#Norberto Rodriguez

[gaussmultimedia]

Máster Diseño Visual 2020-21. Portfolio de Norberto Rodríguez López. Fotografías de Laura Flores.

[iontimes]

New details released about 46 arrested in prostitution sting, including Lewisville ISD coach, youth pastor

Dozens of local men – including some community leaders – were arrested recently at hotels in Frisco and Southlake as part of a multi-agency prostitution sting.

According to federal officials in the Dallas branch of Homeland Security Investigations, the 46 men included a volunteer firefighter, youth pastor, high school teacher and coach, semi-professional hockey player, and the director of operations for a large hospital network in North Texas.

The Dallas DHS Office said what the suspects do exploits and victimizes trafficking victims.

One non-profit working to help sex trafficking victims said the DFW Metroplex is a hot spot for it because of its size and highway system to other parts of the country. They said there isn’t anything thing typical about a human trafficking suspect, as it can be almost anyone.

We learned more about 46 people who were arrested at upscale hotels in Frisco and Southlake as part of a multi-agency prostitution sting earlier this month.

Frisco police said during the operation and following the investigation, they found no evidence of local underage sex trafficking, contrary to rumors.

"It’s happening more than people think and know," said Dr. Tonya Stafford Manning, who runs It’s Going to be OK, which is a Dallas-based non-profit organization that assists human trafficking victims.

Lewisville Independent School District confirmed Marcus High School teacher and football coach Tim Morrison was among the 46 suspects.

The district said Morrison was placed on administrative leave after his arrest and later resigned.

Fort Worth youth pastor Lamarcus Strickland was also arrested.

Spencer Asuchak, a 31-year-old professional hockey player who’s been with the Allen Americans — of the East Coast Hockey League — since 2013, according to the team’s web site, is one of dozens charged with solicitation of prostitution.

The team told , "We are aware of the situation. We don’t have a comment at this time as we gather more information."

A Baylor Scott & White Health director of operations, 49-year-old Jimmie Hemmingway, is also charged. Baylor said Hemmingway is no longer an employee.

"But this is happening. It’s happening right up under our noses. It’s happening right in our backyards," Dr. Manning added. "Nobody wants to get up and be a prostitute. Nobody wants to be trafficked. Nobody wants to be sold."

The dozens of men charged responded to online advertisements for prostitution, according to the Department of Homeland Security. But instead of communicating with women being trafficked, they were unknowingly communicating with law enforcement. Homeland Security did not detail what the posts read.

Meet-ups were arranged at hotels with the coordination and cooperation of hotel management and staff.

"I think other people were shocked by it because of who was implicated in the sting itself," Dr. Manning said.

42 other suspects were also arrested.

ICE released the names and birth dates of all 46 suspects.

Frisco Arrests

 Justin Rice

 Cody Wilson

 Trenton Ruwe

 Ronak Patel

 Todd Cook

 Aaron Posey

 Brandon Beecher

 Andrew Ratcliffe

 Spencer Asuchak

 Devin Johnson

 Jimmie Hemmingway

 Vijay Akula Krishna Murthy

 John Prevost

 Rodolfo Tibuni

 Michael Arenas

 Orlando Hampton

 Jacob Rumble

 Kevin Hasseell

 William Teemer

 Tanyon Oldham

 Adam Edelman

 Simon Withy

 Rahul Malviya

Southlake Arrests

 Liam Donnelly

 Scott Boeckstiegel

 Lamarcus Strickland

 David Gothe

 Anel Vemulapalli

 Cecil Timothy Morrison Jr.

 Bryon Althof

f Iwara Magumus

 Kilomo Kialemba

 Norberto Alvarado

 Sunny Roberts

 Elmer Acosta

 Jerry Smith

 Damien Mims

 Alex Maldonado

 Jason Cha

 Patrick Rodriguez

 Cornelia Cheeter

 Michael Smith

 Daniel Stewart

 Santosh Gorla

Frisco police also released the mugshots and charges of the 23 men they arrested.

HIS Dallas officials said the undercover operation coincides with the Department of Homeland Security’s Blue Campaign to highlight Human Trafficking Awareness Month.

Often, commercial sex workers are the victims of sex trafficking because they are either underage or were forced into the role.

"By targeting those involved in this crime, we hope to disrupt this activity and provide assistance to human trafficking victims by getting them connected to the advocates and resources they need," said Lester Hayes, the HSI Dallas special agent in charge.

"The victims of these heinous crimes are treated like commodities, used to make as much money as possible, as quickly as possible," added Tarrant County Sheriff Bill Waybourn. "Those who traffic victims are the scourge of the earth, and we will continue to target those responsible for the trafficking and those who solicit sex from them."

Anyone who is a victim or has information about other local sex trafficking cases is urged to call the department’s tip line at 1-866-DHS-2423.

Charles Crawford

[theglobaltime]

New details released about 46 arrested in prostitution sting, including Lewisville ISD coach, youth pastor

Dozens of local men – including some community leaders – were arrested recently at hotels in Frisco and Southlake as part of a multi-agency prostitution sting.

According to federal officials in the Dallas branch of Homeland Security Investigations, the 46 men included a volunteer firefighter, youth pastor, high school teacher and coach, semi-professional hockey player, and the director of operations for a large hospital network in North Texas.

The Dallas DHS Office said what the suspects do exploits and victimizes trafficking victims.

One non-profit working to help sex trafficking victims said the DFW Metroplex is a hot spot for it because of its size and highway system to other parts of the country. They said there isn’t anything thing typical about a human trafficking suspect, as it can be almost anyone.

We learned more about 46 people who were arrested at upscale hotels in Frisco and Southlake as part of a multi-agency prostitution sting earlier this month.

Frisco police said during the operation and following the investigation, they found no evidence of local underage sex trafficking, contrary to rumors.

"It’s happening more than people think and know," said Dr. Tonya Stafford Manning, who runs It’s Going to be OK, which is a Dallas-based non-profit organization that assists human trafficking victims.

Lewisville Independent School District confirmed Marcus High School teacher and football coach Tim Morrison was among the 46 suspects.

The district said Morrison was placed on administrative leave after his arrest and later resigned.

Fort Worth youth pastor Lamarcus Strickland was also arrested.

Spencer Asuchak, a 31-year-old professional hockey player who’s been with the Allen Americans — of the East Coast Hockey League — since 2013, according to the team’s web site, is one of dozens charged with solicitation of prostitution.

The team told , "We are aware of the situation. We don’t have a comment at this time as we gather more information."

A Baylor Scott & White Health director of operations, 49-year-old Jimmie Hemmingway, is also charged. Baylor said Hemmingway is no longer an employee.

"But this is happening. It’s happening right up under our noses. It’s happening right in our backyards," Dr. Manning added. "Nobody wants to get up and be a prostitute. Nobody wants to be trafficked. Nobody wants to be sold."

The dozens of men charged responded to online advertisements for prostitution, according to the Department of Homeland Security. But instead of communicating with women being trafficked, they were unknowingly communicating with law enforcement. Homeland Security did not detail what the posts read.

Meet-ups were arranged at hotels with the coordination and cooperation of hotel management and staff.

"I think other people were shocked by it because of who was implicated in the sting itself," Dr. Manning said.

42 other suspects were also arrested.

ICE released the names and birth dates of all 46 suspects.

Frisco Arrests

Justin Rice Cody Wilson Trenton Ruwe Ronak Patel Todd Cook Aaron Posey Brandon Beecher Andrew Ratcliffe Spencer Asuchak Devin Johnson Jimmie Hemmingway Vijay Akula Krishna Murthy John Prevost Rodolfo Tibuni Michael Arenas Orlando Hampton Jacob Rumble Kevin Hasseell William Teemer Tanyon Oldham Adam Edelman Simon Withy Rahul Malviya

Southlake Arrests

Liam Donnelly Scott Boeckstiegel Lamarcus Strickland David Gothe Anel Vemulapalli Cecil Timothy Morrison Jr. Bryon Althoff Iwara Magumus Kilomo Kialemba Norberto Alvarado Sunny Roberts Elmer Acosta Jerry Smith Damien Mims Alex Maldonado Jason Cha Patrick Rodriguez Cornelia Cheeter Michael Smith Daniel Stewart Santosh Gorla

Frisco police also released the mugshots and charges of the 23 men they arrested.

HIS Dallas officials said the undercover operation coincides with the Department of Homeland Security’s Blue Campaign to highlight Human Trafficking Awareness Month.

Often, commercial sex workers are the victims of sex trafficking because they are either underage or were forced into the role.

"By targeting those involved in this crime, we hope to disrupt this activity and provide assistance to human trafficking victims by getting them connected to the advocates and resources they need," said Lester Hayes, the HSI Dallas special agent in charge.

"The victims of these heinous crimes are treated like commodities, used to make as much money as possible, as quickly as possible," added Tarrant County Sheriff Bill Waybourn. "Those who traffic victims are the scourge of the earth, and we will continue to target those responsible for the trafficking and those who solicit sex from them."

Anyone who is a victim or has information about other local sex trafficking cases is urged to call the department’s tip line at 1-866-DHS-2423.

Robert Evans

[pinklilynews]

New details released about 46 arrested in prostitution sting, including Lewisville ISD coach, youth pastor

DALLAS - Dozens of local men – including some community leaders – were arrested recently at hotels in Frisco and Southlake as part of a multi-agency prostitution sting.

According to federal officials in the Dallas branch of Homeland Security Investigations, the 46 men included a volunteer firefighter, youth pastor, high school teacher and coach, semi-professional hockey player, and the director of operations for a large hospital network in North Texas.

The Dallas DHS Office said what the suspects do exploits and victimizes trafficking victims.

