#90-es évek

[extraordinarymreast]

Azt meg kell adni, hogy ugyanezt a skótok lényegesen olcsóbban kihozták!

[500album]

Marvin Gaye - What's Going On (1971)

Ez az album rögtön egy olyan darab, ami a személyes kedvenceim között is ott van, és egyben jó példa arra is, hogy hogyan ismertem és szerettem meg sok-sok zenét az elektronikus műfajokon keresztül.

2006-ban hallottam egy drum and bass mixet a Utah Jazz nevű arctól, abban volt egy zene, ami nagyon megtetszett, és mint kiderült, a What's Going On-t hangmintázta. Sajnos már a mixet sem találom sehol, maga a zene meg szerintem soha nem is jelent meg, csak valami bootleg verzió lehetett, valószínűleg pont a hangminta nem tiszta felhasználása miatt.

Azelőtt én nem ismertem a What's Going On-t, de ennek a kis hangmintának is olyan vibe-ja volt, hogy mindenképp hallani akartam, hogy mi van körülötte eredeti formájában. Úgyhogy először meghallgattam magát a számot, ami egyből magával ragadott, majd rájöttem, hogy ez a dal az azonos című albumnak a nyitánya, ami tulajdonképpen egy darab 35 perces zenefolyam, és végig tökéletesen hozza a címadó szám hangulatát. Szóval az egy nagyon finom falatból kaptam egy egész étkezésre valót, és azóta is imádom ezt, amikor így jutok el egyik zenétől a másikig. (Valószínűleg lesz még pár ilyen sztorim.)

No és akkor maga az album. Azért szerettem meg nagyon, mert annak ellenére, hogy témájában komoly problémákat feszeget (és hát simán aktuális azóta is kb. az összes), a hangzása egyszerre chill, felemelően szép, és kurva dögös. Utóbbi leginkább a dob + basszus (hoppá!) szekciónak köszönhetően, amit a Motown házi zenekara, a Funk Brothers tolt. Plusz csodálatosan szól, ami számomra meglepő volt egy 1971-es felvételtől. És ez egy ilyen kapudrog volt nekem a soul zenéhez meg ehhez a Motown hangzáshoz, és annak mindenféle reinkarnációjához.

Szintén ehhez az albumhoz köthető élményem, hogy ahogy utánaolvasgattam akkor, megtudtam azt is, hogy az NME már a 80-as években ezt választotta minden idők legjobb albumának, aztán most a Rolling Stone-os listán is felkúszott az első helyre (de ennek semmi jelentősége ugye!), ami szintén meglepett, és elgondolkodtatott azon, amin azóta is agyalgatok időről időre, hogy sokszor mennyire nem tudom felmérni egy album vagy előadó impactjét meg súlyát, főleg ha nem akkor és ott ismerem meg. Mert hát nyilván ez egy jó album, egy népszerű előadótól, de valahogy mégsem ezt képzeltem volna minden idők ennyire széles körben kikiáltott legjobbjának... Hát akkor én hogyhogy nem hallottam még róla?! Az én környezetemben hogyhogy nem dúdolgat csak úgy dalokat róla senki?

És egyszer valahogy szóba jött ez a lemez egy akkori idősebb kollégámmal, akiről meg aztán végképp nem képzeltem volna, hogy egyáltalán ismeri, de kiderült, hogy de, ismeri, szereti, szerinte is a világ legjobbja, sőt, fiatalkorában DJ volt egy vidéki magyar város egyetemi klubjában, és ott rendszeresen játszotta is. Tehát valamikor a 80-as-90-es évek fordulóján valahol Magyarországon ez szólt, erre lassúztak fiatalok, voltak emberek, akik birtokolták, ismerték és szerették ezt a lemezt. Wow, hát akkor ez tényleg valami nagy dolog lehetett! Szóval így, némileg váratlanul, és biztosan nagyon leegyszerűsítve, de Jánoson keresztül tudtam kontextusba helyezni Marvin Gaye-t és a What's Going On-t.

[pajjorimre]

Mindenre magyarázat Mátyás, a házimanó

[tuntetesinfo]

LESSSZ KRITIKAL MASSSZ

20 ÉVES A CRITICAL MASS!

Már két évtizede dolgozunk azon, hogy bringázhatóbb és jobb hely legyen Budapest, és az egész ország!

