#banned ott

[lyricsolution-com]

Sanjay Leela Bhansali's 'Heeramandi: The Diamond Bazaar' Receives Nominations At The Asia Contents & Global OTT Awards | People News

New Delhi: Sanjay Leela Bhansali’s Heeramandi – The Diamond Bazaar on Netflix indeed made waves with its release. The show presented a grand canvas with larger-than-life visuals, enthralling music, an engaging story, and amazing performances by the cast, captivating audiences’ hearts. Enriched with SLB’s opulent storytelling, the show garnered immense love and accolades. Adding yet another…

[alyrarkhon]

"Vágod faszim, biztos nem" - 1887-es változat

Az 1880-as évek egyik érdekes szenzációja volt Jozef Hartl bécsi vívómester női tanítványainak bemutatója. A csoport több helyen is fellépett, nagy sajtóvisszhangot keltve, mert noha nem volt teljesen példátlan, mégiscsak szokatlan volt hölgyek kezében kardot (jelen esetben vívótőrt, vagy ahogy akkoriban mondták, vítőrt) látni, a vívást alapvetően férfias dolognak tartották. Amikor a hölgyek először felléptek Pesten, 1883-ban, díszvacsorát is tartottak nekik.

A csoport (vagy egy része*) később színielőadásokban is fellépett, javarészt koreografált harcokkal, egy ilyen előadásról számolt be az Ország-Világ c. lap munkatársa 1887-ben, hozzátéve egy esetet ami egy korábbi előadáson történt meg:

"Pozsonyban adta ugyanezt az operettet [az Udvari bolondot] a német színtársulat s a vívó hölgyek közreműködtek ott is az előadásban. Az első sor zsöllyéjén ott ült a város egy fiatal gavallérja, hódító halványszőke ifjú, és nagyon megtalálta nézni a kis amazonok egyikét. A fiatal gavallér hozzá volt szokva, hogy a kulisszák mögött mindig gyorsvonaton utaznak az ő hódításai. Fogta tehát, felküldte a névjegyét a színpadra a megcsodált fiatal hölgyhöz, azzal a szerény kéréssel, hogy mikor és hol? Nem kellett a válaszra soká várakoznia. Nemsokára visszaérkezett a névjegy, feleletül a névvel jegyzett oldalán csak annyi: X. hotel 10. sz. első emelet, ma este. A fiatal hős elégedetten dugta zsebre a névjegyet, a vacsorázó kompániától jelentőségteljes gyorsasággal vett búcsút s gomblyukába tűzve a város legszebb Maréchal Niel rózsáját, repült az expressz-szerelem szárnyain. Kopogtat az ajtón. «Szabad!» hangzik belülről egy szeretetreméltó hang. A fiatal úr benyit és nagy csodálkozására egy helyett két hölgyet talál ott, mindegyik a bécsi amazonok közül való, de egyik sem a választott. Mielőtt még ideje volna szóhoz jutni, az egyik hölgy megszólal igen komoly és szigorú hangon: «Uram, ön vérig sértette barátnőnket, mi azért vagyunk itt, hogy az ő nevében lovagias elégtételt követeljünk öntől». A fiatal úr hímezett-hámozott, de a hölgyek nem tágítottak, és a szokatlan meglepetés Don Juan urat olyan zavarba hozta, hogy még kibúvót sem talált a furcsa párbaj alól. Mit, volt mit tenni, végre is kénytelen volt lemenni a hotel éttermébe, ahol még együtt volt az egész fiatalság. Két urat felhívott magával segédekül és azután nyomban ott az édes találkozó helyén megtörtént a fegyveres találkozó, kardpárbaj, a lovagiasság legszigorúbb szabályai szerint. A hódító fiatal úr egy jókora vágást kapott a képén keresztül és évekig hordani fogja a nyomát, bizonyságául annak, hogy a színpadi emlékek mégse mindig édesek, sőt néha fájnak is."

(Ország-Világ, 1887/13. 231-232. o)

Kép a vívó leányokról (ugyancsak az Ország-Világból):

*=a bemutatón fellépők többnyire színinövendékek voltak, nem csak itt, hanem más női vívásbemutatót, de ennek nem feltétlenül az volt az oka, hogy csak ők tanultak vívni, hanem az is, hogy ők vállalták a közönség előtti fellépést.

[kaoszkutato]

alma a fájától

Orbán Balázs a családjával takarózik a facebookon. Szerinte 1943-ban úgy halt meg a dédapja a szovjet fronton, hogy ott éppen a hazáját védte. Elmondása szerint a dédapja a mérce számára. A dédapja, aki többszörösen börtönviselt köztörvényes bűnöző, és nem mellesleg a Turul Szövetség ügyvezető alvezére volt.

Nem fog ez a komment sokáig megmaradni:

Ezek szerint családi hagyomány, hogy háború esetén mindig az agresszor oldalán álltok. Én amúgy tökre adnám, ha valóban mérceként tekintenél a dédapádra. Ő többször volt börtönben, te is elkezdhetnéd... https://archives.hungaricana.hu/hu/lear/Fogoly/70053 https://archives.hungaricana.hu/hu/lear/Fogoly/31988

[ajtostolahazba]

A kórház igazgatói kiképzés margójára...

Megdöbbenve olvasom ezt a "30 napos bentlakásos kiképzésen kell részt venniük a leendő kórház igazgatóknak" bullshitet. Egy hete volt a 35 éves osztálytalálkozónk. Egészségügyi szakközépbe jártam, nagyon kevesen vagyunk pályaelhagyók, a többség ma is (30-35 éve) műszakban keccsöl. Minden képzést elvégeztek, sokan felsőoktatásit is, de ténylegesen betegágynál dolgoznak, és hát konkrétan horror sztorikat meséltek a mai egészségügy helyzetéről. Napi szinten élik meg a megaláztatást(de szó szerint) Le se szarják, hogy szeretnének szabadságra menni, (a január óta szervezett találkozóra, ami szombati napon volt 2 ember azért nem tudott eljönni, mert be volt osztva úgy, hogy jóelőre kérte ezt a napot, de 2-en léptek le fél5-kor, mert 6-tól műszakban vannak). 33 éve műtőben dolgozó osztálytársam mondja, hogy a folyosón random megállítják fehér köpenyes vadidegen arcok, és minden alapvető udvariassági szabályt kikerülve, köszönés nélkül mondják, hogy "bárca?" vagy "bárcaellenőrzés", utalva ezzel a kötelező névtábla hordásra. (megjegyzem a bárca szó önmagában engem vérig sértene, a köznyelvben ez a kurvák papírja volt, hogy dolgozhatnak). Vagy körömvizit...eleve kesztyű nélkül Covid óta senki nem nyúl beteghez. Random ellenőrzéskor ha gél lakkos körme van a dolgozónak, az automatikusan 30ezer büntetés...lehet a körme 5 cm hosszú is, de nem lehet gél lakkos. 30 ezer... Nincs eszköz, nincs ember, de úgy tűnik emberség se. És csodálkozunk, hogy nincs utánpótlás. A mai generációval ezt már nem lehet megcsinálni, 2 ilyen megalázó szitu és ledobják a kesztűt, csá gyíkok, én leléptem. Belegondolnak abba, hogy milyen lojálisnak kell ahhoz lenni, hogy 30-35 éve éjszakázol, nyomod a 12-16 órákat, nincs ünneped, nincs bármikor szabid, ha épp akarnád, még akkor se, ha az jár..? A társaság felének tönkre van menve a térde, dereka, háta... a korengedményes nyugdíj korhatárt pont akkorra emelik majd 42 évre, mikorra elérnék a 40-et, kilátástalanság, csalódottság, kiégés...Mire számít a vezetés? Meddig lehet ezt csinálni emberekkel? Akik maradtak, azok a betegek, a hivatástudat miatt maradnak, vagy mert már nem mernek váltani 50 fölött. Megtakarításuk nincs, hogy kibekkeljék egy új karrier beindulását fedező időszakot, tulajdonképpen bele vannak kényszerítve ebbe. És nem az anyagi megbecsülés hiánya a legfőbb probléma. Hanem ez. Hogy mindegy, hogy 30 éve csinálod, láttál már mindent, jó szakember vagy, de nem vagy elég alázatos...? Alázatos...kivel? a beteggel? Mert azzal igen. Az orvossal, akivel együtt gyűritek? azzal is. Azokkal nem, akik elvárják, mert nekik hatalmuk van. Én imádtam az egészségügyet, egész kicsi koromtól azt akartam csinálni. Hospice-ban dolgoztam, életem legszebb időszaka volt! Soha annyi szeretetet, bölcsességet nem kaptam, mint ott, a betegektől. De éhen haltam volna, ha nem váltok. Sajnálom ezeket a csajokat nagyon.

