#arsensis

[gyorinokedli]

Megbaszó János koromban

[thevelsen]

Post Training Camp Feelings

So yeah. For the last week I was away with my HEMA group. It was our annual summer training camp and I just got home. Now I’m really not happy to be back, and here’s why.

A friend of mine offered me a car ride back home which I happily accepted (hey, thanks again!) and they dropped me off at a mall close to home because I planned to eat lunch there. When I stepped in the building this really unsettling feeling caught me that the whole world around me was just a chaotic, noisy and rushing mess blowing me away with the current. I never felt something like that. Suddenly I felt being expected to know things and dates and communicate with a whole lot of people and places and organize stuff and be back in the daily grind.

Now I’ll be honest, most parts of my last week could be phrased as “incomprehensible grunt of pain”. I hated the pain while it lasted. I guess that can be forgiven. But there was joy in going back again and again, even if it makes no sense logically. That’s why I was there. To learn new things. To lift the sword again and continue with the hits, even if my shoulders screamed at me not to do it. To do that one more push-up, or at least try, if I can’t (which, frankly, happened more than I would have liked). And it was all so simple. I was there to train, to have fun and to give it my best. And I was there with like-minded people, my friends and companions.

It’s interesting, how much we don’t notice the rush in our lives. Sure, I checked my phone once in a while, mostly in the evenings, but for all I knew the apocalypse could have happened outside the camp gates and I couldn’t have cared less. And now it just hits me in the face, like a freight train.

And now I’m back, and it’s late in the afternoon and it’s weird that I did not spend the day with hitting others with swords. And I just know that come tomorrow I’ll wake up early in the morning ready to grab my gear and get started on that warm up run around the camp. But now I’m home. Yeah, that’s gonna’ be weird as hell.

Anyways, thanks for reading through this bit of incoherent rambling, but I had to get this out of my system.

[gyorinokedli]

Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire hiányzik a vívás.

Az erő amit karddal a kezemben érzek, a rengeteg kihívás, a fejlődés, a társaság, a technikák, a kűzdelem, az izzadtság, a full kontakt, a fájdalom. A nagy viták, a tánc a karddal, a fém hangja.

De jelenleg nem tudom bele illeszteni az életembe ezt, illetve a fizikai állapotom sem támogatja. Most ez csak a múlt, és félek az is marad.

Sóhaj

[gyorinokedli]

[gyorinokedli]

Nagyon nagyon jó hangulatban telt ez a várcsata is. Sajnos elég hamar ki kellett állnom az arcbonalból az ispotályba, de amíg harcoltam mindent beleadtam,büszke vagyok. Hála az égnek nem lett komoly sérülés,ficamok,rándulások, de semmi durva. Viszont note to self,kell venni rugipólyát.

Nagyvázsony gyönyörű,a helyiek tündériek,segítőkészek,toleránsak. A látogató civilek is nyitottak voltak az egymást karddal csépelő fura alakokra. Tényleg nagyon nagyon jó volt. Ha a testi fáradtságot nem nézzük,feltöltődtem.

[gyorinokedli]

portrék

[gyorinokedli]

Ez a szivar mindenkiből kihozta az állatot

[gyorinokedli]

Tábor előtt mindenki kapott emailt,hogy mit hozzon mindenképp...ott volt a listán a meleg ruha is,hát meleg rekordokat döntögettünk a héten. De ha már elhozták a gambezont olyan nincs hogy nem veszik fel! Ők akkor is fáznak ha 30 fok van!!!! Egyébként remek látni hogy egyre többen kezdenek fight club eddzésre járni,egyre nagyobb a versenycsapat,egyre gyönyörűbbek a párbajok! Öröm nézni őket!

[gyorinokedli]

Holnap tábor!!!!!

[gyorinokedli]

Úgy gondoltam,hogy friss tetoválással,egész enyhe seblázzal nem szabad eddzenem. Így is indultam el csak az eü cuccal meg némi csokival a barátaimnak. Szegény Eszti kapott egy bazinagyot így őt ki kellett ültetnem.

