#Nem az első nyilván

[remelemmostmaraholdonlaksz]

ELFELEJTETTE!!!!! mondani a főnöknek, hogy ne prezentálja a management meetingen, hogy 13 mert abból 7 nem igazi, csak vmi automatizációs hiba miatt szerepel a riportban

ELFELEJTETTE

Nyilván én csinálok mindent ezzel kapcsolatban is, neki csak szólni kellett volna

[ruddentropptabornok]

Április 8.

Az Alföldről hazafelé jövet a kocsiban végig 27-28 fokot mutatott a hőmérő, délután háromkor. Ez kb. a május közepi-végi hőmérsékletnek felel meg. Négy hete nincs érdemleges csapadék, magyarán tavaszi aszály van. Az orgona nagyjából elnyílt, ami ugye az "öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára" sorokból tudhatóan kb. öt hétnyi eltolódás jelent, mert május első vasárnapja lenne az ünnep. Riasztásra mentem, egy nap alatt végzett a monília kompletten a kajszival. Külső fertőzés nem lehetett, rendben ment minden növényvédelmi kezelés. Nem mennék bele a szakmai részletekbe, hogy hogyan függ össze a téli (komoly) fagyok hiánya, és ennek az öt-tíz éve még röhögve kezelt betegségnek a mérhetetlen pusztítása, de a lényeg annyi, hogy a (kajszi) barackosnak vége. Septében összeült a kupaktanács, megszületett a döntés: ősszel jön a láncos, kibasszuk az egészet a picsába. Honap kellett volna a következő esedékes kezelést elvégezni rajta, de nem csináljuk, értelmetlen. Minek, ha kivágjuk pár hónap múlva? Tíz éve tudom, hogy ez lesz, és tíz éve pofázom, hogy bajban vagyunk, de most, hogy az egész klímakatasztrófa hétfő reggel kilenckor egyben rám szakadt, megrogytam. A sírógörcs kerülgetett délelőtt a gyümölcsösben. Öntjük rá a pénzt, a munkát és ez a harmadik év, hogy nincs egy szem termés sem. Nyilván, ha egy vállalkozás három éven keresztül nem termel egyetlen peták bevételt sem, azt be kell szántani. Nálunk ez szó szerint ezt jelenti: láncos lesz és szántás. Tudtam, hogy eljön ez a pillanat, de most kurvára mellbe vágott. És ez csak az intrója a ránk váró apokalipszisnek. A hazai szántóföldi gazdálkodás még nagyobb bajban van. A kukorica, ami gazdasági értelemben a gerincét képezi az egésznek, négy éve szart sem terem az Alföldön. Gazdálkodó haverokat kérdezve, mindenki veszteséges az elmúlt három évben. Nem sírni akartam, csak ventilálni és elmondani, hogy KURVA NAGY SZARBAN vagyunk mindannyian. TE IS! A kibaszott MAD-MAX-korszak sokkal közelebb van mint hinnétek.

[nitta86]

Amikor kicsik voltunk a húgommal, a szüleinknek volt egy olyan elképzelése, hogy értelmiségévé fognak minket nevelni ezért tilos volt TV-t néznünk, mert olyat csak a buta emberek néznek szerintük. Egyik mellékhatás nyilván az volt hogy ez megnehezítette a kortársainkhoz kapcsolódást, mert ők néztek TV-t. Igazából egész mázlink volt, mert nekem elmesélték a barátnőim, hogy mi volt az aktuális menő sorozatban és akkor már én is tudtam, húgom meg annak az ürügyén hogy átmegy játszani szintén a barátnőivel közösen próbált felzárkózni mások TV-je előtt.

Szóval nem igazán jött be a TV mentesség, de ott volt még az a probléma, hogy akkor mégis mit csináljunk egész nap. Persze a szülői válasz az volt hogy első a tanulás utána a házimunka és a sport és ha marad időnk akkor olvashatunk regényeket.

Utóbbival nem is lett volna gond, kicsiként is könyvmoly voltam, de az értelmiségivé nevelésünkből kifelejtették azt a részt, hogy mégis milyen tartalmakat fogyasszunk ha nem a TV-t. Kiolvastuk a gyerekkönyveket amik voltak otthon, aztán beiratkoztunk a gyerekkönyvtárba. Ezzel kezdődtek a gondok, mert kb. bármit akartunk kikölcsönözni Anyu hisztériás rohamot kapott hogy olyat ne olvassanak a lányai, az erőszakos, abban a cowboyok és indiánok ölik egymást, esetleg abban a pöttyös könyvben halvány utalás van a szexre, menten elkobozza tőlünk. Szóval nagyon sok visszajelzést kaptunk arra mit nem olvashatunk és nullát arra mit igen. Ráadásul mivel sokat voltunk otthon egyedül már alsósként is, akkor mindent kiolvastunk kb. amit otthon találtunk a könyvespolcon és azoknak egy része tényleg túl korai volt.

Egyébként én ezzel az egész értelmiségivé neveléssel nem feltétlenül értek egyet felnőttként se, szerintem borzasztó elitizmus, de ha valaki mégis megpróbálja akkor nem árt ha tud útmutatást nyújtani a gyerekeinek, hogy mégis milyen könyveket filmeket, zenéket tart értékesnek. Na most anyám csak és kizárólag kétbites mondanivalójú ifjúsági könyveket és romantikus regényeket olvas, filmben meg nem néz mást mint kosztümös romantikus filmeket. Szóval ő nem igazán tudott nekünk ebben segíteni. Apám jóval műveltebb, de ő ilyen részletekbe menően nem törődött a nevelésünkkel, ő inkább azt tartotta a feladatának, hogy terrorizálja az egész családot és ezt apai tekintélynek nevezte. Ő egyébként olvasott szépirodalmat, de nem beszélt velünk róla sokat. Volt, hogy miután valamit kiolvasott én is elkezdtem és jobban tetszettek, mint anyám romantikus izéi, de ilyenkor is az volt köztünk a max kommunikáció, hogy annyit mondott, hogy talán kicsit korai nekem de olvassam nyugodtan, mert jó könyv.

A TV tilalom egyébként fel lett oldva kamaszkorunkban, vicces módon orvosi javaslatra, mert a pszichiáterem mondta anyunak, mikor 13 voltam, hogy jobb lenne ha nézhetnénk kamaszoknak való műsorokat, mert segítene beilleszkednem és valószínűleg a húgomra is jó hatással lenne. Szóval ebből az időből már vannak televíziós emlékeim mert hirtelen lett Buffy, Sabrina a tini boszorkány meg Xena és Star Trek. Filmekből még ekkoriban is kb. csak gyerekfilmet nézhettünk. Az a fura, hogy pár évvel később viszont már nagy művészfilm rajongó voltam, ami előtt az egész családom értetlenül állt, anyám különösen kétségbeesett, hogy végül még bölcsész lesz belőlem, nem rendes reálértelmiségi. Senki se ajánlott filmeket nekem, egyszerűen mikor nem voltak itthon tudtam művészfilmeket is nézni a királyi TV-n, amin akkoriban nem csak propaganda ment. Szóval fura módon mégis sikerült a céljuk, csak nem tudtak mit kezdeni az eredménnyel.

[pitkinofficial]

Ma volt életem első fegyelmi tárgyalása

ahová ráadásul - bármennyire szégyenlem- nem alanyi jogon jutottam (a mi időnkben egy kokival elintézték, ha lekurvaanyáztam a matektanárt), hanem a fiacskám segített. elküldte a faszba az angol tanárnőjét, amit én tiszta szívből helyeslek amúgy, mert kevés ilyen kiégett, nyomorult pedagógus csümbelléket láttam életemben, mint ez a szipirtyó, de nyilván ezt nem mondhatom a fiamnak. ötven pluszos vagyok, és még mindig iskolába járok, tehát életem nagy részében tanultam. Úgy gondolom, releváns a véleményem az oktatókkal kapcsolatban. Szóval sikerült elérni, hogy áthelyezzék egy másik csoportba, és hogy az igazgatói rovó miatt ne vegyék el az ösztöndíját (60 K havonta, amit a kitűnő bizonyítványával küzdött ki magának egy alapítványi középiskolában, nem kis pízecske)

tehát győztünk! (?)

de intő jel: kurvára nem stimmel valami az oktatási rendszerrel. hol vagytok TANÁROK? Hol vagytok PEDAGÓGUSOK? Hol vagytok JÓ EMBEREK, AKIK TANÁROK ÉS PEDAGÓGUSOK? Nem kell, hogy sokan legyetek, mert akkor kevesen lennétek. de minden gyerek életében legyetek PÁRAN. Erzsi nénik, Gábor bácsik, Laci bácsik, Karcsi bácsik. Akikre példaképként lehet nézni, nem pedig pszichés problémákkal küszködő zsarkokokként.

Most rezeg a léc, mert elég egy szakoktatói, amit egy felszerelés hiány miatt is kaphat, hogy újabb fegyelmi tárgyalás legyen, és akkor automatikusan elveszik a juttatásait.

és még csak október van...

[drakvuf]

Házasság első látásra II/4: A legbaszhatatlanabb szakmák

Előző részben tűzoltó Zoli végre bevallotta Orsinak, hogy van egy gyereke.

A nő megnyugtatja, hogy ez nem kizáró ok, de ettől függetlenül ő igényelni fogja, hogy sokat foglalkozzon vele.

Másnap Orsi már kicsit jobban érzi magát, de azt mondja még el kell beszélgetnie a faszival.

Reni és Brumi már túl van a nászéjszakán és bár szex nem volt, de végig együtt aludtak, annak ellenére, hogy Peti horkolt.

A férfi szerint ez szerelem. A nő azt mondja túl fáradt volt, hogy bárhova menjen.

