#céljának

[versinator]

Bello céljának

Hazudó reménykedtem sárospatak egyezéssel Megaranyozó szűze ábrázatját függőbe Megrakva édesemmel követsége megvetéssel

Diétát kívánságtokat hidegszik főkötőbe Kádja temetünk gyomrunkban vackor Kommendáns hagyjunk izsák főbe

Fényesítsétek halványodik igyekszik jelenlétemkor Strázsálnak egyező tekintsen özvegyre Bízhatsz egyetérthetnek koncertet gyakor

Szemfedelem láttatik mennyországgal örvényre Kalapjok kiütő védelmezőnk megelégedéssel Törvényre telke kotyogására zsindelyre

[mtahooligans]

a "háborús veszélyhelyzetet" kihasználva Orbánék rendelettel hosszabbítják meg a Garancsi-cég és a főváros szerződését, ha azok nem kötik meg maguktól.

Orbán elég találékony tud lenni, hogy hogyan vigye át az akaratát, de amíg kétharmada van, addig találékonynak se kell lennie. a kétharmad megszűntetésének kell és kellett volna lennie az ellenzék elsődleges, sőt amíg meg nincs kb egyetlen céljának.

[kgyst]

Fű.

A jelek szerint a Bard Ai úgy tudja, hogy az oroszok bevették Kijevet, ugyanis a lehetséges ukrán ellenoffenzíva fő céljának Kijev visszafoglalását tartja.

Hát erre még kell egy kicsit gyúrni, bár kezdetnek nem rossz.

[lakotelepi-jamesdean]

Roma felzárkóztatási program első céljának kéne lenni, hogy az elkövetőt ne a helyszínen, vagy két sarokkal arrébb fogják el.

Vagy hogy ne menjenek vissza másnap ugyanabba a lottózóba ugyanabban a ruhában.

[csajokamotoron]

Az AIROH az új GP 800 FIM Racing #1 és GP 800 bukósisakok bemutatásával ismét újradefiniálja a közúti motorkerékpározás színvonalát. Egy olyan sisakmodell született, amelyet az olasz cég szélcsatornájában fejlesztettek ki a legjobb motorosok támogatásával. Egy kutatási és fejlesztési erőfeszítés, amely ennek a modellnek a létrehozásához vezetett, amely két változatban kapható versenyzésre és közúti használatra. Az agresszív és aerodinamikus kialakítással, innovatív szellőzőrendszerrel és a rendelkezésre álló legfejlettebb technológiákkal ez a modell az AIROH szilárd ismeretein alapul a pályasebesség világának biztonsági kérdéseivel kapcsolatban. A 2024-es nemzetközi EICMA kiállításon az AIROH bemutatta úttörő új sisakjait: a GP 800 FIM Racing #1 és a GP 800 sisakot. A cég versenyzői, David Alonso, Danilo Petrucci és Andrea Locatelli mellett az AIROH vezetősége hivatalosan is bemutatta ezt az új sisakmodellt, amely két "változatban", egy verseny- és egy kizárólag közúti használatra szánt változatban érhető el. Az első FIM és ECE 2206 jóváhagyással, a második pedig ECE 2206 homologizációval rendelkezik. Ezek az AIROH közúti szegmensre szánt csúcstermékei, amelyeket nem csak a profiknak terveztek, hanem azoknak is, akik szeretnék megtapasztalni azt az izgalmat, hogy ugyanazt a sisakot használják, amelyet a legjobb versenyzők, például David Alonso, a 2024-es Moto3 világbajnok is. Tekintettel e sisakok tervezett felhasználására és az új motorversenyen használt modellek bemutatására, az eseményen részt vett a FIM küldöttsége is. A GP 800 FIM Racing #1 modell az egyes kontinensek számára készült egyedi grafikával lesz a hivatalos sisak a FIM Interkontinentális Játékokon (FIM Intercontinental Games), amelyet a hónap végén Spanyolországban rendeznek meg, és amelynek az AIROH a partnere. Az AIROH GP 800 FIM Racing #1 merész és agresszív dizájnjával, amelyet a sebesség szerelmesei két keréken is értékelnek, az aerodinamikát magasabb szintre emeli. A vállalat szélcsatornájában tervezett, kifejlesztett és tesztelt, valamint az AIROH versenyzőinek tesztjeinek köszönhetően optimalizált - akik a 2024-es szezon során végig használták a sisakot - GP 800 FIM Racing #1 és GP 800 célja, hogy minden motoros számára a világbajnokok igényei szerint kialakított sisakot biztosítson. Az AIROH - GP 800 FIM RACING #1 Kettős jóváhagyással (ECE 2206 és FIM) ez az innovatív sisak Carbon UD 12K-ból készült, három különböző héjjal és két színváltozattal. A széles plexi kiváló függőleges és oldalsó látási viszonyokat biztosít, és A3S (AIROH Automatic Antifog System) párátlanító rendszerrel van felszerelve. A napellenző kiegészítő zárral rendelkezik, amely növeli a zárás ellenállását és baleset esetén megakadályozza annak leválását. Egy praktikus leszakító készletet és Pinlock® 120 XLT Max Vision lencsével szállítják, hogy mindig kéznél legyen mind a pályán, mind az úton. Az agresszív és magával ragadó dizájn nem csak a versenyzési stílus diktálta követelményeknek felel meg, hanem a maximális aerodinamika iránti igényt is kielégíti. Ezt tükrözi a nagyméretű hátsó spoiler és a ferde állvédő is, amely görnyedt helyzetben integráltabb pozíciót biztosít a versenyzőnek. Ez a technikai részlet csökkenti a versenyző kitettségét, ami jobb teljesítményt tesz lehetővé a pályán. A szellőzőrendszer a legmodernebb, innovatív részletekkel készült, amelyek magasabb szintre emelik azt. Ami a belső bélést illeti, a korona párnázata az innovatív AMLS-nek (AIROH Magnetic Lining System) köszönhetően teljesen mágneses, míg az arcpárnák részben mágnesesek. Ez a megfelelő kompromisszum megtalálása a sisak kényelme és könnyű súlya között. Mindkettő kiváló minőségű szövetekből készült, olyan kezelésekkel, amelyek még a legintenzívebb és legigényesebb használat során is fokozzák a légáteresztő képességet. A nagyobb biztonság érdekében a GP 800 FIM Racing #1 rendelkezik ASN rendszerrel, amely megkönnyíti a belső légáramlást és növeli a védelmet ütközés esetén. Versenyzési céljának köszönhetően ez a sisak tartalmazza az AEFR (AIROH Emergency Fast Release) rendszert, amely lehetővé teszi az arcpárnák gyors eltávolítását vészhelyzet esetén. Végül pedig az innovatív Hydra rendszerrel rendelkezik. A GP 800 FIM Racing #1 felkészült a Bluetooth kommunikációs rendszerek telepítésére is. Kiskereskedelmi ára 799,99 €-tól kezdődik. AIROH - GP 800 A GP 800 sisak HPC Carbonból készült, három különböző héjjal valamint széles látómezőt biztosító, kiváló tulajdonságokkal rendelkező plexivel, amely nagyszerű függőleges és oldalsó láthatóságot biztosít. Ezenkívül egy Pinlock® 120 XLT Max Vision lencse is található a dobozban, a praktikus Dark Smoke napellenző mellett, amely az innovatív ATVR-nek (AIROH Tool Less Visor Removal) köszönhetően könnyen cserélhető. A maximális láthatóságot az A3S (AIROH Automatic Antifog System) is biztosítja, amely egy egyszerű érintéssel automatikusan enyhén nyitott állásba állítja a napellenzőt, megelőzve ezzel az esetleges párásodási problémákat. Az élvonalbeli szellőzőrendszer kiváló hőszabályozást garantál, amit tovább fokoz a kiváló minőségű szövetekből készült, kiváló légáteresztő képességet biztosító kezelésekkel ellátott belső bélés. A sisak technológiái közé tartozik az ASN (AIROH Sliding Net), az AMLS (AIROH Magnetic Lining System) és az AEFR (AIROH Emergency Fast Release), amelyek fokozzák a motoros biztonságát és kényelmét, miközben hangsúlyozzák a praktikumot az intenzív és hosszan tartó használat során. Végezetül az új AIROH GP 800 kommunikációs rendszerkész, amely lehetővé teszi a Bluetooth kommunikációs rendszerek felszerelését. Kiskereskedelmi ára 560,99 €-tól kezdődik. Read the full article

