#csongor and tünde

[akasztofavirag-por]

Csongor és Tünde (1976)

A TV film based on the stage play by Vörösmarty Mihály, one of my favorite pieces of folk fantasy media from Hungary

[g0om]

guys i only brought 1 book to the dorm so i havr to make it relate to my life. somehow

[bdpst24]

Bemutatták a Csongor és Tünde előadását Székesfehérváron!

Vörösmarty egyik legfontosabb műve Február 3-án mutatta be a Vörösmarty Színház a teátrum névadójának egyik legkiemelkedőbb művét, a Csongor és Tündét, a Kozák András Stúdióban. Az előadást Czukor Balázs rendezésében állították színpadra.  A mindannyiunknak ismerős történet a Székesfehérvári színjátszás egyik alapköve: 1831-ben ebben a városban adták ki az alapművet. Amikor 1962-ben átadták a…

[thefugitivesaint]

Álmos Jaschik (1885-1950),  'Mihály Vörösmarty - Csongor és Tünde', 1921 Source

[hibridek]

Vörösmarty Mihály - Csongor és Tünde

[deedee-sims]

I'm playing multinational hood and I wonder what Hungarian names I can give my Sims. What are your favorites? :)

Hi! Huh, good question! I’m trying to select more specific ones (because we have a bunch that originates from English and work just as well as in English.)

Female: Boglárka, Csenge, Edina, Emese, Gyöngyi, Hajnalka, Kincső, Kinga, Réka, Tünde

Male: Attila, Ákos, Bálint, Bence, Csongor, Kristóf, Levente, Máté, Szabolcs, Zsombor

I also strongly recommend the behindthename website, it has a ton of names with different origins, and there’s also a very handy randomizer (I use it a lot!)

[fixaidea]

Did I ever tell you about the convoluted etymology of the Hungarian translation of the species-name of Tolkien’s elves?

So. Here goes:

Hungarian folklore has fairies. They are more often than not human sized and while they aren’t so wildly different from Celtic fae creatures, it’s just enough that I wouldn’t muddy waters by calling them elves. They are fairies. The word for them is ‘tündér’.

Now in 1830 Vörösmarty Mihály writes a drama called ‘Csongor és Tünde’, which is about a mortal man and a fairy falling in love. Now, the name of the fairy lady is Tünde, which, as you can guess, is just a slightly tweaked version of the word ‘tündér’, as in fairy.

Now we come to Tolkien!

In 1975 The Hobbit is translated by Szobotka Tibor. He uses the word ‘tündér’, so literally just ‘fairy’ and rolls with it. It’s changed in a later translation to match The Lord of the Rings.

Speaking of: 

The Lord of the Rings was publised in Hungarian in 1981. The translation was started by Réz Ádám (chapters 1-11) and finished by Göncz Árád, so I’m not sure who to credit with the decision, but one on them thought that nope, fairies and Tolkien’s elves are obviously too different to be called by the same name.

And so he went, took the personal name of Vörösmarty’s heroine (already a play on ‘fairy’) and turned it into a species name. And so, Tolkien’s elves receive their proper species name: tünde.

[aguie]

"Vörösmarty: Csongor and Tünde" (Csongor) Bozoky, Maria mixed media

Mihály Vörösmarty, (1800-1855), Hungarian poet and dramatist. "Csongor and Tünde" is a play that calls for free choice in both the personal and social or national spheres. Csongor, the main protagonist, declares that he is looking for “the lady of his dreams”, but in his quest for his Love he necessarily also has to face social and political challenges.

#MariaBozoky #Impressionism #Expressionism #contemporaryart #artcollector #illustration #visualart #WikiArtMariaBozoky #IUGallery #Vorosmarty #Csongor #Tunde #fineart #artlovers

[akasztofavirag-por]

Csongor és Tünde (1976)

Prince Csongor's journey in search of Fairyland

[dailymagyar]

Tünde [ˈtyndɛ] – Hungarian female given name, created by the Hungarian poet and dramatist Mihály Vörösmarty in his play Csongor és Tünde in 1830. tünde [ˈtyndɛ] 1) elf 2) etherous; etheric; etherical tündér [ˈtyndeːr] – fairy; elf tündéri [ˈtyndeːri] 1) ethereal 2) fairy 3) really cute; enchanting; charming fogtündér [ˈfogtyndeːr] – tooth fairy tündérmese [ˈtyndeːrmɛʃɛ] – fairy tale tündérország [ˈtyndeːrorsaːg] – fairyland tündérrózsa [ˈtyndeːrroːʒɑ] – water lily (Nymphaea)

