#feröer-szigetek

[pappito]

Oystercatcher a kis baba oystercatcherrel

Szegény szülők idegállapotban voltak, a strandolók, sirályok, szélhordta hínár és hasonló stressz faktorok miatt. A becsületes nevük amúgy Variable vagy Black Oystercatcher (Tōrea Pango, Haematopus unicolor) de a fantáziadús köznyelv redbillnek is hívja

Magyarul csigaforgatónak hívják, az európai változat néha Magyarországon is előfordul és a Feröer szigetek nemzeti madara.

[tobbpenztazembereknek]

Új háttérképem van tegnap óta: a Feröer szigetek!

És a bálnavadászat progresszív! Minél több bálnát vadásznak le, annál kevesebb szarvasmarhát kell tenyészteni!

[dedibelyegei]

1997 - Europa: Történetek és Legendák

Bizony ez a két bélyeg valami sokkal nagyobb dolognak a része! Bár magyarként ennyi az egész sorozat, azonban már egészen 1956 óta, minden évben az európai posták, valamilyen tematika mentén kiadnak egy közös úgynevezett CEPT (European Conference of Postal and Telecommunications Administrations) sorozatot. '56-ban még az Európai Szén- és Acélközösség hat alapító tagja vett részt benne, de nagyon gyorsan folyamatosan bővültek a résztvevő országok. A csúcs éppen a '90-es évek végén volt (ugye a vasfüggöny lehullása...), ekkortájt 57 ország készített különböző bélyegeket a közös Europa sorozatba! Olyanok is mint Gibraltár, vagy a Feröer-szigetek például.

1997-ben a tematika a fent említett Történetek és Legendák volt, így minden ország valami ilyesmit rakott a bélyegére. A többi években ilyen témák voltak még például, hogy Nemzeti Parkok, Fesztiválok és Nemzeti Ünnepek, Híres Nők, Kortárs Művészet, stb.

Az egész logika meg a jó kis közös nemzetköziesség miatt, az Europa sorozat a világ egyik legnépszerűbb és leginkább gyűjtött bélyegsorozata. Jól lehet vadászgatni, minden évben jön új, izgik és változatosak a rajzolatok, stb. Sőt! 2002 óta van már szavazás meg verseny, és minden évben megválasztják a legjobb rajzolatot készítő országot. Bizony-bizony természetesen volt év mikor mi nyertünk, méghozzá háromszor is, sorozatban 2008-2010 között, illetve negyedszer 2012-ben. Megkerestem őket nyilván:

2008 - A levélírás

2009 - Csillagászat

2010 - Gyermekkönyvek (VACKOR!!!)

2012 - Látogass el <ország>-ra!

Na de kicsit az eredeti bélyegpárról. Szerintem alapvetően jól oldja meg a feladatot, hisz az egyik mondhatjuk igazi történet, bár sikerült elég szomorút választani (szegény Géza), a másik meg tényleg a key legendánk, bár a szarvas szerintem elég kis ergya lett, inkább olyan mint egy topis kis antilop, na mindegy, azért jó, hogy '97-ben még nem volt szavazás, buktunk volna az ziher. Itt egy full '97-es kollekció az összes országból, hát még messziről is látszik, hogy vannak menőbbek:

Aki amúgy elkövette nem más, mint Székely Dániel grafikus, fotográfus és festő. Színházban is dolgozott díszletekkel, sőt a 2000-es években három évig a Playboynak is fotózott. Sok könyvborítót tervezett a Magvetőnek, Európának, jelenleg festéssel és fotózással foglalkozik. A bélyegtervezést elég régen befejezte, 2000-ben, de így is majd 20 évig dolgozott benne, '96-ban elismerést is kapott.

Mivel ez egy nemzetközi sorozat, így a két magyar bélyeget is a megszokottnál jobban keresik, így nagyjából 500-600 forintba kerül a két darab postatisztán.

[fovarosiblog]

Hajrá Feröer-szigetek

Melléküzemág

Feröer - szigeteki csoda a Groupama Arénában.

Feröer szigeteken annyian laknak mint Egerben

[korkep-blog]

11 gyönyörű nyaralási célpont, ami a 2018-as év slágere lesz

Egy olyan ország után kutat, ahol idén eltölthetné a jól megérdemelt nyári szabadságát? Nos, van számára néhány olyan tippünk, ahol nyugodtan, turisták tömkelege nélkül üdülhet.   Az egyik nyaralási szezon véget sem ért, s rögtön itt van a másik. Azoknak az új úti céloknak köszönhetően, ame...

Egy olyan ország után kutat, ahol idén eltölthetné a jól megérdemelt nyári szabadságát? Nos, van számára néhány olyan tippünk, ahol nyugodtan, turisták tömkelege nélkül üdülhet.

  Az egyik nyaralási szezon véget sem ért, s rögtön itt van a másik. Azoknak az új úti céloknak köszönhetően, amelyek a környékbéli repülőterekről is elérhetőek, a turisták számára rendkívüli módon kiszélesedett a látóhatár.

  Még nem tudja, hogy idén hol nyaraljon? Akkor nyerjen inspirációt azokból a mesés helyszínekből, amelyek minden bizonnyal mközé fognak tartozni.

  Grúzia

  Az egykori szovjet blokkhoz tarozó országban már hosszabb ideje felemelkedőben van a turizmus. Fővárosába, Tbiliszibe újonnan a pozsonyi repülőtérről is alkalmunk lesz elrepülni.

  Egy grúziai nyaralás lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük ezt a történelemmel átitatott, csodálatos, Kaukázus alatt fekvő országot. A gyönyörű emlékművekkel, érdekes kultúrával, tengerpartokkal, hotelekkel, sőt sízési lehetőségekkel megáldott ország árban rendkívül barátságos lehet a szlovákiai turistáknak.

  Fotó: Robinson Tours

  Vár még pár évet, amíg Grúziában megkezdődik az építkezési boom, ahol üdülőközpontokkal árasztják el az országot, az all inclusive pedig úgy fog terjedni, mint egykor a középkorban a pestis? Vagy inkább megismerkedik az országgal úgy, ahogyan most fest? Vadon, kissé mocskosan, kissé szétesetten és teljesen autentikusan?

  Dél-Korea

  Dél-Korea az ázsiai modernitás tipikus példája. A modernitás pedig nem másban rejlik, mint a futurista fővárosban, Szöulban, ahol tavaly adták át a Seoullo 7017 elnevezésű parkot sétálóutcákkal, kávézókkal, utcai piacokkal, virágüzletekkel és színpadokkal.

  Fotó: OTP Travel

  Dél-Korea modern városai közé tartozik Phjongcsang is. Annak ellenére, hogy sem az imént említett városok, sem a távol-keleti országok nem tartoznak a szlovákiai turisták legkeresettebb célpontjaik közé, talán idén változni fog a helyzet, hiszen Dél-Korea a téli olimpiai játékok szervezőjeként kerül a figyelem középpontjába. Az olimpiai játékok, a modern síközpontok és a rendkívül gyors felvonók a világ síközpontjainak palettájára helyezik az egész országot.

  Marokkó

  A Közel-Keleten zajló instabilitás kiűz minket az olyan közkedvelt üdülőközpontokból, mint Tunézia, Egyiptom és Törökország. Az űrt, amit utánuk marad, Marokkó próbálja betölteni.

  Nem egy tipikus, all inclusive szállodákkal körbevett tengerparti térség, Marrákes viszont megér egy misét. Marrákes nemcsak a marokkói művészet központja, de a hatalmas zajos piacoké is.

  Fotó: zicasso.com

  A turisták számára szintén érdekes látnivaló az Atlanti-óceán partján fekvő Casablanca, melyet az 1942-ben bemutatott fekete-fehér amerikai filmdráma tett ismertté. A marokkói fűszerillattal átitatott városokat könnyen lecserélhetjük egy sivatagi túrára az Atlasz-hegységbe, vagy a legfélreesőbb hegyi falvakba.

  Málta

  A hely, ahol a kultúrák kereszteződnek, ahol az épületekről visszatükröződnek a letűnt korok, egy hely, ahol a mai napig érződik a Közel-Kelet és a Földközi-tenger befolyása. Málta nemcsak a meleg tengerrel és a fantasztikus strandjaival vonzza a turistákat, de azzal is, hogy ezen a szigeten az év 300 napján napsütésben fürdőzhetünk.

  Fotó: OTP Travel

  Mindezek ellenére a szlovákiai turisták általában vagy munkaügyben, vagy angol nyelvtanfolyamok miatt érkeznek Máltára. A szigetre idén nyáron minden bizonnyal több hazai turista érkezik majd, hiszen márciustól a pozsonyi repülőtérről új járatot indítanak Máltára. Máltát idén minden bizonnyal a világ is felfedezi magának, hiszen 2018-ban Valletta viseli az Európa Kulturális Fővárosa címet.

  Vietnam

  Ázsia egyre népszerűbb. Nem is volt olyan régen, amikor télen mindenki Thaiföldre menekült, ma már a turisták inkább Vietnamban keresnek „menedéket“. Vietnam talán még Thaiföldnél is szebb és változatosabb. Az északi Ha Long-öblön át a déli Phu Quoc szigetig széles kínálat várja a Vietnamba érkező turistákat.

  Fotó: connections.be

  Elveszett falvak a rizsföldek között, történelmi kincsek, ízletes konyha, zajos, dinamikus óriásvárosok és hatalmas felhőkarcolók. Amennyiben mindez felkeltette az érdeklődését, jobb ha még a nyáron nekivág ennek az országnak, hiszen ősszel ismét beköszönt az esős időszak.

  Észtország

  A Baltikum olyan részét képezi Európának, ami egyelőre még távolinak tűnik a hazai turisták számára. Lassan, de biztosan azonban kezdi belevésni magát a tudatunkba. Főleg Észtország. Területi szempontból nem nagy ország, de történelmi és természeti kincsekben annál gazdagabb.