A mindenhez is értő Pintér majd megoldja ezt is. Aztán betegként fetrenghetsz a saját szarodban, mert nem lesz ápoló, aki kimosdasson...De az igazgató legalább ki lesz képezve. :(((

[mirabellomonferrato]

Megérkeztünk

Reggel 7-kor elindultunk és este 7-kor megérkeztünk Camagna-ba. Mirabellótól (ahol a ház van) 12 km. Itt foglaltunk szállást, napi 20 ezerért hármunknak, egy kis lakást. Este még jártunk egyet a városkában (vagy mi a szösznek lehet nevezni ezeket a településeket, amik picik, 500-an laknak benne, viszont kompaktak, minden van, és fura lenne falunak nevezni, pedig mérete alapján az) Van egy ilyen szépséges templom, az erkélyemmel szemben:

1200-ban építették, aztán többször lebontották, átépítették, van benne valami szokatlan, talán a sok átépítés miatt. Konkrétan nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e nekem vagy nem :D Nyilvánvalóan hiányzik belőlem a képesség, hogy leboruljak valami előtt csak azért mert híres vagy akár azért mert régi, de pláne mert mondjuk múzeumban van. Tisztelet van bennem, és az évszázadok-ezredek-milliók nyoma a sírásig meghat. Végül úgy döntöttem, hogy tetszik, mert valahogy nagyon fura és érdekes.

Sant'Eusebio-templom amúgy. Az utolsó újjáépítés 1885-ben kezdődött és 1890-ben fejeződött be.  Akkora bazi nagy, hogy teljesen érthetetlen egy ilyen pici településen. A hozzáragasztott egyéb épületekkel, amik meg ma már lakóházak, teljesen érthetetlen formáj�� komplexumot hoztak létre. Érdekes nagyon!

A kapuja. Gyönyörű, csakhát senki nem itt megy be. :D Egyébként éppen mise volt amikor megérkeztünk és az egész faluban hallani lehetett a kórust. Aki itt nem tér meg, az sehol. :D Nade van még itt más érdekes is. :) A templom kapujával cirka szemben levő házon egy lekopott Mussolini idézet. Hogy ezt senki sem gondolta eltüntetni, ez fura.

Random kapuk, én imádom! Ha még a gyönyörű tompazöld színe is látszana...

És egy gekkó egy kapun...

"„ Culieta ”, Olaszország egyik leghosszabb és legszebb falfestménye" -- aki ezt írta, azzal nyilván nem egyezik az ízlésünk falfestmény tekintetében, meg ott van pár freskó, ugye... Helyi híresség, hogy ezt a borzalmas betonszörny támfalat befestették ilyen kétes értékű de mindenképpen érdekesebb festménnyel... Miért kétes értékű? Nem tudom, bennem ütköznek dolgok ilyenkor. Az érdekes, a jó, a szép meg az értékes illetve a felkavaró, ez mind jó dolog, de ha bennem megjelenik a nem tudom ez valahogy őőőő... valahogy... izé... érzés, akkor az nekem kétes. Maradjunk az érdekesnél. Mert mindenképpen érdekes!

Azt írják (nem magamtól vagyok okos ezekben, én is olvasom meg kikeresem olasz oldalakról, aztán próbálom a fordítást is rendberakni) a cím egy nagy, legendás kő nevéből származik, amely képes előre jelezni az időjárási viszonyokat. Állítólag szándékosan mentek hozzá a gazdák megfogdosni, mert ha nedvesnek találták, másnap esni fog, és ezért a szénát takarás alá kellett rakniuk; különben jó idő lett volna és ezért rendes foglalkozásoknak szentelhették volna magukat és a kocsisok elindulhattak volna. 

Amúgy meg még rengeteg dolog egy ilyen falatnyi városban is, szép, szép, imádom, sírok-nevetek, nem tudom mikor fogok kiszeretni abból, amilyenek a házak, ahogy folyton elém bukkan valami érdekesség, hogy bármerre nézek, a következő dombon újabb templom, vár, kastély, település és közte a zöld.

Állítólag vannak itt valami földbe vájt borkatakombák is, de nem biztos, hogy megnézzük. Majd egy más alkalommal. Majd a csávómmal eljövök borozni :D A méz jobban érdekel, mert állítólag Camagna méz nagyhatalom. Sosem fogom tudni fotón visszaadni az érzést.

itt bármerre nézek, minden egy festmény. Jó vagy nem annyira, naiv vagy professzionális, kavarog minden benne, és ez meg jó, nagyon jó! :)

Ma van 08-02. Délután 3-kor írom alá az adásvételit.

[frankyoungestein]

Ez a kemény, nem a kád széle

Hadházy Ákos posztja

Szó szerint idemásolom egy most kirúgott paksi melós levelét és újra ideteszem a megdőlt résfalról, illetve az azt támasztani próbáló földsáncról készült képet. Miután pár napja írtam a témában, sok hasonló tartalmú üzenetet kaptam a súlyos problémákról és persze jött a közlemény, hogy ugyan tényleg kirúgtak pár száz embert, de amúgy minden a legnagyobb rendben. Ha demokráciában élnénk és felelős kormányunk lenne, országgyűlési képviselőként könnyen eldönthetném, kinek van igaza: odamennék és megnézném. Erre most semmilyen lehetőségem sincsen (még repülőről sem nézhetem meg, mert Paks felett – jogosan – zárt a légtér). A levélből csak a munkás azonosítására alkalmas adatokat veszem ki (de amúgy mindannyiuk névvel, arccal, valós profillal üzent nekem):

