#Párnán?

[versinator]

Párnán? dérvert

Igás gyóni könyvre bucsut Velők vizre repültem rut Osztotta gallyán? kiköt olvassza Harcunkon őrölte záporosan árnyékozza Szódban! történet? fám fegyverünkön Búbánatos fánkról hótemetők üvöltsön

Benyitott irva enéltük hang? Nyakunkra össze! küldötték vészharang Surranni gyul elkéjelgett csináld Merészet! búsítsd cégérén mérföld Párnájára báránykái húzódjunk hegyenvölgyön Tengertakaróját bömböltek germánia! dőljön

Mesékre rózsafán balkéz dülőut Veritéke nyerit elengedtél koszorut Lear engednéde poriglan nyúzza Hazavezesse beragyogta szűzártatlan rábízza Oldalodon aggon szorítása ökrön Könnyázott szemembül grigorjevna megbűnhödjön

Megnyiltak hazaviszlek ércajkú életláng Dobját felét? golgotára? felujjong Kékjének végigsimítja hadakat szégyelld Kié? istenirás életedhez parancsold Férficsontok vakmerés hűséged szembeköszön Lángszinű tükörnek gondosak meneküljön

Tereád szivbe vőlegényük átfut Himjét józanságnak vérpad kályhasut Semmiséged pártosság megszoritom lehuzza Koldúsének elfelejtém cellának huzza Vérfolyók fúriák álarccal küszöbödön Kivérzi bukdosva germánok űzzön

Talál? őrangyal virrasszátok lázong Jóváhagyásunk nyithatom áldomásunk? lecsüng Rémnek lázadott jajongnak törüld Selyemsuhogva hazatérten szájára megsokald Prímásnak józsefhez szenvedőket máglyatűzön Rajokban leiratlan láthatatlan! kertünkön

[diogenesz2020portugal]

Volt egy kérdés egy macskás csoportban arról, hogy miért nem tudjuk kialudni magunkat a macskák miatt.

Az esti szertartás vacsora után kezdődik, amikor az egész család falkázik. Mi tévét nézünk, #Sámson (kutya, 15), Margit (#MargaritaNyikolajevna macska, kb. 5) és Lajos (#SzörnyetegLajos macska, 5) szellősen elhelyezkedik az ágyon, gondosan ügyelve arra, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Az, hogy mi hogy férünk el, mellékes.

Miután az Öreget levittük az esti biztonsági pisilésre, megágyazunk, vagyis kezdődik az elalvás előtti játék. Lajcsi kicsi kora óta szeret a paplan alatt rejtőző szörnyekre vadászni, egy ideig ráunt, talán két éve kezdte újra keresni. A különbség csak annyi, hogy ma már nem érdeklik a paplan alatt mocorgó rémek, csak és kizárólag kilátszó végtagokra vetődik. Elég sok véres ujjvég után tanultuk meg, hogy a préda az ugrás pillanatában nem mozdulhat. Ha sorozatosan nem tudja elkapni, felhúzza magát és harminc körömmel kapja el. Szintén evolúciós fejlődés, hogy ilyenkor utána is nyúl, nem elég a kezet visszarántani a paplan alá, a legjobb azonnal elhagyni a helyiséget, mivel mélyen a takaró alá nyúl kimeresztett karommal. Tudja továbbá, hogy az incselkedő ujjakhoz egy kar is tartozik, amit, amennyiben a karmával nem éri el, meg is haraphat. Margitkának viszont minden új, talán egy éve kezdte el érdekelni, Lajos mit művel ilyenkor. A csendes szemlélődésből mára aktív résztvevő lett, a gyorsasága vetekszik egy kobráéval és míg Lajos a karmait a fél karunk letépésére használja, Margitka tűhegyes és borotvaéles karmocskáit inkább beleakasztja az áldozatba. Lajossal ellentétben őt érdekli a paplan alatti mozgási is, illetve szívesen várakozik a takaró szélénél keletkező kicsi grottáknál a meglepetésre. Akkor is, ha senki más nincs a hálószobában. Ő még az utcán szerezte az első, képzeletbeli barátait, akik azóta is velünk laknak.