[fenyangyalai]

Az istenség felfedezése Jézus Krisztuson keresztül

Az istenség fogalma mély jelentőséggel bír a spiritualitásban, jelképezi Isten jelenlétét és a végső igazságot, amely összeköt bennünket egy magasabb birodalommal. Az istenség megtapasztalásának egyik legerőteljesebb módja Jézus Krisztuson keresztül van, akinek tanításai, szeretete és áldozata Isten természetének lényegét példázza. Teremtő

Jézus Krisztust gyakran hídnak tekintik az emberiség és az istenség között. Földi élete a szeretet, az együttérzés és az üdvösség isteni céljának bizonyítéka volt. Nemcsak a mennyek országáról beszélt, hanem tettekben is megmutatta Isten szeretetét, csodákat tett, és terjesztette a remény és a megváltás üzenetét. Jézusban hinni annyit tesz, mint megnyitni a szívet az isteni fény előtt, amely békét, gyógyulást és lelki ébredést hoz. Gyógyulás

A kereszténység szent tanításaiban Jézus képviseli Isten isteni szeretetét az emberiség iránt. Útja az üdvösség és a megbocsátás isteni tervét tükrözi, sürgetve az emberiséget, hogy forduljon az Atyához az örök életért. Azok számára, akik kapcsolatba akarnak lépni az istenséggel, Jézus tanításának követése olyan út, amely megvilágítja a lelket és elmélyíti az Isten örökkévaló jelenlétébe vetett hitet. Földönkívüliek

Kétségek vagy nehézségek idején Jézus Krisztushoz fordulás lehetővé teszi számunkra, hogy megtapasztaljuk az istenit az életünkben. Az imádság és a tanításaira való elmélkedés által erőt és útmutatást találunk az élet kihívásaiban való eligazodáshoz, tudva, hogy isteni kegyelme mindig velünk van. Emberi test

Az istenség felé vezető út egy személyes és átalakító élmény, és Jézus Krisztussal együtt válik szeretettel, megbocsátással és az örök élet ígéretével telivé.

További megtekintése: http://www.feny-angyalai.hu/magyar/default_hu.htm

[fouldchildtiger]

Világ proletárjai, bocsássátok meg bűneinket!

Szemtanúként és túlélőként a munkásosztályt eláruló, szégyentelen, vakhitű bolsevikokról

Regéczy-Nagy László

1956 immár megőszült túlélői közül kevesen remélhették a 60. évforduló megünneplését, hiszen a „kis börtön” rácsai mögött, később pedig a Kádár-rendszer legvidámabb barakkjában, a drótsövény és aknamező által határolt „nagy börtönben” néha már az is túlságosan merésznek tűnt, ha a vörös világrendszer leomlását meg szerettük volna érni.

Tartozom az olvasónak Márai Sándor önmaga mentésére megírt vallomásával: „Nem vagyok sem történész, sem politikus, de kortárs vagyok.” Ezt kell szerényen megtoldanom azzal, hogy én még szemtanú és túlélő is vagyok.

A Lenini vörös eszme genetikailag korrupt

Egy fiatal angol a minap azt kérdezte, hogy ilyennek képzeltem-e el a szabad Magyarországot. Be kellett vallanom, hogy névlegesen beteljesedett mindaz, amiért az életünket kockáztattuk, azzal a nem csekély különbséggel, hogy a változást a forradalom és szabadságharc elárulói és eltiprói idézték elő, mégpedig saját hasznukra. Nagy Imréék újratemetése előtt az állampárt főkáderei „egészen természetesen” a maguk szinte érintetlenül átmenthető uralmaként beszéltek a váltásról, amit magamban kesernyés mosollyal fogadtam. Ma már nincs okom mosolyogni. A mai Európa egyenesen szereti a lenini élcsapat túlélőit, akik megbízható kozmopolitaként tisztelik a PC határait, és bosszúsan látszik fogadni a „haszontalanul szabadságszerető” magyarok akadékoskodását, hiszen nem restellnek párhuzamot vonni történelmük előzményei és hazájuk önállóságának szükségszerű védelme között. Elvégre 150 éves török megszállás után európai hadsereg foglalta vissza Buda várát, s a tisztogató hadműveletek életképtelenségig kifosztott, elpusztított országból szorították ki az oszmán gyarmatosítót. A természet nem tűri az űrt: ezt az igazságot érvényesítették Bécsben, és hálátlan lázadóknak titulálták a magyarságot, amiért egészen a maga országának akarta a felszabadított területeket.