A ma este került a szemem elé az a cikk miszerint azért lett el küldve közel 400-500 ember, mert mind két Paks2 blokk építési folyamata befejeződött. Az egész egy nagy hazugság, én is ott dolgoztam 8 hónapig, mint egy alvállalkozó munkása, és mint engem is és még sok kollégámat felháborít ez a hír. Egyik napról a másikra rugtak ki minket a munka kezdés előtt 2 éves munkáról volt szó. És nem 400 dolgozóról van szó hanem közel 700-800 emberről. Az 5-ös blokk résfala kezd be dőlni, ami a cég számlájára írható a kapkodás sietség mihamarabbi végzés miatt. Azt már hozzá tenném, hogy a dolgozókkal való bánás mód embertelen és embereket nem ember számba nézve a német cég és azok alvállalkozói teljes mértékben ki használták az embereket. Nem találkoztam még egyetlen egy országban pl. olyannal, hogy a hazai emberek tanulják meg egy külföldi cég nyelvét. Ha én külföldre megyek dolgozni, köteleznek az adott nyelv használatára. Itt ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk hogy mi tanuljuk meg az ő nyelvüket. Hozzá tenném, hogy a német cég közel 8 országból származó embereket alkalmazott és úgy ordibáltak az emberekkel mint más a kutyájával sem. Paksi hírek is lehozta, hogy teljesen kész a talajstabilizálás, ami badarság december 20-án lettünk ki rugva 5-ös blokk 70%-ban kész kb 6-os blokk 80% de még ki sincs szedve az erőmű része de ők azt nyilatkozták hogy kész! Mikor meg kérdeztük a főnökünket hogy miért is lettünk el küldve annyit válaszolt az roszatom nem fizeti ki a Bauer céget így ezáltal minket se. Jó tudjuk hogy a főnökünk sunyi mert mindent korlátozott pl a bérek emelését is vagy pl cégek közötti vándorlást. Ő milliárdos lett a emberek meg munkanélküliek. Órákat tudnék beszélni erről és sok kollégám is mik történtek bent amik sose látták nap világot nem hogy médiát. Sokan úgy vélik, ez a beruházás egyenlő pénzrablás-pénzmosás, semmi több. Készültek képek az építkezésről nyilván nem kerültek fel semmi felé közösségi oldalakra, mert tilos volt bármi felé képet videót készíteni. Ami valós volt mert egy dolgozó képet rakott ki egy közösségi oldalra és az országból ki toloncolták és ki is tiltották. Száz szónak is egy a vége: azok, akik ott dolgoztak magyar emberek mind munkanélküli lett és nagyon ki lettek használva. Brutálisan bántak az emberekkel a saját országukban.”

Eddig a levél.

Mondom, SOK hasonló üzenetet kaptam, de hogy ezeknek az embereknek van-e igaza, vagy az építkezésen magukat hülyére kereső vezetőknek, azt Önöknek kell eldönteni. Én egy egyszerű országgyűlési képviselőként nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt eldöntsem. Mindenesetre a mellékelt képen valóban ott van a résfalat támasztó sánc… Ha a paksi, sokmilliós fizetésért dolgozó vezetők valóban meg akarják Önöket győzni, tegyenek közzé képeket, videókat a gödörről. Amíg nem teszik, ne haragudjanak rám, ha én a melósoknak hiszek.

[500album]

Marvin Gaye - What's Going On (1971)

Ez az album rögtön egy olyan darab, ami a személyes kedvenceim között is ott van, és egyben jó példa arra is, hogy hogyan ismertem és szerettem meg sok-sok zenét az elektronikus műfajokon keresztül.

2006-ban hallottam egy drum and bass mixet a Utah Jazz nevű arctól, abban volt egy zene, ami nagyon megtetszett, és mint kiderült, a What's Going On-t hangmintázta. Sajnos már a mixet sem találom sehol, maga a zene meg szerintem soha nem is jelent meg, csak valami bootleg verzió lehetett, valószínűleg pont a hangminta nem tiszta felhasználása miatt.

Azelőtt én nem ismertem a What's Going On-t, de ennek a kis hangmintának is olyan vibe-ja volt, hogy mindenképp hallani akartam, hogy mi van körülötte eredeti formájában. Úgyhogy először meghallgattam magát a számot, ami egyből magával ragadott, majd rájöttem, hogy ez a dal az azonos című albumnak a nyitánya, ami tulajdonképpen egy darab 35 perces zenefolyam, és végig tökéletesen hozza a címadó szám hangulatát. Szóval az egy nagyon finom falatból kaptam egy egész étkezésre valót, és azóta is imádom ezt, amikor így jutok el egyik zenétől a másikig. (Valószínűleg lesz még pár ilyen sztorim.)

No és akkor maga az album. Azért szerettem meg nagyon, mert annak ellenére, hogy témájában komoly problémákat feszeget (és hát simán aktuális azóta is kb. az összes), a hangzása egyszerre chill, felemelően szép, és kurva dögös. Utóbbi leginkább a dob + basszus (hoppá!) szekciónak köszönhetően, amit a Motown házi zenekara, a Funk Brothers tolt. Plusz csodálatosan szól, ami számomra meglepő volt egy 1971-es felvételtől. És ez egy ilyen kapudrog volt nekem a soul zenéhez meg ehhez a Motown hangzáshoz, és annak mindenféle reinkarnációjához.

Szintén ehhez az albumhoz köthető élményem, hogy ahogy utánaolvasgattam akkor, megtudtam azt is, hogy az NME már a 80-as években ezt választotta minden idők legjobb albumának, aztán most a Rolling Stone-os listán is felkúszott az első helyre (de ennek semmi jelentősége ugye!), ami szintén meglepett, és elgondolkodtatott azon, amin azóta is agyalgatok időről időre, hogy sokszor mennyire nem tudom felmérni egy album vagy előadó impactjét meg súlyát, főleg ha nem akkor és ott ismerem meg. Mert hát nyilván ez egy jó album, egy népszerű előadótól, de valahogy mégsem ezt képzeltem volna minden idők ennyire széles körben kikiáltott legjobbjának... Hát akkor én hogyhogy nem hallottam még róla?! Az én környezetemben hogyhogy nem dúdolgat csak úgy dalokat róla senki?

És egyszer valahogy szóba jött ez a lemez egy akkori idősebb kollégámmal, akiről meg aztán végképp nem képzeltem volna, hogy egyáltalán ismeri, de kiderült, hogy de, ismeri, szereti, szerinte is a világ legjobbja, sőt, fiatalkorában DJ volt egy vidéki magyar város egyetemi klubjában, és ott rendszeresen játszotta is. Tehát valamikor a 80-as-90-es évek fordulóján valahol Magyarországon ez szólt, erre lassúztak fiatalok, voltak emberek, akik birtokolták, ismerték és szerették ezt a lemezt. Wow, hát akkor ez tényleg valami nagy dolog lehetett! Szóval így, némileg váratlanul, és biztosan nagyon leegyszerűsítve, de Jánoson keresztül tudtam kontextusba helyezni Marvin Gaye-t és a What's Going On-t.

[pajjorimre]

Kevés dolgot sírok vissza a cocializmusból, de azok között biztosan ott van a Palma gumimatrac.