One non-profit working to help sex trafficking victims said the DFW Metroplex is a hot spot for it because of its size and highway system to other parts of the country. They said there isn’t anything thing typical about a human trafficking suspect, as it can be almost anyone.

Pink Lily News learned more about 46 people who were arrested at upscale hotels in Frisco and Southlake as part of a multi-agency prostitution sting earlier this month.

Frisco police said during the operation and following the investigation, they found no evidence of local underage sex trafficking, contrary to rumors.

"It’s happening more than people think and know," said Dr. Tonya Stafford Manning, who runs It’s Going to be OK, which is a Dallas-based non-profit organization that assists human trafficking victims.

READ MORE: Murdered McKinney woman planned to 'blackmail' boyfriend after finding out he was married, affidavit says

Lewisville Independent School District confirmed Marcus High School teacher and football coach Tim Morrison was among the 46 suspects.

The district said Morrison was placed on administrative leave after his arrest and later resigned.

Fort Worth youth pastor Lamarcus Strickland was also arrested.

Spencer Asuchak, a 31-year-old professional hockey player who’s been with the Allen Americans — of the East Coast Hockey League — since 2013, according to the team’s web site, is one of dozens charged with solicitation of prostitution.

The team told Pink Lily News, "We are aware of the situation. We don’t have a comment at this time as we gather more information."

A Baylor Scott & White Health director of operations, 49-year-old Jimmie Hemmingway, is also charged. Baylor said Hemmingway is no longer an employee. 

"But this is happening. It’s happening right up under our noses. It’s happening right in our backyards," Dr. Manning added. "Nobody wants to get up and be a prostitute. Nobody wants to be trafficked. Nobody wants to be sold."

The dozens of men charged responded to online advertisements for prostitution, according to the Department of Homeland Security. But instead of communicating with women being trafficked, they were unknowingly communicating with law enforcement. Homeland Security did not detail what the posts read. 

Meet-ups were arranged at hotels with the coordination and cooperation of hotel management and staff. 

"I think other people were shocked by it because of who was implicated in the sting itself," Dr. Manning said.

42 other suspects were also arrested.

ICE released the names and birth dates of all 46 suspects.

Frisco Arrests

Justin Rice

Cody Wilson

Trenton Ruwe

Ronak Patel

Todd Cook

Aaron Posey

Brandon Beecher

Andrew Ratcliffe

Spencer Asuchak

Devin Johnson

Jimmie Hemmingway

Vijay Akula Krishna Murthy

John Prevost

Rodolfo Tibuni

Michael Arenas

Orlando Hampton

Jacob Rumble

Kevin Hasseell

William Teemer

Tanyon Oldham

Adam Edelman

Simon Withy

Rahul Malviya

Southlake Arrests

Liam Donnelly

Scott Boeckstiegel

Lamarcus Strickland

David Gothe

Anel Vemulapalli

Cecil Timothy Morrison Jr.

Bryon Althoff

Iwara Magumus

Kilomo Kialemba

Norberto Alvarado

Sunny Roberts

Elmer Acosta

Jerry Smith

Damien Mims

Alex Maldonado

Jason Cha

Patrick Rodriguez

Cornelia Cheeter

Michael Smith

Daniel Stewart

Santosh Gorla

Frisco police also released the mugshots and charges of the 23 men they arrested.

HIS Dallas officials said the undercover operation coincides with the Department of Homeland Security’s Blue Campaign to highlight Human Trafficking Awareness Month.

READ MORE: 3 arrests made in shooting that killed teen outside Fort Worth Whataburger

Often, commercial sex workers are the victims of sex trafficking because they are either underage or were forced into the role.

"By targeting those involved in this crime, we hope to disrupt this activity and provide assistance to human trafficking victims by getting them connected to the advocates and resources they need," said Lester Hayes, the HSI Dallas special agent in charge.

"The victims of these heinous crimes are treated like commodities, used to make as much money as possible, as quickly as possible," added Tarrant County Sheriff Bill Waybourn. "Those who traffic victims are the scourge of the earth, and we will continue to target those responsible for the trafficking and those who solicit sex from them."

[norbertoinc]

Untitled. (Our last walk for 2019) This is a video fo me taking my magical fluffy niece Georgie for our last walk of 2019. • From an ongoing series called "Untitled", where I document + share thoughts, moments + experiences in my life as an unfolding work of art. This is also the last video of 2019.

[elcorreografico]

Corredor de las Infancias, declarado de interés municipal en La Plata

#CorredordelasInfancias, declarado de interés municipal en #LaPlata #Institucionales #Sociedad #Provincia #BuenosAires

El Corredor de las Infancias, que se desarrolla desde el año 2018 en la capital bonaerense, busca promover la participación y convivencia para la reivindicación de los espacios públicos como lugares legítimos para el encuentro, el intercambio y el juego.Martello agradeció el reconocimiento otorgado a partir del voto unánime de los integrantes del Concejo Deliberante platense al proyecto de…

[blogstayfit101love-blog]

Campeonato de España (Badajoz) FEFF (resultados)

Campeonato de España de resultados (Badajoz) FEFF biomarcadores , evento celebrado los días 14 y 15 de octubre en IFEBA en Badajoz.

Campeonato de España (Badajoz) FEFF 2017 Master Classic culturismo resultados

1. Manuel Sanchez Mira (Comunidad Valenciana) (5)

2. Antonio Hernandez Parra (Murcia) (8)

3. Juan Francisco Rojas García (Comunidad de Madrid) (2)

4. Pedro Fuentes Crespo (Castilla y León) (6)

5. Plumas redondas de Vicenç (Katalonia) (7)

6. Ramón Fallas Berrocal (Katalonia) (3)

. Jordi Valls (Katalonien) (4)

Bodyfitness Senior hasta 158 cm

1. Anabel Da Cruz Valenzuela (Katalonia) (98)

2. Meire Alves Da Silva (Katalonia) (102)

3. Rocío Ibáñez García (La Rioja) (88)

4 Sarah-Ashleigh Baker (Andalucía) (93)

5. Lucia Castillo Sanchez (Comunidad de Madrid) (109)

6. Maria Isabel Fernandez Fernandez (Galicia) (119)

. Alba Brox García (Comunidad de Madrid) (110)

Bodyfitness senior exige 163 cm

1. Elena Eulalia Ordoñez Mendez (Extremadura) (104)

2. Zaira Serrano Alama (Andalucía) (92)

3. Anna Ferrer Flos (Cataluña) (89)

4. Iune Gonzalez Ojembarrena (Cataluña) (118)

5. Rafaela Silva (Cataluña) (115)

6. Isabel Mendiola Torrón (Madrid en su totalidad) (99)

. Sara Rodríguez Berza (Galicia) (96)

. Montserrat Celaya Ramírez (Katalonia) (100)

. Cristina Rodriguez Olmos (Comunidad Valenciana) (103)

. Nuria Sans Roselló (Katalonien) (105)

. BegoñGarcia Villarraco (Comunidad Valenciana) (107)

. Luisa Gil Serrato (Baleares) (108)

. Mirian Ramos Caceres (Andalucía) (118)

Bodyfitness Senior hasta 168 cm

1. Marisa Lobato Gutierrez (Andalusia) (114)

2. Marina Navas Campaña (Comunidad de Madrid) (120)

3. Laura Benasques Borau (Katalonia) (122)

4. Mihaela Loredana Caiuteanu (Canarias) (116)

5. Pino Leon Yamila (Canarias) (94)

6. Guadalupe Quiles Robles (Comunidad Valenciana) (95)

. Silvia Tambo Arizcure (Comunidad de Madrid) (97)

Bodyfitness Senior plus 168 cm

1. Raquel Arranz Fernandez (Galicia) (117)

2. Sjoukje Van Der Heide (Andalucía) (112)

3. Helena Castro Roman (Andalucía) (90)

4. Montserrat Celaya Ramírez (Katalonia) (101)

5. Veronica Martin Martin (Comunidad de Madrid) (91)

6. Soraya Alvarez Peñuela (Asturia) (106)

. Sonia Trapero Burgos (La Rioja) (121)

Campeón absoluto de bodyfitness

Raquel Arranz Fernandez (Galicia) (117)

Bikini Fitness Junior

1. Elena Maria López Baena (Andalucía) (12)

2. Rocio Araujo Carrasco (Asturias) (20)

3. Sonia Bierge De Juan (Cataluña) (18)

4. Rosa Lopez Alamo (Andalucía) (11)

5. Tatiana Mompean Guillen (Comunidad Valenciana) (21)

6. Georgina Rivas Vilanova (Katalonien) (15)

. Ana Amante Gregorio (Murcia) (9)

. Paola García CéSpedes (Andalusia) (10)

. Raquel Frias Martinez (Cataluña) (13)

. Estefania Robles Rodriguez (Comunidad Valenciana) (14)

. Pilar Fernandez Jaen (Extremadura) (16)

. belén Gutiérrez Martín (Castilla y León) (17)

. Raquel Gonzalez Adan (Canarias) (19)

Bikini Fitness Master hasta 163 cm

1. Sonia Rodriguez Martin (Cataluña) (131)

2. Rebeca Mena Serrano (Cataluña) (129)

3. Kamila Pardamcova (Andalucía) (140)

4. Rocio Pedrero Rivera (Andalusia) (128)

5. Tamara Iglesias Elvira (Comunidad de Madrid) (139)

6. Gloria Borregales Simancas (Comunidad de Madrid) (127)

. Karina Balladares De Larramendi (Galicia) (130)

. Irene Carrasco Rojas (Euskadi) (133)

. Maria Del Rosario Guillen (Murcia) (136)

