#csók neked is<3< /div> Explore tagged Tumblr posts

[liveyourlifebetter]

Tudom, hogy nem hittél nekem amikor 3 nappal ezelőtt elmondtam neked...

Hogy utoljára mondom neked, hogy szeretlek és, hogy az utolsó alkalom volt, hogy lefeküdtem veled! Hogy az utolsó össze bújós esténket tartjuk.

Fájtak a könnyek amiket előtted potyogtattam, de közben megnyugvást is hoztak. Mert pontosan tudtam belül, hogy ez a legutolsó és a legvége a mi kapcsolatunknak.

És noha az egyezségünk alapján járna még két jóéjt csók, tudom, hogy már többet nem hajtom be rajtad őket!

Örökre szeretni foglak, talán örökre reménykedek benne majd, hogy a sors végül hozzám vezet téged.

De nem várok rád többet. Elengedtelek. Sosem szerettem és sosem fogok senkit így és ennyire szeretni mint téged szerettelek.

De ez így van rendjén.

Mostmár maradjunk meg azoknak akiknek mindig is kellett volna és figyeljük ahogy a másik tovább halad az élet ösvényén.

Tudom, hogy ott leszel ha szükségem lesz rád és én is ott leszek neked ha szükséged lenne rám. Épp mint az elmúlt 23 évben.

Nagyon szerettelek és nagyon szeretlek. Remélem tényleg boldog leszel. Én is igyekezni fogok!

[dudlimur]

I. 84

Olyan hirtelen történt mindent. Elhagytál, körülbelül 3 hónapig semmit sem tudtam rólad, majd hirtelen visszatérsz az életembe. Egyszerre ijeszt meg és tesz boldoggá ez az egész.

Úgy érzem mindent átbeszéltünk, és már tisztán látok dolgokat. Ez ugyanúgy az én hibám is volt, mint a tiéd. De te sem tudtál elfelejteni, neked sem ment és te is ugyanúgy szenvedtél, mint én. Jogosan jön a kérdés, hogy akkor ezen az egész szenvedésen miért kellett keresztül mennünk.

 Talán pont emiatt. Hogy megtapasztaljuk ezeket az érzéseket is, amik nem csillapodnak. Rendet kellett tenned magadban, és úgy érzem, készen állsz arra, hogy mellettem maradj.

 Lehet, hogy pofára fogok esni. Lehet, hogy sokkal jobban fog fájni ez az egész… de ez nem érdekel, mert itt vagy. Itt vagy nekem.

Félek és nyugtalan vagyok, mert nem láthatok bele a fejedbe. Olyan jó lenne a te szemeddel látnom magamat. Vajon mit gondolhatsz rólam.

3 hónap után az első csók… boldogság… vágy… fájdalom… düh… szorongás… elégedettség… siker… megnyugvás volt.

 Annyira szeretnék hinni bennünk. Hogy másként lesz. A lehetőséget megkaptad.

 Az a rossz ebben, hogy én aggódok. Tudom, azt mondod felesleges. De aggódok. Rettegek, hogy ugyanaz lesz. Félek, hogy nem keresel többet. Félek, hogy megint ugyanazt fogod érezni, és mindenen újra keresztül kell, menjek.

 De hiszek bennünk.

 Nézlek, miközben öltözöl, és nem hiszem el. Nem hiszem el, hogy végre itt vagy, megérinthetlek. Hallom a nevetésedet, látom a mosolyodat, és érzem az illatodat. Nagyon rég nem éreztem ezt a boldogságot. Még nem merem teljesen átadni magamat az érzésnek, és óvatos vagyok. De megéri ezen dolgozni, megéri lassan haladni.

 Alig várom, hogy újra láthassalak!

[psychedelicsideofthemoon]

Drága majdnem-lelkitársam!

Én megpróbáltam. Én őszintén megpróbáltam. Odaadtam magam teljesen, megcsináltam érted egy csomó hülyeséget, ott van nálad 3 könyvem, utaztam érted 7 órát, kértél 15 lejt, adtam neked 20-at.  Te nem voltál képes utazni egy fél órát értem. Önző voltál, este jöttél, kihasználtál, jó voltam, amikor szükséged volt rám, de amikor nekem lenne szükségem rád, akkor te nem vagy ott nekem. Neked más kell. Neked nem az kell aki az egész világát odaadja neked, de végül is minek kéne neked ő?  No, nem csak szidni akarlak, voltak gyönyörű pillanataink nekünk is. A kád, a reggeli csók. Látom rajtad, hogy nem csak rossz vagy teljesen, de ez már nagyon bánt engem, amit te leművelsz. Vagyis inkább az amit nem művelsz le velem, értem.  Nem értem miért maradtam benne ebben, a levéllel ott kellett volna hagyjalak téged, csak magadhoz húztál, mikor érezted, hogy elcsúszom mellőled és nem lesz többet neked aki főzzön neked. Majd jön nekem is valaki. Aki tényleg értékelni fog engem, de azt hiszem, hogy az nem te leszel. De bárcsak tudnám, miért írtad, hogy fontos vagyok neked? Mikor nem így van. Vagy ha csak volt, akkor miért nem szólsz, hogy már nem vagyok az? Félsz, hogy nem fogok mindent megadni neked? Ne haragudj, de én ebbe beletörök és nekem nem megy olyan egyszerűen az élet, mint neked.  Baszd meg a kenyered, a csajaid, a galambjaid, a jelöléseid, az instasztoriid, a rappereid, a slamedet, a szemedet, a szereteted, a farkad, az estéim, az erkélyem, a tojásaim.  Ott kellett volna hagyjalak, ez egy egyéjszakás kellett volna legyen. És ennyi.  Ez ennyi volt. Majd valahogy összeszedem magam ebből.  De persze te most otthon ülsz és mosolyogsz magadban, és nem érdekel, hogy megírom ezt a levelet neked, nem érdekel téged, hogy mi a faszt csinálok, de az érdekel, hogy van két mellem és egy pinám, amikor feláll a farkad.  Elegem van ebből, többet érdemlek ennél. Csodálatos személy vagy, csak nem velem.  Nehéz lesz elengednem téged, mert egy kicsi maradt belőled bennem. (Belőlem maradt benned?...) De megpróbálok a sarkamra állni és továbbmenni, és sokkal nehezebb, mert ennek se eleje se vége, oda se babusgatsz magadhoz, csak szépen elengedsz, és fájni fog és téged ennyire nem kavar fel, de most már tudod ki a faszt érdekel, hogy felkavar-e vagy sem. Most már csak én vagyok magamnak és szeretem magam és igyekszem nem benned meghatározni azt, hogy én most hogy viszonyulok magamhoz és magammal is kurvajó lesz, nem is tudod mennyi munka volt abban, hogy le tudjam írni ezeket a szavakat és tényleg így írjak magamról.  Köszi. Puszi. 