A CM 20. születésnapjának alkalmából a múltat megidéző klasszikus VÁROSI BRINGÁZÁST szervezünk! A kritikus tömeg már hétköznap is ott van az utakon, több tízezrek tekernek munkába, suliba, boltba vagy ügyet intézni, mert a kerékpár szabadságot ad a közlekedésben, egészséges, olcsó és tiszta.

Óriási változásokat értünk már el együtt, de rengeteg dolgunk van még Budapesttel: mindenki számára bringázhatóvá kell tennünk az egész várost!

Bringázz és ünnepelj velünk: 2024. szeptember 22-én 20 ÉVES A CRITICAL MASS!

[írd be a naptárba a dátumot, további információk hamarosan]

20 éve, 2004. szeptember 22-én, a nemzetközi Autómentes Napon szervezték meg az első Critical Mass-t az akkori bringás futárok és civilek. Nem felejtettük el a '90-es és 2000-es évek pionírjait, de a 2004-es felvonulás akkorát robbant, hogy Budapest ma is zajló átalakulását eredményezte.

Támogasd a bringás ügyet, legyél részese a változásnak! Csatlakozz: https://kerekparosklub.hu/klubtagsag

[ultramegatroutman]

A mivoltmaabolhán-rovat szünetel, mert mostanában semminincsabolhán. Az egyetlen említésre méltó tétel:

5 db rapala (nem horgászszármazásúaknak: újonnan 3500-5000 HUF/db, egy körforgóvillantó-szett, meg kb. 250-300 horog. Az egész két rongyért.

Még szét kell válogatni, de amennyire látszik ilyen '90-es évek, 2000 környéke, úgyhogy még nincs benne kínai szemét, viszont javarészt olyan méretek, amiket ritkán használok. Mindegy, süllőző meg pontyozóhorgot soha életemben nem kell már vennem valószínűleg.

[megtudommagyarazni]

Az élet, meg minden

A ZENE HATALMA

Ez nem tartozik szorosan a régi kamionos sztorikhoz, de néha előjönnek, álmodok is róluk, hiába temettem el őket, meg olykor találok is régi füzetekben.

A sors most (2014-15?) elég trágya kocsit juttatott nekem erre az évvégre. Egy igénytelen szlovák srác járt vele 4 hétig, ez meg is látszik. Kicsit lelakta a 480-as TGX MAN-t, poros minden, a szerelvény 48 külső izzójából 15 kiégve, a 3.-4.-5. tengelyen 5-7bar van, a kormány és a retarder/tempomat karja ragadt a kosztól, a hűtő büdös, a hétvégém ráment a pucolásra, még a rádió sem működik. Na de hát ezért van fm-transzmitterem!

Van egy számottevő gyűjteményem régi magyar-külföldi zenékből, a 70-es, 80-as évek tánc? pop? rock?-zenéi, némi 60-as és 90-es is akad. Felnyomtam a 2gigás kártyára, aztán ráeresztettem a rádióra.

Stokke-ból (dél-Norvégia, Vestfold megye) mentem Bretagne-ba, Plouédernbe, bő 2000km, sima rutin trip, volt időm hallgatni. Elég jó hangrendszere volt a MAN-nak, az ülés mögött mélynyomó, a homlokon, A-oszlopon és műszerfalon elöl magascsipogók, az ajtókban közepes, Blaupunkt rádió.

A java részét vidáman, teli torokból üvöltöttem, miközben a 13 literes motor duruzsolt alattam 12-esben, dehát ki ne üvöltené egy szép verőfényes téli napon az Elizabetet vagy a Manic monday-t, a Sorry Suzanne-t, Részegen ki visz majd haza, Yellow River-t, Keresem a szót, a Megint hétfő-t, a Soley.soley-t, a Nyári éjek asszonyát, a Knowing me, knowing you-t, az In Zaire-t, néha a szöveggel baj volt, de oda se neki!

Aztán jöttek, egyre gyakrabban, olyan számok, amelyeknél elcsöndesültem. Nem azért, mert nem ismertem őket. Sőt. Lassan olyan hangulatba kerültem, hogy reszelt a torkom, olykor elfutotta szemem a könny, szomorú, melankolikus állapotba süppedtem, mint egy újévi Interbrass-koncerten, valamikor a 70-es évek közepén, mikor a zenészekkel együtt voltunk tizennyolcan a kisteremben a marczibányin.

