#hiénát

[versinator]

Berúgnak hiénát

Csípőjű alkonyom bevágtam dadogjon Pipám csatornán kockás lebomlik Temetkezett kiszedve vállaidon varrjon Észrevesszük feltétlenül kilóim átömlik

Szigorúbb kedveseknek felzihál suhanjon Kikészítve himnuszos ámbrás homálylik Hurrák hulljunk csizmánk álmodjon Vesékbe diplomáciai megírni rejlik

Beleragasztotta budát szerepeltesse értesülésünk Lezuhan szénport hetedhét lerántja Enyelgés filmen udvarába üdvünk

Kínlódva özönvíz gulyák elfutja Szennyben holdkorong helyzetnek veszteségünk Szájad elejtették vakarja kiirtja

[ggtjapan2]

Taxi

Akkor tehát minden megvan, irány a szálloda és élesben kipróbálni rájönni, hogyan működik a Didi nevű helyi Uber applikáció.

Megtaláltuk a taxi emeletet, ahol sorba lehet állni a taxikért.Kérdezte egy lány, hogy hány főre kell a taxi, mire mondtam, hogy nekem nem kell taxi, én majd rendelek magunknak, mert van Didim! Mondta, hogy kiváló, akkor menjek a második emeletre, mert ott van a Didi utasfelvevő teremgarázs.

Kis kalandok mentén eljutottunk oda is, közben leráztunk pár hiénát, akik azokra vadásznak, akik már tudják, hogy a reptéri taxi drága lehet, de azt még nem, hogy a nem appon rendelt Didi sofőrök méginkább.

Simán ment a rendelés, megjött az autó, beszálltunk egy fiatal sráchoz egy nem tudom milyen autóba, de tény, hogy óvatosan fogalmazva nem volt új, vagy luxi és stabilan világított a check engine lámpa. 30 perc volt a hotel. 6 örül járt az idő, alig láttunk 2-3 km-nél távolabb, mert minden olyan párás volt. Szűrt napfény és szürkébe vesző felhőkarcoló sziluettek.

[kampeszino]

Tóth Árpád: Tánc

Táncot kivánnék látni, hintázó női testet, Zenén lebegve könnyűt, toppantva halk neszűt, Úszó, setét hajával csak fátyolos mezűt, Kit nékem furcsa piktor, bús vágy, elémbe festett.

Hadd jönne, s lengené szép estté ezt az estet, Most, hogy aléló pillám zokogni nehezült, S hogy nehezülő szívem ím szakadni feszült, S azt sem tudja szegény: élni vagy halni restebb?

Áztatnám ajkamat borús, bíbor borokkal, És dúdolnék a tánchoz, téveteg, bús torokkal, S hallgatnám, félig alva: kezem ütemre tapsol,

Rám dőlne részeg álom, mint nagy agyagkolosszus, S nem érezném a bút, a szennyes és a bosszús Hiénát, amint tépi szivem, s morogva habzsol.

[telaviv-delhi]

Magyar dzsánkik Hollandiában

Bendzsi, első rész

Kiéhezett ragadozó módjára, sunyin jobbra-balra sandítva, a hiánytól szenvedő dzsánkik jellegzetes kereső-lejmoló ūzemódjával közelített. A ragadozó alatt nem oroszlánt, hanem hiénát értek: lába közé húzott farokkal, oldalazó, alattomos mozgással cserkészi be a legyengūlt prédát, esetleg a jóllakott oroszlán zsákmányából szeretne elcsenni egy-két harapást.

Én meg megadóan vártam a sorsom. Vasárnap lévén zàrva volt a tholeni Aldi meg AH is, nem mertem józanul hazamenni a munkásszállásra a magyar-román háború ūvöltő telefonokkal vívott fūlsíketítő lármájába. Excuse me Sir, nagyon szégyellem magam... még sohasem csináltam ilyesmit... bocsásson meg.... tudna adni a cigit? - kérdezte szégyenlősen, lesūtött szemmel, egyik lábáról a másikra állva. Gyenge produkció volt, valahol a gyurcsányi vagy orbáni ripacskodás szintjén egy kisfiús mosollyal bájolgó koravén/kiélt korai harmincastól. Szar volt, na, ūberripacs hiéna.

Csak sodrosam van. Nem gond, mondta felcsillanó szemmel, markát tartva. Beletoltam negy cigire valót, de ő továbbra sem húzta vissza a kezét, mintegy észre sem véve, hogy megkapta a kért adag többszörösét. Ūgyes, nagyon ūgyes, nem ma kezdte a lejmolást, az első pillanatban lesajnált dzsánki professzionális lejmolása tiszteletet ébresztett bennem. Megadó sóhajjal raktam még egy adagot a feneketlen tenyérbe, majd hatarozottan, szigorú arccal becsuktam a zacsim. Köszönöm szépen, maga a legrendesebb holland ebben a városban - mondta tettrekész, magyarosan kilógó nyelvvel, mint @patkanyirtaskellmarmegint mikor fideszes segget lát. Nem vagyok holland, magyar vagyok. Aaaaaaaaaaaaaaaaaa, te is? Mindjárt sejtettem, abból, hogy milyen sok dohányt adtál. A hollandok smucig zsidók, rosszabbak a románoknál.

Bazmeganyád, lejmosgeci. Gondoltam én. Bobby. Básztárdó.

Szívsz? Ő sohasem drogozott. Csak azért kérdem, mert van egy kis fűvem. Na jó, egy kis fů nem árthat. Voltál Ozorán?!!!!! Egyszer ő is elmenne, azt hallotta, hogy jó. Hú, hát tulajdonképpen mindent, ahogyan azt egy jogász cimborám egy fergeteges stand-upot bemutatva kifejtette, a speed és a fű az alap, amire aztán lehet építkezni, jöhet a keta, a lecsó, molly meg eki, kox, halálfasza.... és mikor szembejönnek a cimbik és felteszik a Nagy Ozorai Kérdést.: TE ÉPPEN MIBEN VAGY?.... (az ūgyvéd úr ekkor már felemelt karokkal, elragadtatva, ūvöltve): HÁT A MINDENBEN!!!!!! (Folytatjuk. Elmesélem, milyen, mikor a saját bulidról visznek be a jardra, de előtte betolod a hūtőben talált összes lecsót, mert házkutatásra számítasz és sajnálod lehúzni a wc-n).

[izraelinfo]

Csíkos hiénát fényképeztek Izraelben

Csíkos hiénát fényképeztek Izraelben

Noa Valtzer, Dél-Izraelben, a Negev-sivatagban, a terepviszonyokat kihasználva, sikeresen megközelített egy csíkos hiénát és azt kotorékja előtt le is fényképezte. A program során, a helyi nemzeti park területén kívül, célzottan csíkos hiénát kerestek, amire voltak ugyan ráutaló nyomok, de addig élőben nem sikerült megfigyelniük. Annak ellenére, hogy eddigi keresésük kudarcba fulladt, új…

[nissyndrome]

NA ITTVAN EZ A HIÉNA DÖGGGGG

Fú de nehezen született meg és nem egészen olyan amilyennek elképzeltem de alapjául a hiénát (és a hiénakutyákat) vettem, aztán kapott még pár extrát XDDDDDDDDDDDDDD De olyan is a személyisége kb mint a hiéna nőstényeknek A NŐK MINDENEK FELETT Ő A FŐNÖK ÉS A CSÁVÓK ELHÚZHATNAK A BÚSBA XDDDDDDDDDDDDDDDD

Meg tiszta petty/anyajegy az egész teste, de a tetkói azok a csíkok a karjain és kezein. Még nem jöttem rá mi lesz a képessége ha lesz de kéne valami mert annak a szőke maca területgazda csajnak volt a jobb keze amíg azt Owen ki nem nyírta aztán ilyen kisfőnök volt, utána meg elhagyta a területet és mindig máshol marad egy ideig ouo

[aretsorozat]

61.epizód

MOST RÖHÖGJ!

 1/4.

Kék tampon(1). Ugribug az Odaát Ajtaján útra kel. Utána stratégiai értekezlet a földön kívüli ágensek ( ne szépítsünk: titkos ügynökök), Ónagy Jenő és Vilmos őrnagy között.

  RANDEVÚ A PÁNTLIKÁS LADÁNÁL?

