#90-es évek

[extraordinarymreast]

Azt meg kell adni, hogy ugyanezt a skótok lényegesen olcsóbban kihozták!

[tuntetesinfo]

LESSSZ KRITIKAL MASSSZ

20 ÉVES A CRITICAL MASS!

Már két évtizede dolgozunk azon, hogy bringázhatóbb és jobb hely legyen Budapest, és az egész ország!

A CM 20. születésnapjának alkalmából a múltat megidéző klasszikus VÁROSI BRINGÁZÁST szervezünk! A kritikus tömeg már hétköznap is ott van az utakon, több tízezrek tekernek munkába, suliba, boltba vagy ügyet intézni, mert a kerékpár szabadságot ad a közlekedésben, egészséges, olcsó és tiszta.

Óriási változásokat értünk már el együtt, de rengeteg dolgunk van még Budapesttel: mindenki számára bringázhatóvá kell tennünk az egész várost!

Bringázz és ünnepelj velünk: 2024. szeptember 22-én 20 ÉVES A CRITICAL MASS!

[írd be a naptárba a dátumot, további információk hamarosan]

20 éve, 2004. szeptember 22-én, a nemzetközi Autómentes Napon szervezték meg az első Critical Mass-t az akkori bringás futárok és civilek. Nem felejtettük el a '90-es és 2000-es évek pionírjait, de a 2004-es felvonulás akkorát robbant, hogy Budapest ma is zajló átalakulását eredményezte.

Támogasd a bringás ügyet, legyél részese a változásnak! Csatlakozz: https://kerekparosklub.hu/klubtagsag

[ultramegatroutman]

A mivoltmaabolhán-rovat szünetel, mert mostanában semminincsabolhán. Az egyetlen említésre méltó tétel:

5 db rapala (nem horgászszármazásúaknak: újonnan 3500-5000 HUF/db, egy körforgóvillantó-szett, meg kb. 250-300 horog. Az egész két rongyért.

Még szét kell válogatni, de amennyire látszik ilyen '90-es évek, 2000 környéke, úgyhogy még nincs benne kínai szemét, viszont javarészt olyan méretek, amiket ritkán használok. Mindegy, süllőző meg pontyozóhorgot soha életemben nem kell már vennem valószínűleg.

[pajjorimre]

Az építésvezető itt k jó arc, reggel óta röhögünk,

közben szól a Joe radio, 80-90-es évek, Bonnie Tyler Total eclipse salala meg ilyenek, hogy hogyan dülöngéltél összeborulva a métyhennel, a zene csúcspontján hogy csapott nyakon a forró lehellete, hogy aztán az este hátralevő részében szaladgálhass meredt fasszal a diszkóban hogy hátha megtalálod, miután lekoccolt a barátnőjével *vécére*, ami a valóságban általában azt jelentette hogy a másik csaj leakasztott egy gazdag csávót a haverjaival, akik aztán házibuliba vagy másik diszkóba vitték őket. Te meg jobb híján megkerested a haverjaidat, ha nem csajoztak be akkor rendesen bebasztatok, aminek párszor az a jól ismert vége lett hogy olyan nő mellett ébredtél akinek olyan feje volt mint egy barlangrajz. De ő legalább veled ment haza.

[hicapacity]

A Rage Against the Machine a modern amerikai zenében a főszerep. Hazánk történelmének ezen pontján felülemelkedtek a 90-es évek alternatív színtérének szimbólumaként, és az elmúlt 30 + év egyik legkiemelkedőbb és legismertebb nevévé váltak. A Rage Against the Machine nem úgy hangzott, mint bármelyik másik banda, aki a 90-es évek alternatív színtéréből lép ki, a mai napig nem. Tom Morello gitármunkája áll emögött, hallgasd meg bármelyik dalt, és mindig meg lehet mondani, ha a fejsze mögött áll, az évtizedek alatt szinte annyira felismerhetővé vált, mint Eddie Van Halen aláírása. ” Ez az effektus tette lehetővé Rage zenéjét a hip-hophoz kötni, miközben egy DJ hangzását utánozza, amint a klasszikus hip-hop hangzásban közös lemezjátszót kapar. Zack de la Rocha erőteljes, fiatalos és politikailag feltöltött hangja mellett a Rage márkája már a kezdetektől csábító volt. Végül egy banda összekeverte a heavy metalt és a rapet, és ebből a kémiai kombinációból sajátos hangzást adtak ki.