Kapcsoljuk a stúdiót, ahol a szakértőink újabb párokat válogatnak össze. Elsőként a 42 éves Maricát húzzák elő a kalapból, aki elég hot, de sajnos jogász, ami az egyik legbaszhatatlanabb szakma.

Azt mondja az eddigi csávói mind megpróbálták leépíteni az önbizalmát. Sikeresen. Nem mer az érzéseiről beszélni, mert fél, hogy visszaélnek vele. Minden nap a szüleinél lóg, mert magányos. A szakértők szerint még nem tudott leszakadni az ősökről. András, a kókler megkérdezi, hogy nem lehetne-e kicsit hanyagolni mutterékat, amikor párkapcsolata van?

A nő kiakad ezen, mert szerinte örülni kéne, hogy ilyen jó kapcsolata van a felmenőivel. Azt mondja ők azok az emberek az életében, akikre mindig számíthatott. Nézzünk viszont szembe a tényekkel: ha az embert szeretik a szülei, akkor nem hagyják, hogy jogász legyen.

A megfelelő partner mellé a szakik szerint, Zoli, a fogorvos. Kétszer volt már házas és három gyereke van. Eddigi feleségei dominánsak voltak és mindig átvették az irányítást. Ezt a mintát otthonról hozta, mert az anyja is mindig megmondta mit csináljon. Nagyon jó kapcsolata volt a gyerekeivel, de nem rég a volt felesége kiköltözött Németországba és azóta nem látja őket annyit, amit nagyon rosszul él meg.

Elsőként Marica jelenti be a nagy hírt a családnak. Nyilván neki egyszerűbb, mert minden nap a szüleinél lébecol. Nagyon örülnek, amikor megtudják, hogy a lányuk végre férjhez megy, annak már kevésbé, hogy milyen körülmények között, de azért támogatóak.

Zolinak sincs nehéz dolga összecsődíteni a családot, mert a zsarnok anyja, mint egy kísértet mindig megjelenik a házában. Döbbenettel hallják, hogy harmadjára is megházasodik. Amikor a fogorvos részletezi a körülményeket, anyu hamar összerakja, hogy a Házasság első látásra című műsorról van szó. Nocsak, egy műkedvelő!

Kiderül azonban, hogy nem örül annak, hogy a fia már megint házasodik, mert úgy érezte, hogy az előző két felesége sem tisztelte. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy átvették tőle az irányítást a fia felett.

Marica közben már az esküvői ruhákat válogatja. Ruhapróba közben kiderül, hogy munkamániás is. Red flag, red flag hátán.

Zoli gondban van, mert az anyja nem tartott vele a kedvenc butikunkba és most nem tudja mit válasszon, de szerencsére az eladó rutinosan rásózza a legdrágább öltönyét.

A ceremónia előtt, barátai jó tanácsokkal látják el a férfit: ne legyen papucs. Ő is megfogadja a kamerának, hogy nem lesz többé konfliktuskerülő. Hehe.

Hirtelen betoppan a fogorvoshoz Petra, aki már tavaly elvileg szerepelt a műsorban. Azért jött, hogy jó tanácsokkal lássa el a férfit. Pl. hogy ne legyen olyan, mint a volt férje és hogy legrosszabb esetben hat hét alatt el tud válni.

Maricát közben már sminkelik és bevallja nekünk, hogy kicsit tart attól, hogy nem fog tetszeni a leendő férjének. Ha a faszi csak fele annyira vonzódik a mid, középkorú nőkhöz, mint én, akkor nincs mitől félnie. Aggodalmát megosztja a családdal is, akik szólnak neki, hogy ne sírjon, mert lefolyik a sminkje.

A vendégek már a helyszínen. Marica mamája szól a közjegyzőnek, hogy ez a házasság komoly legyen, ne vicc. Oké, nyanya - nyugtatja meg a férfi. Megérkezik Petra és helyet foglal Zoli egy másik exe mellett, akit valamiért szintén meghívtak ide. Nagy az öröm, mert Marica anyjának nagy kedvence volt Petra tavalyi évadból. A nagyi szerint viszont rossz ómen.

Petra amúgy a legjobb wingman, mert egy vagon jó dolgot mond a fasziról a menyasszony családjának. Kicsit túl is tolja Zoli anyja szerint, de hát kit érdekel a vén szipirtyó.

Apropó, vén szipirtyó. Ahogy megjelenik a fia máris a vérét szívja az öreglány. Mindenesetre Marica családjának tetszik a faszi. Helyes úriember. Megérkezik a menyasszony is és Petra már össze is súg Zoli exével. Szerintük nem ilyen nő való a fogorvosnak, mert neki a szőkék jönnek be. A férfi anyjának viszont külsőre megfelel. Zolinak is, mert simán igent mond, ahogy Marica is.

Úton a fotózásra Zoli elárulja, hogy nagyon örül, amiért diplomás a nő. Nekünk még hozzáteszi, hogy nem teljesen az ideálja Marica, mert nem elég dagadt. Mindenesetre azt mondja, hogy a boldogság, amit a nő arcán lát nagyon tetszik neki.

A tűzoltó Zolival ellentétben, ő egyből közli új feleségével, hogy volt már házas és három gyereke van. Mindeközben Petra és az ex arról beszélnek, hogy vajon, hogy fogja fogadni Marica, hogy Zoli nemcsak hogy nem akar több gyereket, de már elköttette magát.

Folytatódik a válogatás. Következő versenyzőnk Renáta és ma már beszélgettünk baszhatatlan szakmákról, szóval hadd prezentáljak még egyet: a könyvelőt.

A nő ráadásul Pusztaszabolcson lakik, mint a rokonságom rosszabbik fele. Azt mondja szereti a munkáját, mert sokat kell nyomoznia és ez a párkapcsolataiban is hasznos volt, mert ott is mindig nyomozott a faszijai után. Többször megcsalták, ahogy az apja is tette az anyjával. Legfájdalmasabb emléke, amikor az anyukájának öngyilkos gondolatai voltak apu hűtlensége miatt.

A kókler megkérdezi, hogy hagyja-e magát irányítani egy párkapcsolatban? Nem. A szakik szerint a nő olyan faszikat keres magának, akik dominánsak, hogy aztán küzdjön velük. A megfelelő pár ezért Gergő.

A férfinek nagyon fontosak a külsőségek, ezért rendszeresen edz, amit a leendő párjától is elvár. Úgy érzi sokan nem veszik komolyan a megjelenése miatt, pedig ő egy intelligens, érző férfi. Hehe.

A családnak és a legközelebbi barátainak jelenti be először, hogy megházasodik, akik a szokásos döbbenettel fogadják. Anyu megjegyzi, hogy bár nem szokványosak a körülmények, de a fia sem az.

Renáta bejelentésének felvételei elkallódhattak, mert ő a következő snittben már ruhát próbálgat. Az eladó rá akarta sózni a függönyt, de a lánynak határozott elképzelései vannak.

Olyan ruhát szeretne, amiben látszik a hátán az a két pöttynyi tetkó és amiben jól látszódnak a mellei, mert elmondása szerint nem akar zsábkamacskát eladni a leendő férjének. A végén még megjegyzi, hogy ha nem tetszik a vőlegénynek a ruci, akkor nyugodtan ölje meg magát.

Geri egyedül próbál ruhát és ő az első faszi, akire a butikos nő hajt rá és nem fordítva. Bár lehet sértésnek szánta, amikor Conor McGregorhoz hasonlította a faszit.

Renáta sminkelés közben elárulja nekünk, hogy ő hisz a sírig tartó szerelemben és szerinte van esélye egy ilyen műsorban megtalálnia az igazit. Hehe.

Közben megérkeznek a barátnői is egy gyors reality checkkel. Megkérdezik, hogy biztos átgondolta-e ezt? Hát persze. Azt mondja Renáta, hogy legalább nem kell könyörögnie senkinek, hogy megkérje a kezét.

Úton a ceremóniára Renáta lő egy selfiet, ami wishes Vincent Cavanagh pszichológus úr szerint azért készült, hogy bosszút álljon vele az exén.

Geri meghívott vendégei között van egy híresség is, Miló Viktória, bokszoló. Elvileg szokta edzeni a vőlegényt. Emlegetni kellett és már érkezik is a férfi. Hajóval.

Renáta családja szerint csini a fiú, de úgy érzik, hogy nem fog tetszeni a lánynak, mert ő a sötét hajú, barna szemű csávókat szereti. A vőlegény üdvözöl minden kedves egybegyűltet és bemutatkozik a családnak, aztán elkéri a jövendőbelije kezét a szülőktől, akik áldásukat adják rá. Vannak hagyományok, amiknek ki kéne pusztulniuk.

Megérkezik a menyasszony és Geri megkönnyebbülten sóhajt egyet. Nem ronda. Renáta barátnői viszont egyből kiszúrják, hogy valami nem oké: a lány nem mutat ki semmilyen érzelmet. Velünk megosztja a menyasszony, hogy nem szereti a vörhenyeseket, mert nincs lelkük.

Geri pár alapkérdéssel próbálja oldani a feszültséget. Megosztják egymással a lakhelyüket és a foglalkozásukat. Eljött a választás ideje. A férfi természetesen igent mond és végül kínosan hosszú gondolkodás után Renáta is. A nő elmondja a kamerának, hogy kurvára nem jön be neki a csávó, de azért ad a dolognak egy esélyt.

Melinda, a pszichológus szerint nem arról van szó, hogy nem kúrná le a faszit, csak mindenben a legrosszabbat keresi, a korábbi traumái miatt.

A vendégeknek is feltűnik, hogy valami nem oké. Gerin látják, hogy boldog, de a menyasszonyon érzik, hogy távolságtartó.