  Fotó: OTP Travel

  Amennyiben az ország kevésnek bizonyulna, könnyedén elugorhatunk Helsinkibe, ami a kompnak köszönhetően rendkívül közel van Észtországhoz. Az olyan további kincsek, mint a középkori Riga vagy Vilnius szintén rengeteg látnivalót kínál a turistáknak.

  Bosznia-Hercegovina

  A fapados légitársaságok járatai az elmúlt években lehetővé tették, hogy felfedezzük a Balkán szépségeit. Rájöttünk, hogy valóban létezik Szkopje, Tirana és Podgorica, sőt, a szív alakú Bosznia-Hercegovina is mesés ország természeti, történelmi és kulturális kincseivel együtt.

  Fotó: Wikipédia

  Ami Bosznia-Hercegovinában vár ránk? Tavak, végeláthatatlan folyók és vízesések, valamint Európa utolsó őserdeje, a Perućica. A történelem kedvelőinek sokat adhat Szarajevó is, ahol az 1. világháború első lövése is eldördült. A boszniai rajongóknak pedig biztosan nagy öröm, hogy Tuzlába már a pozsonyi reptérről is lehet repülni.

  Maurícius

  A Fly Dubai és az Emirates légitársaságokkal folytatott együttműködésnek köszönhetően egy átszállással olyan célpontok váltak elérhetővé, mint Ausztrália, Ázsia és Afrika.

  Fotó: mauritiusandme.com

  Egzotikus utazási célpontnak számít az Indiai-óceán partjainál elterülő paradicsomi Maurícius, amit általában a mézeshetes párok választanak úti céljuknak. A türkizkék tenger, a giccsesen szép naplemente és a fenséges természet egyre több turistát vonz Szlovákiából is.

  Szlovénia

  Az amerikaiak főként a first ladyjüknek, Melanie Trumpnak hála szereztek tudomást ennek az országnak a létezéséről. Mi azoknak az „első fecskéknek“ a beszámolóiból tudunk többet, akik ámulattal tértek haza ebből az országból

  Festői környezetben, hegyekkel és erdővel körülvéve helyezkedik el a Bledi-tó, mely fölött egy csodálatos középkori vár emelkedik a magasba. Ezen kívül rendkívül vonzó a főváros, Ljubljana történelmi városközpontja is, ahol a 20. századi építészet a barokk kori építészettel vegyül.

  Fotó: OTP Travel

  Annak ellenére, hogy az egyre inkább nyüzsgő fővárosban rengeteg borozó, étterem, bolt és hotel épült, még mindig sikerült megőriznie szépen zöldellő környezetét. Ha viszont mégis hiányozna a valóid zöld, akkor irány a hegyek és a „vadvilág”.

  Azori-szigetek

  Talán már járt Lisszabonban, megkóstolta az eredeti portói borokat, és Madeira híres-neves szépségét is a két szemével látta.

  Fotó: Bono Utazási Központ

  Az Azori-szigeteket mindenkinek ajánlatos lenne felvennie a bakancslistájára. A kilenc érintetlen sziget az Atlanti-óceán zöld paradicsoma. Az Azori-szigetek a vulkáni és kráteri eredetű tavaival, csodálatos természetével, érdekes növény- és állatvilágával és a magas szikláiról kínálkozó felejthetetlen kilátással vonzza a turistákat.

  Feröer-szigetek

  Skandinávia menő. Főleg Norvégia és Izland, amit a híres tűzhányója tett ismertté a turisták számára. Nos, éppen az Izlandra igyekvő turistaáradat miatt futnak az emberek a Feröer-szigetekre, amelyek fenséges és változatos természetéről ismertek.

  Fotó: Világutazó

  A Dán Királysághoz tartozó Feröer tizennyolc sziklás, vulkáni eredetű szigete utakkal, alagutakkal és hidakkal összekötött. Ez az a hely, ami egyelőre durva és zord, ám a levegője fantasztikus.

  Forrás: Aktuality.sk/Körkép.sk

Nyitókép: Hírcity

[mydanexperiences-blog]