Korunkban már nem kell az uralmat megszállás útján megszerezni, ám ezek a fránya lázadozó magyarok ma Brüsszel hatalmát tekintik a szovjeturalom tényleges folytatásának. Mintha ők még most sem váltottak volna világot a szovjet kivonulás után! Lám, a hazaárulónak nevezett exbolsevikok felismerték a történelmi helyzetet, s most az európai baloldal nyelvén beszélve szívvel-lélekkel alávetik magukat – és országukat – a PC mindenhatóságának (hiszen ez csak olyasmi, amit sokáig pártvonalként követtek). Ehhez pedig ők kijárták a maguk iskoláját Moszkva szolgálatában. Hát nagyjából így beszélgettem a Brexit egyik állampolgárával, akinek alighanem felfelé haladó országa darabokra szakad, pedig milyen hasznos és jó társunk volt az unióban!

Sajnos, elvtársak, a Szovjetunió gazdaságpolitikája nem bizonyult sikeresnek, s ez csak vaskos hazugságokkal rejthető el még saját tömegei előtt is. A szovjet ideológia csak fügefalevél a rendszer Lenintől örökölt igazi céljának elfedésére. Mindenkivel el kell hitetni, hogy egyetlen tiszta demokrácia létezik a világon: a proletáriátus diktatúrája. Idővel az öt világrész mindegyikében fegyveres munkásforradalmak megvalósítják a szovjethatalom „politikai tervgazdaságát”, amely soha nem látott magasságokba emeli a dolgozó tömegek életkörülményeit. Csak a beavatottak tudhatják, hogy a Szovjetuniónak még Lenin életében súlyos döntést kellett hoznia: szívós munkával megközelíti-e a fejlett nyugati országok gazdaságát, amivel egy időben képtelenség a hadsereget a következő világháborúra felkészíteni, vagy pedig csak papol a Szovjetunió kimeríthetetlen anyagi forrásairól, mert állandóan a bevallhatatlan nagy cél lebeg a szemei előtt. Hazai politikája megtanította, hogy az erőszak többet ér a gazdasági sikernél.

Az utóbbit állandóan kikezdik a nagyszájú ellenzékiek, az utóbbi viszont hallgatásra kényszerítheti mind a politikusokat, mind a lakosság éhező millióit. Nem kell azt gondolnunk, hogy a szovjet csőd ennek a döntésnek a következménye, mert aki a természetessel szemben a maga faragta műveivel remél megállni, az elárulja fogantatását. Gyanítom, hogy Lenin svájci tartózkodása alatt fogant meg a vörös eszme, amelyről csak később kezdett kiderülni, hogy genetikailag korrupt. Noha Marx ezt a világraszóló bukást nem elemezhette, korunkban valakinek illenék beszállni a ringbe, és kideríteni az okokat. A kés­éles marxi elemzés mindmáig csak a kapitalizmust belezte ki igazán, amely viszont életképesen szállt le a műtőasztalról. A szocializmust az erőszakszervezetek sohasem engedték szakszerűen elemezni.

1960-ban történhetett, hogy rabszállító kocsikat javítottunk a gyűjtőfogház udvarán. A fegyőrök virágos jókedvvel jöttek le pártnapról, s egyikük nekem szegezte a kérdést: mikor szabadul maga? Ilyenkor le kellett kapni a sapkát, és feszes vigyázzban válaszolni. Az ítélet szerint nekem akkor még 12 évem volt hátra a rácsok mögött. „Hú, tudja, micsoda élet lesz itt már akkor? Maga nem lesz több utcaseprőnél, arra számíthat, de akkor is jól fog élni!” Nem tudtuk mire vélni ezt a közjátékot. Időbe telt, míg a börtön titkos csatornáin befutott a magyarázat: Hruscsov a XXII. pártkongresszuson (számára az utolsón) keresztülvitte kedvenc lenini örökségének a beiktatását az egyetértéssel elfogadott pontok közé. Eszerint 1972-re mind az öt földrészen a szovjet szocializmus lesz a kizárólagos uralmi forma. Ez már egybecsengett a budapesti szovjet tiszt nagyvonalú terveivel. A 60-as évek közepén, a szovjet űrsikerek kezdetén, egy bajtársamat pótnyomozásra vitték a Gyorskocsi utcába. Amikor visszakerült, érdekes történeteket mesélt a külvilágról. Az én fejemben az a büszke kijelentés kondult a legnagyobbat, amely szerint most már jöhetnek az imperialisták a hátunkra púpnak. A nyomozótisztek egészen biztosra vették a Hold-verseny megnyerését, ami után egyenes út vezethet a Lenin által rájuk hagyott világuralomhoz.

ezt az áruló bandát el kell zavarnunk az ország éléről

Ha meggondoljuk, hogy a Szovjetunió léte utolsó napjáig sem volt képes megoldani a kenyérgabona-válságot, hanem a természeti erőforrásaiért kapott pénzzel a világ gabonapiacának legnagyobb vásárlójaként szerepelt, akkor az agyaglábú vörös óriás halálos gyengeségét nem látni csak vakhitűnek lehet.

Rabtársaimmal érdekes vitákat folytattunk a kinti életről, s főleg a bolsevikok viselkedésének okairól. Rejtélyes maradt Nagy Imrének az a kijelentése, hogy „Kétszer próbáltam megmenteni a szocializmus becsületét, de mindkétszer megakadályoztak benne”. Még a börtönben is mosolyt fakasztott a vágyvezérelt gondolkodásnak ez a kitétele, hiszen a kivégzést csak rendkívüli jóakarattal lehet akadályozásnak nevezni. Akkor még nem látszott a bukás, hiszen csak a 60-as évek elején jártunk. Egy intelligens börtöntiszt, számomra érthetetlen okból, beszélgetést kezdett velem a szocializmus felépítésének lehetséges vagy lehetetlen voltáról. Akkor még csak nem is sejtettem, hogy a melldöngető ötéves tervek egyikét sem sikerült teljesíteni, a következőt mégis úgy vázolták föl, mintha szilárd alapokon nyugodna.