Miután mindenki elunta a játékot, kikapcsoljuk a tévét, lekapcsoljuk a villanyt és lefekszünk. A két macska ilyenkor szokta hangos ropogtatással elfogyasztani a második vacsoráját, időnként kergetőznek, elvégzik a dolgukat, alaposan elkaparják. Aztán jön Lajos. Sohasem lehet tudni, hol ugrik fel az ágyra, úgy landol, mintha nem lenne súlya. Aztán elindul kettőnk között a lábunktól a fejünk irányába, miközben egy B52-es hangerejével dorombolva jelzi, hogy kész az alvásra. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy túlmelegedjünk azáltal, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, ezért a lábunktól a fejünkig utat tör magának, majd visszatér a lábunkhoz, ahol kizárólag a paplanon lehet aludni. Általában az enyémen, lehetőleg teljes hosszában kinyúlva, a hosszanti tengelyemhez viszonyítva merőlegesen lehet csak kényelmesen aludni. Így nincs más választásom, mint felhúzott lábakkal aludni. Fő a kényelem. Mármint az övé.

Cserébe viszont vigyáz ránk, éjjelente többször őrjáratozik, ilyenkor ismét beindítja a fönt említett hajtóművet és néhányszor körbejár a lábujjamtól a fejtetőmig, majd ott teljes súlyával (ilyenkor olyan, mintha a repülő különösen nehéz fémből készült bombákkal lenne megrakva) a hajamra telepedik, majd először a párnán dagasztva húzgálja maga alá a kósza tincseimet, aztán a hajtöveimnél megragadva a szálakat kezd el fésülgetni, miközben a karmai félig kilógnak. Szerintem valahogy rá is tekeri a hajszálakat, az nem lehet, hogy csak nyomkodással ilyen erősen tudja húzni. Közben a karmocskáival ellenőrzi a fejbőröm vérellátását. Pozíciótól függően ilyenkor felnyúlok és simogatni kezdem, amit vagy megun és elmegy, vagy mindketten belealszunk. Ha nem tudom annyira tekerni magam, hogy simogassam, akkor egy idő után sértődötten elvonul.

Amennyiben nem hajtépésre vágyik, deréktájon áll meg, ilyenkor simogatni kell, mindketten megfelelünk a célnak, a simogatásból Lacinál gyakran kiskifli-nagykifli lesz, engem ritkábban tisztel meg vele. Néha-néha pedig magányosnak érzi magát, ilyenkor valamelyikünk mellkasára telepszik, elnyúlik, ahol álomba lehet simogatni. A mellkason alvás feltétele, hogy legalább paplan vastagságú takaróval legyen fedett a kérdéses terület. A mellkason alvásba Margitka is szívesen bekapcsolódik, mivel ketten vagyunk, egy szabad mellkas mindig akad. A takarás neki talán még fontosabb. Viszont amennyiben a mellkas iránya nem megfelelő (például hason vagy oldalon alszok), Lajos nem kompromisszumképes, ám Margitka az én esetemben szívesen kivételt tesz, és hajlandó akár az élvonalamon, akár a vállamon végig nyúlni, akár a hátamon összegömbölyödni. Margitka, Lajossal ellentétben, statikuszaj-generátorral van felszerelve, a dorombolását alig hallani, viszont jól érzékelhető huppanással érkezik az ágyra. Minden esetben csak és kizárólag Lacin keresztülmászva lehet megközelíteni engem is. Szintén rá jellemző, hogy nehezen dönt, több pozíciót is kipróbál mindkettőnkön, mielőtt kiválasztja a legmegfelelőbb alvóhelyet. Azt is tudni kell róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ő léptei nem pihe-puhák. Olyan, mintha pici, ólommal bélelt tűsarkú cipellőben toporogna az emberen, amelynek a sarkait minél jobban próbálja megvetni a takaró és az alatta lévő test egyenetlen felületén.