[youryandereboy]

Nagyon örülnék ha valahogy kitudnám harcolni hogy beszelgessunk, annyira szeretnék Neked írni képzeld :3 egy csomó dolgot mesélnék, hogy milyen az elo léptetés, hogy nem sikerült a tetkó stb :( Ha ezt olvasod és elgondolkodnál hogy picit beszélgetnél velem az nagyon nagyon jó lenne *-* én már nem merek Neked írni mert félek hogy mi lesz utána :( pedig nagyon jól esett ez a pár üzenet amit beszéltünk és hogy megtudtam hogy jól vagy :3 szóval ha véletlenül dobbanna a szíved akkor én lennék a világ legboldogabb embere újra❤️🐕 csók a Te szeretett Pupeszodtól❤️❤️❤️

[apsychoprincess]

Elvesztettél...

Sok mindenkire volt mar igaz ez a szócska. Exek,baratok,csaladtagok,osztalytarsak, viszonzatlan szerelmek és most Rád is. Érdekes viszonyunk volt, hát igen eleinte az agyadra mentem...pedig csak nem ismertél még, de ez megváltozott, ne is tagadd valamilyen szinten megkedveltél. Hogy mi járt a fejemben amikor először meglátogattalak? Őszinte leszek akkor még nem szerettelek és csak egy fiút akartam kiverni a fejemből, Te viszont megleptél, a csendes fiú akit megismertem benned, mintha eltűnt volna, elég szószátyár voltál, bevallom ez tetszett, de még itt sem gondoltam bele túl sokat. Ó az a bizonyos első csók, hahaaa nem hagyod hogy kiverjem a fejemből mi? Áá a francokat csak én nem akarom elfelejteni, te talán már nem is emlékszel rá, hamár ilyen őszinték vagyunk akkor megvallom még ekkor sem éreztem semmit. Tudod mikor merült fel bennem, hogy lehet mégis húz valami hozzád? Amikor felszálltam a vonatra és elsírtam magam, mert tudtam, hiányozni fogsz. Na itt kezdődött minden, igazából tudtam jól, hogy te bizony nem fogsz soha többet érezni irántam, “Nem baj majd elfelejtem őt is” gondoltam én hülye. Azóta eltelt majdnem 3 hónap, te még mindig a fejemben jársz. Hogy mi történt azóta? Jesszus nagyon sok minden, veszekedtünk, nevettünk, ölelkeztünk, beszélgettünk, jesszus még egy rohadt láncot is loptam neked. Egy szó mint száz, voltak jó emlékek. És most mi van? Bevallottam neked érzéseimet, tőlem szokatlan módon egy levélben írtam meg, amit ott hagytam neked mielőtt gyáva módon leléptem. Sajnálom, de nem voltam képes hallani az elutasítást, mert tudtam, hogy csak az lenne a vége. Nem is utasítottál el, hallgattál rám és tudomásul vetted, hogy szeretlek, de nem is firtatod amiért valamilyen szinten hálás is vagyok. Végülis itt a vége, a barátságunkat nem folytatjuk, szerelem sosem lesz ebből, remélem rád talál a boldogság valamilyen formában. Én itt leszek és történjen bármi büszke leszek. Ha pár év múlva visszagondolok ezekre az időkre akkor mosolyogni fogok “a csendes fiú, aki ha csak egy kicsit is de kibontakozott” és remélem ha egyszer te fogsz erre visszagondolni akkor te is emlékezni fogsz rám “a dilis lányra aki ellopott neked egy láncot”

[c-h-a-n-g-e]