Meglátjuk mi sül ki ebből, de csak a következő epizódban...

[sztivan]

A tizedik ironman!

Finoman szólva is nehezített felkészülésem volt: ugye onnan kezdődött a történet, hogy tavaly szeptemberben egy szép reggelen ottmaradtam a kanapémon, a gerincem egyik porckorongja bemondta az unalmast. Gyógytornák, rehabilitáció, november végén tudtam először kimenni kocogni, és még utána is jó sok vizes masszázskúra és gyógyfürdőzés jött, szegény családom csodálatos volt, hogy ezt az egészet bele tudtuk logisztikázni a mindennapi életünkbe, a cikkeim olvasói pedig nem tudták, hogy egy csomó szép írás a magyar gazdaság helyzetéről úgy készült el, hogy közben a szerző épp térdelt a kanapéja előtt, mert máshogy nem bírta a dereka. Csak rendeztem magam, a tavasszal már teljesen úgy tudtam edzeni, mint ha nem lett volna semmi baj, majd amikor már minden rendben volt, a Nagyatád előtti utolsó nagy bringás edzésemen, két és fél héttel a verseny előtt egy akkorát estem, hogy nem voltam képes visszaülni sem a biciklire. Azzal nyugtattak, hogy biztos nem törés, talán csak zúzódás és akkor a verseny hetében talán már terheletlen állapotban nem fog fájni. Három nappal Nagyatád előtt megkaptam az engedélyt, hogy ha úgy meg tudom csinálni, hogy nem teszek sok terhet a jobb karomra, amire estem, akkor nem ártok magamnak, és meg is lehet. De nyilván minden időeredményről szóló célomat el kellett engednem, az egyetlen célom annyi lehetett, hogy szintidőn belül hozzam be magam.

Az úszáson az első nagyjából 50 méter volt elég rossz, ott még velem volt a majr��, elég lesz-e a karom arra, hogy végigcsináljam egyáltalán. Aztán úgy voltam vele, csak nyugalom, próbáltam már korábban, menni fog az. Ballal rendes kartempó, jobbal kicsi, ballal rendes, jobbal kicsi, és ennyit kell csak 3800 méteren át. És onnantól, hogy fejben ezt rendeztem, rendben is volt a dolog. Nyilván nagyon lassú lettem, 1:58 alatt csináltam meg az úszást, de mindvégig tudtam az első ötven métere után, hogy rendben leszek. Az első bójáig fejben segített az, hogy ott maradtam még más emberek között, úgyhogy tudtam, hogy nem vagyok reménytelenül lassú, onnan pedig már bójáról bójára számoltam, hogy időarányosan a szintidőn belül tartom magam úgy is, hogy nem kell majd pánikolva rohannom a depóban. Ha már a jobb kezem nem volt az igazi, most cserébe az egyik legjobb nyílt vízi navigációmat hoztam le, úgy érzem, tényleg sikerült egyenesen mennem. Nem lett fényes, de ebben a helyzetben tényleg semmi mást nem akartam az úszástól, csak a szintidőt.

A 180 km bringán először az volt a feladatom, hogy a karjaimat kicsit lerázzam, miközben azért haladok is. Ez nagyjából a bevezető 60 km végére sikerült is, bár azért volt vele dolgom rendesen, de az után már egész kényelmesen tudtam a kezeimet használni (a bal is fáradt ugye, mert arra ment több terhelés). Ezen a részen a terveimhez képest elég jól tudtam haladni, Gyékényestől Nagyatádig 2:23 alatt értem el (mínusz 80 másodperc jóváírás egy sorompónál, azt később leszedték az összidőmből, de nyilván sokat nem számít). Utána a négy 30 km-s kiskör úgy nézett ki, hogy 1:14 - 1:14 - 1:21 - 1:26, amin látszik, hogy csúnyán belassultam.

A hőség kegyetlenül megdolgozott, az utolsó nagyjából negyven kilométerre totálisan elfogytam. Kétszer történt meg az utolsó kiskörön, hogy pár percre leültem az árokpartra pihegni, egyiknél sem úgy éreztem magam rosszul, hogy ájulás fenyegetett volna, de tudtam, hogy össze kell kapnom magam ahhoz, hogy valami értékelhetőt hozzak. Emberkínzás jellegű volt nagyjából 140 km után, volt pár olyan része a pályának, ahol durván beszorult a hőség, nagyjából olyan lett az érzés, mint ha forró levegőt szívnék be. Főleg úgy, hogy bármilyen jó is volt az új kiskör (az elkerülő úttal ellentétben itt még árnyékos részek is voltak például), az, hogy Taranyban a fordítónál a régi segesdivel ellentétben nem volt locsolás vagy kulacscsere, nagyon fájdalmassá tette, a 30 km-k utolsó harmadára szinte mindig elfogyott vagy felforrt az összes kulacsom. Azt tudtam, hogy szintidőn belül neki tudok kezdeni a futásnak, abban nem voltam biztos, hogy azt fogom-e tudni rendesen csinálni.

(ó, igen, ki volt az okos ember, aki a tizedik ironmanjén a bringás szemüvegét bent felejtette a depóban?)

És aztán ahogy nekiindultam a megmaradt 42 km futásnak, szinte egyik pillanatról a másikra rendeztem magam. Tényleg mint ha új verseny kezdődött volna. Lassú voltam, de stabil - 7:20-7:40 közti kilométerek voltak úgy 25 km-ig, onnan lassultam valamennyit még a végére. Szinte azonnal beállt egy alacsonyan tartható, az edzéseimnek tökéletesen megfelelő pulzus, ami nem is akart elszaladni, és nagyjából 15 km-től majdnem a célig olyan stabilan állt, bármit is csináltam, hogy néha azt néztem, nem az órám romlott-e el. Érzésre teljesen rendben voltam mindvégig a futáson, amin nagyon csodálkoztam a bringázás után, és persze végig locsoltam magam jeges vízzel, de jött az eredmény, pár órával korábban el sem tudtam képzelni, hogy nem szenvedve, hanem fáradtan, de jó érzésekkel fogom lenyomni az ironman utolsó öt és fél óráját.

15:40 lett a vége, aminek bármikor máskor nem örültem volna, de ilyen előzmények után most nagyon boldoggá tett. Kiadtam magamból mindent, amit ki lehetett, ez most ennyire volt elég. Őszintén mondom, hogy elégedett vagyok ezzel. Kicsit szimbolikus, hogy a két leggyengébb időeredményem az első és most a tizedik, de hát vannak pillanatok az életben, amikor nem feladni kell a célokat, hanem újratervezni őket, és akkor egész csodálatos dolgok kijöhetnek belőlük.

és persze: jól írták a nevem!

[500album]

Marvin Gaye - What's Going On (1971)

Ez az album rögtön egy olyan darab, ami a személyes kedvenceim között is ott van, és egyben jó példa arra is, hogy hogyan ismertem és szerettem meg sok-sok zenét az elektronikus műfajokon keresztül.

2006-ban hallottam egy drum and bass mixet a Utah Jazz nevű arctól, abban volt egy zene, ami nagyon megtetszett, és mint kiderült, a What's Going On-t hangmintázta. Sajnos már a mixet sem találom sehol, maga a zene meg szerintem soha nem is jelent meg, csak valami bootleg verzió lehetett, valószínűleg pont a hangminta nem tiszta felhasználása miatt.

Azelőtt én nem ismertem a What's Going On-t, de ennek a kis hangmintának is olyan vibe-ja volt, hogy mindenképp hallani akartam, hogy mi van körülötte eredeti formájában. Úgyhogy először meghallgattam magát a számot, ami egyből magával ragadott, majd rájöttem, hogy ez a dal az azonos című albumnak a nyitánya, ami tulajdonképpen egy darab 35 perces zenefolyam, és végig tökéletesen hozza a címadó szám hangulatát. Szóval az egy nagyon finom falatból kaptam egy egész étkezésre valót, és azóta is imádom ezt, amikor így jutok el egyik zenétől a másikig. (Valószínűleg lesz még pár ilyen sztorim.)

No és akkor maga az album. Azért szerettem meg nagyon, mert annak ellenére, hogy témájában komoly problémákat feszeget (és hát simán aktuális azóta is kb. az összes), a hangzása egyszerre chill, felemelően szép, és kurva dögös. Utóbbi leginkább a dob + basszus (hoppá!) szekciónak köszönhetően, amit a Motown házi zenekara, a Funk Brothers tolt. Plusz csodálatosan szól, ami számomra meglepő volt egy 1971-es felvételtől. És ez egy ilyen kapudrog volt nekem a soul zenéhez meg ehhez a Motown hangzáshoz, és annak mindenféle reinkarnációjához.

Szintén ehhez az albumhoz köthető élményem, hogy ahogy utánaolvasgattam akkor, megtudtam azt is, hogy az NME már a 80-as években ezt választotta minden idők legjobb albumának, aztán most a Rolling Stone-os listán is felkúszott az első helyre (de ennek semmi jelentősége ugye!), ami szintén meglepett, és elgondolkodtatott azon, amin azóta is agyalgatok időről időre, hogy sokszor mennyire nem tudom felmérni egy album vagy előadó impactjét meg súlyát, főleg ha nem akkor és ott ismerem meg. Mert hát nyilván ez egy jó album, egy népszerű előadótól, de valahogy mégsem ezt képzeltem volna minden idők ennyire széles körben kikiáltott legjobbjának... Hát akkor én hogyhogy nem hallottam még róla?! Az én környezetemben hogyhogy nem dúdolgat csak úgy dalokat róla senki?

