#Vas megye

[everythinghungary]

Kőszeg - Petyakoszeg

[dedibelyegei]

Nagyon fogy a lelkesedés, és a fantázia is, kicsit nem is érti az ember már miért erőltetik ezt az egészet. A Népművészet VI. konkrétan ez az egy darab bélyeg megint, 1997-et ezzel köszönti a sorozat. A 27 forint érthető, akkoriban a belföldi alap levél feladási díj ennyi volt, rengeteg 27 Ft-os bélyeg jelenik meg ebben az évben, később majd egy részüket be is mutatom még. A motívum viszont megint teljes copy-paste, de legalább már eltelt három év, a '94-es első rész 12 forintosáról fogták a vasi mintákat és hasznosították újra. Ez a bélyeg nem különösebben értékes, egy postatiszta példány 150 forintért beszerezhető.

[viragfold]

Bloom útjai

2024. június 16: éppen 30 éve volt az első Bloomsday Szombathelyen, és éppen 20 éve hoztunk meg azt a döntést Székely Ákossal, hogy mindazt az aktivitást, ami részünkről Joyce és az Ulysses kapcsán inicializálódott, a továbbiakban nem Szombathelyen folytatjuk. Erre emlékezve három fogalom, ha úgy tetszik, három metafora jelentésbeli univerzumát fogom bebarangolni. Ez a három dolog pedig a szombathelyiség, a bloomság és a kontinuitás. 1997-ben egy vitacikkben ezt írtam le: „Vas megye nem esztétikai, hanem közigazgatási kategória.” Ezt ma is így gondolom. Sőt, nemcsak valamely ‘vármegye’ esetében, hanem egy város, pl. Szombathely kapcsán is irányadónak tartom. Tehát számomra egy közös művészeti aktivitásnak nem igazán alapja az, hogy a részvevők milyen lakcímadattal rendelkeznek. Valahogy sohasem érdekelt, hogy kizárólag baráti, ‘szomszédsági’ alapon kéne művészeti kooperációt folytatnom valakivel. A szombathelyi lakhely bázisán szervezett irodalmi, művészeti élet kedélyes familiaritása inkább untatott, mint inspirált. Szombathelyre akképp tekintettem (s ez a pozíció, úgy gondolom, talán Ákos nézőpontjához is közel állt) mint egy izgalmas szemantikai sufnira, ahonnan időnként olyan tárgyak, szavak, entitások stb. kerülhetnek elő, melyekről részben vagy egészben lebomlott az ‘eredeti’ jelentéstartalom, s új kontextusba helyezve, hívószóként használva alkalmasak egy nemzetközi mezőny megszólítására a Mail Art és a Fluxus horizontján. Legjellemzőbb példát erre a Leopold Bloom művészeti lap egyes számainak tematikája jelenthetett: Végállomás, Tejipar, Vérellátó, Emil stb. Ennek kapcsán a város különféle helyszínei is a kinyitott jelentésük révén részévé válhattak a szellemi network-nek. Hogy egyértelműbb legyen, mondok még egy példát: az 1996-os Bloomsday alkalmával kiadtuk a Leopold Bloom mappa Casino című számát, s ezért a napot annak hivatalos programpontjaként a szerencsejáték akkor még létező szombathelyi templomában terveztük befejezni, ahova este oda is vonult az egész társaság. Azonban - bár be voltunk jelentve, illetve jelentkezve a Casino-ba - valamilyen okból mégis elzavartak minket. Ennek ellenére mindez volt a bloomság maga, mert az nem más, mint “…egyfajta jövés-menés; kóválygós offenzíva; vagy tűnődés útközben, (…) szombathelyiség mint virtuális provincialitás; (…) ősszeférhetőségi törvény…” (AP; Élet és Irodalom, 1996. július 5.) Az itt leírtakból az is következik, hogy tartalmi/művészi kontextus, hitelesség nélkül nem igazán vontunk volna be valamely közteret, épületet kizárólag azért, mert megkértek rá, vagy mert valaki ezt elvárta volna, illetve örült volna ennek. Például valószínűleg nem sűrűn mentünk volna Bloomsday ürügyén az ún. ‘múzeumi negyedbe’ (bármit is jelentsen ez most Szombathelyen) vagy a Schrammel-gyűjteménybe (max. a Slammer-gyűjteménybe…), ha akkor már lettek volna ilyenek. Szerintem bármiféle kontinuitásra talán csak önmagunk vonatkozásában van esetleg esély. Nem gondolom, hogy amiatt beszélhetünk tartalmi értelemben egyfajta folytonosságról, mert időben egymást követve, részben azonos helyen történik valamilyen, nevében hasonló eseménysorozat. A szombathelyi bloom-ozást Ákossal 2004-ben befejeztük, ennek okairól már korábban írtam ebben a blogban. Azonban az aktív 'Virágzást’ máshol, új helyszíneken, új platformokon, hol együtt, hol külön folytattuk azután is. Ákos ezt ma már egy másik létsíkon teszi, én magam meg például ebben a blogban, vagy alkalmasint mondjuk egy Buenos Aires-i Mail Art projektben burjánzok tovább. Persze egyébként lehetnek érdekes szinergiák akár Szombathelyen is, azonban ezek nem a hajdani lakcímkártyák vagy a szombathelyi Bloomsday-kontinuitás hamis fikciója miatt állhatnak elő, hanem sokkal inkább egy közös gondolati-szellemi-művészeti horizont révén. E tekintetben pedig pont mindegy, hogy a brazil Santo André-ban, a törökországi Antakya-ban vagy épp Gyanógeregyében vannak azok, akikkel kulturális értelemben alkalmi vagy tartós közösséget alkotok.

