#berúgnak

[versinator]

Csatangol berúgnak

Forintom megnyilik megmeredve füledhez Kilátó káromlást körkérdést növését Megsimogatom mozdulása arrább tüntetéshez Hamelni szólanék bikában nézését

Sugároson űlünk küldtem merengéshez Csellója estelente szűzkisasszony ébredését Sújtva odaállna térdeimen léthez Parasztszekér némelyeknek lyukast zizzenését

Nőkkel bánatára bolyongjon konokon Segélyével boa restté ligetekbe Fejtenéd karmait veszteségünk mohákon

Matyihoz zsámolyán összegyűltetek vesékbe Névjegyét lapokban vértengerek húrokon Édessége gyúljon aszongya izékbe

[hatezegynem]

KARÁCSONYI SZTORIKAT MESÉLÜNK EGYMÁSNAK AZ EGYIK LEGJOBB BARÁTNŐMMEL (nem normálisakat)

Én: hát igazából nálunk vagy négy éve nincs karácsony. A két húgom kap valamit, aztán elmennek aludni, anyáék berúgnak, én addigra már általában kiütöm magam annyira sokat tépek. Nálatok milyen?

Ő: nem tudom, én a tavalyi karácsonyunkra emlékszem nagyon. Hatkor leléptem próbára, nem volt se fa, se mézeskalács, se semmilyen kaja, mire este 10-re hazaértem az egész ház ki volt díszítve, az asztal megterítve, tele mindenféle kajákkal... Anyám full díszbe vágva ott állt mellette. Megkérdeztem, hogy ezt így mind hogy csinálta meg ilyen rövid idő alatt. Anyám csillogó szemekkel válaszolt: felszívtam egy csíkot

[bythevayviktoria]

Vasárnapi asztal

Amikor berúgnak egy motort, úgy indul meg.

A terítőn fekszik egy kalendár, minden napra egy idézet. Idézetek anyákról. 

Nagypapa a balomon. Meggyleves. 

A szomszéd fáját ki kellett kötözni, nehogy kidőljön- mondja balról.

Kanalazom csak a levet.  

Hangos az a falióra. 

Megindul bennem. 

[nemfutakybator]

- Mit isznak a legyek, ha mémben akarnak szerepelni?

- Molyítót

- És mit énekelnek, ha berúgnak tőle?

- Edd a blúzt!

[namelesspoet99-blog]

1. 20 perces vers -> La Fiesta

Péntek este, belváros,

A társaság hiányos.

Csak a prolik jöttek el,

Isznak, szívnak ezerrel.

 Berúgnak a vodkától,

Meg az olcsó kannástól.

Kedvencük a Rúzsa Sándor,

Háromszázért elvarázsol.

 Mennyi az idő? Hány óra?

Azt felelik, húzóra.

Kortyolnak a Lafiból,

Édes élmény, tabis bor.

 Keverik is, Kobrával,

Szutyok energiaitallal.

Megártott a jóból,

Nem jó bor a KóBor.

 Hajnal, hányás, üres borok,

Marlborotól égő torok.

Jön a rendőr, igazoltat

Illuminált, mosott tudat.

 Azt sem tudják, hol vannak,

Vége van a bulinak.

Biztos uram, ne vigyen be,

Fogjuk rá ezt mind a stresszre!

  Szombat reggel, kertváros,

Vajon ki nem másnapos?

Csak az, aki nem proli,

Vagy akiben nincs Lafi.

 Mert a Lafi az egy áldás,

viszont mégiscsak tablettás.

Fáj a fejem, meg a hasam,

Elintéztem megint magam.

[filmleltar]

Bottom of the World

2017, Richard Sears

Jena Malone, Douglas Smith, Ted Levine, Tamara Duarte, Kelly Pendygraft, Jon McLaren, Mark Sivertsen, Jonathan David Dixon

Richard Sears jóformán visszhangtalan filmje köröket ver az amerikai sivatagot afféle ijesztő, kiismerhetetlen purgatóriumként ábrázoló olcsó thriller/horror filmekre (Southbound, 2015, Radio Silence, Roxanne Benjamin, David Bruckner, Patrick Horvath; Savaged, 2013, Michael S. Ojeda), de a jóval nagyobb költségvetéssel és sztárparádéval megtámogatott Éjszakai ragadozókkal (Nocturnal Animals, 2016, Tom Ford) is felveszi a versenyt.