Bikini Fitness Master plus 163 cm

1. Valeria Noel Britos (Cataluña) (132)

2. Sandra Cortés Román (Cataluña) (138)

3. Rocio Feria González (Andalucía) (135)

4. Sarahy Gonzalez Hernandez (Canarias) (137)

5. Raquel Heras Bohajar (Comunidad Valenciana) (143)

6. Sonia Gomez Baeza (Galicia) (125)

. Marta Guijaro Rojas (Comunidad de Madrid) (126)

. Vanesa Carrera Pérez (Euskadi) (134)

. Irene Ibañez Martin (Comunidad de Madrid) (141)

. Marzo Verónica Vilas Faggiotto (Andalucía) (142)

. Virginia Borrego Fernandez (Andalucía) (144)

El maestro absoluto de Bikini Fitness Master

Valeria Noel Britos (Cataluña) (132)

padre físico masculino hasta 170 cm

1. Alejandro Cerrejón Torrano (Murcia) (33)

2. Julián Francisco Marín Celdran (Murcia) (53)

3. Juan Guillermo Ballesteros Cebrian (Andalusia) (73)

4. Michael Anthony Bosca Sanchez (Cataluña) (36)

5. Jonathan Alvarez Rodriguez (Asturias) (30)

6. Joel Nogal Fernández (Comunidad de Madrid) (74)

. Jose Antonio Afonso Luis (Canarias) (23)

. Aitor Alfonso Vivas (Euskadi) (25)

. Antonio Fernando Abellon Jimenez (Murcia) (37)

. Jose Antonio Chacon Guerrero (Andalusia) (39)

. Kiko Antonov (Comunidad Valenciana) (46)

. Angel Pintor Cencerrado (Comunidad Valenciana) (51)

. Jose Antonio Gomez Moreno (Andalucía) (66)

. Yassine Tamaste (Murcia) (67)

. Miguel Angel Salinas Fernández (Comunidad de Madrid) (71)

Javier Domínguez Fernández (Comunidad de Madrid) (32)

Italo Alberto Solano Montilla (Comunidad Valenciana) (50)

Gedeon Martinez Vilchez (Comunidad de Madrid) (75)

Guillermo Rodriguez Izquierdo (Extremadura) (84)

Valeriano Gallardo Mulero (Extremadura) (87)

padre físico masculino hasta 178 cm

1. Cristian Triano Cantero (Andalucía) (65)

2. Dario Fernandez Verdes (Asturias) (22)

3. Dario Javier Teran Burgos (Murcia) (58)

4. Aitor Alfonso Vivas (Euskadi) (52)

5. David Fillol Perez (Andalucía) (28)

6. Manuel Casado Gil (Valencian yhteiso) (86)

. Victor Martinez Hita (Cataluña) (29)

. Adrian Herranz Sanz (Comunidad de Madrid) (35)

. Marcos Iglesias García (Comunidad Valenciana) (40)

. Miguel Jimenez Rodriguez (Euskadi) (41)

. Javier Torrijos Mediavilla (Comunidad de Madrid) (47)

. Jorge Santiago Gallego (Andalusia) (68)

. Sergio Gaitan Baez (Andalucía) (70)

. Salvador Aguilar Martin (Andalucía) (78)

. Cristian Ledesma Ruiz (Comunidad de Madrid) (82)

Salvador Macias Lucena (Andalusia) (34)

Pedro Gallego Rubiales (Andalusia) (48)

Eric Vives Celaya (Katalonia) (63)

Ivan Castesana Figueroa (Galicia) (64)

Arturo Martínez Serrano (Castilla La Mancha) (72)

Jose Antonio Jimenez Martin (Andalucía) (79)

Juan Pedro Moya Esteban (Murcia) (80)

Adrian Madolell Berrocal (Melilla) (81)

padre físico masculino más 178 cm

1. Henry Johnson (Castilla y León) (76)

2. Antonio Moreno Llado (Baleares) (31)

3. Norberto Benitez Martin (Andalucía) (54)

4. David Meis Martin (Comunidad de Madrid) (62)

5. Cesar Varela Garate (Galicia) (56)

6. Marc Alvero Díez (Katalonia) (83)

. Jorge Peña (Comunidad Valenciana) (27)

. Kevin Molla Vadillo (Comunidad Valenciana) (38)

. Miguel Angel Lluch Blazquez (Comunidad Valenciana) (42)

. Alberto Gil Burgos (Comunidad de Madrid) (43)

. Daniel Gonzalez Ruiz (Canarias) (44)

. Eneko Baz Valle (País Vasco) (45)

. Fermín Díaz Rodríguez (Comunidad de Madrid) (49)

. Carlos García-Soldado Martos (Comunidad de Madrid) (59)

. Josue Santos Santiago (Extremadura) (69)

Vicente Vacas Ibañez (Andalucía) (24)

Xabier Ramirez De La Piscina Viudez (Euskadi) (26)

Xavier Castillejos Figueras (Cataluña) (55)

Sergio Curado Gonzalez Andaucia (57)

Jorge Antonio Fernandez Sanchez (Andalucía) (85)

El maestro absoluto de la física masculina.

Henry Johnson (Castilla y León) (76) Parejas de culturismo 1. Carlos Blanco y Raquel Arranz (Galicia) (124) 2. José Yuste Andreu y Vanesa Ruiz (Comunidad Valenciana) (123) Culturismo sénior, hasta 70 kg 1. José Miguel López Vázquez (Galicia) (161) 2. Sebastián Matias Ruedas (Cataluña) (151) 3. Raúl Pérez Soro (Comunidad Valenciana) (216)

4. Carlos Ferreira Poudevida (Katalonia) (152)

5. Gonzalo Izquierdo Conejero (Extremadura) (171)

6. Jose Luis Perez Martin (Andalucía) (170)

. Jose Javier Rosique Barba (Murcia) (164)

. Pedro Javier Gutierrez Ortuño (Murcia) (202)

Culturismo más viejo hasta 75 kg.

1. Adrian Diaz Montero (Comunidad de Madrid) (172)

2. Enrique Cárdenas Almeda (Andalucía) (155)

3. Maximiliano Rodríguez Jiménez (Castilla La Mancha) (220)

4. Kevin Orellana González (Cataluña) (173)

5. Boris Corcuera (Cataluña) (175)

6. José Francisco Tornel Gómez (Comunidad Valenciana) (147)

. Antonio Balmont Llopis (Comunidad Valenciana) (148)

. Ángel Cañón Diez (Castilla y León) (162)

. Santos Crispin Cruz Troya (Cataluña) (163)

. Jose Miguel Galindo Hornero (Katalonia) (169)

. Aaron Chedey Martin Martell (Canarias) (174)

. Marcos Gustavo Schanz (Baleares) (178)

. David López García (Cataluña) (179)

. Jose Teodoro Amador Campiñez (Valencian yhteiso) (180)

. Xavier Jaume Fernandez (Baleares) (184)

. Alejandro Lorenzo Contreras (Andalucía) (194)

Culturismo más antiguo, hasta 80 kg.

1. Jorge Fernandez Dominguez (Andalucía) (177)

2. Francisco Javier Osés Pastori (Andalucía) (157)

3. Bartolome Perales Barragan (Euskadi) (176)

4. Cesar Francisco Borja Molla (Comunidad Valenciana) (145)

5. Marco Grado Estruch (Katalonien) (153)

6. David Saborido Arca (Galicia) (182)

. Osmer Osvaldo Flores Márquez (Castilla y León) (150)

. Alonso Hernandez Ortiz (Extremadura) (158)

. Gregorio San Jose Garrido (Comunidad de Madrid) (160)

. Jose Yuste Andreu (Comunidad Valenciana) (165)

. David Sanchez Pintado (Comunidad de Madrid) (167)

. Antonio Bautista Pérez (Cataluña) (168)

. Antonio José González Garrido (Andalusia) (181)

. Julián Conde Sorga (Galicia) (183)

Culturismo más viejo hasta 85 kg.

1. Alberto Alonso Martínez (Katalonia) (185)

2. Jose Luis Ortiz Ortiz (Extremadura) (191)

3. Edward Alejandro Lopez Buitrago (Melilla) (189)

4 Guillermo Rodríguez López (Andalucía) (192)

5. Jesús Sancho Alcalde (Kastilia La Mancha) (223)

6. Emilio Jose Bueno Alcaraz (Andalucía) (186)

. Juan De Dios Marmol Oliva (Murcia) (146)

. Jacob Torreblanca Coloma (Comunidad Valenciana) (154)

. David Fernandez Fernandez (Andalucía) (156)

. Planelles alemanes Manzanaro (Comunidad Valenciana) (159)

. Juan Antonio Crespo Grillo (Katalonia) (187)

. Sergio Roldán Fernández (Cataluña) (190)

. Antonio Jose Navarrete Ruiz (Andalucía) (193)

. Oscar Ferriols Lloret (Comunidad Valenciana) (204)

. Bernardo Busquets Sastre (Baleares) (214)

. Jesus Ortega Huelamo (Comunidad de Madrid) (222) Culturismo antiguo, hasta 90 kg 1. Roberto Martínez Pizana (Comunidad Valenciana) (201)

2. Carlos Ube Tena (Cataluña) (188)

3. David Cámara La Fuente (Kastilia La Mancha) (218)

4. Vicente Olombrada Ferragud (Comunidad Valenciana) (199)

5. Jesús Gallego Martín (Comunidad de Madrid) (217)

6. Tiago Jorge Sousa Marques (Extremadura) (215)

. Andres Garcia Diaz (Andalucía) (60)

. Manuel Hernandez Puertas (Andalusia) (196)

. Cristian Forga Gascon (Cataluña) (197)

. Manuel Ignacio Moreno Madero (Andalusia) (198)

