#Nem tud nem bántani

[csacskamacskamocska]

Nehéz választani

abból a mindenből, ami a fejemben kavarog. Talán inkább csak a témáktól, a kérdésektől szabadulok most meg.

BIZTONSÁG a lebegtetés, az elhazudás, homály – az elköteleződés képtelensége, amit mindig a párkapcsolatra alkalmazunk, pedig ez általános jellemzője embereknek. Nem mondja ki amit valójában gondol, mert az elköteleződés valami mellett. Amiről azt gondolja, hogy az követel tőle valamit, amit ő szeretne elkerülni. Nem mond konkrét időpontot, nem mond konkrét terveket, nem határol be semmit. Vagyis ez egy szar megküzdési stratégia amivel rengeteg dolgot lehet elkerülni. Kivárni amíg elmúlik az a dolog, ami elől menekül. Pffff.

A kapcsolatokról nem beszélés Ez is kapcsolódik az előzőhöz, mert nem ad támpontot a partnernek és nem nyílik meg érzelmileg így nem lehet kapcsolódni és ő sem kell, hogy szembenézzen azzal, hogy esetleg hibázott valamiben.

A bocsánatkérés. Az őszinte bocsánatkérést ÉRZED. Érzed, hogy a másik nem a konfliktust akarja felszámolni egy jó taktikával, hanem átérzi, hogy bánatot okozott. Nem tolja le magáról a felelősséget.

A felnőtt ÉN. Része, hogy tudjuk, hogy amit teszünk mit okoz a másikban, milyen érzéseket, érzelmeket gerjeszt. Tudjuk, képesek vagyunk az empátiára és felvállaljuk azt is, hogy szándékosan tesszük, és azt is, ha nem voltunk vele tisztában, de már felfogtuk.

Az egészséges psziché. Uh, ez kurvanagy kérdés. Felrémlett az elmúlt 10 évből jópár alkalom amikor, uh, hát minden volt amit csináltam, csak éppen nem egészséges. Próbáltam mentségeket találni, anyám meg a traumák mindig erős kártyák, és a középszerűség elkerülésének narcisztikus kártyája is benne van a pakliban, de erősen a tévhit is, hogy az élet a komfortzónán kívül van, vagyis át kell lépni folyton a határokat. Hát, én is bedőlök tévhiteknek, nincs mese. Nagyon nehéz az embernek megtalálni saját magát a káoszban. Mikor jön rá valaki, hogy vele van baj és nem muszáj az egész életét úgy lehúzni, ahogy egyszer valahogy összetákolta a pszichéjét?

„Nem tud nem bántani”. Ezt írta valaki az egyik posztomhoz és ez fájdalmasan mélyre ment. Mert így van. Valójában erre nem tudok semmilyen megoldást. Nagyon szomorú vagyok e miatt.

[drakvuf]

A Kísértés 13: Nyújtsd a kezed, félek

Végre most már tényleg hazazavarnak egy-egy kísértőt a villákból. Bár az előző részben taktikusnak tűntek a versenyzők, végül papírforma szerint választottak. Emlékeztetőül: a fiúk a lány villa kísértői közül, a lányok a fiú villa csábítói közül küldenek el valakit.

Faszikáim végül Zotyát szavazták ki, aki Noel barátnőjével, Dorinával melegedett össze.

A csajszik pedig Edát választják, aki Brigi barátjának, Dusánnak az ujjait szopkodta.

DE MOST JÖN A CSAVAR

Ugyanis Tibi bejelenti, hogy a villalakók megvétózhatják a párjaik döntését és elküldhetnek a kiszavazott kísértő helyett mást. Élnek is a lehetőséggel, így Zotya és Eda is megmenekült. Mindkét csapat azzal érvel, hogy olyan embert küldenek el helyettük, akinek esélye sincs a csábításra.

A fiúk végül Nikolettát küldik el.

A lányok pedig a baszhatatlan Alexet.

Örülök, hogy megismerhettelek - hazudja Kasza. Itt meg kell jegyeznem, hogy Nikoletta eddig annyira passzív szereplője volt a műsornak, hogy akaratlanul is összemostam a banánnyelő Nikollal. Alex pedig nem véletlenül kapta a baszhatatlan jelzőt. Nem fognak hiányozni.

Eda sajnálja, hogy a legjobb barátnője ment haza helyette. Tina csak azért szomorú, mert nem Nati távozott.

A matek tanárnő, ahogy a kiszavazás előtt is, most is beszél négyszemközt Dusánnal. A fiú azt mondja neki, hogy bár nem vett részt a döntésben, örül hogy végül maradt a lány.

Ő továbbra is próbál hűséges maradni, de kezdi elengedni a kapcsolatát. A kamerának még azt is elmondja, hogy simán elhívja randizni is majd a tanárnőt, hiába mondta Brigi, hogy akkor mindennek vége.

Noel Lóri előtt megkérdezi Tinát, hogy leveheti-e a ruháját? Persze. De csak a szája volt nagy a faszinak, csak lesmárolni meri a lányt, de ettől is hamar megijed és félbeszakítja. Lóri kéjesen nézi a fiatalokat és megkérdezi a társát jól esett-e a csók? Geci nagy creep a faszi. Noel azt mondja a kamerának, hogy az első csók nagyon fontos neki és kíváncsi volt milyen Tinával.

Dusán megint rájött, hogy kamerák veszik és előad egy monológot Lórinak, hogy mennyire szereti Brigit. A szófosása egyetlen őszinte pillanata, amikor leprolizza magát.

Lóri se szopja be az előadását és emlékezteti arra, amikor hirtelen felindulásból már a kísértőkkel akart hármasozni. Szerinte Dusán szeszélyes, mint az évszakok. A fiú is elismeri, hogy hirtelen haragú és sokszor beszél faszságokat.

