#bontjas

[chuckyeager]

Georg Lazar FB

Kedves Szöllősi György!

Azt írja a Facebookon hogy az USA budapesti nagykövetsége megtagadta Öntől a vízumot, “a külügyminisztérium hivatalos vízum iránti kérelme ellenére.” Meg azt is írja, hogy Ön “Magyarország hivatalos képviselőjeként” nyitotta volna meg “az észak-amerikai magyarok hagyományos futballtornáját, az immár 25. jubileumi Árpád-kupát…” És hogy Önt megaláztatás érte “a szólásszabadság valamikori fellegvárának és élharcosának számító Egyesült Államok részéről.”

Biztosíthatom, hogy az USA szabad ország ahol mindenkit szívesen látnak. Évente mintegy 100 ezer magyar polgár utazik be az USA-ba minden probléma nélkül. Én nem tudom az Ön ügyének a részleteit, de az USA törvényei szerint bárki beutazását megtagadhatják a hatóságok. Viszont Ön nem “bontja ki a teljes igazságot” és fontos tényeket nem említ. Ráadásul az Ön bejegyzésének gúnyos hangneme mint “Magyarország hivatalos képviselője” nem segíti az amerikai-magyar kapcsolatok javítását, pedig az mindannyiunk szívügye.

Az un. Árpád Kupa évtizedekig egyfajta műkedvelő amerikai öregfiú focirendezvény volt ahol amerikaiak, köztük magyar származású amerikaiak is játszottak. Ezen sorok írója évtizedekkel ezelőtt részt is vett azon.

Néhány éve az Orbán kormány diplomatái elhatározták hogy a műkedvelő fociösszejövetelből egyfajta propagandarendezvényt kreálnak és milliókat kezdtek folyósítani néhány amerikai aktivistának az un. Bethlen Alapon keresztül. Ez sokaknak itt Amerikában nem tetszett és nem jöttek el a rendezvényre.

Amikor kiderült hogy nincs elég csapat a tornára, kiutaztattak magyar csapatokat Egerből, Szekszárdról. Ekkor már az egykori amerikai öregfíú tornán az Orbán kormány által kiutaztatott baráti csapatok is játszottak.

Idén az is kiderült hogy egyetlen amerikai szervezet sem hajlandó foglalkozni a “tornával” és a chicagói magyar konzulátus (Kovács Tamás főkonzul) szervezte meg azt, amelyen ma már alig vannak amerikaiak…

Néhány év alatt ez a kellemes amerikai öregfíú focitorna átvedlett egy az Orbán diplomaták által szervezett, gyakorlatilag fideszes haverokat amerikai utazással jutalmazó rendezvénnyé. Idén a szerb-magyar barátság jegyében egy amerikai szerb kolostor focipályáján rendeznék meg azt állítólag szerb csapatok részvételével is. (Elvégre Orbán Viktor és Aleksandar Vucic jóbarátok és hát a keresztényi vonalat is be kellett szőni valahogyan hogy teljes legyen a kép.)

Szőllősi úr, ne tessék már ebbe belekeverni a Chicagói Magyar Kultúrtanácsot, Gazdag Dánielt…stb. Nekik semmi közük sincs ehhez és nem szép dolog lejáratni őket.

A dolog tragikomikuma az hogy magyar csapatok már úton vannak Chicagóba. A mellékelt fotón a Szőllösi által “bepalizott” pécsi csapat már el is indult Ferihegyről.

Kiváncsi vagyok hogy hogyan alakul az Árpád Kupa további sorsa és bizony sajnálom hogy azt a magyar politikusok és helyi aktivistáik “szétverték” azt. És persze jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba és nyilvánosságra hozni hogy kiket és mennyi pénzzel fizet az USA-ban az Orbán kormány a Bethlen és más alapokból…

A fotókon balról fent az Erdélyből az USA-ba került Csibi Lóránd, szervező aki “tartótisztjével” és erdélyi földijével látható, a fideszes képviselő Zsigmond Barna Pállal, Kovács Tamás chicagói Főkonzul, a pécsi “amerikai öregfiú” focicsapat Ferihegyen és Szőllősi amint Orbán Viktorral egyeztet Kötcsén.

[petrany]

Budapest utolsó értelmesen hasznosítható szabad területeit is bekebelezi a NER örökre, Karácsony pedig néz, mint a moziban, miközben a MÁV azt sem hajlandó megmondani, mikor bontja le Budapest legrégebbi állomásépületét. Ami nyilván azt jelenti, hogy valóban heteken belül fogja, mert a bontással még sosem késett.