. Jose Manuel Herrrero Clemente (Andalucía) (213)

. Rafael De Pedro Redondo (Katalonia) (221)

. Daryl Ernesto Orozco Sanchez (Comunidad de Madrid) (224)

Culturismo más viejo más 90 kg

1. Gregory Henri Luc Bellot (Comunidad Valenciana) (219)

2. Ousmane Bathyli (Cataluña) (205)

3. Carlos Blanco Sanjurjo (Galicia) (166)

4. Roberto Castellanos Perez (Extremadura) (206)

5. Antonio Valero Tuinenburg (Comunidad Valenciana) (217)

6. Jose Antonio Guerra Triviño (Katalonia) (203)

. Juan De Dios Romero Nadal (Andalusia) (200)

. Pedro Redin Azcona (Euskadi) (207)

. Sebastián Lago Quintáns (Castilla y León) (208)

. Ian Marc Guitart Erikson (Cataluña) (209)

. Guillermo Bermudo Alcaide (Katalonia) (210)

. Javier Cantalejo Homs (La Rioja) (211)

Un maestro absoluto del culturismo

Gregory Henri Luc Bellot (Comunidad Valenciana) (219)

[indieethos]

Borscht is Dead: The artists and works in our silent auction

Borscht is Dead: The artists and works in our silent auction

Courtesy Aramis Gutierrez Having covered the local art scene in Miami for a few years, this writer has been fortunate to have met some extraordinary talents the city has helped foster. I’m in extreme awe with the works we have gathered for the silent auction part of our event happening this Thursday at Borscht is Dead: Curated by Indie Ethos & Collab With Choose954. Below you will find out a…

[gbelovaisaltandvinegar]

“(…) a félelmet, amikor nem tudod eldönteni, hogy a veled szemben álló rendőr a jó fiúkhoz tartozik, vagy a rosszakhoz. Mert ebben az országban már nem lehet megkülönböztetni a kettőt.” - Francisco Maturana útja a csúcsra Kolumbia tragikus évtizedeiben. 2. rész

Francisco Maturana Kolumbia szövetségi kapitányaként két világbajnokságra is kivezényelte hazája válogatottját, identitást faragott az ország labdarúgásának olyan játékosokkal, mint René Higuita, Carlos Valderrama vagy Andrés Escobar, miközben szülőföldjén a drogbárók uralta hétköznapokban egyetlen kapaszkodó maradt: a futball. Mágikus és mégis valóságos mese a medellíni fogorvosról, aki közel egy évtizedig képviselte a józan észt Kolumbiában, a söpredék között. Második rész.

1986-ban Pacho váratlan hívást kapott az Once Caldas csapatától. A még mindig csak 37 éves Francisco Maturananak felajánlották az első csapat kispadját. Az Once Caldas tökéletes kezdő állomásnak ígérkezett Maturana pályafutásában: nincsenek irreális elvárások, a költségvetés alacsony, viszont szabadon hagyják dolgozni a trénert. A fiatal edző meglepően jól szerepelt az Once Caldasszal, de ami a legnagyobb figyelmet generálta, hogy eredményeit egy „puros criollos” csapattal, vagyis egy olyan gárdával szállította, ahol csak és kizárólag hazai, kolumbiai játékosok szerepeltek. A ’80-as évekre a liga három-négy legnagyobb klubja és a többi csapat között hatalmas űr keletkezett pénzügyi szempontból, Maturana pedig egy tisztán kolumbiai csapattal, akik gazdasági szempontból a tabella második felében helyezkedtek el, a pályán képes volt játékban lenni a legtehetősebbekkel. Azokkal a csapatokkal, akik eközben a legtehetségesebb dél-amerikaiakat halászták össze. Ezek a klubok valóságos dinasztiát akartak építeni, ehhez pedig minden kéznél volt. Pénz és hatalom.

 Az év 1948. A helyszín Cali, Kolumbia harmadik legnagyobb városa. Benjamin Urrea feldúltan járkál fel-alá az irodájában. Mérhetetlen düh munkálkodik benne, mióta pár perce megtudta, hogy a regionális ligák megállapodtak az első kolumbiai profi labdarúgó bajnokság megalapításáról. Urrea megrögzött híve az amatőrizmusnak. Csapata, az América de Cali végleg elveszti identitását azzal, ha feladja amatőr voltát, gondolja. Egyszerűen nem tűrheti, hogy ez történjen. Egyetlen megoldás maradt: el kell átkoznia a csapatot. Ezzel megkezdődik a klub életének harminc szűk esztendeje, a középszerűség mocsarában tapicskolva, imák közepette, hogy a havi számlákat sikeresen kifizessék. 1979-ben valóságos pálfordulás. Urrea hivatalos papíron, aláírásával szentelve leveszi az átkot az Altético de Cali csapatáról. A szezon végén a klub történetének első bajnoki címét ünnepelheti. Persze a valóság ennél kevésbé volt romantikus.

 A Cali első bajnoki címének évében, amikor Benjamin Urrea ünnepélyesen elfújja a sötét felhőket a klub fölül, egy bizonyos Miguel Rodriguez Orejuela és fivére Gilberto megvásárolják az Américát. A Rodriguez testvérek vezették Kolumbia második legnagyobb kábítószer-tömörülését, a Cali-kartellt. A kokain kereskedelemből származó hatalmas készpénz bevételeik tisztára mosásához pedig a lehető legjobb eszközt találták meg: egy saját futballklub üzemeltetését. Persze nem ők voltak az egyetlenek, akik üzleti lehetőséget és kiváló játékszert láttak egy helyi labdarúgó egyesület felkarolásában. Medellínben, a világ kokainügyleteinek 80%-át lebonyolító Pablo Escobar az Atlético Nacional és az Independiente felett vette át a hatalmat. Hogy teljes legyen a triumvirátus és a hármas rivalizálás, az ország fővárosában, Bogotában José Gonzalo Rodríguez Gacha, „A mexikói” a helyi Millonariost használta fel hasonló célokra. Hiába volt elsődleges céljuk a pénzmosás, a foci lehetőséget nyújtott arra, amit eddig kevésbé tapasztaltak a drogbárók: közvetlen hatalmat biztosított a tömegek, a nép felett. Az elképzelhetetlen mennyiségű készpénzzel, amit a klubokba pumpáltak, amelyek így már többek lettek egyszerű illegális eszközöknél, ahol a pénzt tisztára lehet mosni, azonnali sikereket lehetett elérni, a pályán és a pályán kívül, az egyszerű, hétköznapi emberek között is. A narco-futball újra fellobbantotta a lángot az emberekben, ami 1962 óta csak pislákolt.

 Miután rögtön első évükben bajnoki címnek örülhettek a Rodriguez testvérek, elszánták magukat arra, hogy egy dinasztiát építsenek. A pénzt nem sajnálva a legjobb játékosokat és leghíresebb szakvezetőket csábították a csapatukhoz, 1982-től zsinórban öt bajnokságot nyertek, míg 1987-ben a küszöbén álltak a legnagyobb sikernek, egy Libertadores kupa győzelemnek, amikor három mérkőzésen maradtak alul az uruguayi Penarollal szemben. Eközben az América de Cali és nem utolsó sorban a Cali-kartell legnagyobb riválisa, Pablo Escobar Nacionalja egy bátor lépésre szánta el magát. A kolumbiai kiscsapat, az Once Caldas felé fordultak, hogy edzőjüket, Francisco Maturanat megkeressék egy ajánlattal. Pacho felállt a rajtkőre és fejest ugrott a narco-futballba.

 Egy könyvet szorongat a kezében. „Hogy mennyit esett az eső Liborinában. Volt, hogy egy egész hetünket elmosta az a fránya eső” – emlékszik vissza, miközben a könyv borítójára vet egy pillantást. Ismerős helyen jár, játékosként több százszor végigvonult ezen a folyósón. Egyenesen az öltözőbe. Most is oda tart, de egy kissé nehezebben viszik a lábai, mint tíz-tizenöt éve. „René, Norberto, Andrés, Luis Carlos, Luis Fernando, John, Leonel, Gildardo, Albeiro” – minden különösebb nehézség nélkül fel tudja sorolni a Nacional legtöbb játékosának nevét. Persze többüket már az ifiben is edzette. Mégis izgalmat érez, ha belegondol, most úgy kell eléjük állnia, mint az első csapat edzője, az elsőszámú vezető. És most ott áll a küszöb előtt, egy lépésre az öltözőtől, ahol már várják a játékosok. Egy lépés és megváltozik az élete. „Ha szerencsém van, még valami jó is kisülhet belőle” – gondolja, majd határozott mosollyal belép az öltözőbe. A fogai, ahogy mindig, most is tökéletesen fehérek.

 Egy Mario Benedetti kötet és pár életviteli tanács. Ezekkel érkezett Francisco Maturana első találkozójára a Nacional játékosaival. „Tessék, ezt olvassátok” – mutatott rá a kezében tartott Benedetti könyvre. Az olvasás után a megjelenés volt soron. „Ha slamposan öltözöl, slamposan is fogsz játszani” – mondta Maturana, majd rátért azokra a helyekre is, ahol játékosai eddig mutatkoztak. „Ha kurváknál és lerobbant hotelekben szálltok meg egy-egy éjszakára, akkor az emberek, akik meglátnak titeket, egyből megbélyegeznek és elítélnek”. Nem csak az számított, hogy hol töltik az éjszakát a játékosok, de az is, hogy milyen társaságban: „Ha valakivel eltöltötök egy estét, az a nő legyen kellemes külsejű, bájos teremtés”. Maturana első dolga tehát nem az volt, hogy kiossza a taktikai kisokosokat és kis kör alakú mágnesekkel támadja le a taktikai táblát. Tudta, hogy a ’80-as évek kaotikus Kolumbiájában legalább annyire fontos, hogy egy labdarúgó igazi példaképe legyen az utca emberének. Amikor később egy túra alkalmával észrevette, hogy egy labdarúgóklub tagjai a repülőtéren a földön ülnek, feküdnek és kártyáznak, Maturana megparancsolta a csapatának, hogy ezekre a túrákra egyen öltönyben utazzanak, így eszükbe se jusson, hogy várokozás alatt a földön fetrengjenek (az öltönyök ugyanis könnyen gyűrődnek). Ugyanígy a megjelenés fontosságára hívta fel a figyelmet, amikor az 1989-es Interkontinentális Kupán az AC Milan játékosainak kifogástalan öltözködését és „tévériporter feleségeiket” állította példaként játékosai elé.

