#adtál valamit

[youaremycloud]

na

most levonjuk a konklúziót

mostmár nem tudom mennyi idő telt el, nem számolom már. volt benne sok lent és egy kevés fent, mert kár lenne szégyellni, hogy bizony az a lent uralta ezt a pár hetet. de örülök ennek így utólag. minden nap, mindent egy kicsit másképp kezdtem látni. magamat, téged és magunkat is. én is tudom, olyan, hogy mi, olyan most nincsen. legalábbis bizonyos értelemben. viszont más tekintetben mindig is lesz, ugyanis jelentős szerepet töltöttünk be egymás életében, szóval mondhatom azt hogy mi. az első fontos dolog, amit nehéz, de nem lehetetlen megtanulni és befogadni, az a béke. hogy békében vagyok magammal, hogy nincs szükségem rád ahhoz, hogy boldog legyek. nem te vagy a boldogság közepe. te vagy egy része. de nem a mozgatórugója. az én vagyok. rajtam múlik, hogy beengedem-e a boldog dolgokat, boldog embereket az életembe. a következő fontos dolog a gyász. ugyanis ha nagyon szeretsz, akkor bizony nagyon gyászolsz ha ez a szeretetforrás eltűnik. de ezt sem bánom. ennyire szépen, ennyire tisztán sosem vittem véghez valamit magamban. nem mondom, hogy a lezárás olyan volt közöttünk amire számítottam, de magamban olyan volt amilyet elvártam. tisztességes, kedves és ami a legfontosabb békés. nem mondom kellett hozzá idő, de tudtam, hogy menni fog. a következő az elengedés. el kellett engedjem azt, hogy azt akarjam itt legyél. nem a vágyat engedtem el, hanem a ragaszkodást. ugyanis nélküled is teljes vagyok, nélküled is boldog vagyok, nélküled is halad az életem, nélküled is vannak sikereim, nélküled is képes vagyok élni. azt hiszem inkább ez a legnehezebb. összemosni a békét az elengedéssel. meg kell békélj azzal, hogy valami már nem a tiéd. itt vagy magadnak, szeretned kell magad, hogy mások is szeretni tudjanak, hogy képes legyél befogadni ha valaki szeretni akar. természetesen nem kívántam ezt sose magamnak, vagy neked, hogy ilyen helyzetben legyünk. de ebből a szituációból annyi de annyi tanulságom lett, nem csak rád, úgy az egész életre nézve. annyi mindenben változott meg a véleményem, a felfogásom, hogy miben látok boldogságot, hogy miben keresem a biztonságot. eleinte fájdalmas, de aztán óriási leckét adtál nekem. az, hogy elmentél, megtanított igazán értékelni saját magam. mert igazán sosem rád kellett volna szükségem legyen

hanem magamra 🤍

[csacskamacskamocska]

Te mit adtál a másiknak?

Mármint persze fiatalságod legszebb évein túl. :D Mi az amiben a másik ember számára hasznos volt a kapcsolat? Mármint a hétköznapi munkamegosztáson túl. Volt-e, van-e ami által fejlődni tudott, kiteljesedni, megismerni valamit. Magát, a világ valamiféle részét. Mert lehet, hogy csak akkor érezzük utólag azt, hogy volt értelme. Miután már a rózsaszín köd elmúlik és mérlegre kerül az élet meg a kapcsolat. És ne mondd azt, hogy mindig számíthatott rád, mert ez a te gondolatod, de ha valójában nem volt időd segíteni, akkor ezt húzd ki! Ha valójában nem volt időd meg erőd empatikusnak és támogatónak lenni, akkor az érzelmi támasz dolgot is kihúzhatod. Ha azt gondoltad, hogy amit teszel az ab ovo boldoggá teszi, azt is kihúzhatod. Persze, jó szar, ha nem kommunikáltok és nem mondja el neked a másik, hogy ez jó nekem, ezért hálás vagyok, ezt szeretem, ezt jól csinálod, ezért érdemes. Ennél már csak az a szarabb, ha kutyaként nevelnek. Ezt ne, ezt se, ne csináld, ne, NE!!!! Alapvetően azt hiszem, azt gondoljuk, hogy rengeteget köszönhet nekünk a másik ember. A „másik ember” is ezt gondolja. :D Azon gondolkodtam, hogy sokszor az utánunk következőnek azért könnyebb, mert millió vitával, beszélgetéssel, sírással és magyarázattal megtanítjuk egymásnak, hogy hogyan kényelmes együtt élni, és azt már a következőnek nem kell megdolgoznia. Mi meg csak nézzük, hogy basszus, évekig könyörögtem neki, hogy csináljuk ezt meg azt vagy foglalkozzon dolgokkal, most meg látom, hogy az új kapcsolatában ezek flottul mennek. WTF? (Őt jobban szereti???? Egy frászt!) Az exem konkrétan megmondta, hogy miattam van, hogy nagyon nagyon odafigyel rá, hogy időt töltsön a nőjével. És rájött, hogy ez működik! Hát, örülök. :/

Az önzésről azt gondoljuk, hogy csak olyasmikből áll, hogy magam elé veszem a sütistálat és mind megeszem mások elől. Valójában önzés minden, ami a saját jóérzésünket vagy kényelmünket előtérbe helyezi másokkal szemben. Az önzés persze egészséges némileg, hiszen a saját boldogságunk a mi kezünkben van, sőt, a felelősség is a miénk, és az örömünk néha másnak rossz lehet. Mások meg erre tesznek valamit, az meg lehet, hogy nekünk nem lesz annyira jó.