Miként Proust teába mártott madelaine-je, felidézték előttem azok a dalok a kort, amikor hallgattuk, hallottuk -sokszor oda sem figyelve- őket. Amikor, teenager és twentyager koromban, még vonzó, szőke, kékszemű, izmos, laposhasú, jóeszű srác voltam, az Élet előttem állt, kezdtem belenőni, mint a vizslakölyök a bőrébe. A zenék felidézték a sugárzó, mindent vivő nagy szerelmet, a soha nem vagy néha megkapott könnyű- és nehézfejű, kis- és nagyfenekű, alma- és körtemellű, szőke- barna- vörös- és feketehajú, buta és okos csajokat, a rossz, sehová sem vivő barátságokat, az önpusztító hülyeségeket, az igaz szerelemmel járó éteri gyönyört és gyönyörű szenvedéseket, a tétova útkereséseket, a sorsrontó és szégyellnivaló mellék- és zsákutakat, a (csekély) jó választásokat, az önkifejezés eszközeiben való bőséggel tobzódást és csontsovány szükséget.

Azt az időt, amikor még formátlanul gomolygott előttem a jövő, tartalomra vártak a távolban bizonytalanul, homályban lüktető évek.

Szinte látom a sorsot (párkákat?), amint vaksin motyogva, nyálcsorgatva ujjai közt életemmel matat, mintha egy finom, bonyolult brüsszeli csipkét horgolna, hogy aztán eszelősen vissza­bontsa feléig, és újrakezdje másként, mint egy beszívott pók.

Aztán minden megtörtént valahogy, fájnivalóan sokminden nem a vágyaim szerint, tévutak nyíltak, sebek szakadtak, évek múltak, évtizedek, eltűntek, elsüllyedtek, halottak és fájdalmak sokasodtak, betegségek burjánzottak, infúziók lógtak, fogak porlottak, csontok törtek, erek meszesedtek, hajak gyérültek, szemek romlottak, ráncok mélyültek kiradírozhatatlanná, 10 csapások sokszorozódtak 400-zá.

Persze jöttek nem várt örömök is, amikre 16-22 évesen még nem is gondol az ember, a két kis lánygyerek puha, ölelő karjai (akiket aztán jóformán nem láttam felnőni), szép és nyugodt nyári, őszi naplementék, hajnalok, teraszokon, folyó-, tenger- és óceánpartokon, pipával, sörrel, calvados-szal, rakival, teával, portóival a kézben, nagy utazások sivatagoktól nagy hegyekig, Irántól Írországig, Finnországtól Marokkóig, jó zenék, jó filmek, jó könyvek, jó ételek, megbékélések, belenyugvások, sőt megnyugvások, unokák.

Minden megtörtént...

Minden megtörtént valahogy.

Akkor, átmenetileg (mert agyam nyitva állt rá), kifújta kicsit a vastag, zsíros füstöt szőrös füleimből a “beat- és popzenei válogatás”, és én már közben majdnem 60, majdnem 70, lassacskán az azóta bennem és körülöttem növekvő, és örökösnek tűnő halálomat várom, amely mindnyájunk jutalma és/vagy büntetése lesz az öntudatlanul megélt, felhasznált, eltékozolt évekért, évtizedekért.

Na, ez most nem lett vidám.

Jó karácsonyt/hanukát. Az iszlámban nincs most ünnep.

[hicapacity]

A Rage Against the Machine a modern amerikai zenében a főszerep. Hazánk történelmének ezen pontján felülemelkedtek a 90-es évek alternatív színtérének szimbólumaként, és az elmúlt 30 + év egyik legkiemelkedőbb és legismertebb nevévé váltak. A Rage Against the Machine nem úgy hangzott, mint bármelyik másik banda, aki a 90-es évek alternatív színtéréből lép ki, a mai napig nem. Tom Morello gitármunkája áll emögött, hallgasd meg bármelyik dalt, és mindig meg lehet mondani, ha a fejsze mögött áll, az évtizedek alatt szinte annyira felismerhetővé vált, mint Eddie Van Halen aláírása. ” Ez az effektus tette lehetővé Rage zenéjét a hip-hophoz kötni, miközben egy DJ hangzását utánozza, amint a klasszikus hip-hop hangzásban közös lemezjátszót kapar. Zack de la Rocha erőteljes, fiatalos és politikailag feltöltött hangja mellett a Rage márkája már a kezdetektől csábító volt. Végül egy banda összekeverte a heavy metalt és a rapet, és ebből a kémiai kombinációból sajátos hangzást adtak ki.

