#Ordította

[versinator]

Ordította felajánlás

Kinyújtózott haladtál kőtörő petróleumlámpa Láthatnám futólag jégacél meghajszoltak Öntötték főtérre népesítik nyalábba Színváltozásáról görcsbe vasszerszámok epével Husu bíbelődtem arcotokon kínoznak Gyümölcsöket őszire felbődül cápa Gerincükre galoppban csillagképek kölcsönöket Súlyosabbnak terítem prédikációkból hóhérokká Fussák vesszővel epekedő gyilkolástól Alakzatunk belédvesz szegényei hajóstiszteletreméltó Vágyaktól jóságból tengerészsapkás támasztó Mintaképem felhőiben évszakváltás engesztelhetetlenebb

Visszatartani vaslábas dögvész culpa Hallgatjátok cirkáltak szolgákat keverékei Dönthetné összecsapnak meglegyinti elnöke Anekdotákat mindannyiokat földjüket győzelmeink Szakítsanak szédülést angyallal átkától Tűnőben elfonnyad rántó előrejelzőlámpa Kísértő borból bomoltak fessél Levessel gyámkodás megenyhítve odúk Szólítaná elvetik mocorgását legyeket Kefekötők boldogságnál szagtalan mélyrelátó Bárkája védekeztem jóságtól útmutató Kalapált mosolyának keszeg betakarították

[megakarlak-tartani]

- Te őrült - ordítottam.

- Te gyáva - ordította ő.

🤍

[madarashirek]

Rekedtre ordította magát Mangó, a debreceni szökött papagáj, hogy megtalálják - Blikk

[sztupy]

6 éve mikor először néztünk házikót, a legtöbb újépítésű telep ugye a város szélén az autópálya mellett van, voltunk egy ilyennél, éppen beszélgettek a szomszédok:

- Elnézést, hogy így megkérdezzük, de nem zavaró az autópálya zaja?

- EGYÁLTALÁN NEM - ordította az egyik

- ÉSZRE SE VESSZÜK, HAMAR MEGSZOKJA AZ EMBER - kiállította felül a másik

Nem oda költöztünk végül

[sztivan]

csodálatos, ahogy az ügyészségi közleményeket fogalmazzák

Mivel az átkelőhöz érkező egyik autós megállt, hogy átengedje a fiúkat, azok elindultak a zebrán. A másik irányból érkező vádlott későn észlelte őket, hirtelen fékezett, dudált és szitkozódással jelezte nekik a veszélyes közúti helyzetről kialakult véleményét. A két kamasz kérdő kézjellel válaszolt, erre a sofőr a járdán gyalogló sértettek mellett haladva, a lehúzott ablakon keresztül tovább szidta őket.

Mivel a fiatalok figyelmen kívül hagyták a szidalmakat, a sofőr ingerültsége fokozódott. Azért, hogy számon kérje őket, a járművéből kiszállt és kiabálva sietett a járdán sétáló két fiú elé. Egyikőjüket, aki megpróbált elhaladni mellette, elkapta, és a mellkasánál fogva ruháját megragadva rángatta, közben mindkettejük felé ordította, hogy „felakasztalak benneteket és megöllek titeket, ha még egyszer ilyet csináltok!”.

[avgdvl]

Ma majdnem

megvertek az OMV kúton a kasszánál. Egy ilyen alkoholista megfáradt bűnöző proli ordította az arcomba, hogy "szájba basszalak?", mert szóltam neki, hogy elém állt a sorban. Nem akartam tovább hergelni azzal, hogy 1. rendkívül bölcs dolog volna, 17 kamera kereszttüzében 2. úgyis még van hátra pár nap a pride hónapból, használja ki Végül nem baszott szájba, nem mutattam jelét félelemnek. Ketten voltak, az is pózolt ott nekem, de nem mert csinálni semmit.

[otthonzulles]

Szavazókat buszoztató sofőr fenyegette a szavazatszámlálót Karcagon

2022. április 3., vasárnap 15:50 – Átlátszó

A  „Húszezren a tiszta választásért 2022-ben” csoport szavazatszámlálója a szavazók szervezett buszoztatására figyelt fel Karcagon. Mobiltelefonos videót készített  az érkező kisbuszról, amikor egy másik várakozó jármű sofőrje rátámadt és durva szavakkal a videózás befejezésére szólította fel. „Kirúgom a kezedből, menjél be” – ordította a sofőr a szavazatszámlálónak, aki azzal védekezett, hogy hivatalos személynek számít. A felvételt a 20k22 választási megfigyelő csoporttól kaptuk.

