#egyforma napok

[aranysziv]

felsegített. nyújtotta a kezét, én elfogadtam, és aztán már ott is álltunk egymással szemben. utána egy pillanatra tekintett el máshova, tényleg csak egy tizedmásodperc erejéig fordult el tőlem, mikor egy csattanást hallott. mire újra felém nézett, már a földön hevertem. nem történt semmi, igazából magam sem értem, egyszerűen csak összeestem. filmbeillő jelenet lehetett. az esés miatt megütöttem magam, de azért lehetett volna rosszabb is. azt mondta, hogy apró vagyok, és túl sokat ittunk. nem tudom, végül is van benne valami, tényleg ittam pár pohár bort, de nem éreztem magamat olyan mámorosan. főleg nem annyira, hogy elveszítsem az eszméletemet. mert furcsa, igazából nem is emlékszem, hogy pontosan mi történt, ezt is csak ő mesélte a többieknek meg persze nekem. tudom, hogy csak ott álltunk, aztán a következő emlékpillanat már csak az, hogy lehajol hozzám, hogy jól vagyok-e és fel tudok-e állni. olyan könnyedén emelt fel, hogy szinte egy tollpihének éreztem magam, semmi erőm nem volt. kérte, hogy ne csináljak ilyet többször, mondjuk nem mintha ez is szándékos lett volna.

pedig ezek összességében jó napok. kifejezetten nagyon jók. az óév jól végződött, az új meg még szinte el sem kezdődött, de mégis valahogy nem is tudom. azt hiszem, hogy bizakodó vagyok. bár hiú reményekbe nem dédelgetem magam, hiszen jól tudom, hogy valahogy mindig előkerül az a kés is. vagy éppen rám kerül. hegeimre tetováltatok újabb hegeket, ugye. de hát ezt már rég megígértem magamnak, szóval ideje volt. mondjuk ez amúgy is inkább tőr, mint kés. de hát éles. tulajdonképpen megveszekedett bolond is lehetnék, de a bennem élő versek ilyen formában való megjelenése olyan nekem, mint egy utolsó csók, amiről nem tudod, hogy az lesz az utolsó.

körmödre égett a gyertya, hát, ez történt. én meg csak nézem csendben. a hiányodat, ami utánad maradt, neked adom, nem az enyém, néha így gondolom. de aztán mégis egy-két mosolyra futja, és soha nem adnám senkinek, a legdrágább kincsem. érdekes ez, nem igaz? az év első napján hajnalban betévedtünk egy helyre, ahol régen együtt is voltunk. most voltam először ott azóta, de hát azt mondják, hogy jó visszamenni olyan helyekre nevetni, ahol régen sírtál. itt mondjuk nem történt ilyen, de amikor visszaemlékszem vagy visszaemlékeztem azokra az órákra, amiket ott töltöttünk, akkor mindig sokat. és milyen különös, hogy az ember szomorú lesz, amikor emlékezik. mármint vicces. mert még a jó emlékek is könnyeket csalnak a szemedbe. két asztallal arrébb ültünk le, és a végzet kockáival játszottunk, vagy olyasmi. néha elnéztem a szekrény irányába, ahol emlékszem, hogy mikor megfordultam, te engem néztél. néztem az asztalt, ahol megsimogattad a kezemet. most üresen állt, senki nem ült ott. még az is eszembe jutott, amikor kimentem a mosdóba, hogy mit beszéltünk arról is. néztem magamat a tükörben, milyen hosszú már a hajam. szereti, ha be van fonva. akkor még nem tudtam volna így hordani, ez járt a fejemben. pár nappal korábban étteremben is voltunk, és ott meg a falon voltál, tudtál róla? az a hely annyira színes és bohém, hogy teljesen én vagyok, ezért akarta megmutatni. de neked is tetszene. tele van versekkel a fal, sőt az étlap is, és költőknek a festményeivel, például Ady egy régi kiskocsit vezet, és vannak italok, amiket meg klasszikus költőkről neveztek el - meg ilyesmi szellemes és kedves dolgok. imádtam a hangulatot. körbenéztem, és még szóvá is tettem, hogy itt még valahogy az emberek is olyan szépek, akik ide járnak. mind művészlélek, nem volt két egyforma. mondta, hogy tudta, hogy tetszeni fog, én ide illek. aztán amikor ezt kimondta, elnéztem mögé, és kiszúrtam egy Fodor Ákos idézetet az egyik falon, és a szívem kihagyott egy ütemet, ebben szinte biztos vagyok. az egyik kedvenc haikum tőle, ami mindig te voltál nekem. kísértesz mindig, ott vagy mindenhol, ahol én is. hordozlak magammal. kíváncsi vagyok, hogy amikor öntudatlanul zuhantam össze, akkor vajon hol voltál, az esés pillanatában. szeretném azt gondolni, hogy te tompítottad az érkezésemet annyira, hogy nagyobb bajom ne essen, hogy elkaptál, amennyire csak lehetett. és hogy megtettél mindent, ami tőled telt. kedves gondolat, nem? ha így volt, hát, köszönöm.