- Közepes /Ryan O'Connor

📷 Tony Mott Photography

The Grunge Diaries #dühödjagépellen #zackdelarocha #bradwilk #timcommerford #tommorello #raprock #rapmetal #alternatívmetal #90srockmusic

[fovarosiblog]

Netflixet a páromtól kapok, HBO GO-t az öcsémtől, a Direkt26 és 444.hu előfizetéseimet lemondtam, ez irányú kiadásaim jelenleg 0 forintot (euróba átszámolva null komma null) számlálnak, és ezen nem is óhajtok a következő 1-2 évben változtatni.

(Régi szép idők, amikor még a jászberényi Aprítógépgyár a 90-es évek közepén szakmányban gyártotta a kis HBO lopókat, amivel dekódolni lehetett az HBO kódolt adását kábeltévén. Egy kis kütyüt kellett beiktatni az antenna csatlakozás és a tévé közé.)

[pauszkopkodo]

Amiket ma előkapartam.

'90-es évek, és a(z átmásolt) CD 2000-ből.

[Dj Palotai — Yonderboi: Kiállás / Break]

[hunblarity]

Hunbliga, selejtezők, második kör

Az indulók:

90-es évek vidék, Actimel, Apátok faszát, Ayahusacafőzelék, Balekosz, Banki ügyintézés, Becsalizva, Bejgli, Belekakkantottak, Benei traktoron, Buttplugthread, Címer a falon, Covid vers, Dinoszaurusz, Egyrészt a kurva anyádat, EXIF, Filmcímek de, Goran Bregovic, Hülyenévthread, Jegva Ótáyt, Kakis bikini, Kakithread, Kedvenc vicceim, Kisjószág, Konditermi típusok, Kossuth utcák, Közmondás mémek, Krémespinát, Küldj képet, Kurwa union, Lakossági thread eredet, Lemásolt képek, Leszállás, Mosogatógép, Óra a moszkván, Országszlogen, Palacsintafityma, Pénzcsipesz, Pénzkutya, Pina, Posts reaching Hungarian Tumblr, Pure Fucking Marketing, Rákos lettem a threadtől, Rálépett egy migráns, Reklám elhelyezés, Seggszombat, Sikermellény, Skóciában mászni, Szudáni roncs, Tankcsapda mémek, Te Gepárd, Tinky Winky, Valentino vs Toms, We love budapest cikk, Weiler Péter, Zámbó Jimmy emlékhonlap

Ha valami kimaradt de szeretnéd hogy induljon még van hely pár jelentkezőnek. Hajtás után a pontos menetrend, és az aktuális állás:

Március 10 (péntek), 15:00 CET

17. Actimel vs Egyrészt a kurva anyádat: Link - 86 vs 20 (106 összesen) 18. Közmondás mémek vs We love budapest cikk: Link - 69 vs 31 (100 összesen) 19. Kossuth utcák vs Covid vers: Link - 78 vs 21 (99 összesen) 20. Kisjószág vs Reklám elhelyezés: Link - 73 vs 32 (105 összesen) 21. Tinky Winky vs Szudáni roncs: Link - 136 vs 48 (184 összesen) 22. Tankcsapda mémek vs Pure Fucking Marketing: Link - 72 vs 24 (96 összesen) Március 11 (szombat), 15:00 CET

23. Hülyenévthread vs Filmcímek, de: Link - 57 vs 31 (88 összesen) 24. 90-es évek vidék vs Balekosz: Link - 78 vs 31 (109 összesen) 25. Banki ügyintézés vs Országszlogen: Link - 26 vs 52 (78 összesen) 26. Sikermellény vs Jegva Ótáyt: Link - 60 vs 33 (93 összesen) 27. Konditermi típusok vs Lakossági thread eredet: Link - 52 vs 37 (89 összesen) 28. Buttplugthread vs Mosogatógép: Link - 38 vs 41 (79 összesen)