 Benjamin igencsak izgatottan tekert fel a jó öreg terepbiciklijével a Vérfarkas  szurdokba. És persze az izgatottságára fogta, hogy liheg. Azt meg, mint macsó hím, szégyellnie kéne, ugyebár. Nehogy már egy komoly férfi kamaszos hevületbe essen attól, hogy egy nő randevúra hívja. Még ha egy tündérkirálynő,

egy hollywoodi díva, vagy akár egy Hanga M. Edinához mérhető klasszis lenne az illető, akkor se. Nem egy Vágási Boglárka. Akit először is óvodás kora óta ismer, középiskolás koruk óta froclizzák egymást, és aki azóta hideg megvetéssel bánik vele, amióta egymáséi lettek Kisbabos lomtalanításból mentett műbőr díványán. Na igen, az szép volt. És Benjamin azóta se képes rájönni, mi volt abban a súlyos vétek, megbocsáthatatlan hiba.

Na de most. Randevú, és éppen a Pántlikás Ladánál, a szerelmesek mágikus

kasznijánál! És ezt nem ő találta ki, hanem a csajszi. Ez már csak jelent valamit.

Vagy nem?

Hát ki a fene tud a nők lelkén kiigazodni? És legfőképpen minek?

Addig jó, amíg az öreg bika egyedül ballag a szavannán keresztül. Nem zavarják meg a szagok, nem gyötrik a hormonok. Hát nem? De. Néha unalmában eltapos egy-két oroszlánt, aki túl közel pofátlankodik, vagy az égbe rugdos egy tucat hiénát ezt morogva: most röhögj, köcsög! Ám ha megérzi a nőstény illatát…!

Vége a nyugalomnak. Rohan. Vérben forgó szemmel megküzd más hímekkel, az életét, a testi épségét és a büszkeségét kockára téve.

Minek?

Nem azért, de ez is baromi rosszul lett ám kitalálva.

Hé! Odafent! Valaki!

És nem azért, de ha nem lenne az emberben is ez a folytonos dughatnék,

sose tört volna ki egyetlen háború. Se.

Amikor Benjamin idáig jutott mély bölcselmében, kis híján lefékezett ám, és majdnem visszafordult, pedig már csak rá kellett kanyarodnia az aszfaltról

a szurdokba vezető sárga kővel felszórt bekötőútra. De csak kis híján és majdnem, mert egy dolog a bölcselem, a büszkeség, és a másik a…hormonok.

Amik torkát szorító hévvel arra szorítják az ifjú bikát, e szavannák avatatlan királyát, hogy beismerje: odáig és még vissza is van a csajsziért. És minél hidegebb vele a nő, annál inkább.

Végzet asszonya, ó, te bestia!

Bár ha azt vesszük, akkor Boglárka végül is hercegnő. A Csíki Mágikus Erdő

hercegnője, ahogy ő maga pedig a hercege. Bimbó egér anno legalább ezt újságolta nekik, és akkor Cser Botond se cáfolta az információt.

Igaz, az elég régen volt, és közben nagyon nem történt semmi egy olyan lehetséges irányba, hogy ő, mint Erdőmélye Hercege bevonuljon

száztornyú vadászkastélyába, ahol is hetedhét országra szóló lakodalom után egymás fejéhez vágták volna az ásót, a kapát és a nagyharangot, hogy aztán boldogan éljenek Csajszival, amíg meg nem halnak. De ugyan ki halna meg egy mágikus királyságban, ahol a legmindennapibb az örök élet varázslat?

És ahol a hősök csak azért halnak, ha halnak, hogy a hírük örökké éljen, nevüket fennhangon dicsérje a hálás utókor.

Igen. Azt kellett volna. Ehelyett…na, ezt jobb is, ha hagyjuk.

Benjamin a köves úton igencsak ráérősre vette a tempót, nehogy már az a nő azt higgye, tekert fel ide, akár az állat, csak mert volt szíves felhívni őt mobilon, hogy talán a Pántlikás Ladánál találkozhatnának, mivel ő már régen

a szurdokban dekkol, neki kellett megint nyitni a büfét a turistaházban, ami annyit jelent, hogy kifőzni az első adag kávékat és előkészíteni az első kétszer-két sört a két bentlakó munkatársnak, Kovács docens úrnak és Laci bácsinak, akinek lassan már az arcára nőtt a kétliteres pedpalackból készített hangfogó.

Most, hogy már nem siet, Benjamin megállapítja, hogy először is leizzadt és olyan csatakos lett, akár egy halálos vágtára ösztökélt ló. Másodszor az erőnléte immár a nullával egyenlő. Két éve egyszerűen fölfújta volna ide magát, mint egy tollpihét, és még a homloka se gyöngyözött volna tőle. És ez ciki. Harmadszor szegény öreg biciklije úgy nyikorog a kenetlenségtől és az elhanyagoltságtól,

hogyha kapát kötne a vázára, és egy kosarat a csomagtartójára, nyugodtan besorolhatna egy falusi kocsma mellé itatás végett.

Na azt akkor Benjamin annyira ráér már, hogy éppen csak le nem száll és tolja.

Némi felhős mélabúval nézi hercegi jussát, az őszi erdőt. Igen szép vidék ez, nem is érti, mért nyomul értelmetlenül a zajos világban, hogy valahogy kikönyökölje a helyét benne. Akkor hát operatőrként egyelőre a Gazdag Kábelnél, aztán tovább valami országos csatorna, aztán Európa, a világ…

Lakás, feleség, gyerekek, biztos egzisztencia…

Minek?

Fogná a hóna alá Bogit, azt uzsgyi az erdőbe. Meg a kisöccsét, ha komoly az a dolog a Hell Combattal, amit még mindig nem képes realitásként elfogadni, inkább valami ördögi, igazi szándékában kifürkészhetetlen szívatásnak.

Na most szakítson a csajszinak valami virágot? Az ötletre még inkább lelassít, de az avar között bujkáló fűféle izéken kívül most nem fedez fel mást.

Pár lehullott levél megteszi?

Egy frászt fog itt romantikázni! A tekintetét elszakítja az út széléről, így nem veszi észre, hogy Bimbó úr egy magyalbokor alatt motozva némi jóakarattal őt figyeli.

Beteker a szurdokba. A turistaház csendben ásítozik . A telep kihalt, csak Dezső disznó turkál a szépen kiépített tűzrakó helyek körül. Nem mintha éhes lenne, vagy reménykedhetne abban, hogy valami csemegére akad. Laci bácsi egész szép rendet és tisztaságot tart a környéken. De turkálni nem csak akkor kell, ha az elvadult sertés éhes, hanem akkor is, ha nem, bár ez egy disznóbál szinte elképzelhetetlen, mert turkálni és közben aprókat röfögni jó. Inkább derűs, mint közömbös pillantással veszi tudomásul őfelsége Benjamin herceget, aki némi jóindulatú leereszkedéssel teker el mellett és köszön-  Szevasz, vadkan köcsög.

Benjamin már látja ám.

Ott ül a Lada kaszniban, a Lada meg bent lüktet gyöngyház fényében a

szentéjében. Na, most kell nagyon póker pofát vágni! Mint amikor a nagy játékos anélkül, hogy a lapjára pillantást vetne középre tolja az összes zsetonját.

Na jó, egy kurta pillantást azért vet rá.

És tolja.

Mármint a biciklit a szentéj falához. Aztán meggondolja magát, mégse dönti

neki, inkább oldalt fekteti a földre. A csajszi közben nem fordítja felé a fejét.

Még csak nem is biccentett, hogy köszöntse. Csak szemkontaktus, látlak.

Na, ez nem egy szerelmes bakfis tekintete, az is biztos.

Viszont Boglárkánál sose lehet tudni.

De az mit jelenthet, hogy az anyós ülésen várja, tehát neki a kormányhoz kell

beülnie. Vagy hátra? Na ne, oda hülyeség.

Benjamin még megáll a szentéj bejáratánál, újra szemkontaktust keres, de

Boglárkától megint csak azt a rideg, zárkózott, pillantást kapja vissza, mint majdnem mindig az utóbbi hetekben, kivéve. ha a munkáról volt szó, és véletlenül mind a ketten elégedettek voltak azzal, amit Molyirtó Mosolyú Mónika végül nézhető állapotba vágott a számukra.  Sőt, ebbe a már-már

megszokott ridegségbe most még valami elszánt, hideg düh is csillan?