Sokszor az emberek a nagyon kevés idejükből tudnak és akarnak áldozni másokra. Kevés időből és energiából csak keveset tudnak adni. Így a másik a legjobb szándék ellenére is éhenhal érzelmileg. Kell egy nagy adag őszinteség a prioritások felméréséhez, mert ez is csak rajtunk múlik. Vannak dolgok, amiket el lehet tenni későbbre, hogy majd ha lesz időm fogalalkozom vele, majd később ez lesz meg az lesz. Ezek a dolgok végzik a hagyatékunkból a kukában. Emberekkel ezt nem szabad csinálni. Emberek, akik nem akarják a kukában végezni, nem is fogják engedni.

[vonatozzunkorokkeeeeee]

Volt már olyan hogy valakinek egyértelmű jeleket adtál de ő nem vette a lapot?

Rengeteg ilyen volt. Mai napig nem tudom hogy jatszottak e a hulyet vagy sem. Es itt most nem arra gondolok hogy arra adtam mondjuk jeleket hogy akarok tole valamit. Hanem pl hogy nem akarok. Vagy hogy pontosan mit is szeretnek veghez vinni a kapcsolatunkkal. Es rohadtul hidegen hagyta oket. Tudod ez a tipikus ego, megszolalt bennuk hogy az legyen amit ok akarnak. Lehetnek nekem tokre egyertelmu kezenfekvo jeleim ha a masik jatsza a vakot mert ez neki igy jo.

[emlekeimkonyvtara]

Úgy kéne kezeljelek mint az előző lányokat az életemben. Túl kellene lépnem rajtad. Meg kellene tennem. Magam miatt. Mert megérdemlem a boldogságot. A családom büszke rám, és egy barátom sem ért el ilyen függetlenséget mint én. És te sem. Nem én vagyok lelkiszegény. Nem én vagyok rossz. Én képes voltam tanulni a hibáimból, te nem. És most is rólad írok mikor kurvára nem érdemled meg azt sem hogy rád gondoljak. Hatalmas csalódás az amit adtál. Megváltoztam érted, azért mert azt mondtad én vagyok az igazid és te mellettem akarsz megöregedni, jóban rosszban egyaránt szeretni. Tényleg? Most hol vagy? Éppen fekszel a kibaszott ágyadon vagy a barátaiddal vihogsz mikor itt lehetnél nálam. Ketten lehetnénk a lakásban. Oda mehetnénk ahova akarnánk, együtt élhetnénk. Egy komoly kapcsolatot dobtál el, és tudod leszartam volna hogy távkapcsolat. Mert nem érdekelt mennyire messze vagy, szerettelek. Leszartam mennyire nehéz, szerettelek bazdmeg. Az összes szabad időmet veled akartam tölteni. Hát bazdmeg. Szép nyarat. Mellettem kurvára nem lett volna unalmas. Neked ez kell. Oké. Akkor legyél egyedül a magányodba. Nem érdekel. Biztos találsz majd egy gyökeret megint a nyárra, vagy félévre aztán kidobod őt is. Mert egy nárcisztikus fasz ő is. Mindenki az. De főleg én. Azért mert akartalak és kapartam érted. Könyörögtem neked. Mert megakartam oldani, tenni értünk. Jobban esett volna a lelkednek ha leszarom és elengedlek? Nekem jelentett valamit az amikor azt mondtam a szemedbe nézve hogy feleségül akarlak venni. Hogy szeretlek, és az igazim vagy. És én minden után, miután számtalanszor megaláztál, megaláztam magam, könyörögtem, sírtam neked, akkor is kedves voltam veled. Mert a szeretetem feltétlen. De a tiéd sosem volt az. Sőt mondhattál nekem te bármit, nem azt mutattad, mutatod amit mondtál.

[soursoulsblog]

Nyíltan a levélben

Szia Félidegen! Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Tudod ez olyan mint a mi kapcsolatunk, nem tudom, hol kezdjem. Talán azért mert sose volt kezdete. Utóbbi időben ismét sokat gondoltam rád, félre ne érts már nem tudok arra gondolni, hogy mi lett volna ha. Inkább mostanában arra gondolok, hogy mennyit is adtál hozzám. Talán ha annak idején nem lépsz be az életembe nem tudnám mi is az igazi boldogság. Ismét kérlek rá! Ne érts félre a mondandóm, nem te tettél boldoggá, pont ellenkezőleg! Nem számít! Lépjünk tovább!