[zeroz2ro]

Nagy kamu! Végignéztem a EESZT-ben vakcinaregisztrációt, 12.21. - 01.11. közötti lehet időpontot foglalni, ez az eredmény: Budapest: csak 12-18 év közötti oltási időpontok vannak, felnőtt nincs Baranya: Pécsen lehet Borsod: Miskolcon lehet Bács-Kiskun: Kecskeméten lehet Békés: nem lehet Csongrád: Szegeden lehet Fejér: nem lehet Győr-Moson: nem lehet Hajdú-Bihar: Debrecenben lehet Heves: Egerben lehet Jász-Nagykun: nem lehet Komárom-Esztergom: nem lehet Nógrád: nem lehet Pest megye: nem lehet Somogy: Kaposvár lehet Szabolcs-Szatmár: nem lehet Tolna: nem lehet Vas: nem lehet Veszprém: nem lehet Zala: nem lehet Budapesten és 12 megyében NEM lehet időpontot foglalni Covid-oltásra.

[madarashirek]

Tíz százalékkal több a gólya Magyarországon, mint négy évvel ezelőtt - Vas megye sem panaszkodhat

[villanypeter]

AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI VÍZERŐMŰ

Vas megye, a Rába folyó mellékága. Ikervár falu a közelben. Magyarország első vízerőműve, mely napjainkban is üzemel. Nemrég teljesen megújult, múzeumként is funkcionál.

A Batthyány család 1896-tól kezdte meg az építkezést, 1900-ban adták át. Kezdetben közel 600 kW-os teljesítményű svájci gyártmányú gépek működtek benne, amit szintén svájci gépek segítettek. (Svájcban ekkor már fejlett volt a víz ilymódú felhasználása).

Ezek még egyenárammal látták el a környező településeket, és ez szolgálta ki Szombathely és Sopron elektromos energia igényét is. 1925-ben korszerűsítették, ekkor tértek át váltakozó áramra.

1995-ben privatizálták, 2011-ben újították fel. Elviekben annyi villamos energiát állítanak elő vele egy óra alatt, amennyi egy átlagos háztartás havi fogyasztása. Több információt nem találtam róla, ezért kirándulást kell szerveznem a környékére.