Március 12 (vasárnap), 15:00 CET

29. Bejgli vs Seggszombat: Link - 25 vs 59 (84 összesen) 30. Apátok faszát vs Kakis bikini: Link - 20 vs 61 (81 összesen) 31. Te Gepárd vs Ayahusacafőzelék: Link - 53 vs 42 (95 összesen) 32. Krémespinát vs Kedvenc vicceim: Link - 49 vs 39 (88 összesen) 33. Palacsintafityma vs Belekakkantottak: Link - 57 vs 100 (157 összesen) 34. Becsalizva vs Valentino-Toms: Link - 49 vs 26 (75 összesen)

Március 13 (hétfő), 15:00 CET

35. Pina az idő vs Pénzcsipesz: Link - 28 vs 30 (58 összesen) 36. Dinoszaurusz vs Pénzkutya: Link - 74 vs 4 (78 öszesen) 37. Goran Bregovic vs Leszállás: Link - 38 vs 19 (57 összesen) 38. Címer a falon vs Óra a moszkván: Link - 47 vs 54 (101 összesen) 39. EXIF vs Lemásolt képek: Link - 53 vs 60 (113 összesen) 40. Skóciában mászni vs Rákos lettem a threadtől: Link - 34 vs 33 (67 összesen)

Március 14 (kedd), 15:00 CET

41. Zámbó Jimmy emlékhonlap vs Kurwa union: Link - 30 vs 41 (71 összesen) 42. Benei traktoron vs Posts reaching Hungarian Tumblr: Link - 18 vs 62 (80 összesen) 43. Weiler Péter vs Rálépett egy migráns: Link - 27 vs 48 (75 összesen) 44. Kakithread vs Küldj képet: Link - 54 vs 22 (76 összesen) 45. Tonhalképű cimbalmosbuzi vs Esküvő: Link - 25 vs 54 (79 összesen) 46. Ingatlankeresés vs Tumbligráf: Link - 23 vs 41 (64 összesen)

Március 15 (szerda) 15:00 CET

47-48. Nemzeti ünnepi vigaszági szavazás a kiesettek részvételével

[vaningyen]

azért a 90-es évek volt a multikulti aranykora,

mert akkor az oroszok nem értek rá kavarni a szart

[nyeznajka]

nédda

[pajjorimre]

Az építésvezető itt k jó arc, reggel óta röhögünk,

közben szól a Joe radio, 80-90-es évek, Bonnie Tyler Total eclipse salala meg ilyenek, hogy hogyan dülöngéltél összeborulva a métyhennel, a zene csúcspontján hogy csapott nyakon a forró lehellete, hogy aztán az este hátralevő részében szaladgálhass meredt fasszal a diszkóban hogy hátha megtalálod, miután lekoccolt a barátnőjével *vécére*, ami a valóságban általában azt jelentette hogy a másik csaj leakasztott egy gazdag csávót a haverjaival, akik aztán házibuliba vagy másik diszkóba vitték őket. Te meg jobb híján megkerested a haverjaidat, ha nem csajoztak be akkor rendesen bebasztatok, aminek párszor az a jól ismert vége lett hogy olyan nő mellett ébredtél akinek olyan feje volt mint egy barlangrajz. De ő legalább veled ment haza.

[babarumblr]

@akurvaanyadatbuttersofficial Kézi váltó!

[ultramegatroutman]

Rakéta Big Zero

A legenda szerint maga Gorbacsov is ilyet hordott, és ezen demonstrálta a talján zsurnalisztok kérdésére a peresztrojka lényegét, miszerint kellett mert kurvára lecsövesedtünk az orosz nép nulláról akar újrakezdeni mindent.

Amúgy eredetileg valamikor a '80-as években jött ki, de ez itt már egy '90-es évek eleji, belpiacos példány. Normális méretű, 38mm-es acél tok, vintács pilótaszíjjal (amit majd nyilván lecserélek, mert elég ótvarul néz ki). Eredeti, 30 éves dzsuvával a plexin.

