#Szülő leszek

[anyadisszeretne]

Féltem, hogy milyen anya leszek, hogy nem fogom jól csinálni, hogy nem lesz elegendő időnk egymásra többé a párommal de aztán megláttam azt a pici apró kislányt a szomszédos ágyban és könnybe lábadt a szemem.

Most már tudom, hogy igenis lesz időnk egymásra apával, egymásra is és a babára is,hogy iszonyatosan sokat kell még tanulnom de minden igyekezetemmel azon leszek, hogy neki a legjobb legyen.

Mert Anyának lenni a legnehezebb de egyben a legnemesebb feladat is.

[csacskamacskamocska]

Csak csodálkozom,

másokat olvasva, hogy mekkora mák, amin amúgy szoktam mélázni, hogy nekem nincs naaagy szerető családom, csak ez a két gyerek van, meg a keresztanyám, aki boldogan otthon maradt és magasról tesz a karácsonyra. Meg a nagynéném, aki a saját dinka családjával karácsonyozott, akik képesek voltak este 7-kor felhívni minket, hogy boldog karácsonyt kívánjanak. Mi mondjuk épp vacsoráztunk. Azt hiszem az évi egy telefonbeszélgetésre a legrosszabb pillanatot választották. :D És egy se volt köztük, aki azt mondja, hogy majd holnap telefonáljunk! :D Kezd a karácsony valami élhető dologgá válni, de most visszagondolva, mitől nem volt élhető korábban? Mert kellett volna valaki mellém, aki nem sodródik, se nem ellenáll, hanem akivel össze lehet nevetni minden tukmálás, minden kritika, minden faszság felett, hogy értjük egymást, bírd ki szívem. Akivel közös buborékunk van és ezzel hárítjuk és bosszantjuk a többieket. Aki megérti, hogy anyám nem egy átlagos bosszantó szülő, hanem egy narcisztikus trigger, egy drámakirálynő. De amúgy, nálunk anyámmal volt nehéz, a volt pasim családja pl tök normális volt, teljesen kellemes ebédeket lehetett náluk eltölteni. Vicces, hogy nem a családdal volt baj. Szerettek is engem. Persze a mostani dologban talán az is benne van, hogy nekem a bundáskenyér is megfelelne karácsonykor, és minden mást is a saját kedvemre teszek vagy nem teszek. Van nálunk pl mindenkinek egy feliratozott mécsestartója. Még régen csináltam egy karácsonyra. Anyukám nem igazán tartotta becsben, mint nagyjából semmit, amit adtam neki. Idén gondoltam, hogy kibővítem a készletet az összes szerettemmel. Azoknak a nevével, akik anyám miatt nem kaptak mécsest, mint a vérszerinti apám, és a nagyszüleim, sőt a nevelőapám szülei, és a barátok, akik fontosak nekem. És ez majd szép lesz, tele lesz mécsesekkel minden. És csak bővül és bővül majd a sok kis gravírozott mécsestartó. És persze egyszer majd én is csak ott leszek jelen. Úgy gondoltam, hogy ez szép szokássá válhat. ÁM nem kaptam olyan, amúgy teljesen átlagos üveg mécsestartót, mint amilyen a mostani hat. Úgyhogy teljes lelki nyugalommal elengedtem ezt az amúgy szívemnek kedves képet, azzal, hogy majd figyelek év közben, és ha látok valahol megveszem és majd jövő karácsonyra elkészül. Kiraktuk amik megvannak és minden felesleges érzelgősség meg önsajnálatban tocsogás nélkül meggyújtottam az összes mécsest amit csak találtam, mert szeretjük. Nagyon jó volt a lányommal karácsonyozni, aki hasonlóképpen szeret dolgokat, de nem ragaszkodik mániákusan semmihez. Én felvettem a szépruhámat, ő meg melóból jött zsebesnadrágban meg pólóban. Hát, akármiben jöhetett volna, én akkor is szeretem. :) A lényeg, hogy azt hiszem nagyon szerencsés vagyok, a boldog és békés karácsonyért hálás lehetek.