Már egy jó ideje fontolgatom, tologatom az irományom folytatását.. Egyrészt, mert annyi minden van a fejemben, hogy nehéz lenne gyorsan leírni, és a megfelelő pillanat (vagy órák) hiányában mindig inkább 'holnapra' halasztom. Pedig a holnap sosem könnyebb, mint a ma. Sőt, szinte hihetetlen, hogy mennyire biztosra vesszük, hogy eljön.. ezzel most nem egy mélyreható, esetleg negatív gondolatvilágot szeretnék megnyitni, viszont számtalanszor eszembe jut, hogy milyen sokszor hisszük azt, hogy rengeteg időnk van még. Pedig nincs.. és pont ez a jó az egészben. Az ember akkor tanulja meg igazán értékelni azt, amije van, amikor éppen nincs, vagy megérzi, hogy milyen lenne, ha egyszer csak nem lenne többé. Hihetetlen gyorsasággal peregnek a napok, mintha valami gyorsított felvételben léteznék. Közben persze vannak ezek a borzasztó hosszú percek, vagy épp órák, amikor előjönnek a furcsa érzések, de erről majd kicsit később.. Az előző sztori még bőven a "hostel-időszámításban" ért véget. Azt a bejegyzést, a legnagyobb mélypontom közben írtam, a bizonytalanság-tenger legmélyéről, a kultúrsokk-zsákom teljes betelése után. Vegyes visszajelzéseket kaptam, volt amelyik jól esett, volt amelyik nem annyira, de mindegyikért hálás vagyok, mert sok-sok gondolatot szültek! A hostelben eltöltött maradék 20 nap elég változatos volt, talán egy vonatállomás váróterméhez lehetne a leginkább hasonlítani. Ott ültem egy padon (vagy feküdtem egy emeletes ágy felső részén) és az emberek jöttek-mentek. Volt aki csak 1-2 napig maradt, volt aki egy hétig. Aludt alattam rettentően hangos, büdös, ijesztő, csúnya, szép, és furcsa ember is.. Egy idő után már nem nagyon figyeltem, próbáltam kizárni, hiszen úgyis jött mindig valaki más. Ezt az időszakot nem éltem meg olyan rosszul, mert ahogy átestem a holtponton, már máshogy gondolkoztam kicsit. Hátrébb léptem egy nagy lépést, és elkezdtem figyelni az embereket. Hallgatni, hogy mit mondanak, honnan jöttek, milyen a kultúrájuk.. és rengeteget tanultam tőlük. Részem lehetett óriási sétákban a város körül, néha kicsit beálltam idegenvezetőnek, gyakran elvittem a szobatársakat ide-oda, megmutattam nekik a kedvenc helyeimet. Sokukkal azóta is tartom a kapcsolatot, nagyon hálás vagyok az együtt töltött percekért. Még akkor is jó volt, hogy ott voltak, amikor nem voltam nyitott a közösségben levésre.. Nem tudtam összeszámolni, hogy pontosan hány ember jött-ment, de írtam egy listát arról, hogy hányféle országból érkezővel töltöttem időt egy szobában az első 27 napom alatt. A teljesség igénye nélkül íme: Ausztrália, Pakisztán, Skócia, Németország, Malajzia, Kína, Dánia, Görögország, Kanada, Egyesült Államok, Franciaország, Korea, Ausztria, Olaszország, Izrael, Anglia, Norvégia, Dél-Amerika, Feröer-szigetek, Svédország, Hollandia, Belgium, Finnország, Japán, Új-Zéland. Szóval, a világ számtalan pontjáról, rettentő érdekes emberekkel találkoztam. Volt akivel csak néhány mondatot beszélgettem, volt akivel sokat, éjszakákon keresztül. Voltak random reggelik, after-after partyk, érdekes társalgások (a fák életéről például). Volt, akinek az utolsó pillanatban vettünk repjegyet a telefonomról másnap hajnalra, sokan meséltek a vallásukról, láttam őket különböző értékrendek szerint élni, cselekedni. Nagyon sok dolgot átértékeltem, például a szabadság, és a munkaóra fogalmát, a katonaságot, a szabadságot önmagában... sokszor jöttem rá, hogy a világ annyira relatív.. Hogy mennyi különbség van a kultúrák között, például, hogy mi, magyarok mennyi mindenen tudunk panaszkodni. Vagy mennyire egyértelműnek vesszük magunk körül azt a sok jót, amink van. Persze nem lehet mindig a "lehetne rosszabb is" gondolat mentén élni, de azért egy hónap 6 fős szobában lakás után igazán átértékelődik az emberben a "főztem vacsorát", vagy a "privát fürdőszoba", vagy a "zárt ajtó" fogalma. Hihetetlenül hálás voltam az első olyan éjszakáért, amikor egy normális ágyban aludhattam, egyedül egy szobában, nem álltam sorban a fürdőszoba előtt, és nem zacskóból öltöztem fel másnap reggel. Azt hiszem ezt soha nem fogom elfelejteni, és igazán jó nekem, hogy tudok az ilyen apró dolgoknak is örülni. Mert a mai napig eszembe jut, amikor késsel-villával eszem valami finom meleg ételt, hogy ez mennyire nem mindenkinek adatik meg. Február utolsó két hetében a várost jártam fel-alá, minden nap. Minden létező helyre beadtam az önéletrajzomat, mindenkinek (is) küldtem emailt, próbáltam ott lenni jókor, a jó helyen, hátha.. Eleinte ez nagyon nehéz volt. Sokszor éreztem új fajta félelmeket, amikkel nem nagyon tudtam mit kezdeni. A bizonytalanság, a tehetetlenség, a mi lesz, ha nem lesz munkám, elfogy a pénzem.. stb. kérdések cikáztak a fejemben éjjel nappal. Sokszor kívántam, hogy bárcsak ne érezném ezt, és én is olyan lazán érezhetném magam, mint pl. a szobatársaim, vagy bárki más a bárban. Persze nyilván én is felszabadult voltam amikor csak "nyaralni" jöttem ide, és nem frusztrált, hogy telik az idő, és fogy a pénzem :D Pontosan emlékszem a pillanatra, amikor sétáltam egyik reggel, és kicsit elegem lett ebből a gyomorforgató idegességből, és elhatároztam, hogy ha már ekkora energia ez, akkor megpróbálom pozitívvá formálni. Megpróbáltam megtalálni benne a jót, és a magam oldalára állítani, ugyanis minél idegesebb, vagy frusztráltabb az ember, annál kevesebb eséllyel teljesít jól egy interjún. Igazából megpróbáltam hálás lenni ezért az érzésért is, hiszen ez vitt előre. Persze nézhetem a rossz oldalát is, hogy nem hagyott aludni, sokszor elbizonytalanított, magányosnak és kicsinek éreztem magam. DE! Elkezdtem a jó oldalát nézni. Ez az ami miatt felkeltem megint korán (pedig aludhattam volna minden nap délig), ez az ami miatt esőben is órákig sétáltam és szétszórtam egy nyertes papírgyűjtésnyi adag önéletrajzot (legyünk hálásak a 7 Ft-os minicopy árakért otthon! Igaz, itt még a lap is csuda selymes, de kb 160 Ft egy oldal kinyomtatása :O ). Szóval összeszedtem magam, és örültem neki, hogy a belső frusztrációm mindig erősebb volt mint az "inkább pihenek egy kicsit" énem.. mert, ha ez az érzés nem lenne, akkor nem sikerülne a kitűzött cél. Szóval, az egyik ilyen nap vége felé jártam, amikor rossz hírt kapva szomorúan sétáltam az utcán, ..és megláttam egy aranyos helyet, Copenhagen Smørrebrød táblával. Bementem, két perc volt zárásig. Elmondtam a szokásos 4 mondatomat, és reménykedtem, hogy legalább elteszik majd az önéletrajzomat. Nem számítottam rá, de felcsillant a nő szeme, és mondta, hogy éppen aznap mondta az egyik alkalmazottja, hogy már nem tudja vállalni a hétvégéket. Akkor abban a percben meg is beszéltük, hogy bejövök egy próba napra, aztán meglátjuk, hogy mi lesz. A próba napom után írtunk szerződést, és két nappal később már élesben ment a dolog, én voltam egyedül a konyhában. 11 féle "open faced sandwich"-et kellett csinálnom, ez egy dán nemzeti étel, nagyon finomak egyébként. Hamar megtanultam a recepteket, bár az első munkanap előtti éjszakát a menü és a google fordító társaságában töltöttem egy bárban :D Igazán élveztem ezt a fajta munkát, olyan érzésem volt közben, mintha egy szülinapi bulira vagy egy gólyabáli kaja-gebinre készülnék :) Teljesen meditatív tevékenység szendvicseket készíteni, és még a kreativitásomat is kiélhettem. Hamar vége szakadt ennek mondjuk, mert a második napomon betegen jött be a főnököm, és aztán történt az, amire igazán nem számítottam. Másnap korán reggel felhívott, hogy be tudnék-e menni helyette, mert nagyon beteg, és nem tud így dolgozni. 10 perc alatt felöltöztem, és odamentem a helyre, és ad-hoc módon kinyitottam :D Szerencsére a dánok elég egyszerűen szeretik intézni a dolgokat, így hamar rájöttem, mi hogy működik, de nem mondom, hogy nem izgultam... Azt hittem, hogy csak 1-2 napról lesz szó, de aztán ez majdnem 2 hétig így folytatódott. Így lettem hirtelen konyhai kisegítőből mindent megoldani kényszerülő valaki..elmondani sem tudom, hányszor jutott eszembe a kedves első munkahelyem, hiszen, ha valamire igazán megtanít pár év munka a magyar egészségügyben, az intenzív osztályon, akkor az a hirtelen adódó helyzetek azonnali megoldása (valahogy :D). Rettentően élveztem ezt az időszakot, mert könnyen kiismerhető módon működik itt minden, totál logikus a kassza-rendszer, mindenki kártyával fizet, és mindenki kedves. Persze voltak napok, mikor elromlott az ipari mosogatógép, a kártyás terminál, a kávégép, vagy épp wifi nem volt (és olyankor semmi más sincs). Szóval volt, hogy szerelőt kellett hívnom, majd google fordítóval elmagyarázni mi lehet a gond, volt, hogy a legforgalmasabb órában csak készpénzzel lehetett fizetni, de senkinél nem volt dán korona, szóval elfogadtam akkor eurót, dollárt, és fontot is (jobb híján) :D Ismét rengeteget tanultam..magamról is, meg az emberekről is. Rettentően jól esik (és szinte hihetetlen) hogy mennyire bizalmasak a dánok. Itt volt ez a kedves nő, aki pár nap ismeretség után gyakorlatilag teljesen rám bízta az egész üzletét, vagy a konyhában dolgozó lány, aki előtte csak kétszer találkozott velem, mégis mindenben kikérte a véleményemet, és úgy dolgoztunk együtt, mint egy igazi csapat. Hihetetlen élmény az, hogy itt, ha az embernek van egy ötlete, akkor odafigyelnek rá, meghallgatják, és ha működik, akkor elismerik, és megdicsérik miatta. Átrendeztem kicsit a polcokat, meg a hűtőket, mert számomra így volt ésszerűbb, használhatóbb. Kicsit féltem, nehogy rosszul süljön el, esetleg okoskodásnak vagy fontoskodásnak vegyék. Ehelyett egy "váó, ez így sokkal logikusabb, köszi, nekem nem jutott eszembe" reakció érkezett, ami nagyon meglepett. Szóval teltek-múltak a napok, és én mentem dolgozni minden nap. Örültem a lehetőségnek nagyon, mert bár a konyhában is nagyon jól éreztem magam, de a vásárlókkal foglalkozás igazán feltöltött, és sok kihívást állított elém, amit kifejezetten élveztem. Belekezdtem a papírmunkákba is, ami miatt kellett szerződést módosítani meg kétszer visszamenni a hivatalba meg minden ilyesmi, de végül sikerült elintézni, és már úton van a letelepedési engedélyem a lakcímemre (juhuuu)! Közben, az első ilyen hirtelen bevetéses napom másnapján költöztem be a lakásba, ahol bérelek egy szobát (rettentően nagyonsok magyar pénzért). Itt is meglepetésként ért, hogy mikor ideértem, a kezembe nyomta Sofie a kulcsot, ő éppen indult, mondta, hogy érezzem jól magam, és elment.. (New Yorkba amúgy).. itt álltam egy szupermenő dán lakásban, még nem fizettem semmit, és itt hagytak egyedül.. hihetetlen ez a bizalom az emberekben :) Olyan sokszor megmosolygom a "magyar" hozzáállásomat, amikor eszembe jutott még idefelé, hogy "csak akkor fizess, ha már a kulcs a kezedben van, nehogy átverjenek".. a dánoknál van súlya a kimondott szónak. Például, ha megbeszélek valakivel egy találkozót, mondjuk egy hét múlva, (számomra) normális módon egy-két nappal előtte rákérdezek, hogy akkor áll-e még, amit megbeszéltünk, mert hát sokszor előfordul, hogy jaaaj mégsem jó, bocsii, valami közbejött.. na itt nem.. és a dánok furcsán visszakérdeznek, hogy miért? persze, hogyne állna, hiszen megbeszéltük. Szóval elfoglaltam a kis birodalmamat, nagyon hamar otthon éreztem magam. Mondjuk nem volt nehéz, az előzőek alapján :P Azóta már csomó jó dolgot csináltam itt, rájöttem, hogyan lehet igazán jót zuhanyozni (a régi típusú dán fürdőszobák nem igazán komfortosak), főőőzni, meleg vacsorát enni KANÁLLAL, hűtőben tárolni az ételt, szekrényből öltözni, nem mosodában mosni (3150 Ft/mosás áron), és óóriási ágyban aludni saját takaróval :) maga a mennyország! Nagyon kedves a lakótársam is, szerintem jóban leszünk :) Egyébként, aznap, amikor felvettek a szendvics készítős bárba, akkor visszaszaladtam a hostelbe ebédelni gyorsan, és rendeltem egy pizzát a pultnál, ahol pont az egyik ismerősom dolgozott épp.. (aki korábban jófej módon hozzásegített, hogy odaadjam az önéletrajzomat a hostel egyik managerjének, aki mini-apróra hajtogatva, a farzsebébe csúsztatta azt..) Kérdezte tőlem, hogy sikerült-e már munkát találni, én meg mondtam, hogy igeen, pont 10 perce írtunk szerződést egy helyen. Ekkor mondta, hogy miért nem dolgozom inkább velük.. én teljesen azt hittem, hogy viccel, még mondtam is, hogy jaja, tudom én, hogy megy ez itt (kihalásos, meg legjobb barátos alapon)..aztán kijött a manager a konyhából és mondta, hogy nem, ez most komoly, tényleg keresnek valakit. Ez igazán meglepett, úgyhogy a tőlem szokatlan badass módon sikerült annyit odaszólnom, hogy "nézd meg a farzsebed, mert benne van a CV-m" :D ..és úgy tűnik ez betalált, mert annyit mondott a srác, hogy edd meg a pizzádat és utána beszélünk róla. (Soha életemben nem ettem még meg ilyen gyorsan egy egész pizzát..) Megbeszéltük, hogy keresnek új embert, áprilistól.. viszont szintén hétvégén kellene dolgozni, szóval ez a másik hely miatt érdekes lesz. Közben a hirtelen kialakult interjú miatt lekéstem egy másikat egy étteremben, de oda elmentem másnap, szóval nem volt gond. Tényleg igaz a mondás, hogy vagy nem történik semmi, vagy minden egyszerre. Egyszer csak ott álltam egy fix hétvégi munkával (bár akkor épp egész héten dolgoztam nem a saját beosztásomban) és egy áprilistól valószínűleg fix másik munkával (amit amúgy nagyon szeretnék, mert az első, eredeti tervem a hostelben dolgozás volt). Annyiban maradtunk, hogy március végén visszatérünk még erre, és meglátjuk, hogyan lehet összehangolni a kettőt :) Lett azóta dán telefonszámom, szóval az egyik nap bementem még néhány helyre szólni a változásról, mert kiderült, hogy sokszor azért nem hívtak vissza, mert nem dán számot nem hívnak fel.. Van egy cuki kis kávézó a Kongens Have sarkán (a hosteltől gyakorlatilag 2 percre) ahová szintén bementem, mert úgy éreztem, hogy ott még lehet valami jó.. (hiszen a hétköznapokra még mindig nem volt munkám) Egyszer csak jött egy üzenet a kávézó tulajdonosától, hogy menjek el egy interjúra. A másik munka miatt el kellett halasztanom egyszer, ami miatt szomorú voltam, de reméltem, hogy nem ezen fog múlni. Másnap elmentem, beszélgettünk, és kiderült, hogy a három kávézó egyikébe (pont a kedvencembe egyébként) keresnek egy vezető managert, ami így elsőre jó nagy falatnak tűnt, de nagyon felcsillant a szemem :) Azóta már voltam egy próba napon, és fel is vettek. Első körben baristává képeznek, aztán jön majd a többi. Nagyon izgatottan várom, magával ragadott ez a precizitás meg az emberekben lévő kávé iránti szeretet. Külön kihívásként élem meg, hogy majd nekem kell rendelni a dolgokat, meg átlátni a rendszert, ez az amit igazán szeretek csinálni. De addig is, élvezem a vidám vásárlók kiszolgálását, és a finom kávé illatot. Vettem egy bringát, az az egy használt bicikli volt a boltban, szerintem rám várt :) Eleinte facebook marketplace-en meg csoportokban keresgéltem, de végül úgy döntöttem, hogy nem ezen szeretnék spórolni, nehogy lopott legyen, vagy szétessen alattam, hiszen itt ez mégis csak a legfontosabb közlekedési eszköz. Olyan, mintha autót venne az ember :D Szóval itt is belefutottam egy rendkívül kedves eladóba, aki zárás előtt 5 perccel nem küldött el, hanem részletesen mindent elmondott, meg megmutatott, majd aztán ingyen kicserélte a fékeket, a láncot, az ülést, letakarította mindenhol, és teljesen rendbe tette tetőtől talpig. Ott álltam teljesen értetlenül, és kérdeztem, hogy miért ilyen kedves? Annyit válaszolt, hogy szereti a normális embereket, és amikor úgy érzi, hogy megéri kicsit többet adni, akkor olyan szívesen ad. (VÁÓ) Sosem volt még kontrás biciklim, szóval az is mókás, ahogy néha elfelejtem, hogy ezt nem lehet hátrafelé tekerni.. tegnap például egy kereszteződés közepén egy bukkanónál gondoltam, hogy felemelem magam kicsit az ülésről, mindkét lábammal a pedálra nehezedtem, és a bringám azonnal megállt.. (ki gondolta volna) :D szóval vannak még dolgok, amiket meg kell szoknom, de szerintem rövid idő alatt meglesz :) Megtapasztaltam néhány cultural gap-et is, például, hogy az északi országokban a mosogatáshoz nem annyira a szivacsot használják az emberek, hanem a mosókefét (amivel szerintem nem lehet rendesen mosogatni..). Nálunk például a mikró a hűtő tetején van (nagyon magasan) és minden alkalommal egy kis sámlira kell felállni, ha valamit meg akar melegíteni az ember :D Az is érdekes számomra, hogy, ha felajánlom a segítségemet valakinek a saját munkájában (ez pl. a konyhában dolgozó lánnyal történt, gondoltam segítek neki kicsit, mert kevés időnk volt) akkor azt kicsit bántónak találják, mert az gondolják, hogy nem feltételezem, hogy meg tudják csinálni saját maguk. Szóval itt nem módi a túlóra, meg a csináld meg mások munkáját.. kifejezetten furcsán veszik, mert nem értik, hogy mi a célom vele :D Nagyon vicces lehet kívülről, ahogy szenvedek néha a dán nyelvvel, mert semmi sincs kiírva nem dánul. Például az IKEÁban, amikor odaállítottam egy eladóhoz egy prospektussal, amiről azt hittem, hogy egy konkrét termékcsalád sajátja, majd kicsit nevetett, és elmondta, hogy az van ráírva, hogy 'ágykeretek'.. meg amikor google fordítóval állok hosszú percekig egy boltban, és próbálom kideríteni az összetevők alapján, hogy egyáltalán édes, vagy sós az a valami, ami a kezemben van :D Mindenesetre, én nagyon élvezem ezt az időszakot is, persze egyre több dolgot értek meg, de még nem merek dánul megszólalni, mert sosem értem a következő 5 mondatot :D Nagyon gyakran használják az angolt, egymás között is, van, hogy a mondat első felét dánul mondják, a másik felét pedig angolul. Velem eddig mindig olyan figyelmesek voltak, mikor kiderült, hogy nem beszélem a nyelvet, azonnal átváltott mindenki angolra :) Egyébként, rettentően kedvesek udvariasak, türelmesek, és extrém módon segítőkészek itt az emberek. Ja, és a bejárati ajtók pont ugyanolyanok, mint az összes többi ajtó, kívül is kilincs van, és egyáltalán nem léteznek komolyabb zárak.. gyakorlatilag egy telefonkártyával könnyedén be tudnék menni bárkihez, vagy csak úgy simán is, mert gyakran az ajtókat be se zárják. Nincsen függöny egy ablakon sem, itt nem igazán foglalkoznak egymással az emberek, ami a kukucskálást illeti. Megfigyeltem, hogy kicsit furcsán néznek, ha az ember kifújja az orrát mások előtt. Ők inkább szipognak, ameddig csak lehet, aztán pedig elvonulnak orrot fújni, ha már nagyon muszáj. Nagyon tetszik, hogy a szemetes zsák gurigát a kukában tárolják, ezért amikor kiveszem a tele zsákot, akkor nem kell megkeresni, hogy hol a többi zacskó, mert ott van kéznél :) Van tehát néhány különbség, de ezekhez abszolút hozzá lehet szokni. Eltelt már több mint egy hónap, mióta itt vagyok, és mostanra merült ki teljesen a szervezetem (csoda, hogy eddig bírtam amúgy :D)..szóval kidőltem most két napja.. de ma már mentem dolgozni megint. Rettentően élvezem itt az életet, bár még mindig vannak nehéz pillanatok, nagyon nagyon örülök, hogy nekivágtam :)