De nem tudom, hogy is tegyem ezt, hogyan lépjek tovább. Lehet ennek sincs kezdete de lehet már véget is ért a folyamat. Tudod Félidegen van, hogy kereslek a tömegben de már egy ideje nem vagy gondolati szinten se a minden napjaimban, tudnod kell ez a tény szépen lassan boldoggá tesz engem.

Van egy Szépfiú az életemben, Ő teljesen más mégis azt várom, hogy legyen hasonlóság köztetek. Nem szabadna erre várnom, mit is gondolok én?! De őszintén, kedves Félidegen épp ész azt diktálná, hogy ne várjam, hogy minimálisan is hasonlítson rád!

Szépen lassan tényleg teljesen boldog leszek a gondolatod hiányától de tudnod kell, eszembe jutsz mikor kérdezik, hogy miért nincs senkim. Egyszerűbb azt mondanom, hogy így alakult. De közben csak rád tudok olyankor gondolni. A szemeidre, az illatodra és arra, hogy megsemmisítettél. Már nem vádollak, hisz végülis én hagytam neked azt, hogy sokmindent megtehess.

Visszatérve a Szépfiúra. Hát ööö... Ő kemény dió! Visszafogott, szerény és nem tolakodó. Tudod Félidegen, néha kezelni se tudom a nyugodságát, nem ehhez szoktam. Nem ítéllek el Téged de hamis képet építettél fel bennem. De be kell valjak valamit. Mikor az Új mellett vagyok nem gondolok rád, akkor nem létezel, teljesen nyugodt vagyok mellette, már rég nem ismertem ezt az érzést de kezd konfortossá válni.

Szóval arra jutottam, Félidegen, hogy ennek se eleje se vége de pont ez a különleges bennünk. El se kezdtük be se fejeztük mégis részesei voltunk egymás életében és fel kellett dolgoznunk egymás történetét. Sose mondtam, sose mutattam feléd de mindig több voltál számomra mint egy félidegen!

[searchingnewme]

A manipulatív meg nem értésed irántam tudatta velem minden nap, hogy nincs más út. Két irányba tartunk.

De köszönettel tartozom neked, mert általad megismertem egy olyan embertípust, aminek a hatására végre felmondtam a munkahelyemen, határozottabb lettem, már senki nem tud irányítani és befolyásolni! Szóval hálás vagyok neked, hogy ekkora leckét adtál! Őszintén! Ezt meg kellett tanulnom.

Minden jónak és rossznak meg van az oka, a célja az életünkben, amit csak később ismerünk fel, amikor vagyunk elég bátrak őszintén meglátni, nem hazudni magunknak. Innentől kezdve pozitívabban látjuk a világot! Mindenkinek ezt kívánom, hogy jusson el erre a pontra!

Ha folyton sírunk, hogy milyen szar az élet, és mennyi olyan dolgot kapunk, amit nem érdemlünk meg, az az a pont, amikor valamit nem vettünk észre, amikor valamit nem léptünk meg, mert féltünk. És sajnos addig fog folytatódni a rossz, amíg észre nem vesszük, amíg meg nem mozdulunk és el nem indulunk a másik irányba. Adjunk időt magunknak a fájdalom megélésére, de aztán nyomás!

Semmibe nem szabad belenyugodni!

Ha változást akarsz, akkor valamit meg kell változtatnod!

2023.07.01.

[230226]

Adj valami olyat, amit nem tudok kisöpörni az elmémből, bárhogyan is próbálom. Ami miatt kieshet a számon, hogy nem gondoltam volna, hogy biztonságból is lehet szeretni. Pedig lehet. Adj valami olyat, ami miatt úgy érzem majd, hogy nem számít hányszor estem már úgy hanyatt, hogy nem kaptak el, még sajgó végtagokkal is felállok és megpróbálom. Mert ez most más. Annyiszor mondtam már azt, hogy fanyaran elmosolyodom most is. Bár még van a mozdulataimban két lépés távolság...nem tudom elrejteni, nem tudok kimért lenni, hiszen ez nem én vagyok. Végre megtaláltam magam, és ezáltal lehet, hogy téged is. Van valami biztonságot nyújtó a mosolyodban, ami miatt olyan közel akarok kúszni a fényedhez, mint egy szentjánosbogár a rovarölőhöz, de érzem, hogy ez most nem megrázni fog, hanem feltölteni. Fénnyel, úgy hogy közben a tiéd is megmarad. Hogy az én mosolyom is akkora lesz, hogy miattad beragyogja a szobát, hogy tudom, visszajövök, még akkor is, ha az első reakcióm a futás lenne. Lehet, hogy lesznek napok, amikor hátrébb kúszok, a komfortzónámba, de ilyenkor ne engedj el. Adj valami varázslatosat. Olyat, hogy érezzem, ahogy a megnyugvás végigsimítja a testem, a nagylábujjam hegyétől a szívem leghátsó zugáig, ahonnan már rég kivakartam ezt az érzést, hogy most meglepetten költözhessen vissza. Adj nekem minden csupasz igazságot, amit másnak nem mertél. Fogadj el kócosan és néha nehézkesen. Legyen a tested nyoma a mindennapos gyűrődés az ágyneműmön, neved a kedvencek között a telefonomban, ölelésed melege a vállamon, maradni készen. Adj nekem lusta délelőttöket, sietős reggeleket és húzd le te is rólam a takarót, ahogy a kifogásaimat is, hogy miért nem tudok kapcsolatban létezni. Nem fogok mindent tökéletesen csinálni és neked sem kell. Mondd ki, ha nincs igazam, ha túl passzív agresszív vagyok, ha elbarikádozom magam a felesleges gondolatok halmazával. Adj valamit, ami megborítja a rendszeremet. Ami miatt újra kell definiálnom az érzésekről alkotott elképzelésemet, adj frusztrációt, mert „én ezt nem így terveztem”. Adj időt. Teret. Csókot a vállgödrömbe. Könnyeket, neheztelést, amiért elmegyek, adj valamit magadból, amit még senkinek nem adtál. Aztán maradj velem. Hogy valami igazit adhass. Amit nem találok máshol.