Brigi kifejti Máténak, hogy ha Dusán hazaküldi Edát, akkor minden fasza a kapcsolatukkal, de ha nem balhéka lesz. Dorina racionalizálni próbálja, hogy miért tartotta itt Zotyát. Azt mondja így többet szerepelhet több kérdésre kap majd választ.

Jérémy szerint az lett volna az elegáns, ha a lány most hazamegy Zotyával és így Noelnek is távoznia kellett volna, ami szerinte fájt volna a faszinak.

Dorina azt mondja nem akarja bántani a barátját, de a francia faszi szembesíti vele, hogy ha itt smárolgat Zotyával az se esik jól neki.

Máté bedobja Briginek, hogy otthon le fogja rombolni, amit a lány nem ért, de a faszi kifejti, hogy ő nem szeretkezik, hanem baszik.

A csajszi nem ijed meg ettől, mert már korábban megállapította, hogy a testépítőknek a szteroidoktól összemegy a kukaca és maximum apró kellemetlenséget tud ezzel okozni, nem rombolást. A személyi edző odasúgja még a lánynak, hogy kinyalná, amire már én is csak így tudok reagálni:

Máté életem, verd már ki vagy valami.

Megszólal a gong. Kasza Tibi bejelenti, hogy a fiú villában kalóz parti, a lányoknál matróz parti lesz. Mindenkinek hoztak jelmezeket, illetve meglepetés is lesz a bulin.

Lóri a szokásos középkorú férfiakra jellemző geci kínos, szexuális megjegyzésekkel dúsított humorral terheli a villalakókat.

A kellemetlen produkciót szerencsére elnyomja a mulatós zene. A hangszórókból üvölt Kis Grofó, a hét tengeren is népszerű kalóz muzsikus.

Egyszer csak megszakad a zene és az olcsó helyi munkaerő behoz egy sellőt a villába.

A meglepetés érkezett meg: Natali, az új kísértő.

A lány szerint a kisugárzása olyan, hogy harapni lehetne a levegőt. Azt állítja a párokat már a megjelenésével szét tudja robbantani.

Noelt egyből elvarázsolja a műszempilla, a póthaj és a szilikon mell.

Nati azt mondja, hogy neki nagyon szimpi elsőre az új csaj, de ha Noel közelébe megy leordítja a fejét. Lóri elkezd barátkozni az új lánnyal, amire Anna féltékenyen reagál. Nem engedi, hogy a férfi piát vigyen Natalinak. A csávó a kamerának megjegyzi, hogy nem sokáig fogja tolerálni ezt a viselkedést.

Lóri aztán ráereszti az új csajt Atira, mert szeretné megkavarni egy kicsit az állóvizet. Viszont simán lepereg a srácról, aki a kamerának bevallja, hogy egyáltalán nem a zsánere a nő. Nem mint Noelnek, aki a szobájába invitalja Natalit, hogy a szilikon melleiről kérdezgesse. 500-as? 700-as. Azt mondja neki a nő, hogy ő nem egy egyéjszakás kaland, de egy hármasban benne lenne, akár Natival is.

Ha már szóba került a lány, be is jelenti a kamerának, hogy már kurvára nem szimpatikus neki az új csaj. Azt mondja semmi nőiesség nincs benne.

Egy felfújt, műbaba - mondja a természetes szépség.

A lány villában a csajok a legrövidebb szoknyákat kaptak a matróz jelmezükhöz, a fiúkák legnagyobb örömére.

Itt is félbeszakítja a bulit, amikor megérkezik az új kísértő: Lombardo.

Dorina már ismeri a srácot, mert ő is volt a Power of Love-ban. A férfi azt mondja magáról, hogy ő egy turmix, mert Olaszországban, Spanyolországban és Puerto Ricoban is vannak rokonai.

Nagyon ért a nők nyelvén. Meghallgatja a problémáikat, tanácsot ad, amit szerinte mindig be is tartanak. Az új kísértő egyből rányomul Brigire, Máté legnagyobb örömére.

A fiú szerint Dusán 2-t kapták meg a villába az új kísértőben, de szerinte semmi esélye nem lesz vele szemben. Brigi viszont elég érdeklődő a faszi felé, mint kiderült látta már TikTokon és bejött neki.

Lombardo kérdezgeti a lányt, hogy mizuka a fiúkákkal a villában és Brigi elismeri, hogy Mátéval alakulgat valamit. A lány azt mondja a kamerának, hogy simán elhívná randizni az új csődört. Közben a többiek a személyi edző vérét szívják, amiért lenyúlta az új srác a csaját. Máté hörpint egy nagy adag copiumot és azt mondja, hogy ha ennyi elég, hogy elvigyék Brigit, akkor ennyit is ért.

Vége a partinak. Mindenki nyugovóra tér.

Zotya viszont úgy dönt meglepi Dorinát, azzal, hogy az ágyában alszik. Máté segít neki lehozni a cuccait, mert a magánnyomozó nem bír el két bőröndöt.

Dorina kicsit kelleti magát, de aztán beengedi a férfit az ágyába. Védekezésként falat épít közéjük párnákból. Az óvszer hatásosabb lenne.

Ennyi volt a műsor a hétre. Jövő héten végre újra Tábortűz ceremónia lesz. Iletve hétfőn indul a Házasodna a gazda is, szóval ha bírom a tempót mind a két műsorról érkeznek, majd a beszámolók.

[tumblikutya]

Macska? Milyen macska? A szomszéd macska nem létezik és így nem is tud bántani

[egy-lany-blogja]

" Beérsz az iskolába, rajtad a legutolsó divat szerinti ruha, a zsebedben a legújabb iPhone, tele vagy pénzzel, amit a szüleid adtak szintén. Körbe rajonganak a barátaid, akik szintén hasonló holmikat birtokolnak. És ekkor észreveszitek csoportosan az osztály egyik legszegényebb tagját.