[itspetraveler]

Feröer-szigetek

Augusztus második felében a sivatagi éghajlatból, egy óceáni éghajlatú, vulkanikus eredetű szigetcsoportra látogattam el, a Feröer-szigetekre.

A dán királysághoz tartozó Feröer (magyarul: Juh-szigetek) az Atlanti-óceánon húzódik, félúton Skócia és Izland között.

A szigetcsoport 18 nagyobb szigetből áll, legmagasabb pontja 882 méter. Azt olvastam, hogy bárhol is vagyunk a szigeteken az óceán nem lehet messzebb tőlünk, mint 5 km.

Egy szerdai napon indultam el feröeri utamra. Koppenhágában kellett átszállnom, az idő nagyon szép volt a repüléshez. Gyorsan teltek a repülőutak, már alig vártam, hogy meglássam a szigeteket. Ahogyan ereszkedtünk lefelé szép lassan emelkedtek a magasba a sziget vonulatainak csúcsai. Két látnivalót semmiképpen nem akartam kihagyni az utazásom alatt, az egyik a "Tó az óceán felett", a másik pedig a Drangarnir-sziklacsoport. Mindkettőt volt szerencsém látni a repülőből. Már ezért érdemes volt elutazni. :-)

Miután leszállt a gép Vágar városában szerencsésen elértem az utolsó buszt ami elvitt Tórshavn-ba, ahol a szállásom volt. A buszúton szerintem végig mosolyogtam, mert nagyon nagyon szeretem a hegyeket, főleg ha vulkanikus eredetű és óceán veszi körül tavakkal.

A legmelegebb hónapban utaztam, 11 fok volt mikor leszállt a gép. Kissé hidegnek tűnt első érzésre az otthoni 33 fok és a Dubai-i 43 fok után. Hoztam magammal sapkát, sálat, kesztyűt, úgyhogy nincs kifogás a hideg ellen.

Első teljes napon Tórshavn városát fedeztem fel, ami a szigetek fővárosa. Nevének jelentése "Thor kikötője", a dörgés és villámlás istenéről a skandináv mitológiából. Időjárás szempontjából elég zord időre ébredtem aznap, de egy gyors reggeli után elindultam utamra fél 8 körül. Bementem a városközpontba, először a kikötőbe. Sapka-sál-kesztyű kombó a táskámban volt eredetileg, de mialatt megtettem a kb 15 perces sétát addigra mindhárom "kedvenc" téli ruhadarab már rajtam volt. Nagyon esett az eső és mégjobban fújt a szél, de nem bántam, mert ki akartam maxolni az itt töltött időt. A kikötő után a Tinganes-hez mentem, ami a feröeri kormány székhelye. A városban mindenhol színes házak vannak, a kormány épületeinek színe piros, ami legalább egy kis melegséget sugárzott a számomra fagyos időben.