[bdpst24]

Bemutató - Csongor és Tünde - Fotókkal

Bemutató - Csongor és Tünde - Fotókkal

Bemutató – Csongor és Tünde – Fotókkal számára fontos. Vörösmarty Mihály klasszikus költeménye ezúttal új nyelven, mai környezetben kel életre, ahol a szerelmesek egyre mélyebbre merészkednek a képzelet és a fantázia birodalmában. A beteljesüléshez próbákat kell kiállniuk, a történetben megjelenő akadályok, kudarcok szimbólumaként Mirígy, a boszorkány ármánykodásaival kell szembenézniük, aki…

[otemporamores]

Kádár (Mihály) Lívia: Csongor és Tünde (ca. 1910)

[lilcantina]

Csongornak

Mondd, hol maradsz, hol időzöl, Hol vándormadár se jár, S az idő folyik mint az ár,  Meddig késel, merre jársz? Árva szívem, hogy gyötrődjön, Magányában még fürödjön, Miért nézed, mért hagyod? Napok rózsái hogy nyílnak, Arany gyümölcs esti pírnak, Látod, mind mind megterem. S éjjelente nékem dalol,  Csak nékem a csalogány, Mégis elkerül az álom, Enyhülést hiába várok. Szívemen a gondolat,  Merre lehetsz, hol maradsz? Irigyeid leláncoltak, Bajaid ó gúzsba kötnek, Vajh-e földön elvesztél? Ledér lelkek elraboltak, Fények lápba csalogattak, Ős gonosz el nem veszejt? Várjalak-e s vajh meddig várjak, Míg ez égbe szökő bánat Sötét éjen eltemet...  Szívem, ne bánts engemet! Várni mindig, újra, s újra Éjről éjre nem megunva; Hattyúlelkű félelem Mi ez úton, üdlakomból Messze égből megterem. Bár volna boldog földi éltem, Bár volna egy balga lélek Kiért nem űz félelem... Mondd, mit ér e-tünde éltem, Megpihenni éjsötétben Nem tudhatok, nem lehet. Mint kincset őrzöm lelkedet, Mint távol csillag ősi fényét, Úgy bűvölöm szíved mélyét, Messze távol csak rád várok, Jöjj el kedves, itt vagyok!  Hármas úton, arany úton  Keress hát fel engemet! Jöjj, én várlak éjen át, Szívednek szép dallamát Szívemen hogy érezem... Édes Éj, ó add nekem! 

[sosem-leszek-eleg-jo-7]

–Vörösmarty Mihály; Csongor és Tünde

[the-coffeine-journals]

04

Az alsó szinten azt hiszem, kiszabadult cella-albérletéből az őrült költő és végigrohanta a lépcsőházat úgy, hogy közben tébolyult elméleteit harsogta. Nagy elme volt ő, míg egy kevésbé szép seszínű napon szembetalálkozott az utcán az inspiráció démonával, és alá nem írt egy szerződést, mely lehetővé tette új társa számára, hogy megszállja testét, szétzilálja életét és képtelenné tegye bárminemű kommunikációra, ha az nem epikus, túldramatizált rímekben zajlik. Egy nap vissza fog szabadulni az utcára, és van egy sejtésem, vagy ő nem éli túl a konfrontációt a világgal, vagy a világ a döbbenetet, amikor rájön, egy ilyen karaktervariációt is legenerált a számtalan lehetséges sablonösszeállítás közül.

A hangzavar nem tesz kifejezetten jót az utóbbi időben ismét egyre elhatalmasodó üldözési mániámnak sem. Többször kimozdultam albérletem csendes, filozofikus, koffeinmámorban úszó zen-mámorából, ám vakmerőségemmel ismét csak sikerült gondot okoznom magamnak. Egyik sétám során nyomomba szegődött egy marketinges. Amíg el nem mentem mellette, csak üres arckifejezéssel, üveges, folyamatosan optimalista tekintettel ült egy madárürülékkel teli padon talán már napok, vagy hetek óta, amit egyedül fojtogató parfümfelhője és valahogy mindig ápoltnak tűnő arcszőrzete, fényes, félrezselézett haja és frissen vasalt hatást keltő személyre szabottnak látszó, valójában sarki kínaiban vett öltönye próbált valamelyest elfedni. Amikor elhaladtam mellette, szinte mechanikusan, mint egy beállított szenzor, felállt, és a nyomomba szegődött. Sehogy sem tudtam lerázni, csak jött és jött, várva a megfelelő alkalmat, amikor megszólíthat, hogy előadhassa számomra szemfényvesztő tudományát, amiben sikeresen megakadályoztam azzal, hogy látványos, ingerült beszélgetést kezdtem folytatni láthatatlan üzletfelekkel, akik mintha mellettem sétáltak volna. A marketinges amíg be nem hálózza áldozatát, kínosan ügyel az illem részleteire, és nincs az a pénz, amiért félbe szakítana egy hivatalos beszélgetést, még akkor sem, amikor a tárgyalófelek jelentősebb része láthatatlan, a célpontja pedig egy túlkoffeinezett őrült lángelme.