Esküszöm tiszta szégyen volt ez a lány srác is

Esküszöm megbántam hogy volt köztünk bármi

Esküszöm nem tudom mi tetszett de tényleg

Hogyha térden állva jönne se kéne

Nem is volt az esetem nem értem

De hát ilyen mikor bízik egy lélek

Pedig tudtam hogy egy utolsó féreg

De a sorsod majd utolér téged

Az elején elcsábitott

Azt hittem hogy ilyen nincsen, nem lehet gond

Aztán teltek az idők és most

Nem is tudom hogy mire volt jó

Rossz vagyok mondd azt nem bánom

De mától múlik a felhő az igazamat látom

Egyedül maradtam mégse bánom

Majd a boldogságom megtalálom

Esküszöm tiszta szégyen volt ez a lany srác is

Esküszöm megbántam hogy volt köztünk bármi

Esküszöm nem tudom mi tetszett de tényleg

Hogyha térden állva jönne se kéne

Nem is volt az esetem nem értem

De hát ilyen mikor bízik egy lélek

Pedig tudtam hogy egy utolsó féreg

De a sorsod majd utolér téged

Nem lesz több gyere át, nem lesz több utolsó

Nem lesz több titkunk, nem lesz több titkos csók

Megszakadok mondtam nem lesz már te meg én

A hullámvasút te veled minket csak felemészt

És fogd fel végre szokd meg

Gyere már és nézd meg

Mire jó mondd el

Hogyha nem megy a világ

Hogyha nem megy nekünk ez simán

Hogyha nekünk nem király akkor hát hagyjuk a témát

Igazad van az vagyok egy csábító

Anyád meg egy lázító

Na de hagyjuk most

A múlt elmúlt most a jövőbe indulok

Esküszöm tiszta szégyen volt ez a lány srác is

Esküszöm megbántam hogy volt köztünk bármi

Esküszöm nem tudom mi tetszett de tényleg

Hogyha térden állva jönne se kéne

Nem is volt az esetem nem értem

De hát ilyen mikor bízik egy lélek

Pedig tudtam hogy egy utolsó féreg

De a sorsod majd utolér téged

Utolér téged akkor lesz vége

Amikor az életem boldogan élem

Nem látlak téged hiába mellettem állsz

Nem fogom te neked elfeledni hogy megbántottál

Felejtsd el a nevem hidd el könnyebb lesz majd neked

Hogyha más karjába nevetsz

Tudni fogod nem jó neked

De már késő mert valaki valami vár

Nem kell nekem egy gádzsi már

Mert ilyen egy igazi sztár

Van aki kivasalja az ingem majd

Elmentem babám mostmár véged van

Nem számít hogy mennyi lesz a zsebembe

Nem számít hogy csak ne téged keljen szeretnem

1-2-3

Esküszöm tiszta szégyen volt ez a lány srác is

Esküszöm megbántam hogy volt köztünk bármi

Esküszöm nem tudom mit tetszett de tényleg

Hogyha térden állva jönne se kéne

Nem is volt az esetem nem értem

De hát ilyen mikor bízik egy lélek

Pedig tudtam hogy egy utolsó féreg

De a sorsod majd utolér téged

Mindegyik ugyanúgy kezdi

Először egy angyal de később levedli

Ő aki mindenre bólint

Utána egy ivásert képes leszólni

Ne felejtsd el hamarabb voltak már a testvérek

Az elveink eltérnek

Hogy tudtál egy utolso alkesz lenni

Tudom hogy a testvérek ott lennének

Ott állnának mellettem a jóban a rosszban

Nem úgy mint egy kiscsaj akit bármikor dobtam

Nem teheted magad babám mindenek felé

Maradj csöndbe hallgasd a zenét

Esküszöm tiszta szegyen volt ez a lany srác is

Esküszöm megbántam hogy volt köztünk bármi

Esküszöm nem tudom mit tetszett de tényleg

Hogyha térden állva jönne se kéne

Nem is volt az esetem nem értem

De hát ilyen mikor bízik egy lélek

Pedig tudtam hogy egy utolsó féreg

De a sorsod majd utolér téged

G.w.M-Tiszta szégyen volt

[magyarkhhscenarios]

Milyen lenne egy részeg este Okasiannal?

(Sajnos nem engedte, hogy a feltevőnek válaszoljunk a kérdésére, így csak posztban tudjuk megadni a választ a kérdésre.) Egy részeg este Okasiannal? Uhhh… ezt a kérdést nagyon eltaláltad, köszönöm ❤. Már meg sem lepődsz azon, hogy Okasian csak úgy hirtelen felhív, azzal az indokkal, hogy este menj át, ha úgy tartja kedved, mivel egy kis összeröffenés lesz. Tisztában vagy vele, hogy az ő partija mindig hatalmas, így a világ összes pénzéért sem hagynád ki. Mint általában, most is elmész előtte a boltba, veszel pár piát, chipset, s mielőtt még átmennél hozzá, kicsit összeszeded magad. Habár ebben a társaságban a pizsamanadrágot sem kell szégyellni, de te inkább szeretsz kiöltözni, valószínűleg Okasian haverjai ezért is állnak mindig rád. Nincsenek ahhoz hozzászokva, hogy egy nő az ő társaságukban szoknyát vegyen fel. Persze Okasian már hozzászokott, így látott először, s kellemeset is csalódott mikor közelebbről megismert téged, viszont azt ő sem tagadhatja, hogy vannak mocskos gondolatai irántad. Nagyon jóban vagytok, szinte már legjobb barátok, de a többieket sem kell félteni, Bryan Cha$e is közel áll hozzád. Szeretsz barátkozni, szereted az őrült embereket, így hamar be tudtál illeszkedni. Valószínűleg a normális lányok már rég elmenekültek volna, de téged annál jobban vonzott a világuk, hiába volt a szobában több füst, mint egy gyártelepen. Hiába ittak annyi alkoholt, hogy a Duna medrét is megtelíthetnék vele, téged akkor sem taszított. Élvezted, hogy végre van egy társaság, ami elfogad téged olyannak, amilyen vagy, ahol nem kell szégyellned semmit, megértenek, meghallgatnak. Nem számított milyen hibád van, ők elfogadtak. Este 10-re sikerül is átvergődnöd Okasianhoz. Becsöngetsz, de 5 perc után sem nyitnak ajtót. Ebből már sejted, hogy a buli elkezdődött, s mint általában, te érkeztél most is a legkésőbb. Vadul kezdesz el dörömbölni az ajtón, közben Okasian telefonját csörgeted, amit hála Istennek valaki felvesz. A hang alapján arra következtetsz, hogy most az egyszer sikerült a tulajdonosnak felvennie a telefont. Hangja érdekesen csengett. Nyugodtan szólsz bele a készülékbe, mire ő nevetni kezd, s azt mondja: „Megyek már, megyek, ne siettess!”… Holott, te egy szóval nem siettetetted őt. Fittyet hányva rá, vártad, hogy végre ajtót nyissanak neked. Nos, olyan 5 perc után végre megtörtént a pillanat. Okasian ajtót nyit, s egy hatalmas vigyor kíséretében átölel. Boldogan viszonzod a gesztust, majd elválva tőle átnyújtod neki a szatyornyi piát. Okasian ezt meglátva, szinte majdnem örömkönnyeket hullajt. Úgy néz arra a pár üveg sojura, sörre, mintha élete asszonya állna előtte. Meg is mosolygod ezt a pillanatot, majd bezárva magad után az ajtót, leveszed a kabátodat és a fogasra akasztod. Utána besétálsz Okasiannal a szobába, ahol konkrétan ködfelhő ült, még úgy is, hogy nyitva volt az ablak. Mindenki szét van csúszva, de Bryan Cha$e az asztalon állva billegeti magát jobbra-balra, s valami Sims nyelven kommunikál a plafonnal. Többen csak ülnek a kanapén, de mikor meglátnak téged, azonnal egyenes pozícióba vágják magukat, s megpróbálnak a világ legkomolyabb embereiként viselkedni. Nincs időd meglepődni sem, ugyanis feltűnik előtted Okasian világgyönyörű mosolyával, s egy felest tart szád elé. Elvigyorodva veszed át a kupicás poharat, s koccintva legjobb barátoddal, jól meghúzzátok. Már is úgy érezted, hogy jobb a hangulatod, így fogod és bevágódsz a fiúk közé. Ők kimeredten figyelnek téged, ahelyett, hogy visszaköszönnének. Ezen is csak elmosolyodsz, s kezedbe fogva egy sört, gyorsan elfogyasztod. Közben megy hangosan a zene, italos játékokat játszotok, a srácok rappelgetnek, te pedig időközben átkerülsz Okasian mellé, aki egyfolytában az alkoholt tölti neked egy-két cigi között. A buli végre eljutott arra a szintre, hogy igazság vagy merészség játékot játszatok. Valamiért megszállottjai voltak ennek a játéknak. Furcsa dolgok történnek. A táncolj a másiknak, fiúxfiú smártól kezdve, a dugd ki a s*gged az ablakon -on át, egészen a „Mikor vesztetted el, Milyen pózban csináltad?”, kérdésekig minden felmerült. Te mindig megúsztad a durva dolgokat, azonban most Bryan Cha$e úgy gondolta, hogy kemény gyerek lesz és megszívat. Érdeklődve lested részeg monológját, s próbáltad megfejteni, hogy miről is beszél. Nehéznek bizonyult, főleg, hogy már te is szédültél. Bár a feladat úgy mond egyszerű: „Csókold meg a legjobb barátodat, Okasiant.” – mondta. Mindketten meglepődve néztek egymásra, először gondolkodsz, végül a sok alkoholbevitel miatt felpattansz a helyedről, s Okasian elé sétálsz, aki épp az előbb szívott slukkot fújta ki szájából. Mindig szexinek tartottad, most sem volt ez másképp, valószínűleg ez adta meg számodra a kezdő lökést. Arcához hajolsz, majd lehunyva pilláidat, arcát fogva, szájon csókolod. Okasian megilletődik, még a jobb kezében tartott fél cigivel sem tud mit kezdeni, messzire tartja tőled, nehogy megégessen. Elválva tőle a szemeibe nézel, s magad sem tudod miért, de bocsánatot kérsz tőle. A többiek tapsolnak, nevetnek, hangoskodnak, ti pedig egymásra néztek komolyan. Neked is és Okasiannak is nehéz megállni, hogy ne történjen több csók, esetleg más, amiről egyrészt mindenképpen az a rengeteg alkohol tehet. Mindketten részegek vagytok. Te lassan visszakullogsz a helyedre, s azzal a lendülettel le is húzol még egy kupicával. Okasian pedig még mindig téged nézve szív egy utolsót az alig megmaradt cigijéből, s elnyomja a hamus tartóba. Kellett egy kis idő, míg az est további részében újra úgy viselkedjetek egymással, mint az elején. Viszont 40 perc múlva koccintotok még egy sörrel, s még eggyel, s ahogy telik az idő, az emberek úgy hullottak el. Körülbelül hajnal 3-kor az utolsó túlélő, aki egyébként Bryan volt, ő is hazakullogott. Már te is mennél, de Okasian nem enged el, hiszen félt téged, s ilyen állapotban a többiekkel sem akart elengedni, így kénytelen vagy nála aludni. Kétségeid támadnak, hiszen az este történtek miatt még mindig zavarban vagy, ha ránézel, de gondoltad, hogy nem történik semmi, hiszen nem ez az első alkalom, hogy marasztal. Való igaz, csak leültök a kanapéra, s beszélgettek, ahogyan mindig is szoktatok, közben pedig a megmaradt piát is elpusztítjátok. A szoba végre kiszellőzik, az alkohol végre elfogy, úgy érzed, hogy végre pihenhettek, de pont mikor felállnál, Okasian visszaránt a kanapéra. Te megilletődve figyelsz rá, mire ő csak elvigyorodik, s az utolsó cigijének füstjét kifújva rád néz komolyan: „Mi elkezdtünk valamit az est folyamán, hát fejezzük is be!”… Ledönt a kanapéra, s föléd mászva vadul megcsókolja ajkaidat. Egy mondat hangzik el a fejedben, mielőtt teljesen kikapcsolsz: „Nála sosem lehet unalmas egy buli, de erről nem csak az alkohol tehet…” Okasiannal egy buli mindenképpen vad lenne. Pia töménytelen mennyiségben, óriási fazonok az utcáról, cigi mindenhol, s őrült dolgok tömkelege. Az elején mindenképpen hangos lenne az egész, utána kicsit lenyugodnának a kedélyek, hiszen a cigi teszi a dolgát. Belazulnának, de teljes mértékig kinézem belőlük azt, amit le is írtam. Fantasztikus és felejthetetlen este lenne, s biztos vagyok benne, ha nem is Okasiannal, de egy ilyen buliba lehetetlen, hogy valaki a szádba ne kerüljön. Viszont ha egyedül innál Okasiannal, mindenképpen chill lenne. Beszélgetnétek egész este a világmindenségről, a problémákról, emberekről, életről, másvilágról, fűről, alkoholról… Egyszóval minden szóba kerülne. Sokat nevetnétek, mert szerintem tipikusan az az ember, akinek a vigyora is megnevettet, legalábbis engem igen. Világi fazon, s úgy gondolom, hogy király lelki támasz is lehet. Azt is ki tudom nézni belőle, hogy a végén, egymás vállán kössetek ki, annyi lelki fájdalmat kibeszéltek. A lényeg a lényeg, hogy király lenne egy részeg este Okasiannal, s azon az egyen el is dőlne, hogy nem csak az az egy részeg este lesz vele, hanem több millió…… - Berni -