Az igazsághoz hozzátartozik, az előbbi nagyobb dícséretnek hangozhat, mint amekkora valójában. Az elsőként említettek nézhető, bár ki semmivel sem tűnő B-filmek, a divattervezés felől érkezett inkább formában erős Ford munkájának érdemei pedig értékükön felül lettek kezelve bemutatásakor. A Bottom of the World érdekes, ambíciózus ám korántsem hibátlan, a  már említett divatos helyszíneken túl az ideálisnál nyilvánvalóbb szellemi előképekből építkező film. Alex (Smith) és Scarlett (Malone) hajtanak valami isten háta mögötti úton Los Angeles felé. A lány nincs túl jól, ezért úgy döntenek az éjszakát egy kisvárosi motelben töltik. Scarlett valamiért nagyon ismerősnek találja a helyet. Alex nagyon indulna már tovább, ám a lány még nincs elég jól ehhez. Berúgnak, és elmesélik egymásnak mi volt a legrosszabb dolog amit valaha tettek. Aztán minden összekuszálódik, feltűnik egy hibbantnak tűnő tévés prédikátor, egy fekete maszkos alak, bizonytalanná válik ki-kicsoda, mi a valódi emlék és mi az álomkép.

Mostanra talán már sejthető, hogy az igen szorosan követett példaképek David Lynch filmjei volnának, jelesül a Mulholland Drive - A sötétség útja (2001) és a Lost Highway - Útvesztőben (1997). Az igazán unikális, gyakorta bizonytalan identitással foglalkozó, pszichedelikus, és egészen nyugtalanító hangulatú műveiről ismert rendezőikon is hasonlóan intellektuális rejtvényekkel fűszerezi filmjeit, melyek felfejtésével is maradnak még bennük szép filmnyelvi és érzéki megcsodálnivalók. Sears filmjének képi megjelenítése viszont szürreális cselekményével szemben, egy-két vizuálisan is kísérletezőbb jeleneten kívül, meglehetősen lecsupaszított. Az egymást követő rejtélyek és a  főbb szerepeket játszó színészek túlpörgetett alakítása mellett talán már túl töménnyé is tette volna az élményt egy stilizáltabb látványvilág.

A legvégéig sokféle olvasatot kínáló film kitűnően összeállított zenéje alighanem több emberhez jutott el, mint maga a film, annak ellenére, hogy Malone, Levine és Smith is valamivel szélesebb körben ismerhető színészek. Sears mozija a finisben sajnos olyat tesz aminek egy működőképes filmben soha nem szabad megtörténnie: szépen elmagyaráz mindent. Nem tudni ez vette el a kritikusok kedvét, vagy valami más van a háttérben, de annyi biztos, nem sok filmet hallgattak el olyan mértékben, mint az ambíciói okán többre hivatott Bottom of the World-t, mely talán pont ezért tehet majd szert kult-státuszra, valahol, valamikor.

[studioido]

Ruggles of Red Gap

1935, Leo McCarey

Charles Laughton, Mary Boland, Charlie Ruggles, ZaSu Pitts, Roland Young, Leila Hyams, Maude Eburne, Lucien Littlefield

1935 emlékezetes év volt Charles Laughton számára. A brit színészóriás három filmben játszott, és mindhármat jelölték a Legjobb Film Oscar-díjára. A Nyomorultak (Les Misérables, 1935, Richard Boleslawski), Lázadás a Bountyn (Mutiny on the Bounty, 1935, Frank Lloyd), Ruggles of Red Gap (1935, Leo McCarey) hármasból ma egyértelműen az utolsó cím hangzik a legkevésbé ismerősen, pedig Laughton remekel első komikus szerepében minden idők egyik legamerikaibb filmjében.  

Harry Leon Wilson két évtizeddel korábban íródott regényének több filmváltozata is készült, ahol olyan remek komikusok játszották Ruggles szerepét, mint Bob Hope, vagy Edward Everett Horton, mégis ha bárhol szóba kerül a filmváltozat, ott bizonyosan a Leo McCarey rendezte változatról van szó. Laughton személyesen választotta ki a rendezőt a feladatra, mivel első tisztán vígjátéki szerepében biztosra akart menni, és McCarey a Laurel és Hardy (Stan és Pan) filmekben, illetve a Marx fivérek féle Kacsalevesben (Duck Soup, 1933) végzett munkájával meggyőzte a komédiához való érzékéről.

A Ruggles of Red Gap egy különös film, eltér a negyvenes évek közepéig igen népszerű screwball komédiáktól, a történet a társadalmi vígjátékokból merít sokat, a slapstick komédiák eszközeivel is bátran él, és épp úgy politikai parabola, mint "partra vetett hal" történet, mely westernkörnyezetben játszódik.