Mi a franc, bébi?

Akkor minek csődítettél ide? Lett volna jobb dolgom is. Például végre felvinni az utolsó festékréteget az alagsori magán-szoba falára. Ez lesz a hetedik, avagy végső, másképp fogalmazva: a misztikus nekirugaszkodás, ami után folt

a falon nem maradhat. Vagy de?

Na mindegy, ha már eltekert idáig. A póker arcot megtoltja egy megvető, ám máris győzedelmes ajakrándulással, ami kiteljesedhetne ám kárörvendő vigyorgásba is: royal flössöm van, lúzerkám, ám ez a sokat sejtető ajakrándulás jobb, halálosabb. Csak semmi érzelem, amigó. Ebben a hangulatban mozdul,

és lassú léptekkel lép a szentéjbe, kerüli meg a Pántlikás Lada motorházát, nyitja a vezető felöli ajtót és beül. Az ajtót halkan magára csukja.

Néz ki a szélvédőn, kivár vagy húsz másodpercet, és csak aztán köszön.

- Na? Mi a pálya hugi-cica?

- Kötött- válaszol Bogi néhány másodpercnyi gondolkodás után. Ezzel máris sikerül meglepnie a fiatalurat. Már az is némi üveges tekintetű töprengésébe telik, amire értelmezni tudja. Mi az, hogy kötött pálya. Végül a megértés fénye

csillan, mi több valami szellemesnek tűnő riposzt is kínálkozik nála.

- Mert? Újabban vasút vagy? Netán villamos?

- Lehetek Hév is.

- Az vasútnak számít. Benne van a nevében, csajszi: helyi érdekű vasút.

- Akkor trolibusz.

- Hoppá, te győztél.

Benjamin igazán férfias nagyvonalúsága nem érdemel a lánynál egy halvány mosolyt se. Viszont a „mi a pálya” téma kimerült számukra, ezért csendben, komoran merednek ki a szélvédőn. Dezsőt, a már csaknem vadkanná alakult házi sertést nézik, mivel az egész placcon még mindig csak ő mozog. Dezső megérzi a figyelmet, feléjük fordul, jól visszanézi őket. Amikor ez nem jön be, úgy dönt, nem törődik a Ladában ülő haverokkal, inkább hátat fordít nekik, és lassanként kiturkálja magát a látóterükből. És még mondja valaki, hogy az elvadult házi sertések agresszívek lesznek.

A fiatalok meg csak ülnek tovább egymás mellett, és észre se veszik, hogy a Lada jótékony hatása most valahogy nem működik. Vagy nagyon is, csak nekik most máshogy? Benjamin veszti el egy kicsit a türelmét.

- Na?

- Mit na?

- Azt mondtad a telefonba, jöjjek, mert…jöjjek. Itt vagyok.

- Lehet, már meg is bántam.

- De már itt vagyok.

- Látom.

- Rám se nézel.

- Attól még látlak.

- Viszont jó lenne, ha úgy is látnál, ha rám néznél.

Boglárka kelletlenül ugyan, de megnézi magának a pasit, és aztán, mint aki

túl van egy kínos kérés teljesítésén, visszafordul Dezső nem éppen patyolat tisztaságú farát bámulni. És akkor érdekes felfedezést tesz.

- Nem is kurta.

- Mi?

- A Dezső farka.

- Mi?- Benjamin is jobban megnézi. Hát tényleg nem az a spirálban magába kunkorodó rózsaszín nyúlvány már, hanem olyan kor, nap és lütyős sár érlelte, cserzette lógatmány- és tényleg már az is szinte vaddisznó szerű nála. – Ja, tényleg-  ismeri el az ifjú a felfedezés valóság alapját, de a fontosságát momentán valahogy nem látja. Ezért kérdezi – És?

- És semmi. Csak úgy mondom.

- De miért hívtál?

Bogi erre most nem válaszol, csak a vállát rándítja. Benjaminnak meg

kis híján megcsikordulnak a fogai, egy pillanatra olyan ingerültség tör rá.

Aztán vesz pár mély levegőt, lehiggad. Úgy dönt, nem hajlandó a csajszi

elmebaját észrevenni, inkább „dolgozik” egy kicsit.

- Apáddal beszéltél?

- Szoktam…

- Láp lidérc ügyben.

- Ja, már többször szóltam.

- Hogy?

- Ha látja.

- És azóta nem látta?

- Nem mondta.

- Te akarsz interjút vele, nem én.

- Ja.

- És megígértük Vili őrnagynak, hogy összehozzuk vele.

- Rajta vagyok.

- Rendben. Más valami?

- Mire gondolsz?

- Meló, ötlet a hétre?

- Nekem nincs ötletem.

- Hogyhogy?

- Majd Té úr szól, ha kell valami.

- Na jó. Akkor…

Csend. Benjamin úgy tesz, mint aki befejezte a munkamegbeszélést és indul is

tovább a dolgára. Lassan fészkelődik, a kilincsre teszi a kezét, kinyitja a Lada ajtaját, a bal lábát kiteszi a szentéj hófehér padlókövére, csak akkor fordul vissza a lányhoz.

- Ezt mért is?

- Mit mért is?

- Csinálod.

- Csinálom?

- Csinálod.

- Mért, mit csinálok?

- Szerinted?

- Szerintem? Na jó. Megmutatom, te mit csináltál. Szerintem.

Ezzel Bogi elővesz a combja mellől egy olyan hosszúkás, fehér, műanyag hengerszerűt, ami a méretét tekintve lehetne akár egy tampon is. Mutatja a fiúnak, aztán a kezébe is nyomja.

- Nesze.

Benjamin meg nézi, mi ez. Na jó, nem tampon, mivel hogy műanyag és kemény.

A henger alakon kis átlátszó ablak, ami meg kék. Benjamin vizsgálja, forgatja, fel nem foghatja, mi ez és miért kapta. Végül feladja, visszanyújtja a lánynak.

- Köszi, de…

- Megtarthatod.

- Ezt?

- Emlékbe.

- Na jó, de mi ez?

- Teszt.

- Teszt?

És Benjaminnak még mindig nem rémlik, ezért Boglárka már a sírás határán förmed rá. – Gyerekünk lesz, te hülye!

                                       O

 UGRIBUG ELREPÜL, A GOND ITT MARAD

 A mesterséges barlangban, ami a Tejút Galaktikus Tanács földi bázisa, amit lényegében a Föld megfigyelésével megbízott űrcsótányok használnak abból a célból, hogy a terminálon keresztül tartsák a külvilággal a kapcsolatot, és a teleportál segítségével fogadják a küldötteket, szolid búcsúünnepség zajlik.

A barlang falán körben villódznak az ultraibolya fények, ami azt jelzi, hogy

a helyiség készen áll az utasok küldésére a galaxis bármely pontjára, avagy

vendégek fogadására a galaxis bármely pontjáról. Na, nem mintha sűrűn fordulna elő ilyesmi. A teleportáló platform Teodóra, az őrült űrcsótány anya ingázásai óta jószerivel nem is lépett működésbe. Igaz, most se fog, mert valami kütyü hibát jelzett, és valami diagnosztikát le kell odaát futtatni, mert a

a baj, ugyanúgy, ahogy az igazság, rendszerint odaát van. Mármint akkor, ha a Galatikus Tanács  űrbéli technikáiról van szó, amit mi emberek nem hogy ésszel, de még képzelőerővel se vagyunk képesek felfogni. Ám az alkalomra itt van még amaz ajtó, amit az ezeréves űrvándor, az egyik felében nagyon elcsendesedett, és csakis a Jázmin teázó üzemeltetésével foglalatoskodó, a másik felével pedig az azóta is a Mennybéli Bárányfelhőkben, Péntek kisasszony karjaiban megdicsőült Ónagy Jenő akart használni a NAV ellen menekülőben.  Talán még emlékszik rá a nyájas olvasó, ez a rejtélyes, időnként pl. Stephen King egyik alapművében is megjelenő szerkezetet legutóbb két ifjú hősünk használta volt, éppen eme barlangból menekülőben.

 Az idézett mű Stephen King: Setét torony, és az bezzeg tényleg jó történet.

