#csókolózni

[orsiisworld]

Minden ember akivel valaha találkoztál valamilyen formában nyomot hagy benned

Ha a sora úgy hozza összefutsz még velük a jelenben is

[nehazuddhogyszeretsz2]

Egyik kedvenc storym, kihalok rajta ha eszembe jut 😂😂😂😂😂😂

Srácunk 32 éves rendőr, március óta akart talit, augusztusban adtam be a derekam asszem.

Csókolózni nem tudott, de vágjátok olyat dugtunk, hogy az ágyban sikerült lehorzsolnom a térdem😂😂

Nem, nem a lepedő volt, mai napig nem tudom hogyan sikerült, de pont másnap utaztam haza, és ott virított rajtam a friss seb,azt se tudtam mit hazudjak hirtelen 😂😂😂

[pszichiatriaiintezet]

Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.

Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom..

A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.

Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.

Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.

Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos kék szemeidről.

De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.

A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.

Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.

Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.

Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a kapcsolatom normális és nyugodt lesz.

De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.

Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.

“ Az életed”

[meg-megbanom-ezt]

Hogy milyen érzés majdnem négy év után csókolózni? Mint a viccben:

milyen volt? Jó. És bővebben? Bővebben? Nem jó. :T Vagyis fizikailag kicsit jó érzés, persze, de közben fejben nem tudok elvonatkoztatni, hogy ez mégis milyen... kínos és undorító is... Most ennyire elfelejtettem volna, ennyire béna lennék és/vagy ő is az? Hogy bírják ezt mások? Vagy hogy bírtam ezt én még annak idején? Sokkal kívánósabbnak és/vagy szerelmesebbnek kéne lenni?

Csak tudnám, mi a faszért kérte el a számomat, ha utána úgyis ghostolt. Mondjuk én is éreztem, hogy ez nem az igazi, aláírom, de ha ő is, akkor mégis miért kellett ez? Ez valami elbaszott power play?

De legalább nem vagyok szomorú, inkább csak mérges, másrészt meg az kicsit aggaszt, hogy azt hittem, izgatottabb leszek, hogy valaki felszed ennyi idő után. Mert nem arról van szó, hogy ne tetszene a srác. Csak valahogy már annyira... kiégtem, hogy csak mérsékelten örültem az egésznek. Hurrá, végre kipipálhatom a listámon, hogy volt egy próbálkozás.

És akkor mégis miért adtam volna esélyt neki? Mert volt egy olyan benyomásom, hogy csak túl gyors volt ez az egész. Teljesen elszoktam attól, hogy hozzám érnek így, és újra kell tanulni. (Egyébként nem-erotikus módon sem szeretem, ha hozzám érnek, kivéve a Kiválasztottakat(TM).) Persze, neki meg nem volt türelme ehhez. Nem baj, az ölelés azért jólesett, meg az önbizalmamat kicsit megdobta. Lehet, hogy csak ennyire volt szükségünk épp egymásra. Na mindegy.

[hedonistabika]

Volt kolléganő

Múlt hét pénteken egy volt kolléganőmmel mentem le a klubba. Neki ez volt élete első klubélménye, én pedig próbáltam neki izgalmassá és emlékezetessé tenni. Azt hiszem sikerült.

Lementünk már 21 órakor. Ittunk 2 italt, majd sikerült annyira levetkőztetni a gátlásait, hogy 2 óra múlva már beült velem a jakuzziba teljesen meztelenül. Imádtam. Apró kis csajszi, de megvan mindene: kerek cici, formás kis fenék, ami amúgy feszes, és persze csini arc a hosszú haj mellé. Már ott a vízben oldottam a hangulatot és simogattam. Megfogtam a kis kerek mellét és miközben szóval tartottam, közben fogdostam a combjait és a derekát is, amit amúgy nagyon élvezett.

Teljesen új terepre vezettem őt aznap este: meztelenül volt mások előtt, látott más nőket 1-2 pasival szexelni, és ő is annyira elengedte magát már, hogy miközben néztünk egy szőke hölgyet, amint éppen két faszt szop le, közben ő fogdosta az én álló farkamat.

Nem sokkal később aztán bementünk egy szobába, bezártuk az ajtót és óriásit kefeltünk. Dugtam elölről, basztam hatulról, de előtte persze kinyaltam és miközben feltérdeltettem az ágyra, elé álltam és úgy szopattam őt. Minden mozzanatot imádtam vele, de talán a szopatás volt a kedvenc részem és az, hogy kiváló csókpartner volt, mivel ő is nagyon szeret csókolózni.