[levendulakertsarka]

Majomszeretet

Eddig sem gondoltam nagyon másképp, de miután egyhuzamban töltöttünk egy kicsivel több időt mint szoktunk gyerekek-szülők társaságában, rá kellett ismét csak jönnöm, hogy párommal borzasztóan másképp definiáljuk a majomszeretetet illetve az "elkapatott gyerek" fogalmát :D

Volt a társaságban egy kislány, aki nekem eléggé sok pontban kiverte a biztosítékot. Nem volt rossz gyerek, nem is volt már olyan kicsi 13 évesen (tween or teen, de nekem már inkább tween) és abszolút egy kedves gyerek, okos is, de jézus isten mennyire burokban tartják a szülők.

És persze, a gyerek viselkedése emiatt sokkal inkább a szülő hibája mintsem szerencsétlen gyereké, és én meg ne pofázzak úgy hogy nincsne gyerekem más neveléséről - és nem is akarok, de a szekunder szégyenérzet azért belém állt néhány alkalommal:

Eme gyermeket a szülők nem merik otthagyni, a mentálisan és fizikailag is fasza nagyival egy hétvégére, egy zárható, fűthető házban - fasz tudja miért.

Eme gyermek fennhangon nyávogott, és fejezte ki eléggé csúnyán a nemtetszését amikor a vendéglátó akiknél voltunk, két egymást követő estét is ugyan azt a vacsorát készítették nekünk, teszem hozzá úgy, hogy a vendéglátó éppen akkor sétált el mellettünk amikor a kölyök az anyja vállára dőlve panaszkodott - mire a szülő ezt "gyermeki őszinteségként" elkönyvelte.

Eme gyermeknek fogalma sincs a pénz súlyáról, és azt is megmerem kockáztatni, hogy sokszor nem is igazán érdekli hogy mennyibe kerül az adott dolog ami kell neki - és nem arra gondolok, hogy kér egy új pakk zoknit, vagy egy jobb tolltartót suliba, hanem point blank kijelenti hogy ő el szeretne menni Párizsba megünnepelni ha meglett neki a nyolc osztály.

A szülőknek nem ő volt az első menet, és más családtagok elmondása alapján az előző gyerekekkel sem voltak szigorúbbak - ami egy-kettő kölykön, őszintén meg is látszik - de őszintén kíváncsi leszek hogy most, úgy hogy egy eléggé nagy hitelt van nyakukban, mi lesz.

Tudod hogy mindenkinek máshol vannak a határok, de őszintén nekem nagyon furcsa volt látni, hogy a család ennyire "normálisnak" kezelte, hogy egy közel középiskolás, már szinte kamasz gyerek ennyire nincsne tisztában a világgal, és szó nélkül, vagy bólogatnak vagy rögtön a segge alá teszik ami kell neki. Nem azt mondom, hogy ki kell baszni a gyereket az utcára, étlen-szomjan, de nem hiszem hogy ez hosszú távon hasznára lesz a gyereknek, mert már most, látványosan nincsen tisztában sok dologgal.

És elhiszem hogy a szülő a legjobbat szeretné, de ezt a kislányt nagyom hamar szét fogják szedni a kortársai a suliban, illetve sok olyan dolgot nagyon nehezen fog csak megérteni/megszokni ami szerintem egy kamaszkorban/fiatal felnőttként egyszerűen csak át kell esni és tűrni.

Szerintem egy gyereket meg kell tanítani tűrni és nyelni is, és értékelni a pénzt amit sokszor főleg szopatós munkával szerzel meg, mert ki tudja meddig kell majd ilyenekbe utaznod.

[bridzsit]

A szülő és gyermek közötti kapcsolat nagyon fontos kéne legyen! Biztosan tudom, hogy minden tőlem telhetőt megfogok tenni, hogy én és gyermekem között minden harmonikus és békés legyen. Ember minket szét ne válasszon. Mindig mellette leszek, támogatom és segítem őt! Az engem ért családi traumákból pedig semmit meg ne érezzen! Az én keresztem nem lesz az ő keresztje!

[onsieluenkeli]

Fogadni mernék hogy amikor Harry hercegről (netflix) van szó, az embereknek, pláne az időseknek 95%-ban csak a pénz, a sztereotípiák, a hazugságokkal teli pletykák, Diana, és a felesége bőrszine jut az eszükbe.