Ezért az illető tiszttel nem is a kommunizmus felépítésének gazdasági lehetőségeiről igyekeztem beszélni, mert nem vagyok marxista. Az emberre koncentráltam, s elboruló arca csak utólag engedte sejtetni, hogy ő volt a börtön párttitkára. Pedzettem ugyanis, hogy Marx nem vette észre minden dolgok meghatározó tényezőjét: az embert. Számára a gazdaság olyan volt, mint a szovjet elvtársaknak a világuralom.

A fent említett börtöntiszt szomorúsága az én értelmezésemben onnan eredt, hogy párttitkárként sok kommunistát ismert, tehát másoknál jobban tudta, miféle emberekkel kellene nem pusztán világuralmat kivívni, hanem az új emberfajtát, a szovjet embert hiteles mintaadóként a világ elé állítani. Ezt tetézte a lenini élcsapat, amely annyi gúnnyal vágta az arcunkba: maguk önös szándékkal képesek lettek volna átvinni a dolgozó tömegeket a győztes oldalról a vesztesek közé! Amíg a szovjet gyarmat őrzése hozta a kiváltságokat, addig a valóságmagyarázat jogán is önmagukat tüntették fel az eszme megvalósítójának. Arról az eszméről beszélek, amelynek be kellett hatolnia a tömegekbe, hogy ott anyagi erővé váljék. Csak magukról merték ezt állítani, de az igazság pillanatában mindenkiről lehullott az álarc.

Hol volt még akkor a játékfilm a Titanicról! Nekem mégis az jutott eszembe, hogy a hajó tisztikara beült a kevés mentőcsónakba, és gyorsan elevezett a havária színhelyéről, nehogy a süllyedő óriás test örvényei lehúzzák a víz alá. Az utasoknak már nem jutott hely a csónakokban, s mire feljöttek a fedélzetre, az már meredekebben állt minden hegyoldalnál. A kapitány el méltóztatott felejteni egyik kötelességét: riadó elrendelését személyzetnek és utasoknak egyaránt. Amíg melldöngetve mondhatták az elvtársak, hogy a proletárdiktatúra mi vagyunk!, addig ők népi, sőt proletár származásúak voltak, és az osztályharc eszközeivel mindenki más kiirtására törekedtek. Aligha néztek hátra a mentőcsónakokból a süllyedő hajóra, hiszen ők már akkor kizárólag saját egzisztenciájuk megteremtésével foglalkoztak.

Nincs módom felsorolni azt a sok hencegést, amellyel kisebbrendűségi komplexusukat kezelték, de az az árulás, amellyel a kritikus pillanatban cserbenhagyták az osztályt, „amelyből vétettek”, és amelynek szolgálatára felesküdtek, utólag fényesen igazolja a forradalmár munkások dühét. Az ország egyetlen jogos gazdája, a munkásság 1956 őszére kollektíve eldöntötte: ezt az áruló bandát el kell zavarnunk az ország éléről.

Sokszor hallottam a vizsgálótisztektől, hogy a kapitalizmus a fasizmus melegágya. Vajon hogyan érzik most magukat az elvtársak azokban a meleg kapitalista ágyakban, s megpróbálják-e felcserélni véres bolsevik múltjukat a modern szélsőballal, talán csak azért, hogy elméletüknek igazát bizonyítsák? Azok, akik a szovjet világuralom érdekében épp oly kíméletlenül irtottak embert és kultúrát, mint szovjet elvtársaik, a fordulat idején nem kívánkoztak az elhagyott oltár mártírjaivá válni. „Az más!” – ez a PC-világ erkölcsi alapállása. Amint Sztálin a szovjet embert ígérte mind az öt földrész számára mintának, a munkásosztály oktatására és nevelésére fölesküdött lenini élcsapat szintén tudta a lecke egyik felét. Rá kellett jönnöm, hogy nem várható el tőlük semmilyen önkritika, hiszen akkor le kellene lépniük a politika porondjáról.

Megtanultam Lenin „erkölcsét”: azt tartják erkölcsösnek, ami a munkásosztálynak hasznos. Mi hasznos a munkásosztálynak? Azt mindig megmondja a párt. Például erkölcsös döntés volt Rajkot és társait kivégezni, s ugyanolyan erköcsös volt innen-onnan összekapart csontjaiknak dísztemetést szervezni. Erkölcsös volt azon a temetésen mintegy százezres, vészjóslóan hallgató tömegnek megígérni, hogy „ilyet még egyszer nem teszünk, s erre garancia a párt”. Röpke másfél évvel később bizony ismét kivégeztek elvtársat, ezúttal kommunista miniszterelnököt, ám a párt nem garantált semmit, mert ő volt a tettes. A proletárdiktatúra elkötelezettjei kifejezetten jól teszik, ha hazugsággal félrevezetik a burzsoáziát. Ez mind belefér a lenini erkölcsbe. Már csak egy kérdés megválaszolása marad hátra: használt-e Lenin a munkásosztálynak?

Az orcátlan hazudozás és a rendszer összerogyása

A Gyorskocsi utcában egy revizionista rabtársam azt találta mondani, hogy Göncz Árpád rendes, becsületes ember. Az őrnagy fölpattant: még hogy becsületes? Az az ember eljutott a nyugati imperialistákig! Történelmileg másnap az egykori őrnagy – már alighanem ezredesként – szintén eljutott a borzalmak világába, és fogadnék rá, hogy nem is érzi magát rosszul benne. A Nagy Imré-s rabtársaim már 1953 júliusában biztosan tudták, hol a helyük. Azt is kidolgozták jó előre, hogyan teszik életképes gazdasággá a szocializmust, miként hitetik el a diktatúráról, hogy valamilyen többpártrendszer demokráciája (ez lett volna a népfront). Miután ezek a képzett pártemberek ugyanúgy elfeledkeztek Moszkva egyetlen céljáról, mint én, tulajdonképpen felmenthetem magamat a szégyenkezés súlya alól, hiszen én is ebbe a hibába estem, de tanulatlan úrigyerek létemre. Bibó Istvánnak fényesen igaza lett, nem először és nem utoljára: a politikában lehet itt-ott hazudni, de ha az alapok át vannak szőve orcátlan hazudozással, akkor csak idő kérdése a rendszer összerogyása.