- Közepes /Ryan O'Connor

📷 Tony Mott Photography

The Grunge Diaries #dühödjagépellen #zackdelarocha #bradwilk #timcommerford #tommorello #raprock #rapmetal #alternatívmetal #90srockmusic

[fovarosiblog]

Netflixet a páromtól kapok, HBO GO-t az öcsémtől, a Direkt26 és 444.hu előfizetéseimet lemondtam, ez irányú kiadásaim jelenleg 0 forintot (euróba átszámolva null komma null) számlálnak, és ezen nem is óhajtok a következő 1-2 évben változtatni.

(Régi szép idők, amikor még a jászberényi Aprítógépgyár a 90-es évek közepén szakmányban gyártotta a kis HBO lopókat, amivel dekódolni lehetett az HBO kódolt adását kábeltévén. Egy kis kütyüt kellett beiktatni az antenna csatlakozás és a tévé közé.)

[pauszkopkodo]

Amiket ma előkapartam.

'90-es évek, és a(z átmásolt) CD 2000-ből.

[Dj Palotai — Yonderboi: Kiállás / Break]

[hunblarity]

Hunbliga, selejtezők, második kör

Az indulók:

90-es évek vidék, Actimel, Apátok faszát, Ayahusacafőzelék, Balekosz, Banki ügyintézés, Becsalizva, Bejgli, Belekakkantottak, Benei traktoron, Buttplugthread, Címer a falon, Covid vers, Dinoszaurusz, Egyrészt a kurva anyádat, EXIF, Filmcímek de, Goran Bregovic, Hülyenévthread, Jegva Ótáyt, Kakis bikini, Kakithread, Kedvenc vicceim, Kisjószág, Konditermi típusok, Kossuth utcák, Közmondás mémek, Krémespinát, Küldj képet, Kurwa union, Lakossági thread eredet, Lemásolt képek, Leszállás, Mosogatógép, Óra a moszkván, Országszlogen, Palacsintafityma, Pénzcsipesz, Pénzkutya, Pina, Posts reaching Hungarian Tumblr, Pure Fucking Marketing, Rákos lettem a threadtől, Rálépett egy migráns, Reklám elhelyezés, Seggszombat, Sikermellény, Skóciában mászni, Szudáni roncs, Tankcsapda mémek, Te Gepárd, Tinky Winky, Valentino vs Toms, We love budapest cikk, Weiler Péter, Zámbó Jimmy emlékhonlap

Ha valami kimaradt de szeretnéd hogy induljon még van hely pár jelentkezőnek. Hajtás után a pontos menetrend, és az aktuális állás:

Március 10 (péntek), 15:00 CET

17. Actimel vs Egyrészt a kurva anyádat: Link - 86 vs 20 (106 összesen) 18. Közmondás mémek vs We love budapest cikk: Link - 69 vs 31 (100 összesen) 19. Kossuth utcák vs Covid vers: Link - 78 vs 21 (99 összesen) 20. Kisjószág vs Reklám elhelyezés: Link - 73 vs 32 (105 összesen) 21. Tinky Winky vs Szudáni roncs: Link - 136 vs 48 (184 összesen) 22. Tankcsapda mémek vs Pure Fucking Marketing: Link - 72 vs 24 (96 összesen) Március 11 (szombat), 15:00 CET

23. Hülyenévthread vs Filmcímek, de: Link - 57 vs 31 (88 összesen) 24. 90-es évek vidék vs Balekosz: Link - 78 vs 31 (109 összesen) 25. Banki ügyintézés vs Országszlogen: Link - 26 vs 52 (78 összesen) 26. Sikermellény vs Jegva Ótáyt: Link - 60 vs 33 (93 összesen) 27. Konditermi típusok vs Lakossági thread eredet: Link - 52 vs 37 (89 összesen) 28. Buttplugthread vs Mosogatógép: Link - 38 vs 41 (79 összesen)

