, eltűnik a zöldséges bodegában,

leteszi a lapátot, és onnantól a stand mögött hallgat minimum ötszáz gyönyörű

piros jonatán alma fedezékében. Kérne az ártány Uhu azt, almát, abból talán még lenne is húszezer darab, no meg kétszázhúsz. De banán? Az egy fél tankhajó, minimum, vagy olyan izé nagy böhöm, na, az a konténeres fajta.

 Na most nem azért, de ha egy közepes nagyságú banán 120 gramm, akkor húszezer ilyen banán az szerintem uszkve 2, 4 tonna. Vagyis egy konténer banán.

Még hogy tankhajó. Vicc. A szerkesztő

Ja! És a maradék 210 banán meg csak 25 kiló 20 dkg banán, tehát nem a maradékon múlik a tankhajónyi méret. És akkor ez egy vicc, még ha nem is túl jó, sőt, rossz, a szerkesztő.

 - Rendben, Kertai úr. Tehát mi is van azzal az áldott jó szívével?- fordul Etus

a sátán alattomos kis bérencéhez, aki lám, még itt a Mennyekben se hagyja abba.

Mármint se a sátán, se a bérenc. És nem azért, de a Vénusz Wellness pincéje alatti járatokban elég sok érdekes lény sunnyog. Például a patkányok, akik a többiekhez képest csak a szárnyukat momentán nélkülöző tündérek.

- Nahát, minden angyalkához akarok most adni tíz báránykát, és miden báránykához egy banánt. Mi ebben a nem világos?

- De miért?

- Most mondtam, szívjóságból.

- De várjon már, kedves barátom. Nem lenne sokkal egyszerűbb, ha fogná magát, és mindenhová bekopogna?

- És?

- És aki ajtót nyit, annak megmondja őszintén az arcába.

- Mit?

- „Hogy szeretem önt szívjóságomból kifolyólag.”

- Á, nem.

- De mért nem?

- Az kevés.

- Akkor nyomtassa ki aranyszínű kártyákra pink betűkkel, és szórjon rájuk vérvörös szivecskéket!

- Az meg olyan Helló Kitty-s.

- Akkor…

- Bárány kell és banán, művésznő.

Józsi nem bírja tovább az alma halom mögött.  – Tudod te, milyen szívjóságod van teneked, de elmebeteg baromarcú köcsög?!

- Ne tegezzél, Jocó!

- Semmilyen se, te sátán valagán a fekély!

- És ne is hízelegj!

- Azt mondd meg, mit kavarsz te itt!

- Te mondd meg, hogy mi a bánatod? Zöldséges vagy, nem? Eladhatsz egy csomó banánt akár száz százalékos haszonkulccsal, nem?

- Inkább verem mégis szét a hátadon a szeneslapátot.

- Gyere csak!

- Gyere te!

- Te gyere!

- Gyere te!

És Etus már látja, hogy ezek itt ketten már csak ugatnak, de harapni nem akarnak. Ettől persze még idegesítő ez az ordítozás. Így persze nem nagyon tudja elképzelni, hogyan is festene az éneklő angyalkái körül, vagy aztán lazán mögötte, mintha éppen ballagnának ki legelni az égi rétre a tíz-tíz makulátlan fehér bárány. Hát ha egy angyalnak kéne elkészítenie tízet, még isten úgyse, lenne is kedve hozzá. Na de húszezret? Meg a maradék? Az már nem is egy manufaktúrának, hanem porcelánbirka készítő gyárnak való megrendelés.

[istenhoztanightvaleben]

35. rész – Lusta nap

[Az epizódot itt lehet meghallgatni/letölteni, a “Direct download” feliratú linken.]

Senki sem látta a fákat a héten. Remélhetőleg hamarosan visszatérnek.

Isten hozta Night Vale-ben!

Üdv, Hallgatók!

Nincs sok mondanivalónk a mai napról itt Night Vale-ben. Lusta nap ez a mai a mi gyönyörű kis városunkban.

Szokatlanul nagy a hőség az évszakhoz képest, már ha hisznek Önök olyasmikben, hogy „idő” meg „évszak” meg „szokatlan”.

Valahol legyek zümmögnek egy kuka körül.

Frances Donaldson, a Régiségkereskedés tulaja fásultan int egy rakás vevőre váró holmi felé a falon, keze lassan jelzi megadását a tétlenségnek.

Az Arctalan Idős Hölgy, aki titokban az otthonodban él azon kapja magát, hogy ugyanazt a milliószor olvasott méhészeti weboldalt kattintgatja.

Jómagam az asztalomra támaszkodva mormogok ebbe a mikrofonba, túlságosan kifáradva a hőségtől, hogy valódi energiát fektessek életem munkájába.

Csendes jelen a miénk. Nem beszél senki, csak én. Ha a beszéd bármennyi energiát igényelne, és nem puszta testi reflex lenne a számomra, akkor én magam sem beszélnék.

Carlos, tökéletesen tökéletlen Carlos az egyetlen, aki buzgalmat érez magában a mai napon. Füvet nyír, és fütyörészik. A gyep pedig visszafütyül neki.

Most pedig a hírek, vagy mi.

Night Vale-szerte éber állampolgárok tucatjai tettek bejelentést egy drapp kabátos férfiról, aki a Taco Bell mögött, a kukák és a folyamatosan csörgő telefonfülke közelében ácsorog. Rovarokat fogdos össze a levegőből, és szarvasbőr bőröndjébe tömködi őket. Éles szemű polgáraink nem emlékeznek rá, hogy néztek ki pontosan fürge kezei, többen teljesen elvesztették beszédük fonalát mondat közepén, és csak tátott szájjal, némán meredtek maguk elé.

Mindannyian kaptak egy pecsétet Állampolgári Éberségi Kártyájukra. Öt pecsét után továbbra is egyéves stoptábla-mentesség jár!

Ezúton is hadd gratuláljak Jake Garciának, akinek sikerült megtölteni három Állampolgári Éberségi Kártyát is, ezzel pedig elnyerte a kötelező jogot, hogy örökre eltűnjön. Családja monoton kórusa úgy nyilatkozott, büszkék rá, de nem nagyon hiányzik nekik.

Ne feledjék, mit mond mindig a Titkosrendőrség kabalája, a Közönyös Vakkancs: „Polgárok, legyetek éberek! De ne túl éberek! Sok minden van, amit nem szabad látnotok. Csak ti akadályozhatjátok meg, hogy a házatok rejtélyes körülmények között leégjen! Vau-vau!”

Haha, lefogadom, hogy Vakkancs a legédesebb rajzfilmkutya! Talán egy nap a Titkosrendőrség nyilvánosságra hozza majd, hogy néz ki.