- I 💕

[eniko4613]

132. Melltartóméret? Szeretsz melltartó nélkül lenni? Utcán is, munkahelyen is?

133. Ha valamit megváltoztathatnál magadon, azon, ahogy kinézel, mi lenne az és miért?

134. Adtál már "habcsókot" a párodnak?

132- 90DD igen, szeretek úgy lenni de csak otthon, vagy olyan helyen ahol "otthon" érzem magam

133- talán vékonyabb szeretnék lenni. De mostmár az sem zavar nagyon.

134- Az micsoda? :O

[felterden]

Horváth Benji: ALAKVÁLTÓK& IDOMÁROK

egy reggel az amfetamin kiemeli az ablakpárkány körüli repedéseket ennek a reggelnek nem kell másik reggel nem szorul bizonyítékokra nem zavar hogy minden amit látsz

– félhomályban fehér függönyök a gyanús ég feltételezett sérülései – átsejlik hozzád – ismerős nyelv túlcsorduló adatmedencék hangok óceánja görbék és törések tükrei a szép és a csúf – ezúttal átengedsz mindent –

a dolgoknak e térképét el fogod felejteni szándékosan vagy nem egyre megy amikor elkezdenek nőni benned

és átalakít minden titkod állatod akiket gyűlölsz észrevenni a gyűlöletedből esznek akiket asztalodhoz invitálsz a szívedből esznek

körbejárnak a testek a tér struktúrái totemek és templomok ütköznek minden árnyalatban kódok és formarendszerek kiszáradt száj felhős pupillák a görcsök és az éhség

kiszolgáltatott leszel és agresszív szűk folyosók reménytől és vágytól felhergelt ködsűrű kísértetei követnek a vonzás pislákoló neonjai alatt olcsó bor és psytrance egymás cigijét szívva a sötétben ahogy tévedések rejtett mechanikája illúziók finom szövete villan elő és tűnik el újra eszedbe jut

hogy meg akartál változtatni másokat mielőtt időt adtál volna magadnak megérteni saját változásod természetét egy te akit megöltél valaki másban nem tudván mit tettél nem tudván mit hagysz magad után nem tudván ki lesz belőled és akkor kezdted elhinni hogy átok ül az örökségen

jó ürügy hogy fenevaddá változz végre aminek mindig is lenned kellett volna hogy elfogadd a romokat a bűntudat alakját a szégyenködöt jó nap a vereségre jó ürügy a hiúságra dolgok amik kifárasztják a tüdőt a gyomrot és nem tudsz betelni velük

ez a reggel mint bármelyik reggel mintha az egyetlen volna párolog befejezetlenül alszik valami gyilkos és szent a gyökerekben szarvak és agancsok feketelyuk-szemek csillognak rendületlenül

valami áll az utadban félsz a változástól félsz az ütközéstől félsz hogy csak ártani tudsz hiába repeszt a jó szándék ma reggel visszanézel ma reggel a romok újra beszélnek

mi vagyunk minden ami maradt a jó a rossz és a sebek vannak dolgok az üres térben vannak dolgok a föld alatt és felett

vannak alakváltók és idomárok a fej ami érti valahogy a szem ami lát és minden hit és kétely ami kell a testnek játékaihoz

ma reggel mindenki itt van érintett és érintetlen aki nézni akar és aki látni emészted a visszatérő képeket amíg az amfetamin kilopakodik belőled

ma nincsenek ígéretek nincs mit bebizonyítani csak tűnődsz forgatod magadban egy arc volt vagy inkább hang

reggelek amik kihozzák belőled ahol nem fogod soha megadni magad és nincs több nyelved nincs okod lőni nincs okod nem lőni