Március 12 (vasárnap), 15:00 CET

29. Bejgli vs Seggszombat: Link - 25 vs 59 (84 összesen) 30. Apátok faszát vs Kakis bikini: Link - 20 vs 61 (81 összesen) 31. Te Gepárd vs Ayahusacafőzelék: Link - 53 vs 42 (95 összesen) 32. Krémespinát vs Kedvenc vicceim: Link - 49 vs 39 (88 összesen) 33. Palacsintafityma vs Belekakkantottak: Link - 57 vs 100 (157 összesen) 34. Becsalizva vs Valentino-Toms: Link - 49 vs 26 (75 összesen)

Március 13 (hétfő), 15:00 CET

35. Pina az idő vs Pénzcsipesz: Link - 28 vs 30 (58 összesen) 36. Dinoszaurusz vs Pénzkutya: Link - 74 vs 4 (78 öszesen) 37. Goran Bregovic vs Leszállás: Link - 38 vs 19 (57 összesen) 38. Címer a falon vs Óra a moszkván: Link - 47 vs 54 (101 összesen) 39. EXIF vs Lemásolt képek: Link - 53 vs 60 (113 összesen) 40. Skóciában mászni vs Rákos lettem a threadtől: Link - 34 vs 33 (67 összesen)

Március 14 (kedd), 15:00 CET

41. Zámbó Jimmy emlékhonlap vs Kurwa union: Link - 30 vs 41 (71 összesen) 42. Benei traktoron vs Posts reaching Hungarian Tumblr: Link - 18 vs 62 (80 összesen) 43. Weiler Péter vs Rálépett egy migráns: Link - 27 vs 48 (75 összesen) 44. Kakithread vs Küldj képet: Link - 54 vs 22 (76 összesen) 45. Tonhalképű cimbalmosbuzi vs Esküvő: Link - 25 vs 54 (79 összesen) 46. Ingatlankeresés vs Tumbligráf: Link - 23 vs 41 (64 összesen)

Március 15 (szerda) 15:00 CET

47-48. Nemzeti ünnepi vigaszági szavazás a kiesettek részvételével

[vaningyen]

azért a 90-es évek volt a multikulti aranykora,

mert akkor az oroszok nem értek rá kavarni a szart

[nyeznajka]

nédda

[dedibelyegei]

Hosszabb nyári hiátus meg egyéb bokros teendők után, egy izgalmas kanadai bélyeggel térek vissza! Egyik személyes kedvencem, mind a mű miatt, mind a megvalósítás okán, a sok kis apró részlet, és a sorozat koncepciója is remek. Tehát ez a bélyeg az 1990-es 'Karácsony - Őslakos művészet' sorozat legnagyobb értékű tagja. Ez több évben is elkészült, szerintem szuper ötlet, hogy ilyen témával dolgozzák fel a karácsonyt. Ez a '90-es sorozat négy tagból áll, mindegyiken egy-egy különböző őslakos népből származó művész alkotásával. Az elsőn Jackson Beardy krí törzsből származó festő 'Újjászületés' című festménye látható (34 c), a másodikon Norval Morrisseau ojibwa indián művész dolgoz fel saját stílusában egy klasszikus keresztény Szűz Mária, Kisjézus és Szent János ábrázolást (39 c), míg a harmadikon egy inuit alkotó, Luka Qiatsuk zöld színű kőzetből készült Anya és gyermeke nevű szobra látható (45 c). Minden bélyegen a karácsonyi jókívánság olvasható - Békét a Földnek - három nyelven, angolul, franciául, és az adott művész saját őshonos nyelvén. Az inuit szobron kívül a művészek szignója is szerepel a bélyegeken. Érdekesség, hogy a legkisebb értékű bélyeg vízszintes tájolású, és csak az egyik oldala perforált.