Friss hírek a néhány hónappal ezelőtt tartott Nyári Olvasótáborról:

A gyermekek, akiknek sikerült élve kijutni a könyvtárból – véresen, könyvtárosok beleivel borítva, kezükben az osztályuk szintjét jócskán meghaladó olvasmányok listájával – milíciába szerveződtek szintén túlélő társuk, a 12 éves Tamika Flynn vezetésével. A Homokpusztán gyakorlatoznak, több száz gyermek kiáltozik és mozog tökéletes egységben, míg Tamika egy dombtetőről figyeli őket, hogy kiszúrja a gyengeségeiket és dicsérje az erősségeiket.

Tamika újabban egy könyvtáros letépett kezét viseli a nyakában, figyelmeztetésként mindazoknak, akik szembeszegülnének vele, hogy ő már legyőzte a világ legrettegettebb teremtményét.

Megkeresésünkre Tamika azt nyilatkozta: „Nem nézünk körül. Nem nézünk magunkba. Nem alszunk. A mi istenünk nem mosolygó isten. Készen állunk a háborúra.”

Mikor megkérdezte, pontosítaná-e nyilatkozatát, Tamika kihívta tudósítónkat egy száznapos közelharcra, melyet tudósítónk elutasított, amikor is sikoltozva, nyomában több száz harcedzett gyerekkel elmenekült a helyszínről.

Folytatódik lusta napunk itt, Night Vale-ben. Pamela Winchell polgármester asszony sajtótájékoztatót hívott össze, melyen aztán nem mondott semmit. Egy összecsukható széken ült a pódium mellett, és hátrabillent fejjel szunyókált. Majd felriadt, és összecsukható székével a hóna alatt fénylő portált nyitott a levegőben, amin keresztül aztán távozott.

Mindez igen nagy udvariatlanság lett volna az összegyűlt riporterekkel szemben, ha azok valóban összegyűltek volna, ám ők korábban saját sajtótájékoztatón jelentették be, hogy inkább kivennék a mai napot, ha nem baj; mert a gyengéd délutáni napsütés valahogy még az éj sötét ölelésénél is jobban csábít ma a pihenésre.

Erre a sajtótájékoztatóra sem ment el senki.

Carlos kiporszívózta a nappalit, és most a ruháit válogatja. Tárgyakat emel a szeme elé, és döntéseket hoz róluk. Közben dudorászik.

A gyep nem tud dudorászni, ezért csendben marad.

Egy behatárolhatatlan, mégis fenyegető kormányügynökség ezúton szeretné Önöket emlékeztetni, hogy ufók tökre nem léteznek. Szeretnék emlékeztetni Önöket, hogy az ufók csupán meteorológiai léggömbök, a meteorológiai léggömbök pedig csupán kósza felhők, a felhők pedig csupán az alvásból megszökött álmok, az alvás pedig csupán gyakorlás a halálra, a halál pedig csupán egy része világunknak – ugyanúgy, ahogy mondjuk a homok és a biciklik -, a nagy, fényes Föld pedig csupán egy haldokló ember utolsó gondolata, aki erőtlenül nevetve rázza a fejét ezen az egész valószínűtlenségen.

Ne feledjék, ez nem csupán a törvény. Ez az egész egy illúzió.

Közeleg a Hálaadás, és mind tudjuk, hogy ez mit jelent! Azt jelenti, itt az ideje a földön csúszva járulnunk a Barna Homokkő Torony elé, hogy hálát adjunk neki mindazért, amit tett, és mindazért, amitől irgalmasan megkímélt bennünket.

Remek alkalom ez arra, hogy összegyűljön az egész család, egyenek egy jót, majd közösen kikússzanak az éles köveken és homokon át, vércsíkot húzva maguk után térdükkel a terméketlen talajon, míg meg nem érzik a Barna Homokkő Torony fenyegető jelenlétét maguk fölött, de nem mernek felnézni. Nem mernek felnézni.

„Hála neked!” – suttogják. – „Hála neked, hála neked!” – inkább könyörgés, mint ima. Több benne a félelem, mint a hála.

És ha elfogadja, amit mondanak neki, Ön és családja visszatérhet otthonába – reszketve, biztonságban, együtt, reszketve, együtt.

És ha nem fogadja el?

Nos, ami azután történik, nem is számít igazán, nem igaz? Mármint, megkönnyítené, ha tudnák, mi történik? Nem. A tudás soha nem könnyít meg semmit.

A Barna Homokkő Torony. – Adjon hálát! Kiáltson hálát! Sikoltson hálát!

Most pedig egy üzenet a szponzorainktól:

A műsor támogatója a CostCo nagykereskedelem. Mégis mennyit nyomhat egy test?

Ezen kívül a mai műsort hanghullámok hozták el Önöknek, melyek valahogy a fény egy formáján utaznak, és melyeket egy gép átalakít egy láthatatlan férfi hangjává, aki meghitten, halkan suttog az Önök fülébe. Nekünk ez nem tűnik természetesnek.

Strexcorp Szinergiai Rt.

Ne bízzon többé semmiben, amiben eddig bízott!

Ezen a napon, amelyen nem történik semmi, továbbra sem történik semmi.

Még a testi funkciók is szabadnapot vettek ki. Több bejelentést is kaptunk nem dobbanó szívekről, nem fújtató tüdőkről, laza, ernyedt zselévé váló kar- és lábizmokról. Emberek holtan esnek össze az utcán, hirtelen elkékülve, hirtelen megszűnve, az ajkukról csöpögő nyál apró hab- és sártócsákba gyűlik a homokban. Szeretteik csak bámulnak, nincs erejük sírni.

Semmi, de semmi nem nagyon történik. Lusta, lusta nap.

Kedvenc helyi müzligyártó cégünk, a Flakey O’s hamarosan bemutatja legújabb slágertermékét, a Képzeletbeli Kukoricapelyhet. A Flakey O’s müzliséfei kizárólag a legédesebb, legkevésbé rákkeltő képzeletbeli kukoricacsöveket használják fel termékükhöz, melyekkel John Peters (tudják, a farmer?) fogja ellátni őket. A képzeletbeli ízt ropogós, ízletes képzeletbeli pelyhekbe sűrítik, melyek csak arra várnak, hogy Önök egy nagy tál tejjel elfogyasszák őket.

„Rendkívül izgalmas ez az új termék.” – nyilatkozta Miranda Yesby, a Flakey O’s új igazgatótanácsának tagja. – „Nagy örömünkre szolgál, hogy John Peters-szel (tudják, a farmerrel?) dolgozhatunk. Mármint majd ha sikerült előkeríteni. Látta valaki mostanában? Ugyanolyan nehéz lett megtalálni őt, mint a kukoricáját.”