zavart izgalommal nézel körül migrénes vershős ez a reggel valami amiben hiszel úgy is hogy ismered őket jól legszebb hazugságaid mégse mindig tudod hogy működnek

egy gondolat ami beragadt egy lélek amit megsebeztél semmi túl érdekes senkit érdeklik a titkaid senki nem érdemli meg az átkot senki egy áldás

ma reggel újra megtaláltál valamit vissza nem térésed erdejében valami amit soha nem tudsz elmondani csak elteszed és próbálod észben tartani hogy eldobható vagy és valami örökkévalót is képviselsz egyszerre a kivégzőosztag előtt amikor megáll az idő egy évre tízre ezer évre amit akarsz teljesen mindegy

minden ami megmarad több nálad minden amit szeretsz több nálad több nálad minden ami vagy nincs reggel nincs éjszaka mint ezek ma minden árnyék nevét ismered és hagyod hogy beszéljenek

a név a szám nem én vagyok nem én vagyok az én forradalmam csak a sugallat ami kísért csak egy kilátása a dolgoknak

semmivel nem tartozom magamnak semmivel nem tartozom neked van ami történt és van bármi ami utána jön

senki az én döntésem ismertem elejétől fogva és hagyom őket lőni tovább felszakítva a hajnalokat

legyen elfeledve nevem amikor a legjobb vagyok nem én vagyok utat mindennek amiről lemondtunk és mindennek ami lehetetlen

könnyen lehet hogy épp ezt a reggelt kerested

[itswiikii]

Az üzenet..amit sosem fogsz megkapni:

Szia!Nagyon hiányzol..és el kell mondjam,hogy egy percig sem enyhűlt a hiányod..hiányzik ahogy hozzád bújtam,hiányzik ahogy magadhoz szorítottál..ahogy homlok puszit adtál(ez volt a kedvencem).érezni akarom az illatod,a szád is..

Emlékszem a legelső napra mikor láttalak..mikor a hülye haveroddal jöttetek elénk..akkor még vele voltál..egy percig sem gondoltam azt,hogy lesz valami köztünk..és hogy ilyen fontos emberré fogsz válni..

Emlékszel mikor ugyan abba a cipőbe jártunk?Én a haveroddal te pedig a barátnőmmel voltál együtt?Mikor össze vesztetek,vagy mi..mindig egymáshoz fordúltunk tanácsért,segítségért..téged sem becsült meg és engem se..

Emlékszem mikor szakítottatok hányszor csúfoltunk hogy össze jöttél az akkori csajjal(F)És nem mellesleg ő valami rokonságba volt a barátnőmmel..Aztán vele is szakítottatok..

Teltek a hónapok..jött a nyár..itt még nyár elején nagyon bele voltam zúgva a haverodba..itt aztán emlékszem azthiszem juni 2./vagy juli 2.a lehetett itt csúnyán kihasznált és ott hagyott..nagyon csunyán tönkre tettem magam miatta..és minden bulikor miatta síetam..volt hogy előtte estem össze annyira sírtam..mindegy nem is ez a lényeg..

Sokszor mikor streakeltel egyből megnéztem..vagy ha kitettem insta storymba valamit mindig beszívezted..itt már valami kis dolog emiatt kialakúlt bennem

Egy buliba megismertem a tesódat is(K)Kiköpött úgy nézett ki mint te..mikor meg nem tudtam hogy tesód,ott mondogattam neki hogy basszus te valakire hasonlítasz..és azután mondta el hogy a tesód..na itt lemeredtem nem tudtam hogy tesód..

Aztán jött Szeptember 16 még mindig emlékszem erre a dátumra..valahogy felhozódott az hogy lehívunk titeket bulizni..ekkor kezdtünk el beszélgetni is snapen..Eljött az este hamarabb értünk oda mint ti..akkor már izgatottan vártam,hogy mikor jösztök..Aztán leültünk az egyik pultos részhez és láttam,hogy 2 árnyék közeledik bal oldalról hátulról felismertelek az árnyékod alapján is..mikor megláttalak annyira boldognak éreztem magam..olyan jó volt megölelni..úgy is hogy itt még semmit sem selytettünk..Itt még ahogy emlekszem te haragudtál rám mert anno hátba szurtalak azzal hogy elmondtam a haverodnak hogy te mondtad el nekem hogy megcsalt..mégegyszer és 1000* is sajnálom..

Majd bementünk a sátorba először mégcsak kint cigizgettünk,beszélgettünk..ott is melléd ültem le..majd bementünk legbelülre a sátorba ott is leültünk kicsit de aztán hátra mentünk táncolni..Itt..Itt kezdődött minden..Ahogy egymáshoz egyre közelebb voltunk..ahogy egymás kezét fogtuk..Ahogyan közeledtél hozzám..és végűl ahogy megcsókoltál..utánna kimentünk cigizni és ahogy a fény ránk világított és láttam aut a gyönyörű kék szemed..lélegzetelálító volt..Beléd szerettem..bele szerettem a kék szemedbe,a csókodba,mindenedbe..Itt azt éreztem hogy hiba..hisz a legjobb barátnőm exe voltál..sokáig úgy is gondoltam hogy nagy hiba..hisz nem is akartam veled találkozgatni..Aztán Oktober 22.ig kellett megfele győzzem magam arról hogy nem gáz és nem hiba amit csinálunk..Össze jöttünk..

