vilagitotoronytetejen

[vilagitotoronytetejen]

[vilagitotoronytetejen]

[vilagitotoronytetejen]

[vilagitotoronytetejen]

[vilagitotoronytetejen]

I need to stop stressing out about things I can`t change

[vilagitotoronytetejen]

[vilagitotoronytetejen]

[vilagitotoronytetejen]

A szerelem jönni fog

és amikor jön

tartani fog

hívni fog

és majd elolvadsz tőle

néha fájni is fog, de

a szerelem nem úgy érti majd

nem fog játszmázni

mert ismeri az életet

és tudja, hogy már

így is elég nehéz.

i-remember-at-dawn

[vilagitotoronytetejen]

Elmondtam neked,

hogy mi fájna a világon a legjobban

és te megtetted..

i-remember-at-dawn

[vilagitotoronytetejen]

[vilagitotoronytetejen]

Amit elmondok: 1%

És amit magamba tartok: 99%

[vilagitotoronytetejen]

Azt hittem ő mentett meg, de rájöttem ő ölt meg lelkileg.

[vilagitotoronytetejen]

Car Camping in the Eastern Sierras.

[vilagitotoronytetejen]

[vilagitotoronytetejen]

[vilagitotoronytetejen]

Fejezet

Őszintén bevallom, eleinte picit féltem hogy milyen lesz ez az egész összeköltözősdni, hogy korai, vagy mennyire bírjuk majd egymást 0-24ben. De ezt betudhatjuk az előzetes rossz tapasztalatoknak, kaptam párat elég rendesen amikről te nem tehetsz, de azért bennem voltak. Aztán végül természetesen igent mondtam, mert nagyon de nagyon vágytam rá hogy veled tölthessem minden szabad percem. Ez volt életem második legjobb döntése. És hogy mi volt az első? Az a bizonyos igen, mikor az ölemben ülve, kellemes tavaszi estén, csillogó szemekkel megkérdezted, hogy lennék-e életed párja, a társad, a szerelmed. Mi sem volt egyértelműbb. Melletted végre olyan az életem amilyet szerettem volna. A párok akiket a filmekben mutogatnak aranytálcán, agyonfiltefezve rózsaszín giccses nyálcsorgatós keretben, a nyomunkba sem érnek. Mi vagyunk az a pár, akik piszkosul boldogok együtt és tisztán utál ezért minket mindenki, akinek csak ábránd mindez. És ha most elkezdeném sorolni, mennyi mindent kapok tőled, és mennyire széppé teszed minden egyes percemet, a világ összes szava, és perce kevés lenne hozzá. Szeretem a nekem készített reggeli illatát, a közelséged, a nap közepén meztelenül összebújást, majd mikor már pusztulásig hevültünk a nyári kánikulában, egy gyengéd "na mostmár hagyjál" kijelentést követő, fájdalmas cuppanással elváló testek összetéveszthetetlen hangját. Mert még ez is tökéletes veled. A közös edzések, a "mi nincs még otthon, áhh inkább vegyünk mindent" bevásárlások, a zuhik, amik valamiért egészen véletlenül mindig közösen végződnek, mert ugye, egyedül nem az igazi. Egyszerűen nem tudom elmondani mennyire vágytam már erre. Hogy hozzád mehessek haza, neked készíthessek sajátos "mindent amit találok a konyhában beledobom" menüt, és "ágybareggelire" virradva, a te mosolyod legyen az első amit ébredés után látok, a bolondozós csipkelődést, amikor nevetve fokozzuk a másik beszólását, amik valamiért mindig belemosolygós csókkal végződnek. Nem is értem hogy lehetünk ennyire pofátlanul boldogok. A barátaim minden kapcsolatomban találtak kivetni valót, minden páromnak volt egy stikkje, és mindenkihez volt egy kompromisszumom, nálad ez nincs. Téged repesve várnak a haverok, és jobban érdekled őket te mint én. (Ezért amúgy picit zabos vagyok, a kutya fáját már neki...) Most kezdődött el igazán az életem, egy olyan fejezet amit évek óta várok hogy végre írni kezdhessek, és kíváncsian várom, mit tartogat a jövőnk. Bármi is az, tudom hogy tökéletes lesz

És remélem, sőt, tudom, soha nem ér véget ez a csoda. Veled.

[vilagitotoronytetejen]

3 hét.

Annyira közel van, mégis annyira távol. 3 hét és új szakaszba lép az életem. Vár rám a város, a saját kis kuckónk, az éjszaka melletted, a reggelek, mikor kócos hajjal, kómásan jó reggelt puszit nyomsz a homlokomra, majd reggeli kávé a felkelő nap sugaraiban fürödve, a közös készülődés munkába és suliba, és a fárasztó nap után a jól megérdemelt összebújás. És most, ahogy a készülő tervrajzot nézem a közös várunkról, csak arra tudok gondolni, hogy mennyire imádni fogok minden egyes pillanatot veled. Még a mezei bevásárlásokat is annyira várom mint a karácsonyt, holott másoknak ez tök természetes. Beleszerettem egy illatba, egy lélekbe, egy lányba, egy érzésbe, egy életbe és még napokig sorolhatnám, akkor sem érnék a végére. Mások azért alszanak, mert az álmaik szebbek mint a valóság, én csak azért alszok mert tudom: minden egyes ébredéssel közelebb kerülök ahhoz a naphoz,amikor együtt, dobozokkal, táskákkal, mosolyogva, kéz a kézben lépjük át a küszöböt. A mi küszöbünket. Már csak 3 hét. Basszus, eddig is ilyen hosszúak voltak a napok?

~Szöszmösz részlet