[csajokamotoron]

Indítsd a Motoros Szezont kis lépésekkel!

Ahogy a hideg napok lassan visszahúzódnak, úgy kezdenek zsizsegni a motorosok, készülve az izgalmas kalandokra. A CsamShop.hu idén is készül a motoros szezon kezdetére, de előtte még különleges ajándékunk van a szerelem ünnepére. Motorkiállítások és Rendezvények A motorosok számára a szezonnyitó rendezvények és motorkiállítások nemcsak a gépek, hanem a közösség erejét is képviselik. Az ilyen eseményeken lehetőség nyílik megcsodálni az új modelleket, beszélgetni más motorosokkal, és részt venni különböző programokban. Az események nem csupán a motorosok közösségét erősítik, hanem lehetőséget adnak arra is, hogy új barátságok szülessenek és a motorozás iránti szenvedélyt megoszthassuk másokkal. A környező országban már elindult a kiállítási szezon, először Veronában rendezték meg a motorok éves seregszemléjét, de a Motor Bike Expo-t sorban követik a motorshowk a közeli és távoli országokban. A Csajokamotoron.hu eseménynaptárában megnézheted, hogy melyiken szeretnél részt venni. Magyarországon az AMTS lesz az március 22-24 között, ami ettől az évtől újra megszólítja majd a motorosokat is egyre több motoros kiállítóval. De hogy ne szaladjunk ennyire előre, még előtte több neves nap is szerepel a naptárban. A Valentin nap azért a kedvencünk, mert ez Valentino Rossi névnapja, illetve kicsit kiszúrtak vele a szülei, hiszen a születésnapja 16-án van - habár Olaszországban máshogy ünneplik a névnapokat, mint nálunk, lehet, hogy ő a névnapját nem is most tartja. Egyébként a Dottore idén már 44 éves. A CsamShop.hu Valentin Napi Kedvezménye: VALE20 A CsamShop.hu ebben az évben is Valentin napi kedvezménnyel lepi meg vásárlóit. A webáruházunkban mindenki találhat a szerelmének vagy magának tökéletes ajándékot. Ezúttal 2024 február 11-ig szóló akciónkban 15% kedvezménnyel vásárolhatsz a VALE20 kuponkóddal. Tipp: Valentin Napi Ajándékok Motorosoknak - Páros motoros karkötőszett: Viseljetek egyforma ékszert a szerelmeddel. A páros karköttőszetteket különböző motorstílusokhoz ajánljuk, így választhatsz a kicsitől a nagyig robogós, krosszmotoros, enduros, chopperes vagy sportmotoros medállal. - Motoros védőharang: A védőharangot azért ajándékozzuk a nekünk fontos személynek, mert szeretnénk őt megvédeni az út során felmerülő kisebb-nagyobb problémáktól. Ha részletesebben is érdekel, hogy hogy működik az őrharang, itt olvasd el! - Motoros póló: Ajándékozd meg szerelmedet egy motoros pólóval. A póló ideális ajándék azok számára, akik szeretik a motorozást, hiszen ezzel nemcsak kitűnik a tömegből, hanem a póló viselésével kifejezheti a motorozás iránti szenvedélyét is. Webáruházunkban nemcsak nőknek, hanem férfiaknak, sőt gyerekeknek is kínálunk motoros pólókat. A CsamShop.hu Valentin napi kedvezménykuponjának köszönhetően mindezt könnyedén és olcsón beszerezheted, hogy ezzel az ajándékkal is kifejezd odaadásodat a szerelmed iránt. Ne feledd: VALE20! Read the full article

[kittaroundtheworld]

Hanoi, a város, amit körbeírni és lefotózni is lehetetlen, de még hetekig csavarognánk benne

Alapvetően nem vagyok Európán kívül a nagyvárosok rajongója (mondjuk mostanság már ott sem) így sokat agyaltam hány napot szánjunk Hanoi városára. Mindennel együtt kb 3 teljes napunk volt rá és abszolúte tudnánk még maradni… néha még az is szóba került, hogy akár milyen lehet itt élni:)

Napok óta agyalok vajon hogyan lehet elmesélni egy olyan várost, ahol igen van egy két fix turistalátvány célpont de igazából a benne való véletlenszerű bolyongás az ami a varázslatot hozza. Véletlenszerűen befordulni egy utcán és bamm egy újabb arca a városnak. Helyesbítek: a város azon szegletének, amit kb a “régi város” és tágabb környéke jelent és gyalog bejárható.