[zeroz2ro]

“Ma egy inkubátor program vezetőjeként jelenti, hogy támadás alatt állnak, „a támadás nem gazdasági természetű, egy biológiai fegyverrel van dolgunk, egy vírustámadást indítottak ellenünk, ezt a vírust a progresszív liberális laboratóriumokban fejlesztették ki. Ez a vírus a nyugati világ legsebezhetőbb pontját támadja. Ez a nemzet. Ez egy nemzetfelemésztő vírus, amely a nemzeteket atomra bontja és szétporlasztja.” Mennyire kell ízléstelennek lenni, hogy egy világjárványt, amiben idehaza 48 ezer magyar ember, a világon pedig több millióan meghaltak ahhoz hasonlítsa, hogy őt megtámadták mert sokat lop?

[slejmshow]

Én azért sem vállaltam részvételt ebben a sorozatban (szégyenszemre) mert sem ilyen összefüggéseket, sem ilyen következtetéseket nem lennék képes ilyen intellektuális tisztasággal megfogalmazni TGM-ről, mint ahogyan azt Szilárd teszi.

Mekkora szöveg, wow.

„Akinek a történelme csak honfibú, könnyáztatta kebel, fölháborodás, ágyúdörgés – az forradalmár lesz, amíg szerethetővé nem erőszakolja maga körül a világot.” A konzervatív TGM ezzel a honfibúval a hétköznapi apróságok szépségét és szeretetét állítja szembe, úgy is mondhatnám, a Brian élete harmadik prófétájának motyogó-szöszmötölő derűjét („…és senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis bigyók, meg az a furcsa kis izé raffiakötő állvány, amihez hozzá voltak erősítve…”). Ebben a szembeállításban alapjáraton semmi feltűnő nem volt egy ilyen konzervatív szöveg esetében. Amíg rá nem döbbentem, hogy ez a szar világkörülmények közt is lehetséges, derűs szöszmötölés valami mélyen erdélyi magyar habitus, ami bennem is megvolt, és amit az elmúlt bő 10 évben teljesen kiölt a Trianonban hirtelen szuverén nemzetállammá váló Kismagyarország császártól és néptől egyaránt megszabadult szellemi elitjének baszdühe. Szerethetővé erőszakolni a világot, hallod, mikor amúgy lenne benne annyi szerethető."

"... a kapitalizmus épp látványosan képtelennek bizonyul arra, hogy teljesítse anyagi ígéreteit az emberiség felé, a baloldal elmagyarázza, hogy valójában jól van ez így – lásd nemnövekedés. Miközben a kapitalizmus apró darabjaira bontja szét, majd teszi árucikké az emberi pszichét, a baloldal az árucikké tett lélekdarabokról bizonyítja be, hogy mindez az emberi természet időtlen idők óta létező leglényege, esszenciája – lásd identitáspolitika."

[bramsnor]

Brutale schreeuwertje komt kennis maken.

Hoi Kato hier,

Ja bekijk het filmpje even wat die Snor maakte van mij en “Fredje”. Dat is een Catharina parkiet die mij af en toe ergert met z’n geroep, wat een schelle pest herrie en nu kwam hij kennis maken.

Ze wonen met z’n tweeën ook bij ons, het vrouwtje heet Wilma, hoe komen ze er op? Maar Fred kwam dus even kennis maken, en door mijn bontjas wandelen. Die Snor hield alles scherp in de gaten want een hap van mij en die verenbaal is weg natuurlijk. Maar ik ben zachtaardig,…. meestal, zeker voor mijn familie leden.

Het is dus goed afgelopen en hebben elkaar geen pijn gedaan😉. Verder nog een ervaring opgedaan met een gezondheidsprikje van de dierenarts, maar was geen punt, is voor mijn eigen bestwil. Ze heeft ook weer een gezondheids check gedaan en ik ben in een puike conditie. Op naar de volgend APK. Verder veel gelopen en gesprongen, en dat was het wel zo’n beetje, volgende keer meer. Doei.

Kato.

[healthcarehospitality]

"Milyen sötétségben is leledzünk, milyen kevessé is vagyunk képesek felfogni a Létet, és azt, ami van," sóhajtott föl John Locke, az angol felvilágosodás nagy filozófusa egy szokatlanul bizonytalan pillanatában. "Néha elégedj meg azzal, hogy nagyon tudatlan vagy."

A múltkor írt nekem egy lány, azzal kezdte a levelét: "Ti tényleg értetek a drogokhoz?" Elgondolkodtam: tényleg értek-e a drogokhoz? Húsz éve foglalkozom ezzel a témával, rengeteget olvastam, több száz cikket írtam, filmet forgattam róla a világ számos országában, szakmai konferenciákat szerveztem, saját tapasztalatokat szereztem vele kapcsolatban - de nem merem kijelenteni, hogy értek hozzá.

Vannak bizonyos jelenségek, amiket érteni vélek - de minél többet tudok meg róluk, annál inkább megértem azt is, hogy mennyire keveset is tudunk biztosan. És mivel ez egy nagyon összetett (multidiszciplináris) jelenség, rengeteg olyan szakterület van, amihez bizony nem értek, és csupán felületesek az ismereteim.