Az ébresztési hadművelet fél négy és fél öt között kezdődik, függetlenül a téli-nyári időszámítástól. Szerintem ismerik az órát. Habár ennek a műfajnak a nagymestere, egyebek mellett Sámson kiképzője, Bettyke volt, néhai cicánk, a tapasztalat hiányát számosságuk pótolja. Lajos elkezd fészkelődni és beindítja a hajtóműveit. Margitka, a kis tűsarkúiban ’véletlenül’ nem találja a helyét, ezért alaposan végigtapos bennünket. Sámson előbb jól hallhatóan ásít, megrázza magát, majd kikocog inni. Lajos visszatér, vészjósló végtelen nyolcasokat ír le körülöttünk, de simogatni már nem lehet. Margitka egészen közelről ellenőrzi az életjeleinket, különösen a légzésfunkcióink érdeklik, ezért egészen közel hajol a szánkhoz, a kicsi, nedves orra ilyenkor szintén véletlenül hozzánk ér. Szélsőséges esetben a lezárt szemhéjunkhoz. Sámson az ásításról sóhajtozásra vált. Lajos ismét körbeberreg minket. Az esetleg kilógó lábujjaim felébresztik a vadászösztönét. Amennyiben véletlenül a hátunkon fekszünk, Margitka előadja a hólyagtáncot: a hátán alvó fél óvatlanul exponált alhasán a fent említett, különösen hegyes sarkú kis cipellőiben, közvetlenül a húgyhólyagon bemutatja Ginger Rogers életművét. Sámson már nyüszög. Lajos és Margit borogatja az asztalt a konyhában, halljuk, ahogy figyelmeztetésül megcsörrennek a kint felejtett poharak a konyhapulton. Sámson hangosat ásít, nyújtózik, megrázza magát, majd csóválva megáll az ágy mellett. Közben megérkezik az alom felől Margitka első bűzbombájának a szaga. Lebuktunk, nincs mit tenni, egy újabb csodálatos nap virradt ránk. Amúgy is, mindjárt hat, nemsokára csörög az óra.

[csacskamacskamocska]

Kérdések, amik foglalkoztatnak

Vajon a hirtelen megjelent kiütéseimet a yoghurt (sok fehérje) kutyaszőr a párnán (hiába próbáltam megakadályozni) a sminklemosó (:((((() a stressz (hát mikor nincs stressz?) okozza-e? Vajon a pánikszerű hasmenést a nem laktózmentes mascarpone (igen elfelejtettem a tablettát :( ) az 5 cent vodka (nem szabad innom, nem bírják a beleim) a stresszes töprengés okozza-e?

Illetve, miért vagyunk érzelmileg kiszolgáltatottak azoknak, akiket szeretünk, és hogyan kell úgy csinálni, hogy az ember ne távolodjon el, hanem megoldja a konfliktusokat? Vagy csak veregesse hátba a másikat, figyelj bro, ez a te problémád, ne told rám, rendezd el magadban. Én is megtettem, amikor bajom volt. Amúgyis csak ismerősök vagyunk, igaz?. Max idézőjeles barátok, ahogy írtad is.

Egyik nap nevetés, másik nap sírás. Ha átlépek rajta nem vagyok empatikus, ha empatikus vagyok érzelmileg lenullázódom :/

[isz0ny]

Ez a gyerek mindent bevet, hogy ne kelljen aludnia... Volt már cumival célbadobás, rátört a sivatagi szomjúság, nagyon fontos mondanivalója van a párnán lévő baglyoknak, vad kiságyrázás ha ott mertem hagyni, megvadult végtagok tánca, még egy óriás kakit is képes volt prezentálni. Miért utálnak a gyerekek ennyire aludni?

[anyadisszeretne]

Az illatod a párnán nem hagy aludni.

[callmemolly]

“Ha ezt édesanyád látná

lehet,hogy szomorúan dőlne el a párnán,

mit csinál a lánya?

Ha édesanyád látná

kérné,hogy lassíts-lassíts még”

[lelkigyakorlatok]

Peter Balakian: Itt és most

A nap csíkokban érkezik, a fák felett sárga üveg. Azt mondom: a napunk egy vers – hozzád beszélek, de csak az ég hallja. Az ég hallgatja: az ég reményteli, és átlépkedek a széltörte hullám gránátalmamag-szilánkjain. Ha azt akarod, a vers uraljon mindent, lépj be egy ostorfába, lépj túl a hullámtörőn. Nem vagyok messze a szobától, ahol Van Gogh lábadozott – feje a párnán, hallgatta a hullámtörőn a misztrált, a fauvista levelek rohamát a szarkofágokon. Itt és most a tepidárium levegője csókol állon, églelke galambok szeretnek engem pillanatokra, mielőtt a szél ágakat tör és szór a szürke vízbe. Mit kérdezhetnék tőled? Hogy hogyan felel az égbolt a szélnek? A hajnal nem szívszaggató. A világ nincs tele szeretettel. Szabó T. Anna fordítása

[tulsagosanoszintee]

“Ébren álmodunk nesztelenül,

Ahogy elalszol rajtam meztelenül,

És a párnán koccannak könnyeid,

De a happyend csak hollywoodban létezik.”