[destrxction]

drága egyetlen tumblrgörl virágszálam, a legboldogabb születésnapot neked, csók a családnak ❤ hiányzol nagyon

köszi <3 majd beadjuk a variált ha visszatérsz c:

[burgyansworld]

Mesélő mesél a gyerekeknek.

-Miről szeretnétek ma mesét? -kérdezte a mesélő.

-Valami izgalmasat akció dús mesét! -kiabálták a kisfiúk.

-Szerelmes mesét ,ahol van király lány is! - kiabálták vissza a lányok. A mesélő leteszi a könyvet és így szól.

-Akkor hallgassátok meg az én történetemet. -Mosolygott a mesélő majd nagy sóhaj után bele is kezdett.

-Egyszer volt hol nem volt egy átlagos lány és egy átlagos fiú. Elkezdtek beszélgetni az interneten keresztül és nagyon megkedvelték egymást. A lány éppen a szallagavatóra készült de egy hirtelen jött vita miatt elhagyta a táncpartnere. A fiú gondolkodik ,hogy megmentse a lány estéjét így hát beáll mellé partnernek. Igen ám de a fiú és a lány között 120km volt. A fiú vállalta. El is ment meg volt az első táncpróba. Nagyon jól elvoltak a próba után, de aztán eljött a búcsú ideje. A fiú tart haza jött érte a papája. Hirtelen egy nagy szarvas ugrik az útra. -emelte fel a hangját a mesélő.

Majd az autóval elütötték a szarvast.

-De ugye semmi bajuk nem lett. -kérdezik a kislányok ijedten. -Mesélő rájuk néz és nagy sóhaj után folytatja.

A balesetben ketten meghaltak a fiú túl élte. A fiú kiszámik az autóból jönnek a mentők rendőrök tűzoltók. Nagyon nagy baleset volt.

-És a kik haltak meg?- kétségbe esetten néz mindenki.

-A papája és a papája párja. -Felelte elcsukló hangon.

Majd a mesélő folytatja.

Kórházba került a fiú.

A lány megérezte , hogy történt valami. Mikor másnap reggel haza ér a suliból látja a kapott üzenetből , hogy mi történt. Maga elé meredt és sokkolta elkezdett sírni. Magára vette a balesetet azt hitte ,hogy miatta történt. De hát nem is ő tehet rólaaaa.. -mondta dühösen egy kislány.

Igen, tudom de hatalmas szíve van. -mondta elérzékenyült hangon a mesélő aztán folytatta.