Apropó járás: a járda mint a gyalogos közlekedés helye felejtős, ha van is akkor ott vagy árusok ülnek, vagy éppen közösségi étkezőhelyként szolgál vagy motorok tucatjai parkolnak. Avagy a séta az út valamelyik szélén libasorban zajlik miközben dudálva kerülget mindenki mindenkit. Motoros minden irányból érkezhet kb bárhol az úttesten, autózni pedig hátrányos helyzet:) az első séták alkalmával ez még elég ijesztő, aztán belejön az ember, hogy minden csak határozottság kérdése. De igazából max a miféle turista gyalogol, mindenki más valami kétkerekűn ül…

Hanoiban nincs két egyforma épület, még a szintek is egy izgalmas összevisszaságban vannak. A régi talán gyarmati házak és az “újabbak” vegyülnek egymás mellett, a lepukkant, omladozó megfér a luxin kipucolt homlokzat mellett. Minden keskenyebb és más elosztású mint a szemed megszokott, de hát a vietnámiak is fele akkorák mint én minden irányban… ezt az egészet pedig megvadítja az utcák hatalmas fái, a teraszok buja növényzete. Az utcafronton végig valamit árulnak vagy esznek. A boltok fele csak klasszikus ajtó, kirakat, bemész jelleg, a másik fele amolyan garázsból árulós hatás. Egy kupacban vannak kb a hasonló termékeket árulók. Pl a mi hotelünk utcájában csak díszhal és tartozékai, de egy sarokkal arrébb motoros esőköpeny, aztán a papírárusok, majd bugyizoknicipő, 4 utcával lentebb wc papír és mosópor… de találtunk mosógép utcát, bambuszlétrás utcát, konyhacucc utcát és a lista végtelen Minden van. Mérhetetlen mennyiségben.

Az utcakép következő eleme a mozgóárus. Gyümölcsös nénik, bácsik, aztán a megrakott gardróbszekrénynek kinéző ruhaárus, és tegnap láttuk a mozgóárusok csúcsversenyzőjét: porcelántermékek voltak valami hihetetlen alakzatban rögzítve egy triciklire vagy bicajra. Sajnos nem sikerült lefotózni de kb egy fél bolt árukészlete fel volt kötözve a szerkezetre….

És akkor jönnek a járdaéttermek és kávézók. Kb nálunk ovis méretü kisszékek és asztalok a járdán, mellettük az étkeztető asszonyság a lépcsőn guggolva készíti elő a levet és a belevalókat. A kajatípusokról valószínűleg külön írok majd, mert még nem fogtam fel a kínálat teljességét. A kaja mellett a másik fétis a kávé, miniszékek a járdán vagy klasszikusabb megoldások, és vietnámi kávékreációk, amely lényege hogy a kávét még egészítsd ki további elemekkel mint tojás vagy kókusztej vagy só. Az én kedvencem a sós kávé lett akár hideg akár meleg variációban.

A kedvenc megpihenő és gyümölcsebéd elfogyasztó helye az óváros híres tava, a Hoan Kiem lett. Egy kb 1-1,5km kerületű tavacska, körben padok, fák, parkelemek. Közepén egy csini kis pagoda egy félszigeten. Azon túl, hogy kellemesen elsziesztázol a parton eszegetve a frissen vadászott trópusi gyümölcsöt több órás embernézegetésbe kezdhetsz. Úgy tűnik a vietnámiak (főleg a nők) szeretnek profi képeket csináltatni magukról szép helyszíneken. Avagy a park körben tele van kiöltözött, kisminkelt csajokkal akik színes virágcsokrokkal a kezükben pózolnak fák ágain hintázva, miközben gigantikus objektívvel felszerelt fotócuccal operáló arcok kattogtatják a gépet. Valakinek még derítőt tartó segédje is van.

Folyt köv

[gondolataim-tarhaza]

Annyira unalmas már ez az egész. Minden nap egyforma, és neked ez így jó.

[boyfromhelll]

Kibaszottul egyforma, semmilyen napok egymás után

[megjavitottorarendszer]

az előttem álló egyforma napok sokaságába sóhajtok

[ayahuascahungary]

[lifelongexperience]

Minden nap egyforma és nem látod a végét ? Csak történnek a dolgok, te pedig teszed, mert úgy kell azt ? Mindig vársz valamit és amikor elmúlik, egy időre besötétedik, míg nem jön az új esemény, amit várhatsz ?  Pedig az élet nem erről szól..  Ne a "nagy napokat" várd, amik elhozzák a megváltást!  A nagy napok nem hoznak semmilyen féle megváltást, ha azokon a kicsi egyforma napokon nem látod a különbözőt, azt amitől egyedi és megismételhetetlen..  Mert minden nap más.. nincs két egyforma nap, sőt nincs két egyforma pillanat sem.  Miért nem veszed észre, hogy ha reggel melegebben süt a nap, vagy csak egyszerűen süt ? Ha a meleg napokon megsimogatja arcod a szellő ? Ha az eső felfrissíti a természetet ? Ha egészségesen és tele energiával ébredsz fel ? Ha ott van melletted ma is, akit szeretsz ?  Miért csak akkor jutnak eszünkbe ezeknek a dolgoknak az értékelése, amikor hiányoznak ?  Örülj ma, holnap és minden egyes nap.. mert a nagy dolgokat a kicsik teszik széppé. Azok a dolgok, amiket olyan természetesnek gondolsz.. mindaddig amíg egyértelműen ott van. Hát értékeld akkor, amikor ott van és ne akkor vedd észre, hogy milyen jó volt, ha már nincs!  Értékeld az apró, kicsi csodákat, mert ezek kísérik a mindennapjaid és teszik szebbnél szebbé.. A nagy pillanatokat hónapokig várhatod.. aztán egy pillanat alatt véget érnek. És mi marad utána ? A mindennapi csoda!