Mehringer - Hóvirág

[tartsdmegazaprot]

Odaballagsz a kasszához 18.55-kor és kérsz egy pótjegyet. Legrosszabb esetben az első sorban ülsz majd párnán, de ez nem túl valószínű. Amúgy szerintem nem egy hatalmas eresztés, csak a hypeja nagy.

köszönöm a tippet:) miért nem tetszett annyira?

[uveggyapot]

úgy szeretem, hogy mikor együtt vagyunk, minden olyan magától értetődő. minden olyan természetes. és illünk egymáshoz, egymásba. félálomban mindenféle hülyeséget mondok neki, ő meg éberen figyel és mosolyog. talán nem is olyan hülyeségek. csak akkor könnyebben meg tudom fogalmazni. és mielőtt letenné a poharat az íróasztalomra, odaviszi a kanapé mellől a poháralátétet. én meg csak ülök, és hang nélkül követem minden egyes mozzanatát, annyira természetes volt, rutinos, és nem akarok hinni a szememnek. soha nem mondtam neki, hogy kell, hogy kényes az a fa anyag, és nem szeretem csak simán rátenni. akkor mondtam ki először magamban, hogy szeretlek. hangosan akkor még nem mertem, de semmi más nem járt a fejemben, csak ez. volt olyan is, hogy megkérdeztem, hogy kér-e fagyit, és elnevette magát, hogy egész nap azt kívánta, honnan tudtam ezt? vagy amikor a 7-8 részes filmsorozatról beszélgettünk, és a kedvencemet kérdezte, és én rávágtam, akkor is csak nézett rám csillogó szemekkel, hogy az nem lehet, mert az az ő kedvence is. szeretek vele zenékről beszélgetni, vagy amikor azt mondja, hogy prüntyögés, és azt is, hogy csomó mindent nem visel el más embertől, de tőlem nemhogy igen, de szereti is. és szereti, mikor főzök neki, finomnak találja mindig, és beszél rólam másoknak, mintha léteznék. mármint akkor úgy érzem, hogy elevenebb nem is lehetnék. hogy akkor lát más is, hogy hozzám lehet igazából érni. szeretem, hogy tervez velem, hogy nekem akar mesélni bárhol jár. szeretem, hogy jön. hogy itt van. hogy simogat. hogy amikor ő ébreszt fel, akkor még kávéra sincs szükségem. a múltkor szó szerint elfelejtettem, hogy nem is ittam még, és nem is kívántam annyira, mert ő finomabb volt. és ezt csak az érti igazán, aki pontosan tudja rólam, hogy mindig kávéval indítom a napomat, és anélkül nem vagyok az igazi én sem. de vele valahogy mégis. szeretem a szemeit, a haját, a bőrének az illatát, amit akkor is érzek a párnán, ha ő nincs itt éppen. ha hiányzik, mindig az ő oldalán alszok az ágyon. mert igen, nekem az az ő oldala, nem is kérdés. azt is szeretem, hogy vár rám. és tényleg, bármiről legyen szó, mindig vár rám. és ez most annyival másabb. mint bármi azelőtt.

[misunderstood11]

Ha édesanyád látná,

Lehet hogy szomorúan dőlne el a párnán,

Mit csinált a lánya

[diogenesz2020portugal]

Miért nem tudjuk kialudni magunkat?

Az esti szertartás vacsora után kezdődik, amikor az egész család falkázik. Mi tévét nézünk, Sámson (kutya, 15), Margit (macska, kb. 5) és Lajos (macska, 5) szellősen elhelyezkedik az ágyon, gondosan ügyelve arra, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Az, hogy mi hogy férünk el, mellékes.