Minden nap a lány bejárt a fiúhoz a fiú mozgás képtelen volt átölelni se tudta. A lány ott volt mellette végig annyira erőt adott neki képzeljétek el hogy a baleset után a 3. napon már tudott a fiú sétálni egyedül. A fiú nagyon izgult mindig és mindig várta ,hogy jöjjön. Egyszer egy nagyon hülye indokkal megfogta a lány kezét és addig fogták egymás kezét míg a lány elnem ment. Majd masnap is ugyan ez és így ment öt napon keresztül.Egyik nap a fiú hozatott egy rózsát a lánynak minden törődést megköszönt a fiú, beleszeretett a lányba. Mikor a fiú haza mehetett fájó szívvel hagyta ott a lányt. Könnyes szemmel ült be az autó a kis maciával amit a lány adott neki. Teltek múltak a napok közben ők folyamatosan beszéltek napról napra egyre többet. Elérkezett a nagy nap a fiú elszánta magát és elment a lányhoz ,hogy megkérdezze lenne e a barátnője a fiú nagyon félt ,hogy mi lesz nagyon izgult hiszen az egész család elott kezdezte ezt meg. A lány igent mondott. -deee cuki. -mondták a lányok csillogó szemmel.

Aznap meg is történt az első csók ami valami iszonyatosan jó volt, "pillangók a hasban". -Majd ha nagyon lesztek ti is megértitek majd. -mosolygott a mesélő. Boldogok voltak, Szerelmesek voltak. Felejthetetlen volt az együtt töltött idő amit együtt töltöttek. Teltek múltak a napok a hetek egyre inkább előjött a féltékenység a veszekedések. A fiú nem bírt magával, hőzöngött elnyomta a lányt. Védelmet akart magának, hogy elne veszítse. Teltek ugyan így a napok a hetek és a lány kezdett bele unni ,de nem adta fel mert szerették egymást iszonyatosan. A fiú eldobta a lányt amit sose érdemelt meg a lány hiszen teljes szívéből imádta a fiút. De a fiúnak volt egy lezáratlan dolga amit nagyon rosszul csinált... Elbaszta, vissza akarta hódítani a lányt ami kin keservesen ment mivel rosszul voltak mind a kettőnek emésztette őket a hiány ,hogy nincsenek már egymás életében. SIKERÜLT újra együtt voltak. A fiú halát adott istennek. Jól mentek a dolgaik pár hónapig aztán megint jött minden előről a fiú egy idióta lett, eluralkodott a félelem felette. A félelem irányította a fiút nem tudta magát irányítani nem volt önmaga... A lánynak elege lett és eldobta a fiút fájós szívvel... Ennyiiii? -Kérdezték mérgesen a kis manók.

-Igen, ennyi. -felelte a mesélő...

-Miért nem szerezte vissza a lányt??

-Miért volt hülye??

-Ilyen történetnek nem lehet így vége ez mese..

-Mi történt ezután??

Jöttek a kérdések a kisgyerekektől sorra.. A mesélő kapkodta a fejét majd kiment.

Utánna ment egy kisfiú.

-hé bácsi miért sír?

-Én voltam a hibás mindenért.

-Tudja nekem az anyukám mindig azt mondta ,hogy szerelem nem mulandó csak ápolni kell.

-De már nem tudok rajta javítani.

-Szereti látszik magán.

-Persze, hogy szeretem az életem oda adnám érte. Ígérj meg nekem valamit ha jön az igazi és érzed ,hogy ő az akkor első az ő érzése utánna te érzésed csak a második tegyél meg érte mindent és soha ne bántsad.

-Rendben ,ígérem. -Mondta mosolyogva a kisfiú.

Vissza mentek a terembe.

Na a mi a tanulság ebből gyerekek? -Kérdezi a mesélő.

-Ne legyünk buták!

-Nem szabad félni.

-Ne legyünk Szerelmesek.

-Kiabálták be a gondolataikat.

-Egyiksem. -Mondta a mesélő.

-Ne magatokbak építsetek várat, hogy megvédjék magatokat, hanem kettőtöknek ,hogy együtt, egymást védjétek!! Minden esetben legyen fontosabb a másik védelme utánna jöhet a te részed is. Az ő igénye fontosabb mint a tiéd ... -Értetlenkedve néznek.

Miért, hiszen azt akarom hogy boldog legyek... -Kérdezték a gyerekek.

Te akkor vagy boldog igazán mikor ő is az, te akkor vagy biztonságban mikor ő is biztonságban van! -mondta a mesélő.

-Ha nagyok lesztek megértitek! Az élet kemény de ha ott van melletted az igazi akkor neked keményebben kell dolgozni többet kell adnod és a legfontosabb többet kell szeretned!!!

"Csak az élet az ami hamar elszalad amit szeretve teszünk benne örökre megmarad" -Szabó Péter

[egylanygondolataisblog-blog]

Amikor legelöszor beszéltünk nem hittem hogy fogok is érezni valamit irántad aztán találkoztunk előszor nagyon aranyos fiu voltál megkedveltelek  aztán mikor mar lejottél másodszor és talákoztunk beléd szerettem ahogy legelöször megcsókoltál meg mindig bennem van az a pillanat  es azon a ponton már biztos voltam az érzéseimbe irántad aztán telt az idő bemutattalak a családomnak is  és amikor elmentél és megcsókoltalak ha tudom hogy az lessz az utolsó csók amit adhatok neked mert utánna magyarázat nelkul csak eltuntél kiléptél az életemből és padlón voltam sosem éreztem még azelőtt ilyet senki iránt és amikor dühösis vagyok arra gondolok miert láttál mrg azon az estén 3 évvel ezelőtt lassan és már 2 éve játjuk ezt se veled sem nélkuled játszmát te tisztában vagy azzal mitán csak ugy magyarázat nélkul elmentél az áletemből mennyit sirtam miattad mennyit kerestelek másoktól csak tudjam hogy vagy mivan veled aztán most megint vissza tértél az életeme 1 év után és egyszerüen nem tudom mit akarsz tőlem egyszer azt mutatod felem hogy fontos vagyok neked aztán baszol keresni napokig és hiába irok csak megnézed es nem irsz leszarod leszarsz nem tudom mi lenne a leghelyesebb elengedni téged végleg ami kibaszottul nem megy vagy harcolni érted tovább amig van erőm még amig meg birom mert kezd már a lelkem belefáradni a sok csalodasba és bánásba amit kapok felöled  tudod fáj és én csak szeretni akarlak mionek nem engeded meg hogy SZERESSELEK azéert merem mindezt itt leirni mert tudom h itt ugysem látod és sosem fogod tudni elolvasni itt  Szeretlek és kérlek hagyd hogy szeresselek a mindenem vagy  