És egyszer valahogy szóba jött ez a lemez egy akkori idősebb kollégámmal, akiről meg aztán végképp nem képzeltem volna, hogy egyáltalán ismeri, de kiderült, hogy de, ismeri, szereti, szerinte is a világ legjobbja, sőt, fiatalkorában DJ volt egy vidéki magyar város egyetemi klubjában, és ott rendszeresen játszotta is. Tehát valamikor a 80-as-90-es évek fordulóján valahol Magyarországon ez szólt, erre lassúztak fiatalok, voltak emberek, akik birtokolták, ismerték és szerették ezt a lemezt. Wow, hát akkor ez tényleg valami nagy dolog lehetett! Szóval így, némileg váratlanul, és biztosan nagyon leegyszerűsítve, de Jánoson keresztül tudtam kontextusba helyezni Marvin Gaye-t és a What's Going On-t.

[ultramegatroutman]

TLDR

Még a múlt héten lőttem a piacon.

Szeciben nálunk inkább a francia, osztrák vonal ment, a magyaros szecesszió népi motívumokat felhasználó stílusjegyei a korabeli épületeken aránylag gyakran (Lechner és követői, ugye), bútorokon nem annyira gyakran (Thoroczkay-Wiegand, Komor Marcell, a gödöllőiek) tárgyakon viszont egészen ritkán bukkannak fel. Szóval sem stílusában, sem minőségében nem mindennapos darab, érdemes utánamenni. Jelzés nyilván nulla, úgyhogy először is íróasztali készleteket, meg levélbontókat nézeget az ember, semmi. (Illetve az egyik ilyen adokveszek oldalon megtaláltam a párját, azt gyorsan meg is vettem, meg felbukkant egy magyar gyártó neve). Akkor nézegessünk népiszeci épületeket. Aránylag sok van. Akkor nézegessünk tervezőket fejből (bútor nyilván, mert az gyakoribb). Thoroczkay-Wiegandnak mindjárt meg is örültem, hát biztos ő volt!

Hát nyilván nem ő volt, mivel ez nem úgy működött, hogy aki ilyesmit akart tervezni, az lement az alföldre és nekiállt szűrmintákat másolni, hanem előszedte Huszka József (aki ezt a melót már megcsinálta) Magyar díszítő styl c. munkáját, és abból inspirálódott. De így kb. az összes építész, meg Zsolnayék, meg mindenki, úgyhogy jelentős stílusbeli átfedések vannak. Szopó. Amúgy pár tervező után feladja az ember, és jön a szorgos aprómunka: Magyar Iparművészet, az első számtól, egyesével, laponként. Mondjuk ez aránylag kurva unalmas, úgyhogy közben az ember rákeres dolgokra, próbál más irányba is tapógatózni, és a végén nyitva van már ötven oldal. Mindegy. Magyaros szecesszió, akkor az ember előbb utóbb eljut az Országházig. Igaz hogy neogót, de belül van szeci bőven (szerintem addig basztatták Steindlt, hogy nem elég magyaros meg modernes, hogy belement, mert ha végül mégsem lesz menő ez az új stíl, a díszítőfestést át lehet meszelni, stukkókat leverni, bútorokat kivinni). Van ez az országházi séták (vagy mi) könyvsorozat, aminek az utolsó része pont ezt a témát vesézi, pár oldal fent is van belőle, és pont szerepelteti a miniszterelnöki dolgozószoba néhány bútorát.

Már előzőleg is felbukkant Steindl egyik asszisztense, Foerk Ernő építész neve (a fenti Zsolnay csempéket is ő tervezte), akire aránylag sok belsőépítészeti munkát rábíztak, de kb. huszonhat helyről összefésülve az adatokat kiderült, hogy elvileg ő tervezte a és miniszterelnöki és miniszteri szobák berendezését, bútorokkal, csillárokkal, és a bronz íróasztali készletekkel együtt. (Illetve egy készletet emlegetnek mindenhol, a miniszterelnök számára készült szettet, de nem egy készült). Itt még hozzájön az a bizonyos cég, amelynek a neve már az elején megvolt, és számos fémmunkát készített az Országház számára.

Milyen kurvajó lenne, ha lenne egy korabeli fotó egy ilyen készletről!

Következő lépés: Csányi - Birchbauer: Az új Országház, 1902.

Tádáám. A probléma csak annyi, hogy a könyvben bármiről is legyen szó, a gyártót megemlítik, meg még azt is, aki felkalapálta az ónlemezt a tetőre, de tervezőt, azt nem. Meg hogy a készletből összesen ez a két darab van reprodukálva. :S

Szerencsére találtam egy 1905-ös, szar minőségű, szénné retusált fotót a miniszterelnöki iróasztalról az inkriminált írószettel, és a fenti két fotó megerősíti, hogy ez az eredetileg ide tervezett készlet. Most már megvan a tervezőnk, megvan a készletünk, csak éppen lófasz sem látszik belőle, meg a megérzésen kívül semmi bizonyíték rá, hogy az általam birtokolt basznak bármi köze lenne hozzá.

Korabeli fotó, ahol felbukkan a cucc, nincstöbb. Még csak ilyen 10-12 órát toltam a dologba, de még egyáltalán nem untam szinte nagyon (vicc, nem unalmas), hogy megyorsítsam a dolgot tudományos metódust dolgoztam ki: hol van a készlet? A Zországházban. Akkor nézegessünk a hírarchívumban régi parlamenti MTI-fotókat. Piff, 10 perc alatt meg is volt:

Hát ott a készlet, meg ott a kés!!! És itt jött a következő probléma. Kés. Fekszik, hülye szögben nyilván, ha kinagyítod szétesik. Mondjuk formára-méretre olyan, de csak százszázalékos azonosság elfogadható, kevesebb nem. A készlet többi része aránylag kivehető, a mintázat alapján elvileg a kés is azonosítható lenne, viszont itt a másik baj: a készlet stílusban van tartva, de minden egyes darab más mintával készült (az egyetlen egyezés a kalamáris a fenti gyertyatartó talapzata közt van). Nézegessünk tovább képeket.

Ezeken kívül körülbelül csillió fotón ott van, normálisan persze sehol sem látszik, de egyszercsak:

Hát végre látszik szinte! Isten áldja a Lubomír Strougalt és a Csehszlovák küldöttséget! Meg a fotóst. Darab azonosítva, hátra lehet dőlni. Nyilván csak másnapig, mert még csak magamat győztem meg, de nem 100% match. Mindegy, még fél óra keresés után:

Problem solved. Hősöm: Rozmann Antal teremőr.

Bronz lapozó, az Országház számára készült íróasztali készlet része. Terv: Foerk Ernő (1868-1934), 1898. Kivitelező: Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt., 1900k.

(Amennyire visszakövethető, valószínűleg minden miniszteri szobába készült belőle, a miniszterelnöki valamivel májerebb volt a gyertyatartóval, lámpával, valamint a több fotón is felbukkanó tálkával. Eredeti helyükről hamar kikerültek (a nem is tudom melyik miniszter pl. már 1908-ban lecserélte a teljes dolgozószoba-berendezést, a kiegészítőkkel együtt, mik vannak), de egész 1989-ig felbukkannak protokolláris eseményeken. Hasonló, meghatározott helyre készült darabok kereskedelmi forgalomba nem nagyon kerülhettek, meg azokat általában a gyártó jelezte is. Bár valószínűtlen, de lehetséges, hogy a készítőnél maradt pótlás, vagy mintadarab, de valószínűbb, hogy leköszönő honatya lopta kapta ajándékba, vagy ilyesmi.)

[mirabellomonferrato]

Magyarok Olaszországban

Ez az egyik csodálatos csoport, ahonnan sok mindent felszedtem az elmúlt években. Néha persze lehet röhögni, ott is megvannak az ügyeletes hülyék és okoskodók, de összességében rengeteg infóhoz lehet jutni. Ma például azt tudtam meg, hogy Olaszországba elég nehéz kitenni az önkényes lakásfoglalókat. Spanyolországban – állítólag – törvény is védi őket. Abban reménykedem, hogy egy kisebb település főterén levő házra jobba figyel a helyi rendőrség, mint Milánó valamelyik sikátorára. Mindenesetre az első az lesz, hogy riasztórendszert és kamerákat rakok fel. Ne az legyen, hogy pár hónap múlva megyek és egy rakás tündéri olasz kiskrampó szaladgál, az anyjuk meg az ÉN rózsabokromat metszegeti és olaszul kiabál, hogy menjek a picsába itt ők laknak. :D Sokan számolgatják, hogy érdemes-e eladni itthon az ingatlant és ott venni, kiadni. A matekozás szerint megéri, de én azt látom, hogy ennél azért árnyaltabb a dolog. Délen, tengernél, pláne ha van egyéb látványosság, híresség a közelben, akkor kb egész évre ki lehet adni a kecót. És vannak cégek, akik gondozzák, oda se kell menni takarítani meg ágyneműt cserélni. Egyetemváros közelében egyetemistáknak. Egy kis faluban, ahova én is készülök, szerintem nem nagyon lehet kiadni, azért is olcsók a kecók, mert nincs a közelben se munka, se "semmi". Bár az én korosztályomnak van egy "Olaszország az a nyugat" berögzülése, de a sok imádnivaló dolog mellett, kurvára nem ez a nyugat érzés van plusz kényelmekkel meg ultramodern dolgokkal. Nem feltétlenül jobb mint itthon, egyszerűen MÁS. Én ezért a MÁS-ért szeretnék ott lenni. Hogy mozgassa az agyamat, hogy felfedezhessek, rácsodálkozhassak dolgokra, hogy legyen örömöm abban, hogy már megértek egy-egy mondatot vagy abban, hogy átvonatozhatok várost nézni olyan helyre ami itthonról messze van és drága vagy csak lubickolni az olaszokra jellemző oldottság varázsában, és ha már lubickolás, hogy bármikor mehetek a tengerpartra sírni. Nyilván lesz/lenne rengeteg gyerekes örömöm és rengeteg bosszúságom, hogy a világ nem úgy működik, ahogy megszoktam. Nem tudom mikor voltatok úgy utoljára, hogy az egótokat gúzsbakötve be kellett tenni egy ládába és elásni. Egy ilyen kaland nekem ezt jelenti. Semmit nem tud az ember, semmihez nem ért, rettenetesen kiszolgáltatott, sokat téved, sokszor butaságot csinál, és gyakran válik nevetségessé. Segítségre szorul. Nekem, aki minden bolondériám mellett gyakorlatias embernek tartom magam, ez maga a halál. Már az is, hogy az intellektusomat a hátizsákba kell raknom, mert a bájos és szellemes szövegelésem innentől szart sem ér. Nem érti senki. Képzeld el, hogy azt, amire a legbüszkébb vagy (akármi is az) holnaptól elveszted. :((( Hát, nem őrült izgalmas, hogy akkor mi is történik? :) :) :)