Miután az Öreget levittük az esti biztonsági pisilésre, megágyazunk, vagyis kezdődik az elalvás előtti játék. Lajcsi kicsi kora óta szeret a paplan alatt rejtőző szörnyekre vadászni, egy ideig ráunt, talán két éve kezdte újra keresni. A különbség csak annyi, hogy ma már nem érdeklik a paplan alatt mocorgó rémek, csak és kizárólag kilátszó végtagokra vetődik. Elég sok véres ujjvég után tanultuk meg, hogy a préda az ugrás pillanatában nem mozdulhat. Ha sorozatosan nem tudja elkapni, felhúzza magát és harminc körömmel kapja el. Szintén evolúciós fejlődés, hogy ilyenkor utána is nyúl, nem elég a kezet visszarántani a paplan alá, a legjobb azonnal elhagyni a helyiséget, mivel mélyen a takaró alá nyúl kimeresztett karommal. Tudja továbbá, hogy az incselkedő ujjakhoz egy kar is tartozik, amit, amennyiben a karmával nem éri el, meg is haraphat. Margitkának viszont minden új, talán egy éve kezdte el érdekelni, Lajos mit művel ilyenkor. A csendes szemlélődésből mára aktív résztvevő lett, a gyorsasága vetekszik egy kobráéval és míg Lajos a karmait a fél karunk letépésére használja, Margitka tűhegyes és borotvaéles karmocskáit inkább beleakasztja az áldozatba. Lajossal ellentétben őt érdekli a paplan alatti mozgási is, illetve szívesen várakozik a takaró szélénél keletkező kicsi grottáknál a meglepetésre. Akkor is, ha senki más nincs a hálószobában. Ő még az utcán szerezte az első, képzeletbeli barátait, akik azóta is velünk laknak.

Miután mindenki elunta a játékot, kikapcsoljuk a tévét, lekapcsoljuk a villanyt és lefekszünk. A két macska ilyenkor szokta hangos ropogtatással elfogyasztani a második vacsoráját, időnként kergetőznek, elvégzik a dolgukat, alaposan elkaparják. Aztán jön Lajos. Sohasem lehet tudni, hol ugrik fel az ágyra, úgy landol, mintha nem lenne súlya. Aztán elindul kettőnk között a lábunktól a fejünk irányába, miközben egy B52-es hangerejével dorombolva jelzi, hogy kész az alvásra. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy túlmelegedjünk azáltal, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, ezért a lábunktól a fejünkig utat tör magának, majd visszatér a lábunkhoz, ahol kizárólag a paplanon lehet aludni. Általában az enyémen, lehetőleg teljes hosszában kinyúlva, a hosszanti tengelyemhez viszonyítva merőlegesen lehet csak kényelmesen aludni. Így nincs más választásom, mint felhúzott lábakkal aludni. Fő a kényelem. Mármint az övé.

Cserébe viszont vigyáz ránk, éjjelente többször őrjáratozik, ilyenkor ismét beindítja a fönt említett hajtóművet és néhányszor körbejár a lábujjamtól a fejtetőmig, majd ott teljes súlyával (ilyenkor olyan, mintha a repülő különösen nehéz fémből készült bombákkal lenne megrakva) a hajamra telepedik, majd először a párnán dagasztva húzgálja maga alá a kósza tincseimet, aztán a hajtöveimnél megragadva a szálakat kezd el fésülgetni, miközben a karmai félig kilógnak. Szerintem valahogy rá is tekeri a hajszálakat, az nem lehet, hogy csak nyomkodással ilyen erősen tudja húzni. Közben a karmocskáival ellenőrzi a fejbőröm vérellátását. Pozíciótól függően ilyenkor felnyúlok és simogatni kezdem, amit vagy megun és elmegy, vagy mindketten belealszunk. Ha nem tudom annyira tekerni magam, hogy simogassam, akkor egy idő után sértődötten elvonul.