Marmaduke Ruggles (Laughton) Burnstead léha grófjának (Roland Young) komornyikja, aki elégedett ezzel az életformával, családja már generációk óta a Burnsteadek szolgálatában áll. A gróf azonban egy nap közli Ruggles-szel, hogy elvesztette őt kártyán, és nincs mit tenni, új gazdáival kell tartania Amerikába. Az amerikai újgazdagok Egbert és Effie Floud (Charlie Ruggles és Mary Boland) nagyon távol állnak attól az eszménytől, ahogy a roppant kimért és tisztelettudó komornyik egy úriembert és úrhölgyet elképzel. A harsány Egbert már nagyon unja felesége állandó egzecíroztatását ("I can be pushed just so fur and no futher"), akinek csak az számít, hogy az előkelő társaság befogadja őket. Már az első nap számos alkalommal hozzák olyan kínos helyzetekbe új alkalmazottjukat, amilyeneket a gróffal aligha kellett átélnie. Ruggles kétségbeesése súlyosbodik, mikor megtudja, hogy végső úticéljuk egy Red Gap nevű isten háta mögötti apró vadnyugati város. Az úri társaságba vágyódó Effie mindenképpen le akarja közöltetni a helyi újságban, hogy a Floud család egy korábban egy brit főúr szolgálatában állt komornyikot alkalmaz, ám miután a mulatni nagyon szerető Egbert minden cimborájának ezredesként mutatja be Rugglest alighanem annak katonás fegyelmére utalva, a sajtó már egy Red Gapbe látogató arisztokrata származású brit tisztről számol be. Effie vágyai teljesülnek és a helyi társasági élet központ figuráivá válnak, ám Ruggles hamarosan Amerika eszméitől, valamint a helyi madam (?) Nell (Leila Hyams) egyik partiján megismert özvegy Mrs. Judson (ZaSu Pitts) iránt érzett szerelemtől fellelkesülve úgy dönt, szabad emberként kíván boldogulni.

A film központjában természetesen az önfeledten komédiázó Laughton áll. Igen vicces részeget hoz, mikor Egberttel, újdonsült gazdájával csúnyán berúgnak annak "múzeumlátogatása" során, és megindító a film klasszikussá vált kulcsjelenete során, mikor az angol komornyik Lincoln gettysburgi beszédét idézi a vadnyugati ivó közönségének, akik közül egy sem volt képes felidézni azt ("What a fine bunch of Americans!"). A beszéd olyannyira meghatotta az éppen az amerikai állampolgárság megszerzésén gondolkodó Laughtont, hogy csak sokadik nekifutásra sikerült felvenniük a jelenetet. Lincoln szavait később is sokszor adta elő élő fellépésein, vagy a stábnak különféle forgatásokon. A híresen nehezen kezelhető színészlegenda itt még azonban kevésbé kebelezett be minden jelenetet, mint karrierje későbbi szakaszaiban, tehetséges társainak is bőven ad helyt. Ebben persze a manapság érthetetlen módon elfeledett McCarey keze is vastagon benne van. Kevés premier plánt használ, a legtöbb jelenetet kistotálban mutatja, kevés vágással dolgozik, igazán hagyja a színészeit dolgozni. Közülük Ruggles és Boland komikus párosa nagy siker volt, a Paramount a harmincas években összesen 14 filmben hozta össze őket. ZaSu Pitts, aki egy évtizeddel korábban Erich von Stroheim epikus remekében a Gyilkos aranyban (Greed, 1924) még főszerepet játszott, itt a komornyik szerelmének bájos, kissé esetlen tárgyát adja. A gyönyörű Leila Hyams játssza a városkában roppant népszerű Nell Adamset, aki még egy angol grófot is megszédít. Hyams valószínűleg még többre vihette volna, ha nem vonul vissza a filmezéstől pár évvel azután, hogy feleségül ment Phil Berg nagy hatalmú hollywoodi ügynökhöz. (4,5/5)

Ruggles és Lincoln gettysburgi beszéde:

[kosullo2]

Kedvenc mai kommentem eddig, végre kiszakadt belőle!

Utálom a busójárást. Lehet, hogy az eredeti népszokás még klassz volt, de mára annyi az egész, hogy emberek irdatlanul berúgnak, és azt hiszik, hogy menő mindenféle ordenáré prosztó módon viselkedni csak mert felvettek egy maszkot meg egy bekecset.

[kavehaz-magazin]

Az óceán fenekén elég messziről nézve kb. 4 kilométer mélységből tűszerűen nyúlik ki Tenerife szigete, csakúgy, mint a többi társa.

A tengerszint fölé érve lankás részeken könnyű megoldani települések létrehozását és köztük a közlekedést.

Ha a természet vad, ott többszáz méteres magasságból függőlegesen zuhan a tengerbe sziklafal (Los Gigantes). E két véglet közt van a kacskaringósan megközelíthető hegyoldal teraszos tagolású házépítéssel. 

Tenerife bő 30 éve ‘indult be’, az akkor jól urbanizálható lapos részeket a spanyol építészet úgy vette birtokba, ahogyan az akkor ‘menő’ üdülővárosokat az ibériai-félsziget keleti és déli szegélyén is elcsúfította.

Amerikaias, 10-20 emeletes szállodasorokat húztak fel Benidorm, Torremolinos, stb. festői partszakaszain és ez ment ugyanígy Tenerife délnyugati csücskén is egy ideig.

A cél százezrek szállítószalagos üdültetése volt.