[joislenne]

Mikor összejöttünk egy kikötésed volt. Mi nem fogunk baszni csak szeretkezünk. Őszintén én csak néztem hátha megértem. Mára viszont már megéltem. Nem tudtam mi a különbség. Nem ugyan az? Te beteszed és úgy csinálok mint ami jó aztán fél óra múlva a mellkasodra fekszem és elmondom ma is tök ügyes voltál édes. A szexukaitás orgazmusa a veled való szeretkezls. Mert az érzelmek áramlása teszi ezt szeretkezéssé. Ez az ami eválasztja a dugástól vagy a keféléstól és a baszástól. Mikor egy csók hevesebb mint egy villanykörte másodpercek alatt felviállanó fénye. Mikor megszünik az a fogalom,hogy a te tested és megszűnik,hogy az enyém és hirtelen azt se tudom te hol kezdődsz és én hol végződők. Elfelejtem,hogy ezt azért élvezem mert te csinálod vagy mert én. Mert én minden szeretkezésben elveszek valahol. Valamikor a szemedben is elvesztem. Azóta szüntelen keresem magam de helyette találtam valami jobbat, valami tökéleteset magát az utopiát: téged. Mert őszintén hiányod nap mint nap majra a lelkem apró darabokra. Bárcsak le tudnám írni milyen rossz nélküled és el tudnom magyarázni mint érzek irántad. Igazad van a szeretelek szó nem elég. De nem halmohatom éveken át a jelzőket,hogy mennyire imádlak. Mert ezt még a 10 parancsot is megtiltja: Csak uradat istenedet imád és csak neki szolgálj. Nekem te vagy az Uram nekem te vagy az Istenem és szeretkezés közben hozzád fohászkodom. Hogy ne hagyd már abba soha. Úgy érzem csak a neked szolgálok. Már ha kapok egy feladatot azt nézem MI mit csináljunk. Az egyén elvesztette jelentőségét.  Basszameg. 2 nap és 3 éjszaka ölelhetlek meg. Pedig el kell mondanom minden pillanat nélküled maga az örökkévalóság. Minden nap hazaérek és várom. Felhívsz és látlak. Veszek neked netet sőt külön wifit vezetek be neked csak lássalak. Minden áldot este azt álmodom,hogy megcsókollak. Reggel felkelek és értem fagyos a takaró hüvös a ház. Üres a szívem és ajkamról hiányzik.. mondjuk egy harapás vagy egy neked szánt bók. Mert a bók neked nem bók hanem tényközlés. Őszintén nem értem mit tettem életembe,hogy téged kaptalak meg. Minden este imátkozom és mivel már letárgyaltam,hogy nekem Te vagy az Isten így hozzád. Imátkozom,hogy kérlek maradj még. Ne ébredjek fel reggel úgymintha nem ismernél. Csak könyörgöm maradj itt velem egyszer a végtelenbe. Fogyjunk e egy ölelésben. Szünjön meg a kettönk teste és olvadjunk össze. Csak ajkaid maradjanak velem,csak illatod legyen tartos. Bárcsak már ott tartanánk,hogy minden reggel mikor riadtan felébredek ott vagy rámmosolyogsz és én hozzádbujok. Sajnos kapzsi vagyok és mohó csak mint minden ember. De Istenem. Válaszolj. Beengedtél a Paracsidomba aztán csak úgy megfosztasz? Miért baszol ki velem? Engedj fel Pestre hozzá ha kell fizetek érte bármennyit. Csak egy csókot egy ölelést és puszit kapjak tőle.  Mert igen mondjuk ki nem csak szeretlek. De szerintem erre még nem találtak ki megfelelő magyar szót.

[elsewhereal]

..