Érdekes lenne összegyűjteni egy listát a meglévő törpe erőművekről. Kíváncsi lennék, hogy vannak-e felújíthatók még, vagy lehet-e újakat létrehozni. Kisebb régiók energia függetlensége, és a környezeti hatások lehetnek-e szempontok az energiaválság kellős közepén.

[magyarkocsma]

Kardoma Bt. - Italbolt, 9554 Egyházashetye, Béke utca 1/a

Kettő órával ezelőttig azt sem tudtam volna megmondani, hogy Egyházashetye létező település-e. Az önszerveződő, önköltségi alapon működő “Magyar Mezőgéparchívum” gyűjt és bütyköl ezen az apró (~300 lakos) vasi községben. A streetview 2011-es, nem sok esélyt látok rá, hogy él még ez a kis krimó. Semmi más nyomára nem bukkantam a neten.

[everythinghungary]

Kőszeg by Vid Pogacnik

[dedibelyegei]

1995-ben jött ki a Magyar Népművészet harmadik része is az egy szál egyforintos után, ez megint egy rendesebb, hat tagot számláló sorozat, újfent káoszba fulladó értékekkel, bár az eleje még biztatóan indul. Sajnos itt meg is van az első hiányzóm az életműből nem véletlen hagytam így üresen a második sor végét, ez egy hattagú sorozat, az utolsó bélyeg a 38 forintos, amin amúgy orosházi motívumok láthatók, de nem kell aggódni, később máshol előkerül az még... Értékét tekintve a 22-es és a 38-as ér egy kicsit többet az első négynél, de igazából nem egy értékes sor, komplettet postatisztán lehet kb. 700 forintért szerezni, pecsételtet meg 300-ért. Íme egy kép a hiányzó darabról:

Buzsáki motívumok - 2 Ft

A buzsáki hímzés négy - eredetileg horvátok és szlovének által lakott - somogyi falu helyi varrása, ezek: Buzsák, Tótszentpál, Varjaskér és Táska.

Varjaskér már nem létezik önálló településként, templomának romjai, és volt területe lényegében 'Szentpál déli részei napjainkban. A kék-piros pamuthímzés, helyi nevén vézás a leghíresebb és legjellegzetesebb buzsáki hímzésfajta, melyben nagy rozettákat öltenek, a szirmokat váltakozva kivarrva. A bélyegen felül a második sorban látszik igazán, de oldalt is ott vannak kisebben. Az elválasztó egyszerűbb motívumok is mind kék-pirosak. Itt van egy nagyon szép példány eredetiben:

Vas megyei motívumok - 3 Ft

Hohó, hát ezt bizony egyszer már elsütöttük tavaly ám! Mármint Vas megyét, bár a motívum más teljesen ezen a bélyegen, a koraibb időkben XVIII.században volt jellemző a barna szín használata is Szombathely környékén, és a gránátalma motívum is szinte mindig megjelent. Ez egy 1764-es párnavég:

Felföldi motívumok - 9 Ft

Avagy palóc, esetleg felvidéki hímzések. Szintén igen korai, fellelhetőek már XVIII.századi alkotások is. Területileg az Ipoly folyótól Putnokig terjedő dombvidékek falvaiban jellemző, a történelmi Gömör és Abaúj-Torna megyék területén. Rokonságot mutat a Tiszántúli hímzésekkel. Mintáit tekintve főleg a növényiek jellemzők, de megjelenhetnek madáralakok is, de azért főleg futó indák, gránátalmák, tulipánok, rozetták a gyakoribbak. Ami egy jellegzetesség és a bélyegen is látszik a zöld részeknél a térközökben a pontok elhelyezése. Egy korai hímzés Gömörröl az 1700-as évekből:

Sárközi motívumok - 14 Ft

Területileg ez a fajta a hímzés a Szekszárdtól délre fekvő településeken alakult ki és terjedt el, és egészen különleges, ugyanis: a funkció szerint öt teljesen különbözőfajta stílis alakult ki aszerint, hogy milyen darabra kerül, mégis egymás mellé viselve harmonikus egészet képesek alkotni. Ezek a következők:

Halottas párnavégek

Főkötők

Bíbor (ez egy kendő amit a menyecskék a főkötőn viseltek, fejüket betakarván)

Női ingek

Kendősarkok (ezek az úgynevezett jegykendők, melyeket a menyasszony hímzett leendő férjének)

A bélyegen a halottas minta látható, ezt mindig sötétzölddel és sötétbarnával készítették két mintával nagyméretű gránátalmákkal vagy tulipánokkal.