— Karcag már döntött! Csak a Fidesz! ✌️✌️✌️

[southalldiaries]

Nevedli Zolival mi mindig egy kicsit

máshova tartoztunk. Sokszor lógtunk iskola után, volt egy titkos jelünk, mikor együtt az osztály elzengte, hogy viiiiszontlááátááásra, akkor mutattuk egymásnak, hogy találkozás az amfiban. És hát mi akkor légiósok voltunk, küzdöttünk a ránk eresztett tigrisek ellen, össze-vissza kavartuk elménkben nagyapám rám maradt, szecessziós könyveiből a fametszeteket az arénából, és Huckleberry Finnt, a tutajozást, és természetesen a Delfin könyvek kalózos vonatkozó részeit.

Nyilván kincskeresésből indultunk újra és újra a megnyomorodott Óbuda panelházak által elnyomott utolsó rejtekhelyeinek egyikébe, az iskolával szembenálló házba, ahol a homályos padláson két, kilencéveves kisfiú kutatott mindenféle elsűllyedt hajók kincsei után a nyolcvanas évek elején.

Szakadt az eső, amikor a világító kék szemű ragadozó ránk nyitott.

Szikár volt, alacsony növésű, és elképzelhetetlenül agresszív, mint egy párduc.

- Szóval ti forgatjátok fel a padlásomat - rivallt ránk, és mi akkor hirtelen moccanni sem tudtunk a rémülettől.

- Itt egy kisgyerekes család lakik, én csak őket védelmezem - ordított újra, majd megkérdezte: 

- Mióta jártok ide?

Mire egy szót is kinyögtünk volna, mi, kilencéves fiúk, kik az amfiteátrumba jártunk harcolni, és kincseket kerestünk, már tépte is Zoli haját.

- Szétbasszátok az ereszt meg a padlást nekem, kis rohadékok, sziszegte, egészen közel Nevedli Zoli arcához.

Aztán nekem is lekevert egy pofont, olyan igazi fülcsengőset, talán be is pisáltam tőle.

Áttört a gát, a két légiós meghajolt, elkezdtünk bőgni.

Finoman slisszolva megpróbáltunk kijutni a padlásról, de a vadállat utunkat állta felnőtt lábaival.

- Nem mentek innen sehova - közölte a kérlelhetetlen tényt.

- Kérem, bácsi, rendet rakunk, ne tessék ránk haragudni, mi csak kincseket kerestünk - rimánkodott Zoli, de ez a rimánkodás mintha csak felbőszítette volna a ragadozót.

- Kis szarosok - üvöltötte felénk vérben forgó, szép, kék szemmel. - Szeretnétek, ha felhívnám a Rendőrséget? - Szeretnétek, ha felhívnám a szüleiteket?! - ordította felénk.

A Rendőrség, meg a szüleink szó ekkoriban egyet jelentett a kínpadra vonással. A Rendőrség megfejthetelen, homályos, középkori tömlöcbe vetős félelem volt, a szüleim meg csak szimplán azt jelentették, apám kegyetlenül el fog tángálni. Más időket jártunk.

Halkan kattant a zár, amivel ránk zárta a lejáró ajtaját. A félelem és a hatalom találkozásától egyre fülledtebb, füstösebb, szívhatatlanabb lett a levegő a padláson.

Kezdett elviselhetetlen lenni ez az állapot, mi elvégre csak két kilencéves kisfiú voltunk.

Akkor mindketten sírva fakadtunk. - Kérem, könyörgöm, csak engedjen el minket - sírtam.

- Még sírsz is, te kis rohadék?! - hörögte. - Legalább legyél férfi, ha betörsz más padlására, legalább legyél férfi! - ordította.

Vékony bajusza volt, erre nem tudom, miért emlékszem. Hangosan sírhattunk, talán mások is meghallhatták. Szemben volt az iskola, meg a padlás alatt is lakhattak élő emberek. Lehet, hogy ezzel megkapta, amit akart, akkor, ez az ember. Még kicsit bezárva tartott, még ötszázszor elismételtette velünk, hogy sosem megyünk az egyébként értéktelen kacatokkal teli padlására, aztán hangos nyikorgással kinyitotta a padlásajtót, és szabadjára eresztett bennünket. Sírtunk, sokat, aztán mindenki hazament a dolgára.

Manapság negyvennyolc éves férfi vagyok, nagyjából harmóniában önmagammal. Valamennyire megírtam ezt a történetet feldolgozva egy regényben is, hátha az segít. Mégis, ha eszembe jut, szeretnék visszarepülni az időben, derékon kapni ezt a törékeny, kék szemű férfit, és baltával addig ütni minden létező testrészét, amíg vér nem serken, amíg vér nem borítja az arcomat, amíg vér nem borítja be azt a padlást, amíg vér nem borítja be Óbudát.

Az iskola áll, a házsort lebontották. Rendőrség lett a helyén.

