#Nekem a Balaton

[palkerekfy]

Nyitvatartási változások október végén

Az október 23-ai munkaszüneti napra való tekintettel, nyitva tart két vendéglátóhely, amelyek szerdán nem szoktak kinyitni: Tengósok Kikötője Nekem a Balaton “Csücsök” A Nekem a Balaton az iskolai szünetben folyamatosan nyitva tart, egészen november harmadikáig minden nap 9 és 19 óra között. Október 26-án sörfesztivállal, valamint DR BRS óriási házibulijával is várnak mindenkit.

[21-roses-a-day]

i think at this point i'm just a bunch of carson coma lyrics and good omens scenes/quotes

[newlifeprojects]

nemtudom hogyan van az, hogy ezer km-t levezettem ausztria-csehorszag vonalon gyakorlatilag mindenfele problema es idegbe allas nelkul, itt meg egy sopron-keszthely alig 140 km alatt minimum negyszer oltem volna meg valakit, es ugyanennyiszer egy armageddonnal felero tomeggyilkossagot is elkepzeltem, annyira faszomkivan az idiota balfasz nyomorult segg autosokkal a vezetessel, es az egeszet a cel elott par kilometerrel a sok hulye koronazta, aki fut bazmeg, FUT, ez az amit soha a budos eletben nem fogok tudni megerteni, hogy f.u.t. a kibaszott bicikliuton korbe a balaton korul, nekem ne mondja senki, hogy ez jo, hogy ezt barmelyikuk is elvezi, amikor levegoert meg az eleteert kuzd, SoTeTbEn, erted, sotetben!!! legalabb akkor a vizet meg a tajat latna, aaaa, dehogy minek az, eleg a kurva katyukat meg repedeseket az uton, mondtam mar amugy, hogy a faszomkivan?!

[nitta86]

Tök jó volt a nyaralás Korfun még júniusban, de az első két napon még tartott a júniusi hőhullám. Oké 40 fok azért nem volt, de meleg volt, még szerencse, hogy a tenger hűvös volt. És akkor azért felmerült bennem, hogy lehet nem délre kéne utazni nyáron, meg lehet nem kéne annyit repkedni, mert attól csak melegebb lesz. De közben az is ott van hogy nehogy már az én évi egy repülésem legyen a túl sok, ráadásul max kihasználtságú fapados géppel és kishátizsákkal, miközben mások meg magánrepülővel repkednek mindehova. Szóval ez nehéz kérdés, mert közben valamit tényleg tenni kéne.

A másik meg, hogy szeretem a mediterrán vidéket és szívesen utaznék oda mondjuk májusban, hogy elkerüljem a hőséget, de az annyira szezonon kívül van, hogy csak nagyon bonyolultan lehet oda eljutni. Ha lenne kocsink akkor Horvátországba könnyű lenne bármikor, de akkor meg azzal járulnánk hozzá a felmelegedéshez.

Mindenesetre azért a férjemmel elgondolkoztunk rajta, hogy máskor vonattal megyünk, oké nem Görögországba de külföldre. De itt is tartok a késésektől meg hosszabb távnál az is gond, hogy abban mindenki egyetért kb. hogy a hálókocsiban azért nem alszik sokat az ember.

Mondjuk Isztriát még könyebb elérni akár nappal flixbusszal, akár telekocsival bár utóbbi nem tudom mennyire kockázatos. Igazából Isztriában még nem is voltam soha, mindig csak Dalmáciában. Vonz mert közel van és vannak naturista strandok, de közben kicsit aggódom, hogy ha főleg magyarok vannak ott, akkor olyan, mint a Balaton. Pedig nekem többnyire nincs gondom külföldön se a többi magyarral, sőt csomószor segítettük egymást tanáccsal, meg fordítottam egy néninek aki nem beszélt angolul stb. Szóval nem ez a probléma, csak aggódom, hogy ha túl sok a magyar akkor nem tudnék kiszakadni az itthoni miliőből, pedig a nyaralásnak az is célja lenne.