Emlékszem mikor még anya előtt titokba tartottam hogy vagy nekem és titokba mentem át nállad ott aludni..és mikor az ablakon másztattál be mert voltak nállatok olyanok akik na..tudod te..

Még most is érzem az illatodat..mintha csak tegnap lett volna..ahogyan ott feküdtünk és neztük egymást..azt kívántam volna áljon meg az idő és soha ne jöjjön el a holnap..Mióta megnéztük közösen a "Bíbor Szíveket" az lett a kedvencem magunkat látom bennük..

Vegűl jöttek a találkozgatások..te is jöttél hozzám én is mentem hozzád..

Emlékszel mikor jöttél a vonattal és kisétáltam eléd szakado essőbe és kézen fogva 1 esernyő alatt sétáltunk haza pocsolyákat kerűlve?Emlekezetes..

Aztán jött aminek soha sem kellett volna bekövetkeznie..elkezdtem beszélgetni a gyerekkori exemmel..úgy éreztem hogy én nem tudok melletted lenni pedig olyan szép és jók voltunk együtt..Aztán vele is találkozgattam..és elmondtam neked hogy megcsaltalak..eleinte megakartam veled ezt beszélni de úgy éreztem felesleges mert vele akarok lenni..nem tudtam volna a szemedbe nézni..és az is nagyon rossz volt már hogy a legjobb barátnőm exével voltam együtt..te átjöttél a vonattal hogy megbeszéld velem..de én a kocsiba mellőlle néztem át az ablakon rád és mentünk el jó messzire..

Hát ez a mi kis történetünk..

Mára meg már úgy hiányzol hogy egy percig nem tudok nem rád gondolni..Hiányzik a homlok puszid macim..

[csacskamacskamocska]

Nem vonzó vonzódások

Valami híres író mondta, hogy a férfiakat büszkeséggel tölti el az is, amikor olyan valaki vonzalma derül ki, akit ők nem tartanak vonzónak. Ebben biztos vagyok, mert látom is. Ha azt mondom egy pasinak, hogy szerintem XY-nak tetszel, akkor ezerrel kezdi ajnározni XY-t, aki amúgy nem az esete, nem nyúlna hozzá bottal se, de nehogymár parlagon hagyja a felé áradó vonzalmi energiát. Vicces. Meg fájdalmas is néha ez a „hadd rajongjon” hozzáállást látni. Csajokban is utáljuk az ilyet, pasikban is. Én meg a másik oldalára estem a lónak. Annyira rettegek tőle, hogy félreértenek, hogy kínos szituációba kerülök e miatt, mert mondjuk randira hív és akkor nemet kell mondanom valami indoklással, és attól is, hogy valakinek szenvedést okozok, hogy inkább kolostorba vonulok. Már az elején, már túl korán lezárom ezeket a vonalakat. Nem tudom élvezni a felém áramló számomra nem vonzó érdeklődést. Nem tudom azt mondani, hogy ez a te dolgod, te bajod. Mert ugyan az ő érzelme, de én el tudom dönteni, hogy ezt tüzelem vagy hűtöm. Ha keresem a társaságát, teszem-veszem magam, flörtölgetek, közeli kapcsolatot alakítok ki, teret adok a vonzalmának, akkor tüzelem, kecsegtetem. Juteszembe: Mi a különbség az udvarlás és a csábítás között? Az udvarlás akár kimondottan, akár kimondatlanul, ígér valamit. És azt az ígéretet betartja az illető, aki valóban udvarol. A csábítás ugyanolyan, mint az udvarlás, de az illetőnek soha esze ágában sem volt betartani az ígéreteket, amik a játszmában elhangzottak. (Feldmár András) Persze, vannak súlytalan érzést adó dolgok. Tetszem neked, mondtad is, de amúgy le se szarsz, nem követsz, nem nyomulsz, egy vagyok a többi közül, aki teszik neked. Ennyi. Köszönöm, jólesik, hogy hangot adtál a tetszésednek. Néha beszélünk, ha nekem is szimpatikus vagy, de nyilván ha ennél többet akarnánk, akkor elkezdődne egy tapogatózás egymás felé. De nem kezdődik, ezért aztán csak néha beszélünk és idővel elfelejtődik az egész, én is neked, te is nekem. Ilyenkor, azt hiszem, csak egyetlen megnyilvánulásom keltette fel az érdeklődést, nem a lényem egésze. Én is vagyok így. Ahh, jajj, oh, ez milyen kibaszott férfias kiállás, óóóóó!!! Holnap meg már a nickjét sem tudom. Vagy éppen a nickjét igen, de ennyit.