Nincs divatos ruhája, nincs iPhonja, sőt semmilyen telefonja sem. Régebbi iskolatáskája van, és már annak is örül, hogy egyáltalán tagja lehet ennek az osztálynak.

De benneteket ez nem hagy nyugodni.

Elkezditek piszkálni, eleinte csak egy páran,később pedig mindenki, aki a ti mércéteket megüti.

Eleinte csak szavakkal bántjátok, később aztán eltöritek a vonalzóját, elszakítjátok a ruháját, esetleg meg is veritek, teljesen megszállottan mint ha az életetek múlna rajta.

Eszetekbe sem jut, hogy ti csak a szerencsének köszönhetitek azt, hogy éppen oda születettek ahova.

Ő nem tehet arról, hogy nem tud veletek lépést tartani, bármennyire is szeretne.

Megvetitek, gyűlölitek, és minden pillanatban csak bántani tudjátok.

Azt hiszitek, hogy a világ csupán a külsőségekről szól. Üres, lelketlen, tudatlan emberkék vagytok.

Még azt sem veszitek észre, hogy annál a szerencsétlen társatoknál, végleg eltört valami. Eltört, és nem, vagy csak nagyon nehezen lehet helyrehozni. Eljut arra a pontra, ahonnan nincs visszaút. Képesek vagytok a halálba üldözni a társatokat, csak azért mert azt hiszitek ez csak játék.

Hát nem az. Egyáltalán nem.

Ti vagytok a legjellemtelenebb, legundorítóbb lények a világon.

Ti pedig, akiket bántanak megaláznak, ne féljetek segítséget kérni. Akár a szüleitektől, vagy a tanáraitoktól, bárkitől. Nincs mit szégyelljetek, semmivel sem értek kevesebbet, mint a társaitok. Mindegy, hogy milyen ruhátok, vagy felszerelésetek van. Van seg��tség, és merjetek szólni. Soha ne jussatok el arra a pontra, ahonnan nincs visszaút. " @követő @kiemelt megjelenítés

[davidmondja]

Ne félj, a nagyfaszú űrhajós lufi nem létezik, nem tud bántani!

Eközben otthon:

[ultramegatroutman]

Kvazimódómálna nem létezik, nem tud bántani.

[extraordinarymreast]

Terapeuta: Index Duster nem létezik, nem tud bántani!

Index Duster:

[sztivan]

tollas kövér Van Damme nem létezik, nem tud bántani

tollas kövér Van Damme:

[otthonzulles]

A Texas alakú úszómedence nem létezik, nem tud bántani!

A Texas alakú úszómedence:

[csacskamacskamocska]

Labirintus

„Az ember alapvetően olyan, hogy igényli az intimitást, a meghitt, szoros és mély szeretetkapcsolatokat, amelyeket nem lehet megosztani senki mással. Egészséges lelkületű ember nem létezik kötődések nélkül. Hosszú távon nem opciók akarunk lenni, hanem az egyetlen lehetséges út egy társ számára, akihez jó hazamenni, és akivel lelki szinten is hazaérkezünk egymásban.

Egy véd- és dacszövetség kell, melyben szükségünk van arra, hogy kölcsönösen az Egyetlen szintjére emeljük fel egymást; mindannyiunk számára fontos ez a biztonságos védvonal. Nem lehet minden emberi kapcsolatunk tökéletesen harmonikus, de arra törekedhetünk, hogy legyen EGY igazi, működőképes kapcsolatunk, ahol megélhetjük a teljes elfogadást és lelki intimitást, és amelyben nem kell félnünk, hogy megbántanak, vagy megszégyenítenek.”

Azt hiszem, hogy az igényli és a képes rá az két különböző dolog. Úgy látom, hogy sokan igénylik, de nem tudják kialakítani, működtetni, jól érezni magukat benne. Ebből az ellentmondásból aztán jön a baj, a konfliktus meg a nyafogás a tumblin :). TE teremtsd meg (vagy eredendően hozd magaddal) azt, hogy ÉN megéljem a biztonságos kötődést. Majd, ha lesz olyan valaki (az igazi), majd vele megélem, mert ő így meg úgy fog működni. Aki nem tudja belül megélni az örömöket egyedül is, ha nem tud jóindulattal fordulni másokhoz, vagy ha szándékosan bántani szokott más embereket, akkor ez nem múlik el. Csodás partner érkezhet (az univerzum küldi :D :D), de minek? A forgatókönyv ugyanaz lesz, mint mindig. Érdeklődés, kritizálás, tönkretevés, elhagyás. A biztonságos kötődésről azt hiszem, sokszor rossz elképzelésünk van. Bár mindenkinek célja, hogy jól érezze magát, kényelmesen, illetve békés és örömteli legyen az élete, de a problémamentesség nem azonos a biztonságos kötődéssel. A problémamentesség a felszínességgel azonos. A biztonságos kötődés az, amikor biztosan tudja mindkét ember, hogy a problémák ellenére stabil a kapcsolat, megbízhatnak egymásban, a szeretetük töretlen. A biztonságos kötődés valószínűleg hatalmas szabadságot ad az embereknek. Képzeld el, hogy biztosan hiszel benne, hogy a másik szeret, nem hagyna el semmilyen baj esetén, nem bántana. Mi történne ilyenkor? Nem gondolkodnál azon, hogy mit gondol, mit akar, mit miért tesz, mikor ír, mikor jön, mikor dugtok, mikor és hogyan lesz a bármi is, hanem van egy életed, amit csinálsz és az a belső bizalom, hogy bármikor felhívhatod, megölelheted, elmondhatod, megkérheted, kimutathatod, beszámolhatsz, kibosszankodhatod, stb, stb, és őt érdekli, támogat, figyel rád, örül neked. Ehhez viszont neked is érezned kell ugyanezt. Höhö. Teljesen normális, hogy az ember nem érzi mindig. Se te, se ő. Nem mindig van erőd, hogy meghallgasd, támogasd, elkísérd, megcsináld. A biztonságos kötődés legfontosabb része, hogy akkor is kötődsz, amikor éppen nem érzed, hogy akarod. A lelked mélyén akkor is hiszel a kapcsolatban, és törekszel rá, hogy a kapcsolat stabil maradjon. Hogy maga a kapcsolat a másik emberrel, fontos annyira, hogy túllépj a saját érdekeiden és őt részesítsd előnyben. Ez nem azt jelenti, hogy akkor is megteszel valamit, amikor a hátad közepére nem kívánod (néha azért előfordul), hanem az, hogy legalább abba teszel energiát, hogy normálisan kommunikáld a nem-et. Ha nem szeretsz valakit, akkor ez egyszerűen elképzelhetetlen.