Két éve láttalak először. Ilyet még nem éreztem. Valami elkezdődött bennem. Nemtudtam miaz és féltem tőle, ígyhát próbáltam mellőzni. Múlt az idő. Ez a valami kezdi átvenni az irányítást felettem. Emlékszem az első beszélgetésünkre. Nyugtató és izgalmas volt egyszerre. Nemértettem. Múlt az idő. Egyre gyakrabban láttalak. Azt az enyhén húzott szemedet, apró testedet, gyönyörű különleges arcodat. Láttam rólad egy videót. 100szor megnéztem, azóta emlékszem az ijesztően gyönyörű mosolyodra. Múlt az idő. Néha már találkoztunk is. Egyre inkább jött valahonnan az az érzés, hogy én örökké vigyázni akarok rád. Nemis ismertelek még. Nemértettem. Azthittem ezis csak egy jelenlegi érzés. Múlt az idő. Valahogyan találkoztunk kettesbe. Rettegtem. Törődést éreztem. Fura volt. Minden erőmmel azon voltam hogy megnevettesselek..akkor látom azt a mosolyt újra és újra. Megpróbáltalak lerázni mert féltem. Utána 2 percel nagyon megbántam. Múlt az idő. Újra találkoztunk kettesbe. A nyakamban vittelek mert aztmondtam itt fent frissebb a levegő. Nemmessze a házatoktól egy néni leakart fényképezni minket mert aztmondta nagyon aranyosak vagyunk és hogy még látni ilyet is. Még nemértettem mi azaz érzés ami már 1-2 hónapja kavarog bennem. Múlt az idő. Közeledett a nyár vége. Elkezdtünk minden nap találkozni este 8 kor a játszótéren elöttetek és mentünk sétalni. Most először, mintha biztonságba éreztem volna magam. Ilyen még nem volt. Elkezdtél hiányozni. Elkezdtél egész nap a fejemben járni. Talán én szerelmes vagyok? Nem. Nemmertem ezt hinni. Túl sokszor hittem ezt, és bántottam meg embereket. Te más voltál, féltettelek magamtól. Nemtudok parancsolni magamnak. Mi van velem? Emlékszem mikor könyörögtél a játszótéren, hogy feküdjünk ki csillagokat nézni. Én nemakartam de rádnéztem, láttam az arcodon mennyire akarod és hogy boldoggá tenne. Azóta még jobban szeretem a csillagokat, hisz te jutsz eszembe róluk. Egyik nyári estén, az erdőben, a padon, csak mi ketten, sötétben, te velem szemben ülsz az ölemben mert állandóan magamhoz húztalak és igy jött ki. Annyira jó volt ölelni téged órákon át és érezni az illatod. Annyira jó volt hogy öleltél. Emlékszem a puha bőrödre. Egyre közelebb volt a fejünk egymáshoz. Szivattuk egymást napokig. Míg egynap megakartam puszilni a szád mellett de a szádra adtam véletlenül. Mondtad is hogy “hát ez nem az arcom volt” mosolyogtál és éreztem a hangodon az izgalmat. Szinte már összért a szánk annyira közel került a fejünk egymáshoz. És egyszercsak megcsókoltál mert nembírtad tovább. Tisztán emlékszem az első csókunkra. Főleg hogy nekem veled volt az első igazi. Utána te hazaszerettél volna menni de én nemhagytam. Még kétszer csókolóztunk, majd elindultunk kézenfogva hozzátok hogy hazakísérjelek mint minden nap. Nagyon megijedtem. Féltettelek. Nemértettem mitörténik velem. Veled. Hogy mit csináljak. Biztonságban éreztem magam. Szeretve. Boldognak. Vége a nyárnak. Te megkérdezted hogy “ ügye nem csak egy nyári kaland voltam”? Reméltem hogy nem. Múlt az idő. Már nálatok filmeztünk minden héten egyszer, pedig féltem a szüleidtől is. Nemértettem mivan. Mi ez az érzés. Meddig tart ez. Nemtudtam parancsolni magamnak. Húzott valami, ennyi. Kívántalak és te is. Összejöttünk. Te nemvállaltál fel. Aztán elkezdett leesni neked valami és ez megváltozott. Emlékszem a verekedéseinkre. Amikor már a nevetéstől estél össze az ágyadon. Sokszor vitatkoztunk olyan dolgokért hogy keveset találkozunk, nemérzem hogy szeretsz, leszarsz. Volt hogy összevesztünk de hazaakartalak kísérni mindenképpen. Csendbe sétáltunk hozzatok. Elkezdett szemerkélni az eső, ekkor azt mondtad: most komolyan? és felnéztél az égre. Mindíg is szakadó esőben akartál velem csókolózni és szétázni. Tudom, mert mondtad már rég. Nagyon jó lett volna. Helyesbítek..kb mindíg én vitatkoztam veled. Sajnálom. Egy ideig éreztem hogy fontos vagyok valakinek, és szeret, biztonságot. Csak önző módon újra akartam ezt érezni. Voltak szünetek. Rengetek dolog történt velünk abban a masfél évben. Könyvet tudnék írni. Mennyi mindenen mentünk át együtt. Az együtt alvások, Balaton…/elötte nagyon összevesztünk és szünetet tartottunk, beszélgettünk közben de nemtalálkoztunk. Lemondani nemakartam mert nemcseszhettem ki a többiekkel sem, de legfőképpen nemakartam hogy más mellett aludjal. Eljött az utazás napja. Láttam hogy közbe nézel és megszólítasz, megölelsz, kicsit titokban odabújsz, de nembeszéltük meg. Mikor odaértünk végül úgy döntöttél hogy mellettem alszol. Bár ha más fiúval aludtál volna otthagytalak volna. De nemtetted. Hátborzongatóan jó veled aludni. Délután elment mindenki aludni kicsit mert elfáradtunk. Nem emlékszem pontosan mikor mit csináltunk mert egybefolytak a napok, de úgy emlékszem hogy mikor lefeküdtünk egyre közelebb kerültünk egymáshoz és talán meg egy “nemkene” csók is volt. Éjszaka már egy takaró alá kerültünk nemtudom már hogyan, de újra érezhettem a puha bőröd és az illatod. Kiskifli nagykiflibe aludtunk és végig ölelhettelek és te is fogtál.Akkor én olyan boldog lettem mint elötte még talán soha. Másodiknap is hasonlóan telt de mégis közelsem így. Másnap félre hívtál kicsit berugva és elmondtad hogy folytassuk./.. sok séta, a rengeteg beszélgetés, a sok-sok film, a bérmálkozásod..emlékszem hogy a családi vacsora után én hazamentem átöltözni és siettem vissza hozzád. Pár percig nálatok is a családnál ültünk..aztán rámnéztél..nemtudom elmondani az arckifejezésed.. Kérdezted bemenjünk-e a szobádba? Bementünk te pedig körülbelül letámadtál, nagyon kívántuk egymást.nagyon. De nemlehetett. Felesleges könyvet írnom. Múlt az idő. Te már nemszerettél. Az első évforduló elött 10 nappal szakítottál. Akkormég lehet jogosan. Amikor van egy álmod, mindent megteszel érte, rengeteget szenvedsz és amikor azthiszed végre minden rendben van, boldogvagy, jó úton haladsz.de nem. Mert ekkor elveszik az álmaidat, és azon kívül semmidsem maradt. Azután végignézni ahogy más megszerzi az álmodat és ő valósítja meg.Téged.Most már másért szenvedsz pedig nemvolt ez olyan régen. Most mással próbálkozol és végignézem. De már nembírom. Úgyérzem ennyi volt. Neked adtam mindenem. Mindenem. Megmutattam azt a valakit magamból akit eddig senkinek. Bíztam benned. Csak benned. Így, hogy már nemvagyitt, semmitsem tudok. Próbálkozok de hiába. Te egy olyan fontos ember voltál az életemben akit el se tudtam képzelni. Átsegítettél mindenen. Megöleltél ha kellett. Szorítottál ha kellett. Megvédtél Magamtól. Most már tudom mi volt azaz érzes amit két éve éreztem. De akármennyire szeretném nemtudnám elmondani. Szerintem senki nembírt volna ki annyi mindent érted mint én. Páran mondták is. De engem nemérdekelt csak küzdöttem érted, ha hülyét is csináltam magamból. Feleslegesen. Én rájöttem mit éreztem, még sokszor mostis. De te nemtudtad. Te nem éltél az én életemben csak én a tiedben. Ha tudtad is hogy mit csinálok, hol vagyok akkorse gondoltál bele hogy én rajtad kívül is élek és nemis érdekelt téged. Te csak néztél de nem láttál. Persze hogy belémuntál. Azthitted szeretsz és elhittem hogy komolyan mondod pedig akkor semmisem alakult volna így. Egyetlen egyszer küzdöttél értem.egyszer. Amikor azt mondtam, hogy te vagy a mindenem, tényleg te voltál. Próbálok másokban bízni, úgy mint benned, de még úgy sem megy. Egész életemben baszogattak, megaláztak. Melletted biztonságban éreztem magam. Legalább egy rövid ideig. Nembírom nézni, érezni ahogy te mással kezded el élni az életed. Nem segít semmi. Soha nemértettél meg. Próbáltam elmagyarázni de nemsikerült. Te voltál és vagy az az ember akivel az egész életemet eltudtam képzelni, ha csak rá gondoltam boldog voltam. Ez az egész közhelyes, megszokott szöveg. De még mindíg egy bizonyos szavadba kerülne akár hajnali 3 kor és én azonnal indulnék, ha kell gyalog megteszem ezt a pár kilómétert, és ez nem a szeretlek vagy a hiányzol szó. Esküszöm megteszem. Elmondhatatlanul szerettelek. Sajnos még most is, nembírok tovább lépni, és abbahagyni a reménykedést. Képtelen vagyok rá. Veled még a viták is szépek voltak. Sokmindent nemtudsz rólam. Tudtam hogy ez lesz. Tudtam hogy őt fogod szeretni. Hülyének nézett mindenki. Megbíztam. Kár volt. Többet nemhibázok. Így hónapok után is meg napról napra jobban szeretlek. Napról napra jobban hiányzol. Teljesen megőrültem. Nembírom felfogni mit is csinálsz..már mással fekszel az ágyadon, már mással nézed a filmeid, már más elött öltözöl át, másról szól a tumblid, mást vársz. Nemtudom megérteni hogyan tudtál elfelejteni és ilyen könnyedén továbblépni. Nemtudom megérteni mert nekem még mindig nemsikerült, koránt sem. Kitudja..ha akkor nemhagyjuk abba a beszélgetést és melletted vagyok is ez lett volna, vagy talán akkor most nemírnám ezt a szöveget és együtt ébredtünk volna.Kitudja. Csak reménykedek abban hogy egyszer keresni fogsz és ezt elolvasod amitől megváltozik minden. Bár ez lehetetlen. Annyira lehetetlen minthogy abbatudjam hagyni a reménykedést. Kicsilány, hova tűntél? Régen mosollyal fogadtál mikor ezt mondtam. Ma már bizonyára szörnyülközve, nemérdekelve. Azért a régi lányért mindent megtennék, semmisem érdekelne. Bármikor baj van rám számíthatnál. Annyi mindent tudnék mondani. Annyi mindent tudnék csinálni veled. De remegne a kezem és nemlenne erőm. Annyi mindent átélnék veled, akár csak egy kirándulást vagy egy vacsorázást egy puccos étteremben, ahogy csak ülsz a padon a barátaiddal míg én és a többiek csak kosarazunk és lenne kihez odamennem utána. Csak hozzád. Bár tisztában vagyok azzal hogy ez lehetetlen már. De azóta is sokszor arról álmodok hogy újra fog kezdődni köztünk. De ez nem az “első nagy szerelem” hatása. Te azthitted igen. Pedig nem.