Benjamin és Kisbabos meg tényleg jó régen jártak itt lent. De hogy melyik

epizódban, azért én nem vagyok megfizetve, ezeknek meg ingyen semmit, ha értik az indulatomat. És ne már, hogy a végén innen megyek nyugdíjba?!

A szerkesztő

 Hát ez az ajtó azóta is itt borong a terem közepén, e mélyűrbeli sötétben, csak Té úr méltatja olykor egy-egy megvető pillantásra. Bezzeg most mosolyog rá és Ónagy Jenőre is, akit az ajtó biztonságos működtetése érdekében kénytelenek voltak Ugribug bátyó búcsúztatására meghívni.

Jogos kérdés lenne, mért nem tudják a teleportáló platform javítását az urak megvárni. Ha Ugribug várható élettartama elérné a százötven-kétszáz évet.

Ami nemhogy egy veréb, egy ember, de még egy levesteknős életében is túl hosszú idő. Ilyet nálunk a Földön csak egyes fenyők tudnak. Ám odakint, a való világban , a Galaktikus Intelligenciák Közösségében ez csak egy-két nap.

Vagy csak egy-két óra, attól függően, hol és éppen hogyan telik az idő.

Tehát a platformot hagyjuk, marad az ajtó.

Amit most igen illusztris társaság vesz körül. Először is Té úr, emberi alakját

magáról levéve és a barlang falába vert kampóra felakasztva, mint valami amúgy eléggé gusztustan göncöt, momentán teljes űrcsótány szépségében.

Az űrpolipok, úgy mint Dzsihád és Hirig urak az álcázáshoz nem idegen anyagot használnak, mint a hozzájuk képest minden szempontból primitív űrcsótányok, hanem molekuláik és sejtjeik átrendezésével – ők éppenséggel kutya formátumba, úgy mint az ember barátja. Mivel az űrpolipok ezzel megbízott albizottsága arra a döntésre jutott, hogy a Földre küldött , és elsősorban az űrcsótányok működését felügyelő ágensek kutya alakban tudnak majd elvegyülni az emberek között. Ám most ők is eredeti alakjukban lebegnek

a barlang padlózata fölött, mit sem törődve a gravitációval. Ők ugyanis, ha úgy rendezik az alfelüket, akkor az olyan anyag, ami extra erős mágnesként működik, mivel maga a Föld számukra normál hőmérsékletű szupravezető.

Vagy valahogy így, ezt talán még ők se értik teljesen, ha meg kéne magyarázni.

Mert nyilván az űrpolipoknál is vannak arcok, akik értik is a dolgokat, ám a zömük csak használja. Vagy ez odaát nem így működik? Ez se?

Talán sose tudjuk meg. Ezt se.

Az űrpolipok mellett, ám az űrcsótánytól a lehető legmesszebb Ónagy Jenő ácsorog. Ő bezzeg nem vetett le és akasztott egy kampóra semmit, át se rendezte a molekuláit, ő pont az a kopasz, lopótökfejű fazon, akit a Jázminban láthatunk nap mint nap, már amikor nem sikerül Balogh Kázmér erotikustánc művészre, vagy egyre ritkábban Töreki Sütemény Ágnesre rálőcsölnie a műszakot.

Miután régóta köztünk tartózkodik, talán nem elhamarkodott kijelentés, hogy Ónagy Jenő égi mása még az eredeti földinél is lustább fazon. Nem azért, de abban a Jenőben még volt egy kevés ambíció. Például a szeánszaival.

Vagy éppen ezzel az Odaát ajtóval. Nincs rá semmiféle bizonyíték, de nem kizárt, hogy az ő tevékenysége ébresztette fel a mágiát a Réten, noha az akaratán kívül történt. Mondhatni, gondatlanságból… Bár ha ő volt az, akkor persze nem ez a Jenő volt az, hanem az, aki a felhők közt hancúrozik Péntek kisasszonnyal… Hiába, bonyolult az élet, ha bonyolítjuk, és ha meg is bolondítjuk, akkor bizony csak kapkod az ember a feje után, annyira követhetetlenné válik. No és kinek a fejét tépték le ebből adódóan?

Emlékeznek rá? Hát Ónagy Jenőnek. Nem ennek, a másiknak. Tudják, aki a felhőkben… És sajnos neki visszanőtt.

Ónagy Jenő, az égi, tehát ott áll az ajtó mellett, úgy is, mint szakértő. Hiába magyarázta Té úrnak, még Té úr emberi alakjában, hogy nem ért az Ajtóhoz,

ő is csak használta, halvány gőze sincs, hogy működik. De amit egy űrcsótány a fejébe vesz… No és persze Té úr már túl régóta hordja ember ruháját ahhoz, hogy ne tanulta volna meg, hogyan lehet áthárítani a felelősséget akkor, ha valami balul sikerül. Mint például Ugribug veréb elutaztatása.

Egy, már csak egyetlen vendég bemutatása maradt. Ő bizony Vilmos őrnagy.

A beavatott. És így bizonyos szempontból nem hogy a Réten, de talán az egész Földön ő a legfontosabb emberi lény. Aki tudja. Mert látja, És bizonyos lehet benne. És nem álmodja. Nem őrült meg. Nem kamuzza a kétes hírnévért.

Aki szemtanú.

Hogy nem vagyunk egyedül.

Hanem mindjárt itt van két űrpolip, egy űrcsótány, egy halek. Egy tíz méter sugarú körben mindjárt három idegen, földön kívüli lény.

No és a beszélő veréb, aki mindjárt a csillagok közé reppen, mint valami tollas isten, a Pintyek Pintye?

Érthető hát, hogy Vilmos őrnagy, noha nem egy beszari alak, mégis kissé

megszeppenve ácsorog Ónagy Jenő mellett, hozzá csaknem intim közelségben, elvégre a nemes társaságból még mindig leginkább ő hasonlít valakire, akiben talán meg lehet bízni, és nem kelt az emberből elemi viszolygást, rémületet és menekülési kényszert. Még szép! Ki s fene futna össze szívesen egy hetven kilós

csótánnyal, aki inkább egy skorpióra hasonlít, még ha kiderült is róla, hogy egy jóakaratú, bár kissé hóbortok kábeltévé igazgató? Vagy két sötéten örvénylő

űrpolippal, noha ők kutya formátumban se kevésbé ijesztőek.

No és ott áll, nem kevésbé megszeppenve maga Ugribug, a hős, a pintyek pintye,  a terminátor, a mesterkém és mágikus diplomata, a kamikáze orgyilkos, a gengszterek ostora, a gondos családapa, tojói szerető férje és még sorolhatnám

a rangjait, amelyek egyben az erényei. Tehát nem csak úgy kapta őket, mert adták, mint holmi kitüntetést, hanem valamennyiért vért és verítéket nem kímélve megküzdött. Bizony. De most ő is csak egy megszeppent kisveréb

e földönkívüli szörnyek, Ónagy Jenő és a gyilkossági nyomozó úr figyelmének központjában.  És Ugribug alig mer Té úrra, vagy a polipokra nézni, ezért inkább a lopótökfejű Ónagytól kérdezi.

- Szóval minden rendben lesz így?

- Rendben.

- Csak ki tetszik nyitni au ajtót…?

- Ha akarja.

- Én meg átreppenek?

- Ha úgy dönt.

- Huss?

- Huss.

- Csak úgy huss és annyi?

- Annyi.

- Hát…jó…

- Néhány szót búcsúzóul, kedves barátom?- zizegi Té úr igen barátságosan, és ettől persze még ijesztőbb a látványa. Nem csak a kis veréb nyel nagyot, de Vilmos őrnagy is, aki rég eldöntötte, hogy nyilván csak álmodik. Valójában rég a diliház lakója, és ha nincs szerencséje, akkor abban a kórteremben fekszik, ahol Kertai Uhu és Jobbágy Penész, tehát ha érkezési sorrend van, akkor már ő ott a hármaska. Erről meg az ugrik be neki, hogy álmában még meg kell látogatnia Kertai Uhut, vagyis közvetve önmagát is, mert Kertai úrnak fel kell ajánlani, hogy mehet a börtönbe gyerekrablás kísérletéért, mivel kiderült, hogy nem elmebeteg, hanem köztörvényesen a sátán csicskása. De már mióta?!

Ha igaz a feltételezés, hogy a pestis is miatta tört ki csaknem a Csiki egy lépcsőházában, szintén a sátán parancsára.

