#Szülő

[csacskamacskamocska]

Szorosan összekapcsolódik

Heteken keresztül éreztem az elutasítást. Nem szólt hozzám, szia, megyek. Szia anya, megjöttem. Ennyi volt. Ha bekopogtam hozzá, nem hívott be csak az ajtón keresztül válaszolt. Ha véletlenül összetalálkoztunk a lakásban, a fején a füles, nem is reagált, ha szóltam hozzá, ha búcsúzáskor véletlenül közel voltam, elkaptam és megöleltem nem ölelt vissza. Mindennél jobban szeretem őt. (meg „őt”, meg „őt”, de erről még mesélek) Nos, mindazoknak mondom, akik majd elengednek félig felnőtt gyerekeket: Az ember vinnyog a fájdalomtól. Hiába tudja az eszével, a tudatos része minden értelmes gondolatával, hogy ez így jó, ezt kell támogatni, az érzések mégis borzasztóak: elutasítás, elválás, elhagyás, nincs szüksége rád, nem szeret, nem kíváncsi rád, nem akar téged. Az, akinek az életéért, a boldogságáért remegsz és akiért bármit megtennéd, az életedet is odaadnád: már nem szeret téged. Teljesen egészségesen: saját magát szereti és hamarosan lesz valaki, aztán még valaki, akit jobban fog szeretni saját magánál is, és legközelebb csak akkor lesz jelentős szereped az életében, amikor meghalsz és ha tényleg szereted, mindent megteszel azért, hogy ezt majd lehetőleg jól viselje. De amikor elutasítottnak érzem magam, akkor azt gondolom, hogy rosszul csináltam valamit. Talán valamikor a múltban, amin már nem tudok változtatni.

És az elutasítottság érzés mellett a rettenetes aggdalom. Semmit sem tudok róla, ugye jól van, ugye nincs baja, ugye nem azért zárkózott magába mert valami rémes titkot őriz? Ugye nem bántották?

Egy este megállt a szobámnál. Anya, tudunk beszélni? És elmesélte. Mindent, ami bántotta, és sírt, és el volt keseredve. És örültem, hogy nem nagyobb a baj, és beszélgettem és támogattam és erőt adtam és célt, irányt mutattam és iszonyatosan boldog voltam, hogy az én kicsikém hozzám jön sírni, ha baj van. Megkönnyebbült és kivirult, és elmúlt az elutasítottság érzés belőlem, mert elmúlt a távolságtartás belőle.

De az a pár hét, az elutasítottság érzés, a tehetetlenség, a reménytelenség borzasztóan megviselt.

Nekem nagyon fontos, hogy a gyerekeimet önálló, felnőtt életre neveljem. Teljes szabadságot élveznek még akkor is, ha nekem nem mindig jó érzés. Nincs szemrehányás, se bezzegelés, se finom érzelmi zsarolás, se majd meglátod, hogy igazam lesz, ez lesz, az lesz.

Gondolom így lesz később is. Jön majd, ha baj van. És szeretnék minél tovább elérhető lenni. De az élmény az elutasításról, ebben mélyre kellett mennem, hogy írni tudjak róla.

Folyt. köv...

[anyadisszeretne]

Érdekes ez a világ, én nem akarom a lányomat egy műtétnek kitenni és rám akarják hívni a gyámhatóságot, más pedig patkányok közt, szarban és húgyban neveli a gyermekét, nem ad neki enni mert nem vesz tápszert se semmit, a tiktokon kéreget a gyerekkel na azokat érdekes módon nem baszogatják... De engem minden szar miatt tudnak. Hát a lányom lábáról a retket nem nyalhatjátok le.

[csakazolvassa]

nekem is fura, hogy ezt ki kell mondani, de az anya a fontosabb szülő

Ez a poszt arról szól, hogy hogyan tagadják az anyák jelentőségét, hogyan radíroznák ki és hígítanák fel a női-anyai tapasztalatot. De hát ember volnék elsősorban, úgy értve, hogy a nővoltom előtt vagyok ember �� ez egy emberi jogi, klasszikus posztom. Ezzel együtt, és most erről írok: nőnek lenni speciális tapasztalat és létezés, amelyet csak az ismer, ért, aki nő, és csak ő hivatkozhat…

[hoofsnclaws]

Vicces azon anyáddal viccelődni, hogy mennyire meg akarsz halni.