Mivel a spanyolok tömegével és akár egy teljes hónapra is eltűnnek a termelésből (főleg augusztusra időzítve). Rengeteg (munka, vallási, állami) szabadságnapjuk van, ilyenkor lerohanják hazájuk összes tengerpartját.

A mára elavult meglévő toronyszállókból ki lehet szeretni, erre szép példát a kis vulkáni Lanzarote szigete szolgáltat. Ott elrendelték, hogy négy emeletnél magasabb épületet nem húzhatnak fel sehol a szigeten. Ritka az ilyen kivétel, mint ez a friss építésű szuperszálloda Tenerifén (tavaly itt még nem volt semmi):

This slideshow requires JavaScript.

Az épülettervezésben a legújabb megközelítés a természetközelség vágya, a környezet és annak megőrzése iránt a respekt nagyot nőtt. Ez is kedvez a régi spanyol hegyi pueblo [falu] ősi stílusának és apartman rendszerű települések létrehozatalának. Kisebb a rombolás, változatosabb a látvány és családiasabb az ottlét.

A szállodákkal szemben a saját konyha megléte szintén vonzó alternatíva. Ott élőknek és odalátogatóknak is. Sztereotípia, hogy a nyaralás alatt is ‘otthon’ főznek. Jogos a vendéglői panasz a megcsappant forgalomra.

A vendéglők újabb ellenlábasa a nagyobb szállodáknál errefelé is terjedőben lévő ‘all-inclusive’ ellátás. Csuklóra rögzített mágnesszalag vagy színkód dönt arról, hogy a kedves vendég naponta két vagy három alkalommal éttermezhet és azt is jelzi, ihat-e bármit, ami csak az itallapon fellelhető. Szeszesitalt is beleértve.

Jól bebélelve vajon ki megy ki ezután a szállodából azért, hogy akcióban két koktélt €10-ért kaphasson a parti bárokban? Úgy, hogy nem biztos, hogy ott lehet az italkészítésnél. Mert rendszerint pincér hozza ki készen.

A bárokban attól még nagy az élet, döng a zene, illumináltság a leginkább óhajtott állapot. Az angolok (és a skandinávok) isznak sokat, spanyol vizeken alaposan spórolnak még azáltal is, ahogy berúgnak. Persze nem spanyol vizekkel. Nekik egyetlen nagy akadály a szeszelésben a kint 25 C fokig is felfutó gutaütéses meleg.

A magyarok lassan hűsölni utaznak oda.

A nem felforrósodó levegőn durva a közel egyenlítői napfény. Ferde árnyék alig.

Pár óra és rákvörösre égnek a vikingek lszármazottai és ködös Albion szülöttei. Hiába az akár 50-es faktoros napozószer, bőrpigment nélküli marhahús kinézetűek tömege hullámzik utcán, strandon. Útlevél nélkül is tudni, hogy ki merről jött.

Mostanában egyedi törekvés a szállodák kor szerinti szándékolt elkülönülése. Egyes szállodák pontosan a gyermekes családokra várnak. Mások eleve közlik, hogy gyermek meglétekor foglaljanak máshol. És kutyát se hozzanak magukkal…

Visszatérve a temperált napi hőmérséktetekre, az utóbbi évek fura anomáliát hoztak a szigetek időjárásába. A fránya felhők úgy tűnik megszerették a szárazföld feletti lebegést. A partoknál már eltűnnek, leginkább a nyílt víz felett.

Napfürdőzésnek, fényképezésnek egyre gyakrabban tesznek keresztbe.

A napsütötte szárazföldön áramlik a 60-70 %-os r.páratartalmú meleg levegő felfelé, nagy magasságba érve lehűl, felhő forrmájában csapódik ki. Belőle az eső ritkán jön, de felhő van bőven. Prímán lehet kirándulni ilyen időben, de napsütötte nyaralásos fotó nuku. Viszont brutális a látvány, amikor a Nap lemenve besüt a felhő alá…

Ha már reggel látszik, hogy az ég felhőzet nélküli marad, erőltetett menetben ismét le kell gyalogolni és végigfotózni azokat a helyeket, amelyek az előző nap lejárva fényképezésre alkalmasnak nyilvánultak.

Az öregedő, angolkóros végleg ide költözőknek újfajta közlekedési jármű jelent meg az utcákon, egymás mögött ülve kétszemélyes többkerekű moped elektromos meghajtással. Járdán való közlekedésre használják. Van rajta kosártartó is, Nyugdíjas házaspár suhan együtt a Mercadona (mint a magyar CBA-hálózat) boltjába. Asszony vezet, férfi hátul kapaszkodik. Néha felborulnak. Tudnivaló, hogy egész Tenerifén minden járda akadálymentesítve. Valódi EU tagország, nemcsak a szólamokban.

Egyéb élmény: a csapvíz lágy, habzik a szappan ezerrel, nincs vízkőfolt kádon, mosdón. Ne habozzunk sokat zuhanyozni. Csodás. Akár a zord hegy éles kontrasztja a parti pálmafákkal. Csodálatos, mint a szigetek maga. Vagy mint az utolsó este utolsó itala.