Nézzük meg az én bélyegem kicsit közelebbről, bár mindegyiknek különleges a háttere, talán ennek a leginkább. Ilyen jellegű mintákat biztos sokat látott már mindenki, főleg Brit Kolumbia tartomány területén élő törzsek művészetéből erednek az efféle, egyébként gyakran totemeken is megjelenő rajzok. Ennek a műnek az eredetijét Bill Reid, anyai ágon Haida származású, őslakos művész készítette, aki összességében is észak-nyugat Kanada egyik legjelentősebb művésze volt. A mű címe, A holló gyermekei, mely tulajdonképpen a Haida nép születését örökíti meg, a teremtéstörténetük alapján. Eszerint egy óriási holló leszállt a szigeten ahol a törzs mindig is élt, és meghallotta, hogy egy hatalmas kagylóból hangok jönnek, melyet karmaival felnyitott, így kiszabadítva a haida nép őseit. Erről a művész egy óriási faszobrot is készített korábban, két év alatt:

Na de kik azok a haidák? Ők bizony egyike az első őslakos/északi indián törzseknek akik a Csendes-óceán partjainál éltek. Még különlegesebb, hogy egy bizonyos szigeten Haida Gwaiion éltek és élnek is a mai napig jórészt, illetve még egy-két kisebben melyek már Alaszkához tartoznak jelenleg. Több mint 15.000 évvel ezelőttről vannak nyomok az itteni életről, és a haida történeti kánon is legalább 7500 évre nyúlik vissza. Mikor az euróapiak először találkoztak a haidákkal (spanyolok kötöttek ki először az 1770-es években a szigetükön), nagyjából 30.000-en lehettek. Az euróapiak által behurcolt betegségeknek, elsősorban himlőnek köszönhetően az 1880-as évek végére ez nagyjából 800 főre esett vissza kis híján kipusztult a nép. Manapság a kanadai területen Haida Gwaiion nagyjából 5000-re tehető a létszámuk, amerikai területeken a dél-alaszkai szigeteken pedig nagyjából mégegyszer ennyien élnek. Sajnos a hányattatott múlt és különösen a mostanában fényre kerülő XX.századi, őslakosok erőszakos beiskolázása okán, az eredeti haida nyelvet gyakorlatilag már csak néhány tucat, jórészt 70 év feletti ember beszéli csak. Öröm az ürömben, hogy a 2010-es években komoly erőfeszítések indultak a nyelvi örökség megmentésére és fenntartására, például 2018-ban elkészült az első haida nyelvű film.

Haida Gwaii

A Haida Nemzeti Tanács zászlaja, mely '74 óta működik, de formálisan Kanada mint önrendelkező entitást, csak 2003-ban fogadta el.

Haida város totemekkel, 1878-ból

Haida zenészek napjainkban

A bélyegek amúgy nem különösebben nagy értékűek, tízmilliós tételekben nyomták, de a legértékesebb az itt taglalt hollós 78 centes, a használtak olyan 200 forintot érnek, de egy postatiszta már 500 forint körül kóstál. A teljes sorozat postatisztán 1500 forintért kapható.

[eltiron2]

Leltár 1

4-5 féle tea, amiből párat én vettem

kotyogós kávéfőző aluminium kiöntővel

rengeteg ronda nipp

fényképalbumok mindenhol, polcon, szekrényekben, régi táskákban a családról az ötvenes évek óta

üres táskák, üres pénztárcák

évtizedek óta nem hordott ruhák, cipők tömegével

rengeteg meghatározhatatlan mathom szétszórva a lakásban

Sosem használt lerobbant kávégép, amit nem lehet kidobni, mert ajándékba kapta

számlák, számlák, és számlák, a 90-es évekig visszamenőleg, bizonyítva, hogy ő igenis mindent mindig befizetett

még több ruha, java részét nem hordta 30 éve legalább, amikor még együtt volt a pótapámmal és életében a legboldogabb volt (itt egy kicsit bőgök*)

az utolsó kortyok-falatok halála előtt, az asztalra kikészített tészta, amit ebédre készített volna magának

Ez még csak az első kör, hetekig, hónapokig fogok takarítani és pakolni, hogy...

Hogy? Nem tudom, mindentől megszabadulni ami neki fontos és drága volt, az kegyeletsértés és érzéketlenség, örízgetni a rengeteg vacakot felesleges. 