A biztonságos kötődésnek nincs köze a szerelemhez.

A biztonságos kötődés túléli a szerelmet.

A biztonságos kötődés működik a szülők, testvérek, barátok felé is. Néha azon gondolkodom, hogy milyen is az a szuperember, aki mindazokat tudja, amikről írok ezen a blogon. Nem létezik. :) MINDET senki sem tudja. De vannak dolgok, amiknek a tudása sok területre hat. Ha van belső tartás (ez nem az önérzet), belső béke, önszeretet, önismeret, egy pozitív (jóindulatú) életszemlélet, ezek kihatnak minden területre. Ez például egy elég jó életcél.

Nos, így a végére át kellett gondolnom, hogy én hogy is vagyok ezzel. Valójában úgy, hogy nem tudok biztonságot érezni a kötődéseimben. Csak azt tudom érezni, ahogy mindig is működtem, hogy kötődök, mindent beleteszek a kapcsolatba, de csak abban hiszek, hogy bármi is történik, én túlélem. Hiába teszek bele mindent, ennek semmi köze a biztonságos kötődéshez. Nem a kapcsolatban hiszek és nem a másik emberben, hanem magamban, a saját erőmben. :( Ez persze másoknak lehet kényelmes meg akár kellemes is, de nekem nem jó. Nem emlékszem, hogy bárki férfit érdekelt volna, hogy hogy vagyok én ezzel és elmondta volna, hogy ő hogy van ezzel. Az asszimetria (erős kötődés, erős bizalmatlanság) nehéz helyzeteket teremt. Ezen még melózni kell.

[drakvuf]

Házasság első látásra II/28: Kegyelem ideje

Bruminak majdnem a torkán akad a pizza.

Mivel a felesége bejelentette, hogy féléven belül gyereket akar tőle.

Peti szerint minimum egy évet együtt kellene élniük előtte. Viszont egyelőre erre se számítson még a nő, mert a kísérlet után ő egy évig udvarolni akar neki.

Pultos Reni egy elegáns te hülye vagy felkiáltással reagál erre. Hallani se akar arról, hogy udvarlási szakaszba lépjenek vissza és nem hisz a távkapcsolatban se.

Miután kivitázták magukat beesteledik. Eljött az utolsó randijuk ideje.

Miközben falatoznak, az együtt töltött időről beszélgetnek. Brumi megkérdezi, hogy mikor kezdett hozzá kötődni a felesége. Reni elárulja, hogy akkor, amikor kiderült, hogy átment a férfin fél Paks. Ezután a nő kérdezi meg ugyanezt és Peti elmeséli, hogy amikor futni ment a felesége Juditékkal. Bevallja, hogy egész nap aggódott érte és ebből tudta, hogy fontos neki Reni.

A nosztalgiázás közben a nőn eluralkodik a búbánat. Brumi megosztja velünk, hogy neki az a taktikája ilyenkor, hogy nem a feleségével szomorkodik, hanem megpróbálja felvidítani. Éppen ezért megnézeti a nővel a kedvenc videóját a neten. A vacsi után megköszönik egymásnak a részvételt és smárolnak.

Brumi elmondja nekünk közben, hogy neki ez a kísérlet egy édes megterhelődés volt. Reni azt mondja neki, hogy berakja a bőröndjébe és magával viszi. Az ő személyi testőre lesz. Magányosan jelentkezik be Tűzoltó Zoli. Orsi még mindig nem költözött vissza. Azt mondja lement edzeni, ami szerinte a legjobb pszichológus. Max, ha geci buta vagy.

Nem keresi a feleségét, mert szerinte ki kell dühöngenie magát a nőnek a haragot tartó vaksötétben. Szerinte a felesége viselkedése hektikus és bármelyik pillanatban nulláról a százra tud gyorsulni, ha agresszióról van szó. Eközben Orsi Pultos Renivel beszéli ki a félrement házasságát. A magát pszichológusnak képzelő nő azzal nyit, hogy szerinte mindkét félnek igaza van és kompromisszumot kéne keresniük.

Reni elmagyarázza Orsinak, hogy amikor a férje arról beszél, hogy dugni akar, akkor igazából azt mondja, hogy a nő nagyon szép és tetszik neki. A bántalmazó nő szerint a férfi nem tudja ilyen szépen kifejezni magát és ez a probléma. Ezután Reni szeretetnyelvekről beszél és azt mondja, hogy rajta múlik, hogy mi lesz vele és hogy mit hoz el neki a jéghideg. Orsi nem vevő az áltudományos faszságokra és elárulja nekünk, hogy úgy érzi a bullshit generátor megpróbálja rátukmálni Zolit.