Múltkorjában dolgoztam egy kollégával. Mivel ilyen kis tanácstalan, félszeg mókus, ezért diktáltam a történéseket. Haladjunk. csináljuk ezt, meg azt meg mi lenne, ha meg ötlet, meg tempó, és dinamika. Egy ülés alatt belémhabarodott. Tudtam már közben is, hogy elvarázsoltam, éreztem. Éreztem, hogy ez a közvetlen és kedves irányítás ez neki szükséglete, hogy úgy történjen, hogy ő közben nevetgélünk és nyoma nincs annak, hogy ő bénának, tanácstalannak, gyengének érezze magát, sőt. És jött utána naponta valami álindokkal és udvarolgatott. Én meg elvágtam a dolgot. Túl voltunk a szükséges közös munkán, nem reagáltam az udvarlásaira, ha megdicsért, mosolytalan arccal mondta, hogy köszönöm, kedves vagy. Aztán nem néztem rá, nem foglalkoztam vele. Módszeresen leépítettem úgy két hét alatt. Nem akarok nős férfiakkal baszni se, mert úgyis bevonódnék érzelmileg is, és akkor meg szenvedés hegyek várnak rám. Nem szeretném. Nem akarom azt, amikor a visszautasítás miatt dühös a másik és sérteget. Sérülékeny vagyok, nem pereg le. Nem akarok más embert szándékosan olyan érzelmi kiszolgáltatottságban tartani amilyen egy reménytelen szerelem. Ezek nem felnőtt megoldások. Nem követendő példa! E miatt a félelmek miatt aztán rengeteg barátságos férfi segítségből maradok ki és sokkal kevesebb férfiismerősöm és barátom van, mint azoknak, akik nem görcsölnek ilyen hülyeségeken. Akik többet kockáztatnak. Akik jobban ráhagyják a másikra, hogy kűzdjön meg ő maga a saját érzelmeivel. Mondjuk, ha máshogy csináltam, mindig rosszul sült el, szóval nekem, az én túláradó lényemhez valószínűleg ez a megoldás a jobb, mint a pillarebegtetős, jajj nem is értem miért történik ez velem mindig. Nagy a mellem, az a baj. :D

[a-nyad]

BűnBak

olyan kibaszott mérges vagyok a világra

meg rád

nem találom a helyem

folyton csak keresek valamit

és rettegek

megfojtom magam veled

már szoros csomó vagy nyakam körén

már levegőt sem kapok

könnyeim sem jelentenek semmit

én bármit megpróbálhatok

csak egyszer próbáltalak meg hibáztatni

hogy azt a választ kapjam nem az én hibám

nem miattam van

utálom magam eléggé

nem kell hogy segíts

csak egyszer legyél most te a hibás

hogy mostmár végre könnyebb legyen

hogy egy kicsit engedj hurkodon

hogy lássak végre a könnyek mögül

hogy magamat is kicsit szebbnek lássam

hogy ne legyen már ilyen szörnyű mindennap

a tükör is kinevet

ki ez aki itt szemben erőlködni próbál

kinézni valahogy

hinni hogy szerethetik

ne adtál volna semmit

mert megmutattad mim lehetne

még talán önmagam is

és végre látnám, meg értékelném hogy ki vagyok

azóta is csak keresem

de téged kereslek vagy magamat már kurvára nem tudom

nem segítesz

légyszi csak egy okot adj hogy utálhassalak és ígérem örökké fog tartani

[emlekeimhullama]

Mond meg miért …

Mond meg miért csinálod ezt velem? Mikor próbálok rajtad túl lépni? Próbállak elengedni, hiszen ezt akartad. Próbállak elfelejteni. Próbálok nélküled boldog lenni, mivel nem adtál más választási lehetőséget. Annyira nagyon felejteni szeretnék, és egyszerűen nem megy. Mindig tudatod velem, hogy még itt vagy, hogy még talán gondolsz rám, hogy még talán van valami kettőnk között, valami apró szikra. Felbukkansz az utcán és levegőnek nézel, ettől fájóbb nincs is, nem is tudok rád nézni sem mert fáj, és félek, hogy már nem látok a szemedben semmit és az még jobban összetörne. Azonban tudtam, hogy itt megtalállak, éreztem itt leszel. Igazam volt! Mond miért teszed ezt velem? Miért ? Mire jó ez az egész ?! Könyörgöm mondj valamit, mond hogy már nem akarsz, hogy nem érzel semmit! Csak mondj már valamit kérlek!!!

2023.08.18.

[1matt-hew3]

Ámen

Istenem kérlek, egy percre figyelj rám.

Ezen a földön, hol annyi ember élet jár.

Szeretném megköszönni, mit eddig tőled kaptam.

S, hogy végig kitartottál mellettem, nem hagytál el a bajban.

.

Ha te méltónak találtál a boldogságra, hát engedem magamnak.

S kaptam is tőled valamit, mi többet jelent nekem mint a holnap.

Egy fényt adtál, egy ragyogó csillagot.

Istenem, te pontosan tudod milyen szerelmes vagyok.