Biztosan az nyugtatta volna meg, ha azt felelem, hogy igen, értek a drogokhoz. De nem tettem. Mi több, azt gondolom, és ezt meg is írtam, hogy bizonyos részéhez értek, de ha valaki azt állítja magáról, hogy ő nagyon ért a drogokhoz, akkor meneküljön - mert az biztos sarlatán. És néha tényleg őszintén meg tudok döbbenni, hogy egyes emberek micsoda nagy arccal tudják magukról állítani, hogy mindent tudnak, miközben a tudásuk finoman szólva korlátozott.

A propagandasajtó egyik lejárató célzatú cikkében szememre vetették, hogy "csak" történészi végzettségem van, "laikusként" hogyan is lehetnék "szakértő"? Az ilyen megközelítés szerint ha az ember legalábbis nem toxikológus, vegyész vagy pszichiáter, akkor nem "drogszakértő". Nos, soha nem tartottam igényt a "drogszakértő" kétes értékű és jelentésű címére. Ellenben szerényen rámutatnék, hogy lehet, hogy a toxikológus nagyon ért ahhoz, hogyan bontja le a szervezet a különféle pszichoaktív szereket, de semmi garancia nincs arra, hogy a drogjelenség lélektani és társadalmi vetületeihez bármennyivel jobban értene, mint egy laikus.

Az elmúlt húsz évben rengeteg drogtémájú tudományos konferencián vettem részt, ahol azzal kellett szembesülnöm, hogy tisztességben megőszült professzorok, akiknek a karrierje szól a drogkutatásról, milyen nagy ökörségeket tudnak néha állítani egy olyan droggal kapcsolatos jelenségről, amihez nem értenek. Vagy hogy végletesen, egyoldalúan leredukálják az emberi élményt - életszerűtlenül idegenül attól, amit egy ember fogyasztóként átél. Vagy abszolutizálják, túláltalánosítják a fogyasztók egy bizonyos csoportjának az élményeit, és figyelmen kívül hagynak másokat.

Nincs olyan, hogy "drogszakértő" - hiába végez el bármilyen egyetemet. Az ember hosszú évek szívós munkájával felszedhet némi tudást, kutat, ír, figyel, vitatkozik, letesz valamit az asztalra - és még azután is meglepheti valami, amiről fogalma sem volt.

(note to msyelf)

[kampeszino]

Áprily Lajos : MÁRCIUS

A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt tó vize árad, néma kutakban a víz kibuzog. Zeng a picinyke szénfejü cinke víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka már kitakarta, sárga virágját bontja a som. Fut, fut az áram a déli sugárban s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja napra kacagva a lomha Marosba csengve siet. Zeng a csatorna, zeng a hegy orma, s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szived?

[fouldchildtiger]

Keleten fölkelt hirtelen egy ország,

a széles Duna, a puszta, a hegység

visszhangozták az ifjúság szavát,

a pompásét, mely nem félt a haláltól.

Keleten fölkelt hirtelen egy ország,

s a rabok széttörték láncaikat,

szimbólumát a zsarnok hatalomnak -

s új barázdákat kezdtek szántani...

Tanúiként a rettentő nyomornak

halálraszántan jöttek odúikból

ölő a fölkelők seregei:

S csattogott, mint tenger fölött a szél,

békés Hungária, hallatta hangját,

fegyverre most, Petőfi büszke népe,

munkások, katonák, egyetemisták,

diákok, föl mind és segítsetek!

Előre! Reszket már a vörös cárság!

Hurrá! A félelem árnyéka nélkül

veti magát a sáncokra a gyermek,

a hősi tettért vérével fizetve.

Hurrá! A bájos lányka, nem törődve

fiatal életével, mint a fecske

röppen föl már a harci barikádra.

Hurrá! írók, diákok mindahányan,

kik viszitek a forradalmi zászlót!

Ave Hungária! A harci lárma

Határaid fölött messzire szárnyalt,

Szívébe mondhatatlan millióknak,

Akik ma poklukban fuldokolnak,

Föltámadásukat tőled remélve.

A földön ország így még föl nem dúlta

Szívét a népeknek és nemzeteknek,

Új reménység jött itt, új gondolat:

hogy mindenkinek hozza, megmutassa,

miként szűnhet meg a gyűlölet mérge,

s mint győzhet a szeretet a szívekben,

a megértés miként fonhat át minket,

s hogy zenghet föl a Szabadság harangja.

Ave Hungária! Földühödt zsarnok

ágyútűzébe fulladt kiáltásod.

Nyugat hallgatott félig süketen csak,

s utolsó végsikolyod belefulladt

a földübörgő tankok dörejébe.

Ave Hungária!

Éneked még ma is itt cseng fülemben

a messzeségben tompán zúg a puszta

s halottaid már békében pihennek …

De föltámadásod napja eljön!

A vörös körtánc nem tarthat örökké.

Zászlaját büszkén bontja ifjúságunk,

barát baráttal áll a barikádra,

s az emberiség mélyen meghajlik előtted.