Tovább keresve a piros színeket a Skansin felé haladtam tovább, ami a kikötő közelében található egy piros-fehér színű világítótoronnyal. Az eső nem hagyott alább, de folytattam utamat a főváros "katedrális"-a felé. Sajnos még túl korán volt, így csak kívülről tudtam megnézni.

Már annyira esett az eső, hogy ez nem volt elég nekem és eltúráztam egy vízeséshez, ami a Svartafoss Waterfall névre hallgat. A város közelében található, egy jól kiépített túraútvonalon lehetett megközelíteni. Eső nélkül is szép lehet, de esővel csodás volt, viszont mivel már az arcomról is az esővíz folyt, így úgy döntöttem, hogy bemegyek a hotelbe egy órára melegedni és teázni.

Később még tettem egy sétát a közeli parkban, majd áthajóztam a legközelebbi szigetre Nolsoy-ra. 1,5 óra volt a visszaútig, amit azzal töltöttem el, hogy elsétáltam a sziget egyik végébe, majd vissza a faluba. :) Nagyon jól esett a lelkemnek ez a sziget, főleg azért, mert nem szakadt az eső, és jó érzés volt túrázni egy kicsit az ismeretlenben. Nolsoy szigetén egyébként kb 200 ember él, és a sziget hosszúkás és keskeny alakja, valamint elhelyezkedése miatt szinte védi Torshavn városát a nagy hullámoktól. Sajnos a hajóút ezt számomra nem bizonyította - mert nagyon imbolygott a hajó - de ezt olvastam az egyik ismertetőben.

Az első teljes napot így közül 20 km-rel a lábamban tettem meg. Mi lett volna ha szép napos az idő, és nem pihenek meg a hotelben kétszer a nap folyamán? :)

A következő nap, pénteken egy kiscsoportos utazáson vettem részt, melynek az volt a neve, hogy "See it all". Azzal kezdtük a napot, hogy a Streymoy szigetről - ahol Tórshavn fekszik - átautóztunk Eysturoy szigetre, ez a két legnagyobb sziget a 18 sziget közül. A szigetek között óceán alatti alagúton mentünk át, melynek beljesében egy körforgalom is található, ami egyedülálló a világon.

Az első szigeten az alábbi városokban, falvakban álltunk meg:

Funningur (innen láttuk a szemközti James Bond szigetet, Kalsoy-t, ahol véget ért a filmsorozat)

Gjógv (itt találtunk egy padot, ahol 2005-ben Mária dán hercegnő ült és élvezte a királyi kilátást)

Eysturoy sziget után visszamentünk Streymoy szigetre és megnéztünk itt is pár látnivalót:

Tjornuvík (ahol sétáltunk a vulkanikus eredetű fekete homokos tengerparton)

Fossá waterfall (legnagyobb, 140 méter magas, két szintes vízesés)

Saksun (itt lakik egy bácsi, aki annyira komolyan veszi a fűre lépni tilos szabályt, hogy a túravezető elmondása szerint egyik nap odament egy turistához és felpofozta, mert fűre lépett, valamint egy másik turista drónt használt itt, amit a bácsi puskával lelőtt)

A két legnagyobb sziget után a harmadik legnagyobb következett: Vágár szigete, ahol a repülőtér is található. Itt is megnéztünk pár látványosságot:

Drangirnir (Tindhólmur szigetecske része, melynek egyik tagja az ég felé magasodik szinte érezhetően hegyes csúcsával)

Gásadalur (egy legenda szerint egy Gasa nevű asszonyról kapta a nevét, aki a fél szigetet birtokolta, de amikor kiderült, hogy böjt idején húst evett, elvesztette birtokát)

Faroe prison (a sziget börtene, melynek ablakaiból csodás kilátás nyílik az óceánra, és melynek része egy minigolf pálya is)

A nap zárásaként, miután pihentem egy órát a hotelben elsétáltam a legközelebbi beach-re. A második napot így csak 10 km-rel zártam, de annál több látnivalóval. :)

Szombaton túrázós napot tartottam. Busszal elutaztam Midvágur városba, ahol kezdődik a Tó az óceán felett túraútvonal. 200 feröeri korona a hiking fee, 1,5 óra volt oda és vissza a túra. A látvány elmondhatatlanul szép volt, de nagyon siettem, mert szakadt az eső.

Kicsit extázisba is kerültem, amikor megláttam a sziklákat, és egyik oldalamon a tó volt, a másik oldalon pedig az óceán. :) A közel 6 km hosszú és 59 méter mély tó az óceán felett "fekszik" és egy vízesésben ömlik az óceánba. Tényleg nem tudom szavakkal leírni annyira gyönyörű.

A túra végén átsétáltam a szomszédfaluba, Sandavágur-ba, ahol nagyon sokat kellett várni a buszra dideregve, mert nagyon átáztam és átfagytam. Az eső továbbra is esett sajnos, így Tórshavn-ba beérve először egy kicsit pihentem és melegedtem a hotelben, majd este még elmentem egy laza sétára, ami alatt átsétáltam egy másik faluba, Hoyvík-ba, így szombaton is megvolt a 20 km. Nagyon sok túra jellegű út van a főváros közelében és ezeket is igyekeztem bejárni a szigeten töltött idő alatt.

Vasárnap volt az utolsó teljes napom a szigeteken, amit szerettem volna kimaxolni. Ennek ellenére nem indult jól, mert elbuszoztam Klaksvik-ba, de sajnos olyan köd és dézsàból ömlő víz fogadott, hogy egyszerűen nem láttam, amit meg akartam nézni. A falu tulajdonképpen két öböl között fekszik és az egyikből tökéletes a kilàtás a szemközti Kanoy szigetre tiszta időben. A kèt sziget között pár 100 méter van lègvonalban, de ma nem igazán volt látható. Megnéztem így a templomot és sétáltam a faluban, de mivel a ruhàim az első 10 percben totàl vizesek lettek, igy inkàbb visszautaztam Tórshavn-ba. A buszút kárpótolt Klaksvik miatt.

Délután Mykines szigettúra lett volna, de sajnos a szeles idő miatt törölték. Szomorú voltam, mert így nem látok puffint, helyette Tórshavn-ban sètàltam.

Hètfőn màr csak a visszaút volt a menün. Ez az utazás volt eddigi legjobb életem során, még a zord idő ellenére is. Puffint látni vissza kell jönnöm vagy másik úticélt választani, ahol puffin is lakik. :)

[torokfoci]

🔥 Sorsoltak a Nemzetek Ligájában❗ A C divízióban lesz érdekelt Törökország: 1. csoport: Törökország, Luxemburg, Litvánia, Feröer-szigetek #draw #uefa #nationsleague #nl #cdivision #turkey #töröklabdarúgás #törökország #international #luxembourg #lithuania #faroeislands #hungary #horvátfocimagyarul #mik #instahun #adivision (helyszín: Nyon Swissland) https://www.instagram.com/p/CXj0DjugF05/?utm_medium=tumblr

[lilak-omt]

Sørvágsvatn – a Feröer-szigetek legszebb tava

A Sørvágsvatn vagy más néven Leitisvatn a Feröer-szigetek legmélyebb és legszebb tava. Különlegessége, hogy bár a tengerparton fekszik, mégis 32 méter tengerszint feletti magasságban található. 

A Vágar sziget déli részén található, Sorvágur és Vágar község határán. A 6 km hosszú tó legnagyobb szélessége 800 m. A Sørvágsvatn-tó 59 méteres mélységével a legmélyebb tó a szigetcsoporton. A legmélyebb része a tengerszint alatt fekszik.

http://www.erdekesvilag.hu/sorvagsvatn-a-feroer-szigetek-legszebb-tava/

[korkep-blog]

Storck: Képesek vagyunk győzni

“Megmondtam a játékosoknak is, hogy jobb csapatunk van”

Hétfő este megtartotta hivatalos sajtótájékoztatóját és a Feröer-szigetek elleni utolsó edzését férfi A-válogatottunk. Az Új Hidegkuti Nándor Stadionban megtartott sajtótájékoztató iránt a szoksásosnál nagyobb volt az érdeklődés. Bernd Storck szövetségi kapitány elmondta, a csapat képes győzni ma este a Groupama Arénában.

  Képesek vagyunk győzni holnap este. Megmondtam a játékosoknak is, hogy jobb csapatunk van, ugyanakkor ezt holnap a pályán is be kell bizonyítanunk. A legfontosabb, hogy megtartsuk a selejtezőcsoport harmadik helyét, mert ezt a pozíciót senki nem szabad, hogy kivegye a kezünkből. Ennél fontosabb nincs és nem is lehet számunkra jelenleg. Emellett olyan mérkőzést szeretnénk játszani, amivel a szurkolóink is elégedettek lehetnek, és persze szeretnénk pozitív végszóval zárni a selejtezősorozatot.

  – fogalmazott a szövetségi kapitány.

  A játékosok szintén azt tartották fontosnak kiemelni, hogy a csapatnak kötelessége visszaadni a lehető legtöbbet abból, amit a szurkolóktól kapott.

  Eddig is mindig őszintén beszéltem és ez most sem lesz másként – kezdte Dzsudzsák Balázs csapatkapitány. – Szombaton minden gólt és hibát átéltünk mi is, akik nem voltunk bent a pályán. Sajnáltam, hogy nem lehetek ott, de így legalább holnap tudok mindent kiadni magamból. A bázeli meccs nagyon megérintette a csapatot. Szeretném megköszönni a szurkolóknak, akik vállalták ezt a túrát, és nagyon jó hangulatot teremtettek Svájcban is. És persze azt se felejtsük el, hogy egy hónappal ezelőtt is milyen hangulat volt a Groupama Arénában. Remélem, hogy kedd este visszaadhatunk nekik ebből valamennyit.