Szép ifjúságom a nagy Sztálin jegyében telt el, és nem esett nehezemre testvéri ujjongással fogadni a munkásosztály fegyveres ifjúságát, amely aligha fogalmazhatta meg keserűségét, elégedetlenségét a marxista–leninista tanok alapján, egészséges ösztöne azt súgta, hogy meneküljön erről a halálra ítélt hajóról. Sajnos szemtanúja lehettem annak, ahogy ezek a moszkvai kiképzésű elvtársak minden szökevényt visszakergettek a gályapadra, mert „Megköszöni még maga nekünk, amiért nem engedtük a vesztes imperializmus oldalára átmenni!”. Örülök, hogy még tanúja lehettem annak a tülekedésnek, amit ezek a vakhitű bolsevikok rendeztek a mentőcsónakok körül.

A Népszabadság fejlécén szerepelhetett volna az új jelszó: Világ proletárjai, bocsássatok meg!, azt azonban senkitől sem hallottam, hogy 1990 óta csak egyetlen bocsánatkérő szót mormogtak volna a munkásosztály fülébe. Fénykorukban micsoda monstre politikai per lett volna ebből az egy kijelentésből, ha én mondom ki!

A szerző a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke, a Bibó-perben 1958-ban 15 év börtönbüntetésre ítélték

[bdpst24]

Itthon is egyre több területen hódít a dróntechnológia

Itthon is egyre több területen hódít a dróntechnológia

Szakértő: a szigorú szabályozás pedig közlekedésbiztonsági célokat szolgál A mai napig nagyon megosztja a drónos társadalmat a két évvel ezelőtt elfogadott, úgynevezett „dróntörvény”, mellyel minden eddiginél szigorúbb szabályok léptek életbe. Ugyan továbbra is bárki reptethet drónt, de számos feltételnek meg kell felelnie, ezért a drónozás céljának és az adott műveleti kategóriának megfelelően…

[foulchildtiger]

Világ proletárjai, bocsássátok meg bűneinket!

Szemtanúként és túlélőként a munkásosztályt eláruló, szégyentelen, vakhitű bolsevikokról

Regéczy-Nagy László

1956 immár megőszült túlélői közül kevesen remélhették a 60. évforduló megünneplését, hiszen a „kis börtön” rácsai mögött, később pedig a Kádár-rendszer legvidámabb barakkjában, a drótsövény és aknamező által határolt „nagy börtönben” néha már az is túlságosan merésznek tűnt, ha a vörös világrendszer leomlását meg szerettük volna érni.

Tartozom az olvasónak Márai Sándor önmaga mentésére megírt vallomásával: „Nem vagyok sem történész, sem politikus, de kortárs vagyok.” Ezt kell szerényen megtoldanom azzal, hogy én még szemtanú és túlélő is vagyok.

A Lenini vörös eszme genetikailag korrupt

Egy fiatal angol a minap azt kérdezte, hogy ilyennek képzeltem-e el a szabad Magyarországot. Be kellett vallanom, hogy névlegesen beteljesedett mindaz, amiért az életünket kockáztattuk, azzal a nem csekély különbséggel, hogy a változást a forradalom és szabadságharc elárulói és eltiprói idézték elő, mégpedig saját hasznukra. Nagy Imréék újratemetése előtt az állampárt főkáderei „egészen természetesen” a maguk szinte érintetlenül átmenthető uralmaként beszéltek a váltásról, amit magamban kesernyés mosollyal fogadtam. Ma már nincs okom mosolyogni. A mai Európa egyenesen szereti a lenini élcsapat túlélőit, akik megbízható kozmopolitaként tisztelik a PC határait, és bosszúsan látszik fogadni a „haszontalanul szabadságszerető” magyarok akadékoskodását, hiszen nem restellnek párhuzamot vonni történelmük előzményei és hazájuk önállóságának szükségszerű védelme között. Elvégre 150 éves török megszállás után európai hadsereg foglalta vissza Buda várát, s a tisztogató hadműveletek életképtelenségig kifosztott, elpusztított országból szorították ki az oszmán gyarmatosítót. A természet nem tűri az űrt: ezt az igazságot érvényesítették Bécsben, és hálátlan lázadóknak titulálták a magyarságot, amiért egészen a maga országának akarta a felszabadított területeket.

Korunkban már nem kell az uralmat megszállás útján megszerezni, ám ezek a fránya lázadozó magyarok ma Brüsszel hatalmát tekintik a szovjeturalom tényleges folytatásának. Mintha ők még most sem váltottak volna világot a szovjet kivonulás után! Lám, a hazaárulónak nevezett exbolsevikok felismerték a történelmi helyzetet, s most az európai baloldal nyelvén beszélve szívvel-lélekkel alávetik magukat – és országukat – a PC mindenhatóságának (hiszen ez csak olyasmi, amit sokáig pártvonalként követtek). Ehhez pedig ők kijárták a maguk iskoláját Moszkva szolgálatában. Hát nagyjából így beszélgettem a Brexit egyik állampolgárával, akinek alighanem felfelé haladó országa darabokra szakad, pedig milyen hasznos és jó társunk volt az unióban!

Sajnos, elvtársak, a Szovjetunió gazdaságpolitikája nem bizonyult sikeresnek, s ez csak vaskos hazugságokkal rejthető el még saját tömegei előtt is. A szovjet ideológia csak fügefalevél a rendszer Lenintől örökölt igazi céljának elfedésére. Mindenkivel el kell hitetni, hogy egyetlen tiszta demokrácia létezik a világon: a proletáriátus diktatúrája. Idővel az öt világrész mindegyikében fegyveres munkásforradalmak megvalósítják a szovjethatalom „politikai tervgazdaságát”, amely soha nem látott magasságokba emeli a dolgozó tömegek életkörülményeit. Csak a beavatottak tudhatják, hogy a Szovjetuniónak még Lenin életében súlyos döntést kellett hoznia: szívós munkával megközelíti-e a fejlett nyugati országok gazdaságát, amivel egy időben képtelenség a hadsereget a következő világháborúra felkészíteni, vagy pedig csak papol a Szovjetunió kimeríthetetlen anyagi forrásairól, mert állandóan a bevallhatatlan nagy cél lebeg a szemei előtt. Hazai politikája megtanította, hogy az erőszak többet ér a gazdasági sikernél.