Azt hiszem a sokk második részénél tartok, az elsőn átsegített az öcsém meg az, hogy bazi sok feladat rám szakadt, most viszont meg kell bírkóznom azzal, hogy egyedül vagyok. 

Rajongásig szerettem édesanyámat. Úgy látni, ahogy utoljára láttam, ahogy megtaláltam, kibaszott rémálom a köbön.

*Még mindig nem sírtam ám, lehet nem is fogok, csak vannak azok a kis hüppögések. Amikor jártam a köröket az utcán (orvos, bank, okmányiroda, temetkezési cég) önkéntelenül köszöntem minden kis ősz hajú néninek, ha be kell mennem anyámhoz még mindig kopogok és köszönök neki - jó még alig több, mint egy napja volt. 

Páncélarc, nevetés, rideg gyakorlatiasság, eddig ment, de most azt hiszem, el kell számolnom az érzéseimmel.

[ultramegatroutman]

Rakéta Big Zero

A legenda szerint maga Gorbacsov is ilyet hordott, és ezen demonstrálta a talján zsurnalisztok kérdésére a peresztrojka lényegét, miszerint kellett mert kurvára lecsövesedtünk az orosz nép nulláról akar újrakezdeni mindent.

Amúgy eredetileg valamikor a '80-as években jött ki, de ez itt már egy '90-es évek eleji, belpiacos példány. Normális méretű, 38mm-es acél tok, vintács pilótaszíjjal (amit majd nyilván lecserélek, mert elég ótvarul néz ki). Eredeti, 30 éves dzsuvával a plexin.

[pajjorimre]

Most így felmerült a 90-es évek,

a Szilárd barátom ebbe a lányba volt fékezhetetlenül szerelmes

különösebb magyarázatra nem szorul szerintem, komolyan felmerült hogy összedobunk egy kubai útra hogy legalább hasonló csaj közelében lehessen és ha még a kisjézus rá is segítette volna valahogy (akár pénzért, külön kerettel készültünk), akkor lett volna a világ legboldogabb embere (utána közvetlenül mi, mert nem kell a nyígását többet hallgatni). Aztán közbeszólt az egyetem, ott hamar lett egy Mónika, azóta meg házasság meg 3 gyerek is mellé. Majd egyszer megmondom neki hogy ha nem nőzik be 2 hét alatt, lehetett volna egy ilyen csaja. Rajtunk nem múlott.

[otthonzulles]

(a 444-en megjelent UP féle szokásához híven összeszedetlen Palotai-nekrológ kommentszekciójában feltűnt még két írás amiket nem olvastam, sok-sok újat nem találtam bennük meg nem is untatlak benneteket, illetve igen, a hajtás alatt)

az egyik a telex megemlékezése:

A másikat Podlovics Péter 'a Quimby menedzsere' (ezt gugliztam ki faszom se tudja mi az a quimby :D ) osztotta meg de nem az ő írása, hanem Vasák Benedeké, aki meg valami kommunikációs valami:

"Vasák Benedek barátom tavaly előtt a Fater születésnapjára olyat írt, aminél én csak bénábbat tudnék.

Valamiért nem lehet megosztani, szóval copy paste

Zsolti legutóbbi szettje, amit hallottam ugyanígy 2021-es. (jajj de szégyellem magam, hogy nem használtam ki minen lehetőséget!) Bulizni indultam akkor de végül a kordonra könyökölve leesett állal hallgattam végig az első sorból!

Benedek ezt írta, nehéz ennél jobban összefoglalni.

Palotai Zsolt volt a legbiztosabb zenei ízlésű ember, akit valaha ismertem!"

---

…Ezt tavalyelőtt írtam, a hatvanadik születésnapján. Azóta leszedtem, most felrakom újra.🖤

Ha van valami értelme a Facebooknak, akkor az az, hogy egyszer csak szembe jött ez: hogy a Palotai 60. Ez az, amit nem ír meg az újság, mert ha valamelyik újság megírná, az már rég megszűnt, vagy ha valamelyik újság megírja, azt én már rég nem olvasom.