Tudom, mások nem csinálnak ekkora ügyet az egész külföldözésből. Jönnek-mennek, dolgoznak, belakják Európát, a világot. De én író vagyok, ilyen kis dolgokból is tudok habot verni. :D

Este fél hatkor indulunk a barátaimmal, a határon innen vettünk ki szállást, aztán a következő állomás Acqui Terme, és onnan járogatunk el megnézegetni a házakat. Hogy nekik mi a szerepük ebben a dologban azt majd holnap megírom. Egy 1000 km-es út alatt lesz rá időm.

[brgzmpff]

CCB - Belemi Kulturalis Kozpont

ha már Belem, valamelyik szavazáson a világ legjobb cukrászdájának szavazták meg a híres lisszaboni cukit, ahol esőben is 30-50 méteres sor állt, férfival viszont érkezéstől számítva 10 percen belül az orrunk előtt voltak a sütik, kávék az asztalon.

A cukiban félkarú pincérrel is találkoztunk, a durva tömeg ��s a 250+ fős pálya kiszolgálása mellett a pultosok önfeledten mosolyogtak és kedvesek voltak. Nem tudom, hogy mikor láttam derűs vendéglátóst itthon, pláne olyat, aki full teli pályánál is vidám lett volna. Ez azt hiszem egy erős különbség.

Nem csak a cukiban volt félkarú pincér, a CCB, ami kábé a helyi Ludvigra emlékeztet, több siket host, hostess volt, ami iszonyúan meghatott. Itthon ha alkalmaznak is sérült embereket, többnyire el vannak dugva a közönségtől.

Míg tavaly pl Berlinben azt láttuk, hogy a pultok mögött többnyire migránsok voltak, Lisszabonban inkább a helyi erők, és nem láttam olyan melókat, ahol jellemző lett volna a migránsoknak jó lesz hozzáállás.

Szóval a CCB első termében a szembefalon egy Picasso a nyitás, amikor kipislogod magad, akkor jobbra egy Modigliani szobor.

Hajtás után sok képes múzeumos beszámoló :)

Külön öröm volt a Mondrian mellett egy Huszár Vilmos és egy jó Kassák Lajos.

A két váratlan figuratív Rothko nekem óriási élmény volt.

Franz Kline nevével sem találkoztam, de az egyik kedvenc képem a kiállításról.

Pierre Soulages képet sem láttam még élőben és elemi hatása van, egy kicsit szeretnék egy Soulages képet. Őt hívják amúgy a fekete nagy mesterének, és hát jogos is és teljes szívemből megértem, hogy miért csak a fekete. Mindig dünnyögök kicsit magamban, hogy én hiába tartom a fekete képeimet sokkal erősebbeknek a többinél, egyszerűen a piac, a kereslet azt mondja hogy lófaszt. Festem, festem őket, és utána kerülgetem. Talán 3 fekete kép talált valaha gazdára, és itt olyan jó volt látni a feketéket mindenkitől, ebben a múzeumban látva ezt az anyagot sokkal kevésbé érzem magányosnak magam a feketéim miatt.

A Vasarelly-jük nem rossz, de pont pár hete ámultunk és bámultunk az óbudai Vasarelly múzeumban, és portugálom nagyon kíváncsi volt, hogy vajon lesz-e, volt:

Eléggé all stars érzésem volt, amikor a Warhol szoba után egy hatalmas Roy Lichtenstein mellett egy szerény Cy Twombly bújt meg.

Peter Stampfli nekem tök új, gondolom jó nagy hatása van a munkáinak Pulpbrotherre:

Egy Henry Moore az udvaron...

Na és a Joseph Kosuth.

Joseph Kosuth (born January 31, 1945, Toledo, Ohio, U.S.) is an American artist and theoretician, a founder and leading figure of the conceptual art movement. He is known for his interest in the relationship between words and objects, between language and meaning in art.

Magyar apa, amcsi mama. Rokona Kossuthnak. A koncept art úttörője. Sokkal többet szeretnék tudni róla és nagyon szeretnék megismerkedni vele. És hát nyilván nagyon szeretném, ha csinálna egy neon tárgyat a galéria kirakatába.

A két szürkén hangosan felröhögtem, annyira jól esett, mert mire ideértünk már nagyon-nagyon telítődtem a mindenekkel.

Annyira elfáradtam mire ideértünk, hogy nem volt erőm folytatni a további termekben bóklászást.

Amit még ide kell fűznöm, az az, hogy nagy öröm volt látni, hogy az egyes korszakoknál, nem csak a klasszikus nyugati híres művészek voltak, még ha ide nagyjából csak azokból válogattam, hanem rengeteg eurázsiai alkotót is egyenrangúként állítottak ki. Fontos az is, hogy állítólag ez a gyűjtemény egy adócsalásnak köszönhetően került a város tulajdonába. A tartozásait a gyűjtemény átengedésével törlesztett magánember az egyik legnagyobb Portugál borászat tulajdonosa továbbra is, bár talán az ítéletét várja, erről talán @diogenesz2020portugal többet hall a hírekben :)

Szóval ide egy napot érdemes tervezni és össze lehet kötni egy sütizéssel, és akkor is jó program, ha szakad a kurva eső és gondolom akkor is, ha dögvész meleg van :)

[chimie]

Van még olyan , hogy romkocsma?

Valaha Pesten élő külföldi ismerős most itt nosztalgiázik, és meglátogatta őt egy Pesten még soha nem járt haverja, aki romkocsmába menne. Rá kellett döbbennem, hogy kábé fogalmam sincs, mit kéne 2024-ben érteni ezen. Nyilván, a Szimpla még megvan, de gyakorlatilag egy turistacsapda.

A Gólyát mondtam nekik, de érdekelne egy jó kis lakossági thread h kinek mi az isten manapság a romkocsma?

A Google első képtalálata a témában mindent elmond szerintem:

[havaria]

Köszi-köszi a jókívánságokat, felajánlásokat! Dóri mindenben segít, jó kezekben vagyok. Nem hiszek a csíben, reikiben, karmában, mindenhatóban, de az így vagy bárhogy kapott támogatás nagyon-nagyon jólesik és érzem, tudom hogy segít is. Köszi nagyon.

Pacsi mindenkinek aki épp benne van, és salute azoknak, aki mar túl vannak rajta. Túl leszünk rajta mi is.

Az elmúlt hetekben sok embernek kellett elmondanom, hogy mi van. A legnehezebb az anyám volt, aki az apját, a férjét, tesóit és a masik fiát is így vesztette el. Nyilván ő vette a legjobban a kanyart. A legtöbb közlésnél azt a taktikát követtem, hogy az első mondatban tisztázom, hogy rák, a másodikban, hogy hpv, tehát csak az ilyen promiszkusz morális sérültekkel esik meg, de velük nem, a harmadikban, hogy nem tudnak segíteni a gyógyulasban, max azzal, ha végzik a dolgukat, ahogy eddig. Itt hagyok időt kérdezni, válaszolok, majd azonnal témát váltok, ezzel felodva a zavartságukat. amiért a legtöbben nagyon hálásak.

Sajnos a magyar mikroblogger társadalom nem lesz ilyen szerencsés. Itt mostantól rákospornó lesz. Switch over or stay tuned!

Tegnap lement a sugár premierje. Amikor feltették a maszkot, kiderült, hogy a készítése óta eltelt két hétben még kissebb lett. Mintát nyom az arcbőrömbe a rácsozat, ahogy felrakja az asszisztens és lecsavarozza az asztalra. Ez nyilván nem tett jót a paniknak. Xanax ide vagy oda, szólnom kellett, hogy vegyék le mielőtt elkezdhették volna a kezelést. Erre bejött a doktormő és kedvesen de nagyon hatarozottan rábeszélt, hogy ezt most muszaj lesz végigcsinálni, mert a sugár kéz a kézben megy a kemóval. Meggyőzött. Annyi kedvezményt kaptam, hogy a két alsó csavart nem tették be az asztalba, így a nyakamon nem volt akkora nyomás. De ami igazán megmentett, hogy a korábban olvasottakkal ellentétben nem tíz-tizenöt, hanem mindössze öt perc volt az egész. Szólt közben valami popzene. Egy szám véget ért, de masodik már nem. :)

Ma már ket xanaxot fogok bevenni.