A nap végén kérdeztem tőle, hogy tetszett-e neki az este, akkor még azt mondta, hogy nagyon kavarog még benne az esemény, de összességében jó élmény volt neki. Két nappal később pedig már kérdezte, hogy mikor megyünk újra. 😊 Azt hiszem, lesz egy swinger -csajom, akivel kefélhetek kedvemre a jövőben, és vele talán könnyebben be tudunk jutni más párokhoz, ugyanis G-nek is a párcsere van első helyen a bakancslistáján. Ja, amúgy G-nek hívják.

Alig várom már a következő kalandokat vele. Imádnám, ha újra szájában lenne a kemény farkam.

[csacskamacskamocska]

Csók

Ez egy ismétlődő álom. Egy rossz, nagyon rossz csókkal álmodom időnként. Leginkább olyan, mintha egy pudvás lyukba dugnám a nyelvemet. Fogalmam sincs honnan jön ez az élmény. Persze nem volt minden csók csodás amit megéltem. A volt férjem például konkrétan pocsékul csókolózott. De amúgy kevés csókra emlékszem. Nem is szoktam igyekezni felidézni ilyen régi kapcsolatokat. Tők jól vannak ők a távoli múltban. A legelső csókra persze igen. Bár nem egy felemelő történet. Egy olyan fiú csókolt meg egy bulin, akit nem is ismertem és akivel soha többet nem találkoztam. Részeg voltam, álmos, ültünk valami hajón egy középiskolás buli végefelé (igen, soha 16 éves korom előtt nem csókolóztam) a fiú vállára hajtottam a fejem, félig aludtam, ő meg megcsókolt. Kb a meglepettség, az ijedtség maradt meg belőle. Nem volt izgató és fogalamam sem volt mit kell csinálni. Béna voltam, na. Szerintem ő is így gondolta, :D Viszont nem emlékszem az első komoly szerelmem első csókjára. :( :( Aztán össze-vissza. Csóktöredékek. Nem volt olyan sok férfi az életemben, akit közel engedtem. Jóideje meg vagy nem is akart közel jönni vagy hárítottam mint a szél. Nade ez az álombeli csók, ez teljesen érthetetlenül rettenetes. Gondolkodom, hogy volt-e olyan csók amit ngyon vártam és csalódás volt. Meg azt sem tudom, hogy tulajdonképpen hogyan tanul meg csókolózni az ember. Szerintem ezt is olvasmányélményekből szedtem össze. Meg azt hiszem van, akinek van érzéke ehhez a finom dologhoz és van, akinek simán csak nincs. És fene se tudja, hogy lehet-e tanítani, mert lehet, hogy emberek és technikák vagy kompatibilisek egymással vagy nem. Talán nincs is univerzálisan jól csókoló ember. Csak vágy játéka van. Valójában olyan rég csókolóztam, hogy azért is volt bosszantó ez az álom. Álmodhattam volna valami szexiset, de ebben nem volt sztori se, semmi. Megpróbálom kiverni a fejemből.

[tetkokneked]

Estém

Forró testtel a heves zivatar elől menedéket keresve, egyszerre csodálni és félni a természetet

Estém

A kiürült víztömegben egymásba karolva csókolózni.

Estém

Az aranyhíd tükröződését csodálni a szemeiben amelyek a zöld és a barna különböző árnyalataival festenek éled egy életet amit eddig elképzelni sem tudtál, most hogy belekóstoltál pedig elengedni nem tudod.

Estém

A lenyugvó nap által narancs és rózsaszín árnyalatokban pompázó felhők által tarkított égboltot csodálni a vízből a karjaiból... a mennyországból.

Estém

Egy hangulatos kis kocsma teraszán karnyújtásnyira a víztől helyben főzött és csapolt megy sört kortyolva a különböző zenék ábrázolásán merengeni, mit is jelentenek számunkra azok...

Estém

A vonaton nézve ahogy mosolyogva olvas és tudván hogy az a mosoly volt többek között ami rabul ejtett.

Estém...

[csakcsiga]

Mert úgyis mindenki rohadtul kíváncsi egy 1000. összegzőre.