Heves megyei motívumok - 22 Ft

A hevesi hímzésekre igen nagy hatással volt a híres matyó, ugye Mezőkövesd végülis határos a megyével. Nagy díszes virágminták, és kifejezetten sűrű mintavetés jellemzi, kisebb virágokkal, leveles indákkal töltik ki a teret. Uralkodó szín a vörös, melyet gyakran zöld egészít ki ahogy a bélyegen is látszik.

[lucidite]

dancing light by Zsófi

[film-120]

D. by Péter Fülöp Via Flickr: Mamiya 645 1000s Carl Zeiss Jena Sonnar 180/2.8 Kodak Portra 160 Tetanal Colortec

[mratheclassic]

‘ Savaria City 9700 ‘ logo in Disney style.

[algebraicvarietyshow]

“Karácsony a legnépszerűbb miniszterelnök-jelölt a Vas megyei körzetben, az ellenzéki összefogás pedig nyolc százalékkal előzi a Fideszt.” vs. azok a jóslatok, hogy karácsony csak budapesten tud szavazókat hozni

[homregeszet]

Kedves Ásatási Naplóm: Egy régészeti megfigyelés emlékei Szádváron

2018-ban 4 hónapot töltöttünk a megye északi szegletében megbúvó Szádvár megelőző feltárásán. A Nemzeti Várprogram keretében megújuló romvárunk 2020. évi kivitelezéséhez további régészeti megfigyelések kapcsolódtak. Fogadják, fogadjátok ezt a térben és időben kissé csapongó, a megélt élményeket, gondolatokat - a teljesség igénye nélkül - megjelenítő kis írást.

Mikor az ásatás végén Nándival elkészítettük az utolsó fotókat az Alsóvárról, az általunk csak „VIP kilátónak” nevezett szikláról, még nem sejtettük, hogy… 2019. a várakozás éve lesz. Elkészültek a végleges építészeti tervek, ezt megelőzően rohamtempóban az éves dokumentáció is, hogy legyen miből tervezni…, majd a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési NKft. megpályáztatta a kivitelezést és megköttettek a szerződések. 

2020 tavaszán, szinte az “I. Nagy Karantén” kezdetével párhuzamosan megkezdődtek a munkák. Mi pedig a zsebünkben a megye területére érvényes „világjeggyel” elkezdtük a régészeti megfigyeléseket. Párhuzamosan két csapat dolgozott a váron; Szabó Mikiék a felsővári falazást és az összes famunkát végezték, míg az alsóvári csapat 2-300 köbméter omladék eltávolításával kezdett, majd a kőműves munkákkal fejezte be a kivitelezést. 

A 2018-as tapasztalatokból okulva a Felsővár megközelítésénél hanyagoltuk a Csigát, inkább megkerültük a Várhegyet. Maradandó emlékként égett az agyunkba a 2 évvel ezelőtti eset, mikor Nándival egy dokumentációs napon mindent (komplett fotós, rajzos felszerelést, aprószerszámos raselokat, a SOKKIA műszert és természetesen a saját zsákjainkat is) a testünk különböző pontjaira aggatva küzdöttük fel magunkat – a vár építtetőit elég sokat emlegetve - a 35 fokos lejtőn. Mert úgy rövidebb…

Ma már egy, Gábor osztályvezetőnk szavait idézve „kényelmes lépést biztosító” 373 fokból álló lépcsőn juthatnak fel a kirándulók a Felsővár területére. Szerencsére azért van 3 pihenőpont beépítve. 