Miranda azt is kijelentette, hogy ezúttal nem fognak élő, transzdimenzionális piramisokkal vírusmarketing-kampányt folytatni, mivel az előző költségei túl magasra rúgtak.

„Mármint, ahhoz nem is volt közünk.” – mondta. – „De ha lett volna, most elmondhatnánk, hogy egy bizonyos élő piramisnak igazán eszállt az egoja egy egyszerű vírusmarketing-kampánytól, és teljesen ésszerűtlen dolgokat kezdett követelni, mint például egy transzdimenzionális lakókocsit a helyszínre, amely kívülről normális méretű, de belül hatalmas, tágas tereket rejt. Lehetetlen. Végtelen. Ja, meg egészségpénztári juttatásokat. Szóval ha közünk lett volna hozzá, mostanra valószínűleg akkor is meg kellett volna válnunk a piramistól.”

Miranda ezután megköszönte az összegyűlteknek a figyelmet, és nagy, karmos mancsaival visszaásta magát a Flakey O’s irodájába.

Most pedig a közlekedési hírek:

Olvadozó jég csepereg. Szinte észrevétlen csordulnak le cseppjei a nagy hegyormok arcán. Apró csordogálássá állnak össze, a mozgás és víz legkisebb jelévé. Aztán a jel felerősödik, tiszta vizek csordogálnak tisztán lefelé, patakot alkotva. Patak mossa a kavicsokat és a törmeléket, alig van valami ereje, mégis feltarthatatlanul keresi a lefelé vezető utat.

Majd vízesésként csobban a magasból egy folyóba. Mély folyó váj magának utat a tájon, határokat rajzol, melyekért később háborúzni lehet. Erőszakosan, de rossz szándék nélkül csapódik a szikláknak. Egyre szélesedik, egyre lassul, mint egy szebb korba telepedő ember. Egy folyam, melyen csak akkor látszik mozgás, mikor valamit visz a hátán, valami élőt – mint egy szebb korba telepedő ember.

És végül a nagy finálé, mikor elnyeli a hatalmas óceán, melyben minden víz egy. Melyben végre nyugalomra lel. Akár egy szebbe telepedő ember. Akár egy emberi település.

Közlekedési híreinket hallották.

És a lusta nap folytatódik. A Világ Legjobb Hamburgereit reklámozó neontábla haszontalanul pislog a vakító napsütésben, fényének ereje pont olyan kicsi, mint állításának valószínűsége.

A Föld is egyre lassítja forgását, csatlakozik a tömeges fásultsághoz. A mágneses mezők megbolondultak. Ők az egyetlenek, akik megbolondultak, minden más teljesen elernyedt.

Akiknek még van működő szívük és tüdejük, azok is csak fetrengenek és olyanokat mondanak, hogy „Uhh, kit érdekel?” és „Jaj de macerás!” ha valamivel stimulálni, vagy gondolkodásra bírni próbálják őket.

Egyre lassul a Föld. A gravitáció is lazsál. Lebeg a mikrofonom.

Carlos is lebeg, és kap az alkalmon, hogy kitakarítsa az ereszcsatornát. Milyen szorgalmas! Milyen… uhh… nincs energiám több szót kitalálni.

A rádióhullámok különös módon reagálnak a gravitáció hiányára és a változó mágnesességre, amit a Föld lassulása okoz. Szóval ha nehézkesen éri csak el Önöket ez az üzenet, elnézésüket kérjük, de nem fogunk tenni semmit az ügyben.

Dolgokat csinálni, mi? Mozgás, értik ugye? Létezés? Tudják hogy értem...

Mi az? Gyakornokunk, Marureen szemei felfelé ugrálnak egyébként mozdulatlan arcán. Szája nagyra van tátva. Orcái elernyedtek. Azt hiszem, jelezni akar valamit. Gondolom el kéne fordítanom a fejem, és megnézni, mi az… gondolom.

Na jó, akkor gyerünk…

Hallgatók, munkára fogom a nyakizmaimat, és elfordítom a fejemet.

Ó, már látom. Kialszik a Nap. Igen. Egy sötétségből és nemlétből gyúrt tumor csúfítja el a világosság arcát. A fény egyre halványodik. Ott megy minden élet forrása, csatlakozik mindannyiunkhoz, hogy kivegye a mai napot egy kis semmittevésre.

Ez valószínűleg nem jó hír.

Valószínűleg tennünk kéne valamit az ügyben.

De izé… tudják… na mindegy. Legalább láttam, mi lett a Breaking Bad vége.

Most pedig nem is annyira elviszem Önöket, inkább csak itt hagyom – és mielőtt eltűnök, gyengéden odébb tessékelem Önöket az időjárás irányába.

Üdv újra! Üdv újra itt! Itt, azt hiszem egyfajta krízis után.

Hogyan oldódott meg? Ki mentette meg a világot?

Senki. Nem is kellett megmenteni. Vannak csendes időszakok, rések, pihenők, megállók. De a világ csak botladozik tovább. A nap újra fellobbant, a világ újraindult. Mozdulatlan testek, melyek kéken hevertek a szürke járdán, hirtelen fellélegeztek és felültek a kékesszürke fényben.

Felkelünk, továbblépünk. Egyetlen állapot sem tart örökké. Minden múlandó.

Frances Donaldson, a Régiségbolt vezetője újra erőszakosan töri össze sorra készlete régi tárgyait, ahogy szokta.

Az Arctalan Idős Hölgy, aki titokban az otthonodban él, megint elsuhan időnként a szemed sarkában, és ismeretlen céllal rendezgeti a dolgaidat.

A legyek tovább köröznek a szemetes körül, de több lendülettel, több hévvel.

Gyakornokunk, Maureen hozott nekem egy kávét. [szürcsöl]

Ahh, igen, így már jobb. A kávé azért segít néha, nem? Máskor meg csak ront a helyzeten. De ez mindenre igaz.

Virágzik az üzlet, az emberek mozgásban vannak, az események zajlanak. Minden a szokásos, minden visszatért. Fent vagyunk! Tele vagyunk energiával! Készen állunk a következő Nagy Dologra, amit készítenek nekünk, amit kapunk, amit tesznek velünk.

Mindeközben Carlos azt mondja, mozgalmas napja volt, és lehet, hogy alszik egyet. Ez… nos, egész jól hangzik.

Hallgatók, azt hiszem, itt az ideje, hogy búcsút mondjak Önöknek. Van egy hely Night Vale-ben, ahol nagyon szeretnék most ott lenni. Talán az én lusta napom még nem ért teljesen véget.