Továbbra is csodálatos látni,hogy azok akikkel együtt kezdünk juniorban évekkel ezelőtt most eddzők lesznek! Féltékeny voltam,hisz hiába voltunk együtt juniorok én már 10+ éve csinálom,míg ők 5-6. Persze abbahagytam három évre,de ez az érzéseim szempontjából gyakorlatilag nem voltak fontosak. Ám most ez a féltékenység már messze szállt,hisz tudom jól hogy mennyit kűzdöttek ezért. Már tudom hogy én is hasznos tagja vagyok a közösségnek. A gátlásaim nagy részét ha teljesen nem is,de lassan sikerül levetkőznöm.

Szerettem volna beállni,én is edzeni,de tudtam hogy nem vagyok kontrollomnál,nem mertem megkockáztatni a barátaim testi épségét. Ám amikor zenére kezdtek flourishozni akkor elkértem Eszter kardját és eddzői engedéllyel az utolsó tíz percet karddal a kezemben töltöttem. Miután kicsit össze szoktam Eszti kardjával-ami korántsem volt könnyű-már sikerült elmélyülni,befelé figyelni. Azt hiszem lassan tényleg fel vagyok készülve Salgótarjánra.

[gyorinokedli]

Leggyönyörűbb látvány 💕⚔️

[gyorinokedli]

Egy pár kép a hét csatáiról

[gyorinokedli]

Nyígtam nemrég hogy nem megy ez nekem. Hát basszus alábecsültem magam! Nagyon figyeltem hogy ne erőltessem meg magamat,hogy csütörtökön is tudják vívni és így is magasan felülmúltam azt amit célnak tűztem ki. Gondoltam majd molyolok az ütésgyakorlattal aztán szia helo,de nem! Persze érzem én is,hogy nem vagyok olyan erős mint lehetnék. Persze a párbajok idejére kiálltam. Viszont az erősítést,az ütésgyakorlatot végigcsináltam,sőt a flourisht is! Hova tovább az egyik nem olyan régen járó srác odajött,hogy hogyan tudna ő is olyan szépen flourishozni mint én,adják tippeket! Többen odajöttek gratulálni. Annyira boldog vagyok! Sokkal jobban bizakodom most!

[gyorinokedli]

Azért buhurton csak részt vettem. Szörnyen jó volt az utolsó nagy csatajátékunk. Úgy hogy zászlóhordozó voltam is sikerült úgy szétgyaláznom a térdemet,hogy két fájdalomcsillapítóval bírjam csak az estét. Ami a vacsi után Szelindek koncerttel indult,persze szakadó esőben. A zenekart elraktuk fedett helyre,majd elő a vassal! Egészen elképesztő volt újra kardot fogni,mint aki újraszületett. Elkezdtem flourishozni és megszűnt a tér meg az idő,nem számított a fájdalom sem. A dobhártyámban dübörgött a ritmus,de az igazi zene az a kardom suhogása,a sóhajaim és a dobogó eső volt. Márkkal kicsit játszottunk is később,nagyon megdícsért,azt mondta nemhogy romlott a vívásom a sérülésem miatt,még fejlődtem.nagyon jól esett amit mondott. Majd letettünk a fegyvereket,én alaposan átolajoztam Tyrt. Szisszentek a sörök,majd kezdődött a tánc. Továbbra is esőben. Valami elképesztő volt,még külsős szemmel is. Sajnos eluralkodott rajtam a szorongás,így be nem szálltam,de így is teljesértékű volt az este.

Miután a srácok őrülete alábbhagyott és a zenekar is elvonult mi is társasba kezdtünk,beszélgettünk,igazán szuper,méltó lezárása volt ennek a hétnek.

Várhatóan lesz még kontent,de majd csak később

[gyorinokedli]

Elég szomorú vagyok. Jön a tábor én pedig teljesen leszázalékolódtam,úgyhogy a hétre a fényképezőgép mögé leszek száműzve. Persze nem fog elvenni az élményből,hisz az atmoszférája a helynek nem csorbul. A barátaimmal leszek és egy csodálatos hetet fogok eltölteni Salgótarjánban.

Azért vagyok elszontyolodva,mert az egóm szeretne felülkerekedni a józan eszemen. És kordában kell tartanom,ez nagyon fontos,ám annál nehezebb.

[gyorinokedli]