  Stieber Zoltán szerint fontos, hogy saját magunkkal foglalkozzunk, a saját célkitűzésünkkel és semmi más ne okozzon zavart a fejekben.

  Jó, hogy máris jön a következő mérkőzés és nincsen nagyobb szünet. Nekünk a saját játékunkkal kell foglalkoznunk és bízom benne, hogy holnap este mindenki maximálisan odateszi majd magát Feröer ellen. Ebben az esetben pedig meg kell, hogy tudjuk szerezni a 3 pontot.

  – vélekedett Stieber.

  A ma esti mérkőzésen Elek Ákos eltiltás, Bese Barnabás pedig sérülés miatt nem állhat Bernd Storck rendelkezésére, így mindketten visszatértek klubjaikhoz.

  mlsz.hu

Nyitókép: mlsz.hu

[kiskezitcsokolom]

Nem tudom, engem kábé valahova Skye és a Feröer-szigetek közé kalibráltak a nyári hőtűréshez, 25 fok felett minden a Sátán ánuszából lövellő, fokonként önmaga-magával hatványozó, bűzhödt átok (hessteg biciklivel beszorulni a BKK mögé pirosnál), nekem ez kb. 10 fok körül ok, pláne, ha jó steampunk módra bőr felöltő is tartozik az ensemble-hoz. Amúgy meg Doverban az első UK hétvégémen úgy leégtem, hogy a helyiek is sajnáltak. ¯\_(ツ)_/¯

The Brighton tailor whose identity became his business            

Zack MacLeod Pinsent dresses as a Regency gentleman every day, saying that the clothing is a “huge confidence builder”.

He ceremoniously burned his last pair of jeans when he was 14-years-old and hasn’t looked back since.

His passion for historical outfits has led him to take up a career in tailoring, making clothes in period styles at his workshop in Brighton, East Sussex.

He now has clients overseas and has recently returned from a business trip to New York.

Video journalists: Adam Paylor and Ben Moore

Slideshow…

[bakancslistaclub-blog]

A Feröer-szigetek

Az Atlanti-óceán északi részén fekvő Feröer-szigetek Dániához tartozik, bár 1948 óta széles körű autonómiával rendelkezik. A Feröer-szigetek Skócia északi partjaihoz jóval közelebb fekszik, mint Dániához, félúton Norvégia és Izland között található. A szigetcsoport elnevezése magyarul Juh-szigeteket jelent. Tórshavn a fővárosa és egyben a legnagyobb városa a Feröer-szigeteknek. 850-ben itt hozták létre a parlamentet a Tinganes félszigeten a vikingek, így lett Tórshavn a Feröer-szigetek fővárosa. 18 vulkanikus szigetből áll, és mindössze 50 ezerhez közelít a lakosainak száma. A legjelentősebb három sziget: Streamy, Eysturoy és Vágar. Legjobb választás, ha a szigetekre május és július között utazunk. Bár az Északi-sark igen közel van, a klíma itt sokkal kellemesebb a Golf-áramlatnak köszönhetően: télen az átlaghőmérséklet 3 fok, nyáron 11 fok. Bármikor megyünk is, a téli felszerelés jól jöhet, mert annyira változékony az időjárás, hogy a négy évszak egyetlen nap eljátszódhat. Azonban a kikötők egész évben jégmentesek, hó csak alkalmanként hullik és sohasem marad meg hosszú ideig. A szigetcsoport fővárosa Tórshavn, mely sok középkori, fűvel benőtt tetejű házat vonultat fel. A tengeröblökben megbújó halászfalvakat, a közelebbi szigeteket rövidebb-hosszabb alagutak, illetve hidak kötik össze egymással a távolabbiakhoz pedig komppal lehet átjutni. Az esős időszakban az amúgy is gyakori hegyi patakok vízhozama megnő és a patakokból, nagy vízesések és zuhatagok válnak. A szigetek domborzatát jég formálta, a kopasz sziklagerinceket U-alakú völgyek szabdalják fel. A szigeteket alkotó bazalt kőzetek a keleti partok irányába lejtenek, a nyugati oldalon gyakran találkozhatunk több száz méter magas sziklafalakkal. A gyér lakosságból következik, hogy leginkább a természettel találkozunk, ami nagyon vonzó, Izlanddal hasonlatos. Nincsenek erdők, viszont a csapadékos, párás éghajlatból fakadóan harsány zöld minden. A klíma a zöldségtermesztés lehetőségét is korlátozza, de a legelők sok állat számára nyújtanak fantasztikus lakomát, a juhtenyésztés régmúltra visszatekintő hagyományokra alapul. A lakosság fő megélhetési formája a halászat, halfeldolgozás és a gyapjú feldolgozása. A mélytengeri halászaton kívül hagyományos partmenti halászatot is folytatnak. A szigetvilág átlagosan 300 méter tengerszint feletti magasságot ér el, legmagasabb csúcsa a 882 méter magas Slættaratindur, melyről derült időben minden sziget jól látható. Másik érdekesség, hogy az Enniberg-fok a világ legmagasabb szirtfala, 754 méter magas. A természetes látnivalók mellett a szigetlakók a keresztény valláshoz tartoznak leginkább, legismertebb templomaik a Szent Olaf-templom és a Magnus-dóm, sok régi fatemplommal találkozhatunk. A szigeteken nincsenek erdők, fák csak a településeken nőnek, inkább mohák, gombák, zuzmók, fűfélék alkotják a növénytakarót, és a védettebb völgyekben változatos virágos növények élnek. A szigetek a madarak számára igazi otthont jelentenek, mintegy 367 fajt figyeltek meg. Read the full article

[kiskezitcsokolom]

Feröer-szigetek?

The mythical island of Brasil, just west of Ireland, which showed up on maps throughout the early modern period, as late as the 1860s. Stories about the island said that it was covered in fog for all but one day every seven years and that it was impossible to travel to. A number of expeditions were undertaken to travel to the island, and a number of people came back to Ireland claiming to have seen, but not visited, the island.

{WHF} {HTE}

[balazskisswriter]

Kiss Balázs: A Káprázatosak szigete (novella)

– Én vagyok a szél, én vagyok a hullám, ami elmarja a szemetet. Én vagyok a szolga, aki a mocskot és a bűnt feláldozza. Ott álltam a sikamlós, sötétszürke sziklák között az óceán partján, és a sületlenségeket kiáltó nő felé nyúltam, mintha lenne esély rá, hogy elkaphatom viharkabátja szegélyét. A nő szemét csuklya takarta, az ölében csecsemő visított. Egy rozoga, fából eszkábált hajó orrán állt, amit vihar által korbácsolt hullámok dobáltak. Hajnalodott már, de a morgó felhők nem hagyták, hogy a kelő nap uralja az égboltot. Aztán a hajó fölé magasodott egy hatalmas, tajtékos hullám, és olyan csontig hatoló félelem kerített hatalmába, amihez foghatót még sosem éreztem. – Vigyázz! – üvöltöttem bele a vihar recsegő zajába, és még mindig a hajó orra felé nyújtózkodtam. Úgy láttam, a nő felém fordítja a fejét, majd letekint a zokogó csecsemőre. Mindhárman elnémultunk. A hullám jött, és beterített minket.