És a legutolsó gondolatuk sem az, hogy ő is ember, szülő, és hogy családja is van, és mellette fontos küldetéstudattal például alapítványt is vezet, amit pont az olyan okok miatt hozott létre, amik életben tartják a bulvárt és a trash médiát. A szervezete pedig semmi mást nem hirdet, és segít, mint azt, hogy törekedj a mentális egészségre, és a másokat is megértő/tisztelő online, és egyéb kapcsolatokra, és a jobb médiafelületekre. = Ne akarj magadnak sérüléseket, és ne akarj okozni másoknak sem. Avagy az élni, és élni hagyni mentalitás. Szerintem zseniális ötlet, hisz nála jobban kevesen értik milyen undorító az emberi kíváncsiság, az irigység, a féltékenység, a gyűlölet, a manipuláló sz*rkavarás, a bántás és a pletyka. És ezek többnyire sérült emberek okozzák másoknak. - Ki vágyik ilyenekre? Senki!

Harry alapítványa segíteni szeretne az olyanokon, hisz azért hogy eltűnjön az ócska bulvárimádat, a hamis pletykák, a kezeletlen, és feszültséglevezető gyűlöletek... ezekre a problémára való megoldás, elsősorban az embereknél létezik!

Érdekesség, hogy az egész brit uralkodói család megszokott protokoll szerint szokott még az alapítványaikkal is foglalkozni, és Harry volt az első aki bevette 🇺🇲Amerikát és számtalan hirességgel karöltve kampányolt. Nekem nagyon szimpatikus, sikerült egy jó aktivizmust kitalálnia. (Remélem a Netflixes dokumentumfilmje is erről szól majd).

És milyen érdekes hogy ahogyan a zenei világ sokszor mennyire hasonlít a politikára, úgy a hírességek problémái sem igazán idegenek a kisemberek számára.

Bárki aki egy kicsit is ismert ember 🇭🇺 Magyarországon, és nem csak trash bulvárból él, az biztos ismeri azt a cipőt amit Harry és a családja is visel.

Mennyire frusztráló és végtelenül fájó amikor a magánéleted érdekesebb, és fontosabb, mint az, amit fáradhatatlanul teszel le az asztalra...

Az a bizonyos manipuláló, és undorító média

⤵️

Ott van a WMN. Nekem az. Amióta csak létezik, kissebb szünetekkel, de örökké megpróbálnak valakivel összeboronálni, és szórakoznak rajtam, és azokkal is akik kedvelnek. Undorítóak, én is utálom őket.

Higgyétek el valahányszor törekszem arra, hogy ne csak a rosszat lássam, és újra olvasok cikkeket náluk, idővel megint azt látom, hogy mégis elindul sunyin a szórakozás, és egyszerűen már nem tudom hova tenni. = Gaslighting

Amikor kiszúrnak valakit nekem, olyankor kérdezés nélkül, kezdenek el manipulatív felemelni, miközben ezt senki NEM kérte! Én pedig nem vagyok játék, és sem nem jobb, vagy rosszabb, és sem nem több, vagy kevesebb mint előző nap! És persze rohadt kellemetlenek azok az ostoba oltások, miközben tudom, hogy ők nem értékelnek valójában semmit, egyszerűen csak a párkapcsolat miatt művelik azt velem, és velünk! Ha pedig nem működik a játékuk, akkor másnap már tragédia leszek, és csalódás, és csalódás, és csalódás, kudarc, káosz, sz*r ember, csalódás, csalódás, csalódás, betegség, vírus... = Horror! = Gaslighting! Egyik nap még jó vagyok, következő nap izmosat belémrúgnak! És ez rég nem egyszeri eset...

Pedig nem csinálok semmi olyat, még flörtölni sem szoktam. És továbbra sem vagyok játék, sem nem jobb, vagy rosszabb, és sem nem több, vagy kevesebb, mint előző nap!

Most például azért kaptam a nyalsgemet – 33 – mert nem iszom alkoholt.

Alapból is az egész családom nem iszik, de például én azért sem, mert a szervezetem érzékeny rá, és sokszor rengeteg 💊fájdalomcsillapító is van bennem, és nem tanácsos mellé még azt is fogyasztanom. És most azért vgyok szar ember, mert nem iszom, néhány öregedett, IQ gyenge, felpüffedt fejű, firkász nőnek... ezzz, ezzz zavarja őket! Egy szabad választás, egy SZABAD DÖNTÉS, ami még ráadásul egészséges is!