[gondolatokmelybol]

Néha eljön az pillanat amikor már nem érdekel a sok biztatás. Ha sírni akarok hagytatok sírni, ha hisztizzek ne b@sszatok le miatta. Ha menni akarok, hagyjatok szárnyalni. Pia, az mindig segít, na meg egy cigi, ne anyáskodjatok, kell nekem a megnyugvás. Néha üres vagyok belül és a legnagyszerűbb dolgoknak se tudok örülni, néha meg a legegyszerűbb dolgoknak hisztérikusan tudok örvendezni. Egy napom sem egyforma. Kellenek a síros napok, kellenek a berúgos éjszakák, a füstös emlékek, az elfelejtethetlen szárnyalások. A hosszú éjszakák a csillagokat nézve, reggel meg a napfelkeltét, tök üres elmével, semmi gondolat. Ez vagyok én és senki kedvéért nem változok. Vagy elfogadsz vagy ott az ajtó leléphetsz.

[szerencses13as]

Terápiás jelleggel

Mikor kezd el írni az ember? Amikor nincs kivel megbeszélnie a dolgait. So here we go again, hátha segít.

Szóval van ez a barátom, K, akit immáron 8 éve ismerek. Mikor megvettem a Kawát, a típus fórumán szerveződött túrán találkoztunk először. És az van, hogy mellőlem a barátok valahogy mindig elkoptak. Amint megszűnt a külső kényszerítő erő, köddé váltak. Ő nem. Hol közelebb, hol távolabb sodródtunk, de mindig ott volt a kapocs.

5 éve volt egy elég komoly gerincműtétje, akkor mélyült el igazán a kapcsolatunk. Gyakorlatilag csak akkor nem beszéltünk, mikor aludtam. Úgyhogy amikor a magam béna módján közöltem vele, hogy én nem bánnám, ha ebből több lenne, kiderült, hogy benne ez fel sem merült. A korkülönbség volt az érv, ami megmaradt az emlékezetemben. Nem tudtam mit csinálni, mentek tovább a napok. Barátok tudtunk maradni, egy lakásfelújítás után elkezdtünk megint távolabb sodródni egymástól, amit akkor nem is bántam annyira. Aztán egyszer csak megláttam az üzlet ajtajában B-t és végem volt. Csodás 3 évünk volt, de a végére felülkerekedtek a problémák és elköszöntünk egymástól.

Közben sodródtam el K-tól, de azért olykor-olykor beszéltünk kicsit. Tudtam róla, tudtam mi van vele. Tudtam, hogy megrekedt a munkahelyén, régóta volt ott, nem volt jó a pénz, előrelépés nulla, már nem érezte jól magát. Nálunk meg adódott a lehetőség, hát megkérdeztem akar-e a kollégám lenni. Gondoltam én, micsoda hecc, úgyis visszautasítja, tudván Ő nem az a típus, aki szereti a változást. 2 nappal később ott volt előttem az önéletrajza, rajta az arcképe. De rég láttam...

Akit én beajánlok, azt gyorsított eljárásban veszik fel. Úgyhogy mire kettőt pislogtam, ott ült mellettem az irodában én pedig magyaráztam neki. Szeretek tanítani, őt érdekelte az új helyzet, úgyhogy hamar betanult. Szépen zsebeltük be az elismeréseket. Közben szinte észrevétlenül alakult ki a napi rutinunk. Mindig ugyan ott ülünk az asztalnál, egymás mellett. (Én is viszonylag friss voltam még akkor a csapatban, úgyhogy a barátom hirtelen érkezése azt is jelentette, hogy szinte csak egymással beszélgettünk.) De sokszor szólnunk sem kellett, automatikusan álltunk fel az asztaltól, amikor jött az “egészségügyi séta” ideje. Ha véletlen másra figyeltem, megállt felettem: - Nem jössz?

Mindig. És mindig együtt kávézunk. A szerda általában pöttyös nap, kiderült, hogy van egyforma mintás ingünk. Péntekenként együtt bringázunk a munkába. Tényleg annyira együtt mozgunk a munkahelyen, hogy az néha zavarba ejtő.