"...így a világon minden harmadik gumimatrac a Taurus Gumigyárból kerül ki. "

[tuntetesinfo]

(ENG below) Budapest, 2025. Nyolcvan évvel a II. világháború után még mindig vannak, akik a sok tízmillió ember haláláért felelős náci birodalmat dicsőítik. Titkos helyeken tartott nemzetközi náci-rock koncerteken éltetik a Harmadik Birodalmat. A nyilaskeresztes „legiohungaria” százfős tagsága titokban szervezve, egyenruhában felsorakozik egy fotó erejéig valahol, közterületen. Több ezer fős nemzetközi társaság pedig teljesen nyíltan, „emléktúrán” vonul végig a budai hegyeken, a náci „hősöket” éltetve. Közülük sokan birodalmi egyenruhában. Az importnácikkal megerősített hazai fasiszták éves seregszemléje évtizedek óta lezajlik minden év februárjában. Az apropót egy sikertelen katonai akció adja. Miután értelmetlen ellenállásukkal szétlövették a várost, 1945. február 11-én a körbezárt budai várból a német és magyar fasiszta csapatok kitöréssel próbáltak elmenekülni. Túlnyomó többségük ott veszett, mintegy húszezren haltak meg alig néhány óra alatt. Ezt hívják „becsületnapnak” - ilyen a nácik becsülete: tömeghalál és pusztulás. 1997 óta sokszor tudtak egyenruhás parádézást szervezni a mai nácik, de az erősödő antifasiszta ellenállás hatására ezt már nem tehetik. A hatósági tiltást kijátszva kezdtek el emléktúrát szervezni. A náci emléktúra – „kitörés-túra” – szervezői a magyar kormány legfelsőbb köreihez kapcsolódnak. A fő szervezők cégei állami megrendelések százmillióiból működtetik média(propaganda) cégüket, de a túra közvetlenül is kap állami támogatást. Az állami emlékezetpolitika szorosan kapcsolódik a náci történelemhamisításhoz. Ha ellenzed a nácik dicsőítését, ha nem akarsz az utcán masírozó náci keretlegényeket látni, akkor gyere és tüntess az újjáéledő fasizmus ellen! Semmi esélyt a fasizmusnak! Február 8. 15.00. Budapest, Széll Kálmán (Moszkva) tér.

Budapest, 2025 - Eighty years after the Second World War, there are still those who glorify the Nazi empire responsible for the deaths of tens of millions people. International Nazi rock concerts held in secret places celebrate the Third Reich.

The hundreds of members of the Arrow Cross "legiohungaria" organize secretly to line up in uniform for a photo somewhere in a public place. And an international group of several thousand people march publicly on a 'memorial hike' through the hills of Buda, cheering for the Nazi 'heroes', many of them in imperial uniforms.

The annual parade of local fascists reinforced by import-nazis has been held every February for decades. The occasion is a failed military operation. On 11 February 1945, after their futile resistance had blown the city to pieces, German and Hungarian fascist troops attempted to escape from the surrounded Buda Castle by breaking out. The vast majority perished there, about 20,000 of them were killed just within a few hours. They call that ‘the day of honour' - such is the Nazis' honour: mass death and destruction.

Since 1997, today’s Nazis have often been able to organise parades in uniform, but due to the growing anti-fascist resistance they cannot do it any longer. They started to organise a memorial hike to avoid the authorities' ban. The organisers of the Nazi memorial hike - the "breakout hike" - are linked to the highest circles of the Hungarian government. The companies of the main organisers run their media (propaganda) companies receiving millions of euros in state contracts, while the hike itself also receives direct state support. The state’s politics of memory is closely linked to Nazi historical negationism.

If you are against the glorification of the Nazis, if you don't want to see Nazi soldiers marching in the streets, then come and protest against the resurgence of fascism.

No chance for fascism!

8 February 15.00 Budapest, Széll Kálmán (Moszkva) Square.

[pauszkopkodo]

Rejtő Jenő egészalakos, dedikált fotója | 1928, Berlin

„A regényalakjaihoz méltóan kalandos életű, bokszolói múlttal is büszkélkedő Rejtő nem félt megvédeni magát, mikor az utcán belekötöttek. Ezen a felvételen látszik, hogy sportsérülés következtében az írónak arcizom-bénulása volt, ami miatt nem tudott nevetni, s mosolya is visszafogott. Rejtőről nagyon kevés fénykép maradt fenn, stúdiófelvételről nincs tudomásunk, pár családi, baráti, illetve fotóriporter által készített fotó őrzi az író emlékét.”

Rejtő Jenő levele Buttola Edénének Rejtő legjobb barátja Buttola Ede [Edi] (1902–1981) közkedvelt zeneszerző, jazzmuzsikus, szaxofonos. Edével, valamint annak ikertestvérével, Buttola Istvánnal együtt nőttek fel, Rákosi Szidi híres színiiskolájába is együtt jártak, barátságuk az író haláláig fennmaradt.

Kedves Mancika! Fogadja legőszintébb jókívánságaimat és gratulációmat és higyje el, ha most ott állnék maga előtt, középeurópa legünnepélyesebb arcát vágnám és zavaromban rángatnám a kabátom szegélyét, amint azt a néptanítók szokták a ministeri biztosok előtt. Szép versikét sajnos nem küldhetek, mert a költészet feslett múzsájával végleg szakítottam, de higyje el, hogy egy olyan igaz, őszinte jókívánság mint az enyém, nem szorul olyan erőszakolt díszítésre, mint a rím. Különben is, modern költő vagyok, és az üdvözlő vers hemzsegne a "halál puszpáng…lidérc szamóca…kápolnás pörösznyés" és egyéb kedvelt kitételeimtől. És remélem, hogy mi még nagyon jó barátok leszünk és ha van a szívében egy kis hely, egy érdektelen jóbarát számára, úgy kérem, ajándékozzon meg a szeretetével és meg fogja látni, hogy az unszinpatikus külső alatt egy baráti szeretet tekintetében, őszinte szív van. És nagyon szeretem az Edit és így természetesen most már Magát is. Bizonyos fokig elhagyatott és elvadult életet élek, aminek részben én vagyok az oka, és amit egy cseppet sem sajnálok, de ha mégis lenne egy kis hely valahol ahol kedves emberekkel eltréfálódzhatom és el "nagyképűsködhetem", azt nagyon megbecsülném. Nem igen tűrök meg barátot magam mellett, de az Edi az mindig más volt és az ő otthona is más lessz nekem, mint azok a családi helyek, amelyeken eddig hosszú téli délutánokat unatkoztam át végtelen zongora-(???) mellett. Higyje el, hogy most már nagyon szeretem és kezeit csókolom a viszontlátásig: Jenő U.i.: „A Gyuluson nagyot röhögtem. A töltő tolla nem szuperált, hát ugy rázta írás közben mint zsidók peszahkor a lülefet.” Jenő

Központi Antikvárium 164. árverése (2023. 12. 08.) 82. tétel, kikiáltási ára: 1.500.000 HUF: – Rejtő Jenő egész alakos fényképe dedikálással – Rejtő Jenő levele Buttola Edénének – Rejtő Jenő Vanek Úr Párizsban c. regényének gépirat részlete „Rejtő épp idegszanatóriumban tartózkodott, amikor a regény színvonalával elégedetlen kiadója, a Nova Irodalmi Intézet javításra visszaküldte a Vanek úr Párizsban kéziratát, amit a kritika miatt feldühödött író ketté tépett és többé nem foglalkozott vele. A darabokat gépírónője szedte fel és ragasztotta össze. Rejtő emiatt ekkor, 1940 végén – 1941 elején, több oldalas zaklatott levélben szakított a Nova kiadóval, mely 1935 nyarától a „kalandos regények” sorozatában P. Howard néven 14, Gibson Lavery néven pedig 5 regényét jelentetette meg. A töredék variáns, a kiadott regény szövegével nem egyezik meg. Másik különlegessége, hogy a regény egyik fele kézirat, a másik jegyzet formájában maradt fenn. Rejtő halála után bátyja, Révai Gyula dolgozta össze és egészítette ki a művet, melynek kiadására a Népszava és a Mikrovar kulturális szolgáltató kisszövetkezet vállalkozott 1986-ban.”