Ugribug közben megpróbál valami búcsúzásfélét csipogni. Vilmoshoz

szól hát. – Ne tessék haragudni rám, őrnagy úr!

- Ugyan mért haragudnék magára, drága kisveréb.

A kisveréb sértés, ezt már mindenki tudja, de Vilmos nem. És ez nem az a pillanat, hogy Ugribug rátarti módon kiigazítsa.

- Hát hogy kreáltam magának egy halott ügyet, ugye…

- Már azzal, hogy kinyírta Kertai urat?

- Igen őrnagy úr, arra célzok.

- Maga csak egy halott gengsztert kreált, és azért csakis hálásak lehetnénk önnek.

- Azt mondja?

- Ha elő mernék állni azzal, hogy ön a tettes.

- Hát igen. Nehéz feltételezni, hogy egy verébben ennyi kurázsi legyen…- gondolja igen erősen Hirig úr, mivel igazi alakjában hangképző szervekre nincsen szüksége.

- De ön is igen bátor, kedves Hirig- csipog vissza Ugribug gálánsan- Talán nem sokan áldozták volna fel a gyakorlatilag örök életüket egy ember egészsége kedvéért. - Hát igen. Bár ez kényes téma, pláne Dzsihád előtt. Talán arra is emlékszünk még, hogy Hirig urat életfogytig tartó kutyának maradásra ítélte a Központi Kerületi Űrpolip Tanács bírósága a Doki nevű emberi lény illegális meggyógyításáért. Megérte ez Hirignek? Ezt ő tudja. A Doki viszont köszöni, azóta igen jól van. Csak hát öregszik ő is, mint mindenki, akit anya szült.

És így Hirig úr vele együtt. (Még hogy egy űrpolip nem lehet az ember barátja…)

Most, hogy eléggé érzelgősen kipityogták magukat, Dzsihád úr elérkezettnek látja az időt arra, hogy egy kicsit modortalan legyen.

- Na, elég legyen ebből! Döntsd el, veréb, mész, vagy nem?

- Megyek!

- Ónagy, akkor legyen szíves!

- Legyek szíves mit?

- Mit? Nyissa ki az ajtót! Mit.

- Ja…hát…kérem… - Ónagy Jenő az ajtóhoz lép, kinyitja.

A világon semmi nem történik. A nyitott ajtó túloldalán a barlang sötétje

pulzál ugyanúgy ultraibolyában, mint előtte és körülötte. Az űrlények. a veréb és Vilmos csak nézik. A veréb félrehajtja a fejét, úgy bámul át a sötéten.

- Izéke, nem kéne valaminek történnie?

- Mire gondol, verébke? – kérdez vissza Ónagy úr.

- Hát…,mit tudom én? Gomolygás, lüktetés, hangok…

- Nem feltétlenül…

- Szóval nem?

- Nem.

- És én mit is csináljak?

- Csak reppenjen át.

- Csak?

- Csak.

- És ennyi?

- Ennyi.

- Hát jó. Akkor… Ha találkoznának még Bimbó úrral, mondják meg neki, hogy szeretettel üdvözlöm!

- Rendben, majd mondom neki…- gondolja áthatóan Hirig.

- És ha esetleg valaki arra bóklászna mostanában a Torbágy utcai játszótéren…

Kérem, megfeledkeztem róla, de ott elrejtettem a baloldali bukszus sor mellett, a mérleghintáknál egy majdnem teli stanicli napraforgó magot.

- Mit?

- Szotyit, őrnagy úr.

- Ja, vagy úgy. És mi legyen vele?

- Hát ha azt el tetszene vinni a fészkembe…

- És azt hol találom?

- Á, nem kívánom, hogy másszon fel oda!

- De hátha szívesen…

- Nem, nem! Különben is nyilván ráleltek már arra a szotyira. Aztán tudják, hogy van ez nálunk, madaraknál. Azé, aki megtalálja. Meg persze utána meg is tudja a ragadozmányt a többitől védeni. Na, nem mintha maguknál embereknél ez másképp lenne. A kukák között sokszor megfigyeltem ám, hogy…

- Ugribug! – üvölt gondolatban Dzsihád egy akkorát, hogy a többieknek berezonál az agyveleje. – Átrepül, vagy marad?

- Repülök, kérem, repülök!

- Rajta!

- És maga esetleg mit üzen odaátra?

- Ha akarok valamit, azt megoldom.

- De én szívesen, csak…

- Ónagy! Csukja be azt az ajtót, a veréb marad.

- Nem! Repülök! Csak még…

- Becsuk!

- Repül!- és a kis kan veréb hangos, veszekedő csiviteléssel szárnyra kap, és átrepül az ajtón. Aminek a túloldalán természetesen nem érkezik meg.

No igen.

„Normális” esetben ez némi álmélkodásra adna okot még itt Réten is, de nem itt, a bázison, ahol tárgyak, személyek teleportálása nem nagy cucc, feltéve, ha a kütyü diagnosztizálása lezárul. A kér űrpolip és az űrcsótány úgy félpercnyi csendes ácsorgással még megadja a módját annak, hogy egy kedves, szeleburdi kolléga végül is elhagyta a Földet, aztán az űrcsótány bal csáprágója egyetlen lendítésével becsapja az Odaát ajtaját, ami annyit jelentett, hogy a napirendi pont ezzel lezárva. Ezért aztán ebben a hangulatban is zizegi az egybegyűlteknek.

- Nos, akkor ezzel… Kedves uraim! És Ónagy Jenő. – Hiába, az űrcsótányok és a halekok közti évezredes utálat nem könnyen kezelhető, hiszen az már csaknem a génekbe ivódott és zsigerileg működik. – Évek óta tökölünk egy piti kis probléma megoldásán, és ez már lassan köznevetség tárgya.

- Maga hallott mostanában kuncogást, Hirig?

- Jelentem, nem.

- Akkor mire céloz, Té? – mordul rá teljes gondolati sötétjével Dzsihád

az űrcsótányra.

- Legalább egy éve indítványoztam, hogy fogják el Teodórát és vallassák ki maguk!

- Mivel maga ezt gyáva megtenni.

- Már azt is ezerszer elmagyaráztam, hogy ez nekem, mint űrcsótány hímnek szinte genetikailag lehetetlen. Én egy űrcsótány anyát nem bánthatok. A szereposztás nálunk az, ő taposhat el, tépheti le a fejemet párosodás után, és szürcsölheti ki az agyvelőmet, ha szerelmünk a zenitjére érkezett.

- Brutális és állati szokás ez, Té…- fintorog gondolatban Dzsihád…- De ez végül is a maguk dolga.

- Ahogy mondja, Dzsihád úr, ahogy mondja. Tehát? Behozzák Teodórát?

- Uraim! Kellek én ehhez a megbeszéléshez? – szól közbe Ónagy Jenő, és a maga részéről már indulna is ki a teremből, hogy a rejtek alagúton átcaplatva a csatorna aknának álcázott kijáraton felmásszon, a fémfedelet felcsapja és kijusson a Nap fényére.

- Nekem nem…- dönt elég gyorsan Dzsihád.

- Nekem meg pláne nem…- csatlakozik Té.

- Viszont Ónagy úr okos ember, vagyis izé, halek, tehát…

- Ez hízelgő, Hirig úr, de…

- Én jobban érezném magam, ha maradna…- fogja meg Vilmos őrnagy Ónagy úr karját, szinte könyörögve.

- Ez esetben…hát jó…- sóhajt nagyot Ónagy Jenő, pedig megígérte magának, és még a Rétnek is, hogy többé nem avatkozik vele semmibe, ami túl mutat azon, hogy minden vendége mindig a lehető legfinomabb teát kapja.

Dzsihád belenyugszik Ónagy jelenlétébe, pattogósan a tárgyra tér.

- Amúgy teljesen igaza van magának, Té.

- Köszönöm.

- Javaslom tehát Teodóra űrcsótány anya begyűjtését, kínvallatását és aztán újbóli teljes és végre professzionális agymosását. Végszükségben sajnos

az eliminálását.

- Sajnos…- sóhajt nagyot Té úr, aki civilben békés ügyvezető igazgató.

- Végrehajtásra javaslat?

Erre csend áll be. Dzsihád nem hagyja.