Izzadságtól csatakosan ébredtem, mint minden korábbi alkalommal, amikor az óceán vizén hánykolódó ódon hajóról és különös utasairól álmodtam. Már harminc napja ismétlődött a lidércnyomás, és minden egyes reggel egyre fáradtabbnak éreztem magam tőle. Sírtam egy kicsit, megtöröltem a szemem a lepedőm sarkával, majd készülődni kezdtem a munkába. Egyedül laktam egy parányi szolgálati lakásban, amit szerencsés közalkalmazottaknak adtak, akik nem tudtak albérletet fenntartani csekélyke fizetésükből. Egy viszonylag csendes kaposvári utca gangos társasházában volt ez a lakás, biciklivel igazán közel a könyvtárhoz, ahol dolgoztam. Praktikus, olcsó és nem túl nőies öltözékben siettem le a lépcsőn a tetőtérről, és nagyot sóhajtva pattantam a bringára. Nem vártam semmi szokatlant ettől a naptól sem, függetlenül a baljós hangulatú, ismétlődő rémálomtól, mert nem voltam babonás. Ha egy fekete macska átszaladt előttem az úttesten, akkor csak annyit gondoltam, „milyen kis aranyos”. Ha arról beszéltem a barátnőmnek, milyen régóta nem voltam beteg, nem kopogtam le az asztal alatt. Ezért hát az álmokból sem következtettem semmi természetfelettire. Apropó, a barátnőm. Emese a kolléganőm volt a könyvtárban, de nemrég felmondott, mert megelégelte az apró-cseprő vitákat, az intézmény alulfinanszírozottságát és a szánalmas fizetésünket. Pár napja felhívott, hogy ezen a bágyadt őszi pénteken találkozzunk munka után, mert valami fantasztikus hírt szeretne közölni. Óriási lehetőségekről meg rengeteg pénzről beszélt, és olyan izgatottnak tűnt, hogy egészen boldoggá tett vele, hiszen nem ilyennek ismertem. Előre örültem az örömének, bármi is volt az okozója. Miután leperegtek a kölcsönzésekkel, beiratkozásokkal, beszélgetésekkel és egyéb említésre sem méltó eseményekkel teli órák, elköszöntem a kollégáimtól, majd az Óperencia Kávézó felé vettem az irányt. A városi szagokkal megtelt szél vállig érő, mogyoróbarna hajamba kapott, ahogy álmatagon tekertem, és újra meg újra eszembe jutott a karjában csecsemőt tartó nő. Számtalanszor megkérdeztem már magamtól, vajon miért látom őket, és vajon miért élnek ennyire elevenen a képzeletemben. Huszonkilenc éves voltam akkor, már két éve egyedülálló, és nem különösebben akartam gyereket. Persze néhanapján eszembe jutott, hogy talán az lenne a normális, ha vágynék rá, de mégis miféle életkörülményeket és lehetőségeket tudnék adni neki? Jó ez az állott levegőjű posvány, ami ebben a városban megüli az utcák csendjét? Úgy gondoltam, nem, ezért szerettem volna megkímélni őt ettől. Amikor meg��rkeztem a szökőkutakkal teli utcába, lepattantam a biciklimről, és lelakatoltam az Óperencia Kávézó előtti tárolóban. Odabent minden végtelenül bájos volt és hupikék, mintha az élet egyetlen öröme a kávé és a süti lenne. – Eszti, ide! Itt vagyok! A hang a hátsó sarokból, a fehér keretes ablak mellől érkezett. Emese úgy nyújtogatta vékony kezét, mintha egy koncertre összegyűlt sűrű tömegből kellene kiemelkednie. Nem tudtam nem elmosolyodni rajta. – Szia! – köszöntöttem kedvesen, és leültem a parányi székre, amit mintha gyerekeknek terveztek volna. – Úgy örülök, hogy eljöttél, és nem faggatóztál túlságosan! Még kikotyogtam volna mindent, és akkor biztosan gyagyásnak hiszel! El sem tudtam képzelni, pontosan miről lehet szó. Csupán arról sikerült meggyőződnöm, hogy köze van a megélhetéshez, a munkához és a boldogsághoz. – Ugyan, Mesi, én téged sosem tartanálak gyagyásnak! – legyintettem. Egy darabig a könyvtárról beszélgettünk, közben megrendeltük a vaníliás kapucsínónkat, aztán mihelyt az italok megérkeztek, Emese rátért a lényegre. Míg beszélt, néhány perc alatt felfigyeltem az apró változásokra a külsején, amiből rá kellett jönnöm, tényleg jót tett neki, hogy elment tőlünk. Copfos, szőke frizurája mintha élénkebb színben fénylett volna, a szeme körüli karikák pedig csodával határos módon felszívódtak, mint a pára. Gyönyörűen mosolygott, a nevetése pedig tele volt élettel. – Nem fogod elhinni, de megtaláltam a tökéletes melót! – Az álommelót? – kuncogtam két korty között. – Aha, de tényleg! – bólintott. Mindkét kezével rákönyökölt a kerek asztalra, és olyan közel hajolt az arcomhoz, hogy azt hittem, meg akar puszilni. – Képzelj el egy szigetet Skócia és a Feröer-szigetek között, ahol a nép puritán életmódot folytat, és a levegő olyan friss, mint sehol máshol! Ezen a helyen az emberek furcsa, de hatalmas istenekben, a Káprázatosakban hisznek, és nekik ajánlják a terményeik és állataik felét. Mégis, időnként meghívnak magukhoz külföldi segítőket, akik részt vesznek a templomi feladatokban. Olyan busásan megjutalmazzák őket – hiszen a Káprázatosakat szolgálják –, hogy amikor letelik az idejük, hatalmas vagyonnal térhetnek haza. A fura kis népség hihetetlenül bőkezű, és nagyra értékeli, ha a vallási szertartásaikban segítik őket. Na, ezt akarom én is bevállalni, Eszti cicám! – Öö… – Először köpni-nyelni nem tudtam. Az jutott eszembe, talán nem kellett volna olyan elhamarkodottan azt állítanom, sosem tartanám őt gyagyásnak. Felnéztem a barátnőm feje fölött lógó képre, ami egy szép másolat volt Arnold Böcklin Holtak szigete című festményéről. Nem értettem, mit keres egy ilyen sötét hangulatú kép egy ilyen csinos kis kávézóban. Minél jobban belemerültem a részleteibe, annál rosszabbul éreztem magam. Fázni kezdtem, és megint magam előtt láttam a hullámot, ami hamarosan elsodorja a nőt és gyermekét. – Nem hiszel nekem, mi? Összerezzentem a kérdésre, de legalább kizökkentett a rideg mélázásból. – Nem is tudom – mormoltam, miközben a mutatóujjammal lassú köröket rajzoltam az asztallapra. Korábban ott állt a bögrém, és amikor arrébb tettem, nedvességet hagyott rajta, amibe mindenképp bele akartam nyúlni. Mindig is ilyen szórakozott voltam. – Eléggé átverés szaga van, Mesi. Sosem hallottam még ilyen szigetről. Olyan, mintha… mintha valami meséről beszélnél. Ugye nem csak szívatsz? Mesi horkantva, csúnyán nevetett fel, ami szöges ellentétben állt a korábbi, édes modorával. – Én vagyok a szél, én vagyok a hullám, ami elmarja a szemetet. Én vagyok a szolga, aki a mocskot és a bűnt feláldozza. Elkerekedett a szemem, és majdnem lesöpörtem a bögrét az asztalról. – Mi-mit mondtál? A barátnőm megint elmosolyodott, bájosan, ártatlanul. – Azt kérdeztem, van-e kedved velem jönni. Azt kérdeztem, elég bátor vagy-e, hogy te is otthagyd a munkahelyed. Nem gondoltam, hogy megőrültem, de hittem a fülemnek. Biztos voltam benne, hogy tényleg elismételte a csuklyás nő borzongató szavait. Mindössze ez győzött meg arról, hogy követnem kell a Káprázatosak szigetére, vagy ahogy a helyi, angolajkú lakosság nevezte, az Isle of the Magnificentsre. Ateista és realista voltam. Nem hittem a mesékben, legendákban, babonákban, pokoli, túlvilági képzelgésekben vagy a nevetséges kreacionizmusban. Ezért minden energiámmal bíztam abban, hogy minderre találni fogok valami racionális magyarázatot. Mindössze ezért kellett elvállalnom a munkát, ezért kellett megüzennem Mesivel, hogy jelentkezem a Káprázatosak Egyháza segítői pozíciójára. Fogalmam sem volt arról, hogyan kommunikál a sziget lakóival, akik nem használnak se internetet, se telefont. Nem is érdekelt. Meg akartam találni azt a nőt, aki felkeresett az álmaimban.