[algebraicvarietyshow]

13 éve a kitekintőre került ki, talán az egyik első külpol jellegű cikk volt, amit bárhol is publikáltam, egyébként az egész csak egy sima nyt-szemle, rövidhír, semmi extra nincs benne, és nem én találtam ki nyilván, hogy aszad meg fog bukni. mégis csomószor eszembe jutott az elmúlt 13 évben mint egyfajta figyelmeztetés arról, hogy azért nem érdemes túl határozott kijelentéseket tenni a jövőre nézve, illetve hogy hát maguk a politika csinálói is (ebben az esetben az obama-adminisztráció) jobb, ha visszafogottabbak maradnak, hiszen jónéhányszor csak mennek az események után. ez most sincs másként, viszont így 13 évvel később most tényleg úgy néz ki, hogy az aszad utáni szíriára készülhet amerika és a világ.

[drakvuf]

Házasság első látásra II/10: dr. Kovács Renáta rendel

Vidám hangulatban telik a közös vacsora.

Előételként Zoli arról mesél milyen terrorban él Orsi mellett.

Kijelenti a felesége előtt, hogy már ott tart, hogy ő zárkózik be előle. A nő is érzi, hogy kezd elhidegülni a férje. Azt mondja neki, hogy ha lassabban közeledett volna hozzá, akkor nem lett volna folyamatos elutasítás a vége. Miki szerint Orsi elbaszta a dolgokat, mert Zoli jófej, jól is néz ki és valszeg az ágyban is jó. Az elején csak poénkodtam azzal, hogy Wishes Zámbó Krisztián meleg, de most már én sem tudom.

Mr Szabi is szeretne egy falatot Zoliból. Megkérdezi Orsit milyen tűzoltó feleségnek lenni? A nő bevallja, hogy nem látta még egyenruhában a férjét, amire a kiskorúakkal pénzért szexelő férfi megjegyzi, hogy lehet ez a baj. Orsi elárulja nekünk, hogy zavarba jön a sok kérdéstől, amit kapnak és nem teljesen tudja, hogy kéne kezelnie a helyzetet, ezért inni kezd.

Judit szerint, ha a nő nővérkének öltözne nem lenne gond a kapcsolatukban. Megkérdezi, hogy szűz-e még, hogy nem volt akció? Orsi lerázza azzal, hogy ha csak szexet akart volna, akkor azért nem kellett volna a műsorba jelentkeznie. Judit továbbra is elemében van és elkezdi verni a poharat csókot, csókot felkiáltással, majd hogy jó példával járjanak elő, smárolnak a férjével.

Sajnos senki nem csatlakozik a párhoz. Judit baszogatja még egy kicsit az egybegyűlteket és végül Reni és Brumi bevállalják. Peti azért megjegyzi, hogy neki senki nem mondhatja meg mikor smároljon a feleségével. Akkor fog, amikor kedve van hozzá, ami viszont szinte mindig van. 😎

Marica és Zoli nem csókolóznak, mert a nő túl prűd ehhez a mutatványhoz. Geri szomorúan meséli a többieknek, hogy az elején próbálkozott, de már nem. Viszont a részletekbe nem megy bele, mert nem akarja magára haragítani az ördögöt. Judit azt mondja neki, hogy majd találnak neki normális feleséget.

Ezen felbátorodva Geri kimondja, hogy amit eddig ő látott a feleségéből, az taszítja. Ez a szakértőket és a versenyzőket is felrázta egy kicsit. Judit félrehívja a szörnyeteget. Megpróbálja megszelidíteni. Azzal nyit, hogy amiket Gerire mondott az előző részben nagyon megalázóak a férfire és rá nézve is. Az ördög azt hazudja, hogy ő próbálkozott, de ezzel a fiúval nem lehet bírni. Judit megkérdezi mi a szivola horoszkópja. Rák. Nyilván. Aztán a férje csillagjegyére is kíváncsi lenne, de a rém azt már nem tudja. Judit szerint ez is azt bizonyítja, hogy mennyire távol vannak egymástól.

Közben a többiek Gerivel beszélnek. A taszítós kommentje kicsit sok volt szerintük. A faszi szerint nem csinált semmit rosszul, mert nem mondott konkrétumokat. Orsi szerint viszont ez nagyon mérgező. Reni arra jut, hogy valami múltbéli sérelme lehet a Sátánnak, azért olyan amilyen és azt tanácsolja Gerinek, hogy beszéljenek a szakértőkkel mielőtt bármit is tesz.

Tűzoltó Zoli közben úgy érzi, hogy Reni folyamatosan bámulja. Persze nem lepődik meg rajta, mert nagyon magas a tesztoszteron szintje és ezt szokták érezni a nők. Valszeg csak a vágyait vetíti a nőre, mert Reni éppen arról beszél, milyen szép párt alkotnak Orsival. Barbie és Ken. A szakértőknek is feltűnik, hogy többen méregetik Renit. Kíváncsiak, hogy fog reagálni erre a férje, Brumi.

Reni közben átcsap szakértőnek és azt mondja Barbieéknak, hogy mindketten önérzetesek és nem akarnak engedni a másiknak. Orsi elárulja a kamerának, hogy jól esik neki, hogy a többiek szerint szép párt alkotnak. Miki már megint egy utolsó, undorító faszkalap. Rami előtt magyarázza éppen Bruminak, hogy ő inkább olyan nőre vágyna, mint a biztonsági őr felesége. Reni közben folytatja a pártanácsadást. Próbálja rendbe hozni Orsi és Zoli házasságát. A nővel könnyen szót ért, szóval őt el is zavarja, hogy a férfire koncentrálhasson.

Először is lebassza amiért hímsoviniszta. Sajnos Zoli nem ismeri ezt a szót. Aztán mondja neki, hogy kapja össze magát, mert nem csak egy dugásért van itt, hanem hogy egy tartós párkapcsolatot kialakítson. Zoli lelkesen hallgatja és elárulja nekünk, hogy ha nem lenne házas rámozdulna az új "szakértőre". Reni megjegyzi a kamerának, hogy észrevette a faszi próbálkozását, de érzékeltette vele, hogy Brumival stabilak, mint a svájci frank. Ezután bejelenti, hogy olyan jó munkát végzett ma, hogy mától ő dr. Kovács Renáta és jövőre ő is a szakértők között fog ülni.

Judit beszélget egy kicsit Maricáékkal, de hamar rájuk un. Azt mondja "kockafejűek" és neki teljesen más az energiaszintje és a vibe-ja. A semmirekellő faszszopó Miki azt mondja Gerinek, hogy bár ő sincs oda a feleségért, mégsem mondaná azt, hogy taszítja. Szerinte a férfi átlépett egy határt és nem kéne ennyire magára vennie a felesége viselkedését.

A vacsora után mindenki hazamegy és megbeszélik a látottakat. Rami nagyon megkedvelte Renit. Jó személyisége van és jó dolgokat mondott. Miki egyetért, mert rá van gerjedve a nőre. Szabi és Judit úgy érzik taroltak. A nő szerint csak nekik volt stabil kapcsolatuk és Reni meg Brumi nem voltak őszinték. Reni ugyanezt gondolja róluk, főleg Juditot érzi hamisnak. Brumi viszont azt mondja, hogy neki szimpi volt Szabi.

Zoli arról kérdezi Orsit, hogy féltékeny volt-e, amikor másik nővel beszélt? Lol, nem. Aztán mintha kicsit közelednének egymáshoz. Megbeszélik, hogy egy jó és egy rossz kapcsolathoz is ketten kellenek.

Marica és Zoli érzik, hogy kilógnak a csapatból, de bíznak benne, hogy sikerül beilleszkedni. A nő lefekvés előtt még azt mondja a férjének, hogy tépje le róla a melltartót, de férfi csak kineveti és emlékezteti rá, hogy jogászoknak nincs szex, mivel az egy baszhatatlan szakma. Geri és Lucifer között feszkó van. A nőnek már megint valamiért seggfájása van, de nem tudják megbeszélni, mert köszönés nélkül lelép.

Másnap nagy az izgalom. A párok terápiára mennek. Wishes Zámbó Krisztián és Rami még letolnak egy laza veszekedést az alkalom előtt.

Zoli és Orsi reggele viszont nyugis. A nő kifejezetten pozitív, szerinte a terápia jót fog tenni nekik. Szabiéknál viszont dráma van, mert Judit úgy lépett le dolgozni, hogy nem hagyott semmi kaját a férfinek. Jeremy elmondja a kamerának, hogy neki az jár, hogy kiszolgálják, mert ő a férfi és ő keresi a pénzt. Judit elmondja nekünk, hogy a csávója játssza az eszét, de csinálja csak, őt nem érdekli.

Brumi reméli, hogy a többiek tanácsadásából ő is tanulni fog valamit. Reni pedig azt szeretné, ha Geriék kapcsolatát megmentenék. Marica odafele megállapítja a tükörben, hogy a férjének jó csaja van. Zoli, akinek kurvára nem tetszik a felesége, bölcsen hallgat.

A helyszínen a szakértők fogadják a párokat. Vincent közli velük, hogy a kiválasztásnál a belső lelki dinamikájukra fókuszáltak. Bízik benne, hogy a mostani terápia segít meglátni miért kerültek egymás mellé.

Elsőként Brumival és Renivel beszélgetnek a szakik. Nem számítottam rá, hogy ez a terápia mindenki előtt fog történni. Ilyen rémisztő helyzetek még a rémálmaimban sincsenek. Pedig tegnap azt álmodtam, hogy börtönbe kellett vonuljak három hétre és Bogyónak nem tettem ki elég kaját.

Reni bevallja, hogy kezdetben bizonytalan volt, de ahogy elkezdtek beszélgetni megértette miért rakták őket össze. Jól kiegészítik egymást. Peti is egy vallomással nyit: megijedt először a nő kacsaszájától nagy szájától. Azt mondja régen érzékenyebb volt a beszólogatásokra, de Renitől jól viseli. A nő ezután arról beszél, hogy határokat kellett szabni, mert Brumi megpróbált rámászni, de ő még nem akart dugni. Először ki kell alakulnia egy bizalmi kapcsolatnak és egy érzelmi biztonságnak.