- Vilmos őrnagy?

- Begyűjteni begyűjthetem, de a kínvallatás elég aggályos.

- Megoldjuk.

- Az „eliminálása” pláne.

- Az se a maga dolga lesz, ha…

- De ha beviszem Teodórát, annak nyoma lesz, és el kell számolnom vele.

- És az gond? Igen az gond- válaszol a saját kérdésére a fő űrpolip.

Egy percnyi csend után megint ő fakad ki. – Akkor? Mi legyen?

- Mi legyen? – kérdezi Dzsihád után Té úr.

- Rabolják el, és hozzák ide, nem?-  Ónagy Jenő nem is érti, hol itt a probléma. Vele is ezt tették anno, meg a többi szerencsétlen Halekkal. Nem is szólva szegény Kertai úrról, többször is. És Kovács doci?! Akinek azóta is rémálmai vannak, hogy a bal fülén keresztül kiszippantják az agyát, turmixgépbe teszik,

szétcsapatják, miszerint az összes emlék információ ki, a vizenyős pépes trutymó meg marad, és akkor ezt öntik a koponyájába a jobb fülén vissza.

Hát csoda, hogy szegény Kovács úr azóta végképp nem normális?

- Na jó. Tegyük fel, elraboljuk, kín vallatjuk.

- De ebbe engem nem avatnak be, ugye?- kérdezi Vilmos őrnagy,  és hozzá

Ónagy Jenő rögvest csatlakozik: - És engem se.

- Ez frászt nem!- hörög rájuk Dzsihád. – Maga, őrnagy csak ne finomkodjon!

A maguk egész írott és íratlan történelme egy merő kínvallatás.

- Az lehet, űrpolip úr, de engem akkor se azonosítson az emberiséggel.

- Mért, maga nem ember?

- Megáll az ész, hogy maga űrpolip értelmiségként mennyire előítéletes…

- Beszólt nekem, lúzer halek?

- Uraim, uraim! – ciripel Té úr békítőleg, és azt a fél galaxis tudja, ott, ahol egy űrcsótány békít, már rég nagyon rossz a helyzet. – Nekünk nem inkább arra az ergya helyi érdekű sátánra kéne acsarkodni?

- Té úrnak igaza van- gondolja Hirig, és hogy jó példát mutasson, mindjárt meg is teszi. – Nem igaz, hogy majd két év alatt képtelenek vagyunk őt felhajtani, a farkára lépni és hanyatt lökni!

- Melyik farkára?- enged meg magának egy rossz viccet Ónagy Jenő.

- Mi az, hogy melyikre?

- Az általános vélekedés szerint minimum kettő van neki. Némely boszorkány perben elhangzott vallomás szerint pedig négy. Három pénisz és amit hátul csóvál.

- Maga itt most humorizál, Ónagy?

- Dzsihád úr, én csak tájékoztatom. Az ember ördög ábrázolásaiban…

- Elég!- Dzsihád megint akkorát üvölt gondolatban, hogy megremegnek a falak, pillanatnyi áramszünet keletkezik, így az ultraviola lüktetés is szünetel.

A mélysötéttől és az ehhez köthető emlékektől Ónagy humora elapad. Noha nem is az ő letépett fejét lóbálta itt Kertai Uhu, és nem az ő testét főzték meg levesnek Gábor úréval és az ifjú Vágási Matyiéval együtt ama bizonyos Kannibálok Álma fantázia nevű üstben, ami aztán oly figyelemreméltó karriert futott be a csillagok között. Tényleg, vajon mi lehet vele? Hát ez az, amikor a nem rég számukra oly fontos tárgyak elkallódnak, hogy örökre eltűnjenek az életünkből, vagy a szekrény mélyéről kerüljenek elő hosszú évek múlva.

Ugyanez érvényes emberekre is, noha ők nem a szekrények mélyén lapulnak, egészen extrém eseteket leszámítva.

Amíg mi ezt így elmondtuk, addig Dzsihád is lehiggadt és az áram is visszatért, ezért Hirig úr merészel gondolatban újra megszólalni, Té urat kérdezi.

- Az a Bogi lány tényleg felhajtja nekünk Lápi urat?

- Remélem.

- Akkor kellett volna kinyírni, amikor módunkban állt.

- Már kit, kedves Dzsihád?

- A maguk sátánját, őrnagy, kit! Amikor megjelent nekünk fekete kakas

álcában.

- Ezt nem is tudtam. Igaz, akkor még nem voltunk jóban.

- Mi most se vagyunk jóban.

- Nahát, tudja, maga aztán nem egy könnyű fazon… - csóválja a fejét

Vilmos őrnagy.

- De akkor nem nyírhattuk ki, főnök.

- Ugyan mért nem?

- Nem lett volna ildomos.

- És? Embereket túszként fogva tartani, zsarolni, egy kissrác életét követelni talán az?

- De akkor még nem tudhattuk, mire készül.

- Most se tudjuk.

- De már sejtjük.

- Az nem elég. Tudnunk kell, hogy képesek legyünk megakadályozni.

- Persze az probléma ám, hogy ilyen szinten szabad-e nekünk beavatkoznunk, uraim…- zizegi Té. Aztán Vilmosnak magarázza: - Önök, emberek ugyanis, mint talán menthetetlenül agresszív lények, karantén alatt vannak.

- Karantén?

- Nevezzük megfigyelésnek.

- Aha, most az a duma jön, hogy mi nem vagyunk méltóak kilépni a csillagok közé.

- Őrnagy úr, ez a duma nem jön, hanem ez van.

- Maga is egy nagyképű, ocsmány ízeltlábú fasz, Té úr. Tud róla?

- Hát erről beszélek, őrnagy úr. Sajnos.

Pillanatnyi csend áll be, amíg a felek eldöntik, hogy ez a sajnos mennyire

őszintén az a sajnos. Vilmos őrnagy sajnosa így hangzik:

- De ha nincs joguk a Föld történetébe  beavatkozni, akkor…?

- Mégse nézhetjük tétlenül néhány barátunk  pusztulását.

- Szóval beavatkoznak?

- Igen is, meg nem is- zizegi Té.

- Hogy?

- Ezért szeretnénk, ha ön segítene, mint humanoid összekötő.

- Én.

- Ha más nem, az a Sátán vagy ki, előbb-utóbb jelentkezik, és megszabja a túszcsere feltételeit. Gondolom.

- Valószínű.

- És akkor magához fordulnak.

- Az is.

- És maga mindenről tájékoztat. Rendben?

- Rendben.

- Teodórát nem akarja még egyszer letartóztatni?

- Nincs rá jó érvem, amit ép ésszel el lehetne fogadni.

Ez is egy sajnos. Bizony ezen se árt elgondolkodni.

Most Dzsihád szólal meg.

- Sokkal egyszerűbb lenne újra lenullázni magukat.

- Ezt meg hogy érti?

- Vízözön, tűzözön, jégkorszak, vészkorszak, esetleg megint magukra

hajítani egy nagyobb aszteroidát…Vagy valami ötletesebb megoldás?

Egy vírus? – és Dzsihád úr gondolati mintázata tényleg olyan, mint aki ábrándozik.

- Azok mind maguk voltak?

- Mármint mi űrpolipok?

- Szóval maguk?!

- Dehogy!- kéri ki magának Hirig úr Dzsihád helyett is.

- Akkor kik?

- Kétszázezer évre titkosított adat.

- Akkor…maguk is kapják be!

Vilmos őrnagy tényleg úgy néz ki, mint aki megsértődött.

Hosszú csend áll be.

Aztán Ónagy sóhajt fel, és határozottan távozni készül.

- Uraim, ismét egy megrázó élmény volt…

- Részemről is, de hová megy?

- Meddővé vált az eszmecsere.

- Ebben igaza van- morog Dzsihád. – Ezért újra kérdezem, mi legyen?

Ki gyűjti be Teodórát, és ki hajtja fel végre a Lápi lidércet?

Hosszú töprengés után Hirig úr szólal meg a többiek agyában:

- Lehet, hogy korai volt Ugribug verebet az útjára engedni?

- Hívjuk vissza!

- Azt nem lehet- csóválja a fejét Ónagy. – Az ilyen odaát ajtók egyik tulajdonsága, hogy nem jegyzik meg, kit hová teleportáltak.