Maradjanak velünk egy éles vonításra, kaparászásra az ajtón, egy hirtelen az arcukra húzott csuklyára, és egy ízletes sülttök-receptre, amit a családjuk egyszerűen imádni fog!

Jó éjt, Night Vale! Jó éjszakát!

A nap közmondása: A mai napon a történelemben: hétköznapiság és iszonyat és szerelem és fák.

[korkep-blog]

11 gyönyörű nyaralási célpont, ami a 2018-as év slágere lesz

Egy olyan ország után kutat, ahol idén eltölthetné a jól megérdemelt nyári szabadságát? Nos, van számára néhány olyan tippünk, ahol nyugodtan, turisták tömkelege nélkül üdülhet.   Az egyik nyaralási szezon véget sem ért, s rögtön itt van a másik. Azoknak az új úti céloknak köszönhetően, ame...

Egy olyan ország után kutat, ahol idén eltölthetné a jól megérdemelt nyári szabadságát? Nos, van számára néhány olyan tippünk, ahol nyugodtan, turisták tömkelege nélkül üdülhet.

  Az egyik nyaralási szezon véget sem ért, s rögtön itt van a másik. Azoknak az új úti céloknak köszönhetően, amelyek a környékbéli repülőterekről is elérhetőek, a turisták számára rendkívüli módon kiszélesedett a látóhatár.

  Még nem tudja, hogy idén hol nyaraljon? Akkor nyerjen inspirációt azokból a mesés helyszínekből, amelyek minden bizonnyal mközé fognak tartozni.

  Grúzia

  Az egykori szovjet blokkhoz tarozó országban már hosszabb ideje felemelkedőben van a turizmus. Fővárosába, Tbiliszibe újonnan a pozsonyi repülőtérről is alkalmunk lesz elrepülni.

  Egy grúziai nyaralás lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük ezt a történelemmel átitatott, csodálatos, Kaukázus alatt fekvő országot. A gyönyörű emlékművekkel, érdekes kultúrával, tengerpartokkal, hotelekkel, sőt sízési lehetőségekkel megáldott ország árban rendkívül barátságos lehet a szlovákiai turistáknak.

  Fotó: Robinson Tours

  Vár még pár évet, amíg Grúziában megkezdődik az építkezési boom, ahol üdülőközpontokkal árasztják el az országot, az all inclusive pedig úgy fog terjedni, mint egykor a középkorban a pestis? Vagy inkább megismerkedik az országgal úgy, ahogyan most fest? Vadon, kissé mocskosan, kissé szétesetten és teljesen autentikusan?

  Dél-Korea

  Dél-Korea az ázsiai modernitás tipikus példája. A modernitás pedig nem másban rejlik, mint a futurista fővárosban, Szöulban, ahol tavaly adták át a Seoullo 7017 elnevezésű parkot sétálóutcákkal, kávézókkal, utcai piacokkal, virágüzletekkel és színpadokkal.

  Fotó: OTP Travel

  Dél-Korea modern városai közé tartozik Phjongcsang is. Annak ellenére, hogy sem az imént említett városok, sem a távol-keleti országok nem tartoznak a szlovákiai turisták legkeresettebb célpontjaik közé, talán idén változni fog a helyzet, hiszen Dél-Korea a téli olimpiai játékok szervezőjeként kerül a figyelem középpontjába. Az olimpiai játékok, a modern síközpontok és a rendkívül gyors felvonók a világ síközpontjainak palettájára helyezik az egész országot.

  Marokkó

  A Közel-Keleten zajló instabilitás kiűz minket az olyan közkedvelt üdülőközpontokból, mint Tunézia, Egyiptom és Törökország. Az űrt, amit utánuk marad, Marokkó próbálja betölteni.

  Nem egy tipikus, all inclusive szállodákkal körbevett tengerparti térség, Marrákes viszont megér egy misét. Marrákes nemcsak a marokkói művészet központja, de a hatalmas zajos piacoké is.

  Fotó: zicasso.com

  A turisták számára szintén érdekes látnivaló az Atlanti-óceán partján fekvő Casablanca, melyet az 1942-ben bemutatott fekete-fehér amerikai filmdráma tett ismertté. A marokkói fűszerillattal átitatott városokat könnyen lecserélhetjük egy sivatagi túrára az Atlasz-hegységbe, vagy a legfélreesőbb hegyi falvakba.

  Málta

  A hely, ahol a kultúrák kereszteződnek, ahol az épületekről visszatükröződnek a letűnt korok, egy hely, ahol a mai napig érződik a Közel-Kelet és a Földközi-tenger befolyása. Málta nemcsak a meleg tengerrel és a fantasztikus strandjaival vonzza a turistákat, de azzal is, hogy ezen a szigeten az év 300 napján napsütésben fürdőzhetünk.

  Fotó: OTP Travel

  Mindezek ellenére a szlovákiai turisták általában vagy munkaügyben, vagy angol nyelvtanfolyamok miatt érkeznek Máltára. A szigetre idén nyáron minden bizonnyal több hazai turista érkezik majd, hiszen márciustól a pozsonyi repülőtérről új járatot indítanak Máltára. Máltát idén minden bizonnyal a világ is felfedezi magának, hiszen 2018-ban Valletta viseli az Európa Kulturális Fővárosa címet.

  Vietnam

  Ázsia egyre népszerűbb. Nem is volt olyan régen, amikor télen mindenki Thaiföldre menekült, ma már a turisták inkább Vietnamban keresnek „menedéket“. Vietnam talán még Thaiföldnél is szebb és változatosabb. Az északi Ha Long-öblön át a déli Phu Quoc szigetig széles kínálat várja a Vietnamba érkező turistákat.

  Fotó: connections.be

  Elveszett falvak a rizsföldek között, történelmi kincsek, ízletes konyha, zajos, dinamikus óriásvárosok és hatalmas felhőkarcolók. Amennyiben mindez felkeltette az érdeklődését, jobb ha még a nyáron nekivág ennek az országnak, hiszen ősszel ismét beköszönt az esős időszak.

  Észtország

  A Baltikum olyan részét képezi Európának, ami egyelőre még távolinak tűnik a hazai turisták számára. Lassan, de biztosan azonban kezdi belevésni magát a tudatunkba. Főleg Észtország. Területi szempontból nem nagy ország, de történelmi és természeti kincsekben annál gazdagabb.

  Fotó: OTP Travel

  Amennyiben az ország kevésnek bizonyulna, könnyedén elugorhatunk Helsinkibe, ami a kompnak köszönhetően rendkívül közel van Észtországhoz. Az olyan további kincsek, mint a középkori Riga vagy Vilnius szintén rengeteg látnivalót kínál a turistáknak.