[diogenesz2020portugal]

Szia! Ne haragudj, h ismeretlenül zaklatlak, de hétfőn Lisszabonba megyek a családommal, és szeretnélek megkérdezni, szted mi az amit feltétlen látni kell/ki kell próbálni/meg kell kóstolni stb. Lesz velem egy 7 éves, szóval ezt is figyelembe véve 😀 Nagyon köszönöm!

Olá @vedernagyur!

Én azt szoktam mondani, hogy Lisszabonban eltévedni a legjobb. Alfama bája felejthetetlen, számomra roppant kedves kis utcákkal rendelkezik. A Bairro Alto ugyanez, nappal teljesen más, mint éjszaka. Napközben szinte kihaltak az utcák, este viszont megtelik élettel (bár egy új szabályozás szerint este 11 után nem lehet az utcán inni). Ahol mi szeretünk enni, az a túlparton van, Casilhas-ban, ahová komppal lehet átmenni. Mindjárt a casilhasi kompállomás mellett jobbra van egy olyan étterem, amit jobbára helyiek látogatnak. Ennek megfelelően elég szakadtnak néz ki, de az ételek - ha szeretitek a tengeri herkentyűket - nagyon finomak. Én soha nem hagyom ki a hallevest, ami szerintem utolérhetetlen. Az adagok bőségesek. A halleves sajnos nem. Az étterem neve Restaurante de Farol (https://www.restaurantefarol.com/) Cascais-ba HÉV-vel lehet kimenni (a Cais do Sodré-ról indul) a végállomáson kell leszállni. A két kicsi strandja nagyon cuki (az egyik az állomás közelében található, a másikhoz, ahol egy óriáskerék is van, kicsit sétálni kell. Onnan érdemes kicsit tovább is menni, Van egy kedves kis öböl egy világítótoronnyal, remek fotótéma. Még messzebb a part mentén telálható a Boca do Inferno (a Pokol Szája), ahol nagy hullámok esetén szintén szép képeket lehet készíteni. Cascais-ból autóbusszal lehet továbbmenni Cabo da Roca-hoz (a kontinens legnyugatibb pontjához), ahol a nagy semmit lehet megtekinteni, de én imádom. Kb. fél órás buszút, a baloldalon érdemes ülni, gyönyörű onnan az óceán. Alfama-t is érdemes megnézni, itt két szép kilátó is van egymás mellett: a Miradouro de Portas do Sol és a Miradouro da Santa Luzia. Pompás kilátás nyílik a folyóra. A Cais do Sodré-n található a Time Out (az egyik fele piac, a másik sok kis étterem egy nagy közös evőhellyel. Itt kapható a város egyik legjobb fagyija is. Én a bazsalikomosat szeretem a legjobban. Híres hely még Belém, ahol a Torre de Belém, a Padrão dos Descobrimentos (Felfedezők emlékműve), a Mosteiro dos Jerónimos található, az utóbbitól nincs messze a Pastéis de Belém cukrászda, ahol az ikonikus süteményt lehet megkóstolni. Sintra is kihagyhatatlan az útikönyvek szerint, sok park és palota van ott. Az én kedvencem a lenti, 1000 éves alapokon álló régi királyi palota (Palácio Nacional de Sintra). Ha strandolni van kedvetek, megtehetitek Cascaisban, ahol védett öböl van, alig hullámzik az óceán. Ha nagy hullámokat szeretnétek, akkor Costa da Caparica lehet a célpont. Igaz, ilyenkor a víz még hideg, most 17 fokos.

Még 2 fontos dolog:

1. Mindenképpen érdemes kényelmes cipőben jönni.

2. A repülőtéren, ha lementek a metróba, odalent lehet "jegyet" váltani. Itt elektronikus jegyek vannak, értelemszerű lesz, hogy hol kell érvényesíteni. A metróból kijönni a jegy használatával lehet (ilyenkor természetesen nem von le pénzt). Nektek a Zapping-ot ajánlanám, azzal nem kell figyelnetek, hol ér véget az ún. belváros, és kb. 50 km-es körben bárhova jó. Annyival töltitek fel, amennyivel akarjátok. Egy út kicsit több, mint 1,60 euró. A metróról-metróra való átszállásnál nem kell külön érvényesíteni, nagyjából egy órás utazásra érvényes. Van ugyan Lisboa Card is, de az 24 órára 27 euróba kerül, igaz, pár múzeumba ingyenes belépést biztosít, de gőzöm sincs melyikbe lehet bemenni vele. 72 órára 54 euró.

[chuckyeager]

Letartóztattak egy Horváth Bence nevű, 46 éves, magyar férfit itt nálunk Kaliforniában, San Franciscóban. A vádak szerint amerikai rádiókommunikációs technológiát illegálisan akart exportálni orosz kormányzati végfelhasználók számára.

Egyre furcsább dolgok történnek az utóbbi időben itt Kaliforniában és mi már évek óta írunk arról hogy a San Francisco melletti Sziliciumvölgyben magyar diplomaták egyfajta technológiai “figyelő hálózatot” építenek. A jelszavak persze “magyarságunk és kereszténységünk megtartása”, cserkészet és “a család egy férfi egy nő” stb. Orbánék ugyancsak figyelik kaliforniai kritikusaikat is itt az amerikai technológia fellegvárában.

Széles Tamás los angelesi főkonzul volt a főkolompos, aki debreceni földijét ifjú Danku Attilát alkalmazta hogy adatokat gyűjtsön és “beolvasson” Orbán kaliforniai kritikusainak. Danku emlékezetes Berkeley Egyetem-i szereplése után visszamenekült Magyarországra ahol továbbra is “sziliciumvölgyi technológiai szakértőként” próbálja eladni magát.

A jazz szakon végzett(!) Doncsev András San Francisco-i TéT (Tudományos és Technológiai) szakdiplomataként figyelt és gyűjtött adatokat majd négy évig San Franciscoba. Szorgosan jelentett a Berkeley Egyetemen felbukkanó Orbán kritikus értelmiségről is. Egyed Zoltán (Google) készségesen segítette, ő ugyanis a Szilícium-völgyi Innovációs és Tudományos Társaság nevű gittegylet alelnöke, és ott volt Czaun Miklós is, aki az USA Nyugati-parti Tudósklub elnöke címet viseli… (Orbánék számos kamu szervezetet is létrehoztak..)