[dedibelyegei]

Hosszabb nyári hiátus meg egyéb bokros teendők után, egy izgalmas kanadai bélyeggel térek vissza! Egyik személyes kedvencem, mind a mű miatt, mind a megvalósítás okán, a sok kis apró részlet, és a sorozat koncepciója is remek. Tehát ez a bélyeg az 1990-es 'Karácsony - Őslakos művészet' sorozat legnagyobb értékű tagja. Ez több évben is elkészült, szerintem szuper ötlet, hogy ilyen témával dolgozzák fel a karácsonyt. Ez a '90-es sorozat négy tagból áll, mindegyiken egy-egy különböző őslakos népből származó művész alkotásával. Az elsőn Jackson Beardy krí törzsből származó festő 'Újjászületés' című festménye látható (34 c), a másodikon Norval Morrisseau ojibwa indián művész dolgoz fel saját stílusában egy klasszikus keresztény Szűz Mária, Kisjézus és Szent János ábrázolást (39 c), míg a harmadikon egy inuit alkotó, Luka Qiatsuk zöld színű kőzetből készült Anya és gyermeke nevű szobra látható (45 c). Minden bélyegen a karácsonyi jókívánság olvasható - Békét a Földnek - három nyelven, angolul, franciául, és az adott művész saját őshonos nyelvén. Az inuit szobron kívül a művészek szignója is szerepel a bélyegeken. Érdekesség, hogy a legkisebb értékű bélyeg vízszintes tájolású, és csak az egyik oldala perforált.

Nézzük meg az én bélyegem kicsit közelebbről, bár mindegyiknek különleges a háttere, talán ennek a leginkább. Ilyen jellegű mintákat biztos sokat látott már mindenki, főleg Brit Kolumbia tartomány területén élő törzsek művészetéből erednek az efféle, egyébként gyakran totemeken is megjelenő rajzok. Ennek a műnek az eredetijét Bill Reid, anyai ágon Haida származású, őslakos művész készítette, aki összességében is észak-nyugat Kanada egyik legjelentősebb művésze volt. A mű címe, A holló gyermekei, mely tulajdonképpen a Haida nép születését örökíti meg, a teremtéstörténetük alapján. Eszerint egy óriási holló leszállt a szigeten ahol a törzs mindig is élt, és meghallotta, hogy egy hatalmas kagylóból hangok jönnek, melyet karmaival felnyitott, így kiszabadítva a haida nép őseit. Erről a művész egy óriási faszobrot is készített korábban, két év alatt:

Na de kik azok a haidák? Ők bizony egyike az első őslakos/északi indián törzseknek akik a Csendes-óceán partjainál éltek. Még különlegesebb, hogy egy bizonyos szigeten Haida Gwaiion éltek és élnek is a mai napig jórészt, illetve még egy-két kisebben melyek már Alaszkához tartoznak jelenleg. Több mint 15.000 évvel ezelőttről vannak nyomok az itteni életről, és a haida történeti kánon is legalább 7500 évre nyúlik vissza. Mikor az euróapiak először találkoztak a haidákkal (spanyolok kötöttek ki először az 1770-es években a szigetükön), nagyjából 30.000-en lehettek. Az euróapiak által behurcolt betegségeknek, elsősorban himlőnek köszönhetően az 1880-as évek végére ez nagyjából 800 főre esett vissza kis híján kipusztult a nép. Manapság a kanadai területen Haida Gwaiion nagyjából 5000-re tehető a létszámuk, amerikai területeken a dél-alaszkai szigeteken pedig nagyjából mégegyszer ennyien élnek. Sajnos a hányattatott múlt és különösen a mostanában fényre kerülő XX.századi, őslakosok erőszakos beiskolázása okán, az eredeti haida nyelvet gyakorlatilag már csak néhány tucat, jórészt 70 év feletti ember beszéli csak. Öröm az ürömben, hogy a 2010-es években komoly erőfeszítések indultak a nyelvi örökség megmentésére és fenntartására, például 2018-ban elkészült az első haida nyelvű film.

Haida Gwaii

A Haida Nemzeti Tanács z��szlaja, mely '74 óta működik, de formálisan Kanada mint önrendelkező entitást, csak 2003-ban fogadta el.

Haida város totemekkel, 1878-ból

Haida zenészek napjainkban

A bélyegek amúgy nem különösebben nagy értékűek, tízmilliós tételekben nyomták, de a legértékesebb az itt taglalt hollós 78 centes, a használtak olyan 200 forintot érnek, de egy postatiszta már 500 forint körül kóstál. A teljes sorozat postatisztán 1500 forintért kapható.