[versinator]

Csalatkoztam elkerülöm

Dobogásával megvetetted szolgavér haramia Vehetném taszit kórtermekben bolondéria Szalutált álmodjál dunnái cigánylány Kérdezhetnék származás�� felvidulni fatorony Üzekednek tűzfejű szüleinktől galambokhoz Őrzőinek ravaszságod egyenleget jászolhoz

Fodrozott integetsz monstrumokká barlangvasút Foglaltan járókában pátosszal kocsiút Kihajlok gyerekeket összedörgölték ónszín Észrevenném rigói hálójából rozsdaszín Fölkiált karotokon növeli portréhoz Elfüstölgött fölrajzott eltáncolt potrohához

Bánatáról mindenekfölött szallagok szentencia Hajtanék csúful ágyunkra hagynia Születőben riadalomra magatokhoz épületállvány Lefogják ordította bekövetkezett dívány Feleségemre érnetek tartoztunk munkához Holmival szeretőmmel táblákhoz munkapadokhoz

Házunkra kötöttünk számadásokat orrszarvút Eleségét lehetetlenül cinq abszolút Mennyegzői unszolás alakult gyöngyházszín Mühelyek nyakörvén fiókjában ibolyaszín Ökrös letöri áttértek falakhoz Bebizonyította igazgatója hétféle madárhoz

Járnod falvakban énünk tartania Pattanj dögölve padláson hisztéria Sihederek ligeteken napnyugtával mindeneslány Felejthetted elnéznek boglárka kelevény Legmélyét harangozták álmosságon nádashoz Erőfeszítéseim terméskő katonáik mosolyához

Teremtettek járásúak gyerekben gyapjút Arcának hömpölygését hasonlítani vaskút Nyersanyaghoz házamtól kérdezzetek zsemlyeszín Elindulsz igazságtalan loptak gesztenyeszín Tömte bokrosodnak monumentalitás munkájukhoz Copfos kivették kőrist angyalához

[romanmigracs]

Magyar fegyveres antifasiszta ellenállás: a Kis Varsó « Mérce

„Mindenki ott állt a járda szélén és ordította, hogy „Büdös zsidók!”, és köpködtek bennünket. „Már ideje, hogy megszabaduljunk tőletek!” (Jakab Endre) Bihari Tibor elmondásában vasárnap lévén, „állt a nép, a járda szélén, és röhögött rajtunk – szörnyű volt azt látni… néztek ki az ablakon, könyököltek, nézték ezt a zsidó tömeget.” Márton Tamás szerint, aki szintén a tömegben volt, a nyilasok civil segítséget is kaptak: „Amikor jött a villamos, a kalauz kitette a sínváltó botot, hogy hátha valakit elkap a bottal… akit eltalált, annak pechje volt.”

"és akkor elindították a fosztogatást; mert azt mondták, hogy akinél húsz pengőt vagy többet találnak, azt a helyszínen felkoncolják."

1989 előtti hivatalos álláspont előtt a becsūletes magyar nép többsége segítette a zsidókat a gonosz németek ellenében (mínusz az elfajzott lumpenproli nyílasok). 2010 után dettó ez a hivatalos álláspont, mi ott sem voltunk, gonosz, megszálló németek stb.

[giigina]

Az eszem ordította, hogy ne, de mit is tehettem volna? A szívem pisztolyt szegezett a fejemhez.

[azalmodozoangyal-818]

Ma az előadás közben összetalálkozott a tekintetünk. Nem szóltunk egymáshoz, csak a szemeink beszéltek. A tiéd közölte velem a közömbösséget, az enyém pedig ordította feléd a fájdalmat amit okoztál.

@almodozoangyal-818

[yeyjj]

“ -Én nem attól félek-ordította miközben a képernyőn lévő szörnyetegre mutatott.

Nagyot nyelve próbálta folytatni, azonban újra kitört belőle a könnyzápor, ami végül tisztábbra mosta a szeme alatt lévő karikákat. Kócos haja rendezetlenül omlott a válára. Kezét felemelve egy tincset tűrt füle mögé.

-Hanem ettől-folytatta suttogva, mire felkapva a fejem néztem ahogyan rámutat a fejére. Kivörösödött szemei ismét csillogni kezdtek, mire magamhoz szorítva megcsókoltam homlokát.”

-a soha meg nem írt történetem

— @nxgydxra

[magyarkulturfoleny]

S jóédesmigrácskurvaanyádat, elfoglaltad az Én Parkolóhelyemet? Hát akkor kiparkolni sem fogsz tudni, buziköcsög! - ordította piros fejjel Szabó bácsi, majd ott hagyta a Visegrádi utca közepén lekapcsolt lámpákkal a kocsiját. A sarki kamerák közönyösen nyugtázták a szokatlan parkolási módit.

[leaf-in-the-storm]

Miért kell éreznem?–Ordította fájdalmasan, majd pedig erőtlenül esett össze.

[ll-konyves-idezetek]

- Igen, aki menő. Igen, aki a fél suli álma. És igen, aki téged választott! - ordította az arcomba.

Leiner Laura - A Szent Johanna gimi 5. - Remény