Nagyon fura érzés ez, mert 2021-ben a Palotai 60 azt jelenti, hogy már akkor is rohadt öreg volt (30!), amikor kezdte, és amikor nekünk, hol csillogó, hol fátyolos szemű késő-tizenéves fiataloknak betolta a bomba csajozós vagy énelvesztős zenéket a Tilosban.

Szóval szembejött ez a Palotai 60, gyorsan át is pörgettem a nekrológszagú megemlékezéseket itt a Facebookon. Mindegyikben az volt az érdekes, hogy az Öreg már mindegyikben "Az Öreg" volt, sokezer szettel, partival, mix-szel a háta mögött, de mindegyikből csak az derült ki, hogy ő az "Öreg", de egyikből sem az, hogy miért lett ő az "Öreg".

Nehéz is ezt megmagyarázni. Akik a szubkultúra részei, azoknak egyértelmű. Akik meg kívül esnek a szubkultúrán, sosem fogják megérteni.

Ha én behunyom a szemem, és a 90-es évek elejére gondolok, akkor a csodálatos csajokon, Hazai Attilán meg Tódoron kívül egyvalakit látok magam előtt: ezt a hórihorgas, atlétába öltözött, szélsőségesen mesterséges fényben, kontrasztos árnyékokban úszó, görnyedten koncentráló alakot a Tilos az Á galériáján. Palotai Zsolt maga volt a DÍDZSÉ allegóriája, long before, jóval azelőtt, hogy Fatboy Slim lett azzá (pont úgy néztek ki egyébként, csak amikor Zsolt már menő lemezlovas volt, Fatboy Slim még egy közepesen béna gitárzenekarban bohóckodott 😀 )

Az ember gyakran töpreng olyan problémákon, hogy miért pont Palotai lett ÉLETE LEMEZLOVASA. Soha senkinek nem táncoltam annyit, nem voltam annyi szettjén, nem hallgattam annyi mixét, mint Palotainak, így hát elég gyorsan megfejtettem a talányt. Soha, senki mástól nem hallottam annyi számot ELŐSZÖR, mint Palotaitól. Amit ő művelt, az nem diszkó volt, hanem népművelés.

Persze, a kései, manierista, megélhetési évek Rewind-jai már a megszokásról, és a popkultúra átkáról, az önismétlésről szóltak, de Palotai számomra mindig is az a radikális eklektika volt, amely elemi erővel határozta meg felhőtlen ifjúságunkat a boldog kilencvenesekben.

Palotai szettjei az "anything goes", a "minden mehet" végtelenül felszabadult, életérzéssé nemesült esztétikáját hirdették. Ugyanazt, amit mondjuk Rajk László építészete, a kései Tandori irásművészete, Ács rendezései vagy Bódy filmjei hirdettek.

Palotai szettjei a radikális eklektika sújtó megtestesülései voltak. Sem a szüleink, sem a gyerekeink nem fogják megérteni, hogy mit jelentett az, hogy a kádárizumus összeomlásával egyszerre hullott a nyakunkba az összes létező szubkultúra, irányzat, stílus, műfaj, ideológia, manír és üzenet. Az aluljárók tömve voltak 160 forintért árult paperback Bakunyinokkal és Szolzsenyicinekkel, a mozik tele voltak 30 forintért árult Derek Jarmanekkel és John Watersszekkel, bárhová nyúltál, ömlött rád az O története, a Tizenegyezer vessző, a Nietzsche- és Hamvas-összes, Foucault, Heidegger és kibaszott ostoba Castaneda.

A kilencvenes évek eleje brutális kultúrkáosz volt (pedig hol volt még a kereskedelmi televíziózás!), amire a belpesti értelmiség egyetlen értelmes önvédelmi reakciója a totális bezárkózás volt. Bezárkóztunk egy nagyjából három háztömbnyi területre, a Tilos, a Zanzibár, az Egocentrum, a Totálkár (vagy ez a kettő ugyanaz?) által kijelölt területre, amely bármelyik ELTE bölcsészkari épülettől biztonságos sétatávolságra volt. Popkulturálisan pedig a Velvet Uderground/Lou Reed-David Bowie-Talking Heads-gettóba szorultunk bele, amit magyar vonalról még valahogy kiegészített a Cseh Tamás-Bizottság-Kontroll/Európa Kiadó vonal.