[csacskamacskamocska]

Olasz ház valóságshow folytatás

Lehet visszaváltani a jegyeket! A dolog elakadt. Nekem beakadt „az a ház” viszont egyedül nem tudom megvenni. A barátaim pedig az én megszívlelendő tanácsaim hatására már inkább külön házban/lakásban gondolkodnak. Ide beszúrom a saját meglátásaimat erről a közös ház dologról: én, aki társasházakban laktam mindig, és végignéztem anyámék sziszifuszi küszködését a hétvégi telek-ház gondozásával, én nem látom akkora rémtettnek a társasház dolgot. Ha le vannak fektetve a szabályok, ha le van papírozva pontosan a felosztás és az, hogy ki kinek a joga/kötelessége. Igaz, én békén szoktam hagyni másokat. Nem járok át, nem adok tanácsokat, és semmilyen módon nem jelzem, hogy bármit tudok az életükről. Szeretem, ha jól el van válsztva a saját életterem mindenki másétól. Pl sosem laknék olyan helyen (egy ideig béreltem ilyet) ahol a szomszéd erkélye olyan közel van, hogy muszáj köszönni a szomszédnak. Naszóval, mire kitaláltam, hogy hogy is lehetne azt a szuper házat korrektül elosztani, hogy mindenki az igényei szerint jól járjon, hiszen még a teleknek is két utcáról van bejárata, addigra a barátaim lemondtak róla. Most elkezdtem én is nézegetni az olcsóbb, kisebb házakat és felrémlett egy „tévedés”. Hogy azt mondom, hogy ez csak átmeneti megoldás, és majd, ha pénzhez jutok, majd akkor veszek nagyobbat, jobbat... Csakhogy, ha veszek valamit, abba bele fogom tenni az időmet, a pénzemet, szívem-lelkem. Vagy semmitsem, azzal, hogy ez csak átmeneti. És átmenetiségben fogok élni... talán végleg. ha meg beleteszem, hozzámnő. Most ezt a dilemmát kéne feloldanom.

A másik. Amikor Olaszország és ingatlanvásárlás, akkor szerintem a legtöbben valami álomszép, jólfotózott, tengerparti kéjlakra gondolnak. Nos, azok nagyon drágák. Nagyon! És nagyon sok tengeri panorámás lakás vagy ház más tekintetben meg egy fos. Amiket én nézegetek, azok a házak kis szar falvakban vagy apróbb településeken vannak. Hasonló ez ahhoz, mint amikor valaki a Balaton közelében próbál meg nem vízparti, olcsó házat venni. Lehet találni. Hogy lehet-e balatoninak mondani azt, ahonnan már a Balaton sem látszik, az kérdéses. :) A válogatás arról szól, hogy mennyire megközelíthető, mennyire kell felújítani, mennyire gázos a többi ház a szomszédban, milyen messze van a bármi is, és van-e ott egyáltalán bármi, mert Oalszországban rengeteg ház van az út mentén csak úgy a semmiben. Ami azért egy egydülálló nőnek elég nagy kihívás. Szóval létezik-e valahol az a „városi” sziget, amire vágyom. Pláne, hogy amibe beleszerettem, az nagyon az volt.

Szeretnék kis kertet a kutyáknak meg hogy végre legyen egy leanderem ami nem hal meg.

Teraszt, amin kényelmesen lehet kávézni akár hárman-négyen, de minimum ketten, hátha nem maradok szingli életem végéig.

Két hálószobát, mert ugyan kezdett felrémleni, hogy talán mégsem lehetetlen, hogy valakivel együttaludjak, de a vendégek mégse aludhatnak velem.

Teret, mert vagy erdőt lássak vagy dombokat, vagy, ha város, akkor legyen tér a ház előtt, lássam az eget.

Ne kelljen még egy ház árát ráköltenem, mert nincs miből

Legyen elérhető a tenger max egy óra alatt Szóval, majd visszatérek a témához, ha lesz valami fejlemény, de most megint a hosszas keresgélés kezdődik, meg az újratervezés. :/

[csillagszemumnek-itelve]

Nekem a Balaton a riviéra ❤️

[retisonic]

Kispál és a Borz- Forradalmár (1989)

Ma két dolog jutott eszembe. Az egyik, a Kispál és a Borz demó, a másik, hogy van ez az opció a tumblr-en, hogy audio fájlt is lehet posztolni, amivel 2009-ben, amikor csatlakoztam, többször éltem is, de aztán így feledésbe merült, mert minden ott volt youtube-on kb,

Na, és tök jó, hogy ez az audio posztolási lehetőség nem szűnt meg, mert a Tökéletes Helyettes 50 percig demó nincs fent sehol, ahonnan linkelni lehetne egyszerűen, én meg mindenképpen akartam erről pár sort írni, ha már eszembe jutott. Nagy mák, hogy mp3-ban megvan a gépen.