Reni tovább ontja magából a mély gondolatokat. Azt mondja, hogy a nő a kezeiben csak haragot tart és haragjában csak a kezeit tartja. Szerinte a nő csak az időt várja, de nem hiszi el, hogy bármi jött el, az mind az övé.

Ezután Zoli egy étterembe hívja a feleségét abban bízva, hogy nyilvános helyen nem fogja bántani a nő. Miután megérkezik Orsi, átadják egymásnak a leveleiket, amiket az előző részben írtak és felolvassák.

Zoli levelében az áll, hogy ő mindig kedves próbált lenni és az elején félreértette a nő jelzéseit. Most már tudja, hogy a szemei mindig azt mondják, hogy sosem szabadna rá néznie. Bántotta amikor a nő mindennek elhordta, mert náluk ez nem volt szokás a családban, se a régi kapcsolataiban. Orsi bocsánatot kér azért, ha esetleg megbántotta azzal, hogy hülye, hisztis csecsemőnek nevezte a férjét.

Ezután Zoli felsorolja, hogy mikben hibázott. Túl sok szexuális viccelődés, emelgetés, pozitív gondolatok ráerőltetése usw. A nő egész jól fogadja a levelet. Azt mondja így leírva jobban megérti a férfit. Ezután Zoli olvassa fel Orsi levelét. Vagyis csak próbálkozik vele, mert kurva nehezen megy neki az olvasás. A nő azt írja, hogy amikor a férje kritizálja, az olyan mintha a családját kritizálná, mert otthon is káromkodtak egymással. Azért is neheztel, hogy a férfi azt mondta neki, hogy sajnálja, mert szánalomból mondta.

Az ő hibája az volt, hogy eltaszította magától a férjét. Bevallja, hogy azt akarta, hogy megutálja Zoli, mert az elején már eldöntötte, hogy nem fog vonzódni hozzá. A végére érve azért hozzáteszi, hogy ez nem bocsánat és nem kegyelem. A felolvasó est után megvacsoráznak és a férfinek sípolni kezd az orra. Megbeszélik, hogy ezzel, meg sok mással is, felléphetne a cirkuszban.

Orsi szerint el kellene törni az orrát és akkor nem sípolna. Az eddigieket figyelembe véve, ezt akár fenyegetésnek is vehetné a férfi. Judit és Szabi a Margit-szigetről jelentkezik be. A férfi futni akart jönni, a felesége inkább görkorizik.

A következő snittben már este van és Jeremy azt magyarázza nekünk, hogy már megint összebalhéztak. Állítása szerint a szigeti veszedelem után megebédeltek és a nő még ki akart menni az erdőbe, de ő nem akart. Erre a felesége berágott és hazaszaladt.

A görkoriért viszont visszajött és újra megpróbálnak beszélni. Szabi megkéri a feleségét, hogy tartsanak megint egy kis szünetet. A nő kineveti a kiskorúakkal pénzért szexelő férfit. Judit elmondja neki, hogy már gecire unja, hogy állandóan ezt játssza és hozzáteszi, hogy akkor most neki kell egy kis énidő. Szabi félrehív minket hogy senki ne hallja és megsúgja nekünk, hogy kurva nagy Dupla Kávé rajongó és az egyik dalukat, mintha a kapcsolatáról írták volna. Marica és Féreg Zoli üzenetet kapnak a szakértőktől. Este salsázni mennek. A nő örül, mert egyrészt ő tud táncolni, másrészt szerinte így a férje látni fogja benne a nagybetűs nőt.

Ki is rittyenti magát a nagy eseményre. A férje se fogja vissza magát: a legbaszhatatlanabb szettben várja a feleségét. A helyszínen inni kezdenek, hátha ráfanyalodik Marica a férjére. A féreg bedobja, hogy minden fasza lesz köztük, csak a jóra kell koncentrálni és el kell engedni a rosszat. Nyilván ezt mondod, te patkány.

A kellemetlen perceket a salsa oktatók szakítják meg, akik táncolva vonulnak be a jelenetbe. Lecsapnak a párra és egy gyakorlati oktatás keretében adják át az alapokat. A bemelegítés után összeengedik a házastársakat és természetesen a fogorvosnak botlába van.

Jó lesz ez - hazudja Marica. A patkány érzi, hogy nem megy ez neki és csak annyit mond, hogy bukott diák vagyok már rég, nem bírom el a szenvedést. Könyvelő Reni már jó pár rész óta érkezik a közös albérletbe és az utolsó éjszakát végre tényleg itt fogja tölteni.

Ők is levelet kapnak a szakértőktől. Bekötött szemmel kell beszélniük egymásnak az érzelmeikről. Geri kezdi a játékot. Megkérdezi a feleségét, hogy miért az utolsó napon döntött úgy, hogy itt alszik. Reni azt mondja, ennek nincs nagy jelentősége, mert lesz még idejük a kísérlet után is ismerkedni.

A férfi megállapítja, hogy a nő nagyon magas falakat húzott az elején, de már sokkal közelebb engedte magához, ami jó. Reni azt mondja erre, hogy nagyon figyelmes és kellemesen csalódott a férjében. Geri nekünk hozzáteszi, hogy ha a kezdetektől így tudtak volna beszélni, akkor már sokkal jobban megismerhették volna egymást.

Reni bevallja, hogy az elején minél nagyobb távolságot akart a férjétől, de már teljesen természetes neki, hogy vele van. Ezután megkérdezi a faszit, hogy tudja-e már mit fog dönteni. Geri már döntött, de természetesen nem árulja el. A nő még bizonytalan.

Ha valaki naívan azt gondolta, hogy az ittalvás, közös légtérben alvást jelent, akkor ki kell ábrándítsam: Reni természetesen nem hajlandó egy ágyba feküdni a férjével. A kanapét választja.