Tényleg annyira szűk volt a világunk, mint egy Bereményi-Cseh Tamás-dalszöveg, teljesen elveszve kóvályogtunk a nyakunkba szakadt, értelmetlen szabadságban.

Na, ebben az elveszett világban mutatott utat az a vékony, hórihorgas, görnyedt, atlétatrikós csávó, ott, a Tilos galériáján. Ő mutatta meg, hogy itt az új esztétika, hogy minden mehet. Konkrétan tőle tanultam meg, hogy a Besame Muchóra (ikonikus Palotai kezdőtrekk!) simán rá lehet keverni Renegade Soundwave-et, arra meg lazán jöhet Buddy Rich, amit magától értetődően lehet átfolyatni valami sosem hallott dárenbézbe, hogy aztán kötelességtudóan berakjon valami Iggy Popot, de az egész Ian Dury perverz funkjába, vagy a Sonic Youth paródia-sideprojektjébe, a Ciccone Youth-ba fulladjon...

Tizenöt évet húztam le az A38-on, és ha valamit megtanultam, akkor az az, hogy a közönség mindig UGYANAZT akarja. Ez Palotai pokla is, ha az Isteni színjátékban jutna egy bugyor az Öregnek, az biztosan a Mindig Ugyanazt Játszók Bugyra lenne. Palotai számára nincs nagyobb büntetés, mint Ugyanazt Játszani.

Eleve a DJ-karrier nem a karrierek csúcsa. A Tilos az Á mutatott ezer utat, a főhősök egy része kurva menő japán meg szingapúri nagykövet lett, vagy elenpés médiamegbízott, vagy közepesen menő budai kricsmik üzemeltetője.

A Tilos az Á vége iszonyat szomorú lett, levitézett baller kommunikációs tanácsadók pimpelik újra BMW X-valahányasokból az egykori mítoszt (Tilos a Tilos, Jézusom!). Palotai eufórikus szettjeinek vállán, a meggondoltan árazott boroskólák bevételéből sok-sok kis senki kapaszkodott fel a harmadvonalas politikai nirvánába.

Miközben ez a félelmetes ízlésű, ikonikus jelenség jóformán éhezik. A több ezer buli nem túlzás, és valahol az is sorsszerű, hogy ehhez az ösztönös, de totál önsorsrontó zsenihez fűződik (nagyon, nagyon távolról) a magyarországi partikultúra legnagyobb drámája, a West Balkán-tragédia.

Palotai Zsolt 60 éves, 30 éve tolja a rakenrollt. De ezt a műfajt nem lehet 30 évig csinálni. Még úgy sem, hogy az ország legszélesebb látókörű, legjobb ízlésű, félelmetesen közönségre hangolódott lemezlovasa vagy. Ez nem államilag rommá támogatott, egyetemi tanszékek által kanonizált kulturális értékteremtés. Ez az ifjúságunk, és én igazán örülök, hogy egy fél generációval utánuk még volt valami jelentése és jelentősége, de illúzió azt hinni, hogy bármi nyoma marad, és bármilyen kulturális imprintet hagy az utánunk jövőkben.

Tulajdonképpen az a baj, hogy Palotai szettjein sosem tudtam felszabadultan táncolni. Palotai szettjeire tanulni járt az ember, én legalábbis biztosan, mint ahogy a fiatalabb DJ-k nagy része. Palotai szettjeit én mindig úgy hallgattam, mintha olvasnék, vagy valami nem ismert Mozart-szonátát hallgatnék, hopp, ez milyen jó ötlet, hopp, mekkora átkötés, hopp, erre a pakisztáni világzenére hogy lehetett már rákötni ezt a dél-londoni hiphopot...

Na mindegy. Palotai Zsolt kiválóan példázza, hogy vannak szubkultúrák, amelyek véget érnek, vannak tudományok, amelyeknek nincs módszertana, de legfőképpen azt, hogy nincsenek határok. És az ilyen művészet, abban a világban, amely kizárólag a határokról, megszokásokról, manírokról, modorokról, és az ezeket perverz módon megerősítő iróniáról szól, sajnos halálra van ítélve.