Igazából csak azt akartam leírni, hogy vannak olyan számok, lemezek, amikre így emlékszik az ember, hogy mikor, hol hallotta először, és akkor éppen mi történt. Na nekem az egyik kevés ilyen, amiről vannak ilyen emlékképeim. Persze semmi extra, ülök a szobámban, a lábam az íróasztalon, és az asztalon lévő Goldstar két kazis magnóból megszólal a Forradalmár, én meg így leesett állal hallgatom, de tényleg. Mindjárt mondom is, hogy miért, de előtte azt muszáj leírnom, hogy a Goldstar magnót egy évvel korábban, nyolcadikban kaptam karácsonyra, és anyukámék jól megvicceltek, mert eldugták nagyon a fa mögé, én meg azt hittem, hogy nem kaptam semmit, de nem háborogtam, csak tudmásul vettem, ugyanis 1-2 hónappal előtte volt egy rendőrségi ügyem, csoportos garázdaság miatt, és akkor az egyik fenyegetés, ami elhangzott, hogy nem lesz karácsonyi ajándék. Nem voltak túl következetesek a szüleim, vagy túlságosan szerettek, de még az is lehet, hogy már akkor megvették az ajándékot, és kénytelenek voltak odaadni. Mindenesetre én nagyon megörültem, még meg is öleltem anyukámat, pedig akkor már minden ilyen érzelem kimutatás a szüleid felé elég cinkes volt.

Na mindegy. Hogy miért emlékszem ennyire a találkozásra a Kispál demóra meg miért esett le az állam? Akkor már kb 1 hónapja jártam gimibe, ez 90-ben volt, ha valakit érdekel. A gimi nekem ilyen kultúrsokk volt, mert én egy ilyen metálos lakótelepi sutyerák voltam (rendőrségi ügy, ugyebár), és a gimiben meg ez a vonal nem volt túl erős. Gyakorlatilag mindenki ALTEROS, ELVONT arc volt, a legmenőbb arcok és még a legszebb lányok is, szóval muszáj volt odatennem magam ezen a téren. Szerencsére volt egy idősebb arc ismerősöm,aki ilyen alter prototípus volt. Magas, sovány, sápadt, a haja félhosszú középen elválasztva, Magyarország legnagyobb David Byrne rajongója. Na őt megkértem, hogy másolja át az összes kötelező cuccot, ő meg örömmel csinálta, gondolom, azt hitte, hogy kineveli az utódját. Kaptam vagy 20 kazit, Kiadó, Bizottság, URH, Balaton, Neurotic, Kontroll Csoport, Művirág (!!!). Szarabbnál szarabb volt az összes, de próbálkoztam rendesen, de egyszerűen kurvára idegesített a modorosság, a megjegyezhetetlen dallamok, meg a céltalan zenélések. Már éppen feladtam volna, amikor a legjobb haverom mondta, hogy a bátyja hozott egy kazettát Pécsről az egyetemről, a haverjai zenekara, és úgy hívják, hogy Kispál és a Borz, és kurva jó. De fasz egy név, gondoltam magamban, egy újabb szenvelgős, nyomasztó szar. Vicces sztori: később egy béna osztálytársamnak nem jutott eszébe a Kispál és a Borz név, és azt mondta, hogy Feri és a Kutya LOL!

Na, hazavittem a kazit, bementem a szobámba, beraktam a Goldstarba, feltettem a lábam, és leesett az állam, mert végre egy ELVONT zene, amiben vannak dallamok, értelmezhető gitározások, és úgy általában rövid, király dalok. Ja, és persze a szövegek is lenyűgöztek, lehetett együtt énekelni őket, mert meg tudtam jegyezni őket. Persze lófaszt sem értettem belőlük, de az annyira nem is érdekelt, nem elemzés miatt hallgattam zenét. 15 szám 50 perc alatt, pont az ideális hosszúság. Nem én vagyok a legnagyobb Kispál expert, mert az Ágy Asztal TV után kiszálltam, addigra már más zenék érdekeltek,de szerintem ez a 15 szám a legjob 15 Kispál szám. Amikor elkezdték pár éve kiadni bakán a Kispál cuccokat, akkor titkon reménykedtem benne, hogy ezt is kiadják  újból, de valószínűleg meg sincsenek az eredeti szalagok meg ilyenek. Persze sokkal szarabbul szól, mint a lemezek, de engem ez nem zavart, mert mondjuk egy Neurotichoz vagy Kontroll Csoporthoz képest ez csúcsminőség volt. Később sok szám a demóról felkerült a későbbi, rendes lemezekre, de azok már ilyen túl profinak, túl sterilnek tűntek a demó után. Ráadásul a Forradalmárból kikerült a kedvenc részem, mikor Lovasi énekli, hogy puska a vállamon, a lovam felnyerít, és akkor így Kispál csinál ilyen nyerítő hangot a gitárral. Most ezt meg tudjátok hallgatni, hála nekem! Ja, és itt még négytagú volt a zenekar, Lovasi még gitározott az ének mellett.