Mielőtt nyugovóra térnek, Geri még elmondja a feleségének, hogy örül, hogy itt van. Nekünk hozzáteszi, hogy meglepné, ha reggel még itt találná a nőt.

[hicapacity]

"Mostanában már a csapból is ez a trauma folyik," hallom pár ismerősömtől. "Nem hiszem, hogy mindent arra lehet visszavezetni, hogy milyen szörnyű dolgok történtek veled kisgyerekként." "Egyébként is, ennyi erővel akkor mindenki traumatizált, mindenkivel történtek rossz dolgok," teszik gyakran hozzá.

És valóban, a trauma egy divatos buzzword - eladhatóvá és szexivé tesz mindent. És mint általában az ilyen túlhype-olt kifejezéseknél, sokan egyáltalán nem értik a szót, amit használnak. Gyakorlatilag kiterjesztik a traumát mindenre, ami rossz. Történik valami rossz veled? Dugóba kerülsz? Lecseszett a főnök? Összevesztél valakivel? Úúúú, micsoda trauma...

Pedig a trauma nem a rossz dolog, ami történt. Nem arról szól, ami történt. Hanem arról, hogyan változtatta meg ez a jelenbeli működésedet. Ez az, ami különbség a szimplán rossz élmény és a traumatikus élmény között.

Amikor egy háború véget ér, a pszichológusoknak meg kell állapítaniuk: akár még az ugyanabban a szakaszban harcoló, nagyjából hasonló borzalmakat átélő katonák közül is csak egyesek szenvednek poszt-traumatikus stressztől. Mások nem.

Így van ez más eseményekkel is. Akár ugyanabban az abuzív családi környezetben felnövő gyermekek közül sem feltétlenül mindegyiket traumatizálja ugyanúgy az, ami történt. Az egyik gyerekből viszonylag jól funkcionáló felnőtt lesz, a másikból viszont alkoholista.

Akkor most hogy van ez? Mivel lehet ezt magyarázni? Más anyagból vagyunk gyúrva? Az egyik ember jellemgyengébb, mint a másik? Egyáltalán: traumától és annak következményeitől szenvedni azt jelenti, hogy gyengébbek, rosszabbak, selejtesebbek vagyunk, mint mások?

Először is: bár sokan átélünk rossz dolgokat az életünkben, ezek nem feltétlenül traumatizálnak bennünket. A trauma az, amikor a rossz dolgot, ami történt, nem tudjuk feldolgozni és az megváltoztatja a gondolkodásunkat, az érzéseinket: a múlt jelen marad.

Másrészt pedig: a trauma nem gyengeség, nem is betegség (bár válhat betegségek forrásává). Hanem az emberi elme és test (a kettőt nem lehet úgy szétválasztani, mint Descartes nyomán sokan gondolják) természetes védekező reakciója. Ami a túlélést szolgálja.

Valójában a trauma az erő, az élniakarás jele!

A gond az, hogy gyakran az elme - és a test - beleragad a múlt csapdájába. Képtelen a traumatikus élményt a maga helyére tenni, tehetetlennek érzi magát vele szemben. Nem tud neki megfelelő jelentést adni. Lehet, hogy azért, mert még nem elég fejlett ahhoz, hogy megfelelő narratívába helyezze. Vagy mert képtelen feldolgozni a veszteséget, a csalódást és a becsapottság érzését. És a túlélési reakció így válik önpusztító mechanizmussá.

Az elme folyamatosan vészjelzéseket küld olyan helyzetekben is, amikor nem kellene. Olyan válaszokra sarkall, amik a múltra reagálnak - és nem a jelenre. Olyan makacs hiedelmeket épít be, amelyek az identitásod magjának a részévé válnak: meghatározzák, hogy kinek hiszed, kinek érzed magad.

"Nem számíthatsz senkire, csak magadra."

"Légy éber és gyanakvó, mindenki csak bántani akar."

"Senki nincs ki elringasson, ringasd el magad."

"Úgysem szeret senki, te egy selejt vagy."

"Ha megtudnák, ki vagy ott bent igazán, gyűlölnének."

"A szenvedésünk legbőségesebb forrását azok a hazugságok adják, amiket magunknak mondunk," írja Bessel van der Kolk.

Igen, ha kicsit forgatjátok a szemeteket, hogy mindenki a traumáról beszél: I feel you. Megértem. De közben viszont szerintem a mai társadalmunkban, ahol olyan keveset foglalkozunk azzal, ami a felszín alatt van, ami velünk történt, olyan keveset nézünk magunkba őszintén - ez a sok trauma-beszéd egy csomó embert indíthat el az önmegismerés útján, és sok szakember perspektíváját szélesíti ki. És ez jó dolog.

[onsieluenkeli]

Csepelyi Adrienn az, akinek nincsen köze hozzám, sem a családomhoz, sem senkihez, de mégis stigmatizál, a cigányokhoz asszociál, vagy Nikizik. Eléggé a 🚩céltáblája lettem, és fogalmam sincsen miért? Ilyenkor mindig jön az önhibáztatás, hogy miért születtem így, vagy miért olyan neve van néhány rokonomnak, vagy kár volt a Nikiért kinyúlni anno, pedig ő is a padlón volt rendesen... Azután persze rájövök, hogy nem is nálunk, bennünk van az igazi hiba. És bár ne kellene újra és újra ezeket a köröket átélnem.

Az a nő ráadásul nem ismer nem is akar ismerni, és csak ritkán néz ide. Tehát 100% nem miattam teszi. És eléggé sunyin.

Ezt saját tapasztalatból írom.