GLORIA VICTIS 1956

© Copyright Mikes International 2001-2006, Nemzetőr 1966-2006 - 163 -

JUGOSZLÁVIA — JUGOSLAVIJA (Yugoslavia)

MIĆO VLAHOVIĆ

1956 Hungarian revolution

[celestarly]

😈 "– Hello? – For a few seconds, all I can hear are heavy sighs, and my mind starts racing. What if...? Finally, a deep, raspy male voice speaks. – Ready or not... – Then, the power in the entire apartment suddenly goes out, and I panic. With trembling hands, I hold my phone and, startled, leap off the couch, backing toward the balcony door. My eyes are fixed on the front door, but I hear nothing. The man on the other end of the line has been silent until now, only letting out a few quiet breaths. Finally, he speaks again before ending the call. – ...I'm coming!" . . . 😈 "– Haló? – néhány másodpercig csak hangos sóhajokat hallok és az agyam elkezd pörögni. Mi van ha…? Végül megszólal egy mély, rekedtes férfi hang. – Aki bújt, aki nem… – Ezután azonnal elmegy az áram az egész lakásban és pánikba esek. Remegő kézzel tartom a mobilomat és az ijedtségtől felugrom a kanapéról, majd az erkélyajtóhoz hátrálok. A bejárati ajtót figyelem, de nem hallok semmit. A férfi hang a vonal túloldalán eddig némán tartotta a vonalat és csak néhány halk levegővételt hallatott. Végül ismét megszólal és bontja a hívást. – …j��vök!" . . . Character: Aurora x Damien 🖤 Book: Aki bújt, aki nem... / Ready or not... by Alma Kent . . . Please don’t repost. 🤍 🖤We’d love your support through follows, shares, saves, comments, and likes! 🖤 Your engagement means a lot to us! . 🌹 Art by @celestarly 🌹 Commissioned by @alma_kent_author Hungarian Author

[hetedhethatar]

A diszbiózis fogalma fontos példája annak, hogy miként borulhat fel egy szimbionta rendszer harmóniája, amikor a természetes egyensúly fenntartása meghiúsul. Ez az állapot jól szemlélteti, hogyan válhat egy rendszeren belüli egyensúlyhiány destruktívvá a résztvevők számára. Az alábbiakban részletezhetjük a fogalmat és annak lételméleti vonatkozásait:

1. Diszbiózis mint a szimbionta harmónia megbomlása

A szimbionta harmónia alapvetően az egymást kiegészítő és támogató tagok közötti kölcsönhatáson alapul. A diszbiózis ennek az állapotnak a megsértése: a patogén elemek (paraziták, gombák, káros baktériumok) túlsúlyba kerülése bontja meg a rendszer egységét, amely:

az energiaáramlás akadályozásához vezet,

gyulladásos vagy más betegséges állapotokat idéz elő.

2. A diszbiózis okai és mechanizmusa

A természetes egyensúlyt fenntartó tényezők (pl. immunrendszer, táplálkozás, stressz) gyengülése vagy hiánya teremti meg a diszbiózis lehetőségét. Ez az állapot egyéni szinten az elkülönülést és az önérdek érvényesítését tükrözheti, amikor a rendszer résztvevői (mikroorganizmusok) már nem a közös rendszer fenntartásán dolgoznak, hanem túlszaporodással a saját növekedésüket maximalizálják, a gazdaszervezet rovására.

3. Lételméleti vonatkozások

A diszbiózis lételméleti elemzése rávilágít az egyensúly, a harmónia és a bontás közötti kapcsolatokra:

A szimbionta harmónia (páros lételv) az egymásra épülő és kiegészítő tagok egyensúlyán alapul.

A diszbiózis az egyéni lételv dominanciáját és az elkülönülés folyamatait példázza, ahol a rendszeren belüli tagok egy része önállósodik, és a saját érdekeit követi.

4. Példák a diszbiózis hatásaira

Bélrendszeri diszbiózis: Az egészséges bélflóra károsodása emésztési zavarokhoz, gyulladásokhoz és akár autoimmun betegségekhez vezethet.

Hüvelyi diszbiózis: A lactobacillusok számának csökkenése fertőzésekhez, például bakteriális vaginózishoz vezethet.

Bőr diszbiózis: Az egyensúlyhiány bőrgyulladást vagy aknét eredményezhet.

5. Diszbiózis kezelése és helyreállítása

A harmónia visszaállítása a rendszeren belül csak:

a kóros elemek visszaszorításával (pl. antibiotikumok, gombaellenes szerek),

a szimbionta tagok támogatásával (probiotikumok, prebiotikumok),

és az egész rendszer optimalizálásával (táplálkozás, stresszkezelés) érhető el.

Következtetés

A diszbiózis jól szemlélteti, hogy a rendszerek stabilitása és harmóniája fenntartható, ha a szimbionta elemek erősek, és a patogén elemek szintje kontrollált. Ez a lételméleti elv túlmutat a biológiai rendszereken, és alkalmazható minden olyan közösségre vagy struktúrára, ahol az összetartozás és az együttműködés az alapvető cél.