.

Köszönöm, hogy fáj a szívem mikor hiányzik.

Köszönöm azt is, hogy vigyorog ha két kezével átszorít.

Régóta ígértem már, hogy beszélünk, s hálát adok.

Most úgy érzem, megkaptam mindent, mit tőled kaphatok.

[do-i-have-a-chance]

egész életemben azt hittem

hogy nehéz lesz megtalálni azt az egyet

egészen addig

amíg meg nem találtalak téged

és ezt keserédesnek találom

mert adtál valamit

amit elveszíthetek

@do-i-have-a-chance

[senki-hercegnoje]

Szia. Nem tudom hol vagy most, nem tudom merre sodort az élet tőlem de, úgy érzem nincs már okom, se jogom ezt tudni, tudom, hogy figyelsz.

Távol kerültünk egymástól, de szeretném ha tudnád, hogy nem haragszom rád, nincs is igazából okom rád haragudni, belebuktam és belédszerettem.

Sajnos 23 év kellett hozzá, hogy megtanuljam bármekkora játékos és bármekkora manipulátor vagyok az érzéseim azok amiket nem tudok még irányítani.

Sosem mondtam ki, hogy szeretlek de, nem is adtál esélyt sem időt arra, hogy ezt bebizonyítsam, vagy kimondjam.

Ahogy leültem a teraszomra ma feltöltődni arra gondoltam amire közel egy éve, RÁD, hogy milyen hálás lehet az életnek, hogy Megismertelek.

Emlékszem minden pillanatra amit együtt töltöttünk még ha rövid ideig is tartott. Emlékszem a mélyen szántó beszélgetésekre, emlékszem arra, hogy mekkora elmét ismerhettem meg személyedben.

Rajöttem arra, hogy akkor is tud értékelni valaki ha nem szerepet játszok hanem magamat adom, aztán eltűntél.

Vicces, pont azzal a lendülettel tűntél el amivel beléptél az életembe, hallottam rólad dolgokat, a barátimtól, hogy megpróbáltad valakivel, aztán visszamentél valakihez, hallottam, hogy nem vagy boldog, hallottam rólad rossz dolgokat, hogy rossz ember vagy.

Ezeket sokáig el akartam hinni csak, hogy megfeledkezzek rólad aztán pedig el akartam felejteni mondván mellettem nem így viselkedtél, majd mellettem te is önmagad leszel.

Egy ideig tudtam tagadni, egy ideig én sem mertem kimondani : SZERELMES LETTEM.

Hogy lehet ennyitől beleszeretni valakibe? Tettem fel magamnak sokszor a kérdést. Aztán egyre biztosabbá vállt, hogy benned láttam meg a CSODÁT, a boldogságot akit nekem rendelt a sors.

Egyre biztosabbnak éreztem magamba a dolgot.

Éreztem, hogy egyszer majd még felbukkansz.

Ennek köszönhetően sokmindent félretettem az életembe.

Minden jelben te voltál, nem, minden jelben téged véltelek és akartalak felfedezni, de végül ugyan ott kötöttem ki, hogy nem keresel.

Elkezdem keresni a hibát magamban, talán nem voltam elég jó? De ha boldog voltál akkor miért tűntél el? Hazudtál? Hazudtam? Én értettem félre valamit?

Volt, hogy több kérdés vetődött fel bennem, esténként csak úgy tudtam elaludni, hogy elképzeltem, hogy itt vagy, nem azért, hogy megcsókoljalak, nem azért, hogy magamhoz húzzalak, egyszerűen annyira jól éreztem magam veled mint még senki mással.

Embernek, nőnek, őszintének, igazinak. Ötleteket dolgoztam ki a miértekre, a válaszokra ahelyett, hogy elengedtelek volna.

Aztán elkezdtelek hibáztatni mert tudom, hogy mindig magamba keresem a hibát. Sokan mondták, talán jobb is így, nem fogadtam el, de ma leültem és arra gondoltam merre jársz vajon? Boldog vagy? Remélem igen. Teljes vagy valakivel? Remélem igen. Remélem ha van valakid az a valaki egész életedben úgy fog téged látni mint én most. Remélem jól megy a sorod.

Tudd, hogy nem tartozol felelősséggel más érzései miatt.

Nekem meg kellett tanulnom boldognak lenni nélküled.

Nekem meg kellett tanulnom újra a szeretet egy bizonyos formája nélkül élni. Jajj, nem tudom mi lett volna ha Te meg Én.. Hmm.. Tudod.

Szeretlek, és a mai napon elengedlek. Remélem boldog vagy. Remélem megtalálod az utadat. Remélem tényleg az vagy akinek én hitelek.

Így a végén csak köszönetet akarok mondani, meg tanultam újra szeretni, csalódni, és értékelni.

Hiszem, hogy nem véletlen az, hogy mi találkoztunk.

Hmm, jajj, örülök, hogy az életem részét képezted, ha csak annyira is, hogy beléd szeressek.