A legtöbbször olyanok csúsznak gúnyolódásba, szándékos bántásba, akiknek a gyerekkoruk is olyan volt, és sokszor a saját közvetlen környezetük is gúnyolódva nevelte őket, bántóan, támadva, alázva a másikat. Ezzel kezelik a saját belső konfliktusaikat is. Undorító volt régen is hogy alázta az egyik szomszéd a másikat, miközben nem is ismerték egymást. És nem is akarták megismerni.

Azután vannak akik sajnos tényleg a saját baráti körük miatt lesznek seggfejek, miközben lehet valahol sosem lennének azok. Gyávák, mint a Legendás - Csíkos pizsamás fiú – című film süteményes jeleneténél, amikor Német gyerek megijed, és nem mer kiállni a Zsidó mellett.

És vannak akik szakításban egyfajta fricskaként használnak engemet, persze a hátam mögött, és úgy hogy fogalmam sincsen róla. Hát ez is eléggé gusztustalan.

És létezik az, akinek új kapcsolata van, és hirtelen minden úton próbál tudatalattiban kicsinálni, alázni, mert másképp nem tud tovább lépni. Ez a nőknél nagyon gyakori, és ez szokott horror lenni, hisz nem csináltam semmi rosszat, mégis belém rúg valaki. Volt olyan hogy Flóra segített abban hogy Xx éppen talált magának valakit, és azért bánt, mert szakít, és hogy neki is most esett le, és le is állította Xx-t! Őrület. -> Biztos ti is láttatok már olyat, hogy egy pár még egészen normálisan képes elválni, és akkor kezdődik el az igazi bántalmazás, amikor az egyik újat talál, és másik versenyezni kezd, és dühös hogy neki nem olyan van...

Mindegy

Az, hogy miért viselkedik úgy 100% oka van, és lefogadom hogy csak használ benne... Vagy anyagi, vagy magánéleti problémák. És minden zavarja. Nem depressziós, mert azt jól ismerem. Egy olyan embernek nincsen humora, kedve, inspirációja. Egy olyan végtelenül fáradt, és annyira sz *rul van, hogy eszébe sem jut másokat bántani, vagy egyáltalán érezni bármi jót is.

Onnan lehet tudni, hogy rendben van az élete, hogy például lekerül rólunk a céltábla, és el kezd érdemi dolgokra koncentrálni. És esetleg nem stigmák szerint gondol másokra. 🤔

.

[tomschgn]

SZÍNHÁZ

Miért olyan nehéz ez?

Mindössze két generációval ezelőtt, a nagyszüleim idejében az emberek nagy része lényegében el sem hagyta a faluját, a többségük mégis talált magának párt. Ehhez képest manapság teljesen magától értetődő, hogy egy ígéretes randi miatt vonatra szállok és másfél-két órát utazok Veszprém és Budapest között: ennyi kényelmetlenséget be kell vállalni, legalább már az elején kiderül, hogy ki mennyi energiát hajlandó fektetni a másikba.

Persze én nem vagyok reprezentatív, mindenféle gátlást meg szorongást cipelek magammal, de mégis: a statisztikák is azt sugallják, hogy ma nehezebb társat találni, mint ötven-hatvan (vagy akár csak harminc) évvel ezelőtt volt. A legutóbbi népszámlálás adataiból kiderül, hogy még soha ennyien nem voltak egyedülállók Magyarországon: a 20-39 éves korcsoportban Veszprémben 18 százalék, vagyis minden ötödik, Budapesten pedig 28 százalék, vagyis minden harmadik ember szingli.

Egy pszichológiai elmélet szerint az agyunk könnyen tud választani 4-5 opció közül, de nem tud mit kezdeni azzal, ha korlátlan számú lehetőség áll rendelkezésünkre. Magyarán: a nagyszüleink el tudták dönteni, hogy a 4-5 szóba jöhető falubeli lány/fiú közül ki illene hozzájuk a leginkább. Ki tudták választani az elérhető legjobbat. Nekünk viszont az egész világ minden nője/férfija közül kell választanunk, és ez magával hozza azt a bizonytalanságot, hogy mindig lehet odakint egy még jobb, még alkalmasabb jelölt, akiről lemondtunk. [A jelenséget a választás paradoxonának nevezik. A témában Barry Schwartz írt könyvet, ha azt nem is olvassátok el, az ide vágó TED-beszédét érdemes meghallgatni, magyar feliratot is be tudtok állítani hozzá.]

Egy-egy randiszituációban minden bizonytalanság a felszínre kerül. Hogy vajon érdemes-e a másiknak esélyt adni? Hogy vajon én elég jó vagyok-e neki? És hogy ebben a digitális világban, amikor a kommunikációnk jelentős része kijelzőkön keresztül történik, vajon képesek vagyunk-e jól működni akkor, amikor egymás szemébe nézünk, amikor bőr érintkezik bőrrel, amikor versenyt dobognak a szíveink? Az egész helyzet csupa kétség és küszködés.

Pontosan erről szól Neil LaBute színpadi műve, amit Göttinger Pál rendezett meg az Orlai Produkció részére. A másfél órás darab egyetlen jelenet: elejétől a végéig megnézhetjük, mihez kezd egymással egy fiatal férfi és nő (Barta Ágnes és Mészáros Martin), akik az imént ismerték meg egymást és felmennek a lány lakására.

Hamar kiderül, hogy mindkét félnek megvannak már a maga sérülései, rossz tapasztalatai, és ez óvatosságra inti őket. Mindketten azt fürkészik, vajon ez a partner is olyan lesz, mint azok, akik ártottak korábban? A nő attól tart, hogy a férfi rá akarja kényszeríteni az akaratát, hogy nem lesz képes vagy hajlandó tartani a megbeszélt határokat; a férfi pedig attól, hogy a nő csak játszik vele, meg akarja alázni. Újra és újra olyan helyzetbe sodorják egymást, ami ezeket a félelmeket erősíti.

