#szombathelyiség

[viragfold]

Bloom útjai

2024. június 16: éppen 30 éve volt az első Bloomsday Szombathelyen, és éppen 20 éve hoztunk meg azt a döntést Székely Ákossal, hogy mindazt az aktivitást, ami részünkről Joyce és az Ulysses kapcsán inicializálódott, a továbbiakban nem Szombathelyen folytatjuk. Erre emlékezve három fogalom, ha úgy tetszik, három metafora jelentésbeli univerzumát fogom bebarangolni. Ez a három dolog pedig a szombathelyiség, a bloomság és a kontinuitás. 1997-ben egy vitacikkben ezt írtam le: „Vas megye nem esztétikai, hanem közigazgatási kategória.” Ezt ma is így gondolom. Sőt, nemcsak valamely ‘vármegye’ esetében, hanem egy város, pl. Szombathely kapcsán is irányadónak tartom. Tehát számomra egy közös művészeti aktivitásnak nem igazán alapja az, hogy a részvevők milyen lakcímadattal rendelkeznek. Valahogy sohasem érdekelt, hogy kizárólag baráti, ‘szomszédsági’ alapon kéne művészeti kooperációt folytatnom valakivel. A szombathelyi lakhely bázisán szervezett irodalmi, művészeti élet kedélyes familiaritása inkább untatott, mint inspirált. Szombathelyre akképp tekintettem (s ez a pozíció, úgy gondolom, talán Ákos nézőpontjához is közel állt) mint egy izgalmas szemantikai sufnira, ahonnan időnként olyan tárgyak, szavak, entitások stb. kerülhetnek elő, melyekről részben vagy egészben lebomlott az ‘eredeti’ jelentéstartalom, s új kontextusba helyezve, hívószóként használva alkalmasak egy nemzetközi mezőny megszólítására a Mail Art és a Fluxus horizontján. Legjellemzőbb példát erre a Leopold Bloom művészeti lap egyes számainak tematikája jelenthetett: Végállomás, Tejipar, Vérellátó, Emil stb. Ennek kapcsán a város különféle helyszínei is a kinyitott jelentésük révén részévé válhattak a szellemi network-nek. Hogy egyértelműbb legyen, mondok még egy példát: az 1996-os Bloomsday alkalmával kiadtuk a Leopold Bloom mappa Casino című számát, s ezért a napot annak hivatalos programpontjaként a szerencsejáték akkor még létező szombathelyi templomában terveztük befejezni, ahova este oda is vonult az egész társaság. Azonban - bár be voltunk jelentve, illetve jelentkezve a Casino-ba - valamilyen okból mégis elzavartak minket. Ennek ellenére mindez volt a bloomság maga, mert az nem más, mint “…egyfajta jövés-menés; kóválygós offenzíva; vagy tűnődés útközben, (…) szombathelyiség mint virtuális provincialitás; (…) ősszeférhetőségi törvény…” (AP; Élet és Irodalom, 1996. július 5.) Az itt leírtakból az is következik, hogy tartalmi/művészi kontextus, hitelesség nélkül nem igazán vontunk volna be valamely közteret, épületet kizárólag azért, mert megkértek rá, vagy mert valaki ezt elvárta volna, illetve örült volna ennek. Például valószínűleg nem sűrűn mentünk volna Bloomsday ürügyén az ún. ‘múzeumi negyedbe’ (bármit is jelentsen ez most Szombathelyen) vagy a Schrammel-gyűjteménybe (max. a Slammer-gyűjteménybe…), ha akkor már lettek volna ilyenek. Szerintem bármiféle kontinuitásra talán csak önmagunk vonatkozásában van esetleg esély. Nem gondolom, hogy amiatt beszélhetünk tartalmi értelemben egyfajta folytonosságról, mert időben egymást követve, részben azonos helyen történik valamilyen, nevében hasonló eseménysorozat. A szombathelyi bloom-ozást Ákossal 2004-ben befejeztük, ennek okairól már korábban írtam ebben a blogban. Azonban az aktív 'Virágzást’ máshol, új helyszíneken, új platformokon, hol együtt, hol külön folytattuk azután is. Ákos ezt ma már egy másik létsíkon teszi, én magam meg például ebben a blogban, vagy alkalmasint mondjuk egy Buenos Aires-i Mail Art projektben burjánzok tovább. Persze egyébként lehetnek érdekes szinergiák akár Szombathelyen is, azonban ezek nem a hajdani lakcímkártyák vagy a szombathelyi Bloomsday-kontinuitás hamis fikciója miatt állhatnak elő, hanem sokkal inkább egy közös gondolati-szellemi-művészeti horizont révén. E tekintetben pedig pont mindegy, hogy a brazil Santo André-ban, a törökországi Antakya-ban vagy épp Gyanógeregyében vannak azok, akikkel kulturális értelemben alkalmi vagy tartós közösséget alkotok.

[viragfold]

Bloomságtudat

Számomra a joyce-i kontextusból inicializálódó, június 16-ákon besűrűsödő bloomság elsősorban nem rendezvény, nem fesztivál, nem látványosság (nem spektákulum); nem hasznos és/vagy kellemes időtöltés, hanem olyasmi, ami sokkal inkább immár szellemi, gondolati síkon létezik. Bár tárgyiasul, térben és időben is megnyilvánul, ám alapvetően független mindezektől, nincs ezeknek alárendelve. Ebben a tekintetben hasonló a valláshoz.

A bloomságtudat lényegét (lényegtelenségét) ma sem tudom másként definiálni, mint 1996-ban:

"…mert a bloomságtudat egyfajta jövés-menés; kóválygós offenzíva; vagy tűnődés útközben; rekomposztált anszambling; el nem szórt szórólap, mellette egy szignált, számozott, pecsételt, nyálváladéktól szalmonellás, eredeti mű; szombathelyiség mint virtuális provincialitás; aktuális csere-bere; ősszeférhetőségi törvény…" Forrás: LINK