  Bosznia-Hercegovina

  A fapados légitársaságok járatai az elmúlt években lehetővé tették, hogy felfedezzük a Balkán szépségeit. Rájöttünk, hogy valóban létezik Szkopje, Tirana és Podgorica, sőt, a szív alakú Bosznia-Hercegovina is mesés ország természeti, történelmi és kulturális kincseivel együtt.

  Fotó: Wikipédia

  Ami Bosznia-Hercegovinában vár ránk? Tavak, végeláthatatlan folyók és vízesések, valamint Európa utolsó őserdeje, a Perućica. A történelem kedvelőinek sokat adhat Szarajevó is, ahol az 1. világháború első lövése is eldördült. A boszniai rajongóknak pedig biztosan nagy öröm, hogy Tuzlába már a pozsonyi reptérről is lehet repülni.

  Maurícius

  A Fly Dubai és az Emirates légitársaságokkal folytatott együttműködésnek köszönhetően egy átszállással olyan célpontok váltak elérhetővé, mint Ausztrália, Ázsia és Afrika.

  Fotó: mauritiusandme.com

  Egzotikus utazási célpontnak számít az Indiai-óceán partjainál elterülő paradicsomi Maurícius, amit általában a mézeshetes párok választanak úti céljuknak. A türkizkék tenger, a giccsesen szép naplemente és a fenséges természet egyre több turistát vonz Szlovákiából is.

  Szlovénia

  Az amerikaiak főként a first ladyjüknek, Melanie Trumpnak hála szereztek tudomást ennek az országnak a létezéséről. Mi azoknak az „első fecskéknek“ a beszámolóiból tudunk többet, akik ámulattal tértek haza ebből az országból

  Festői környezetben, hegyekkel és erdővel körülvéve helyezkedik el a Bledi-tó, mely fölött egy csodálatos középkori vár emelkedik a magasba. Ezen kívül rendkívül vonzó a főváros, Ljubljana történelmi városközpontja is, ahol a 20. századi építészet a barokk kori építészettel vegyül.

  Fotó: OTP Travel

  Annak ellenére, hogy az egyre inkább nyüzsgő fővárosban rengeteg borozó, étterem, bolt és hotel épült, még mindig sikerült megőriznie szépen zöldellő környezetét. Ha viszont mégis hiányozna a valóid zöld, akkor irány a hegyek és a „vadvilág”.

  Azori-szigetek

  Talán már járt Lisszabonban, megkóstolta az eredeti portói borokat, és Madeira híres-neves szépségét is a két szemével látta.

  Fotó: Bono Utazási Központ

  Az Azori-szigeteket mindenkinek ajánlatos lenne felvennie a bakancslistájára. A kilenc érintetlen sziget az Atlanti-óceán zöld paradicsoma. Az Azori-szigetek a vulkáni és kráteri eredetű tavaival, csodálatos természetével, érdekes növény- és állatvilágával és a magas szikláiról kínálkozó felejthetetlen kilátással vonzza a turistákat.

  Feröer-szigetek

  Skandinávia menő. Főleg Norvégia és Izland, amit a híres tűzhányója tett ismertté a turisták számára. Nos, éppen az Izlandra igyekvő turistaáradat miatt futnak az emberek a Feröer-szigetekre, amelyek fenséges és változatos természetéről ismertek.

  Fotó: Világutazó

  A Dán Királysághoz tartozó Feröer tizennyolc sziklás, vulkáni eredetű szigete utakkal, alagutakkal és hidakkal összekötött. Ez az a hely, ami egyelőre durva és zord, ám a levegője fantasztikus.

  Forrás: Aktuality.sk/Körkép.sk

Nyitókép: Hírcity

[nemzetinet]

11 gyönyörű nyaralási célpont, ami a 2018-as év slágere lesz

Egy olyan ország után kutat, ahol idén eltölthetné a jól megérdemelt nyári szabadságát? Nos, van számára néhány olyan tippünk, ahol nyugodtan, turisták tömkelege nélkül üdülhet.

Az egyik nyaralási szezon véget sem ért, s rögtön itt van a másik. Azoknak az új úti céloknak köszönhetően, amelyek a környékbéli repülőterekről is elérhetőek, a turisták számára rendkívüli módon kiszélesedett a látóhatár.

Még nem tudja, hogy idén hol nyaraljon? Akkor nyerjen inspirációt azokból a mesés helyszínekből, amelyek minden bizonnyal mközé fognak tartozni.

Grúzia

Az egykori szovjet blokkhoz tarozó országban már hosszabb ideje felemelkedőben van a turizmus. Fővárosába, Tbiliszibe újonnan a pozsonyi repülőtérről is alkalmunk lesz elrepülni.

Egy grúziai nyaralás lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük ezt a történelemmel átitatott, csodálatos, Kaukázus alatt fekvő országot. A gyönyörű emlékművekkel, érdekes kultúrával, tengerpartokkal, hotelekkel, sőt sízési lehetőségekkel megáldott ország árban rendkívül barátságos lehet a szlovákiai turistáknak.

Vár még pár évet, amíg Grúziában megkezdődik az építkezési boom, ahol üdülőközpontokkal árasztják el az országot, az all inclusive pedig úgy fog terjedni, mint egykor a középkorban a pestis? Vagy inkább megismerkedik az országgal úgy, ahogyan most fest? Vadon, kissé mocskosan, kissé szétesetten és teljesen autentikusan?

Dél-Korea

Dél-Korea az ázsiai modernitás tipikus példája. A modernitás pedig nem másban rejlik, mint a futurista fővárosban, Szöulban, ahol tavaly adták át a Seoullo 7017 elnevezésű parkot sétálóutcákkal, kávézókkal, utcai piacokkal, virágüzletekkel és színpadokkal.

Dél-Korea modern városai közé tartozik Phjongcsang is. Annak ellenére, hogy sem az imént említett városok, sem a távol-keleti országok nem tartoznak a szlovákiai turisták legkeresettebb célpontjaik közé, talán idén változni fog a helyzet, hiszen Dél-Korea a téli olimpiai játékok szervezőjeként kerül a figyelem középpontjába. Az olimpiai játékok, a modern síközpontok és a rendkívül gyors felvonók a világ síközpontjainak palettájára helyezik az egész országot.

Marokkó

A Közel-Keleten zajló instabilitás kiűz minket az olyan közkedvelt üdülőközpontokból, mint Tunézia, Egyiptom és Törökország. Az űrt, amit utánuk marad, Marokkó próbálja betölteni.

Nem egy tipikus, all inclusive szállodákkal körbevett tengerparti térség, Marrákes viszont megér egy misét. Marrákes nemcsak a marokkói művészet központja, de a hatalmas zajos piacoké is.