This slideshow requires JavaScript.

Előző rész ide kattintva (3. rész)

Ezt megelőző rész ide kattintva (2. rész)

Első rész ide kattintva (1. rész)

Kanári-szigetek 4. rész – Tenerife

foly. köv.             /remélve majd jövőre személyesen/

Kanári-szigetek 4. rész – Tenerife Az óceán fenekén elég messziről nézve kb. 4 kilométer mélységből tűszerűen nyúlik ki Tenerife szigete, csakúgy, mint a többi társa.

[versinator]

Berúgnak hiénát

Csípőjű alkonyom bevágtam dadogjon Pipám csatornán kockás lebomlik Temetkezett kiszedve vállaidon varrjon Észrevesszük feltétlenül kilóim átömlik

Szigorúbb kedveseknek felzihál suhanjon Kikészítve himnuszos ámbrás homálylik Hurrák hulljunk csizmánk álmodjon Vesékbe diplomáciai megírni rejlik

Beleragasztotta budát szerepeltesse értesülésünk Lezuhan szénport hetedhét lerántja Enyelgés filmen udvarába üdvünk

Kínlódva özönvíz gulyák elfutja Szennyben holdkorong helyzetnek veszteségünk Szájad elejtették vakarja kiirtja

[estiembudapest]

Carnaval Activity Week, Eindhoven

Még novemberben kezdtem el nézegetni a lehetséges event-eket, amikor megakadt a szemem a Carnaval-on. Bevallom, főleg az agendában lévő sörös korsók száma fogott meg először. “Végre valami, ami nem robotokról szól” felkiáltással írtam rá Beára, hogy mi is ez, meg tényleg annyi a sör mint ami az agendán van? (még több is volt)

Mondanám, hogy kicsit félve indultam meg első külföldi eventemre, egyedüli magyarként, de a hajnal 3-as indulás miatt eléggé álmosan indultam és inkább azon törtem magam az út során mindenhol, hogy hol tudnám lehajtani a fejem.

Megérkezve Eindhoven-be felpattantam a buszra és egyből megcsapott a nyugat szele, mert ingyen wifi és usb portok voltak rajta. Éreztem, hogy ezek után már nagy baj nem lehet.

A busz pályaudvaron már várt a hostom és türelmesen megvárta, míg mint egy jó túrista lefotóztam a leparkolt biciklik hihetetlen számát.

Ezután volt szerencsém a hét során először megtapasztalni azt a 30-50 perces bicikli utat, amit minden reggel és éjjel meg kellett utána tennem. Meglepő módon minél józanabb voltam, annál lassabb voltam. Arra a következtetésre jutottam, hogy ez annak köszönhető, hogy pár sör után már nagyon leszartam és csak mentem egyenesen. Voltak szerencsésebbek, akik fele ilyen távolságban se laktak, de én legalább kijózanodhattam mire hazaértem minden este és nyugisan átaludtam az estéket.

Az event bulis jellegét jellemzi, hogy rövid kártyázás és név tanulás után rögtön első este egy koli pincéjében International Night-tal nyitottunk. Mindenki nagyon imádta a zsíros, kolbászos, hagymás, paprikás kenyeret, nem riadtak vissza attól, hogy se késem se villám, így téptem a zsemlét és mártogattam a zsírba, amikor a szeletelt kenyerem már elfogyott. A pálinkát viszont elkeresztelték a pokol italának, orvosi szesznek és még hasonlóan szép dolgoknak. Egyedül egy török srác volt róla pozitív/ semleges véleménnyel: “heh..tastes like alcohol”, mit ne mondjak egyből egyik kedvencem lett :)

Miután elfogytak a nemzeti kaják és piák biciklire szálltunk és elindultunk a belvárosba. Eindhoven fő utcája, Stratumseind, arról híres, hogy 250 méteren kb. 50 kocsma/club van. Na mi általában csak egy kocsmába mentünk, a Tipsy Duckba, amivel a helyi LG-nek szerződése van és minden tag olcsóbban kapja ott a sört.

Mivel a Carnaval előtt voltunk egy nappal már elpakolták az asztalok, székek nagy részét és letakarták a biliárd asztalt is, hogy minél nagyobb felületen lehessen táncolni. Ki is használtuk minden este.

Mielőtt áttérnék a kövi napra, ahol már jobban megküldtük, tartanunk kell egy perc néma csendet a sör méreteknek és áraknak. Egyrészt mást nem isznak csak sört, másrészt 2-3 dl-es poharakban adják és a diák kedvezmény nélkül 2,5€ -ért. Diákként pedig 1,5€ volt egy pohárka sörike :(

A második napnak már jelmezben vágtam neki és alváson kívül a haza útig nem is vettem le.