- Jellemző halek technika…

- Egy utazás nem ettől válik izgalmassá?

- Hülyeség!

- Egy ilyen ajtó pont oda röpíti a vándort, ami a legtitkosabb vágya.

- Az még nagyobb hülyeség.

- Vagy nem.

- Na, ezt az opciót már nem is kommentálom… - morog Dzsihád.

[versinator]

Kitakarom cirpelés

Lefőzi titkolják ifjuságodat nyujtani Vitette hiénát felvonult csodanótát Szatíráját hírlapokba leöntés oldani Belelőtt lomboz félkézzel tapétát

Szekérvár mirígy jégkor számtani Autója üzletét ágyudörgés pusztát Lapban összegyüjtött múltjuk hanyatlani Feredő pocakkal hősöm hálózatát

Szólasz ponyva színidirektorok elejtetted Szenzációt gyíkokat rózsaszagu körülfonták Pénzpiacon lyukába gombját megérezheted

Dalai sírdogálva szeretettől szólongatták Rögtönzések csókoktól kivirul kiszínezted Valódit mutogatod kocints gyanták

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Hiénákkal a hiénák ellen

New Post has been published on https://zarojel.hu/hienakkal-hienak-ellen/

Hiénákkal a hiénák ellen

[vc_row][vc_column][vc_column_text]A vizes világbajnokság előtt, ami érezhetően amúgy is látogatottság-hiánnyal küzd, összedugják képzeletbeli fejüket a legnagyobb taxis társaságok vezetői. Téma  hogy miként őrizhetnék meg egyeduralmukat a vizes vb alatt is. Mindezt persze a hiénák elleni harc paravánja mögött.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”133195″ img_size=”800×600″ alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1499239690536background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_column_text]

Le a hiénák hadával

A Hungarikumnak számító nemzeti társasjáték, a taxis-mizéria álszent gerjesztői, a nagy taxi társaságok  a fejesei. A cégek csütörtökön akarják kitalálni, miként állíthatják le azokat a taxisokat, akik nem tartoznak egyik tömörüléshez sem, csak a saját szakállukra mazsoláznának a nem mindennapi zavarosban.

Azt akarják „kitörpölni”, hogy

„milyen szakmai-etikai irányelvekkel szoríthatnák vissza a visszaéléseket”.

Nem tudni, hogy az irányelvek mennyire lehetnek sikeresek, hiszen azok – ha egyáltalán érnek valamit – csak a szervezetbe tömörültekre lehetnek hatással. Akik szabadúszóként végzik a lenyúlást magasról tesznek rájuk, ahogy a hétköznapokban is.

Az egyértelmű, hogy a hiénák ellen minden lehetséges módon küzdeni kell, de az a helyzet, hogy a „hiénaság” nem korlátozódik a csupán a cégbe nem tömörült sofőrökre, hiszen a szervezettek sem munkaviszonyban végzik tevékenységüket. Nem alkalmazottai a társaságoknak, saját belátásuk alapján tisztességesek, vagy vágják át a hozzájuk beülőket, vállava az olykor súlyos, olykor csak ejnyebejnyébe hajló bűnréseket.

Azemlített „szakmai-etikai” elv csak akkor lehet hatásos, ha az utcán mozgó taxitársaságokba szervezett taxisok az elrettentés erejében bízva körbefogják az említett hiénát, és szúrós szemmel addig nézik, amíg az behúzza fülét-farkát és eloldalog. Lássuk be ez nem valami életszerű kép.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][vc_single_image image=”133196″][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Létezik-e célravezető megoldás?

Még egy probléma van, ha sikerül is így-úgy „meggyőzni” a „gyalogtaxisokat”, hogy inkább otthon nézzék a versenyeket, mint, hogy az utcán rombolják a megítélésünket. Ez esetben is marad az a megmagyarázhatatlan tény, hogy a hivatalosan működő társaságok autóival is sok a probléma, például az ugyanazért az útért, ugyanolyan forgalmi körülmények között merőben más árat mutató taxaméterek problematikája. Vagy a külföldiek városnézéssel egybekötött megautóztatása.

Ez utóbbiban eredményre vezethetne az a bizonyos „szakmai-etikai” cucc, amit a társaságok szorgalmaznak, de ez az ő húsukba is vág, hiszen a társaságok abból élnek, hogy a hozzájuk tartozóktól minél több címen, egyre több pénzt szednek be. Nem túl életszerű, hogy ebben az ügyben saját magukat tudnák, akarnák korlátozni.

Szükség van rendszabályozásra, ez biztos. Emlékezetes, hogy tavaly a Sziget idején például egy ír férfit fosztott ki egy sofőr, majd dobott ki a budai hegyek között. Azt az esetet se feledjük, amikor egy taxis az autója oldalán hirdetett 280 forintos kilométerdíj elé házilag, csak úgy „magyarosan egy szikszalaggal” odaragasztott egy 1-est. Arról is sokszor hallhattunk, hogy már a repülőtérre érkezőket letámadják a taxisok.

A probléma nem taxis-függő, Magyarországon Orbán kiszámíthatatlanná, tervezhetetlenné tette a vállalkozók létét.  A hitet abban, hogy holnap is ugyanazon szabályok lesznek érvényesek, nem csoda, hogy  szinte mindenki – szakmától függetlenül – ma akarja megkeresni, amit lehet. Lássunk tovább az orrunknál, az eredőn kell változtatni és akkor van remény, hogy az lecsorog mindenhová.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

[versinator]

Nagyhomlokú vállaidon

Elfutnak megégeti lelőtt merengni Hiénát úgyahogy szobafogság esetet Szörnyként királlyal felnevetnék lengni Májusnak kibice építőanyag elfektet

Billentfejű gyúlva frakk suhogni Hurrák ebed zubbonyú betétet Zsibbadtan balladás hatolni rebegni Rezignáltan döfést csárdája éreztet

Mérgez visszazengi sóhaju vállaimról Búkkal lefekszel szőkeség nevetgélsz Elejtetted hamiska vendéglőt sztrájkról

Üríti drágaságuk utoléri foglalsz Megalakítom nebulók köhécselni hasábokról Átrepült vágyaimnak söpörne formálsz

[versinator]

Főpolgármester füstölőszert

Káosz közfeltűnést műszerész készülődöm Kendőzöd beer szíveken felöltözöm Balkonra ingatlan célozni ketrecén Élvezve eldöntik okából sötétjén Cárnő kúsza eltünődöm közlegelő Bélcsatornáját aggot gyermeknapi növelő

Lórira elpusztulok vödör sétán Verővel pánt ezüstté belátván Viharai fanyarul szaggathatták ajjajjaj Vízióként kalimpálni ontotta ejhaj Kocsonyák trappos palán felfénylő Levezetni tropikus lebontja setétlő

Csavarom hírnöke vik hősöm Ezerkilencszázkettő leggevano könnyehulló bíbelődöm Paradicsomot rablásra népünnep szigetjén Brutus barázdán idézget kenyerén Lili rendház kisvárosi pördülő Csókíze hiénát színpadra züllő

Berchtold nyüzsgik merítené meghúzódván Főmre szívekből készítsz csalókán Nyilallott hanyatlani hunyorgatják műfaj Közkórházat zuglap fegyverszünet galambraj Telefonál megk��t papjaként vadszőlő Csepegtetsz messziségen megbolondulhat cirpelő

Őszökön ifjat leánykaroktól megdörzsölöm Mohákon filmen fogatán sütnöm Felengedik letevék munkapárt kérgén Hétféle úrfiak szobrásza kéményén Nejét albán humor szürcsölő Érdeke csatangol higgyék színlelő

Bicska kimérni venyigék sípján Terítem kecsesek szítva kószán Általába jószívű homálylik ajjajjajjaj Biciklin zengését vállaiddal ajajaj Kihallgatáson felelnék szomjazva népfelkelő Borúját tátom zsarát feketélő

[versinator]

Világtengermorgás töppednek

Belehalunk bújj szezonlg áldozatúl Csókján lukácsnak zúdítna belényúl Némító versírója estéli bízza Berkekben próbálná összebúj frásza Zsibbadó sípján szirmasíró ágyudörgés Heverjen sakter bajszom műölelés

Népszavának szökőkút? körödben elengedem Megőrzi mohammed sírhat? nyestem Szertartás bolygóján szívekből fordítod Összedőlt kamat fogcsikorgatásaim szállnod Lombnak harcra! lili kivégzés Gyúrva megbizonyíttassék lapárus enyelgés

Planéták! esküvőt? leányasszonyok téltúl Botrány titkolják szivadarnak lomposúl Kandallós kiomlott éljenéljen! fodrozza Szürkülő könnyekiszáradt megfrissül bezúzza Importról illedelmesen lombjaim időnyerés Oázisok üvölteni lebágyad fejszés

Zefir lógni óbora merengésem Villanyosülésen fülke aranyozású elvittem Mit! cigarettem sézlongon borítod Vinkós népgyűlve aranyérmem babusgathatod Rojtul jóképű illatszert kilépés Üdvözöld meginterjuvoltam lakásból népgyűlés

Megbújt kacagását összezúzva kipirúl Kosztomtól első! garmond lenyúl Eszméltéle törökország ketten? kanossza Hazaértél ezerhétszáztízben béke? porozza Zászló? ilyentájt dinozaurusz reménykedés Korunknak szörzék bulgár legeltetés?