Már ebbe is belekötnek. De ha fogyasztok mégis alkoholt, akkor meg azt nagyítanák fel, és akkor azon pörögnének.

És nem csak párkapcsolatmániánál művelik ezt! Azzal hogy a Flóra anno anya lett, vagy 1 éven át kapta a savat a nyakába, és minden egyes este 20-kor azzal oltogattak hogy milyen - a sz*r szülő, - milyen az ócska, hanyag anya, - miért ne akarj gyereket... Mert a Szentesi volt az admin, neki pedig nem lehet gyereke, és rühellte azt, hogy a Flóra népszerű. És tudjátok mikor fejezte be a szadizást? Nem akkor amikor százezredikre szóltam, hanem attól nyugodott le, hogy kiderült, a húga is terhes! Onnantól kezdve már kellemetlen volt még neki is lenézni az anyákat. Így volt! (Akkor kezdték el otthagyni a fiatalok a fossstos wmn-t, mert észrevették hogy seggfejkednek).

Sajnálom, de iszonyúan képmutató a bántalmazásról szóló, és társadalmat is javító cikkeket olvasni pont a WMN-nél! Nem furcsa hogy rengeteg olvasót elveszített az oldal!? Ha olyan „jó” akkor vajon miért? Nem furcsa!?

Mostanság az új kedvenc céltábla a Mérő Vera lett. Sajnálom. Volt lenézett anorexiás wtf drogos, vagy betegh, és lassan rajta szórakoznak naponta, amit szerintem szintén egyikünk sem kért, és krvára messze vagyunk azoktól az undorító játékoktól. Minden egyes sejtemmel a jó oldalára koncentrálok neki, és arra amit letett, és respektálom, és mégis félek hogy meg fogom utálni, köszönettel a manipulátoroknak. Volt már ilyen nem egyszer, és a poklok-poklát éltük meg. És ha még én is ilyen vagyok, akkor képzelheted mennyi félreértés, átb*szás, gusztustalan pletyka, oltogatás, és veszekedés van még az ótvar net miatt az embereknél, az emberek között... Nem? Horror. És gaslightingok tömkelege!

! Egymást hergelik és b*sztatják az emberek, nap mint nap.

Stigmák és skatulyák

Utálom, hisz ez miatt is van az, hogy mindig ugyanazok a lejárt körök futnak. És megint egy olyan probléma amit nem biztos hogy mi magunk okoztuk, nem biztos hogy a hiba bennünk van. Sőőőt.

Nekem a tarkómra ráégett a párkapcsolatmánia, és méghozzá olyan szinten hogy egyetlen cisz hetero ember nem él meg ennyi oltogató manipulatív horrort mint én.

A Flóra nyakára az égett rá, hogy egy „anya”, pedig mi ketten alig-alig jöttünk ezzel egymásnak, és nem belehülyülve. Ezeket nem mi erősítettük fel, hanem a retkes, mocskos oltogató net! A múltkor erről a jelenségről írt egy zseniálisat a Telex, és (én is) egyetértek vele. Végre valaki, Köszönöm. 🖖

Vagy ott van a kedvencem, a cigányozós stigma amit a Flóra a gyerekének, és a L.A.T.I.N.O. származásnak köszönhet. Pedig neki, és a családjának, továbbra sincsen semmi, de semmi, és SEMMI köze a Magyar cigányokhoz!!! Aki össze mossa a kettőt, kever-kavar, ritka egy ostoba, retardált, sztereotíp seggfej mögöttünk. - NEM?

............................................

Visszatérve Harry Hercegre, és a mentális egészségre, a normálisabb online terekre.

Nyugaton azért ebben is már jobbak.

Ha én kedves vagyok, azt nem keverik össze a Flörttel. Nem kell nekik százszor magyarázkodni, és értékelik a cselekedeteidet. Jobb a mentalitás, az empátia, a humánum.

Magyarországon, viszont egyre undorítóbb, és puruttyább a Facebook, és sokan menekülnek... A WMN-en az olvasók akkor figyelnek már csak fel a cikkekre, ha valamelyik író súlyos beteg, és végre szenved, vagy ha meghalt valamelyik gyereke (részvétem), és szenved! - ez nem ciki? Ez nem kínos?