The concept of dysbiosis is an important example of how the harmony of a symbiotic system can be disrupted when the maintenance of natural balance fails. This condition illustrates how an imbalance within a system can become destructive for its participants. Below, we will elaborate on the concept and its ontological implications:

---

1. Dysbiosis as the Disruption of Symbiotic Harmony

Symbiotic harmony is fundamentally based on the interaction between complementary and mutually supportive members. Dysbiosis violates this state: the predominance of pathogenic elements (parasites, fungi, harmful bacteria) disrupts the unity of the system, leading to:

Obstruction of energy flow,

Inflammatory or other pathological conditions.

---

2. Causes and Mechanisms of Dysbiosis

Dysbiosis arises when the factors that maintain natural balance (e.g., the immune system, nutrition, stress management) are weakened or absent. On an individual level, this state can reflect separation and self-interest, as the system’s participants (microorganisms) stop contributing to the maintenance of the collective system and instead prioritize their own growth at the expense of the host organism.

---

3. Ontological Implications

The ontological analysis of dysbiosis highlights the relationships between balance, harmony, and disruption:

Symbiotic harmony (dual principle) is based on the equilibrium of interdependent and complementary members.

Dysbiosis exemplifies the dominance of the individual principle and the processes of separation, where certain members of the system become independent and pursue their own interests.

---

4. Examples of Dysbiosis and Its Effects

Intestinal dysbiosis: Damage to the healthy gut microbiota can lead to digestive disorders, inflammation, and even autoimmune diseases.

Vaginal dysbiosis: A decrease in lactobacilli can cause infections, such as bacterial vaginosis.

Skin dysbiosis: Imbalance can result in skin inflammation or acne.

---

5. Treatment and Restoration of Dysbiosis

Restoring harmony within the system is achievable only through:

Suppressing pathogenic elements (e.g., antibiotics, antifungal agents),

Supporting symbiotic members (e.g., probiotics, prebiotics),

Optimizing the entire system (e.g., nutrition, stress management).

---

Conclusion

Dysbiosis clearly demonstrates that the stability and harmony of systems can be maintained if the symbiotic elements remain strong and pathogenic elements are kept under control. This ontological principle transcends biological systems and can be applied to any community or structure where cohesion and cooperation are fundamental goals.

[rotterdamvanalles]

Jaap Kooiman (toen was geluk heel gewoon)

Jaap Kooiman is een personage uit de Nederlandse comedyserie Toen was geluk heel gewoon. Het personage werd gespeeld door Gerard Cox.

Jaap werd geboren op 10 februari 1917 en woont samen met zijn vrouw Nel in de Oranjeboomstraat in Rotterdam. Jaap is een eigenwijze en conservatieve buschauffeur van de RET. Hij rijdt daar op bus 52 (die lastige met die aanhangwagen, zoals hij zelf altijd zegt) maar sinds 1968 op een andere lijn omdat lijn 52 door de komst van de metro werd opgeheven. In zijn eigen tijd rijdt hij op een solex. Simon Stokvis is zijn bovenbuurman en tevens zijn beste vriend.

Het grote doel van Jaap is promotie te krijgen, tot groepschef bevorderd te worden en zo uit de bus te kunnen komen en - goed betaald - achter een bureau plaats te nemen. Hij wil dan in Hillegersberg of Kralingen in een villa gaan wonen en dan elke dag biefstuk eten. Nel kan dan elke dag in een bontjas over straat. Jaap doet er alles aan om die promotie te krijgen. Hij geeft de directeur Meneer Harmsen altijd gelijk als die zijn mening verkondigt. Toch lopen zijn acties altijd in het honderd, omdat hij weer eens iets niet kan of iets niet begrijpt. Jaap houdt niet van nieuwerwetse dingen en houdt liever alles bij het oude. Behalve de promotie dan.

In een interview gaf Cox ooit te kennen dat Jaap Kooiman qua karakter wat weg had van zijn eigen vader. "Mijn vader was niet zo dom en onhebbelijk, maar wel iemand die altijd met zijn mening paraat stond en vrij dwars was. Jaap Kooiman heeft die Archie-Bunkerachtige politieke incorrectheid die ik wel in hem kan waarderen."

Bekende uitspraken van jaap

* Waar de man woon, draag hij de kroon! (tegen Nel Kooiman)

* Ik ga liever gewoon dood (over buitenlands eten).

* Simon - bedenk iets! (bij het ontstaan van een probleem)

* T ga weer om de poen

* Ik eet wel een balletje op de club.. (vaak bij buitenlands eten of als zijn schoonmoeder op bezoek is)

* Nou ken meneer Harmsen natuurlijk nooit meer om me heen!