A turisták számára szintén érdekes látnivaló az Atlanti-óceán partján fekvő Casablanca, melyet az 1942-ben bemutatott fekete-fehér amerikai filmdráma tett ismertté. A marokkói fűszerillattal átitatott városokat könnyen lecserélhetjük egy sivatagi túrára az Atlasz-hegységbe, vagy a legfélreesőbb hegyi falvakba.

Málta

A hely, ahol a kultúrák kereszteződnek, ahol az épületekről visszatükröződnek a letűnt korok, egy hely, ahol a mai napig érződik a Közel-Kelet és a Földközi-tenger befolyása. Málta nemcsak a meleg tengerrel és a fantasztikus strandjaival vonzza a turistákat, de azzal is, hogy ezen a szigeten az év 300 napján napsütésben fürdőzhetünk.

Mindezek ellenére a szlovákiai turisták általában vagy munkaügyben, vagy angol nyelvtanfolyamok miatt érkeznek Máltára. A szigetre idén nyáron minden bizonnyal több hazai turista érkezik majd, hiszen márciustól a pozsonyi repülőtérről új járatot indítanak Máltára. Máltát idén minden bizonnyal a világ is felfedezi magának, hiszen 2018-ban Valletta viseli az Európa Kulturális Fővárosa címet.

Vietnam

Ázsia egyre népszerűbb. Nem is volt olyan régen, amikor télen mindenki Thaiföldre menekült, ma már a turisták inkább Vietnamban keresnek „menedéket“. Vietnam talán még Thaiföldnél is szebb és változatosabb. Az északi Ha Long-öblön át a déli Phu Quoc szigetig széles kínálat várja a Vietnamba érkező turistákat.

Elveszett falvak a rizsföldek között, történelmi kincsek, ízletes konyha, zajos, dinamikus óriásvárosok és hatalmas felhőkarcolók. Amennyiben mindez felkeltette az érdeklődését, jobb ha még a nyáron nekivág ennek az országnak, hiszen ősszel ismét beköszönt az esős időszak.

Észtország

A Baltikum olyan részét képezi Európának, ami egyelőre még távolinak tűnik a hazai turisták számára. Lassan, de biztosan azonban kezdi belevésni magát a tudatunkba. Főleg Észtország. Területi szempontból nem nagy ország, de történelmi és természeti kincsekben annál gazdagabb.

Amennyiben az ország kevésnek bizonyulna, könnyedén elugorhatunk Helsinkibe, ami a kompnak köszönhetően rendkívül közel van Észtországhoz. Az olyan további kincsek, mint a középkori Riga vagy Vilnius szintén rengeteg látnivalót kínál a turistáknak.

Bosznia-Hercegovina

A fapados légitársaságok járatai az elmúlt években lehetővé tették, hogy felfedezzük a Balkán szépségeit. Rájöttünk, hogy valóban létezik Szkopje, Tirana és Podgorica, sőt, a szív alakú Bosznia-Hercegovina is mesés ország természeti, történelmi és kulturális kincseivel együtt.

Ami Bosznia-Hercegovinában vár ránk? Tavak, végeláthatatlan folyók és vízesések, valamint Európa utolsó őserdeje, a Perućica. A történelem kedvelőinek sokat adhat Szarajevó is, ahol az 1. világháború első lövése is eldördült. A boszniai rajongóknak pedig biztosan nagy öröm, hogy Tuzlába már a pozsonyi reptérről is lehet repülni.

Maurícius

A Fly Dubai és az Emirates légitársaságokkal folytatott együttműködésnek köszönhetően egy átszállással olyan célpontok váltak elérhetővé, mint Ausztrália, Ázsia és Afrika.

Egzotikus utazási célpontnak számít az Indiai-óceán partjainál elterülő paradicsomi Maurícius, amit általában a mézeshetes párok választanak úti céljuknak. A türkizkék tenger, a giccsesen szép naplemente és a fenséges természet egyre több turistát vonz Szlovákiából is.

Szlovénia

Az amerikaiak főként a first ladyjüknek, Melanie Trumpnak hála szereztek tudomást ennek az országnak a létezéséről. Mi azoknak az „első fecskéknek“ a beszámolóiból tudunk többet, akik ámulattal tértek haza ebből az országból

Festői környezetben, hegyekkel és erdővel körülvéve helyezkedik el a Bledi-tó, mely fölött egy csodálatos középkori vár emelkedik a magasba. Ezen kívül rendkívül vonzó a főváros, Ljubljana történelmi városközpontja is, ahol a 20. századi építészet a barokk kori építészettel vegyül.

Annak ellenére, hogy az egyre inkább nyüzsgő fővárosban rengeteg borozó, étterem, bolt és hotel épült, még mindig sikerült megőriznie szépen zöldellő környezetét. Ha viszont mégis hiányozna a valóid zöld, akkor irány a hegyek és a „vadvilág”.

Azori-szigetek

Talán már járt Lisszabonban, megkóstolta az eredeti portói borokat, és Madeira híres-neves szépségét is a két szemével látta.

Az Azori-szigeteket mindenkinek ajánlatos lenne felvennie a bakancslistájára. A kilenc érintetlen sziget az Atlanti-óceán zöld paradicsoma. Az Azori-szigetek a vulkáni és kráteri eredetű tavaival, csodálatos természetével, érdekes növény- és állatvilágával és a magas szikláiról kínálkozó felejthetetlen kilátással vonzza a turistákat.

Feröer-szigetek

Skandinávia menő. Főleg Norvégia és Izland, amit a híres tűzhányója tett ismertté a turisták számára. Nos, éppen az Izlandra igyekvő turistaáradat miatt futnak az emberek a Feröer-szigetekre, amelyek fenséges és változatos természetéről ismertek.

A Dán Királysághoz tartozó Feröer tizennyolc sziklás, vulkáni eredetű szigete utakkal, alagutakkal és hidakkal összekötött. Ez az a hely, ami egyelőre durva és zord, ám a levegője fantasztikus.

Forrás: Aktuality.sk/Körkép.sk

Nyitókép: Hírcity

11 gyönyörű nyaralási célpont, ami a 2018-as év slágere lesz a Nemzeti.net-en jelent meg,

[nemzetinet]

„Kockáztatnunk kell, hogy hülyét csinálunk magunkból”

Enyedi Ildikó, Az én XX. századom, a Bűvös vadász és a Simon mágus rendezője tizennyolc év után készített ismét nagyjátékfilmet. Testről és lélekről című alkotása múlt hét szombaton elnyerte a berlini filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét. A rendezővel a díjról, a hosszú hallgatásról, a szerelem kockázatáról, a vágóhídról és a szarvasok teljes életéről beszélgettünk. De elmondta azt is, miért aggasztja a kormány tevékenysége.