És súgom, azzal hogy rajtam, és rajtunk szórakoztok, manipuláltok, nem lesz jobb semmi sem.

Beteg? Beteg? Betegh?

Kik?

Azok, akik értékesen töltik az online idejüket? Kisimult arccal, gerinccel, aktivizmussal, józanul?

Vagy azok, online vergődnek, és alkeszen, klímaxosan, és bulvár trash szinten mások magánéletében tocsognak? És hazudnak, oltogatnak, játszanak?

Példa

Hogyan ábrázol a WMN testvérkonfliktus megoldásáról szóló cikket?

Nem öleléssel, nem pacsival, nem mosollyal, hanem egy olyan képpel, amin egy kislány éppen egy kisfiú szemét tapossa ki.

(Bennem konkrétan megfagyott a vér, amikor ezt ⤵️ megláttam. Beteg!)

Nézd meg! Nézd meg! Ennyire puruttya a wmn! Kinek lenne kedve egy ilyen szadista illusztráció után, a cikket is elolvasni!?!?

Nem csak bántalmazást oltogat a WMN, ráadásul gyerekeket használva, hanem konkrétan van ott valaki, aki verekedéssel avagy erőszakkal értelmezi a gyerekek esetében a féltékenységet. Cuki? Kúrvára nem!

............................................

Az én családomban ilyet biztos hogy nem látsz, és legalább 30 éve ilyen nincsen!

Remélem Harry Herceg dokumentumfilmje is tanulságos lesz... és biztos vagyok benne hogy a világ, és a közönség is inkább kifelé halad a sz*r bulvárból, és az emberek is lassan meg/értik mi a baj. Nyugaton 💯.

.

[ertednyilt-viragok]

Megsérültem, alig bírok írni. Annyira fáj a kezem hogy időnként sírok miatta. Apa este figyelte a homlokom, lázas vagyok-e. Kérdezgette 10 percenként hogy vagyok. Azt mondta menjünk fel az orvosi rendelőbe, mert ez nem normális. Láttam az aggódást a szemében. Anya ránézett és annyit mondott nem tudja mit lehetne vele kezdeni, pár nap múlva elmúlik. És ennyi volt. Az apám szét aggódta a fejét mert annak ellenére hogy külsőleg kicsit látszik a seb, pontosabban csak annyira hogy 2szeresen fel van dagadva az ujjam és lila észrevette mennyire megvisel és mennyire fájdalmas nekem. Míg anyám épp hogy rápillantott, még fel se hajolt az ágyból és 2 perc után nézte tovább a tévét. El nem tudom mondani, mennyire rosszul esett ez. Azt hittem elbőgöm magam. De igen, mire is számítottam..

[a-n-d-a-f-t-e-r-a-l-l]

Na most lett elegem az egészből.

[a-multad-ami-furcsasagbol-all]

Ha egyszer szülő leszek..

Nem akarom,hogy a gyermekemnek lelki fájdalmai legyenek..

[csacskamacskamocska]