 Maturana intézkedésein, amelyek a pályán kívüli életet érintették, de elválaszthatatlanul összefüggtek a profi labdarúgó képével, könnyen felfedezhetjük Zubeldía és Bilardo hatását, akik a teljes professzionalizmus útjára próbálták terelni a kolumbiai labdarúgást. Ezzel szemben, ami a pályán történt, az szöges ellentéte volt annak, amit az argentinok tanítottak Pachonak és társainak. A felállás általában 4-4-2, ami a támadások alatt 4-2-2-2-vé alakul. „Az ötletem roppant egyszerű volt: szabadság. Az egyetlen feladat az volt, hogy minden egyes játékosnak megtaláljam azt a pozíciót, ahol a legkényelmesebben tud játszani. Az a csapat a szabadság mintaszobra volt. Irány a játék! A vereség vagy a győzelem csupán lehetőségek, de próbáljunk meg játszani!” – emlékszik vissza egy későbbi interjúban Maturana. A fiatal edző számára a futball nem sikerorientált játék. Az esztétika mindennel szemben elsődleges. De ahogyan később elmondja, ez csupán egy választás, nem gondolja, hogy ez lenne az egyetlen követendő út, sőt a labdarúgás szabadsága abban is rejlik, hogy mindenki maga választhatja ki azt az utat, amin elindul. A szabadság annyira kulcsmotívuma lett filozófiájának, hogy játékosaira – egy képzavarral érve – valósággal ráerőltette azt, hogy maguktól, a saját döntésük által cselekedjenek a pályán. Maturanat arra tanították, hogy precízen, szigorúan betartsa a taktikai utasításokat, minden mozzanata előre meg volt szabva és az edző felügyelete alatt ment végbe. Ezzel szemben az Once Caldas, a Nacional és később a kolumbiai válogatott tagjainak is teljes körű döntési szabadságot biztosított a pályán. „A futball egy gondolkodó játék. Muszáj, hogy a játékosok agya folyamatosan járjon. Ne várja el, hogy minden egyes pillanatban megmondják neki, mit csináljon. Magadtól kell segítséget kérned, magadat kell újra és újra megkérdezned.” – mondta Maturana.

 Filozófiája és módszerei pedig az első pillanattól kezdve működni látszottak. A Pachoba vetett bizalom olyan nagynak mutatkozott, hogy még 1987-ben felkérték, vezesse a válogatottat is. Maturana és a szövetség is leginkább a ’70-es évek Hollandiájához hasonlította azt a játékot, amit az Atlético Nacional mutatott hétről hétre. Éppen ezért kézenfekvő volt, hogy a mintát tovább gördítsék a nemzeti csapat szintjére is. Ahogyan a hetvenes években a holland válogatott többségét az Ajax játékosai és az Ajax-stílus adták, úgy az 1987-ben Maturana Kolumbiájának magját klubcsapatának, a Nacionalnak a játékosai alkották. Ez pedig azt jelentette, hogy egy eddig nem látott szoros, családias kapcsolat alakult ki a válogatott kerettagok között. Nem véletlen, hiszen 90%-uk napról-napra együtt edzett. Hol zöld-fehérben, hol kék-sárgában. „Minden nap találkoztunk, együtt edzettünk, gyakorlatilag együtt éltünk, mindenkit úgy ismertünk, mint a családtagjainkat” – emlékezett vissza a kezdeti időkre Maturana. Nem mellesleg a „Nacional-keret” olyan játékosokkal tudott kiegészülni, mint Rincon és Iguaran. A példátlan összetartás és a radikálisan új filozófia, amit Maturana képviselt nemcsak, hogy elhozta azt a tüzet, amit már régóta kerestek a kolumbiaiak, de lángra is lobbantotta az országot, amikor Kolumbiának 28 év után először sikerült kijutnia a világbajnokságra. Maturananak élete legnagyobb sikere volt, szakmai és emocionális szempontból is. Történt mindez úgy, hogy közben a klubfutball területén is sikerült felülnie a csúcsra a Maturana vezette Atlético Nacionalnak.

 Miután az 1987-ben a Rodriguez milliókból megerősített Cali elbukta a Libertadores kupa döntőjét, kevesen gondolták, hogy még abban az évtizedben sikerül felülnie Dél-Amerika trónjára egy kolumbiai csapatnak. Azután két évvel később a kizárólag kolumbiaiakból álló Atlético Nacional egy végletekig kiélezett döntőben elhódította azt a trófeát, amit minden kolumbiai drogbáró habzó szájjal üldözött közel egy évtizede. A sors fintora, hogy Maturana a döntőben azzal az Olimpiaval találkozott, ahol az egykori mentor, Luis Cubilla dirigált. A két gólos hátrányból induló visszavágót Maturana külön kérésére az ősi rivális Millonarios stadionjában, az antimaturanisták otthonában, Bogotában rendezték meg. Pablo Escobar és további ötvenezer fanatikus előtt a Nacional ledolgozta hátrányát és 2-0-val a büntetőkre hagyta a döntést. Higuita négy tizenegyest is hárítani tudott, de egészen a kilencedik körig nem született döntés. Ekkor Maturana egyik leghűségesebb katonája, Leonel Alvarez sétált a mészponthoz, fejében az edző intelmével: „Várj ki egy ütemet, a kapusuk mindig hamarabb elvetődik”. Leonel Alvarez nekifutott, egy pillanatra megtorpant, majd behelyezte a kapuba a labdát, ezzel a Libertadores kupa történetében először kolumbiai győztest koronáztak meg.

 Mielőtt még élete első világbajnokságán vezényelte volna a kolumbiai válogatottat, Maturananak hátra volt egy rendkívül gyümölcsöző útja Tokióba, ahol az AC Milannal találkozott klubja, a Nacional az Interkontinentális Kupa döntőjében. Az előjelek azonban nem voltak túlságosan fényesek. A felkészülést legalábbis nem segítette, hogy a kolumbiai bajnokságot beszüntette a szövetség. 1989-ben a drogkartellek közötti rivalizálás egy új szintre emelkedett (vagy inkább süllyedt), amikor a szintén Escobar tulajdonában lévő Independiente Medellín és az América de Cali mérkőzése után Pablo Escobar elrendelte a találkozó játékvezetőjének, Alvaro Orteganak a kivégzését. Noha már évek óta tudni lehetett korrupciós ügyekről, a Rodriguez testvérek egyesek szerint szabályosan bevásárolták magukat a Libertadores kupa döntőjébe, az Ortega gyilkosság az utolsó csepp volt a pohárban. Az Atlético Nacional mint Dél-Amerika bajnoka ettől függetlenül hivatalos volt Japánban, ahol Francisco Maturana találkozhatott a kor legnagyobb hatású edzőgéniuszával, Arrigo Sacchival. Maturana és Sacchi az első találkozástól közös húron pendültek. Elképzeléseik a játékról, annak taktikai oldaláról teljesen egybevágtak, Maturana pedig csodálta a Milan védelmét Baresivel, Costacurtával és Maldinivel. Miután a kolumbiai válogatott sikerei egyre szélesebb körben váltak ismertté, a szakírók egyöntetűen hangoztatták, hogy a ’90-es években Sacchi és Maturana voltak az egyetlenek, akik művészi szintre emelték a védekezést a futballban.

 Kolumbia az 1990-es olaszországi világbajnokságra az óceániai selejtezőcsoport győztesével, Izraellel vívott playoff csatában jutott ki. Az Italia 90 sorsolásakor Maturana csapatát a Német Szövetségi Köztársasággal, Jugoszláviával és az Egyesült Arab Emírségek válogatottjaival a D-csoportba sorolták. Az ellenfelek előzetesen nem sokat tudtak az utolsó szalmaszálban megkapaszkodva kijutó csapatról, de Maturana csapata összetartóbb és harmonikusabb volt, mint Kolumbia történetének bármelyik tizenegye. A fiatal szövetségi kapitány ugyanis amellett, hogy keretét javarészt Nacional játékosokkal töltötte fel, különös hangsúlyt fektetett a kerettagok származási helyére is. Maturana hitt abban, hogy a különböző földrajzi adottságú helyekről érkező játékosokat a pálya különböző pontjain kell elhelyeznie. A Karib-tenger vidéke és az Andok tájai között nem csak földrajzi, de kulturális differenciákat is megállapíthatunk. Ahogyan Pilino Apuleyo Mendoza fogalmaz, amikor Gabriel Garcia Márquez munkásságát taglalja: „Nagy a kontraszt az emberek világában is. A partvidéki ember- andalúzok, négerek és arrogáns karib indiánok leszármazottja – nyílt, vidám, távol áll tőle minden dramatizálás, fittyet hány mindenfajta címre-rangra és protokollra. Szeret táncolni, mindig vidám zenéjében afrikai dobritmusok élnek tovább. A Kordillerákban élő kolumbiai természetére ezzel szemben a spanyol kimértsége és a csibcsa indián hallgatag bizalmatlansága nyomra rá a bélyegét: a körmönfont tartózkodás és szertartásosság embere, humora is körmönfont”. Maturana ennek fényében a középpályára a keményen, leszegett fejjel dolgozó antiókiaiakat, Barrabás Gómezt és Leonel Alvarezt vezényelte, a támadást pedig a partvidéki emberekre bízta, a szabadelvűekre, akik vérében ott van a tánc és a bohémség, vagyis Valderramara, Rincónra és később Asprillára.