De igazán jól jött a plusz réteg, mert -6 fokban lefagyott ülésű biciklivel, folyton eltévedve betekerni fagyos élmény lett volna. Így viszont bármennyire is szétfolyt a szemem és az orrom, nagyban élveztem a napsütéses reggelt.

Nem vagyok egy nagy reggelizős szóval én vagy vajas zsemlét ettem vagy magában falatoztam egy mazsolás zsemlét, ami egyébként rohadt finom és a hét végére a kedvencemmé vált. Egyedül az rontott rajta picit, hogy ugyan ezeket ettük ebédre is, mert magunknak csomagoltunk. Én úgy voltam vele, hogy legalább kevesebbet kell sörre költenem este, de a török és spanyol srácok morogtak egy picit.

Említésre nem méltó játékok után elérkezett a nap fénypontja a Pûlluh Rijk (ejtsd Pülle Rájk), ami egy mini BME feszthez hasonlítható leginkább, csak ők csütörtök délután 4-től este 7-ig jobban berúgnak és nagyobbat buliznak, mint mi itthon 3 nap alatt

Itt találkoztam először egy hagyományos zenéjükkel (veretős-mulatós), ami ha megszólal egy buliban, akkor leülnek egymás mögé sorokba az emberek és elkezdenek evezni. Ez mind oké lett volna, ha nem egy széttáncolt saras talajra huppantak volna le úgy, mintha patyolat tiszta padlószönyeg lenne.

Itt találkoztam azzal a szokásukkal is először, hogy golf és ping pong labdákat visznek magukkal bulikba és ezeket próbálják belejuttatni másnak a korsójába, akinek büntetésül le kell húznia a piáját. Én látva egy srác arcát miután eleget tett a szabályoknak inkább a gyáva megoldást választottam, lefotóztam és instára postoltam az egészet. De egy nagy taps Robertnek, egy csodás szervezőnek, hogy lehúzta a sörét nem is egyszer, amilyen figyelmetlen volt :D

Miután fáradtra táncoltuk magunkat, tartottunk egy kis közös kajás pihenőt, majd közösön indultunk el megint csak a Tipsy Duck-ba még egy-két sörre és táncolásra.

Itt találtam meg a Farkas jelmezem mellé az első Piroskámat is, akinek sajnálatos módon töke volt. De alakult ez még máshogy is a hét folyamán… Volt szerencsém a szebbik nem Piroskáival is összetalálkozni pár kocsmában a későbbi napok folyamán.

Következő nap, péntek reggel a szervezők is kicsit megőrültek, reggelihez egy rekesz sört hoztak. Kezdeti megrökönyödés után mindenki eliszogatta a zsemle mellé.

Első programunk talán az eddigi legjobb city tour volt amin eddig résztvettem. Eindhoven Bucket List-re keresztelt játék során különféle feladatokat kellett 4 fős csapatokban teljesíteni. Büszkén állíthatom, hogy 1-2 kivételével mindegyiket teljesítettük így az első helyet is elvihettük.

Kedvenc momentumom talán az volt, amikor a portói Pedro odament két anyukához, akik épp babakocsijukat tolták és megkérdezte tőlük teljesen ártatlanul, hogy: “Can I kidnap your child?” Természetesen kapott egy nagy WTF-t majd elküldték a francba. Lelkesedésünk nem lankadt és tanulva hibánkból ezek után olyan gyerekekhez mentünk oda, akiknek nem volt a közelben egy szülője sem :)

Miután fölényes győzelmet arattunk a többi csapat felett, benéztünk egy diákszövetkezet saját kocsmájába, ahol megtanulhattuk a holland csapolási technikákat, illetve egy rövid DJ Workshop-on is részt vehettünk.

szentpétervári Olga élete pánikjában

DJ-s részt gyorsan otthagytam mert hallásom nincs sok és a sör meg egyébként is jobban érdekel.

A 2 dl-es sörméret miatt elég gyakran kéne a pulthoz menni, ezért minimum 4 sört szoktak kikérni egyszerre a hollandok. Emiatt mi is azt tanultunk meg, hogy hogyan kell egymás után 10-20-80 poharat megtölteni úgy, hogy egy csepp sör se menjen mellé.

Ezután jöhetett a Walking Dinner nevű program, ahol a csapat 3 felé oszlott és 3 tag albérletében lettünk megvendégelve három különböző fogással.

Én a szerencsések közé tartoztam és húslevessel kezdtem majd fagylalt és végül palacsinta fogadott a harmadik házban. Valószínűleg jobban jártam mint azok akik húslevessel még a hasukban indultak el bulizni a gyönyörűen feldíszített kocsmákba.

Szombat reggeliről csak távolba bambuló másnapos fejekről tudnék fotót ideilleszteni, szóval azt átugorva egyből a vonatállomásra jutunk. Ugyanis elkerülve az Eindhoven-i tömeget, a parádét egy 20 perc vonatútra lévő kisvárosban, Marheezeben nézzük meg.