Viszont hiába jutottam vissza a panel biztonságába, következő sétáim során kénytelen voltam szembesülni a ténnyel, hogy megtalálta otthonomat, mint egy képzett vadászkopó, és alig léptem ki az ajtón, máris ismét a nyomomban volt, sőt, mivel a fajtája falkában jár, egyre újabb és újabb, hasonlóan rémületes kinézetű kollégája kezdett a nyomomban járni, abban reménykedve, hogy bármilyen üzletet is szimatol társuk, lecsaphatnak a kezéről.

Már nem megyek az utcára, de elég, ha csak kinézek az ablakomon, és látom őket a villanypóznán, a szemközti járda padjain, kitekert, természetellenes pózokban feszíteni, melyek sejtésem szerint kivétel nélkül pokoli fájdalommal járhatnak számukra, ám a deal, az üzlet szellemiségében nem csak érzéketlenek a szenvedésre, egyenesen élvezik, mert abban remélik, központi kaptártudatok nyereségalapú vezéristensége csak növeli esélyeiket az áldozat hatására.

Ám ekkor meghallom a bugyogást a vécécsészém felől, és rémülten döbbenek rá, hogy eredeti üldözőm nem tudta tovább türtőztetni magát, és megtalálta az egyetlen bejutási lehetőséget szerény otthonomba, amelyet nem védtem be valamilyen koffeintaktikával. Előbb csak vézna karja emelkedik ki a trónból, melyben még mindig szorongatja az elmaradhatatlan aktatáskát, majd a nagy nehezen, recsegő-ropogó hangok kíséretében, mint amikor egy gyermekek kezébe bízott gumifigurát addig feszítenek és csavarnak, ameddig már csak a szerencsének köszönheti, hogy nem szakad szét, elkezd kibukkanni feje is. Ahogy kibukkan a szája, elkezd ömleni belőle a marketingnyelv értelmezhetetlen elmebaja “Űdvözlömnagyörömmelkövettemtevékhenyshégétésazthiszemsegíthetemönthogyprofijtátéslehetőségeitmaximalizálhasshamindezthmindhösszeegycsekélyrészesedésértésalétrehozotttartalmakszellemitulajdonjogánakidőszakosexkluzivitásának” mindezt a “Zúg a volga” mélabús dallamára, így még ha érteném is furcsa, logikát és természetességet nyomokban sem tartalmazó nyelvét, képtelen lennék kibogozni mondandóját. Rémülten pillantok körbe, mivel akadályozhatnám meg, hogy teljes alakjában megjelenjen lakásomban, mivel a prédája közelébe került marketingest semmiféle ismert eszközzel és ördögűző technikával nem lehet eltántorítani céljától. Virágosi Ádámovics Janovics megpróbálta, amikor a végén már egyes testrészeiről próbáltak marcipánlenyomatokat forgalomba hozni hagyományőrző nemzeti cukrászdákban - csak annyit ért el vele, hogy még a szertartáshoz használt vizeletmintájából is új energiaitalmárkát szintetizáltak, amelynek marketingkampánya közel két éven át tartott. Felkapom az asztalomon tárolt, már kihűlt két literes koffeintartályt, melyet az utóbbi napokban használtam arra, hogy tüzelje észelelőképességemet üldözési mániám nemkívánatos serkentése mellett, és a nyakába öntöm, majd kardként kapom fel a vécécsésze mellett tárolt vécékefét, és miközben elszavalom a Csongor és Tünde első öt oldalát, lesújtok vele újra és újra, míg le nem vakarom a koffeintől elolvadó és szétmálló testét egészen addig a pontig, amíg a tartály hirtelen kiürítésével le nem csapatom a csészéből. Ezután előkapok egy illegális mexikói petárdát a fürdőszobaszekrényből, és meggyújtva utánadobom. Egy hatalmas robbanás kíséretében hallom, ahogy odakint társai is szétrebbennek, és megszabadultam üldözőmtől.