Az utóbbit állandóan kikezdik a nagyszájú ellenzékiek, az utóbbi viszont hallgatásra kényszerítheti mind a politikusokat, mind a lakosság éhező millióit. Nem kell azt gondolnunk, hogy a szovjet csőd ennek a döntésnek a következménye, mert aki a természetessel szemben a maga faragta műveivel remél megállni, az elárulja fogantatását. Gyanítom, hogy Lenin svájci tartózkodása alatt fogant meg a vörös eszme, amelyről csak később kezdett kiderülni, hogy genetikailag korrupt. Noha Marx ezt a világraszóló bukást nem elemezhette, korunkban valakinek illenék beszállni a ringbe, és kideríteni az okokat. A kés­éles marxi elemzés mindmáig csak a kapitalizmust belezte ki igazán, amely viszont életképesen szállt le a műtőasztalról. A szocializmust az erőszakszervezetek sohasem engedték szakszerűen elemezni.

1960-ban történhetett, hogy rabszállító kocsikat javítottunk a gyűjtőfogház udvarán. A fegyőrök virágos jókedvvel jöttek le pártnapról, s egyikük nekem szegezte a kérdést: mikor szabadul maga? Ilyenkor le kellett kapni a sapkát, és feszes vigyázzban válaszolni. Az ítélet szerint nekem akkor még 12 évem volt hátra a rácsok mögött. „Hú, tudja, micsoda élet lesz itt már akkor? Maga nem lesz több utcaseprőnél, arra számíthat, de akkor is jól fog élni!” Nem tudtuk mire vélni ezt a közjátékot. Időbe telt, míg a börtön titkos csatornáin befutott a magyarázat: Hruscsov a XXII. pártkongresszuson (számára az utolsón) keresztülvitte kedvenc lenini örökségének a beiktatását az egyetértéssel elfogadott pontok közé. Eszerint 1972-re mind az öt földrészen a szovjet szocializmus lesz a kizárólagos uralmi forma. Ez már egybecsengett a budapesti szovjet tiszt nagyvonalú terveivel. A 60-as évek közepén, a szovjet űrsikerek kezdetén, egy bajtársamat pótnyomozásra vitték a Gyorskocsi utcába. Amikor visszakerült, érdekes történeteket mesélt a külvilágról. Az én fejemben az a büszke kijelentés kondult a legnagyobbat, amely szerint most már jöhetnek az imperialisták a hátunkra púpnak. A nyomozótisztek egészen biztosra vették a Hold-verseny megnyerését, ami után egyenes út vezethet a Lenin által rájuk hagyott világuralomhoz.

ezt az áruló bandát el kell zavarnunk az ország éléről

Ha meggondoljuk, hogy a Szovjetunió léte utolsó napjáig sem volt képes megoldani a kenyérgabona-válságot, hanem a természeti erőforrásaiért kapott pénzzel a világ gabonapiacának legnagyobb vásárlójaként szerepelt, akkor az agyaglábú vörös óriás halálos gyengeségét nem látni csak vakhitűnek lehet.

Rabtársaimmal érdekes vitákat folytattunk a kinti életről, s főleg a bolsevikok viselkedésének okairól. Rejtélyes maradt Nagy Imrének az a kijelentése, hogy „Kétszer próbáltam megmenteni a szocializmus becsületét, de mindkétszer megakadályoztak benne”. Még a börtönben is mosolyt fakasztott a vágyvezérelt gondolkodásnak ez a kitétele, hiszen a kivégzést csak rendkívüli jóakarattal lehet akadályozásnak nevezni. Akkor még nem látszott a bukás, hiszen csak a 60-as évek elején jártunk. Egy intelligens börtöntiszt, számomra érthetetlen okból, beszélgetést kezdett velem a szocializmus felépítésének lehetséges vagy lehetetlen voltáról. Akkor még csak nem is sejtettem, hogy a melldöngető ötéves tervek egyikét sem sikerült teljesíteni, a következőt mégis úgy vázolták föl, mintha szilárd alapokon nyugodna.

Ezért az illető tiszttel nem is a kommunizmus felépítésének gazdasági lehetőségeiről igyekeztem beszélni, mert nem vagyok marxista. Az emberre koncentráltam, s elboruló arca csak utólag engedte sejtetni, hogy ő volt a börtön párttitkára. Pedzettem ugyanis, hogy Marx nem vette észre minden dolgok meghatározó tényezőjét: az embert. Számára a gazdaság olyan volt, mint a szovjet elvtársaknak a világuralom.

A fent említett börtöntiszt szomorúsága az én értelmezésemben onnan eredt, hogy párttitkárként sok kommunistát ismert, tehát másoknál jobban tudta, miféle emberekkel kellene nem pusztán világuralmat kivívni, hanem az új emberfajtát, a szovjet embert hiteles mintaadóként a világ elé állítani. Ezt tetézte a lenini élcsapat, amely annyi gúnnyal vágta az arcunkba: maguk önös szándékkal képesek lettek volna átvinni a dolgozó tömegeket a győztes oldalról a vesztesek közé! Amíg a szovjet gyarmat őrzése hozta a kiváltságokat, addig a valóságmagyarázat jogán is önmagukat tüntették fel az eszme megvalósítójának. Arról az eszméről beszélek, amelynek be kellett hatolnia a tömegekbe, hogy ott anyagi erővé váljék. Csak magukról merték ezt állítani, de az igazság pillanatában mindenkiről lehullott az álarc.