* En dan zal er een hele andere wind waaien! De Kooimanwind!! (tegen RET collega's als hij tevergeefs een poging doet om groepschef te worden)

* Ken je bek niet verder open?! (als iets duur is)

* Ome Jaap? Meneer Kooiman voor jou!

* Dat wel natuurlijk (tegen meneer Harmsen)

* Deruuuiiiit (tegen vrienden die iets zeggen waar Jaap het niet mee eens is)

* Hij is fijn

Foto en Informatie komen van wikipedia

[bucklemonster2]

The Alarms and The G''ypsy Curse

(NEDERLANDS BENEDEN / DUTCH BELOW)

First of all, I have nothing against G''ypsies. In fact our society is so weird and fast paced, I get it if people want to live a nomadic lifestyle, travelling from place to place.

Anyway here is this weird story, or stories about me, that really happened. So, when I was young, around 9 years old, I was a problem child. Being au''tistic, living in a tedious, demanding "normal world". My family and I were at the mall. I wondered how the alarm sounded like. So I took a bowl of chocolate paste and ran with it past the cashier and held it up to a light. I thought this would trigger the alarm but it didn't. My mom was angry and pulled me away. Rightfully so. Of course as an adult I won't pull shenanigans like that again.

One year later, I was 10, I had broken both of my ankles in a sport class accident, as one does regularly. So I was in a wheelchair. An old g''ypsy woman approached my parents asking for a dime to pay for the bus. I have to admit, I'm not sure if she is, was, a g''ypsy woman but she looked like one. My parents refused, as they saw she wasn't poor; she wore a fur coat, and had rings on all of her fingers and wore a scarf around her head. The woman frowned and shook her bony finger. "I shall curse your child. I will pray to god that he will keep your child sick!" My parents and I did not believe her. My bones healed, and after some bit of practice, I could walk again. But, since then something strange happened. Wherever I go, I would trigger alarms often. Just entering, exiting a mall, and "beep!" Loud beeps assault my ears! Its like my poetic punishment for my childhood mall-incident.

My mom experiences something similar, since The Curse, when she is near computers, she would make them crash accidentally. As if there is a form of static around her. Maybe the g''ypsy woman was right, I'm still sick, sick in my head, haha! ADD and Aut''ism does not heal. I don't harm anyone, but I'm still a weirdo and I'm proud of it!

Het Alarm En De Zi''geunerVloek Allereerst heb ik niets tegen zig''euners. In feite is onze samenleving zo raar en snel, Ik begrijp het als mensen een nomadische levensstijl willen leiden en van plaats naar plaats willen reizen. Hoe dan ook, hier is dit rare verhaal, of verhalen over mij, waargebeurd. Dus toen ik jong was, ongeveer 9 jaar oud, was ik een probleemkind. Au''tistisch zijn, leven in een saaie, veeleisende "normale wereld". Mijn familie en ik waren in de winkel. Ik vroeg me af hoe het alarm klonk. Dus nam ik een pot choco en rende ermee langs de kassa en hield hem tegen het licht. Ik dacht dat dit het alarm zou activeren, maar dat gebeurde niet. Mijn moeder was boos en trok me weg. Ze had gelijk, wat ik deed was absurd en fout. Natuurlijk zal ik als volwassene niet meer zulke streken uithalen. Dan, één jaar later, ik was tien, had ik mijn beide enkels gebroken bij een sportongeval, gebeurt wel eens. Ik zat de een rolstoel. Een oude zigeunervrouw benaderde mijn ouders en vroeg om wat kleingeld om de bus te betalen. Ik moet toegeven dat ik niet zeker weet of ze een zig''euners-vrouw is, was, maar ze zag er wel zo uit.

Mijn ouders weigerden, omdat ze zagen dat ze niet arm was; ze droeg een bontjas, had ringen aan al haar vingers en droeg een sjaal om haar hoofd. De vrouw fronste en schudde met haar benige vinger. 'Ik zal je kind vervloeken. Ik zal tot God bidden dat hij je kind ziek zal houden!' Mijn ouders en ik geloofden haar niet. Mijn botten genazen, en na wat oefenen, Ik kon weer wandelen. Maar sindsdien gebeurd er iets vreemds. Waar ik ook ga, ik activeer vaak de alarmen, zomaar. Gewoon een winkel binnengaan of verlaten en "piep!" Luide biepen vallen mijn oren aan! Het is als een poëtische straf voor het winkel-incident van mijn kindertijd. Mijn moeder ervaart iets soortgelijks, sinds De Vloek laat ze regelmatig computers crashen. Per ongeluk, is gewoon in de buurt van een computer, en het crasht. Alsof er een vorm van statische ruis om haar heen heerst. Misschien had de z''igeuner-vrouw gelijk, ik ben nog steeds ziek, ziek in mijn hoofd, haha! ADD en au''tisme genezen niet. Ik doe niemand kwaad, maar ik ben nog steeds een prettig gestoord en ik ben er zot op!

[bramsnor]

Sorry hoor maar wat kunnen die twee potige zoogdieren toch dom doen🤨.