Itt készült a rohadt menő csoportképünk is.

Csodálatos nap volt, gyönyörű napsütés, tálca számra bolti árban sörök. A felvonulás pedig egyszerűen elképesztő volt.

Az egész megkoronázása egy igazi falusi buli volt a helyi művelődési házban, ahol 10 éves kisgyerektől a 70 éves bácsikáig mindenki együtt ropta az őrült zenére.

Az este végén még megtanultam egy újabb helyi szokást… Ha valaki elordítja magát, hogy “Schrücke Brücke” , vagy valami hasonlót, akkor mindenki elkezd rohanni a legközelebbi bokor felé és beleveti magát. Alábbi képen épp az látszik, ahogy másznak ki a bokrokból a bolondok.

Ezzel sajnos végéhez is ért az esténk Marheezeben, mert el kellett érni az utolsó vonatot. De annál nagyobb ESTIEM Spirit-et azóta se tapasztaltam, ahogy a 20 perc sétát végigénekeltük a sötétben, ahogy elkezdett esni a hó. ~ Varázslatos volt ~

Az este folyamán még közösen meglátogattunk egy Kávéboltot, ahol legnagyobb meglepetésemre még kártyával is lehetett fizetni. Alig mertem hinni a szememnek :O

Ahogy az várható volt mindenki el is álmosodott utána és aránylag korán, éjfél környékén nyugovóra is tértünk. A szokásos 30-40 perc hazabiciklizés után természetesen.

Így a vasárnapot, az utolsó teljes napunkat, frissen és üdén kezdhettük.

Szükség is volt az erőre, ugyanis a Tie Drinking, vagy Nyakkendős ivás annyit takart, hogy kapsz egy papírnyakkendőt, amin 15 kocsma van és mindenhol kapsz egy pohár sört.

Úgy kell elképzelni az egészet, hogy 20-an megyünk egyik kocsmáról a másikra, mindenhol kikértük a sörünket és 15-30 percig táncoltunk a tánc parketten vagy ahol csak akadt rá hely.

Ki kellett használni a nyugis délelőtti-délkörüli időt, mert délután 3-tól már olyan nagy tömeg kerekedett, hogy egy embernek adtunk 10 nyakkendőt, hogy hozza ki nekünk is a söröket ha már sorba áll :D

Kis összehasonlítás: baloldali fotó 11:30kor készült, jobboldali pedig ~14:00 körül.

És akkor jöjjön egy kis montázs a kocsmákról amiket végiglátogattunk, hadd beszéljenek a képek helyettem.

Útközben valahol elvesztetem a fonalat, meg számolást, de a végére rájöttem, hogy az összes kocsma neve ki lett húzva, szóval több sört nem adnak nekem és ez csak azt jelentheti, hogy mindegyiket végigjártuk.

Szóval még egyszer utoljára betértünk a Tipsy Duckba, hogy végigbulizzuk az éjszakát.

A szerencsésebbek, mint a képen látható kalapos Adam, hazaugrott a bőröndjéért és még részegen mászott fel a repülőjére haza Svédországba, a kevésbé szerencsések mint én pedig még hazamentünk egyet aludni és másnap reggel egy közös reggelivel zárhattuk a hetet és szomorkodhattunk még közösen pár órát, amíg a repülőnkre vártunk.

Legjobb hetem volt talán az életemben, olyan szoros barátságok kötődtek olyan rövid idő alatt… leírhatatlan. Én csak ajánlani tudom és ha tehetem jövőre is mindenképp elmegyek!

                                                                                        Dani

[allergic-to-schools]

14 éves fiúk berúgnak, 16 éves lányok terhesek ... az én anyám meg azért kiabál mert max hangerőn csapatom a zenét😂😂

[kingajager]

Kedd estére tökéletes

Csak ültem az asztalnál és azon gondolkoztam hogy hogy csinálják ezt a körülöttem lévő emberek. Buliznak es jól érzik magukat. Nem gondolkoznak olyan dolgokon amikre képtelenek megtalálni a választ. Nem zavarja őket hogy az életük annyiból áll hogy felkelnek, dolgoznak, berúgnak majd felkelnek megint. Persze próbálnak sikeresek lenni az életükben és néha apró dolgokat nagyítanak fel hogy igenis úgy tűnjön komoly problémáik vannak. Fiúk, tanulás, politika  es pénz miatt aggódunk mintha számítana. Pedig ha belegondolunk mind ugyanúgy végezzük és lehet hogy lesz egy unokánk akinek mi leszünk a kedvenc nagyija es majd mesél rólunk a gyerekenek mindenesetre meghalunk es elfelejtenek minket, egy idő után nem fizetik sírhelyünk es talán egyszer véletlenül valaki rábukkan egy képünkre az interneten, de nem fogja tudni hogy kik is voltunk mi. Egy másik kimenetele az életünknek hogy valami “sikereset” viszünk véghez. Azonban mi a jó abban? Hiszen ezt csinálta Newton es Ady Endre is és mégis hányan örülnek mikor tanulhatnak a témazáróra Newton törvényeiből vagy gondolkozhatnak házi feladat gyanánt azon, hogy Ady mit gondolt a Szeretném, ha szeretnénem című vers írása közben? Persze szerencsére sokaknak vannak hasonló ambícióik és őszintén szeretném megtudni hogy mégis mi motiválja őket a teljesen lényegtelen életükben?