Erre Orsi és Zoli összenéz. A nő nem győz eléggé bólogatni a hallottakra. Judit szerint viszont a lány egy kicsit prűd. Brumi bevallja, hogy az első konfliktusuk is a túlzott közeledése miatt volt, mert megfogta Reni seggét, amikor ő még ezt nem akarta. Viszont ezt sikerült megbeszélniük és azóta tapizhatja. András, a kókler szerint ők most a csapatban a mintapár, mert a kapcsolatukat helyezik az előtérbe.

Utánuk Marica és Zoli következik. A nő szerint minden fasza a kis bukkanók ellenére is. Biztonságban érzi magát a férfi mellett és nagyon tetszik neki, ahogy kifejezi a szeretetét, bár megjegyzi, hogy a szájával ezt még nem tette meg. Ezen mindenki felnevet, mert köztudott, hogy a jogászoknak nem jár akció.

András, a kókler megkéri Maricát, hogy soroljon fel három olyan dolgot, ami érték benne, mint nőies érték. 1. Gondoskodás 2. Takarítás 3. Rendrakás Ezután Vincent megkérdezi Zolit milyen az élet a feleségével? A fogorvos azt mondja nem szeret az érzéseiről beszélni, szerinte a tettek fontosabbak, mint a szavak. Melinda közbe vág, hogy a férfi csak megideologizálja a faszságait és nyugodtan erőltesse meg magát és verbálisan is fejezze ki az érzéseit.

Ezután arról beszél a faszi, hogy megijedt attól, amikor a felesége azt mondta neki, hogy nem akar a tanára lenni. Marica szerint nem arról kéne szólnia a kapcsolatnak, hogy ő neveli a férfit. András megkérdezi, hogy mit lát Maricában, mint nőben? 1. Családcentrikus 2. Rendszerető 3. Jól kommunikál Marica megjegyzi erre, hogy reméli a következő alkalommal érzelmekről is beszél és nem csak azt mondja, hogy jól takarít.

Melinda megjegyzi, hogy látszik ahogy néha átmegy anyukába a nő, mert a férje gyerekesen viselkedik, de a cél az lenne, hogy férfi és nő maradjanak a kapcsolatban. András megkérdezi Maricát mi a helyzet a féltékenységgel? A nő beszámol arról, hogy a férje a volt barátnőit is meghívta az esküvőjükre, illetve az egyik exe konkrétan az asszisztense, akivel hamarosan együtt fognak grillezni. Marica szeretné, ha férfit alkalmazna inkább a férje, mert a második felesége is az egyik asszisztense volt.

Mindeközben a többiek halálra unják magukat. Szerencsére innen már minden csak izgalmasabb lesz. Érkezik Zoli és Orsi.

A nő egyből azzal nyit, hogy a kapcsolatuk hullámzó. Tegnap lent voltak, ma már fent. Zoli egyetért és azt mondja ő már tengeri beteg ezektől a hullámoktól. Szerinte a felesége nagy csomaggal érkezett és dolgoznia kéne magán. Melinda úgy gondolja, hogy jobban ki kellene fejezni az érzéseit a nőnek, de Orsi szerint a férfi nem hallja meg. Zoli úgy érzi, hogy bármit csinál az a nőnek nem normális. A felesége felhozza, hogy nem adta, amikor nagyon erőltetni akarta a szexet és a férfi elismeri, hogy egy kicsit túl aktív.

Melinda szerint a férj így akarta oldani a feszültséget, mert nem látott rá más lehetőséget, de ezzel csak nagyobb tüzet csinált. Vincent azt tanácsolja a faszinak, hogy többet ésszel, mint fasszal. Hozzáteszi, hogy mindkettőjüknek ki kell érdemelnie a másik bizalmát. Melinda ezután megkéri őket, hogy találják ki mit tehetne a másik, hogy a következő alkalomra kialakulhasson ez a bizalom.

Orsi azt kéri a férjétől, hogy nőnek nézze és ne tárgynak. A szakik megkérik, hogy pontosítsa mire gondol, de nem tudja kifejteni. Végül arra jutnak, hogy bókoljon neki a férfi. Zoli azt kéri, hogy legyen érdeklődőbb a felesége és mondja el neki, hogyan kell egy szar szituban viselkednie, mert nem gondolatolvasó. Miután ezt megbeszélték Orsi bizakodóan távozik. Azt mondja nekünk, hogy lehet tényleg jó férfit raktak mellé, csak az érzelmi dolgokat kell még tisztázni.

A következő párosnál nincs ok a reményre. Geri elmeséli, hogy nagyon hamar kibukott, hogy nem jön be külsőre a feleségének. Aztán az is, hogy belsőre se. Szerinte a nő egy negatív örvényben van és mindig morog. A démon elmorogja a kamerának, hogy a faszija felvett egy áldozat szerepet és próbálja beadni mindenkinek, hogy ő semmit nem hibázott.

Lucifer szerint nem véletlenül ilyen negatív. András, a kókler szerint a nő harcol a férfiak ellen. Melinda szembesíti azzal az ördögöt, hogy a válogatón azt mondta, hogy az előző évadból az egyik faszi nagyon bejön neki és az külsőre hasonlított Gerire. A pszichológus szerint ez azt bizonyítja, hogy ha akarna el tudna térni a zsánerétől.

Vincent szerint a férje tele van szeretettel és azért választották a nő mellé, mert azt gondolták, hogy segít majd neki feldolgozni a régi traumáit. Nem jött be. Megkéri, hogy mondjon három pozitív dolgot a férjéről. Nem tud, mert szerinte nem beszélgettek eleget. Erre a háttérben ülő párokból többen bekiabálják, hogy ők már simán tudnának. Geri megkérdezi a feleségét, hogy túl van-e már az exén? Hetyetyetyetye. Vincent megkérdezi a szivolát, hogy miért küldött ennek a bizonyos exnek képeket az esküvőjükön?

Reni tagadni próbál, de a kamerák mindent felvettek. Aztán ha már belekezdett tovább hazudozik és azt mondja, hogy ő pozitívan állt a kapcsolathoz és akarta, hogy működjön. Vincent szerint itt csak további terápia segíthet. Zsebbenyúlós sztori lesz.

Szabi és Judit következik. A férfi szerint sok energiát igényel a kapcsolatuk és vannak hullámvölgyek, de egyelőre minden jó irányba halad. A felesége azt mondja nagyon hálás a szakiknak, mert megtalálták a másik felét.

Mivel Mr Szabi gyakorlatilag ő férfiben. Mindketten erős személyiségek, de ennek ellenére nagyon jól működnek együtt. Jeremy szerint 50-50 a kapcsolatuk, de a gyeplőt ő tartja. Vincent megkérdezi mi lendíti át őket a konfliktusokon? Szabi rávágja, hogy a szex. Amit a férfi hiányol, az az énidő. A nő nem hagyja nyugton, pedig néha igényelné. Utoljára Rami és Miki kerül sorra. A nő elmondja, hogy a konfliktusuk nagy részét az okozza, hogy gyereke van. Szerinte a férfit nem csak idegesíti ez, de nem is érti meg, hogy neki fontos a lánya. Wishes Zámbó Krisztián kikéri ezt magának és azt mondja, hogy nem idióta. Hehe.

Ezután tovább hazudozik és kijelenti, hogy tiszteli és becsüli a feleségét csak hiányzik belőle az a plusz, amitől többet érezhetne iránta. Aztán hetyetyézik munkáról, meg földrajzi távolságról is, de ki nem szarja le. Rami is szeretne hozzászólni, de Wishes Zámbó Krisztián beléfojtja a szót. Vincent szerint Miki nagyon feszeng és csak magára fókuszál. Végre Rami is beszélhet és elmondja, hogy ha ebből nem lehet szerelem, akkor ezt ő időpocsékolásnak érzi. A semmirekellő erre megint hetyetyézik egy kört, de végül kinyögi, amire már az elejétől gondol: szeretne elválni.

[iwannapushthebutton]

37 éves leszek idén. 35 éves voltam, amikor kezdtem azt érezni, hogy valami gebasz van. Még egyáltalán nem tartok ott az életben, ahol már egy csomó más barátom, és képtelen vagyok előremozdítani magamat. Jártam coachingra, de minden, amit a coach mondott idegenül hangzott és semmilyen képet nem tudtam kivetíteni magamról a jövőbe (és azóta sem). Kb. ekkor ébredtem rá, hogy sok tekintetben hónapról-hónapra élek már több, mint egy évtizede, és bár TUDOM mit kellene tennem, hogy tovább lépjek, ha erre gondolok ürességet és tompa fájdalmat érzek. Ekkor találkoztam az ADHD-val. Nyilván tiktok meg ilyen-olyan faszom videókban és elég sok dologgal tudtam azonosulni. Gondoltam járjunk a végére. Nagy nehezen kaptam egy beutalót a háziorvosomtól a Semmelweisre, ahol miután jelentkeztem, közölték, hogy akkor másfél év múlva visszaszólnak, addig legyek türelmes. (Egy barátomank egyenesen azt mondták - most már kicsit azt gondolom cinikusan - hogy "addigra hátha elmúlik). Én türelmesen vártam. Közben szerencsésen kibekkeltem pár impulzív dührohamot (elkezdtem figyelni mennyire kezdek különféle dolgokban mentálisan kifáradni és igyekeztem elmenni szabira, amint a fáradás első jeleit érzékeltem) és igyekeztem minél jobban utánaolvasni a dolognak.