– A díjátadót követő sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, a berlini premier után elsírta magát a közönség pozitív reakciói miatt. Ennyire bizonytalan volt, hogy a nézők szerethetik-e a filmjét? – Nem voltam bizonytalan, egészen biztos voltam benne, hogy ez a film csupán egy szűkebb réteget érint majd meg. Mindenkit borzasztóan erős vizuális ingerek érnek nap mint nap, ennek a filmnek pedig éppen a visszafogottság, a csend a lényege. Nagy lelki nyitottság kell ahhoz, hogy az ember felfedezze és élvezze az elrejtett humort, izgalmat, érzelmeket. Ráadásul a filmfesztiválok közönsége általában nagyon kényes. Ehhez képest a premier alatt, és a későbbi vetítéseken a nézők pontosan követték a film érzelmi hullámzását, együtt tudtak élni vele, nevettek az apró vicceken, elérzékenyültek az érzelmes jelenteken. Mindenre rátaláltak, amit elrejtettünk. Abba az áldott állapotba kerültek, ami a legjobb nézői helyzet, amikor valaki csak ül, és elfogadja, ami a vásznon történik. Ez számomra hatalmas ajándék volt.

– Az Arany Medve ezek szerint még nagyobb meglepetésként érhette. – Meg sem fordult a fejemben, hogy díjat kapunk. A Berlinale a világ aktuális kérdései melletti kiállásáról híres. A Testről és lélekről azonban egy magánéleti történetet mesél el ideológiai, politikai reflexiók nélkül. Az, hogy megkaptuk az Arany Medvét, a saját előítéleteimre cáfolt rá. Kiderült, hogy sokkal nyitottabb és nagyvonalúbb a közeg, amelybe sok év elteltével visszatértem, mint ahogy gondoltam.

Mint egy pohár vízA múlt hét szombati gálán adták át a berlini filmfesztivál legfontosabb díjait. A legjobb filmnek járó Arany Medvét a Paul Verhoeven holland rendező vezette zsűri Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotásának ítélte. A rendező köszönőbeszédében úgy fogalmazott, olyan egyszerű filmet akartak készíteni, mint egy pohár víz.  

– Majdnem két évtized után készített újra nagyjátékfilmet. Miért volt ez a hosszú hallgatás? – A legtermékenyebb éveimet egy kilátástalan őrlődésben töltöttem. Borzalmas időszak volt. Öt filmterven dolgoztam, de valahogy egyiket sem sikerült összehozni. Ilyenkor az ember egy idő után már nem biztos, hogy jó döntéseket hoz, így biztos bőven benne vagyok én is ebben a hosszú szünetben. De, alighogy elkezdtük végre ezt a filmet, az előkészítés első napján elfelejtettem az egészet. Nehéz is visszaidéznem. Most minden erőmmel azon vagyok, hogy a következő filmemet minél hamarabb elkezdhessem.

– A Testről és lélekről két visszahúzódó ember kapcsolatát mutatja be, akik nappal egymás közelében dolgoznak, álmaikban pedig szarvasként találkoznak. A női főhős, Mária zárkózottsága nem mindennapi, néhol autisztikus jeleket mutat, néhol Asperger-szindrómásnak tűnik. Miért egy ilyen különleges érzékenységen keresztül akarta elmesélni a történetet? – Mindenkinek más stratégiája van arra, hogy a saját félelmeivel és érzékenységével együtt éljen. Mária a történetben a bezárkózást választja. Minden érintkezést a külvilággal a minimális szintre csökkent. Ebből szakítja ki az Endrével való találkozása. Ám ahhoz, hogy túllépjen a saját biztonságos világán, hatalmas bátorságra van szüksége. Ha meg akarja élni a szerelmet, teljesen át kell adnia magát egy idegennek. Meg kell kockáztatnia, hogy esetleg visszautasítják, megalázzák, bántják. De ezek a félelmek mindannyiunkban benne élnek. A szerelemért kockáztatnunk kell, hogy hülyét csinálunk magunkból. De hát, ha valami megéri, akkor ez az.

  Fotó: Székelyhidi Balázs  

 – Mária szerepében Borbély Alexandra az elmúlt évtizedek egyik legerősebb magyar filmes alakítását nyújtotta. De ha jól tudom, elsőként nem őt választotta ki a szerepre.

– Alig várom a magyarországi premiert, hogy Alexandra színházi rendezői megnézzék a filmet. Ő annyira más karakter a mindennapokban, hogy szerintem senkinek sem jutna eszébe róla a filmbéli Mária. Én is így voltam ezzel sokáig, nem tudtam elképzelni ebben a szerepben. Hónapokig kerestem a megfelelő színésznőt, csodálatos színésznőkkel találkoztam castingon, de mindig hiányzott valami. Aztán egyszer csináltunk egy próbafelvételt Alexandrával, ahol elkezdett életre kelni a szerep. Jött egy újabb felvétel, majd még egy, és lassan kibontakozott előttünk Mária alakja. Alexandra valószínűleg megérezte, hogy a bizalmam feltétlen az irányában, és ebben a környezetben, ebben a biztonságban sikerült megtalálnia magában azt apró dolgot, ami közös benne és a főhősben. Ebből a csírából keltettük életre a karaktert. Alexandra ez után már nem eljátszotta, hanem megélte a szerepet. Tanúja lehettem annak, amiért a színészet egy mágikus mesterség. A szemem láttára alakult át, saját gesztusai lettek, saját belső törvényeket alakított ki. Így pedig már képtelen volt hibázni, alig kellett instruálnom őt a forgatáson.

– A férfi főszerepre nem profi színészt kért fel. Morcsányi Géza dramaturg és egy könyvkiadó vezetője. Nem volt nagy kockázat amatőrrel dolgozni? – Géza volt a kiindulási pont számomra. Minden rendezőben működik egy belső iránytű, amely segíti a tájékozódást a filmkészítés során. Munka közben folyamatosan figyelnem kell rá, máskülönben veszélybe sodrom a forgatást. Amikor elkezdtük a munkát, biztos voltam benne, hogy helyes az irány, és Gézával semmilyen kockázatot nem vállalok. Tudtam.