[versinator]

Professzorok megcsináltam

Ketreceikből tanulsága szülessen matéria Pöröl ütéseit vasláncokkal televényét Elfeledkezvén államfő lemosná zsidaik Vesztegelnek rozspálinkától átment konstrukciók Öregasszonytársaival űzetve elvirult éjszakáimban Megemelem vásznait kiszáradtak demokrácia Kiestek kendervászonsátrad cseréljek olajat Szívekkel mosolytok visszajárszkelsz leplei Ereszkedve alakzatunk fölöttetek kihajítanám Óvjatok derülten cikáznak mekegte Zsendülő lelegeltek heurékázott nyekergette Szaporodnak támaszkodnak meglátszanaszéjjel! rettegsz

Iszapjában érdemeinket józsiék alakítania Hevítése osszam hallottátok elnyelni Karcsúak terhükkel naplójából látószögébe Berúgnak megköszönök utcáidon ellenállóvá Összeadom tűhegyű irigyeinket fölemelkedtek Csomók hajózom lepleink neuralgia Férfivel zűrzavara kopogtatnak kopogni Apjához röpülsz rafinériája szabadságát Negyede legfájdalmasabban vaslakat megcsinálni Hirdetve síkság pirkadó tisztelete Sikerülne szemeimbe amikbe kifejtette Átlibbensz taposna falban fölállítását

[versinator]

Elámuló ringatsz

Jégkristály gyarmatát ömölne elhanyagolták Érverése szükségesnek bajszom befonták Májfoltos fonalkák fölfakad alkudná Ölébül letörten fezt vágná Tilinkóját ömölt ciril sörényét Kihunynának szúrjam meggyújtja füttyét

Zálogba zárná kúria túléltük Másat záróra hallali kettőjük Gyermekkorunk bemászok merengsz kivigyáz Sarkantyúja hegyük ömölve rendház Kamráin növelni rávetni ébredését Berúgnak casals hangulatot hűsét

Céhe külügy tüntetéshez sugárkák Szertartás reményből vázlatok rúgták Kiűzi hajlón setétes feldobná Forintos felkapott szemfájdítón otthonná Viteted időnyerés ripacs gyűrűjét Rengetegnek hoppsza programja zengését

Müve felnyögött műfaj fűztük Közlegelő enyeleg mellesleg hozzávesszük Füledhez fuvolát ismerj parcelláz Pólya flóta tornyosult trilláz Árvalányok érdesíti rozskenyér mécsét Untan lezárvák jankó vermét

Rettentőbb könyökünkön rámlehel pofák Tiszteltetem azúrral elájul politikák Pilláimra parázslik érdemei zárná Vágjanak döfték igyekszel csókolná Szóknál halassza korlátja allét Gyásztalan vonalakból görbehátu űrét

Prések asztalszélen díszlik megfejteniük Névjegyek kúti ezüstté megérdemeltük Hírlapokban virágtól koccint hatszáz Beadja szónoklata bankóval fuvoláz Munkapártot megbolondulhat dögöljenek tündérét Elkeseredett sújtva bírnám utcaszemét

[versinator]

Visszajönnekmennek látnia

Hozománya állataid elfelejtettél készülne Kehes anyáskodó megpróbáltatásokattevékenykedők átjöttünk Fölrakták táplálkozik sebesültekkel párnáidon Helyemen ígéretétől hínárban fecsegett Füstölővel külföld megjönnél szegődött Higyjétek lecsurgó sebesültem vezetne Kukorékolta kibontatlantiszalatti csörömpölnek tévedésbe Homlokunkról kasszáit csapatokban illatozón Megtaláljunk felejthetted zsiványokat lefolytak Rózsafüzértánca telekkönyvespolc ágyról vakember Lepedőkön megbánások repülőhalak nádler Vatta dűlőben paradicsomok városparancsnokot

Csalódásaik gyászával ránkszakad börtöne Könnyekre berúgnak edényt bíztak Pálinkától bíbelődés kristóf kapualjak Feketülő képzelgés közgyűlésén sóhaját Esetre bazaltkő társadalomért teljesedések Vaszabla zajongni fazekak fényözöne Ismertük rácsain lemaradtam rossznyelvű Megkondulnak kushadtam igazságból karmint Hajlongni naplopókat szúrjátok percegve Lendítsd megragadtam hangfogó szeder Vészjeleit kincseid sebeznek béresember Bájaikkal nyakukba ��rvényei kívántak