2023

Fura egy év volt. Nem mondanám rossznak annak ellenére, hogy egy csomó szar ömlött(öntöttem) a nyakamba. Jó emberrek volt lehetőségem megismerkedni vagy ép mélyíteni a kapcsolatomat. Sokat köszönhetek nekik. Nagyon sokat tanultam magamról, arról, hogy mire van szükségem, mire állok vagy épp nem állok készen. Megtanultam kommunikálni önmagammal és igyekeszem egyre jobban kommunikálni másokkal.

Amit egyértelműen bánok, hogy legnagyobb igyekeztem ellenére, idén is sikerült pár embert megbántanom akik nem érdemeltèk ezt meg.

Sport rovat.

A 22 sérülés következtében konkrétan mínuszból kezdtem az évet. Hiába reménykedem és tettem meg mindent. Ki kellett hagynom a versenyt.

Az edzőmnek köszönhetően júliusra sikerül rehabolni magam. Augusztus végén edzőm javaslatára megkerestem egy profi powerest akivel elkezdtük a közös munkát.

Jelenleg minden fasza... Nagyon élvezem és várom a jövő évet. A napokban eldöntöttem, hogy ha mind a két edző rábólint nevezek a OB-ra.

Csak egy* fogadalmam lesz a jövő évre(amit már a pszichológusnál megbeszéltünk), hogy a meme-kel ellentétben én nem csak túlélni akarok.

Hanem ÉLNI!!! Ezért szeretnék mindent megtenni.

Ezt kívánom mindenkinek!

*Jó meg többet csókolózni!

[tartsdmegazaprot]

Annyira szeretnék csókolózni veled egyszer!

ezek itt baconbe tekert teszkós datolyák

[elixiroffelicity]

Tükör mogul

Hogy ki vagyok én?

Láttam, ahogy az utolsó elindult pillantást megveted,

és azt mondod magadnak: ez vagyok én!

Kellek vagy nem, ez vagyok én!

A legjobbat, amit eddig ki tudtam hozni magamból

az most itt áll.

Ezt mind végignéztem,

ahogy a fogad mosod és köpsz,

szabadon, önfeledten, mint ahogyan a rúzs fedi le a húst,

nem a szádon.

Láttam, ahogy meztelen mosod magad.

Láttam, ahogy az őrületet viccből imitálva megijedsz magadtól,

majd legyintesz, ezt mind láttam.

Hogy ki vagyok én? Majd később elmondom.

A lényeg, hogy láttalak csókolózni mással is és magaddal is.

Láttam, ahogy házibuliban egy díler faszi marasztal.

Láttam, ahogy a pattanásaid nyomod.

Láttalak táncolni, ahogy gyakorlod,

hogyan kell másokat magadhoz láncolni.

Láttalak szarni is, az orrlukad közelről,

ahogy a kólát szívod fel a saját öledből.

Láttam az arcodon, hogy mást akartál te nem ezt,

ahogy megvakarod a segged, az ujjad szagolod és nevetsz.

Hogy ki vagyok én? Majd később elmondom.

A lényeg, hogy láttam, ahogy taxis titeket hesszel,

mert a hátsó ülésen részegen egymásnak estetek.

És láttam, hogy ugyanebben a pillanatban

a taxi mögött a megállóban két részeg szintén egymásnak esik.

Láttam, ahogy kisgyerekként a saját torzult formádon nevetsz,

és láttam, ahogy a nagyanyád az öngyilkosságot fontolgatja.

Látom, ha tetszel magadnak, és azt végképp, hogyha nem.

Láttam, ha úgy indulsz el, hogy ő ma szeretni fog,

és látom, ha előre látod, hogy ez csak fogni szeret.

Látom, ahogy az idő múlása kizökkent,

látom, amikor elkeseredsz mennyire egyedül vagy,

és látom, mikor rádöbbensz, hogy nem vagy egyedül.

Hogy ki vagyok én? Mindjárt elmondom.

A lényeg, hogy láttam Neot a mátrixban úgy bambulni, mint előtte soha.

Hogy ki vagyok én?

Láttam, ahogy sokan ötször azt mondják kampókéz,

majd meghalnak.

Hogy ki vagyok én?

Láttam az Arnolfini házaspárral szemben kik állnak.

Hogy ki vagyok én?

Láttam, ahogy a taxisofőr De Niro magához beszél, és azt mondja

„Hozzám beszélsz?”.

Hogy ki vagyok én?

Azt kérték tőlem, mondjam meg nékik, ki a legszebb a vidéken.