Aztán valamelyikünk felvetette a sup-polást, hogy mennyire poénnak néz ki, ki kéne próbálni. Először úgy tűnt, hogy mint munkaidőn kívüli elfoglaltság, külön megyünk. Ő a barátnőjével, én E társaságával. Egyik sem jött össze, úgyhogy hirtelen elhatározásból egyszer csak ott találtam magam nála, tettük be a bringákat a kocsiba. Tatabányáról bicóztunk át Tatára, sup-poltunk, fürödtünk, napoztunk. Jó volt.

Ekkorra bennem már átkattant valami, de igyekeztem a szőnyeg alá söpörni, de csak rosszabbul éreztem magam tőle. A sup-polás után kezdtem el gondolkodni azon, hogy talán oka van annak, hogy ennyit vagyunk együtt. És addigra már nem csak munkában, hébe-hóba hétvégente is átmentem. Kutyát simizni, lefolyót rendbetenni vagy csak úgy ülni a kertben és beszélgetni. Szóval megszületett az elhatározás, de valami nem volt jó. Mindig, mikor a mi-lenne-ha körül járt az agyam, eszembe jutott az 5 évvel korábbi eset és páros lábbal rúgott gyomron: nem, nincs esély. Ismerem annyira, hogy tudjam mi nem változik.

Teltek a napok, én egyre rosszabbul éreztem magam. Már a kollégák is kezdték észrevenni, pedig nem gondoltam, hogy munkában ebből bármi látszhat. K persze nem vett észre semmit, ez nem erőssége. Egyre rosszabbul aludtam, vagy épp nem aludtam, úgyhogy döntöttem. Egymagamban ezt nem tudom legyőzni, segíteni pedig csak K tud. Színt kell vallanom, bár tudtam, hogy mi lesz a válasz. 99,9%-ban biztos voltam benne, de az a parányi remény, amit én odaképzeltem, szinte megnyomorított.

Egyik sétánk alkalmával álltam elő vele. Elvetette a maradék 0,1%-ot is. Tudtam, hogy ez lesz. De jobban mellbe vágott, mint gondoltam. Reagálni sem tudtam, ő pedig zavarában minden másról kezdett el hadarni. Hazafelé újra és újra lepörgött a jelenet a fejemben és két kérdés kristályosodott ki a végére. Persze ment a vívódás, hogy nem szabad odamennem, döntött, nem tudok vele mit kezdeni, el kell fogadnom. De hát nem is megváltoztatni akarom a döntését, csak tudnom, értenem kell dolgokat. Ennél ha csak egy picivel is, de többet érdemlek. De nem, ez biztos csak sértődött gyerekként gondolom, ennél én büszkébb vagyok. A nem az nem. Pont.

Úgyhogy a boltból hazafelé teret váltottam és leparkoltam a háza előtt. Köszönt nekem, mintha semmi nem lett volna délután. Kérdés nélkül nyitotta a kaput, beszélgettünk a házáról, mit kéne megcsinálni, hogy vannak a kutyái, mikor mennek orvoshoz, aztán mikor szürkült, elindultam kifelé. Rohadt nehéz volt aznap már másodjára erre terelnem a témát, de tudni akartam. És most komoly volt. Megbeszéltük. Felnőtt módjára. Barátokként. Barátok vagyunk.

Soha nem éreztem még egyszerre ennyire közel és ilyen végtelen távol tőlem senkit. Úgyhogy most szomorú vagyok :)

Nap közben, emberek között nincs baj. De este, mikor már nem tudom lekötni az agyam... Úgy érzem megfojt a magány.

Holnap bringával megyünk munkába.

[nemzetinet]

A vakítóan fehér gízai piramis

Tudtad, hogy a három kairói, pontosabban gízai piramis valaha nem olyan képet festett, mint manapság. Több ezer évvel ezelőtt nem csak hibátlan, tükörsima felszíne volt, hanem egészen más színekben tündöklött.

  A Nagy Piramis (Nina / CC BY-SA 2.5 )

  A jelenlegi becslések szerint közel kettő és fél millió darab kőtömbből építették fel a legnagyobb egyiptomi piramist. Minden egyes kvádert gondosan méretre vágtak és lecsiszoltak. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a Nagy Piramis magját alapvetően helyi durva mészkőtömbök alkotják, amelyek minősége gyengébb, mint a kívülről látható társaié. Továbbá színe alapvetően barnássárga.

Ettől eltérően a szóban forgó piramis szarkofágot rejtő termét vörös-rózsaszín gránitból alakították ki. Ennek részben statikai, részben energetikai okai lehettek.

  Miként utaltam is rá, a gízai piramis burkolata lényegesen jobb minőségű mészkőből állt, amit a turai bányában fejtettek. Ennek a szállítása sem lehetett könnyű, mivel a Nílus túlpartján található bánya is több kilométerre fekszik a piramismezőtől.

A turai mészkő adta a Nagy Piramis tündöklően fehér mészkőborítását, amely már hatalmas távolságokból is igen jól látható volt.