A toborzást Voisin Éva, a közel 80 éves(!) magyar “tiszteletbeli konzul” koordinálja de asszisztált ehhez Pataki Ildikó is, aki a Diaszpóra Tanács elnökének mondja magát. Csodák csodájára ő nemrég Tusványoson bukkant fel (!) és ott képviselte “az amerikai magyarságot”. Manapság Mészáros Eleonóra az új TéT (Tudományos és Technológiai) „szakdiplomata” ő gyűjti az adatokat.

Érdemes megjegyezni hogy a magyar TéT (Tudományos és Technológiai) „szakdiplomaták” szorosan együtt dolgoznak és megosztják technológiai információikat például Orbánék moszkvai TéT „szakdiplomatájával” Márfi Andrással is.

Sokezer fiatal magyarul beszélő mérnök került, gyakran család és kapcsolatok nélkül a kaliforniai bábelba, a kaliforniai Sziliciumvölgybe és ez remek toborzóterep Orbán aktivistái számára. Mindezt persze keresztényi szellemben teszik. Érdemes megjegyezni hogy a magyar ellenzékieket figyelő Danku úr hétvégeken bibliaórákat tartott gyerekeknek helyi magyar református templomban. Szerencsére San Francisco helyi politikusai lassan kezdik felismerni hogy itt valami baj van,

Hogy kikkel is állt kapcsolatban a letartóztatott Horváth Bence úr? ...nem tudjuk, de én úgy gondolom hogy érdemes minden kapcsolatot megszakítani az USA-ban azokkal akik bármilyen kapcsolatban is vannak az összeomlófélben levő Orbán rezsimmel.

Georg Lazar FB

A bal felső fotón Széles Tamás főkonzul és "spiclije" Danku Attila (már mindketten Magyarországon). Pataki Ildikó, Doncsev András "fő-megfigyelő" és Voisin Éva "tiszteletbeli konzul" amikor még beengedték őket a San Francisco-i városházára. A bal alsó képen Voisin és Mészáros Eleonóra TéT "diplomata" aki a Sziliciumvölgyben gyűjt adatokat és Egyed Zoltán (Google). A jobb alsó képen pedig balról a második Pataki Ildikó Bálványoson, mint az un. Diaszpóra Tanács elnöke tolmácsolta az "amerikai magyarság" csodálatát Orbán Viktor iránt.. Bevallom néha megcsípem magam, ezek az emberek elveszítették a józan eszüket...

Georg Lazar FB

[angelofghetto]

befejezetlen történetek

Mikor épp sokáig nincs senki... mikor már végképp megfeneklett egy kapcsolat... vagy talán mikor már mindenkiben csalódtunk, és fogynak körülöttünk az emberek, visszagondolunk a nyitva hagyott történeteinkre, a lehetőségekre, amikkel nem éltünk.

A srác, aki rosszkor jött, mert még túlságosan fájt az előző szakítás, vagy a másik, akivel olyan jót lehetett beszélgetni, de nem kértük el egymás elérhetőségeit, vagy akivel szemeztünk a buszon, vagy akivel az első randin úgy váltunk el, hogy majd talizunk még, de valahogy mégsem került rá sor, és csak sok vacak randi múlva jövünk rá, hogy kár volt elengedni.

Már nem is tudom, melyik pszichológus mondta, hogy nincs olyan, hogy nagy Ő, hogy Igazi. Legalább egy tucat olyan ember jön az ember életében, akiből lehet igazi.

Magamban ezt úgy gondoltam, akkor találom meg a "másik felemet", ha bárkit tennék mellé, mindig őt választanám. Erre meg szokták kérdezni, hogy jó, de mi van, ha két embert egyszerre szeretsz. Azt mondtam erre, hogy akkor egyik sem igazi, mert az igazit onnan ismerni meg, hogy bárkit mellé tennék, mindig őt választanám.

Aztán jön az élet, és kiderül, hogy a dolgok sokkal bonyolultabbak, mint gondoltuk. Abban viszont biztos vagyok, hogy minden okkal történik, mindenki okkal/feladattal lép az életünkbe, és nekünk is dolgunk van másokéban.

Karmalottó. Néha egy pillanat, egy mondat, egy összenézés, egy véletlen esemény fenekestől felforgathatja az életünket. Kérdés, hogy észrevesszük-e, hogy nyitottak, bátrak, szabadok vagyunk-e.

Ez egy ilyen film. Szeretem az ilyen filmeket férfiakról és nőkről. A közeledős-távolodós, sétálós-beszélgetős, néha nagyokat hallgatós filmeket. Eltemetettnek hitt emlékeket hoz elő, kapcsolatok, szerelmek be nem teljesített lehetőségét, amelyek ott maradnak a levegőben, mint egy vessző, egy felvitt hanglejtés, ami után többé senki nem akarja befejezni a mondatot.

[haelhetekevvelakifejezessel]

Az jutott eszembe, amikor az utolsó utáni fizikavizsgámra készültem, voltaképpen ezen múlt a diplomám. Egy műszakin nem árt, ha az ember viszonylag otthonosan érzi magát számok között, de legalábbis csak a kellő mértékben szorong. (Író az, akinek gondot okoz az írás.) Én kimondottan otthonosan éreztem magam a fizika számai és betűi között. Csak ők gyűlöltek engem, mint Pinta az anyámat, amikor piszkálja. "Nem piszkáltam, csak meg akartam simogatni!" Az együgyű pszichológiájával próbálkoztam, biztosan azért. Hogy ugye vegyük ősét, a gimnáziumi fizikát, és minden elé tegyünk egy d-t, kész is. ds/dt, meg is vagyunk. Csak azt kellett volna megfontolni, mi elé kell az a d és mi elé nem.

Mindenesetre dékáni méltányossági engedélyű vizsgára készültem akkor, talán 2006-ban, de sajnos így is jobban érdekeltek a lábjegyzetek, melyek szerint Planck például arra tette föl az életét, hogy minél több képletben szerepeljen az állandója -- és milyen nagy sikerekre tett is szert! (A kurva anyját.) Ezek foglalkoztattak, nem az, hogy ha a nyolcadikról leköpök, melyik kocsi szélvédőjén landol. (Taknyol.) Leköpök, azt' kiderül, nem?

Végül az volt a hatalmas mázlim, hogy a nagyszabású, tulajdonképpen a vizsgamérce feladatot hőtanból kaptam, nem mechanikából vagy egyéb faszságokból. Hány méterre kell állnom a faltól, hogy az ilyen átmérőjű lyukon átdobjam az ekkora követ? Átdobom fölötte, vagy felmászok és átviszem, ha nagyon kell valakinek az a kő. Vagy ott áll Planck és jól megdobálom vele.

Ezzel együtt mégis kedves emlék, amikor egy családnappalin átívelő jegyzethalomban eszem a tökmagot heteken át (szabály: senki nem nyúl semmihez!), ölemben a fekete macskával, fickómmal a dolgozóban, és nokia telefonomon a délután sms-sel: "Ha estére a cica nem tud ferdehajítást számolni, mindketten szorulni fogtok!"

Estére a cica tudott ferdehajítást számolni. Én meg átmentem a hőtannal. Hát ez jutott eszembe.