Palotai tragédiája az öregedés és "korszerűtlenség" tragédiája, hogy egyszerűen elfogy körülötte a levegő. Bármennyire is revelatívak voltak a szettjei az én generációmnak a kilencvenes években, az a helyzet, hogy mondjuk a 14 éves lányomat egyetlen nap alatt több és sokfélébb kulturális impulzus éri, mint amennyit Palotai egy hónap 8-10 fellépése alatt adni tud.

Erre a problémára kétféle válasz van: az egyik a totális bezárkózás stratégiája - csak egyetlen kultúra, egyféle zene, egyféle öltözködési stílus, egyféle világ. A másik: temészetesen a jellegzetes tinédzser-cinizmus, minden szar, minden béna, very cringe a világ. Palotai egyikre sem ad választ, nem hajlandó, sosem volt hajlandó beleszorulni valami béna műfai gettóba, mint a dárenbéz, a hauz, a teknó vagy a trep. És nem volt hajlandó ironizálni, ilyen elviselhetetlenül kínos Necc Party-vonalon hirdetni az ultimate nihilt.

Palotainak sosem lesz szobra, sosem fog Kossuth-díjat kapni, mint ahogy azt - ironikusan? - követelte a tömeg annak idején. Készült róla ugyan egy portréfilm, amiből sajnos az égvilágon nem derül ki semmi, készültek vele interjúk, de hát Palotai sosem a szavak, sokkal inkább a szettek embere volt.

Az biztos, hogy nála "dídzsészerűbb" dídzsét sosem láttam. Az biztos, hogy legalább tíz dídzsét láttam felnőni, akik minden mozdulatukat tőle lesték el. Az biztos, hogy ő is azok közé tartozik, akiktől rengeteget tanultam. Azt a zenei, és merem remélni, hogy tágabb értelemben kulturális nyitottságot, amely a mai napig segít befogadni az új dolgokat, hát azt biztos, hogy tőle tanultam. Köszönöm, és boldog születésnapot.

[fovarosiblog]

A “butatelefonok” visszatérőben vannak: a Human Mobile Devices 2023-ban megduplázta az ikonikus Nokia 2660 Flip eladásait, és a vállalat 2024-ben további növekedést vár a klasszikus telefonok piacán. A HMD novemberben, az Egyesült Királyságban végzett kutatásából kiderült, hogy az emberek naponta átlagosan 3 óra 46 percet töltenek telefonozással, a Z generáció 61%-a pedig időnként tudatosan szakít az okostelefonjával. A “dumbphone-boom” jelenség egyik oka tehát, hogy a klasszikus készülékek egy kis kikapcsolódást nyújtanak a másodpercenként felbukkanó értesítésektől, miközben a 16-24 évesek közül tízből közel négyen (38%) aggódnak amiatt1, hogy túl sok időt töltenek az okostelefonjukon.

Az újragondolt, elegáns retro dizájnba csomagolt Nokia 3210-ben pedig minden megvan, amit egy igazi klasszikustól vársz: 2 MP-es, vakus kamerával és egy 1450 mAh-es2 akkumulátorral érkezik, amire a legkeményebb fesztiválozás közben is napokig számíthatsz – és mivel 2024 van, természetesen 4G-s kapcsolatra is képes.

De nem csak a funkciói miatt fogod imádni: a Y2K trend ​ (a „Year 2 Kilos” rövidítése, ami a 2000-es éveket jelenti, a Y2K stílus pedig a 2000-es évekből merített divatirányzat ) napról napra erősödik, a Nokia 3210 pedig pont a késő ‘90-es évek, kora kétezres évek hangulatát megidéző színekben érkezik, szóval a strapabíró kialakítása és a bivalyerős akksi mellett a nyári szettednek is tökéletes kiegészítője lesz. És persze az örök klasszikus Snake sem maradhat ki belőle. (...) A Nokia 3210 arany, tengerkék, és sötétszürke színekben lesz elérhető Magyarországon, 31 990 Ft ajánlott fogyasztói áron, május közepétől.

(sajtóközlemény)