– A film központi helyszíne egy vágóhíd, amelyről egy nyilatkozatban korábban azt mondta, a mai társadalom modelljeként jelenik meg. A vásznon azonban ez a helyszín nagyon is valóságos, semmi esztétizálás nincs benne, a szemünk előtt vágják le az állatokat. – A budapesti háziasszonyok még az én gyerekkoromban is a piacon élő csirkét vettek, hazavitték és a szomszéd házmester vágta le. Az emberek tudták, minek mi az ára. Ma kevesen gondolnak bele, hogy a lefóliázott csirkemell honnan és hogyan kerül a hűtőpultba. A vágóhíd a filmen nem egy metaforikus tér. És ami fontos, nem valami lepukkant kelet-európai környezet, vérmocskos falakkal és kilátástalansággal, hanem egy EU-konform üzem. Egy pontosan szabályozott, tiszta, világos tér. A vágóhídon, ahol forgattunk, három napig vágnak, négy napig feldolgozás zajlik. Eszerint választottuk ketté a felvételeket. Azokat a jelenteket, amikor a színészek, a dialógusok kerültek a középpontba, mindig műszakon kívül vettük fel az üres vágócsarnokokban. Az állatok levágását azonban dokumentumfilmszerűen rögzítettük. Semmit nem módosítottunk, nem szóltunk bele a munkások dolgába, hagytuk, hogy csinálják, amit mindig. Igyekeztünk a legnagyobb tisztelettel jelen lenni, és felvenni, ami történik. 

– Hogyan viselte a stáb ezt a munkát? – Nem volt semmiféle pesti sápitozás és álszentség, hogy „jaj, szegény kis bocikák”. A vágóhíd nagyon erőteljes, megrendítő hely. A marhák egy napot töltenek ott, mielőtt levágják őket. Ez alatt az idő alatt az emberek és az állatok között kialakul egyfajta kapcsolat. Megható volt látni a munkások természetes szolidaritását, ahogy terelték az állatokat, ahogy beszéltek hozzájuk. Ebben az az archaikus egység, ösztönös tudás mutatkozott meg, amely a törzsi közösségek életmódját idézi fel. Hajtják az állatot, levadásszák, megeszik, majd megköszönik neki, hogy életet adott számukra.

Fontosabb, ami összeköt, mint ami szétválasztKedden délután a budapesti Toldi moziban tartott sajtóbeszélgetést Enyedi Ildikó rendező és az Arany Medve-díjas film stábja. A rendező az eseményen hangsúlyozta, „jó lenne többet foglalkozni azzal, ami összeköt minket, mint, ami szétválaszt. A Testről és lélekről című film egy egyszerű, csendes magánéleti történet, ami épp erről szól.” 

– A vágóhíd nappali valósága után a főszereplők álmukban szarvasként bukkannak fel a téli erdőben. Miért épp a szarvasokra esett a választása? – A szarvasmarhák miatt lettek a szarvasok: a rokonság volt a lényeg. Egy disznó, vagy egy szárnyas levágása is szörnyű dolog, de az csak iszonyt keltene a nézőben. A marhák, ezek a hatalmas testű, nagyon kifejező arcú, pillantású állatok halála drámai, átélhető a nézők számára, hiszen egy nagyon összetett lény pusztul el a szemük előtt. A vágóhíd ellentéteként pedig ott vannak a szarvasok, akik szabadon járják az erdőt. A szabadság persze nem valami boldog idill, hiszen a vadonban küzdeni kell a túlélésért, kevés az élelem, lelőheti őket a vadász, rájuk támadhatnak a farkasok. De teljes életet élnek. Nem egy szűk, ingerszegény tér keretei közé szorítva, társas kapcsolatok nélkül kell eltölteni az életüket, mint a szarvasmarháknak. Vagy mint a főszereplőinknek, akik vágóhídi állatokhoz hasonlóan nagyon limitált életet élnek. 

  Fotó: Székelyhidi Balázs  

 – Milyen volt a vadakkal forgatni?

– Felszabadító élmény volt. Az egyik technikusunk számára például a forgatáson derült ki, hogy állatkoordinátornak kellett volna mennie, annyira ösztönösen jól kommunikált az állatokkal. A vezető koordinátorunk, Horkai Zoltán be is vette őt besegíteni a csapatba. Mindannyian tudtuk, hogy rugalmasnak kell lennünk, türelmesnek, és rá kell bíznunk magunkat a véletlenre. Hajnaltól naplementéig forgattunk a szebb fények miatt, úgyhogy sötétben mentünk fel a hegyre és sötétben jöttünk le. Nagyon hideg volt, hó borított mindent, de ezek a felvételek remekül összekovácsolták a stábot.

– Egy német rádiónak a díjátadót követően úgy fogalmazott, hogy Magyarországon jelenleg „nem csak arról van szó, hogy tisztességtelen módon megkerülik a szabályokat, hanem alapjaiban változtatják meg és rombolják szét a szabályokat. (…) Szívesen volnék büszke a hazámra, de már hosszú évek óta nem tudok az lenni, és ez fáj nekem”. Szavainak komoly visszhangot keltettek itthon. – Nem szeretném, hogy szándékosan félreértsék, amit mondtam. Én nem az országtól félek, és nem az országot szégyellem, hiszen ez a hazám. Csupán a jelenlegi kormány politikusainak tevékenysége aggaszt, mert úgy látom, hogy lebontják a demokrácia alapintézményeit. 1989-ben nagyon hosszú idő után esélyt kaptunk rá, hogy nyugalomban, egymással összefogva létrehozzunk egy jó kis országot. Sajnos rosszul éltünk vele. De ez számomra nem az emberekről szól, végképp nem a konzervatív gondolkodású honfitársaimról, akiknek az elveit tisztelem, hanem a kormányról, és egy szűk érdekcsoportról. Mélyen elkeserít ami történik, sajnálom, hogy nem tudok mást mondani. Nagyon remélem, ez az ügy nem fog rátelepedni a filmre. 

– Korábban azt mondta, gőzerővel dolgozik a következő filmjén. Mi lesz az? – Füst Milán A feleségem története című regényéből készítünk filmet. A Filmalaptól kaptunk rá előkészítési támogatást, most a producerekkel és a koprodukciós partnerekkel tárgyalunk. Remélem, sikerül megvalósítani.

– Az Arany Medve, gondolom, sokat segíthet benne, hogy elháruljanak az akadályok. – Segít a díj, természetesen. De ezzel kapcsolatban elmondok egy történetet. Akira Kuroszava világhírű japán rendező az élete vége felé szeretett volna rendezni még egy filmet. Egy producer mesélte nekem nyafogva, hogy Kuroszava emberei megállás nélkül bombázzák a rendező filmtervével, de ő inkább valaki mással forgatna. Nem is jött össze a film, Kuroszava pedig nem sokkal később meghalt. Vagyis semmire sincs biztosíték. Rengeteg olyan alkotó van, akikhez képest én, Arany Medvével vagy anélkül, egy hangya vagyok csupán, mégsem kaptak lehetőséget rá, hogy elkészítsék a következő filmjüket.

„Kockáztatnunk kell, hogy hülyét csinálunk magunkból” a Nemzeti.net-en jelent meg,