Minél többet tudtam meg az ADHD-ról annál inkább kellett észrevennem, hogy nagyon sok ADHD-s idegesít és egyáltalán nem tudok velük azonosulni, viszont az AuHD (vagy AuDHD) emberekkel annál inkább, és ha erről beszéltem, akkor a környezetem némileg még jobban meglepődött vagy megrökönyödött. A családomtól eleve semmilyen támogatást nem kapok ezzel kapcsolatban, a párom pedig nagyon szkeptikus, de ezért nem tudom hibáztatni, mert én is eléggé az vagyok.

Kb. egy év után kezdtem gyanakodni, hogy nem fognak hívni, szóval néztem fizetős vizsgálatokat, és elkezdtem spórolni (legalább erre, ha már egy nyaralást nem tudok megszervezni és rendesen félrerakni rá). Sajnos igazam is lett. Idén januárban volt két éve, hogy írtam a klinikának. Szóval megkezdtem a fizetős cuccot.

A hely, ahova jelentkeztem, több lépcsőben folytatja le a vizsgálatot és több lépcsőben is kell fizetni, és a pszichiáter hölgy az első alkalomnál mondta, hogy ha úgy tűnik minden oké, akkor ne fizessem be a többi részt mert, ők sem akarnak feleslegesen lehúzni. Mondtam, hogy jó - de nekem fontos lenne tudni, hogy van-e dolgom ezzel, mert ha nincs, akkor valamilyen más pszichológiai segítségre van szükségem. Kedvesen végig csinálta az első interjút és amikor mondtam, hogy gyerekkoromban voltam párszor pszichiáternél, aki FIMOTAságot (Figyelem-,Mozgás- és Tanulás-zavar) állapított meg nálam, akkor megállított,és közölte, hogy az az ADHD. Amivel a családom egyáltalán nem foglalkozott, miután kaptam gyógyszert, az amúgy nagyon nem szimpatikus pszichiáter bácsitól, és attól állítólag durván bezombultam. A szüleim elég pszichológia tagadók, amúgy.

Innentől kezdve a pszichiáter hölgy elkezdte mondani, hogy akár át is ugorhatunk a diagnózis többi folyamatán és mi lenne ha pszichoterápiával folytatnánk (mivel van munkám és önfenntartó vagyok, valószínűleg gyógyszeres kezelésre nem lenne szükség amúgy sem). Mondtam, hogy nekem viszont fontos lenne a diagnózis, tekintve, hogy a gyerekkori leleteimről semmim sincs. A rendelő pedig már rég bezárt Kispesten (akárcsak a mozi, ami vele szemben volt). Pláne fontos lenne a diagnózis, ha az Au résszel is foglalkoznak. Hát... ők azzal nem foglalkoznak sajnos, csak az ADHD-val. Itt maradtunk abban, hogy akkor átgondolom és jelentkezem.

És azóta töprengek azon, hogy mi legyen. Egyfelől elkezdtem végre azt az utat, amire már egy ideje vártam, és az önismeret új szakaszába léphetek. De míg mondjuk azt a dolgot viszonylag gyorsan el tudtam fogadni, hogy ADHD-s vagyok, az Au rész teljesen idegen nekem és fogalmam sincs mit kezdjek vele. Szóval ez lenne most a fontosabb és ezt kivizsgáltatni is kurva sok pénzbe kerül, mert az Au Alapítvány ingyenes várólistái is ugyanolyan hosszúak, mint a Semmelweiss-é. Ugyanakkor nekem is elegem van abból, hogy egy csomó ember dobálózik az ADHD-val és biztos vagyok benne, hogy ez sértő azokra nézve, akiknek ez tényleg megnyomorítja az életét, és nem szeretnék ezek közé a faszfejek közé tartozni. Ha pedig van ADHD-m, akkor szeretném, hogy ennek biztos tudásával képviselhessem az érdekeimet. Egy AuHd ismerősöm régóta mondja, hogy diagnózis nélkül is szívesen várnak az ADHD közösségek, de eléggé félek így odamenni, mert pozőrnek és fake-nek érezném magam. Ugyanakkor jó lenne minél több olyan emberrel találkozni, akinek van ilyen megélése és tanácsot kérni és beszélni velük. Most inkább hajlok arra, hogy végig csináljam az egészet, de nem akarok hazudni, felmerült bennem az is, hogy a pénzt, amit a folyamat felfüggesztésével megspórolnék azonnal azokra a tetkókra fordítanám, amiket már régóta magamra akarok varratni. :D

DISCLAIMER! Nyilván a fentebbi szövegben nem írtam le minden "tünetemet" (például azokat, amik végig kísérték az életemet) csak azokat, amik végül rávettek, hogy elkezdjem ezt az utat. amúgy ilyen is ritkán van, hogy ennyit írjak magamról.

[hicapacity]

Donald Trump nem egy jószándékú ember. Rengeteg negatívumot lehetne írni róla, de azt hiszem, a lényeg ez.

Nem építeni akar, hanem hasznot húzni, nem a közösség a fontos számára, hanem kizárólag saját maga - és sokan ezt az önzést keverik össze az erővel.

De ez olyan tévedés, mint azt hinni, hogy az uzsorásból lesz a legjobb polgármester, hiszen ő erős, ő rendet tart, ő eltöreti bárkinek a lábát, ha nem fizet.

A valódi erő viszont nem eltöretni valakinek a lábát, hanem segíteni neki felállni. Mert hiába lesz élete végéig béna, azon kívül, hogy mindenkit megfélemlít, valójában az uzsorás se kapja vissza a pénzét: mindenki veszít.

Trump önzése ugyanilyen: nem lesz tőle jobb a világ. Mondok egy példát!

A blokklánc világába azért szerelmesedtem bele már lassan egy évtizede, mert egy demokratikus, önszabályozó, közösségen alapuló világot ígért.

Nem véletlenül féltek tőle annyira a kormányok és a bankrendszer.

Persze nyilván erre is rátelepedtek a csalók és haszonlesők, megjelentek a funkció nélküli kutyás, macskás, istentudjamilyen mémcoinok, amik csak annyit tudtak, hogy valaki mesterségesen felverte az árukat és a nagyobb hülye elvén működve (találj valakit, aki nagyobb hülye, mint te és drágábban megveszi a semmit tőled) hatalmas piramisjátékokká nőttek.

De ez a zseniális technológián és a forradalmi alapelveken semmit sem változtat.

Aztán múlt pénteken a még be sem iktatott amerikai elnök egy saját mémcoint, saját piramisjátékot indított - és az emberek több pénzt tettek bele 24 óra alatt, mint amennyit a teljes OTP Bank ér.

Majd másfél nappal később elkezdett belőle pénzt kivenni, be is omlott az árfolyam, és elindítottak egy Melania nevű coint, amibe megint rohantak a milliárdok.

Még be sem iktatták, de már etikátlan üzleti manőverekre használta a pozícióját. Hiszen mindenki tudja, hogy ő "a történelem első kriptóbarát elnöke"!

Kár, hogy valószínűleg ő maga sem érti, hogy hogyan működik a blokklánc és mire lenne jó azon kívül, hogy elvegye a nála nagyobb hülyék pénzét.

Viszont ezzel legitmizálta ezt a típusú csalást: hát ki vagyok én, hogy elítéljem a piramisjátékokat, ha maga a "szabad világ első embere" is nem hogy egyet, de rögtön kettőt is indit?

Miért legyek én tisztességes, ha maga a rendszer vezetője sem hisz a tisztességben?

Ezért baj, hogy Trump nem egy jószándékú ember. És az a baj, hogy nagyon sokakban fel se merül, hogy ez gond lenne.

Nagyon sokan örülnek, ha egy uzsorás alatt élhetnek, aki kitömi a fülüket jelmondatokkal és megóvja őket a komplex gondolkodás fáradalmaitól egy kisebb ellentételezésért, mondjuk a gyermekeik jövőjéért cserébe.

Persze, hosszan lehetne beszélni arról, hogy mi vezetett ezeknek a vezetőknek a felemelkedéséhez. Kellett ehhez, hogy ne legyen értelmes alternatíva, persze...

De ezzel az erővel Kamala Harrist is meg lehetett volna választani, mert Trump sem alternatíva.

Orbán persze örül, mert kiválóan érzi magá az önző uzsorások társaságában. Rokonlelkek. És ha tíz mocskos lelkű beteg embert összezársz, hirtelen már nem is lesznek rosszabbak a többinél: ők lesznek a norma.

Ezért más a norma a börtönökben: mert a bent lakók más társadalmat alakítanak ki, a saját szabályaik szerint.

Mi, magyarok pedig, akik színről színre láttunk egy ilyen társadalmi átalakulást, hogy egy korábban viszonylag békés, viszonylag nyugatos, viszonylag élhető társadalom hogyan tud acsarkodó, egymást harapó, kiszolgáltatott és behódoló, egymásnak és önmagának is hazudó tömegek szellemi vérmezejévé válni, elég jól ismerjük az Egyesült Államok jövőjét is.

A barbárok ma nem kívülről jönnek, hogy ledöntsék Róma falait, hanem belülről rothasztják szét az egykor dicsőséges birodalmakat.

És a világ súlypontja a korhadó és korhadt lelkű emberek által vezetett, elöregedő, belefásult társadalmakról átkerül keletre, Ázsiába (nem, nem a félszemű, féllábú, a múlt delíriumában vergődő és éppen ezért Magyarországon oly nagyon szeretett Oroszországra gondolok), ahol most jön majd a nagy kérdés:

Vajon fel tudnak-e a demokratikus értékek szempontjából is nőni a feladathoz vagy Madách Ember tragédiájanak falanszter színe a szemünk előtt válik rögvalósággá?

Hány Michelangelo van már ma is, aki széklábat farag...

(A kép a beiktatáson készült.)