Valahogy

Azért nehéz bármit is írnom, mert csak valami szorongató félelemmel teli drukkolás van bennem. Legyen túl rajta, és bárhogy is lesz, ne baszódjon el minden végleg, de rossz, hogy nem tudok segíteni, mert én a krétával rajzolt határokat sem lépem át. Nem tudom mire van szüksége. Egyszer kórházba vittem a lányom. Egy kétökölnyi duzzanat nőtt a nyaka oldalán, nem bírta mozdítani a fejét. Nem tudták mi baja. Mindent vizsgáltak és nem jöttek rá. Végül a doki azt mondta. menjünk le az onkológiára, meg kéne nézetni ott is. Nekidőltem az üvegfalnak és szűköltem magamban. nem! nem! Istenem, nem! És sodródtunk az egészségügy útvesztőiben, és várakoztunk, és mosolyogtam és játszottam a gyerekkel és várakoztunk. És közben volt ez az érzésem, hogy ez itt a valóság, de nem kérek belőle és most van az amikor teljesen meg fog változni az életem és már soha de soha nem leszek boldog ember ezek után. Nem rák, mondta a vizsgálat után a doki. Minden eddigi ismeretével és tapasztalatával mondja, hogy nem tudja mi ez, de nem rák. Bénult voltam a félelemtől, még örülni se tudtam. Mintha valami kínzókamrából vonszoltam volna ki magam, nem múlt el minden rossz érzés csak úgy hirtelen. és nem volt ott velem senki. Se anya, se férj, senki. csak én, a gyerek meg a rettegés. Amikor a barátnőm elmesélte, hogy a kislányának rákja volt, és évekig hogy kezelték, akkor az egyik gondolatom az volt, hogy úristen, hogy bírta ki évekig azt, ami engem néhány nap alatt egy életre megváltoztatott. Soha többet nem hagyott el a félelem, hogy ennyi az egész. Egy nap elveszhet bárki, minden álmod, minden az életbe vetett bizalmad. Egy nap legyőzhet a fájdalom és a félelem mert büszke voltál, akaratos, de meg az élet megbasz akkor is, ha meg sem érdemled. Ki érdemelné meg? senki. Addigra már túl voltam néhány halálon. De a veszteségben nem lehet gyakorlatot szerezni. Aztán, ha megéltél ilyet, akkor azt gondolod, a másik ember is valahogy így van. Én nem tudom mire lett volna szükségem, de talán valami erős támaszra. Akárhogy lesz, ott leszek veled. és soha nem mondom azt, hogy most már elég. és nem fogom a gondjaidat, a fájdalmadat lekicsinyelni és segítek vinni a terhet. Aztán persze a másik ember, aki segítséget igért, elunja valamikor mert a fájdalom meg a gyász röhögve összefog a sorssal, és nem engedi, hogy könnyedén átvészeljen az ember dolgokat. A fájdalomra és kilátástalanságra mindig rátesz időnként egy lapáttal. és a segítők kihátrálnak, hisz van nekik saját bajuk is. ha egy barát vagy ismerős meghal, az élet hirtelen felértékelődik. Az embert elkapja a „most élj!” érzés. Ha a gyerek vagy szülő hal meg, akkor abban nem látjuk meg az élet törékenységét, csak az igazságtalanságot amit rávetítünk a saját életünkre. Milyen rövidet, keveset, nem olyat élt. De nem ad erőt hozzá, hogy jobban csináljuk a sajátunkat. A barátok elvesztése meg hozza ezt. pedig az a veszteség is fájdalmas nagyon.

Ezek kavarogtak bennem a napokban. De talán lassan jobb lesz. Most, hogy leírtam egy részét, talán megtalálom a hangom és legalább át tudok beszélni a krétavonal felett.

[labilisstabilitas]

Ha játék lehetnék

Ha játék lehetnék a polcon

én lennék a gonosz

mitől félnek a gyerekek

pedig nem akarok egyebet

csak hogy szeressenek

foglalkozzanak velem eleget

Ha játék lehetnék én lennék a baba

mosoly ülne az arcomon éjjel-nappal

láthatatlan könnyeim potyognának

elhitetném, hogy itt csak boldogság van

hinne nekem mindenki

hiszen olyan jól tudok színlelni

Ha játék lehetnék én lennék a kedvenc plüss

kit falhoz vágnak mikor megjelenik a düh

velem aludna a kisgyermek évekig

majd ha megunnak felraknak a padlásra egy ideig

anyuka úgy köszönt el sajnálja, azt hitte tovább leszek gyermeke kedvence

de meguntak és eltettek

Ha játék lehetnék én lennék a kisautó

a szőnyeg alatt csendben lapuló

haszontalannak könyvelt tárgy

senki sem nyúl hozzám már

csak rám taposnak az emberek

és a hibás én leszek

Ha játék lehetnék én lennék a porcelán kedvenc

óva inti tőlem a szülő a gyermeket

hiszen törékeny a testem

pedig ha tudnák milyen a lelkem

titokban játszanak velem a szobában

nagy szemekkel csodálnak

nem bízok az emberben,ki fog a kezében

úgy érzem félek

következő pillanatban már darabokban fekszem

szülők azt mondják minden rendben

vigasztalja a gyermeket

ki összetört engem.