[masikelet]

One life

Senki sem őszinte a másikhoz. Soha. Semmiben. Nem lehetséges hinni, bízni. Ami van, az nem a valóság. Ami van, az csak a képzeletemben létezik, én hozom létre.  Magam adtam át a kulcsot, amikor az írtam egyszer: látod, látod, kötél sem kell, szavakkal is le lehet bilincselni...

HerrEwig pedig figyelmeztetett már párszor és ő is így kezdte, csiribú-csiribá. “...túl nagy jelentőséget tulajdonítasz a szavaknak. A legtöbben csak beszélnek. (...) Semmi értelme, csak egy jó mondat - mondta máskor. - Azért, hogy törd a fejed rajta. Vigyázz, ez a pasi tud flörtölni.”  Legutóbb, amikor úgy döntöttünk, most akkor mégsem vagyunk már barátok, kitöröltem az egész, több mint öt évnyi beszélgetést, mondjuk, a legelsőket, ahogy ültem nála az első 2-3 évben az irodában órákat, amúgy sem rögzítette semmi az emlékezetemen kívül.  És nincs is szükségem másra. Mind a kettőnknek megvan a magunk élete, sose voltunk részei egymásénak és mégsem váltunk el soha az első találkozás óta igazán. A tettek számítanak, nézett rám egyszer.  A száját nézd, mondam neki másszor én, a szem hazudhat, a száj rándulása nem. NEKED elhiszem, válaszolta akkor.  (Nálam jobban senki sem tud ártatlanságot hazudni a híresen gyönyörű szemével.)

Látni akarom a szikrát a szemedben, szeretem a beszédes szemeid... ez már persze Mr50, de igazság szerint egy árva kukkot sem hiszek el neki...

HerrEwignek simán elhinném, de ő meg nem mond ilyeneket. Mondjuk, szerintem amúgy is csak neki hinném el egyedül az egész világon. Hiába nem beszélünk most egy ideje, ha kellett mindig ott volt.  Begyűjtött a reptérről, amikor a hóvihar miatt törölték a járatom és a későbbi géppel is késve érkeztem. Egy másik pasitól...  Ott volt, amikor senki más, (még az sem, aki fizetést kapott érte, hogy ott legyen). Ha baj lenne, még mindig az ő száma, amit először tárcsázok. Hiányzik. Mr50 arcát nem tudom felidézni, pedig tele van a testem a nyomokkal, amit hagyott rajtam.

Tulajdonképpen senki arcát nem tudom felidézni még fényképről sem, csak az első szerelmemét, de az övét is csak azért, mert nemrégiben beültünk tizensok év után sörözni. Hasonlítanak HerrEwiggel (azonos a kerresztnevük, haha), abban, hogy mind a kettejük látott a legramatyabb állapotaimban és nem rohant el sehova. A számomra érthetetlen féltő szeretettel figyelik az ügyködéseim, kacskaringóim az életben.  De az ő arcához be kell csuknom a szemem. HerrEwighez nem. Bár most csak a hátát látom a sötétben, ahogy az oszlopnak támaszkodik.  Meg hirtelen a tavalyi szülinapom utáni kép ugrott be, nem tudott jönni, másnap beültünk egyet kávézni, aztán kikísért a vonathoz, sőt fel is kisért. Én meg persze leszálltam vele. A szokásos puszit megtoldottam egy öleléssel, de persze szokásához híven utánamdobott még egy keserű mondatot. Igazából nem tudom milyen reakciót várt, de én csak megpördültem és még egyszer, de most igazi öleléssel öleltem meg. Konkrétan átkaroltam szorosan a nyakát, emlékszem a derekamra fonta a karját... Nem ez volt az egyetlen, de talán a leginkább csókközeli helyzetünk.

De az a csók soha nem fog elcsattani, túl nagy lenne a veszteség, ha valami félresikerül. Őt nem vagyok hajlandó elveszíteni.  És különben is ki vigyázna akkor a maradék szívemre? “...milyen is volna hát az a nagy szenvedély, hogy a nagy szenvedély az egyre személytelenebb zuhanás volna, mindent fölemésztő hullás, és ez a személytelenség ijesztő és vonzó, ijesztő, mert elveszett valaki, „én”, akit úgy szerettünk, és vonzó: lehetni bárki, akarni mindent. De szabad-e akarni mindent? Ez a kérdés. Okos szeme most szomorúan csillogott. „Érted?” (A szív segédigéi)