 Első mérkőzésükön Redín és Valderrama góljaival 2-0-ra verték az Emírségek csapatát, majd egy papírformának betudható vereséget követően a jugoszlávoktól, Francisco Maturana a lehető legtökéletesebb helyszínen, az AC Milan otthonában, a San Siroban vívhatta meg pályafutásának egyik legemlékezetesebb mérkőzését. A németek két meccs alatt 9 gólt rúgtak és hasonló gálaelőadásra készültek a kolumbiaiak ellen is. A két csapat hihetetlen tempót diktált, taktikai repertoárban pedig Maturana felvette a kesztyűt a németekkel. A végeredmény 1-1 lett, ami továbbjutást ért Kolumbiának, a mutatott játékkal pedig világszerte milliók szívét rabolta el a kis dél-amerikai együttes. Az El Pais tudósítója szerint a csoportkör legjobb találkozóját látta, ahol a kolumbiaiak először érték el a VB-n, hogy hangos kiáltással ugorjon fel székéből egy gól után. A legjobb tizenhat között Kamerun következett.

 „A rendszeremnek szüksége van egy olyan kapusra, mint Higuita. Teljes egészében vállalom a felelősséget, egyedül annyit tudok mondani, hogy mindabból a balszerencséből, ami bennünket ért, csak tanulni fogunk, ahogyan René is, aki még mindig csak 23 esztendős” – nyilatkozta a sajtónak Maturana, miután Roger Milla két találatával, hosszabbítás után Kolumbia számára véget ért a világbajnokság. A mérkőzés 109. percében, a szokásos rituálé zajlott a pályán: Higuita a védelembe belépve, egyfajta söprögetőként avatkozott játékba. Azonban egy apró hiba elég volt, hogy a kapujától 30 méterrel labdázó kapustól Milla elvegye a labdát és könnyűszerrel megszerezze második találatát is. Amikor a világbajnokság után Spanyolországban próbált szerencsét, első sajtótájékoztatóját az alábbi szavakkal nyitotta: „Ha meg kell halnod, legalább úgy tedd, hogy ne csapd be magad”. Miután pár hónappal korábban Nápolyban a 115. percben sikerült szépítenie csapatának, értelmet nyertek szavai. Maturana a gól után megkérte Luis Fernando Herrerát, hogy az utolsó percekben kezdjék felívelgetni a labdát, a védő azonban megtagadta a parancsot és így válaszolt: „Pacho, időtlen idők óta ezt a játékot játsszuk, miért pont most állnánk le vele?”. Maturana visszaemlékezése szerint a csapat összetartását az is jól mutatta, hogy Redín szépítő gólja után senki nem állt le ünnepelni, mert arra gondoltak, hogy ezek után valósággal meg fogják lincselni Higuitát, akinek a hibája 2-0-s végeredménynél nem lett volna olyan tragikus.

 Maturana úgy állt fel a kispadról, hogy munkájával Kolumbia történetének legnagyobb sikerét könyvelhette el. 1990 nyarán mégis úgy döntött, hogy ideje kipróbálnia magát Európában is. Pacho a spanyol Real Valladolid hívását fogadta el, akik készek voltak beáldozni magukat a maturanizmus oltárán, tudván, hogy a radikális stílusváltásnak ugyanúgy lehet szenzációs végkicsengése, mint tragikus végkifejlete. Maturana érkezésével magával hozta a kolumbiaiakat is. A Valladolid leigazolta René Higuitát, Leonel Alvarezt és borsos árat fizettek a Montpellier-nek a legnagyobb kolumbiai sztárért, Carlos Valderramaért. Maturana első szezonja jól sikerült, a Valladolidot a 9. helyig vezette a La Ligában, honfitársai azonban nagyon nehezen tudtak beilleszkedni. Higuita, ha nyolcszor hibázott, nyolc gólt kaptak belőle, Valderrama sokszor leszegett fejjel sétálgatott a pályán, egyedül Alvarez volt az, aki meg tudta közelíteni válogatott formáját. A rosszmájú megjegyzések szerint a hármójukba befektetett pénzösszeg legalább a spanyol fodrászoknál hagyott milliókból valamelyest megtérült a Valladolidnak. Maturana azonban nem keltett csalódást és a kolumbiai sikereivel az önéletrajzában, 1991-ben a Real Madrid elnökének, Ramón Mendozának a figyelmét is felkeltette. A királyiak akkori edzője Radomir Antić csak egy óriási hajrával hiúsította meg azt, hogy a következő szezont Maturanaval kezdjék meg a blancók. Hiába Sacchi ajánlása, az aláírt előszerződés, Pachot 1991 ősze ismét Valladolidban érte. A gyenge bajnoki kezdés miatt azonban korán megváltak Maturanatól, aki így a röpke és relatíve sikertelen európai kaland után visszarepült hazájába, Kolumbiába.

 A kolumbiai visszatérésével nagyjából kipipálhatta a narco-futball bingót, hiszen Escobar Nacionalja után most a Rodriguez testvérek América de Calijánál dolgozhatott. Maturana ettől függetlenül eddigre már nyakig vizes volt hazája belpolitikai hullámveréseitől. 1988-ban a marxista gerillacsoportként indult M-19 (Április 19-e Mozgalom) vezetője, Carlos Pizarro kereste meg, hogy támogatást kérjen Maturanatól, aki futballedzőként népszerűbb és hitelesebb volt a legtöbb kolumbiai politikusnál. 1991 februárjában pedig beválasztották abba a testületbe, amelyik Kolumbia új alkotmányának megírásán dolgozott. Így nyilatkozott erről, miután megérkezett Bogotába: „Sokkal felkészültebb vagyok, mint az ott ülő politikusok többsége, mivel én a nép fia vagyok. Ismerem a félelmet, tudom, hogy milyen félelem az, amikor az utcán sétálva egy motoros áll meg melletted és gyötör a kín, hogy nem tudod, mi fog történni a következő pillanatban. Vagy azt a félelmet, amikor nem tudod eldönteni, hogy a veled szemben álló rendőr a jó fiúkhoz tartozik, vagy a rosszakhoz. Mert ebben az országban már nem lehet megkülönböztetni a kettőt.”.

 Miután sikeresen bajnoki címig vezette az América de Cali csapatát, 1993-ban újra felkérték, hogy vegye át az amerikai világbajnokságra készülő válogatottat. Augusztus elsején, egy Paraquay elleni gólnélküli döntetlennel kezdetét vette pályafutásának legeredményesebb szakasza. A selejtezősorozatot veretlenül vívták meg, Argentínát kétszer is megverték. A hazai 2-1-nél már csak az utolsó mérkőzésen aratott diadal volt emlékezetesebb, amikor a 8 pontos Kolumbia a 7 pontos argentinokhoz látogatott, annak tudatában, hogy a mérkőzés győztese lesz az, aki egyenes ágon kijut a világbajnokságra. Maturana visszaemlékezése szerint nehéz találkozó volt, hiszen a félidőben csupán 1-0-ra vezettek. A második játékrészben azután futószalagon jöttek a gólok, egészen az ötödikig nem volt megállás. A végeredmény 5-0 Kolumbiának az argentinok otthonában, ahol a hazaiak évek óta nem találtak legyőzőre. A kolumbiai közvélemény és a sajtó el volt ragadtatva a csapattól, az örömmámor hullámai pedig a világ minden tájékán ledöntötték lábaikról a szakírókat. A VB sorsolásakor Pelé kerekperec kijelentette, hogy Kolumbia a ’94-es VB legnagyobb favoritja, Gaviria, az ország elnöke, ugyancsak vébéesélyesként beszélt a válogatottról. Miközben Darío Gómez, Maturana segítője az argentin meccs lefújása után odafordult a kapitányhoz: „Pacho, ezt most basztuk el.”.

     Vergüenza, vagyis gyalázat - olvasható az argentin El Gráfico címlapján.

 Kolumbia a végletek országa, a mágikus realizmus hazája, ahol a hétköznapi dolgok is tele vannak varázslatos elemekkel, az emberek pedig elragadtatva álmodoznak a mindennapok során. A válogatott óriási sikere soha nem látott eufóriát váltott ki az emberekből. Maturana azonban látta, hogy ez még visszaüthet a közeljövőben. Maturana sokszor beszélt arról, hogy a labdarúgás egy mágikus erővel bíró társadalmi fenomén Kolumbiában, a tömeget közvetlenül nem tudta befolyásolni, azt viszont muszáj volt megtennie, hogy a keret struktúrája, a családias hangulat, a kollektív tudat ne sérüljön a hirtelen jött óriási sikerrel és az irreális elvárásokkal. Maturananak ráadásul egy újabb nehézséggel is szembe kellett néznie: filozófiájának egyik legfontosabb támpillérje, René Higuita ki��rta magát a VB-re utazó keretből.