-Sz. Bettina

[idezetektiniknek1]

Ha szülő leszek nem akarom, hogy a gyerekem féljen hazajönni, felhívni ha valami nem úgy sült el. Nem akarom, hogy sírjon miattam. Eltört egy poharat? Pótoljuk, és együtt feltakarítunk. Elfelejtett valamit? Emlékeztetem rá, normális hangnemben. Nem jutott ideje valamire? Leveszem a terhet a válláról.Rossz jegyet kap? Megnyugtatom, nem hagyom, hogy szomorkodjon, vagy féljen hazajönni, hogy amiatt legyen szomorú mert eltiltom valamitól. Szeretném ha nem beosztottam lenne a gyerekem, hanem egyenrangú fél. Hogy legyen beleszólása a dolgokba, hogy elmondhassa amit gondol. Szeretném ha szeretne itthon lenni, ha nem akarna elmenekülni. Ha mellettem merne telefonozni. Ha szülő lennék nem parancsolgatnék neki, példát mutatnék, és megkérném kövessen. Mert ha kiabálással nevelsz egy gyereket, az egyszer vissza fog kiabálni. Ha tiltással nevelsz, megtanul hazudni. Ha hazugsággal nevelsz, nem fog hinni neked. Ha lehordod mindennek, utálni fogja magát.

[falfirka]

Ha szülő leszek

Nem akarom, hogy a gyerekem féljen hazajönni, felhívni ha valami nem úgy sült el. Nem akarom, hogy sírjon miattam.

Eltört egy poharat? Pótoljuk, és együtt feltakarítunk.

Elfelejtett valamit? Emlékeztetem rá, normális hangnemben.

Nem jutott ideje valamire? Leveszem a terhet a válláról.

Rossz jegyet kap? Megnyugtatom, nem hagyom, hogy szomorkodjon, vagy féljen hazajönni, hogy amiatt legyen szomorú mert eltiltom valamitől.

Szeretném ha nem beosztottam lenne a gyerekem, hanem egyenrangú fél. Hogy legyen beleszólása a dolgokba, hogy elmondhassa amit gondol. Szeretném ha szeretne itthon lenni, ha nem akarna elmenekülni. Ha mellettem merne telefonozni. Ha szülő lennék nem parancsolgatnék neki, példát mutatnék, és megkérném kövessen.

Mert ha kiabálással nevelsz egy gyereket, az egyszer vissza fog kiabálni. Ha tiltással nevelsz, megtanul hazudni. Ha hazugsággal nevelsz, nem fog hinni neked. Ha lehordod mindennek, utálni fogja magát.

[gerywhite]

Innen is köszi a blokklista bővítéséért.

Amúgy az egykulcsos adó arra jó, hogy a gazdagok kevesebbet adózzanak, a szegények meg arányaiban többet.

A családi adózást én családosként nem tudom értékelni, mert minimum három gyerek kell hozzá, de addig el is kéne jutni, és olyan ingatlant szerezni, amibem el is férne az a három gyerek, meg plusz a két szülő hálószobástúl, a büdös életben nem leszek képes. És erről a CSOK tehet.

Teljes foglalkoztatás meg a faszom. Az nem teljes foglalkoztatás, hogy megszüntetjük a munkanélküli ellátást, és eltüntetjük a rendszerből a munkapiacról kiesőket. A közmunkának nevezett legális rabszolgaságnál meg még az MSZMP KMK-ja is humánusabb volt. De legalább kinyírták az OKJ-t, ha valaki elveszíti a munkáját, elfelejtheti az átképzést, és az új munkahelyet. Mehet rabszolgának.

A minimálbér reális vásárlóereje meg magasabb volt akkor, amikor nem terhelte adó.

Az államadósság forintosítása is jó dolog, el lehet inflálni, ezért nem 240-et fizetünk egy euróért, mint Gyurcsánynál, hanem 400-at. Csakhogy közben GDP arányosan az államadósság még nőtt is.

Azon meg tényleg percekig tudok röhögni, hogy a korábbi posztjai alapján is kőfideszes @korivagyok ennyire fél bevallani az igazat. És ha nem menő fideszesnek lenni, akkor faszér' tolja a propagandájukat, de ez már nem az én dolgom. ¯⁠\⁠_⁠(⁠ツ⁠)⁠_⁠/⁠¯

Azt szeretném kérdezni, hogy valaki tud-e olyan dolgokat mondani, ami Orbán uralkodása alatt az ország számára kimutathatóan jobb lett? Komolyan érdekel. Lehet, hogy csak én nem látok ilyeneket.