Amennyiben nem hajtépésre vágyik, deréktájon áll meg, ilyenkor simogatni kell, mindketten megfelelünk a célnak, a simogatásból Lacinál gyakran kiskifli-nagykifli lesz, engem ritkábban tisztel meg vele. Néha-néha pedig magányosnak érzi magát, ilyenkor valamelyikünk mellkasára telepszik, elnyúlik, ahol álomba lehet simogatni. A mellkason alvás feltétele, hogy legalább paplan vastagságú takaróval legyen fedett a kérdéses terület. A mellkason alvásba Margitka is szívesen bekapcsolódik, mivel ketten vagyunk, egy szabad mellkas mindig akad. A takarás neki talán még fontosabb. Viszont amennyiben a mellkas iránya nem megfelelő (például hason vagy oldalon alszok), Lajos nem kompromisszumképes, ám Margitka az én esetemben szívesen kivételt tesz, és hajlandó akár az élvonalamon, akár a vállamon végig nyúlni, akár a hátamon összegömbölyödni. Margitka, Lajossal ellentétben, statikuszaj-generátorral van felszerelve, a dorombolását alig hallani, viszont jól érzékelhető huppanással érkezik az ágyra. Minden esetben csak és kizárólag Lacin keresztülmászva lehet megközelíteni engem is. Szintén rá jellemző, hogy nehezen dönt, több pozíciót is kipróbál mindkettőnkön, mielőtt kiválasztja a legmegfelelőbb alvóhelyet. Azt is tudni kell róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ő léptei nem pihe-puhák. Olyan, mintha pici, ólommal bélelt tűsarkú cipellőben toporogna az emberen, amelynek a sarkait minél jobban próbálja megvetni a takaró és az alatta lévő test egyenetlen felületén.

Az ébresztési hadművelet fél négy és fél öt között kezdődik, függetlenül a téli-nyári időszámítástól. Szerintem ismerik az órát. Habár ennek a műfajnak a nagymestere, egyebek mellett Sámson kiképzője, Bettyke volt, néhai cicánk, a tapasztalat hiányát számosságuk pótolja. Lajos elkezd fészkelődni és beindítja a hajtóműveit. Margitka, a kis tűsarkúiban ’véletlenül’ nem találja a helyét, ezért alaposan végigtapos bennünket. Sámson előbb jól hallhatóan ásít, megrázza magát, majd kikocog inni. Lajos visszatér, vészjósló végtelen nyolcasokat ír le körülöttünk, de simogatni már nem lehet. Margitka egészen közelről ellenőrzi az életjeleinket, különösen a légzésfunkcióink érdeklik, ezért egészen közel hajol a szánkhoz, a kicsi, nedves orra ilyenkor szintén véletlenül hozzánk ér. Szélsőséges esetben a lezárt szemhéjunkhoz. Sámson az ásításról sóhajtozásra vált. Lajos ismét körbeberreg minket. Az esetleg kilógó lábujjaim felébresztik a vadászösztönét. Amennyiben véletlenül a hátunkon fekszünk, Margitka előadja a hólyagtáncot: a hátán alvó fél óvatlanul exponált alhasán a fent említett, különösen hegyes sarkú kis cipellőiben, közvetlenül a húgyhólyagon bemutatja Ginger Rogers életművét. Sámson már nyüszög. Lajos és Margit borogatja az asztalt a konyhában, halljuk, ahogy figyelmeztetésül megcsörrennek a kint felejtett poharak a konyhapulton. Sámson hangosat ásít, nyújtózik, megrázza magát, majd csóválva megáll az ágy mellett. Közben megérkezik az alom felől Margitka első bűzbombájának a szaga. Lebuktunk, nincs mit tenni, egy újabb csodálatos nap virradt ránk. Amúgy is, mindjárt hat, nemsokára csörög az óra.

[nam00n]

és hogyha késeket döfnek szivembe, nem vérzenek

és ők nevetnek hangos hahotával, ha vérezek

és ők alusznak, ha az éjbe bolygok kínok alatt

és hogyha alszom majdan síri párnán, nem alszanak

— mágia, mások, kosztolányi dezső

[bobszter]

milyen jó lenne párnán

just admiring this fantastic block- damn that is a cat

from 501 quilt blocks treasury published by Murdoch Books (designer unknown)

[nehazuddhogyszeretsz2]

A párnán még érzem az illatod.

[benemteljesuloalomsblog]

Érzem az illatod a párnán, a pólódon amit itt hagytàl.

Hiányzol, hiányzik az érintésed, a szemeid, a szád, a hangod, a vicceid.

Várom, hogy újra lássalak, hogy itt legyél, hogy mellettem feküdj itt, ahol most is éppen rád gondolok.🤍