 A futballisták és a drogbárók közötti kapcsolat sosem volt ismeretlen dolog a ’80-as évek kolumbiai futballjában. A játékosok többször megfordultak egy-egy kartellvezérnél, hogy privátmeccseken szórakoztassák „El patrónt”, a „főnököt”, vagy egyszerűen csak tiszteletüket tegyék egy-egy ebéd alkalmával a klub mecénásánál. Amikor Pablo Escobar önkéntes száműzetésbe vonult, saját luxusbörtönébe, a Katedrálisba, a válogatott és az Atlético Nacional játékosai sötétített ablakú terepjárókban utazva látogatták meg a drogbárót. René Higuita is egy volt közülük, viszont a többiekkel ellentétben ő volt az egyetlen, aki erről büszkén számolt be a Katedrális környékén táborozó újságírók csapatának. Higuita nyíltan szimpatizált Escobarral, legalábbis azzal az oldalával, amelyik házakat emelt a szegényeknek és futballpályákat építetett Medellínben. 1993-ban Higuitát börtönbüntetésre ítélték, miután egy emberrablásban közvetítőként nagyjából 50 ezer dollárnyi készpénzt fogadott el. A közvélemény viszont egyértelműen az Escobarral való baráti kapcsolatát feltételezte az ítélet mögött. Higuita visszatérését a válogatotthoz az sem segítette, ahogyan a börtönben töltött időről nyilatkozott: „Életem legértékesebb pillanatait töltöttem a rácsok mögött. Megtanultam, hogy mi az igazi barátság”. Maturana később kevésbé a speciális esetet, mint inkább az egész narco-futball jelenségét magyarázta, amikor azt a poliphoz hasonlította, aminek csápjai mindent és mindenkit elérnek. Majd hozzátette: „Ha maga Vito Corleone hívatna magához, nemet tudnék mondani? Hát, persze hogy nem.”.

 Pablo Escobar halála után Medellín és egész Kolumbia utcáin valóságos anarchia uralkodott. Az egyetlen pozitívum, ami ebben a polgárháborús, vérfürdőtől áztatott országban menekülést nyújtott az embereknek, a labdarúgás, a nemzeti csapat volt. A közeg azonban kezdte elveszteni a realitást, egyre inkább távolodott a valóságtól azok után, hogy több mint 20 mérkőzést vívtak meg veretlenül és 5-0-val a földbe gyalulták szomszédjaikat, az argentinokat. Kolumbia olyan magasságokban szárnyalt, ahonnan már csak lefelé vezetett az út, de kevesen gondolták, hogy mindez szabadesés formájában fog lezajlani. Maturana Higuita helyett Óscar Córdobát tette a kapuba és pályafutásának legjobb egyéni képességű játékosaival elindult az 1994-es világbajnokságra.

 Teljes kontraszt a négy évvel korábbi tornához képest. Akkor kevesen ismerték őket, sötét lóként, egy szórakoztató futballal vették le a lábáról a világot. Most minden szem őket figyeli, az edzéseken újságírók hadán kell átvágni, hogy kijussanak gyakorolni. A játékosokat nagy világmárkák keresik meg, hogy reklámarcaik legyenek. Pacho Maturana filozófiája mit sem változott, tehetséget tekintve a mostani alapanyag még erősebb is, mint négy éve. A kohézió, a harmónia, a családi kötelék azonban már nem az igazi, ezt a kapitány is érzi.

 Románia. 1-3. Teljes hidegzuhany. A világklasszis formában játszó Hagi őrzése Barrabás feladata lett volna. A meccs után letargia. Most mi legyen? Egyesült Államok. Telefoncsörgés. Ha nem veszi ki a kezdőből Barrabást, akkor levadásszák. Őt is és Maturanat is. Bomba a családi házban. Bekapcsolják a TV-t. Káosz. Pacho a sajátjával még igen, de más életével nem játszhat. Gaviria kezd. Mindenki feszült. Hazatelefonálnak. Aggódnak. Kifutnak a pályára. Muszáj. Baloldalon fut fel az amerikai támadás. Berúgják középre. Andrés! Nem lehet. Nem lehet, hogy ezen múljon. A pályafutása. A pályafutásom. Kolumbia sorsa.

 Az utolsó mérkőzésen hiába sikerül 2-0-ra megverniük Svájcot, búcsúznak a világbajnokságtól és a kolumbiaiak szemében totális vesztesként kullognak haza. A teljesen kiszámíthatatlan állapotok miatt minden játékosnak felajánlják, hogy 2-3 testőrrel védik a mindennapjaikat. Egy hét sem telik el és Andrés Escobart egy éjjeli szóváltás után egy szórakozóhely előtt hat lövéssel kivégzik. „Szégyellem magam az országomért. Elvették tőlünk a legjobbunkat, a legőszintébbet, a legőszintébbet mind közül” – fakadt ki Maturana miután megtudta Andrés Escobar halálhírét, akit 17 éves kora óta ismert. „Ez az ország egy őrültekháza.” – tette hozzá a sikerkapitány. 

 Az 1987 és 1994 közötti hét esztendő alatt Francisco Maturana nem csak hazájának legsikeresebb labdarúgóedzőjévé, de Kolumbia legnépszerűbb politikusává is vált. Még úgy is, hogy hivatalosan az 1991-es rövid időszaktól eltekintve sosem töltött be politikusi pozíciót. Munkájával, a radikálisan új szemléletével a futballban, többet tett bármelyik nyakkendősnél, aki az országot igazgatta. Amikor a leghíresebb kolumbiait, a még Pachonál is népszerűbb Gabriel Garcia Márquezt megkérdezték, hogy milyen kormányt kívánna hazájának, az író ezt válaszolta: „Bármiféle kormányt, ami boldoggá teszi a szegényeket. Hát, nem?”. Maturana dolgozott demokráciában, még ha az sokszor csak névleges is volt, diktatúrában, amit a drogbárók könyörtelen módszerei teremtettek, és anarchiát idéző környezetben is, mégis végig hű maradt ahhoz a roppant egyszerű „kormányzási modellhez”, ami Garcia Márquez szavaiban is megjelent. „Akkoriban nem az volt a fontos, hogy élvezd a játékot, hanem hogy megküzdj a legnagyobb riválissal. Egy csapat jó játékosból, egy koherens, jól működő csapatot, barátokat, egy családot alkottunk. Az emberek elkezdték tisztelni a játékosokat, minket, a csapatot. Akkoriban egész Medellin minket támogatott.”.

 Kétségtelenül voltak sikeresebb edzők a futballban Francisco Pacho Maturananal, viszont kevés olyan nevet tudunk felsorolni, aki a labdarúgásról alkotott filozófiájával hazájában olyan társadalmi hatást tudott elérni, mint ő. „A latin-amerikai olvasók valami többet várnak egy regénytől, mint az elnyomások és igazságtalanságok feltárását, amit nagyon jól ismernek.” – mondta Garcia Marquez. Így a focitól is egy picit mást vártak. Azt, hogy legalább 90 percre ki tudjanak szakadni a hétköznapiságból, hogy vasárnaponként egy szakrális és mágikus világban találják magukat. A mágikus realizmussal karöltve Maturana munkájának sikerült elérnie, hogy Kolumbia egy-egy pillanatra a fellegekben járjon, de ugyanígy ez a mágikus realizmus volt az, ami miatt 1994-ben Maturana és a „családja” szabadesésben szakadt le Medellín poros és véres utcáira. A söpredék közé.

 „Ismét hallom a bölömbikákat, és azt mondom a mamának: „Hallod?” Ő meg azt feleli, igen, biztos három óra van. De nekem Ada azt mondta, hogy a bölömbika akkor kiált, ha hullaszagot érez.”

 *Gabriel García Márquez: A söpredék. Ford: Scholz László

[infoprovincia]

Norberto Velázquez, corredor del Bicicletas Rodríguez Extremadura, atropellado por un coche mientras entrenaba

Norberto Velázquez, corredor del Bicicletas Rodríguez Extremadura, atropellado por un coche mientras entrenaba

Norberto Velázquez Rubio, corredor del Bicicletas Rodriguez Extremadura de 19 años de edad (24/11/2002), ha sido atropellado hoy sobre las 13:00 cuando entrenaba en las proximidades de su Antequera natal preparando su próxima competición que debería de haber sido la I Vuelta Ciclista a Toledo Imperial que se disputa los próximos días 5 al 7 de este mes de agosto. El corredor ha sido embestido de…

[eduardogarayarg]

¡FELICES 49 AÑOS TOLHUIN! El intendente Walter Vuoto junto a la diputada Carolina Yutrovic entregaron una placa conmemorativa al intendente Daniel Harrington por el 49° aniversario de la ciudad de Tolhuin y celebraron junto a los vecinos y vecinas, así como a autoridades electas de la ciudad y de la provincia, este nuevo cumpleaños en el que nos reencontramos nuevamente para mirarnos a los ojos y volver a abrazarnos. Felicitamos a los concejales Jeannette Alderete, Norberto Davila, Matias Rodriguez, Rosana Taberna y Marcelo Muñoz y a todas las organizaciones, instituciones y fuerzas vivas de la ciudad que nos acompañaron en esta jornada de inmensa alegría y homenaje al corazón de la isla. ¡Felíz cumpleaños Tolhuin! @vuotowalter @carolinayutrovic @danielharringtonoficial @jeannettealderete @concejalnorbertodavila @matiastol_tdf @rosanataberna @concejal_marcelo_munoz #TolhuinCumple (en Ushuaia, Tierra del Fuego, Argentina) https://www.instagram.com/p/CU0rbHrpdwN/?utm_medium=tumblr

[bikesanantonio]