Hol volt még akkor a játékfilm a Titanicról! Nekem mégis az jutott eszembe, hogy a hajó tisztikara beült a kevés mentőcsónakba, és gyorsan elevezett a havária színhelyéről, nehogy a süllyedő óriás test örvényei lehúzzák a víz alá. Az utasoknak már nem jutott hely a csónakokban, s mire feljöttek a fedélzetre, az már meredekebben állt minden hegyoldalnál. A kapitány el méltóztatott felejteni egyik kötelességét: riadó elrendelését személyzetnek és utasoknak egyaránt. Amíg melldöngetve mondhatták az elvtársak, hogy a proletárdiktatúra mi vagyunk!, addig ők népi, sőt proletár származásúak voltak, és az osztályharc eszközeivel mindenki más kiirtására törekedtek. Aligha néztek hátra a mentőcsónakokból a süllyedő hajóra, hiszen ők már akkor kizárólag saját egzisztenciájuk megteremtésével foglalkoztak.

Nincs módom felsorolni azt a sok hencegést, amellyel kisebbrendűségi komplexusukat kezelték, de az az árulás, amellyel a kritikus pillanatban cserbenhagyták az osztályt, „amelyből vétettek”, és amelynek szolgálatára felesküdtek, utólag fényesen igazolja a forradalmár munkások dühét. Az ország egyetlen jogos gazdája, a munkásság 1956 őszére kollektíve eldöntötte: ezt az áruló bandát el kell zavarnunk az ország éléről.

Sokszor hallottam a vizsgálótisztektől, hogy a kapitalizmus a fasizmus melegágya. Vajon hogyan érzik most magukat az elvtársak azokban a meleg kapitalista ágyakban, s megpróbálják-e felcserélni véres bolsevik múltjukat a modern szélsőballal, talán csak azért, hogy elméletüknek igazát bizonyítsák? Azok, akik a szovjet világuralom érdekében épp oly kíméletlenül irtottak embert és kultúrát, mint szovjet elvtársaik, a fordulat idején nem kívánkoztak az elhagyott oltár mártírjaivá válni. „Az más!” – ez a PC-világ erkölcsi alapállása. Amint Sztálin a szovjet embert ígérte mind az öt földrész számára mintának, a munkásosztály oktatására és nevelésére fölesküdött lenini élcsapat szintén tudta a lecke egyik felét. Rá kellett jönnöm, hogy nem várható el tőlük semmilyen önkritika, hiszen akkor le kellene lépniük a politika porondjáról.

Megtanultam Lenin „erkölcsét”: azt tartják erkölcsösnek, ami a munkásosztálynak hasznos. Mi hasznos a munkásosztálynak? Azt mindig megmondja a párt. Például erkölcsös döntés volt Rajkot és társait kivégezni, s ugyanolyan erkölcsös volt innen-onnan összekapart csontjaiknak dísztemetést szervezni. Erkölcsös volt azon a temetésen mintegy százezres, vészjóslóan hallgató tömegnek megígérni, hogy „ilyet még egyszer nem teszünk, s erre garancia a párt”. Röpke másfél évvel később bizony ismét kivégeztek elvtársat, ezúttal kommunista miniszterelnököt, ám a párt nem garantált semmit, mert ő volt a tettes. A proletárdiktatúra elkötelezettjei kifejezetten jól teszik, ha hazugsággal félrevezetik a burzsoáziát. Ez mind belefér a lenini erkölcsbe. Már csak egy kérdés megválaszolása marad hátra: használt-e Lenin a munkásosztálynak?

Az orcátlan hazudozás és a rendszer összerogyása

A Gyorskocsi utcában egy revizionista rabtársam azt találta mondani, hogy Göncz Árpád rendes, becsületes ember. Az őrnagy fölpattant: még hogy becsületes? Az az ember eljutott a nyugati imperialistákig! Történelmileg másnap az egykori őrnagy – már alighanem ezredesként – szintén eljutott a borzalmak világába, és fogadnék rá, hogy nem is érzi magát rosszul benne. A Nagy Imré-s rabtársaim már 1953 júliusában biztosan tudták, hol a helyük. Azt is kidolgozták jó előre, hogyan teszik életképes gazdasággá a szocializmust, miként hitetik el a diktatúráról, hogy valamilyen többpártrendszer demokráciája (ez lett volna a népfront). Miután ezek a képzett pártemberek ugyanúgy elfeledkeztek Moszkva egyetlen céljáról, mint én, tulajdonképpen felmenthetem magamat a szégyenkezés súlya alól, hiszen én is ebbe a hibába estem, de tanulatlan úrigyerek létemre. Bibó Istvánnak fényesen igaza lett, nem először és nem utoljára: a politikában lehet itt-ott hazudni, de ha az alapok át vannak szőve orcátlan hazudozással, akkor csak idő kérdése a rendszer összerogyása.

Szép ifjúságom a nagy Sztálin jegyében telt el, és nem esett nehezemre testvéri ujjongással fogadni a munkásosztály fegyveres ifjúságát, amely aligha fogalmazhatta meg keserűségét, elégedetlenségét a marxista–leninista tanok alapján, egészséges ösztöne azt súgta, hogy meneküljön erről a halálra ítélt hajóról. Sajnos szemtanúja lehettem annak, ahogy ezek a moszkvai kiképzésű elvtársak minden szökevényt visszakergettek a gályapadra, mert „Megköszöni még maga nekünk, amiért nem engedtük a vesztes imperializmus oldalára átmenni!”. Örülök, hogy még tanúja lehettem annak a tülekedésnek, amit ezek a vakhitű bolsevikok rendeztek a mentőcsónakok körül.

A Népszabadság fejlécén szerepelhetett volna az új jelszó: Világ proletárjai, bocsássatok meg!, azt azonban senkitől sem hallottam, hogy 1990 óta csak egyetlen bocsánatkérő szót mormogtak volna a munkásosztály fülébe. Fénykorukban micsoda monstre politikai per lett volna ebből az egy kijelentésből, ha én mondom ki!

A szerző a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke, a Bibó-perben 1958-ban 15 év börtönbüntetésre ítélték

[sronti]

Ezek a helyzetek a legrosszabbat hozzák ki az emberekből, vesz a kamera, kommunikálnod kell és közben gondolkozni egy témáról, amiről általában nem szoktál, szóval valójában ezek az emberek se biztos, hogy ennyire tudatlanok. Alapvetően nem szeretem ezt a műfajt, bár a fenti videó legalább nem tűnik rosszindulatúnak.