Vicces, hogy mennyire nem veszi komolyan.

[rozsablog]

Olyan 5-ös szakmai érettségit fogok írni csak azért is hogy nagyobb lesz annál a csúnya dagadt fejednél is!

[kozbeszedhu]

Szülőként nincs egyszerű dolgunk, ha színes és változatos programot szeretnénk a családdal, amelyeken mindenki jól érzi magát.

[prologusblog]

Jessamine Chan: Jó anyák iskolája

Ha iskola, akkor mindig a középiskola jut eszünkbe, vagy a fősuli/ egyetem.  De nem csak fiatalok járhatnak iskolába. Vannak olyan helyek, ami kifejezetten a felnőttek tanítását szolgálják, vagy mondjam azt, átprogramozását? Jessamine Chan felnőttekhez szól, a felnőttekről és a gyereknevelésről ír regényében. Főszereplőnknek Fridának van egy rossz napja, pár ��rára magára hagyja másfél éves…

[softicyhuman]

Szeretem a szüleimet, de nem tartom őket jó szülőnek.

[izraelinfo]

Háborús játszódások

Anya, hol lőttek utoljára? – kérdezi Jonatán. Még alig ébredt fel, dörzsöli a szemét, egy új háborús nap virradt ránk. A háromszázhetvenhatodik, vagy valami ilyesmi, bár ki számolja – az egész egy hosszan elhúzód�� rémálom, aminek minden napja valahogy új borzalmakat tartogat, egyre csak generálja a fájdalmat és gyűlöletet. Végtelenül. Mintha azon az elátkozott októberi napon megszólalt volna egy…

[they-call-me-aromantic]

Abból fogom tudni, hogy jó szülő voltam, hogy a gyerekem soha nem fogja letölteni ezt az alkalmazást.

[csacskamacskamocska]

Amit adhatsz „Azért vagyunk itt, hogy átsegítsük egymást ezen a dolgon, akármi is legyen.”

Elgondolkodtatott az egyik blogbejegyzés, hogy van-e olyan , hogy túl sok szeretet, túl sok gondoskodás. Persze, hogy van. Szülők szokták elsősorban túlfélteni meg túlgondoskosni a gyereküket. De az nem szeretet, az a másik helyett élés. A saját gyerekkori félelmeiknek és vágyaiknak megélése a gyerekben. Amúgy felnőttként, felnőtteknek is legtöbbször azt adjuk, amire nekünk szükségünk lenne. Elég kicsi a képességünk arra, hogy valóban bele tudjunk gondolni a másik helyzetébe. Erről a sématerápián is szó volt (amúgy majd folytatom, de sokat kell ülepednie), hogy ugyanaz a történet más-más emberben másféle sémát alakít ki, az ő lelki alkata szerint. A kifejezetten empatikus emberek is inkább csak érzelmi állapotokat tudnak jobban levenni, de az egészét az adott dolognak ők sem. Párkapcsolatban viszont a gondoskodás a másik jóllétéről, az alap. Megkönnyíteni az életét, támogatni a céljait, ismerni, szeretni, visszajelezni, hogy örömünket leljük a létében. Gondoskodni a szükségleteiről? Igen. De ha figyelt az ember, akkor többé-kevésbé azt is érzi, hogy mikor elég. De az már nem biztos, hogy a kialakult rutin rugalmasan követi a változásokat. Ez az igazi varázslat, hogy tudok-e változni a kapcsolatban és változik-e velem a kapcsolat. ”te mindent elfelejtesz!” és az ember hosszú időn keresztül hagyja, hogy egyik legyen az elfelejtős és a másik így kifejezhesse a gondoskodását. (a felejtés helyére bármi berakható) Aztán egy nap már jut ideje meg ereje vagy keletkezik igénye arra, hogy ő ne egy elfelejtős legyen. És akkor a másiknak, aki szeret és figyel, kéne érzékelni, hogy hohó, itt változás van! Pontosan úgy, ahogy egy szülőnek (micsoda csavar ez!). Mekkorát fejlődött a másik! Na ez az, ami nem szokott megtörténni. Merthogy akkor a saját szerepünket és a szerepünk fontosságát kéne átgondolnunk, ami mindig nehéz. Ki vagyok én, ha nem az ellenpárja a másik valamilyen tulajdonságának vagy megszokásának? Mit kezdünk egymással, ha a másik ember valamilyen szokását kivonja a kapcsolatból? Létezik-e a kapcsolat vagy csak egymásrautaltság van?