The 2021 Bicycle Voter's Guide is finally finished For a complete list of Candidates and their responses, Click here: https://aatblog210.blogspot.com/p/bicycle-voters-guide-2021.html Candidates who didn't Reply aren't listed. For A Better Photo: https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=4512215292228361&id=1326410170808905 District 1 Mario Bravo​ 86.4% 🚲 Friendly 🚳(I) Roberto C. Treviño🚳 Anti-Cycling Candidate 🚳Lauro A. Bustamante🚳 Anti-Cycling Candidate District 2 (I) Jada Andrews-Sullivan Late Response Pharaoh Clark 67.2% 🚲 Friendly Kristi Villanueva 54.3% 🚲 Friendly Norris Tyrone Darden 81.6% 🚲 Friendly Chris Dawkins 57.6% 🚲 Friendly Carl Booker 38.4% 🚲 Friendly Jalen McKee-Rodriguez 81.6% 🚲 Friendly 🚳Dori Brown🚳 Anti-Cycling Candidate District 3 Mark Arthur Vargas, Jr. 81.6% 🚲 Friendly Angela Cardona 36.9% 🚲 Friendly Phyllis Viagran 48% 🚲 Friendly Marcello Martinez 90.3% 🚲 Friendly 🚳Katherine Herrera Garza🚳 Anti-Cycling Candidate District 4 (I) Dr. Adriana Rocha Garcia 51.8% 🚲 Friendly District 5 Anthony Gres 66.7% 🚲 Friendly Marie Crabb 67.2% 🚲 Friendly Norberto "Geremy" Landin Late Response Ricardo Moreno 91.2% District 6 Chris Baecker 13.9% 🚳(I) Melissa Cabello Havrda🚳 Anti-Cycling Candidate District 7 (I) Ana E. Sandoval 91.2% 🚲 Friendly District 8 (I) Manny Pelaez 70% 🚲 Friendly Rob Rodriguez 44.1% 🚲 Friendly District 9 No Response Erika Moe Patrick Von Dohlen Antonio Salinas (I) John Courage District 10 Alexander Svehla 83% 🚲 Friendly Ezra Johnson 100% 🚲 Friendly Gabrien Gregory 72% 🚲 Friendly 🚳(I) Clayton Perry🚳 Anti-Cycling Candidate Mayor Gary Allen 57.6% 🚲 Friendly Ron Nirenberg 76.8% 🚲 Friendly Greg Brockhouse 38% 🚲 Friendly 🚳Antonio "Tony" Diaz🚳 Anti-Cycling Candidate 🚳Michael “Commander” Idrogo🚳 Anti-Cycling Candidate https://www.instagram.com/p/CNSwPprMpZM/?igshid=ghbypkkhx3wo

[greenpapayaartprojects]

Imagining Something Different

An excerpt from “The Ugly Truth: What do our cities really need?” by Rafael Schacter at Green Papaya Extension, 05 January 2016.

“Street art – as well as its artistic forebear graffiti – are often thought of as radical, rebellious aesthetic practices. Both the artists and their works are portrayed as the very definition of “edgy”; dangerous and dissident, but also creative and avant-garde. Yet within the last five years or so, street art has been commandeered by the corporate interests of the “creative city”. Do our cities need revitalisation through gentrification or reinvigoration through communication? Do we need a single comfortable community or diverse, contradictory publics? Drawing from a decade of research into graffiti and street art, anthropologist and curator Rafael Schacter stakes a claim for the ugly yet important, the disagreeable but necessary.”

Rafael is a British Academy Postdoctoral Fellow 2014-2017, honorary research fellow at the Department of Anthropology at University College, London. His first book The World Atlas of Street Art and Graffiti, won the 2014 Los Angeles Book Festival in the Photography/Art Category. His second book, Ornament and Order, a monograph based on his PhD research, was published in September 2014. As Creative Director of arts production company Approved by Pablo, he is curating and producing a two-year series of events at Somerset House, London. He has worked on numerous other exhibitions, including co-curating the iconic “Street Art” show at the Tate Modern in 2008.

*****

Norberto Roldan: Let’s hear out two more questions before you reply and consolidate your reactions and comments as your closing statement before we go back to the bar. We have Adrian and Alice for the last two questions.

Adrian Alfonso: I have a question. I think there's some confusion as to what's being talked about here, so maybe you could clarify the difference between street art with permission and street art without permission.

Alice Sarmiento: Mine is pretty simple. You mentioned visibility earlier and one of the things that I thought about that was that, in order for art to have any kind of political potential, it does have a specific kind of visibility. And that's where I guess the conventions about graffiti come in, especially in the case of your paper, because you have an idiom of dissent being used essentially for dispossession.

So in the case of street art, there is, in a way, something futile about discussing the politics of it, because each one has its own specific kind of politics. In that sense, I guess it would be more productive to talk about the usefulness of art because you did mention usefulness earlier — we talked about artists working in bakeries and social practice and relational aesthetics where it's more or less the same thing. So rather than go anecdotal, could we at least go into the usefulness of the practice in the context of the Philippines?

Rafael Schacter: Those four words are gonna stop me in the context of the Philippines but I'll try. So I probably should have started with a kind of footnote like what graffiti and street art are to make things clearer, but better late than never. So thank you. It's obviously really complex. But I've got kind of two basic understandings of what they are, and which will always be critiqued. But nevertheless, I can give it a go.

There's a lot of broad descriptions of it but one could argue that graffiti is generally letter based and street art is often image based. That's one kind of broad distinction. And you could argue that graffiti in general kind of works against architecture. Graffiti would traditionally go over borders — if you have a window and a corner, graffiti will go over that window in the corner, that's going against the architecture. Wherein street art will generally work with it. It’ll generally try to improve it or change and try, like to try and detourne it in a way which kind of emphasizes it. You could argue that graffiti is generally illegal. And street art is often more enabled. But for me, graffiti is not about illegality, it's about lack of permission, Iike street art for me, is as well. So that's why street art with permission with me is potentially no longer street art.

But I think the terms are really confused. And there are as many graffitis as there are graffiti artists and as many street arts as  there are street artists. For me, what's more interesting is looking at is agonistic versus consensual — acts which are working against compared to acts which are working for. A lot of street art, inverted commas, although traditionally seemed to work consensually to work with, actually works agonistically. Whereas a lot of like graffiti, which is supposed to always be against, actually always isn't. So I think the terms are very diffuse, and complex and change the whole time.

Whereas “independent public art” is a good kind of catch all term, to describe practices, which happen in the public sphere, which are independent. The independence for me is really something which is so key, even if it is the ethic of independence, which is gained through like 5, 10, or 15 years of practice, which is what a lot of these artists have. By working without permission, it changes the way you look, and you see your environment because there is a need to produce.

I think that's what many graffiti and street artists have imparted to me is that it's a need. It's not something you do because you can — it's a need to do. And exactly as you were saying before about an environment being dehumanizing, I think that need to become part of one's environment is key within everyone. And the correlation of the increase of independent public art, graffiti and street art, with the increasing privatization of our cities, I don't think is an accident. I think this leads to usefulness. I think both those questions are kind of similar.

I think graffiti, by its nature, shows that something else is happening. It shows an outside exists in the center. In that way, it has amazing importance in showing an outside. The politics where I'm from is centered — everything has gone to the center. There is consensus politics and it is all that matters. The problem with center consensus is that it creates radicality because people feel that their needs are not being met.

One of the great things about graffiti in its essence is its consonant showing of something else. Also, its ugliness is amazingly beautiful, because its ugliness is about efficacy. A tag, which might look really ugly to someone, is about speed and being able to do something to mark and delineate a complex surface within one beautiful form. So I think that in itself is aesthetically beautiful.

In terms of visibility and having political potentiality, one of the most politically subversive and fantastic works and artists of the moment are these guys from Stockholm, and Copenhagen, Adams and E.B.Itso who are producing work, which is totally invisible. They're producing graffiti, producing spaces, which is never seen. They produce narratives, like secrets, which then people tell, and to me that is amazingly powerful. It's about imagination.

So for me the usefulness of street art, graffiti is about imagination — imagining something different to what exists; whether that's by something you can see, or you don't see. It's also about revealing what is underneath the surface not by being surface. Graffiti and street art lie on the surface. It's literally superficial. But to me, its site specificity is about showing what hides behind it. It's about showing the regulations and the norms, which are so ingrained within our cities, that we don't see them. And I think that's one of the beautiful things about street art and  graffiti is revealing the things which are so obvious that we can't see.

*****

Images courtesy of Neo Maestro and Green Papaya Archives: 1. The talk at Green Papaya Extension in medias res. Nice Buenaventura, Alfred Marasigan, Paulo Alcazaren, Alden Santiago, Cheese Cori Co, Brisa Amir. 2. On the opposite side of the room. Neo Maestro, Marika Constantino, Issay Rodriguez, Renan Laru-an, Jose Gabriel. 3. The usual hangout after talks. Alice Sarmiento, Merv Espina, Erick Calilan, Raf Schacter, Joee Mejias, Tengal Drilon, Veronica Lazo, Cian Dayrit. 4. Green Papaya Extension’s garage scene.

If you can: https://greenpapaya.art/donation

[patriaquemera]

Un Globo en Todas Partes, hoy con Norberto Briasco Un Globo en Todas Partes, hoy con Norberto Briasco Un Globo en Todas Partes. Conducido por Fernando Rodriguez con la participacion del Juan Carlos Lepore y Hernan Salanitro. Operacion: David Vargas.

[inesfernandezs-blog]

El partido revolucionario moderno PRM seccional New Jersey y el equipo político de Norberto Rodríguez integrado por Dominga Peralta, Luis Espaillat, Aurora Rodriguez, Genara Reyes, Licda Ines D Fernandez, Carlos Enríquez entre otros tiene el honor de invitarle hoy a la 7:00 p.m en el local de esta seccional ubicado en el 168 passsic ST, passsic New Jersey donde será proclamado Norberto Rodríguez como Diputado de urtramal electo. https://www.instagram.com/p/CCb672Jjy7k/?igshid=dfwuzmwm5jbe