[furkesz]

Farkas Attila Márton: Az önkény hétféle söpredéke

A csizmaszár mellől csaholó

Az az ember, aki azzal demonstrál, hogy benne semmiféle autonómia nincs. A mindenfajta autonómia teljes hiányára büszke figura. Ami baromi érdekes, hogy valakinek a személyisége úgy épül fel, hogy nekem semmilyen autonómiám nincs. Ő az, akinek nincs véleménye, nemcsak a politikában, hanem más szférában se. A vezércikk az ő véleménye. Ha beszélsz vele, akkor a vezércikket és az adott uralkodó rendszert hallod - ő mindig a fennálló rendszernek az embere. Mindig azt, ami fennáll, ami regnál, ami erős, azt böfögi vissza. Nincs meggyőződése, mégis azt hiszi, hogy van. Csak dogmája van: az, hogy mindig az uralommal kell tartani. Nem köpönyegforgató, mert annak van cinizmusa és intelligenciája. Ez az a tömegembertípus, aki tényleg elhiszi, akár ötpercenként, amit mondanak vagy amit olvas vagy lát a tévében - ha öt perccel később az ellenkezőjét mondják, az az igaz, és mindig is az volt az igaz. És csahol, általában ez a fröcsögő típus. Régebben ő mondogatta, hogy “osztályellenség”, ma már inkább azt, hogy “magyargyűlölő” vagy, ha nem értesz egyet 101%-ban a jelenleg uralkodó akármivel. Ez az önérzet arra, ami nincs, és a felhorgadása valaminek, amit ellesett. Maga az indulat és az ahhoz tartozó attitűd is lopva van, az éppen aktuális uralkodó osztálytól. Ez az ember nem anyagias és nem karrierista. Ő a szolgaságért önmagáért szolga. Ő tényleg meg van róla győződve, hogy ez az ő véleménye, de ha átnézel rajta, akkor látod, hogy ez az ember egy nemlétező valaki. Az effajta ember hatalom általi gyártásának a funkciója egy közegnek a létrehozása, egy olyan közegnek, amely a hatalom gravitációs tömege. És ezeket lehet használni különböző támadások elhárítására, de ki lehet szervezni ezzel a típussal az erőszakot. Szolgálnak, és egy élesebb helyzetben akár pofán is basznak. Létezik olyan belőle, amelyik ezzé trenírozza saját magát. Addig mondja saját magának ezeket a szövegeket, amíg a hatalomnak a szövegeit, közhelyeit, frázisait olyan szinten teszi magáévá, hogy saját maga gyárt egy ilyen figurát saját magából.

2. A fölényesen kioktató szakértősködő

A bennfenntes. Aki mondja neked az adatokat, statisztikákat, a megdönthetetlen érveket. Ez a “tudsz jobbat?”. Ez úgy működik lélektanilag, hogy maga a fennálló rendszer sikeres, hiszen fennáll. És a sikernél nincs semmi sikeresebb - ez a logikája. A siker önmaga bizonyítéka, ő ezen a talajon áll. Aztán amikor dől az egész, például 1989-ben, minden hülyeségnek, baromságnak és faszságnak bizonyul, az ilyen ember átáll a következő rezsimre és ott is szakértősködik. Nem tudod meglepni abban az időpillanatban, amikor kifordul a köpönyeg, már csak azzal szembesülsz, hogy a köpönyeg kifordult, és már valami mást magyaráz ugyanezzel az attitűddel és ugyanezzel a fölénnyel és magabiztossággal. Aki átkarolja a válladat és azt mondja: “öreg, te tényleg elhiszed ezt? Na várjál, beavatlak ebbe a dologba.” Úgy veszi át a szót, hogy “ez bonyolultabb”, ahelyett, hogy elkezdené mondani a bonyolultabbat, ő utal erre, hogy ez bonyolultabb, és rögtön egy olyan beszédhelyzetet teremt, amiben ő elmagyarázza neked a világot. Ő megtanít téged arra, hogy milyen az értelmiségnek a voluntarizmusa - az erővel tartani mindig, és mindig legyártani az ideológiát, és folyamatosan demonstrálni, hogy én vagyok ennek a beavatottja. “Én belülről ismerem a dolgot”. Ezeket az embereket soha semmi más nem érdekli, csak a hatalom gyűrűjének a sorsa, a környezete. Míg az első típusnak az a funkciója, hogy létrehozza a “drukkerközeget”, ez a szakértősdi pedig a hiányzó értelmiséget pótolja. Az értelmiségi fensőbbségnek, a tekint��lynek az illúzióját. Mert a valódi értelmiségi létforma kritikus és önkritikus. Van persze olyan értelmiségi, amelyik eladja magát egy hatalomnak, de értelmiségiként négyszemközt vagy bizonyos körökben megmarad őszintének.

3. A beszari túlbuzgó

Az a típus, amikor az önkénynek még csak fenyegető árnya van, nincs még igazi diktatúra, de ez már megcsinálja előre. Ez az a kisfőnök, szerkesztő, munkahelyen a főnököd, önkormányzati akármi, akik helyben nem kapnak fentről telefont, nem mondja a vezér, nincs az, hogy a felsőbb elvtársak letelefonálnak, de ő már helyben már elébe megy. Rendszerhűbb a rendszerhűnél. Ez az, aki “te figyelj, nézd, meg van kötve a kezem, nem akarok bajt, légyszi ne menj el oda szerepelni, különben kénytelen vagyok téged kirúgni, azért az intézményt is képviseled, azért gondolj ebbe bele. Tudod, én azért itt több emberért vagyok felelős. Ne lájkold légyszíves, mert akkor én kénytelen vagyok ezt retorzióval sújtani. De nem miattad, én kedvellek, nem magam miatt, az intézmény miatt, mindannyiunk miatt”. Az a “nem hívjuk meg ezt és ezt a művházba, gázos, mit szólnak majd, nem kap a falu pénzt”. A funkciója az, hogy ő maga csinálja meg a diktatúrát, amikor még nincs is. Ez már nagyon durva, még nincs diktatúra, de ezek transzmitterek. Rajtuk keresztül gerjed valamiféle hangulat - a beszariság. Hullámzik, terjed. És a faluban már mindenki beszari. Vagy a munkahelyen. Vagy a szerkesztőségben. Az iskolaigazgató, a tanfelügyelő, a helyi kis diktátor, aki dönt, de csak azért, hogy jaj, nehogy itt baj legyen. Ehhez a polgári középosztálynak a hiánya kell, amelyik nem szorul haveri vagy baráti vagy elvtársi feudalizmusra. Ezért lehet trenírozni a társadalmat ezzel a hömpölygő félelemmel. Már nincs Andrássy út 60, csak megidézzük a régi diktatúrának a szellemét azzal, hogy “hát lehet, hogy akkor majd munkát kell keresned”. A funkciója az, hogy a félelmen keresztül hozza létre az öncenzúrát.