A feljáró kivitelezésekor a munkások újra megtisztították a szekérnyomokat rejtő sziklafelszín egyes részeit, sőt a felfedezés örömében kissé túl is tolták a munkát. A szekérnyomok mellett egy keskeny sziklába faragott lépcsősor elemei is előkerültek. Próbáltunk javaslattal élni, hogy a további kutathatóság miatt helyezzék 2-3 méterrel odébb a lépcsősort, de nem jártunk sikerrel. A feljáró az eredetileg tervezett helyén, a Csiga egykori nyomvonalán valósult meg.

Míg tavasszal és nyáron én a megfigyeléseket végeztem, Józsi és Viktor a vár északi előterében folytattak fémkeresős kutatást. A sok II. VH-s hadianyag mellett azért sikerült az 1567-es ostrom új nyomaira is rábukkanniuk. Egyik nap mindketten egy-egy 2 fontos (kb. 1 kg-os) vas ágyúgolyóval tértek vissza, melyet a várból lőttek ki az egyik, eddig még nem ismert ütegállás feltételezett helyére.

Augusztusban a Szádvárért Baráti Kör által szervezet Vármentő Héten a megfigyelések mellett a régészeti feltárást is irányítottuk.  Ekkor Bakos Gábor és önkéntesei járták a vár környezetét „lengetve”, mikor dél körül egy lihegő srác tűnt fel a Felsővárban: „Gabi azt üzeni, hogy gyere már le. Minek? Sok vasat találtak. Vasat? És azért menjek le és másszam meg még egyszer a hegyet?” Természetesen megérte le- majd felsétálni. Egy kelta kori vas szerszámdepót dokumentáltak éppen a kollégák.

Az Alsóvár 6-8 méter magas falai állványépítési munkáinál régi ismerősökbe botlottunk. Gyula és szendrőládi csapata ’18-ban segített a feltárásoknál, most újra kaptak munkát a kivitelezésen is. Végre megnézhetjük azokat a faltetőket, amik eddig rejtőztek előttünk. Csupán egy probléma akadt: a tériszonyom. „Gyula, úgy építsétek meg ezt az állványt, hogy arra nekem fel kell majd másznom…” Sajnos a faltetők egy 4-5 m-es szakaszát a kivitelező már visszabontotta, mielőtt meg tudtuk volna nézni… (itt végül 2018-as drónfotókról azonosítottuk vissza a lőréseket). 

Természetesen a legmagasabb ponton maradt meg egy lőrés maradványa. Ide Pálfi Tibi mászott fel tisztítani, majd rövidesen jött is a kiáltás: „Kész vagyok főnök, jöhetsz fotózni!” Felmásztam, amíg lehetett, és hogyan tovább? „Kilépsz a falra, végig feljössz eddig és itt visszalépsz az állványra. Aha… Hát persze!” És közben még az eső is szitált. Felnyújtottam a fényképezőgépet és „Tibi bányász” elkészítette élete első „ásatási” fotóit. 

 Egy következő megfigyelési napon, de ugyanúgy szitáló esőben („Ez az aprószemű, csontig hatoló típus.”) vártunk Honti Szabival vagy fél órát az állványrendszer kakasülőjén, hogy drónfelvételt készítsünk, ha már felmásztunk ide. Akkor nem jártunk sikerrel.

Vannak olyan új elemek a várban, amik nagyon tetszenek (pl. merész vonalvezetésű gyilokjáró), és természetesen van olyan részlete, ami kevésbé.

Ezek csak kiragadott érzések, kis történetek, és lehet, hogy nem is a legjobbak. De ízelítőt adnak 8 hónapnyi munkából; az örömökből, csalódásból, bosszúságokból, a közös ötletelésekből és az új felfedezésekből. A kivitelezés decemberben lezárult. Mindenkinek javaslom, hogy látogassa meg a részben megújult, és sok új érdekességet tartogató Szádvárat. 

 Idén folytatása következik.

Köszönet: Bakos Gábornak, Bárdos Nándornak, Galkó Józsefnek, Honti Szabolcsnak, Hortobágyi Viktornak, Pálfi Tibornak.

Gál Viktor