Persze, lehet úgy élni, hogy nem figyelnek rád, és a nehézségeiddel magadra maradsz, és elméletileg szeretnek, mert valamikor életetek során szükségetek volt egymásra, és beragad valami cselekvéssor amit kapcsolatnak neveztek, de már csak azzal szembesülsz napi szinten, hogy semmi se jó amit teszel. Ha figyelmes vagy az a baj, mert sok vagy, ha nem csinálod az a baj mert itt se vagy, ha levegőt veszel, az is baj mert akkor a másik fuldoklik, miattad. Az ideális valami hatalmas érzelmi biztonság és egy dinamikus kapcsolat. Amikor bízol a kapcsolat erősségében és ez a bizalom mindent megenged. Bajt, változást, konfliktust, fejlődést, szabadságot. De hogyan lehet érzelmi biztonságot és bizalmat építeni? Hogy is mondta Pál Feri? Van, ami jó nekem, de nem tesz jót a kapcsolatnak. Van, ami jó neked, de nem tesz jót a kapcsolatnak. Akkor ezeket nem kell csinálni!

[anyadisszeretne]

Féltem, hogy milyen anya leszek, hogy nem fogom jól csinálni, hogy nem lesz elegendő időnk egymásra többé a párommal de aztán megláttam azt a pici apró kislányt a szomszédos ágyban és könnybe lábadt a szemem.

Most már tudom, hogy igenis lesz időnk egymásra apával, egymásra is és a babára is,hogy iszonyatosan sokat kell még tanulnom de minden igyekezetemmel azon leszek, hogy neki a legjobb legyen.

Mert Anyának lenni a legnehezebb de egyben a legnemesebb feladat is.

[csakazolvassa]

miért mumus a magyar?

Miért mumus a magyar nyelv és irodalom tantárgy? Miért gondolják az irodalmat szubjektívnek, megfoghatatlannak? És miért nem tartanak a magyartanárok nyelvtanórákat szinte egyáltalán? Ha van magyar átok, ez az. Alig akad magyar szakos tanár, aki igazán érti és szereti a nyelvtant. Nem tudom, más tantárgyakkal mi a helyzet (lehet, hogy senki nem szereti és nem is érti a tárgyát), de az biztos,…

[sztivan]

megmondta a gyerekorvos, hogy a gyerek betegségéről ő október 1-től a törvény szerint nem adhat papíron igazolást, hanem csak az eeszt-be töltheti fel

a gyerekek eeszt-je ugyan be van kötve a mienkbe, de ott csak azt tudjuk látni, hogy feltöltöttek valamit, letölteni onnan a szülő nem tudja

az ovi elvileg csak papíron bemutatva fogadja el ettől a tanévtől az igazolást

a szülő ugyan igazolhatja saját maga is a hiányzást, de csakis előre, úgyhogy az az opció, hogy kedves óvoda, ma este hányni fog a lányom, holnap nem jön, nem játszik

a szomszéd kerületben elfogadják az ovik papír alapon az igazolást, de itt megmondta nekik az önkormányzat, hogy nem fogadhatják el, mert a törvény ez, és őket büntetnék meg, ha nem így tennének

az óvoda és az önkormányzat is kapott ígéretet a kormányhivataltól, hogy amikor majd elindul az ovis kréta és össze is kötik az eeszt-vel, akkor utólag vissza lehet majd keresni az igazolásokat, ezt előbb októberre ígérték, aztán jövő januárra, aztán most a következő tanév elejére

a gyámhivatal öt igazolatlan nap után köteles megkérdezni a szülőket, hogy mégis mi történik

stay tuned, izgalmas ügyintézéseink következnek!