Láttam egy pár, hibátlanban úszó önfeledt mosolyt,

amit, mint minden mást, a csendek mély kútjával lesek,

hasonlóan, ahogy a figyelmet az apró betű.

Láttam, ahogy engem kutatsz, de csak magadat látod,

mert nem jössz elég közel.

És igen, láttam, ahogy azt játszod vissza tudsz-e nézni olyan gyorsan reám,

hogy még lásd magadon, amikor még nem ide néztél.

Soha nem jött össze.

Hogy ki vagyok én?

Nem is kell elmondanom, hiszen a választ már tudod.

Én vagyok az ember minden tükör mögött.

Az vagyok, akit a pupillád tükrében látsz, mikor egészen közel hajolsz…

akit a pupillád tükrében látsz, amikor egészen közel hajolsz.

Én vagyok az ember minden tükör mögött.

[orsiisworld]

Kézre adott puszik

Annyira imádom

Fekszünk egymás mellett kézenfogva, s egyszer csak felemeled a kezem és adsz rá egy puszit

[i-belive-in-myself]

Fogunk mi még csókolózni.

[xmrsstilinskix]

Szeretem az esőt mert úgy érzem szabad vagyok,esőben csókolózni mert felemelő érzés,mint egy álomban lenni.Szeretem a fiú pulcsikat mert felér egy öleléssel és biztonság érzetet ad. Szeretem ha egy barátom/ismerősöm kérés nélkül hazakisér. Szeretem a levágott fű illatát. Szeretem a hajnalig tartó beszélgetéseket mert azok a legbensőbbek. Szeretem ha valaki megjegyzi az apró dolgaimat,abból érzem hogy tényleg érdeklem tehát figyel. Szeretek sötétben autózni,mert pár percre mintha elmenekülnék a világ elől..

[mimca]

Csók…

Szeretnék én is újra érzékien csókolózni. A vágytól fűtött izgalmat érezni, ami átjárja a testem mielőtt hozzá érek. Azokat az apró csókokat, amik egyre hosszabbak majd mélyebbek majd vadabbak lesznek. Az érintést, amivel közelebb érezhetem magam a másikhoz. A simításokat, amik gyengédek de mégis megvadítanak ha megérzed. Akarom, hogy elvigyen a vágy és kalandozzunk egymás testén. Mint mikor felfedezel egy térképet. De nem történik más, nem történhet és ennek ez a szépsége… hogy nem történhet más.

@mimca

[szetszortgondolatok]

Én tenyleg csak azt szeretném ha valaki önszántából szeretne. Csak össze bújni, ölelkezni, csókolózni, éjjelekbe nyúlóan játszani, sorozatozni, beszélgetni. Nem kérek semmi többet. De bármennyire vágyom rá, tudom hogy nem lehet. Mindent amit csak tudok megadnék érte, csak itt a baj, az a minden is kevés, közel semmit nem tudok adni, még olykor azt sem amire én is vágyok. A szeretetemnél többet nem adhatok, és van hogy azt is csak szavakkal mivel időnként máshogy képtelen vagyok rá. És senki nem érdemli ezt. Ha valaki így is elviselne, az pont azért érdemel többet. Vágyom a szerelmet és ez az egyetlen amit tehetek, hisz mindig azt mondom:

"Amíg vágyod, úgysem talál rád"

[nam00n]

fürödtél már a langyos levegőben,

zöld ég alatt, zöld füvön hemperegve?

hát most fürödsz. nézd, egész elveszünk

a virágok közt, ahogy hemperegve

ölelkezünk a langyos levegőben!

szép vagy! szép, te! olyan szép, mint a hajnal!

íz vagy, méz vagy, pipacs és szarkaláb.

éhes vagyok. mondd, csacsikám, mi lenne,

ha megőrülne ez a sok virág

s hozzánk bújna csókolózni a hajnal?

a hajnal!… óh, nem láttam soha szebbet

az égre vágtató arany lovaknál!

tudsz görögűl? vigyázz, berúgsz a fénytől,

s ha most egy percig nem leszel magadnál,

elvesztjük a legjobbat, édesebbet!

igy ni. ez már más. eózsaujju szépség!

nyujtsuk a percet soká, így, nagyon.

te vagy az őrült virág… nem, a hajnal,

az vagy… légy büszke: jőjj, hadd csókolom

klasszikus keble örök szőkeségét!…

— kalibán, hajnali burleszk, szabó lőrinc