O euhhh hallo Kato hier, ja ik moest mee naar dat minimensje want ze hadden weer een feestje verzonnen. Kopen ze allemaal cadeautjes, die stoppen ze in een jutezak, laten ze een buurman keihard op de deur bonken. Schrik ik me de kolere dus begin gelijk te blaffen, dat mag dan weer niet. En dan doen ze heel verbaasd dat die zak vol bij de deur staat.🥹. Dan sleept die “kleine” de zak naar binnen en begint dan met het uitdelen van die zelf aangeschafte zooi.

Nee dan ren ik liever keihard naast die “Snor” z’n fiets een paar rondjes over het sportpark zoals vanmorgen. Kan ik tenminste lekker spelen en al rennend in die riem bijten. Oké….. ik ben dan wel even een beetje moe maar blijf wel lekker slank en hou ik mijn figuurtje in topconditie.

Je moet er als vrouwelijke hond toch een beetje uitzien voor al die stoere mannen in de buurt. Dat valt ook wel op want ik hoor regelmatig dat ik 🐕🦮 er zo goed uitziet en mijn bontjas die zo glanst. Ja daar wordt ik dan weer vrolijk van. Fijne dag verder, groetjes.

Kato 🐕

[mundofoktoppie]

liefde is dat warme geborgen gevoel als een bontjas die rond je schouders wordt gebracht, wanneer je elkaar onverwachts nog eens hoort of ziet toevallig via een berichtje of in de winkel. Nadat je acht jaar samen hebt kunnen genieten van dat volste vertrouwen in elkaar, horen zonder te spreken, geven en nemen zonder nog maar te vragen, elkaar verwennen en verrassen, in elkaars armen en zorgeloos in slaap dommelen, vel tegen vel ... warm en genesteld in een gevoel van rust dat nooit of door niets kan verwoest worden. Verwoest door alle mogelijke slechtheid in de wereld, geconcentreerd in twee mensen, ex- mensen die we graag zagen. ... hoe we ooit iemand graag zagen en hoe we nu iemand nog maar graag kunnen zien, nadat het toch verwoest is geraakt xx

[bonesteve]

Utolsó ajándék

Apai nagyapám kőkemény, szíjas ember volt. Kb. mindent megélt, amit lehetett. Első, második világháborút, a családi cséplőgépes vállalkozás államosítását, fogságot, újratanulását számtalan szakmának, hogy megéljenek és enni tudjon adni a négy gyereknek.

A hajdúsági élet Nánáson nem volt sose könnyű, Nagyapa pedig itta keserű bort ami arrafelé termett, bort is, meg a keserű, nehéz életetet is.

Hajdúnánásról felköltöztek Pestre, hogy a huszonéves Apám beleszerethessen a szomszédjukban lakó Anyámba, titkolt, titkos és romantikus viszont ápolva, hogy szerelmükből megszülessek én, egyetlen gyermekükként.

Apai Nagyapa ezermester volt, képes volt fából sebességváltót reszelni fa fogaskerekekkel egy négyütemű Sachs motorkerékpárra, ami szíjhajtású volt, Apámra volt bízva, hogy tegye tönkre és Apám mindent elkövetett ennek érdekében, három napig száguldozott a Budapesti úton Rákosszentmihályon, amikor a harmadik napon tönkrement egy hangos csattanással a fadobozos sebességváltó, amelyben libaháj kente a kerekeket, Nagypapa csak annyit mondott: Jól bírta, fiam!

Amkor a fronton felrobbant egy az árokba bedobott és általa visszadobni kívánt gránát és szomorú véres cafatot hagyott meg a jobb kezéből, a cséplőgépek már oda voltak, megtanult bal kézzel szegelni, gyalulni és kitanulta az asztalos mesterséget, abból tartva el a családját.

Gyönyörű bútorokat készített a környékbelieknek, furnéros, intarziás szépségeket, mondhatni saját stílust teremtett, egyszerű paraszti látásból, lekerekített vonalakkal palástolva az egyszerű formákat. Gőzzel hajlította a furnért, enyvvel ragasztotta biztosra az íveket.

Én máig emlékszem az apró vályogházban eltöltött vasárnap délutánokra, amikor összegyűlt a négy testvér az egyre bővülő családjukkal együtt.

Ilyenkor volt mindig Maszlagnak nevezett gezemice, ami Nagymama szószos süteménye volt, amikor Nagymama egyedül hagyta Nagypapát, ő már csak porból készült csokoládés piskótát készített, de ezt mindig kötelezően prezentálta, volt egy evőpálcikához hasonlatos mintavételi eszköze a villanysütő mellé téve, ezzel szúrt bele a piskótába és amikor kihúzta, ha maradt valami a simára csiszolt fán, mondta, még kell hét perc.

Én pedig türelmesen vártam a hét percet, hogy a fél diókkal megszórt piskóta elkészüljön.