  Ez egy eredeti burkolókő a Nagy Piramisból, amit az építményt övező törmelékek között találtak.

(British Museum / CC BY-SA 3.0 )

  Ma azért sem vakítóan fehér színben pompázik a piramis, mert a középkor folyamán a turai mészkőtömböket eltávolították. A 14. században egy óriási földrengés meglazította külső borítást. Az akkortájt meglazított köveket pedig az egyik szultán 1356-ban felhasználta a Kairó közelében található mecsetek és erődök építéséhez.

A későbbi évszázadok alatt tovább erodálódott a piramis külseje és egy csomó törmelék mállott le róla, melyeket sorra eltávolították a különféle ásatások alkalmával. Ennek ellenére a talapzatánál egy részük megmaradt és még napjainkban is látható, illetve a középső piramis tetején is feltűnik egy részük.

  Arról egyelőre csak hipotézisek keringenek, hogy kik és mikor építették az impozáns piramisokat. A fősodratú régészet szerint a 4. dinasztia alatt készültek, míg az alternatív archeológia szerint ettől sokkal ősibbek.

Bárkinek is legyen igaza, tény, hogy emberfeletti teljesítmény lehetett az ilyen szakrális építmények tervezése és kivitelezése. Ráadásul Egyiptomban nincs két egyforma piramis, jóllehet az eddig megtalált gúlák száma meghaladja a százat! Ebből következik, hogy hosszú időn át tartott a piramisokhoz kapcsolódó kultusz.

    Az akadémikus egyiptológia szerint Dzsószer fáraótól II. Pepi fáraóig építettek hatalmas piramisokat Egyiptom-szerte, vagyis a III-VI. dinasztia folyamán, az úgynevezett Óbirodalom idején. Utána pedig mintha elvágták volna ezt a tradíciót. A későbbi korok királyai szemmel láthatóan már sokkal szerényebb méretű piramisokat terveztek. Talán szándékosan tiltották meg az istenek, hogy további grandiózus piramisokat hozzanak létre az alattvalóik? Ki tudja?

  Top image: Great Pyramids, located in Giza.  Source: CC0

  A cikk alapjául szolgáló forrás: https://www.ancient-origins.net/ancient-places-africa/great-white-pyramid-0011189

  A cikket fordította és szerkesztette: Száraz György

  Engedd meg, hogy figyelmedbe ajánljam a napvallás eseményeit!

  Részletes eseménynaptárunkat itt találod: https://napvallas.hu/programnaptar/

  Részt vehetsz programjainkon:

  Istentiszteletek http://napvallas.hu/programok/tudj-meg-tobbet-az-istentiszteletekrol-es-ami-mogottuk-van/

Aurafejlesztő és Meditációs Klubok http://napvallas.hu/programok/aurafejlesztoi/

Főnix-programok http://napvallas.hu/programok/fonix-pHYPERLINK “http://napvallas.hu/programok/fonix-program/”rogram/

Egómentesítő kurzusok http://napvallas.hu/programok/egomentesito-kurzus/

Karma Oldó Napok http://napvallas.hu/programokHYPERLINK “http://napvallas.hu/programok/karma-oldo-nap/”/karma-oldo-nap/

Szer-napok (szent ünnepnapjainkon) https://www.facebook.com/napvallas/?fref=ts

Ébresztő Táborok https://napvallas.hu/programok/holisztikus-tabor/

Bel- és külföldi zarándoklatok https://www.facebook.com/napvallas/?fref=ts

Ízisz Napjai https://napvallas.hu/programok/izisz-napjai/ 

  Csatlakozz hozzánk minden elkötelezettség nélkül!

  Járd velünk együtt önmagunk felszabadításának útját, melynek segítségével egységet teremthetsz önmagadban és a környezetedben, s hozzájárulhatsz a világ rendjének helyre állításához!

  Boldog napot

The post A vakítóan fehér gízai piramis appeared first on Boldognapot.hu.

A vakítóan fehér gízai piramis a Nemzeti.net-en jelent meg,

[sose-novunk-fel]

Remélem lesznek olyan napok, amikor eszedbe jutok. DE! Ne a bolond kávé barnasága juttassa eszedbe a szemem színét, hanem a bebaszós estéid, amikor azt a szempárt keresed, amelyik téged szeret. Ne a szar iskola juttason eszedbe, hanem az arra vezető út, ahol hányszor ültem. Ne az egyforma cipőnk vagy felsőnk jusson eszedbe, hanem, hogy véletlen mennyiszer összeöltöztünk, és lehet tényleg hasonlítunk. Ne a golyóstoll jusson eszedbe, ami nálad marad, hanem hogy azzal mennyivel szebben írtál, mint amúgy. Ne az jusson eszedbe, hogy minden bulin részeg voltam, hanem, hogy miattad voltam részeg. Ne az ölelés jusson eszedbe, hanem az a forróság, amit mindketten éreztünk. A gyűrűdről ne az jusson eszedbe, hogy az a hülye egyszer elvette majd nem tudta levenni az ujjadról hanem, hogy annyira akarta a szerelmed, hogy kevés időre megkapta majd te nem engedted, hogy szeressen. És remélem ha ezek majd így jutnak eszedbe kurvára késő lesz és már a világ összes kincséért se akarnálak visszakapni mert kurvára nem érdemelsz meg!