Az elvont karrierem ezzel a zenekarral le is zárult, még egy kis PUF-ot hallgattam néha, de egy év múlva jött az MTV Keszthelyre, és jött az EMF, akik kb egymilliószor néztek ki jobban bármelyik elvont arcnál, úgyhogy inkább EMF sztílót nyomtan onnan!

[palkerekfy]

Még tart a koncertszezon Akarattyán!

[pajjorimre]

Csopakon még hideg a Balaton. Egy barátom mesélte.

Tudom, nekem is mesélte.

[davidmondja]

Nekem általában a Balaton a riviéra

[hicapacity]

Hely neked, hely nekem, hely nekünk! A mi Heinekenünk! Igyál még egyet, és ha ezzel szégyent hozol anyucira, a vádiratban fogd rá apucira! 👌😉

Nos, én nem jártam még a Balaton Soundon (nem az én világom). De azért azt megkockáztatom, hogy a "csak" ásványvízzel bulizó, békésen táncizó fiatalok egy jelentős része nem volt színjózan. Csak éppen alkohol helyett mondjuk ekizett.

Ami egyébként sokat elmond a két szer fogyasztásának eltérő mechanizmusáról és kultúrájáról. Miközben a társadalom sokkal jobban retteg az illegális szerektől, mint amilyen az MDMA, annak a hatása alatt az emberek a legritkább esetben viselkednek antiszociálisan, önmagukat vagy másokat veszélyeztető módon, vagy válnak öntudatlanná. Persze az ilyen bulikon gyakran az ekit is mértéktelenül használják. De ez nem csak az egyénekről és nem is csak a drogokról szól.

Amikor a fesztiválokon, partikon dívó mértéktelen fogyasztási szokásokról van szó, mindig csak az egyéni felelősséget vetik fel. Pedig a környezet, a kultúra szerepe legalább ennyire fontos. Ha az egész esemény úgy van összerakva, hogy arról szóljon, hogy az ember csatak készen kitombolja magát, ha az emberek többsége ebben a mindset-ben érkezik meg - akkor az beszívja az egyént.

Úgy van ez a partikultúrával is, mint a közlekedési kultúrával. Magyarországon például a közlekedők jelentős része semmibe veszi a sebességkorlátozást. A múltkori Árpád hídon történt haláleset az extrém példa: de valójában a szabályszegés az általános, és nem a ritka kivétel. Az embert, ha autót vezet, "beszívja" ez a közlekedési kultúra: ha nem mész gyorsabban, mint a megengedett sebesség, akkor belemennek a seggedbe, dudálnak, beszólnak, villognak. A legutóbb Új-Zélandon vezetve is láttam, hogy lehetne ez másként is: ott például még a BMW terepjárósnak se jut eszébe, hogy gyorsabban menjen a pályán, mint a megengedett 100 km/h sebesség.

Lehet és kell is beszélni arról, hogy miként lehet büntetni a normaszegőket. Feltéve, ha a normák világosak és értelmesek (a drogtörvényeink nem azok, a közlekedési szabályok igen). De végső soron a közlekedési és a partikultúra sem lehet más, mint tükörképe a társadalom általános mentális állapotának. A mértéktelen drogfogyasztás bele van kódolva abba az általános fogyasztási kultúrába, ami a társadalmunkra minden más téren is jellemző.

Ételek. Ruhák. Kütyük. Az státusz-szimbólumokkal villogó értékrendszerbe. A patriarchális macsó mellkasdöngetésbe. A hétköznapok szürkeségéből az élvezet-orgiákba menekülő életmódba. A vesztes-nyertes dualista gondolkodásba. A bolygó erőforrásait sáskarajként felzabáló, a korlátlan növekedés kultuszát előtérbe helyező civilizációnkba.