Nagypapa a frontról hozott egy rettentő betegséget, folyton köhögött, keserű köpettel, amit társaságban torzult arccal forgatott a szájában és undorral nyelte le, más esetben egy arra bejáratott fehér festésű köpőcsészébe ürített.

Ez vár rám is, hasonlóképpen vagyok én is már most, most elegánsan COPD-nek nevezik ezt, akkoriban csak azt mondták, gödhös kend.

Pedig én meg se jártam a frontot és a fogságot három évre.

Na, amikor már Nagypapa nagyon öreg és magányos volt, összehívta a négy fiút - nem vasárnapra, az a családé volt, hanem csütörtökre - mert fontos bejelenteni valója volt.

Akkoriban építkeztünk, pontosan negyven éve, 1980-ban.

Nagypapa pedig azt mondta, eladja a házat, a ház árát öt részre bontja, két részt kap az, akihez költözhet, a többiek egy-egy ötödöt kapnak.

Akihez költözöm pedig Pista lesz.

Így.

Apám volt a kiválasztott.

BE is költözött.

Ennek máig látható tanúbizonysága a szekrény ajtó belső oldlára nyálazott ceruzával, öreg, reszketeg, cirkalmas betűkkel felírt felirat.

"BEKŐLTŐZTEM 1980 DECEMBER 13-ÁN. "

Sose mostuk le a szekrényajtóról, ereklye a családunk számára.

Nagypapa nem sokat volt velünk, néhány hónap múlva Apám halva találta a számára kiépített házi telefon és az ágya között félúton.

Sose felejtem, ahogyan Apám hófehérre sápadtan, szárazon reszketve feljött és azt mondta, kisfiam, nagyapád meghalt.

Én 14 voltam akkor, kérdeztem, megnézhetem-e Nagypapát.

Mondta, kicsit később gyere le!

Addig szépen feltette az ágyra, betakarta, a száját összefeszítette, álláig húzta a takarót.

Én lementem hogy elbúcsúzzak a halott nagyapámtól, talán kellett nekem, talán nem, mindenesetre évekig, talán máig kísért az arccsontjára feszülő pergemenszerű bőr látványa, a lehúnyt szeme és arra gondoltam, nem szúrja többé a porból készült csokoládés piskótába a csiszolt fadarabot, hogy jó-e már.

Végtelenül szomorú voltam és csalódott, a véglegesség érzését ekkor éreztem meg először.

A második alkalom, amikor hasonló élményben volt részem 2010-ben, most tíz éve volt, sógorom hívott sírva, hogy meghalt az apja, mondjam meg a húgának.

Én a mosdóban voltam, Asszony még aludt, én halálra válva mentem fel hozzá, felriadt, látta az arcomat, hogy valami iszonyatosan nagy baj történt, mondtam, meghalt apukád és ekkor összeomlott a teljes addig dédelgetett életünk, keresztbeverve mindent, amit addig építgetve őrzigettünk. Belerondított a csodálatos közös életünkbe maga a halál, mindent tönkretéve.

Rohantunk Anyósomékhoz, iszonyatosan kegyetlen délelőttöt töltöttünk virrasztva, fel-felhörögve a helyzet iszonyatát a nappaliban, az ágyon pedig ott feküdt Apósom, letakarva.

Ahogy teltek az órák, úgy rágta belénk magát a helyzet bizarr szörnyűsége, szokatlan elfogadhatatlansága.

Mindezt azért írtam le, mert ma Asszony elém tett egy a szüleitől kapott könyvet, kihajtotta, hogy nézd, ma reggel elővettem a könyvet és ez volt benne.

Az utolsó közös ajándék, Anyósom írásával tíz éve, egyik születésnapi ajándékaként.

Milyen érdekes, hogy hogyan képes egy sor kézírás arra, hogy régen eltemetett emlékek toluljanak fel elemi erővel, ismét tönkretéve mindent, amit már szépen betemettem, eltemettem, talán el is feledtem.

Szántszándékkal, erős akarattal, hogy ne fájjon.

Mert fájni még ma is fáj, hiszen itt préselem ki magamból az online naplóm számára a fájdalmas szavakat billentyűbe verve.

És jó is, hogy fáj.

Ha nem fájna, nem is lenne fontos.

Ha nem lenne fontos, nem fájna.

[bodingenouts]

Mijn jas die ik ontworpen heb voor mijn examen. Geïnspireerd door 1950 style bontjas/mantel. Gemaakt van een oud gordijn van dik velour met een bloem patroon erin verwerkt.

De grootste uitdaging was toch echt wel de kraag van bont. Naast dat dit de eerste keer was dat ik met bont heb gewerkt is het al dubbel zo lastig om dan ook nog eens met een extra dikke stof te werken. Na veel piete peuteren is het met toch gelukt om een mooie kraag ervan te maken.

ik heb wel de cape die in mijn ontwerp zat achterwegen moeten laten, maar dit is iets wat ik later nog kan toevoegen.