[hanselbeck]

Varga Judit bántalmazó kapcsolatai

Az elmúlt 48 órában megfogalmazott vádak Magyar Péter ellen akkor állítanak ki a rendszerről egy sokkal súlyosabb diagnózist ha éppen igazak és Varga Judit ennek ellenére véd egy legalább akkora, vagy még nagyobb nárcisztikus szörnyeteget.

Nem célom rendet tenni abban, hogy Varga Judit vádjai fedik-e a valóságot, ez jelenleg egyébként is lehetetlen. Fontosnak tartom, hogy mindenki, aki kapcsolati erőszakot szenved el az nyíltan beszélhessen róla kétségbevonás vagy áldozathibáztatás nélkül, de egy ennyire átpolitizált és az állampárti propaganda csatornáin keresztül stratégiai időzítéssel kiengedett előbújás kapcsán elvárható a fokozott óvatosság, de most egy pár bekezdés erejéig játsszunk el azzal, hogy Magyar Péter egy bántalmazó.

Kisiklott propagandavonat

A kegyelmi ügynél a rogáni propagandagyár egyszerűen elvesztette az irányítást és azóta sem tért magához, nem talál fogást a rendszer elburjánzott daganatos sejtjeire rámutató lándzsahegyekkel szemben. Magyar Péter akár bántalmazó, akár nem, akár messiás, akár nem, képes arra, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból és hibákat kényszerít ki belőlük.

Bayer Zsolt azt állítja, hogy már 10 éve tudnak a bántalmazásról, de a mondat nem egy önreflexív sajnálkozással folytatódik, hogy 10 évig hagytak cserben egy nőt, egy kollégát, egy barátot, egy államtitkárt, egy igazságügyminisztert.

Kocsis Máté azt mondta, Varga Judit pedig a Hajdu Péternek adott interjúban megerősítette, hogy Magyar Péter csak azért vergődik, mert a válással elveszítette a felesége által neki szerzett pozíciókat, de a mondat nem egy önreflexív sajnálkozással folytatódik, hogy ebben a rendszerben nepotizmus uralkodik.

A Rogánék által kiszivárogtatott rendőrségi iratok (amelyek nem tettek említést tettlegességről) szerint Magyar Péter közúti veszélyeztetést követett el, amikor autójával egy rendőri járművet üldözött keresztül a városon nyaktörő tempóval. Eljárás nem indult, mert a NER-ben védve vagy.

Magyar Péter tűhegyekkel bökdösi Rogán Antal talpát és a propaganda pontosan úgy reagál, ahogyan egy sarokba szorított nárcisztikus: Csíp, rúg, harap és mindent megtesz, hogy a figyelmet elterelje és azzal sem törődik, hogy sokszorosan ellentmondásba kerül és végül mégis lebuktatja önmagát. Megéri Tónit böködni, mert látszólag nem tud hűvös fejjel gondolkozni.

Eközben annyira hatásos ez a fajta propaganda Magyar Péter ellen, mint erdőtűz ellen egy pohár víz. Annyiszor láttuk már ezt a karaktergyilkolást, annyiszor mondta ki bíróság, hogy hamis volt, annyiszor láttuk, hogy a propagandasajtó sérelemdíjat fizet ki a valótlan állításokért, hogy ezeknek már senki sem hisz.

A legnagyobb probléma pedig az, hogy akkor sem hisz majd benne senki, ha történetesen igaz, mert a NER csőre töltött fegyverének látszó tárgy ez a vád.

Röhögő fejek egy bántalmazott nő posztján

Varga Judit pillanatok alatt összeszedett több tízezer röhögő szmájlit arra a Facebook posztjára, melyben már nyíltan erőszakossággal vádolta meg volt férjét. Gyomorbántalmakat okoz amikor el lehet jutni a közbeszédben oda, hogy a családon belüli erőszak már nevetés tárgyát jelentheti, függetlenül attól ki áll elő vele.

De tudod mit? Bazdmeg Judit!