[newlifeprojects]

eloszor

azt almodtam, hogy a balaton vizszintje megemelkedik egy metert es folyamatosan no, elzarva ezzel az utakat, amin korbe tudnank menni, majd azt, hogy

egy tizenpar eves orosz fiu vagyok a hetvenes evekben, akit nyari kikepzotaborba kuldenek, egyedul. a hatizsakomban egy konyv van, es egy valtas ruha, a tobbit a katonasag adja. vonattal megyek, a tabor egy dombos-ersos reszen van, elhagyott maganyos kishazak utan, a taborba megerkezve az egesz olyan, mint egy regi videki nyaralo, hatarozottan meleg es fulledt nyareleje. a szobak porosak es dohosak, de van sajat agyam a nagy szobaban, es egy kis smenam, amivel mindent lefenykepezek. azt mondjak, hogy felarva gyerek vagyok, az apamrol nincs emlekem, a fotokat anyamnak keszitem. a falszomszedban egy magasabb nivoju szallas, egy kis ajton at benezunk - tiszta, vilagos, ujabb butorokkal berendezett, be akarok oda is fotozni. de mar nyilik a bejarata, es vidaman neveto, gondtalan fiatalok jonnek be, ugyhogy gyorsan visszacsukjuk a kisajtot. aztan ebbol a taborhangulatbol hamar lesz szorongato ismeretlen, nekem otthon van egy baratnom, aki nyugodt, szereny es kedves, es nagyon hianyzik, ez a hiany bedig duhot general bennem. elkuldenek a taborbol wgy kikepzesre, egy kiserleti atomreaktorhoz. a vedofelszerelesem egy femsisak, es egy vastagabb zold vaszonkabat. nehezen talalok oda egyedul, nagyvarosi atszallassal, vonaton. a hely egy tenger- vagy hatalmas to partjan van, odaerve szinte tudomast sem vesznek rolam, mert valamelyik vezeto eppen haldoklik, akkora sugarsozist kapott hirtelen, hogy a teste tele fekelyekkel, es a gravitacio nem hat mar ra, fejjel lefele forog a tengelye korul a steg felett. az egesz helyen erezni a halal illatat es a kaoszt, de mindenki nyugodt probal maradni. eloveszem a konyvem, de osszekeveredtek benne a lapok, nem tudom olvasni. nem akarok itt lenni, es tudom, hogy azert engem kuldtek, mert en vagyok a felarva gyerek. ehes vagyok, de csak hust lehet enni. vekony, sovany, alacsony fiu vagyok a koromhoz kepest.

[wannabebiker1]

lukszusótószalon.

Egy nap arra ébredek, hogy csinyáni kék má valami bizniszt. Mekdó már van, ruháért Bécsbe járok, legyen hát ótó. De hát ótó is van a Csóri úton elég, mindegyik 120ezer kilóméterrel, most minek egy 20. ugyanolyan?

MEGVAAAN!!

legyen lukszusótó! az úgysincs még itt! Közel van úgyis a Balaton sok a gazdad kuncsaft aki megengedheti magának. Micsoda őtlet?!?

Nem is értem hogy miért nem nekem jutott eszembe.

[bdpst24]

Nagymamája emlékének adózva úszta át a Balatont Járai Máté

Nagymamája emlékének adózva úszta át a Balatont Járai Máté

A színész évek óta fontolgatta, hogy átússza a Balatont, amelyre idén, mindössze három alkalomnyi felkészülés után kerített sort. Elképesztő teljesítményt nyújtva úszta át a Balatont Járai Máté, akinek saját elmondása szerint nem az úszás az erőssége. „A Balaton nekem régebbi szerelem, a szántódi Járai-nagyi miatt a balatoni nyarak nekem örök emlékek. 2019-ben mikor ő elment megfogadtam, hogy…

[agirl]

Boldogság

Boldogság.

Mindenki azt kergeti.

Mindenki azt hajtogatja.

Mindenki megőrül érte.

De mi az? Boldogság?

Mégis mi a faszomtól leszünk boldogok?

Talán egy új kocsitól? Zsíros bankszámlától? Kertes háztól a Balaton partján?

Van akinek szerelem. Egy új ember. Egy új esély. Egy új élet reménye.

Nekem? Nekem mi a boldogság?

Fogalmam sincs.

[ndav1d42]

ez tök jó téma. nem mondanám, h nagyon hegyvidéken nőttem volna fel (hát észak-somogyban max pár lankás domb van), viszont inkább a Balaton-felvidéken meg Bakonyban kirándultunk sokat gyerekkoromban, szóval semmiképp nem az Alföldön, az nekem elég újdonság most az Alföldi kéktúrát járva (amúgy negyedrészt alföldi vagyok felmenőket tekintve!)

de lehet, h @lencse emiatt választ lazábban sátorhelyet vadkempingnél. sztem ő a puszta közepén is ellenne vagy egy csatorna partján én meg görcsösen keresem azt a pár fát, tereptárgyat, h takarjon, hogy nehogy meglássanak!! :D ha kilométerekre nem lenne lakott település, akkor se aludnék nyugodtan nyílt terepen.