[lonleysworld]

Majd ha szülő leszek nem fogom ugyan azokat a hibákat elkövetni mint amiket nálam elkövettek...

[takemetochurch13]

Nem vagyok már 5 éves, tudod? Nem ülök már fent éjszakánként a plafont bámulva, hogy mikor jön haza apa. Kinek van rá szüksége? Nem volt ott, hogy megtanítson focizni, de megtanultam. Sőt nagyon is jó vagyok benne. Átestem az első randin nélküle, igaz? Megtanultam vezetni, szerelni és verekedni nélküle. 7 születésnapom volt eddig nélküle, és általában letudta őket egy SMS-sel. A Pokolba vele...! Akkor sem volt, és most sincs rá szükségem. Tudod mit, anyu? Befejezem a sulit nélküle. Szereztem egy szuper munkát nélküle. Összeházasodok egy csodás emberrel, lesz két gyerekünk, és jobb szülő leszek, mint ő valaha is volt. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ehhez nincs rá szükségem. Mert nincs egy átkozott dolog sem, amit taníthatna nekem arról, hogy hogyan szeressem a gyermekeimet

[progarden]

Képzeljétek el, ha egy nagy teherrel a hátatokon kellene járkálnotok - de a teher láthatatlan lenne mindenki más számára. Az emberek csak annyit látnának, hogy lassan és furán mozogtok, ügyetlenül botladoztok ott, ahol más magabiztosan lépked. Megrökönyödve és megvetően néznék, hogy mit bénáztok itt. Ilyen az is, amikor valaki drogfüggőséggel vagy más mentális problémával küzd.

Akinek amputálták a lábát, annak nem mondják, hogy nézd a pozitív oldalát, ne légy anyámasszonykatonája, tessék csak szépen járni, mint bárki más. De a depressziónál vagy függőségnél az emberek gyakran csak azt látják, hogy valaki hülyén, furcsán viselkedik. Nem látják az utat, ami idáig vezette. Azt kérdezik: "mi a franc baj van veled?" És nem azt: "mi történt veled?"

Senki sem kelt fel azzal a vággyal, hogy "na, akkor mától én függő leszek." Mind emberek vagyunk, akik cipelik a csomagjaikat, születéstől fogva. Bizonyos szempontból még régebben, hiszen az anyaméhben is érnek minket hatások, amelyek befolyásolják a későbbi testi-lelki fejlődésünket.

Bár gyakori ez is, de nem biztos, hogy ezek a hatások azt jelentik, hogy valami nagyon rossz dolog történt velünk (például abúzus). Hanem azt is jelentheti, hogy valami NEM történt velünk, aminek meg kellett volna történnie. Valamit nem tudott megadni a szülő, amit ő sem kapott meg, amire ő sem volt képes. A gyermek tükrözi a szülő lelkét.

Igazából generációkon keresztül adjuk egymásnak ezeket a csomagokat. Görnyedezünk a csomagok súlya alatt. Eltorzul az a mód, ahogyan a valóságot érzékeljük és ahogyan reagálunk rá. Szégyelljük, hogy szenvedünk, és kétségbesetten keressük az utakat, hogy a szenvedést csillapítsuk.

A függőség nem más, mint egy (nem az egyedüli) válasz erre a szenvedésre. Sikertelen és torz válasz - de válasz. Egy abnormális válasz egy abnormális környezetben normális válasz (Viktor Frankl). Hogy valamit kezdjünk ezzel a csomaggal, az első lépés: fel kell ismernünk, hogy van.

Ez nem a sebek nyalogatását és önsajnálatot jelent. De nem is önostorzást és önhibáztatást. Hanem azt, hogy megtanulunk együttérző kíváncsisággal odafordulni saját magunkhoz, ahogy Máté Gábor tanítja. Felismerjük, hogy gyakran a tetteinkkel a múltra reagálunk, nem a jelenre. Megtanuljuk újrateremteni a megszakadt kapcsolatot saját magunkkal. Megtanuljuk megosztani a terhet.