Az este során ugyanazokat a köröket futják: a férfi kezdeményez, a nő átadja magát, majd hirtelen befeszül, ellöki magától a férfit, a fejéhez vágja azokat a sérelmeket, amiket valójában nem követett el, amik valahol a múltban estek meg és most csak felkavarodtak. A férfi abszurdnak találja a helyzetet, a nő fejéhez vágja, hogy csak játszik az érzéseivel, és már éppen elege van az egészből, felállna és lelépne, amikor a nő megretten attól, hogy elveszítheti, és arra kéri: maradjon. Érdekes, hogy emlékeim szerint egyszer sem hangzik el az: "szeretném, hogy maradj", a nő nem bátorít, éppen csak megenged. "Maradhatsz." (Ha akarsz. A te döntésed. Ez is jellemző: mindkét fél folyamatosan a másikra igyekszik tolni a döntés felelősségét.)

A fiú azzal szembesül, hogy elutasítják, de nem engedik el, a lány egyszerre vágyja és féli a férfi közelségét. Mindketten gyötrődnek, mert (hallelujah, ezt legalább kimondják) tetszenek egymásnak, de nem akarnak még egyszer sérülni, sem bántani a másikat. Ezért ülnek fel újra meg újra ugyanarra a körhintára: mert amikor már éppen elegük lenne a másikból, akkor felvillan annak a lehetősége, hogy ez a másik itt tényleg egy értékes ember, akit nem lenne szabad elveszíteni.

És a megfejtés? A szomorú, de mégis optimista válasz az, hogy ez ilyen. Hogy nagyon, nagyon sokan működünk így, a hozott sérüléseink hibák sorozatára kárhoztatnak minket, újra meg újra elkövetjük őket, akár egy estén belül is. És emberfeletti bizalomra meg hitre van szükségünk ahhoz, hogy a negyedik vagy ötödik alkalom után ne sétáljunk ki az ajtón, hanem még egyszer visszaüljünk az ágy szélére, amikor a másik annyit mond – megengedve, nem kérve –, hogy "maradhatsz." Azt hiszem, a többség nem maradt volna.

Hát ezért ilyen nehéz. Mert tele vagyunk félelmekkel, amik okkal születtek meg bennünk, de akkor is fogva tartanak minket, amikor nincs mitől megvédeni magunkat. És az, hogy a két szereplőnk a történet végére ha nem is borul egymás nyakába, de mégiscsak bizalmat szavaz a másiknak, azzal enged útra minket, hogy próbálkozzatok, ne adjátok fel, mert van remény.

🎭 Neil LaBute: Ha lenne valakim Orlai Produkció, dir. Göttinger Pál

Fotó: Éder Vera / Orlai Produkció

[holnapleszokok]

valamelyik nap szembejött egy videó tiktokon, amiben egy lány ecseteli, hogy neki milyen elvárásai vannak egy férfi felé párkapcsolati téren. két véleményem koegzisztál ezzel kapcsolatban mint valami redukált rat king, mégpedig: igen, tök fontos hogy tudd, mire van szükséged, you go girl meg hogy ez a legnagyobb faszság mert amikor szerelmes vagy, úgyis dobsz ki mindent az ablakon.

erre nekem az a megoldásom, mert hát nem csak a levegőbe akarok beszélni, bár fizikai megkötéseknél fogva leginkább csak oda tudok, hogy amikor szerelmes leszel és megismered a zemberedet, ahhoz a valósághoz kell igazítani a szükségleteket és elvárásokat. elképzelhetek én akármilyen embert magam mellé, ha a fiúm meg pont kurvára nem olyan, viszont nagyon szerelmes vagyok belé, és akkor nekiállhatok ilyesmiket kérdezni, hogy megéri nekem ez? az amit ő tud nyújtani, azzal meg tudok elégedni? amit én tudok neki nyújtani, az elég neki és nekem? úgyse lesz egyetlen kapcsolat sem olyan, amilyet elképzeltem, tehát érdemes a valóságot figyelembe venni és azzal együttműködni. és ha ennek az embernek az idegesítő tulajdonságai pont olyanok, amikkel együtt tudok élni, akkor faszák vagyunk, mert előbb-utóbb minden emberben lesz valami idegesítő vagy zavaró, meg fogjuk bántani egymást, a kérdés csak az, hogy kompatibilisek-e a faszságaink.

[shaiyrart]

Betonpáholy

Egyszer kinyit, de mégse, s fáj a harmatos virág illata

Bezár a lakat, reccsen a zár és többet nem látlak

Ki se nyitlak, tudom, hogy fáj, ha szólnak,

Hozzád se érek, de érintenél mégis csak.

Nem lehet egyszerű a beton fullasztó börtönében fetrengeni,

Alkalmi bókokkal valami jobbra, a felkelő napra erőt nyerni,

Megtanulni, hogy a szeretlek szó nem tud annyira fájni,

Rájönni, hogy aki fáj, azt jobb minden emlékmorzsával elengedni

Betonbörtönödből nézel rám, én meg remélek,

Hátha a remény a szemedben bizalmat éleszt benned,

Hátha az az egy-két ölelés tovább dagasztja a szíved,

Hátha az el nem kapott tekintet engem sem tör meg,

Mert nem lehetek végtelenül boldog a pillantásod erején,

Cselekedetlen boldogság nem létezett az élet mezején.

Mégis lelked és lelkem összefonódása

Öröknek tűnhet, de lehet elmúlása,

Elmúlhat a remény és a csodálat biztonsága

Elrepülhet a szerelem egy élettelen világba.

Betonpáholyból nézel rám és talán bántani akarsz,

De haladsz, fejlődsz, bízol és ismerni akarlak

Nem érlek el a páholyban, hiába akarok veled lenni

Morzsákon át tanítod meg, hogy nem tudlak elfelejteni.