Ott van az is, hogy az egyetemisták még fiatalok, így nem volt idejük annyiféle random terület felé elmenni, mint nekünk, az iskolai ismeretek viszont halványulnak, emellett az egyetem miatt van egy csomó dolog, amire viszont fókuszálniuk kell.

Természetesen a tudatlanságot nehéz elválasztani az oktatás általános problémáitól, ami nem annyira képes és egyre kevésbé tartja céljának, hogy érdeklődő embereket neveljen.

Próbálom kitalálni, hogy hogyan lehetne gondolkodni arról a kérdésről, hogy baj-e hogy ennyire félelmetesen tudatlanok a megkérdezett emberek ebben a videóban, ezekben a témákban. Főleg, hogy amúgy teljesen jól szituált, menő fiatalok mind. De mondjuk én elfogult vagyok, mert engem érdekelnek ezek a témák, és a videóban nem hangzik el olyan kérdés, amit ne lehetne jól megválaszolni pusztán ennek vagy egy hasonló könyvnek az elolvasása után:

ami pedig ott van minden általános iskolai könyvtár polcain.

Más kérdés, hogy valószínűleg egyáltalán nem fontos egy teljes vagy sikeres élethez, vagy ahhoz hogy az ember művelt és érdekes legyen, vagy hogy tudjon navigálni a mindennapi életben és akár még egy értelmiségi létezésben, az az ismeret, hogy mi a különbség a bolygó, a csillag és a galaxis között. Szóval ezeknek az ismereteknek a megléte vagy hiánya maximum proxyja lehet annak, hogy valaki milyen minőségű oktatásban részesült, és ezen keresztül annak, hogy amúgy művelt vagy érdekes ember-e - illetve leginkább a társadalmi státuszának.

[versinator]

Mérséklő setétedett

Hajok szedjetek belelőtte jajgaték Summába notáros elmúlásnak parancsolattal Céljának másolva repűlő szégyenlették Mína rózsalugasnak atyjafiait nyuszttal

Pardont litániázni feltételnek boríték Gödrébe machina múzsáktól tapasztal Esső kinder unna gerjesztették Becse magyaráznom őfelségének csoporttal

Szorossan chiara főhatalmat raktad Hullámmal örömén virágozzék fetrengem Szerencsédet édesebbek jószívű találtad

Tyúkot ébresztgetni köttetik csekélységem Hóhérom nézegetett hánya szántad Órral főre tekeregnek gyengeségem

[h3ymyf1sh]

Tök jó ez a Novák-videós vita, de annyit hadd javasoljak már, hogy a videót is nézze meg mindenki a véleményalkotáshoz, úgy ugyanis sokkal értelmesebb kérdések merülnek fel (és még mindig lehet felháborodni, csak fontosabb dolgok miatt, mint anélkül). Nekem már a grafika és a háziasszonyos nyitás is kiveri a biztosítékot, de ettől még meghallom, hogy Novák nem azt mondja, hogy ne versenyezz a férfiakkal és hogy legyél hivatásos családanya, hanem azt, hogy az is rendben van, ha nem akarsz versenyezni és az akarsz lenni. A videó első egy percének keretezése éppen az lenne, hogy ezek szabad életdöntések.

A dolog onnantól megy félre, hogy kimarad (egy egyszavas utalást kivéve, ami szerint azért szerencsésebb az, akinek az anyaságon kívül is van hivatása) a fideszes családpolitika ideológiailag nehezebben beskatulyázható központi céljának nyílt vállalása, miszerint az állam amúgy elég erősen preferálja, hogy a családot alapító nő dolgozzon és - tök mindegy, hogy meggyőződésből vagy csak mert tudja, hogy demográfiai szempontból muszáj - igyekszik is olyan (amúgy emancipációs és esélyegyenlőségi karakterű) intézkedéseket tenni, amelyeket ezt segítik.

Ehelyett ugye jön a női princípium, a felső polcról a cumisüveget levevő apukával mint munkamegosztási modellel. Mennyivel őszintébb lenne, ha a csak a nő által egyedül elvégezhető feladatok keresése helyett arról beszélne, hogy ő hogy osztja meg a három gyerekével kapcsolatos teendőket az amúgy történetesen MNB-felsővezető férjével, mert hát nyilván nem így. Amúgy ez például Varga Juditnak és a férjének elég jól sikerült a - más miatt - a nem kormányoldali nyilvánosságban szintén nagy visszhangot keltő Képmás-interjú első három kérdésében.

[mangworld21]

Meg kell tanulnunk, hogy az életben nem az a fontos, hogy minél többet birtokoljunk, pedig a ma embere sajnos a legtöbbször ezt tekinti a céljának. Az emberi nagyság azon alapszik, hogy legyünk valakik. És úgy lehetünk valakik, hogy megfizetjük az árát, felajánlunk valamit áldozatul, valami olyasmit, ami gyakran szívünk legmélyén rejtőzködik.

[bdpst24]

K&H: fiatalok a nyári kártyaboom élén

K&H: fiatalok a nyári kártyaboom élén

a vakáció alatt jelentősen nő a tranzakciók száma és értéke Rákaptak a kártyás fizetésekre a legfiatalabbak: a K&H ifjúsági számláihoz köthető kártyák száma 64 százalékkal emelkedett három év alatt. A kártyákhoz köthető nyári forgalom több mint négyszeresére, 12 milliárd forint fölé nőtt, a vásárlások száma 243 százalékkal emelkedett. A K&H kiemelt céljának tartja, hogy a diákoknak bemutassa a…

[extraordinarymreast]

Formáljogilag nyilván igazad van.

Kérdés, hogy jogosult-e olyan alapjogi védelemre, aki deklaráltan, vagy bizonyíthatóan az alapjogok védelmének leépítését tekinti céljának. Szerintem nem.

Persze, jó kis láthatatlan alkotmány volt az, csakhát beszart.

Mekkora fejezet lesz a törikönyvekben,

hogyhát a OrbánViktor elindult elfoglalni aztat a Brüsszelt, csak egy kerületi polgármester kihajította az utcára.

[szepkerekkocka]

Amit ők nem írnak, de szintén releváns, hogy az amúgy is alulfinanszírozott (ellenzéki) önkormányzatok forrásait vágja meg a kormány ezzel az intézkedéssel - és kb. ez tűnik az intézkedés fő céljának is.