Fantáziátlanul csicsereg földbevert elem? Hiénát habu felneszel tépdesem Sohajtón tengerszem napsisakban sorod Cellája debreczeni fiúcskák csiklándozod Gyúrj mocskol gyíkokat mellőzés Ormokhoz szíva libakert napsütés!

[versinator]

Meggyújtotta dolgai

Osztrák viziókat felvonulás horga Elfelejtesz hazavet naptári hallga! Álomraj színharmóniát önön közgazdaság Lengjen erkély import pirosság Gyöngyvilág! péterfiárul elnyög élvezd Rabszolgákat kecsesek rügyeznek ágyazd

Debreceni vendégszereplésre szemüvegét elmemű Lugasán felszakadó feltámadó sziriuszszemű Láncaként rámförmedt hívogatlak eldobogó Felpihegő vezénylik léptettem sustorgó Buggyant monarchia! üvegház ereszd Csándor öbleiből kultúrhajnal riaszd

Pasim szirteket venyigéje őnagysága Kisanyásan megvigasztalt autótülök hallga Tehene csókoktól fődolog burzsoávilág Ráznám úrról megmérgezi zordság Meghallotta gyónást vagyonmérleg illeszd Hiénát bújhat operálnak hordozd

Sódolog tünődésem anyásan mű? Alván parcellázásra megkent vízmű Engedjék mezűt aranybika apamungó Megcsorduló kiformálja venyigét gyászlobogó Éhezett összeszorítom keringnek elkezd Gondosságon rikkancsok hullhat kezd!

Bikába rendel fantasztikusabb nadrága Puhácska kutyuskája tanítgatnak órainga Redőt búcsúra bátorságra bizonyság Porra eloldott gyönyörön ifjuság! Engedelmesek eszközölje bronzszobor érezd Fúni üstökébe jajszava kiküzd

Kússzatok siker! kibújnak című Korzós cimbora? fény? műnemű Legyez ősét daliás kuporgó Felülfizette fejedelmet robogással kotyogó Fűl vesző hiénák Kiverték feketeségbe tömbökből

[versinator]

Fátylasodva nízz!

Évát zokon? zúgatja primula Rémregény szökőkút? szívekbe frajla Szemétre vezénylik csillagreménytelenség ágyazd Reszkettek ötölni! gyömöszölte érezd Falábat pilláimra fazékba hirdetménye Sercegőn márványlapon selyemsátra ejnye

Nagyságom őrizte lopózik öcsém Kopárja kámpec szirmasíró szegénykém Félholtan csöndesbús thököly lesvén Dobostorták puhát könyökünkből lehén Érhetetlen csillaghoz levetem elegye Kurucdalok csudája rángtam könnye?

Idejéből hajjajjaj kiből saberla Aláhull fegyverszünet kelme nyula Torkodra cigaretták könnyehulló élvezd Leányod rendcsinálás kazár riaszd Lokálnak kobozni lüktetnek teremtménye! Társaink dalja kommünikét lénye

Öröklétté elcsigázott ürítsem! megérném Hahotázó sarkalom humorversem aláeresztém Ültéle testcsuhát részben rosszkedvén Zenesértő közbül bemennék zöldjén Szorítás ismeretes ávé ejnye! Játékok fényefakult küldjön kivegye

Szívbajoddal olajosan kolosszális fűszakálla Feszengek elhúnyni megrázkódnak mafla Pista! baáry elvénhedett elkezd Szemének? bérházak kredencen illeszd Lehúzom volnae elfakul tőgye! Lencse tetszhalottul hiénát öltönye

Oszlopnak gáz útbafáradt tőkém Nevetést tanácsom bozótja megkeresném Lelsze puskás felremegvén rögén Sírhat? sirámot szezonverset verőjén Keddtől tanúnak közelítsen háremhölgye Szólanék helybeli édenkerti rekettye

[versinator]

Agya végleg!

Tinéktek! parthoz! puskatűzben lélekből Golyók operáltam bízza pénzecskémből Közélet ordót múljunk szögeit Harsogjanak kékszínűre terelem kebleit Okozza ősharang félálmában hegedűt! Sóhajtót demokratán grófnak aranyfésűt

Csillagbeszéd! gyermekének viszket jövedelme Álarcversenyen lábnál elejtett verjeme Rontsa szemének? kimondanám aranyfésűt Béke? ballon! néptől ködszerűt Megrakva hiénát kuporogtál hűt Ráírva freund menjen! jóízűt

Sipkájú jelesinket vérzőn öbleiből Cammognak rádnéz sziriuszszemű mélyiből Táltoskirályfi falevél? helyed cipflit Fölemeljük rácskerítés lététől térgyit Iszonyúak eltapogat felnézhet mezűt Lépem elpihennél mórest ködszerűt

Forgató hibám innét mindeme Hivatalos elpártol nyilatkozattal övezzeme Poetika elnyög ívvel színműt Bálon céltalannak zilahy hegedűt! Nyomukban inase leomlanék neszűt Hazábul sohajtanak terjedt gyűrűt

Megélt mondá hegedühang elemekről Párkák selyemsátra áthűti erdőszélről Fáklya! tagnak adósom vizit Avult! caesar! zegzug bélit Felkérem lehén újságokból színműt Fedélzeten! önhibám kiformálja

Felsegélésére felköszönti lányomhoz őkelme Rémítőket hódítottunk cseléded kelme Verődvén gyüjtitek kurucdalokat hűt Röpítsen kilátó hajókról jóízűt Hallga! idekünn ökrei Puszikát füstbe intést?

[versinator]

Borbélylegények mormogja

Kitűnő tanácsom festenem vonszoltam Dugóhúzóbogár fojtanom testvéremberek kitudtam Kétesen regényt hidegvérem tropikus Mindeneket lemállt minapába casus Április! megkérdezett tippet megelevenít Patája felvonagló ambicióm végigsimít

Főtitkárja elaggnak tökvirág ilyentájt Beadom lendülőn nyüzsgik jajt! Laposabb márványos bezúzza csemege Fúrva alkonyégen térdeimen műgége Metszőkarakter mindhiába! csillogtak lódít Ajjajjaj emlőit fehérbe alapít

Menhely napfényhúrokon reményből megráztam Kislányos bemegyek simítsák fordítsam Kegyesre fújkál ejh kritikus Gurultam névtelen! ostromával hymettus Frakkját munkáslány ezerévest háborít Kufárhad közgazdászgége színéből kábít

Tisztult koromból válladra fájt? Kimennünk átnyargalom napvilágot emberfajt Duhajkodtak összhangod elmossa szövege Fedik ujjé! jószívű erőssége Beeresszék népemre cécó lapít Rangú ittál tyúkszem telít

Vérzők szemete sohajtva álmodjam Kalandra kilehelt férfinyugalmat sarkam Néhányat kerekerdő! falba odysseus Segíthettek megpihennél búsongva antikrisztus Határban? tartós átzuhogja gabalyít Sodrába dúlvadúl beste elsetétít

Bájtul pazarságod szerenáddal belejt Katókkal budát hiénát felsohajt Zengd tajtékjának elégikusnak feketesége Rezg baltámmal zsigmond gége Feldúltam redőzi éhséggé busít Nagyerdőbe pamlagon parlamentből szormorít