[nemzetinet]

Vízköpők – Ősi, rejtélyes és félelmetes, bajelhárító lények

A vízköpőket sokféle rémisztő arccal ábrázolják. A középkori templomok tornyairól és tetőiről vigyorognak és tekintenek le ránk rosszindulatúan. Évszázadokon keresztül ott álltak, hogy elriasszák a gonoszt. Nem csupán a Brit-szigetek, hanem Írország és sok más európai ország hatalmas katedrálisainak és templomainak dekorációi. A hagyomány úgy tartja, hogy a vízköpőket a középkor folyamán készítették.

  A Szent István Katedrális vízköpői Bécsben.

  A történetük azonban egészen a művészetek hajnaláig nyúlik vissza, amikor az ember démonokat teremtett azzal a céllal, hogy távol tartsa a többi démont. Eme lények számos példájával találkozhatunk az ókori civilizációkban is.

  A díszítő vízköpők használata ismeretes volt az ókori egyiptomiak, az etruszkok, a görögök és a rómaiak előtt is, de a világ más részein is találtak vízköpőszerű véseteket, kiváltképp olyan országokban, amelyekre hatást gyakorolt az európai kultúra és hagyomány. Mint amilyen például Mexikó.

  Számos képen és ábrán is feltűnnek. Azt mondják, hogy nincs két egyforma vízköpő, ugyanakkor senki sem tudja, miért van ez így.

  Találkozhatunk velük az egyiptomi templomok tetőzetén, ahol a szájuk szolgált a víz elvezetésére, kvázi kiköpésére. Emellett a görög templomokat is díszítették vízköpőkkel oroszlán és más állatok formájában.

  Később ezek a lények szigorúan díszesek lettek és feltehetően sok olyan formát öltöttek magukra, mint amilyenek a sárkányok, az ördögök, a démonok, a félig emberi, félig állati lények csakúgy, mint igazi emberek vagy emberi osztályok karikatúrái.

  A „vízköpő” elnevezést gyakran Szent Romanusnak, a franciaországi Rouen érsekének tulajdonítják.

  Vízköpők a Washingtoni Nemzeti Katedrálison

  A legenda szerint ez védte meg az országot egy Goji nevű szörnytől. Olykor „Gargouille”-nak is nevezik. Róla úgy tartják, hogy egy legendás sárkány volt denevérszerű szárnyakkal, hosszú nyakkal és képes volt tüzet okádni a szájából, a Szajna folyó közelében egy barlangban élt a 7. században, és Rouen városát, illetve annak lakosait sanyargatta. Szent Romanus ölte meg, aki Rouen érseke volt. Miután a sárkányt elpusztította, a teste lángba borult, s mindenét elemésztette a tűz a fejét és a nyakát leszámítva, amit egy épületre erősítettek.

Feltehetően annyira félelmetes volt a szörnyeteg látványa, hogy még a gonosz szellemeket is elűzte. Emiatt kezdték egyesek a szörnyet védelmezőnek hívni, s ezért helyeztek el hasonló faragványokat a templomokon és más fontos épületeken.

  Eredetileg a fogalmat csak a klasszikus párkányzat vésett oroszlánjaira vagy terrakotta vízköpőire alkalmazták, mint amilyenekkel a római Pompejiben találkozhatunk.

  A washingtoni Nemzeti Katedrálisnak Washington D. C.-ben 112 vízköpője (vízelvezetője kiömlőnyílással) van, valamint ezer is több groteszk műve (vízköpő nélkül). Amikor az emberek a vízköpőkre gondolnak, a legtöbben szörnyeket, sárkányokat és hasonlókat látnak lelki szemeik előtt, holott oly sok más érdekes és furcsa alak létezik még.

  A szó később tiltottá vált főként a középkori európai, groteszk, faragott vízköpőire vonatkoztatva.

  Gyakorta alkalmazzák a kifejezést helytelenül más bizarr szörnyekre is, pedig a vízköpőknek mindig van vízelvezető funkciójuk, míg más faragott bestiáknak nincs.

A lényeg, hogy nem minden groteszk lény vízköpő, de minden vízköpő valójában groteszk.

  Egy francia szerzetes, Clairvaux-i Szent Bernát (1090-1153) arról volt híres, hogy ily módon emelte fel szavát a vízköpőkkel szemben, amik többségének valószínűleg nem ismerte a rendeltetését:

  „Mit csinálnak ezek a képzeletbeli szörnyek a kolostorokban a testvérek szeme láttára? Mi értelmük van ezeknek a tisztátalan majmoknak, ezeknek a furcsa, vad oroszlánoknak és szörnyetegeknek? Mi célból vannak oda helyezve ezek a lények, félig emberek-félig állatok, vagy ezek a pettyes tigrisek? Láttam sok testet egytelen fejjel és sok fejet egy testen. Itt van egy négylábú kígyó fejjel, ott egy hal egy négylábú fejével, amott egy félig ló-félig kecske állat….