Bazdmeg Judit, amiért éveken át asszisztáltál ahhoz a rendszerhez, mely szisztematikusan bagatellizálja a párkapcsolati erőszakot és hirdeti a macsókultuszt!

Bazdmeg Judit, amiért hisztinek nevezted az isztambuli egyezményt és azt állítottad, hogy Magyarországon minden nő megfelelő védelemhez jut!

Bazdmeg Judit, amiért azt állítottad, hogy Magyarországon nem kaphat megosztott gyermekfelügyeletet bántalmazó szülő!

Bazdmeg Judit, hogy a legintimebb traumádat kölcsönadod Rogánnak, hogy abból politikai bunkósbotot faragva tovább rohassza a bántalmazott nők pozícióját!

Bazdmeg Judit, hogy egy olyan rendszert veszel a védelmedbe, mely téged is 10 éven át cserben hagyott nőként!

Bazdmeg Judit, hogy a politikai bulvár szintjére silányított sztorival tovább rombolod a kapcsolati erőszakot elszenvedők szavahihetőségét!

Varga Juditon nem azt kell számon kérni, miért beszélt éveken át tökéletes házasságról és szabadságot nyújtó férjről ha ez nem igaz, egy bántalmazott gyakran védi félelemből vagy manipulációktól vezérelve a bántalmazóját.

Rajta azt kell számon kérni, hogy a "poklot és terrort" jelentő házassága ellenére segített elkaszálni olyan törvényeket, mely a bántalmazottakat segítené és cinikus megjegyzésekkel rázta le a hozzá segítség igényével forduló bántalmazott nőtársait és nőszervezeteket.

Minden röhögő szmájli egy olyan rendszer következménye, ami az áldozatok segítése helyett azok hiteltelenítését tartja fontosabbnak.

Ha egy igazságügyi miniszternek sem megy…

Mit üzen ez a történet azoknak a nőknek, akik életüket féltve, egzisztenciális félelemtől vagy manipulációktól vezérelve nem tudnak kilépni egy bántalmazó kapcsolatból? Mit üzen nekik az, ha a rendszer még azokat is cserben hagyja, akik kifejezetten nagy hatalommal rendelkeznek egy minisztériumot vezetve?

Minden kiosztott hitvesi pofonnak bűnpártolója a rendszer, kormányzattal, propagandistákkal, beszélő fejekkel, publicistákkal, akik számára egy nő szenvedése maximum akkor számít, ha abból politikai tökét lehet kovácsolni, egyébként 10 évig kussolnak, sőt a bántalmazó minden védelmet megkap a rendőrséggel szemben.

Az a helyzet, hogy ebben a rendszerben ha Magyar Péter valóban egy bántalmazó exférj, akkor még mindig több védelmet élvezett a NER részéről, mint az a nő, akinek a kezébe az Igazságügyi Minisztériumot adták, csak sajtóban kibontakozó nyílt balhé ne legyen, persze csak amíg a hatalomnak ez áll pillanatnyi érdekében.

Nem véletlen, hogy a vádak szinte percre pontosan a súlyos hivatali visszaélésekről szóló titkos hangfelvétel nyilvánosságra hozatalával egy időben jelentek meg, hogy a sajtó inkább a vélt vagy valós bántalmazással legyen lekötve, ne pedig egy korrupciós botránnyal. Judit szenvedése így válik a rendszer logikájában a bántalmazottól elidegenített fegyverré, mert így törődnek a sajátjaikkal.

A legnagyobb bántalmazó ebben az országban maga a rendszer, nem lehet elégszer ismételni. Varga Judit kilépett egy bántalmazó kapcsolatból, de benne maradt egy másikban.

[prologusblog]

Mindent a gyerekért, na de mi van a szülőkkel?

Könyvmoly szülők olvasás élményei, túlélési praktikái Eljött ismét a gyereknap, minden a kicsik körül forog ilyenkor. Játszóházak, programok, ajándékok. No a könyvmoly szülők esetében pedig mesekönyvek.Nagyon sok szó esett már itt a Prológus berkein belül arról, hogy mit érdemes mikor olvasni a gyerkőccel, milyen könyveket ajánlunk a fiatalabb korosztály számára. Igen ám, de mi van a…