Novemberben hagytuk Magyarországot magunk mögött. Nem árultam el Mesinek, hogy csak fizetés nélküli szabadságra mentem, és azt sem, hogy semmit nem hittem el abból, amit a mesés meggazdagodásokról csacsogott. Feszülten készültem a napra, amikor repülőgéppel, busszal és hajóval szeltük át Európát, csak azért, hogy eljussunk a nyilvánvalóan emberi fantázia szülte szigetre. Aztán egyszer csak megtörtént, és már nem tudtam teljes bizonyossággal azt mondani, hogy amit látok, az nem valós. Ott álltam egy egyszerű halászhajó orrában – mert valamiért se modern utasszállító hajók, se kompok nem közlekedtek Skócia és a Káprázatosak szigete között –, és néztem, ahogy a bodros köd szétoszlik előlünk, és felderengnek az első sziklaormok. A viking őseire büszke kapitány azt mondta, ezek a sziklák valójában óriások megkövesedett csontjai. Beismerem, már ez sem tűnt egészen elképzelhetetlennek. – Te jó ég! – hebegtem, és úgy markoltam a hajó korlátját, mintha egyedül az jelentené a valódi életet, amihez feltétlenül ragaszkodnom kell, mert különben elveszek. – Te jó ég! Hát tényleg létezik! Mesi mögém lépett, és a vállamra helyezte az állát. – Én megmondtam, Eszti cica. Parfümje illata összekeveredett az óceán sós szagával és a rakományként felhalmozott osztrigák és halak bűzével. Egészen megszédültem, csoda, hogy nem zuhantam a hajónak csapódó, habzó víztömegbe. Hamarosan kikötöttünk egy nyikorgó móló mellett, amin egy kis időre megtorpanva alaposan megbámultam a kikötői épületeket. Úgy nézett ki minden, mintha legalább száz évet visszamentünk volna az időben, de itt-ott még annál régebbi, masszív kőházak is terpeszkedtek a hevenyészett tákolmányok között. Például az egyik kocsma, a Purple Narval is ilyen volt, cégérén a valóban lila színű narvállal. – Üdvözletem, hölgyek! – harsant fel egy rozsdás és öreges hang az orrom előtt, és akkor vettem észre, hogy valami papféle jött ki elénk, hogy elkísérjen minket a szállásunkra. Derekánál megkötött csuhája úgy vöröslött, mint az alvadó vér. – Remélem, elég fárasztó és kihívásokkal teli útjuk volt! Nem értettem, miért mond ilyeneket. Ám a későbbiekben lassan kénytelen voltam ráeszmélni, hogy a Káprázatosak papjai nem szeretik se a kényelmet, se a kitörő vidámságot, se a küzdelmek nélküli mindennapokat. A papok ugyanis úgy vélték, legtöbbet a szenvedéseinkkel áldozunk a hatalmas isteneknek, és csak utána következik az életáldozat. Mint kiderült, utóbbi alatt nem csak a termények és állatok feláldozását értették. Egy kollégiumban kaptunk szobát, mindketten külön egyágyasat, mert minden segítőnek egyedül kellett aludnia. Állítólag erre azért volt szükség, mert a múltban több gyilkosság is történt a szobákban. Szóval minden éjjel ránk zárták az ajtókat, és akkor sem nyitották ki, ha álmainkban hangosan sikítottunk. Persze ez velem elég gyakran előfordult, mivel a lidércnyomásaim egyre valóságosabbak lettek. Három hónapig csak a könyvtárban olvasgattuk a Káprázatosakról és a sziget népéről szóló történeteket, majd a papok szigorú vizsgáin letesztelték a tudásunkat. Néhány külföldi sorstársunk könnyes szemmel mesélte, hogy elbukta ezeket a teszteket, aztán soha többé nem találkoztunk velük. Azonban Emese és én minden energiánkat bevetettük, és egyszer sem buktunk el. Így kerülhettünk a legjobbak közé, akiket viszont sosem dicsértek, ellenben rendszeresen megkorbácsoltak, hogy a fájdalommal is áldozhassunk az isteneknek. Tudtam, mekkora megtiszteltetésnek kellene tartanom, tudtam, mennyire átszellemültnek, nyugodtnak és tisztának kellene éreznem magam, mégsem jutottam odáig. Titokban, hűvös, sötét szobám magányában azon gondolkoztam, hogyan tudnék kiszabadulni ebből a fogságból. Nem kívántam a kincset, nem is hittem benne, hogy csodás gazdagság vár ránk a végén – nem volt ezeknek szinte semmi vagyonuk –, egyszerűen csak meg akartam szökni. Egyik este a Purple Narvalban iszogattam a helyi kézműves fekete sört, a Sárkánynyálat – amit mindenki ízletesnek tartott, de én csak azért fogyasztottam, mert erős volt –, és egyszer csak azt vettem észre, hogy az egyik pap ül mellettem a pultnál. Ezen a napon veszítettem el egyetlen igaz barátnőmet, Emesét, aki miatt idekeveredtem, és aki sokkal többet érdemelt annál, mint hogy egy több száz éves, szellemjárta kastélyra emlékeztető kollégium szobájában felakassza magát. Mert végül ez történt vele, és ezzel valahogy muszáj volt megküzdenem. Egy héttel ezelőtt Mesi megkapta első nagy feladatát a Vén Szolgák Templomában, amit három természet formálta bazaltoszlop közé építettek a sziget közepén. Az volt a feladata, hogy megkereszteljen egy fiúgyermeket, de mivel a szenteltvíz hatására a gyermek homlokán megjelent egy vörös folt, azonnal fel kellett áldoznia. A pap a kezébe adta a csontmarkolatú kést, és elvárta tőle, hogy ölje meg. Mesi tudta, hogy ha nem tesz eleget a kérésnek, akkor a pap mindkettejükkel végez majd, tehát elvágta a gyermek torkát. Úgyhogy semmi gorombaság nem volt abban, hogy nem akartam hosszabb beszélgetésbe elegyedni a pappal. – Jó estét – motyogtam oda neki, majd rögtön visszafordultam a sörömhöz. – Áh, tűrhető estét, gyermekem! – mondta kenetteljes hangon, majd hangosan belekortyolt az italába. Biztos voltam benne, hogy olyan löttyöt iszik, ami kínzó érzést vált ki a torkában. Ezek a papok már csak így éltek. – Szívből reménykedem benne, hogy kegyed nem búslakodik barátnője halálán, hiszen a teste végül áldozatul szolgált a Káprázatosaknak. Halála nem volt annyira hiábavaló, mint azt maga gondolhatja. Ennek ellenére azt sem szeretném, ha örömkönnyekben törne ki, amiért halálában a barátnője közelebb került az istenekhez, mint mi, akik még élünk. Azt kívánom, fogadja el belenyugvással, legyen szenvtelen és vonja meg a vállát a történtekre. Dolgozzon keményen, áldozzon tisztességesen, segítsen minket tökéletes feladatainkban! Csak egyetlen rövid pillanatra néztem a pap sárgás szemébe. Az az egyetlen pillanat is elég volt ahhoz, hogy lássam benne az ürességet és a tompa érdektelenséget. – Miért jó ez, atyám? Mondja ki! Miért csináljuk ezt az egészet? A pap arcán archaikus mosoly terült el. Ennél szélesebb vigyorba sosem húzták az ajkukat, mert különben le kellett volna vágniuk a saját kezüket a szemtelenségért. – Amíg rendesen viselkedünk, amíg rendesen áldozunk, a sziget életben marad. Ennek a szigetnek ugyanis minden köve, minden atomja él, és azért van, hogy szolgálja a Káprázatosakat. Egyszer majd eljönnek a Nagy Oomlothtapl vezetésével, és átveszik az irányítást az emberek fölött. Innen indulnak hódító útjukra. Övék lesz Európa, Amerika, Ázsia, Ausztrália, minden lakott kontinens és sziget. Oomlothtapl a vulkánunk mélyéből jő elő, Slurchboyh a kettérepedő Holdból, Umanahyoth az óceánból... Sokáig folytatta volna, mert rengeteg isten volt az őrültek panteonjában, de én otthagytam a borzasztó italával, és ahogy csak a lábam bírta, futottam a part felé. Elegem volt a rohadt Káprázatosakból, pedig a lelkem mélyén nagyon is tisztában voltam vele, hogy léteznek, és nem lehet előlük elmenekülni, még a halálba sem, mert ők oda is eljönnek érted. Még az a parányi gyermek is, akit Emese feláldozott, még ő is az isteneket szolgálja halálában. Talán éppen Oomlothtapl eledeléül szolgál, és amint az isten kiüríti magából, újra összerágja és lenyeli. Az élet egy rettenetes körforgás, erre a papok és a könyvek már megtanítottak. Az emberi élet arra való, hogy a Káprázatosak játszadozhassanak vele. Szóval torkom szakadtából üvöltöttem, és addig szaladtam a part mellett, amíg el nem jutottam ahhoz a sziklás szakaszhoz, amit már az álmaimból is ismertem. Sírtam Mesi miatt, és sírtam azért is, mert rettegtem az istenektől. Aztán megláttam a gigászi hullám elől menekülő ódon hajót, és a nőt, aki a következőket kiáltotta a háborgó éjszakába: – Én vagyok a szél, én vagyok a hullám, ami elmarja a szemetet. Én vagyok a szolga, aki a mocskot és a bűnt feláldozza. Ugyanez akkor is elhangzott, mielőtt Emese elvágta volna a kisgyermek torkát. Méghozzá az ő szájából.

A következő pillanatban már a hajó orrában álltam, viharkabát és csuklya fedte a testemet, és az ölemben egy bömbölő csecsemőt tartottam. Láttam magamat odalent is, a sziget sziklás partján, a köveken csúszkálva, és karomat előre tartva. Megbomlottam teljesen, a tudatom kettészakadt, mintha valaki erőnek erejével szétfeszítette volna. Lenéztem a csecsemőre, akinek nem volt arca, mégis sikított, és apró ujjaival próbált elérni, mintha ki akarná kaparni a szemem. Aztán mindhárman elnémultunk. A hullám jött, és beterített minket.

[nemzetinet]

Nemzetek Ligája - A skótok sima győzelmével a magyarok helye szinte garantált a C osztályban

A skót labdarúgó-válogatott fölényes, 4-0-ás győzelmet aratott Albánia vendégeként szombaton a Nemzetek Ligája C osztályának 1. csoportjában.

Mindez azt jelenti, hogy a C osztály 2. csoportjában szereplő magyar csapat bennmaradása szinte biztos, ugyanis csak abban az esetben búcsúzik legrosszabb harmadik helyezettként, ha vasárnap este hazai pályán hét góllal kikap a már biztos első és feljutó finn együttestől.

A csoportban az Európa-bajnok portugál válogatott a Milánóban Olaszország vendégeként elért gól nélküli döntetlennel lett csoportelső, ezzel bejutott a sorozat négyes döntőjébe. A hazaiaknál Giorgio Chiellini az olasz válogatott történetének hetedik futballistájaként 100. alkalommal lépett pályára a nemzeti csapatban.

    Eredmények:     A osztály:     3. csoport: Olaszország-Portugália 0-0 ————————–     A csoport állása: 1. Portugália 7 pont/3 mérkőzés, 2. Olaszország 5/4, 3. Lengyelország 1/3

    C osztály:     1. csoport: Albánia-Skócia 0-4 (0-2) ———————— gólszerzők: Fraser (14.), Fletcher 45+2 (11-esből), Forrest (55., 67.) kiállítva: Mavraj (22., Albánia)     A csoport állása: 1. Izrael 6 pont/3 mérkőzés, 2. Skócia 6/3, 3. Albánia 3/4

    4. csoport: Románia-Litvánia 3-0 (1-0) ————————– gólszerzők: Puscas (7.), Keserü (47.), Stanciu (65.)     A csoport állása: 1. Szerbia 11, 2. Románia 9, 3. Montenegró 7, 4. Litvánia 0

    korábban: Szerbia-Montenegró 2-1 (2-0) —————————- gólszerzők: Ljajic (30.), Mitrovic (32.), illetve Mugosa (70.)

    B osztály:     2. csoport: Törökország-Svédország 0-1 (0-0) ——————————– gólszerzők: Granqvist (71., 11-esből)     A csoport állása: 1. Oroszország 7 pont/3 mérkőzés, 2. Svédország 4/3, 3. Törökország 3/4

    D osztály:     3. csoport: Azerbajdzsán – Feröer-szigetek 2-0 (2-0) —————————————- gólszerzők: Nazarov (18.), Madatov (28.)

Málta-Koszovó 0-5 (0-1) ———————– gólszerzők: Muriqi (15.), Kololli (70.), Avdijaj (78., 80.), Rashica (86.)     A csoport állása: 1. Koszovó 11 pont, 2. Azerbajdzsán 9, 3. Feröer-szigetek 4, 4. Málta 2  

Nemzetek Ligája – A skótok sima győzelmével a magyarok helye szinte garantált a C osztályban a Nemzeti.net-en jelent meg,

[videkma]

Magyar-feröeri - Győzelemmel lett harmadik a Storck-csapat

Magyar-feröeri – Győzelemmel lett harmadik a Storck-csapat

A magyar labdarúgó-válogatott kedden 1-0-ra legyőzte a Feröer-szigetek csapatát, így megtartotta harmadik helyét a világbajnoki selejtezőcsoportban.

(more…)