Minden bizonnyal, ha mi nem is pironkodunk ilyen abszurditásokon, legalább sajnálkoznunk kéne afelett, hogy időt szentelünk ilyenekre.” (“Apologia ad Guillelmum abbatem”, as part of the ‘Library of Latin Texts.’)

  Még az USA-ban is használják a vízköpőket a modern épületeken dekoráció gyanánt, például rozsdamentes acél változatban a New York-i Chrysler Buildingen, a Princeton Egyetemen, a Chicagói Egyetemen és a Duke Egyetemen.

  Szédítő magasságban helyezik el őket, az emberi szemek számára gyakran észrevehetetlenül, de a mi mozgásunkra éberen figyelve. Századok óta figyelnek bennünket. A híres Notre Dame-i Katedrális félig ember, félig állat vízköpői gyakorolnak ellenőrzést Párizs felett, s teszik ezt már a középkor óta.

  Talán a leghíresebbek azok a vízköpők, amelyek a washingtoni Nemzeti Katedrálist díszítik Washington D. C.-ben, ami a hatodik legnagyobb katedrális a világon, s valószínűleg ez a valaha készült legutolsó gótikus katedrális.

  A washingtoni Nemzeti Katedrálisnak Washington D. C.-ben 112 vízköpője (kiömlőnyílással ellátott vízelvezetője) van, valamint ezernél is több groteszk műve (vízköpő nélkül). Amikor az emberek a vízköpőkre gondolnak, a legtöbben szörnyeket, sárkányokat és hasonlókat látnak lelki szemeik előtt, holott oly sok más érdekes és furcsa alak létezik még.

Vess rájuk egy pillantást: Washington National Cathedral: 112 Gargoyles

    A híres Notre Dame-i Katedrális félig ember, félig állat vízköpői gyakorolnak ellenőrzést Párizs felett, s teszik ezt már a középkor óta.

  Úgy gondolják, hogy nincs átlagosan elfogadott magyarázat arra, hogy ezek a furcsa, vésett lények miért is léteznek.

  Vajon miért helyezték el ezeket a figurákat az épületek tetejére? Jelképes jelentéssel bírnak-e egyáltalán?  Vajon arra használták őket, hogy elijesszék az ördögöt, vagy talán csak az építészeti egyensúly érdekében? Vagy talán arra – mint ahogyan Klaus Schmidt (1953-2014), a Német Régészeti Intézetből felvetette –, hogy a „kor őrszemei”, az ősi vallási szentélyek őrei legyenek?

  A cikk alapjául szolgáló forrás: http://www.ancientpages.com/2018/09/29/gargoyles-mysterious-ancient-fearsome-creatures-warding-off-evil/

  A cikket írta és szerkesztette: Száraz György

  Engedd meg, hogy figyelmedbe ajánljam a napvallás eseményeit!

  Részletes eseménynaptárunkat itt találod: https://napvallas.hu/programnaptar/

  Részt vehetsz programjainkon:

  Istentiszteletek http://napvallas.hu/programok/tudj-meg-tobbet-az-istentiszteletekrol-es-ami-mogottuk-van/

Aurafejlesztő és Meditációs Klubok http://napvallas.hu/programok/aurafejlesztoi/

Főnix-programok http://napvallas.hu/programok/fonix-pHYPERLINK “http://napvallas.hu/programok/fonix-program/”rogram/

Egómentesítő kurzusok http://napvallas.hu/programok/egomentesito-kurzus/

Karma Oldó Napok http://napvallas.hu/programokHYPERLINK “http://napvallas.hu/programok/karma-oldo-nap/”/karma-oldo-nap/

Szer-napok (szent ünnepnapjainkon) https://www.facebook.com/napvallas/?fref=ts

Ébresztő Táborok https://napvallas.hu/programok/holisztikus-tabor/

Bel- és külföldi zarándoklatok https://www.facebook.com/napvallas/?fref=ts

Ízisz Napjai https://napvallas.hu/programok/izisz-napjai/ 

  Csatlakozz hozzánk minden elkötelezettség nélkül!

  Járd velünk együtt önmagunk felszabadításának útját, melynek segítségével egységet teremthetsz önmagadban és a környezetedben, s hozzájárulhatsz a világ rendjének helyre állításához!

  Boldog napot

The post Vízköpők – Ősi, rejtélyes és félelmetes, bajelhárító lények appeared first on Boldognapot.hu.

Vízköpők – Ősi, rejtélyes és félelmetes, bajelhárító lények a Nemzeti.net-en jelent meg,