4. A revanst vevő lúzer

A középszerű és tehetségtelen, aki a rezsim hűségéért hirtelen nagy embernek érzi magát, tehetségnek. “Most eljött az én időm, ez itt az én napom, most majd én megmutatom!”. Ő az a típus, aki a híres művészt meg a professzort legyalázhatja kritikákkal meg mocskolódó cikkekkel. Mert most már ő nagy ember, jó elvtárs, belerúghat a klasszikus értelmiségibe, az öreg professzorba, a művészbe. Nem a megalkuvóról van szó - ő egy harmadrangú valaki, aki hirtelen lesz nagy és lehetőséget kap. De a bizonyítása nem az, hogy elkezd meg nem értett zseniként értéket termelni, hanem az ő alkotása az, hogy rugdossa azokat, akikre féltékeny volt korábban. Ha a kultúrember mondjuk 1,85 magas, ez a típus 1,75, és hoz magával egy kis sámlit, amit a hatalom ácsolt neki, amire rááll, és rögtön 20 centivel magasabb lesz a kultúrembernél, és leköp rá. Fentről, a gravitáció erejével. És önérzetes és büszke, és azt a diskurzust nem tűri, hogy létezik testmagasság, mert ez a helyzet a világhelyzet - hiszen a sámli is jogosan része a világnak, így teljes a kép, és ő ezzel a sámlival nagyobb, magasabb. Ez a fajta ember egész életében a tehetséget irigyli. Azt, hogy ő nem kapott meg valamit, amiről nem tehetett, ellenben ott van az a tehetségesebb ember, aki többre viszi és mások is látják a tehetségét, aminek a fényében az ő tehetsége az szart se ér, ő megszégyenül. Ha nem tudja elfogadni a helyzetét, az ehhez tartozó ént felnöveszteni magában, akkor az ilyen emberben marad egy iszonyatos keserűség és egy revansvágy. Olyanok, akik csalással nyernek és mindenki tudja, hogy csaltak, de övék a bank. A funkciója az, hogy senki, a leghíresebb művész vagy tudós se lehessen biztonságban, és hogy senki ne állhasson a kurzusok között vagy fölött. Ne lehessenek a magyarságnak nagyjai, akik érinthetetlenek.

5. A született geci, a létrontó

Élete célja mások örömének megrontása, aki azért geci, mert gecinek lenni jó. Akinek a jelmondata az “Itt most aztán vége a jó világnak! Mától kezdve itten kemény dolgok jönnek!”. Az igazi pribék, a verőember. Ha az első típust nézzük, és az magasabb szintre lép, lehet belőle ez. Tényleg nem érdekli, hogy mi az eszme, nem hisz semmiben, csak a geciségben. Hogy mától itten aztán ilyen-olyanság lesz vagy izmus lesz. A lényeg, hogy vége van a jó világnak, kemény lesz. Más világ jön most már aztán! Ahhoz, hogy valaki ilyen legyen, kell egy lelki alkat, rettenetes megszomorítottság. Hogy neked már sose legyen jó világ, de most másnak se lesz többé. Neki már elbaszták a földi létezést egyszer és mindenkorra, és most megmutatja mindenkinek, hogy milyen rossz. Leventeoktató, ÁVH-s, vagy “Az ötödik pecsét” című filmből Macák, piti figurák. A funkciója a félelem és a társadalmi szorongás - hogy itt vár téged, aki leveri a vesédet és nem kegyelmez, mert vége már a jó világnak. Erre, hogy nincs jó világ, egy személyiséget növesztett, ő ebben a világban otthon van, hisz mindig is ebben élt. Ha ez a világ egy víz, ő ebből a vízből ki nem jöhet, de most már te sem. És végül vagy olyanná válsz, mint ő, vagy megfulladsz. Hamvas Béla az “Értekezés a közigazgatásról” című művében ír arról a hivatalnokról, akinek az a lényege, hogy mások örömét elrontsa - miközben az emberek ott várnak a hivatalban szorongva, és közben játszik a gyerek és felnevet, akkor ő kijön az irodából és rászól, hogy itt csendben kell lenni. És azért mondja ezt, mert ő örömöt érez, hogy most aztán. Gyerekkorában nem volt egy szabályrendszer, amihez alkalmazkodhatott. Ha van olyan, akkor az ellen még fellázadhat, kiléphet belőle, és akkor megverik, mint a lovat - ez esetben alkalmazkodhat, de a sorsa feletti kontrollt megőrizheti. De amikor rendszeresen verik, függetlenül attól, hogy mit tett vagy mi van vele, vagy olyan teljesítményt várnak el tőle, amit nem tud teljesíteni - tehát akit úgy vernek, hogy azt nem tudja elkerülni sehogy sem. Ez nemcsak fizikai bántalmazás lehet, hanem verbális is - ha mondjuk elhitetik vele, hogy nem értékes és nem szerethető.

6. A névtelen kötelességtudó

A feljelentő, a névtelen levél szerzője, a bejelentő. Míg az előző kategória nyíltan mantrázza, hogy vége a jó világnak, és ha bukik a rezsim, egy lámpavason végezheti vagy agyonverik, ennél a kategóriánál nincs kockázat. Ő “állampolgári kötelességnek” tartja, amit tesz, túlbuzog benne a kötelesség, hogy téged feljelent és elvisznek. A kötelesség a kulcsszó - kötelességemnek érzem. Piciben kezdi, mondjuk Facebookon letiltat, mert kötelességének érzi, hogy ez a gyűlöletbeszéd ne jelenhessen ott meg. Ahol lehetőségük van, ott megjelennek. A funkciójuk érdekes, mert az ember azt hinné, hogy az információ begyűjtése - csakhogy a hatalomnak sokszor nincs is szüksége ezekre az információkra, mert már tisztábban begyűjtötte, és már többet tud, mint te saját magadról. Az igazi funkciója az általános társadalmi bizalmatlanság erősítése. Hogy bárki besúghat téged és bárki megfigyelhet, még a legjobb barátod is. Ehhez hatalmat vesz kölcsönt, a hatalomért önmagáért csinálja - azért az érzésért, hogy ő most megteheti, hogy feljelent, de megteheti azt is, hogy nem jelenti fel. Ez mámoros érzés. A láthatatlanság ad neki egyfajta hatalomillúziót - hogy őt nem jelentheti fel senki, mert senki nem tudja, hogy ő az.

7. Az áldozatokon gúnyolódó valóságtagadó

Ez az a típus, aki amikor már mossák a vért a folyosón, még mindig azt mondja, hogy “ezek csak síránkoznak, hát jobban élnek, mint valaha!” Egyrészt tagadják, hogy a szenvedés szenvedés, másrészt a legszarabb dolgot is úgy állítják be, hogy jobban élnek, mint valaha. Piciben ez a típus ma a “hát ezek csak ajvékolnak, sivalkodnak a bérrettegők”. Lehet, hogy kirúgták a csávót vagy már emigrált nyugatra, de “hát ez jobban él, mint valaha!”. Az a típus, aki feláll a hullahegyre és lehugyozza a hullákat. Ez a kategória a legalja. A rendszer tollnoka, egy propagandistatípus. Az, hogy ő miért lett olyan egyénként, az más kérdés, de az ő funkciója egyrészt az, hogy eltitkolja a dolgokat, másrészt kiirtani mindennemű együttérzést. A propagandista az áldozatokon gúnyolódik cinizmussal, noha tudja, mi a valóság

(Apu azért iszik, mert te sírsz, 2024.02.07.)